36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 06:36 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Nem igazán értettem meg, pedig nem elsőre jöttem, hogy a titkárnőnek mi is a pontos feladata. Ha azért vették fel, hogy fogócskázzon, akkor elég szarul halad. De tényleg, Dávidot se kapta el, engem sem, ráadásul most is úgy fut, hogy gyorsan sétálva simában lehagytam. Igaz, hogy be kellett a küszöbön át bukjak majdnem egy irodába, de ide legalább be sem nézett. Vagy nem akart. Nehéz volt eldönteni, így miután már kicsit nyugisabb lett a helyzet és távolodott a magassarkúk hangja, arrébb is léptem. Csak akkor találtak a szemeim az öltönyös férfire, aki becsukta az ajtót. Ohheló.
- Itt van ruhatár? Azt hittem, hogy örülnek, ha a kávét nem kotyogóssal kell főzni - gondolkodtam el egy pillanatra, aztán az innivalókat szorongatva minden különösebb gond nélkül az asztalhoz sétáltam. A kávét le is tettem, mert már tökre égett a tenyerem tőle és ki is pirosodott, majd a szívószálért nyúlva beleittam a limonádémba. Vígan úszkáltak benne a gyümik, de egyelőre nem halásztam ki belőle, csak felpillantottam a fogalmam sincs kire. Eléggé csinos volt az itteni idős, és némileg szagos bácsik meg nénik többségéhez képest, meg még nem is láttam, pedig nem ma kezdtem ide beszlalomozni!
- Igazából Erikhez jöttem, de Mártika megint sportolósat játszik és azt hitte le tud futni - ingattam meg a fejem, hogy aztán el is vigyorodjak a poharam fölött egy áfonyát kihalászva és el is nyammogva. Oldalra fordulva láttam pár dobozt, meg azt is, hogy ehhez képest a Dáviddal közös szobánk tökre rendben van tartva, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Furcsa volt itt lenni, nem annyira járkálok be mások irodájába, ettől még most megmentette a popómat, ami köszöni, elég csinos, nekem meg ez pont elég. Kizárta a lenőtt, ősz hajú hurrikánt.
- Te egy új valaki vagy, ugye? Még soha nem láttalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 20. 07:56 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


Ez a hivatal egy kib.szott csőd, hiába próbálja nekem bárki beadni, hogy kicsi és családias a légkör. Ez egy fedősztori arra, hogy egymás dolgaiba másznak? Mert én azt megteszem anélkül is, hogy bárki azt hinné, jóban akarok lenni vele, jobb, ha az ember egyenes. Nem kell arról amúgy sem tudnia az ottaniaknak, hogy könyékig vagyok a magánéletükben.
Éppen ezen gondolkozom, ahogy a fura csajszi berontott az irodába, Mártika pedig egyenesen tovább a folyosón, megállíthatatlanul, mint egy nyílvessző. Nem akarom én ebben feltartani, kommunikálni vele meg még annyira sem, így becsukom az ajtót és inkább a lányhoz fordulok. Milyen... aranyos.
- Elvileg van, de lehet, hogy ez csak helyi mítosz. Nem szabad mindent elhinni, amit itt mondanak - pillantok körbe a helyen, amiről azt mondták, hogy exkluzív meg összkomfortos és még egy nyomorult kávéfőző vagy vizesautomata sincsen. A lány az asztalhoz sétál, én meg próbálok rájönni, ki ő. Láttam már valahol, de nem tudom, hogy hol. Lerak egy poharat az asztalra, amiben biztos vagyok, hogy nyomot fog hagyni, olyan kör alakút, amit próbálok a nap hátralevő részében levakarni, de nem fog menni, mert odaég.
- Erikhez? Mint a polgármester? Nem igazán ismerek még itt senkit, így nem tudom, hány Erik dolgozik ebben az épületben. - Egy. És nem több, de túlzás lenne azt állítani, hogy itt bárki is dolgozik, vagy azt csinálja, ami rá lenne bízva. Én sem azt csinálom, amit a hivatalos papírjaim írnak. - Ez a Márta elég nehéz eset.  
Kéne bemutatkozni meg ki is dobni innen, attól függ, hogy most úriember akarok lenni, vagy jó dolgozó, de egyiket sem teszem, mert unatkozom és ha nem ér impulzus, belefejelek az asztallapba és ott marad a lenyomatom, ebben biztos vagyok. Végigmérem, mielőtt az asztalomhoz sétálok és lazán nekidőlök, hogy ki ne mozduljon, még az sem lepne meg, mert itt semmi nem működik, rajtam kívül.
- Valahogy úgy, ma jöttem. Még nem volt alkalmam kipakolni. - Alkalmam az éppen akadt, de ahhoz kedv és energia is kell, ami nem feltétlenül párosul szabadidővel.  - De te mit keresel itt?
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2018. július 20. 07:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 15:28 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Valószínűleg nem leszek megdicsérve érte, ha majd kiderül, hogy megint pacivá lett Marika néni attól, hogy én megjöttem. Legutóbb kint felejtette magát egy öltönyös férfivel én meg az asztalán csücsülve lóbáltam a lábaim, mikor apa besétált. Elég furán nézett, és nem csak azért, mert szerinte kilátszott mindenem a rövid ruháimból, hanem mert sehol nem volt a biztonságiőrként is működő nő. Hát, vannak itt vakfoltok, nem nehéz kicselezni őt. Most pedig megint majdnem tökéletesen megtettem ezt. Mondjuk abból kiindulva, hogy ő kint volt, megint nincs bent apám.
- Mítosz? Ja, igen, itt szokásuk hazudni. Mint az, hogy van kéztörlő, finom a kávé és nyugodt az élet... vagyis úgy hallottam - javítom ki a dolgot, lehet nem szeretik, mikor az ember lehúz mindent ééés őszinte, még a szemem is megforgattam azért, valahogy nem maradt el. Upsz.
A melegebb pohártól megszabadultam és a magaméval toporogtam az asztal előtt, ahogy éppen a gyümölcseim vadásztam kifelé mindenféle zavar vagy éppen kellemetlen érzet nélkül. Nem annyira ijesztett meg, hogy nem ismerem a helyet, vagy a férfit. Aztán a kérdésére csak pillogtam rá felfelé értetlenül.
- Van másik is? Nem is tudtam, de igen, hozzá. Néha beesem, mikor úgy érzem - vontam meg a vállam egyszerűen, miután a szívószál már nem járt a számban. Nem tűnt valami jól informáltnak, pedig az itteniek elvileg okosak, jobban meg is néztem a hajától a cipőjéig, mondjuk ő legalább tényleg ismerte a ruhákkal mit kell tenni. Nem úgy, mint a bácsi, aki ilyen fordító, vagy micsoda itt. Múltkor narancssárga pólóban és zöld nadrágban láttam. Brrr.
- És még nem is tudod mennyire! Legutóbb már bent ültem a nagyirodában, és majdnem kirángatott a fotelből! Pedig csak nem volt sehol, mikor bejöttem. Meg amúgy is, tökre rá van kattanva a tesómra is, folyton fogdossa, mikor jön be - meséltem teljesen kiábrándulva a titkárnőből még a fejem is ingatva jelezvén, ez mennyire rossz dolog. Aztán csak fogtam magam és ledobtam egy székre, amin éppen volt némi hely és felhúztam a lábaim. - Pont ezért én most maradnék. Úgy tíz perc és elfelejti, utána megyek, ha Erik bent van. Ha nem, akkor kuka az a kávé.
Aztán mikor már kibeszélgettem magam arra is rákérdeztem, vele mi a helyzet, mert itt már sok emberbe botlottam, de arra tutira eléggé nagyon emlékeznék, ha belé is sikerült volna már. De nem.
- Hogy érted, hogy mit? Pénzt! Csak nem találok - feleltem még ráncolva is a homlokom, mert ez totál buta kérdés volt. - Nem vagy valami okos. Te mit dolgozol itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. július 21. 10:34 | Link

Gyermekeim

- Komolyan mondom...
Először fel akarok háborodni azon, hogy miket mondanak itt. Az egyik azt terjeszti, hogy liliomtipró vagyok, a másik meg, hogy az előbbi egy bárban táncol. Ám a második szó végén elvesztem a komolyságom, és kitör belőlem a nevetés. Még ha ijesztően reálisan is hat az, hogy ott táncol. Nem szeretném ezt megérni.
- Tényleg, ne aggódjon, hozzám tartoznak. MÁRMINT,a gyerekeim.
Az a mármint annyira nem volt hihető, olyan gyorsan jött, olyan magas hangon, olyan természetellenesen. Kellemetlen, ha az ember fia igyekszik jó képet kialakítani magáról, majd megjelennek azok, akiket elméletileg vérrel és verejtékkel jó embernek nevelt. Hát, ja. Most már mindegy, ahogy ezt mondani szokás, ez elúszott, de Márta végül kiment, belőlem meg, ahogy rájuk néztem, még jobban kidőlt a nevetés.
- Nem vagytok normálisak.
Még a fejem is ingatom kissé, ahogy az öltönyt levéve, a nyakkendőmet meglazítva, majd szintén az asztalra téve, kigombolom az ingem két felső gombját, valamint kissé feltűröm az ujjait. Szeretem a gyerekeimet, és tényleg igyekeztem mindent megadni nekik, de a jogi szférában eltöltött évek azért belém neveltek valami merevséget is, nehezen oldódom fel, pedig van egy kapcsoló, csak a megfelelő mozdulattal kell átkapcsolni.
- Megvallom, én élvezném, ha egy kicsit lazább lenne. Viszont kiváló munkaerő, és istenien készíti a kávét, tényleg, ezer éve nem ittam ilyen jót.
Nem mintha nagyon kávéznék, én inkább a tea híve vagyok, de most, hogy megint elkezdtem festeni - azt hiszem, jó hatással van rám, hogy nem egyedül lakom a társasházban -, szükséges olykor némi extra löket, és amikor látja, hogy nyúzott vagyok, ez a nő csodát művel.
- Visszatérve a történetre. Kutyád lehet.
Tetoválásod meg nem, de hát nyilván ezt nem jelentem ki külön, mert felesleges is. Ha kutyára vágyik, megkaphatja, de onnantól az ő felelőssége. Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy a lányom melyik csoportba tartozna, aki táskában hordható méretet választ, vagy az, amelyik egy hatalmas, szőrös példányt.
- Gergő most külföldön van, de üdvözöl. A születésnapodra visszaér.
Legalábbis ezt ígérte, bár akkor még nem látta, ahogy az elméletileg okos és értelmes húga ráveti magát a csirkére. Én magam a brassói felé húztam, és azt vettem magam elé.
- Semmi ilyen, csak gondoltam, kell valami, amivel ráveszlek titeket, hogy a jó öreg apátokkal lógjatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 23. 15:19 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap



Ez a hely kétségkívül egy katasztrófa, jobban jártam volna, ha hallgatok Bencére és messziről elkerülöm, de ugye, reménytelen helyzetekből születnek a legnagyobb győzelmek. Szóval nekem teljesen megfelel a célra, majd csak kezdek valamit ezzel az egésszel.
- A kávéra rá sem merek nézni, már a szaga is rossz, mintha valaki egy borzot főzött volna le - grimaszom egyre rondább, ahogy felidézem a folyosón terjengő 'illatot'. Szerintük jó, én meg visszasírom a mogyorókávémat, amit a titkárnő letett minden reggel az asztalomra. - A kéztörlőről nem tudok nyilatkozni.
A szemem épp csak nem tikkel be a látványtól, ahogy a forró pohár az asztallapra simul. Ha eléggé koncentrálok szinte azt is hallom, ahogy a lakkozás halkan sistereg alatta kör alakú foltban és a nyakamon minden egyes szőrszál égnek mered. Mindezek ellenére is meg tudom állni, hogy lecsesszem.
- Én sem tudom - emelem meg a karom magam lé megadóan, hogy rám nem hivatkozhat forrásként, lehet, hogy van más Erik, de erről én nem tudok semmit. Szomorú. A tekintete alaposabban is végigmért, mire kissé arrogáns, felvont szemöldökű pillantással vártam, hogy most akkor mit is csinál.
- Ugye tudja, hogy az zaklatásnak minősül, és ki is lehetne miatta rúgatni? Csak érdeklődöm, nem mintha az én dolgom lenne, én csak... iktatom itt a papírokat - közlöm dobolva párat egy rakatnyi papíron, amit Mártika szállított be hozzám. Undorító meló, évek óta nem csinálok már ilyet, de itt így volt a legkönnyebb elintézni, hogy minden papír átmenjen a kezem alatt. - Kuka? Egy jó kávét lenne szíved kidobni? Milyen ember vagy te?!
Őszinte felháborodás csendül a hangomban, mert az imént mondta, hogy az itteni szar és ezek után lenne hozzá lelkiereje, hogy a jót meg kidobja? Miért? Hol ebben a logika?
- Pénzt? Erik pénzel? - kérdezem érdeklődve, mielőtt rántok egyet a vállamon. - Nem mintha rám tartozna. Csak papírozok, semmi izgalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 23. 18:21 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Egy pillanatra meglepődöm és még az oldalra billentett fejem is úgy marad, ahogy az arcán felejtem a szemeim. Pocsék kávék? Ez egy kicsit új dolog volt, mármint úgy teljesen leginkább, az én infóim ettől eléggé elütöttek, pedig aztán próbáltam mindent értelmezni és jól elraktározni, főleg mert apám szájából hangzott el.
- Igen? Fura, úgy tudom Erik pont emiatt tartja Mártikát. Mert jó a kávéja - vagy apám ízlése vágódott el, ami szintén nem lenne meglepő. Az az iroda… nem bírok túllépni a látottakon. Tuti biztos, hogy azóta se kezdett vele semmit. Sötét és olyan, mint ahova valaki a halál után szeretne kerülni. Olyan kriptás, de lehet csak nekem vannak néha gondjaim a sötét színekkel. Na nem mintha ez a kicsi valami, ahova bekeveredtem annyira baráti lenne. Sok dolog ráférne, leginkább egy takarítás, egy porszívóval, éppen meg is éreztem a port és hopp, már kint is volt a tüsszentés. Nem bírom az ilyeneket. Megigazgattam a kalimpálásomban szétlökdösött kupacot, mert nem egyformán ért össze az alja a papíroknak amúgy, majd inkább az innivalómba bújtam.
- Majd megkérdezem tőle, van-e belőle másik, vagy így a nevéből - bólintottam is magam elé, mintha fontos meggyőzésről lenne szó a saját irányomba, de igazából tudom, hogy el fogom felejteni, mint a legtöbb dolgot, ami nem köt le eléggé. - Mi már kértük, de mindig azt mondja, hogy ez meg az tök jó, ezért marad a néni - forgattam meg a szemeim. Apám kissé sok dologhoz ragaszkodik, amire más is képes lenne, ez tuti.
- Hát, én nem iszom, nem annyira szeretem, főleg így minden nélkül. Fagyival meg naranccsal tök jó, de így csak… keserű. Igazából azt se tudom neki kell-e bele valami, hoztam mondjuk - azzal kitéptem a zsebemből az asztalra a kis papírtasakokat amiben a kávéfehérítős tejszínpor meg a cukor volt. De nem tudtam nem elnevetgélni magamban azon, ahogy reagált rá. Gondolom ő szereti, vagy legalábbis nem szeretné, ha a kukájába ilyeneket tennék, más se gondolom.
- Ooolyasmi, tudod szoktam kapni ajándékokat, múltkor bevásároltam a bankkártyáján, illetve legutóbb beszéltünk róla, hogy szerez nekem egy kutyát, de valahogy elmaradt - gondolkodtam el látványosan, hogy aztán az asztal szélének dőlve nem zavartatva magam fel is csücsüljek rá.
- És ez nem uncsi? Én tuti nem szeretném. Nincs benne se izgi, se olyan… semmi jó szóval. Azt hittem ezt a titkárnők csinálják, vagy te titkárfiú vagy? Mi is a neved?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 31. 23:42 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


