Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kendőzetlen csodálkozással pislog a lányra így, a kezét az ajtófélfán tartva. Kellett neki némi idő, amíg felfogta, hogy Kamilla áll itt a kezeit tördelve azok után,, hogy órákkal ezelőtt közölte, hogy hazamenne. Noha varázslattal alig percekbe kerül az utazás, a Mátra mégis messze van eléggé hozzá, hogy először összezavarja  a lány bejelentés nélküli érkezése.
   -  Ezzz... így igaz.
Rugózhatna a helyzet abszurdumán és rámutathatna a helyzet leplezetten toxikus ízért. Ő nem mondta, hogy Kamilla jöjjön, ő még csak nem is utalt rá, legfeljebb talán éreztette - azonban ez semmit sem jelent, hiszen a lány itt van. Szaját, bár meghajlított akarattal.  
Mi ez az érzés? Hasonlít rá, mint mikor a feketére fogad, a golyó pedig megállapodik a vörös kilencesen. Sajátos, határozottan nem pozitív, de nem is negatív thrill.
Kinyúl, megfogja a lány kezét és áthúzza a küszöbön, a másik kezével pedig belöki  utána az ajtót.
   - Szóval mi a terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Hm?
Átbújtatja a fejét a fekete pólón és a kanapé mellett állva visszafordul a lány felé. A fölre dobált, de egyébként gondosan válogatott díszpárnák és fehér huzat láttán röviden regisztrálódik az agyában, hogy az anyja aligha meg fogja ölni - hiába bármilyen pakoló- vagy tisztítóbűbáj, Alexandrának különösen éles szeme van hozzá, hogy kiszúrja a hátrahagyott, efféle rendetlenséget. Tinédzserkori énje legnagyobb fájdalmára. A kérdésre felhorkant.
   -  Szerintem dolgoznod kellene a pillow talk-odon - felel és most, hogy felöltözött, jóval relaxáltabban visszahuppan a kanapéra közvetlenül Kamilla mellé - Miért, szeretnél segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Semmit. Semmit nem szoktak mondani neki. Az egyetem legelső éve óta egyáltalán nem csinált ilyesmit, előtte pedig csakis a barátaival vagy olyanokkal, akikkel nem számított. Így megszokta a szituáció kínosságát és részéről nehezen tudná elképzelni, hogy ezt bárki máshogy intézné.
Nem igazán gondolja komolyan, hogy Kamilla segítene, vagy egyáltalán segítenie kellene neki. Így amikor a lány válaszol, ő is érdeklődve fordítja a fejét felé a kanapén. A válla majdnem hozzáér ebben a közelségben, és kicsit jól is esik egy másik ember melegsége.
   -  Ha te lennél az ő helyében te is meglepetést szeretnél inkább, ahelyett, hogy elvinnélek boltba, nem? - A lábait egymás után felteszi a dohányzóasztalra és egy kissé arrébb rúgja a az otthagyott tükörlapot -. Dehogynem - válaszolja meg a saját kérdését nem várva választ -. Családi ékszert illene, igen. Gyanítom, hogy a nagyanyám és az ő nagyanyja is azt várná el. De kevés lohasztóbb dolgot tudnék elképzelni annál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elneveti magát a válaszra. A fehér pornak és a váratlan, de annl mozgalmasabb társaságnak köszönhetően már egyáltalán nem érzi annyira feszültnek magát, mint délután, vagy az ezt megelőző napokban. Segít, hogy nem látja a még be nem pakolt bőröndjét a hálószoba padlóján, ami emlékezteti rá, hová utazik majd. Ő is szembefordul Kamillával a kanapén és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Ezt csak ő kapja. A bizonyítéka, hogy komolyan gondolom. Ezért cserébe maximum vállveregetés jár nekem egyelőre - magyarázza könnyedén az angolszász szokásokat. Mélyen belemehetne a tradícióba és abba, hogy milyen különös limbóban létezik most Charonnal, amikor semmilyen megállapodás nem köti, de mégis - de nem fogja, hacsak nem kérdezik.
   -  Éjszakákon át tudnék mesélni a családi drámákról és arról, hogy akár a nagyanyám, akár bárki más házassága miért nem tökéletes. De mondhattad volna hamarabb, hogy ennyire lelkesít ez a téma, elvehettelek volna téged inkább. Úgyis milyen otthonosan mozogsz már itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szeme egy pillanatra megrebben, ez azonban alig látható a félhomályban.
   -  Persze, hogy el akarom.
Újra és újra ez a kérdés. Mindenki akkora feneket kerít az akaratnak és a szabad választásnak és megfeledkezik róla, hogy a nevük a kiváltságok mellett kötelezettségekkel is jár. Magát a helyzetét pedig nem érzi fojtogatónak, ugyanis...
