Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Volt már szerelmes? - nem gondolkodok, egyszerűen csak élek a lehetőséggel, amit kínál, anélkül, hogy a fejem felemelném. Nem akarom, hogy így lásson.
- Én az vagyok, azt hiszem. Szakítanom kellett vele, mert anyámnak nem felel meg. És nem is... közénk való - csúnyán hangzik, de egyrészt haragszom rá, másrészt akármennyire szépen is nézem, ez az igazság.
- Legyek megértő. Lássam, hogy a lányok tényleg csak barátok... nem számít, hogy felváltva csüngnek a nyakán. Nyilván az én hátrányom, engem... nem igazán hagytak barátkozni mással a rokonaimon kívül, de ez rendben van? Folyton ez ment, itt egy lány, ott egy lány... nem lehettünk nyíltan együtt, mert akkor anyu... persze ez is az én hibám, holott csak őt védem vele, de.... én nem akarok féltékeny lenni. Nem akarok minden rajta csüngő után veszekedni. Akkora önzőség az, ha azt szeretném, ha valaki velem van, akkor rá se bírjon nézni másra? Főleg, ha elvileg szeret? Én meg tudtam tenni.... - annyira összevisszák a szavak, hogy egyáltalán nem várom, hogy ebből bármit is megértsen, én sem értem igazán. Jelenleg csak azt értem, túl mély a szakadék köztem és az eridonos között.
- Ami a legjobban fáj, hogy úgy bánt velem.... annyira méltatlanul, pedig tudja, honnan jöttem. Tudja azt is, hogy milyen nevelést kaptam, mégis képes volt megcsókolni, mert azt hiszi, azzal minden el van rendezve - megint kicsit mérges lesz a hangom, mert ez tényleg felhúz. Főleg, hogy belépve az a szőke csüngött a nyakán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem? - hirtelen kapom fel a fejem, a mozdulattól még kicsit meg is szédülök, de a döbbenet az kiül az arcomra. Egyszerűen zavar keletkezik az erőben, és teljesen kizökkent abból az állapotból, amiben voltam.
Hallgatom amit mond, tényleg figyelek rá, mert ezek a szavak fontosak nekem, főleg mert egy nálam több évet megélt, külső szemlélő szájából hallatszanak, akinek mindig fontos számomra a véleménye. De még a legcsekélyebb apróság is, amit megoszt velem. Ilyenkor kivételesnek érzem magam, kicsit ellebegek az illúzióban, hogy bizalmat szavaz nekem, ezért cserébe én is könnyedén adom neki az enyém. Aztán ki tudja, lehet mással is megteszi, de itt most nincsen senki más.
- Soha nem lehetek vele együtt úgy, ahogy szeretnék. Még ha aranyvérű is, nem fognak belemenni abba, hogy hozzámenjek, hisz a gróf nem engedi senkinek, hogy országon belül házasodjon. És idő kérdése, hogy anyám szerinte számomra megfelelő férjet találjon nekem... - nem veszem észre, hogy egy ponton megálltam, csak hogy szépen érthetően fejezzem be, miért ennyire lehetetlen ez az egész.
- Én csak boldog akarok lenni, amíg még tudok, de... nem vagyok boldog - még a karjaim is széttárom.
- Fáj... - az ajkaim is maguktól biggyednek le, nem tehetek róla, nagyon rossz ezt beismerni, és gyengének érzem magam tőle. Viszont nem tudok hazudni, sem megjátszani magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Már rég elengedtem már olyanokat, hogy határok. Vagy épp, hogy mit illik megosztani egy tanárral, vagy mennyire mászhat bele az én életemben. Már abban sem vagyok biztos, hogy a tanáromat látom magam előtt. Most is ahogy nézem, nem azt látom, aki a teremben tűri fel minden óra előtt az ingujját, hogy jelezze... ma sem lesz egyszerű anyagunk - lehet nem ezért, de én ezzel kötöttem össze -, hanem valakit, akivel bármiről tudok beszélgetni, anélkül, hogy bármit is el kellene hallgatnom, vagy bármitől is kényelmetlenül éreznem magam.
- Hogyne lenne érdemes, Önnél jobb emberrel én még nem találkoztam - ráncolom a homlokom, mintha csak azt üzenném vele, felejtse el ezeket a gondolatokat, mert ostobaság.
- Inkább az lehet, hogy amint megismerték, ők nem érezték magukat elég érdemesnek a szerelméhez, és inkább kihátráltak - ezt a forgatókönyvet előbb elhiszem, mint azt, amit az imént felvázolt. Csak így lehetett.
Könnyebben is ered meg a nyelvem, kisajtolok magamból hirtelen mindent, ami bánt, mert tudom, hogy most legalább nem a süket falaknak teszem. Nem, meg sem fordul a fejemben, hogy ő ezzel bármit is kezdene. Nem úgy ismerem, mint aki játszmákat folytatna, de ha mégis, az én szerelmi drámámmal sokra amúgy sem menne.
Épp csak hozzáérnek ujjai a hajamhoz, nem csak a szó, de még a levegő is bennem akad. Furcsa és idegen, hisz Berci teljesen másképp csinálja, és attól nem is érzem azt, hogy ez rossz lenne. De mégis, ahogy átölel én mindkét kezem a dereka köré fonom, pipiskedek kicsit, hogy a nyakába tudjam fúrni a fejem. Gondolkodnom kellene, de nem érdekel, sötét van, a lámpa fénye meg épp csak ide világít. Én meg csak el akarok bújni. Nem kezdek zokogásba, épp szaggatottan veszem a levegőt, részben a helyzet miatt, részben mert így rendesen orromba szökik az illata.
- Köszönöm - suttogom a nyakába, hisz hangosabban beszélni nem is vagyok képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Én szeretném ezt hinni - aprót vonok a vállamon, hisz ebbe a képbe sokkal szívesebben kapaszkodok. Másrészt, nem szeretném feszegetni, mert érzem még a nevetése ellenére is, hogy kényes téma, amit nem feltétlenül a diákjával vitatna. Mert hogy az vagyok. A diákja.
Amit egy fél pillanatra úgy felejtek, mint a pinty. Csak kapaszkodom, és kihasználom a helyzetet, mert... mert ebben a pillanatban sokkal szívesebben vagyok az ő karjaiban, mint bárki máséba. Az viszont nem elhanyagolható, hogy neki legalább van esze, így ahogy megszólal, rebbenek is el, felfogva, hogy egyébként ezzel már tuti átléptem pár határt.
