Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kedves mosolyú, szőke lány int kettőt, mire én hasonló, de megjátszott válasszal a részemről teszek ugyan így. Ez a porfészek az elmúlt majd három évben semmit nem változott. Szerintem ha tovább ülnék itt egy padon, ugyan az az idős nő jönne oda, hogy a padját foglalom, mint mikor elsőre jöttem ide. Bizarr. Nem hiányzott, sőt, tegnapig egészen jókat röhögtem az arcokon, amit mondjuk Kreßler vágott, mikor "hazajárt" jelenteni hozzánk. Nem hittem, hogy a következő büntetésemmel követhetem őt. Még az előzőt is most kezdtem csak megszokni, hiszen fura volt megint egy íróasztal mögül szemlélődni, bár tény, nyugis és nem kapok agyérgörcsöt attól, amit megenged magának pár minisztériumi ipse a terepen dolgozók felé.
Rántottam kettőt a kabátomon, ahogy az égre néztem, esőre áll. Lemondó sóhajjal szagoltam fintorogva a kávéspohárba, ez se lett jobb, ment is úgy, ahogy volt a kukába. Még az állomáson vettem, de ez akkor is szar volt, mikor Jézus feltámadt, nem még most. Elcsíptem az egyik kis srácot, akit már az iskolában is láttam, mikor múlt héten bepakoltam és némi pénzért cserébe hajlandó volt nekem egy iható kávét idehozni. Lusta voltam és előre láttam, hogy semmi kedvem a teázóban bájcsevegni. Így volt a legegyszerűbb. Nem is telt bele neki sok időbe, hogy visszajöjjön, elvettem a kávét minden mást hagyva útjára eresztettem egy félmosollyal. Leültem a szökőkút szélére onnan néztem a délelőttben élénkülő porhalmazt. Legközelebb itt dől be valami? Nem szeretném megélni.
Meg még ki is kéne csomagolnom. Azzal a gondolattal fel is keltem, beleittam a fekete élénkítőbe, majd elindultam a hivatal felé, hogy túlessek azona a kellemetlen vallomáson. Ma nem én fogok röhögni. Vagy nem csak én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Alig felnézni és minél többször úgy tenni, mint aki siet. Ez a kettő remekül bevált mindig, most is hittem benne, aztán csak felszökött a szemöldököm, ahogy a nevem hallatára - ki az Isten szólongatna itt engem - felemeltem a fejem. Nem vagyok gép, nem azonosítok mindenkit hanglejtésből, de valahogy volt a hangsúlyban valami ismerős, aztán fel is fedeztem mi éppen a kérdései előtt.
- Kreßler - biccentettem felé kezet is fogva vele kisebb fáziskéséssel. Nem szokásom belassulni, de éppen a jobbomban volt a kávé, azt meg csak nem akartam kiadni a kezemből. Ahogy néztem egy irányba is tartunk, ez meg minden volt, csak vicces nem. - Úgy hiányoztál, muszáj voltalak meglátogatni - meséltem színpadiasan, szinte csöpögő gúnnyal, de csak elröhögtem magam a végén, aztán teljes testtel felé fordulva néztem végig rajta. Se nem tűnt boldognak, se nem úgy, mint aki élvezettel megy be embereket szívatni. Pedig a munkánk legélvezhetőbb pontja volt mindig mások életének tönkretétele.
- Szarul nézel ki - mutattam rajta végig a mutatóujjam elemelve a poharamtól, majd a kávémba ittam. Csak őszintén ugye, azt már amúgy is kikerültem, hogy: "Helló, hoztam a söprűt, amit otthon hagytál. Én lennék." Nem lenne stílusos indítás, leginkább a legjobb az lett volna, ha be se kell ide újra tenni a lábam. Minden, ami ide köt olyan, amire az ember nem akar emlékezni, vagy legalábbis igyekszik kiirtani az életéből. Bánat? Nem, inkább csalódás, az ért elég és kicsit sem hiányzott a környezet, ami emlékeztet. Egyébként jogosan viszolyog itt bárki, elég csak körülnézni. Hányadik században ragadtunk. És a fontosabb... elég védőoltásom van? Egy Szudánhoz tuti, de ide?  Örültem a kiküldetésnek, annak kevésbé, hogy egy elcseszett jelentés után képesek voltak ebbe az egészbe visszatenni. Mi a jó oldala ennek? Nem tudom, még én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elég biztos, hogy ha nem szólít meg, simán úgy tettem volna, mint aki nem ismerte fel és a hivatalban a papírmunkát is letudtam volna valami futárral. Ahogy tudom az iskolában még nem fordul meg, így akár sikerülhetett is volna. És meg minden különösebb arcizomrándulás nélkül tenném meg. Nem gyáva vagyok, egyszerűen a helyzetnek se kellett volna létrejönnie. Egyébként is, amit akarok, azt megvalósítom, ha kell, élek Regő Aladárként a jövőben, ezek amúgy is csak nevek.
- Te hát - kénytelen voltam elröhögni, mert bár talán elvárt norma, szerintem egy-két alkalmon kívül sosem hivataloskodtuk el így a köszönés. Kézfogás. Legutóbb hozzávágtam egy 892 oldalas jogtárat, mikor megláttam, amitől 4 napig lila volt az alkarján egy részen. Nem kell aggódni, én sem úsztam meg a legtöbbet. Gyakoroltuk már egymáson a jobb- és balhorgot is. Egyébként neki erősebb a bal, csak mondom.
- Darabjaira töröd a.... várj mi is az a szar? - méláztam el egy pillanatra teljesen tudatlanságba burkolózva, még meglesz az az érzelmi defekteket meg vért pumpáló szerv, viszont a kérdésre nem feleltem. Kis idő után eltártam a karjaim és inkább a kávémba ittam. Szinte biztos voltam benne, hogy innentől kezdve 2 és 5 perc közti időintervallumban  kerekek fordulnak párat ő meg kirakózza, amit én is elkerültem volna. Egyikünknek se kéne itt lenni, ha az ittlévők bírnának magukkal. A tinik a hormonokkal, a házvezetők a diákokkal, az iskola a tornyaival, meg a hivatal a korrupcióval. De mit ad az ég? Hát nem. - A hely teszi, gyomorforgató. Inkább bevállalom a kocsmás utolsó kört - néztem sokatmondóan felé, majd ittam a kávémat tovább. Azok a bizonyos rongyból csavart felesek azok, amiken a csóró akadémisták felnőnek. Megedzik az embert, elhiheti nekem bárki.
- Lehetne, hogy nem b*szkodod még ki óriástáblára is ezt? - álltam meg végül, ahogy lesajnáló pillantást vettettem előbb a hivatalra, majd az éppen kilépő nőre. Szerencsére kellő távolságban voltunk még.
- Engem sz*patnak. Megint. Mi az istent csináltál te itt, ha bedőlt egy torony? És miért nem képesek azóta sem rendet tartani itt, hogy utoljára itt jártam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Széles vigyorral kaptam a mellkasom bal oldalához a jobbommal, a kávéra persze vigyázva a balomban. Van, amit nem éri meg tönkretenni. Ez nem igaz az emberi életekre, de a reggeli kávémra nagyon is - ebben pedig állandó partnerem szokott lenni Gabe. Alapvetően mindkettőben, de most a fekete löttyre céloztam, ha már ilyen szívélyesen megkaptam mellé őt is. Azt hiszem a barátságunk azon alapult, hogy nagy szarban lennénk, ha ellenségekként tetszelegnénk. Beláttuk, és éljük. Meg egyébként is, nem bírnám elviselni, ha valami kedveskedő és irritálóan életet kozmetikázó személlyel kéne dolgoznom, de adj isten melón kívül beszélnem.
- Az még működik bennünk? - néztem kissé kétkedve rá, majd magamra. Nem mintha nagyon szükségszervnek tartanám, de ha nincs, kénytelen lennék Cassie páciensévé válni küldetés végére. Ahhoz a nőhöz se így kerülne közel szívesen az ember, mégis majdnem az egyetlen módja. Az más kérdés, hogy miért a hozzá és Gabehez hasonlókat ismerem mégis. - Sosem tett - közöltem tömören, ahogy inkább a kávémba ittam. Nem hiányzott ez senkinek, nekem meg a legkevésbé, de sosem használtam a magánéletet kifogásnak semmire. Ha kellett mentem, szó nélkül, parancsteljesítve. Mindegy volt hogy kiküldetés vagy az irodai munkán kérés ért fentről. Egy kihágásom volt, az a bizonyos, ott sem a parancs volt megtagadva.