Akárhogy is van ez az egész, ha a lány igazat mond és a polgármester azért tartotta itt Mártit, met jó a kávéja, akkor vagy nem csak a kávé miatt, vagy az ember rettenetesen igénytelen. Más opciót pedig nem látok, mert az a fekete lötty inkább nevezhető ganajlének, mint kávénak.
- Hát, ízlések és pofonok... ez esetben inkább csak pofonok - lököm meg kicsit az asztalomon időközben már kihűlt, tejjel szétpacsmagolt undort az asztalomon. Valaha talán hasonlított kávéhoz, de most már csak egy olajas tetejű valami volt, amit bizalmatlanul bökdöstem eddig is. Most sem teszek másként.
- Szerintem belőle egy is bőven sok, nem kell még több - van kint a megjegyzés, epésebben, mint ahogy azt terveztem volna, de nem gondolom át kétszer, csak beszélek. Egyesek szerint egyszer emiatt fognak elásni. Jobb esetben. - Nem ragaszkodik kicsit jobban Mártikához, mint ahogy azt egy főnöknek illene?
Azt hiszem, hogy ez mot már egy komolyan felmerülő kérdés volt a fejemben, fel is vésem az első kezem ügyébe akadó, üres papírra, mert nem hiányzik,, hogy meg kelljen hamisítsak mondjuk egy bérszámfejtést csak azért, mert a portásnő nem bír a hormonjaival. Ilyenekre miért nincsen ivartalanítás?
- Ha neki nem kell, hagyd itt. Úgy, minden nélkül, nem kell elcseszni - ráztam meg a fejemet, mert ha már mogyorókávé nincs, hát, akkor a sima feketét ne pancsolják fel, nem egy new yorki kifutóról szökött szűzlány vagyok, hanem dolgozó férfi az Isten szerelmére... Arról nem is beszélve, ha  forró kávét dob a kukába, jó eséllyel kiég a nejlon és mindent be fog lepni az a barna, ragadós retek. Még csak az kéne!
- Aaa...ha. "Zsebpénz?" - vonom össze a szemöldökeim, még nem tudom eldönteni, hogy undorodjak diszkréten, vagy inkább látványosan, mert hát, öregem,... érdekes. Felül az asztalom szélére, én meg teszek egy fél lépést hátra és ledobom magam a székemre, téve is egy fél fordulatot, mert legalább ez kényelmes ebben a putriban. Gondolom, a Minisztériumi szabvány darab, de még nem vettem elő centit, hogy lemérjem.
- Halálosan. De vannak benne érdekes pillanatok - dobolok a combomon az ujjaimmal sorban, ahogy a lábam felpakolom az asztal másik szélére, mint ahol éppen ül. - Nem egészen, Pestről küldtek, rendet rakni. Gábriel. Akkor csak az a kérdés maradt... Te ki vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 18:38 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Most Mártikáról, vagy a kávéjáról beszélünk? Előbbi talán picit nagyobb pofon - hunyorítottam az ujjaimmal elég minit mutogatva, hogy aztán megköszörüljem a torkom. Még csak bele se akartam gondolni, egyik szülőmnél se, hogy valakit összeszedjenek. Nem még ilyeneket. Se nem szép, se nem okos, se nem... hát igazából azt sokáig tudnám sorolni milyen nem ez a nő. Nem igazán akad pozitívumom. A kávéról kevésbé tudok nyilatkozni, én nem pont azért ittam, mikor ittam, amiért mások. Nem is vagyok oda ilyenekért, tökre van még húsz jó évem, mielőtt rászorulnék.
- Fogalmad sincs, hogy ebben mennyire egyetértünk - közöltem még eléggé becsücsörítve és bólogatva is. Leginkább a bátyám szokta csak osztani a véleményem dolgokban, így fura volt. Aztán undort tükröző girmaszolásba fogtam össze is húzva magam az asztalon csücsülve és oldalra kitartva a kacsóm még hessegettem is a levegőben, mintha attól ez elmúlna. - Fúj, ez undorítóan hangzik. Láttad te már azt a nőt közelről? Meg eleve... csak nem! - Se belegondolni, se elképzelni nem akartam, így gyorsan kerestem a fejemben. Pokémon rész után, a ding hangját, Drakulát a tetőn, de ez inkább szomorú. Aztán a Cápamese poénjait és helyre is állt a lelki békém végre.
- Ah, ne aggódj, ez jó lesz nekem - téptem fel a pici zacsit, aztán hátrahajtva a fejem egy az egyben a tátott számba öntöttem a cukrot, majd vigyorogva szopogattam el a kristályokat és nyeltem le végül. Igen, sosem voltam elég illendő és hogy mondják azt... olyan lány, akire büszkék? Talán. Nem érdekelt, szeretem ezt így, annak ellenére is, hogy kicsit sem esett jól, amit hallok. Felszaladtak a szemöldökeim a hajam vonaláig szinte, minden ránc az arcomra fagyott és még a szemem is csak úgy rajta maradt.
- Tudod... tudod. Sok dolgot szóltak már le rajtam. A ruhám, a hajam, a fenekem és a cicim méretét, vagy éppen a szemeim, hogy túl nagy, túl kicsi, túl ilyen, túl nem olyan, mi ez. Nem beszélve a magasságomról vagy a csúnya beszédről, amit néha produkálok de ez... - pattantam le az asztalról, hogy összefonjam magam előtt a kezem, már majdnem vérig sértve. - Azt még sosem mondták nekem hogy fizetős lány lennék. Nem is vagyok. Ajándék volt, a szülinapomra, ha már az egész egy rakás szar, amiért még a családom sincs egyben - közöltem kicsit sipákolóan a végét, majd szemben vele megálltam.
- Tudod, ha nem lenne ilyen cuki pofid, most kapnál egy pofont is - aztán el is sétáltam mellette inkább az egyik polchoz, ahol végigtaperoltam pár könyvet, hullámokban, hogy a por véletlenül se egyenletesen törlődjön le. Mondjuk lehet inkább az kellett volna az indok legyen, hogy Eriknek nem kéne problémát csinálni. Mondjuk ennél is többet, Mártika szerintem hatalmas.
- Mi érdekes ebben? - kérdeztem rá megfordulva, aztán kicsit kevésbé ingerülten az iménti feltételezésétől visszamentem az asztalhoz és vissza is ültem rá. A fenekem nyoma még ott is meglátszott. Nem túl tiszta ez a hely.
- Takarító vagy? Nekik minek iroda? És bár nem érdemled meg.... amúgy. Stella vagyok. Wittner Stella, és szeretek beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 15. 00:05 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Is-is? Mindkét esetben elég szégyenteljes - gondolkozom el grimaszolva, aztán csak vonok egyet a vállamon. Elvileg elkötelezett és jó munkaerő, ehhez képest nem vette észre, mikor beléptem az ajtón, met bele volt merülve a füles keresztrejtvényfüzetbe. Látom. Jól dolgozik.
- Talán egy kicsit mégis van - húzom el a számat, de aztán felvetettem a kérdést, hogy mi is van, ha Mártika nem is azért van itt, mert annyira jó a kávéja. Ha mégis, ennek a WEB gyereknek hoznom kell egy pohárral a pest központból, mert elég szar élete lehet itt. - Sajnos láttam. Közelebbről mint valaha akartam.
Az a randi beleégett a memóriámba, kb szívem szerint a világból kifutnék, ilyenre se fogok többet menni, az is biztos. Nem akarok húsz banyával beszélni, hogy egy értelmes nőt találjak.
Figyelem, ahogy a csajszi letépi a papírzacsi tetejét és a szájába önti a tasak tartalmát. A látványtól is úgy érzem, hogy megemelkedik a vércukrom, az efféle mutatványok nem nekem valóak. Lehet, hogy komolyabban el kéne gondolkoznom ezen. Öregszem?
Oh, boy, bele is tenyerelek a szarba egészen, bár nem szánt szándékkal teszem, de azt hiszem, ez valami elemi ösztön nálam, mert rákérdezek, holott tudom, hogy nem kéne. Éééés kint van, a csaj meg a félelmetes 150 valahány centijére emelkedik elém és elkezdi sorolni, mit kritizálnak rajta, én meg a mimikámmal reagálom le a panaszokat. Hát, nem értem, ezekre miért szólnak be, deee... eksike.
- A széteső család elég szar, most vagy ott a mesében, hogy Bambi anyját lelövik? Édes - még a számban is érzem a keserű mellékízt, elég undorító, szeretnék hamar lapozni is a témáról, mert nem a szívem csücske.
- Lehajoljak, akarod? - kérdezem rezzenéstelen arccal, mert eleget kaptam már, hogy el tudjam viselni egy ekkora lánytól. Még csak meg sem hatna különösebben, mert hát mekkora a nő?
- Az emberek sok szarságot papíroznak le - vonom meg a vállam, látszólag érdektelenül, mert nekem hivatalosan nem kéne mindenbe belemásznom. Közben meg mégis, csak nem kell, hogy mindenki tudjon róla, aki itt van. Közben ő visszaül az asztalra, én pedig elkényelmesedek.
- Így is mondhatjuk. Csak nem a szó általánosan vett értelmében - jegyzem meg, végighúzva a mutatóujjam kicsit a borostámon, mielőtt felszusszanok. Szarban a haza. - Párdon, hercegnő, nem tudtam, hogy celebbel van dolgom. Te vagy a lánya?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 15. 01:30 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Áhháá - zártam is le ennyivel a kávé ügyét, bár úgy tűnt Mártika néni esete kicsit bonyolultabb. Mármint nem olyan nagyon, csak éppen annyira, hogy pici vinnyogással nevessek fel az asztalról lóbálva a lábikóim. Még a szám elé is kaptam a kezem egy pillanatra, a másikkal meg a hasam fogtam, de kénytelen voltam odafigyelni. Sajnos abban a percben, ahogy kimondta, hogy közelebbről is, mint akarná én már kikombináltam mindent is. - Juuuj, te... és Mártika néni? - kérdeztem igyekezve nem hiperventillálni, ahogy a kezeimmel csapkodtam kicsit a levegőben. - Most nem tudom hogy őt kérdezzem-e meg és kérjek tanácsot, hogy csinálta, vagy... Fogalmacskám se volt, hogy van akinek vonzó a lepattogott körömlakk, a tupírozott haj, az állandó tömény ánizsszag és a körömcipő tamtaramja.
Ahogy gyorsan végigzongoráztam fejben az eddig észrevett dolgokat gyorsan arra is eljutottam, sosem vehetek másik parfümöt, csak a most használt maradhat, nincs körömcipő, és a hajam marad. Brr, belegondolni is rossz, hogy a nőkből Mártika nénik lesznek egyszer. Hát belőlem biztos nem.
A kávé ugyan mondjuk úgy jótékony felajánlás tárgyát képezi, a cukor az enyém maradt és hamar a magamévá is tettem azt és könnyedén csusszant le a torkomon. Néha beüt a cukorkóma, de most pont jó minden hozzá. Különben sem hiszem, hogy kidobtam volna. Szereztem volna bele tejet és megittam volna én, igazából Erik nem is szereti úgy, teázik, szinte mindig. Vagy a fura nő kávéján csüng. Azt hiszem nem is értem miért ezt hoztam. De nem volt sok időm magamba roskadni, mert hamar elkezdett a csengő csilingelni, a vizecske meg forrni a fejemben, de aztán két nagy levegővel lepattantam az asztalról és inkább felvilágoltam őt pár dologról. Egyébként meg, hogy kicsi vagyok, nem jelenti, hogy gyenge is!
- Nem szeretem a Bambit. Egyetlen egyszer láttam, de elég is volt - ingattam meg a fejem is hozzá, egyáltalán nem hiányzott ez. Tudtam volna hasonlatot, hol is érzem magam. Leginkább Abban a szemétben, amibe Némó került, mikor a fogorvos hazavitte és megtudta mi a cél vele. Bár én nem féltem, csak undorodtam. Ettől még... - Ühm, nem, nagyon cukimuki vagy, de tartok tőle, hogy élveznéd, ezt meg nem kedvességből adnám, olyankor más jár - fontam össze a karom, de amúgy sem akartam tényleg bántani. Egyrészt komolyan is gondoltam, hogy szép a pofija, minek csapkodjam, másrészt... tényleg volt már rosszabb jelző is rám. Ezzel jár amiket csinálok gondolom.
A munkájára csak visszanéztem rá a könyvektől aztán végül megálltam egy helyben odalépdelve felé. Hiába figyeltem nagyon arra amit mond, nem jöttem rá, most akkor micsoda, de lehet nem is fontos. Lassan leengedtem a kezeim a mellkasomról és inkább a zsebembe csúsztattam őket és visszasétáltam az asztalhoz szépen rá is csücsülve újra, el is vigyorodva a megszólításon.
- Nem ez a hivatalos megszólításom, de neked megengedem - csücsörítettem elgondolkodva egy-két pillanatig aztán csak némán bólogattam párat. - Miért fontos ez ki vagyok vagy kinek a kicsodája?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 3. 13:57 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Rapid-randik. Halálosan rossz volt - nyekergem, mert Márti ténylegesen egy istenverése és öt perc alatt épp csak azt nem kérdezte meg, hány gyerekünk lesz. Egy sem. Előbb leszek steril. Még bottal sem érnék hozzá, úgy sem, hogy csak az mentheti meg.
A dolgok egy pillanat alatt jutnak el onnan, hogy a kávé fel fogja égetni az asztalomat, odáig, hogy a csajszi felpattan az asztalról és épp csak a torkomnak nem ugrik dühében, amiért előítéletes vagyok vele szemben. Nem hat meg, nem érzékelek benne nagy veszélyforrást, az egyetlen, ami aggaszt és átfut a fejemen, hogy kikaparja a szemem a nagy körmeivel.
- Más? - teszem fel a kérdést gondolkodás nélkül, a hátam  a széknek feszítem kicsit, próbálgatom, hogy is lenne ténylegesen kényelmes, de még nem találom benne a helyem. Lehet, hogy soha nem is fogom, ez a hely annyira lepukkant és ósdi, hogy nehéz lenne felülmúlnia a pesti irodám.
Leül ismét az asztalra, én pedig a kávé után nyúlok, mert nem ártana az a plusz koffein és mégis nekem adta. Már ez előtt a szar előtt, amit hirtelen kavartam magamnak, puszta véletlenségből.
- Itt dolgozom, gondolom nem lenne rossz, ha tudnám, kikkel futok össze - hazudom szemrebbenés nélkül és kissé nosztalgiával jutnak eszembe azok a napok, mikor a hazugságvizsgáló még ténylegesen kibillent, mikor nem mondtam igazat. - És ha hozzá jöttél, miért is az én asztalomon csücsörészel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 3. 22:55 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Na erre nem számítottam! Mármint értitek, vannak azok a nagy filmes csavarok, mint mikor kiderül hogy Juan Miguel Alfonzo Perez Cortez Domingonak a féltesója a szerelmének az első férje és most annak az anyjának a szeretője. Meg ő a lovászfiú is. Lépjünk túl ezen, sokat voltam a nagyinál azt hiszem. De annyira pillogtam az új ismerőskémre, majd kiestem a szemeimen. Randi? Mártikával? Hát lassan kezdődött, apró és vékony kacagás formájában, aztán meghalva ahogy besípoltam egy rossz levegővételtől saját magamon és a helyzeten is nagyon nagyon röhögtem. Hát ez kész! Többet kéne ide járnom.
- És amúgy megérte? Találtál férjet vagy feleséget magadnak? Esetleg te meg Mártika, tuuudod - emelgettem meg a szemöldököm, de felfújódtam mint a gömbhal, ahogy becsuktam a szám és nevetni akartam tovább. Aztán nekem bármennyire mókás volt, neki nem. Vagy megsértettem, vagy tényleg ilyen izé egy ember, de én nem bántásból csináltam, de ahogy mindenki ő is előhúzott olyat, amit nem szívlelek. Persze, sokszor mondják hogy viselni kell és viselkedni, de ez most rossz volt. Ő tényleg nem tudhat rólam semmit, ma még csak nem is húztam semmi csúnya ruhát és nem gyerektartási csekkel vagy terhességi pálcikával, hanem kávéval jöttem. Hatalmas sóhajjal léptem el végül tőle és próbáltam átlépni azon, hogy ő igenis bántó és látszólag még csak nem is zavarja! Jó, ez sokszor megesik velem is, de az tök más! Én nem magammal csinálom, hanem jelentéktelen lányokkal és fiúkkal, főleg olyanokkal, akik meg is érdemlik. Tényleg, becsszó!
- Egéészen más vagyok azzal, igen - bólogattam is nagyokat, hogy ennek tök egyértelműnek kéne lennie, mire is gondolok. Ennyire nem lehet öreg különben. Szerintem azt még ő is tudja, hogy ha valakinek azt mondják szép, az bók és akinek bókolnak, azt nem ütni inkább...ölelni? Szokták. Szóval mást. Mindenkinek eltér a stílusa, én azt hiszem több fiút ütöttem már meg, mint öleltem. Tovább meg nem is kell számolnom fél mancsom elég rá.
- Ó, ne aggódj, ez véletlen. Máskor Mártika se vesz észre még nem távozóban vagyok - vonom meg a vállam, mert tényleg nem szoktam feltűnősködni. Meg nem is sokat vagyok itt, de nem tudom mi hangzik éppen rosszabbnak, szóval hallgatagan felcsüccsentem vissza a lábikóim lóbálva és a limonádémba szürcsölni. - Mert unatkoznék másként, ez jobb. És amúgy is, nem is biztos hogy ráér vagy egyáltalán itt van - vonogattam a vállam mintha mindegy is lenne.
- Szeretnéd ha elmennék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 23. 01:22 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


