Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szokás szerint nem jött álom a szememre, az alagsorban pedig bezárva éreztem magam. Bár utóbbit persze véletlenül sem vallottam volna be, hiszen nem akartam látszatát kelteni, hogy ne a Rellon lenne a legnagyszerűbb iskolai ház itt. Akárcsak a Roxfortban, a zöldek itt is a föld alá kényszerültek, de ott még ez a tény valamiért nem zavart. Nem értettem, a Bagolykőben most miért van másként, de az önelemezgetés nem állt közel hozzám, ahogy az sem, hogy valakivel elbeszélgessek erről. Sokkal egyszerűbbnek tűnt nem venni tudomást az egészről, és kilógni az éjszaka közepén.
A legtöbb festménylakó már réges-régen az igazak álmát aludta, és sikerült elkerülnöm a portyázókat is, az egyik prefektus elől menekülök be épp a társalgóba. Körül se nézek igazán, egyből az egyik ablakpárkányt célzom meg. Sötét van, csak a Hold fénye ragyog be az üvegtáblákon keresztül, ami pont elegendő, hogy ne essek hanyatt a széthagyott párnák között.
Csakhogy mielőtt leülhetnék, erős fény villan a terem távolabbi végében. A lumos kiejtése nélkül is felismerem a varázslatot, szóval bárki is van rajtam kívül itt, nem egy elsőéves. Ők általában nem tudnak nonverbálisan varázsolni. Szóval magam is pálcát rántok, felkészülve rá, hogy ha közelebb merészkedik a másik, kénytelen leszek sóbálvány átkot, vagy esetleg egy kábító varázst küldeni felé, mielőtt lebuktatna. Bezzeg, ha prefektus lennék, nem kellene ilyesmi miatt aggódnom!
Ki van ott? - hallom a kérdést, de válasz helyett felemelem pálcám, hogy megátkozzam, de aztán megmerevedek a mozdulatban. Képtelen vagyok rá. Összeszorítom a fogam, a nyelvem hegyén ül a varázsszó, de nem megy. Valamit tennem kell... Félrerántom a pálcát, és az egyik puffra szegezem. Az átok eltaszítja a bútort és hangos robaj közepette a falnak csapja. Ugyanezt megcsinálom egy asztalkával is, és egy kanapét is felborítok. A fényforrás, és a pálca, amiből származik, lassan távolodni kezd tőlem. Az azt birtokló illető lassan hátrálni kezd.
Eltelik pár pillanat, majd egy ajtó csapódik ki, és a fényforrás elhal, ahogy gazdája távozik. Megkövülten állok még pár pillanatig, aztán kifújom a levegőt, és várok. Semmit se hallok. Eltelik egy-két perc, de nem érkezik egyetlen prefektus, tanár vagy más, aki megbüntethetne, de azért jobbnak látom távozóra venni a figurát.
Kiosonok a helyiségből, és a hálókörlet felé veszem az irányt. Talán mégse volt olyan jó ötlet ez az éjszakai kilógás. Talán, ha lenne jelvényem, nem kéne parázzak ilyeneken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Korábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha bárki kérdezné, minek csinálom, amit csinálok, és őszintén kellene felelnem, valószínűleg nem menne. Elvégre annyira semmit nem csinál, annyira nem erőlteti meg magát egy kicsit se, hogy egész egyszerűen untat. Ezzel az erővel akár egy lovagi páncélról is lelophattam volna a sisakját, de az valószínűleg elszántabban próbálná visszaszerezni, ami az övé, még ha nem is tud önmagától mozogni. Meg úgy egyáltalán, tudata sincs, amivel realizálhatná, hogy nincs meg a feje.
De ez a csaj, ez még ennyire se képes, elvegetál a párkányon, és nagyjából úgy fest, hogy akár a homloka közepére is írhatnám tollal, hogy "szemetes", azt is hagyná.
- Jó, akkor a második emeleti fiú vécében hagyom neked - sóhajtok unottan, ám a következő pillanatban összerezzenek kissé, és a hang irányába fordulok.
Egy látványosan feldúlt, harmadik fél robban a képbe, és pálcát is ránt. Az enyémben persze nem az van, hiszen a Kukacsajét zsebre tettem, a mugli vackát meg legfeljebb hozzávághatom az érkezőhöz, de az nem volna túl elegáns, vagy hatásos. De ennél pálca van, és ha nem is meri még rám szegezni, úgy tűnik kész rá, hogy használja, ami alaposan megdobja az adrenalin szintemet, és azonnal érzékelem, hogy elborul az agyam.
- Mi a szart ütöd az orrod bele? Talán a barátnőd, vagy mi? - A legalapabb, legbénább visszavágás, tudom, de hirtelen jobb nem jut eszembe. Legalább elfogadó vagyok, na.
Lepillantok a telefonra, és egy pillanat töredékét követően az eridonos felé dobom. Nyilván felesleges elkapnia, hiszen egy reparo helyreteszi, ha összetörik, de arra számítok, hogy ösztönösen úgy reagál, ahogy egy ember szokott, és nem gondolja végig boszorkányként a helyzetet. Így pedig van időm a kezembe kaparintani a zsebre dugott pálcát. Feltéve, hogy ugye igazam van. Ha nincs, akkor, nos.. lehet kapok a szemem közé egy átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem ismerném el, de rettenetesen feszélyez, hogy pálcát rántottak rám, és nincs a kezemben a sajátom, hogy megvédjem magam, vagy a legjobb védekezés a támadás elvet alkalmazva leátkozzam a másikat, mielőtt még neki támadnának ötletei. De hangomból, és ingerültségemből talán átjön valamelyest az érzés.
És nem csak erről van szó, hanem a nagyon is ismerős helyzetről, amibe felelőtlenül megint belerángattam magam, pedig mérföldekre kerülnöm kéne. Hogy valakivel párbajozzak.
Ha megneszelik, hogy nem bírok magammal, hogy jártamban-keltemben a varázspálcán az ujjam vége, lehet bizonyíték nélkül is eldugnak valami sötét lyukba, és akkor aztán végképp elégedettek lehetnek majd a szüleim. Nem jelentek majd fenyegetést az oly nagy gonddal felépített hírnevükre.
