Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egy kis pizzázás sokszor bele kell, hogy férjen az életembe. Főleg, hogy egyébként szigorú diétán kéne lenni, de úgy vagyok vele, hogy most a vizsgaidőszakban úgyis annyit idegeskedek, hogy simán tartani tudom a formám. Eddig ez bejött, úgyhogy az Eridonos srácokkal lelátogatunk a pizzériába. És ha már ott vagyunk, eszünk is valamit és szórakoztatom a jónépet. Valószínűleg Zsanna terjesztette el, hogy jó vagyok a hangutánzásban, így rendszeresen szórakoztatom a háztársaimat tanárokkal, vagy más diákok hangjának utánzásával és természetesen kifigurázásával. Néha még néhány menő srácot is megpróbálok szűk körben behozni, mert azért nem mindenki viseli jól, hogy rajta röhögnek általam. Úgy tűnik ma elég sokan vannak, tényleg a gólyáktól a mestertanoncig mindenki itt van. Lehet, hogy ma valami akciós nap van? Azt nem is figyeltem.
- Diabolit nyomd már el! - szól Karesz, aki az egyik legnagyobb rajongóm ilyenkor. Nem tudom miért röhög minden szaron, talán el van állítva a röhöghetnék-gépe. De mivel még ketten győzködnek, így felemelve a kezemet megadom magam és rázendítek.
- Mi van Weisz? Nem látod, hogy a koszos leértékelt rongyoddal útban vagy? Vagy bele akarsz fejelni az öklömbe? - még a fejem is kicsit félrefordítom, hogy hitelesebb legyen a színészi játék. Mindenki egy kicsit beszarik, mert meglepett képeket látom magam körül, sőt mások is odakapják a fejüket, de aztán hirtelen nagy röhögés tör ki. Egyik miattam és kapok pár jó szót és vállveregetést, a másik egy csajszi miatt, aki felbukik és a pizzája meg az üdítője mindenfelé landol. Jó, én is nevetek rajta, de odasétálok mellé.
- Minden oké? - kérdezem, majd előhúzom a pálcámat és rámutatok a ruhájára. - Suvickus - ezzel meg van oldva, hogy ne röhögjenek rajta annyian, bár az tuti, hogy egy életre - vagy legalább egy két hónapra - meg lesz jegyezve az arca sokak által. - Gyere, állj fel - nyújtom a kezem, közben pedig elteszem a pálcámat, a varázslat szépen kitisztította a ruháját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nos, az eredményeim miatt - amik engem is őszintén megleptek - biztoson kapni fogok pár epés megjegyzést a sok sírás okán, amit én követtem el. Bájitaltanból Kiváló? Ki fognak nyírni, főleg Gerti, akivel végigszenvedtem a tanévet, ha már ilyen üsttársakká avanzsált minket Rudibá. Tényleg szarul ment valljuk be, de valahogy... á mondjuk azt, hogy rohadt nagy szerencsém volt, mert azt néztem át utoljára. De ez a megítélésemen nem fog változtatni, viszont egyelőre titokban tartom. Mondjuk a Várffy-Zoller díjra büszke vagyok, nem sokan kapták még meg, úgy tudom. Még a végén kiderül, hogy nem is vagyok olyan haszontalan, mint gondolom. A jegyzetégetést kicsit cheatelnem kell, mert a bájitalos szenvedéseimet nem akarom kidobni, főleg, mert Gertivel kitaláltunk egy újat. Mármint még csak kísérletezünk vele... ugye ti sem hallottatok néhány üres teremről, amit néha renoválni kell? Nem mi voltunk.
Zsazsi természetesen elrángatott erre az eseményre - mármint a jegyzetégetősre - is, úgyhogy előszedtem mindent, ami mehet a tűzre, mert bármennyire is tudom, hogy ez nem biztos, hogy jó fényt vet ránk, de ki a bátor Eridonos, ha nem én? Soroljam? Haha! Igazából nem nagyon beszéltünk meg időpontot, csak morogva megígértem neki, hogy elmegyek - kellett egy kis rábeszélés részéről -, mert nem nagyon érdekelt a dolog. Persze közösségi, meg minden, de kinyírt ez a vizsgaidőszak, inkább aludtam volna még egyet, hogy kipihenjem magam a hazaút előtt. Próbáltál már nemet mondani neki? Na, ugye! Szóval nem is gondoltam, hogy ennyien részt vesznek ezen, több tucatnyi diákot látok már ott, a nagy részüket nem is ismerem, mert ugye ez össznépi buli. Fel kéne hívnom őt, merre jár? Á, adok neki időt, úgyis előbb utóbb meghallom a csengő-bongó hangját, vagy  letámad valami észveszejtő ötlettel, mint legutóbb. Végül befurakszom a tűzhöz és figyelem, ahogy mások égetik vidáman a jegyzeteiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hirtelen indulnak be az események, szinte percről percre a többszörösére duzzad a társaság. Kapok két puszit és egy ölelést egy felsőstől - azért ez mindig fura, ha egyenrangúnak tekintenek ilyen csajszik -, gyorsan viszonzom is. Hát nem mondom, hogy ez egy kicsit nem varázsol el, mert de. Sokáig nem tart ez sem, mivel tényleg beindulnak az események, megérkezik Zsazsi is és egy ismerős csajszi vele. A tüzijátékra kissé megrezzenek és hátralépek, de aztán üdvözlöm a mókát és felkacagok rá.
- Helló-helló - köszönök vissza gyorsan a lányoknak. - Gondoltam itt vagyok a legközelebb a tűzhöz - csapom el egy rossz szóviccel Zsannának válaszolva. - Egyébként innen a legkönyebb bedobálni a jegyzeteket - vonok vállat, majd közelebb lépek Lencsuhoz. Lemerem fogadni, hogy nem ez a neve, de hát ez van. Hirtelen ötlettől vezérelve - azaz lelopom Gréta mozdulatait - megölelem a két lányt és adok nekik két puszit, ha közben nem löknek be a tűzbe. Megpróbálom azért, biztos, ami biztos, meg hát legalább valami jó legyen a mai napban. - Ez remélem nem vont le semmit a jófejségemből, ami már két éve tart, mint megtudtam - nevetem el magam, miközben otthagy minket jól Zsé. Nem is ő lenne, ha nem azonnal egy idősebb sráchoz lavírozna oda és köszöntené őt is. Nem meglepő annyira, csak hülyén jön ki, hogy itt hagy ismerkedni minket. Nem baj egyébként, Lencsu jó fejnek tűnik.
- Persze - elveszem tőle a kóláját és iszom pár kortyot. - Remélem ez nem valami ócska utánzat volt, mert megfájdul a gyomrom - szólalok meg Zsazsi hangján, félrebillent fejjel és olyan stílusban, amilyen ő szokott lenni,a mikor kérdőre von. Természetesen teljesen szélességgel vigyorogva utána, legalább ő is tudja, hogy csak hülyülök, szerintem magától is rájön, miközben visszaadom a megdézsmált kólásüveget. - Én is hívjalak Lencsunak? Nekem jó a Laca... nem veszélyes az LB-jének lenni? - vigyorgok rá és már a saját hangomon kérdezgetem, remélem nem untatom halálra. - Mit hoztál? - bökök az égetnivaló dolgaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Lassan keresnem kéne fiúbarátokat is, mert rám fogják sütni a bélyeget, hogy lány vagyok, vagy nem tudom én. Kicsit tényleg túlsúlyban vannak a lányok, ahaha. De most nem tehetek arról sem, hogy minden nap valamelyiküknek támad egy remek ötlete. Lopjunk el valamit, törjünk be ide, változzak át Kakasivá... bevallom, az utóbbit még nem mertem megtenni, mert a professzor, ha véletlenül elkapna... én lennék a sültcsirke és ő kapirgálna a sírom felett. Ma pedig egy fehér galamb - una Paloma blanka - a második opcióra kért fel úgy, hogy nem hagyott választási lehetőséget. Tudjátok, ez a kötelezően választható tantárgy, amiből csak egy van és egyet fel kell venned. Szóval éppen a tanári előtt tervezgetünk, ácsorgunk egyáltalán nem feltűnően. Á, már miért lenne az?
- Jó. Hallottam már róla, de az valami magasabb szintű cucc - és ha akarnám hozzátenném, hogy a varázsszava Paloma. Ő elég kiábrándító tud lenni, amikor fenyegetőzik, ahogy most is teszi. Azért kicsit elmosolyodom rajta, amikor érvelni kezd, hogy kinek hinnének.
- Azért én is elég jó vagyok, ha el kell hitetnem valakit. neked is vannak barátaid és tudok mondani nekik ezt-azt... mondjuk a nevedben? - a hajam színe szőkülni kezd, és hasonlóvá válik, mint az övé, de aztán minden visszaváltozik. Nem mellesleg az utolsó kérdést az ő hangján mondtam, ami olyan 80%-os hasonlóságban sikerült. Elég szar, de Palomán nem szoktam gyakorolni, ez van.
- De mivel itt vagyok szöszi, nem tudom mit kell emberkedned - nyújtom ki a nyelvem vigyorogva, remélem nem húztam fel túlságosan, mert még leátkoz hobbiból a végén. - Na, mi a terv? - kérdezem, majd csak egyszerűen megpróbálok benyitni és... sikerül. - Hoppá, de jó vagyok, mehetsz - vigyorgok, majd utat mutatok a kezemmel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e bármit kihoznia, és mondjuk nem bújt el valamilyen tanár. Huncutok azok, én mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bedobtam magam, elég jól sikerült, mert Lencsulány is felnevetett. Mák, hogy ezzel az aprósággal - jó, nehéz és sok év gyakorlás van mögötte - bárkit nevetésre lehet bírni. Amúgy is tényleg vicces a hangutánzás, ha nem jön össze a Mágikus Ikrek, még mindig felléphetek standup-osnak. Micsoda karrierlehetőség!