Nevet, mintha muszáj lenne, holott még véletlenül sem akartam megnevettetni. Furcsa ez a lány, nem is értem, miért nem raktam még ki. De persze, én nem fogok első nap balhét keverni, az túl feltűnő és nekem most az nem hiányzik, még egy kicsit sem.
- Undorító vagy - közlöm rezzenéstelen arccal, smaragdzöldje.... janem. A feltételezés is abszurd, hogy nekem 1) férjem legyen 2) bármilyen komolyan vett kapcsolatom Mártival. Ennyire nem vagyok gázos, előbb másznék rá egy hullára, mint rá. Pedig az már súlyos.
Értem, mire akar utalgatni, de nem akarom közben meg mégsem, mert az azt jelentené, hogy el tudom képzelni olyan helyzetben, azt meg gondolom pláne nem kéne. Lehet egyáltalán 16 éves? Úr isten, Gabe, baromi gyorsan szedd össze magad! Inkább a kávéba kortyolok és próbálom a gondolataim a normál mederbe terelni.
- Annak a nőnek szerintem csak víz van a fejében - állapítom meg az orrom elhúzva, mert hát, nem tűnik egy zseninek és ezen asszem az sem sokat segít, hogy végigkopog a folyosón, mint egy vadállat és nem néz se jobbra, se balra. - Ja nem nézel utána, csak így... mászkálsz?
Nem tűnik logikusnak, de asszem ezt nem is lehet mindenkitől elvárni, a munkám szükségessége is ezt bizonyítja.
- Nem, maradhatsz. Nem zavarsz. Honnan van a kávé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 23. 17:57 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Nem értem mi a baj - néztem rá egész elkomolyodva a nevetésből, még kicsit le is biggyesztve az ajkaim. Szerintem nagyon kis mókás ez az egész, de neki kimaradt reggel a tréfarépa, vagy csak én kenekedtem nevetgéllel. Egyelőre ez igen kérdéses. Inkább nem is feszegettem a kapcsolatát Mártikával meg úgy senkivel, nem volt valami jó beszélgetős partner így elsőre. Pedig abból, ahogy simán bekategorizált, ha kellett, ha nem, azt hittem sokkal közlékenyebb. Hát, ilyen ez. - Most megsértődtél? - billentettem oldalra a fejem is, ahogy elcsendesedett olyan rossz és gyanús módon, de visszamászva - mert leginkább ez az odatolatós-felpakolós dolog az volt - az asztalra csak lóbáltam a lábikóim, hol rá néztem, hol meg csak úgy körbe a helyen, egy darabig el is bambiztam az egyik dobozon. Éppen bele lehetett látni, de nem tudtam kivenni, mik is vannak benne, de tuti nem ééérdekesek. Semmi nem sütött erről az irodáról, amiért megérné bárkinek benne ücsörgélni egy nap több órát is. Főleg olyan rengeteget, amennyit ők szoktak. Nem vagyok buta a látszat ellenére, eléggé jól tudom itt ki és mikor, na meg mennyit munkálkodik.
- A nagyi mindig azt mondta az ilyenekre, hogy az káposztalé. De az a rossz fajta - vigyorogtam is büszkén, mert az voltam, hogy erre ilyen pontosan emlékszem, meg azért is mert nem rám mondták, hanem undi lányokra és fiúkra.
Amikor visszakérdezett a mászkálásomra egy pici sóhajjal vonogattam a vállam, hogy ja, olyasmi, de nem igazán kell vele foglalkozni. Nem voltam oda dolgokért vagy helyzetekért, azért teremtettem sajátokat, de azok se sülhetnek el mindig jól, legalábbis gondolom én.
- Szeretek látogatósat játszani. De ha tudom, hogy máshoz is lehet jönni, lehet többször jövök - bólogattam magam elé a számon koppintva párat az ujjaimmal, hogy aztán nevetve hátrébb csússzak és a kinyújtott lábaimon a cipőm lesegessem. Megint össze lett kenve, mert Mártika miatt nem figyeltem, hogy a fal mázolt. Undi koszos. El is húztam a szám, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Akkor jó, úgyse volt kedvem leszállni innen. És mit csinálsz te itt a papírokkal? Úgy tudta, hogy Mártikáék postáznak meg válogatnak. Szóval nem kellene még egy iktató - néztem felé, mert bár nem voltam tök jártas mindenben, azért sokan ha belegondolnak, átlátható hogy ilyen pici helynek nem kell ennyi papírozós figura.
- Jó helyről, a pult alól - közöltem széles mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 26. 13:44 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Nem szokásom megsértődni - jelentem ki rezzenéstelen arccal, mert akkor nem tudnám a munkám sem végezni és az hiszem, pl Bencével sem lennék jóban. Pedig de. Szóval erre mi az egyetlen, racionális magyarázat? Hogy tapló vagyok és cserébe még érzéketlen is. Félig-meddig.
- Fúj, ez undorítóan hangzik. Egy idő után akkor tuti büdös is - gondolkozom el ezen egy pár pillanatig, majd inkább a kávéba kortyolok, mert sokkal jobban jár mindenki, ha én itt most nem kezdek el mindenféléről észt osztani. Ez nem az a nap, amikor ez egy jó ötlet, úgy érzem.
A mászkálása elég furcsa, nem tudom hova tenni, de lehet nem is baj, végül is nem lesz a munkatársam és nem kell tudnom minden lépéséről. Szóval elengedem, én nem elemzem, legalábbis nem akarattal, tudatosan. De ugye ebben a munkában van, amit az ember nem tud kikapcsolni.
- Értem. Hát, mint látod, elég sok ember dolgozik itt az épületben - pillantok körbe sokatmondóan, majd egy pillanattal később esik le, hogy valószínűleg most részben rám gondolt. Oh?
Közli, hogy nm volt kedve leszállni az asztalról, mire kicsit furcsán nézek rá. Nincsen semmi különleges ebben a szarban, ha azt nem vesszük, hogy ikeás és valaki mégis össze tudta rakni - valaki, aki jobban képzett mint én és Bence.
- Átnézem őket, mielőtt Mártiék postáznák - biccentek elégedetten. Mert igazából ez is történik, csak a azt is átnézem, amit amúgy nem kéne és amiről nem tudnak és készítek belőle kivonatot, meg jegyzetet.
- Ugye nem mosogatóléből főzted le valakinek, bosszúból?
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2018. szeptember 26. 13:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 27. 22:12 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Azért jobban tettem, hogy megkérdeztem - láttam be, mert lehet neki nem fontos, én azért szükségét éreztem. Sok embert bántottam meg már direkt, azok nem is különösebben hatnak meg, de véletlenül azért csak más csinálni, olyankor még azt se látja át az ember sokszor, mit is tett rosszul. Szeretem tudni, hogyan is állok az emberekkel. A fújolásra viszont elég hangosan sikerült felnevetni még egy kicsit horkantani is, ahogy rosszul vettem a levegőt, amire inkább magam nevettem már ki a végére, majd pár nagy levegő után bólogattam csak.
- Pontosan, olyan épületkiürítős. Egyszer jártam anyának egy kiállításán, és valaki szerintem meghalt ott, mert olyan szag volt legalább... állítólag csak a hely restauráló részében ömlöttek össze ilyen hígítók vagy mik, de fúj, na az... - legyeztem is magam előtt, mintha még mindig érezném. Szerintem különben nem volt kíváncsi minderre, de most már tudja, ha kell neki, ha nem. Eeeez van.
Nem szeretek alapvetően Erikről vagy arról beszélni hogyan állok én, Dávid vagy Gergő hozzá. Mindhárman egészen másként gondoltunk a családtagokra. Gergő, bár nem látszik, sokkal jobban húz apa felé szerintem, anya meg a fiúk közül Dávidhoz, bár ő nem tudom foglalt-e ebben állást. Igyekszünk úgy ketten meglenni család címen. Legutóbb is ő jött el arra a bizonyos "fogadó órára", amire egy-két lógásom miatt a házvezető bácsi látni akart valakit. Ő már nagy, neki lehet ilyen szerepben is tetszelegni, tök jó. Vagy nem annyira, ez most részlet kérdése.
- És egyre több - vigyorodtam el lóbálva a lábaim, néha az asztalnak koccantva a sarkam, de nyilván minden ilyet nagyon sajnáltam. Gondolom. - Értem, szóval te nyalogatod azt a sok bélyeget, vagy azt így Mártival felváltva? Miért ez a munkád? - kérdeztem érdeklődve, mert nem pont az jött le róla, vagyis úgy általában vannak azok a csúnya, köpcös, patis, nyurga fiúk, akikből a postások lesznek, meg vannak akikből nem. Értitek.
- Ha bosszús lennék, nem hozok senkinek inni. Akkor inkább kap a nózijába egy ilyen lenyomatot, szép - mutattam felé a bal kezem, rajta a gyűrűmmel. Szerettem, szép a mintája és eléggé bele tud rajzolódni emberek hátába, ha koncerten nem férek el tőlük, vagy arcokba, ha rossz helyen tapiznak meg. Meg hasonló. Na, akkor bosszús vagyok. - Miért kérdezed? Rosszabb mint Mártié?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 8. 12:54 | Link