Hitetlenkedve megcsóválom kicsit a fejem, és örömtelenül felnevetek.
- Mit művelsz? Csak el kellett volna kapnod. - Jó, talán nagyobb lendülettel dobtam, mint kellett volna, de ki mondaná ezt meg? - Most nézd meg, összetörted a mugli vacakját szegény sárvérűnek.
A navinés felé pillantok, megjátszott sajnálkozással, aztán vissza a csajára. Persze nem az, gondolom, de most jól elkönyveltem annak, mert undok vagyok. És mert még mindig a kezében van a pálcája, ami nagyon felcsesz.
- Tedd azt el, mielőtt még véletlenül megátkozod magad - förmedek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy kicsit még meg is lep, mennyire betalálok ezzel az idejétmúlt sértéssel. Azért úgy tűnik, lehet akármilyen elfogadó a világ, meg felvilágosult, vannak dolgok, amik ugyanúgy hatnak. Pedig még csak nem is gondolom úgy igazán komolyan. Lenézem, meg kevesebbnek tartom a mugli származásúakat, de nincs bennem gyűlölet irántuk, és nem gondolom, hogy ki kéne halniuk vagy ilyesmi. Az ilyen elborult nézetek azért még tőlem is távol állnak.
Azonban a sértés az sértés, és felfokozott helyzetben bizony az eszköztár részét képzi minden, ilyenkor nincs tabu. És ha nem a pálcámmal, akkor a szavaimmal támadok, és úgy látszik, annyira hatásosak, hogy még előbbi fegyverem is elfelejtem a kezembe kaparintani.
Farkasszemet nézek a felém közeledővel, de nem mozdulok. Nem hátrálok, nem teszek semmilyen mozdulatot, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy csak az eszét játssza, és úgysem mer semmit lépni. Aztán kicsit elnyúlik az arcom meglepettségemben, ahogy a hasamnak szegezett pálcára esik a pillantásom.
- Ne...! Neeeeeheeheheeeeee...! - Kétrét görnyedve kacagni kezdek, úgy érzem, mintha ezernyi kis tollpihe csiklandozná minden érzékenyebb porcikámat.
Térdre esve, az oldalamat szorongatva nevetek, míg lassan el nem múlik a varázslat hatása, és akkor is hosszú pillanatokig levegőért kapkodok még.
- Ezt.. ezt nem kellett volna - jelentem ki, fülemig vörösödött fejjel, és előkotrom a navinés pálcáját zsebemből.
- Locomotor Mortis! - A lábbilincselő átok sikerétől függetlenül felpattanok, és lendületből ellököm a csajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Fel nem merült bennem, hogy párbajozni akarnék, és a szerencsétlen mugli ivadék segítségére siető csajból se néztem ki, hogy ennyire komolyba tolja a dolgot át. Csak kekeckedtem kicsit, szórakoztam, nem történt semmi, mit kell rögtön átkozódni? Aztán meg még meglepődik, ha összekoccan a bokája.
Tudom, hogy az utolsó dolog, amit ilyen helyzetben tenni érdemes, a kicsinyes bosszú, de lássuk be, nem én uralkodom az érzelmeimen, hanem épp fordítva. És azzal senki nem sétálhat el büntetlenül, hogy engem a földre kényszerít. A térdeimre!
Látszik, mennyire elborul az agyam, hogy bele sem gondolok, mennyire megütheti magát valaki, ha így fellökik, de ahogy a földre kerül, rögtön megpróbál kigáncsolni. Meg is tántorodom, és csak pár tétova lépéssel arrébb sikerül visszanyernem az egyensúlyomat, addig pedig van ideje összekaparni a pálcáját.
De arra már nem szándékozok időt hagyni neki, hogy használja is, ha netán sikerül az ujjai közé kaparintania.
- Meg ne próbáld! - dörrenek rá, és ahogy ott állok, és rászegezem az elbitorolt varázspálcát, hirtelen rettentően rossz érzésem támad. De ja vu.
- Tudod mit..? Eleget szórakoztam veletek - jelentem ki, próbálva hangom felsőbbrendű kicsengését megőrizni.
Úgy teszek, mint aki győzött, és nem menekülőre fogja épp. Minden csak attól függ, hogyan adjuk elő. A navinés pálcáját vissza is adhatnám a kezébe, de inkább csak ledobom elé a földre, hanyagul, szinte undorodva, és hős megmentőjére is vetek még egy utolsó lesajnáló pillantást.
- Csá, lúzerek! - Azzal sarkon fordulok, és megpróbálok nem elfutni, hanem szépen, méltóságteljesen elvonulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem mintha Jankovits olyan szigorú főnök lenne, és attól kéne tartanom, hogy páros lábbal rúg ki az első vétségemre, de számolok vele, hogy bizony fog érkezni rám panasz egyébként is, semmi szükség direktbe tovább tetézni a dolgot.
Arra azért persze nem vetemedek, hogy még segítsek is a csajnak, nem vagyok én jótékonysági intézmény. Ha magától nem tud feltápászkodni, inkább maradjon is ott.
- Ja, simán van jövőd a kviddicsben, oda pont ezek kellenek, jó reflexek meg hogy tudj ügyesen taknyolni.
Fogalmam sincs, érdeklődik-e a sport iránt, de nagyjából ez az egyetlen, ahol hasznát veheti képességeinek. Ja, hogy gunyoros volt..! Az más, én se gondoltam komolyan.
Kérdésére picit felvonom a szemöldököm, és már a nyelvem hegyén ül pár szó, amivel melegebb tájakra küldhetem, amiért a zsebemben turkál, de aztán a csomagomra pillantok, amit vinnem kellene, és amibe került egy plusz burger is, nekem. Természetesen eszem ágában nincs ezt a szemetet fogyasztani, de nem utasíthattam el minden alkalommal, mert még gyanúsnak tűnnék, hogy nem hiszek a cégben, vagy abban, amit árul.
Visszanézek a kezeit tisztogató szőkére, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhalászom a feles hambit.