- Sokat gyakorlom a hangutánzást, a mi családunk erre épített egy egész céget. Mármint ez csak egy része és nekem is a részévé kell válnom - inkább nem untatnám a részletekkel, a kólája viszont elég jó. Nem tudom mi történt közben, de tényleg elég sok diák összegyűjt, jól kitalálta valaki ezt az egészet!
- Oké-oké, Lenke! - emelem fel védekezőn, tenyérrel felé minkét kezem. Olyan hirtelen hárított, hogy még a szeme villanása is - főleg, ha látnám a sötétben -, hogy majdnem fellökött vele. De ezen ne múljon, hogy hogyan kell hívnom őt. Kíváncsian nézegetem, hogy miket hozott, miközben én is előveszem a grillezni valót. Mondjuk nem enném meg utána, de még így nyersen sem, csak hümmögök a sok pergamenre. Megjön Zsanna is a kitérőjéről, simán észreveszem a szúrós pillantást - talán mégis azt látom meg a sötétben, amiket nem kéne és valszeg mégsem lehetek annyira szimpi - de a táska, amit Zsazsi hozott piát rejt, még ha vajsör is az. Mindjárt jobb, mint a kóla... ja nem, de legalább nagynak tűnünk, ha már nem vagyunk azok. - Én is kérek - várom meg Lenkét, amíg vesz magának egyet, majd oda is tartom a lány felé. - Egészségünkre, na meg arra, hogy túl vagyunk rajta - vigyorgom a lányra, úgy tűnik Zsanna ma nem iszik, legalábbis vajsört tutira nem. Meghúzom, hát... vajsör. Talán a normális jobb, vagy más itóka, de végül is nem nagyon gáz. Közben nézem, ahogy Gréti smárolgat valakivel. Hát, irigyelném is a csávót, mert Gréta jó csaj, csak hát fujj... elég volt nekem egyszer is ezt kipróbálni és nem önszántamból. A szelfire készségesen odaállok közéjük, hogy nekem milyen jó - a képen is látszani fog -, aztán én is hasonlóan Lenkéhez bevágom a jegyzeteket a mágikusan táplált tűzre. Nem vagyok egy befelé forduló gyerek, de a tánc nem igazán az én műfajom - tekebábúnak pont elmennének a lábaim - megpróbálnék ellógni, ha lehetne. De Lenke ezt nem így gondolja és már húz is minket a "tánctér", azaz a nagyobb hely felé. - Oké, menjen a tánc - adom meg magam, de nem vagyok lelketlen, végül is a társaságukkal semmi bajom nincs. Hát megpróbálkozom ezzel-azzal - többnyire ellesett mozdulatokkal -, nem én leszek az új Polina Szemojonova, az rohadt élet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Haj már, ennyire komolynak nézel engem, hogy mindent komolyan mondok? - próbálom elvenni egy kicsit az előző mondat élét, de tényleg csak szórakoztam vele. Nem mondom, hogy nem jó csaj, meg nem kedvelem, de egyelőre nem érzem azt, hogy nekünk járni kéne. Áhh, még a fogalmazáshoz is béna vagyok ebben, szóval tényleg nem való nekem még egy barátnő, pláne nem olyan hercegnő, mint Zsazsa.
- Amúgy tudsz félelmetes lenni, ja! - vonok vállat, mert tényleg tud. Azért egy mérges Zsazsa nem éppen jó látvány és tudom, hogy ha nagyon akarna, tudna bántani, még ha nem is fizikailag. A lányok ravaszak, vigyázni kell velük, ha nincs jó kedvük. Vagy ha van. Miközben az évszázad rablására - ahahaha - készülünk, legalább jól elszórakozunk, amíg szabad nem lesz a terep. A hajam persze lefikázza, viszont annak meg örülök, hogy az eredeti legalább jobb. Én azt már Zsazsától dicséretnek veszem, még meg is mondom neki. Mikorra kitaláljuk, hogy hogyan törjük be az üveget, ha már az első akció félrement, megjelenik Gerti a legrosszabbkor. Kivéve, ha segít, akkor legjobbkor. A lányok pedig ismerkedni kezdenek... Én pedig kezdek rosszul lenni, mert mindkét csajt szeretem. Mármint, kedvelem, még mielőtt bárki félreértené, még én magam is.
- Nem is csajpotiság, oké?! Csurimuriság! - vágok vissza úgy, hogy a két szó jelentéséről csak halvány fogalmai vannak a mondatkörnyezetből. És amúgy is, ha már eljöttünk idáig - én vadmarha! -, akkor már legyen az a lúd kövér, mint egy miniszterelnök! Hát nehogy már Gerti ne segítsen?! Pont ő aki... aki nem is olyan marha, mint mi?! De akkor is, vannak bajtársi, háztársi kötelességek, és pont nem az, hogy letartóztat minket, mikor így is fullbénák vagyunk. Hát legyen már benne Eridon szelleme!
- Nem is vagyunk bajban és hagyjuk már! Nehogy már az áfonyáké legyen ez a szép serleg? Kapnak majd egy másolatot, vagy valamit cserébe. Meg figyeljél már - mondom Kedves prof hangján - segíteni kell a bajbajutott háztársaidon, ez bizony kötelező, mint a cipőfűzést megtanulni! - hagyom abba végre, mert hirtelen nem tűnik olyan jó ötletnek végigvinni a kastélyon az egész vitrint. - Amúgy meg mi lenne, ha csak simán ellöknénk, vagy felfordítanánk mágiával és leejtenénk a fejére? - morfondírozok, miközben nem jut más az eszembe azon kívül, hogy valaki ugorjon át az üvegen, azt meg most nem javasolnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tudom én, hogy általában tetszik a hangutánzásom a legtöbbeknek, de most különösen jól sikerült. Nem egy megrémült arcot fedeztem fel a hallgatóság között - mondjuk tegyük hozzá, hogy ez inkább Diaboli érdeme, mint az enyém -, és egy csajszi pofára is esett a játékomtól. Azt hiszem fater most büszke lenne rám, ahogy itt páran meg is mondják, hogy mennyire király voltam. Bárcsak másban is ennyire az lennék, de ők még nem tudják azt sem, hogy ez mennyi kínnal és szenvedéssel járt z évek során, hogy egyáltalán így össze tudjam hozni, és közel sem volt tökéletes. Nekik nem is kell hoznom, meg egyébként sem szoktam Diaboli után koslatni, hogy kifigyeljem a szokásait, meg a hanghordozását és a többi apróságot, amivel pontosan tudnám hozni a karaktert. De azért megsajnáltam a csajszit, ha már mások is csak kiröhögték szegényt. Segítek rajta valamelyest.
- Nincs mit - bólintok, amikor megköszöni a támogatásom a suvickus után. Azért ez egy mugli étteremben sokkal szenvedősebb lenne, mert nem nagyon lehetne eltüntetni könnyedén ezeket a foltokat, és még lehet, hogy otthon is magyarázkodni kellene. Szerencsére itt vagyunk és nem ott.
- Jól van, ezt még majd be kell bizonyítanod - mosolygok rá, csak kicsit cinkelgetem a csajszit, mert szimpi amúgy, hogy nem esett túlságosan kétségbe és egészen talpraesettnek tűnik.
- Hát... elfogadhatnám, de van egy nyomós érvem a tiéd mellett, hogy miért ne tegyem ezt - hamiskás a mosoly, ami nem múlik el, amióta találkoztunk. Látszik, hogy fogalma sincs szegénynek, hogy nincs itt a para srác, csak egy másiknak vannak para képességei, amik megidézhetik a bajt.
- De én is hallottam. Bocs, az egészért - mondom immár újra Diaboli hangján, ami egyébként tök furcsán is hangzik. Mármint nem hinném, hogy sokszor szokott bocsánatot kérni ilyesmiért, vagy úgy bármiért. Nyilván nem tudom pontosan, hogy milyen ő, de amit hallottam eddig róla, hogy túlságosan kellemes személyiség lenne.
- Szóval ne haragudj, én okoztam a baleseted - mondom immár újra vidámabban a saját hangomon. - Kárpótolhatlak? - próbálkozom, mert amúgy nem akarok rosszban lenni vele. Semmi okom nincs rá, meg azt hiszem eléggé kiélveztem a helyzetet ahhoz, hogy némi ellenszolgáltatást is adjak neki. Nem vagyok én szívtelen, csak egy kicsit szemét, de szerintem ez még belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem is tudom, hogy mit kéne erre mondani, nem szeretem magam sem dicsérni, sem pedig lehúzni. Főleg úgy, hogy eddig mindig a közelemben volt két csaj, amolyan pajzsnak is. Sokan irigyeltek ezért, mint megtudtam, de nyilván utáltak is érte, vagy Zozóék csicskásának hittek. Nem is tévedhettek volna nagyobbat, de ez a háló
a két csajszi távozásával lehullott. Szóval most már nekem kell simán magamnak lennem.