Mr Hottie
Workday nr 1 | nyitott lány vagyok, de a játékom nem

Már két napja sikerült beköltözni, a hétvégén dolgoztam is a Pubban, mint felszolgáló. Hogy itt mennyi fiatal kap inni anélkül, hogy személyit kellene bemutatniuk! Eszem megáll.
Ma reggel viszont már mennem kellett dolgozni, így reggel egy rakás nyöszörgés és gyűlölködés után kimásztam az ágyból és rávettem magamat, hogy bemenjek az új munkahelyemre dolgozni. A táskámba mindent beletuszkoltam, ami kellhet az irodában, aztán belibbentem oda, még a hajamon is dobva egyet. Egy nem-túlságosan-készséges nő ült a recepciós pultban, majd hebegve közölte, hogy tisztelettel tájékoztat, hogy nincs titkárnő felvétel és keressek máshol munkát.
- Tisztelettel kinyalhatja a seggem, kedves... - kerestem a pillantásommal a névjegye után, de aztán csak felszegtem az állam és csücsörítettem egy pár pillanatig. - Na, idefigyeljen. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy nekem próbált keresztbe tenni, aranyom, mert még egy ilyen és feldugom a pálcáját oda, ahová nem süt a nap. Az irodámat akarom, pénteken kaptam a levelet, hogy ma jöjjek be. Frank.
Épp csak el nem sírta magát, én pedig nagy szusszanással vettem el tőle a kulcsot, majd indultam is, hogy kipakoljak. Aztán csak megálltam az ajtóban, mert hajlamos vagyok rá, hogy hagyjam a figyelmemet elterelődni. Most is éppen így történt, mert el is felejtették említeni, hogy ilyen jó seggű alkalmazottak vannak itt. Még egy elismerő hümmögést is megengedtem magamnak, mielőtt belöktem volna az irodám ajtaját.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 13:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 12:56 | Link

Ms Shadow
<így>


Egy teljes hetembe telt, hogy az iskolai biztosítások jogi hátterét ellenőrizzem és utánanézzek, mi is él még ebből. Egy fa. Teljesen bezsibbadtam, azt hittem a minisztériumi eligazításon szívtak valamit és engem kihagytak a buliból, de nem. Én is láttam pedig azt hittem lejjebb már nem süllyedhet az iskola. Mindenesetre ma ennek kapcsán és mert vagyok ilyen rendes - illetve inkább mert megfizetik - az előkészítő szerződéseit is átnéztem, mait le is kell adnom a polgármesternek, ezért bejöttem dolgozni is.
Szeretem ezt a kettős könyvelést ilyen szempontból, ha nem vagyok itt foghatom az iskolára vagy Pestre, ha ott nem, a maradék kettőre és tulajdonképpen ott vagyok, ahol akarok. Az élet meg szép, egészen addig, még bele nem térdeltem az asztalba, mikor kiszúrtam Mártát ahogy bámul engem kintről, majd rámorranva egy 'takaródjon majd odaviszem, ha megvan'-t ő eliszkolt. Éppen az asztalom elejétől hajolva át rendeztem össze a mappákat, hogy mit is adjak át, mikor megint éreztem, hogy valaki figyel.
- Márta, ezerszer elmondtam hogy nem kérek a kávénak gúnyolt mosogatólevéből és kedvem sincs beszélgetni. Soha nem is lesz - azzal meg is fordultam, majd egészen meglepődve hajoltam kicsit oldalra, hogy az irodámból kilássak a másikba pedig be a szőke hajzuhatag után. - Hát ez kellemes csalódás... Nem maga!
Magamhoz vettem a csomagokat és éppen ahogy kiértem meg is jelent az említett nő én meg a remeg kezei közé tettem a papírokat rá is téve egy príma, sárga post-it-et, hogy ez bizony Wittnernek lesz. Meg sem vártam még a nő elmegy, szimplán csak mentem tovább érdektelenül a tekintetére és az ajtófélfának dőlve figyeltem az új kolleginát. - Mit keres egy ilyen nő egy ilyen helyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 13:07
| Link