- Kárpótlás gyanánt, meg a Bogoly Burger elnézését tolmácsolva az előbbi, szerencsétlen incidens miatt, felajánlhatok egy ingyen hamburgert? - kérdezem olyan hangon, mintha egy papírlapról olvasnám fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Eleinte azt hittem, milyen jó lesz majd ez a futárkodás, azt csinálhatom pénzért, amit szeretek, de mint kiderült, sokkal több időt töltök a földön, mint a levegőben. Hol rendelésre várok, hol arra, hogy elkészüljön a rendelés, hol pedig arra, hogy a rendelést leadó, drága, egyetlen és mindenben igaza van ügyfél kitámolyogjon az ajtóba, majd elmásszon a pénzéért, miután eszébe jut, hogy ó, tényleg, hiszen ő kaját rendelt.
Raadásul nem is olyan túl nagy a település, de még ha kicsit messzebb is mennék, akkor is rövid röptávon belül megoldható lenne, szóval nem, nem különösebben sok időt töltök a levegőben. Így aztán a seprűlovaglás iránti vágyódásom inkább csak nőtt, mert csomaggal, vagyis sérülékeny élelmiszerrel megpakolva még csak a száguldás is nagyrészt ki van zárva. Azért lakott terület felett egyébként is hajlamosak megszólni. Nem mintha érdekelne, legalábbis normális esetben, viszont csak kéne a fizu a hónap végén.
Szóval egyszer-egyszer kijövök ide, az iskolai kviddicspályára, mint ma is, és bizony ráhasalok a seprűnyélre. Senkit nem zavarok, és ami még fontosabb, engem sem zavar más.
Már a harmadik körömet teszem, mikor kezdem érezni, hogy süt a Nap ugyan, de azért kicsit csípős már az idő, szóval leszállok a fűre, és pálcám intésére egy pár kesztyű röppen ki a szélen lepakolt táskámból. Ha igazán ügyes lennék, kitartanám a kezem, és egyből felröppenne rá, de egyelőre még csak két ujjat sikerült jó helyre felhúzni, egy harmadik meg olyan roppant, hogy többet egyelőre nem kísérleteztem vele azóta. Inkább elkapom most is a levegőben, és a felhúzást már nem bízom a mágiára. Van rajtam egy bolyhos, meleg, sötétzöld pulóver, fekete leggings, de még lábszármelegítő is. A sálat, sapkát azért még nem erőltettem, és pufajkát se húzok repüléshez, mert igencsak rontaná a légellenállásomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ééés ennyit a nyugtomról. Éppen rugaszkodnék már el a földről, mikor meglátom szemem sarkából az érkező pirosló foltot, amit aztán természetesen egy eridonos képében vagyok kénytelen azonosítani.
- Kétszer? Nem hát - sóhajtok, és néhány pillanatig ráncolom a tekintetem, ahogy nézek rá. - Mert valószínűleg háromszor is sikerülne.
Az persze rémlik, hogy összeakadtunk már korábban is, de a neve nem ugrik be, szóval valószínűleg nem kérdeztem meg. Igazából az lenne a fura, ha tudnám, de szerintem ő sem tudja az enyém, azért hív medencés csajnak. Vagy egyszerűen csak cukkolni próbál, teljesen reménytelenül. A szúrós részt nem is értem.
Elindul, és vissza-visszanéz, hogy rákaptam-e a csalira. Persze nem, izgatja a francot, mit dumál, de aztán azon kapom magam, hogy utána iramodok, és gyorsan leredukálom köztünk a távolságot.
Aztán felé rántom a seprűmet, hogy kitérő manőverre kényszerítsem, ezzel is lassítva, hogy aztán valóban ráverjek pár kört, ha már elhatározta, hogy megaláztatja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ingerült sóhaj szakad fel belőlem, miközben megtorpanok. Elszámolok háromig, és csak utána fordulok meg sarkamon, hogy pálcám fénye a könyvtár ajtajánál álló, fülét a öreg fára tapasztó prefektus- és háztársamra essen.
- Nem, én nem hallottam, mehetnénk?
Sigrid azon kevesek egyike, akiket megtűrök magam mellett, ami, bár ezt nem kötöttem az orrára, nagyrészt nem a saját érdeme. De nincs amúgy különösebben bajom vele, idegesíteni például nem szokott, bár ezen a következő percekben még változtathat, ha úgy dönt, ennél is tovább húzzuk ezt a járőrözősdit. Ráadsául a cipői miatt irigykedem rá per pillanat, szóval jobb, ha nem húzza ki a gyufát.
Közelebb lépek hozzá, és már én is hallani vélek a túloldalról valamit. De őszintén, nem azért lettem prefektus, hogy az éjszaka lógó diákokat hajkurásszam, hanem hogy beállhassak közéjük anélkül, hogy büntetést kapnék a nyakamba.
- Merlinre, nem kurva mindegy? - kérdezem fojtott hangon, majd megrázom a fejem, mivel magam sem értem, minek sutyorgunk. Nem mi járunk tilosban, és a könyvtár rendjét amúgy is csak napközben lehet hangoskodással megzavarni. - Kérlek, ne mondd, hogy meg akarod nézni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tudom, mit akartok, full normális vagyok a csajjal. Ahhoz képest, hogy az utamba állt, és még most is épp feltart, nem bunkózom vele, nem küldtem el a francba sem, sőt, még a kajámat is felajánlottam neki. Igaz, hogy egyébként kidobtam volna a szemétbe, mintsem megegyem, de ezt nem kell tudnia, és különben is, a szándék a fontos, vagy mi?
És még elnézést is kértem! Na, olyat aztán végképp nem szoktam csinálni, bárki lehet a megmondója, de én is kertelés nélkül bevallom, hogy akkor se szoktam sajnálkozni, ha történetesen tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ami, ritkán fordul elő, nyilván, de azért megesik. Néha.
Nem kéri a burgert, amit igazából meg is értek, úgyhogy nem is erősködöm, csak vállat rántok, és részemről le is van tudva az egész. Ő sarkon is fordul, és már én is lépnék a seprűmhöz, mikor megüti fülem valami, ami a fordítóbűbáj miatt nem tud csak úgy elmenni a fülem mellett. Megállok a mozdulatban, majd pálcámat előhúzva fordulok vissza, és lépek közelebb a szőkéhez.
- Hogy mit mondtál!? - Agyamat elönti a vér, és lelki szemeim előtt nagyon csúnya állapotban képzelem el máris ezt a kis taknyot. Jobb lenne nem megvalósítani, főleg nem az utca közepén, ahol bárki megláthat, ezért elkapom a karját, és a bordái közé szúrom a pálcámat.
- Három másodperced van bocsánatot kérni! - Nem, az anyámat senki se szidhatja. Legfeljebb én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Valószínűleg nem ártana a dühkezelésemmel foglalkozni, mert hát mint ilyen, nem létezik. Hamar szakad a cérna, könnyű kiborítani a bilit nálam, főleg, ha valaki olyan tehetséges az agyam felcseszésében, mint ez a szőke picsa. Láthatólag meg sem kellett erőltetnie magát, és máris pillanatokra vagyok tőle, hogy valami undorító, keléses förmedvénnyé átkozzam szét a fejét.
Meg is illetődik a pálcám láttán, aztán csakhamar kiszalad a száján az a bocsánatkérés. A bökkenő ott van, hogy valójában cseppet sem hat meg. Megfenyegettem, ha nem kér elnézést, abból baja lesz, de igazából csak némi időt próbáltam magamnak nyerni, ami alatt lehiggadhatok. Ha fülét-farkát behúzza, azzal persze nem árt, nem rontja tovább a helyzetet, de nem ezen múlik a helyzet végkimenetele, csakis azon, vissza tudom-e fogni magam.
Nagy levegőt veszek, arcom grimaszba fordul, és épp nyelvem hegyére ül az átok, mellyel elintézem, hogy a gyengélkedőre is el kelljen ma még látogatnia, mikor ismét megszólal, és valahogy megváltozik a hangja. Mintha már nem érdekelné, hogy az oldalát egy pálca vége nyomja. De a van ennél nagyobb baja módon. Eltávolodik kissé gondolatban.
- Ja. Az ismerős - mondom, mert bizony az én számra is jellemző, hogy többet jár, mint a lábam, pedig utóbbi van arra kitalálva.
De mielőtt még bondingolnánk vagy hasonló hülyeség, ingerülten sóhajtok egyet, és pálcámat bár elhúzom tőle, azért jól fellököm a csajt a francba. Már úgyis ismeri a földet, barátkozzon vele még egy kicsit.
- Jó lenne, ha összekapnád magad. Legközelebb nem leszek ilyen kurva jó arc - mondom, aztán sarkon fordulok, hogy végre seprűre üljek és mehessek a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem terveztem versengeni, de végül is repülök, van benne nehezítés is, így kihívás, és az sincs épp ellenemre, ha bónuszként lealázhatok egy eridonos csírát. Nagyra van magával, biztos egymás után utasítja el a csajokat, vagy fekteti meg őket sorra, ráfér, hogy kicsit helyretegye valaki az egóját.
Hallhatóan máris sikerül kicsit megpiszkálnom, de hát ő kezdte.
- Ja, mert előnyből indulni olyan fair volt - kiabálok magam mögé, mert természetesen ott van, és ott is fog maradni a srác. Nyilván nem fogok köröket ráverni, mert ahhoz jobb seprű kéne, de elméletben ingerelni vele még lehet.
Hátrapillantva látom, hogy mögöttem van, nem teljesen ügyetlen, és rövidebb íven is jön, élesebben veszi a kanyarokat nálam, de még így se fog tudni lehagyni, legfeljebb több kör után. De akkor is zavar, hogy a nyomomban van.
- Ne tegyük érdekesebbé? - kiáltok hátra, és jobbra kirántom a seprűt, a lelátók felé kanyarodva. Azok között szlalomozva nem lehet rövidíteni a körökön, csak ha nagyon szűkre veszi és azt kockáztatja, hogy fent akad valamiben.
Centikre kerülöm el a fájdalmas találkozást, és a vele járó, garantált csonttörést, és bár nem látom, úgy sejtem, az eridonos is ott jön mögöttem. Hacsak nem csirke persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem tudnám magabiztosan megmondani, hogy Sigrid ennyire szabálykövető lenne, vagy inkább csak kiaknázná a helyzetben rejlő lehetőséget, hogy valakivel anélkül szúrjon ki, hogy magának ártana vele. Igazság szerint, ebben van valami, ha mondjuk az a seggfej Saint-Venant bohóckodik odabent, én se bánnám, ha a nyakába varrhatnánk még némi büntetést. Ő úgyis amolyan gyűjtő.
De nem hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne, ráadásul tényleg későre jár, van az úgy, hogy nekem sincs hangulatom az ilyesmihez.
- Jól van - sóhajtok lemondóan, és megelőzve a szőkét benyitok a könyvtárba, de még csak bekukkantani. Egyelőre semmi mozgást nem látni, de a felhős időjárás miatt a Hold fényére sem támaszkodhatunk, szóval ez nem meglepő. Vaksötét van odabent.
- Gyerünk, nézzünk akkor körül! - suttogok ismét, megfeledkezve róla, hogy az előbb már beláttam, hogy ez mekkora baromság. - Azt gyorsan felejtsd el, hogy egyedül jössz vissza. Nem hiányzik, hogy lecsesszenek, amiért bajod lett, mert magadra hagytalak, vagy ilyesmi.
Nyilván nem fogom azt mondani, hogy aggódnék érte, hátha tényleg van itt valaki, akinek nem kéne. Aztán nem olyan félelmetes látvány ez a Sjölander, még rossz ötlete támadna a lefülelt illetőnek. És még azelőtt rá kéne vennem, hogy rám hagyja a cipőit, ha el találna halálozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sok mindent a szememre hányhat Jankovits, de azt, hogy késő lennék, biztos nem, elvégre most is, nemhogy időben érkeztem, de még túl korán is, a munkaidőm csak tíz perc múlva fog kezdődni. Ha nem lenne ilyen csípős az idő, lehet kint várakoznék még, de egyrészt úgyis nemsokára fagyoskodhatok a seprűn ülve, másrészt azért például pont meg lettem szólva, hogy nem haverkodom a munkatársakkal. Jó, nem pont így, de ez a lényeg. De nem tehetek róla, hogy nem érdekelnek.
Ahogy belépek az étterembe, már meg is bánom a dolgot, így aztán ahelyett, hogy hátramennék, le is telepedem inkább az egyik üres asztalhoz. Van bőven belőle, alig van itt valaki, a pultnál is csak egy srác tépelődik. Mint aki hirtelen rájött, hogy nem csak egyféle kaja van itt, és amit előre eltervezett, hogy kérni fog, már elfogyott. Persze csak a gondolataimmal játszom, jelenleg más érdekesebb dolog nem fogja meg a figyelmem. Ismerősnek is tűnik így messziről, bár meg nem mondanám, honnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A francnak sem hiányzott ez, de kellett nekem prefektusnak állni. Jó okom volt rá, csak jelen pillanatban abszolút képtelen vagyok a döntésemet igazolni. Az biztosan elmondható, hogy nem különösebben motivált annak ígérete, hogy másokat elnyomhatok, mert az jelvény nélkül is kiválóan megy, köszönöm szépen.
Sigrid azonban a fejébe vette, hogy márpedig ő most szanaszét büntet valami szerencsétlent, akit nem tudom, emiatt sajnáljak-e, vagy amiatt, hogy szégyen szemre a könyvtárban csípik nyakon. Ki a franc akar még ilyenkor is olvasni?
Bólintok, és lépdelek tovább a szőke által mutatott irányba, mígnem sikerül belerúgnom egy asztal lábába. A kellemetlen találkozást annak megfelelően, az okozott fájdalommal arányosan reagálom le, ahogy fojtott hangon elkáromkodom magam:
- A retkes, nyomorult kurv...! - elharapom a mondatot, de nem illendőségből, hanem, hogy ne csapjak zajt, amivel elijeszteném a közelünkben ólálkodót. Bár valószínűleg mindegy, már így is tud rólunk.
- ...picsába - fejezem be suttogva, és el kell kapjam háztársnőm vállát, különben a fél lábon álló mutatványom hamar taknyolásba fordulna át.
- Szerintem... mi lenne, ha két irányból közelítenénk meg? - hajolok a füléhez sutyorogva. - Ha menekülőre fogja, valamelyikünkbe beleütközik.
Nem hozott lázba a dolog még mindig, csak szeretnék mielőbb túlesni rajta, és nem egész éjjel a könyvtárban kergetőzni, főleg, ha kiderül, hogy csak valami rágcsálóról van szó, és nem is egy ütődött diákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azért csak meglátszik, ha valaki napi szinten seprűn ül, és amióta az eszét tudja, arra vágyik, hogy repüljön, mert bár nem béna a srác, azért attól fényévekre van, hogy komolyan felvehesse velem a versenyt. És ezt igazolja az is, hogy a lelátók közti gerendák közé is csak épphogy bemerészkedik, aztán már a pálya felől hallom a hangját.
Jóízűt nevetnék rajta, csakhogy amint egy pillanatra dekoncentrált leszek, már sikerül is majdnem elvinnem fejjel az egyik keresztirányú, vaskos fát. Nem hiányzik egy koponyatörés, az meg főleg nem, hogy egy eridonos szeme láttára balesetezzek, szóval kiperdülök a ívről, vissza be a szabad térre, a póznák felé suhanva. Érzékelem, hogy kibomlott a hajam, és így, hogy az arcomba fúj néhány tincset a menetszél, már bánom kissé, hogy mégsem vettem fel sapkát, ami leszorítaná.
- Hé, én meg amúgy erre, vagy te hátrafelé mész? - pillantok felé, amit instant meg is bánok, mert még több haj zavar bele a látásomba. Még szerencse, hogy csukott szemmel sem fenyegetne az a veszély, hogy a pálya felett nekimegyek valaminek, hacsak nem egy másik seprűlovasnak, de amíg mögöttem tudom Gergelyfit, erre nem sok esély van, arra pedig, hogy elém kerüljön, még kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon remélem, hogy nem tört el a lábujjam, de a fájdalom mértéke sajnos egyelőre egyáltalán nem zárja ki. Nem mintha ne lenne egy pár másodperces mutatvány rendbe hozni, de ilyenkor valószínűleg a javasasszony sem boldog, ha valaki beállít hozzá. Én nem lennék a helyében.
Sigridnek végre kettőnk közül van egy kis esze és fényt varázsol a pálcája végére. Igaz, hogy azért nem tettük eddig, mert elég egyértelműen elárulnánk, hol vagyunk, és oda a meglepetés ereje. De a botladozásnak abszolút semmi értelme, szóval jobb lesz ez így.
Bólintok prefektustársam kérdésére, mert hát igen, megvagyok, más kérdés, hogy jól már nem annyira. De majd foglalkozom a potenciális lábujjtöréssel a maga idejében. Most el kell kapjunk valakit vagy valamit, mert addig Sigrid úgyse nyugszik.
Elindulok a polcsor másik vége felé, már az én kezemben is ott fénylik a pálca, kissé meg-meginogva, ahogy sántítva lépdelek. A neszt már alig hallom, de látom, hogy kicsit távolabb a szőkéhez tartozó fényesség megtorpan. Megállok én is, és befordulva a sarkon, ahogy tudok, felé iramodok, hogy a köztünk vélhetően megbúvó illető (ha az), menekülőre fogva éppen Sigridbe fusson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az utóbbi pár hét kibaszottul megerőltető volt. Teljesen leszívta a tartalékaim a tanulás, a munka, és az éjszakai járőrözések, melyeken továbbra sem szívesen hagytam magára Sigridet, mert kezdtem úgy érezni, hogy őt jobban kedvelem, ha lélegzik. Ezzel nem sokan büszkélkedhettek, szóval remélem megbecsüli.
Aztán végre sikerült úgy alakítanom a dolgokat, hogy legyen egy szabadnapom. Amikor tényleg semmi teendőm nincs, és koncentrálhatok a feltöltődésre. Be is feküdtem egy mindenféle színes, habzó francokkal teli vízbe, és áztattam vagy egy órán át. Aztán elintéztem azt a pár kötelező dolgomat, ami nem tűrt halasztást, és úgy döntöttem, a nap további részét simán szkippelem, átalszom.
A dolog ott bukott meg, hogy előzetesen nem foglaltam le magamnak a Rellon teljes hálókörletét, mások meg úgy döntöttek, ez a legjobb alkalom bulizni. Egy-két keresetlen átkot kiszórva ezért aztán a városka felé indultam, de aztán rájöttem két dologra. Nem biztos, hogy csak úgy engednek kivenni ott egy szobát egy diáknak, és még kurva messze is van. Így aztán a faházig jutok csak, de azt üresen találom, és bár a kényelmestől távol áll, mostanra az igényeim a béka segge alá kerültek.
Nem terveztem persze az erdőben aludni. És még bőven nappal volt, mikor elnyúltam az egyik hálózsákon, és szinte azonnal halkan hortyogni kezdtem. Vagy hát gondolom, hogy így lehetett, ezt már nem hallottam, csak az apró nyáltócsa tűnik fel, mikor egyszercsak felriadok ugyanabban a pózban, de nyilvánvalóan órákkal később. Már sötét van, és nem vagyok egyedül.
- Mi a fa... ki vagy? - próbálkozom meg egy kérdéssel kissé elfeküdt arcomat a Hold fényében jól kivehető alak felé fordítva. Annál kábább vagyok, hogy egyből megtaláljam a pálcám, és azt is rászegezzem, ahogy amúgy egy ilyen helyzet megkívánná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy ülök fel, mint aki minimum egy cserbehagyásos gázolásból tápászkodik fel. Még a nyakam is beállt kissé, fáj, mint a fene, nesze neked, Sallow, hogy aludni se tudsz normálisan. Úgy nézek a velem szemben leülő srácra, mint egy félnótásra, pedig még csak minden második szavát sikerül értelmeznem.
- Várj, mi van? - rázom meg a fejem, és szisszenek fel ezzel egyidőben, mert bizony tényleg rútul elfeküdtem a nyakam.
Tekintetemmel megkeresem a legközelebb eső ablakot, és bizony kénytelen vagyok belátni, hogy hiába megy le már hamarabb a Nap ilyenkor, nem délután öt óra van, hanem inkább már a következő napba fordulunk át.
- Most ugye csak szórakozol velem? - nézek vissza végül Warrenre azzal a megfáradt, lenéző tekintettel, amivel azokat jutalmazom, akik nyilván megpróbálnak hülyére venni. - Még a Tiltott Rengetegben sincs négy vérfarkas, majd itt pont egymást érik, mi?
Még azzal is bepróbálkozik, hogy a házvezetőjét emlegeti, hátha ettől komolyabban veszem, de persze nem, szóval minden pisszegésére fittyet hányva feltápászkodom, és elindulok az ajtó felé. Még simán visszasétálok, és prefektus vagyok, szóval senki se fog baszogatni, amiért kint császkálok. Az eridonos meg le van szarva, tőlem itt éjszakázhat, én biztos nem maradok vele. Trükknek nem rossz, de nem most jöttem le a falvédőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Megdörgölöm a szemem, miközben a srác az elméletét fejtegeti, és szívesen elmesélném neki, hogy havi egyszer én is elég szarul festek néhány plusz nappal előtte és utána is, mégsem vagyok vérfarkas, de aligha értené meg. Különben is, a négyből hirtelen máris csak egy farkas lett, és még az se biztos. Szerintem nyilvánvaló, hogy túloz.
- Nem voltam itt elsőben - hagyom a témát ennyiben, és hacsak nem vetődik elém, az ajtóhoz lépek, és kinyitom. Kezem a kilincsen, és úgy fülelek az éjszakába.
- Csak téged hallak vernyákolni, Warren - fordulok az eridonos felé, és kissé megcsóválom a fejem.
De aztán valóban megüti a fülem valami, ami egy horror filmben kötelező hangeffekt volna. Kicsit bele is borzongok, de nem ijeszt meg. Talán egy kicsit csak.
- Ez.. meg full messzi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Csak annak köszönheti, hogy nem vágom azonnal képen, vagy rúgok bele egyet, hogy még eléggé kába vagyok a pillanatokkal ezelőtti ébredésem után, és az is lefoglal, hogy kihalljam az éjszakából a vonítást, amit Warren emlegetett.
De így is elég gyorsan megváltozik az arckifejezésem, és ökölbe szorul a szabad kezem, míg a másikat próbálom kiszabadítani a fogásból.
- Eressz el, te fasz! - förmedek rá. Amúgy se nagyon bánnám a sértést, de mivel leidiótázott, így még annyira se. - Kösz szépen az LLG kiselőadást, tisztában vagyok vele, hogy gyorsabb nálam egy vérfarkas, csak épp azzal is, hogy elég valószínűtlen, hogy lenne kint egy.
Végre elenged, vagy ahogy én látom, sikerül kiszabadulnom a szorításából, és egyből lépek is párat hátra, kis híján hanyatt esve egy ott felejtett hálózsákban.
- Hogy te milyen lovagias vagy, egyelek meg - mondom gúnyosan, és hitetlenkedve még nevetek is egyet. - Hacsak nincs teleszórva mindenféle védővarázslattal ez a kis fa tákolmány, ha tényleg ólálkodik kint egy dög, könnyűszerrel bejut, és innen még elfutni se fogunk tudni.
Persze ha csendben maradunk, és nem érzi meg a szagunkat, jó esélyünk lehet, de mivel nincs semmiféle vérfarkas odakint, ezt nem fogom az eridonos srác orrára kötni.
- Ha valakinek őrködnie kéne, az amúgy is én lennék - jegyzem még meg, megkopogtatva a jelvényemet. Jut is eszembe, majd ne felejtsem el megbüntetni, ha visszaértünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem tetszik a szituáció, amibe kerültem, és nem segít az sem, hogy látványosan nem osztjuk egymás véleményét Warrennel arról, hogyan is kellene kezelni ezt. Legalábbis amíg elő nem adja, hogy akkor bizony védővarázslatokra van szükség, de úgy, mintha az ő fejéből pattant volna ki. Hitetlenkedve nevetek egyet, de azért előhúzom a pálcámat.
