Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -

Néha elereszti a füle mellett az illemtani szabályokat, ha tudja, hogy nem olyan környezetben mozog majd az elkövetkezendő időszakban, ahol szentírásként kell kezelni azt. Mint például a mugli hangversenyeken- noha az elegancia és a jólneveltség követelmény, sokkal lazábban kezelik a szabályokat például hozzájuk, aranyvérűekhez képest. Mondjuk az az ő mulasztása, hogy nem számított rá, Mr. Selwyn eleve diszkrét meghajlással fogja viszonozni a hirtelen támadt leszólítását. Egy pillanatra összeszalad az a szépen ívelt szemöldöke, csak hogy utána ellágyuljon és újból végigterüljön az arcán a kellemesebbik mosolya. Még ezzel együtt is lerí róla, milyen szörnyen fiatal, tényleg csak egy fiatal lányka. Előre nyújtja a gondosan manikűrözött kezét az üdvözlés gesztusaként.
- Ne haragudjon, a jómodor nem ezt diktálta volna. - Gyorsan bocsánatkérőbe olvad az a mosoly. - A nevem Machay Adél, nagyon örvendek! - Jómaga is enyhén megdönti a fejét üdvözlésképp, kecsesen, épp csak annyira, hogy ne tűnjön a gesztus behódolónak. A háta egyenes, mint egy deszka egész idő alatt.
- Nem szándékoztam megzavarni a kikapcsolódását, csupán... - De nem fejezi be egyelőre, csak megrázza a fejét, most már semlegesebb, de végig udvarias, kedves arckifejezéssel. Nem szokása tartósan mosolyogni, nem akar nevetőráncokat ideje korán.
- ... nem tudtam nem észrevenni, hogy a szomszédom pont Ön. - Érzik, hogy még gyerek, csintalan a viselkedése, kicsit csitris, mégis ismeri a mértékletesség fogalmát, ami a viselkedését és a szavait illeti. Egy átmeneti zóna a nehezen viselhető tinédzserlány és a fiatal felnőtt nő között.
- Mindig egymagában élvezi a koncerteket, Mr. Selwyn? - Egyelőre esze ágában sincs arrébb állni, a nagynénje sem tűnt fel, hogy begyűjtse őt. Joanna valószínűleg épp egy következő kirándulását tervezi a baráti csoportosulásával. A kedves, de széllel-bélelt nagynénje már csak ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Hangos csattanás hangzik fel mögötte az ajtó zárása után. Magda nyugodt, kellemes mosollyal az arcán ingatja meg a fejét. Az egy szem kislánya, a legtöbb fejfájása forrása végre egyszer jól csinált valamit: vége van a lábujjhegyen járásnak, a gond már a múlté. Persze Adél érzelgősködött, hogy szeretné eltemetni, de felőle aztán nyugodtan. Részéről elégedett az eredménnyel- Madlen Krise-nak eggyel kevesebb indoka lesz bármiért is a nyakukra lépni. Nem mintha szó és tett nélkül hagyná, hogy az anyósához hasonlóan kemény kezű nő sarokba szorítsa őket. Magdalena Flaviu szemrebbenés nélkül veszi fel a kesztyűt bármikor, és jelenleg megkockáztatja, nincsenek is olyan rossz pozícióban. Az esküvő sikeresen zárult a lánya botrányos közjátéka ellenére, és William... A kedves, drága William, hogy ő mennyire kedveli azt a férfit!
Ráérős léptekkel halad a magánklinika folyosóján. Mielőtt ideérkezett, természetesen értesítette a vejét, hogy jó lenne, ha hazatámogatná Adélt, szebben venné ki magát a gyógyítók és ápolók előtt. Mindig van, aki pletykálkodjon, muszáj hát adni a látszatra még ilyenkor is.
Apropó látszat! Hihetetlen, hogy Adél az ő lánya, ráadásul negyedvéla, és még mindig nem sikerült a férjét a kisujja köré csavarnia. Valamit nagyon elrontott a nevelésében, ha ez a drága gyermek ennyi mankóval a tarsolyában sem képes megszelídíteni és becsalni a hitvesi ágyba a férjét. Nem kellett hozzá túl sokat gondolkodnia, elég volt a kislánya neurotikus arckifejezését üdvözölnie ahhoz, hogy tiszta legyen a kép: ezek ketten még mindig nem többek az idegeneknél. Milyen kár, lassan pedig a tényleges unoka megfogantatásán kellene ügyködniük. Ez a kis intermezzo jelentéktelen most már, de a továbbiakban aggodalomra adhat okot, ha Adél nem felel meg az elvárásoknak, és nem szül hamarosan egy Krise-Machay utódot a két családnak. Minden egyezség alapja a megfelelő cserekereskedelem, és eltekintve az olyan kis döccenőktől, mint a veje börtönviselt múltja, vagy a lánya kéretlen fattya, nagyon is elvárás, hogy látszatra ez a házasság is tökéletes legyen egy tökéletes fiúval. Legalábbis a férje ragaszkodik egy fiúunokához, de hát Ilya és a mániái. Magában el is hessegeti a dolgot, miközben befordul a sarkon a felvonók felé lépdelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

- Óh! - Könnyed eleganciával ignorálja az indulatos szavakat, és torpan meg, miután sikeresen egymásnak ütköznek a vejével. Még rá is fröccsen némi a forró kávéból, de nem adja jelét, hogy különösebben zavarná. Helyette máris előveszi a pálcáját, és rövidesen már mind Will, mind ő teljesen tiszták, mintha az előbbi kis koccanás meg sem történt volna.