- Mármint? - kérdeztem teljes értetlenséget mutatva az arcomon, mint akinek lövése sincs mire alapoz a másik, pedig volt. Egyrészt mert ismertem már, túl jól is, hogy tudjam, jobb a szeme, mint egy sólyomé - és használja is. Ha kell, ha nem - éppen ezért tudta néha jobban hol vagyok, mint én magam. Előfordult már hogy felhívtam, segítsen. A hely megkérdezése nélkül tudta, hogy hol vagyok. Másfelől meg tényleg feltűnő voltam egy időben a felszívódásokkal, de nem tartoztam elszámolással.
- Igazán vicces, egyből mehetne mellé az arcoddal a belsősök hirdetése - emelkedtek meg a szemöldökeim párszor egymás után, még egy csábos vigyor is befigyelt. Nem mintha ez annak a szépfiú valójának szólna, de a táblára nekem is voltak ötleteim.
- Fogalmam sincs, mit követtem el előző életemben... de g*ci nagy buli lehetett, ha ennyit kellene bűnhődjek. Büszke vagyok magamra - jegyeztem meg elégedetten, ahogy ittam egyet le is fékezve. Semmi humorom nem volt a helyi viperafészekbe csak úgy begyalogolni. - Van valami érdekes már itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Vagy inkább lekapcsolták, majd kiszerelték a gombot - jegyeztem meg kicsit még mutogatva is a kávémmal magam előtt, mielőtt beleittam volna. Láttam én őt a válás beadásakor. Nem így reagál az, aki nem képes semmire, de nem én leszek, aki ezt felhozza különösebben. Pontosan tudjuk mindketten, mennyivel egyszerűbb, ha nem b*sztatjuk a szervizt és majd megoldja az élet, ha egyáltalán még szükségünk esz rá. Én jól megvagyok a többi, viszonylag jól funkcionáló szervemmel. Bár csoda, hogy a lépem például még bennem van. Amennyit már kapott egy-egy akció alatt.
- Leginkább nem is ismerek sok embert abból, akik itt megfordulnak - vontam a vállamon egyet könnyedén. Az első kiadó szobára ráböktem és elintéztem, hogy becuccolhassak. Mit ad isten a lehető legjobb szomszédságot is kifogva ehhez, de ez még a jövő zenéje. Elég ha én tudok róla még megérkezem. Kell egy-két nap, hogy átpakoljak oda Pestről. Nincs sok cuccom, de esélyem se volt pakolni, volt elég bajom ezzel az áthelyezéssel meg az utánajárásokkal. Elférek alapból egy sporttáskában - amúgy is varázsló vagyok.
- Mármint mikor mit csináltam? - meredtem továbbra is értetlenül. Vagy túl sokat tud vagy túl keveset. Egyik sincs hasznomra egy továbbfűzött beszélgetést illetően. A legkárosabb elfoglaltságom az emberi életek tönkretétele, de az se magamra. Nem olyan régen segítettem át a házasság túloldalára megint egy nőt egy nevesebb férfi igényeihez mérten és még a nyakamban volt egy másik is, bár szavam nem ehet. Azt teljes mértékben a saját kezem munkáját fémjelzi. Ellenben egy ilyen szivárványplakáttal; meg is emelkedett a szemöldököm, ahogy rá néztem, majd mint aki teljesen hisz ebben bólogattam.
- Persze, love is love meg minden - tettem hozzá a jelzőre meg csak megforgattam a fejem, majd magamra nézve látványos, de apró bólintásokkal értettem egyet. Tényleg az vagyok, meglepő? Nem.
- Én valami életbelire gondoltam, nem a felszíni porra - pöcköltem el valami szöszt a felsőmről, mielőtt elfintorogtam volna. - A körömcipős nőci, aki ott rohangál? Már a múmia. Belefutottam az épület előtt korábban, de úgy tettem, mint aki ide se tart - könnyebb volt és igazából ha ez a nő lenne a hely arca, nem lepnének meg az üres irodák se. - Jutottál már valamire a polgármesterrel? Van valami bizonyíték vagy bármi, ami tényleg sárossá teszi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy teljes hetembe telt, hogy az iskolai biztosítások jogi hátterét ellenőrizzem és utánanézzek, mi is él még ebből. Egy fa. Teljesen bezsibbadtam, azt hittem a minisztériumi eligazításon szívtak valamit és engem kihagytak a buliból, de nem. Én is láttam pedig azt hittem lejjebb már nem süllyedhet az iskola. Mindenesetre ma ennek kapcsán és mert vagyok ilyen rendes - illetve inkább mert megfizetik - az előkészítő szerződéseit is átnéztem, mait le is kell adnom a polgármesternek, ezért bejöttem dolgozni is.
Szeretem ezt a kettős könyvelést ilyen szempontból, ha nem vagyok itt foghatom az iskolára vagy Pestre, ha ott nem, a maradék kettőre és tulajdonképpen ott vagyok, ahol akarok. Az élet meg szép, egészen addig, még bele nem térdeltem az asztalba, mikor kiszúrtam Mártát ahogy bámul engem kintről, majd rámorranva egy 'takaródjon majd odaviszem, ha megvan'-t ő eliszkolt. Éppen az asztalom elejétől hajolva át rendeztem össze a mappákat, hogy mit is adjak át, mikor megint éreztem, hogy valaki figyel.
- Márta, ezerszer elmondtam hogy nem kérek a kávénak gúnyolt mosogatólevéből és kedvem sincs beszélgetni. Soha nem is lesz - azzal meg is fordultam, majd egészen meglepődve hajoltam kicsit oldalra, hogy az irodámból kilássak a másikba pedig be a szőke hajzuhatag után. - Hát ez kellemes csalódás... Nem maga!
Magamhoz vettem a csomagokat és éppen ahogy kiértem meg is jelent az említett nő én meg a remeg kezei közé tettem a papírokat rá is téve egy príma, sárga post-it-et, hogy ez bizony Wittnernek lesz. Meg sem vártam még a nő elmegy, szimplán csak mentem tovább érdektelenül a tekintetére és az ajtófélfának dőlve figyeltem az új kolleginát. - Mit keres egy ilyen nő egy ilyen helyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Előre éreztem, hogy ez még egy hosszú nap lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen korán ezt fogom érezni. Az ujjaimmal az orrnyergem masszírozva temettem magam meg a figyelmem inkább a papírokba, mert ha tovább ölöm a saját agysejtjeim azzal, hogy Márta felfogjon valami, bizonyosan innen visznek a temetőbe. Ahhoz egyelőre nem volt humorom, a terep esküszöm biztonságosabb, kicsit kezdem is visszasírni, nem csak Pestet, de a muglik háborús övezeteit is. Örültem, hogy a papírokról nem volt több kérdés legalább.
- Nem - közöltem a szőkére nézve megvárva, hogy a tekintetünk találkozzon is, nem kellett nekem a balhé. Pont em hiányzik senkinek, hogy a titkárnő még úgy vegye ő itt bárki élete virága. Arról pár dimenziót lecsúszhatott. Bár amiket Kreßler mesélt... engedjük is el ezt most. Inkább mindent odaadva a munkára szerintem alkalmatlan nőnek meg mentálisan feljegyezve, hogy Gabenek ezt is az asztalára csúsztatom, mint észrevételt, magam mögött is hagytam a biztosítást meg a reggeli agyzsibbadást. Sokkal kellemesebb, és annál is megdöbbentőbb volt a látvány.
- Nekem is pont ez jutott eszembe. Nem öltözöd te ezt túl? - vigyorodtam el szép lassan, ahogy beljebb is tessékeltem magam egy lépést és a vállammal az ajtónak dőlve fontam össze a karjaim magam előtt végignézve a nőn, majd fel is nevetve, majd a kezeim feltartva sétáltam be. - A hely. Ide nem jönnek az emberek maguktól és örömmel, jó, a polgármesternél van valami hasonló, de hagyjuk is inkább. A papír alapú tudásodra úgy emlékszem nem derült fény... - néztem a kék szemekbe, majd át az asztalra. Semmi árulkodó nem volt, ha nem vesszük, hogy saját kulcsot kapott és nem volt kevés papír, ami rá várt. Ha titkárnő lenne Mártikán túl se jut, az a nő készen van, szóval ez is kihúzva a mentális jegyzetből.