   -  Én döntöttem így. Én mondtam a nagyanyámnak, hogy meg akarok nősülni, ő pedig keresett valakit hozzá. Sokkal könnyebb és ésszerűbb így, mint az alternatíva. Ahelyett, hogy két szerelmes idióta döntene, két komplett család rágta át az eljegyzést, méghozzá olyanok, akik jót akarnak nekünk.
Nem él annyira buborékban, hogy ne fogja fel vagy érezze át, hogy a körein kívül másnak abszurd lehet a szituáció. A köznyelv ugyanis hajlamos az elrendezett házasságot összemosni a kényszerítővel; míg az előbbiben semmi kivetnivalója sincs, az utóbbit ő is undorítónak tartja.
Azt pedig, hogy Charont nem szereti, jelenleg áldásként éli meg. Túl sok komplikáció. Túl sok kötelék.
   -  Vérzik a szívem ettől - válaszol. Kinyúl, az ujjával megböki a lány orrát, majd egy szusszanással felül a kanapén.
   -  Lassan tényleg csomagolnom kell, ha nem gond, de maradhatsz különben. Itt is alhatsz, ha szeretnél. Csak délelőtt kell elmennem, de a húgom szobája addig üres.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A legjobb, hogy a lánynak nem kell egyetértenie vele. Ő is megtehette volna, hogy kardoskodik a nagy és igaz szerelemért, ha nem látta volna a saját szemével, hogy milyen jóvátehetetlen fertő az és nem döntötte volna el, hogy nem kér belőle. Megalkudni és követni a tapasztalt tanácsot biztonságos és megnyugtató. Nem ő lesz a következő Flaviu, aki féltékenységből vagy egyéb, szerelemnek hitt, volatilis érzelemből véresre veri a feleségét.
Ugyanis ismeri magát és nem igazán bízik meg abban, akit a tükörben lát.
   -  Pedig még lehetsz - szól utána, ahogy a lány feláll és a holmiját összeszedve elindul a cipőjéért. Marasztalja? Dehogy, hiszen az nem vallana rá, mindössze...
   -  Nem zárom be az ajtót, ha véletlenül meggondolnád magad. Ismét.
Ezzel hátat fordít a lánynak, kinyújtóztatja a tagjait, visszasétál az asztalához és ledobja magát a rendetlen táblázatokkal és papírhalmokkal szemben. A hangján hallani a jól szórakozó mosolyát, ami még akkor sem tűnik el, amikor a telefonja után nyúl, hátradől és visszatér oda, ahol Kamilla érkezése előtt tartott. Mint ahogy azt tervezte: pénzt fog bukni ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Számított valamiféle feszülésre Amon részéről, hiszen ő is érzi a szituáció kínosságát, azonban reménykedett benne, hogy ezt később, valamennyire több ital és valamivel kevesebb tapintatos távolságból figyelő - de így is figyelő - szemtanú előtt kell megejteniük. Nem érzi magát fehér lovagnak, de azt igen, hogy kinőtte már, hogy nyilvánosság előtt tárgyalja meg a magánélete ügyeit. Márpedig, ha tetszik Amonnak, ha nem, Charon jelenleg abba a vödörbe került.
Az olivabogyót, amivel a fogpiszkálónál fogva eddig az italát kevergette, visszaejti a pohárba.
   -  Úgy teszel most, mintha te szent lettél volna az iskolában. Őszintén örülök neki, hogy tizennégy évesen megtaláltad az életed szerelmét és bárcsak mindenkivel így lenne. De nincs így, és ha öt-tíz éves történeteket szeretnél felhánytorgatni, legyen. De én nem hazudtam senkinek. Pláne nem csaltam meg senkit.
Ezzel iszik be a lila koktélba, pontot téve a mondata végére. Ha Amon le szeretné dobni a kesztyűt itt a medence partján, ő is szívesen megteszi és ha kell, mindezt Sienna és a többiek előtt. Míg Amonnal néz farkasszemet, a szerekkel kapcsolatos megjegyzésre épp, hogy kicsit összehúzódik. How rich from you!
   -  Ha ennyire félted, akkor aludj a szobánkban a padlón, bánom is én. De elfelejted, mit mondtunk azokra a lányokra, akiket körbevett családi a túlféltés. És különben azt is, mit csináltunk velük.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amon közelebb lép - neki pedig minden izma megfeszül. Hallja, hogy a medence túlfelén a beszélgetés félbeszakad. Ugyan sosem ő üt először, nem idegen számára a fizikai agresszió. Így beleáll a fenyegetésbe, még a poharát is leereszti a kezében passzívan jelezve ezzel, hogy nem szarta magát össze a provokációtól.