- Majd eldöntöd te - vonok vállat, és gyorsan átmegyek inkább rá, hogy neki is van mit bizonyítani, nem csak nekem. A lényeg, hogy amúgy nem akartam, hogy szétessen a pizzája, még akkor sem, ha nagyon vicces volt az egész. Végül nem akarom, hogy ennyit parázzon egész nap Diaboli miatt, inkább meglepem még egyszer, sokkal nem lesz rosszabb a pizza sem, ha még egyszer leesik. Leesik. A hamiskás mosolyom is nagyobb lesz, immár normálisan nagy, mert imádom a döbbenetet az arcokon. Főleg, hogy más is odanéz, aki eddig esetleg nem tudta, vagy nem hallotta és hallom, hogy keresik a srácot, mert hiába néznek nincs ott.
- Kösz - na igen, elhiszem, hogy para, ezért is akarom valahogy kárpótolni, meg egyébként is egy kedves csajszi és jobb ha több ilyet ismerek, mint kevesebbet. Most látom magam előtt, ahogy Zsanna forgatja a szemeit, hogy "megint" csajozok, pedig egyáltalán nem.
- Ilyen kedvesen még sosem kértek meg, hogy meséljek erről - horkanok fel vigyorogva, az utolsó kérdése milyen kis támadó lett már! De azért jót röhögök az egészen. - Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára - mutatok egy asztal felé, ahonnan éppen távozik egy páros. Én mindenképpen odaugrok lefoglalni, mert a nagy jövésmenésben nem lehet tudni, hogy ki vadászik még asztalra.
- Nem tudom, hogy hallottál-e már a Mágikus Ikrekről - kezdek bele. - Apám cége és mivel metamorfok vagyunk, e köré épül a szolgáltatásunk. Dublőrök vagyunk gazdagoknak, röviden. Ebbe beletartozik a hangutánzás is, hogy minél tökéletesebb legyen a szolgáltatás. Persze én még csak gyakorolom, mert nekem szánják majd a céget később, ha akarom, ha nem. Néha irigylem is a húgaimat - sóhajtok egyet és forgolódok, hogy hátha odajön valaki, akinek le lehetne adni a rendelést. - Te gondolom BK-s vagy, nem? Nevet, házat, évfolyamot - most Kori - Agárdi Kornélia - szigorúbbik hangján szólalok meg röhögve utána, hát ha ennyire szereti ez a csajszi ezt a vonalat, maradjunk rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Persze, törjünk be a tanáriba, mi baj lehet?! De úgy a legjobb, ha egy másik házbélivel, nehogy rám fogják, hogy csak az Eridonosokkal tudok baromságot csinálni. Úgyhogy, ha elkapnak, mindjárt le lehet venni ezt a terhet is rólam, csak simán hülyének lehet nézni. Önszorgalomból csinálom, nyugi!
- Nem hiszem, hogy Kakasi csak a két szép szemedért adott V-t, mert gáz lenne, ha nekem ugyanezért K-t adott - motyogom halkan, miközben már azon gondolkodom, hogy hogyan is kéne bejutni. A lényeg az, hogy sűrűn pislogok minden irányba, ahonnan jöhetnek tanárok, de ma szerencsénk van, még diákokkal sem találkozunk. Igaz, nem sok embernek van kedve ide jönni, általában nem jókedvükből másznak fel a tesák a tanáriba.
- Ha sikerül. Már csak annyi van hátra - óvatoskodom, mert tényleg nincs kedvem az akcióban részt venni. Az megint más kérdés, hogy jó lenne egy kis plusz pénzhez jutni, mert az tuti, hogy erre lenne kereslet, illetve van. Végül én leszek a bátor és benyitok, de tök szerencsénk van senki sincs bent, így mindent tudó mosollyal engedem előre Palomát, hogy belekezdjen a keresgélésbe. Ebből már próbálom magam kivonni, mert ne minden balhé csak az én lelkemen száradjon. Nem is vagyok balhés, de a csajok minden rosszba belevisznek, ergo ők a hibásak!
- Nem szoktam idejárni, nem tudom. De mivel ő az igazgatóhelyettes, nincs neki kitüntetett asztala? - szerintem nincs, ez mégiscsak egy tanári. Mondhatni inkább gondolom úgy, hogy neki itt egyáltalán nincs helye, max egy széke, ahol értekezleten ül. Talán külön irodája van, nem? Á, mindegy, erre nem ma fogok rájönni.
- Hát, nagyon - forgatom meg a szemeimet. Mondjuk inkább egy macskát simogassunk a tanáriban, mint lopjunk, nem igaz? Az talán nem annyira törvénybe ütköző. Aztán persze Paloma emel a szinten, és nagyon rossz irányba.
- Á-á, nem lopjuk el az egyik tanár kiskedvencét. Normális vagy? - szegezem neki az amúgy költői kérdést és odalépek hozzá, hogy ne lopja el a kismacskát, vagy nagy macskát, mint tudom én mekkorának számít ez. - Jaja, lehet, hogy van egy kutyánk, de mondjuk nem Rothmané "volt" - mutatom is a kis macskafüleket, de amúgy ez a példány tényleg cuki. Mondjuk nem nyúlok hozzá, mert semmilyen szinten nem akarom elvinni más macskáját, főleg nem egy tanárét. Így is elég sok van már a számlámon. -  Szóval a macsek marad, inkább a dolgozatokkal kéne foglalkoznod - teszem keresztbe a kezem magam előtt, hogy egyértelműen kiállok az álláspontom mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nahát, magamban tökre mosolygok, nem gondoltam, hogy Dominik elhív bárhová is, mivel ő is össze van már mosva Markovits lányával, Bogival. Azaz, szinte csak csajokkal mosnak össze, pedig tényleg lógok a srácokkal is, de valahogy nem ez marad meg a fejekbe. Egyébként a csajszi ígért nekem egy aláírásos kviddicskártyát... csak úgy mondom.
- Te figyelj már, Boglárka mikor szerzi már be az ígért kviddicskártyát a faterjától aláírva. Nem akarja azt megszerezni nekem tegnapra már? - pillantok a srácra, miközben lassan kicsomagolok vele együtt a pecázáshoz. - Kérdezz már rá légyszi - dünnyögöm, mert a székek kiszedése némi problémát okoz. Egy kicsit gondolkodni kell, hogy hogyan férjen ki rajta, de végül a mágia megoldja - a hátizsák mágiája -, simán kicsusszan egy idő után a pecaszék, mikor megunja a rángatást. Egyre jobban kezd kicsúszni a projekt a kezeim közül, ugyanis a horgászatról annyit tudok, amiket láttam a tévében otthon, azaz, hogy szeretem a hekket, meg, hogy többféle módszerrel szedik ki a halakat a vízből. A kedvencem a grizzly, aki kicsapja a lazacot a folyóból. Azért az elég menő!
- Na, szóval, hogy is kell ebbe belekezdeni? - kinyitom az egyik széket és hagyom, hogy Dominik kibontakozzon a horgászatban. Remélem, hogy hozott csalit, meg ilyeneket, és azt is, hogy nem egy sellőt, vagy valami varázsszart húzunk ki elsőre, vagy akár ötödikre se. Amúgy tök király az egész nap, még van napsütés is, meg minden, remélem élvezni fogom az egészet. A táj nem új, de legalább szép, és én kezdem élvezni az egészet.
- Piát hoztál, meg kaját? Mármint nekem, nem a halaknak - nevetgélek, majd most már tényleg várom, hogy mi lesz. Kezd érdekelni ez a heverészés, remélem nem vár sokat tőlem. Majd lefényképezem a hallal, amikor kifog egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Kedvesség és báj, feljegyzem - mondom talán kissé ironikusan. Nem szánom annak, de valahogy mégsem sikerül teljesen elvenni az élét a csajszinak szánt szavaimból. Na mindegy, ezt még gyakorolni kell, még én sem lehetek mindenben tökéletes, de szerencsére még távol is áll tőlem a mintaszerűség. Nagyon. Mivel tényleg megsajnálom felajánlok neki egy ingyen pizzát, a bólintásából arra következtetek, hogy nem utasítja vissza a felkínált lehetőséget. Amúgy is bírom a szőkéket, megjegyzés. Adok még némi magyarázatot arról, hogy miért tudom Diaboli hangját utánozni, és meglepetésemre ismeri a Mágikus Ikreket! De jó, még senki sem mondta, hogy ismerné, igaz, olyan sok embertől nem is szoktam megkérdezni, sőt, egyáltalán nem. Pankáék nyilván már rég tudták, de ilyen szempontból ők nem számítanak be a statisztikába.
- Örülök, hogy nem ismeretlen számodra apám cége - még egy kedves vigyor is elszáll a lány felé, ha már ilyen remek meglepetést okozott. Nem vagyok nagy igényű, mi?
- Szerintem nincs nagy rajongótábora, megnyugodhatsz. Megértem, hogy megijedtél, ha ennyire irritál - hozzátenném, hogy engem is, de mivel itt nemcsak a falnak, hanem a festményeknek, a bokroknak, meg ki tudja minek is füle van, inkább csak gondolom. Az sincs mondjuk teljes biztonságban, aki gondolkodik, mert simán lehet a közelben egy legilimentor és épp rajtad gyakorol. Nem egy öröm, ha túlságosan végiggondolod a varázsvilágot.