- Komolyan? Még ennyi van a munkaidőnkből? - kérdeztem teljes sokkban, még a kezem is a szám elé kaptam. Nem mintha különösebben így állt volna a helyzet, de ami azt illeti nagyon szarul hangzott még több, mint hét óra itt. - Mit is csinálsz pontosan ebben a munkádban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem éreztem különösebb késztetést rá, hogy tovább törődjek az iratokkal vagy a titkárnővel, így csakhamar be is tessékeltem magam a még nekem idegen irodába. Nem igazán tűnt fel eddig az sem, hogy ez a helyiség arra szolgál és az sem lepne meg, ha tegnapig nem is az volt. Mondjuk én aztán tényleg csak beugró vagyok itt, ki vagyok hogy ítélkezzek? Ember. Vannak érzékszerveim mint látás és szaglás. Borzalmas ez a hely.
- Hozzám vagy a helyhez? - kérdeztem széles vigyorral kissé oldalra billentve a fejem, ahogy néztem rá. Sok minden volt a viselete, de valahogy a válaszom se biztos, hogy most kéne meghallgatni, meg az sem, hogy nem magánemberként tudnék ítélni. Nem a tárgyalóterem ez, hogy kössenek az esküim és a többi.
- De már legalább egy pofonnal számoltam így öt perc után - néztem az órámra, majd elismerő bólintásokkal engedtem le a kezem. Nem mindig voltam türelmes vagy éppen kiszámítható, ez meg új helyzetekben szülhet meglepetéseket. De annak is megvan a maga varázsa. - Én egyszer megkérdeztem, csak valaki a válasszal két levegővétel között annyira jutott, hogy nem fontos - szegtem le a fejem ártatlanul,úgy nézve rá felfelé, miközben megunva a falra tapadt fülpárt ellöktem magam az ajtótól és be is csuktam azt magam mögött. A tekintetem akaratlanul is a lábain felejtettem.
- Az attól függ hol. Most kényszerszabin vagyok, ez a nő pedig... akkor biztosan közlöm, hogy a világ végére megyek. Ez a hely az - jegyeztem meg szárazon még meg is köszörülve a torkom ahogy végül zsebre vágtam a kezeim. Aztán ahogy hallgattam kénytelen voltam többször is moderálni magam, mielőtt nagyon vidáman tekintek a világba az egészre. Vicces volt, tényleg. A fizetésem a hónapban rá mertem volna tenni, hogy nem én vagyok itt az egyetlen névügyileg beazonosíthatatlan.
- Dolgozom - néztem magamra, majd vissza rá. - A Ben valós név, a Bence becézése. Nem mintha lényeges lett volna a nevem az adott helyzetben. És veled mi is a helyzet, Csillagom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Abban a pillanatban, hogy átléptem az iroda küszöbét tisztában voltam vele, elég magam ismerni, hogy ennek a beszélgetésnek, ami jön, nem feltétlenül ez a környezet a legjobb. Felnevetve ingattam meg a fejem a visszakérdésére, majd egy laza vállvonással hagytam nyitva a témát, úgy voltam vele ezt a kérdést egyelőre ráérünk tisztázni. Ami engem illet se voltam képben holmi dresscodedal, ha volt egyáltalán. Engem az adott napi menet kötött, nyilván egy tárgyalóteremhez más volt, mint mondjuk bemenni a minisztériumba három dokumentumért.
- Isten ments, üdítő változás - emeltem is fel a jobbom, nem vágytam a tettlegességre. Kaptam elég pofont az életem során nőktől, fizikailag is. Megtanultam nélküle élni, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb. Nem tartozom azok közé, akiket ez vonz.
- Én kérek elnézést - vigyorogtam továbbra is rá pillantva, hogy aztán már a csukott ajtótól ellépjek és körül is nézzek az irodájában. Persze nem igazán volt még mit, bár az, hogy a behozott holmik milyen rendben lettek elhelyezve már majdnem ismerős volt. Lehet ezt nevelik belénk, mielőtt bekerülünk a minisztériumba? Mindenesetre a tekintetem hamar a lábain kötött ki majd lassan feljebb is ért, több akadályba ütközve, mint az normális kéne legyen a munkahelyen. De melyik férfi tudna hibáztatni?
- Mh..túlhajtás. Ja, olyasmi - néztem fel végül bólintva is egyet-kettőt, de igazság szerint szó nem volt erről, csak nem reklámozom, nem is tehetném a kényszerpihenő mibenlétét. Az engedetlenségem ténye más kérdés, azon nincs mit titkolni, ő azonban nem kérdezett, alternatíváról érdeklődött.
- Akkor rosszul csinálok valamit, ez a szívem vágya - közöltem teljes szarkazmussal. Teljesen belefért még az időmbe ez a kis... beszélgetés, mielőtt tovább állnék ma. Bár most egészen úgy tűnt még megérné dolgozni is bejárni néha, mert túlzásokba nem esnék egy mindiggel. Ez a porfészek ettől még ugyan akkor undort kelt az emberben.
- Luna - ismételtem meg a nevét, miközben zsebrevágott kézzel haladtam egy félkört az asztala mellé érve pedig csak befordultam és félig ránehezedve a falapra fordultam felé. - Pedig már azt hittem ez a valódi neved! Micsoda érzéki csalódások, te minden férfi szívét ilyen könnyen töröd össze? Egyébként nem. Azon azt hiszem már túlestünk. És te? Miért itt szoksz vissza? Mit tettél ellenük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mindketten tudtuk már, hogy se a bocsánatkérés, se a megbánás nem igazán része a repertoáromnak, így még csak szíven sem tudott ütni az elvárásnak csomagolt kis poénja. Azért tény, nem kívántam harcokba fogni és ez nem csak rá volt igaz, kerültem azokat a helyzeteket, mikor a nőkből hárpia vált, nem ritka sajnos.
- Ezt az élményt passzolnám - leginkább tovább más számára, de ahogy tudom ez már kész. Mindenesetre csak csendben négyszemközt maradtunk, nem hat, mert a titkárnő egy ideig kikövetelte a hátam figyelmét. Szinte éreztem, ahogy lyukat éget a zakómba, semmi humorom nem volt megint újat csináltatni egy lézerszemű nénike miatt.
A munkámról sosem hazudtam, az valós dolog, hogy nem avattam mélyen bele senkit, de büszke voltam arra amit csinálok és szerettem is, ám voltak részletek, amikkel én sem békültem meg. Ezeket meg szerettem az aktáim mélyén hagyni. Ilyen volt minden eltávom indoka és a kirohanásom is, aminek a fegyelmi eljárása után ide kerültem. Vagyis Pestre és íróasztal mögé, de azóta még egy adag szart lapátoltak az amúgy sem rózsás életemre. Ezt az iskolának és községnek gúnyolt helyet.
- Mondjuk úgy ők vélték úgy, hogy jobban jönne nekem egy kis szünet, mint a folytatás - szorítottam össze elgondolkodva az ajkaim, hogy aztán csak lazán közelebb sétáljak. Tényleg nem volt semmi igazából a helyiségben, de az a kevés dolog pont elég volt egyelőre, hogy feltérképezzem a várhatót. Nem volt sok, de több a semminél. Nem szerettem informálatlan lenni.
- Már egy ideje? Ha nem ismernélek azt hinném prűd lettél - néztem rajta végig, és még olyan bájosan is fogalmaztam, majdnem elaléltam magamtól. Nem hinném, hogy valaha volt vagy lesz olyan fap*csa, mint mondjuk Márta, de azért jobb óvatosnak lenni.
- Én úgy emlékszem a push-up nem egy feltétlen szükséges kellékem - engedtem meg magamnak a felső ajkam megnyalva egy nagyon is pimasz nézést nem csak a szemeibe, majd nevetve meredtem előre az ajtóra.
- Ennyi? Kávéfőzőstől vagy teljes konyhafelszerelésestől esetleg? - továbbra sem kerestem a tekintetét, talán teret hagytam neki, érdekelt a reakciója, de a mindenáron való ennek keresése sosem célravezető. - Majd keresek egy jó masszőrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kénytelen voltam elnevetni magam arra, hogy feldobta, nem vagyok akkor egyszerű eset. Ez talán enyhe kifejezés, és ki-ki azzal is vitába szállna még, hogy egyáltalán ez kérdés kell-e legyen. De ettől még nincs mit tagadnom, csak billentettem egyet a fejemen kicsit eltárva a kezeim. Szerintem elég nagylány már eldönteni, milyen is vagyok. Elég közelről megismert már. A tekintetem a termoszra futott, majd csak bólogattam elismerően.
- Jó döntés, ha nem akarsz mosogatólevet - mutattam a fejemmel a fekete ital felé, majd egy percig talán jobban elmerültem az iratai nézegetésében hogy aztán mellette kössek ki. Nyilván nincs még itt semmi érdekes, de én ilyen édes és érdeklődő ember vagyok. Hát nem szuper? - Sosem tudhatom, hogy a munkamorál emelkedéséért jöttél-e kampányolni.