Mr Hottie
Workday nr 1

Nem mondhatnám, hogy túl jó volt az első benyomásom a helyről mert mégis ki akar ilyen retardáltakkal együtt dolgozni nap, mint nap, akik azt hiszik, hogy ki akarod túrni őket? Szóval rövid úton összevesztünk ezzel a kiöregedett falusi madame-al, és az irodám kulcsával kopogtam végig a folyosón, hogy minél távolabb kerüljek tőle.
Aztán a látvány kicsit el is térített az eredeti célomtól, miszerint azonnal bepakolok az új helyemre, de aztán rövid úton eszméltem, hogy nem kéne ennyire nézegetni és levágtam mázsás táskát az asztalra.
- Nem én? - nevettem el magam, miközben kipakoltam három dossziét és egy határidőnaplót sorosan egymás mellé az asztalra, majd apró szusszanással el is igazítottam, véletlen se álljanak ferdén. Hallottam a trampli sarkak kopogását, majd az asztalra támaszkodtam kicsit, előre hajolva.
Előbb éreztem a pillantást magamon, mint hogy a hangot meghallottam volna, de aztán hátrapillantottam a vállam fölött, mielőtt megfordultam volna.
- Nocsak. Deja vu - állapítottam meg pókerarccal, mielőtt még kissé az asztalnak dőltem volna. - Az attól függ, hogy most épp a helyet minősíted le, vagy a tudásom.
Kicsit oldalra is biccentettem a fejemet, figyelve őt. Nem csak hátulról volt mutatós darab, de azt nem igazán értettem, mit keres itt.
- A nagy Ő-t. De nem tudom, hogy most mit fogok csinálni a munkaidő további 7 óra 51 percében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 13:17 | Link

Ms Shadow
<így>


Előre éreztem, hogy ez még egy hosszú nap lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen korán ezt fogom érezni. Az ujjaimmal az orrnyergem masszírozva temettem magam meg a figyelmem inkább a papírokba, mert ha tovább ölöm a saját agysejtjeim azzal, hogy Márta felfogjon valami, bizonyosan innen visznek a temetőbe. Ahhoz egyelőre nem volt humorom, a terep esküszöm biztonságosabb, kicsit kezdem is visszasírni, nem csak Pestet, de a muglik háborús övezeteit is. Örültem, hogy a papírokról nem volt több kérdés legalább.
- Nem - közöltem a szőkére nézve megvárva, hogy a tekintetünk találkozzon is, nem kellett nekem a balhé. Pont em hiányzik senkinek, hogy a titkárnő még úgy vegye ő itt bárki élete virága. Arról pár dimenziót lecsúszhatott. Bár amiket Kreßler mesélt... engedjük is el ezt most. Inkább mindent odaadva a munkára szerintem alkalmatlan nőnek meg mentálisan feljegyezve, hogy Gabenek ezt is az asztalára csúsztatom, mint észrevételt, magam mögött is hagytam a biztosítást meg a reggeli agyzsibbadást. Sokkal kellemesebb, és annál is megdöbbentőbb volt a látvány.
- Nekem is pont ez jutott eszembe. Nem öltözöd te ezt túl? - vigyorodtam el szép lassan, ahogy beljebb is tessékeltem magam egy lépést és a vállammal az ajtónak dőlve fontam össze a karjaim magam előtt végignézve a nőn, majd fel is nevetve, majd a kezeim feltartva sétáltam be. - A hely. Ide nem jönnek az emberek maguktól és örömmel, jó, a polgármesternél van valami hasonló, de hagyjuk is inkább. A papír alapú tudásodra úgy emlékszem nem derült fény... - néztem a kék szemekbe, majd át az asztalra. Semmi árulkodó nem volt, ha nem vesszük, hogy saját kulcsot kapott és nem volt kevés papír, ami rá várt. Ha titkárnő lenne Mártikán túl se jut, az a nő készen van, szóval ez is kihúzva a mentális jegyzetből.
- Komolyan? Még ennyi van a munkaidőnkből? - kérdeztem teljes sokkban, még a kezem is a szám elé kaptam. Nem mintha különösebben így állt volna a helyzet, de ami azt illeti nagyon szarul hangzott még több, mint hét óra itt. - Mit is csinálsz pontosan ebben a munkádban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 13:18
| Link

Mr Hottie
Workday nr 1

A tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott, majd inkább be is vonultam az irodába, mert nekem ténylegesen dolgoznom kéne. Vagy legalábbis úgy tennem, mintha dolgoznék, ahelyett, hogy egy mentálisan instabil titkárnőnél kockáztatom a testi épségemet.
- A szádból vettem ki a szót - közöltem pimasz vigyorral, még a kezem is nyújtva a levegőből, majd összezártam az ujjaim és úgy húztam vissza magamhoz, miközben feltoltam magam az asztal szélére. - Túl elegáns vagy túl sok? Nem kaptam dresscodeot.
Végigmért, én meg mást már biztosan orrba vágtam volna ezért, mert új munkatársat nem stírölünk ilyen pillantással. De nem tettem, mert rendes vagyok és már látott jóval többet is.
- Nem kérdezte senki, nem hiszem, hogy a képesítésemre voltak kíváncsiak - csücsörítettem, a körmeim piszkálgatva pár pillanatig, elgondolkozva, mintha egyértelmű lenne. Ahogy az asztal szélére ültem a szoknya még inkább feljebb csúszott, ami amúgy is csak a combom közepéig ért, de nem különösebben zavartattam magam miatta.
- Nem tudom, a tiédből mennyi van még, tekintve, hogy legutóbb még mintha valami háborús övezetet említettél volna. Nem gondoltam, hogy erre a nőre gondolsz - vágtam savanyú arcot a dologhoz, mert azt hiszem, egy hasonlótól én is elég hamar háborúban érezném magamat. A stílusa undoríító volt, a ruhái slamposak, az arca pedig egyenesen zavaró. Ellenben egyesekkel.
- Hivatalosan asszimilálódom a minisztériumi munkához, aztán visszatérhetek a boszorkány- és varázslómegfigyelési feladatkörömhöz. A kérdés inkább te mit csinálsz itt? A neved is más, 007-es? - vonogattam a szemöldököm élcelődve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 13:27 | Link

Ms Shadow
<így>


Nem éreztem különösebb késztetést rá, hogy tovább törődjek az iratokkal vagy a titkárnővel, így csakhamar be is tessékeltem magam a még nekem idegen irodába. Nem igazán tűnt fel eddig az sem, hogy ez a helyiség arra szolgál és az sem lepne meg, ha tegnapig nem is az volt. Mondjuk én aztán tényleg csak beugró vagyok itt, ki vagyok hogy ítélkezzek? Ember. Vannak érzékszerveim mint látás és szaglás. Borzalmas ez a hely.
- Hozzám vagy a helyhez? - kérdeztem széles vigyorral kissé oldalra billentve a fejem, ahogy néztem rá. Sok minden volt a viselete, de valahogy a válaszom se biztos, hogy most kéne meghallgatni, meg az sem, hogy nem magánemberként tudnék ítélni. Nem a tárgyalóterem ez, hogy kössenek az esküim és a többi.
- De már legalább egy pofonnal számoltam így öt perc után - néztem az órámra, majd elismerő bólintásokkal engedtem le a kezem. Nem mindig voltam türelmes vagy éppen kiszámítható, ez meg új helyzetekben szülhet meglepetéseket. De annak is megvan a maga varázsa. - Én egyszer megkérdeztem, csak valaki a válasszal két levegővétel között annyira jutott, hogy nem fontos - szegtem le a fejem ártatlanul,úgy nézve rá felfelé, miközben megunva a falra tapadt fülpárt ellöktem magam az ajtótól és be is csuktam azt magam mögött. A tekintetem akaratlanul is a lábain felejtettem.
- Az attól függ hol. Most kényszerszabin vagyok, ez a nő pedig... akkor biztosan közlöm, hogy a világ végére megyek. Ez a hely az - jegyeztem meg szárazon még meg is köszörülve a torkom ahogy végül zsebre vágtam a kezeim. Aztán ahogy hallgattam kénytelen voltam többször is moderálni magam, mielőtt nagyon vidáman tekintek a világba az egészre. Vicces volt, tényleg. A fizetésem a hónapban rá mertem volna tenni, hogy nem én vagyok itt az egyetlen névügyileg beazonosíthatatlan.
- Dolgozom - néztem magamra, majd vissza rá. - A Ben valós név, a Bence becézése. Nem mintha lényeges lett volna a nevem az adott helyzetben. És veled mi is a helyzet, Csillagom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 14:38
| Link

