Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem tartalak. Minden reggel hálát rebegek, amiért vagy nekem - ezt gyorsan le akarom szögezni, mert ez nem ilyen tartásról szól. Az más kérdés, hogy a családom ennek hallatán mennyire érzékenyülne el, de könyörgöm, most hol érdekel a családom, mikor romokban az életem?
- Vaaaagy, gyorsan beteg leszek, te bezársz és elmegyünk valahová, ahol szégyentelenül lerészegedhetek - ez valahogy sokkal jobb ötletnek tűnik, mint beülni arra az órára. Egy alkalom csak nem számít akkora dolognak, ha az összes többin jelen voltam, nem?
- Nem fogja. És az rossz. De rossz az is, ha úgy tesz, mintha meg sem történt volna, az meg még rosszabb, ha ezek után kerül, mintha fertőző lennék... egyszerűen itt nincs jó... - sóhajtok fel, mert most már egyre világosabb, mekkora ostoba is voltam. És nem a világ legjobb érzése. Fáj annyira, mint a szakítás Domival.
- Eszemben sincs, csak... Franciaországban minden annyira sokkal egyszerűbb volt. Nem volt ott Berci. Nem volt ott az anyám mumusa... amúgy tényleg az. Volt egy óránk, elvileg mumus volt, de konkrétan az anyám lépett ki - jó, kicsit elkalandoztam, de ez is lényegi infó. Valószínűleg nem is egészséges, pedig tényleg... egyszer sem emelt rám kezet.
- Menjünk. Pakolj - vigyorodok el, megragadva azt a pillanatnyi kilibbenést, amit kiváltottam belőle. Ha rajtam múlna, már ott is lennénk.
- Neeeeem... még elsőben. Leszedett Magnus Axelről, mert felhúzott az a nyomorék. Ne kérdezd már mivel. Aztán meg segített a cserediák dologgal, így el tudtam menni két évre. És most visszajöttem, és ez van, és csak pislogok, hogy mi történt velem... én nem ilyen vagyok. Tuti neked se rémlett még az arcom se, mert a rokonaimon kívül meg nem kockáztattam volna, hogy bárkivel is szóba álljak... most nézd meg - forgatom meg a szemem, csalódottan nézve, hogy még egy krémes odalett.
- Az milyen? - nem várom a választ, lopok is May sütijéből.
- Én csak kértem mindenből, amit láttam. A cukrászda árulhatna mellé alkoholt is - mennyivel könnyebb lenne mindent egy helyről beszerezni. Mostanra meg már én is egész vidám lennék, vagy legalább is nem ennyire csődtömeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Az én ötletem jobb - motyogom ellágyulva, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az ő ötlete a helyes. Mert egyszer megtehetem. És utána? Nem tudom megtenni, hogy minden alkalommal kitalálok valamit. Aztán meg menne a családomnak a rivalló.
- Nem tudom.... eddig mindig én léptem le, ha ingoványos volt a talaj. Nem láttad milyen gyorsan elszelelt... tényleg jó az a fenék - épp csak sajnálom, hogy így kellett látnom.
Túl gyorsan fogy a süti, és gyorsan mennek a másodpercek is, pedig tényleg nincs más vágyam, csak hogy elnyeljen a föld, vagy...
- És ha izé... van amnéziátor ismerősöm, aki el tudja venni az emlékeit... akkor majd nem emlékszik - felcsillan a szemem, mert ezt zseniális ötletnek tartom. Persze, mert a kivitelezéséig el se megyek addig, míg May nem támogat teljes válaszélességgel.
- A nagyobb gond az, hogy már pletykálnak is... azt se tudom, hogy látták meg... - grimaszolok, hisz azért hozzám is hamar elér. Nem is foglalkoztatna, ha... emiatt nem rúghatnák ki dr. Lainest.
- Szerintem neki is sokkal egyszerűbb lesz, ha óra végén szépen felállok, és elsétálok. Amúgy is... csak bajt hoznék a fejére. Ennél is nagyobbat. Na meg... itt vagy nekem te... - pislogok rá hálásan, mert lehet, hogy rövid idő alatt, de hamar a szívemhez nőtt a kis virág.
- Még most se tartom jó ötletnek. Nem is a családom miatt, szerinted mit kezdünk, ha nyolc olyan kellemes küllemű férfi áll körbe? - elhúzom a szám, hisz tudom, hogy akadnak ott olyanok, akik épp a családom miatt kerültek oda. És teljesen érthető, hogy nem látnak szívesen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- És valószínűleg több is megtette már azelőtt a diák előtt... hisz... láttad. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki eddig elment... - vonom meg a vállam. Nem tudom, mennyi ideje tanít, de abban valahogy biztos vagyok, hogy legalább még valakivel lefutotta ezt a kört.
- Óvatosan... na az nem megy nekem mostanság... - elhúzom a szám, hisz az utóbbi időben minden vagyok, csak óvatos nem. A lavinát Domi indította el, de igazán vége lehetne már. Szeretnék újra a régi lenni.
- Látod? Erről beszélek...tudom, hogy hülyeség. Mindenre is van egy rokon, de az, ha saját magam kell megoldanom valamit... az - széttárom a karom, és megvonom a vállam. De sose keltettem a nagy önállóság látszatát, mikor egy házimanó rendezi a ruháim, és gondoskodik arról, hogy ne haljak éhen. Így könnyű elköltözni a szülőktől.
- Hogymicsoda?! - még előrébb is hajolok, és nagy, ijedt tekintettel meredek rá. Biztos akarok lenni abban, hogy jól hallottam azt, amit.
- Nemnemnem... az nem történhetett meg - motyogom, és fel is állok, hogy járkálni kezdjek, még az arcom is a kezembe temetem.
- Látod May? Pontosan erről beszélek. Mi van, ha már ki is rúgta? Könyörgöm, egy inspektor szaladgál a kastélyban, apu mesélte... ha csak megneszeli, hogy volt egy ilyen beszélgetés, már bezáratja az egész sulit - talán egy leheletnyit kikelek magamból.
- Minden egyes mozdulatommal valami katasztrófát idézek elő, csak mert... nem nyomom el az érzéseim. Lássuk be, hogy nekem ez a luxus nem adatik meg - pördülök is, hogy szembenézzek a lánnyal.
- Mindig valaki máson csattan, mert én azt hiszem, hogy nekem is lehet - motyogom, még a fejem is lehajtom, hisz nincs szükség magyarázkodásra... arra se, hogy ennél több jelet küldjenek nekem. Értem én.
- Tudod mit? Ha nem baj, mégis átmennék. Max megátkoznak - vonok vállat, de elég határozottan ahhoz, hogy most már ne is akarjon lebeszélni róla. Eldöntöttem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nyilván nem tudhatja. Nekem sem kellene. Sőt. Téma se kellene, hogy ez legyen. Egyszerűen már azért undorodok magamtól, mert ez téma. Mert én erre képes voltam. Igen, szerelmet akartam. Igen, kétszer is azt hittem, hogy meg is kaptam. Hát most aztán tényleg megkaptam. Tessék. És megint eszembe jut, mikor azt mondja, hogy az elcsépelt mondatok lehetnek a leginkább igazak. Jól vigyázz, mit kívánsz, mert a végén megadatik. És túl mélyen vagyok már benne ahhoz, hogy ebből olyan könnyedén ki tudjak szállni.