Ugyan rá néztem, de nem különösebben tartott a tekintetem csak a szemein, és nem, kivételesen ez nem egy láb vagy dekoltázs miatt volt. Inkább a keze útját követtem, egész be is bandzsítva egy pillanatra, aztán a kérdésre csak összeráncoltam a homlokom.
- Eredeti. Olvasáshoz - közöltem tömören, és igazából bőven több volt, mint amit tudnia kellett bárkinek. Egyébként is, ha máshoz kellene lenne némi gond az alkalmasságimnál is, de így nincs. Problem solved. Az már kevésbé, ahogy a figyelmem újra és újra elvonta, éppen kicsit sem azon gondolkodtam, hogyan fogom megoldani mondjuk a problémát a biztosítóval. Fel fognak mindent mondani, ha egy kib*szott fa kárigényeit kéne méregetni.
- Ennyire még talán nem, a tapintás utáni memóriám jobb, mint a hallás utáni - jegyeztem meg elgondolkodva, éppen az előtt, hogy rákérdeztem volna, mi is a helyzet vele. Vannak helyzetek, amik nem úgy sülnek el, ahogy az ember tervezi, meg vannak, amik pont úgy. Mindkettő érhet így véget. Pont úgy, mint az ő állása.
- Kemény, nem lettem volna a helyében - grimaszoltam egy sort, ha forró volt az a kávé igen kellemetlen lehetett. - Esetleg tudok ajánlani valakit, de csak hét után van műszakban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem - ingattam is meg a fejem a felajánlásra. Bőven túlestem már a napi koffeinadagomon, és bár életmentő meg tényleg bepörgeti az embert, hosszútávon nem tesz jót - a volt főnököm szerint meg egy háborúba fejjel rohanni nem rosszabb a fekete nedűnél, de azért ja. Vannak dolgok, amikkel óvatosabb vagyok, meglepő, mi? Nem különösebben, a vérnyomásomnak elég trauma a helyi erő, nem kell még plusz löket. - De azért majdnem így indítottál - néztem rajta végig jóval látványosabban, mint bármelyik korábbi percben, hogy aztán széles vigyorral bámuljak elgondolkodva egy pontra a távoli falon. Pont úgy, mint aki elképzelte a jelenetet, ahogy ül az asztalánál ő pedig betopog a friss kávéval, pont annyira ringó csípővel, mint kell, majd bájos mosollyal leteszi, ahogy.... szóval amúgy el tudtam képzelni. Maradjunk ebben. Vissza is tértem inkább a valóságba. Pláne abban a percben, ahogy elém szökött Márti arca, nagyobb hideg zuhanyra szükség sincs, sőt, igazából ez a nő a legjobb módszer arra, hogy valakinek humora se legyen a munkahelyi... zaklatásokhoz, legalábbis a férfi rétegnek. Elég ha belegondolunk, hogy ő élvezné a figyelmünket, mi meg a gondolattól is teljes érdeklődésünket vesztjük.
- Illik hozzám? Mégis miért? - ráncoltam pár pillanatra a homlokom, ahogy értetlenül pillantottam felé. Nem hittem valaha, hogy majd szemüvegre szorulok, és őszintén? Az első pár hónapban ezen kiegészítő felé sem néztem. Aztán ráköteleztek pár ellenőrzéssel, meg megvolt a maga jótékony hatása pár nőnél, így maradt. Szerencséje, vagy nekem - ez jó kérdés.
- Merném rá tenni a... munkadíjam - préseltem össze az ajkaim, nem most terveztem belemenni a jogi melós részembe. Annyira mellékes volt és említetlen az életemben sokáig, hogy leginkább egy titok maradt. Mondjuk aki most kicsit is utánam néz, rájön hogy nem hobbiból tolom a rossz hírű iskola jogi dolgaival.
- Remélem nem is leszek - vetettem felé egy sokatmondó nézést, ám pont olyan mosolyt téve mellé, amire még nem kaptam nemet, tőle sem. - Tudod, aki több lábon áll, ekkor jön a második műszak. Eléggé, referenciaként ajánlom a próbát ma, mondjuk héttől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az élethelyzetet és az abban rejlő... szépségeket leszámítva valahogy én sem voltam képes elképzelni róla, hogy az a szürke, titkárnő típus lenne. Nem abban kételkedem, hog ne lenne jó a kávéja és tenné magát oda ha kell - nekem aztán bárki elhiheti, oda tudja; inkább abban, hogy ebben ő elélne. Nekem már korábban is úgy tűnt, hogy ő addig marad egy helyen még az motiválja. Legyen fizetség, emberek, az elvégzendő munka. Ez persze mindenkinek kell, de vannak, akik beletörődnek a sorsukba, meg vagyunk mi. Igazából mi csak szenvedünk a szarral, ha jön a büntetés, de egyébként imádjuk csinálni azt, amit.
- A kérdés inkább az, hol járnék most úgy egyébként - mosolyogtam magam elé egy pillanatra, ahogy visszaemeltem rá az elkalandozott tekintetem. Ettől a helytől biztosan elég messze, nem vonzanak hideg vagy meleg helyek különösebben, de van, ahol most én is elüldögélnék egy itallal, negyed ennyi gonddal és csendben. Leginkább körömcipőkoppanás és vernyogás hallása nélkül, ami minden alkalommal megesik, ahogy ebbe a hivatalba beteszem a lábam. Nem igaz, hogy idejön Gabe, hogy kiiktassa, ami nem megfelelő, erre ez a némber azóta is vígan él. Nekem ne mondja senki, hogy nincs köze valami fentihez. De elég szar ízlése lehet, bárki is az.
- Tisztában vagyok az előnyeivel - meg a hátrányaival is, de azok csak személyes kényelmi kérdések. Volt régebben olyanom, ami csak kamu volt, aztán mit ad isten? Nem kell költenem normáltalanra, ha itt van ez kötelezőnek. Van lencsém is, ha kéne, de marhára irritál.
- Maga vagyok a jótékonyság - tártam el a kezem nem túl szélesen, mielőtt oda kerül, ahova nem kéne, ahogy az asztalon elkényelmesedő nőre néztem. Továbbra is elég biztos voltam őt érintően a meglátásaimban. Volt már dolgom olyannal, akiben több volt a mű, mint egy kiállításon. Egészen más.
- Ezen nem aggódnék, ennyit nem vagyok itt, csökken az esélye is - biggyesztettem le az ajkam egy pillanatra. Nem a Hulk részét sajnáltam, de egészen megjött a munkakedvem és úszott el a tevékenykedhetnékem. Létezik ez egyszerre? Már igen.
- Egy helyet mindig fenntart különleges vendégnek - kacsintottam oldalra még csettintve is egyet a nyelvemmel, mielőtt ellökve magam a bútortól visszadugtam az egyik kezem a zsebembe, hogy szemben vele a másikkal mellé támaszkodjak. - Én átgondolnám ezt a lehetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Akár - jegyeztem meg elgondolkodva, ahogy a tekintetem a szemeiről az arcára siklott, majd azt a kikívánkozó vigyort le is küzdöttem némi fejingatással. Volt valami állandó figyelmet kivívó az egész nőben. Nem csak a szemei vagy éppen a vonásai, és fogalmam sincs hogy csinálta, de jó volt benne, ez az egy biztos. Nem vagyok egy nyaralás-fanatikus, de az a hely is szóba jöhet, ha jó a társaság. Úgy minden kicsit... szórakoztatóbb.
A divattanácsok hamar lekerültek az érdeklődési körről, ebben mondjuk eléggé biztos voltam mielőtt válaszoltam volna is, de csak sokkal átláthatóbbá tette nekem a helyzetet. Különben sem értettem sokszor, mire fel a nőkben ez az igényesség az észre, mikor nem ezt az opciót és extrát élik bennünk. Legalábbis eddig egy fél karom elég lenne, hogy megszámoljam, hány nő ért el idáig mondjuk az én személyiségemnél. Jó, lehet rossz példa, kib*szottul nem vagyok egyszerű, de törekszem a legjobbra.
- Pedig... van - nevettem el magam kissé keserédesen. Mondjuk azok sem a képességeim firtatják, inkább azt, amiket teszek vagy mondok. Egyesek egészen gerinctelennek, mások számítónak, de vannak akik kifejezetten kegyetlennek tartanak. Majd keresek a határidőnaplómban egy szabad délutánt elmerengeni ezen. Sosem lesz és nem is igazán hat meg a dolog, nem most fogok hirtelen elszámolni magamról bárkinek, eddig sem tettem, a szabályok szerint játszom, egyedi nézőpontból.
- Ez egy jó kérdés, talán néha megejthetem a jelenést itt is - gondolkodtam el kicsit a plafonra emelve a tekintetem, majd fel is keltem, hogy egész fölé magasodva támaszkodjak félkézzel. Fel is ajánlottam közben pontosan érthetően azt a bizonyos lehetőséget, így nem is ragoztam túl, csak a fejem oldalra döntve néztem rá, hogy szerinte? Erre közelebb is rántott, mire kénytelen voltam elvigyorodni. Aztán beszélni is.
- Ejnye, kisasszony. És a munkahelyi etikett? - kérdeztem félig felvonva a szemöldököm, mielőtt még a zsebemből időközben kihúzott kezem a felvágott szoknyarészen végigsiklott a mutatóujjam hegyével, egészen, még az anyag engedte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem kezdtem volna sztereotipizálni, valahogy amióta ismerem őt eszembe se jutott egy sem, ami ráhúzható lenne maradéktalanul. Mindenhez tudott egy kicsit másként állni, mint az átlag, talán ezért is élveztem ezt annyira újra meg újra. Fogalmam sincs, de biztos nem a szemüveg miatt lett volna olyan segítőkész korábban sem.
- Csak egy párszor - mondtam mindezt úgy, mintha teljesen meglepő lenne, pedig nem volt. Kifejezetten sokszor tértem ki rá az életemben, hogy velem nem egyszerű és sosem járt még jól vele senki. Könnyebb volt így, aztán lassan elkezdtem barátkozni (?) és voltak dolgok, amikre tényleg nem lehetett panasz. Például válóperes ügyvédként brillírozni tudok, ha arról van szó. Ettől még hiányzott is a terep, nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna és továbbra sem értek eget a dologgal.
- Nem tudom, ez mire is vonatkozik - vigyorogtam nagyon szélesen rá, mert minden amit mondtam, közel sem fedte a valóságot. Túl jól is értettem, de ő is tudta, hogy az életem többnyire a hihető és valóságba épült kifogásokról szólt. A miért kötöttem ki a privát szobán mondjuk egy kiadós alvás helyett 48 óra világjárás után is kapott anno, miért ne kapna az, miért vagyok itt annyit. Ott akkor azt hiszem nem voltam elég fáradt; itt csak végezném a munkám, amit elvárnak.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

Az asztallapra nyomódó tenyeremre nehezedtem, ahogy nem volt egyszerű megállni, hogy olyan közel is van és mégsem tudtam eleget. Legalábbis így éreztem. A szavak kimondásával szinte az ajkai az enyémek voltak egész kellemes mosolyt is csalt elő belőlem, semmi gúny vagy szórakoztató nem volt mögötte. Kicsit elhúzódtam, éppen csak annyira, hogy a karom a hátához csúsztatva felülésre kényszerítsem, majd a lábait eltolva léptem elé és rántottam magamhoz még egy vigyorral megelőzve azt a bizonyos csókot.
- Pontosan három pontot szegtem meg éppen, nekem ne is emlegesd - ingattam meg a fejem, ahogy a kezem lejjebb csúszott a derekáról és a fenekébe markolva elégedetten morrantam a nyakhajlatába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szinte már éreztem a tarkómtól felfelé égnek meredő hajszálaimban az ismétlésének hanglejtésén mindent, amit valaha kiejtettem a számon. Kísértetiesen emlékeztet a helyzet valami olyanra, amibe nem tértem volna vissza. Sosem tagadtam, ha valakinek igaza volt, de nem különösebben éltem a direkt szembesítéseket, vagy csak nehezen viseltem.
- Nem hiszem, hogy az akaratomra általában panasz lehetne - vagy inkább bármikor, de ne essünk túlzásokba. Eléggé inspiráló tudott lenni, még arra is, amire engem ritkán lehet. Sok határt léptem át korábban is, de az első alkalom óta, hogy besétáltam abba a bárba, túl sokat is. És milyen sajnálatos, hogy azóta se léptem át ezeken és húztam fel erkölcsi normákat, vagy hoztam helyre régieket. Már mikor megtámaszkodtam és fölé magasodtam tudtam, hogy ez nemhogy szar, egyenesen nagyon szar ötlet. Csak nem érdekelt. Pedig próbáltam úgy tenni, mint akit igen. Hangosan és halkan is.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

Ahogy magam felé rántottam leginkább az asztalon visszahúzva ülésbe, mikor már ott volt se lazítottam ezen, a csók közben pedig egész követelően csúszott a jobbom a tarkójára megtartva a fejét és nem is hagyva elhúzódni, egészen addig még én nem éreztem levegő szükségét is. Legalábbis többét.
- Ebben én is biztos voltam - csóváltam is meg a fejem, mintha meg akarnám róni érte, de aztán csak széles mosollyal húztam végig a jobb kezem élét a hátán, hogy a tarkójától levezetve csatlakozzon a balhoz. Az a fenék már könyörgött a kezeimért. Aztán le is pillantottam egész felmorogva magunk közé. - Ezt a ruhád sem rám tervezték - közöltem kifejezetten vidáman, ahogy a combjaira előrehúzva a kezem a nyakába csókoltam előbb csak egy-két helyen, majd a szőke fürtöket az arcommal félretolva egész addig, még a felsője ebben az állapotában engedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Eddig? - vontam fel a szemöldököm kérdőn tekintve rá, egy pillanatra már majdnem felháborodást is mímelve, hiszen ki akarná ezt hallani? Nem mintha láttam volna valós alapot rá, hogy hirtelen találjon olyat, amire bizony nem kis problémázást vághasson le. Megvoltak a magam bajai és hibái, de ezek sosem ütötték az adott helyen és időben a matchingeim. Akivel mégis, az már futólag sem volt az életem része.
Nem volt feltétlen jó hatással a munkamorálomra, és nem a motiválási készségeit lehetne ezért méltatlanul lehúzni, sokkal inkább az egyéb adottságait. Szerencsére egész kontrollált férfi vagyok, így nem okoz gondot tartani a szemkontaktust, ellenben az öntürtőztetéssel, mikor centikre vagy a nőtől. Attól, aki már egy szobával arrébbról is dobja magából általában az ösztrogént és különösebb segítség se kell, hog rávezesd magad. Nem csak az irányára, úgy eleve rá. Ezt éreztem a csók közben is, és valahogy azt is tudtam, meddig mehetek, hol van az, amikor már elégedett lehetek, mert ő is kifogyott az erőből. Legalábbis átmenetileg.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

- És utána kellene megsértődjek? - kérdeztem széles mosollyal, ahogy a kezeim a seggére találtak, én meg elégedetten húztam az asztalról magam felé még közelebb. Kicsit jobban is ráfogtam, mint az előbb, ahogy a fülcimpájára haraptam. - Hm? Ó, rólam szó sincs, csak egy kis kajaszünet.
A ruhájának már olyan mindegy volt, szinte igyekeztem tudomást sem venni róla a megjegyzés után, nem különösebben remegett meg tőle a kezem. Nem vagyok se tíz éves, sem pedig a magazinokban ragadt tinifiú. Azt hiszem ennél kicsit erősebb képzettségem van és ezt nincs hova magyarázzam. A csókokról egészen jól tudtam, hol lesznek a legtökéletesebbek, mégis a nyakhajlatában elidőztem még végig is lehelve egy csíkban mielőtt kicsit elhajoltam volna. Még csak meg sem rezzentem a tényen, hogy már félig lebontotta az ingem csak elvigyorodva lazítottam ki a nyakkendőm majd hajítottam a székére az asztal mögött, hogy aztán a kezeim a térdétől vezessem felfelé a combjain, egész véletlenül jóval beljebb csúsztatva, viszont inkább csak idegborzolásnak tettem, ahogy inkább a szoknyája foszlányai alól kiszedve a blúza szélét benyúltam alá úgy húzva vissza egy csókra.
- Imádom az illatod - morogtam még az ajkai közé egy levegővételnyi szünetbe beleiktatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A felvont szemöldököm még tartotta magát, ahogy meredtem a mozdulatára, de végül csak a szemem megforgatva engedtem meg magamnak egy féloldalas mosolyt. Nem hiányzott az életemből egy állandó spoilerező, egyrészt akkor most biztos nem itt lennék, vagy nem így - magam ismerve túl sok dolgot húznék keresztbe. Másfelől nem is igazán akarom tudni, volt idő, mikor jól jött volna, de most s e a közeli, se a távoli nem érdekel. Igazából már hónapok óta csak élem magam napról napra. Pont, mint ezt a csókot - nem spóroltam belőle semmit, minek az?
