Jól rászedett, egy pillanatig azt hittem, nógatnom kell, de aztán végigfut az élvezet szikrája testemen, ahogy gyorsan utat talál lábaim közé fürge ujjaival. Nem látom, de így is sejtem, hogy elfehéredik a bőre, ahol szorítom.
- Hát jó.. ezt a késlekedést még elnézem - suttogom, miközben tovább kényezteti melleimet is. Tényleg nem fogok panaszkodni, de azért agyon dicsérni is korai lenne, és különben is, majd beszélnek a tetteink szavak helyett.
Átfordít, én pedig nem ellenkezem, ajkainknál ismét összeakadunk. Most már jobban hozzáférek nadrágjához is, amit szét is nyitok, hogy levehesse végre, de kezem türelmetlenebb annál, hogy ezt kivárja, és boxerébe nyúlva máris végigsimítok farkán. Másik kezem a hátán szánkázik föl, és visszafelé körmeim bele is akadnak bőrébe.

Én, és a nagyvonalúság. Ha nem lenne jobb dolgom, még nevetnék is ezen, de tudom, hogy Warren sem beszél komolyan, és ez csak az előjátékunk folytatása.
Viszont túlontúl begerjedtünk már mindketten ahhoz, hogy tovább élcelődjünk, és a lényegre térünk. Amiatt nem kell aggódnia, hogy száraz fogadtatásban részesülne, ezt már az ujjmunkája közben is érezhette.
- Csak hogy tudd, ha velem kezdesz... annak nyoma marad - sóhajtom a fülébe válaszul, és bár nem rossz ötlet, a nevemmel azért nem próbálkoznék meg, azt nehezebben fogná vérfarkastámadásra. Márpedig nem ajánlom neki, hogy eldicsekedjen velem, mert így is esélyes arra, hogy kiheréljem, nem kéne tetéznie a dolgot.
Térdepelve (előttem mi mást is tehetne?) lerángatja rólam a maradék ruhát is, és bosszankodik, mikor nehézsége támad vele. Néhány határozottabb rántás után, amivel engem is pár centire maga felé húz, azért sikerrel jár, és ajkamba harapva, sűrűn emelkedő mellkassal figyelem, hogy magáról is lerúgdalja, ami még közénk állhat.
- Mert ha épp nincs valaki bennem, hajlamos vagyok fázni - felelem kacéran, és igen, elég cringe, de most kicsit szétfutottak az épkézláb gondolataim.
Magához húz egy csókra, és egyúttal magára is. Belémhatol, mire felnyögök, és a hátát kaparom, ajkaimat pedig a nyakára tapasztom, és bőrébe mélyesztem fogaim. Nem ússza meg kiszívott nyak nélkül sem.

Látszik rajta, hogy kibaszott szerencsésnek érzi magát, hogy megdughat, és jól is teszi. És ha lesz olyan ügyes, hogy én is úgy érezzem, megérte engedni neki, akkor könnyen lehet, hogy megússza a büntetést. Már persze azt, amit prefektusként a nyakába sózhatok, amit Sadie-ként, az alól semmivel nem húzza ki magát.
- Jobban teszed, ha nem húzod ki.. a gyufát - sóhajtok és nyögök fel egyszerre, és még ez is bőven felfér a pocsék dumákat szállító vonatra.
Szerencsére érzékeli, hogy mire vágyom, vagy csak mázlim van vele, hogy ő is így szereti, mert hamar felgyorsul a mozgása bennem, és a hangomból ítélve, amivel kommentálom ezt, sejtheti is. Én a hátát tépem, ő pedig a hajamba túr és hátrahúzza a fejem, miközben cseppet sem vesz vissza a tempóból, sőt. Kéjesen nyögök bele a csókba, és ismét vér ízét érzem a számban, de ezúttal lehet, hogy a sajátom az.
Durván a hajába kapok, és elrántom a fejét, hogy aztán oldalra gördülve ismét felülre kerüljek. Húzom a haját, közben balommal vállába kapaszkodom, majd elszakadva ajkaitól felülök, és úgy kezdek el mozogni rajta. Fejem hátrahanyatlik, miközben csípőmmel először körkörösen mocorgok, aztán fel-le emelkedve meglovagolom.

Persze nem védekezünk, jut is eszembe, vagyis dehogy jut, inkább csak megfogalmazódik valahol az élvezet hullámzó tengere mélyén, elvégre nem erre készülve jöttünk ide. De szerintem nagyon jól tudja, hogy letekerném érte a golyóit, ha elkapnék tőle valami nemibetegséget, szóval ezen nem aggódom. Ami inkább aggaszt, hogy túl hamar kifacsarom, pedig még bőven nem szeretném befejezni együttlétünk.
Én kerülök felülre, de szerencsére Warren nem csak fekszik alattam, mint akit sóbálvány átokkal sújtottak, bőrömbe kap combomon, ami csak fokozza az élvezetet. A gyönyör és a kín furcsa kis keveréke nem szerepel a bájitaltan könyvekben, pedig kéne.
Aztán ahogy mozogni kezdek rajta, megragadja a csípőm és magára ránt, mintha amúgy a gravitáció nem lenne elég húzóerő. Kész szerencse, hogy, bár nem ezért, de kiszórtuk a bűbájokat, amik elnémítik a hangokat, amik egyébként nagyon is kihallatszanának a faházból, megkockáztatom, még az erdő széle mentén sétálva is elég jól kivehető lenne, mi folyik idebent.
Ráhajolok, hogy ajkait enyémekkel megragadva fokozzam a gyönyöröket, és vadul csókolom, hajába kapva, meghúzva azt, és közben csak kicsit lassítva a tempón.

Warren is felül, hogy ezúttal kicsit egymás szájával foglalatoskodjunk, így én az ölében ülök, ő bennem, és vadul csókolózunk. Ahogy elválnak ajkaink egy pillanatra, fogaim közt marad ismét az alsó ajka, de aztán eleresztem, hogy megint a nyakába haraphassak. Mint egy vadállat, nem vagyok normális. De ő akarta, ha a kisbetűs résszel nem foglalkozott, az nem az én bajom.
Nem tudom, mennyi lehet még hátra neki, de elnézve, milyen magas hőfokon dolgoztatjuk meg egymást, nem fogadnék rá, hogy túl sok.
- Bírod még, vagy csak ennyire futja, Warren? - kérdezem lihegve, egyértelműen elárulva magam, hogy az ennyi az nem volt rossz már eddig se. Nem mentem el még, de közel járok hozzá én is, csak ez a kis pihenő ne tartson túl soká.

Aprót nevetek, épp csak akkorát, amekkorára levegővel futja, és ha odafigyel, az örömöt láthatja megcsillanni a szememben egy pillanatra. Helyes, jól beszél, ugyan, ha elélveztem, nem tudom, ugyanúgy fogok-e még ránézni, mint most, de ha igen, akkor egyáltalán nincs ellenemre, ha az éjszaka folyamán még néhányszor magáévá tesz. Semmi érzelem, egyszerűen csak túl rég volt már részem ebben, és el is feledkeztem róla, mennyire hiányzott.
- Eleget dumáltunk, nem vagyok kíváncsi a süketelésedre - mondom még undok mosolyra húzva szám, de aztán már fordít is el, átlendítve, és összefogva lábaimat, hogy így hatoljon belém újból.
Felsikkantok, és szemem kicsit fent is akad, ahogy a nyakamat szorítva, újabb vad tempót kezd diktálni bennem. Kéjesen nyögdécselek bele a hálózsákba, amin fekszünk, és agyamat szinte teljesen szétveti az élvezet. Kiszolgáltatott vagyok ebben a pózban neki, semmit se tehetek, azon kívül, hogy szabad kezemmel, ami nem alattam van, a karjába csimpaszkodom, és körmeimet úgy vájom bele, hogy szinte hallom a kiserkenő vért.