- Jogos. Szóltak volna, ha más lesz a tanár - szusszanok egy nagyot, miután végiggondolom, amit May mond. Beletúrok a hajamba, hisz tényleg csak egy fokkal leszek nyugodtabb. Most mégis hogy derítsem ki, hogy Kakasi igazgatóhelyettes asszony megneszelt-e valamit?
- Aranyos vagy.... de May. Belém nevelték, hogy nem. Az, hogy én úgy gondoltam, mégis lehet csak a saját meggyőződésem, ami mint látjuk, legalább annyira pocsék, mint az óvatosságra tett kísérleteim. És még szerencsés vagyok, mert engem nem vertek. Nem volt rá szükség. De most a legnagyobb lázadó vagyok Berci szemében is - rázom meg a fejem. Persze, tudom, hogy ő ezt nem érti, és nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy nekem is lehet.
- Persze, hogy visszautasított. Közölte, ha nem is lenne a tanárom, tizennégy évvel idősebb. Mikor azt mondtam, hogy felejtse el, amit mondtam, ő is azt mondta, felejtsük el... - pislogok rá egy szomorkás mosollyal arcomon.
- Nem, egy percig sem gondoltam, hogy.... igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam. May én esküszöm, hogy fogalmam sincs, mi történt... miért történt... - tényleg, még ha Veritaserumot itatnának velem, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan ment ez ennyire félre. Csak azt tudom, hogy az én hibám. Viszont az is legalább annyira jó ötletnek tűnik, hogy átmenjek hozzá, mint az eddigiek. De nem érdekel. Nem hiszem, hogy történhetne még ennél rosszabb.
- Rendben, most viszont megyek. Illene összeszednem magam egy kicsit - mosolygok rá, aztán odamegyek és megölelem.
- És leteszem a nagyesküt, hogy most már tényleg nem csak akkor kereslek, ha kicsúszik a lábam alól a talaj - nevetem el magam halkan, mert elég önző dolognak tartom ezt, de hát... most ilyenek a napjaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak ezek a női megérzés dolgok, amik nálam rendszerint nem működnek. Most viszont határozottan érzem, hogy ez jó lesz. Szegény May. Kicsit bűntudatom van, amiért elcibáltam ide, és ő megint hezitálás nélkül pakolt be.
- Mondom, hogy semmi - vágom a világ legártatlanabb képét, mikor sokadszorra jön a kérdés, hogy mi van már, miért nézem ennyire az időt. De hát izgulok, szeretném, hogy tényleg olyan jól süljön el, ahogy az a fejemben lejátszódott.
- Ohh, megjött a vacsi - kiszaladok, mielőtt még segítene, vagy bármi, mert tudom, hogy a futár után, hamarosan Csinszkának is jönnie kell.
- Hát szia - mosolygok rá a nőre, és mutatom az irányt, befelé is megyek, csak hogy a konyhába le is pakoljak nekik, csak aztán fordulok boci szemekkel May felé.
- Emlékszel, mikor azt beszéltük, egy vakrandi jó ötlet? Hát Csinszka... ő a világ legcsodálatosabb, legcukibb barátnője... ez a nő pedig olyan lattét csinál, hogy attól elájulok. És meg is jegyzi, hogy szeretem. Én pedig most lelépek... - a végét persze hadarom, és hatalmas vigyorral az arcomon, hagyom ott őket ketten. Végre... valami értelmesre is van használva a házikónk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Noha megfogadtam, hogy semmi nem zökkent ki, a vékony vakkantásra csak összevonom a szemöldököm. Itt már mindenkinek kutyája van? Félreértés ne essék, én szeretem Berciét is, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne, és hiába mondta a nagybátyám, lehet róla szó, most én érzem úgy, hogy nem férne bele az időmbe. Talán... talán majd vizsga után. De hallom az apró körmök kaparászását a padlón, és mire felemelném a fejem, már a térdemen is áll a kis plüssgombóc.
- Hát szia - mosolyogva vakarom meg a füle tövét, meg a buksiját, még el is nevetem magam, ahogy megnyalja a kezem. Hát mennyire édes már.
- Persze, mert még kölyök... behoztad ide, ahol egy csomó ismeretlen új szag éri... nem csoda, hogy izgatott, nézd már, hogy csóválja a farkát - nem bírom megállni, hogy ne olvadjak le a székről, noha a társára még csak rá se nézek. Kijjebb húzom a székem, hogy a kutyu, ha úgy van, kényelmesebben hozzám férjen. És akkor ennyit arról, nem vonja el a figyelmem. De neki... neki megbocsátom. Mármint a kutyunak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kutya kellően eltereli a figyelmem, és talán pont ez az eridonos szerencséje is. Nem biztos, hogy alapjáraton ennyire nyugodtan tudnám kezelni már azt, hogy hozzám szól, de mivel a lihegés elnyomja valamelyest a szavait, én boldogan szentelem minden figyelmem a szőrgombócnak.
- Adtál már neki vizet? Szerintem szomjas - vonom össze a szemöldököm. Hiába van kint hideg, a bundája irtó melegen tudja tartani. Elnevetem magam, mikor az ölemben köt ki, és megrázom a fejem.
- Nem. Tanulok. És gondolom rád bízták. Ez nem olyasmi, amit lepasszolhatsz, hogy aztán valami másra cseréld - még mindig a kutyát simogatva, kicsit felszívom magam. Így a szavaim is keménynek tűnhetnek, de a simogatást nem hagyom abba. Dominiknak irtó nagy szerencséje van, hogy itt a szőrpamacs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ezt nem mondod... szegény - persze az utóbbit már a kutyusnak mondom, teljesen megértve, hogy elég sanyarú órái lehetnek Domi mellett. Bár nem tudom, miért vagyok meglepődve, a fiú nem a nagy figyelméről híresült el. A szememben legalábbis biztos nem.
- És naivan azt hitted, hogy míg te tanulsz, ő majd meghúzza magát egy sarokban? - sóhajtok fel, még mindig mosolyogva nézve a kutyut, aki nem úgy tűnik, hogy mostanában le akarna ereszteni. Segítek neki letenni az ölemből, nehogy még baja legyen, ezzel persze nem tudom elkerülni, hogy hozzá ne érjek, de szinte abban a pillanatban el is húzom a kezem. Vissza is húzom a széket, hogy akkor folytassam a tanulást, de kezdek róla lemondani, tekintve, hogy mindketten sátrat vertek mellettem.
- Domi... végeztünk - hát tessék. Ránézek. Nem ezt szeretné látni, de én se szeretném azt látni, akit látok. Én ezt a fiút szerettem. Ő pedig úgy bántott meg, ahogy más már nem tud.
- Mit akarsz még tőlem? - halkan teszem fel a kérdést, hisz egészen idáig is tökéletesen elvoltunk. Elég nagy ez a kastély kettőnknek. Én szépen nem járok arra, amerre tudom, hogy felbukkanhat, ő meg... ő meg akár arrébb is ülhetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

És ez az, amihez nekem semmi kedvem. Felületes mizu beszélgetéshez, eljátszani, hogy persze, lehetünk mi jóba. Á, nem bántott meg, nem... megrázom a fejem, és összeszedem a cuccaim, mert ha már tanulni nem tudok, legalább ne megint egy terem közepén kelljen már összeomlanom. Hiába szereztem nagy rutint benne mostanában. A kutyura nézek, őt... őt sajnálom itt hagyni, de visszatartó erőnek nem elég.