- Igen, igen.... így is lesznek kérdései. Tudom. Ismerem - kezdek zavartan hebegni, és zsebre vágom a kezeim, úgy sétálok mellette.
- Tényleg nagyon hálás vagyok Önnek. Kérem ne értsen félre... csak... jó érzés valaki olyannal lenni, aki... ért - nem tudom megmagyarázni, így kicsit ráncolom a homlokom. Nagy szavakkal dobálózni meg nem szeretnék, és még ha szeretnék sem tehetném meg.
Azért valahogy sikerül csak lassabban lépkedni, annyira most már nem sietek én haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kicsit még furcsán is érzem magam a téma miatt, nem tudom, hogy mit tehetnék hozzá, mit mondhatnék neki, amit nem hallott még milliószor, hisz csak a vak nem látja, mennyi tapasztalatom van nekem kapcsolatok terén.
- Amint tisztán látok, kérdések nélkül is el fogom mondani, mi történt. Csak most katyvasz az egész, és... - nem tudom befejezni, mert tudom, hogy magamban kell először kibogozni a szálakat.
És még a szavai is észhez térítenek. Igen diák vagyok. Pontosan egy diák, ezt nekem szabad elfelejtenem, csak... annyira jól esik, hogy kapaszkodhatok valakibe, aki cserébe nem vár el semmit.
- Mint azt látta, dr. Laines, kiválóan tudom saját magam is ilyen helyzetbe hozni. Aki itt határokat lépdel az én vagyok, és nem is érzem magam túl jól miatta, csak... nagyon szeretek Önnel lenni. Valahogy olyankor minden annyira egyszerűbb.  Ostobán hangzik igaz? - egy pillanatra még a szám is elhúzom, rá viszont nem merek nézni, azt nem bírnám ki, ha gúnyt, vagy megvetést látnék rajta, csak mert őszinte vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Úgy értettem, hogy... Önnek, már ha kíváncsi rá - irtó kellemetlenül érzem magam, hisz az nem kérdés, hogy Bercivel ezt meg kell beszélni. Nagyon szeretem, ő is imád engem, de vannak helyzetek, amik nem opcionálisak, és nem bújhatok ki alóluk.
Az más kérdés, hogy a férfi mennyire kíváncsi mindarra, ami közepébe került... miattam. Szinte úgy érzem, hogy az ő fejére is csak bajt hozok azzal, hogy... kedvelem, mert a kedvenc tanárom.
Mosolygok azért a hajam takarásában, még ha csak halványan is, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy létezik ilyen ember, aki ennyire... megértő, és mintha nyugi-főzetet tolna, semmi nem zökkenti ki.
- Tudja.... az elsők között neveltek arra is, hogy a tisztelnem kell a tanáraim, és hogy tudjam, hol a helyem velük szembe... Én boldog vagyok, hogy Önre számíthatok, és van valaki, akiben fenntartások nélkül meg tudok bízni - megint esetlennek érzem magam, mert tudom, hogy nagy szavak ezek, de ezt érzem. És még ha újkeletű lenne, de nem... dr. Reece már nagyon régóta itt van nekem.
Bárhogy is próbálok lassan menni, túl korán érünk haza, ami miatt kiszakad belőlem egy sóhaj.
- Igen - vágom rá túl gyorsan, de mégsem moccanok meg, csak a kulccsomót halászom elő.
- Vagyis... nem tudom, nem járnánk még egy kört? Csak... tartok tőle, hogy felbukkan... vagy... van kedve bejönni? - óvatosan nézek rá tudva, hogy ez akár már kibillentheti, mégse akarok társaságot... meg egyedül sem lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez nem glória, ez csak az én.... tapasztalatom - pislogok sűrűn magam elé, mert tényleg csak arra tudok hagyatkozni, ami velem történt általa, és nem gondolom azt, hogy túloznék.
Azzal a kérdéssel már annál inkább, ami kibukik belőlem, de nem tehetek róla. Megszoktam, hogy nem kell megjátszanom magam, vagy átgondolni a dolgaim, még akkor is, ha tudom, hogy most tényleg átléptem egy határt.
- Megértem. És sajnálom... hülye ötlet volt - sóhajtok fel, viszont nem szakítom el róla a tekintetem, csak lágyan mosolygok. Az bánt egyedül, hogy ma már sokadszorra hoztam kellemetlen helyzetbe.
- Mindenesetre, köszönöm szépen, hogy hazakísért, és.... jó éjt - meg kell tanulnom normálisan búcsúzkodni. Ezt felírom a listára, mert ez is olyan esetlenre sikerült, ráadásul bármennyire is szeretnék én most oda bekatapultálni, a lábaim cserben hagynak, épp csak a kezemben tartott kulccsomót nézem. Tudom, ha bemegyek, és ő elmegy... akkor megint fájni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Önnek sem kellene - tényleg, csak egy halvány mosoly az, amit sikeresen kicsikarok magamból, mert annál sokkal kínosabban érzem magam. Főleg, hogy nem is olyan rég tényleg dr. Laines tette meg ugyanezt.
Szörnyen utálok búcsúzkodni, és ez szinte mindig ki is ütközik. Sajnálom nem tehetek róla. Mégis mosolyogva biccentek, bár jelen pillanatban nem hiszem, hogy eleget tudok tenni a formális kérésnek. Azt sem igazán hiszem, hogy aludni fogok. Lélekben már-már felkészülök arra, hogy hallom távolodó lépteit, így tekintetem a kulccsomómra szegezem, nem akarom, hogy látszódjon, összezuhadon.
A professzor azonban mégsem megy, amin valahol megütközök, de csak a mellkasomban szorító érzésre fókuszálok.
- Tudom... megvárom idekint - sóhajtok egy nagyot, aztán mégis összeszedem magam, csak hogy ha még vérszegényen is, de rámosolyogjak.
- Minden rendben lesz... - jó, ez inkább hangzott kérdésnek, de legalább belenézek a szemeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem szeretnék bemenni - vallom be halkan, összefonva mellkasom előtt a kezeim, és igazán megmakacsolva magam, ami egyébként nem sokszor vall rám. Egyszerűen csak ezt érzem.