- Túlélés óra nem jár hozzá, csak a felelősség, amivel én tartozom a te épségedért, és nem fordítva. Plusz idősebb is vagyok, vagyis némileg több varázslatot ismerek.
Ez már csak az előrébbhaladott roxforti tanulmányoknak is betudható, odahaza ugyanis már végzős lehetnék.
Töröm a fejem, latolgatom az esélyeket, és ahogy az álompor utolsó szeme is kihullik a szememből, kénytelen-kelletlen belátom, hogy ha vérfarkas nincs is kint, más veszélyes bestia simán lehet, a defenzor fiára meg lehet nem is teljesen, végtelenül nagy ostobaság ilyen kérdésben hallgatni némiképp. Nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de sajnos kénytelen leszek itt éjszakázni vele, hogy másnap egész biztosan legyen esélyem megbüntetni.
- Hát jó. Megpróbálkozom a cave maliciummal - gyűröm fel ruhám ujját miközben az ajtó felé fordulok. - Annak a szagunkat is el kell rejtenie. Egy erősebb protegot meg tudsz idézni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ha egóról van szó, nekem sem kell a szomszédba mennem érte, Warren azonban teli zsebbel érkezett. Még akár igaza is lehet abban, hogy képzettebb, őszintén szólva nem nagyon érdekel, a jelvény rajtam van, szóval nincs mit bizonygatnom. Egy sokatmondó mosolyt húzok csak az arcomra a tankönyv szerint haladással kapcsolatban, miközben felkészülök a varázslatra.
Azon azért jót derülök, ahogy elképzelem, hogy mindenféle csetresszel hajigálják a testvérei.
- Arra számítasz, hogy a vérfarkasunk a karomreszelőjével fog dobálózni, vagy mi? - nevetem el magam. - Lehet, hogy van nála sampon is a bundájára. Azt is hozzánk vághatja.
Ha komolyan venném, hogy tényleg attól kell tartanunk, hogy egy likantróp vacsorájaként végezzük, valószínűleg akkor is kicikizném, de erre azért van szükségem, hogy fölényben maradjak, ne a szituáció uralkodjon felettem, hanem fordítva. Elvégzem a varázslatot, ami elméletben észlelhetetlenné tesz minket, amíg a faházban vagyunk, és úgy látom, az eridonos sem szúrja el az ő részét.
Mostanra teljesen kiment az álom a szememből, és a védőbűbájok kiszórását követően nem is maradt több teendőm. Ennyit a helyzet irányításáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Sokkal jobb fölényeskedni a másik vérének szívásával, mint átkokkal szórásával, utóbbi ugyanis a saját vérmérsékletemnek nem tesz jót, és nagyon vigyáznom kell a dühkezelésemmel. De az élcelődésem is csak addig működik, amíg azzal bosszantom az áldozatot, jelen esetben azonban az arcomra fagy a gunyoros mosoly, mikor meglátom a tetoválást a karján.
Most már kezdem komolyan venni Warrent. Nem sokan szoktak a legbelsőbb félelmeikről beszélni nekem.
- Most már csak azt nem tudom, a vérfarkasoktól, vagy a testvéreidtől kellene jobban tartanom - próbálkozom még meg egy beszólással, de már nincs éle.
Széttárom a karjaim, aztán párszor megpaskolva a lábaim az egyik sarok felé fordulok, és letelepedem ott egy matracon. Innen jól belátom az egész házat, rálátok az ajtóra, és az eridonosra is.
Elgondolkodva figyelem őt néhány pillanatig, majd átölelem a lábaim. Már most sincs meleg, de rövidesen kocogtatni fogom a fogaim, azt hiszem.
- Nem mintha amúgy bármi esély lenne rá, mert nincs, de - mi lenne akkor, ha mégis megmarna egy? - kérdezem olyan egyszerűséggel, mintha arról beszélnénk, mi volt bájitaltanon ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még jó, hogy pont elfordulok, így nem látja, hogy megmosolygom a megjegyzését. Nem jópofizni jöttünk ide ki, sőt, itt se kéne lennünk, főleg neki nem, de nélküle lehet már kint kolbászolnék, mint egy ütődött. Bár a fene tudja, elsősorban azért indultam az ajtó felé, hogy ne legyek vele összezárva, nem az itt éjszakázás gondolata zavart. De most már mindegy.
Aztán beszélni kezd, én pedig nyitnám a számat, hogy félbeszakítsam, elvégre nem ez érdekel. Tisztában vagyok a vérfarkas kórság tüneteivel, hogy fáj, különösen kezdetben, de aztán mégse szólalok meg. Elnyílnak ajkaim, aztán összezárom őket, és csak hallgatom a srácot, aki olyan részletességgel adja elő mondandóját, hogy ha nem épp vérfarkasokra hivatkozva húztuk volna meg itt magunkat, még azt gondolnám, ő is az. Egy kicsit meg is borzongok, de aztán gyorsan annak tudom be, hogy kezdek komolyan fázni.
Magam köré tekerek egy hálózsákot, és úgy gubbasztok tovább.
- Igen, igen, borzalmas, ugyanakkor nem sokban különbözik egy ragályos betegségtől - mondom kissé vacogva. - Ha a fertőző betegeket elzárjuk az egészségesektől, miért nem tesszük ugyanezt a vérfarkas kórtól szenvedőkkel?
Nem bebörtönözni akarnám őket persze, csak elzárni, amíg tart a hatása a betegségüknek. Ráadásul nem is emlékeznének rá, akkor nem mindegy? Szerintem kimondottan humánus dolog lenne, főleg a azokkal, akik ténylegesen humánok szeretnének még maradni.
- De amúgy nem ez érdekelt. Hanem, hogy veled mi lenne? - nézek rá fürkésző tekintettel. Akit ennyire közvetlenül érint a téma, bizonyára már gondolatban lejátszott pár forgatókönyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Na igen, valószínűleg ez is egyike azoknak az égető, sürgős kérdéseknek, amit ide-oda dobálnak egymás közt az illetékesek, mert vagy érdekük vagy merszük nincs mit kezdeni vele. Jól van az úgy, mondják, amíg őket nem érinti, minek foglalkoznának vele komolyabban? Valami igazán kirívó, közfelháborodást keltő eset kellene, hogy lépésekre szánják el magukat, gondolom.
Szóval igazából nem lep meg, hogy ez a helyzet, és a srác válasza is csak kicsit. Értelme van, amit mond, logikus, de mivel személyesen ismer olyat, aki érintett, akár sokkal beletörődőbb válasza is lehetne. Vagy lehet épp ezért, mert tudja, mivel jár ez, ilyen.
- Azért a szarért szerintem senki se hálás - rántom meg a vállam kissé. - Bár persze biztos akad olyan emberi hulladék, aki a kór előtt is csak a levegőt szívta el másoktól, és van olyan pszichopata, hogy még képes is legyen élvezni, hogy pokoli kínok közepette nőnek meg a csontjai egyik percről a másikra.
- Szóval - folytatom aztán, a témaváltás mellett döntve. - Nem túl kreatív módon te is aurornak készülsz. Uncsi, de becsülendő. Bé terv nincs is?
A fene nagy érdeklődésemet Warren irányában annak tudom be, hogy valamivel el kell tereljem a hidegről a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy kézzel kapaszkodom, a másikkal meg elszabadult hajammal viaskodom, de elég kilátástalanul, hiszen folyamatosan elejét veszem próbálkozásaimnak azzal, hogy az eridonos felé fordulgatok, azt nézni, hogy hol van. Ha nem adná épp fel, most még esélye is lenne behozni engem, de a kispadok felé veszi az irányt, nekem pedig diadalittas mosoly terül el az arcomon. Kicsit furcsa érzés, de nem esik le azonnal, hogy azért, mert egy ideje nem nagyon csináltam. Kiabálását hallva azonban hamar leolvad, és kissé felhúzva magam kanyarodok vissza.
- Mit nyertél? Legfeljebb a vesztesnek járó vigaszdíjat kaphatod meg, de azt se tőlem - mondom, miközben elegánsan landolok mellette, oldalt fordulva és lábam átvetve a seprűn leugrok róla, egyszerre érkezve mindkét talpammal a fűre.
Így mondjuk már kevésbé nézek úgy ki, mint aki totális fölényben van a sráccal szemben, mert némileg nagyobb és magasabb nálam.
- Szerintem inkább te vagy, aki jön nekem eggyel. Mondjuk egy istenítéssel be is érem. Ha szépen fogalmazod meg. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Továbbra sem örülök a helyzetnek, de kénytelen-kelletlen beletörődöm most már. Ahogy azt is el kell fogadjam, hogy ebből semmiféle büntetés nem lesz, vagy ha mégis, annak én is megiszom a levét, mert jelvény ide, prefiség amoda, nekem sem kéne az éjszaka közepén az erdőben lennem. Szóval hangosan ugyan ki nem mondom, de jó tervnek tűnik ez a reggeli visszalopódzás a kastélyba.
A gond most már inkább az, hogy addig is mi legyen, mert csak nem fogom átcsacsogni az éjszakát Warrennel. Bár még mindig jobb program, mint vacogni.
- Én sem vagyok pszichológus, még csak az kéne, de az az érzésem, nem igazán akarsz te auror lenni - mondom aztán, meglepve magam is szavaim gyöngédségével. Meg is köszörülöm a torkom gyorsan, és folytatom: - Mármint ki nem szarja le, mit akarnak a szüleid? Meg dugja fel a nővéred is a sikerét magának. A te életed, nem nekik kell megfelelned, hanem saját magadnak.
Mindjárt leszakad a pofám ettől a dumától. Még jó, hogy valószínűleg ő semmit se tud rólam, mert képen röhögne, vagy épp köpne, amiért éppen én akarom ezt a maszlagot letolni a torkán. Még ha igaznak is gondolom szavaim, képmutató vagyok, hiszen egész életemben a szüleimnek próbáltam megfelelni, és az ikernővéreim által támasztott elvárásokat megugrani. Nyilván teljesen esélytelenül.
- Én a fiúnak születést elbasztam, már ha ez saját érdemnek tekinthető - teszem még hozzá, megfeledkezve kicsit róla, hogy nekem tökéletesen megfelel, ha nem tud rólam továbbra sem semmit. De sajnos a beszélgetések már csak ilyenek, talán ezért is utálom nagyon ezt a szituációt most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hiába a megalázó vereség, sőt, lényegében szabályos földbe döngölés, amit elszenvedett tőlem, az eridonosnak továbbra is nagy az arca, és egyáltalán nem mutatja, hogy szégyenkezne, amiért vesztett. Pedig kellene, hiszen szétaláztam!
Fel is bosszant vele, hogy a második helyről károg, hogy nyert, és tudom, nem vagyok valami komolyan vehető látvány, ahogy eltörpülök mellette immár a földre szállva, azért nem hagyhatom annyiban a dolgot. Ha már kihívott, viselje tisztességesen, hogy vesztett.
- Nyilvánvalóan túloztam! Nem ez volt a lényeg - puffogok, mintha nem tudta volna ő is nagyon jól, hogy csak érzékeltetni kívántam a nagyzolással, hogy mennyivel jobb vagyok, ami így is van! Háromszor körbe se értem a pályát, nyilván nem tudtam volna ennyi idő alatt őt sem elhagyni ennyiszer. De talán egy-két óra alatt meglett volna akkora előny, hogy elsuhanjak mellette legalább egyszer.
Kinevet, pedig aztán csupán a minimumot várom tőle, cserébe meg a nevem akarja. Mielőtt még jobban átgondolnék bármit is, elvégre túlságosan is felhúzott, hogy nyugodt maradjak, odavakkantom neki a nevem.
- Sadie. - Majd szavaira gúnyos mosolyt eresztek felé. - A jelzőket elengedheted, vagy helyettesítsd be mondjuk a tökéletesség és a nagyszerűség szavakkal, úgy jó lesz.
Na jó, talán a nagyképűségben van valami igazság. De attól még igazam ugyancsak lehet, és van is.