- Életemben először lefeküdtem valakivel, akit szerettem. Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... teljesen mindegy, hogy poénból, vagy nem... megtette. Őszintén sajnálom, hogy nem tartozol azok közé, akikkel szívesen találkozom. Nyilván az is az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem akarok minden adandó alkalommal ezzel szembesülni. Elfelejteni akarom. Téged is. Akkor talán lesz majd egy nap, mikor nem utállak - halkan beszélek, mégis jól érthetően, és csak a végén emelem el róla a tekintetem, addig egész végig a szemébe nézek, ugyanolyan arccal, mint szilveszterkor. Ha most sem érti meg... hát én azzal már nem tudok mit kezdeni. Nem is akarok.
Elindulok kifelé, hogy inkább hallgassam Bella tapasztalatait az új Spa-ról, ha már a tanulásról mára már lemondhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én tényleg lezártam, és próbálok egyáltalán nem gondolni az eridonosra, ami mostanság teljesen jól megy, hogy a gondolataim valaki más arca teszi ki. Most is. Pedig csak felemlegeti, arcom mégis ellágyul, ahogy arra gondolok, meg a biztonságra, amit akkor éreztem a káosz közepén. Szinte fáj, hogy visszatérve a jelenbe, most nem érzem. Most csak Domit látom, aki nem fogja nekem a tekintetével sugallni, hogy minden rendben.
- Ki miatt, Dominik? Ki miatt kellett alapból elmennem a bálról? Ki taszított a karjaiba? - szinte suttogom a kérdéseket, de dühösen, mert felhúz, ahogy dr. Lainest szóba hozza. Semmi joga hozzá, ráadásul ezen a ponton arra is rájövök, honnan indult el a pletykaáradat.
- Nem a hibáidat láttam, próbáltam veled megértetni, hogy nem egy világ vagyunk. Látom, még most sem sikerült megértened, különben nem vagdalóznál ilyesmivel. Az a férfi úgy ért engem, ahogy te soha nem fogsz... az a férfi ott volt mellettem, és segíteni próbált, hogy rendbe hozzuk a dolgainkat. De megint csak a saját büszkeségedet helyezed előtérbe. Okolj nyugodtan. - sétálok el mellette megrázva a fejem. Nem, nem akarok ebbe már belemenni. Annyit nem ér az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg nem akarok ebbe belemászni, semmi értelmét nem látom. Menni akarok, el innen, míg tudom moderálni magam. Míg ha csak egy pillanatra is, de eszembe jut, hogy mi egyébként együtt voltunk. Viszont dühös vagyok, mert olyas valakit kever bele, aki nekem tényleg fontos, és még tetézi is.
- A helyedben én is gondolkodnék... - megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, de tudom ez már felesleges, Dominik átlépett egy határt. Megfordulok, hogy merev, rezzenéstelen arccal nézzek a szemébe.
- Vajon miért van az, hogy a szerelmed kidobott, mint egy kutyát.... a másik meg bepakolt friendzoneba, szintén egy idősebb pasi miatt? - attól, hogy nem beszéltem, vak sem voltam. Sőt, utaltam is rá. Kivárok, látni akarom, mekkorát üt. Dominik még mindig nem értette meg, ki vagyok én. Hát tessék.
- Inkább ezen gondolkodj ahelyett, hogy valótlanságokat hordasz össze, aztán terjeszted, mint valami ostoba gyerek - még egy rideg mosolyt is megejtek, aztán tényleg sarkon fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bella sír. Bella talán most fogja fel igazán, Bercinek nősülnie kell. A szemem forgatom, mert tényleg próbálom én ezeket a dolgokat kizárni. Nem elég csak átmennem a nyavalyás VAV-on, minimum VF kell, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, de... én a K-ra hajtok természetesen. És mindenki elégedett, tényleg. Nem veszekszem senkivel, csak a betűkkel, amik estére már képesek elmászni a szemem elől a fáradtságtól.
- Dominik dühös rád - elém állnak, mikor épp beenném megint magam a könyvtárba pár nyugodt óra reményében. Ha ez nem lenne elég, a lány hangja még vádló is, nekem meg tényleg el kell gondolkodnom azon, most megint mit ártottam, már azon túl, hogy létezek, de... hamar rájövök, hogy ez még a múltkori utóhatása.
- Örülök neki - reagálom le tényleg értetlen fejet vágva, és már kerülöm is ki, vagyis kerülném, ha nem fogná meg a felkarom, hogy maradásra bírjon.
- A suli legjobb pasija szomorú volt miattad, most meg dühös rád, nem tudom, mit képzelsz magadról...
- Menj, vigasztald meg - sziszegem, miközben határozottan fejtem le magamról a kezét. Komolyan nem értem, mi folyik itt. Mi történik az emberekkel?
- Ó, hogy a létezésedről sem tud... hát... sajnálom, próbálj meg jó hangosan szidni a közelében... az én nevemre bizonyára felkapja a fejét - még egy mosolyt is megeresztek, amolyan "szívesen" jelleggel, és tényleg folytatom az utam.
Egy ponton azonban megtorpanok. Ha most kezdett terjedni, esélytelen, hogy nyugalmam legyen a könyvtárban. Azt se tudom, hány ilyen lány van még, mint az előbbi is, és abszolút nincs nekem sem időm, sem kedvem ilyen jó tanácsokat osztogatni.
Mély sóhaj után változtatom meg az úti célom, már most érezve, mennyire remek ötlet lesz ez részemről, de jobb nincs. Haza nem akarok menni. Farkasék meg Auréllal szenvednek még mindig, hiába mondta, hogy mehetek... mégse akarok kellemetlenkedni.
- Jó napot... én csak... lehetne, hogy? - három darab kopogás után gyorsan fel is tépem az ajtót, mert három lányt is látok felém közeledni, nem túl boldog arccal, így szinte bemenekülök a terembe. Az ajtónál tovább azért mégse lépek, ráadásul a kezem a kilincsen, viszont vágyódva nézek a padom felé.
- Megőrültek az emberek - adok valami magyarázatfélét, de még legyintenék is, ha lenne rá szabad kezem.
- Csak... el szeretnék bújni... - harapok az ajkamba, most már rá is nézve, dr. Lainesre... ami megint nem bizonyul életem ötletének.
- De ígérem, nem fogok zavarni - ha kell még a nagy esküt is leteszem, de komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Már egy ideje elkönyveltem, hogy ez egyetlen biztos pont az órája. Mikor nyugodtan lehetek vele egy légtérben, mert Bálint mellettem ül, és ezért esett meg már a múltkor is, hogy ránk szólt.
Mégis úgy szelem a folyosókat, és tépem fel az ajtót, mintha tényleg a világ legbiztonságosabb helyére mennék, csak... csak átgondolni nincs túl sok időm, így a döbbenet kiül az arcomra, mikor szembesülök vele, tényleg egyedül ül egy halom pergamen felett.
Pedig hányszor elgondolkodtam már rajta, hogy lehet van a kastélyban még valaki, aki ugyanígy menekül hozzá, de sose tudtam megfejteni az érzésem ezzel kapcsolatban. Megnyugtató lenne mindenképp, de most is parányira zsugorodik a gyomrom miatta, pedig... pedig csak gondoltam rá.
- Köszönöm - hálás mosolyt engedek meg, és el is foglalom a helyem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy stréber vagyok, hogy mindig a tanári asztallal szemben ülök. Nem csak az ő óráján, mindenkién, mert... ha bejárok, figyelni szoktam általában.
- Ohh... Bálint beadandójához semmi közöm. Tényleg egyedül írta - bűvölöm cinkossá a mosolyom, és nyitom is fel a jegyzeteim. Nem hazudok. Miután elmagyaráztam neki, mit és hogyan írjon ahhoz, hogy ne húzzák meg... tényleg egyedül írta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Persze most egyszerű. Mert itt van. Vele vagyok. Szinte már el is felejtettem, mellette mennyivel egyszerűbb minden, már ha... nem gondolkodok a dolgaimon, csak végignézem, ahogy a keze a bögréért nyúl, és elmosolyodok azon, mennyire jól el tudja rejteni a tetoválásait. Ilyenkor tényleg nagyon egyszerű minden.
- Igazából nem hülye, csak másra összpontosítja a figyelmét - vonom meg a vállam, mert ha valamit, akkor ezt sikerült elkönyvelnem az eridonosról. Nagyon jól elvagyunk... miután közölte, hogy én tabu vagyok neki. Amíg ez így is marad, semmi gond nem is lesz.
Az már kicsit nagyobb, hogy hiába ülök a jegyzeteim felett, nem fog az agyam szinte semmit. Izgatott vagyok, és megmagyarázhatatlanul boldog, pedig... szinte érzem a távolságot kettőnk között.
- Igen. Most már biztos, hogy gyógyító leszek, legalábbis a családom részét illetően, de... a Mungóban irreálisan nagyok az elvárások. Ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, VF-et kell írnom minimum bájitaltanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból, gyógynövénytanból és SVK-ból - sóhajtok fel, kicsit hagyom is kiülni a pánikot az arcomra.
- Nyilván jó lenne a K, de a VAV mellett még ezek is... Nem fontos. Csak közben épp hogy csak nem lincselnek meg, mert magamra haragítottam Domit... - elhúzom a szám. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is átléptem egy határt.
- Otthon meg Bella és Berci felváltva zokognak fel, mert Berci "mindjárt" nősül - talán így legalább megérti, miért is menekülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mit is mondhatnék. Rendesen ránk jár a rúd mostanában. És találnom kell egy helyet, ahol megbújhatok. Úgy bújhatok meg, hogy tényleg csak a tanulásra koncentrálok, és nem vonja el semmi a figyelmem. Akármilyen nagy is a kastély, nem egyszerű hadművelet ez, hisz most a vizsgaidőszak előtt, sokan vannak ugyanígy ezzel.
Úgy döntöttem, ma a társalgót próbálom ki, főleg mert a forrócsokit egyszerűen imádom, ami itt van. Kellően motiváló lesz az nekem a folyamathoz, meg hát... azért Bercit se szeretném az őrületbe kergetni, szerintem már így is a türelmét próbálom. Sose stréberezett még le ezelőtt, de mit tehetnék? Most igazán fontos, hogy jó jegyeket szerezzek. Konkrétan a jövőm múlik rajta. Még szerencse, hogy apu tudott még szerezni a görcsoldó bájitalból, mert az a legjobb barátom, mióta egy görcs vagyok, és csak azon bírok kattogni, hogy.... fogy az időm.
El is foglalom a kényelmes fotelt, úri hölgyhöz méltatlanul, törökülésben foglalok helyet rajta, fel is csapva a jegyzeteim, amik csoda, hogy nem károsodtak a folytonos cipelésben.
- Itt ez a ribi... na, róla beszéltem - kifújom a levegőt, és behunyom a szemem. A hang ismerős, de... továbbra sem akarok foglalkozni vele, hiába társul mellé másik kettő.
- De ez a sznob picsa, nem is értem, mit evett rajta Domi - a betűkre koncentrálok. Nem, akkor sem fognak engem kizökkenteni. Azt meg főleg nem érik el, hogy lealacsonyodjak a szintjükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Soha senkiről nem feltételez semmi rosszat, igaz? - kérdezem lágy hangon, kicsit meg is rázva a fejem, aztán észbe kapok, hogy nem tea délutánon vagyok. És még azt is megígértem, nem fogom zavarni.
- Sajnálom, csendben maradok - suttogom magunk közé, visszatérve a jegyzeteim fölé. Előveszem a pennám, és gyorsan kijavítom azt a hülyeséget, amit írtam, még a homlokom is ráncolom. Épp csak nem teszem fel a kérdést, hogy ezt meg honnan  szedtem, de a dátumot nézve - mert persze mindenhez kell a dátum -, megbocsátok magamnak.
Mentségemre legyen mondva, ő kérdezett. Igazán nem tehetek róla, hogy megnyílt a csap, és az arcomon is látszik, mennyire szeretném megbeszélni valakivel. De ez van, ha a családnak megvan a maga problémája, amiben ha segíteni nem is tudok, legalább nem tetézem a sajátjaimmal.
- Magnus Axel miatt... annyira megszerettem, hogy nekem kell rendbe tenni, hogy úgy gondoltam, menni fog az másokkal is. És segíthetek - osztom meg vele halkan, de még mindig mosolyogva. Nyugodt vagyok, már az alap gyomorgörcsöt leszámítva, ami mostanában a legjobb barátom.
- Csak ez mégis más. Most már a jövőm múlik rajta, és nincs senki mögöttem, aki segítene... Vagyis nem lesz. És ha elszúrom, vagy rossz helyre írom a választ, mert... mert túlizgulom? - sejtem, nem a legjobb embert traktálom ezzel. Szerintem a prof sose volt izgulós, és én őket nagyon tudom irigyelni. Nem a tudásomban kételkedem, egyszerűen csak... félelmetes.
- Igen. Zoyával egyébként nincs gond. Rendes lány, a maga módján - pislogok nagyokat, hisz sok kontaktom nem volt vele, épp csak pár szó. De én szimpatikusnak találtam.
- Hiányzott nekem... a terem - nézek körbe gyorsan, hogy valahogyan topítsam a kifakadásom. Csak egyszerűen nem bírtam bent tartani, mert nekem már megint muszáj magam alatt vágnom a fát. Egyszerűen rá se merek nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Azzal szerintem semmi újat nem mondok, ha újonnan lever a víz egy nekem címzett levél láttán. Jeromos rivallójának a hangja még most is a fülemben zeng, és már csak attól kiráz a hideg, hogy visszahallom a hangját. Értettem. Felfogtam. Esküszöm, de nem tudok mit csinálni. Számolom vissza a napokat, és imádkozom, hogy sikerüljön a tervem, és eltűnhessek innen mielőtt még tényleg Szibériában találom magam.
Az írás sem ismerős. Összevonom a szemöldököm, és mélyet sóhajtok. Míg felöltözök is azon gondolkodok, hogy lehet szólnom kellene valakinek, de hamar elvetem. Üstösdöt legalább ismerem, és azért a pálcámat is szépen elrakom. Mások szerencsétlenségére még használni is tudom annak ellenére, hogy sokszor ódzkodok tőle.
A hopponálás után kicsit a falnak dőlök, mert a gyomrom amúgy sem a barátom mostanában, és egyébként sem bírom annyira. Inkább sétálok el a kandallóig. Még rendbe szedem magam, mielőtt belépnék az étterembe, és egyszerűen kiül az arcomra a döbbenet, ahogy felfogom, engem itt vártak. Mi a fene van már? Persze nem hagyom, hogy az idegességem szembetűnő legyen, annyira illedelmes és jó modorú vagyok, amennyire itt egy Bánffyhoz szoktak, és mégis... ahogy egy asztalhoz vezetnek, egy ponton lecövekelnek a lábaim. Nem tudok többet lépni, a mosoly is az arcomra fagy, és tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam, két pillanat alatt sápadok le.
- Mi folyik itt? - nem vagyok benne biztos, hogy a kérdés célt is ér valakinél, mert még én sem hallottam a saját hangom. Lehet a hangszálaim is katapultáltak, ahogy én is tenném, ha meg bírnék mozdulni, de még csak a pislogás se megy. A férfire meredek, aki ott ül. Annál az asztalnál, amit elvileg valaki lefoglalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

És itt hagy. A lány, aki eddig kedvesen kísért, de nem tudtam kiszedni belőle semmit, most fog és itt hagy engem Vele. Vele. Hát nem érti, hogy nem szabad? Miért játszik ellenem össze mindenki, mikor én csak... én csak nem akarok több bajt? Nem is magamnak, az engem pont nem érdekel, de neki. És végignézem, ahogy az itallapot veszi a kezébe, és hogy unott. És nem tudok megszólalni, csak bámulom, mint... pontosan, mint egy ostoba kamasz. Rá is parancsolok magamra, megrázom a fejem, és tekintetemmel keresek egy felszolgálót, akinek ahogy elhalad mellettem, meg is ragadom a kezét, de annyira kétségbeesetten, hogy azt már tényleg öröm nézni.
- Elnézést... ez... itt valami tévedés lesz - most hallom a hangom, ami kedves, de határozott, és még mosolygok is mellé. Teljesen elnézően, mert biztos az. Tévedés. De erre megrázza a fejét, mire behunyom a szemem. Miért kell ezt tenni velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Igazából nagyon büszke vagyok magamra. Egyszerűen látom, hogy azért nem veszett el minden abból a Zsolnából, aki a történtek előtt voltam, hisz tudom én helyén kezelni a dolgokat. Ez pedig ad némi reményt arra, hogy nincs minden veszve. Nagyot kell nyelnem a név hallatán, mert... ismerősen cseng, de.. megállom, hogy odakapjam a fejem, épp csak próbálom megértetni a lánnyal, hogy ez itt egy fatális tévedés.
Nagyon terelni sem kell, még én is érzem, jobb ha leülök, és nagyon próbálom figyelmen kívül hagyni az érzést, ami belém hasít mikor hozzám ér.
- A barátnője? - megdöbbenek, most már hagyom is kiülni az arcomra, mert... nem értem.
- Miért? És... te jó ég - túrok bele a hajamba.
- Önt is átverte igaz? - esik le szép lassan, ahogy a sokkot is dolgozom fel. Épp csak nem értem, miért kellett ezt.
- De miért tette? Komolyan nem értem... és Ön meg ügyvéd létére eleget tesz névtelen levelek követeléseinek? - rázom meg a fejem. Igen. Én. Aki itt ül vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Összeszűkítem a szemeim. Nem, nem akarok belemenni, mert amúgy... semmi közöm hozzá. Épp csak nem értem, mert én nem szoktam barátok ingében kijönni a szobájukból, de bizonyára ez is olyan dolog, ami csak nekem furcsa.
- Az ízlése viszont jó. Messze az egyik legjobb étterem - sóhajtok fel, ahogy némileg sikerül rendeznem a katyvaszt a fejemben, vagy épp megfeledkezni arról, hogy ezért akár még a fejem is vehetik.
Én csak gyümölcslevet kérek, ahogy általában szoktam, mert abban is biztos vagyok, nekem nem kell inni. Nekem tilos.
- Ohh... nem értem az embereket. Mármint nem azért, de az ügyfelei gondolják, hogy csak mert szép a körítés, nem is annyira nyilvánvaló, hogy a trutyiból kell kirángatni őket? - pislogok, miközben összekulcsolom kezeim az asztalon. Én nyilván arra tudok gondolni, hogy azok az ügyfelek nem épp a könnyű esetek közé sorolhatók.
- Mert má... kíváncsi voltam - kipirul az arcom, főleg mert tudom, hogy pocsék egy mentés. Kíváncsiság ide vagy oda, nem feltétlenül jöttem volna, ha nem kaptam volna már hasonló rejtélyes levelet. Viszont azt is tudom, Berci végképp nem örülne, ha erről másnak is beszélnék.
- És az én szakmám nem is kíván veszélyességi pótlékot - rázom meg a fejem, de állom én a tekintetét, mert nem fogok bocsánatot kérni azért, mert vakmerőnek gondolom.
Körbe nézek, párok... kisebb társaságok, senkit nem érdekel, hogy én itt ülök, és ez valahol nagyon jól esik, annyira, hogy érzem ahogy kicsit felszabadultabb leszek.
- Nos, dr. Laines... kérem meséljen magáról - nézem én, épp csak halványan mosolyodok el, mert ez az egész... nagyon randinak tűnik, hát akkor, miért ne játszhatnám? Komolyan úgyse gondolom, de túllépni és kiélvezni az alkalmat, ha már egyszer valaki összehozta, az... az még igazán nem bűn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csak mosolygok, mert igazából... nem esik nekem túl jól másik nőt kibeszélni. Főleg mivel láttam, és láttam azt is, mennyire gyönyörű és mennyire... illik a professzorhoz.
- Annyi más módja lenne - felsóhajtok, hisz nem értek hozzá. Mi nem rejtegetjük magunkat, vagyis... a családom a dolgát is óvatosan csinálja, amibe még csak belegondolni sem akarok, mik lehetnek.
- Komoly és megterhelő... - biccentek, természetesen teljesen komolyan. Legalábbis nagyon próbálom azt a látszatot kelteni, pedig csak... szórakozom kicsit.
- És karitatív, nem tudja, milyen megélni egy vizsgaidőszakot... ja de, tudja - megforgatom a szemem, végre halkan fel is nevetek, de csak megvonom a vállam. Nekem most ez a dolgom, és próbálom nagyon jól csinálni, később.... később talán lesz munkám is. Remélem. Szeretném.
Én is gyorsan leadom a rendelést, még csak fel se nyitom hozzá az étlapot, amennyire sűrű vendégek vagyunk erre, már szólnak, ha változás, vagy újítás történt, de mivel most nem tették, maradok a szokásosnál, hogy ne érjen csalódás.
- Nem tudom. Bármit. Kedvenc szín? Kedvenc együttes? Milyen tanuló volt? - apróságok, tudom. De számomra lényeges apróságok, és talán most van először meg utoljára alkalmam arra, hogy ezeket megtudjam anélkül, hogy... bajt hozzak a fejemre.
- Sportolt? Kividdcsezett? Roxfortba járt? - persze hamar el is kapatom magam, de a lelkesedés nem csak a szememben csillan, szerintem az arcomra is szépen kiül. Viszont kortyolok, le nem véve a szemem az előttem ülőről, mert elrettenteni se szeretném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Egyáltalán nem - értek vele egyet biccentve.
- Figyelmeztessen csak nyugodtan, mert az, hogy a tanárom... hamarosan érvényét veszti - így hát a korkülönbségbe kell kapaszkodni. Persze próbálom ezt viccelve előadni, és csak alig észrevehetően nyelni egy nagyot, mert bármennyire is próbálkozom, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy Vele ülök épp egy asztalnál egy étteremben, még ha... ezt egyikünk sem akarta, vagy tervezte.
- Remélem nem haragszik, ha ez nem lep meg - már az, hogy iskola első.
- Gondolom elvárások hada, kevés vagy épp egyáltalán nem létező szociális élettel. Irigylem azokat, akik azért buknak meg egy vizsgán, mert előtte durván kibulizták magukat - ami csak azért vicces, mert alapjáraton ők irigyelnek minket. Pedig ha tudnák, mennyi mindenről kell lemondanunk épp csak látszólag fontos dolgok miatt... nem irigyelnének.
- És ezt mind tizenéves diákként? Ennyire nagy volt a szülői nyomás? - óvatosan kérdezem és halkan, mert ez soknak tűnik. Ugyanakkor értetlenül is meredek rá.
- De hát miért? Gondolom, akkor is már ennyire kedves és aranyos volt... miért bántották? - valahogy nem áll össze a kép a fejemben, főleg mert el nem tudom képzelni, hogy már akkor is mentek a szekálódások.
- És egyáltalán hogy maradt ilyen? Minden oka meglenne arra, hogy megvesse az embereket, de Ön inkább segít rajtuk... nem értem. Olyannak kellene lennie, mint... mint a Sallow lánynak - más példa hirtelen nem jut eszembe, abban pedig biztos vagyok, hogy a rellonos híre eljutott hozzá is. A kastélyban kevés dolog van, amiről ne tudna mindenki, ahogy azt én is megtapasztaltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ha Önnek ez kellemetlen, soha többé nem hozakodok elő vele... sajnos, nem sajnos, egyszerűen tényleg nem tudom, mit kellene tennem, vagy mondanom, vagy hogy kellene viselkednem, hogy... ne legyen ennyire egyértelmű - most már könnyedén beszélek róla, mert tudom, hogy következmények nélkül megtehetem. Látom, hogy néz, és látom azt is, Maynek mennyire nincs igaza, ő nem érez úgy, ahogy én... még csak a közelébe se járt, és... ez jó. És hálás vagyok, amiért én megtehetem, mert... hagyja.
- És most biztos büszke is lenne - biccentek annak ellenére határozottan, hogy én épp csak a nevét hallottam. Direkt nem akarom a családjáról kérdezni, már a múltkor is éreztem, ingoványos a talaj, azt meg végképp nem szeretném, hogy rosszul érezze magát, vagy maga alá gyűrjék a kellemetlen emlékek.
- És azért bántotta? Mert szerelmes volt? - meredek rá pislogás nélkül. Látható, hogy ez nekem magas, meg hogy mennyire nem vagyok képben ezzel a szerelem nevű dologgal. Hát én is az vagyok, de eszembe se jutna bántani miatta. Ahhoz meg nem vagyok elég konzervatív, hogy most nemi kérdéseken akadjak fent, mert... mindenkinek joga van az érzéseihez.
- Remélem, hogy ráfog. Én őszintén sajnálom, de a bátyám is egy kaptafa. Nem tudom, nálunk valami gikszer kerülhetett a vérvonalba, mindegyikünk nagyon impulzív, nem tud Magnus sem tiszta fejjel gondolkodni, a nővéremet meg inkább hagyjuk - Augustát se kell félteni, annyi szent. Megköszönöm az ételt, és rámosolygok a pincérre, hogy biztosítsam, tényleg minden rendben.
- Hogy bekkelte ki? - jön a következő kérdés, miután egy falat húst le is nyeltem.
- Hogy házasodnia kelljen? Lehet annyi ideig húzni valamit? - ezen őszintén elgondolkodok, hogy miként húzhatnám addig az időt, míg Jeromos meg nem gondolja magát.  
- Rettegek tőle. Attól, hogy egyszer arra megyek haza, hogy ott ül a nappaliban egy idegen, akihez hozzá fognak adni... És lehet nem is jó ember, és lehet bántana... - most nem nézek rá, a húst vágom fel, de tudom, hogy a gondolatra lesápad az arcom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Tudom - sóhajtok fel, és a poharában lévő bor most valamiért sokkal izgalmasabbnak tűnik. Épp csak addig, míg meg nem hallom nevetni, mert utána máris az arcát nézem, talán az enyémre kicsit ki is ül az értetlenség.
- Lehet... csak titkolta. Mármint biztos büszke volt, csak őt is úgy nevelték, ahogy Ő Önt - próbálom tisztára mosni, csak mert az én világomba nem fér bele egy olyan férfi, aki Maximilan lehetett. Pedig sejtem, épp csak nem vagyok hajlandó elismerni.
- Ha ismerné őket, nem ezt mondaná - most rajtam a sor, hogy elvigyorodjak, de szeretem őket, így nincs mit tenni.
- Huhhh, megvan... azt hiszem most három helyen tört el az orra. És nem tudom, hogy sikerült-e már megvernie Dominikot, de.... - beharapom az ajkam és megvonom a vállam. Nem vagyunk a világ legjobb tesói, de ez szerintem sose fog változni. Ha velem történik valami, Magnus verekszik. Túl finom az étel, és annak ellenére fogy gyorsan, hogy próbálok lassan enni, de nem tehetek róla, nem mostanában látott normális ételt a gyomrom.
A kérdést persze felteszem, de amíg válaszol, én el is helyezem az evőeszközöket, hogy jelezzem, végeztem.
- Sajnálom, nem akartam... - igazából mosolyogtam vele együtt, míg meg nem láttam azt, ahogy megborzong. Reflexszerűen nyúlnék, hogy végigsimítsak a kezén, mégsem teszem meg, mert... nem lehet.
- Reina tényleg nagyon szerencsés. Magnus ezt soha nem tenné meg - nem magam sajnáltatom, épp csak közlöm a férfivel a tényeket, hisz ha valaki nálam is jobban irtózik a házasság gondolatától, az a bátyám.
- Őszintén sajnálom, dr Laines - halkan beszélek, nem tudom, erre mit lehet mondani. Nyelek is, de érzem, hogy az ahhoz kevés, innom kell.
- Lehet tudni, hogy miért? Nem kell rá válaszolnia, sőt... nincs kedve sétálni? - most kivételesen tőlem jön az ötlet, de csillogó zöld szemeim is rá emelem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mintha Jeromosról beszélnénk - suttogok magam elé, mert rossz a felismerés, hogy… én tulajdonképp tudom, hogy ő miről beszél. Elvárások és elvárások.
- Viszont a tudat mindenképp bíztató, hogy meg lehet ugrani a lécet - nézek aztán rá csillogó szemekkel, hisz most olyan ember ül velem szemben, akire az apja okkal lehetne büszke. Így hát naivan hiszem, hogy tényleg van remény, hogy egyszer majd az én erőfeszítéseim is elismerik majd, és nem csak újabb elvárásokat aggatnak a nyakamba, csak mert az a nevem, ami.
Hiába szeppen meg dr. Laines, az én arcom megkeményedik, és szinte kérelhetetlen leszek, pontosan olyan, amilyen a bátyám is.
- Dominik túllépett egy határon. Nem tudom, mennyire tudja, de… elvileg készült rólunk egy kép a bál után. Az eridonos, meg azt terjeszti, megcsaltam őt… Önnel - rázom meg a fejem, de ugyanolyan dühös tekintettel meredek a poharamra, mint amilyen dühösen közöltem Domival is, mivel foglalkozzon inkább.
- Akármennyire barom a bátyám, bármitől megvéd engem, és most még meg sem akarom állítani benne, mert… megérdemli Domi. Hihetetlen, hogy nem képesek felfogni, hogy a sértett egójuk miatt, mit tudnak művelni más emberekkel… - és ez az, ami igazán dühít. Ha csak engem ócsárolna, magasról tennék rá, még a vállam is megvonnám, de…  mást is belekever.
- Lehet… de nem biztos, hogy hagynám - azért itt már elnevetem magam, mert én nem akarom, hogy mások hozzanak áldozatot miattam. Mindenkinek megvan a saját keresztje, nem vagyok én senki, hogy az enyémet valaki más cipelje helyettem.  
Ahogy biccent felállok én is, és míg rendezkedik, magamra veszem a kabátom. A kávét megköszönöm, mégis kicsit bizalmatlanul forgatom a kezemben, mert nem… még mindig nem mindegy, hogy laktózmentes-e a tej.
- Kérem ne!  Én… ostoba voltam, semmi közöm hozzá - nézek rá ijedten, és remélem, az arcom pirulását is betudja annak, hogy mennyivel hűvösebb lett idekint. Nem is értem, mit gondoltam. Az egy dolog, hogy én beszélek a családomról, de ez nem várható el tőle is, ráadásul… tényleg semmi közöm hozzá.
- Viszont egy valami tényleg érdekel. Lia miért gondolta azt jó ötletnek, hogy randit szervez egy diákjával? - pislogok fel rá, arcomon őszinte kíváncsisággal, miközben lassan megindulok talán a tér felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem tudok vele nem törődni, ha közben Önnek ártok. Tudom milyen az, ha egy tanárra rányomják a bélyeget függetlenül a valóságtól - szomorúan sóhajtok, mert ez bánt igazán engem. Hát látom, hogy furcsán néznek még akkor is, ha csak köszönök dr. Lainesnek, látom azt is, hogy összesúgnak a hátam mögött, pedig az utóbbi időben tényleg nagyon figyeltem, hogy ne adjak erre okot.
Szinte azonnal meg is bánom, hogy engedtem a kíváncsiságomnak, és feltettem a kérdést. Belepirulok a válaszba, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a kezemben tartott papír poharat. Úgy nézem rajta a címkét, mintha most látnám először, mert fogalmam sincs, mit kellene erre mondanom.
Szívem szerint egyből és határozottan vágnám rá, hogy a nőnek mennyire igaza van, de azt is tudom, aligha lehet ezt komolyan venni olyas valaki szájából, aki nem is olyan rég még másról állította ezt. Akkor tényleg azt hittem, valódi az, amit Domi iránt érzek, de még csak meg sem közelítette ezt.
-És Ön? Mit gondol? - nem nézek rá, megint a kirakatokba menekülök, hangom is halkabb és óvatosabb, túl élénk a deja vu, és nem szeretném, hogy megint úgy elsiessen, mint akkor tette. Az fájt.
- Nagyon sajnálom dr. Laines. Akármilyen is volt az apja, senki nem érdemli meg, hogy elvegyék tőle a családját - nekem meg a szívem szakad meg. Még nyelnem is kell egyet, csakhogy ne sírjam el magam. Pedig ha csak arra gondolok, mennyire fiatal lehetett, és mennyire egyedül lehettek Reinaval…. Próbálom alig észrevehetően letörölni a nyamvadt könnycseppet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ön fontos - pislogok rá, szinte azonnal vágva rá a szavakat, még csak át se gondolom őket, ami baj. Valószínűleg, ha átgondolnám nem ilyen hirtelen és nem ennyire tömören fogalmaznám meg.  Másrészt meg mit számít, semmi olyat nem mondtam ezzel, ami nem lett volna nyilvánvaló eddig is.
Kortyolok én is a kávéból, bár először csak óvatosan, viszont ahogy megérzem, valóban laktózmentes, bátrabb leszek, és a szemeim is felcsillannak.
- Nem mertem inni belőle - vallom be, bocsánatkérőn nézve rá, de nem tudok nem mosolyogni, és nem boldog lenni már csak a ténytől is, hogy nem felejtette el. Apróság, tudom én, mégis jól esik.
Az is jól esne, ha valahogy jelezne Merlin, vagy az égiek, vagy bárki, hogy nekem mikor kellene abbahagynom most a kérdezősködést például. Utálatos ez az érzés, mert hallani akarom, mert kíváncsi vagyok, de közben meg nem akarom hallani, mert bármit is mond, az biztos, hogy össze fog törni. Közben meg persze két kézzel kapaszkodok az illúzióba, hogy bármi is van most, lehetünk olyanok, mint régen. Mehetek hozzá a hülye kérdéseimmel, vagy a hirtelen feltörő pánikjaimmal, amiken általában ő csak nevet, és aztán csak beszélgetünk, de utána minden sokkal könnyebb lesz, és még én is belátom, hogy sokszor túltolom. Most is azt szeretném. Csak beszélgetni erről, de annyira nehéz, mert róla van szó.
- Nem igazán… voltak érzéseim. Mármint, két fiúval voltam, és mindkettőnél azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, de… annyira nevetségesnek hatnak azok ehhez képest. Domit csak a családomtól akartam óvni, nem akartam, hogy anyám ártson neki, de élek a gyanúval, akkor is jobban tartottam attól, én mit fogok kapni tőle. Aztán én képeltem fel… dühből. Mert nem engem bántott, hanem Önt. És azóta se bánom, és azóta is megtenném, és bárkivel megtenném, aki Önt bántja - sóhajtok fel, csak kicsit fordítva el a fejem, csak hogy egy pillanatra ránézzek, de aztán hamar visszatér a tekintetem a kirakathoz, a ruhák látványa most sokkal biztonságosabb.
- Annyit gondolkodtam ezen. Annyi mindenkit meghallgattam, akik bölcsebbek nálam. Kerültem, aztán Önre rontottam részegen, aztán megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi… sehogy sem volt jó, mindig csak szenvedtem a végén. Aztán már csak azért kerültem, hogy Önt ne hozzam kellemetlen helyzetbe, hogy ne kelljen többet az igazgatóhelyetessel beszélnie… erről. Bűnösnek éreztem magam, mert érzéseim vannak, de… én már ebbe is belefáradtam. Nem akarom tovább ezt játszani - szóval ahogy felegyenesedik, én ugyanúgy állok vele szembe, hogy a szemeibe nézzek, mint akkor Pécsen.
- Én szerelmes vagyok Önbe, dr. Laines. Én szeretném, hogy ennek legyen jövője, sőt… csak Önnel tudom elképzelni a jövőm. Az sem érdekel, hogy milyen minőségben van mellettem. Legyen a tanárom, legyen a barátom, ha az kell, még ügyvédemnek is felfogadom - széttárom a karjaim, persze figyelve arra, hogy a kávé ne löttyenjen ki, de egyedül csak a megkönnyebbülés az, ami az arcomon látszik. Még halványan el is mosolyodok, mert tényleg nagyon jól esett hangosan is kimondani a szavakat, és nem megint hadakozni saját magammal is.
- Látja? Mondtam én, hogy csapnivaló ügyvéd lennék, sajnálom - de halkan elnevetem magam, és elveszem a zsebkendőt, és megtörlöm vele a szemeim.
- Mutathatok valamit? - jut hirtelen eszembe, hogy Üstösdön vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Látom én, hogy az arca megváltozik, a mosolya szépen fokozatosan tűnik el. Egy pillanatra még el is fog a késztetés, hogy csendben maradjak, és mondjam megint, hogy felejtsük el, de… nem akarom. Úgy érzem, ha most nem mondom adok hangot a gondolataimnak, akkor soha nem fogok, és igazán elegem van már az őrlődésből, a kérdésekből és a “mi van ha”-ból. Annyiszor lezajlott már minden a fejemben, hogy szinte minden reakciójára van forgatókönyvem. Aha. Gondolom én naivan.
Biccentek, hisz igazán ráérek, és most tekintsünk el attól, hogy itt sem kellene lennem. Tényleg jobban érzem magam, még úgy is, hogy tudom, épp a szavakat keresi, amikkel véget vethet ennek. Mosolyogva nézem végig azt is, hogy a kávém a patkányra kerül, épp csak kiül az értetlenség az arcomra. Boldognak viszont határozottan boldog vagyok, hisz nem ment el, visszaáll pontosan elém, és nézhetem a szemeit a háta helyett. Jó érzéssel tölt még akkor is, ha most épp nem csillognak.
Már nyitom a szám, hogy szabadkozni kezdjek, mert bajkeverő nem vagyok annak ellenére sem, hogy az utóbbi időben voltak olyan cselekedeteim, amik engem is megleptek. A szám viszont résnyire nyitva marad, mert nem csak a szó, de a levegő is bennem akad, és másodperceken keresztül meredek dr. Lainesre pislogás nélkül, míg az agyam sebesen dolgozza fel, hogy azok a szavak elhangzottak. Az ő szájából. Ő mondta őket. Keresem a szánalmat az arcán, vagy bármi árulkodó jelet arra, hogy megint csak arról van szó, nagylelkű és hagyja, de nincs. Nyoma sincs hasonlónak sem.
- Öhm. - annak ellenére hogy sose volt gondom azzal, hogy kifejezzem magam, most ennyi bukik belőlem, de még ez is lehelet gyengén.
- Bevallom, minden eshetőségre volt egy forgatókönyvem… erre nem - még a fejem is megrázom, és ijedten pislogok rá, de a boldogságom közben sehogy sem tudom elrejteni. Még a szemem is behunyom, ahogy végigsimít az arcomon, és végre visszakerül az én mosolyom is.
- Persze, de dr. Laines… Én nem várok Öntől semmi ilyet. Ha azért mondja ezt, mert nem akar megbántani… teljes mértékben megértem, hogy Ön másképp képzeli el a jövőjét. Akármennyire is szeretném, nem hunyhatok szemet a több mint tíz év felett, érthető ha másra vágyik - muszáj vagyok leszögezni, mielőtt még teljesen belelovalnám magam. Óvatosan beszélek, de határozottan és mosolygok, mert teljesen nem ment el az eszem szerencsére.
Felsóhajtok, hogy folytassam a kis monológom, de belekezdeni nem tudok, hisz a sajátomén érzem ajkait. A hasam akkorát buckázik hirtelen, hogy azon meg is döbbenek, de mire észbe kapnék, élvezném már vége is, mintha meg sem történt volna. A kezem ugyanúgy marad, ahogy elvettem a poharat, és úgy állok a járdán, mint akire most szórtak sóbálvány átkot.
- Fogalmam sincs - érkezik a reflex válasz, ajkaim még mindig elnyílva és jóformán csupán magam elé pislogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Teljesen elveszett vagyok. Én csak magamon akartam könnyíteni, valahogy pontot tenni ennek a végére, főleg így vizsgaidőszak előtt. Nem akartam magammal cipelni még ezeket a gondolatokat is, hogy aztán emiatt ne sikerüljön, így megragadtam az alkalmat annak tudatában, hogy jövőre dr. Laines már nem lesz mellettem. May minden szava ellenére is erre jutottam, soha nem gondoltam teljesen komolyan azt, hogy a szőke lánynak igaza is lehet, erre most…
Most sokáig nem kell  noszogatnia a férfinek, hogy csendben maradjak. Zavar van az arcomon, ami persze keveredik a boldogsággal. Az a csók nem tart sokáig, mégis olyan reakciókat csal elő belőlem, amiken őszintén megdöbbenek, és nem is tudom őket hirtelen hová tenni. Viszont nem is most fogom elemezni őket, minden agysejtemmel azon vagyok, hogy figyeljek, és fel is fogjam a szavakat, amiket mond, bár meglehetősen nehéz úgy, hogy látom az ajkait mozogni.
- Tegezni. Megpróbálom - ígérem meg egy bólintás kíséretében. Nem tudom rávágni, hogy az nekem kapásból menni fog, hisz annyi ideig volt dr. Laines, hogy ha nem mondja újra a nevét, lehet eszembe se jutna, és még mindig nem katapultált el. Valahol most kezd bennem teljesen tudatosulni, hogy ez most akkor valóban megtörténik, hogy ő… hogy ő tényleg nem küldött el a fenébe, a nevetséges érzelmeimmel együtt, persze még most sincsenek illúzióim, tudom én, hogy ennek ellenére se lesz kevésbé egyszerűbb, csupán most már ott a tény, hogy ebben már együtt vagyunk benne, és nem egyedül vagyok. Így valamivel könnyebb, és nem fog el a rettegés kapásból.
- Én attól tartok leginkább, hogy téged fog - vallom be némi gondolkodás után, és meg kell állapítanom, ez a tegezés dolog, nem is annyira idegen, vagy furcsa.
- Ha mindig azzal foglalkoznék, hogy ítélnek meg mások, roppant megkeseredett ember lennék. A családom nélkülem is kellő figyelmet fordít erre… Akárhogy is, jobban bánt az, hogy minden rajtad csattan. Kakasi engem például nem hívott be, nem érdekelte, noha én is ugyanazt tudtam volna elmondani. Attól tartok hiába is akarnék beleállni, azzal csak rontanék… de te tényleg ezt szeretnéd? Mert… tudok én várni, tényleg nem sok idő már… - muszáj felpislognom rá, hisz ő már így is túl sokat kapott miattam, és még csak rá se szolgált. Én voltam ostoba és meggondolatlan.
- És engem előbb-utóbb úgyis férjhez adnak - akármennyire is boldog vagyok most, arcomra mégis árnyék vetül, mert ezt soha, de soha nem felejthetem el, még most sem. Nem tudom, mikor fog megtörténni, nem tudom, mikor cipelnek egy vadidegen elé, hogy vele kell leélnem az életem, de fognak.
- Eszembe jutott - torpanok meg egy szűk utca előtt, majd némi hezitálás után, megfogom Reece kezét óvatosan, csak hogy bevigyem oda magammal. Pár régi ház, ami lakatlan is már, de nem is ez a lényeg.
- Itt régen egy szabászat volt. Az egész család idejárt. Egyszer leégett egy baleset miatt, és a családom segített újra építeni. Még nagyon picik voltunk Magnussal, de… - előveszem a pálcám, amivel fényt varázsolva, mosolyogva mutatok a járdára. Tele van furcsa kriszkrakszokkal, meg tipikus gyerekrajzokkal, meg a monogrammunkkal.
- Teljesen ki voltak borulva apuék, de így hagyták. Az épületet meg megvettük. A nővérem itt akar gyógyszertárat nyitni - mosolygok, noha sejtem, Reecet ez mennyire érdekli, épp csak jól esik, hogy meg tudom neki mutatni, mindennek ellenére, voltak elvétve alkalmak, mikor voltam én is csak simán gyerek.  
Mindebben a legszomorúbb, hogy még csak nem is nekem jutott eszembe, hogy én konkrétan kilógtam. Pár perc csupán, ami marad, míg Reece nem figyelmeztet, hogy nem ártana visszamennem a börtönbe, mielőtt még egy egész osztagot riasztanak az eltűnésem végett, és kénytelen vagyok belátni, igaza van. El is köszönök tőle, bármennyire is nem szeretnék, és még pont sikerül Farkasék előtt hazaérnem.