Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ez az egész egy új helyzet, nem csak azért mert hozzám ér, hanem mert ez most más, ez most különleges. Nagyon sok lánnyal voltam együtt, de egyik érintését sem kívántam annyira, mint az övét, csak élvezem, hogy visszatalálnak hozzám az ujjai, majd a kérdésre sóhajtok egy nagyot. Tudtam, hogy elő fog kerülni ez a téma, csak reméltem, hogy mégsem. - Tudom, hogy ez egy szomorú helyzet, mégis, vicces. Agybajos, mint én, csak ő műthető, és reméljük, hogy nem marad nyoma. Jóindulatú, szerencsére. - és sok mindent megmagyaráz. Mindazt, ami az utóbbi időben történt. Most kicsit megváltozik majd körülöttünk minden, de remélem, hogy nem veszítjük majd el önmagunkat. - Voltak jelek, de nem figyeltünk. Azt hittük, hogy a szokásosnál is több benne a feszkó. Mindenki próbált nagyon türelmes lenni vele, valójában azonban más volt a gond. De egyikünk sem egy webbeteg, nem úgy indítunk, hogy a fejfájás egyenlő az agydaganattal. - pedig most ez az elmélet volt az igaz. Nyilván, ha bírunk minden tünetet, akkor is ez jön ki, csak legyintettünk volna. - A sors iróniája, hogy mind a ketten fejben romlottunk el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Elmosolyodok a csípőbő jött válaszra, és megingatom a fejem a korainál. - Egyáltalán nem, ő ennél sokkal cifrábbakat is szokott mondani. - arról nem is beszélve, hány házastársi vitánk volt már Rue miatt, és egészen biztos vagyok benne, hogy a helyzetünk okán ezek megsokszorozódnak majd. Két tűz között vagyok, és egyiket sem szeretném elengedni. Addig, amíg csak a saját érzéseimben lettem egyre biztosabb, nem volt gond, hiszen nem éreztem úgy, hogy ebből bármi több lehet, de az első csók óta már tudom, hogy hasonlóan gondolkozunk. - Csillagpor - olvasom fel hangosan a címet, miközben végigsimítok a borítóján. A fülszöveg és az ajánló alapján felkelti az érdeklődésem, de illetlenség lenne most nekiállni olvasni. - Köszönöm, ez életmentő itt bent. - pillantok fel rá hálásan és a keze után nyúlva, végigsimítok a kézfején, szórakozottan elmosolyodva. - Hamar túlleszünk ezen, rendben? Hamarosan már csak egy városi legenda lesz az, hogy szinte pucéran szaladgálunk az utcákon. - de addig nem mehetek ki, amíg Miksát ki nem engedik. Tudom, hogy jó kezekben van, de szerintem a legjobban akkor is az én felügyeletem alatt van, és ha kell, akkor minden pénzemmel lefizetek mindenkit, hogy a végéig itt lehessek. Megjegyzem, házat vettünk, felújítottuk és tanárként dolgozom, senkinek se legyen illúziója arról, hogy a Bahamákon sütteti magát a pénzemből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Minket így neveltek. - felelem zavaromban elpirulva, mert Andris is így jött hozzánk, hivatalosan bemutatkozott, és engedélyt kért a szüleinktől, hogy udvaroljon. Miksát is és engem is erre tanítottak, és biztos vagyok benne, hogy ő is annyira be volt szarva, amikor először találkozott Laura nagypapájával hivatalosan, mint én attól a ténytől, hogy le kell ülnöm Winterrel megbeszélni a dolgokat. Azt se tudom, hogy mit mondanék, csak azt tudom, hogy a nagymamájának kell vennem virágot. - Szóval...ti csak úgy járni kezdtek azzal, aki megtetszik nektek, és akinek ti is tetszetek? - fontos lenne, hogy ezt tisztázzuk, mielőtt még három nyakkendő között járkálva ki nem derül, hogy csak még nagyobb hülyét csináltam magamból. - Nem tudtam, hogy elment, és ti? Ti itt maradtok? - ez egy fontos részlet azért, mert ha visszamenne, akkor egy kicsit nehezebbé válna a dolgunk. Viszont tudom, hogy Írország az, ahol boldog volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem, de azért nem is hiszem, hogy kellett volna. - furcsa lett volna, ott ülni egy-egy lány apjánál, akik lehet, hogy puskával lőttek volna le mind a kettőnket. Engem azért, mert a lányukkal kezdek, a lányt meg azért, mert a testéből él. - Más a kettő. - nem akarom megbántani azzal, hogy kimondjam, minden pletyka igaz, hogy sok lánnyal voltam együtt, és közöttük volt olyan is, akinek ezért fizettem. Felesleges a múlton rágódni ilyen szempontból.
Mivel én egyáltalán nem voltam még kapcsolatban, még mindent Miksától, Botondtól meg Andristól lestem el, fogalmam sincs, hogy tudok-e valaha abban lenni. Miksa olyan lányt talált, aki képes a megjegyzéseire jól reagálni, Botond olyan szerelmes, hogy Saci bármit megtehetne vele, de úgy látom, hogy a legjobban építkeznek, most, hogy a nehezén túlvannak, Andris pedig... nos nem is tudom, hogy milyen volt az életünk előtte, ő nagyon hamar érkezett a családba, és olyan természetes a jelenléte.
- Ezzel nem tudok vitatkozni. Tényleg könnyebb. - többek között ennek is köszönhetjük, hogy most itt vagyunk mind a ketten egy kórteremben, ki-ki a maga betegségétől szenvedve. Miksával, miután kiderült, hogy beteg vagyok, elhatároztuk, hogy az élet császárai leszünk, és ebben minket senki se fog megakadályozni. Hárítottunk, és hárítottunk akkor is, amikor a rosszullétei voltak. - Elmondtad már neki a félelmedet? Ha tudja, nem csak tudat alatt sejti, hanem ki is mondják, hogy szükség van rá, hogy szeretnék, hogy maradjon, az jó, mert az egy fontos megerősítés abban, itt a helye. Legyen bármilyen kemény is a másik, szerintem nem árt tisztázni vele a fontosságát a mindennapokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Próbálom nem felköhögni az alvót, akit nem is volt olyan könnyű áttenni az ágyamra, hogy elfoglalhassam a széket. Muszáj Miksához kicsit közelebb lennem, és ez a fekvés megőrjít. Nem tudom, hogy ébren van-e, de azt igen, hogy nagyon utálja, ha nézik. Így én most az ágyára könyökölve, egész közel hajolok hozzá, hogy irritáljam a jelenlétemmel. Tudom, hogy hagynom kéne pihenni,csak valahogy nem is tudom, hallani szeretném a hangját. Most aztán megtapasztalhatom, hogy érzelmileg milyen pocsék dolog a legjobb barátomnak lenni, ez az állandó aggódás idegtépő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nehéz ellenfél, de imádok nyerni. - vigyorodom el szélesen, és élvezem, hogy ebben is jobb vagyok. Szeretek nyerni, az adrenalin csúnya dolog, főleg akkor, ha a szervezeted válasza az, hogy akkor kicsit jobba leépül. - Fosul vagyok Miksa, tüdőgyulladásom van. - jelentem ki olyan büszkén, hogy még ki is húzom magam, ami agy újabb adag köhögéshez vezet. - Haza akartak vinni, de én nem megyek el nélküled. Kihasználtam, hogy az apukám befolyásos ember. Életemben először igazi ribanc voltam, és nem csak szexuális értelemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Sem az, hogy előtte beleestem a tóba éjjel. - nem volt otthon, amikor hazaértem, aztán meg felgyorsultak az események, és most itt vagyunk. - Nem volt nálam pálca, de ha lett volna, akkor se hiszem, hogy megszárítom magam, mert nem pazaroltam volna erre. - vonom meg kicsit a vállaimat, mert lássuk be, mindig ezt mondom, de valójában abban reménykedek, hogy így halogatom a dolgot, és mostanra már igencsak muglimód élek. - Persze, hogy szeret. A szüleim az elmúlt napokban inkább hozzád jöttek látogatóba, csak sokszor aludtál. Laura egész ügyesen elmondott mindent, mintha lenne egy saját orvosunk, tiszta VIP az egész. - bökök a fejemmel az alvó lány felé, majd visszafordítom a fejem Miksához, és kipillantok az ablakon. - Valószínűleg. Eléggé rossz gyerekek vagyunk idén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Elmondtam Rue-nak, hogy haldoklom, követték egymást az események. Nem dugtam meg. - tudom, hogy ez lenne a következő kérdése, hogy akkor már pontot tehetünk-e az ügy végére. Nem, de ezt inkább apránként adagolnám. Nem kéne most felhúznom. - Egy egész ispotály, a családjaink és a nagyapja se tudta rávenni arra, hogy húsz percnél tovább távol legyen tőled. Esélyed sincs. - apám még azzal is megfenyegette, hogy így megbukik a VAVon, de nem hatotta meg. - Ez tuti. Kár, hogy jobban sikerült átok ez, mint a Disney összes átka. Mondtam Fanninak, hogy szerintem kurvára összefüggés lesz a sorsunkban. Éreztem, hogy baj lesz. Ez szívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Szerintem még sosem láttam varázsolni. - morfondírozok ezen egy kicsit, de nem, egyáltalán nem rémlik, hogy használta volna a pálcáját.
- Ugyanarról beszélünk, Miksa. Nem fog elmenni, szerintem, ha nem unsz rá, ő végig fog kísérni az úton. - emlékszem, hogy mennyire megnyugodott attól, hogy nem heteim vannak hátra. - Jobban meg kéne becsülnünk az életet? Lehet, hogy ez egy figyelmeztetés arra, hogy ne vegyük természetesnek, hogy élünk. - ami mondjuk kicsit groteszk lenne úgy, hogy tizenhat éves korunk óta jelen van a halál. Sőt, már az apukája halálával jelen volt. - Azt mondták, hosszú rehabilitáció lesz, de utána jobban leszel. Ez azért jó hír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem szeretnék vitatkozni, és tudom, hogy egy rendes ember megvédené, de én egyszerűen nem vagyok elég jó ahhoz, hogy ezt a helyzetet koordinálni tudjam, így csak hallgatok. - Te sem hagytál el engem, pedig tudtad, hogy szar lesz. - ott volt velem a vizsgálatokon, a rosszulléteimnél, amikor annyira megijedtem, hogy elsírtam magam. Mindig, és mégsem futott el. Arra, hogy még nagyobb faszságokat fog csinálni, elmosolyodom, és előre hajolva a párnán a fejem a feje mellé teszem. Az biztos, hogy egyetlen rossz mozdulat, és a földön kötök ki. - Akkor mindent felteszünk egy lapra? Együtt halunk meg, és lehet, hogy egy hülye ötlet miatt, lehet, hogy betegségben. Éljünk úgy, ahogy elterveztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Bánod? Hogy van. Bánod? - én hónapok óta irigylem a boldogságát, és furcsa, hogy emiatt negatívan értékeli az egészet. Azt hittem, hogy boldog így, hogy tetszik neki ez az élet, furcsa azt érzékelni, hogy nem. - Azért vagyunk itt, mert te vagy a legfontosabb nekünk, és veled szeretnénk lenni. Ha csak így lehetséges most, akkor így vagyunk veled. Ne kérd, hogy otthon malmozzunk, amikor lehetőségünk van itt lenni. - bennem fel sem merült, hogy haza kéne mennem, nem is tudom, hogy mit kezdenék magammal otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Fáradt vagy, pihenned kellene. - szóltak, hogy lesznek hangulatingadozásai, hogy egy kicsit türelmesebbnek kell lennünk vele, így én teljesen nyugodtan válaszolok neki, és nem veszem magamra, hogy elküld. Elhúzódva tőle, felhúzom a lábaimat a székre, ami nagyon kényelmetlen, nem is értem, hogy lehet így aludni, és egészen összehúzom magam. - Holnap majd megbeszéljük, hogy mit szeretnél, rendben? Most inkább pihenjünk. - jobb lesz ezt most lezárni, mielőtt felveri azt a szerencsétlen lányt, és olyat kell hallania, amit biztos, hogy Miksa nem gondol komolyan. - Reggel elvisznek pár vizsgálatra, de ha visszaérek, megbeszéljük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Jó, majd reggel. - mégsem kellene az éjszaka közepén felverni mindenkit azzal, hogy mi most távozunk, meg hazarángatni a lányt, vagy egyáltalán felkelteni, de a következő pillanatban már úgyis mindegy, mert ahogy csapódik az ajtó, úgy kel fel riadtan. - Hagyd. - csak ennyit mondok neki, mielőtt elindulna, és bosszankodva felkelek a székből, hogy nekiálljak összepakolni a holmim, és ha reggel azt mondják elengednek, akkor majd…jó, remélem, hogy azt mondják, hogy nem engednek, de azért lássa, hogy én mentem volna, ahogy szeretné. Nem szólok egy szót sem, csak némán dobálom be a cuccaim, hogy ne kelljen agyalnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Tényleg? Miért? - el kellene fogadnom, hogy vannak családok, amik máshogy működnek, mint a miénk, hogy ami nálunk természetes, az nem általános. Mondjuk nem feltétlenül baj, ha nem kell Winterrel beszélnem, de nem jelenti azt, hogy ne tettem volna meg, ha kell. Lélekben már felkészültem rá, és nagyjából minden opcionális reakciójára is. Nyilván egyik se pozitív válasz volt, hiszen Winter érdekes jelenség.
- Holnap. Utána majd minden könnyebb lesz. - legalábbis ebben reménykedek. Tudom, hogy a műtétet követően a rehabilitáció hosszú lesz, és Miksa nehezen fogja viselni, főleg mivel az életvitelével egyáltalán nem összeegyeztethető. Elfordulok, hogy ne kelljen látnia, ahogy a köhögéstől vöröses-lilává válik a fejem, nem mintha akkor, amikor visszahanyatlok a párnára, ne lenne ugyanaz a színem. - Pocsék ez a köhögés, még jó, hogy így is szép vagyok. - mintha nem lenne éppen elég szörnyű a helyzet, még egy hülye megjegyzést is el kell lőnöm. - Talán két hét, és otthon leszek. Sajnálom, hogy így alakult, nem ezt terveztem. - mondjuk ezt nem valószínű, hogy bármelyikünk is így tervezte, és nagyon szeretnék már egy hónappal arrébb lenni, hogy minden jól haladjon már. - Nem szerettem volna, hogy aggódj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Az valamennyire nekem is megy. Miksával nőttem fel. - attól messze vagyok, hogy jól is menjen, de azért ha kell, akkor össze tudom szedni magam. Ez kicsit olyan, mint a herceg meg a sárkány esete, ha nagyon kell a királylány, akkor az adrenalin majd segít. - Miksának ne mondd el, mert akkor kiakad, hogy mit keresek itt. - az a nagy helyzet, hogy alig várom, hogy ne köhögjek, és javultam is már, de eljön majd az idő, amikor nem hagyhatom abba, és tovább kell csinálnom, hogy legyen indokom maradni. Itt szeretnék lenni, amíg ki nem engedik. Csak ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki, mert közben vele is szeretnék lenni, de nyilván nem opció, hogy ők ketten egy szobában legyenek. Nem tudom, hogy valaha elfogadná-e Rue-t, pedig jó lenne őt is elvinni a közös nyaralásokra, és nem csak egyedül menni. Furcsa, hogy mikre kezd el vágyni az ember hirtelen, pedig egész sokáig ellen tudtam állni ennek.
- Rue… - halkan suttogom a nevét, mielőtt megcsókol. Viszonzom a csókot, de nem merek belemerülni, tudom, hogy az most nem lenne a leggusztusosabb, ha megint jönne egy köhögőroham, de jó tudni, hogy így is vonzódik hozzám. - Nem szeretném, ha bajod esne. Állítólag nem fertőzök, de a te szervezeted is lehet legyengült, a tó miatt. - ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és elmosolyodva pillantok fel rá. Érzem, hogy kicsit feljebb szökött a lázam, de nem szeretnék most egyedül maradni. - Olyan jó, hogy itt vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Majd megenyhül. Csak türelmesnek kell lenni vele. Egy év után azt is megtudtam, hogy barátnője van. - talán egy tíz év, és már nem fog annyira fújni Rue-ra sem. Talán, de nem merem biztosra venni, viszont majd valahogy megoldom. Nem tudom hogy, lehet, hogy olyan leszek, mint azok, akiknek szeretőjük van, és nekiállok kettős életet élni. Vagy egy piszok disznó leszek, vagy Superman. Nyilván az előbbi.
- Nekem viszont szükségem van rád. - és ebben az esetben azt hiszem egy kicsit élvezhet prioritást az, hogy mi a fontos nekem. Viszont ebben a kritikus helyzetben extrán oda fogok figyelni Miksára. - Most ők mentek el sétálni, legközelebb én fogok, rendben? Találkozzunk kint, sétáljunk egyet, amikor tudsz jönni. Ez így jó lesz? Akkor mindenki békéje megmarad. - legalábbis nagyon remélem, hogy átmenetileg ez is lehet egy megoldás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mosolyra húzódik a szám, amikor a feltételes mód kijelentővé válik. Az igyekezet csak egy jó kifogás tud lenni, azt lehet mondani, hogy "de hát megpróbáltam", a "fogok" viszont egy sokkal biztosabb ígéret. Nem ellenkezem a csóknál. Megemelve a fejem, most én tapasztom az ajkaimat az ajkaira, majd hanyatlom vissza a párnára.
- Késdobáló. - elmosolyodom a szóra, de csak biccentek, hogy megértem, különben is, az a szerencsés, ha Miksa most nem találja itt, elég neki a műtét, szegényem előbb azon essen túl, és minden más majd csak lassan, amikor már elég erős hozzá történjen meg az életében. - Köszönöm, hogy meglátogattál. - pillantok rá hálásan, mielőtt kilépne az ajtón, amit egy ideig, amíg el nem nyom az álom, nézek még, aztán már csak az rémlik, ahogy megtalálom a tökéletes pózt ahhoz, hogy aludjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Legyünk őszinték, hogy ha Kakasi kollegina ordít rá az emberre, hogy ne most, akkor nem csak ő, de három generációnyi felmenője is eljön bocsánatot kérni. Mondjuk azt megnézném, ahogy a dédszüleim kimásznak a sírból, és Nemeskétől idáig elvonatkoznak, hogy elmondják, igazán sajnálják. A dédimamáim jönnének elől, a papáim meg morogva utánuk, hogy ez a nap már el van cseszerintve. Én viszont nem várhatok, végignézve a jeleneten pedig nem is biztos, hogy nem akarom megzavarni.
- Sajnálom, de nem várhatok odakint. De úgy vélem, hogy három hasonló helyzetben lévő lány várja magát odakint. Az egyikük már sír. - az apám arra tanított, hogy ne legyek szemtelen és ne hazudjak, így hát mind a kettő teljesül, mert a lányok tényleg kint vannak, és az egyik tényleg sír. Én pedig nyugodtan lépek az asztalomhoz, hogy a bezárt fiókból egy gyógyszeres dobozt vegyek elő, és bevéve belőle két szemet, víz nélkül lenyeljem, mielőtt helyet foglalok. Csak kell egy kis csend, hogy összeszedjem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Önnek bármit. - mosolygok rá kedvesen, és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, ahogy megront, amitől kicsit ki is ráz a hideg, de próbálom minél jobban leplezni. A fejfájás makacs dolog, nem szeretem, amikor megjelenik, mert ki tudja meddig tart, és nem szeretném, ha rosszabbodna, de a gyógyszereimre ilyen hamar nem vehetek be még egy fájdalomcsillapítót is. - Minden rendben? Elég ijesztően szegezte neked a botját. - amit az ember senkinek nem kíván, mert lássuk be, több, mint ijesztő. - Mit követtél el? - kérdezem inkább, hátha nem kapott akkora sokkot, mint amekkorát én szoktam néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ám legyen, ha jó itt. - nekem nem tisztem megítélni, de a velem szemben lévő íróasztalnál, ahol Reményi Emma tanárnő ül, bizony sokkal kényelmesebb szék van, nem tudom, hogy azt magával tervezi-e vinni, ugyanis éppen új irányba készül terelni az életét, és az év végén otthagyja a tanodát. Visszalépkedve az asztalomhoz leülök, és levéve a szemüvegem, a homlokomra teszem a két kezem, és masszírozni kezdem, úgy, ahogy Laura tanította. Ő persze ügyesebb, olyankor mindig elmúlik a fejfájásom, ha ő csinálja. Szusszanva könyökölök az asztalomra, és Zalán hátára pillantok, aki jó barátja Rue-nak, de mostanában már nem mesél róla, ami furcsa. - Tényleg megtetted azt, amivel vádolnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szokott számítani, igen. - felelem teljesen higgadtan, a homlokomat ráncolva erre a visszakérdezésre, de azzal nyugtatom magam, hogy még a sokk hatása alatt van. Nem hibáztatom, én is az alatt lennék, ha Kakasi rám meredne így. - Rendben, akkor véleményem szerint csupán csak félreértés történt. - kizárt, hogy egy levitás kölyök lopjon és tiszteletlen legyen, szerintem beléjük születésükkor beléjük kódolják azt, hogy miként kell jól viselkedni. Miksa például szívből gyűlöli őket, és őszintén szólva a diákéveim alatt nekem is számos alkalommal meggyűlt a bajom velük és a kis spicli hajlamukkal. Mivel a gyógyszernek még kell egy kis idő, hogy hasson, de közben érzem, hogy a vércukrom leesni készül, és a fiókomban nincs semmi, így felkelve Farkasházy asztalához sétálok, bele megint a fiú látószögébe, és az asztala alsóbb fiókjában kezdek el kutakodni, teljesen természetesen. - Nem vagy éhes? Én enni fogok, és remélem nem zavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Az biztos, hogy nem a legjobb barátom miatt. - közismert tény, hogy Miksa az, és őt sokan nem tudják hova tenni. A legtöbb fiú és férfi utálja, mert a nője jó eséllyel megvolt neki, emellett az őszintesége sem éppen a legkifizetődőbb. Farkasházy székébe ülök, miközben két pezsgőkrémes croissant kezdek el bontogatni. - Én alapvetően jónak ítélek meg mindenkit, és bizalommal vagyok mindenki iránt. - felelem nyugodtan, hogy a feltételezésére is választ adjak. Tekintve, hogy Rue-val nagyon jóban vannak, feltételezem, hogy ez az új felállás miatt bizalmatlan velem, de nem bánom, ha szeretné kitapogatni milyen ember vagyok, anélkül, hogy az ő neve szóba kerülne. - Mielőtt a Bagolykőbe kerültem, papnak készültem. Aztán megváltoztak a dolgok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Kínos? - pillantok rá csodálkozva, mert nem tudom, hogy miért lenne kínos. Talán Rue elmondta neki, hogy haldoklom? Azóta, hogy mindenki, aki számomra fontos, tud erről, elszállt az aggodalmam, hogy milyen lesz az, amikor majd kiderül. Minden és mindenki normális maradt, sőt, Botond szörnyű vicceket is elsüt néha. - Esetleg tettem valamit, ami miatt ellenőrzések vannak Önben? - mivel magáz és feszült, jobbnak látom én is visszamagázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Valamit azért mégis úgy hiszem, hogy elkövettem, és így belegondolva a helyzetbe, valószínűleg tudom is, hogy mit. - biztos vagyok benne, hogy forró nyomon vagyok, hiszen az a fajta bűntudat, aminek a mondatait már hallottam sokszor Miksa szájából, az én szívemben is egyre többször jelen vannak. Két csodálatos lány fog nagyon szomorú lenni miattunk, két olyan ember, akik egyáltalán nem ezt érdemlik. - Nincs semmi probléma, nem fogok Rue-ra haragudni, mert elmondta. Sőt, azt hiszem, ez természetes folyamat, hiszen a legjobb barátjával az ember mindent megoszt. - azt inkább nem teszem hozzá, hogy mennyi mindent, mert a Miksával való barátságunknak számos olyan pontja van, amit a sírba viszünk magunkkal. - Biztosíthatom róla, Zalán, hogy annak fényében, hogy haldoklom, a legkevésbé sem kívántam párkapcsolatra lépni senkivel. Ezt Rue-nak is lemondtam, de ő makacs, kikerülhetetlen. Tudom, hogy valakivel, aki folyamatosan épül le, nehéz az élet, hogy a környezetemben mindenkinek nehéz velem, és tudom, hogy Ön védeni próbálja őt, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon megnyugtató is, mert tudom, hogy ha eljön az idő, egy biztos támasz lesz mellette, Ön, amit már most köszönök, mert lehet, hogy később erre nem lesz alkalmam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Így legyen az ember őszinte. Jó, tudom, hogy ez sokkoló, de mindenki szólt hozzá valamit, mindenki mondott valamit, még a tizenhat éves Miksa is, aki az apám után először tudta meg, hogy mi a helyzet velem. Zalán viszont hallgat, és meg tudom érteni, nem lehetett ezt könnyű hallani. Zalán igazán nagyon jó barát, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire odafigyel arra, hogy a barátja ne szenvedjen. Már most sajnálom, mert tudom, hogy fog, és ezért is vagyok olyan nagyon bizonytalan vele. - Szerinted... um... szakítanunk kéne? Mármint elmondtam neki, ahogy ő is elmondta neked ezt a dolgot, de szerinted jobb lenne neki, ha még most megtörténne? Mielőtt túlzottan benne lennénk? - Zalán fontos ebben a kérdésben, nagyon jól ismeri Rue-t, és kívülről látja a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem rezzenek össze és nem lepődök meg, az elmúlt több, mint két évtizedemben Miksa mellett igencsak megedződtem, és itt is éreztem már elég rendesen a feszültséget. Azt nem mondom, hogy ki akartam provokálni, hogy végre őszintén megszólaljon, de szinte már örülök, hogy megtette, még ha az, amit mond fáj is, főleg, mert tudom, hogy igaza van. Ezért kerültem mindig az olyan helyzeteket, amik hosszabb ideig is eltarthatnak, ahol lehetnek érzelmek. Miksa már az elején megmondta, ebből baj lesz, és én nagyon sokáig tagadtam ezt ez egészet. Hiszen csak beszélgetünk, és mindig erre is fókuszáltam, hogy ez csak beszélgetés, fogalmam sem volt róla, hogy ezzel az egésszel meg is szeretem Rue-t. De minden, amit Zalán mond, jogos, és tényleg önző lépés lenne a szakítás, ahogy önző lépés lenne a mellette maradás is. Az időt kellene visszafordítani, és akkor este nem hagyni neki, hogy lépést tegyen felém.