Mr Hottie
Workday nr 1

A mutatóujjam egy pillanatra az ajkamra csúszott, doboltam is kettőt-hármat rajta, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Is-is? - kérdeztem vissza szórakozottan vigyorogva, azt hiszem, ennyit igazán megengedhetek magamnak, ha már egyszer itt vagyok. Bár nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy meddig lehet elmenni munkatársak ügyében és honnantól számít zaklatásnak, vagy csesznek le, hogy amúgy nem kéne a munkatársakkal az ilyet.
- Jól esne? Lehet róla szó, ha attól jobban érzed magad - fülig érő vigyor telepedett ki az arcomra, de persze, nem akartam megütni. Nem, mintha gondom lett volna vele, ha attól jobb a közérzete... isten lássa lelkem, hallottam már bizarr dolgokat. - Úrinők teli szájjal nem beszélnek.
Elég jól állt neki ez a póz, el is nézegettem volna még egy darabig, de helyette csak felültem az asztalom szélére. Közben ő becsukta az ajtót, nekem meg akaratlanul is megint deja vum volt. De legalább a rémes titkárnő nem leselkedett az ajtókeret mögül.
- Csak nem hajtottad túl magad? - érdeklődtem, a szemöldökömet felvonva, eltűrve egy kósza tincsemet az arcomból, meg kicsit megigazítottam a csajokat is a felső alatt.
- Nem úgy nézel ki, mint aki a sztahanovista kitüntetésre vár - jegyeztem meg végigmérve, mert ahogy itt ácsorgott az irodámban, tagadhatatlanul vonzóan, nem láttam rajta egy szemernyi munkakedvet sem. Kicsit oldalra biccentettem a fejemet, rajta tartva a tekintetemet, az ajkamba harapva. - Dolgozom. Luna. Nem hasonlít a Charityre, de szeretem. Ismerkedni jöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:00 | Link

Ms Shadow
<így>


Abban a pillanatban, hogy átléptem az iroda küszöbét tisztában voltam vele, elég magam ismerni, hogy ennek a beszélgetésnek, ami jön, nem feltétlenül ez a környezet a legjobb. Felnevetve ingattam meg a fejem a visszakérdésére, majd egy laza vállvonással hagytam nyitva a témát, úgy voltam vele ezt a kérdést egyelőre ráérünk tisztázni. Ami engem illet se voltam képben holmi dresscodedal, ha volt egyáltalán. Engem az adott napi menet kötött, nyilván egy tárgyalóteremhez más volt, mint mondjuk bemenni a minisztériumba három dokumentumért.
- Isten ments, üdítő változás - emeltem is fel a jobbom, nem vágytam a tettlegességre. Kaptam elég pofont az életem során nőktől, fizikailag is. Megtanultam nélküle élni, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb. Nem tartozom azok közé, akiket ez vonz.
- Én kérek elnézést - vigyorogtam továbbra is rá pillantva, hogy aztán már a csukott ajtótól ellépjek és körül is nézzek az irodájában. Persze nem igazán volt még mit, bár az, hogy a behozott holmik milyen rendben lettek elhelyezve már majdnem ismerős volt. Lehet ezt nevelik belénk, mielőtt bekerülünk a minisztériumba? Mindenesetre a tekintetem hamar a lábain kötött ki majd lassan feljebb is ért, több akadályba ütközve, mint az normális kéne legyen a munkahelyen. De melyik férfi tudna hibáztatni?
- Mh..túlhajtás. Ja, olyasmi - néztem fel végül bólintva is egyet-kettőt, de igazság szerint szó nem volt erről, csak nem reklámozom, nem is tehetném a kényszerpihenő mibenlétét. Az engedetlenségem ténye más kérdés, azon nincs mit titkolni, ő azonban nem kérdezett, alternatíváról érdeklődött.
- Akkor rosszul csinálok valamit, ez a szívem vágya - közöltem teljes szarkazmussal. Teljesen belefért még az időmbe ez a kis... beszélgetés, mielőtt tovább állnék ma. Bár most egészen úgy tűnt még megérné dolgozni is bejárni néha, mert túlzásokba nem esnék egy mindiggel. Ez a porfészek ettől még ugyan akkor undort kelt az emberben.
- Luna - ismételtem meg a nevét, miközben zsebrevágott kézzel haladtam egy félkört az asztala mellé érve pedig csak befordultam és félig ránehezedve a falapra fordultam felé. - Pedig már azt hittem ez a valódi neved! Micsoda érzéki csalódások, te minden férfi szívét ilyen könnyen töröd össze? Egyébként nem. Azon azt hiszem már túlestünk. És te? Miért itt szoksz vissza? Mit tettél ellenük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 15:03
| Link

Mr Hottie


Nem vágyott külön pofonra, pedig van aki azt állítja, isteni a jobbhorgom. Persze, vétek lett volna azt a csini pofiját elrondítani, szerintem éppen ezért a börtönben sem bántotta volna őt senki.
- Hát, ahogy érzed - mosolyogtam el szélesen, vonva is egyet a vállamon. - Illik is, különben még a végén megsértesz. Nem akarod tudni, milyen vagyok dühösen.
Az emberek nagy része nem akarta tudni és mégis sikerült már egy párszor úgy felhúzniuk, hogy szinte magamon kívül voltam. Pont mint aznap, mikor felmondtam a minisztériumban, majd az előző helyemen is. Kellett is pár hét, mire lenyugodtam teljesen és már nem kaptam agyérgörcsöt minden f.szitól, aki szembejött velem az utcán. Lassan becsukta az ajtót, majd beljebb tessékelte magát és láttam az arcán, hogy szemlélődik. Én is ugyanígy szoktam belépni mások irodájába.
- Olyasmi? - kérdeztem felvont szemöldökkel, nem pont úgy nézett ki, mint akit annyira könnyű lenne túlhajtani. Volt is ebben egy kis tapasztalatom, annyira nem volt egyszerű lemeríteni.
- Pont ez? Fura vágyaid vannak egy ideje. Ebben nem tudok segíteni - tartam szét a kezeim egy pár pillanatra, meglehetősen tanácstalanul. Nem mintha rám tartozott volna, mit is akar, vagy mit nem.
Láttam a kis kerülőt, amit tett, bár nem tudom, mi értelme volt, nem volt semmi látnivaló az irodámban, ahogy azt is, hogy ez a póz egyáltalán nem kényelmes.
- Hát még ha láttatok volna a botox és a push-up melltartók előtt. Pfuuu, az a banya! - kaptam a fejemhez, meresztve a szemeimet, majd az ajkamhoz érintettem a mutatóujjam. - Forró kávét öntöttem a felettesem ölébe és az aktáira. Tesztelik flúgos vagyok-e még. Be fog állni a hátad.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 15:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:10 | Link

Ms Shadow
<így>


Mindketten tudtuk már, hogy se a bocsánatkérés, se a megbánás nem igazán része a repertoáromnak, így még csak szíven sem tudott ütni az elvárásnak csomagolt kis poénja. Azért tény, nem kívántam harcokba fogni és ez nem csak rá volt igaz, kerültem azokat a helyzeteket, mikor a nőkből hárpia vált, nem ritka sajnos.
- Ezt az élményt passzolnám - leginkább tovább más számára, de ahogy tudom ez már kész. Mindenesetre csak csendben négyszemközt maradtunk, nem hat, mert a titkárnő egy ideig kikövetelte a hátam figyelmét. Szinte éreztem, ahogy lyukat éget a zakómba, semmi humorom nem volt megint újat csináltatni egy lézerszemű nénike miatt.
A munkámról sosem hazudtam, az valós dolog, hogy nem avattam mélyen bele senkit, de büszke voltam arra amit csinálok és szerettem is, ám voltak részletek, amikkel én sem békültem meg. Ezeket meg szerettem az aktáim mélyén hagyni. Ilyen volt minden eltávom indoka és a kirohanásom is, aminek a fegyelmi eljárása után ide kerültem. Vagyis Pestre és íróasztal mögé, de azóta még egy adag szart lapátoltak az amúgy sem rózsás életemre. Ezt az iskolának és községnek gúnyolt helyet.
- Mondjuk úgy ők vélték úgy, hogy jobban jönne nekem egy kis szünet, mint a folytatás - szorítottam össze elgondolkodva az ajkaim, hogy aztán csak lazán közelebb sétáljak. Tényleg nem volt semmi igazából a helyiségben, de az a kevés dolog pont elég volt egyelőre, hogy feltérképezzem a várhatót. Nem volt sok, de több a semminél. Nem szerettem informálatlan lenni.
- Már egy ideje? Ha nem ismernélek azt hinném prűd lettél - néztem rajta végig, és még olyan bájosan is fogalmaztam, majdnem elaléltam magamtól. Nem hinném, hogy valaha volt vagy lesz olyan fap*csa, mint mondjuk Márta, de azért jobb óvatosnak lenni.
- Én úgy emlékszem a push-up nem egy feltétlen szükséges kellékem - engedtem meg magamnak a felső ajkam megnyalva egy nagyon is pimasz nézést nem csak a szemeibe, majd nevetve meredtem előre az ajtóra.
- Ennyi? Kávéfőzőstől vagy teljes konyhafelszerelésestől esetleg? - továbbra sem kerestem a tekintetét, talán teret hagytam neki, érdekelt a reakciója, de a mindenáron való ennek keresése sosem célravezető. - Majd keresek egy jó masszőrt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 8. 15:13 | Link