   -  Most a te húgod de az én feleségem lesz, szóval örülnék, ha még most kiszállnál a magánéletéből és az enyémből is. Az pedig, hogy ezt a státuszt összemosod a kalandokkal, inkább rólad árul el dolgokat és nem rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nyugágyban fekve oldalra billentett fejjel, elgondolkodva nézi a feszített víztükör tetején lebegő, színesen világító gömböket. Halkan szipog - a törölközőt pedig, amit hosszú ideje már csak megszokásból szorít az arcához, átveszi a másik, rászáradt vértől maszatos kezébe. Tudja, hogy Amon valahol egy ugyanilyen nyugágyon, közel ugyanilyen állapotban, a szemöldökén felhasított bőrrel lábadozik, ez a gondolat pedig egész cseppet lendít a mentális állapotán.
Nem volt kérdés, hogy ha párbajra kerül a sor, veszíteni fog. De az sem, hogy ahogy a társaság leért a tágas borpincébe, majd pedig a nehéz vasajtó becsukódott mögöttük, ő és Amon lesz az elsők, akik szinte egyszerre jelentkeznek majd résztvevőnek. A nap előrehaladtával bár elfoglalta magát és nem foglalkozott a sráccal, néha akaratlanul is érezte magán annak a sértődött, vádló tekintetét, a feszültség pedig mindketten tudták, hogy nem maradhat feloldatlan.
Barbár? Talán. Ám hiába vesztett, amikor kézrázásra került a sor, jobban és majdnem megkönnyebbülve érezte magát? Elvitathatatlan. Senki sem vonhatja kétségbe a vér látványának felszabadító erejét, származzon az bárkitől. Noha nem hiszi, hogy a nézeteltérés megoldódott, de mielőtt hátat fordított volna neki, hogy kisétáljon a sebeit nyalogatni, a tekintete még elkapta a tűzszünet néma biccentését. Ez pedig egyelőre elég.
Újra szipog, a törölközőt végre elveszi az arcától. A szemgödrétől a szájzugáig nem kifejezetten mély, éles szélű vágás húzódik, a ball orrlyukából pedig érzi, hogy valamelyest még mindig szivárog a vér. Egy zaklatott szusszanással gyűri gombócba a törölközőt, majd hajítja a medence felé.
Halk csobbanás, a vízben lassan feloldódó vér. Összefont karokkal fordítja a fejét a csillagok felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amon összefoltozza. Nyilván így lenne. Hiába a korábbi közjátékuk a medence mellett és hiába a teátrális faszméregetés átvitt értelemben a lány tulajdonjoga felett, zsigerből egyelőre benne sem merül fel, hogy neki kellene védelmezőként fellépnie, ha valaki összevagdossa a lányt. Gyakorlatba átültetve talán másképp élné meg a szituációt, most azonban a lány válaszára az egyetlen gondolata az, hogy ha holnap a lány tényleg kiáll akkor Amont fogja javasolni partneréül. Nem hiszi, hogy annyira eldurvulna a helyzet, hogy Charon megsérüljön - hiszen a mai párbaj nem volt egészen normális -, de ha mégis megtörténik, könnyebb lesz Amont felelőssé tenni.
A törölközőt még egyszer végighúzza az arcán égelenkedő seben, majd ahogy korábban a másikat, ezt is összegyűri és a medencébe dobja. A kioldódó vér a textil törül halvány rózsaszínre színezi a megvilágított vizet.
   -  Csak akkor iszom, ha oka van. Az alkohol hülyévé tesz. Néha pedig felszabadító hülyének lenni - válaszol a második kérdésre először. Ezt nyomatékosítva pedig le is nyúl a napágy mellett a kövön álló poharáért, amit még mindig félig tölt a soha el nem olvadó jégkockák körül maradt kevéske, rozsdabarna koktél. A sötétben nehéz lenne kiszúrni a tündérpor enyhe, fénylő kavargását, legfeljebb akkor, amikor feljebb ülve a szívószálával megkavarja az italt.
   -  Ha nem iszol, szedsz valamit? - A kérdés provokáció vagy sértés is lehetne, az ő férfoltos arca azonban csak kérdőn fordul a lány felé. - Tudod, nekem azt mondták, rossz társaságba keveredtél. Ehhez képest eddig alulteljesíted az elvárásokat, mint családi szégyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Oké, okkké, csak kérdeztem. Te tudod - hárít a pohara fölött. A lány heveskedő válasza sejteti számára, hogy némi feszegetéssel találhat valamit, ami az alkoholhoz vagy drogokhoz köthető. Ő azonban most nem keres aktívan támadási felületet, hogy ráharapjon a témára. Így mindössze, amíg kiissza a koktélja maradékát és visszateszi a poharat a földre, agyban feljegyzi magának a részinformációt.
A napágyban heverészve a lányt nézi, amíg az beszél. Pótcselekvésként a hüvelykujjával az ellentétes kézfejére száradt vért kapargatja.