- Ne most! - sosem szóltam még erélyesebben, és nem hiszem, hogy a kollegina ezt nyugodtan tűrné tőlem, valószínűleg az igazgatóig meg sem áll, sőt, ami rosszabb, apámig. Na az lesz csak az igazán szép kör. Letorkoltam Kakasit, úgy is kell nekem ez még, mint egy falat kenyér. Megemelkedve az asztalra támaszkodom, és némiképp előrébb hajolok. - Miért ne lennél ott neki? Mit ártott ő neked? - van egy kellemetlen érzés a gyomromban, azt érzem, hogy Rue-nak esélye volt arra, hogy egy hosszú és boldog életet éljen valaki mellett, aki egészséges, és ne egy olyan mellett, mint amilyen én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csodálkozva nézem őt, mert nem értem még mindig az ellenséges élt. Sosem mondtam vagy utaltam arra, hogy nem barátkozhatnak, vagy engem zavarna, mert egyáltalán nem zavar, én nem hiszek a nemi különbségek okozta szexuális feszültségben két barát között. - Én sosem kértem, hogy hagyja el. - a dilemmám már-már igazolja magát az első mondattal, azonban a második hihetetlen erősségű pofonként ér, főleg, mikor megértem, hogy mennyire rossz nyomon voltam egész végig. Az ajkaim elnyílnak, majd összezárulnak, majd újra elnyílnak. Így minden érthető. Mindegy, hogy haldoklom-e, valószínűleg nem is tudott róla. Érzem, hogy az ujjaimból mostanra teljesen kifutott a vér, olyan erősen szorítom az asztallapot. De valamit el kell mondanom neki, amit fontosnak érzek közölni. - Sosem mondta, hogy lett volna másik opciója, igazi lehetősége a boldogságra. Ha csak sejtem is, sosem engedtem volna neki. Soha. - ezt a szót fontosnak tartom nyomatékosítani, mert igaz. Ha Rue bármilyen utalást tett volna rá, ha látom, hogy ez komolyabb, mint barátság, akkor udvariasan a háttérben maradok. Bárcsak szólt volna róla, hogy Zalán szereti, bárcsak ne hárított volna, amikor én azt feltételeztem, hogy együtt vannak. Most nem lennénk itt, nem mardosna a bűntudat a ténytől, hogy szomorúvá fogom tenni, hogy az élet mellettem nem lesz vidám, és nem mardosna a bűntudat Miksa miatt sem, amiért olyan lányt szeretek, akit ő nem. - Nem tudtam róla. - és ötletem sincs, hogy mégis, egy ilyen információ birtokában, hogyan alakítsam a jövőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az egész helyzet olyan zavaros, hogy belefájdul az ember feje, és ha valami miatt aggódni szoktam, az az agyamat ért kellemetlen benyomások. A mostani is ilyen. Fáj, egyre jobban, miközben számos gondolat rohamozza meg. Ösztönösen kinyújtom a kezem a felém nyújtottra, miközben érzem, hogy tompulok, így maga a fájdalom is csak később jut el a tudatomig, elsőre nem is vagyok biztos benne, hogy valóban azt érzem-e, hogy valami éles bőrömbe hatolt.
- Zalán. - a nevét még ki tudom mondani, és addig képes is vagyok állva maradni, amíg be nem csukódik az ajtó, csak utána rogyok le a székbe, hogy lehunyt szemmel és mély lélegzetekkel próbáljak enyhíteni a fájdalmon. A tenyereimet ökölbe szorítva, hosszú percekig ülök így, miközben Zalán hangja visszhangzik a fejemben, mely szerint sok mindent nem tudok. Ez Miksáéval keveredik, aki csak megjegyzi, hogy ő megmondta, hogy ez egy rossz döntés volt. Lassan elfog a kétség, és hajlok rá, hogy igazat adjak, mert ki tudja, hogy mennyi mindent nem tudok még, és igaz az is, hogy az én állapotomban önző dolog Rue-t magam mellett tudni. Hiába mondogatom azt, mint érv, hogy Miksának is van barátnője. Van, de ha egy napon is halunk meg, ő a tudatában lesz annak, hogy ki a másik, és nem néz majd rá idegenként, nem úgy, mint én. Nekem ki tudja, hogy meddig marad meg az ép eszem, hiszen már most is egyre gyakrabban jönnek elő a tünetek. Tegnap is sétáltam éjjel, nem tudtam, hogy hova, és mire kitisztult a tudatom, már Botond takart be, ki tudja, hogy mikor válik ez veszélyessé. Nem vagyok egy életbiztosítás, sem zálog a boldogságra. Tekintetem az ajtóra siklik, amin a "vesztes" fél távozott. Hiszen azt sem tudtam, hogy csatában vagyunk. Ekkor eszmélek fel, hogy a meleg, tompa fájdalom tovább ment, a tenyerembe nézve észlelem az üvegdarabot, ami a kézfogásunkkor került oda. A fény felé emelem a kettőnk vérével átitatott darabot, és próbálok rájönni, hogy milyen üzenetet hordozhat, de nem jutok eredményre, így csak a zsebembe csúsztatom, és amikor úgy érzem, hogy már van elég erőm, felkelek, hogy hazainduljak. Ennyi elég volt mára bőven.