- Háhá, micsoda készséges vagy Hél. Igen jól tippeltél, Gergelyfi László vagyok, de szólíts csak Lacának, úgyis mindenki így hív. Meg hülyén hangzik a László, és általában akkor hangzik el, ha valami rosszat teszek. De hát az meg ugye elég ritka - vigyorgok, miközben odajön Eszti a pincérnő, és kedvesen mosolyogva érdeklődik, hogy mit szeretnénk. - Én egy félszeműt, meg valami narancslét, Hél pedig... mindjárt mondja - adom át a szót, és megvárom, amíg végeznek. Amúgy sem mentem volna el, úgy gondoltam itt esszük meg kivételesen. Talán az asztalról nem esik majd le a szöszi pizzája. - Na és hogy tetszik a suli? Találtál már valamilyen barátot, vagy ilyesmit? Amúgy is... mit csinálnak a csajok elsőben? - kérdezek rá, mintha nem tudnám. Azért nekem volt egy Zórám és egy Pankám is, akik, ha nem akartam is elmondták, hogy mit csinálnak. Ez most is így lenne, ha el nem ette volna őket innen a fene. Kicsit felhős is lesz az ábrázatom, ha rájuk gondolok, de azért érdeklődve hallgatom Hél mondanivalóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem pontosan értettem ki a szavakat a sírás mögül - azaz: egyáltalán nem érttettem, hogy mi lehet a pontos probléma -, de hamarosan rájöttem, mikor Kata összeszedte magát és kitisztítja légútjait, kiderül a dolog. Azaz, hogy ő nem magas, és kislányos(?) a kinézete, ezért gólyának nézték. Nos, ezt valahol meg tudom érteni, hogy nem király dolog, de amúgy én nem nézném ennyire kicsinek, mármint magasságilag igen, de amúgy... mindegy, nem nagyon kérdőjeleznék meg senki prefektust, hogy miért kapta meg a jelvényét. Főleg nem a Rellonban, de ők tudják... szerencsések, hogy Kata nem a vérmes prefik közül való, különben már másképpen gondolnának rá. A vigasztalási képességem nem éppen profi, ahogy a példa mindjárt is mutatja.
- Én nem úgy értettem, ahogy te gondolod - sóhajtok egyet, miközben ő mérgelődik még gondolom az előző kedvességemen. - Az hülyén hangzana, hogy jó nő vagy, na, mégiscsak az egyik barátom vagy, akiknek nem mondunk ilyeneket - hej, Laca te aztán ne kezdj el magyarázkodni. Már az államat vakarom, hogy hogyan is segítsek rajta, miközben ő valahogy Létaira fordítja a dühét, de legalább nem az eredeti problémán vetyeng tovább. Az a srác menőnek számít szerintem, habár tud ő igazi szemétláda is lenni, ahogy hallottam, jobb elkerülni, ha nem vagy lány. Vagy éppen akkor is? Az a hír járja, hogy elég sok fordult meg az ágyában, emiatt akár még hype-olni is lehetne, de inkább rohadjon meg! Mindegy, nem vagyok lány és nem is leszek előtte, hehe.
- Miért? Bepróbálkozott nálad is? - kérdezek akkor már rá, kíváncsian vizslatom a szemeit, hogy legalább elvezessem őt a témáról más vizekre. Tökre bírom Katit, szóval, ha már itt járok valamennyire kötelességemnek érzem, hogy kirántsam őt ebből az állapotból. Igazi lovag vagyok, még ha béna is.
- Mármint mi... ó - nézek magamra furán, és már az előző vakarászásnál is volt valami furcsa, ami a kezébe akadt. De most már látja a kackiás bajuszát és pár másodperc múlva hahotázásba tör ki és vadul röhögni kezd a saját tükörképén.
- Nagyon tehetséges boszorkány vagy - alig tudja értelmesen kiejteni a szavakat, talán nem is lehet érteni teljesen őket, ráadásul Kati is láthatja, ahogy felé fordulva látszik, hogy egyáltalán nem haragszik rá, sőt. Aztán gondol egyet és megpróbálja a veleszületett képességével eltűntetni a szőrt... sikerrel. A bajusz gondol egyet és az orra alatt visszahúzódik egy pontba, majd eltűnik. - Szerinted a szakáll hogy állna? - kérdezi vigyorogva, miközben kinöveszt egy teljes körszakállt magára és várja az ítéletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ha véletlenül lesz valami kviddicscsapat és én véletlenül bekerülnék - mármint van, de én nem vagyok egyikben sem -, akkor bizony néha legalább repkedni kéne. Mondjuk nem tudom, hogy miért választottam pont ezt a napot, de ha már így alakult, akkor odateszem magam. Egy mágiával melegebbé tett melegítőszettben voltam, hivatalos színekkel és logókkal, mintha én is a csapat tagja lennék. Nyilván nem, de nagyon szeretnék egyszer ott játszani, persze sosem fogok, mert még ha kiváló is lennék a seprűlovaglásban, ott a Mágikus Ikrek. Szóval marad ez másra, de egyelőre még erről az álmomról sem mondok le, legalábbis nagyon próbálom ezt beadni mindig magamnak. Szóval nem fázok, de mondjuk még nem a seprűn ülök. Bemelegítésként futok három kört, kis gimnasztika és már reppenek is fel. Közben persze mások is vannak a pályán, kiszúrok pár alakot, az egyik egy lányka, aki próbál gyorsnak tűnni. Mondjuk nem igazén tudom felmérni, hogy mennyire gyors, vagy ügyes, de valahogy ő az egyedüli, akivel nincs senki. Mivel haveri társaságokba nem akarok belerondítani, úgy döntök, hogy majd ő lesz, az, akit lenyomok egy jó kis versenyen. Látom, hogy leszáll, szóval odalebegek mellé, amikor is felismerem.
- Á, a medencés szúrós csaj. Aztán repülni is tudsz? Tuti nem érsz körbe hamarabb kétszer mint én - piszkálom fel egy kicsit, aztán persze nem tudhatom, hogy zavarja-e a szájkarate. Mindenesetre én elindulok és hátra-hátra nézek, hogy ha nem hagyja annyiban, akkor rágyorsítok, hogy legyen egy jó kis verseny! Hátha most már a nevét is megtudom, nem csak azt, hogy nem túl barátságos. Jaj, mi lesz velem, ha lehagy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Á, szóval ennyire tetszik neki a cég. Valahol megértem, mert még nekem is tetszik, főleg az ötlet, hogy metamorfokat ilyesmire használni, apám egy zseni, megtalálta az igazi piaci rést. Persze nagyon sokáig csak tervezte és képezte a dolgozókat, hogy ne lehessen csak úgy lemásolni az egészet. Nagyon sok részletet így is titkol mindenki elől, de állítólag valahova le van minden neki írva, amiről senki sem tud rajta kívül. Szóval úgy robbant be a piacra, hogy már kész volt minden és hirtelen jött a siker. Én meg csak belecsöppentem és élveztem egy ideig, hogy milyen vicces az egész, de amikor már komolyra fordult a dolog - apám könnyen meglátja bárkiben a potenciált -, már a kemény tréningek és gyakorlások nem annyira nyerték el a tetszésem. Mindegy, már megszoktam, és mióta ide járok, tök jó, mert csak a szünetekben kell szenvedni többet. Persze ígérgetem én, hogy gyakorlok, de például az ilyen eseteken túl, mint a mostani, nem nagyon erőltetem meg magam.
- Az mondjuk igaz. Reméljük, hogy nincs neki - ütöm el nevetgélve, mert még valahogy mindig látom rajta az iszonyatot. Nem mindenki tudja jól rejteni az érzelmeit, de nem is kell ezért hibáztatni senkit. Főleg nem Diaboli miatt.
- Hát ja, igaz. 50 éves pasas még nem vagyok egy jó ideig - és nem is nagyon akarok jelenleg lenni, nagyszerűen érzem magam ilyen kis hülyének egyelőre, aki majd mindenféle baromságot csinál, ahogy eddig. Közben megjön Eszti is és rendelünk tőle, a szóda meglep, nem gondoltam, hogy valaki kér olyat. De végül is mindegy, ha ő ezt szereti, akkor miért ne? Közben próbálom őt fürkészni, tök jó fejnek tűnik és még aranyos is. Amolyan jó fej, jó csaj tini. A gyomorkorgáson felnyekergek, de szerencséje van, nem kell sokat várni majd a pizzára. - Mintha valaki már nagyon enne - nevetgélek tovább pimasz képpel.
- Lenkét én is ismerem, Zsanna nagy barátja. Szóval inkább magányos farkas vagy - térek el a tárgyról, mert végül is nem érdekel, hogy miket csinálnak a lányok, hiszen úgyis tudom úgy nagyjából. Oké, kicsi a minta, de szerintem már így is túlképzettnek számítok. - Na, látod, akkor felírhatsz a jó ismerősök sorába most már, szóval bármikor megtalálsz, ha kellenék - jó fej vagyok, mit tehetek én róla? Meg egyébként is, Hél rászolgált, hiszen már az első találkozáskor megnevettetett.
- Hát ezt nagyon jól látod. Én szeretek haverkodni, például veled is, szimpi vagy - mosolygok rá, és mire befejezem a mondatot, már meg is érkeznek a pizzák.
- Hű ez gyors volt Eszti! Köszönjük! - vigyorgok rá is, lehet, hogy ki fog akadni a szám mára, annyit nevetgélek. Egy szívesennel elintézi az egészet, én meg a poharamat Hél felé nyújtom. - Egészségedre! - remélem koccintunk, még ha hülyén is néz ki. -  Jó étvágyat! - kapok az alkalmon és már dézsmálom is a rohadt finom pizzát. Imádom ezt a fajtát, majdnem behunyom a szemem az élvezettől. De inkább figyelek Hélre is, megosztom vele a pizzámat is. - Kérsz egy szeletet? Csere? - érdeklődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy kicsit felpiszkálom a csajszit! Már miért ne? A bennem élő kviddicshérosz - ahahaha - nem engedheti meg, hogy csak úgy repkedjen valaki a pályán. Jól sikerül a beszólás, amire a zöldséges lány rá is kontráz. Még hogy háromszor leköröz? Ugyan?