- Azt sem szeretném, hogy Ön elmenjen - ezen a ponton már nyelek egy nagyot, mert tudom, hogy ennek gondolatnak szabadna csak maradnia, viszont bent tartani meg abszolút nem bírom, még akkor sem, ha ott lebeg a fejem felett, ezzel mennyire el tudom rontani a köztünk lévő... jó hangulatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudom hirtelen, mi lep meg jobban. Hogy az én szám elhagyták azok a szavak, vagy az ő arca először. Látom a dilemmát rajta, és teljes mértékben meg tudom érteni... vagyis nem. Nem értem, hogy miért dilemmázik, de miután én kértem burkoltan, hogy maradjon, kicsit furcsa lenne megkérdezni, hogy mégis miért ez a dilemma.
Az még jobban meglep, hogy az előbb lefolytatott beszélgetés után, mégsem hagy itt faképnél, mert tudom, hogy ez már rég nem szerepel a munkaköri leírásában, ráadásul... neki még vissza kellene menni. Mégis pillanatok alatt nyugszom meg, a feszült tartásom is lazul, majd egy apró biccentés után, ülök is le a lépcsőre, ami pontosan akkora, hogy ketten talán elférünk egymás mellett.
- Sajnálom... - hálásan pislogok rá, mégis valahol azért akad némi bűntudatom, hogy én hozom őt ebbe a helyzetbe. Csak azért, hogy késleltessem azt, amit nem kerülhetek el.
- Nem igazán... nem tudom - ismerem be, kicsit összehúzva magam. Nem feltétlenül a hideg miatt, csak tudom, hogy most már tényleg itt kell megállni.
- De Ön biztos, a zakója... - húzom le a kabátom cipzárját, ahogy elér a felismerés. Persze, ha még két pillanatig gondolkodnék, magamtól is rájönnek, hogy ez a manőver így nem lesz túl siekres.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Úgy érzem magam, mint a kislány, aki megkapta azt a macit, amiért már napok óta hisztizett. Igyekszem nem hagyni kiülni az arcomra az érzést, mert az még mindig keveredne a döbbenettel, és nem hiszem, hogy ezen az éjszakán kellene nekem nagy gondolatokat szőnöm. Az vitathatatlan, hogy időközben a bál, és az ott történtek, valahogy az agyam valamelyik távoli szegletébe kerültek, száműzve magukkal a velük  járó érzést is, ami nemrég még széttört. Tudom, hogy csak ideiglenes állapot ez, ezért is kapaszkodok bele két kézzel. És talán ezért is kötöm őket dr. Laineshez.
- Mindenképp - kiszárad a szám, és csak suttogni vagyok képes, amiről viszont a közelsége tehet, én meg nem tudok már semerre sem húzódni, bármennyire is tör rám hirtelen a kényszer. Tudom, hogy ez nem helyes.
- Melyik? - kérdem félszegen, hisz eddig a kezén lévő tetoválások foglaltak le, a csillagképek azok, amikben határozottan nem vagyok jó.
- Én nagyon irigylem most.... csak pontokat látok, semmiféle szekeret - koncentrálok az égre nézve, még a szemeim is összeszűkítem kicsit, hátha látom azt, amit ő. Azt nagyon szeretném, ezért is nem fogom fel, hogy annyira belemászok a személyes terébe, hogy a hajam szinte az arcát simítja... ha felfognám, valószínűleg már futnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tényleg a csillagokat nézem, de akárhogy forgatom a fejem, nem látok én itt semmilyen szekeret. Lehet rágyúrok majd az asztrológiára, bár... nem gondolnám, hogy anyu ezt annyira díjazná. Csak a fontosabb tárgyaktól venné el az időt.
Berci felbukkanása hirtelen ér, de megkönnyebbülök.... egészen addig, míg meg nem szólal.
- Nem! - határozottan, és annál ijedtebben ejtem ki azt az aprócska szót. Talán épp elkapom még dr. Laines kezét, mielőtt elmenne, de ez ilyen... reflex.
- És Domit se szeretném Evelin sorsára juttatni, csak nem képes megérteni - nagyokat pislogok, és teljesen ártatlanul. Valahol sajnálom a tanáromat... - mert közben azért eszembe jut, hogy a tanárom -, de azt is tudom, nem bírnám ki, ha elmenne, még akkor is, ha ez kényes családi téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tart sokáig ez a nyugalmi állapot, noha nem is rengettem magam abban az illúzióban, hogy ez estének itt vége. Tudtam nagyon jól, hogy Bercivel lesz még egy köröm, ha nem több. Viszont jól esett kicsit nem arra gondolni, hogy mi történt, és mit hagytam magam mögött.
Nagybátyám persze nem hazudtolja meg magát. Ritkán szokott ilyen lenni, és én mindig megijedek, most meg főleg, hogy a kiváltó én lettem. Nem fogom fel, hogy megfogom dr. Laines kezét, egyszerűen csak ösztön.
- Berci... - próbálok én is hatni rá, kicsit félszegebben, de dr. Laines azért belém fagyasztja a szót. Elkerekedik a szemem, mert nem is tudom, mit vártam. Talán, hogy fülét-farkát behúzva, lapos kúszásban hagy itt minket, mint azok, akiket alapjáraton ismerek. Erre fel... halványan viszonzom a mosolyt, amiből valahogy erőt is merítek ahhoz, hogy felálljak, és besétáljak nagybátyám után.
- Nem képzeltem sehogy. Ostoba voltam. Vagy szerelmes... fogalmam sincs, azt hittem... azt hittem, ő az igazi... sajnálom - tárom szét a karom, nem várom, hogy Berci megértse, mert neki vagy nincs igazija, vagy nagyon sok van.
- Többet nem fordul elő - ha bárki is kételkedett volna abban, hogy anyám lánya vagyok, ebben pillanatban biztos lehet benne, hogy ez így is van. Hisz olyan határozottan, és olyan üresen, kimérten csengenek ezek a szavak, hogy még Berci se tudja megkérdőjelezni őket. Mert én eldöntöttem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igazán jót tett nekem Toscana. Egészen odáig menekültem, miután itthon a feje tetejére állt minden. A családomnál nem voltam, sem a Holdfény utcában. Itt Pécsen húztam meg magam, de tudom, nem tart ez sem sokáig, a szünetnek mindjárt vége, és én még mindig egyre jobb ötletnek tartom azt a magántanuló státuszt. Nem való nekem az iskola.