- Élem a béküléseket - jegyeztem meg kicsit talán kapkodással a hangomban, de ez inkább annak szólt, hogy abban a pillanatban a szám jobb elfoglaltságnak örvendett volna.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

Aztán meg csak megtörtént. Túlságosan szeretek beszélni, és beszéltetni is, nem mindig alkalmas időkben, így csak belemorrantam nevetve a nyakába, ahogy elhajolva féloldalra húztam a szőke haját, kicsit talán erősebben, ami nem volt szándékos éppen, a másik kezem továbbra is a fenekén időzött. - Tudod mi a legjobb benne? Feddhetetlen vagyok. Minden nem munkaórának számító perccel csak magamnak tartozok elszámolással, úgy töltöm, ahogy akarom - már-már olyan széles vigyorral közöltem mindezt, mintha karácsony lenne én meg max tizenkettő. Pedig ez nem tegnap volt utoljára.
Ahogy lassan az ingem gombjai teljesen feleslegessé váltak, az ő hát ruhafoszlányai - mert másnak nem mondanám alap állapotában sem - pedig megsemmisülni látszottak még pár akaratosabb csók után visszatértem az ajkaira. A kezeim lassan új utat találtak a felsője alatt, éreztem a tenyereim alatt a meleg bőrét, mire még a csók közben is kikívánkozott egy kis mosoly.
- De ez felesleges - közöltem egyszerűen, ahogy a kezeim kicsit elhúzva az oldalaitól nyújtottam egyet a felsőn és felfelé lehúztam róla, nem is érdekelt nagyon a további sorsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Mindig - közöltem szinte gondolkodás nélkül a választ, és ez úgy is igaz volt, bárhogy is tegye fel a kérdést.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

Én figyelek, ez az, aminek ellenkezőjével engem aztán senki nem vádolhat meg, most sem kerülte el a dolog a gondolataimat, de csak a hajába fogva csókoltam, az sem zavart különösebben, mennyire illik vagy sem akaratosnak lenni ebben. Bár hamar fel is világosítottam, hogy egyébként - nem mintha készülnék én ilyenekkel - az egyetlen gond, ami tulajdonképpen felmerülhet, hogy éhes maradok. Vagy megjön Márta és még kimenni se lesz hajlandó. Értem én, hogy üres az élete, de azért inkább összedobunk neki itt egy előfizetést felnőttfilmekre.
- És nem csak ez az erőssége - mondtam, ahogy közelebb is húztam magamhoz a derekát karolva és a hátát megtámasztva félkézzel. Lassan haladtam, majdnem jutott minden centiméterére a nyakán a csókokból, talán még ki is több helyen sikerült szívni, mint azt eredetileg terveztem, de csak belevigyorogtam, mikor az ingem végleg feladta hála a kezeinek. Bár visszatértem az ajkaira a figyelmem már a kezeimmel tartott végig a selymes bőrön majd egy türelmetlen és igen sürgető mozdulattal lehúztam róla a felsőt. Egy kelletlen fintort elengedtem a megjegyzésre, majd nem felejtek el ezen később megsértődni. Túl deep lennék, ha a lelkem is fekete lenne. Belülről mindenki rózsaszín, csak ugorjon le bárki a patológiára vagy a kicsit buggyant kutatókhoz az igazságügyön, bemutatják.
Elhúztam tőle a kezeim, bár nem volt ez egyszerű, követelte szinte minden porcikája, hogy de azt ott tartsam, így viszont merőben egyszerűbb volt engednem le az inget meg a zakót, majd az az asztal másik felén ért véget nem is különösebben foglalkoztam vele tovább.
Jóformán a nőre hajoltam a közelségben, amitől meg is dőlhetett, ha nem figyelt, a kezem pedig a combja külső felén indulva egyre feljebb és beljebb siklott, ahogy az ajkait elhagyva a kulcscsontjához majd egyre lejjebb értem a csókokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Tudtam értékelni a magabiztosságot a nőben, akkor is, ha voltak pillanatok, mikor már gyanúsan próbált az maradni. Én egy percig se bántam, mikor kiesett ebből és azt sem, mikor nem igazán akarta kedvelni a parancsnak hangzó kéréseket. Na persze ezt sem tőlem, de volt szerencsém más munkahelyén belefutni, ahogy valaki még próbának sem nevezhető tettekkel közeledett és muszáj volt lepattanjon. Rendesen sajnálnom kellett volna a pasast, de... nem jött meg a dolog.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

- Elkezdhetnél listát vezetni, mintha megkopott volna a memóriád - néztem a szinte élesen rikító szemeibe ahogy egy enyhe szemöldökfelvonással még el is hitettem, hogy ideje ezen segítenem. Na nem mintha alapvetően gondban lennénk, sőt. Én igazán szívesen emlékeztetem arra, amiben biztos vagyok, hogy már elég jól a képzeletébe égett.
Nem volt könnyű dolgom, minden második csóknál nagyjából kénytelen voltam az állammal eltornázni a felsőjét, de igazán megérte az áldozatot. Még utoljára elég közelről éreztem a bőre illatát, mielőtt elhajoltam volna a beszólásra. Meg mert gy nem lehet megszabadulni és szabadítani őt attól, amire már nincs szükség.
A gátlása nem tartozott ide, az nem része a ruhatárának és ezzel pont elég örömet szerzett már korábban is. A hátát támasztva hajoltam fölé, így mikor megdőlt sem ingott ki senki a helyzetből, fő a biztos tartás, igaz? A leheletem súrolta a legtöbb porcikáját a derekáig, ahogy több helyen talán még a fogaim is, mielőtt elvigyorodtam volna a kezét az enyémen érezve.
- De van ami nem változik - nem mintha ez zavarna. A kezem feljebb is vándorolt, egészen a fehérnemű szegélyéig, ami mentén végig is siklott a hüvelykujjam párszor mielőtt még egy csókra megint birtokba nem vettem az ajkait határozott mozdulattal rántva egyet azon a csipkehalmazon ezzel alóla már kihúzva, de még mindig igencsak útban volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem hittem, hogy elbutult volna, sőt, ami azt illeti fogadni mertem volna, hogy több a rejtett tartaléka, mint eddig kiderítettem. Legyen szó itt bármiről, nem is kell nagy dolgokra gondolni és semmi olyanra, ami emberek többségét is érdekli. Nem az anyagiak, a tulajdonai voltak terítéken sosem. Csak Ő.

Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***

Milyen szomorú, hogy elméletben ezekről se kéne tudnom. És milyen idegesítő, mikor Gabe jön a faszságokkal minek ez nekem meg ki ez a nő és miért van ő általa aláírt dokumentumkikérés. Nem értem mi baja.
- Helyes - morogtam jóformán a nyakába egy utolsó csókkal, ami után még egész finoman bele is kóstolta a bőrébe, de végül csak elhúzódtam. Bár vannak pillanatok az életben, mikor ha akarsz se tudsz már tovább várni, azért néha mégis kell. A legjobb eredményhez mindenképpen.
A vigyorom kimaxolta a létező szélességi koordinátákat, ahogy végignéztem a nőn már gyakorlatilag alig valami takarásában. Bár a haja ez tudta öltöztetni, szó se róla. Gyakorlatilag olyan voltam vele, mint akit elsőre nyűgöz le, de teljes rohammal, pedig erről nem beszélhettünk. A szó szoros értelmében biztosan, mégis valahogy minden alkalommal, mikor újra láttam csak egy kicsit még több kellett és ezt akkor még elég rendjén valónak is tartottam. De változott a felállás. A leheletem a bőrét szántotta, a borostám se maradt ki a buliból, és ahogy felpillantottam csak egyre elégedettebb voltam. A kezem lassan végigsiklott a felsőtestén a nyakától indulva, a melleinél kicsit finomabban időzve pár pillanatot mielőtt azt a nagyon zavaró anyagot is megleltem volna.