- Hány nap kell hozzá? - nyújtok még egy nyelvet is rá, imádom, amikor rákapnak a csalira. Tudom, hogy nem mindig sikerül és inkább a "csak azért is jó anyádat" elv miatt jönnek, nem pedig, mert piszkálom őket. De végül is mindegy, hogy miért jön bárki is, imádok versenyezni. Igaz, veszteni rohadtul utálok, viszont sajnos nem vagyok a legkirályabb seprűlovas. Mármint magam tudom, de nem ismerném be senkinek sem, még ha esetleg a kis nyegle lányka le is hagy. Akkor biztos jobb seprűje van, meg hátszele. Amúgy hogy? Hirtelen jelenik meg mellettem a penészvirág, és jól gondolja, nem akarok ütközni vele, szóval elrántom a seprűt.
- Á, szóval nem megy a tiszta verseny. Persze, a Rellontól mit várhatnék - kiabálom, az sem biztos, hogy meghallja, de már buzog bennem az adrenalin. Szóval rákapcsolok és üldözőbe veszem. Az biztos, hogy ügyesebb - ez hamar kiderül -, de hogy egy kört sem fog rám verni az is tuti. Annyira nem jó a seprűje. Azért igyekszem néha rövidíteni, amennyire csak lehet, de egyelőre ő van legalább egy seprűnyi előnyben. Persze lehet több és kevesebb is, de ezt nem lehet megállpítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig nem tudom, hogy mire vállalkoztam, de nagyon bízom benne, hogy Domi jobban végja ezt a halas témát. Én maximum késsel vágom a sült halat, de azt is inkább kézzel eszem, szóval még ez sem igaz teljesen, csak valami okosat akartam mondani. A lényeg, hogy kipakolni még én is tudok, abban elég menő vagyok - az elpakolást hagyjuk -, azt itt meg is áll a tudományom. Ez meg leveszi a cipőjét... hát nincs elég szag a a parton, vagy mi? Ahahaha! A másik meg Boglárka, aki ígérte, hogy kapok aláírt kviddicskártyát, azt annak sincs se híre, se hanva.
- Ja, nincs egy másodperce aláírnia egy nyüves kártyát. Lefogadom, hogy amúgy is van nekik - morgok egy kicsit a csajra, mert hát megígérte, nekem meg rohadtul kéne! - De, rettegek - forgatom meg a a szemeim a gondolatra, hogy pont féljek egy lánytól. oké, a Lolás eset óta végül is van mitől, ez igaz, meg ők sem szent szamarak, ahogy ezt Domi is megmondta, de mondjuk pont tőle nem félek. Nem is nagyon látom, csak ha Dominikkal lóg. Felhúzom a szemöldököm a kérdésre és behuppanok az egyik horgászszékbe, amíg megfogalmazom a válaszom ennek az ökörpörköltnek. A vigyoromat úgysem látja, amikor kiejtem a tinifiús választ. - Aha, dugnám - ennél blődebb és valszeg bicskanyitogatóbb válasz nem is van, amit mondhatnék. Amúgy jó kis csaj és tényleg dugnám, de sajnos nem az a fajta pasi vagyok, aki csak úgy dug. Vagy nem sajnos, ki tudja, hogy melyik a jobb. Néha azt érzem, hogy inkább csajoznom kéne, mint tanulni, de néha meg hallgatva őket, inkább... hagyjuk.
- Na, akkor addsza egyet - nyújtom felé a kezem. Az, hogy Bogi csinálta, meg mit árul el? - Inkább neked tetszik a Bogi, aki szendókat csinál neked, a kis barátjának - úgy mondom, mintha nekem nem lett volna két lánybarátom, akik folyton velem lógtak, és ha kellett szintén hoztak kaját. Mondjuk csomagolni nem csomagoltak semmit. Úgyhogy tényleg lehet, hogy más szinten van az ő kapcsolatuk, mint a miénk volt. A szendvicskészítés már a friendship+, vagy ilyesmi.
- Na, az király. Bár a sör és a málnaszörp nem tudom hogy jön össze nálad, de biztos azt is Bogi csomagolta - cukkolom kicsit, majd rátérek a tárgyra. A horgászatra, ami nem is olyan egyszerű gondolom, mint amilyennek tűnik. Hallgatom az előadást a pöckökről, meg a botokról, és persze szélesen mosolygok közben. Berántod, mi?
- Aha, akkor te fogsz horgászni, én meg zabálni - nevetek, és közben már elő is csomagolom a szendvicset. - Kösz Bogi - bele is harapok, majd lehunyt szemmel élvezkedek, mert jól el találta az ízeket a barátnője. Nézem közben a csaligombócot vagy mit, hát fene a gusztusát. Én biztos nem nyúlok hozzá.
- Amúgy nincs ilyen varázshorgászat, vagy valami? Ez olyan muglisnak tűnik - ezt már komolyan kérdezem csámcsogva, pokoli jó kis szendvicseket csinál ez a Bogi. Még a végén tényleg tetszeni fog.
- A helyzet az, hogy Zóra és Panka is lelépett és kurvára hiányoznak, tudod? Végül is velük éltem eddig az életem. De azért sok sikert nekik és ebbe a sikerbe rohadjanak bele - morgom el a végét, mert amúgy nem kívánok nekik rosszat, meg valszeg nem az ő döntésük volt... habár lehet. Mindegy most már, majd keresek másokat, például Domival is akkor lettük jobba, amikor ők eltűntek. Sosem horgásztam volna, gondolom. Mondjuk így is csak nézni fogom.
- Megyek hát. Csak nincs kedvem jelmezesdit játszani, habár rossz arcokat legalább nem kell sminkelni rajtam, azt bármikor csinálok - és meg is mutatom, Diaboli leszek pár pillanatig, majd nevetek az ő hangján. - Ez elég para, nem? - nézek rá csillogó szemekkel röhögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ezt az időszakot nagyon utálom. Amikor muszáj beülnöm tanulni, mert különben lemaradok a tananyag egymásra épülő részéről. Hiába lett tök jó az egész vizsgaidőszak - itt tényleg le a kalappal előttem, vagy a tanárok lágy szíve előtt -, a bájitaltannal tovább szenvedek. Még akkor is, ha az első tételmondatom itt nem állja meg a helyét, hogy egymásra épül a tananyag. Legalábbis nem teljesen. Nyilván vannak olyan alapanyagok, amelyek feldolgozását már tanulta az ember, de az összekeverés művészete már egy új dolog. Szóval muszáj volt - és kész - beülni a tanulószobába nekem is, mint sokan másoknak. Igaz, ők lehet, hogy többet szoktak itt lenni, mint én, mert engem csak akkor vesz rá Merlin fenyegető szelleme a tanulásra máshol, mint a szobám, ha ott túl nagy a nyüzsgés. Dominikék valami nagyon fontos dologra készülnek fel valami csajokkal kapcsolatban, ami most engem nem tudott érdekelni, mert ha nem lesz kész a házim bájitalból, a tanár meg fog fingatni most már. De mára már zúg a fejem a sok ilyen levéltől, meg olyan főzettől - jól megtanultam, mi? - szóval el is húzok vissza a toronyba, hátha a srácok is abbahagyták már az egészet. Meg van még egy könyvtári könyvem is, amit vissza kéne vinni, ha már lejár a kölcsönzési idő és miattam nem gyűrődtek tovább a lapok. Érdemes volt kivenni, az biztos.
A vigadófreskó folyosón látom meg Julcsit, ahogy egy szigorú szemű tanárral vitatkozik valamin, épp akkor csípem el az utolsó mondatait, amikor elhaladnék mellettük. Megtorpanok, hiába néz rám a tanerő úgy, hogy nekem attól el kéne húznom, minél messzebbre, annál kisebb a büntetés valószínűsége.
- Elnézést professzor, igazolom Julcsit. Én is éppen onnan jövök és láttam őt nemrégen ott.
- Mennyire nemrégen, Gergelyfi úr?
- Hát, mivel tanulni voltam ott, nem éppen figyeltem fel mindenre, hogy mi történik, de Julcsi egy tíz perce még biztosan ott ült szomorú szemekkel valami fekete borítós könyv felett... - próbálom nézni, hogy van-e valami a lánynál, de egyelőre nem látok semmit, igaz, nem igazán akarok feltűnést kelteni. Remélem ennyi elég lesz a tanerőnek ahhoz, hogy Julcsi ne kerüljön bajba... nos, miért is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igyekszem a kedvébe járni, ha már én rémítettem halálra a pizzájával együtt. Nem, a pizzája nem rémült meg - persze azon sem lepődnék meg, Diaboli azért rémisztő -, de leesett és még a varázsvilágban sem szívesen eszi meg az ember a földön landolt pizzát. Ahogy mondja a borostát és a többit, igyekszem megfelelni a követelményeknek: azaz borosta nő, morcosabb szemet próbálok elővarázsolni és így a többi.