Bercinek előadásai vannak, így bár megbeszéltük, mégis a netet bújom, hogy keressek egy címet. Először jól megdöbbenek, hogy Pécsen is van irodája, de aztán belátom, könnyebb lesz így. A szemébe se merek nézni, annyira megalázó csak visszagondolni is arra, mit műveltem. Viszont felszívtam, és biztos is vagyok abban, hogy több ilyen botlásom nem lesz. Főleg nem Dominikkal.
Szeretem Pécst, mivel a zakó a táskámban - miután újabb hálát rebegtem annak, aki kitalálta a tértágító bűbájt -, nyugodt szívvel járatom a tekintetem. Most nem zavar, hogy meglátnak... az sem, hogy megismernek. Az zavar, hogy az iroda utcája egyre közelebb van, az én magabiztosságom meg egyre csak csökken.
Ennek ellenére, határozottan lépek, majd mutatkozok be, és közlöm, hogy az ügyvéd urat keresem.
Le is ülök szépen, míg várnom kell. Elvégre időpontot nem foglaltam, annyira nem akartam túlzásba esni. Már ezt is annak érzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondom, hogy nem ismerős a szituáció. Mikor a bátyámhoz, vagy apámhoz megyek, ugyanúgy ülök, és várok. Oda se szoktam időpontot kérni, épp ezért van, hogy hoppon is maradok, vagy épp csak egy sziára futja nekik. Főleg így év elején, mintha a pár nap nyugi után, kétszeresére gyorsulna minden, én meg örülhetek, hogy nem vagyok még része a gépezetnek.
Ahhoz képest mindennek érzem magam, csak boldognak nem, de arról már lemondtam. Nem hiszem, hogy megérdemlem. Türelmesen játszom a táskám cipzárjával, kismilliószor képzelve el, mit mondjak, miért vagyok itt. Felálljak, vagy ne álljak fel.. a hajam vajon hogy néz ki... apróságok, mégis gyomorgörcsöz okoznak.
- Sajnálom, hogy itt zavarom - ahhoz képest egyből ezek a szavak csúsznak ki a számon, és mellé a boci tekintet, ami mostanában egyre jobban megy. Lassan állok fel, és megyek az iroda felé, ahová dr. Laines mutatott, megejtve közben egy mosolyt az asszisztensének.
- Én csak... - kezdek zavartan turkálni a táskámban, ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, majd már nyújtom is neki a zakóját.
- Ezt hoztam... köszönöm. Nem tartottam jó ötletnek az iskolába vinni - harapom be az ajkam, még csak tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam a zavarom az arcomra is kiül.
- Tényleg nem tudok elégszer bocsánatot kérni, amiért akaratlanul is belevonódott... - sóhajtok fel, mert igazából ez a legnagyobb problémám. A profnak van így is épp elég baja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Abban azért kételkedem. Látom itt is erős az évkezdés - nézem a kupacokat, mert valljuk be, lehetetlenség őket nem észrevenni, és persze megint rám tör a lelkiismeret furdalás. Pont az egyik diákja drámáira kíváncsi... mint bárki ennyi munka közepén.
Így hát nem is akarom húzni az időt, oda is adom neki, amiért jöttem, noha nem mondom, hogy nem nőtt a szívemhez az a ruhadarab, és nem pillantottam rá olyan szentimentálisan, ahogy az ember lánya képes. De hát. Az övé.
- Nem akartam ennél több kellemetlenséget Önnek - mosolygok rá őszintén, mert tényleg csak az hiányzik, hogy miattam magyarázkodnia kelljen.
- Persze. Ki is békültünk. Aztán elment szilveszterezni, és ahogy odaértem, hogy meglepjem, láttam, hogy valami idősebb nőt fűzött. Kidobtam - zárom inkább rövidre, mert nagyon nem akarok ebbe belemerülni. Elfelejteni akarom.
- Úgyhogy elmentem Toscanaba a rokonaimhoz, és suli kezdésig itt vagyok Pécsen Bercinél - azért a végére elmosolyodom, mert így mégis csak jobb, hogy nem azt hiszi, csak miatta jöttem ide.
- És Önnek? Jól teltek az ünnepek? - pedig igazán nem akarom feltartani, Merlin rá a tanúm, de egyszerűen érdekel. Nem tehetek róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- El nem tudom képzelni, mennyire lehet. Ez azért ijesztő látvány. Mármint a papírok. Mind valakinek a problémája, ami bizonyára sokkal nagyobb, mint az én lányos hülyeségeim - vagy csak én látom túl szentimentálisan, és talán ezért sem lesz belőlem soha jó ügyvéd, hiába akarja annyira a családom. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ember.. szülő.. testvér...
- Én is. Tudja, tényleg azt hittem, hogy Berci szavai hatnak rá, ha más nem is... - rámosolygok a férfira, mert hát ennek így kellett lennie, és azért nem fogok már itt a szőnyegen összeomlani. Volt jó pár napom arra, hogy legalább a látszatát fent tudjam tartani annak, hogy minden rendben.
- Majd a családom... ha lesz egy kis szerencsém nem valami vénembert, vagy pszichopatát... - semmi szarkazmus nem bújik meg a hangomban, tényleg csak az látszik, beletörődtem abba, hogy nekem ez lesz az utam, vagy legalábbis nincs kedvem szembe menni vele. Egyszer megtettem, milyen csodásan sült el nem?
- Párizs sajnos ilyen. Nekem is sűrűn hiányzik, életem legszebb két éve volt. Ha tehetném odaköltöznék. A boltok meg... a húgának úgy tűnik, remek ízlése van - nevetek vele halkan, mert most fenemód jól esik. Főleg, hogy nem kényszeredett, csak úgy jön.
- És semmi vad buli? Tűzijáték... - csóvalom a fejem, bár ha őszinte akarok lenni, valahogy ki se nézem belőle, hogy akkora party animal lenne, ahhoz túl nyugisnak tartom.
- Van még hely, ahová nagyon szívesen megy? A szülővárosa? Az hol is van? - csak úgy záporoznak a kérdések, és tényleg úgy pislogok rá, mint valami kíváncsi gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A helyet imádom... a rokonokat kevésbé - ennek ellenére elvigyorodom, mert igazából őket is szeretem, csak sok volt a kéretlen tanács meg a megjegyzések... Persze a vélemény mindig ugyanaz. Anyámat valaki már eláshatná. De szerintem erről az összes rokonom így vélekedik, én pedig talán most először láttam azt, hogy engem óvott... Jó, tudom naiv vagyok, de jó ringatni magam ebben az illúzióban.
- Persze, köszönöm - túl gyorsan vágom rá, és legszívesebben a fejem fognám emiatt, de egyszerűen megint úgy érzem magam, mint karácsony este... vagy a bál estéjén, most is olyan könnyű minden.
- Pedig érdekelne. Kaptam már mindent, a "nem is értem, hogy gondoltad"-tól elkezdve, a "mert az úri igényeidnek nem felel meg senki"-n át, az "örülj annak, hogy nem vert meg"-ig - pislogok angyalian, ezzel is kis ízelítőt adva a családom... sokszínűségéből. Vagy hát nem tudom, ott az olaszoknál igazán furcsák az emberek.
A megjegyzés, amit az asszinteséhez intéz viszont belém fagyasztja a szót. Hiszen nemrég mondta, hogy mennyi a dolga, és ha nem is mondta volna... látszik. Így hát pislogás nélkül meredek.
- Persze, de igazán nem szeretném feltartani - teljesen meg vagyok szeppenve, és nagyon furcsa érzés kerít hatalmába, amit még csak nem is tudok mire vélni. Soha senkitől nem tapasztaltam azt, hogy ott hagyná a munkáját miattam. De hát csak nem miattam csinálja, biztos csak fáradt, és csak ki akar kicsit szakadni. Abban meg igazán segíthetek neki.
- Egyszer meg kellene próbálnia, hogy azt mondjuk... itt hagyja - bökök fejemmel a táskájára.
- Olyan reflexszerűen nyúl érte mindig, mintha legalább is tárgyalásra sietne... Zárja el, aztán üljön fel egy vonatra... még az ügyvédeknek is kijár ennyi - mosolyogva osztom meg vele a nézetem, és csak remélem, hogy ebből nem szűrődik le, mennyire figyelemmel kísérem, mert az meg esküszöm, hogy nem tudatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ugye tudja, hogy a hallgatása is egy válasz? - szűkítem össze a szemeim, viszont nem firtatom tovább, ha egyszer nem akar róla beszélni, nem hiszem, hogy bármivel is ki tudnám szedni belőle, vagy ki akarnám. Nem sok ilyen eset van, mikor valamit inkább megtart magának, alapjáraton nagyon sok mindenről tudok vele beszélgetni.
Még kifelé menet is próbálom feldolgozni a történteket, és magamra venni a kabátom, mert az azért időközben levettem, nem lett volna jó belemelegedni. Persze a gyomrom remeg, és furcsa mód izgulok, pedig szoktam én kávézóba járni, csak ez most mégis új.
- Az egész élete belefér egy táskába? - hangom döbbenten cseng, és tényleg nem tudom hová tenni. Még akkor is a táskáját bámulom, mikor ő az ajtókat zárja közben.
- Az asszisztense gyorsan fel tud szívódni - nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, és el kell nevetnem magam. Lehet, dr. Laines be se fejezte a mondatot, de már ajtón túl volt a nő.
- Tökéletes lesz - biccentek, holott tudom, azt várnák majd húzom a szám, pedig nem.
- Viszont... úgy érzem, ezt most már nem titkolhatom tovább - elhúzom a szám, és óvatosan pislogok a professzorra.
- Laktózérzékeny vagyok - oké, apróságnak tűnhet, de ha nekem tejjel adják, sima tejjel... egyből nem lesz apróság.
- De hát az nekik is karácsony... - persze hogy felháborodok, mert ezt sose fogom megérteni.
- Karácsonykor is csak a munkán jár az eszük? - rázom a fejem, mert azt sem tartom túl ideális családképnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Irigylem. Bár ha belegondolok, az enyém is beleférne... nincsenek akkora igényeim, mint a nagybátyámnak. Ő nem tudna lemondani a fényűzésről, én bármikor - mosolygok halványan, hisz én azt sose kértem, csak kaptam... és nem is érzem benne túl jól magam.
- Könnyen rátalált? Apu szerint nehezebb egy jó asszisztenst találni, mint egy feleséget... persze ő könnyen beszél, anyut is a család választotta... szerintem már megbánták - most az én arcomra is cinkos mosoly kerül, de a hangomban már nincs harag, tényleg azt hiszem, most egy oldalon állunk Wilheminával. És sokkal jobb így.
Persze most már azt is be kell vallanom, amit, de ahogy felnevet az engem is vigyorgásra késztet.
- Jó persze, nem nagy dolog... gondolja Ön. De feküdtem már Ispotályban is egy joghurtos szelet miatt - azért dacosan felszegem az állam, mert ez igenis komoly, csak lehet... kicsit túltoltam, amit nem mondom, nem szándékosan tettem.
- Látnia kellett volna az arcát. Mint aki azt várta, hogy az utca közepén vallok szerelmet - nevetek azért én is, közben az egyik kirakatot nézve, mert erről se bírok leállni. Mindent megnézek.
- És mégse úgy beszél róla, mintha már unná. Pedig dróton rángatják... Tényleg szereti a munkáját - állapítom meg hozzám mérten nagy bölcsen, majd mosolyogva lépek be a kávézóba.
Egy pillanatra megrökönyödök, hisz ezek szerint dr. Laines erre sűrű vendég, de aztán eszembe jut, és udvariasan köszönök.
- Lattét szeretnék, laktózmentes tejjel, és édesítőszerrel - adom le a rendelésem, közben hálát adva azért, hogy itt is lehet már így. Futottam még most is olyan helybe, ahol nincs laktózmentes.
A sütiket nézem, mikor megcsap a professzor illata. Akaratlanul borzongok meg, de próbálom leplezni, ahogy csak bírom, és nyugalmat erőltetni magamra.
- És egy málnás muffint... - nevetek halkan, némi zavarral karöltve.
- Ülhetünk az ablak mellé? - a kérdést persze a férfihez intézem, de olyan kérlelő tekintettel, amivel általában le tudom venni a lábáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A szüleim. Biztos Ön is összezörren néha a húgával, de túlságosan szereti ahhoz, hogy haragudjon. Nem mondom, hogy tökéletes a családom, sőőőőt... de ők vannak nekem - megvonom a vállam, tényleg megenyhültem, mert elfogadtam, hogy ők ilyenek. És akárhogy is nézzük, az enyémek. És nem tudnak megbántani annyira, hogy lemondjak róluk.
- Vera... Reina... kész mázlista, hogy ilyen emberek veszik körül, de meg is érdemli, innen hallani, mennyire megbecsüli őt is - megmosolyogtat, hogy tényleg hallani a szeretetet a hangjában, még csak meg sem próbálja palástolni, pedig kapásból fel tudnék sorolni három embert, aki szemében ez gyengeség. Szerintem kimutatni az érzéseid sokkal bátrabb dolog, elrejteni bárki tudja, én is ezt teszem, muszáj, hogy ne találjanak rajtam fogást.
Szólásra nyitnám a szám, de pont beérünk, és lefoglal a hely. Azért látszik, hogy itt is úgy nézelődök, mint egy turista, mert egyszerűen nem így szokott működni. Kezdjük azzal, hogy apuval sose ülnénk be ilyen helyre...
Ezért is van az, hogy boldogan sétálok az ablak mellé.
- Sose ülhettem ablak mellé, akárhová mentünk, csak egy elzárt, vagy elkerített részben ettünk. Mintha nem is tudom, micsodák lennénk. Arról nem is beszélve, hogy már a kabátomat se vehettem le magam... az nagyon idegesít - ezért most büszkén teszem a székem háttámlájára, hogy aztán leüljek a professzorral szembe.
- Nem hiszek benne. A nagy szavakban - térek vissza halkan a témára, és elveszek egy pohár alátétet, amit közben a kezemben forgatom, és nézem, így könnyebb.
- Dominik is annyiszor mondta. Mikor kibékültünk, adtam neki valamit, amit már senki másnak nem fogok tudni - nyelek egyet, mert tudom, hogy ez is kényes téma.
- Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... ez az a nagy szerelem - most már tudok rajta nevetni, igaz gúnyosan és szárazon, de legalább megy. De ezt keserves napok előzték meg.
- És persze a família... mindenki szeret mindenkit, de amint a pár valamelyik fele elfordul, a másik fele szinte versenyez azon, ki irtózik jobban tőle - forgatom meg a szemem, mert így én hogy higgyek benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg fogom tanulni, hogy kell - nevetem el magam, mintegy megfogadva, mert hát azért az nem olyan könnyű, mint neki. Ráadásul még arról sincs fogalmam, most milyen minőségben vagyunk itt. A tanárommal csak nem járok kávézni, családi barátnak se tudnám nevezni, hisz csak Berci ismeri... Így hát marad az én barátom. Az úgy jó lesz.
- Nem tudom, milyen az a jó ember... vagy van-e olyan. Csak azt tudom, hogy megkönnyebbültem, mert Bercinek igaza volt, azzal a kapcsolattal csak magamat temettem volna el - felsóhajtok, hisz ezen is szépen átrágtam magam. Hiába lett volna még millió kör, akkor is elém álltak volna egy nap, hogy valakihez hozzá kell mennem, aki nem az eridonos. Jobb így... lehet akkor sokkal jobban fájt volna.
- Persze, én tényleg szerettem őt - pislogok rá, mert efelől semmi kétségem. Annak ellenére sem, hogy most már a büszkeségem nem hagyná, hogy visszatáncoljak, és továbbra sem tartom élhetőnek azt a kapcsolatot.
- Tudja, szerintem ilyen ember nincs. Pedig ha tudnám, hogy így van, szembemennék a családommal miatta... - kortyolok a lattemból, amit persze meg is köszöntem, mikor kihozták.
- És Ön? A munka miatt nincs ideje egy kapcsolatra? Vagy csak jó így? - nehéz téma, de muszáj megtudnom, mert tényleg azt hittem, már rég házas.
- És azt mondja, ez a muffin jó? - szedem le félig a csomaglást, hogy bele tudjak harapni, közben végig a férfit nézve. És ahogy lenyelem az első falatot, el is mosolyodom.
- Ez tényleg isteni finom - még a szemem is felcsillan, és a kezdetleges óvatosság is eltűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez olyan elcsépeltnek hangzik - próbálom kicsit az agyát húzni, de belekötni persze nem tudok, csak megint ott tartok, hogy az érzések. Mennyivel jobb lenne, ha nem lennének, ha mindenki valóban olyan porcelán és üres lenne, mint akinek láttatni akarja magát... könnyebb lenne.
- Én magam is erre jutottam... - biccentek, újabbat kortyolva a meleg folyadékból, de egy percig sem hagyom, hogy elvegye a kedvem a Dominikról való beszélgetés. Sőt már annak is örülök, hogy tudok róla beszélgetni, még akkor is, ha belül megint letörik egy darab... a nagynéném szerint fog még több is, és ez így van rendjén.
- És Önnek is el fog jönni, lehet húsz év múlva, lehet a jövő hónapban - őszintén mosolygok rá, mert biztos vagyok benne, hogy ő is meg fogja találni a megfelelő embert, a kérdés csak annyi, hogy az illető elég jó lesz-e hozzá. Mondania sem kell, mégis tudom, hogy sok és rosszabb dolgon ment keresztül, mint én... és annak ellenére lett ilyen ember, ha valaki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, akkor az ő.
Eleinte tényleg óvatosan harapok a muffinba, de annyira kellemes a csalódás, hogy szerintem megint gyerekesen viselkedem.
- Tudja, ez az, amit bármikor hezitálás nélkül én is el tudnék mondani. Pedig nekem nehéz dolog a bizalom, nagyon nehezen bízok meg másokban, de soha... egyszer se fordult meg a fejemben, hogy ártana nekem - és ahogy kimondom, kicsit még én is megdöbbenek ezen, és most én nézek ki az ablakon. Eddig nem mertem, de most még el is időzik a tekintetem, mert annyira furcsa látni, hogy odakint javában zajlik az élet, miközben itt bent számomra megállt az idő. És nagyon szeretem ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Erre szokták azt mondani, hogy a régi öregek tudtak valamit - persze megértem, sőt. Tiszta szerencsés vagyok, hogy Jeromos dédapa még él.
- A dédnagyapám... a gróf... nem hiába ül annyira meginghatatlanul a trónján.. néha nagyon ijesztő tud lenni. Kiskoromban megtanított sakkozni, azóta se tudtam legyőzni - nem nagyon beszélek a grófról sem, nem azért mert nem lenne mivel büszkélkedni, nemes egyszerűséggel tartok tőle, és ez érezhető a hangomban, de ha a professzor a bátyámmal, vagy épp a nagybátyámmal beszélne, tőle is ezt a reakciót kapná.
- De ha már egyszer olyan jól megfogalmazta, vétek lett volna kihagyni - mosolygok rá cinkosan, de csak mert inkább hallgatom a nevetést. Nagyon jó hallani, főleg hogy nem kell tennem érte semmit, és látom, tényleg jobb a kedve. Teljesen más, mint az előbb ott bent, és remélem kicsit segít is neki, hogy elkényszerült a munkából.
- Még mindig nekem van mit megköszönnöm, de már így is olyan hosszú a lista, hogy egy hét se lenne elég a hálálkodásra - nagy szemekkel mondom ezt neki, arcomon pedig tényleg ott az a hála, amit érzek. Tudom, ha Ő nem lenne, én se üldögélnék itt... nem lenne bátorságom.
Túlságosan leköt a kinti világ, az hogy az emberek rohannak, valaki idegesen gesztikulál, miközben a telefonba beszél, és én meg itt ülök nyugodtan a melegben... ez annyira furcsa, de jó érzés, szeretek az ablak mellett ülni.
- Én sem. És sokszor bűntudatom is van miatta... - elhalványodik a mosolyom, ahogy megkeverem az italt.
- Velem... velünk nem életbiztosítás bármilyen viszonyban is lenni, és kicsit tartok tőle, hogy ezt Ön is hamar megfogja tapasztalni - grimaszolok egy aprót, ahogy csak arra gondolok, hányan megtapasztalták már. Valahogy mind bekerültek, és elnyelődtek... nem szeretném, hogy dr. Lainest is maga alá temesse egy Bánffy hullám.
- És ezt nem értette meg Dominik sem, pedig esküszöm, nem dobálóznék ekkora szavakkal, ha nem tudnám, nincs mögöttük a valóság, ami még csúnyább - sóhajtok fel, mert azt is tudom, hogy az eridonos fiúval ellentétben az előttem ülő férfi, tényleg megérti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem szeretném. Ha kiderülne, hogy a dédi nem valami misztikus mindent tudó, csalódnék... Sokan félik és okkal, de tiszteljük, és lehet akármilyen, lehetnek erősen megkérdőjelezhető döntései, azért nem elhanyagolható, hogy egy igencsak terebélyes családot tart kézben. Ha nem lenne, akkor lenne valódi káosz - nem érzem, hogy ezzel bármi újat, vagy olyat mondanék, ami nem lenne így is nyilvánvaló. A grófot mindenki ismeri, vagy legalább hallott róla, és azt bármikor írásba adom, hogy a pletykák nem alaptalanok.
- Sose lesz egy kedves, őszülő vénember, aki megfáradt, és csak a családjának él, de szeret minket... a maga módján - és tényleg isteni ez a muffin, kicsit csalódottá is válok, hogy olyan hamar elfogyott, emlékeztet arra, hogy az idő is telik, azt pedig végképp nem szeretném. Nagyon jól érzem magam.
- Többé kevésbé. Hatalmas ostobaságot vett a fejébe, és nem tágít mellőle, hiába próbálom én meggyőzni, hogy most először becsapták a szenzorai - nagy szemekkel nézek a profra, de nem akarok többet mondani, mert az megint olyan lenne, amiről nekünk nem lehet beszélgetnünk, és ezt nekem egyre nehezebb szem előtt tartani, szóval, ha sikerül, akkor én tíz körömmel ragaszkodok hozzá.
- András Krisztián nehezebb eset volt. Tajtékzott, mert méltatlanul viselkedtem. Nem tudom elítélni, igaza volt - tényleg ezerszer megbántam már azt a pofont, és megértem, hogy a legidősebb bátyámat nem érdeklik az okok. Nem nyilvános helyen kellett volna. Nem annyi szem láttára.
Közben valahogy ott felejtődik a tekintetem, nem tudom nem végignézni, ahogy beleharap a muffinba. Szinte azonnal nyúlok a lattémért, mert nem elég, hogy a torkom kiszárad, de pár fokkal melegebb is lett hirtelen, csak bízom abban, hogy ebből ő semmit nem vesz észre.
Nem pislogok, arcomra ráfagy a hitetlen kifejezés, ahogy a szavait hallom. És úgy mondja őket, hogy biztos vagyok benne, tudja, hogy én az előbb miről beszéltem. És még csak meg se rezzen.
- Tudja... - nem bírom ki, felszakad belőlem egy száraz nevetés, és még a fejem is megrázom, mert mit számít már.
- most igazán sajnálom, hogy a tanárom. Ha nem lenne, még azt a vallomást is megfontolnám. Így viszont... csak reménykedek abban, hogy olyas valaki fog az utamba kerülni húsz év, vagy egy hónap múlva, amilyen Ön is - és nem, egyáltalán nem gondolom, hogy ezzel bármi rosszat mondtam volna, vagy illetlent. Én csak... őszinte vagyok.  És mint egy végszóra, a lattém maradékát is eltüntetem, de végig az arcát nézem. Nem érzem zavarban magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Soha nem gondoltam még Dr. Laines mellett arra, hogy valaminek nem kellene elhagynia a számat. Túlságosan megszoktam, hogy vele tényleg bármiről beszélhetek anélkül, hogy hülyeségnek kellene gondolnom, vagy rájönni, hogy jobb lett volna, ha meg sem szólalok. Ezt most érzem először, most hogy látom az arcát. Hallom ahogy csendre int, de.... a szavak csak kicsúsznak, és ami még rosszabb, vissza se akarom szívni őket. Még most sem gondolom, hogy annyira rosszat mondtam volna.
- És ezzel tisztában vagyok - biccentek is, előveszem a komolyabbik felem, mert tudom, hogy viccesnek ez egyáltalán nem vicces. Nem is szólok semmit arra, hogy kísér, épp csak magamra veszem a kabátom és illedelmesen elköszönök.
- Mostanában nem csak határokat, de úgy érzem, a türelmét is feszegetem - jegyzem meg már odakint, de még mindig kedvesen mosolygok.
- Kérem felejtse el, amiket mondtam, és tudja be a kamaszodó hormonoknak - és tényleg kérem, ráadásul hatalmas szemekkel, mert nem akarom, hogy emiatt már ne legyen a bizalmasom.
És el is indulok, mert túl önző vagyok ahhoz, hogy megkérjem, hogy ne kísérjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoztam sütit - kukucskálok be, csak hogy megbizonyosodjak róla, tényleg tiszta a terep. Persze megint túllőttem a célon, sose tudom, mennyit kell venni. Főleg attól függ, milyen kedvem van, és látva a nagy papír tálcát... nem túl rózsás.
Szegény lányt igazán sajnálom. Mióta Berci bemutatta, valami furcsa dolog miatt, sokszor megyek oda hozzá. Jó hallgatóság. Talán ezért is volt, hogy az év első napján, írtam neki, hogy pakoljon, és találkozzunk a téren.
Akkor jól jött az pár napnyi eltűnés, most viszont megint rajtam a kényszer. Nekem tényleg nem való ez az iskola. Magamon is észreveszem a változásokat, és az a legszomorúbb, nem tudok velük kezdeni semmit. Mert megtörténnek.
Óvatosan lépkedek be, nehogy véletlenül valaki mégis legyen itt, nem szeretnék társaságot.
- Ohh, a könyveket majd holnap - mert azok csúnyán kimentek a fejemből, de ez szerintem teljesen érthető, miközben azon kell gondolkodnom, hogy üljek végig egy egész órát úgy, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ma lesz is egy. Erős a késztetés, hogy lebetegedjek, vagy... bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Annyira jól áll neki a szőke. Nem az a cicababás, mint Bella, hanem csak úgy... szerintem ez ő. De ismerem annyira, hogy tudjam, pár nap és már teljesen más hajszíne lesz. Hiába mondom én.
Azt is tudtam, hogy hamar a tárgyra kell térni, de most mégis megtorpanok, talán még le is fehéredek, mint annyiszor, mikor elér a felismerés, mit is csináltam. Leteszem szépen a sütiket, és szó szerint lezuhanok a másik székbe, még ha most épp nem is egy gazella kecsességével teszem. Hát hol számít az most?
- Én nem is tudom - kicsomagolom az édességet, és már fogom is a villát, hogy egy jókora darabot magamba tömjek. És ami a legszebb benne, ő nem fog megszólni emiatt.
- Lehet - széttrancsírozom a sütit, mert nem akarom kimondani. Ha kimondom, az azt jelenti, beismerem, márpedig nekem azt nem lehet. Sőt... maga a dolog se történhetett meg, ami miatt most itt vagyok.
- Nem vagyok biztos benne, de lehet szerelmet vallottam valakinek, akinek az óráján kell ülnöm... - ezen a ponton a csuklómra nézek. Nem hadarok, épp csak zaklatottabb vagyok a kelleténél.
- Két óra harminchat perc múlva - teljesen pánikba esve nézek rá, mert én tőle várom az égi jelet. Az égiektől hiába vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Merlinre, dehogy! - rávágom én csípőből, még a szemem is elkerekedik, mert azért teljesen nem ment el az eszem.
- Valami olyasmit mondtam, hogy ha nem lenne a tanárom, szerelmet vallanék - elhúzom a szám, mert nem sokkal jobb ez sem. Tudom én, de mit tehetnék, ha egyszer kicsúszott? Csak a szüleim fülébe ne jusson. Vagy Berciébe. Berci engem ki fog nyírni.
- Fuh várj... a karácsonyi bál. Felpofoztam Domit. Elkísért haza... megölelt - tényleg ő ölelt meg.
- May. Megölelt - felcsillan a szemem, ahogy elér a felismerés, de az eufória tart egészen egy fél pillanatig, mert az is eszembe jut, mennyire szét voltam akkor este.
- Jó, lehet csak szánalomból - ismerem is el nagy bátran. Dr. Laines helyében akkor valószínűleg én is ugyanígy cselekedtem volna.
- Nálam maradt a zakója... elvittem neki. Erre meg elhívott kávézni, én... meg...annyira hülye vagyok - még a fejem is hátravetem.
- De elhívott kávézni. Láttál te már tanárt, aki kávézni hívja a diákját? Összezavart... és kicsúszott. És ezt igazából neki akarom elmondani, mert tudom, hogy majd mond valami okosat, amitől nem érzem azt, hogy egy diplomás idióta lennék. Ő a legjobb barátom, tényleg mindent elmondhatok neki, de ezek után.... hogy mondok neki bármit is? Hogy nézek a szemébe? - a hangom folyamatosan halkul el, ahogy elér a felismerés, sokkal többet vesztettem én a büszkeségemnél.
- Dr. Laines... sikeres ügyvédet így katapultálni te még nem láttál - fanyar a mosoly, és halvány, de azért kiül az arcomra. És megtámadom én a második sütit is, majd... leedzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ne mondd ezt... légyszi. Hazudj, jó? - mert ha még szerinte is megtettem. Az rossz. Az nagyon-nagyon rossz.
- És fent sem akadnék, ha nem lenne ez... - túrok bele a hajamba. Tényleg, Kakasi igazgatóhelyettes asszonnyal is elmennék teázni, vagy Belián professzorral, vagy bárki mással, utána biztos, hogy nem ülnék itt teljesen kétségbeesve.
- Úristen, nem. Egyszer... egyszer szó volt róla, hogy átmehetünk Bercivel, mert... na mindegy, csodakarácsonyom volt - forgatom meg a szemem, pedig az ember azt hinné, puccoséknál ilyen nincs.
- De eszembe se jutna... főleg ezek után. Azt se tudom, egy teremben hogy maradok meg vele - teljes mértékben ki vagyok akadva, és az a röhej, nem is olyan rég, még egy hasonló beszélgetés zajlott le Dominik kapcsán.
- Komolyan hallgatnom kellett volna rád, és ki se békülni Domival... akkor most nem tűnnék egy ribinek - most egyébként annak is érzem magam. Ráfoghatnám arra is, hogy igazából csak bosszút akartam állni Domin, de... az a baj, hogy ezt még én sem hiszem el.
- Na az meg a másik. Nem akarok. Én nem tudok jogász lenni. Elém áll valaki, elsírja magát, és ott nekem végem. De ezt mond meg egy családnak, akinek a nagy része kyborg - elhúzom a szám. Persze teljesen jó, hogy eldöntötték helyettem.. és próbálok még most is megfelelni és jogásznak lenni. De ha lenne hozzá bármi ambícióm, nem vallottam volna szerelmet a tanáromnak például.
- Igazából... az Uagadou egész szimpi helynek tűnik... sok a fa, kevés az ismerős - kapok be még egy nagyobb falatot, ahogy felvázolom neki, nekem milyen terveim vannak. Elvoltam két évet... lehet újabb kettő szintén csodát tenne velem.