Bele kell harapnom ebbe az undorító, ki tudja mióta ott fekvő hálózsákba, az ujjaim pedig elfehérednek, annyira kapaszkodom belé. Nem mintha amúgy ne lennék jobb napjaimon hullafehér, a karomon és vállaimon éktelenkedő szeplők sem véletlenül vannak meg. Cseppet sem kímél Warren, és ezt nem győzöm gyakorlatilag másodpercenként megköszönni neki. A nyakamat is szorítja, amitől még némi oxigénhiány is fellép valószínűleg, az utolsó néhány másodpercben, míg a csúcsra érek, el is felejtek levegőt venni. Nem mintha olyan sokat tudnék, de legalább addig ösztönösen próbált a szervezetem rávenni.
Aztán végre beérik, amire úgy vágytam, testemet végigjárják az orgazmus mámorító hullámai, konkrétan érzem, hogy kisimul az arcom, miközben megrándulok többször, és először csak szélesen elmosolyodom, majd felnevetek. Hosszú idő óta igazán örömittasan.
Az a fajta vagyok, akinek ez akár többször is összejön, de hagyom, hátha Warren magától rájön erre. Egyébként sem volnék képes szavakba önteni most bármit is.

Az orgazmusom teszi fel a pontot az övére úgy látszik, mert amint elélvezek, gyorsan kiszáll belőlem, és ami igazán sok kellemetlenséget okozhatna később, többek közt egy csúnya orrtörést Warrennek, az a lábamon köt ki.
Elheveredik mellettem, és miután megtisztított magától, én is közelebb húzódom felhevült testéhez, hiszen nem kéne kárba vesznie a melegnek, nekem pedig szükségem van rá. Attól még, hogy a vágyaink vezéreltek, igenis benne volt az is a pakliban, hogy azért fekszem le vele, hogy átmelegítsen.
Ujjai rövid úton ismét csiklóm közelében játszadoznak, én pedig megfogom kezét, és magamba vezetek a kis fürgékből kettőt. Eléggé érzékeny vagyok most ott, de egy finom játék kezdetnek belefér, aztán majd tudatom vele, ha már kevés lenne. A füléhez hajolok közben, és mivel azt még nem haraptam, most azt is fogaim közé szorítom. Aztán belesuttogok:
- Méltónak találod magad te arra? - Aztán kíváncsian folytatom: - Te mit csinálnál még velem? Hátha ráhibázol.

Jogos. Én sem gondoltam volna még nemrég, főleg mikor itt találtam magam vele kettesben, hogy valaha magamban akarnám tudni a farkát. Még most is furcsa kicsit a gondolat, de már megtörtént, szóval nem is érdemes rágódni rajta. Olyannyira nem, hogy...
- Nagyon ajánlom, Warren, hogy senkinek egy mukkot se szólj erről- suttogom vészjóslóan, és kezemmel megragadom a legérzékenyebb részét. De egyelőre nem kezdek vele semmit, velem ellentétben neki tudom, hogy kell némi pihenő. Férfiak, meg a selejtes kolbászuk.
Halkan sóhajtozom a kényeztetés nyomán, és közben izgatottam mosolyodom el szavaira. Nem is hangzik rosszul, amit mondd, most, a végén is eléggé bejött ez a kiszolgáltatottság. Domináns vagyok, mégis, vagy talán épp ezért nagyon élvezem, ha el vagyok nyomva.
- Rendben, Warren, ha készen állsz, azt csinálsz velem, amit szeretnél, és azt is elárulom, mire vágyom - mondom, aztán egészen halkan a fülébe súgom: - De először nyaljál ki.

Az ember lánya, még ha ilyen nagy nevű, és tiszta vérű is, mint én, sajnos hajlamos felfokozott izgalmi állapotban olyanokat kiejteni száján, amik egyébként még a fejében se fordulnának meg, nemhogy a nyelve végén, főleg, ha tudatában van annak, hogy ezen szavak bizony képesek lehetnek felkorbácsolni a másik fél gerjedelmét is.
Ha külső szemmel látnám magam, vagy esetleg utólag egy merengőben visszanézném az estét, mint valami varázsló pornót, vélhetőleg égne a pofám, és magammal is képes lennék elhitetni - sikeresen! - , hogy egész biztosan meghamisították az emlékeimet.
De szerencsére nem kell senkinek sem magyarázkodnom, és úgy tűnik Warren is úgy van vele, hogy jobb, ha kettőnk között marad ez az egész. Bár mintha meg lenne győződve róla, hogy azzal, hogy hallgat, kisajátíthat, és még máskor is megkaphat. Horkantva nevetek is egyet, de nem árulom neki, min.
Aztán viszont újból nevetnem kell, de kissé hitetlenkedve. Jó, megjátszott a meglepettségem, alá kell vele támasztanom szavaim.
- Hát mit képzeltél, persze! - felelek a viszonzott csók után, és elégedetten figyelem, ahogy alászáll. Tudja a dolgát, ügyes gyerek ez.
De aztán bazdmeg nekiáll húzni az agyam! Ujjaim egyébként is már jó előre a hajába siklottak, szóval idő előtt markolok fürtjeire, miközben ő gyöngéd csókokkal szítja a tüzet széttárt combjaim közt pattogva, de nem lobbantaná be még a világért se a kohót!
Már azon vagyok, hogy kilátásba helyezzek egy verést, amikor végre nyelve dolgozni kezd lábaim közt, én pedig aprót kuncogva lehunyom a szemem, és munkájának hangos kommentárt kölcsönzök.

A srác tényleg mindent elkövet, hogy ne bánjam meg ezt az estét, és hangosan ugyan nem mondanám ki, de most már határozottan örülök, hogy itt ragadtunk, és hajlandó voltam belátni, hogy nem biztonságos kimenni a faházból reggelig. Persze az se veszélytelen, amit idebent csinálunk, de azt hiszem, jóval kisebb eséllyel halunk bele, az élvezeti faktor ellenben bőven magasabb, mint amit egy vérfarkas általi szétmarcangolás jelentene.
Durván markolok a hajába jobbommal, szabad kezem pedig bal mellemet gyűrögeti, miközben Warren bevet odalent mindent, amit nem sajnál. Irányítanom se kell, pontosan tudja, mikor hány ujjával támadjon, nyelvjátéka pedig kifogástalan.
Kéjes hangon sóhajtozom, arcom a hálózsákba fúrva, csiklóm izgatása, három ujjának ütemes mozgása és ahogy kinyal, rövid úton újabb orgazmus felé röpít. Ha akarnám, se tudnék az útjába állni, hogy elélvezzek ismét, pedig tudom, hogy utána ígéretemnek megfelelően azt tehet velem, amit csak szeretne.

Ha panaszkodni akarnék, most nagyon hiteltelenül menne csak, senkit se tudnék átverni, hogy nem élvezem piszkosul a durva együttlétünket. Az olyan apróságok, mint hogy lényegében semmit se tudok Warrenről, egyáltalán nem izgatnak, nem úgy az, amit a lábaim közt csinál, és amivel újabb orgazmusba kerget. Érzelmek nélkül, kizárólag a testiségekre koncentrálva élvezzük a másikat, és ez az eszelős még szusszanni se hagy!
Még remegek az élvezettől, de már fordít is át, mint tehetetlen rongybaba fekszem a hasamon, ő pedig kérdés nélkül belém csúsztatja újból tettre kész farkát. Alig akarom elhinni, hogy máris készen áll egy újabb menetre, de hacsak nem csempészett be egy titkos harmadikat, ez a helyzet.
Megemelem, amennyire tudom csípőmet, hogy de egyébként felsőtestem a nem túl kényelmes, és már szanaszét gyűrött zsákon nyugszik, kezeimmel pedig jó úton vagyok afelé, hogy miszlikbe tépjem szét az anyagot.

Erőteljesen, egyre gyorsabb és hevesebb ütemben kezd el mozogni bennem, hangosan, kéjesen nyögök cseppet sem kímélő vagy finomkodó dugása közben. A nyakamba hajolva csókol, de nem finomkodik a bőrömmel, ennek tudom, hogy nyoma marad. Majd kereshetek valami sálat, vagy egy magas nyakú felsőt.
Szorítja a mellem is, odakapok, és a kézfejébe mélyesztem körmeim, és ha egy pillanatra elszakadna nyakamtól, hátranézek rá, tekintetét keresem, de ajkaimat csak a felszakadó nyögések és sóhajok hagyják el. Ennél többet nem is kell tudnia jelenleg, mert ezzel mindent elmondtam.
A legkevésbé sem fázok már, pedig bőröm izzadságtól fényes, hátamon, melleimen, kipirult arcomon apró cseppek folynak végig.

Nem fél fájdalmat okozni, ami rettenetesen izgató, főleg amellett, hogy közben mekkora élvezettel is jár minden más, amit csinál. Nem kell látnom, de egész biztos, hogy több helyen is rákvörös már a bőröm, ahol hozzámért, vagy mert ujjaival durván rám markol, vagy mert folyamatosan hozzám csapódik testével. A telihold belőlünk is kihozhatta az állatot, nem csak a kint ólálkodó vérfarkasokból, mert most konkrétan állatias szexben van részünk.
Még mindig próbálok hátrafelé nézni, és kacéran elvigyorodok a lökések közepette, valahogy kipréselve magamból pár szót.
- Azt hittem - nyögdécselek -, hogy megkötözöl.
Nem mintha egyébként nagyon ellenkezni akarnék, vagy tudnék, de így most lehetőségem van erővel kiszakadni belőle, és térden állva felegyenesedni, és felé fordulva elkapni a nyakát és a haját, hogy finomkodás nélkül lesmároljam.
- Állj fel - parancsolok rá, durván ellökve magamtól, és amint engedelmeskedett, megragadom farkát, és a számba vezetem.

Oda lett a meglepetés ereje, az igaz, azzal, hogy kilátásba helyezte, mi vár rám tervei szerint, de az nem jelenti azt, hogy így már ne érdekelt volna a dolog. Persze talán jobb is, ha nem erősítem meg benne, hogy szeretek az alárendelt lenni, még a végén nem oszt nekem más szerepet, és akkor kénytelen lennék... hát valamit csinálni, kiakadni vagy beletörődni, még nem döntöttem el.
Nem kap választ a kérdésére, helyette felé fordulok, és vadul smárolunk, amíg úgy nem döntök, ő is megérdemel egy kis szájjal kényeztetést, hagy pihenjen egy kicsit. De azért előtte van pofája elsütni egy rémesen rossz poént.
- Fogd be és csináld, amit mondtam! - erősítem meg előbbi parancsomat, és szerencséje, hogy engedelmeskedik, hiszen kézbe veszem azt a tagját, amivel a legnagyobb gyönyöröket és egyben a legnagyobb kínokat is átélheti - legalábbis a saját tudása szerint.
Végigsimítok egyszer rajta jobbommal, de aztán elengedem, amint rávezettem ajkaimat is, helyette fenekébe markolok, balom pedig a combjába kapaszkodik. Nem ellenkezek, mikor ujjai fürtjeim közé futnak, majd rámarkolnak hajamra és ott tartják magán fejemet néhány pillanatig, csak akkor húzódom kicsit visszább, mikor már érzem, hogy beindul az öklendező reflexem. De aztán egyből nyelem is be újból egyre mélyebben és tovább.

Látszik rajta, hogy kizökkentettem kissé, de tudom, hogy nem lesz hálátlan, ha megtudja, miért kellett kiszakadnia belőlem. Én még nem találkoztam olyan sráccal, aki ne élvezte volna piszkosul, ha szájjal kényeztetik, épp ezért eszembe se jut megkérdezni. Nem is arról szólt, amit eddig csináltunk, hogy óvatosan kipuhatolóztuk, mit szeretne vagy épp mit nem a másik. Azt csinálhatott velem, amit akart, és én is ugyanígy teszek.
Sebesen jár a számban, illetve inkább én mozgok rajta, közben fel-felpillantva lesem reakcióit. Nem sok kell neki, amiből úgy sejtem, nem csinálhatom rosszul. Figyelmeztet is, hogy érik a befejezés, ezért aztán egyik kezemmel újból rámarkolok és sebes mozgással teszek róla, hogy kirobbanó élményben legyen része.

Nem jellemző rám, most mégis hagyom, hogy a számban menjen el. Normál esetben ki is köpném, most viszont nem hagy más lehetőséget Warren, minthogy lenyeljem, mivel mellém rogy, és már kapná is el újra ajkaimat egy vad csókra.
Fogalmam sincs, hogy bírja még, hogy nem rogyott még a földre, és aludt el, mint aki jól végezte dolgát. Bevett valamit, vagy simán ilyen túltöltött? Akárhogy is, összeölelkezünk, a húsába vájom körmeim, és élvezettel nyögök bele ajkaiba.
- Korai végkimerülésre hajtasz? - kérdezem tőle lihegve. Ha így folytatja, a végén még reggel kénytelen leszek magam előtt lebegtetve visszavinni a kastélyba, de akkor biztos, hogy nem adom vissza rá a ruháit, és a bejárati csarnokban hagyom. Á, nem, nem tennék ilyet. Bevinném a nagyterembe, ott melegebb van, meg ne fázzon.

Tényleg, a vérfarkasok, majdnem meg is feledkeztem róluk teljesen. Warren megtett mindent ezért, szóval nem is csoda, de most, hogy felhozta, idegesen nevetek egyet.
- Kibaszott hülye halál lenne amiatt meghalni, mert elrontottunk valami varázst, aztán idevonzottuk őket a hangoskodással - mondom, és arra gondolok, valószínűleg csak azért nem jönnék vissza szellemként kísérteni, mert az is halott lenne, akinek meg akarnám keseríteni a életét. Meg aztán a jelenlegi formában válni kísértetté... hát inkább kösz, de kösz nem.
Warren mellkasára dőlök, de csak a teste melegét élvezni, semmiféle romantikus maszlagot nem kell ebbe belelátni. Bal lábamat is rá kulcsolom, kezemmel pedig a haját birizgálom, rá-rászorítva.
- Ezen a helyen? Ki van zárva - rázom meg kissé undorodva a fejem, mert ez minden, csak nem alkalmas hely. Aztán persze ki tudja, van benne valami tényleg, de meg nem mondanám, micsoda.
- Vagy csak nem vállalják be. Vagy kevés lánnyal voltál eddig. Szerintem ez lehet az oka - húzom gonosz mód az agyát.

Feltűnően sokat emlegeti az anyját, ami, ha járnánk, eléggé zavarna, de mivel erről szó sincs, egyelőre nem teszem szóvá. Meg amíg nem szex közben hozakodik elő vele, igazán nem is kéne problémázzak rajta, csak feltűnt.
- Pedig rohadt jó bántani téged - jegyzem meg azért, és hogy igazoljam, bele is harapok a nyakába.
Melegen tart, vagy legalábbis igyekszik, de azért most, hogy kezdünk kicsit megnyugodni, izzadt bőrömet libabőr kezdi pettyezni. Be kéne bújni valamelyik undi zsákba, és aludni egy nagyot, de lehet Warrennek más tervei vannak.
Egyelőre azonban pletykákkal traktál, amiken hitetlenkedve pislogok. Lehet én vagyok igényesebb fajta, de ha lenne más opció is, biztos nem itt csinálnám.
Mondanám, hogy keressünk monogramokat de igazából nem is érdekel annyira. Viszont az már-már még nagyobb meglepetésként ér vallomása.
- Hazug. És hány partered volt azóta? - És azok mennyire lehettek tapasztaltak?
Fázósan húzom össze rajta még jobban magam, de nem ér sokat a dolog, így is túl agy felületen éri csupasz bőrömet a hűvös levegő.

Öt partner, melyből négyhez többször is volt szerencséje, nem is rossz szám. Nem túl sok, nem is kevés, az mindenesetre eddigi tapasztalataim alapján elmondható, hogy nem rossz szerető ez a Warren. Ha jól keveri a lapjait, talán nem is zárkózom el az ötlettől, hogy máskor is összefeküdjünk.
A "szerencsés" szóra persze csak nemtörődöm fejet vágok, azt sugallva, hogy kettőnk közül valójában ő az, aki örülhet, hogy megdughatott, nekem meg volt egy "elmegy egynek" estém. Igazából persze szeretnék én sok ilyen estét.
- Hogy én pihennék-e? És mi van veled? Mit szeretnél még csinálni? - kérdezem kacéran, és kezemmel simogatni kezdem hozzánőtt varázsvesszejét. Biztosan kell még neki pihenő, viszont addig nem bírok így feküdni itt, mert megfagyok.

Persze, hogy nem válaszolok neki, én akarok irányítani, nekem kell irányítanom. Vágyom rá, hogy újból a magáévá tegyen, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt tudja is. Azt akarom éreztetni vele, hogy nagy kegyben részesítem, hogy ő a kibaszott szerencsés, nem én.
Az nyilván nem meglepő, hogy a visszakérdezésemre nem azt feleli, hogy elszívni egy cigit, és lelécelni, már csak azért sem, mert ugye nem mehet el, és cigi sincs nálunk, amennyire tudom, ráadásul tűzveszélyes is lenne itt rágyújtani. Azzal, hogy elismeri, hogy szexre vágyik, még ezek után is, a markomban tarthatom, mert most épp én vagyok az egyetlen, aki ezt megadhatja neki, és ó, megrészegít a hatalom. Ez a csodás a női létben, hogy ilyen primitív és egyszerű módon uralkodhatunk a férfiak felett.
Bólintok, hogy megértettem, aztán felülök, és magamhoz húzok egy hálózsákot. Kicipzározom és belebújok, és kérdőn nézek Warren-re, hogy van-e kedve csatlakozni. Lehet be is alszunk, ha összebújunk így, de ha fenn tudja tartani a figyelmem még egy kicsit, amíg újra tettrekész nem lesz, akkor lehet még hajlandó vagyok ébren maradni kicsit a kedvéért. Meg egy faszt, a magam kedvéért is.
- Tudod, még szűzen hagytál valahol - sóhajtom a fülébe.

Összebújunk az egyik büdös hálózsákban, de mivel mi sem vagyunk épp rózsaillatúak ennyi testmozgás után, igazából már fel sem tűnik, úgyis csak a melegség számít, az, hogy ne fagyjak meg.
Kíváncsi volt, mire vágynék még, és igazából nem épp ez a kedvencem a szexben, sőt, azért elvitathatatlanul megvan benne a lehetőség, hogy nagyon élvezetes legyen. És végre azzal is szembesülök, hogy talán tényleg nem kamu, hogy még csak egy éve ismerkedik szexualitásával, vagy nagyon prűd partnerei voltak csak.
Nem kezdem el nyugtatgatni, hogy semmi baj, nem kell csinálnunk, ha nem akarja, mert nem egy pár vagyunk, nincs mit megbeszélnünk. Ha csináljuk, oké, ha nem, az is. Úgyhogy csak bólintok egyet, beleegyezvén a pihenőbe, ami, már most érzem, hogy tovább fog nyúlni két óránál. Legalábbis ha én elalszom, biztos, hogy nem ébredek fel olyan rövid időn belül. Főleg ezek után. Teljesen leszívott, ernyedten fekszem a karjaiban, és elégedett mosollyal az arcomon hunyom le a szemem.
Ha más nem, majd reggel kicsit jobban kell sietnünk vissza, ha elbasszuk az időt...