32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. július 5. 13:41 | Link

Noel
mindennek a végén

- Általában sikerül neki - bólogatok, aztán jobban belegondolva megvonom a vállam: - De, ha túl kényelmetlennek érzed a dolgot, egyszerűen csak mondj neki nemet. Következetesen, mindig. Nem hiszem, hogy provokálni fog, hogy használd a lángjaid, csak azért, hogy le tudjon fényképezni.
Persze Adél mindig megszerzi, amit akar, de ez nem jelenti azt, hogy ő nem ütközik akadályokba. Csak ő egy olyan ember, akit mindig is csodáltam a kitartásáért. Ha nem adod fel, előbb-utóbb a tiéd lesz, bármit is akarsz. Neki ez nem csak egy jól hangzó mondás. De a legtöbben viszont talán ijesztőnek találják a makacsságát.
Lehet, hogy Noel is tart tőle némileg, de gondolatban egymás mellé helyezve őket, ez egy kissé mulattat engem. Na, persze sose mondanám meg neki. Azt bezzeg az orrára kötöm, hogy nyolcvanévesen is el fogom várni, hogy ő sétáljon mellettem. Vagy járókeretezzen.
 - Persze - vágom rá vöröslő fülekkel. - Kíváncsi vagyok rá, milyen vénember leszel. És semmiért ki nem hagynám, hogy lássam az első ősz tincseidet, bár úgy érzem, azokra már nem kell sokat várnom. Mehetünk majd együtt protkót venni, és eskü, akkor sem foglak kevesebbre tartani, ha addigra már csak egy lábad lesz, mert kissé megcsócsál egy sárkány.
Nevetve húzom közelebb magamhoz egy csókra, hogy aztán nem sokkal később ő állítson meg engem.
 - Ha már így felajánlod... Margit néninek szerezhetnénk egy jó napot - válaszolom komolyságot tettetve, bár fogalmam sincs, mit csinálnék, ha tényleg itt helyben ledobná a ruháit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. július 8. 17:43 | Link


Cukrázdától átsétáltunk idáig


-Oh de édesen makogsz, aggódsz érte? - mosolyodott el közelebb jőve a fiúcskához. Lucánál mit sem számított mióta ismerték egymást, az idegen kifejezés
az ő szótárában nem szerepelt, esetleg csak ha a földönkívüliekről volt szó.
- Ha jól láttam akkor arra- mutatott egy teljesen random irányba, még csak a hitelességre sem törekedett, hogy talán ha arra ment volna az eb, akkor azt a fiúcska észrevette volna, mert miért is foglalkozott volna ilyen aprócska dolgokkal. Már az is nagy dolognak számított, hogy kettészedte a kutyát és önmagát és nem drukkolt elő rögvest az igazsággal, hogy animágus.
- Vagy esetleg a másik irányba, ahj, nem is figyeltem - először csak összevissza mutogatott kezével majd mélyet sóhajtott és zavartan megvonta a vállát.
- De ne aggódj, biztos jól van, elvégre a kutyák mindig talpra esnek - veregette meg mosolyogva a fiú vállát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. július 8. 19:27
| Link

Kicsikét piros lett a kis arcom a lány közeledésére és egy helyre mutatott, amiben nem voltam biztos, hogy arra ment a kis kutya. - Oké semmi baj, nem az én kutyusom, meg biztos van gazdája. Mintha a lányon zavarodottságot láttam volna, fura volt és már menni készültem épp. - Jó nem aggódom miatta, csak...amúgy a macskák esnek mindig talpukra. Mosolyodtam el. - Akkor megyek is még van tanulni valóm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. július 13. 14:38 | Link


Cukrázdától átsétáltunk idáig


- Biztos, de az is lehet, hogy nincs, sok árva kutyus van az utcákon - vonta meg vállát, elkalandozva az átlagosra, mert bizony amíg ő is kóbor volt addig sok más, magához hasonló ebet látott kószálni, csak ők bizony nem változtak át néhanap vörös nagylányokká, mindig kutyák maradtak, soványak és félénkek. Még Luca sem mert mindig közel menni hozzájuk, mert néhány nagyon csúnyán morgott, akkor is, amikor aprócska blöki volt.
- Mi? Tényleg? Biztos vagy te ebben? Mondjuk logikus, ha épp kergetik a cicók a postást és elesnek, legalább a lábukra esnek - először meglepődik, úgy tűnik kicsit eltévesztette a házszámot ezzel a beszólással, de no hát, legalább tudta, hogy az egyik állat a lábára esik, és átgondolva a mondata másik felével a dolgokat egészen egyértelműnek tűnt, hogy a cicák esnek a talpukra.
- Máris mész? Mit tanulsz? Biztoos megváár, elvégre nyáriszünet van nem? - mivel unatkozik ezért nem szívesen engedné el a fiút és most, hogy már nem kutya így is frankón csinálhatnak még valamit. Azt azonban nem tudja, hogy tényleg nyáriszünet van-e az iskolában vagy sem, mert bár a létezéséről tud, mert nem nehéz kiszúrni, azért arról még mindig nemigen, hogy mi folyik a falak mögött és nem is igazán érdekli, a tanulás a világ legeslegunalmasabb dolga, egyedül az volt izgi, amikor animágiát tanult, de azt már megtanulta, szóval most már igazán nem kell semmi mást sem tanulnia uncsi, képek nélküli könyvekből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. július 14. 00:19
| Link

A lányt halgattam és közben nyugtalankodva mozgolódtam, hogy mikor mehetek már mert elég meleg van és izzadtam is. - Jó majd a gazdája biztos megtalálja. Biztosan van gazdája mert a bundája szép fényes és ápolt volt, nem aggódtam a kutyuska miatt. - Ő hát mindegy megvár a tanulás. Tényleg nyáriszünet van dee, van kedved el menni valamerre, ha nincs akkor se baj. Néztem ferde mosolyal a lányt és türelmetlenűl álltam előtte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. július 23. 16:55 | Link

Geribogyó

Nem teljesen biztos, hogy nekem most itt kellene lófrálnom. Mondhatni nem igazán van engedélyem arra, hogy a faluban járkáljak hétköznap, pontosabban van, de nem erre az időpontra szól és nem olyan céllal adták, mint ami miatt most lejöttem. Amikor kijöttem, ez valahogy mégsem érdekelt senkit, úgyhogy nagy lelkesen kihasználtam az alkalmat. Nem nézik át túl tüzetesen az ilyesmit, ha felmutatod a papírt és rajta van a megfelelő aláírás, szinte senkit nem érdekel az sem, ha a paprikás krumpli receptje van aláírva.
Az van, hogy cukorkát akarok enni, mégpedig nagyon. Nem ám olyat, amit a konyhán, vagy bárhol a suliban meg lehet találni, hanem azt a fajtát akarom, amit az itteni édességes boltban lehet kapni. Ennek a fajta cukorkának még a papírjait is gyűjtöm, szépen összehajtogatva egy befőttesüvegben, mert nagyon szép színesek. Kifogytam, kell az új, nincsen mit tenni, (félig-meddig) kilógtam.
Már visszafelé sétálok, úgyhogy a kis sunyiskodásomból nincsen sok hátra, engem pedig kellemes izgalommal tölt el a gondolat, hogy hamarosan az Eridon toronyban, a saját ágyacskámban fogom magamba tömni a finomságot. Egyébként is kicsit borult az idő, előttem pedig még egy jókora séta áll, úgyhogy minél hamarabb vissza kell jutnom a birtokra.
Vagy legalábbis kellene, azonban miközben ezen gondolkodom, a boglyas tér közepén megbotlom egy nagyobb lyukban az aszfalton.
Egy pillanat műve az egész, próbálnám a cukorkát menteni, de velem együtt terül el a doboz a földön, a fele ki is szóródik. Olyan szívfacsaró látvány, hogy mentem bőghetnékem támad, de ezt még talán vissza is tudnám tartani, ha nem érezném meg rögtön utána a bokámba nyilalló fájdalmat. Ó édes Merlin, mivel érdemeltem ezt ki? Mocskosul fáj, az első egy-két könnycsepp pedig le is pereg az arcomon, miközben a cukorkák kevésbé koszos maradékát próbálom visszasepregetni a dobozba, továbbra is az aszfalton ülve. Nem is tudom, fel tudnék-e most állni, nem ígérkezik kényelmesnek. Ez most világvége, kinda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. július 23. 18:19 | Link

Bellácska

Minden izmom megfeszül, ahogy a molnárkocsira pakolt dobozokat húzom magam után. Komolyan értékelném amúgy, ha az "izom" valóban izom lenne, és nem azt jelölné, hogy a karom kissé vastagabb, mint az átlag srácoké. Mert jelenleg itt tartok, hogy kissé talán vastagabb, de azért nem leszek egy izmos, trikóban pózoló híres fiúbanda egyik tagja a Bájoló vagy a Szombati Boszorkány kedvencei közül. Leginkább azért nem, mert a hangomat, már az énekhangomat persze, csak akkor hallatom, amikor éppen senki se hallja, másodszor pedig, mert immunis vagyok az olyanokra, mint az izomnövelés. Lényeg, ami a tuti, hogy a sötétzöld Hulkos pólómban - mindig tudom fokozni az iróniát - meg a szürke farmeromban hasítok hegynek fel, mellettem apám bicegve.
A jelenlétében nem szeretek varázsolni, mert bennem tudom, hogy megvan minden, amit ő szeretett volna, és még ha nem is zavarja, engem már az is zavar, hogy őt nem zavarja. Szóval így érünk a bolt elé, majd pakoljuk be a második kör raktárkészletet is. Sosem értem, hogy miért nem lehet ezt könnyebben megoldani, de csak tizenhat vagyok, és az ő fizetésükből élek, szóval jobb, ha nem kezdek el itt kekeckedni, mert még a végén egy leszek azok közül, akiket nem csak gyerekmunkára fogtak, de még túlórázik is a csúnya tekintetekért. Nem ám, amúgy ők tényleg jó arcok.
A bepakolás után eltávot kapok, így terveim szerint deszkára pattanva átszelem párszor a falut, majd hazatérve, éhesen megvacsorázom. A deszkázás azonban egészen odáig tart, amíg meg nem látom a földön ülő lányt, vagyis a hátát meg a haját. Van pár furcsa lány a kastélyban, de úgy tűnik egyre megmagyarázhatatlanabbul viselkednek. Először elhúzok csak mögötte, de aztán egy kövér esőcsepp a fejemre pottyan, és lassításra késztet. Megfordulva visszaindulok a földönülőhöz, és miközben a pálcámat a kezembe veszem, igyekszem valami jó csajozós dumát kitalálni. "Leestél a mennyből?" Béna "Az istenek köztünk járnak?" Ultragáz... "Ámor nyila ledöntött a lábadról?" Hát mi vagyok én, valami rossz szatír? Most már mondjuk mindegy is, mert megérkeztem, és lepattanva az útieszközömről kapom elő a pálcám, és röppentek ki belőle egy esernyő formát, mely megóv mind a kettőnket az egyre jobban csöpögő esőtől. Lehuppanva vele szemben aztán látom, hogy sír, hát azt hiszem, nem kellene még nekem is megríkatnom a béna dumámmal.
- Szia. Elestél?
Na béna kérdés is megvolt, remek, mert hát nem valószínű, hogy felhorzsolt térddel, körülöttünk cukorkákkal, sírva éppen szteppelni tanul. Viszont a hülyeséget helyességgé is lehet alakítani, benyúlva a dzsekim zsebébe egy zacskót veszek elő, és felé tartom. Ugyanaz a cukor, ami az előbb széthullott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. július 24. 20:35 | Link

Gergőc Pirul

Pár csepp esőt érzek az alkaromon, aminek alapjáraton nagyon szoktam örülni, mert imádom az eső illatát, bentről pedig nézni is nagyon szeretem, ahogyan az ég elsírja a könnyeit és minden felfrissül tőle. Most azonban kissé inkább megrémiszt az eső, mert továbbra sem tudom, mikor és hogyan fogok pontosan visszajutni a kastélyba. Kicsit talán kezdek is kétségbeesni, már nem is igyekszem a túlélő, messzebb elgörgött cukorkákat belapátolgatni sorban az eredeti zacskójukba, inkább csak tanácstalanul futtatom végig a tekintetem magam körül.
Aztán egyszer csak valaki megáll mellettem, én pedig reményteljesen nézek fel a srácra, aki éppen a világ legnagyobb hülyeségét kérdezi, de még ezt sem bánom, mert legalább már nem vagyok egyedül. Lilivel most nagyon össze tudnék nézni, mert a fiú elég helyes, továbbá nagyon érdekelne, mégis honnan a frászból került ide, mert a suliban még sosem láttam, de túl idősnek tűnik ahhoz, hogy ne kelljen iskolába járnia - bár most nem igazán tudok ezzel foglalkozni, mert inkább a kérdésére válaszolok, hátha ő kiment ebből a pácból.
- Nem kicsit. Nagyon fáj a bokám, szerintem kibicsaklott - mondom savanyú ábrázattal, miközben ő keres valamit. Egy pillanatig arra gondolok, hogy a pálcáját fogja elővenni, hogy meggyógyítson vele - az nagyon király lenne! - de végül valami még annál is sokkal klasszabbat vesz elő... Cukorkát.
- Istenem... Kaphatok belőle? - veszem át most a stafétát tőle, ami a hülye kérdéseket illeti, mert ha nem kaphatnék, mégis mi a francért tolná az orromba? Csak nem azért, hogy kérkedjen vele, aztán elrakja a szemem láttára... De ki tudja, lehet Rellonos is, tőlük pedig kitelik még az is. Külső szemlélő számára egészen szürreális lehet, mennyire jól lekötjük mindketten magunkat a cukorkával, holott lassan rákezd az eső, én pedig nem bírok lábra állni. Prioritások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2018. július 26. 12:12 | Link

Fanni
a felépülés után


Fanni egyszerűnek tűnő megoldására szemeim látványosan elkerekedtek, és úgy, amolyan ha te mondod pillantással, sandán fordultam felé, hogy oldalra húzott, ugyanakkor huncut kis mosolyra álló szájjal ingassam meg a fejem.
- Életem - kezdtem mély sóhajjal, akárha a bogolyfalvi színház apró színpadán állnánk, és közben vetettem egy ábrándos pillantást kezemben pihenő kezére. - Nem tudom, hogy mit jelent neked pontosan az egyszerűen, de én már annyiszor és annyiféleképpen mondtam neki nemet, hogy kezdek kifogyni az ötletekből. Talán, ha elköltöznénk a világ végére... - tekintetemet visszavezettem az övébe; zöldjeimben megannyi kérdés keringett, de a legfontosabb, amit Fanni észrevehetett, az a lassan szertefoszló komoly szándék volt. Többször szóba került már közöttünk a költözés, az, hogy egy szép nap eljövök érte, és többé nem indulok el nélküle... végérvényesen ő lett az életem, szeretem, ugyanakkor Bogolyfalva már nem adhat nekem semmit. Mindent, ami itt történt velem, lezártam. Emlék volt már csak az összes itt eltöltött pillanat, az összes óra, az összes nevetés, az összes bűn. És én nem voltam az az ember, aki az emlékeiben élt. Egy alig észrevehető apró sóhaj után aztán szemöldökeimet összehúztam, és vigyorogva közelebb hajoltam hozzá, hogy egy múló percre újra érezhessem ajkai ízét, és bőrének borzongató illatát. A szemeim önkéntelenül csukódtak le, ajkaimat úgy, alig-alig érintve hozzá haladtam egyre feljebb a nyakán, és célomat elérve játékosan haraptam be azt az édes fülcimpáját, amit annyira imádtam. Egy kósza pillanattal később suttogni kezdtem. - ...attól tartok, hogy ez a csaj még egy kitörni készülő vulkán belsejébe is utánunk jönne.
Nevetve egyenesedtem vissza, míg hüvelykujjammal köröztem néhányat Fanni kézfején, jelezve neki, hogy induljunk. Amit mondtam, persze nem bántásból mondtam, hiszen egyébként kedveltem Adélt. Volt néhány mókás megjegyzése, és tetszett, hogy mert önmaga lenni, még akkor is, ha a külvilág megpróbálta más irányba terelgetni.
- Milyen vénember leszek? - nevettem fel kissé szarkasztikusan. Volt ugyanis egy-két kétségem afelől, hogy megélem az öregkort. - Nyolcvanévesen is a sárkányokhoz indulok majd, akkor is, mikor már semmi erőm nem lesz, és a tagjaim reszketve akarnak összecsuklani. Állandóan sárkányszagom lesz, róluk fogok beszélni, felgyújtok olykor ezt-azt, ha rosszak lesznek az unokáink, akkor megeshet, hogy őket... és mikor alszom, horkolás közben az orromból fekete füst imbolyog majd ki - mosolyogva vetettem egy félszeg pillantást Fannira. Tudni, látni akartam minden reakcióját, arcának összes rezdülő árnyalatát. - De azt hiszem... akkor is téged foglak szeretni. Nem is lehet másképp, hiszen mióta csak ismerlek, nem telik el úgy óra, hogy ne gondoljak rád, hogy ne érezzem azt az égető vágyat, ami újra meg újra arra késztet, hogy hozzád érjek, megöleljelek, és... többé nem létezik nélküled. Nagyon remélem, hogy én halok meg hamarabb, mert... ha te mész el előbb, attól tartok, hogy azzal, hogy az én világomnak vége, véget érne a földi élet is.
Nem tudnék megbirkózni Fanni elvesztésével. Biztos voltam benne, hogy az a düh és harag ami a sejtjeimet égetve feszítené, az a fájdalom és veszteség amit minden porcikámban éreznék nemcsak egyszerűen felemésztene, hanem... Úgy képzeltem, azon a napon még egyszer utoljára lángokban törnék ki, és a világgal együtt, az élettel közösen válnék semmivé. Egyszerűen elporladnék. Ezt nevezik szerelemnek?
- Margit néni jobban tenné, ha nem bámészkodna, mert még a végén szívrohamot talál kapni... - vigyorogtam le Fannira, miután eleget tettem kimondatlan kérésének, és közelebb lépve hozzá, hosszan megcsókoltam.
- Figyelj csak... van valami, amit már napok óta meg szeretnék kérdezni, csak tartok tőle, hogy túl korainak fogod gondolni - kezdtem bele, míg tovább sétáltunk a házak között. Szabad kezemmel egyre hosszabb tincseimbe túrtam, majd nagy levegőt véve, hirtelen kiböktem Bori eddig titokban tartott nagy napját és a tervemet - legalábbis egy részét. - A legkisebb húgom férjhez megy a nyáron, és szeretnélek magammal vinni az esküvőre. Azt akarom, hogy a szüleim megismerjenek téged, hogy ők is láthassák, milyen hihetetlenül gyönyörű vagy. Volna kedved eljönni velem?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 26. 12:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. július 26. 18:58 | Link

Noel
mindennek a végén

- Hát bizonyára úgy még nem próbáltad, ahogy működőképes lenne - vigyorodom el szélesen színpadias sóhaját hallva. A világvégére költözés említésére azonban egy pillanatra elkomolyodom. Lin elég régóta rágja a fülem, hogy költözzek hozzájuk. Szerinte nincs értelme egy kis faluban maradnom, főleg úgy, hogy nincsenek kapcsolataim a művészvilágban. Ő azonban tudna nekem szerezni mentort, sőt kiállítást is szervezne. De ő a semmi közepén lakik egy szigeten. Nagyon messze innen. A világtól, amit ismerek, a családomtól, Adéltól és Noeltől. Ki se bírnám, ha egy teljes óceán elválasztana tőle. Az se tetszett, amikor a szomszéd országban volt, pedig az még viszonylag könnyen áthidalható távolság. Mégis tudom, hogy amit Lin ajánl, az olyasmi, ami a hasznomra válna. A karrierem szempontjából mindenképp, de szélesedne a látóköröm is, és sokféle emberrel megismerkednék.
 - Hát Adél nagyon kitartó - varázsolok kényszermosolyt az arcomra. Nem most kell mindezt végiggondolnom, de a végső döntésbe Noelt is be kell vonnom majd. Na, meg persze a szüleimet.
A vénember Noelt magam elé képzelve rá kell jönnöm, hogy kicsit sem riaszt a dolog, sőt. Örülnék, ha vele lehetnék. Ha vele élhetnék és mellette öregedhetnék meg. És ahogy beszél hozzám, magam elé képzelem, amint reggelente elbúcsúzok tőle, és ő elmegy sárkányokat ijesztgetni, én meg festegetek, és amikor este megjön hozzábújok, elmeséljük egymásnak a napunk. Látom magam előtt, ahogy dühében szinte tüzet okád, ahogy gyerekekkel, majd később unokákkal játszik. Régen azt gondoltam, én egyedül is megleszek, elvégre önálló, felnőtt nőként nincs szükségem egy pasasra. Minek is az? De Noel kell nekem. A közösen elképzelt életünkre vágyom, mindegy hol is éljük azt. Tudom, hogy a szemem vidáman csillog, de remélem, hogy mellette az a komolyság is tükröződik, amit én az övében látok. A bizonyosságot, hogy egymás nélkül egy tapodtat se.
 - Önző vagy, de legyen - bólintok komolyan. - Tudom milyen fájdalmas elveszíteni valakit, akit nagyon szeretsz. És soha nem akarnám, hogy neked ezt át kelljen élned. Én is bele fogok rokkanni a hiányodba, de legalább abban a tudatban, hogy neked nem kell szenvedned.
Komoly témánkat némi meztelenkedős gondolatokkal enyhítjük, és bár nem ismerek semmilyen Margit nénit, biztos vagyok benne, hogy pasasom pucér látványa bármilyen nőnemű lényt felvidítana. Engem meg közben kinyírna a féltékenység. Igen, a képzeletbeli Margit nénire is féltékenykednék. Noel az enyém, és nem adom. Még a látványát se szívesen.
Újra komollyá váló hangszínét hallva felvont szemöldökkel nézek rá, de nem szólok közbe, megvárom míg eljut a tényleges kérdésig. Ajkamba harapva fordulok aztán előre, így válaszolok:
 - Biztos szívesen látnának? Mármint mégiscsak mugli származású vagyok. Gondolom egy aranyvérű esküvőn nem éppen egy hozzám hasonlóra számít a násznép.
Nem mintha valaha szégyelltem volna a családom, de életem párjának szüleiről semmit nem tudok. Eléggé kényelmetlen lenne, ha kiderülne, nem szeretnék, ha Noel velem maradna. És egy esküvőt azért mégse szívesen tennék tönkre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. július 27. 16:45 | Link

Bellácska

- Az nem jó.
Gratulálok kisfiam, nagyon értelmes megszólalásaid vannak, de ami tény, az tény, valóban nem kellemes az, ha az ember bokája kibicsaklik. Viszont azért mondhatnék neki valami biztatót is, így nyelek egyet, majd lepillantok a bokájára.
- Az a baj, hogy láttam, ahogy éppen az előbb zárják be a patikát. De jeges pakolást tudok rá varázsolni, ha gondolod.
Mondjuk én már tudom, hogy az első lépésként jó lenne, elvégre eléggé tud fájni az ilyesmi. Kicsit közelebb csúszok hozzá. Az a baj, hogy döntenem kell, mert vagy az esernyőt veszem el a fejünk fölül, vagy hagyom őt tovább szenvedni. Az igazság az, hogy a hormonjaim azt súgják, inkább ázzunk, mert a lányok elég szépek tudnak lenni vizesen, na nem mintha ez a lány ne lenne szép szárazon is, de mondjuk lehet, hogy ha vizes lenne, akkor mérgessé válna, én pedig nem hagynám csak úgy itt őt.
- Akármennyit vehetsz, ha gondolod, neked adom.
Átadva a cukrokat, felszabadult kezemmel kicsit megsimogatom a tarkómat, eléggé jól alakulnak a dolgok, azt hiszem, mert legalább addig sem sír, amíg cukrot eszik. Két kisebb húgom van, de igazából, ha elkezdenek sírni, én a legrövidebb útvonalon hagyom el a helyiséget, és annak környékét is. Nem nagyon tudok mit csinálni a síró lányokkal, legfeljebb megpaskolni a fejüket, de egyszer, amikor nyolc éves voltam, a szomszéd lányt próbáltam így vigasztalni és azt kiabálta nekem fröcsögve, hogy egy nagy, büdös bunkó vagyok. Pedig aznap kétszer is fürödtem. Később tudtam csak meg, hogy az anyukája is ezt csinálja az apukájával. Eléggé érdekesen beszélnek egymással azt hiszem.
- Bele tudsz kapaszkodni a nyakamba? Akkor fedett helyre tudnánk menni.
Jobb ötletem nincs, és így se biztos, hogy teljesen vízmentesek leszünk, amíg odaérünk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. július 29. 17:21 | Link

Geri<3

Kezdek egészen felvidulni tőle, hogy legalább társaságom akad, még akkor is, hogyha ez a srác azért nem kifejezetten szellemes, vagy legalábbis a megszólalásai alapján nem tűnik annak. De lehet, hogy csak ritkán beszél lányokkal, aztán zavarban van, vagy ki tudja.
- Úúú, az nagyon jó lenne, azt hiszem - csillan fel a szemem a borogatás emlegetésére, mert ugyan fogalmam sincs, hogy mennyire jó tenni az ilyesmire, mint ami velem történt most, de magát az érzést jó elképzelni, úgyhogy azt hiszem szeretném. Bólintok is egyet, hogy ezt nyomatékosítsam.
Amikor megkínál a cukorkával, teljesen elolvadok - és nem az esőtől, hanem a kedvességétől - attól pedig végképp, hogy akár nekem is adná. Kétségbeesetten zörög a zacskó, ahogyan ujjaimat köré fonva veszem az át az ismeretlen fiútól, de most már nincsen menekvés, az enyémek lesznek azok a cukorkák. Már egy bizonyos mértékig, mert az egészet azért mégsem lenne arcom elenni... Ki elől is? Nem is tudom a nevét, erre csak most jövök rá.
- Te tényleg megmented az életem, de komolyan. Hogy hívnak? Én Gergely-Fábián Annabella vagyok - mutatkozom be, gyorsan ki is nyújtom neki a kezemet, de aztán rájövök, hogy nem túl okos ötlet, mert már így is eléggé le vannak foglalva a praclijai, szóval inkább visszaejtem az ölembe. Mondjuk megint elfelejtettem, hogy csak a keresztnevemet mondjam, szóval ha eddig nem üvöltött volna rólam, hogy félig kobold vagyok, akkor majd most... De a pici végtagjaimról és a hegyes fülemről - amely most meglehetősen jól látszik, mert a hajam laza kontyban van - már esélyes, hogy eddigre kitalálta.
- Oh, persze. Megtennéd? Az nagyon jó lenne. Nem vagyok amúgy nehéz - nyugtatom meg már előre, mert ha egy előnye van a praktikus méretemnek, akkor ez biztosan az. Felé nyújtom a karjaimat, mintha csak ölelésre várnék, de ahhoz azért még közelebb kell jönnie, hogy köré is tudjam rendesen fonni őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. július 30. 20:25 | Link

Bellácska

- Én is Gergely vagyok, csak én Benzsay.
Ha lenne Oscar-díja a legrosszabbul csajozóknak, akkor biztos, hogy veretlen bajnok lennék. Nem mintha csajozni akarnék, de ha egy ilyen szép lánnyal szemben az az első megállapításom, hogy ő is egy Gergely, na akkor ott elég nagy problémák vannak.
- Szóval, koboldlány vagy.
De, amúgy eddig is feltűnt, hogy az, vagy, hogy valami keveredés van benne, de azért nem akartam rákérdezni. Mágusvilágban élünk, az lenne a furcsa, ha mondjuk nem lennének megáldva az emberkék ilyen különlegességekkel. Van ebben a faluban minden, ami csak lehet, de ahelyett, hogy csodálkoznék, apám elvét követem. Vevők, én eladó vagyok, és abból élek, hogy ők vásárolnak nálam. Mikor vásárolnak? Ha nem bámulom őket, segítőkész vagyok, és kedves. Ha bámulom őket, na akkor nagyon nem vagyok kedves.
- Tetszik a füled. Mármint, aranyos. Érted, na!
Oké, most ha lenne egy olyan wc, mint ami a minisztériumba visz, akkor tuti biztos, hogy lehúznám magam, vagy elteleportálnék Pestseholse veszélyesebb vidékére. Eddig olyan nagyon jól ment, hogy ne legyek látható, de most nem a boltban vagyok, és nem a pult mögött, most veszélyes terepen járok, nincs ami megvédjen, leginkább attól, hogy önmagam legyek. Ilyenkor pedig, igencsak nagy hülyeségeket beszélek.
- Persze, ne félj, biztosan foglak tartani. Um, csak, hm. Fogd meg, kérlek.
Nyújtom felé a pálcám, mert azért jó lenne, ha az esernyő felettünk maradna. Furcsa érzés ennyire közel lenni egy lányhoz, nem rossz, csak furcsa, érzem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de remélem, neki nem tűnik majd fel.
- Ha készen állsz, akkor megemellek.
Nem akarom, hogy csak úgy felpattanjunk, még a végén megint szétgurulnak a cukrok. Milyen kár a mostaniakért is, de hát szerencsére megoldottam, hogy ne sírjon tovább. Ez már azért valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 948
Írta: 2018. augusztus 7. 17:39 | Link

Dimitri



Még nedves tincseim a fejemre tapadnak, mintha szándékosan egy marék zselét kentem volna rá, minimum hatszor. Persze. Próbáltam már, hasznos, mert végre nem úgy mutatok, mint aki a villáját a konnektorba dugta, no de... Azt onnan kiszedni! Amúgy nem értem, miért erre gondolok, miközben papucsos lábammal sietősen haladok a térre. Nemrég még egy kellemeset csobbantam a tavacskában, mondjuk, ez önhibámon kívül volt, és most a hajam melletti vizes ruháim már kevésbé  kényelmesek és nem töltenek el emlékekkel. Mondhatnám, hogy a saját sorsom ért utol, de inkább csak azok, akik nem épp arra vágytak, hogy ott kacsázzak és élvezzem, hogy nem kell az iskola falai között aszalódni. Pechemre, ők épp bulizni akartak, felsőbb évesek, elbújtak a tanárok elől és láttam én, hogy miféle üvegek voltak náluk. Értem én, értem, már nem kicsik, de nem is felnőttek, szerelmesek vagy csak épp más fűti őket, és lázadni akarnak. Én is ittam már sört, nem tagadom, itt az iskolában azonban mégsem akarok ilyen kalandokba keveredni. Azt hiszem látszik, hogy nem az a fajta vagyok, vagy mi. Béna, mondd csak ki, hogy a bénák közé illenél.
És akkor kaptam egy gáncsoló átkot, mert, bár tényleg békésen kacsáztam, a nyakam is nyúlott, hogy mit művelnek. Fenébe a kíváncsisággal és azzal, hogy itt túl sokan űzik azt, hogy kőbunkók a többiekkel. Miután kikászálódtam, csúnyát mutattam az ujjammal, majd az a srác, akinek talán tetoválás volt a nyakán, vagy valamelyik lány alkotta folt, utánam eredt. És én szaladtam, mint a nyúl. Ezzel sosincs gond, a nagyobbak már lomhák kicsit, elunják azt, hogy kergetőzni kell, meg volt fontosabb dolga is biztosan. Nem tudom, mikor hagytam le, mert a futás és az, hogy hátrapillantgatsz a hátad mögött, azt kell mondjam, csak a filmekben működik. Eleve a hosszabb haj, az adrenalin, meg az, hogy az emberek ha közlekednek az utcákon, nem ugranak félre előled. Kicsit elhittem, hogy belőlem is lehet akcióhős, aki épp menekül a gonosz ellen, csak akkor nem, amikor ütköztem azzal a valamivel. Ó, hogy egy motor. Itt? Mivan?
Nem volt öröm abban, hogy nekiszaladtam, de azt kell mondjam, annyira nem is fájt. Lehet, hogy az érdekelte, hogy jól viselem-e, nem pedig az, hogy leüvöltse a fejem? Hát ezt passzolom, így, kétrét görnyedve és zihálva. Távolabb álltam csak meg, az oldalam szorongatva és levegőért kapkodva. Oké. A maratonfutást elfelejthetjük és mára azt is, hogy emberekkel érintkezzek. Semmi jó nem sül ki belőle...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 2826
Írta: 2018. augusztus 8. 19:11 | Link

Elijah

Ha bárkit érdekel a sorsfordító kérdés, ami egyébként az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, miszerint lehet-e fagyizni és motrot vezetni egyidőben, annak kérem a figyelmét felém fordítani. Egyik kézben pálca, azzal irányítom a kormányt, másik kézben a fagyi, a fagyin meg az én fejem, ami néha szándékosan ér oda, olykor viszont a gödrök és egyéb hepehupák okozta  zökkenők és bökkenők nyomják rá a hideg, de már csordogálni kezdő finomságra. A pálcás vezetés, hogy is mondjam - hát nem az erősségem. Tudok én jó kis bűbájokat és egy harmadikos se fog soha legyőzni párbajban, de az egész ott szokott elbukni, ha nem figyelek eléggé. És most bizony nem figyelek eléggé.
Tehát ha bárkit foglalkoztat ez a nagyon releváns kérdés, akkor hamar kiderülhet számára, hogy nem lehet egyszerre fagyizni és motrot vezetni. Az elsők között fedezheti fel ezt a szenzációs fejleményt egy rohangáló idegen, aki az ő részéről valószínűleg arra volt kíváncsi, hogy vajon lehet-e rohanni úgy, hogy közben nem néz szét. Mindkét kísérlet negatív eredménnyel zárult.
- A fagyim! - kiáltom és lassított felvételként nyúlok a levegőben széles pályát leíró édesség után, ami ettől nem hatódik meg, hanem folytatja útját, aztán már a célegyenesben van, én meg ijedtemben behunyom a szemem, mert az ostya, a maradék csokis jégkrémmel előre, kiszúrta magának a szomszéd Edgár bácsi feje búbját, aki már eddig se szeretett különösebben engem, s úgy hiszem, ezen a mostani helyzet se fog javítani. A nagy izgalomban észre se veszem, hogy a motor is borulni kezdett, mert 1. nekirohant valaki, amiről bizonyított, hogy sajnos megesik, ha nem nézel a lábad elé, 2. pálcával irányítottam, amiről bizonyított, hogy nem kompatibilis a fagyizás műveletével és 3. már a bűbáj is megtört, amivel addig vezettem, úgyhogy végképp semmi esélye nem volt stabilan folytatni gurulását.
- A motrom! - kiáltom újra, ezúttal tágra nyílt szemekkel és magam előtt kitartott kézzel, hogyha már esek, ne a pofámra essek. Persze ezen nem változtat az a szomorú tény, hogy bizony a motor még mindig rám fog zuhanni, és egy föld-Dimi-Shadow szendvics szerencsétlen konklúziójával talán véget is ér a történetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 948
Írta: 2018. augusztus 9. 11:24 | Link

Dimitri



Jó, azt hiszem ezt csak én fújtam fel annyira, hogy ilyen jelenet kerekedett belőle. Vagy mégsem? Sosem gondolkodtam el azon, milyen heves, erős vérmérsékletű emberek járnak erre, hogy amúgy az agresszió vagy épp a „ki ha én nem?” jellemvonás egyes esetekben felvételi követelmény. Mert bár tök cuki emberek vannak erre, azért akad olyan, akiktől a hideg ráz ki. Egy kicsit. Brrr.. Kár, hogy nem adnak valami útmutatót arra az esetre, aki tök hülye egy ilyen bentlakásos dologhoz, meg mindenhez, ami ehhez a helyhez köthető. Bár, egyik este már kérdezgettem azonban az évfolyamtársak pont annyit tudnak, mint én, vagy épp olyan „legendákat” meg bölcseleteket, amiknek lehet alapja annyi, mint a nyugdíjasok pletykája. Minél többször hangzik el, annál durvább. Így valahogy az, hogy a Kínzókamrában - aminek létezését én nem vagyok hajlandó elismerni de meg nem keresném, hogy biztos legyek a tagadásomban – a Rellonosok szabályosan feláldozzák a gyenge gólyákat, vagy hogy a kviddicsmeccseken, amit még mindig nem igen értek, igazi vér folyik. De volt már kegyetlen gondnok, és villámszóró tekintettel ellátott tanár is. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene mindent elhinnem vagy ha nem is teszem, nem ezekből táplálkozni és azt gondolni, hogy aki nemrég megkergetett, a vérem akarta, vagy levinni arra a helyre és odabilincselni valamihez, hogy életemben egyszer ott maradjak olyan helyen, ahol senkit se zavarok.
Kicsit lüktet a fülemben az adrenalin meg a vérnyomásom. Extrém sportban ez lenne az a löket, amelytől teljesítményem az egekbe repít, de ez a löket totál mást ér el, és mondanom sem kell, inkább a szerencsefaktorom nőtt meg. Anyám már sipítozna, leüvöltötte volna a motoros fejét, hogy miért nem figyel, majd ugyanezt velem is, és bezárna a toronyba, hogy a légy se veszélyeztessen. A kiáltásra összerezzenek, aztán realizálom, hogy úgy néz ki, csak egy fagyit öltem meg. Oké, ez elég olcsó, egyszer visszafizetem, annyi apró mindig van nálam. Épp egy megkönnyebbült sóhajt akarok kiengedni, amikor a második felvonás már roppant félelemmel tölt el. Olyan gyorsan, hogy amikor oda merek pillantani, a nyakam belesajdul és felsikítok.
- Basszus, basszus, basszus! - megölök egy embert?! Mehetek majd egy varázslóbörtönbe, húzogathatom a strigulákat meg minden. Vagy én rendes börtönbe kerülök? Egyik sem jobb! Ismét gyors tempómat bevetve rohanok oda, mint valami hős vagy épp őrült, és elkapom a kormányt, vagyis belecsimpaszkodok. Nem, nem vagyok erős, elvileg tonnás súlyom nincs, de remélem. Remélem annyi erőm van, hogy visszafogjam a vasszörnyeteget addig, míg kimászik alóla. Kiváltképp nehéz dolog egy motorral viaskodni, vézna karom igencsak remeg, én pedig hamar kerülök a bőgés határára.
- Elbírom, csak másszon ki! Nem akarok fiatal bűnöző lenni..!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 18. 11:45 | Link

Gergőc

Először kicsit értetlenül nézek rá, hogy mégis mit jelent az, hogy ő is Gergely, de aztán szépen lassan ül ki az arcomra egy mosoly, ahogyan megértem. Azért ez mégiscsak kellemes egybeesés - na nem mintha soha életemben nem találkoztam volna még Gergely nevű sráccal, akad belőlük egy pár. Már éppen tennék is erre egy lelkes megjegyzést, azonban közben ő egy újabb megállapítással él, én pedig kicsit zavartan harapom be az alsó ajkamat, miközben bólogatni kezdek.
- Igen-igen, félkobold - erősítem meg, kicsit azért pontosítva. Mert hát ha teljesen kobold lennék, akkor azért elég máshogy néznék ki. Így sincsen túl sok esélyem a srácoknál, amiért ilyen töpszli és vicces kinézetű vagyok, de hát még úgy... Nem is értem amúgy, apa hogyan szedte össze anyát. Mármint azt értem, miért lett apa felesége. Apa kedves és megértő, még ha néha morgós is, és nagyon szeretetteljes. Nade hogy odáig hogyan jutottak el? Mármint tudjátok, át azon az első szakaszon, amikor még csak a kinézete miatt tetszik valaki. Hát arról fogalmam sincs, mert anya egyszerűen gyönyörű, apa meg hát... Kobold. Értitek, na. El is kerekednek az amúgy sem kicsi szemeim Gergő megállapítására.
- Öhm, köszönöm - nyögöm ki meglepetten, mert nem igazán szokta bárki a fülemet dicsérgetni. Persze, megállapítják hogy milyen vicces, meg hogy elég fura, de ennyire pozitív visszajelzést ritkán kapok rá, maximum a barátnőimtől. Dehát ők meg úgyis csak megnyugtatni akarnak, gondolom.
Készségesen elveszem a pálcáját, jobb kezemben megszorítom, aztán átkarolom a nyakát, hogy fel tudjon emelni. Futólag megállapítom, hogy jó illata van, de nem tart sokáig, mert rájövök, hogy szólnom kellene neki, hogy most már emelhet, mert biztosan kapaszkodom.
- Részemről mehet - mondom, bólintok is egy nagyot mellé. Azért egy kicsit mégis félek hogy elejt, remélem ez csak vaklárma és az én agyam hülyesége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. augusztus 20. 14:13 | Link

Bellácska

- Félkoboldlány.
Biccentek egyet a helyesbítésre, mert valóban, ha teljesen kobold lenne, akkor máshogy nézne ki. Olyan koboldosabban, most viszont pont jó arányai vannak, olyan helyeske és szép.
- Apukád?
Csak egy erős tipp, mert először az anyukájára gondoltam, de aztán meg arra, hogy a lányok nem örökölnek ennyire finom vonásokat az apukájuktól. A húgaim közül Panna az aki inkább az apukámra hasonlít, szegénynek sokkal markánsabb vonásai vannak. Remélem eltaláltam és nem sértem meg, mert tudom, hogy a koboldvérűeknek nagyon erős a mágiája, és azért én csak egy közepes varázsló vagyok, aki a tisztító és pakoló varázslatokban jeleskedik. Ami azt illeti, ezt el se mondom neki, mert még a végén rabszolgának befog. Nem mintha kinézném belőle.
- Akkor most megemellek.
Azt hiszem, kezdjük ezt az emelés részt túlbonyolítani, könnyedén felállok vele, mert ennél sokkal nagyobb súlyokhoz vagyok szokva. Egy pillanatra megtorpanok, hogy merre tovább, de végül a boltot kizárom, és inkább elsétálva mellette a hátsó bejárathoz igyekszem. Most anya is meg apa is a boltban vannak, eléggé furcsán venné ki magát, ha egy kibicsaklott bokájú lánnyal az ölemben oda mennék be, ezért, természetesen arra gondolok, hogy inkább felviszem a szobámba. Ez olyan férfi logika, amire az ember megemeli a szemöldökét, de nem mond semmit. Valószínűleg utólag én is ezt fogom majd tenni. A hátsó ajtó ilyenkor mindig ki van nyitva, mert az emberek nem is tudják, hogy van itt egy bejárat még, zárt udvarral, így könnyen mozgunk. Fel a lépcsőn, be a nappaliba rögtön, majd honnan a szobámba. Ott finoman az ágyra teszem finoman.
- Helyezd magad kényelembe, hozok rá egy kis jeget.
A szobából elég könnyű amúgy megállapítani, hogy levitás vagyok, hiszen ott az egyenruhám, amit anya tegnap akasztott fel a szekrényemre, plusz a téli holmim is, a sálam, a sapkám. Én meg gyorsan ki is megyek a konyhába, hogy szerezzek jeget, addig se gondolkozom azon, hogy mégiscsak megtörtént, és egy lány fekszik az ágyamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 2826
Írta: 2018. augusztus 24. 14:06 | Link

Elijah

Néha furcsa dolgokat produkál az agy. Ha megrémülsz, először lefagy. Mindig. Láttál már autó vagy seprű elé kerülő állatot? Csak néz rád, mint a moziban, és nem menne arrébb, te meg szakadj meg, hogy valahogy kikerüld. A következő lépés a menekülés vagy támadás. Ha még nem ütötted el azt a hülye őzet, akkor ilyenkor nekifog rohanni. Rendszerint abba az irányba, ahol kerülni próbálnád épp.
Persze mi nem vagyunk állatok - mondanád. Amúgy meg tévesen, mert azok vagyunk, emlősök, abból sem a legstrapabíróbb, egy rakás szerencsés véletlennek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezünk, de most ettől eltekintve tény, hogy másak vagyunk. Tudunk gondolkozni. Már legalábbis egyesek. Úgy tartom, hogy én is képes vagyok erre a végtelenül fantasztikus tettre, de azért néha csak lassan kapcsol be a gondolkozóm.
Néha azonban bekapcsol, pont idejében.
- Mobiliarbus! - kiáltam, feltartott pálcás kezemet hátracsavarva a motor irányába, miközben a másik kezemmel úgy-ahogy kivédem a pofáraesést.. A motrot azonban épp próbálja megzabolázni a mi kis Usain Boltunk. Ahogy kiejtem a varázsigét, a kölyök járművestől megáll a levegőben. A járműnek ez tökéletesen megfelel, mert rá irányíottam a varázsigét, ő meg nem akar ellenkezni, na de Usain - ő viszont még meg kell küzdjön a fizika erejével. A centrifugális erő bizony elég pofátlan jószág, nem mondhatod meg neki, hogy nyugodjon le, neki időre van szüksége. Úgyhogy a fiú valószínűleg nem áll meg olyan egyszerűen, mint azt terveztem. Shadow viszont hűségesen arrébb libeg, vagy a fiúval, vagy nélküle, aztán nyekkenve lehuppan biztos távolságban tőlem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. szeptember 3. 20:51 | Link

Mr. Maxy
Kinézetem

Két és fél óra dögunalom után végre szabadulhattam. Jó, oké, nem volt annyira dögunalom, mert időben érkeztem, így sikerült besorolnom Melitta és Sára mellé, akik hozzám hasonló korú anyukák, de mégsem néznek ki annyinak, mint amennyik. Pont mint én. Tökéletesen jól elvagyunk, főleg mivel minket néznek ki a leginkább a véranyák. Tudjátok, azok a fajta nők, akik önzetlenül az iskoláért, négykézláb, festékesen, de tökéletes hajjal pucolják a csempét, míg mi, a rosszak, borozunk. Nos hát igen. Elég könnyű bűntudat nélkül a bort választanom.
A jeles alkalomra, az első, nagy szülőértekezletre, amit idén tartottak, kiöltöztem. Nem a kertvárosi kiskosztümösbe, hanem egy olyan meseszép ruhába, amiről addig álmodoztam, amíg a nővérem meg nem vette nekem a születésnapomra. Harminchárom, az már szám. Olyan, mint a négy férj, akitől elváltam. Az egyik nő szerint még "szerencse", hogy csak egy gyerekem van. Hát az tuti, hogy annak az egynek viszont emlékekkel gazdagabb van, mint az ő eminens stüncijének. Szóval, amikor drámaian sóhajtott, én is drámaian sóhajtottam, és felvettem a bunkó Tati nézést, azt a lesajnálót. Ha nem igyekeznék jó... oké, elfogadható anyakép lenni, akkor este megtanítanám Esztinek, hogy hogyan lopózzon oda a kölyökhöz, hogy belemélyeszthesse a fogacskáit. Az se baj, ha az egyik a bőrében marad, úgyis mozog, és különben is, milyen para lenne, ha ott vérezne a kislány egy ponton, miközben egy apró tejfog áll ki a karjából. Hm, tényleg nem vagyok jó szülő, de ezeket már nem mondom ki, az már javuló tendencia.
Magamra büszkén, új pletykáktól feltöltve, egy lestrapált nőtől lesajnáló tekintetet kapás után robogok végig a téren, majd lassítom le a lépésem, amikor figyelmes legyek egy alakra. Nem játszom a szűziest, hogy nem ismerem fel, ki is az, és csak félve megyek közelebb hozzá, mert, minek? Gyereket szültem neki, és arra jó párszor rágyakoroltunk.
- Liebhart, szívem dobbanása te. Gyanús vagy, ember, Mancit várod?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. szeptember 7. 19:50 | Link

Az én hős lovagom a fényes páncéljával

- Igen, apukám - bólintok, a szemöldökömet kicsit meglepetten emelem meg mellé. Nocsak, ezt vajon hogyan találta ki? Végül úgy döntök, nem is tartom magamban a kérdést - amivel leégethettem ma magam, kezdve a sírástól, egészen a cukorkája lenyúlásáig, azt már biztosan megtettem.
- Miből találtad ki? - érdeklődöm, próbálva leplezni az izgatottságomat, a sürgető élt pedig talán valamennyire sikerült száműznöm a hangomból, vagy legalábbis én úgy hallom. Remek.
Amúgy az van, hogy elég sok mindenre számítok. Például hogy a gyengélkedőn kötök ki, vagy Sárki prof irodájában, ahol aztán a prefektusi magatartásom erősen megkérdőjelezhető jellegére is felhívják a figyelmemet... De arra, hogy a félig ismeretlen srác szobájában, na erre biztos nem.
- Látom csíped a Levitát - ez az első, ami kibukik belőlem. Nincs a hangomban semmi epés vagy gúnyos, teljesen megértem, mert én ugyanilyen (ha nem nagyobb) rajongást érzek a saját házam iránt, és szerintem ez így is van rendjén. Legyen csak nyugodtan büszke arra, hogy hova tartozik.
Csomó kérdés merül fel bennem, és azt hiszem, így az ágyán ülve ezeket könnyebb feltenni. Oldja a hangulatom - és a nyelvem - hogy az ágyán ülök, mert már eléggé betolakodtam az intim szférájába ahhoz, hogy a kérdéseim ne számítsanak innentől tolakodásnak.
- Nem láttalak még az iskolában. - Márpedig akit te nem látsz Ancsa, az nincs is ott, igaz? Oké, lássuk be, ebből a kérdésből valahogyan kijelentés lett. De hogyan és mikor? Nem tudom, de erőteljesen remélem, hogy Gergő megértette a mondat valódi jelentését, ami inkább azt firtatja, miért nem láttam az iskolában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. szeptember 7. 22:04 | Link

CsodaBella

- A félig ember, félig lény leszármazottaknál más a hangsúlyos akkor, ha az anya és más, ha az apa öhm... lény. Biztos van ám erre jobb szó, nem akarok bunkó lenni, ez csak tankönyvi szöveg.
Mondjuk eléggé úgy hangzott, mintha nagy tapló lennék, mert egy halál aranyosnak tűnő kiscsajt éppen most neveztem félig lénynek. Nem is kiscsaj, nagylány, áh, még a gondolataimban is bunkó vagyok. Szuper. Remélem nem olvas gondolatokat, mert komolyan mondom, ég a pofám.
- Szóval, ha anyukád lenne kobold, akkor a hajadon és a bőrödön lenne érzékelhető, meg másabb lenne a szemformád. Azt írja a könyv, amit nemrég olvastam, hogy ha az anya a más fajból származó, akkor sokkal markánsabban jelennek meg azok a jegyek, melyek a faj sajátjai.
Fecsegek, mint valami hülyegyerek. Mondjuk tényleg az is vagyok, és szörnyen kellemetlenül érzem magam, de legalább be tudom fogni, és nem mondok neki olyan, amúgy bóknak szánt dolgokat, amik igazából nagyon nem azok, és nagyon bunkónak állítanának be.
- Az én apám kvibli.
Húúú, igen Gergő, ez az, most aztán mennyivel jobb a renoméd, mert hát a kvibli az éppen olyan horderejű, mint az, hogy a kezedben cipelt lányt éppen lelényezted, meg amúgy az apját is. Randit már nem nagyon kéne kérni, mert az biztos, hogy elmeséli az öregnek, aztán az egész koboldközösség fellázad ellened fiam, és kinyírnak. Mondjuk meg is érdemelném, és talán jobban is járnék, ha elintéznek. Akkor legalább nem tudok majd beszélni.
- A Levita király.
Hú ez egy picit erős kijelentés, kicsit meg is köszörülöm a torkom, mert hát most éppen nem ez a szériánk van.
- Persze most kicsit lerobbant a tornyunk, egy fában lakunk, nem nyertünk pontversenyt, nincs kviddics csapatunk, de amúgy, öhm, a, király.
Azt nem mondom el, hogy miért is van nekem ennyire látványosan levitás hálószobám, inkább a jég finom ráhelyezése után mellé ülök, a hátamat a falnak vetve.
- Mutáns vámpír vérfarkas nindzsateknőc vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 9. 00:18 | Link

Kreßler
<így>


Kedves mosolyú, szőke lány int kettőt, mire én hasonló, de megjátszott válasszal a részemről teszek ugyan így. Ez a porfészek az elmúlt majd három évben semmit nem változott. Szerintem ha tovább ülnék itt egy padon, ugyan az az idős nő jönne oda, hogy a padját foglalom, mint mikor elsőre jöttem ide. Bizarr. Nem hiányzott, sőt, tegnapig egészen jókat röhögtem az arcokon, amit mondjuk Kreßler vágott, mikor "hazajárt" jelenteni hozzánk. Nem hittem, hogy a következő büntetésemmel követhetem őt. Még az előzőt is most kezdtem csak megszokni, hiszen fura volt megint egy íróasztal mögül szemlélődni, bár tény, nyugis és nem kapok agyérgörcsöt attól, amit megenged magának pár minisztériumi ipse a terepen dolgozók felé.
Rántottam kettőt a kabátomon, ahogy az égre néztem, esőre áll. Lemondó sóhajjal szagoltam fintorogva a kávéspohárba, ez se lett jobb, ment is úgy, ahogy volt a kukába. Még az állomáson vettem, de ez akkor is szar volt, mikor Jézus feltámadt, nem még most. Elcsíptem az egyik kis srácot, akit már az iskolában is láttam, mikor múlt héten bepakoltam és némi pénzért cserébe hajlandó volt nekem egy iható kávét idehozni. Lusta voltam és előre láttam, hogy semmi kedvem a teázóban bájcsevegni. Így volt a legegyszerűbb. Nem is telt bele neki sok időbe, hogy visszajöjjön, elvettem a kávét minden mást hagyva útjára eresztettem egy félmosollyal. Leültem a szökőkút szélére onnan néztem a délelőttben élénkülő porhalmazt. Legközelebb itt dől be valami? Nem szeretném megélni.
Meg még ki is kéne csomagolnom. Azzal a gondolattal fel is keltem, beleittam a fekete élénkítőbe, majd elindultam a hivatal felé, hogy túlessek azona a kellemetlen vallomáson. Ma nem én fogok röhögni. Vagy nem csak én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 9. 07:54 | Link

Mitzinger

Ez a munka szar, itt lenni szar, az életem egy szar. Márti az ölembe öntötte a teát reggel, majd megpróbálta letörölgetni érzéki mozdulatokkal. A legszebb az egészben, hogy nem szeretem a teát, tűzforró volt és így próbált meg felszedni. Már elnézést? Szóval úgy viszonylag hamar haza is vonszoltam magam és visszafeküdtem még két órára, mert nem vagyok hajlandó égési sérülésekkel dolgozni és a krém azt javasolta, pihenjünk addig is.
Szóval mikor felkelek, már jobban vagyok, de kellemetlenül zsibbad a combom és ezért még megölöm azt a nőt, ha nem vigyáz. Felveszek valami kényelmes göncöt, ma már csak később megyek vissza dolgozni, ennyit nem ér meg az egész.
Éppen a téren vágok át, a kezemben a kávém, mogyoróból főzték, egyszerűen kezd szép lenni ez a nap, mikor ismerős alakot vélek felfedezni, de sétálok tovább. Majd megtorpanok és visszatolatok, mint valami rossz könyvben, de nem zavar, mert tudnom kell, jól láttam-e.
- Mitzinger? - csúszik fel kérdőn a hangom, remélhetőleg álltában lestoppolva az embert, akivel mostanság annyit szívattuk egymást. Azaz, főleg ő engem, azért, mert egy ilyen koszos szarfészekbe száműztek, mint az itteni hivatal és szarból akarnak velem várat építtetni, hogy én itt rakjak rendet. Ez a hely elemileg alkalmatlan a rendrakásra.
- Nahát, nahát, nahát, hol jársz, ahol a madár sem? - érdeklődöm meg, a kávém átvéve a bal kezembe, a jobbot pedig felé nyújtottam. Most vagy kezet fogunk, vagy nem, de én megpróbáltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 9. 23:10 | Link

Kreßler


Alig felnézni és minél többször úgy tenni, mint aki siet. Ez a kettő remekül bevált mindig, most is hittem benne, aztán csak felszökött a szemöldököm, ahogy a nevem hallatára - ki az Isten szólongatna itt engem - felemeltem a fejem. Nem vagyok gép, nem azonosítok mindenkit hanglejtésből, de valahogy volt a hangsúlyban valami ismerős, aztán fel is fedeztem mi éppen a kérdései előtt.
- Kreßler - biccentettem felé kezet is fogva vele kisebb fáziskéséssel. Nem szokásom belassulni, de éppen a jobbomban volt a kávé, azt meg csak nem akartam kiadni a kezemből. Ahogy néztem egy irányba is tartunk, ez meg minden volt, csak vicces nem. - Úgy hiányoztál, muszáj voltalak meglátogatni - meséltem színpadiasan, szinte csöpögő gúnnyal, de csak elröhögtem magam a végén, aztán teljes testtel felé fordulva néztem végig rajta. Se nem tűnt boldognak, se nem úgy, mint aki élvezettel megy be embereket szívatni. Pedig a munkánk legélvezhetőbb pontja volt mindig mások életének tönkretétele.
- Szarul nézel ki - mutattam rajta végig a mutatóujjam elemelve a poharamtól, majd a kávémba ittam. Csak őszintén ugye, azt már amúgy is kikerültem, hogy: "Helló, hoztam a söprűt, amit otthon hagytál. Én lennék." Nem lenne stílusos indítás, leginkább a legjobb az lett volna, ha be se kell ide újra tenni a lábam. Minden, ami ide köt olyan, amire az ember nem akar emlékezni, vagy legalábbis igyekszik kiirtani az életéből. Bánat? Nem, inkább csalódás, az ért elég és kicsit sem hiányzott a környezet, ami emlékeztet. Egyébként jogosan viszolyog itt bárki, elég csak körülnézni. Hányadik században ragadtunk. És a fontosabb... elég védőoltásom van? Egy Szudánhoz tuti, de ide?  Örültem a kiküldetésnek, annak kevésbé, hogy egy elcseszett jelentés után képesek voltak ebbe az egészbe visszatenni. Mi a jó oldala ennek? Nem tudom, még én sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. szeptember 11. 13:53 | Link



Max mostanság nem sok időt töltött Bogolyfalván, sőt, leginkább semmit. Néha napján jutott csak el ide, mióta Julian megszületett, mert ő főállású apa volt. Sokan nem tudják milyen az, pláne nem, ha olyan bőrben élsz, mint Max, aki nem igazán tervezte, hogy gyereket akarna.
De ma sikerült idáig eljutnia, ugyanis Luca átment Majáékhoz, valami mesenézős, babázós happeningre, Max pedig abban a pillanatban, hogy Keve és a nője beléptek az ajtón, kereket oldott. Szerette volna feldolgozni a dolgot és esetleg még támogatni is a lengyelt abban, hogy boldog legyen, de az angol nőtől egyszerűen felállt az összes szőrszál a tarkóján és inkább eljött, hogy csinál valami hasznosat. Jelen pillanatban ez azt jelentette, hogy elhozott a menhelyi kutyák közül kettőt, meg Pascalt sétálni és úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Éppen elmerengve bámult a szökőkút vizébe, mikor a kutyák hegyezni kezdték a füleiket a közelgő lépésekre, de Maxnak még ez sem tűnt fel, egészen addig, míg az ex-neje meg nem szólította.
- Tatiana, csak nem újabb éjszakai hadjárat? Ma kinek az estéjét dobod fel/teszed tönkre? Manci lemondta, nem ér rám egy ideje, csak a kutyákat hoztam ki sétálni - mutatott szabad kezével a másikra, amiben a három póráz pihent. Pascal fel is kapta a fejét, lelkes csóválással, mire Maxitól kapott egy rosszalló pillantást. Miért örül mindenkinek ennyire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 13. 01:35 | Link

Mitzinger.

Nem mindig szoktam észrevenni embereket, de ez most adja magát és kénytelen vagyok egy pauset nyomni Bencén, mielőtt még elsunnyogja ezt az egészet. Mert képes lenne rá, megpróbálkozna vele, hogy úgy tegyen, mintha nem is járt volna itt és azt sem tudná, miről beszélek, ha most nem szólok rá.  
- Én - várom meg, míg ő is átemeli a kávéját a másik kezébe és igazából kezet is fogunk, ami olyan váratlan fordulat. De mégis olyan rutin szerűnek tűnik, ahogy haladunk tovább a hivatal felé édes kettesben. Már majdnem Dinamit duó.
- Ha-ha-ha, röhög a vakbelem. Nem, komolyan, mi a f.szt csinálsz te itt? - kérdezem végül, őszinte kíváncsisággal, mert a gúny nélkül is biztos vagyok benne, hogy nem puszta jókedvében jött ide. Legutóbb mintha még azt mondta volna, akkor jön ide legközelebb, ha lángokban áll a falu, akkor is csak háztűznézőbe.
- Te sem vagy jobb színben, olyan zöldes az árnyalatod - viszonzom a bókot, mosollyal és bólogatva. Inkább a kávéba kortyolok, mielőtt alaposabban is végigmérném. Nem igazán napbarnított, nem járt mostanság terepen, a ruha alapján leginkább munkába indul és a hónapban már nincs szabadnapja, tehát nem kéne itt lennie. Így a kép elég gyorsan összekirakózza magát a fejemben.
- Nheem,nem nem... ilyen nincs. Bence, veled kib.sztak. Téged áthelyeztek ide, igaz? - nézek rá az elején még döbbenten, majd egyre szélesedő vigyorral. Legszebb öröm a káröröm, azt hiszem, hogy kicsit érzem is megmozdulni valahol ott, ahol a lelkemnek kéne lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 13. 15:39 | Link

Kreßler


Elég biztos, hogy ha nem szólít meg, simán úgy tettem volna, mint aki nem ismerte fel és a hivatalban a papírmunkát is letudtam volna valami futárral. Ahogy tudom az iskolában még nem fordul meg, így akár sikerülhetett is volna. És meg minden különösebb arcizomrándulás nélkül tenném meg. Nem gyáva vagyok, egyszerűen a helyzetnek se kellett volna létrejönnie. Egyébként is, amit akarok, azt megvalósítom, ha kell, élek Regő Aladárként a jövőben, ezek amúgy is csak nevek.
- Te hát - kénytelen voltam elröhögni, mert bár talán elvárt norma, szerintem egy-két alkalmon kívül sosem hivataloskodtuk el így a köszönés. Kézfogás. Legutóbb hozzávágtam egy 892 oldalas jogtárat, mikor megláttam, amitől 4 napig lila volt az alkarján egy részen. Nem kell aggódni, én sem úsztam meg a legtöbbet. Gyakoroltuk már egymáson a jobb- és balhorgot is. Egyébként neki erősebb a bal, csak mondom.
- Darabjaira töröd a.... várj mi is az a szar? - méláztam el egy pillanatra teljesen tudatlanságba burkolózva, még meglesz az az érzelmi defekteket meg vért pumpáló szerv, viszont a kérdésre nem feleltem. Kis idő után eltártam a karjaim és inkább a kávémba ittam. Szinte biztos voltam benne, hogy innentől kezdve 2 és 5 perc közti időintervallumban  kerekek fordulnak párat ő meg kirakózza, amit én is elkerültem volna. Egyikünknek se kéne itt lenni, ha az ittlévők bírnának magukkal. A tinik a hormonokkal, a házvezetők a diákokkal, az iskola a tornyaival, meg a hivatal a korrupcióval. De mit ad az ég? Hát nem. - A hely teszi, gyomorforgató. Inkább bevállalom a kocsmás utolsó kört - néztem sokatmondóan felé, majd ittam a kávémat tovább. Azok a bizonyos rongyból csavart felesek azok, amiken a csóró akadémisták felnőnek. Megedzik az embert, elhiheti nekem bárki.
- Lehetne, hogy nem b*szkodod még ki óriástáblára is ezt? - álltam meg végül, ahogy lesajnáló pillantást vettettem előbb a hivatalra, majd az éppen kilépő nőre. Szerencsére kellő távolságban voltunk még.
- Engem sz*patnak. Megint. Mi az istent csináltál te itt, ha bedőlt egy torony? És miért nem képesek azóta sem rendet tartani itt, hogy utoljára itt jártam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 948
Írta: 2018. szeptember 15. 22:51 | Link

Dimitri



Ha kapod a nyakadba, akkor kapod, ha kéred, és főképp ha nem kéred. Meleg, gőzölgő, és tudod miről beszélek. No de hogy már szinte folyamatosan? Nemigen akarom elhinni azt, hogy valóban én vagyok ennyire kerge, vagy ez a varázslóvilág? Mert bár odahaza, vagy a volt sulimban is voltak necces dolgok, itt viszont mást alig találok. Itt... valahogy nem tudom kontrollálni az egészet, és minden kicsúszik az ujjaim közül, fogalmam sincs, hogyan kellene kezelni egyes helyzeteket, dolgokat, embereket. Mély levegőt veszek, aztán? Ennyi? Mindig nő benne az, hogy jobb lenne egész végig a könyvtárban ülnöm és olvasnom, mert abba piszok kevés a rizikó. És aztán mindig akkor döbbenek rá, hogy ez a legjobb álom, amikor kint vagyok megint, és keresem a bajt. Vagy ő engem.
Kedves motor, kedves motoros! Sajnálom. Ezt kellett volna kinyögnöm, nem pedig azt, hogy mit nem szeretnék. Igazából ez az én hibám, és már így is ott vagyok, hogy elvisz a korai infarktus, és hatalmas őzike szemekkel bámulok mindenre, ami csak történik.
- Basz... - és hát, mint tudjuk, minden külföldi először köszönni tanul meg, majd káromkodni. És ki is csusszan. Nyelek egyet, majd ismét, és az, ami oly hősiesen menteni akartam, vagy nem tudom mi a fenét gondoltam, moccan. Ja hogy ennyi elég lett volna eleve? Tény, nem mágusfejjel gondolkodom, sokkal inkább azzal, mit tenne mondjuk Steven Seagal vagy a Szupercsapat. Vagy apám. Ő mondjuk biztos azzal jönne, hogy ne hívjunk rendőrt, megbeszéljük okosba. Csak nekem se pénzem, se szavazati jogom és most földem sincs a talpam alatt.
- Oké, jó! - ez inkább magamnak szól, ahogy elengedem, és a földre esve gurulok még egy kicsit, hogy a szörnyeteg ne a lábamra landoljon. Aztán nagy levegő, felülök és a gazdájára pillantok.
- Én rettentően sajnálok mindent... Minden rendben? - ez anyám hangja szinte, aki mindenkiért képes aggódni. Felkelve porolom le magam, mert az a jó a gyereklétbe, hogy sokat esel és kelsz ugyan, de egész tök jól megszokod. Van rajtam horzsolás jelenleg, kosz, de mit számít. Elhagytam a papucsom is. - Nagyon szép motor, mellesleg! - és ha lepattogott a festék, akkor jaj nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. szeptember 24. 21:37 | Link

Maxy

- Ilyen ez a fránya házas élet, Max. Valahogy kihullik az igény.
Másoknál meg éppen akkor jön meg, amikor te már foglalt vagy, de most beszéljünk a hagyományos felállásnál. Mert hát a házassággal jön egy asszony, aki fejhangon tud visítani. Biztos a gyűrűben van valami.
- Hát te nagyon édes vagy.
Nem, nem a férfinak bókolok, hanem a kutyulinak, aki olyan lelkes. Le is guggolok, vigyázva, hogy ne sértsem a közszeméremet, és megsimogatom mind a hármat.
- Eszti is szeretne egy kutyát, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
Leginkább azért nem, mert tudom, hogy jelenleg a négylábú rám hárulna, és idővel az "Eszti kutyája" rangból átváltana a "család kutyájába", majd a "te hoztad ebbe a házba" kategóriába. Vagyis mindenképpen rám maradna a dolog. Viszont, amikor ilyenkor látok egy-egy kutyát, akkor nincs baj.
- Van olyan kutya, akit szerinted képes vagyok életben tartani?
Mert azért persze gondolkozom rajta, hiszen a gyerekem, nyilván azt akarom, hogy boldog legyen, és olyan ajándékokkal szeretném elhalmozni most már, melyekkel tanulhat. Egy háziállattal például felelősséget.
- Amúgy akartam veled beszélni, jó is hogy összefutunk. Képzeld, hogy jártam. Nem fogod elhinni. Emlékszel a könyvre, amit egyszer régen kölcsön adtam? Na hát a minap meg akartam nézni benne egy részt. Fogom, kinyitom, és bamm, mintha felrobbant volna. Egy köteg... egy nagyon nagy köteg száz eurós halmaz hullott ki belőle. Komolyan mondom neked Max, én rendesen megijedtem.
Amúgy ez nem vicc. Annyira a frász jött rám, hogy még a könyvet is eldobtam, aztán egy ideig csak néztem a padlót, majd elkezdtem számolni, és annyira kitört a frász, hogy ennyi pénz van a házban, hogy gyorsan el is mentem betenni a bankba, Eszti számlájára. Arra nem is nagyon gondoltam, hogy mi van, ha esetleg nem kellene ott lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér