Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Csak meglepődtem. - emelem fel a kezeimet védekezőn, mert legyünk őszinték, ez azért váratlanul ért. - Csak mert tudod, azt mondtad, hogy megvárod vele a nászéjszakád, és arra gondoltam, hogy azért mentetek ki, hogy összeházasodjatok. - és szexelhessenek na, mondjuk ki a lényeget, mert, ahogy Saci is mondja, látszott Botondon, hogy mennyire ki van már, és ő még szerencsés, nem szexelt sok nővel, ha Laura tolt volna hasonlót, össze se jöttek volna Miksával.
- Szerintem ez az olajok nélkül is időszerű lett volna. Látszott Botondon, hogy nagyon a határon mozog a tűrőképessége, és nem tudom, hogy meddig húztátok volna. - néha jobb nem őszintének lenni, azt mondják, mert ez rosszul hathat, főleg, ha a jelen nem lévő fél tényleg mindent megtett.- Sajnálom Saci, hogy így alakult, tudom, hogy nem ezt szeretted volna. De a jó hír, hogy senkinek sem kell megtudnia, mert ez nem olyan dolog, ami látszik az emberen. - nem tudom, hogy hogyan kell embereket vigasztalni a szüzességük elvesztése után, még sosem csináltam ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az elmúlt időszakban elég sokszor kapom meg ezt, pedig eddig mindenkinek jó voltam, hogy jelen voltam, és ha valamit elcsesztek, akkor jött az, hogy segítsek megoldani. Szívem szerint visszaválaszolnék, hogy ne aggódjon, nem kell már sokat aludni ahhoz sem, de inkább csak lenyelem ezt a gondolatot. Az én halálom a bátyja halála is lesz, és ezt nem tudom, hogy Miksa szeretné-e majd mindenkinek elmondani.
- Nem igazán szeretnék megint országhatárokat átlépkedni egyedül, ez a legutóbb is szörnyen felelőtlen volt. - húzom el a számat, mert lássuk be, ha sűrűbben veszed észre, hogy vannak dolgaid, amik azt sugallják, hogy közeleg az a bizonyos szintlépés, amire nem vágysz, már a Balatonig elmenni se olyan könnyed. - Botond nem fog visszajönni, mert azzal, hogy ott hagytad, egyértelműen üzented neki, hogy, nos, ott hagytad. Azt mondta, hogy meghagyja neked a teret, amit megüzentél. Csak én azt hittem, hogy veszekedtetek, nem pedig, hogy lefeküdtél vele. - tényleg nem szólt egy szót sem, és nem tudtam, hogy mi történt. - Szeretnék segíteni neked, mert, tudod, megígértem, hogy az esküvő után elmondom a titkom, és Esztiék holnap hazajönnek. Erősnek kell lenned.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szólok én sem többet, csak sóhajtok egy aprót, és mellé térdelve átölelem a rázkódó takarókupacot. Tudom, hogy nem könnyű, sőt, valószínűleg ez az egész a lehető legnehezebb neki, és nem tudom, hogy ilyen lelkiállapot mellett el merjem-e mondani neki, hogy mi van velem. Azt hiszem, hogy nem. Bármennyire is felkészültem, hogy megosszam velük, azt hiszem, ez nem lenne jó időszak, most Sárira kell koncentrálnunk, de nem tudom, hogy hogyan. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen helyzetet hogyan kell kezelni. - Hidd el nekem Saci, nem akart bántani, és nagyon rosszul érzi magát, amiért ez megtörtént. Ismerem őt, sosem tett volna ilyet, egyikőtök sem hibás, ezt nem tudtátok irányítani. Meg fogja érteni, bármit is döntesz vele kapcsolatban. - ahogy ölelem, eszembe jut egy régi altatódal, amit az anyukám énekelt mindig nekünk, mikor betegek voltunk, és bár nem vagyok teljesen biztos a szövegében, mégis, halkan énekelni kezdem, hogy megnyugodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bosszant, hogy nem tudok többet adni neki, csak ennyit. Utálok kudarcot vallani, és a sors iróniája lehet az, hogy éppen egy olyan betegségben szenvedek, ami csak kudarccal végződhet. De amíg emlékszem arra, hogy mit csinálok, miért csinálom, kikkel vagyok, addig nem akarok egyetlen napot sem elvesztegetni. Éppen ezért is vagyok itt, mert Sára olyan ember, akit boldogan szeretnék látni az utolsó napjaimon. Táncolni az esküvőjén, kezeim között tartani a gyermekeit, hallgatni őt, ahogy csacsog, ahogy nevet. Így hát, most annyit tudok tenni, hogy itt vagyok, és várok, kivárom azt, amíg elég erős lesz előmerészkedni, és reményeim szerint ahhoz is elég erős lesz, hogy visszajöjjön velem. Mást nem tehetek, de magára semmiképpen sem fogom hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyre többször kötök ki a padlón, ami nem feltétlenül jó, de sokszor segít. Nekem is, és Miksának is. Valami, amiről nem beszélünk, csak úgy csinálunk, mintha természetes lenne. A padlón vagyok, mert ott akarok lenni típusú helyzetek. Nem sokat tudtam így aludni, egy ideig az instát pörgettem, meg-megállva egy-egy közeli ismerős képe előtt, elmosolyodva azon, hogy miket is csinálnak éppen. Aztán tovább más oldalakra, míg végül ki nem kötöttem a legújabb diagnózisnál, amit kaptam. Ez volt az a pont, amikor szusszanva felkeltem, és némán a konyhába mentem, hogy megírjam a tapasztalt tüneteimet, az elmúlt nap fontosabb eseményeit, a tényeket Sacival és Botonddal kapcsolatban. A jelölőt átfordítottam erre az aktuális oldalra, majd a pulton hagyva nekiálltam reggelit és kávét készíteni, ami egészen addig megszokott rutin szerint ment, amíg nem köhintettek mögöttem, és én meg nem fordultam, egy pillanatig zavartan nézve a lányra, de az agyam szerencsére most nem hagyott cserben. Ezt fel kell írnom…a füzetem! A tekintetem automatikusan a bőrkötéses, vastag füzetre siklik, majd lazán vissza Saci arcára, mintha semmi lényeges ne volna.  - Felébresztettelek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem, ahogy hevesen dobog a szívem attól, hogy a kezébe veszi a füzetet, és ha bele fog lapozni, ha csak egyet is visszalapoz, akkor látni fogja amit ma beleírtam, és azt hiszi, hogy komplett elmebeteg vagyok, aki figyeli őket, pedig nem, de nem biztos, hogy a mostani sokk után közvetlenül el kellene neki ezt mondanom. Viszont a döntés rajta áll. Újabban erősen nyomom rá a tollat a papírra, mert nincs érzékem a fogáshoz, tehát simán átüthetnek a szavak, és mégis felém nyújtja, én pedig indulnék, de mintha a lábamba ólomsúly került volna. - Nyugodtan. Csak, ha olyan, amit magaddal vinnél, akkor szerintem lapozz egyet, könnyebb kiszedni. - fő a nyugalom, nem igaz? Én nyugodt vagyok? Egyáltalán nem, de a reményt meghagyom magamnak, hogy annak látszom. - Kérsz kávét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem, ahogy megfeszül az állkapcsom, hiába próbálok természetesen viselkedni, és tudom, hogy nem tudom teljes mértékben leplezni a szomorúságot, ami bennem van. El kell mondanom. Neki is és mindenki másnak is, és tudom, hogy mikor, de fogalmam sincs, hogy hogyan fogom tudni elmondani. Azt hiszem, részegen. Részeg leszek, akkor megered a nyelvem. Furcsa nem? Az enyém megered, Sacié pedig éppen bezár, pont úgy, mint amikor az apukájuk meghalt.
- Nyugodtan használd a füzetet. Az emlékeim vannak benne, legalább erről a beszélgetésről is lesz emlékem. - nem mintha kérdések nélkül tudnám majd, hogy mire válaszolt. - Komfortosabb lenne, ha én is írnék? Levelezhetünk, ha gondolod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nevethetnék is azon, hogy milyen vicces így veszekedni, és komolyan mondom, ha eddig nem mondtam még, akkor Botond megnyerte a főnyereményt Sacival. Nevetni azonban nem nevetek, ez most nem egy olyan helyzet. Hosszan nézem a papírt, és rajta az üzenetet, amit Saci írt. Jogosan van felháborodva. Megfogom a tollat, és végül úgy döntök, hogy én is írásban kommunikálok. - Ez nem igaz, csak túlságosan szeretlek ahhoz, hogy összetörjelek. - megállok én is, felé csúsztatom a lapot, de még mielőtt írhatna, visszahúzom, és felírom azt az egy szót: Manalzheimer. - mivel tudom, hogy ez így nem mond sokat, hiszen egy nagyon ritka betegségről van szó, ezért egy kiegészítő mondatot is írok hozzá. Jelenleg én vagyok a legerősebb mágus a világon, csakhogy a mana éppen “felzabálja” az agyam. - ennyi, ezzel teljesen leírtam mindent, és mégsem írtam le az az egyetlen szót, ami a valóság, hogy haldoklom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Tudom, de az jelent valamit, ha összecseng azzal, amit a gyógyítók mondanak, de nyilván, vannak változók, amikkel nem tudunk számolni. - ezzel nem is vitatkozom, soha nem is vitatkoztam. Vannak ilyen esetek, amikor egyszerűen máshogy jön ki a lépés, mint, ahogy az a sors könyvében meg van írva, és így más is lesz egy-egy esemény vége. De erre nem alapozhatok, én abból élek, amit Fanni mondott nekem.
- Én nem... Rue, én nem megmenteni szeretnélek, nem hiszem, hogy megmentésre szorulnál. Egy párharc során az ellenfeledet az első pillanatban megsajnálnám, nem ezért mondtam. - ingatom meg a fejem, és közel vagyok hozzá, hogy elnevessem magam. Tényleg? Azt, hogy végre oda mertem állni egy lány elé, sőt _A_ lány elé, és meg mertem neki vallani az érzéseimet, észre se veszi? Hogyan lehet egy ilyet ignorálni? Hogy hogyan? Nos kérem, Autumn Rue Danvers éppen most mutatja be. - Legyen. Beszéljünk Kolossal. - úgysem fogja hagyni, hogy ne tegyük. Legyen. Most már nincs okom titkolni, akár el is mondhatjuk egy srácnak, akiről annyit tudunk, hogy vágja a témát. - Szóval, akkor, rendben vagyunk? - a világ leghülyébb kérdéseinek egyike, alakulunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Saci… - suttogom szinte kétségbeesetten, mert ismerem, tudom, hogy miért tartja magánál a tollat, mert hallani akarja. De én nem tudom, hogy ezt hogyan mondhatnám el neki úgy, hogy ne bántsam. Ezt szerintem nem lehet úgy elmondani, hogy ne legyen rossz. - Fokozatos leépülést. Több szakaszon át. Három szakaszon át. Korai, mérsékelt, súlyos. Egy ideje már a mérsékeltben vagyok. A káromkodás, a dühkitörés, az, hogy elejtek vagy éppen meg sem tudok fogni tárgyakat, hogy néha nem tudom, hogy mit keresek az adott helyen, tünetek, amik azt jelzik súlyosabb a helyzet. Miksa volt az első, akit nem ismertem fel. Azóta ilyeneket készítek, ha megyek valahova. - előveszem a telefonom, és megnyomom a hangfájlt, amit idefele hallgattam, és amit elmondja, hogy ki vagyok, hogy ne pánikoljak, tudok vezetni, hogy hova jövök, kiért jövök, miért jövök. Majd újra elindul és megint, mielőtt kikapcsolom. - A memóriafejlesztők, a rejtvények, amiket Laurával játszom, azért vannak, hogy dolgoztassam az agyam. Nyelveket tanulok, hangszereken játsszom. A betegek maximum húsz évet tudnak élni ezzel a betegséggel, de ez nem jelenti azt, hogy húsz évig vannak tudatában azzal, hogy kik ők, vagy kik vannak a környezetükben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem tudja. Azt hiszi, hogy a vérét szívom, hogy nem elég okos Miksához. - először nem hagytam nyerni, aminél bűntudatom volt, de ahelyett, hogy rosszul esett volna neki, újabb játékot talált, majd én is ajánlottam, és ez lett a mi kis közös elfoglaltságunk. Csak nem tudja, hogy miért teszem ezt.
Szorosan magamhoz húzom, ringatom kicsit, nyugtatóan, és szeretnék valami jót mondani, valami biztatót, de az ebben a helyzetben nyilván nincs. - Elmentem Fannihoz, hogy jósoljon nekem. A negyvenet megérem még, aztán a többi homályos. Talán egy pár évet látott még utána, de érzelmileg ez őt is megviselte akkor. - hát ezzel nem hiszem, hogy olyan nagyon vigasztaló lennék, és nem is tudom, hogy mit mondhatnék még neki. - Mindig itt leszek, Saci. Mindig szeretni foglak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert tizenhat éves korom óta tudom, hogy mi lesz a történetem vége. - ennyi év alatt az ember bizony hozzászokik ahhoz, hogy nem a szokásos történet van neki megírva, és eddig könnyű is volt. És talán most, ha az utolsó embernek is elmondtam, megint könnyű lesz. - Meg aztán, egy hetet töltöttem gyomorgörccsel, és megfutamodással. Végre kimondtam, végre ki mertem neked is mondani. - mondanám, hogy mindent, de hát mindegy, mert úgysem hallja meg. Bosszant, roppant mód bosszant, ás tudom, hogy mi lesz ezek után. Hazamegyek, elmondom Miksának az egészen, és élete legjóízűbbjét fogja nevetni. Azt fogja mondani, hogy "nem csak kikosarazott, de ignorált is. IGNORÁLT!" és ezek után, tovább fog röhögni. Ismerem már.
- Én sem szeretnélek elveszíteni téged, Rue. - kitárom a kezeimet, és ha engedi, akkor megölelem. Tudom, hogy mennyire nem szereti az érintést, hogy mennyire akarnia kell, hogy megtegye. Sokat jelentett nekem, hogy nem húzódott el, amikor kéz a kézben sétáltunk ide. Az a néhány perc olyan volt, amit örökre szeretnék megőrizni. - Mindent megteszek azért, hogy itt legyek neked, ameddig csak lehetséges. Utána meg, újra és újra megismerjük majd egymást, jó? Nosztalgiázunk majd, és olykor be fognak ugrani emlékek, és akkor együtt nevetünk majd rajta, jó? Jó lesz így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nincs több titok. - ennyi titok egy életre is elég volt, nem, hogy egy estére. Ha frappáns lennék, akkor még hozzátenném, hogy túl azon, hogy biztosra vettem sokáig, hogy kavartak Miksával, de nyilván az ember azt a pillanatot, ami tudja, hogy az egyik legfontosabb nekik, nem baltázza el. Az ilyen kiváló pillanatokra ott van Botond, ő remekel az ilyesmikben. Ezekben a percekben viszont reményeim szerint már nős emberként készülődik hazafelé.
- Ha most azt mondod, hogy van egy Spring nevű bátyád is, én esküszöm, hogy tényleg papnak állok. - nem mintha az én mocskos testem kellene az egyháznak, de sose lehet tudni. Szükség idején a legnagyobb ribanc és válhat szentté. - Ne haragudj, azt hiszem, így jött ki a stressz. Ja igen, olykor nem veszem észre, és káromkodok. Ez is új, nem szoktam káromkodni. - de nyilván a betegség meg nem olyan, hogy feljegyzi, mit szeretek és mit nem. - Figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- A találkozás jó szó, az elmúlt egy hétben kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, egész intim lett a viszonyunk, miközben szemeztünk. Ő azt üzente, hogy húzzak el, én meg azt, hogy nem félek tőled. De igazából eléggé féltem. - Miksa biztos, hogy nem védett volna meg, ha a segítségét kérem, mert az ő vallása az olyan, hogy tiltott mindent, ami Rue-val kapcsolatos és pozitív. Szóval, ha mentem volna, hogy Winter meg akar verni, mert ott lógok a kocsmába Rue-val, akkor egészen biztos, hogy készített volna egy listát a gyengepontjaimról, és megköszönte volna, ha addig ver, amíg el nem felejtem Rue-t. Winter pedig meg is tette volna.
- Tegyük fel! - bólintottam, mint egy beleegyezőn, és mosolyogva engedtem, hogy a vízhez húzzon, miközben ujjaimat óvatosan átfontam a dereka körül, hogy ne érzékelje, attól még, hogy figyelek rá, aljas cselszövésre készülök. - Ez egy jó észrevétel, igen. Úszni? Hát nem is tudom. Elég hidegnek tűnik. - pillantottam bele kétkedve, de a következő pillanatban már magamhoz is rántottam, hogy aztán együtt érjünk bele a vízbe, ami csodák csodájára valóban hideg volt. Nem olyan hideg, mint anno, amikor utoljára ruhástól benne voltam, de azért eléggé, mégis elnevettem magam, ahogy a felszínre kerültünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pedig a bot az Eridonba osztott be. - mert volna mást csinálni. Szerintem a beosztáskor Miksa szemmel verte. Addigra Miksa volt a negyedik Bontovich, csak Martin került végül másik házba, amit a mai napig nem értünk. De valóban, ez a húzás igencsak rellonos volt, és én nagyon büszke vagyok rá. - Hé! - kiáltok fel nevetve, ahogy szembe fröcsköl, és megrázom a fejem, mint a kutyák, hogy viszonozzam a támadást, de ő addigra már a bóják felé úszik, így mit van mit tennem, követnem kell őt. Mondjuk igen, ez a művelet ruha nélkül kicsit egyszerűbb lenne, ez tény, de attól még nem adom fel, én voltam, aki nem hagytam esélyt se a vetkőzésre. - Tudod, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Te ugyanúgy kijátszottál. - cöccögöm méltatlankodva, ahogy a víz alatt próbálom elkapni a bokáját, hogy visszahúzzam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevetem magam a visszavágásra, és tudom, hogy a mai estén, bár az Eridonba osztottak be minket, a legkevésbé se kívánunk úgy játszani, mint egy eridonos. Nevetek akkor is, amikor felsikkant a visszahúzásra, azonban a következő pillanatban belém forr a nevetés, és érzem, ahogy elnehezül a légzésem. A mellkasom erősebben emelkedik majd süllyed, a következő pillanatban pedig teljesen elveszek a csókban. Olyan sokszor jutott eszembe, hogy vajon hogyan csókolhat Rue, hogy bele se gondoltam, milyen lesz megtapasztalni. Hogy is gondolhattam volna bele, hiszen már az elején leszögeztem, hogy köztünk nem lehet több, nem szabad, hogy több legyen. Nem mertem sosem belegondolni abba, hogy milyen lesz, amikor Rue engem csókol.
De engem csókol, én pedig őt, úgy, mint aki évezredek óta nem csókolt senkit. A hevessége meglep, de valójában tökéletesen illeszkedik ahhoz, ahogy én is csókolom őt. Ebben a csókban benne van minden érzelmem, amit iránta táplálok, minden vágyam, amit iránta érzek, Egy kezemmel szorosan tartom a másikkal és a lábaimmal azon dolgozom, hogy a felszínen maradjunk. Hogy egy lélegzetvételnyi levegőhöz jussunk, ajkaim a füléhez és a nyakára tévednek, de aztán visszatérek az ajkaihoz, és, ha nem lök el, még intenzívebb csókba kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eddig még nem éreztem azt a hűvösséget, amit olyan sokan mondanak, hogy furcsa, és a legkevésbé se jó érzés elválni valakitől akkor, amikor éppen a legnagyobb lángon kezdesz égni. Ez nem jó, főleg nem egy hűvös vízben, éjjel. Hogy a víz felszínén maradok, amikor eltávolodik, az csupán csak annak köszönhető, hogy ez egy ösztönös cselekedet és nem az agyam irányítja a műveletet. Akkor rég megfulladtam volna már.
- Ennek ideje volt, ezt mind a ketten tudjuk. - szólalok meg végül nagy sokára, mert érzem, hogy valamit tennem kell, és amit tenni szeretnék, az nem biztos, hogy neki is a tervei között szerepel, elnézve az arcát, ami egyszerűen nem fér össze azzal, amit néhány pillanattal ezelőtt éreztem. Ő kezdeményezett, ő akarta. Én is akartam. Most is akarom.
- Szeretnéd, ha erről nem beszélnénk többet? - fogalmam sincs, hogy mit szeretne, csak tapogatózok, és próbálom megtalálni a legjobb megoldást a számára, és talán a számunkra is. Egészen addig, amíg ő nem került a képbe, remekül tudtam magam tartani az elveimhez, aztán ő teljesen megborított, és tagadásban kezdtem el élni, majd abban, hogy de nem lesz semmi, most pedig itt lebegünk, és fogalmam sincs, hogy ezzel elveszítettem-e őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, és ami a legijesztőbb, én sem tudom. Reálisan nézve nyilván az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy ez csak ennyi volt, és ne beszéljünk róla, de a szívem egészen más iránt vágyakozik, így amikor úszni kezd felém, nagyot dobban, reménykedve, hogy Rue őt választja, majd kihagy egy ütemet, és riasztóan lassan dobban megint, szomorúan, ahogy elhalad mellettem a part felé.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltök pontosan a vízben, de azt igen, hogy beletelik egy kis időbe, mire utána indulok, hogy én is kimásszak a hűvös, esti hidegbe. Kimászva mellé, reszketve gombolom ki az ingem, és veszem le, hogy legalább a felsőtestemre ne tapadjon hideg és nedves anyag, talán akkor előbb is száradok meg. Leülve felhúzom a lábaimat, és a térdeimen megtámaszkodva nézem a párnák sziluettjét. - Egy kicsit elhamarkodottan dobtam őket a vízbe. Most jól jönnének, amíg megszáradunk. Levehettük volna a huzatot, és lehetett volna törülköző. - az eleje kicsit félreérthető, ezért gyorsan hozzáteszem még a másik felét, nehogy azt feltételezze, hogy valami mást szeretnék csinálni. Szeretnék, csak nem utalok rá. - Még én sem csináltam ilyet. Sok lánnyal voltam együtt, de egyiknél sem éreztem semmit, amikor csókolóztunk. - nem biztos, hogy ez a legjobb téma, és nem is biztos, hogy pont így kellene kifejeznem magam. Megköszörülöm a torkom, és sóhajtva pillantok fel a csillagokra. - Ma egész jó volt a forgalmatok. A bátyád jelenléte sok lányt vonz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Amikor megérzem az érintését a bőrömön, nem ellenkezek, hagyom, hogy úgy helyezze, ahogy csak szeretné. Jó érzés, hogy még ezek után is hozzám ér, hogy megvan ennyi bizalom az irányomba. Nehéz páncélzatot visel, olyat, ami áthatolhatatlan, bár, mintha éppen most láttam volna meg egy apró rést rajta. Akkorát, amekkorán a kezem átfér, legalábbis a jelek szerint. Az egész testem libabőrössé válik, és bár könnyű lenne a nyárestinél hűvösebb szellőre fogni, mégis érzem, hogy nem így van. Tudom, hogy ezt ő váltja ki belőlem.
- Ez egy...jó ötlet. - meg egy igen furcsa helyzet is. Az előző annyira spontán volt, annyira tökéletes, most viszont tudom, hogy csókolózni fogunk, és az, hogy tudom, meg azt is, hogy mennyi minden múlik ezen, megriaszt. Nem akarom, hogy rossz legyen, vagy, ami még rosszabb, hogy azt mondja, olyan, mint másokkal. Az összerombolna mindent, amit magamban felépítettem.
Az idő, mintha lelassulna, ahogy közeledik felém, szabad kezem az arcára téved, simítom az orcáját, miközben végig a szemébe nézek. Egy kicsit groteszk ez így, de nem akarom elszalasztani a pillanatot, mert bár az lenne a leghelyesebb, ha távol lenne tőlem, nem akarom elengedni. Ajkaim lassan érintik az ajkait, mintha nem találkoztak volna még, finoman érintem, kiélvezve minden pillanatot, míg csak képes vagyok rá, hogy ne legyek tolakodó, de az igazság az, hogy már az első pillanatban azt kívántam, hogy újra ott legyünk, a tóbéli csókban, így néhány udvariaskodó mozzanatot követően tudom, hogy nem tudok türelmes lenni, és a csókot elmélyítendő kérem, hogy engedjen beljebb, miközben a kezem lejjebb csúszik a hátára, és közelebb vonom magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon riasztó, amikor a fejedben a tiédtől eltérő, de ismerős hangok szólalnak meg, figyelmeztetnek, hogy valamit nem jól csinálsz, vagy éppen bátorságot csepegtetnek beléd. Az én belső hangom, Miközben finoman a stég nehéz fáira fektetem Rue-t, Miksa hangján szólal meg, és ebből már következtethetünk arra is, hogy nem éppen az a pomponokkal hadonászó, lelkes üdvrivalgás az, ami elhagyja a száját. Próbálok nem rá, és a bennem lévő kettősségre koncentrálni. Akarom Rue-t, a világomat neki adnám, hónapok óta biztosan tudom, de pont ezért is mindig hárítottam ezt a pillanatot. Nem hagyok hátra özvegyeket és árvákat. Nem leszek szerelmes. Hiába mondta Miksa is ezt, neki se sikerült kikerülnie a rá leselkedő nőt, és úgy néz ki, hogy velem is ez a helyzet.
A kezem melyet a combjára vezetett, lassan annak belső ívére vándorol, míg másik kezem a melle külső ívét érinti, beljebb azonban egyikkel se merészkedek, mert azért egy valamiben igaza van a belső hangomnak, "Danvers csak azt mondta, smárolna veled még", de azt nem, hogy tovább is kellene menni, azt egyáltalán nem. Nehezen ugyan, de elhúzom az ajkaimat az ajkairól, de nem húzódok el a testemmel. - Szeretnéd, hogy tovább menjünk? Haladhatunk lassabban is. - ma elég sok minden történt érzelmileg, és lehet ez egy elhamarkodott válaszreakció is. A filmekben mindig túlzónak éreztem a vigasztaló dugásokat, de mi van, ha ez teljesen valóság alapú? Ha az embernek tényleg megjön az igénye, hogy egy kicsit másra koncentráljon, és az pont a szexben nyilvánul meg? Rue meggyűlölne, amiért kihasználtam őt és a helyzetét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem, eszemben sincs. - mondanám, hogy még a feltételezés is sértő, hiszen egy nagyon vékony kötélen egyensúlyozok, ráadásul a kötél elszakadásával a legnagyobb kockázatom, hogy elveszítem Miksát, és abba a második alkalommal biztos vagyok benne, hogy ténylegesen is belehalnék. Tehát meg is sértődhetnék, mégsem tenném, mert mindig is éreztem rajta, hogy oka van a bizonytalanságnak, sőt, a bizalmatlanságnak is, és én egészen biztos, hogy nem szeretném, ha újra a csigaházában landolna. Emellett a legkevésbé a haragtartás igaz rám, én már csak tudom, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk. Óvatosan lefordulok róla, és mellé fekve az égboltot kezdem el kémlelni. - Az a három legfényesebb csillag nyáron, a Deneb, az Altair és a Véga. Mind a három egy-egy csillagképhez kapcsolódik, a hattyúhoz, a sashoz és a lanthoz. A Véga a legfényesebb, és ők hárman egymással háromszöget zárnak be. - próbálok valami olyan témát felhozni, ami semleges, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de felé fordulva nem tudom megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, kedveskedőn. - Talán...randevúzhatnánk. A találkozónk lehetnének olyanok, mint eddig, csak most már megérinthetnénk egymást. És mehetnénk másfelé is. Az új pillangóvarázs nekem annyira nem tetszik. - vallom be őszintén, kissé szégyenlősen lehajtva a fejem, majd visszapillantva az égboltra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van egy elméletem, mely szerint minél több mindent tudok, annál lassabban van esélyem a felejtésre. És ez kiváló agytorna, valamint imádok bosszantóan tudálékos is lenni. - a kérdésére megingatom a fejem, és érdeklődve, kissé hunyorogva nézek, mintha ezzel lehetőségem lenne meglátni az űrteleszkópot. Szórakoztató, ösztönös, emberi reakciók. Valószínűleg, ha nem lennénk ennyire mókásak, már régen eltüntettek volna minket a nagy univerzumból. - Szegény világűr, ennyi ex-szel az életében. - mosolygok rá játékosan, majd tekintetemmel addig vizslatom az arcát, amíg a tekintetünk nem találkozik. - Ha évfolyamtársak lettünk volna az iskolában, gyűlöltük volna egymást, folyton versengtünk volna, és a sok generált feszültség eredményeként, nekem ugrottál volna, de ahelyett, hogy a szemem kaparod ki, szexeltünk volna. A könyvtárban, a kedvenc könyvespolcodnál. Mekkora mázli, hogy már nem vagy diák, így nem rúghatnak ki egy ilyen eset miatt. - elnevetem magam az érzésre, ami hozzá párosul, mert azt érzem, hogy akkor is megérné, ha kicsapnának.
- Ez túl hivatalos lenne, nem? Mármint, mielőtt járni kezdenek az emberek, akkor is randiznak, és ha működik a dolog, és nem túl ijesztő, akkor akár járhatnánk is. Addig, amíg beszámítható vagyok. Ha már nem, nem szeretném, hogy kötelességnek érezd, hogy mellettem maradj, komolyan, Rue. - tényleg komolyan pillantok rá, majd sóhajtva a csillagok felé fordulok. - Nem volt még barátnőm. Amikor kiderült ez az egész, elhatároztam, hogy nem is lesz. Senkit sem hagyok hátra. Se özvegyet, se gyereke, senkit. Miksával ezért éltünk úgy, mintha ne lenne holnap. Aztán jött Laura, és jöttél te, és egyszerűen megváltoztak a dolgok. - Miksa pedig tuti kinyír, ha ezt elmondom neki. De legalább úgy halok meg, hogy mindent elmondtam mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szerintem sokan vitatkoznának azzal, hogy mi a lenyűgöző és mi a bosszantó tudás, de ebben a pillanatban egyet szeretnék érteni vele. Valójában máskor is lenyűgözőnek gondoltam a tudását, ahogy egyik témát a másik után veséztük ki, több nézőpontot megvitatva, az adott témáról akár vitatkozva is, majd jót derülve saját magunkon. Ez remélem, hogy sosem fog megváltozni, és ugyanolyan szókimondó, érvekkel és ellenérvekkel teli beszélgetéseink lesznek, mint korábban voltak. Egy vallomás és két csók még nem kell, hogy mindent megváltoztasson, nem igaz? Mindenki mástól is azt kértem, hogy maradjon olyan, mint volt.
Mélázásomból a hangja rángatott ki, tudom, hogy ezt rossz hallani, és tudom, hogy ez nem egy könnyű helyzet, nem a szokásos, hanem olyan, amibe nem lehet hosszan látni lehetőségeket. Én nem látok, mást pedig nem szeretnék hamis illúzióba ringatni. Valószínűleg tényleg könnyebb lett volna, ha papnak állok, sőt, remetének, egy barlangban. Ugyanakkor sajnálnék mindent, amit elmulasztottam volna az életben, és tudom, tudom, hogy amit nem ismersz, nem hiányozhat, de biztos vagyok benne, hogy Miksa emlékeztetne. - Igazad van, a jelen sokkal izgalmasabb számunkra. - ezzel nem tudok vitatkozni, miközben puszit nyomok a hajába, és elmosolyodva konstatálom, hogy igazán jó érzés őt a karjaim között tudni. - Ez a mai az én választásom volt, a következő alkalom a tiéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Márton sosem hívott még ilyenkor, ezért is csodálkoztam rajta olyan nagyon, és ezért is nem jutottam el odáig, hogy felöltözzek, így a mai reggelen a szomszédok a második, gyorsan érkező, boxeres fiút láthatják berohanni a házba, csak ez a példány még mezítláb is van. Az ilyenkor már a padon gyülekező megfigyelőállás egyből kombinálhat, hogy mi is történhetett itt és a Macskabagoly utcában éjjel, de a valóságtól minden talány nagyon messze van.
- MIKSA! - alig kapok levegőt, ahogy odaérek a hálószobába, és riadtan nézem a földön fekvőt, majd Mártont, majd a dobozokat, majd megint Miksát, és érzem, ahogy a páni félelem végigrohan rajtam, ahogy melléjük térdelek, és a fejét az ölembe veszem. Nem érzékelem, hogy a hívott segítség mikor érkezik, csak azt, hogy elhúznak mellőle és én nem hagyom, végül pedig engedik, hogy én legyek a kísérője az úton, hogy aztán a fertőtlenítő szagú folyosón várakozzak, rángó lábakkal, idegesen.
- MIÉRT NEM MOND MÁR VALAKI VALAMIT?! - nem szoktam felemelni a hangom, de most képtelen vagyok türtőztetni magam. - Mondtam neki, hogy vizsgáltassa ki magát, mondtam, bassza meg, hogy ebből baj lesz. De neeeem, majd elmúlik. A faszom beléd Miksa, csak gyere ki onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ifjabb Holló Albert. - fogok én is kezet vele. Az utóbbi időben sok időt töltöttem itt, de vele még nem találkoztam, emlékeznék rá. Az állapotom romlása miatt sok vizsgálatom volt nekem is, és a másik oldalról nem tűnik olyan hosszúnak, mint várakozóként. Ez egy élethossznyi idő volt most is. Mindenre bólintok, amit mond, a tesztekre, és egészen addig bólogatok, amíg ki nem mondja a diagnózist. Akkor megfagy az ereimben a vér, elsápadok, és riadtan nézek rá. - Nem, én… ezzel kezdeni kell valamit, én nem élhetek nélküle, ez nem opció. - azt, hogy jóindulatú, meg sem hallom, csak azt, hogy agydaganat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ami Miksa agyában van, az is óriási, ugye? - biztos vagyok benne, hogy igen. A fenébe is! Fenébe! Sokkal jobban oda kellett volna figyelnem rá, hogy tényleg elmenjen kivizsgáltatni magát, de közben meg hinni akartam, hogy tényleg én reagálom túl. miért nem figyeltem oda jobban? Miért kellett ezt hagynom? - Jól lesz utána? Bármeddig élhet? - ez a karma. A sok elbaszott döntésünk miatt, amit életünk során hoztunk. Eddig csak nekem ütött vissza, de úgy néz ki, hogy most már Miksát is megtalálta. De miért? Én voltam a legyengült szervezet, ezt nekem kellett volna bekapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ez nem volt opció, sosem volt opció, hogy vele valami történni fog. Az élet-halál dinamikánk teljesen rendben volt, sokat beszélgettünk arról, hogy együtt halunk meg, megnéztük az országokat, ahol lehetséges ez, videót készítettünk, hogy én is emlékezzek rá, hogy mit beszéltünk meg. De azt, hogy ő is szenvedjen, azt nem tekintettük sosem opciónak. Ez nem így volt megbeszélve. Érzem, ahogy a könnyek elkezdenek végigfolyni az arcomon, és kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, és elsötétül minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nagyon furcsa időpontban találta ki Laura, hogy sétáljanak egyet, és nem tudom, hogy ez a "séta" mennyire hasznos most, de ő tanul ilyesmit, ő tudja, én