Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Kordában tartani?
Ez az a pont, hogy ő is felemeli a hangját. Hogy megregulázza az ingerültségét összefonja a karjait maga előtt, ez azonban tényleg önmegnyugtató mozdulat, nem pedig a dac jele most. Az, hogy koszos kóbornak bélyegezte Kamillát, egy olyan információ, amit úgy tűnhet, elereszt a füle mellett, azonban igenis elraktározta magában.
   -  Rendben, ha te így, akkor én is így. Sebastian milyen titoktartási bűbájt kapott? Ja, hogy semmilyet? Én megértő voltam veled és a helyzeteddel, erre van pofád idejönni és a családi hírnevet lobogtatni nekem, amikor pont a saját reputációd miatt tettek ki az isten háta mögé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Akkor csináld. Vedd rá. Akkor ráveszem Kamillát én is. Ez így igazán fair.
Egyetlen ütemnyi kihagyás nélkül vágja rá anélkül, hogy egy szavát is komolyan gondolná annak, amit mond. Blöffnek is felfogható, ám nem a szó "úgysem mered megtenni"- értelmében.
Látja, hogy a lány felkel és közelebb lép, ő azonban nem mozdul erre a nonverbális provokációra. A szeme kissé összeszűkül egyszerre a dühtől, ami nem tagadhatja, hogy a beszélgetés miatt benne is felhullámzott, illetve... a hirtelen bohón nyitva hagyott támadási felülettől.
   -  Háromezer kilométerre vagy Angliától, Charon. Itt senkit sem érdekel egy pöcsnyi szigetország huszonnyolc pöcsnyi családjának a neve. Az apád chairman lesz a vállalatban, ha elveszlek, az én apám pedig nálatok, erről szól az egész. Mindenki szarik rá, hogy hívnak, arra pedig pláne, hogy ki kivel kavar. A rendszert nem érdeklik ezek a baromságok, te ezt tényleg nem fogod fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szája hüledezve elnyílik a provokálatlan hevességre. Hozzá van szokva a vitákhoz és otthonosan is érzi magát a konfliktusban, azok a konfliktusok azonban szinte sosem válnak személyeskedővé. Charonról leperegnek az észérve, a széjét pedig agresszív yapping-on kívül nem hagyja el más - és ez számára új, ismeretlen és első megérzésre kényelmetlen terep.
Nem akar ordibálni vele. Nem, nem fog ordibálni vele, ez olyasmi, amit már jóval azelőtt megfogadott, hogy megismerte volna a lányt. Sőt, bizarr gondolat, de még minden bizonnyal azelőtt, hogy Charon egyáltalán megszületett. De oh... mennyire nehéz ezt betartania most.
Mint mikor valamit végképp nem ért, ismét a halántékához emeli a kezeit, az arcára pedig hagyja, hogy kiüljön minden: az őszinte összezavarodottsága, az indulat és a tiszta undor, ami Charon személyének szól.
   -  Mit gondolsz hová mész?
Nem lép utána és fizikailag nem állítja meg. Tudja, hogy nem kell, az ajtó ugyanis zárva találja majd a lányt. Ha egyszer ismét szóba áll vele, ne felejtse el ezt megköszönni Kamillának, ugyanis a szóváltásaik és a lány idegesítő szokása, amivel minden vitát félbeszakítva otthagyta őt rákondicionálta, hogy bezárja az ajtót. A huszonkilencedik emeleti lakást Charon érkezésével vonta kvázi vesztegzár alá és esze ágában sincs feloldani, amíg ez a pattogó kis görcs le nem higgad.
   -  Üdvözöllek a beszélgetésben, Charon! Másnak is van neve, másnak is van pénze, jó tőled hallani, amikor te két mondatot sem tudsz végigmondani anélkül, hogy ne a nagy és dicső Yaxley-múlttal öblögess.  Senki sem fél tőletek, Charon - tárja szét a karjait - és senki sem fél tőled sem és senki sincs ellened.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy Charon elindul a kijárat felé, ő is kilép a kanapé mögül és megtartva az eddigi távolságukat követi; így, amikor az ajtó nem enged utat a lánynak, ő is megáll nagyjából az előszoba és a nappali határvonalán.
   -  Én NEM azt mondtam, hogy nem teszek semmit, hanem AZT, hogy túlreagálod, ami történt. Igenis Adélra fogom borítani a kurva asztalt, hogy honnan vette és milyen okon terjeszti ezeket a baromságokat, de egyébként mit vársz tőlem, mit csináljak? Vezekeljek? Azért mondom, hogy nincs semmilyen helyzet, te hígagyú kis pondró, mert TÉNYLEG nincs, és ha gondolkodtál volna azelőtt, hogy idejössz tányérokat törni, akkor te is rájöttél volna. Ülj be a könyvtárba vagy a nagyterembe vagy bárhová és nézz körül: senkit sem érdekel az eljegyzésed, sőt, ha te nem tapétáztad ki vele a hálókörleted, akkor a kastélyban senki nem is tud róla. Ha pedig már itt tartunk, olyannak a szavát veszed készpénznek, aki éveken át ugyanabban a kastélyban csalta a férjét teljesen nyíltan, akit úgy kellett elrángatni Franciaországból, mert akkora kurva volt, és akinek a gyereke még csak nem is hasonlít az állítólagos apjára. Remek értékítélet tőled, Charon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Segíteni akartam, te igazán szerencsétlen, hogy legalább megismerj valakit a környéken, azt már honnan kellett volna tudnom, hogy hátba támad, te pedig felzabálod az összes hazugságát, mint egy disznó?
Esze ágában sincs kinyitni az ajtót, és ugyan egy pillanatra lefagy, amikor Charon pálcát húz elő, abban biztos, hogy a mezei zárnyitás nem fog működni. Szerencséjére elég fényes aranykanállal a szájában született hozzá, hogy nála tapasztaltabb mágusok gondoskodjanak a biztonságáról.
   -  Ezeket nem te döntöd el, Charon. Vergődhetsz, ha szeretnél, azt senki sem tiltja meg, de ha így szeretnél játszani innentől kezdve tőlem se számíts megértésre. És tedd le azt a kurva pálcát, mert kiengedlek, ha lehiggadtál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van egy alig észrevehető pillanat, amikor már tudja, hogy mire készül a lány. Azonban ekkor már azzal is tisztában van, hogy semmit sem tehet, hogy megállítsa.
Egész testében összerezzen a kezeit pedig reflexből felemeli az éles hangra. A pántok, megadva magukat a felsőbb akaratnak, kiszakadnak a drága madagaszkáti akácia-keretből, az ajtó lapja kivágódik, a szálkás forgács pedig beborítja az emeleti előtér padlószőnyegét.
   -  Jesus fucking christ, Charon, ez egy mugli épület - emeli meg a hangját megütközve és aztán, hogy a lány átlépte a romokat, az ajtóhoz... vagyis annak helyéhez siet. Az emeleten két lakás van csak a folyosó két végéről nyíló bejárattal, és ugyan egyelőre onnan nem kerültek elő a lakók, a robajt biztos benne, hogy több emelet is hallotta. Az pedig percek, ha nem másodpercek kérdése, hogy a személyzet is megérkezzen.
   - Csak hordd el magad innen - vált a hangja sürgetőre. - Most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Természetes volt, hogy elkíséri az apját és még örült is a lehetőségnek. Az is természetes volt, hogy Perte reflektorfényében senki sem kyváncsi rá, így félreeső beszélgetésekben találta meg a társaságát. Az azonban nem volt természetes, hogy egy felkészületlen pillanatban ismerős arcot pillantson meg, ettől pedig elveszítse a gondolatai fonalát.

A buborékok lassan szállnak fel a vizében előtte.
Úriemberként el kell ismernie a csapda kifinomultságát, amibe belesétált. Ez azonban most, a kerthelyiségben ülve a lánnyal szemben csak minimálisan csillapít a szituáció kínosságán. A mutatóujjával matat a telefonja képernyőjén az asztalon, azonban az avatott szemnek feltűnhet, hogy ugyanazt a közösségi appot nyitja- zárja újra és újra anélkül, hogy  bármi értelmeset csinálna benne. A könyökén támaszkodik, lehajtott fejjel és teljes csöndben azóta, hogy megérkeztek - leszámítva, amíg rendelt -, ez pedig a szöges ellentéte annak, ahogy alig egy órával a fogadáson viselkedett.
Nem egészen biztos abban, mennyi idő telt el. Tíz perc? Negyed óra? Újra feloldja a telefonját, majd ismét visszazárja. Ha igazán fülelne, hallaná az ásványvíz felületének pezsgését a kristálypohárban.
   -  Szóval... milyen volt a hét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy nincsenek szavai, úgy gondolatai sem igazán. Teljesen... üresen nézi a vizében a buborékokat, még akkor is, amikor ő az, aki megtöri a hosszúra nyúlt, kényszerű csendjüket. Miért nem ültök le és beszélitek meg a történteket? Ezzel bocsátotta útjára az apja, az atyai vállszorítás azonban érzékeltette, hogy ez nem kérdés, nem is kérés, hanem egyelőre még barátságos parancs. Akkor ő elnézett az épület előtti liget fái felé, és lehet, hogy képzelte csak a pillanatot, de amikor a tekintete összeakadt Mr Yaxley pillantásával, ugyanazt a derűs, de kérlelhetetlen utasítást olvasta le az arcról.
Beszéljék meg, remek vicc. Miért mondana bármit neki? Ő teljesen ártatlan, nem ő kezdte a vitát, sőt, nem ő volt, aki kirobbantotta az ajtót a keretéből, mielőtt leesett volna a térképről hetekre.
A képernyőzár halk, mechanikusat imitáló kattanással zárul ismét vissza a keze alatt. Ő nem veszi észre a madarat, aminek forrását eleve nem tudná azonosítani.
   -  Az nagyszerű - hagyja rá.
Te vagy az érettebb, akkor viselkedj is úgy - mondta az anyja.
Mély levegő.
   -  Különben ki lett cserélve az ajtó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most elnézést kérhetne, felállhatna, kimehetne a mosdóba és... mivel nem hozott magával semmi illicitet, amivel legalább a saját részről elvehetné a szituáció élét, felakaszthatná magát a nyakkendőjével. Mivel pedig ez azt jelentené, hogy nem kell visszatérnie az asztalhoz, életében először komolyan elgondolkodik ezen a csábító opción.
Az király. Azt mondja: az király. Ő konokul nézi a poharát, majd elveszi a kezét a telefonjáról és megpöccinti a poharat, hogy felpezsgésre kényszerítse az üvgre tabadt, dagadt buborékokat. Egy pillanatra beharapja az alsó ajkát. Fucking shit.
   -  Azt akartam mondani különben...
Akarta a halál.
   -  ...hogy legutóbb, amikor átjöttél...
Amikor rám törted az ajtót te kibírhatatlan fasz.
   -  ...azt hiszem, kicsit messzebbre mentem...
Mentél.
   -  ...mint szerettem volna. Olyanokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan. Ezért pedig bocsánatot kérek tőled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Mélyről jövő, lemondó sóhaj - ezzel nyugtázta Elsie üzenetét. Dior, megint Dior... és ez ismt az ő problémája. Hazudna, ha az első gondolata ismét nem Kamilla lenne a probléma gyors és kíméletes tűzoltására, azonban a legutóbbi kínos találkozásuk után nem szívesen hívná fel ismét azzal, hogy fogadja be azt a röfögő, fulladozó szerencsétlent. A jelenlegi terve így az, hogy az iskolából az apjáékhoz viszi majd a kutyát, mielőtt pedig azok viszakozhatnának, dehoppanál a telekről. A többit majd Elsie megoldja.
Tizenegy előtt nem sokkal már a vaskapu felé sétál, zsebre tett kézzel, a falon túl meredő kastélyfalat nézegetve. Különös, másodkézi nosztalgia és otthonosság tölti el akkor, amikor itt van, hiszen ugyan nem lehetnek emlékei az iskoláról, az anyja elmesélései alapján mégis olyan érzés, mintha ő is ide járt volna. Másrészt pedig, amennyi adományt a Flaviu család negyedévente folyósít, neki most egy kényelmes irodában kellene lebonyolítania ezt a túszcserét, nem pedig az esőáztatta ösvényen.
A kapu megnyikordulását követően nem sokkal tűnik fel a láthatáron, a léptei pedig ráérősek maradnak egészen addig, amíg bemutatkozási közelségbe ér. Akkor húzza ki a kezeit a zsebéből egy megnyerő, de teljesen üres mosollyal, azonban nem ő nyújt először kezet - tudván, hogy ez a nőnek a feladata.
   -  Damian Flaviu, örülök. És az ő nevében is elnézést kérek a húgom viselkedése miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az utolsó lépcsőfokról ledöccenve engedi el a lány belé karoló kezét. Határozottan remek hangulatban van, így a sör párájának keserű szaga és a művészien szedett-vedett bútorzat, ami általában fintort váltana ki belőle, most csak a háttérben regisztrálódik.
Igen, ugyan színházba indultak, azonban a büfében a második pezsgője után egy pillanatot sem akadékoskodott, amikor Médi felajánlotta, hogy távozzanak. Szereti a színházat, pontosabban mindent, ami nem a konkrét színdarab: a formális miliőt, a ruhatárakat, az öltözőket, ahol gyerekkorában a nagyanyja lévén olyan sokat játszott, a túlárazott italokat a büfében, az alakoskodást. Azonban abban a pillanatban, hogy a nézőtér elsötétül, őt óhatatlanul elfogja az unalom - ez pedig hatványozottan igaz, ha balettra hivatalos.
Hogy ő mennyire, jóvátehetetlenül gyűlöli a balettot.
   -  Naaah, a következő kör inkább legyen mentes most, mielőtt a férjed megöl - válaszol nevetve, ahogy a pulthoz érnek. Ugyan Médi egy felületes barátja, most, hogy ketten vannak, felelősnek érzi magát érte és azért, hogy milyen állapotban kíséri majd haza. Azonban azt mondaná hogy tart Damien végtelen haragjától, így ha Médi újabb kör feleseket rendel magának, abban sem fogja megállítani. Ő azonban, mossa kezeit, megtette, ami elvárható.
   -  Mit mondtál, meddig kaptál kimenőt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A kézfogást követően még pár pillanatig a nő vonásait nézi, majd lepillant a lábánál szimatiló kutyára. Az arcán pedig először fut át valami elfojtott undorféle, amit azonban hamar az uralma alá von. Elsie, ha már kutyát akart, igazán választhatott volna kevésbé visszataszítót.
Egy halk szusszanással nyugtázza a tanárnő szavait. Persze, hogy másképp értelmezte a szabályzatot a húga, mint ahogy azt leírták neki. Nem Elsie lenne, ha nem így tett volna.
   -  Hogyne, örömmel - válaszol gondolkodás nélkül. Valójában lenne fontosabb dolga, azonban az, hogy a házvezetője beszélni akar a lányról, cseppet, és reméli, hogy ezt ő érti csak félre, aggasztó. - Remélem nem okoz problémát. Els néha... nem viseli jól a változásokat. Megköszönném, ha tudhatnék róla, ha kiszámíthatatlanabbá fordul a viselkedése, mint általában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha teheti, minden vasárnapját a birtokon tölti. Ugyan gyakran előfordul, hogy csak pár órát tölt ténylegesen itt, mielőtt elvinné ebédelni vinné az anyját vagy a kviddicspályára menne az apjával, egy dolog azonban ebben a kaotikus világban borítékolható: Damian reggel tízkor megjelenik az előszobában.
Most azonban még tegnap, péntek késő éjjel megérkezett a családi birtokra és egész hétvégén nem tervez semmilyen kiruccanást. A kora nyári időt élvezve a még virágzó orgonák alatt ebédeltek órákkal azelőtt, hogy Elsie megérkezett volna, Petre, Alexandra, Blanka és ő. Alina elfoglalt, mondták, Elsie-re pedig nem szabad nagyobb nyomást tenni azzal, hogy várnak rá, eztán pedig hamar hétköznapi témákra terelődött a szó.

A lapos kavics hármat pattan a tó sima vizén, mielőtt alámerülne. Elsie pedig ezzel egyidőben öleli át hátulról. Egy ideje hallotta már a lépteit a fűben és nem is kellett hátranéznia hozzá, hogy tudja, ki az alantas támadója, így a gesztus nem lepi meg, csak annak a lendülete billenti meg valamennyire.
   -  Szép próbálkozás, de nem kapod meg a lakást. Tessék - maga mellett felemeli a kezét a benne tartott újabb kővel, hogy a lány elvehesse. - Inkább neked kellene többször eljönnöd. Hiányzol az asztaltól. És nem csak nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Charonnak hívják különben - javítja ki, miközben lehajol egy újabb, lapos kavicsért ő is. Tisztában van Elsie ellenérzéseivel a közelgő eljegyzéssel kapcsolatban, mi több, azt is érzi, hogy az anyja sincs elragadtatva a fejleményektől. A húgával ellentétben a nő azonban támogatja benne, míg a lány nem egyszer nyíltan szóvá tette már, hogy borzalmas ötletnek tartja ezt a házasságot, ami... ami a szíve joga egyébként - És ezt igazán azelőtt kitalálhattad volna, amíg nem kezdtem volna lakást keresni neked a faluban. Vagy hagyjam abba?
Bár a szavai számonkérőnek tűnhetnek, egyáltalán nem azok. Teljesen könnyedén és vidáman beszél, közben pedig elhajítja a kavicsot, mi két hosszú pattanást követően alámerül a tóban.
   -  Remélem azért nem csak a fürdő hiányzik. Tudod, szerintem hamarabb továbblépnének mindenen, ha mondjuk, akár... sokkoló, de beszélnél velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az, hogy a "férjét nem érdekli", történetesen nem új információ. Noha kínosan ügyel rá, hogy ne kérdezzen rá Médi magánéletére, gyakran elejt hasonló megjegyzéseket, amik nem kerülik el a figyelmét. Azonban, mint mindig, most is eldönti, hogy semmi köze hozzá. A köreikben, ahol a házasságok legtöbbje elrendezett frigy, nem kirívó a mosolyszünet, általában pedig nem vezet sehová. Idővel mindenki megbékél és belesimul a helyzetébe.
Szabadkozva felemeli a kezeit. Jól van, na, nem vagy gyerek, ha te mondod. Az áfonyalikőr rendelésének hallatán egy pillanatra elfintorodik. Nem szeret túlságosan lealjasodni a sajá társaságán kívül, erre pedig a legutóbbi hasonló alkalom is emlékezteti, amikor reggel Kamillába gabalyodva találta magát. Ettől függetlenül a férfiassága nem viselné el azt a rúgást, hogy Médi az asztal alá issza, így a fontornak pillanatokkal később már nincs nyoma, ő pedig akadékoskodás nélkül veszi el a poharat és koccintás után lehajtja a tartalmát.
   -  Jezu, kurwa, Chryste - köhög bele az öklébe és teszi vissza a poharat a pultra - Na jól van akkor, gyere - hozza meg a döntését és nyújtja ki a kezét a lány felé, Mivel pedig kellőképp, de még nem vállalhatatlanul részeg, ha az elfogadja, a zsúfolt tánctérre vezeti majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem, Elsie, nem kapod meg a lakásom akkor sem - zárja le a vitát most már nyomatékosabban, de még mindig nem mogorván. A lánynál nem lehet tudni, mior gondol valamit komolyan, de szerencsére a figyelme könnyen terelhető. Így most is továbbtereli inkább.
Nem nyúl jabb kavics után, hanem a zsebébe teszi a kezeit és szembefordul a lánnyal.
   - Nem az iskoláról, Els. Hanem arról, ami történt. Nem én vagyok az egyedüli, aki aggódik érted, hanem ők is. Mi ez az újabb barátság Aidennel, például? Nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb hatás, vagy az a társaság, amire most szükséged van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valami nincs rendben. Valami új.
A lánytól teljesen idegen heves visszavágásra akaratlanul felvonja a szemöldökét, azonban okosabb annál, hogy reagáljon a saját eljegyzésére vonatkozó támadásra, az arca azonban elárulja a meglepettségét. Ahogy arra sem reagál, hogy a húga hátrébb lép.
   - Igen, én ezt mindet megértem. De Aiden egy olyan helyhez köt, amit te is magad mögött szeretnél hagyni, nem? Én elhiszem, hogy szerinted nagyszerű ember, de nem örülök annak, hogy Charlisle-ben ismerted meg. Mielőtt pedig meggyanúsítasz, nem, sem a kirándulásról, sem pedig róla nem számoltam be apánkéknak, de ők is egyetértenének ezzel. Nem azt mondom, hogy szakíts meg vele minden kapcsolatot - folytatja, nem hagyva, hogy a lány netalán közbeszóljon -, de ha nem, akkor szeretnék én is beszélni vele.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összeszorítja a száját, ám ennél többen nem manifesztálódik a kezdődő irritáltsága. Ugyanis Elsie már csak ilyen - és pont ezek miatt a szavak miatt biztos benne, hogy a lehető legjobb - ha nem az egyetlen - döntést hozza újra és újra azzal, hogy rövid pórázon tartják a lányt. Nem csak ő, hanem a családjuk, azonban tisztában vannak vele, hogy a húga tőle viseli el a legjobban mint a megdorgálást, mint pedig a szabályok állítását.
   -  Én voltam - ismétli meg nyomatékosan a lány szavait felvont szemöldökkel. - És ki volt az, aki egyáltalán elment veled oda? Rendben, ha így akarsz beszélgetni, Els, akkor legyen így. Nem vagyok ellened, hanem azt szeretném, hogy boldog legyél. Azt pedig nehézkes, ha időközben mondjuk, nem is tudom - egy kavicsot rúg lendületesen a tóba - meghalsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha olyan viszonyban, nem is... ha beszélő viszonyban lennének, akkor most rámutathatnának a szituáció humorosságára azzal, hogy valójában egyetértenek abban, amit a bocsánatkérésről gondolnak. Damian számára a gesztus csak kellemetlen, ám kötelező töltelék. Sosem gondolta komolyan, valójában pedig nem is igazán érti, hogy az emberek mit értenek az alatt, amikor bocsánatért esedeznek. De tudja, hogy muszáj megtennie. Ha pedig érzelmileg eltávolítja magát a saját szavaitól, annyira talán nem is nehéz.
Általában.
De nem most.
Charon hosszúnak tűnő hallgatás után nyitja válaszra a száját és egy hozzá hasonló frázissal felel. Ő a mondat legelején néz csak a lányra, a második felénél azonban már ismét a vizében felfelé törekvő buborékokat figyeli.
   -  Nem, teljesen jogos. Igazából csak nem akartam, hogy elmenj, hátha meg tudjuk beszélni a dolgot. Hiba volt.
Zavartan megdörzsöli a tarkóját. Nem, különben nem tartja hibának azt, hogy Charonra zárta az ajtót, legfeljebb azt, hogy nem vette el a pálcáját tőle. De nem kell félteni, levonta a következtetéseit.
Technikailag most megtehetné, hogy feláll innen, hiszen mindketten megtették, amit a haza megkövetelt. Ugyan nem tudhatja, Charont az apja milyen paranccsal ültette le ehhez az asztalhoz, de sejti, hogy ugyanabból az okból, mint őt. Ebből kifolyólag így hátra is húzza a székét, elnéz a kijárat felé, és... meggondolja magát.
   -  Beszéltem mindenkivel, akivel kellett. Adéllal is. Vele is. Tisztáztam a dolgokat és senki sem fog beszélni. Ellenben nekünk kellene, többször, mint ahányszor az anyánk rákényszerít. Mert ez így anélkül nem fog működni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tehát részéről lezártnak tekinti a Kamillával folytatott, kérészéletű viszonyának botrányát. Mivel úgy fest, a lány végérvényesen megszakította vele a kapcsolatot, így szíve szerint nem is pazarolna több szót a történtekre. Valójában szerencsés, hogy ennyire hamar kiderült, aminek ki kellett, mert később ezerszer kínosabb szituációba sodorhatta magát - mondja ezt úgy, hogy nem tudja, Charon apja mit és mennyit hallott, és milyen lesz a közhangulat akkor, amikor legközelebb beszélnie kell vele.
Charon folytatja. És most először... mi több, talán az ismeretségük alatt legelőször feltesz egy kérdést, ami már-már úgy tűnik, túlmutat a semlegesen udvarias érdeklődésen.
Ha Charon számára felfoghatatlan az ő előző kijelentése, ő ugyanezt érzi a kérdést hallatán. A töprengően semleges arckifekezés mögül csodálkozás bukkan elő, ahogy kutya módjára oldalra billenti a fejét. Nem érti. Tényleg nem érti. Hiszen annyira egyértelmű, ugyanis...
   -  Mert téged választottak, ami azt jelenti, hogy szerintük tökéletes vagy nekem.
Ők - névtelen és arctalan részei a Rendszernek. Damian szereti a Renszert. Mert a Rendszer nem téved, pontosan tudja, hogy mit csinál és ha Charont gondos kezek kiválasztották arra, hogy a felesége legyen, akkor neki nincs oka felülbírálni ezt.  
   -  Másrészt pedig - folytatja felrázva magát az értetlen elgondolkodásból -, szerintem nem vagy borzalmas ember. Csak igyekszel úgy tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem, nem találkoztam vele soha.
Amellett, hogy a mondatot gondolkodás nélkül és teljesen őszinte egyszerűséggel mondja ki, a legutolsó szónál egy cseppet mintha megtorpanna. Mert egyébként... egyébként tényleg csak hallott Andrássyról, aki láthatatlan kézként részese az életének, ő pedig egész egyszerűen mindössze elfogadta a tévedhetetlenségét. De ez nem csak Andrássyról szól, hessegeti el mentálisan a hirtelen támadt kognitív kételyt, hanem arról a tapasztalatról, ami mögötte áll. Az apja, az anyja, a nagyanyja, a nagyapja és az összes nála több élettapasztalattal rendelkező rokon véleménye összecseng a kérdésben és egyetértenek azzal, hogy ez a házasság márpedig remek ötlet. Pont ő bírálja ezt felül? Olyan nevetséges baromságok miatt, mint hogy a hideg rázza a gondolattól, hogy négyszemközt maradjon Charonnal?
   -  Ühümm. Szerencse, hogy azok a sokak nincsenek itt és nem nekik kell elvenniük.
Ez elsőre már majdnem romantikus vallomásnak is tűnhet. Már majdnem. Azonban...
   -  De egyáltalán nem ismerlek és te sem engem. Igazad van abban, hogy senki sem tart pálcát a fejemhez és a tiédhez sem és tudod mit? Lehet, hogy nem vagyunk kompatibilisek és az is lehet, tényleg lehet, hogy borzalmas ember vagy. De ezt szeretném én eldönteni, azt pedig nehéz úgy, hogy nem állsz velem szóba. Apropó. Szerintem nem tudom a számod se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kezét az időközben képernyővel lefelé az asztalra tett mobiljára teszi, hogy a terve szerint majd odacsúsztassa a lánynak, aki bepötyögi a számát és ezzel le is tudják a tranzakciót, ekkor azonban Charon válaszol. Ez a válasz pedig kérlelhetetlenül kisikatja a gondolatait, annyira, hogy a csodálkozás annak a teljes, palástolatlan formájában kiül az arcára.
   -  Mi?
Ez az első, ami elhagyja a száját és kevésen múlott, hogy ne legyen belőle "mi van?". Pislog egyet. Majd még egyet.
   -  Telefonszámod. Mondd, hogy van telefonod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy kívülálló nem értené miért generál ekkora problémát abból, hogy a bőven nagykorú húga új barátokat szerez. Ugyanaz a kívülálló azonban nem élte át azt a nehezen megfogható horrort, amikor hajnali négykor egy kurta üzenet ébreszti: gyere, mert baj van. A nagyapján kívül sosem veszített el senkit, aki fontos lett volna számára, így az emlék egy olyan különösen szürreális érzést hagyott benne, amire egyáltalán nem büszke: dühöt.
Mert hogy mindenek felett dühös a lányra és arra, amit tett. Ismeri a húgát, tudja és mindig is tudta, hogy vannak problémái, a szituáció, amibe aznap éjjel sodorta magát, és ami végül a pihenéséhez vezetett, a szemében meggondolatlan, provokálatlan, de mindenek felett, megbocsáthatatlan hiba.
Azonban tényleg nem akar vitatkozni. Tényleg nem. Így először tűri, hogy Elsie beszéljen, mint mindig, majd azt is, hogy hozzá érjen. Azonban ezt csak néhány pillanatig viseli el, mielőtt elkapná a fejét.
   -  Baszd meg magad, Els.
A szavakkal ellentétben a hangsúlya nem dühös, és hiányzik belőle mindenféle lendület. Inkább egyfajta rezignált kijelentés. Egyet hátrébb lép a lánytól és el is fordul tőle, majd lehajol egy újabb kavicsért. Először meglendíti a kezét, hogy eldobja, majd mintha csak a mozdulat felénél meggondolná magát, leereszti.
   -  Megvéded tőlem? Ezen a helyen? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyeneket mondj? Neked van minimális elképzelésed róla, hogy milyen áldozatokat hoz érted a családod és milyen érzés lehet az anyádnak, hogy folyamatosan húzod a szád? Nem vagy már tinédzser, szóval lehet róla szó, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért és végre úgy viselkedsz, mint egy felnőtt ember?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A megütközéssel határos csodálkozással nézi a lányt, pedig a válasz, ha jobban végiggondolna mindent, amit eddig Charon-ról megismert, egyáltalán nem meglepő. Bár egy levelezőlapon összefoglalhatna mindent, amit a lányról tud, a muglikkal szembeni, ellenérzéseit azonban ismeri. Mégis, hogy manapság egy fiatal boszorkánynak vagy varázslónak ne legyen telefonja, annyira abszurd gondolat, hogy nem fordul meg a fejében. Részéről a kvibli apja mellett az élete nagy részét mugli technológiával körbevéve töltötte és tudja, hogy képtelen lenne életben maradni nélküle.
   -  De ha mondjuk veszek neked egyet, hajlandó lennél kipróbálni?
Nagyon óvatosan szólal meg, mintha aknamezőre lépne. Még ha a kérdés formaság is, hiszen ezek után nem kérdés, hogy vez neki egy olyan szart. De a szabad akarat illúzióját mégis szeretné megtartani a lányban, hiszen mégiscsak cilinderes úriember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elsie másodpercek alatt képes a plafonig emelni a vérnyomását és ez most sem történt másképp. Igaz, ezt bármelyik testvérétől elmondhatja, még ha az utóbbi időben Elsie is az, aki a legközelebb áll hozzá, ezzel együtt pedig a legtöbbször vele kerül nézeteltérésbe. Szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, így nem csoda, hogy heves reakciót vált ki belőle az, ha úgy érzi, hibát vétenek. Márpedig Elsie az olvasatában most hibát hibára halmoz.
Összeszorított szájjal, dühösen fordul vissza a tó felé. Ki beszél hírnévről a lányon kívül? Tényleg nem veszi észre, hogy a szülei nem holmi név vagy becsület okán állnak ki mellette, hanem azért, mert szeretik őt? Mégis mit műveltek ezzel a lánnyal Afrikában, hogy ennyire elkorcsosult?
   -  Ahhoz úgyis értesz.
Csöndben válaszol, a távolodó lány azonban ezt talán már nem is hallhatja. Tudja, hogy holnapra mindketten elfelejtik a vitát. Tudja, hogy napok telnek majd el, de Elsie meg fog majd jelenni és az orra elé tol egy újabb számlát, ő pedig anélkül fogja kifizetni, hogy egyáltalán megnézné, mire vonatkozik. Tudja továbbá, hogy felnőtt nő és ha végeredményben úgy dönt, holnapután hozzámegy Aidenhez, akkor sem tehet semmit azon kívül, hogy gratulál nekik.
Meglendíti a karját és a kavicsot a tóba hajítja, a megtörő víztükör helyére pedig a lány koponyáját képzeli. Welcome home.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maximálisan megvan a lány nélkül? Abszolút. Felfogja azonban, hogy talán illene tíznél több összefüggő mondatot váltaniuk egymással azelőtt, hogy összeházasodnak? Szintén. Az ismeretségük óta először pedig mintha Charon is egyetértene ezzel, legalább is egy némán elrebegett hálaimával együtt ezt veszi ki a telefont ugyan elutasító, de mégis alternatívát kínáló szavaiból. Mi ez, ha nem haladás!
   -  Szerintem találok egyet otthon - válaszol végül. Venn fog neki egy telefont, ezt eldöntötte már azelőtt, hogy a kérdését kimondta volna, azonban jobban értékeli a békének ezt a törékeny illúzióját annál, hogy a saját igazát erőltesse. Az anyja is megmondta neki, hogy abba kell hagynia a kapkodást és elkezdeni értékelni azokat a pöcsnyi engedményeket, amiket Charon tesz felé. Bármennyire idegesítő is ez.
   -  De ebben az esetben - a szavai nyimatékosításaképp hátra is tolja a székét, majd a vize maradékát érintetlenül hagyva feláll - akkor írok majd. És örülök - nem örülök -, hogy sikerült - sikerült? - a legutóbbit megbeszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Őszintén szereti a színházat. A darabokat nem -- hanem magát a helyet és a közeget. Szórakoztatja a félreszabott, tucatöltönybe öltözött fészkelődő plebs a földszinten, aki tízévente eleget téve a nyaggatásnak, végre elhozta az asszonyt, és odáig van a nők irigységének apró drámáiért, ahogy egymás ruháit és ékszereit méregetik. Ha teheti és a szabadideje megengedi, szívesen elkíséri a nagyanyját és bármikor örömmel pácolja magát a színház olcsó parfümszagában. A mai napja pedig pontosan így alakult.

Üres aggyal és tekintettel figyeli a színpadot az elsötétített páholyból, a gondolatai azonban egész máshol járnak. Érzi, hogy a telefonja megrezzen a zsebében, a szerencsétlenségére egy, a zenében beállt, csendes pillanatban.
Oldalra sandít a bal oldalán ülő nagyanyjára. Majd ismét vissza a színpadra. Maga mellett, az évek kártyajátékos csalásai által ügyesre csiszolt és alig észrevehető mozdulattal húzza elő a telefont a zsebéből, majd anélkül, hogy azt felemelné, oldalra pillantva rá olvassa el az üzenetet.
A szemöldöke felszökik. Majd anélkül, hogy komolyabban végiggondolná, egy egyszerű kérdőjelet küld válaszul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mivel Kamillát nem köti össze agyban sem Béccsel, sem pedig a színházba járással, természetes, hogy elsőre nem vonja le a megfelelő következtetést arról, kinek menk ki a bokája, miért és hol. Azt sem érti feltétlenül, hogy a lány miért ír neki, az első feltételezése pedig az, hogy másnak szánhatta az üzenetet. Ennek a válasza a se nem aktív, se nem passzív kérdőjel, amire nem csodálkozna, ha egy gyors elnézéskérést kapna, miszerint "bocs, nem ide".
A telefon ismét megrezzen a kezében. Ő újra óvatosan lesandít rá, majd... majd szégyen vagy nem, megrettenve rezzen össze.
Nem válaszol azonnal. Hagyja, hogy a képernyő elsötétüljön, felnéz a színpad felé, majd kisvártatva tovább a sötétbe borult nézőtérre. Vakon oldja fel ismét a mobilt, majd írja meg a válaszát:
Te követsz engem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halk, de határozott köhintést hall a baljáról, mire ösztönösen behúzza a nyakát és a telefont maga mellé ejti a székén. A tekintetét a színpadra kapja, mintha semmi sem történt volna, és ugyan a szeme sarkából látja, hogy a nagyanyja szintén nem mozdul, érzi magán a rosszalló figyelmét.
Ő nem mondaná, hogy fél a nőtől. Mi több, kifejezetten kedveli, és az unokái közül biztos benne, hogy ő tölti vele a legtöbbet a szabadidejéből. Azonban sosem lenne bátorsága kivívni magának Madlen Krise neheztelését vagy ne adj' Merlin, haragját -- harmadik félként ezerszer és egyszer nézte már végig, milyen az, ha a nagyanyja bosszús, ő pedig világért sem szeretne a kereszttüzébe kerülni.
Stratégiailag másfél percet hagy magának mozdulatlanul. Üresen nézi a színpadon forgolódó mozgást, majd amikor végül úgy érzi, Madlen rosszallása alábbhagy, egy elfojtott "bocsánat"-ot követően áll fel és óvatosan kiiszkol a páholyból.
A páholyokat összekötő, padlószőnyeggel fedett folyosót visszafogott fali lámpák világítják meg. Ahogy kilép a nehéz bársonyfüggöny mögül még tesz pár lépést, mielőtt hátat fordítana és nekidőlne a falnak. Ezzel együtt veszi elő ismét a mobilját.
Ha-ha. -- ennyit küld el először, szigorúan ponttal a végén. Majd másodpercekkel később ezt kiegészíti a következő üzenettel: egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tehát a nagyszüleivel. Ü-hümm. Nézi a választ, azonban nem igazán tudja eldönteni, mit gondoljon azon kívül, hogy ez a semmiből jött beszélgetés azok után, hogy legutóbb a Pamberger-téri lakásban találkozott a lánnyal, aki világosan a tudtára adta, hogy nem akar találkozni vele, nem csak furcsa, hanem egyenesen bizarr. Kamilla eddig ugyan nem tett, de mondott hajmeresztő dolgokat, szóval ahogy nézi az elküldött üzenet kék buborékát, még mindig nem teljesen biztos benne, hogy nem követték.
Vár egy keveset, az ablakban azonban nem ugrálnak fel a pontok a lány neve mellett, amik azt jeleznék, hogy válaszolna. Percekkel később így ismét zsebébe csúsztatja a mobilt, majd ha már úgyis otthagyta a páholyt egyszer, rutinosan úgy dönt, hogy beelőzi a sejtelme szerint hamarosan a folyosókra tolongó tömeget a mosdóknál.

Rég vidáman a cukros pakkokat tépkedi fel és szórja a kávéjába a büféhez tartozó állóasztalok egyikénél, amikor a tömeg első hulláma megérkezik. Nem számít rá, hogy a nagyanyja csatlakozna hozzá, aki a pezsgőjét a páholyában szereti, ő maga azonban élvezi, hogy kinyújthatja a lábát. A kényelmetlen érzés, miszerint nincs egyedül, újra és újra arra sarkallja, hogy felpillantson és körbenézzen a termben. Egy ilyen alkalommal szúrja ki a lányt a két idős ember társaságában.
Ekkor tesz egy diszkrét lépést balra, hogy a márványoszlop takarásába kerüljön. Onnan szórja a cukoradagokat újra és újra a kávéjába, mire az megfelelően ihatatlan sziruppá nem változik.
Újabb rezzenés. Újabb üzenet. A mobilt maga mellé teszi az asztalra és úgy, csak a mutatóujjával írja be a válaszát:
nem annyira gyorsan, mint te azt, hogy "soha többé" nem írsz