- Kettőt is, ha ezen múlik a sorsa - azzal a lendülettel sikerült is az oldalát a varrás mentén kettérántanom és az egyik lábán lifegve tűnt el a szemem elől. Nekem ennyi bőven elég volt. Még egyszer az alsó ajkába kaptam majd a jobbom a tarkójára csúszva billentettem meg a fejét már a hátát nem támasztva és borzoltam tovább a kedélyeit csókokkal. A másik kezem pedig a combján araszolt egyre feljebb, de mindig kihúzva addig a pontig egy-egy helyen, még éreztem, hogy megremeg vagy legalábbis felnyög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Semmi meglepő - ráncoltam a homlokom egy pillanatig, hogy aztán a kávémba igyak és egyszerűen elfelejtsem az egész közjátékát az életünk ezen szakaszának. Nálam jobban senki nem értette meg magyarázatok nélkül, hogy miért jobb ez így. Voltak dolgok, amiken csak túl akartam lépni, meg is tettem. Idő, energia és szar hobbik, de sikerült. Olyan ez, mint a matek, egy meg egy az kettő.
- Úgy mondod mintha embert öltem volna! Kérlek, én nem szennyezem a kezeim.... parancs nélkül - zártam is rövidre, mielőtt még rájövök, mekkora szarba sodorhatom magam a kijelentéseimmel. Leginkább vicces, hogy több vért láttak a kezeim, mint normális lenne, engem mégsem hatott meg. Terep munka, a muglik meg sokkal véresebbek, mint mi valaha leszünk. Lehet az eszközeik teszik, de elég undorító mindenki konfliktuskezelése. Itt a jog, és mégis kétkezi fegyverekhez, a mágusok meg pálcához nyúlnak. Én is, más kérdés, nekem lehet.
- Mindkettőnké, mehetnék boldogítani a volt beosztottam - húztam el a szám, mert tényleg nem múlt sokon, hogy én is ott legyek most. De a rutin meg az évek ugyebár. Inkább a kávémmal törődtem, ahogy a megtervezett, de ki nem vitelezett plakát helye felé meredtem, mintha ez érdemi cselekvés lenne. Még nem tudtam a hellyel mit kezdeni, de sok jót még nem éreztem, közben meg úgy voltam vele, ha már muszáj, tegyem magam hasznossá.
- Jól van, terminátor, visszavehetsz, veled vagyok, nem ellened - emeltem is meg a kezeim még el is nevetve magam. Utáltam, mikor még rám is ezzel a nézéssel próbál hatni. Nem voltam olyan beszari, mint azok többsége, akik után áskálódik legtöbbször. Bár tény, szerintem van olyan jó, ha utánam tette már, nem véletlenül nem tudok róla. Jobb is ez így.
- Oszkárhoz volt szerencsém, dolgozni is vele. De úgy hallottam ő éppen egy adóparadicsomban lazít - vontam meg a vállam. Ő nem az én dolgom lett volna, nem is Kreßleré, valaki elb*szta a dolgot. - Ó, fiatal barátnők? Egyre érdekesebb. Olyan perelhető-megnyerjük-aláássuk vagy csak olyan csinos-tutivalamitrejtegetsz-ilyetamúgynemkapnál fiatalok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem különösen voltam jó ember, sem pedig kedves. Az a vád sem érhet, hogy gondtalan vagyok, de magasról tettem az emberek ezen véleményeire, mert azt hittek, amit akartak. Nem kell egy kezem se, hogy leszámoljam hány olyan ember volt az életemben, akiben vakon bíztam és bőven többet tudott, mint amúgy az normális lenne. Jogilag biztosan, éppen Kreßler volt az egyik pontom, ami miatt nem lehettem volna fedhetetlennek mondható. A másik éppen pihen. Meg van még egy és azt hiszem kifújt a dolog.
- Úgy mondod, mintha most közölném, hogy engedély megadva a mély ásásra, és ezért jöttem, akkor te nem - csettintettem egyet félkézzel be se fejezve a mondatot. Mindketten tudtuk, ha szabad keze van és bármit tehet, el is követ mindent. Teljesen mindegy hány emberen kell ilyen-olyan módon átteperni. Az áldozat semmi a kifizetődéshez. Eredményeket akarunk. Mindketten.
- Kipiheni a munkánk fáradalmait - bólintottam magam elé még egészen el is vigyorodtam a kihűlt lötty mögött, de inkább csak az abszurditásán a beszélgetésünknek semmint a tartalmán. Nehéz volt, nem éreztem fairnek és teljesen jónak a felállást, de ezzel úsztuk meg a legolcsóbban. Neki nem volt előélete, ami miatt duplázódjon bármilyen ügyirati akta. Ő tartotta a hátát, én tartottam a tárgyalóteremben, Gabeék osztályán és ha kell ezután is. Jó gyerek, csak nem biztos, hogy feltétlen pozitív ha valaki az én igazságérzetemnek dolgozik.
- Te sem élnél túl békésen. Könnyebb ez így nekünk - jegyeztem meg egy megfáradt sóhajjal. Mert valljuk be, elég komoly csatamezőt tudnánk összehozni, de valahogy engem sosem hajtott ez a rész itt. Egy oldalon álltunk mindig, ez hamar lejött.
- Ohh - kúszott vigyor az arcomra. Ennyi volt a válaszom, nem mintha lehettem volna gyanúsabb, de igazából el sem tudta még képzelni, mennyire tudom, miről van szó. - Lehet lenne miről beszélgetnünk. Van egy kis háttéranyagom belőle.
És ha nekem van egy kicsi, az mindenre elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ha a pokollal nem a sötét, fekete meg vörös színeket azonosítanánk, már közöltem volna hogy a tél sem már, mint a Sátán addig köpköd minket, még magunk nem akarunk az életünknek véget vetni és bevonulni hozzá katonának. Lássuk be, nem igen vár más egy emberre se ebben az épületben, mégis van pofájuk magukat hivatalnak nevezni. Ahogy sétáltam ebben a szállingózó szarban gyorsan ránéztem még a zsebemben a kártyára: Kenderessy Gergely. Lövésem sincs ki ez, de nekem dolgom volt és k-rvára semmi kedvem ahhoz, hogy megint Gabebel lerendezzük a hol az ebédszünetem - ő nem látta dolgot. Tisztában voltam vele.
Ott füstölgött a bal kezemben a nikotinszál én meg csak elfeledve ballagtam tovább mielőtt nagyot slukkolva befordultam volna az állomásra majd a peronra sétáltam volna. Pont időben.
A hangos vonatfütty és a kihangosított bemondó is jelezte, hogy bizony megérkezett a délután egy órás szerelvény. Közelebb sétáltam még pár nagyobb slukkal befejezve a cigarettám, majd egy kukába pöccintve sétáltam a leszállok felé. El kellet mosolyogjam magam, mikor egy nő látványos ijedelemmel sietett el, ahogy egy sporttáska landolt mögötte a vonatból kifelé. Azt hiszem megvolt az emberem.
- Nagyobb fogadóbizottságra nem futotta a helyieknek - tártam el a karom, hogy aztán kezet nyújtsak mielőtt még körbenézve elsétáltam a vonattól. A hideg rázott még mindig a helytől, és fog is még minket ahogy látom.
- Üdv a közös börtönünkben. Milyen az első nap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szombat nem az a nap, mikor le tudsz ejteni egy tűt is a falu életében, a város is nyüzsög, de itt kicsi, kevés helyre szorul rengeteg irritáló ember. Ennek ellenére kíváncsi voltam, meg úgy gondoltam az a legkevesebb, ha már tegnap megdobott Ward pár sörrel, akkor ma egy pizzát elküldetek már és én is eszem valamit. A múltkori egy határozottan finom menet volt. Vagy jövet, már amit a nő hozzám hozott ételt - természetesen.
A kabátom felaggatva sétáltam a pulthoz, az asztalokat nem nekem találták ki majd támaszkodva azon vártam, mikor történik valami. Ekkor csíptem el tekintettemmel a nagyon kellemesen mutatkozó, nekem éppen háttal az asztalra hajolt szőke haj tulaját. Egészen elvigyorodtam, mikor egy pincér megpróbálta felvenni a rendelésem én meg egyből lendületben éreztem magam a berendelt gin után és megkértem, hogy hívja már ide nekem az üzletvezetőt, fontos kérdésem lenne. Nem, nem akartam senkit kirúgatni, sőt. Mondjuk úgy bérkiegészítési javaslatot kívánok tenni. Vegyük úgy, hogy amit ő nem adhat meg, én nagyon készségesen megoldom. Nem, régen nem a pénzről beszélek, ez tény, de most még csak nem is a nyers, vulgáris örömökről. De tehetném.
- Igen, tényleg az üzletvezetőt kértem, aranyom - ismételtem meg a lányka kérdését, nem mondtam semmit, de csak van annyi esze, hogy kicsit sem érdekel a munkája, vagy hogy hányszor törölte le a pultot, vagy hányszor nem.
Nem mondhatnám, hogy elkapkodják itt a dolgokat, többet néztem az órámra, mint az szükséges lett volna, de legalább egy előre csomagolt pizza a pultra került én meg már az italomba ihattam, mire reményeim szerint végre megérkezik az emberem, egyből a pénztárcám után kotortam is a zsebemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Vannak üres fogadalmak és olyanok is, amik érvényüket vesztik, utóbbiakba gyakran belestem, így kicsit keserűen ugyan, de felnevettem a tényen, amit megállapított. Nem szégyelltem, még csak elszámolással se tartoztam senkinek, de igaz, ami igaz, megint itt voltam. Be legalább nem ugyan úgy, mint ott. HA akarnám letenném, de kedves és időm sincs erre.
- Láttad már hol kell élnem? - tettem fel a költői kérdést, ami magyarázat is lehetne. És ami azt illeti abban a 1,5 hónapban még Pesten dekkoltam egyszer sem nyúltam semmi nikotin után, aztán leszálltam a vonatról itt első nap és már nyílt a fém tárca a zsebemből. Lelombozó? Nem tudom, de nem is érdekel különösebben. Bár most egészen vidáman sétáltam már vissza, mondjuk úgy egy gondfoszlányt magunk mögött is hagytunk, mindketten. Túl sok kezünket tettük oda az igazságért, de azt hiszem mielőtt a tárgyalóterembe kerültünk volna beláttuk, hogy megérte, és ez volt a legokosabb megoldás. Tiszteltem az embert a hűségéért az ügyhöz, az egészhez.A barátságunkhoz.
- Részben. De ne bízd el magad - ingattam meg a fejem a célunk felé pillantva. A hivatal. Nem volt egy szívdobbantóan kellemes hely, sőt, leginkább minden volt, csak pozitív nem, de neki most még mázlija van egy kis ideig. Inkább átadtam a papírokat és a személyes csomagom, hogy aztán zsebre vágjam a kezeim.
- Ha valamit megtanultam, Weaver, akkor az az, hogy kiszámíthatatlanabb itt minden, mint a fronton - és mindezt komolyan is gondolom. Nem, nem hinném, hogy az ölébe fog esni két nap múlva egy nő, ettől még bármi megeshet elméleti síkon, azt pedig nem irányíthatjuk. Ez elég szomorú. - Az egész hely az, ha úgy akarod. Nem fizikailag, idióta. Erre szellemileg kell, hidd el, fogalmad sincs mennyi itt a szar. De ne is legyen sokat, minél előbb húzzunk vissza Pestre inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ne aggódj, öcsi, ahogy látom idő kérdése, hogy üdvözöljelek a klubban - néztem a borostájára aztán csak magunk elé. Azt hiszem magasabbra nem tudott volna ugrani a szemöldököm, rendesen rekordokat döntött, én meg be tudtam volna ugyan ilyen cselekvésként tolni egy üveg szíverősítőt. Mondjuk úgy, jobban pörög a szervezetemben az óra, mint a való életben, ezt én is észrevettem már, szóval csak a hajamba turkáltam, mintha az segítene rajta aztán csak egy félvigyorral megingattam a fejem. Nem vettem én magamra, több volt ebben a tény, mint bármiben, de nem volt egyszerű a felismerés.
- Ugye? Már díjat érdemelnék. És volt képe azt mondani az egyik felmondó titkárnőnek, hogy kiállhatatlan vagyok - kaptam színpadiasan a szívemhez a tenyerem, de csak úgy csöpögött az irónia én meg nem is zavartattam magam ennek okán. Ilyen voltam. Megszoksz vagy megszöksz. Többen is menekülőre fogták már, nem volt mindig tündérmese meg habos torta, másképpen biztos nem itt sz-pnék és nem így.
- Dolgozni kell, szörnyű egy munkahely - ingattam meg csalódottan a fejem, de nem különösebben éreztem ezt. Ő is tudta, igazából a legtöbben rólam, hogy a munka sosem volt nekem terhes, egyszerűen vannak emberek és körülmények, amik teljesen felborítják a rutinom. Főleg az ilyenek, mint az a Mártika. Az megborított rendesen, hogy dolgozhat itt ilyen? Az még inkább, hogy Gabenek egy év alatt se sikerült rendet tenni. Értem én, hogy ő itt marha jól érzi most éppen magát, de egyszer haza kell mennünk, erre nem ártana emlékeztetnem.
- Nem gondoltam, hogy itt költenéd el, csak indulási alap, még kiruccanhatsz a határon túlra is ha az érdekel éppen. Ez már a te dolgod - közöltem egyszerűen, hogy aztán felvilágosítsam, hogy nem is hittem, hogy nem volt ideje átpihenni az évet. Ha van kipihent munkaerő az új évre, itt sétál mellettem.
- Kreßlert is éppen ide küldték rendet tenni,pont a mi ügyünk után. Más... hát majd a hivatalban meglátod, sokan megfordulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kísértés, az hatalmas volt, hogy olyat tegyek vagy mondjak, amihez éppen kedvem szottyan, de annyira még én sem vagyok szadista, hogy mindezt egy kezdő pincérlányon kamatoztassam. Szívtelenség, ugyan. Valami bennünk is ketyeg, bármit mondjon Kreßler. Csak hazudik. Mindenesetre a ginem vártam továbbra is rendületlenül, meg ward pizzáját, majd mikor elért hozzám elégedett mosollyal várakoztam már lassan, de biztosan elő is szedve a tárcám, mikor megérkezett az úriember. Jól informált voltam, hogy ma bizony csak ő ehet az emberem, máskülönben mondhatni kevés szórakozni valóm lenne. A fejem egy percre elfordítottam a pohár irányába, mikor a szőke az irányba kopogott, ez elég is volt első körben, majd egy emberesebb húzó után kezet nyújtottam.
- Mitzinger Bence - szélesedett ki a vigyorom a kezét megszorítva, nem mintha egyelőre mondana neki bármit, de majd fog. - Ajánlatot szeretnék tenni - mondtam mindezt higgadtan, a nyitott tárcámból minden szónál egy-egy 100 euróst kitéve. Nem különösebben rezzent el az alap állapotából az arcom, majd egy laza mozdulattal hajoltam kicsit oldalra és biccentettem a fejemmel a nővére irányába. Eltéveszthetetlenül, kire is gondolok ennek kapcsán.
- Minőségi, a hely fényét emelő, és nagyon... színvonalas az egész. Persze alkuképes vagyok az árát illetően - tettem hozzá nagylelkűen, majd még egy 100 euróst tettem az épülő kötegre, mielőtt lazán arrébb löktem a poharam, mielőtt még baja esik. Én teljesen készen voltam minden reakcióra, igazából érdekelt is, hogy melyikük üt nagyobbat, most már teljesen felcsigázott a dolog, így félig a pultra könyökölve vontam fel a szemöldököm várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Szíven ütött a kijelentésed - néztem rá sokatmondóan, de ennyiben is hagytam a dolgot. Ami azt illeti egy utolsó, sosem ismert titkárnő rámondásainak lehet van alapja, mert valóban nem vagyok és sosem leszek egyszerű eset, ettől még vannak emberek, akikhez én foggal meg körömmel ragaszkodom. Tőlük nem viselném jól, és tudom hogy szarul is veszem a kritikát. emberi természet? Lehet, én sem vagyok mindig egy állat.
- Igen, annyira, hogy már minden létező szart megcsináltattam a pesti lakásomon a szüneteimben. - Igazából csak haza szeretnék jutni, bár vannak pillanatok a hivatali napjaimban, mikor megértem azt miért sz-punk még itt mindig, mi az, ami miatt én is eldolgoznék ha kell többet is és miért nem halad a polgármester kivizsgálása úgy, ahogy. Tagadhat itt bárki, bármit. Saját magunknak vagyunk a legátlátszóbbak.
- Ez a legkevesebb - és ez nem valami betanult, formális szöveg. Ami mögöttünk van, amellett a kölcsönös tiszteletünk vagy ez a boríték semmi. A tanácsom viszont jogos, kiszellőzni és kicsit agyban átkapcsolni mindenkinek muszáj, neki meg pontosan tudom mennyi időt kéne "kipihenni". Még ha ezt sikerült neki egy kicsit korlátoltabb nyaralásba is okoskodnom.
- Lamentál... leginkább talált magának elfoglaltságot és kényelmes neki itt. Pedig igazán haladhatnánk, mert amíg ő itt van, nekünk is itt kell - néztem rá, hogy aztán a kezeim a zsebembe mélyesztve leforduljak a peronról a falu felé indulva.