Mr Hottie
Workday nr 1

- Én is, amíg csak lehet - nevettem el magam kicsit, mert nagyon magamon kívül tudtam lenni, mikor dühös vagyok, az pedig sokminden, de nem szép látvány. Olyankor utólag volt, hogy magam is meglepődtem, mennyi _kedves_ dolgot állítottak a cselekedeteimről.
Nem látszott boldognak a ténytől, hogy itt kell lennie, de nem igen tudott érdekelni, ez mindenkinek a személyes nyomora, ha valami nem tetszik, fel lehet mondani, ahogy én is megtettem. Más kérdés, hogy ő jobb esetben nem lesz soha vetkőzős táncos.
- Nem vagy egyszerű eset, hm? - kérdeztem vissza, miközben a kávémba kortyoltam, elővéve a termoszomat a táskámból. Rendes, finom, friss, forró kávé volt, egy leheletnyi vaníliával és fahéjjal. Olyan igazi, kényeztető ízvilága volt.
A feltételezés, hogy prűd lennék már magától nevetésre késztetett, sok mindent mondták már rám, de ezt még nem. Nem hiszem, hogy bárki ezt gondolta volna rólam, mióta betöltöttem a 14-et.
- Én? Ezt miből gondoltad? - kérdeztem szórakozottan, végigmérve, majd feljebb toltam a szemüveget az orrnyergén, ha már egyszer rajta volt és karnyújtásnyi távolságba került. Nem tudtam eldönteni, hogy mert irritált, hogy lecsúszott, vagy azért, mert rajtam volt a kényszer, hogy hozzáérjek. Talán is-is. - Kamuszemcsi vagy dioptriás?
Kicsit talán tettem magam, mert hát, sosem értek hozzám tűvel plasztikai műtétek kapcsán és sosem volt push-up melltartóm sem, így is meggyűlt néha a bajom azzal, hogy a helyén maradjon, aminek kell, nem akartam még pluszban megpárnázni felfelé! A nézése, meg a kiöltött nyelve láttán sokatmondó pillanást vetettem rá, de aztán csak nevetve vontam egyet a vállamon.
- Öreg vagy már te is, nem emlékezhetsz mindenre jól.
A kérdés a kis balesetemet illetően olyan rossz előérzetet ültetett el a lelkemben, mintha csak tudott volna valami többet is, de nem akarta volna az orromra kötni. Mesélte vajon valaki neki?
- Asztalostól - szűkszavú válasz volt, de őszinte, nem takargatom a hibáimat és bár az állásom ment rá, nem bántam meg azt a hirtelen felindulást. Helyette csak kissé hátrébb csúsztam az asztallapon, letéve a csukott termoszt, és a könyökömre támaszkodva félig elfeküdtem. - Majd szólj nekem is, ha találtál egy jót, engem is igazán átmozgathatna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:16 | Link

Ms Shadow
<így>


Kénytelen voltam elnevetni magam arra, hogy feldobta, nem vagyok akkor egyszerű eset. Ez talán enyhe kifejezés, és ki-ki azzal is vitába szállna még, hogy egyáltalán ez kérdés kell-e legyen. De ettől még nincs mit tagadnom, csak billentettem egyet a fejemen kicsit eltárva a kezeim. Szerintem elég nagylány már eldönteni, milyen is vagyok. Elég közelről megismert már. A tekintetem a termoszra futott, majd csak bólogattam elismerően.
- Jó döntés, ha nem akarsz mosogatólevet - mutattam a fejemmel a fekete ital felé, majd egy percig talán jobban elmerültem az iratai nézegetésében hogy aztán mellette kössek ki. Nyilván nincs még itt semmi érdekes, de én ilyen édes és érdeklődő ember vagyok. Hát nem szuper? - Sosem tudhatom, hogy a munkamorál emelkedéséért jöttél-e kampányolni.
Ugyan rá néztem, de nem különösebben tartott a tekintetem csak a szemein, és nem, kivételesen ez nem egy láb vagy dekoltázs miatt volt. Inkább a keze útját követtem, egész be is bandzsítva egy pillanatra, aztán a kérdésre csak összeráncoltam a homlokom.
- Eredeti. Olvasáshoz - közöltem tömören, és igazából bőven több volt, mint amit tudnia kellett bárkinek. Egyébként is, ha máshoz kellene lenne némi gond az alkalmasságimnál is, de így nincs. Problem solved. Az már kevésbé, ahogy a figyelmem újra és újra elvonta, éppen kicsit sem azon gondolkodtam, hogyan fogom megoldani mondjuk a problémát a biztosítóval. Fel fognak mindent mondani, ha egy kib*szott fa kárigényeit kéne méregetni.
- Ennyire még talán nem, a tapintás utáni memóriám jobb, mint a hallás utáni - jegyeztem meg elgondolkodva, éppen az előtt, hogy rákérdeztem volna, mi is a helyzet vele. Vannak helyzetek, amik nem úgy sülnek el, ahogy az ember tervezi, meg vannak, amik pont úgy. Mindkettő érhet így véget. Pont úgy, mint az ő állása.
- Kemény, nem lettem volna a helyében - grimaszoltam egy sort, ha forró volt az a kávé igen kellemetlen lehetett. - Esetleg tudok ajánlani valakit, de csak hét után van műszakban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 15:17
| Link

Mr Hottie
Workday nr 1

A barna szempár a termoszomra tévedt, én meg kis szende, de azét büszke mosollyal pillogtam hevesen, a plafonra függesztve a tekintetem, hogy igen, ez vagyok én. Ügyes, okos és még szexi is. Nem mindennapi kombó. Az epikus szerénységemet már szóba sem hozva. Párját ritkítja.
- Kérsz belőle? - kérdeztem felvont szemöldökkel, felé tartva kicsit a fémpoharat, mert nem vagyok nagyon irigy és azt hiszem, történt már ennél kevésbé higiénikus testnedvcsere is a részünkről. - Hogyan? Rövid szoknyákkal és jó kávéval? Ez nem az én dolgom lenne.
Mert ugye egy jó titkárnőnek ezt mind hoznia kéne csettintésre, erre itt mit kapnak a férfiak motivációnak? Mártit. Ennél nagyobb pofon a munkaadók részéről már csak az lenne, ha nem járna cafetéria az álláshoz. Közben a kezem közelebb csúszott kicsit, nem tudom, csak a fizikai kontakt miatt, vagy tényleg zavart-e a tény, hogy lecsúszott a szemüvege.
- A látáskárosodás illik hozzád - nevettem fel kicsit, még az orrom is grimaszba ráncolva, de aztán csak visszahúztam a kezemet, mielőtt még felnyom munkahelyi zaklatás címén.
- Azt mondod? Hát, biztosan neked van igazad - gondolkoztam el kicsit, lepillantva a dekoltázsomra, mielőtt még ráfogtam volna egy pillanatra, majd olyan 'not bad' grimaszt vágva bólintottam párat. Nem rossz.
Nem volt velem egyszerű az élet, de nem is állítottam soha senkinek, hogy tökéletes lennék. Sőt, legtöbbször rávilágítottam a vendégeimnek is, hogy én vagyok a legjobb hiba, amit valaha elkövethetnek. Akár többször is. De persze, ez nem volt igaz aznap, akkor csak sok volt minden és elegem lett abból, hogy nem értik a "fogd be és ne emlegesd" jelentését.
- Nem csodálom - nevettem fel halkan. - Igen? Furcsa egy időpont a munkakezdéshez. Mennyire jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:18 | Link

Ms Shadow
<így>


- Nem - ingattam is meg a fejem a felajánlásra. Bőven túlestem már a napi koffeinadagomon, és bár életmentő meg tényleg bepörgeti az embert, hosszútávon nem tesz jót - a volt főnököm szerint meg egy háborúba fejjel rohanni nem rosszabb a fekete nedűnél, de azért ja. Vannak dolgok, amikkel óvatosabb vagyok, meglepő, mi? Nem különösebben, a vérnyomásomnak elég trauma a helyi erő, nem kell még plusz löket. - De azért majdnem így indítottál - néztem rajta végig jóval látványosabban, mint bármelyik korábbi percben, hogy aztán széles vigyorral bámuljak elgondolkodva egy pontra a távoli falon. Pont úgy, mint aki elképzelte a jelenetet, ahogy ül az asztalánál ő pedig betopog a friss kávéval, pont annyira ringó csípővel, mint kell, majd bájos mosollyal leteszi, ahogy.... szóval amúgy el tudtam képzelni. Maradjunk ebben. Vissza is tértem inkább a valóságba. Pláne abban a percben, ahogy elém szökött Márti arca, nagyobb hideg zuhanyra szükség sincs, sőt, igazából ez a nő a legjobb módszer arra, hogy valakinek humora se legyen a munkahelyi... zaklatásokhoz, legalábbis a férfi rétegnek. Elég ha belegondolunk, hogy ő élvezné a figyelmünket, mi meg a gondolattól is teljes érdeklődésünket vesztjük.
- Illik hozzám? Mégis miért? - ráncoltam pár pillanatra a homlokom, ahogy értetlenül pillantottam felé. Nem hittem valaha, hogy majd szemüvegre szorulok, és őszintén? Az első pár hónapban ezen kiegészítő felé sem néztem. Aztán ráköteleztek pár ellenőrzéssel, meg megvolt a maga jótékony hatása pár nőnél, így maradt. Szerencséje, vagy nekem - ez jó kérdés.
- Merném rá tenni a... munkadíjam - préseltem össze az ajkaim, nem most terveztem belemenni a jogi melós részembe. Annyira mellékes volt és említetlen az életemben sokáig, hogy leginkább egy titok maradt. Mondjuk aki most kicsit is utánam néz, rájön hogy nem hobbiból tolom a rossz hírű iskola jogi dolgaival.
- Remélem nem is leszek - vetettem felé egy sokatmondó nézést, ám pont olyan mosolyt téve mellé, amire még nem kaptam nemet, tőle sem. - Tudod, aki több lábon áll, ekkor jön a második műszak. Eléggé, referenciaként ajánlom a próbát ma, mondjuk héttől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház