Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most, hogy ketten - a kutyával hárman - maradtak, végre elkezdhet regenerálódni, aminek az első lépése mindig az alma- narancs- menta trió. Miután iszik a koktélból a hideg poharat a homlokához nyomja és úgy pislog Elsie felé.
Egy pillanatig sem hisz benne, hogy Charon és Elsie perceknél többet kibírna ugyanabban a légtérben. Azt sem, hogy a leendő menyasszonya egyáltalán elgondolkodna az opción, hogy beköltözzön abba a lakásba, ami az övé, még akkor is, ha ő nem lakik ott. Azonban ez a felvetés láthatóan elég hozzá, hogy ideiglenesen elterelje Elsie figyelmét, ő pedig időt nyerjen vele.
   -  Ne kímélj - küzdi magát feljebb a kanapén, mentálisan megacélozva magát a húga következő kívánságára. Pénz vagy figyelem, ezt a kettőt szokta követelni tőle, amibe a legtöbben idővel belefásulnának. Az univerzum szerencsés játéka azonban, hogy Damian szeretetnyelve pontosan ugyanez: figyelem és pénz.
   -  Még csak ne is álmodj róla, hogy két héttel Carlisle után Ibizázni fogsz - válaszol azonnal, elejébe menve a kérésnek. - A lófasznak is van vége azért, Els.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Leszállás után azonnal félrelöki a seprűjét, ami az avarba puffan, ő pedig egy szusszanó nevetéssel fordul arra, amerről jött. Érzi, hogy a keze mellett a lába is remeg, de ez az élmény most inkább pozitív, mint negatív. És ugyan felfogta Charon és a földön fekvő másik alak jelenlétét, ezeket az információkat egyelőre kénytelen félretenni, míg lehiggad.

Jerome alig húsz-huszonöt másodperccel később, Raynard pedig közvetlenül utána bukkan fel a sötétben és étkezik meg a tisztásra. Mindkét srácot falevelek, vágások és megtapadt pókhálók szennyezik, az előbbi jobb szeme pedig gyanúsan vörös, ami csak utal rá, hogy a malomház megkerültét megelőzően nem sokkal szemgolyóval találkozott ugyanazzal a galagonyabokorral, amivel Damian. Ezek az apróságok azonban láthatóan egyiküket sem érdeklik, Charon pedig egy olyan sajátos jelenetnek lehet szemtanúja, amíg leginkább az "ősemberek visszatérnek a mamutvadászatból" kifejezéssel írható le: vállveregetések, néhány "wooo" és még több "hah ez kurva jó volt" folynak e a sötétben.
Raynard az első, aki megszakítja a rituálét és először a Charon-Charles páros felé fordul, azzal az arckifejezéssel, mintha először regisztrálná, hogy ők is jelen vannak. Bár az összhatást valószínűleg nem javítja az orrnyergén keresztbefutó, mély vágás és az abból szivárgó, egyébként riasztó mennyiségű vér.
   -  És él még? - hangzik a kérdés Charon magyarázatára, mire Damian és Jerome is a páros felé fordul.
   -  Hey, Charlie fiú - lép Damian közelebb, majd a cipője orrával megböki a földön szendergő vállát, minekután pedig erre a mozdulatra nem érkezik érdemi reakció, várakozón fordul vissza a társaihoz - Ray, te gyógyítók gyöngye, tudsz ebből embert csinálni?
Beleegyező morogást kap válaszul. Ahogy hátrébb lép, hogy az egyébként tényleg gyógyítói végzettségű, praktizáló, a mindennapokban pedig a családi klinikájukon dolgozó srácnak helyet adjon, a tekintete továbbvándorol az avarban kuporgó lányra. És hiába a sötét, a szeme azonnal kiszúr valami igazán furcsát.
   -  Te meglepően jól nézel ki - állapítja meg összehúzott szemmel. A szavait a Charlie irányából csattanó, terapeutikus jellegű pofon szakítja félbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Persze, semmire sem vágyok jobban.
Elsie és a gyógyszerei. Nagyon óvatosan, nagyon nagy tapintattal és söndben kezelt téma ez a családban. Damian sem tudja, mit kap és szed a lány, mindössze annyit, hogy általában jobban van tőle egészen addig, amíg történik valami. Általában nem tudni előre, mi lesz az, ami ismét megrengeti a húgát, de ha igazán magába néz ő sem hisz benne, hogy utoljára töltött volna időt a Charlisle-i intézményben. Néha pedig abban sem biztos, hogy hisz abban, hogy Elsie öt év múlva is velük lesz-e még.
   -  Miért mennél Charlisle-ba?
A válasz őszintén meglepi. Összeráncolt homlokkal fürkészi a lány pillantását, mint aki azt kutatja, hazudik-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Huh.
Először ennyivel reagál. A csattanást követően cseppet késve elnéz a fekvő srác felé. A mozdulat tudatosítja benne az alkarja nem kibírhatatlan, de zavaró fájdalmát, amit az adrenalinnak és egyéb... kémiai vegyületeknek hála eddig nem érzett. Felemeli a balját és egy bosszús fintorral veszi tudomásul a galagonyabokor mély és vérző vágásait.
   -  Nehogy kimaradj már, Charon - míg beszél nem néz rá, hiszen lefoglalja, hogy kirántson egy meredező tüskét a bőréből. - Charlie el lesz most már, igaz, Charlie? Kiállok ellened, gyere, kurva jó lesz, bízz bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Charon egyenes és elutasító válasza nem lepi meg, de... és ez az arcára is kiütközik, kiábrándítóan hat rá. Még akkor is, ha ő sem tudja pontosan, mennyire gondolja komolyan a saját szavait.  Mozgatja a tettvágy, hogy csináljon valamit, bármit, hiszen a legtöbben pont emiatt utaztak Franciaországba. A medence, a borok és a tereplovaglás leginkább massza, ami arra való, hogy lefoglalják a lányokat, akiket az életkorukból adódóan kénytelenek magukkal cipelni, a legtöbbjük azonban vért akar, ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Másrészt úgy tervezte, hogy a hétvégét arra használja, hogy időt töltsön Charonnal és jobban megismerje őt, ezen a fronton pedig nem kérdés, hogy menthetetlenül elvérzett eddig.
   -  Te tudod. Majd legközelebb.
Ezzel a végszóval fordít hátat a lánynak, hogy segédkezzen Charlie nyaralóba való transzportálásában. Az már elkerüli a figyelmét, hogy a lány hogy és mikor hagyja ott őket. Csak arra figyel fel, mennyire megkönnyebbül, hogy kikerült a vádló és felsőbbrendű pillantások vonalából.


A fülsiketítő csöndet a kések és villák koppanásán túl pár halkan mormogó beszélgetés foszlánya oldja fel. Ő étvágytalanul tolja arrébb a pirítósát a tányérján. A tekintete a felhorzsolt és megzúzódott kézfejére siklik.
A verseny izgalma felzaklatta annyira, hogy ezen az éjjelen se aludjon igazán. Charlest hamar a menyasszonya gondjaira bízták (mi a retkes fenét csináltatok, ti idióták?!), utána pedig pár órát még eltöltöttek a medence mellett, ő azonban így is utoljára, reggel hat környékén esett be az ágyába, ahol kilenckor Charon mozgolódása ébresztette a szoba túlfelén.
Az első jeleit annak, hogy talán messzebbre mentek tegnap, mint muszáj volt, már a fürdőszobában ismerte fel, amikor Charon magára hagyta őt a szobában. Az arcán és a karján húzódó felszínes, de ahhoz képest mély vágásokon túl a tükörből az oldalán egy különösen ronda, mélybordó és fájdalmas zúzódás nézett vissza rá, neki azonban fogalma sem volt, honnan szerezte azt.
Egy lobotomizált nyugdíjas fürgeségével öltözött fel és csatlakozott a reggelihez késve. És ekkor találta szemben a második jellel, ami nem sérülésben, hanem Charles menyasszonyának pillantásában és a teremre hulló csönben materializálódott. Azóta pedig itt van: közvetlenül a bejárat mellett, egykedvűen piszkálgatva a reggelijét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ritka alkalom, hogy kerüli a szemkontaktust. Nem, nem érzi magát hibásnak semmiben, de... de mondjuk úgy megérti, hogy bizonyos elemek ezzel másképp vélekednének. Márpedig abban a pillanatban, hogy belépett a tágas étkezőbe, már nyilvánvalóvá vált számára, hogy a tegnapi kirándulásuk híre körbejárta a nyaralót.
A regenerációs koktélja után nyúl. Lehajtott fejjel hallgatja a párbeszédet, csöndben leteszi a villáját és óvatosan felsandít - a tekintete pedig szinte azonnal összeakad Charles pillantásával.
A srác nem messze, majdnem vele szemben ül. Óvatosan a menyasszonyára néz, aki hosszú percek óta ugyanazt az adag borsópürét szúrkálja, majd anélkül, hogy annak, aki igazán figyelne, feltánjön, megemeli a kését. Először Damianra bök. Az ajka az "Amon" szót formálja.
Végül pedig jelentőségteljesen elhúzza a kést a torka előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő kifejezéstelen arccal fogadja Charlie sokatmondó gesztusát, ez a közöny azonban a pókerasztalnál eltöltött évek hozadéka, nem pedig a megrengethetetlen magabiztosság jele.
Reggelig részéről nem merült fel, hogy a tegnap esti, nevezzük úgy, incidens, saját magán kívül másra is kihatna. Egyedül a többi érintett kísérőitől számított némi hisztire, ezt azonban lerázta magáról annyival, hogy semmi köze hozzá, a többi srác pedig felnőtt és nem tartozik felelősséggel értük. Nem sokkal ezelőtt, amikor a zuhany alatt a galagonyabokor beletört töviseit piszkálgatta a karjából, valójában még jól is szórakozott a gondolaton, hogy Charlie menyasszonya bizonyára jelenetet rendez majd reggelinél, de hát mekkora idióta, kell neki megház...
Oh...
OH.
OOooOOoooohh...

Amikor hallja a lépteket megállapodni, egy pillanatra behunyja a szemét. Nem rémül meg Amontól, hiszen mégiscsak ezer éve ismerik egymást, és ugyan mindig megvoltak a nézetbeli különbségeik, ezt kultúráltan kezelték. A tegnapi nap is bizonyítja azonban, hogy Charon puszta jelenléte megváltoztatott valamit, ez a valami pedig, ha nem is ijesztő, de arra kényszeríti, hogy vontatott mozdulatokkal tegye le a villáját.
Csönd van, mikor feláll, az a néhány koppanás pedig mintha csak kínosabbá tenné azt a néhány másodpercet, míg kiegyenesedik. Az összeszabdalt kezével int az ajtó felé.
   -  Csak utánad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ellenkezés nélkül követi őt, egy ideig azonban még magán érzi a reggelizőasztalok mellett maradottak pillantását. Rendben, nagyszerű, jobb, ha kimennek és négyszemközt megbeszélik a történteket, akkor ugyanis el tudja magyarázni Amonnak, hogy tulajdonképpen semmi sem történt. Ő sem szeretne újabb medenceparti jelenetet, így magában meg is könnyebbül attól, hogy a srác másoktól távol kíván beszélni vele.
Ez a megnyugvás még akkor is az arcán ül, amikor Amon megáll és szembefordul vele. Zsebbe süllyesztett kézzel nyugodtan várja a verdiktet, magában tudva, hogy bármivel kezd a srác, meglesz rá a válasza.
Kivéve erre.
Az ütés tompa puffanása maximálisan felkészületlenül éri. A zsebében pihenő keze nem elég gyors, hogy értelmezhető módon kivédje az agressziót, amibe, ha nem is a becsapódás erejétől, de a váratéanságától hátratántorodik.
   -  Mi a fffasz... mi a fasz?!
Az arcához kapja a kezét, majd elemeli onnan és lebámul rá, de nem lát vért csillogni az ujjain. Nem emeli fel a hangját igazán, a visszavágás pedig nem annyira agresszív, mint amennyire megütközött. Nem az első eset, hogy megütik... de az első, hogy véleménye szerint teljesen ártatlanul.
   -  Mi bajod van, hah? Húzd ki a karót végre a seggedből és mondd ki, vagy verekedni akarsz? Komolyan verekedni akarsz?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amennyire ismeri Amont, az sosem volt a fizikai megtorlás híve. Számított volna arra, hogy a fiú pálcát ránt, a legmuglib elképzelése pedig az lett volna, hogy azt fogja a szemgödrébe állítani, miután megátkozta. Erre azonban felemelt hangú, indulatos szavak érkeznek - és egy újabb ütés.
Mivel tényleg számít rá és gyakorlottabb a fizikai konfrontációban, félrecsapja Amon lesújtó kezét. Hátrál egy lépést, a nála magasabb srác azonban ennél hamarabb ragadja meg - mivel pedig újabb ütésre számított, ez ellen elsőre semmit sem tud tenni.
Most már ő is irritáltan kap Amon csuklója után, ami a ruháját markolja, hogy az ujjait a bőrébe mélyesztve kicsavarja úgy, hogy az ellenfelének muszáj legyen elengednie. Ha pedig ez megtörténik - de akkor is, ha nem, most rajta a sor, hogy agresszíven taszítson rajta egyet. Ekkor pedig már ő is felemeli a hangját.
   -  Mert szerinted hagytam volna, hogy baja essen? Te mit képzelsz rólam, hogy meg akarom ölni?! PONTOSAN tudtam, hogy mit csinálok, most arról, hogy Charlie nem bírja a piát miért ÉN tehetek? Ha pedig Charonnál tartunk, felnőtt nő és azt csinál amit akar, ha tetszik neked, ha nem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szemével követi azt, ahogy Kamilla a takarót maga után húzva és abba bugyolálva magát a padlóra ül. Ő az ágy mellett állva az övét csatolja vissza. Néha ugyan benne is meglenne a hajlam rá, hogy hosszabb ideig ágyban maradjon és élvezze a zsibbadt kényelmet, ezt eddig nem tűnt úgy, hogy Kamilla igényelné. Ő pedig szintén nem rajong a meztelenségért onnantól, hogy megkapta, amit szeretett volna.
   -  Dior a neve. Ne kérdezd - és nem. Diornak friss fű kell a lábai alá.
Megkerüli az üres ágyát és a túloldalán ül le a szélére közvetlenül a lány mellé. Dior álmosan szusszan egyet a hálószoba fala mellé dobott szarvasbőr ágyában, amelyik tegnap éjjel átkozódások közepette került a helyiségbe. A kutya órákat töltött nyüszítéssel és kaparással, kettejük közül pedig Damian volt az, aki hamarabb feladta az éjszakák óta tartó állóháborút.
   -  Szóval? - Végigsimít a lány haján és a tincseket lesöpri a válláról. - Elviszed? Az életemet mentenéd meg vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hüledezve emeli mindkét kezét és az ujjait feszesen a halántékához nyomja, míg hátralép, az arcára pedig kiül a könnyen felismerhető "are you bloody kidding me" kifejezése.
   - Te dense fuck, ezt őszintén kérdezed? Még egyszer elmondom, hogy felfogd: nem hagytam volna, hogy baja essen és nem hagytam volna egyedül. Volt nálam pálca és tudtam, hogy mit csinálok, de ha baj lett volna szerinted mit tettem volna, hagyom elvérezni?
Másodjára nyomatékosítja, hogy ura volt a helyzetnek. Az érven talán segítene, ha az arca jobb oldalát, a nyakát és a karját nem csíkoznák vágások és ha nem szisszenne bele abba, hogy ha véletlenül az oldalához ér. Ez azonban nem változtat a meggyőződésén - ami őszinte -, hogy Charon egy pillanatig sem volt veszélyben.
   -  Igen, RENDBEN, elismerem, messzire mentünk tegnap, ezt szeretnéd hallani? De nem kényszerítettem Charont semmire. Megkérdeztem, hogy velünk tart-e, de NEM kínáltam meg semmivel  mielőtt megvádolsz ezzel is és NEM győzködtem, hogy jöjjön. Különben pedig húzd ki a fejed a családod seggéből, én megértem, hogy fel vagy baszva, de ezt a célozgatást még most fejezd be, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár így állna mindig helyre a világ békéje. Ő megszabadult a kutyától úgy, hogy azzal talán Elsie is boldog lesz - bár egyelőre nem tudja, ezt hogy adagolja majd be neki -, Kamilla pedig lehiggadt és talán elfelejtette a délutáni megjegyzését. Amennyire idegesíti, hogy volatilis a lány, annyira szereti, hogy ilyen könnyű hatni rá. Hagyja, hogy a lábára hajtsa a fejét és így, hogy nyugodt és cseppet talán álmos is, kifejezetten élvezi egy másik ember közelségét. A keze tovább matat a lány hajtincseivel.
   -  Lekötelezel. Tényleg. Azt mondjuk nem tudom megígérni, hogy Elsie nem fog bekövetni minden elképzelhető platformon, hogy képeket követeljen a kutyáról. De ha nagyon irritáló szólj.
Ezerszer letiltotta már a húgát. Majd ezerszer gondolta meg magát tizenöt perccel később. A lány tényleg nem idegesítő, csak sok, a személyes térről pedig nincs igazán fogalma.
Ő is elnéz a sötétbe boruló város felé, ami a huszonkilencedik emelet apartmanban tényleg a lábuk előtt hever. Sosem nyújt fényt éjjelente, mert inkább nézi a várost és hallgatja a hangjait, függöny pedig szintén nincs egyik ablakán sem. Ugyan Varsó nem New York, de a maga kelet-európai bájával együtt mindig szeretett itt élni.
   -  Ha ezt tetszik, a napfelkeltét imádnád a nappaliból. Miért nem alszol itt? A szoba, amit Elsie általában elfoglal most teljesen üres, ha pedig eddig nem jött, szerintem ma már nem jelenik meg. Persze ha nem zavar, hogy Dior melletted akar majd aludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Tudom, tudom, nem vagy olyan lány, igen, ezt már hallottam tőled egy párszor.
Meg sem próbálja leplezni azt a vidám cinizmust, amivel reflektál Kamilla egy általán nem meggyőző "nem vagyok ottalvós" kijelentésére. Természetesen, ahogy nem olyan lány, aki lefekszik a főnökével és aki soha többé be nem teszi a lábát Varsóba. Ezen nevetve hagyja, hogy az utolsó hajszálak kihulljanak az ujjai közül és felálljon az ágy széléről.
   -  És természetesen, csak a napfelkelte miatt. De azért ha keresel, tudod, hol találsz.
Ezzel hagyja magára a lány-kutya párost a hálószobában. Hogy az éjszakája további része hogy alakul, az már nem kizárólag rajta múlik, azonban a tervei szerint dolgozni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért hogy. Azért hogy. Miért? Ugyan az arca nem változik igazán és ugyanazzal a kérdő, de egyébként derűs kifejezéssel néz a lányra, a hangulat így is elhűl egy kicsit. Elsie vissza... az elvonóra, méghozzá szabad akaratából, egyetlen napra? Vörös zászló. Azonban azt még nem tudja, miféle.
Elfogadja Elsie kinyújtott kezét és játékos komolysággal rázza meg.
   -  Legyen így. Fél nap.
Valójában nem - esze ágában sincs diszkrétnek maradni, ha pedig a lány Carlisle-be megy, akkor ő a nyomában lesz addig, amg kiderül, miért. Annak ellenére, hogy tiszteletben tartja a testvérei magánéletét, Elsie esete más: majd megkapja a privát szférára vonatkozó előjogokat akkor, ha kiérdemelte.
Pár pillanatig még a lányt nézi, majd továbbfordítja a tekintetét a ruhákra.
   - Ezeket pedig - bök feléjük a poharával - ne felejtsd el bepakolni a ládádba. Mégis adnod kell az első benyomásra Hollókőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ismét az arcához emeli a kezét, ami továbbra is sajog az ütéstől, ismét megnézi az ujjait, ismét nem lát vért. Dühösen szipogva lép hátrébb egyet és ismét zsebbe teszi a kezeit. Ez a Natgeo-ba illő mozdulat pedig a néma jelzése annak, hogy behódol a domináns akaratnak és megadja magát.
Ugyanis nem idióta. Ha tényleg verekedésig fajulna a vita, azt talán megnyerhetné egész addig, amíg Amon pálcát nem ránt és pillanatokon belül darálthússá aprítja. Ha pedig ez mégsem történik meg, mi lenne a terv a továbbiakban? Véglegesen ledobják a kesztyűt, Amon hazamegy a családjához, meghiúsítja az eljegyzést, neki pedig Madlen elé kell állnia a magyarázattal, hogy miért? Kizárt - egó ide vagy oda, Damian tudja, mikor kell tessék-lássék behódolni és azt mondani, amit hallani szeretnének tőle.
Higgadtságot erőltet a hangjába és röviden lesüti a szemét, mintha tényleg számot vetne a tettei nem várt következményei felett. Nem érzi magát bűnösnek. Sem pedig felelősnek. De ha Amon ezt szeretné hallani tőle, akkor ezt fogja.
   -  Megígérem, hogy nem fog megtörténni. Te is tudod, hogy ezek a hétvégék nem átlagosak és igen, elismerem, nem kellett volna tegnap Charont elhívni, sőt, egyáltalán meghívni ide. Az én hibám. De te azt értsd meg, hogy engem is stresszel ez a szituáció, két napja este pedig még ott lelkendezett nekem, hogy mennyire szeretne párbajozni, gondoltam, ezt is szeretné és talán felengedne valamennyire. Hiba volt? Igen. Visszamehetek most már, vagy szeretnél megütni még egyszer?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Két hetet adott neki. Pontosabban: miután a konkrétumokat kihagyva nagy vonalakban elmesélte a hétvégén történteket, az apja ennyit javasolt, ő pedig betartotta a fentről érkező tanácsot. Hiába élt köztük egész életében, valójában semmit sem tud róla, hogy működnek és gondolkodnak a nők - de ha tudná, a Charonnal való kapcsolata akkor is eléggé összezavarná hozzá, hogy fogalma sincs, mit tegyen. Csak adj neki teret, aztán hívd meg valahová, ahová a barátaiddal mennél, így szólt a szülői intelem, és ha azt akarod, hogy megkedveljen, ne helyezz rá felesleges nyomást.
Akarja, hogy megkedveljék? Persze. Eddig azonban ezért a státuszért sosem kellett dolgoznia. Akiket a személyisége nem, azokat megnyerte a háttere, így gyerekkorától fogva elég népszerű volt hozzá, hogy ne zavarja egy-két tag antipátiája. Azonban ez a tag történetesen a felesége lesz - és ez nem várt komplikáció az életében.
Nem sokkal a megbeszélt tizenegy óra előtt hoppanál a park környéki, erre kijelölt és muglik számára szeméttárolónak álcázott mellékutcába. Ugyan nem koszos, de reflexből porolja le magát és csak aztán indul tovább. A téren rajta kívül többen lézengenek és igyekeznek az épület felé (ami a muglik számára a Korda Filmstúdió része, megmagyarázva az esetenként számukra értelmezhetetlen "jelmezeket", "kellékeket" és "animatronikus állatokat"), így is hamar felismeri a ligetben álldogáló, könyvét olvasó lányt. Az agyában egymástól függetlenül két gondolat születik meg: Az első, hogy Charon legalább tudja, hogy kell felöltöznie. A második, hogy ettől a ténytől nem érzi kevésbé feszültnek magát.
   -  Hey! Örülök, hogy itt vagy. - Annyira közel érve szólítja meg, hogy ne kelljen kiabálnia, de ne rémissze meg, ha Charon esetleg belemélyedt a könyvébe? Mégis ki olvas az utcán könyvet? - Mehetünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát ő megáll a lánnyal szemben, az egyik kezét a zsebébe ejtve, megvárja, amíg az feláll a padról és még egyet lép is hátra, tiszteletben tartva a személyes terét. Az üdvözlés épp annyira semleges, mint amennyire arra számított, az azt követő beleegyezés pedig szintén tárgyilagos a lánytól. Bólintással nyugtázza és ő is elindul mellette az épület felé.
Percek telnek el. Nem sok - talán egy vagy kettő. A versenypálya felől ritmusos, tradicionális zene szűrődik ki, a téren néha beszélgetésfoszlányokat hord feléjük a fel-feltémadó szél, a lábuk előtt elbukdácsol egy eldobott, öreg újságpapír.
   -  Szóval... milyen az iskola?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Az jó.
Charon nem segít a válasszal, ő pedig nem tudja, mit tehetne hozzá. Utoljára akkor látta belülről a kastélyt, amikor három évesen az anyja bevitte és hagyta, hogy összekrétázza a házvezetői iroda padlóját, így a mondat teljesen üres és inkább "how are you doing"- érzetű, mint valódi kérdés.
Hagyja, hogy a csend visszatelepedjen közéjük. Akkor szólal meg leghamarabb, amikor az épületet övező, állatalakokkal díszített kovácsoltvas kerítés előtt megállni kényszerülnek egy pillanatra, ő pedig a pultnál megadja mindkettejük nevét. Futólag a zakója zsebébe nyúl és miután aláírta a regisztrációhoz tartozó papírt, egy galleont csúsztat a pultra, amit a túloldalon teljes természetességgel vesznek át. Ismeri a járást, ismeri az etikettet és nem hiszi, hogy Charonnak magyaráznia kell, hogy ez az első volt csak azoknak a borravalóként odanyújtott érméknek a sorában, amit ezekben a körökben mindenki, akivel interaktálnak, várni fog tőlük.
   -  Jártál már versenyen? - Kérdezi tőle, ahogy továbbindul az épület felé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igenre van nemre számít. Ami nem teszi kifejezetten csalódottá, de eldöntötte, hogy ha tényleg ennyit kap viszonzásul, akkor leülteti majd a lányt a lelátón, ő elnézést kér, kimegy a mosdóba és a magának tett ígéretével ellentétben beszedi azt, amit csak a miheztartás végett elhozott.
Azonban most először már majdnem használható mondatot kap válaszul. Az ő arca így most először válik már majdnem derűssé, ahogy oldalra néz a lányra.
   -  Ha van verseny, hétvégente általában kimegyek pár órára. Itt speciel csak kétszer vagy háromszor voltam csak.
Az épület ajtajában, ugyan annak tágassága ezt nem indokolná, mégis megtorpan, hogy előreengedje a lányt. Reflex. A küszöböt átlépve tágas csarnokba érkeznek, a közepén fekete márványból faragott hoppigriff-szoborral. Nem messze tőlük balra arannyal rácsozott ablakok hosszú sora kezdődik, mögöttük a fogadásokat bonyolító varázslókkal, míg a terem túlvégébenn jelenleg szélesre tárt, üvegezett ajtók vezetnek tovább a versenypályára, ahonnan a lelátók lépcsői is kezdődnek.
   -  Ha a griffek érdekelnek - folytatja -, két hét múlva az enyémek is versenyeznek Skóciában. Elkísérhetsz, ha van kedved.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Na, ha érdekelnek, akkor ott a helyed. A kirkwall-i futam messze a legnagyobb, de az egyik kedvencem. Erre különben - teszi hozzá és a kezével mutatja az irányt a rácsos ablakok mentén. A fülkék előtt öt-hat embernyi sorok várakoznak, ők azonban a plebs: a boxok, amik őt érdeklik leghátul, vörös kötélkorláttal elválasztva várakoznak azokra, akik előzetesen regisztráltak és nagyobb tétben fogadnak. Eredetileg nem tervezett igazán nagyot nyerni (és veszíteni) ma, sőt, abban sem volt biztos, hogy fogadni fog. Azonban Charon társasága még mindig érezhetően feszültté teszi, ő pedig csak egyetlen módját ismeri a stresszlevezetésnek.
Ponrosabban, két módját. De a franciaországi hétvége óta jobbnak érzi a másodikhoz nem nyúlni addig, amíg nem feltétlen muszáj.
   -  Inkább papíron az enyémek, de nem én edzem őket, ha erre gondolsz. Úgy öt éve ki akart belezni az egyik, azóta szeretek egy egészséges... három vagy négy országnyi távolságot köztünk. Pont mint minden sikeres házasságban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lelkes? Egyáltalán nem. Képes tettetni annak érdekében, hogy ne hallja a tücsökciripelést? Abszolút. Rendben - a verseny említése tényleg jobban felvillanyozza, mint Charon üres és használhatatlan válaszai, pár mondatig pedig tényleg úgy érzi, hogy ezzel akár kezdhet is valamit, de... de nem.
A tanszünet említése ismét kényelmetlenül emlékezteti Charon életkorára és arra, hogy a lány iskolába jár. Ez még mindig olyasmi, amit úgy érzi, nem emésztett meg igazán. Ahogy pedig továbbsétál az előcsarnokban a fogadófülkék felé, ez a gondolat és annak a zavara ki is ül az arcára.
   -  Nem. Nem igazán.
Megáll a fülke előtt. A zsebébe csúsztatja a kezeit. Majd lepillant a karórájára a bal csuklóján. Elbambulhat egy pillanatra, így a bukméker halk köhintésére figyel fel, rendezi a vonásait és lép közelebb, hogy megtegye a tétjeit.
A délután további részében a lelátókon semmi érdemleges nem hangzik el köztük. Ő sokat nyer és sokat veszít - ahogy tervezte, ez azonban nem igazán segít a hangulatán.
Legközelebb akkor enged fel, amikor egy kényelmetlen csenddel felvezetett köszönéssel elszakad a lánytól és megáll ugyanabban a mellékutcában, ahová érkezett. Mély levegővétellel hunyja be a szemét és még sosem volt ennyire hálás a mugli szemeteskukák felszabadító szarszagának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lakásra hirtelen szakad csönd, mintha a falak üvegtábláin túl a város is elhallgatott volna, ő azonban még mindig hallani véli a pillanatokkal előtti zaj visszhangját. A kés, amivel a borítékot tépte fel a fekete gránit konyhasziget bárszékén ülve, tompa koppanással pottyan a még felbontatlan levelekre.
Shit - így hangzik az első épkézláb gondolata. Tanácstalanul bámul le a levél cafatokra tépkedett maradványaira, még mindig a meglepettségtől egészen hátrahúzódva. Visszaveszi a kést a kezébe és azzal piszkálja szét a többi levelet, mintha újabb rivallót vagy egyenesen bombát keresne. Azonban miután nem talál, egy gondterhelt sóhajjal és egy kelleténél agresszívebb mozdulattal, jószerével nekibassza az eszközt a falnak.
Ez... ez... ez egy nem várt komplikáció. A tekintete a faliórára vándorol és ahogy az elmúlt hetekben sokadjára ismét eszébe jut, hogy inkább férfiakkal kellett volna kezdenie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Neked is szia - mormogja halkan és becsukja a lány mögött az ajtót.
Kora délután óta volt ideje és alkalma végiggondolnia a történteket... és azt, hogy minél tovább rágódik rajta, egyre kevesebbet ért. A rivallók átka, hogy csakis az emlékezetére hivatkozhat és nem tudja újból végigolvasni az üzenetet, hogy tisztázza a fejáben egyre zavarosabbá váló részleteket.
Charon tud Kamilláról - ez nyilvánvaló és groteszk mód humoros, tekintve, hogy az utóbbi lány a két nappal ezelőtti szóváltásukat követően mindenhonnan letiltotta őt. Elhangzott Adél neve is, a kontextust azonban képtelen értelmezni. Tudja, hogy a lányok találkoztak, hiszen ő intézte így, de hogy az unokatestvére köpött, az... egyelőre elég abszurdnak és alaptalannak tűnik. Egyáltalán nem azért, mert Adél nem vonhatta le az egész egyszerű következtetést, hogy Kamilla és ő nem barátok. Hanem azért, mert a kuzinja színes múltját tekintve nem nézett ki belőle ilyen... árulást?
Zsebre tett kézzel követi a lányt a nappaliba, neki azonban egyelőre esze ágában sincs leülni (és egy pillanatra meg is emeli a vérnyomását a tény, hogy Charon ennyire otthon érzi magát, hogy megteszi).
   -  Nem tudom, mit karsz hallani. Szóval először inkább foglald össze, miről van szó, mert a levél eléggé kaotikus volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szeretőt. A szóra felvonja a szemöldökét, ha pedig Charon szerepe kisebb lenne az életében, most szórakozottan elnevetné magát. Pontosabban... Charon személye, mint olyan, elhanyagolható az élete sakktábláján. A státusza azonban megköveteli, hogy végighallgassa őt.
Közelebb sétál az azzal szembeni kanapéhoz, amin a lány ül, azonban az mögé lép és a háttámlájára támaszkodik, míg Charon beszél. Okkal helyez megfogható, fizikai határt kettejük közé. A lány szavait követően még hagy pár másodpercet, mielőtt válaszolna.
   -  Mindenekelőtt. Kamilla sosem volt a szeretőm és sosem volt a barátnőm. Igen, van múltunk, de azelőttről, hogy megismertelek. Nem tudom, hogy Adél miért érzi, hogy köze van hozzá annyira, hogy beszámoljon neked. Mert ez történetesen rád sem tartozik.
Szembeötlő a magatartása és a hanglejtés különbsége aközött, ahogy most beszél és aközött, ahogy Franciaországban viselte magát. A lány vonásait figyelve higgadtan és tárgyilagosan válaszol - és ebből egyértelmű, hogy igenis végiggondolta, mit mond majd.
   -  Kamilla származása pedig igazán lényegtelen. Ahogy ez az egész történet is az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Oi!
Ő nem emeli fel a hangját, de határozott annyira, hogy megállítsa a lányt, ha az tovább fűzné a szavait.
   -  Egy. Adél komplikál, fogalma sincs, miről beszél és őszintén, én sem tudom, honnan veszi ezeket. Ha pedig rám hallgatsz, pont az ő szavát nem veszed készpénznek ebben a témában.
Míg beszél a saját szavai elterelik a figyelmét annyira, hogy ne vegye észre, ahogy a kanapén támaszkodva ingerülten rászorít az anyagra.
   -  Kettő - a hangja itt már nyomatékosabb -. Nem vagyunk eljegyezve. Megvan a gyűrű, szóval ha beleszólást szeretnél a magánéletembe, akkor csak egy szavadba kerül, odaadom és ez egy másik beszélgetés lesz. És három.
Ismét kiegyenesedik a kanapé túloldalán.
   -  Nem számítasz annyit, hogy bárki pletykáljon rólad.