- Igen kisasszony? Mégis, hogy is gondolta ezt valójában? - a kimértség megy, az orrom kissé fentebb emelem, láthatóan  lenézem őt egy pillanatra. Majd Laca visszatér és  felkacagok. - Na, így már jobb volt? - szeretem magam tesztelni, nem beszélve arról, hogy a beszélőkém sem nagyon szokott megállni. Állítólag álmomban is beszélek, de ezt még csak Domi mondta, azt meg tudjuk, hogy a három emberből egy. Bízom a másik kettőben, hogy nincs igaza. Viszont ők még nem nyilatkoztak, így csak reményeim lehetnek.
- Azt eléggé - bólintok rá, nem akarom kihagyni a fiatal éveimet. Állítólag a legszebbek, nekem is elég jók, az már biztos. Végül megjön a pizzánk és máris lehet falni és közben össze-vissza beszélni. Tényleg érdekel a csajszi, mert mindenki érdekel alapvetően. Aztán az, hogy mennyire, az a beszélgetések után kiderül. Ő egyelőre érdekesnek tűnik, meg olyannak, aki nem egy társalkodós típus. Ezért is illetem a magányos farkas jelzővel, amit nem is tagad. Igaz, hogy nem is okézza le, de én annak veszem. Talán az arcáról olvastam le? Hmm, nem tudom, de azért gyorsan felajánlom, hogy velem barátkozhat. Minél több ismerős, annál jobb, nem?
- Én is örülök Hél - látom, hogy picit elpirul, de a lányok már csak ilyenek. Sok között mozgok és már az előkészítőben is két csajjal voltam jóban, szóval ez kábé bármit jelenthet. Koccintunk, cserélünk és az ő pizzája is marha jó! Imádom ezt a kajáldát!
- Neked is - némi fáziskéséssel ugyan, de jó étvágyat kívánok. Ilyenkor hajlamos vagyok én is belassulni a kérdésekkel, és egyelőre csak pusztítom a pizzát.
- Ezt megértem. Szeretek ide járni, nem mintha olyan sok másik pizzéria lenne, de mivel ez jó, nem is kell - vonok vállat, végül is minek több, ha egy is tökéletes?
- Persze, főleg a szobatársaim, meg az évfolyamtársak. Meg Rómeó, őt nagyon bírom - habár nem nagyon beszélgetünk, de mindig jó fej velem, ha néha összefutunk. Mármint mindenkivel jó fej. hara- Dalán Szécsi Domival vadok a legjobban, ha van ilyen zó egyáldalán - harapok bele egy újabb falatba és lögybölöm le egy kis üdítővel. - Csak a bájitaltannal nem vagyok igazán jóban - nevetgélek, majd megakad a torkomon egy falat. Hirtelen dermedek és válok falfehérré, majd próbálok köhögni, meg a víz után kapni, a mi történetesen Hélé. Remélem nem itt fulladok meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Természetesen - nehogy már egy Rellonos azt higgye, hogy ő tojta az első seprűt. Mondjuk arra ki ülne rá? Kakseprű, hehe!Igyekszem szórakozni vele, de mint kiderült, nem is annyira béna, mint szeretném. Sőt, simán felveszi a versenyt velem, szerencsére a seprűk hasonlóak, így ha ügyesebb is, az nem fog látszani. Sajnos ez fordított esetben is így lesz, szóval meg kell próbálni ügyesen csinálni a dolgot. Egyelőre megyek mögötte, mert a sok beszéd miatt elvesztettem a kis előnyömet - nyilván nem ügyesebb és azért! - szóval most próbálkozom utolérni. Nem nagyon sikerül, mármint megelőzni nem fogom, az már látszik, de mondjuk ha még kibillenthetném ebből a kis egómanóságából, még tudnék szerezni néhány pontot.
- Ez mitől lesz az? - érdeklődöm, de szó nélkül követem. Bemegy a lelátók alá, na az nem egy túl jó ötlet, de azért nem fogom feladni. Ez a lány nem normális! Tényleg ennyire bugyuták a Rellonosok?! Még, hogy az Eridon a bátor?! Sajnos muszáj lassítanom, de még így is van esély, hogy nekimegyek valaminek. Aztán valahogy kikecmergek a lelátóktól és visszajövök a pályára.
- Hé, amúgy a pálya erre van, vagy ácsnak készülsz? Esetleg szögnek? - már ha nagyon bele akarna állni a külön építménynek a faszerkezetbe. Még valahol aggódok is érte, de nem lenne baj, ha kijönne, vagy leesne. Persze nagyon ne üsse be magát...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- A kviddics az kviddics, barátom. Ráadásul Markovitsra még büszkének is kell lennünk, meg minden - próbálom bizonygatni az ellenkezőjét, amit mond valamivel. Nem biztos, hogy sikerülni fog.
- Kibírom én, de azért, ha záros határidőn belül nem hozza, akkor szavadon foglak - vigyorgok rá, mert bár kicsit sajnálnám, hogy neki nincs, azért jobb az, ha nekem van. Hahh, hogy felháborodik, miközben a legjobb barátnőjét árulja. Még ilyen kis köpönyegforgatót... nem mintha nem játszottam volna rá ikszdé. Ezt a szót nemrég olvastam valami mugli szlengben, csak nem tudom mit jelent pontosan. De valami nevetős.
- Bocs. Ágyba vinném, így jobb? - pislogok rá, de nyilvánvaló a képemen, hogy csak szórakozok vele. De miért is ne? Nincs semmi bajom a lánnyal, de, hogy nem én vagyok álmai pasija, az már tuti. Erre folytatja, behalok!
- Aha, jó bőr - amúgy ez igaz, de valahogy egyébként fura lenne, hogy pont vele járnék. Olyan, mintha Domi meg Zsannával jönne össze. Nem mintha bánnám, mert jó csaj, meg minden, de fura lenne.
- Na, majd a többi csaj kikupálja, hidd el. Aztán meg majd átesik a ló túloldalára - fintorgok, miközben segítkezem a kipakolásban. Tutira nem kell félteni a csajokat, mert bármikor kirittyentheti magát bárki és akkor mindenki elalél. Már aki fogékény az ilyesmire, azaz jó sokan.
- Á, a kis tolvaj - a Zsannás résznél csak bólogatok, tényleg néha úgy érzem, mintha a húgom lenne, néha meg, mintha több. De hát ki tudja, hogy jó barátság hogyan is épül fel pontosan.
- Na, kicsoda? - kitágulnak a pupilláim, mint egy trabantlámpa, és érdeklődve nézem Domit. Még sosem mondta, hogy bejön neki egy csaj, de van elég, aki tetszhet, jól válogat a suli. Mert ez véletlen nem lehet...
- Na, ne bánts! - nevetgélek, miközben befalom a lopott kaját. - Aha, nem is tudtam. Szóval ő tanított horgászni - vonom le a következtetést, bár nem nagy szám ezt megtenni. - Melyik a merítőháló? - azt sem tudtam, hogy többféle van, pedig még pokoltam is az előbb. Ezért mondom, hogy jobb, ha én csak eszek, meg figyelem azt a lebukó valamit.
- Hát ja, de majd lesznek újak - nem nagyon mondom ezt valami komoly meggyőződéssel. Bármennyire is utálom most őket, tényleg eléggé hiányoznak. Persze Zsazsi jó, hogy megtalált, meg ott van még Hél, Julcsi is, mind-mind aranyosak. De mások, megszoktam már a két majmot. Áhh, mindegy. Kicsit el is romlik a kedvem az egésztől, pedig a szendvics finom volt, de az első máris elfogyott. Minden jónak vége szakad egyszer?
- Jaj, úgy látszik Diaboli senkinek sem szimpi. Van egy Hél nevű lány, elejtette a pizzáját, amikor meghallott engem Diaboliként - nevetek fel, jó kis móka volt az, bár nem volt szándékos, hogy szegény csajszi megboruljon. De legalább jót dumáltunk utána. - Dehogy megyek úgy - még csak az kéne, hogy elátkozzon, ha meglát, nem tűnik vicces figurának... - Az ikrek az jó poén lenne, csak akkor te lemaradnál a beöltözésből - gondolkodom el a egy picit. Fel kéne vennem a ruháit, már csak azért megérné az egész. - Elcsábítanám neked azt a lányt, aki tetszik - kacsintok Domira, hátha ráharap a csalira. Amúgy eszem ágában nincs ilyeneket csinálni, persze aztán lehet, hogy rá lehet venni valamivel.
- Hát szerencsére már megszoktam. Néha fura belegondolni, meg ugye az egész tested sokszor másmilyen lesz... na az furcsa volt sokszor, azt nehéz megszokni, de nem lehetetlen - micsoda szakmázás már, nem? De tényleg, lány bőrébe bújni is fura, meg más pasiéba. Igyekszem nem gondolni dolgokra olyankor, meg megnézni magam a tükörben. Mindig ruhában intézem az ilyet, félek egyelőre kísérletezni, pedig szerintem sokan kipróbálnák magukat, hogy milyen a másik nemben lenni. Azért annyira nem szórakoztató, mint hiszik.
- Nem sok mindent hallottam mostanában. Az Edictum is kimaradt, biztos sztárjkoltak a pletykás képek - nevetgélek, majd látom, ahogy eltűnik a kis piros bogyó. - Hé, viszik a halak az izédet - mutogatok a víz felé, hátha ő tudja, hogy pontosan mit is kell csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nos, úgy látszik mégsem csak a levegőbe beszélt a csaj, mert elég merészen és pontosan repked anélkül, hogy újféle állványként végezné a lelátok alatt. Olyannyira, hogy én nem mernék ilyeneket csinálni ekkora sebességnél, szóval el kell - szigorúan csak - magamban ismerni, hogy egészen jól repül. Azért nem adom fel, sem a versenyt, sem a heccelést, de nem hagyja magát túlságosan a csajszi. Valahol tetszik, hogy ilyen versengő, csak kár, hogy pont rajtam csattan az ostor megint, ahogy visszaszól. Nem baj megyek utána, elmosolyodom, ahogy a saját hajának sem tetszik, hogy szemétkedik, jól képen is vágja. Próbálom csökkenteni a távolságot, de nem igazán sikerül. Amint jó közel érnék szerintem, máris megint kicsit nő a távolság, de azért próbálom levágni az íveket, hátha összehozok valamit. A seprűk között elvileg nincs különbség, szóval csak az lehet, hogy légellenállás, meg a kevesebb súly miatt ilyen - még ha pontosan tudom, hogy valószínűleg csak ügyesebb nálam. Végül csak feladom, és leszállok a kispadok felé, de nem menekülök el, csak láthatóan elismerem a vereségem, már, ha ez az. Mert ugye csak nem ért kétszer körbe, vagyis háromszor sem. Akkor végül is nyertem? Áh, ugyan! Csak idegesít, hogy jobb.
- Na, még nem volt elég? Nyertem - kiabálok felé. - Jössz nekem valamivel... de lehetőleg ne a seprűd legyen az - nevetgélek kiabálva. Hátha odatolja a képét, bár el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem érdekli az egész, beszól valamit és itt hagy. Nem baj, akkor tudom majd mondani, hogy félt elismerni a "vereségét".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem gondoltam, hogy egy pizzériába miattam fogok ismerkedni. Mármint a képességem miatt, pedig valóban jó téma lehet ilyen esetben is. Mondjuk szerintem ez például bárkinek elsajátítható, igaz, kell némi érzék és rengeteg gyakorlás hozzá. Viszont, ha már itt vagyok és ismerkedünk, tuti megint megbélyegeznek, hogy csajokkal ismerkedek. De hát ha egy srác sem borult fel még miattam, nem tudok mit tenni, nem igaz? Felnevetek a jellemzésére, ezt a változatot még nem hallottam.
- Kiegyenlítődtél? - nevetgélek tovább. - Most már inkább csinos vagy, mint duci, szerintem - bókolok egy kicsit, ráadásul a saját hangomon. Nem tudom mit érzett volna, ha Diaboliként ejtem ki a szavakat. Szerintem elrohan. Közben jóízűen falatozom tovább, és nem is sejtem, hogy hamarosan mi fog következni. A jóslástan sem az erősségem, mint tudjuk.
- Büntiben pizza miatt? Azt megnézném - szeretek cinkostárs lenni, meg ahogy elnézem a szemeit, valami izgalmasra gondolt. Egyébként tök gáz, hogy máris azt lesem, hogy hogyan viselkedik, milyen mimikákat, mozdulatokat használ. Szakmai ártalom? Talán csak szakmaiság nélküli. A bájitaltan annyira azért nem jó, mondanám, ha éppen nem akarnék megfordulni. Ekkor olyan következik, amit nem is látok, csak érzek, Hél felpattan és eltűnik, miközben én az életemért küzdök, persze csak nagy jóindulattal. Valaki átkarol és megnyomja a mellkasomnál valahol a testem. A falat kiszáguld - hát nem valami szép látvány - én meg hirtelen kapok jó nagy levegőt. Nyúlok az italomért három pár levegővétel után és közelről nézek Hél arcába.
- Aha, egy-egy - nevetgélek és lélegzek még hangosabbakat. A poén az, hogy másnak szinte fel sem tűnt, nem látok aggódó tekinteteket, persze lehet, hogy voltak, csak már mivel elmúlt a baj, nem érdekli őket tovább. - Megmentettél, köszi. De mit csináltál pontosan? - nézek rá, meg a kezére, amit finoman megfogok és szétszedek, hogy most már nem kérek még egyet. ugyanis bár sikeres volt a manőver, azért nem várt fájdalommal is járt. - Felveszelek testőrnek, vagy valami. Asszem nekem mára ennyi volt a pizza, de megvárom, amíg megeszed a tiédet. Én eliszogatok itt, ha még van kedved maradni - mosolygok rá kedvesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Tényleg kötelességemnek éreztem megmenteni őt, ha már a múltkor olyan jól kihúzott a csávából. Azóta nem is igen láttam, pedig feltűnő jelenség Julcsi. Amúgy a tanárnőtől még én is félek egy kicsit, pedig nem vagyok már kezdő BK-s, mégis vannak itt olyan tanerők, akikkel elég pont órán is találkozni.
- Igen, igazat! - erősítem meg a szöszke álláspontját, mert ha már ketten mondjuk, akkor az mindenképpen igaz. még magyarázatot is fűzök az egészhez, ő pedig elő is veszi a könyvet.
- Jó, nem fekete, de sötétkék - vonok vállat merészen, mintha mindegy lenne. Igaz az is, hogy nem biztos, hogy jól láttam, nem bámultam meg a tarkabarka ruhás lányt annyira, hogy olyan messziről még lássam is, hogy pont milyen színű a könyve. Mindenesetre sikerül meggyőzni őt és amikor elfordul és ellép már pár méterre egy jókorát sóhajtok.
- Láttalak hát! Sosem hazudnék, ha nem így lett volna - kacsintok Julcsira, majd széles mosollyal nevetgélek. - Megint? Te ilyen renitens egyed vagy Julcsi? - kuncogok tovább, majd ránézek a könyvre. - Na mesélj, mi van még veled? És akkor most már kvittek vagyunk? - érdeklődök, de amúgy nem érdekel, nem azért csináltam. Csak jó fej vagyok sokszor, még ha nem is mindenki értékeli. - Amúgy meg máskor meg ne lássak ilyet! - mondom a tanárnő hangján, amennyire sikerül, természetesen kuncogva. Jó kis nap a mai is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hűt na, nem lehet mindig nyerni. Most is csak azért, mert hagytam magam, nem igaz? Nem nagyon, de jobb ezt hinni. Mindig vannak jobbak, és ha te vagy a legjobb előbb-utóbb legyőznek, mert... mindig vannak jobbak. Ez vár a Rellonos csajra is egyszer, bár valószínűleg nem én leszek az öröme elrontója. Látom ám a kaján, önelégült vigyorát, gyorsan meg is próbálom lefagyasztani róla. Ahaha, sikerül is, mert máris jön a visszavágó. A szájkaratéban viszont még én is felveszem a versenyt.
- Azt mondtad rám versz két... nem, három kört - mélyedek el látszólag a gondolataimban. - Ez nem történt meg, tehát nyertem - summázom a tényeket, még ha eléggé el is van ferdítve. Nyilvánvaló volt, hogy nem tudott volna lekörözni az egyenseprűkkel, szóval... felnevetek az istenítés szó hallatán.
- Egyelőre a nevedet sem tudom, hogy kéne istenítenem téged? - érdeklődve várom, hogy vajon ma kiderül-e a neve. Korábban sem árulta el, mintha ez olyan nagy titok lenne, annyira meg nem híres, vagy hírhedt, hogy halljak felőle. Vagy ha mégis, arcot nem tudok hozzá társítani.
- Na jó. Szóval nagyszerűen szerepeltél te, a pofátlanság, a nagyképűség istennője! Így jó? - vigyorgok rá, várva az elkerülhetetlen kirohanását. Szerintem nem az a higgadt típus, de mivel nem ismerem, akár még az is lehet. Meglepne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Annyira imádom ilyenkor, hogy vissza tudok úgy csapni, amire sok mindenki büszke lenne. Jó, én amúgy nem annyira, mert tényleg simán jobb volt, de nem engedhetem meg, hogy ennyire túltolja ez a csaj! Oké nyert, jobb volt, ennyi. De azért na, nem volt klasszisokkal jobb... vagy de? Á, biztosan nem, bár annyira meg nem értek hozzá, hogy a finom különbségeket is észre vegyek. Szerintem helyt álltam, még akkor is, ha ő simán nyert. Igaz, nem így terveztem az egészet, szóval ahhoz képest lebőgés, ergo nem lehet elismerni, mert hát mégiscsak egy lány, aki pofátlan és Rellonos. Nem mindig jár együtt a kettő, de most eléggé.
- Aha, nyilvánvaló - bólogatok és figyelem, ahogy puffancskodik. valahol aranyos, csak tudom, hogy nagyon komolyan gondolja az egészet, így meg már azért nem is annyira vicces. Főleg úgy, hogy elég nagy méretbeli különbségek vannak az én javamra, mégis látom, ha tudna, tuti kinyírna itt helyben, mert nem ismerem el a vereséget. Technikailag nem is kaptam ki, csak gyakorlatilag.
- Ah, kösz. Laca, de ezt már tudod - vagyis legutóbb én bemutatkoztam. Egy kicsit illik is a nevéhez a szomorúság, mert eléggé elkeseredettnek kell lenni, ha ennyire... ilyen valaki.