   -  Mesélj Rosierről - veti fel hirtelen. A rossz társaságon keresztül Charon végeredményben magától hozta szóba a témát, így az átvezetés természetesnek hat és talán nem tűnik fel az előző pár kérdésének taktikussága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elfordítja a tekintetét a lányról, a fejét visszadönti a nyugágyra és inkább ismét fölnéz a csillagokra. Kellemetlen a téma? Abszolút, mármint... érti, hogy kellemetlennek kellene lennie és mióta beszélt Charonnal a pubban, az agya hátsó polcára el is tette a problémát, amit egy név és arcnélküli idegen jelent. Érzelmileg azonban egyelőre nem érzi át igazán a kínosságot. Nem tud és nem fog féltékenykedni olyasvalakik miatt, akiknek a létezéséről hetekkel ezelőtt még csak nem is tudott.
Tehát Mardekár. Minisztériumi gyakornok. Jövendőbeli vezető. Beharapja az alsó ajkát, töprengve ráncolja össze a homlokát, míg hallgatja a leírást, ami... ami a köreikben egyáltalán nem meglepő. Ha a születése pillanatában nem lett volna lefektetve már, hogy a családi Estate székébe kerül, minden bizonnyal ő is a Minisztériumban tologatná a papírokat. Így Charon szavai még csak nem is hagynak benne igazán nyomot, közvetlenül az utolsó mondatig.
Ekkor azonban a keze abbahagyja a kézfeje piszkálását.
   -  És te sem hiszed, hogy a varázslóknak be  kéne feküdnie a mugliknak, csak mert azok többen vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A beszélgetés pedig egy különös és nem várt fordulatot vesz.
A félig feltámasztott napozóágyon fekve a lány felé fordul és maga előtt összefonja a karjait. Bár az arca részben árnyékba borul, részben pedig még mindig rászáradt vércsíkoktól maszatos, elgondolkodó kifejezést vesz fel. Mintha csak egy felületes csevegésben venne részt és tényleg érdekelnék a lány szavai. A szeme az egyedüli, ami kutatóbb, mint korábban.
   -  Ezzel nehéz vitatkozni. De szerintem senki sem állította, hogy a muglik egyenrangúak, mindössze hasonlóak hozzánk.
Mielőtt válaszolna, egy pillanatra elpillant a lány válla fölött, hogy biztos egyedül vannak-e, de ez talán nem észrevehető a félhomályban. A legtöbb ember valószínűleg felülne és felháborodottan visszakérdezne most: arra célzol, amire gondolok? Mások csak kínos félrepillantások közt rántanának vállat és terelnék el a témát ráérezve arra, milyen témát kerülget a lány.
Damian azonban más. Nem tudja, mibe tenyerelt bele, azt sem, hogy egyáltalán beletenyerelt-e bármibe: hiszen csak beszélgetnek, idegenkednek egymás előtt, így bőven előfordulhat, hogy Charon szavai csak rosszabbul hangzanak, mint ahogy azt tervezte. Rákérdezhetne? Abszolút.
De nem fog.
   -  De ezek manapság kényelmetlen gondolatok. Senki sem mer beszélni róluk. Megértem, hogy anyádék befeszültek tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Charon tovább beszél. Háborúkról, kompenzációról, identitásról. Tudja, hogy elmúlt tizennyolc éves, ám alig; ezek pedig nagy szavak és még nagyobb gondolatok valakitől ennyire kevés élettapasztalattal. Damian nem sokkal idősebb nála - bár ebben a korban még súlyosnak tűnhet a szakadék -, de nincsenek ilyen szélsőséges nézetei.
A szavak azonban ismerősek számára. Ő is a Roxfortba járt. Ő is volt tizenpár éves. Organikusan ő is megtalálta azt a társaságot, akikkel osztozott abban a bizarr élettapasztalatban, hogy a nevüket a születésük pillanatában a könyvtárszoba falára hímezték. Tehát ő is hallotta a frázisokat, bár a baráti társasága összekacsintva és gyáván az asztal alatt dédelgette a forradalmár gondolatait. Nevettek a sárvérűeken, visszaböfögték az idősebbektől hallott, bántó vicceket, de gyávábbak voltak ennél továbbmenni. Az időszak pedig hamar elmúlt és mint annyi másik kínos, tinédzserkori emlékké fakult.
Tűnődve nézi és hallgatja a lányt. Nem szeretné levonni a következtetéseit, most még legalább is. Rossz társaságba keveredett - azt mondták. Ezzel pedig az elsumákolt, félrenéző kifejezés új értelmet kezdett nyerni benne.
Először feltámaszkodik a kezén, majd ő is felül a lánnyal szemben az alacsony napozóágyon.
   -  Mit értesz identitás alatt? Mugli tárgyakat, mugli módszereket vagy mugli gondolatokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szája mosolyra húzódik. Nem vidám, a gesztus, hanem elgondolkodó. Az éles és szinte riasztó kezdést követően ugyanis abban, amit a lány mond, nos... elvitathatatlanul van ráció. Elfogadja és betartja a rejtőzködési szabályokat, hiszen ellenkező esetben megbüntetnék - azonban nem ért egyet velük. A mugli tárgyak használata azonban gyerekkora óta az élete része, hiszen az apja kviblinek született és a varázsvilágban él ugyan, de meg kellett tanulnia nélkülözni az eszközeiket. Damian így abban a sajátos helyzetben szocializálódott, amiben közelről tapasztalta mindkét világ előnyeit és hiányosságait.
Válaszra nyitja a száját, a manó érkezése azonban egy pillanatra belefojtja a szavakat. Összekulcsolja a kezeit maga előtt, hogy a térdei közt lógatva őket nézzen vissza a szedelőzködő állatról a lányra.
   -  Vetkőzz le - felel könnyedén -. Ezekben úgy nézel ki, mint egy mugli, Charon. Vedd le a ruháid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mondata nem igazi utasítás. Még csak nem is igazi sértés. És pláne nem kérés. Inkább egyfajta taktikai odaszúrás a lány mondandójával kapcsolatban - a domináns áthallás már csak kellemes, meglepő plusz. Szereti ezt csinálni az emberekkel akkor, amikor még nem ismeri őket: meghallgatni, egyetérteni, majd kirántani alóluk a szőnyeget, hogy utána azonnal szabadkozzon: bocs, csak egy rossz vicc volt! Szeretné látni és szeretné túllépni Charon határait, így amikor az láthatóan meghökken, majd pedig feláll, sértett vagdalkozásra számít. Követve a lány mozdulatát ő a kezeire támaszkodik maga mögött, hogy felnézhessen rá, ekkor pedig már nem palástolja a vigyorát, ami... pillanatokon belül, ahogy jött, úgy tűnik el az arcáról.
   -  Állj - vágja rá azonnal, ahogy Charon a háta mögé nyúl - állj le - ismétli meg nyomatékosan, és ebben a kérésben már leheletnyi pánik csendül. A textil a lány kezébe hullik, közelebb lép, ő pedig ezzel reflexből emeli az arca elé a karját felkészülve rá, hogy megütik. A szituáció túl gyors és túl szürreális hozzá, hogy igazán feldolgozza, vagy egyáltalán, hogy elfordítsa a fejét. A ruhadarab a fejére hullik, majd onnan lepottyan a vállára.
Őszinte megdöbbenésben válik mozdulatlanná. Ez... hogy mi?
Ritka pillanat, amikor Damian Flaviu nem tudja, mit válaszoljon. Csodálkozva pislog és nézi végig, ahogy Charon meglibbenti a haját, hátat fordít, majd elsétál a sötétben.
Másodpercek telnek el. A kezét visszaejti maga mellé a nyugágyra. Érzi, hogy a fürdőruha a válláról most már a kézfeje mellé esik... majd elneveti magát.
Hát ez fenomenális! Charon, mielőtt belép a nyaraló ajtaján, még hallhatja a nevetését. Azt azonban már nem láthatja, hogy Damian jókedvűen a földre pöcköli maga mellől az anyagot, majd visszahever a nyugágyba. Nem is reménykedett benne, hogy aludni fog ma, de ezek után pláne nem fogja követni a lányt a közös szobájukba és különben is...
A telefonját némi fészkelődéssel húzza elő a farzsebéből. A képernyő fényénél hunyorogva kikeresi Kamilla számát, miközben pedig az ujjai az üvegen matatnak, a másik kezével csettint a vizes ruhával visszatérő manónak. Még egy ugyanilyet, mutat az üres poharára, majd rányom a küldés gombjára:
mi van rajtad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Oi! Charon! Várj már, várj már, mindjárt megyek... Charon!
A medence zárt, ligetekkel körülvett túloldaláról, egész véletlenül szúrja ki a lányt. Hamish elégedetlenkedő ciccenését csak egy türelmetlen intéssel nyugtázza, a seprűt pedig a másik kezébe átvéve indul el a lány felé. Mondom, menjetek, utolérlek, szól vissza felemelt hangon a válla fölött, a seprűt átveszi a másik kezébe és átgázol a csinos virágoskerten, ami a birtok hátsó kijáratáig vezető fenyőligetet választja el a medence márvánnyal borított, sokkal világosabb terétől.
Néhány felületes pillantáson kívül ma egyáltalán nem találkozott a lánnyal - sőt, belegondolva nem tudná felidézni, hogy délelőtt óta látta-e egyáltalán. Jól érezte magát a társaságában, ahogy pedig a seprűkkel együtt az érmék és bankjegyek is előkerültek, ő rögtönzött fogadóirodaként hamar megtalálta a szerepét. Részt vett pár versenyben, a nap azonban nem rejtegetett igazi izgalmakat, csak eltelt. Ahogy azonban a lányok egymás után elszivárogtak (fogalma sincs, merre, annyira nem figyelt), egy kisebb, rögtönzötten összeverődött társaságban sunyin ugyan, de előkerült pár zacskó és fiola is. Ez utóbbi társaságról szakadt le imént, és ők azok, akik továbbindultak az ösvényen.
   - Hey Charon, minden rendben? Ezerfelé kerestelek.
Ezzel áll meg nem messze tőle és ez az első hazugsága. Nem kereste.
   -  Páran lemegyünk a völgybe pár órára. Van kedved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Remek. Remek. Megvagyok, azt mondja, bár részéről bármi lehetett volna a válasz, hiszen magát a kérdést is csak töltelékként tette fel, reflektálva a különben ilyen pillanatokban nem egyértelmű, de jó neveltetésére. Tudja, hogy a lányok nap közben eltűntek valamerre és azt is, hogy a menyasszonyok és feleségek szemforgatása nélkül nem ő volt az egyetlen, aki sokkal felszabadultabbnak érezte magát. Ennek a virágányáson való átgázolás és a seprű, amit a cipője orrára támaszt már természetes folyománya.
   -  Persze - válaszol úgy, mintha nem értené azt sem, hogy a kérdés vagy bármi egyéb alternatíva felmerülhet a lányban. - Tudok egy helyet az erdőben, jó lesz, csak gyere. Csak te, én, még páran és senki - furcsán int a ház felé -, nyávogó. Jó vagy így, nem kell seprű sem, viszlek én ha kell, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Remek. Gyere a patak partjára, ott fogunk várni.
Charon nem akadékoskodik. Nem tesz fel olyan értelmetlen kérdéseket, mint a mit szedtetek be? ezt mégis hogy gondoljátok? vagy a biztosan meg szeretnétek halni? Ő pedig ebben a pillanatban értékeli ezt az istenadta simulékonyságot és azzal viszonozza, hogy ő sem problémázik rajta, hogy Charon nem tart azonnal vele. Így, hogy útbaigazította, megfordul ő is, hogy a lépteit szaporábbra véve utolérje a négy másik srácot, és az ő társaságukban sétál le a keskeny ösvényen át a hegyoldalon álló nyaralóból az alatta kanyargó völgyig a szürkületben.


Lebegő fényfoltok világítják meg az apró, kitaposott tisztást. Charon sejtelme beigazolódni látszik azzal, hogy az út közben kenyérmorzsaként varázslattal gyújtott fényeken túl elég a hangokat követnie - de ha megérkezik és közelebb lép, ugyanezt mondhatja el az éles és jellegzetes szagról, amink epicentruma az a szál, amit a tisztáson várakozó, rögtönzött hippy dobszakkör tagjai adnak kézről kézre. Idefelé jövet részükről tisztázták a tervet és a játékszabályokat, így már csak Charonra várnak, hogy őt is felzárkóztassák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Damian sosem dohányzott - ha ez nem lenne egyértelmű abból, hogy a szálat a két ujja közé fogva viszonylag ügyetlenül adja át a mellette álló társának, elárulja a mozdulatot követő köhögés, nagyjából egyidőben azzal, hogy Charon lába földet ér a tisztáson. Gyakorlott sámánként azonban érzi, hogy elért arra a pontra (történetesen, amikor egy hintaágyban fekve kifulladna), hogy kénytelen balanszírozni a hangulatán. A vészhelyzetek pedig súlyos megoldásokat követelnek.
   -  Charon, remek, remek - felé fordul és hátrál egy lépést, hogy helyet adjon neki a rögtönzött körükben, ehhez pedig a szabad kezével int is egy aprót. A hangja kissé elcsuklik az első szavaknál a füsttől. - Csak rád vártunk. Szóval! Látod a patakot?
A seprűt, amit eddig maga mellett támasztott most felkapja és a nyelével a tisztástól pár méterre kezdődő, sziklákkal csipkézett lejtő felé bök a fák között.
   -  Egy kör a patak mentén, a völgyön át a piros malomházig és vissza. Az első, aki visszaér, nyer. Fejenként... száz? Százötven? - A többiek felé pillant megerősítésként, ahonnan beleegyező mormogás a válasz. - Százötven galleon a tét. A nyertesé mind. Pálcát használhatsz, de nem PvP. Kérdés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Co do cholery, Els...
Alvástól összekócolódott hajjal, az előző napi farmerjában és pólójában kerül elő a hálószobájából délután négy táján. Arra azonban nem számított, hogy a nappaliba érve, ahol az ilyenkor megszokott regenerációs rutinját tervezi lefolytatni, majdhogynem beleütközik egy dobozokat pakoló, idegen férfibe. Nyűgösen emeli a szeméhez a kezét és a tenyerének élét a homlokán megtámasztva néz végig a csatatérré változott szobán. A huszonkilencedik emeleti lakás padlóján cipők dobozai, selyempapírok, ruhák, letépkedett címkék, kifordított, majd félredobott táskák hevernek.
   - Mondd, hogy ezeket nem az én pénzemmel tervezed kifizetni...
A három férfi láthatóan nem zavartatja magát, folytatják a felpróbált dobozok kicsomagolását és az újak kibontását. Ő egy fejfájós nyögéssel nyugtázza csak Elsie kérdését, amihez számára túl korán van, majd egy dobozt félrerúgva átvág a szőnyegen, hogy ledobja magát a kanapéra.
Nem beteg, még csak nem is másnapos - ez az állapot csak a krónikus kialvatlanságának folyománya és aki ismeri Damiant, annak megszokott látvány. Hogy heteken át nem alszik igazán, az csak egy ideig maradhat büntetlenül, így két-háromhetente egyszer teljesen váratlanul bedől az ágyába, hogy tizenhat órát aludjon. Ezeknek az estéknek a másnapja pedig sosem egyszerű, de legalább rutinja van benne, hogy tegye magát a lehető leghamarabb emberré.
   -  A jobboldali egyébként. A szatén - ezt már behunyt szemmel teszi hozzá a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pár napról volt szó. Megígérte a szüleiknek, hogy befogadja Elsie-t és rajta tartja a szemét, mielőtt az beköltözne a kastélyba, ahol majd korlátok közé szorítják a szabados természetű húgát. A lány előtte is lógott nála, így számított rá, hogy hurrikánként érkezik majd, és... nem kellett csalódnia.
A bokája tájáról valahonnan vinnyogó, nyöszörgő röfögést hall. A fél szemét nyitja csak ki és hogy a kutya ne érje el, az előtte tornyosuló dobozhalom tetejére pakolja a lábait. Annak hallatán, hogy Elsie utal rá, hogy nem tervezi a felhalmozott ruhákat saját maga kifizetni, még csak a szemét sem nyitja ki.
   -  Ananász és alma. Jéggel. Mentával. Köszi.
Amikor a kezét leejti maga mellé a kanapén érzi, hogy a tenyere valami különösen puha dologra hullik. Oldalra fordítja a fejét, kinyitja a szemét, majd egy fintorral arrébb tolja az odavetett Versache-címkés hálóinget.
   -  Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, Els - kezd bele óvatosan, a tekintete pedig továbbvándorol a ruhákon - de nem én vagyok az iskola igazgatója, ugye tudod? Nincs az az adomány, ami külön szobát és gardróbot intéz neked a kastélyban. De egy lakást tudok intézni a falban, ahová lejárhatsz hétvégén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Fogalmam sincs - válaszol. Ó, ennyire nem hülye. Két idősebb és két fiatalabb lánytestvérrel hátszélben kiszagolja a hátsó szándékot a kérdés mögött, ő pedig makacs mód tartja magát hozzá, hogy nem fog válaszolni rá. ELeve hiba volt hagynia, hogy Elsie kicsavarja a kezéből a mobilját és végigpörgesse az üzeneteit, majd utána kelletlenül magyarázkodóba fogni, mint egy lebukott tinédzser. Mondjuk azon csodálkozik, hogy ha a névre nem is, a húga a kontextusra egyáltalán emlékszik abból a beszélgetésből.
Átveszi a poharat, egyelőre azonban nem iszik bele, hanem a térdére támasztja. A dobozokkl szedelőzködő férfiakat nézi.
   -  Nem szeretnél saját helyet magadnak? A saját holmiddal? A saját... vendégeiddel, ha úgy alakul?
Óvatosan kérdez vissza. Jóval óvatosabban, mint szokott, kikerülve a tényleges válaszadást. Hogy őszinte legyen, nem me sem fordult a fejében, hogy a faluba költözzön, hiszen mégis, mit keresne ott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Visszahunyja a szemét és megrázza a fejét. Elsie a víz alá is nyomhatná, akkor sem árulna el többet, akkor sem, ha különben nincs miről beszámolnia. Ismeri a húgát és nem szeretné, hogy komplikálni kezdjen, ami Elsie tekintetében két dolgot jelenthet: vagy holnap reggel arra nyit be, hogy nem csak Kamillát, de annak a szüleit is meghívta teára, vagy, és ez sajnos valószínűbb, hogy a lányt ujjbegyek és szemgolyó nélkül veti majd partra a tenger.
Így a további puhatolózást elengdi a füle mellett, először pedig arra reagál érdemben, amikor hirtelen minden tekintet rászegeződik. Csodálkozva néz a férfiakra, majd vissza a húgára, és eltelik pár másodperc, mire felfogja, mit várnak tőle.
Egy irritált ciccenéssel int az egyik férfinek, de kötekedés nélkül írja alá a felé nyújtott számlát a pontozott vonalon. Hiszen mindig aláírja. Ez még csak nem is volt kérdés.
Az ajtó hamarosan csukódik, ő pedig visszaül a kanapéra. A jégkockák összekoccannak a poharában, ahogy azt megingatja a kezében.
   -  Meg fogod szokni és megtalálod a társaságodat - tér ki ismét a válaszadás elől. - A kastélyban például ott lesz Charon. És Nathaniel. És Esther az előkészítőben. És Adél, és... és a többi rokon. Ha megkéred, Charon biztos repesne a boldogságtól, hogy a hétvégéket a faluban töltse a kastély helyett. Keresek nektek elég nagy lakást, hogy elférjetek, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy elmagyarázza az útvonalat, arrafelé nézve, majdnem apai büszke szusszanással ejti le a kezét. Egy késő délután megkezdett, hosszú és kaotikus beszélgetés szülötte a terv, ami valahogy úgy kezdődött, hogy "százötven galleonban rá, hogy nem mered". Ez utóbbit azóta balladai homályba fogta az idő, azonban a felbújtóra tisztán emlékszik...
   -  Én.
... és jelenleg nem látja okát annak, hogy ezt eltitkolja. Charles a kör túloldalán még utolsót szív a körmére égő szálból, mielőtt a száraz avarba taposná, ez pedig úgy fest, mindenki számára néma jelzése annak, hogy készen állnak a produktumra.
   -  Szóval!
A patak felé fordul és az egyik lábával átlép a seprűn. Az avar zizzenéséből hallja, hogy legalább három másik társa is felsorakozik - bár a so jelenleg erős idézőjelek közt értendő - és ugyanígy tesz. Megvárja, míg mindenki abbahagyja a feszengést, majd a miheztartás végett még utolsó pillantást vet Charonra is.
   -  De most próbáld magadon tartani a ruháid. - Teszi hozzá tessék-lássék lehalkítva a hangját, amit nyilvánvalóan mindenki kifogástalanul hallhat. Majd, gondolatban még pontot sem téve a gondolat végére: - Három, kettő, egy, fuck you bitches!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Négyévesen kapta az első, fel nem emelkedő seprűjét. Korai még, mondta akkor az anyja és korai is volt. A sebhelyet azóta őrzi a szemöldöke alatt, pedig nem emlékszik már rá, hogy nekiment-e valaminek, vagy leesett a játékról. Azonban arra igen, milyen volt, amikor a seprű először elindult vele. Pure bliss. Manapság kémiai segítség nélkül nemigen találja az érzést.
Ahogy jelt ad, rámarkol a seprűre és a gondolatai és a beszéde csapongó jellegéhez képest gyakorlott mozdulattal indul. Innentől kezdve pedig nem érdekli, ki hol van és mit csinál, felőle akár a földbe is fúródhatnak, seprűn végre elemében érzi magát és amikor a patak partjára vezető rövid lejtőt követően egy éles kanyarral elindul a víz folyásának mentén, a csípős fűszagon túl az egész napos frusztrációját is maga mögött hagyja.

Szürkületben és éjszaka repülni szürreális érzés. Közvetlenül maga mellett látja elsuhanni a meredező faágakat, a sziklákat fejmagasságban; az ő reakcióidejét azonban kiélezi a kis kék fiolák és a hirtelen adrenalinhullám, ami akkor csap át a feje fölött, amikor először centiz ki egy patak fölé hajló, súlyos fatörzset.
Érzi, hogy vékony ágak karcolják végig, neki azonban nevetnie kell, nem örömmel, de felszabadultan. A következő, kidőlt fatörzs alatt fejjel lefelé fordulva suhan át és ugyan a szeme sarkából lát valami mozgást, ami arra utal, hogy követik, részéről nem érdekli és csak élvezi, hogy él.

A malomház a semmiből bukkan fel előtte. A seprű farka végigkarcolja a málladozó, mohás kerítést, ahogy ő épp, hogy kikerüli a deszkákat és érzi, hogy az alkarját, amit az arca elé kapott, végigmarják a meredező galagonyabokor ágai.

Számára hosszabbnak tűnik, de valójában alig percek telnek el addig, míg maga előtt először meglátja a társaságuk hátrahagyott, elvarázsolt fénygömbjeit. Határozottan elegánsan érkezik és huppannak a cipői az avarba, ám ha bárki igazán sasszemű észreveheti a keze remegését, amivel félredobja a seprűt.