csak nemet intettem, amikor rám villantotta a zöld szemeit, és akkor rájöttem, hogy ez nem olyan séta lesz, ahol nekem is jelen kell lennem. Sóhajtva kiköhögtem inkább magam, aztán a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy őszintén nevetek. - Nem szexelni vitte el, hanem miattad. - a nevetés köhögés fullad, és bármennyire is szeretném a sosem létezett macsó vagyok, akinek semmi sem fáj attitűdömet prezentálni, erre esélyem sincs. A mellkasom közel áll hozzá, hogy leszakadjon, és a sok köhögés miatt a hasam is fáj már. Egy valami lett szexibb, a hangom. Mint egy láncdohányosé - Nem vagyok rád veszélyes, csak jobbnak látták, ha megfigyelnek, meg aztán Miksa vigyáz rám, így nem nagyon lehetek most máshol. Bocs, hogy nem írtam. Elvették a telefonom. Nagyon szép vagy ma is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Le sem véve róla a szemem nézem, ahogy közelebb sétál, és azt mondja, hogy valamit meg kell magyaráznom, elképzelni sem tudom, hogy mi lehet az, ami kirívóbb, mint minden más, és amikor rákérdez, egy pillanatra le is fagyok. Pislogni nem mertek, a szám is O alakban áll, és ahogy felismerem, hogy valószínűleg szenzáció lettem, az Ó hang kis is jön a torkomon, hosszan elnyúlva.
- Egyszer egy lány azt mondta, ha nem jön be a tanárság, akkor lehetek még modell, építem a karrierem meg az önbizalmam. - vigyorodok el úgy, mintha nem egy tizenkét éves szégyenlős kisfiú lennék, akinek nagyon tetszik a padtársa, hanem, mint egy férfi. Nyilván, erre kevés az esély. Így csak sóhajtok egyet. - Meztelenül alszom, de amióta visszatérő lányvendégünk van, ha kimegyek a konyhába, felkapok egy alsót. - azt inkább nem mesélem el, hogy az első reggelek egyikén meztelenül mentem ki a konyhába, és Laura szemrebbenés nélkül kérdezte, hogy kérek-e kávét. Értem én, hogy Miksa mellett mindenki másodhegedűs, de azért na, létezik férfiúi büszkeség is. - Márton akkor hívott fel, amikor azon agyaltam, hogy felkeljek-e, és eszembe jutott mielőtt kimentem, hogy nem kéne meztelenül közölnöm vele, hogy a párja éppen összeesett így felkaptam, szóltam neki, és már futottam is Mártonhoz. Nyilván a piacra meg a misére is akkor ment mindenki, amikor én átrohantam két utcányira. - hálistennek az ő történetében volt rajtam valami. Anya csak sóhajtott, és annyit kérdezett, hogy "de pucéran, kisfiam?". Akkor valahogy pont nem érdekelt.
- Tüdőgyulladás. Önmagában nem lenne problémás, csak a kis agybajom miatt kockázatos vagyok és veszélyes önmagamra. Egy vadállat vagyok. De nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen, azt mondják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Szinte már látom, ahogy egy naptársorozat lóg a falon rólam, és a bátyád minden hónapban kiszúrja a szemeimet meg Hitler bajuszt rajzol nekem. Úgy is szép lennék, csak mondom. - akkor is szép lennék, ha olyan kunkori juhászemberes bajszom lenne, hát engem senki sem állít meg abban, hogy ne legyek szép. Terveim szerint életem végét követően is fene gyönyörű maradok. - Héhéhé, nyugi, nincs semmi baj. Abban a tóban én is benne voltam, sőt, magammal rántottalak téged is. Még jó, hogy neked nem lett nagyobb bajod. - mind a ketten ugyanannyi időt voltunk a vízben, ráadásul rajta több réteg ruha is volt, én legalább a felsőmet levettem. Fogalmam sincs, hogy melyik volt a jobb döntés. A keze után nyúlok, ami olyan jó volt, hogy eddig a kezemen volt, de összefonja maga előtt, így köhögve, de feljebb tornázom magam, nem akarok az a béna lenni, aki csak fekszik ott. - Autumn Rue - kedvesen szólítom meg, és szerintem még sosem használtam mind a két nevét, de úgy érzem, hogy most ez a helyes megszólítás. - Ha belehalnék is, akkor is megérte volna. Ha tudnám, hogy ugyanez lesz a vége a dolognak, akkor ezerszer is újracsinálnám. Azt az estét senki se veheti el tőlünk. Nézd, én nem hittem volna, hogy ez lesz belőle, biztos, hogy számos dolgot tehettem volna azért, hogy megelőzzem ezt, de nem tettem. Te is a tóban voltál, és egészséges vagy. Most már tudjuk, hogy az immunrendszeremet jobban kell építeni. Vannak ennél rosszabb sorsok is.