- Na persze. Te nyertél Sadie, elismerem. Ez is megteszi? - az rohadt élet, hogy nem fogom leistennőzni. Nem rossz csaj, de azért vannak határok. Még a végén eldurrana az egoja, én meg nem akarom bántani azzal, hogy ezt hozom ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Na, nem érdekli a nevem, ez már kicsit túlzás. Jól van, Rellonos, meg flegma - nem mintha éppen rólam most ez ugyanez nem lenne állítható -, de azért nem kell túljátszania magát. Vagy tényleg ennyire utálnivaló vagyok? Furcsa érzés, lehet, hogy emiatt zavar igazán, mert még senki sem utált, vagy nagypofájúskodott velem. De azért csak megadom neki, ami jár, persze nem istenítem, mégis mit képzel?
- Akkor mindenki boldog - hát én nem mondjuk, de legalább abbahagyta az erőszakoskodást. Ami végül is lehet, hogy isteni kegy, hihi.
- Ó, akkor te jobban ismersz, mint gondoltam, meglepő - nem gondoltam, hogy ismeri a metamorfságom, meg úgy egyáltalán engem bármennyire is. Persze biztos kapok majd erre is egy szemét választ, de azt hiszem kezdem megszokni és nem felvenni. - Amúgy kösz a tanácsot - habár nem tudom pontosan mire gondol, hogy mit kéne csökkentenem. Nyilván értem a rejtett poént is, de nehogy már röhögjek, még a végén jó humorúnak gondolja magát.
- Hát igen, meg is érkeztünk, körbeértünk. A nagy Sadie... - sóhajtok és ingatom meg a fejem, halvány mosollyal az arcomon. - Amúgy bírják a srácok a stílusod? Én oda vagyok érte... - nézek rá, majd leülök a kispadra egy kicsit. Minek álldogálni, ha ülve is tudom hallgatni a válogatott szidalmakat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi is vonz abban, hogy leüljek vele egyáltalán egy légtérbe, nemhogy társalogni. Hiszen látszik rajta, hogy pökhendi, ki, ha én nem stílusú csaj, aki ugye a "jobbantudjanagyokos" idei megtestesítője. Tény, hogy nem ügyes seprűlovas, legalábbis nálam jobb, de az nem jelenti azt, hogy ő egy Szelnicky, Markovics vagy Palarn. Attól még nagyjából ugyanolyan messze vagyunk mind a ketten. Mégis saját magam perverzsége, hogy hagyom, hogy odajöjjön és tovább folytassuk a szájkaratét. Talán a bennem lévő kíváncsiság az egész, hogy ha kell majd, egy ilyen karaktert is el tudjak játszani.
- Azért neked tényleg rinocérosz volt legalább az egyik szülőd, hogy ilyen vastag a bőr a képeden, Szadi - vigyorgok rá, mert valahol elismerem ezt a makacsságot, ami legalább folytonos. de aztán még ráteszi a fejére a koronát is, legalábbis abban az értelemben, hogy ezt komolyan is gondolja.
- Igyekszem nem elájulni, még csak az kéne, miattam bármit is meg kelljen tenned. Szégyen - kuncogok, miközben ő leül mellém. Hát ez nagyon jó beszélgetésnek ígérkezik, de olyan paradox a helyzet, amennyire csak lehet. A tetteivel mást tesz, mint, amit mondd.
- Amúgy ja, jól nézel ki, ezt is el kell ismernem. Meg jól tudsz seprűn száguldozni. Ellenben itt véget érnek a jó tulajdonságaid, amiket ismerek. Persze nem akarlak megváltoztatni... érdekes barátaid lehetnek, ha ezt kibírják - nézek rá, mert legalább őszintén megmondom, hogy amennyire szép, legalább annyira bunkó. Mondjuk ma én sem voltam/vagyok a kedvesség mintapéldánya, de itt most nem rólam van szó. - Melyik csapatnak szurkolsz? - váltok témát egy kicsit, nem kell itt folyton egymást rágcsálni, ha nem muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Ja tényleg, Sadie, bocs - kérek álbocsánatot, de a vigyorgás szele még mindig a szám szélén ül. Fura, hogy azt hiszi vicces - legalábbis szerintem -, de mégsem érti a szóviccet. Igaz, azt kevesen értik, meg nyilván valami fordító karkötője van, ami meg nem úgy fordít, ahogy ebben az esetben hangsúlyozva kellene. De legalább azt, hogy vastag bőr van a képén, elismeri és még nevet is rajta a maga módján. Nem tudom mivel lehetne nevetésre ösztönözni, de félek, hogy azon nagyobbat röhögött volna, ha beleállok az állványzatba, és csak utána mentette volna meg az életemet. Ha megmentette volna. Jó, azt talán igen.
Aztán persze én jövök, az egyik kézzel adok, a másikkal elveszek az őszinteségi és bunkó rohamonban. Tudom, nem szép, de hát nem úgy tűnt, hogy hatnának rá a kedves szavak és nagyon úgy tűnik, hogy már nem nevet, sőt. Mondjuk sírni nem fog az tuti, de betalált valamelyik mondatom, az rohadt élet!
- Pff, és még te vagy kviddicses? - hát ez a válasz a legtrébb, amit valaha hallottam. Hát minimum kéne szeretnie egy híres angol csapatot, ha már ennyire ügyesen seprűlovagol. De az is lehet, hogy seprűversenyesekre járt, vagy ilyen akrobatikára, mint az a csaj az MT-ről. - Vagy nem szereted a kviddicset és valami más seprűsportágot tolsz? Mondjuk neked a terelőség jól állna, ott kiélhetnéd magad szerintem - ennyit tudok róla, hogy semmit, meg ki kell mindent húzni belőle harapófogóval. De, hogy kicsit visszabillentsem a saját kerékvágásába, még hozzáteszem. - Abban lennél a legkevésbé béna - vigyorgok rá, tuti unja már, hogy folyton felfelé görbül a szám. Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Én azért figyelek az emberekre, mármint nem csak, hogy mit csinálnak, hanem, hogy mit mondanak. Valahol igaza van neki, de alapvetően téved. Magáért a játékért, annak szeretetéért nehéz rajongani, de ha van valami összekötő kapocs - legyen az egy klub, vagy akár egy játékos - sokkal könnyebb akár más meccsekért is oda lenni, meg vissza. Ha ez hiányzik, akkor valami nem kerek.
- Ezt úgy hívják, hogy divatdrukker - mosolyodom el savanykásan, de azért nem hagyom megsavanyodni magában. - Persze, amit mondasz valahol érthető, de színt váltani akár évről évre... szerintem elég kiábrándító, és akkor most kedves vagyok, hogy nem használok erősebb szavakat. De persze, senki sem kényszeríthet rá senkit semmire, nem is lenne értelme. De mivel úgysem egyezik a véleményünk, kár erre több szót veszíteni - vonok vállat végül, de aztán, hogy visszatérjünk az eredeti felálláshoz, csak beszólok neki. Kötelezően visszavág, amúgy egész viccesen, csak hát annyira meg nem vagyok lassú.
- Jó, majd kipróbálom. De most megyek, van más dolgom is, mint egy istennővel beszélgetni - az irónia erősen érezhető, majd felállok a padról és még felmérem magamnak a csajt. - Jó mulatást - intek felé, majd elindulok vissza a kastélyba. Nem mondom, hogy szereztem egy új barátot, vagy egy új ellenséget, de legalább nem unatkoztam a délután.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csak vállat vonok a kijelentésére, nyilvánvaló, hogy simán hazudnék bármikor. De most úgy jött ki, hogy nincs rá semmi okom. Egyébként is nem az a lényeg, hogy megmentettem a formás fenekét? Dehogynem!
- Ez egy nagyon jó válasz volt - kuncogok, végül is így is lehet értelmezni a házunkra jellemző vonásokat. Persze mindent ki lehet forgatni és színezni is. - Jó, nem mondom - még jó, hogy csinálok "csintalanságokat", de szépen hívja Julcsi a büntetőmunkát érő cselekedeteket. Szerencsére csak ritkán bukok le, mondjuk olyan sokszor nem is kisértem meg a szerencsémet, hogy a trófeaterem törzsvendége legyek. Mármint a tisztogatása miatt.
- Pedig nyugodtan, szívesen segítek. Legyen szó tényleges dologról, vagy "apró csintalanságról" - a macskakörmöket persze mutatom is, jó szokásomhoz híven. közben próbálom figyelni a mozdulatait, ami tényleg kezd néha idegőrlő lenni, amikor eszembe jut, hogy miért csinálom. Mint például most is.
- Nem jött oda azóta, ami azt illetti senki más sem. Most vagy elhitte, hogy tényleg járunk, vagy közben rájött és mindenkit elüldöz a közelemből. Nem igazán lennék meglepve azon se - fintorgok kicsit. - Még a végén hiányozni fog a közeledése - nevetek fel keserédesen. Nem mintha nagyon vágynék bárkire is, de ki tudja, hogyha valaki venné a jeleket, illetve én is venném más jeleit mi alakulhatna ki? Már azt sem tudom, hogy menő-e vagy sem, ha van valakid, illetve gáz-e ha nincs. De most kitől kérdezném meg? Olyantól, akinek van, vagy akinek nincs? Biztosan más lenne a végkövetkeztetésük. De, hogy ne legyen ilyen uncsi a beszélgetésünk, inkább megviccelem kicsit, és bejön. Mármint a hangutánzás neki.
- Évek óta tanulom a hangutánzást. Hallottál már a Mágikus Ikrekről? - nézek rá, mert már azért elég híres apám cége ehhez, hogy legalább halljanak róla. - Téged is tudlak nagyjából - ejtem ki a szavakat Julcsi hangján... úgy nagyjából. Mivel kétszer beszéltünk eddig, igazán nem sikerül túl profin, de azért első hallásra szerintem megteszi.