Magda arca mosolygós, láthatóan kiegyensúlyozott, vidám.
- Kedvesem! Nagyon örülök, hogy sikerült idetalálnod! Megjegyzem, itt nem a legjobb a kávé. - Kicsit halkabbra fogja a hangját, mielőtt a folyosón mászkáló néhány ápoló meghallja, hogy kritizálta a jó kis automatás kávéjukat, amivel egyesek teljes műszakokat képesek végigvinni.
Szinte választ sem várva karol bele Williambe a maga lendületes, energikus stílusával, és egyenesen a liftek felé kezdi kormányozni magukat.
- Adél most zaklatott egy kicsit. Velem tartasz a büfébe egy némileg konszolidáltabb kávéra? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Will jelenlétével néha úgy érzi, kapott a saját fia helyett egy kis szórakozást. Dominik a szeme fénye, az ő kis drágája, és tökéletesen eleget tesz minden elvárásának. Will is ugyanilyen simulékony és kezelhető a szemében ezidáig, csak egy kicsit... problémás. Persze ettől Magda még ugyanolyan szeretettel fordul felé és valahányszor meglátja akár a szikráját is, hogy Willnek kell némi támogatás, nem rest a megfelelő eszközökkel ezt megadni neki, hogy még jobban magához édesgesse.
- Semmi különös, csak egy kicsit összeszólalkoztunk. - Legyint hanyag eleganciával, miközben kiszállnak a liftből a földszinten, és egyenesen a büfé felé kormányozza magukat. Természetesen, mint minden ebben a magánispotályban, ez is esztétikus, letisztult, drága és diszkrét hatást kelt. A sütemények helyben készülnek, a kávé illata fenséges és minőségibb az automatába tuszkolt porkávéknál.
- Ülj csak le, kedvesem, mindjárt jövök. Mit kérsz? - Mert Magda gondoskodó, meghallgatja a veje óhajait és ahhoz mérten cselekszik, hogy aztán később hasonló kaliberű szívességeket hajtson be rajta. Mint most is: a kedvességének ára, hogy pesztrálja a lányát és eleget tegyen az egyébként magától értetődő kötelességeinek férjként, de korán fel kellett ismerje, hogy Will másként nőtt fel, mint ők. Ami nekik természetes, ennek a férfinek terhes lehet.
Percek múlva csatlakozik a vejéhez egy tálcával, rajta az innivalókkal és saját magának mindenképp beszerzett egy süteményt is. A cukor a gyengéje. Nyilván, ha Willnek is volt ilyen óhaja, nem hagyta parlagon heverni.
- Az igazat megvallva elég feszült volt, mikor megérkeztünk. De persze ez mindenkinek sokkal előnyösebb így. Egy gonddal kevesebb. Viszont az volt az érzésem, hogy... megeshet, én értem félre, de nem alakul minden a leggördülékenyebben közöttetek... ? Ah, nevezd anyósi féltésnek, de igazán nem szeretném, hogy ne találjátok meg a közös hangot Adéllal. A lányom olyan kicsike még; lehet, hogy ez a gátoló tényező... ? - Egyáltalán nem zavartatja magát, természetes mozdulattal tolja közelebb a cukortartót Willhez, miközben ő maga a süteményt kezdi fogyasztani. Benne van a finoman félbe hagyott megjegyzésben a kérdés is: mesélnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Nyugodtan kavargatja a kávéját, még egy hümmögést is megenged magának a hallottakra egy biccentéssel egybekötve. Igen, ő is attól félt, hogy a kislányt végül fel kell ruházzák majd a Machay névvel, mert Adél enged a botor, semmiből jött ragaszkodásának. Csendben nagyon is örül, hogy a természetes szelekció intézkedett helyettük, és nem kell kínos kérdésekkel foglalkoznia, vagy a Krise család jogos számonkérésére megoldást keresnie.
Az azonban határozottan meglepi, hogy a tanár talán még képben van. Szépen ívelt szemöldökei értetlenül szaladnak össze, szemei kérdő fénnyel villannak Williamre.
- Ezt kifejtenéd egy kissé részletesebben? Tudomásom szerint Jean-Paul Baptiste megszakított mindenfajta kapcsolatot az én kicsikémmel. Miről maradtam le? - Ugyan szivélyes a modora még mindig, de van benne egy gyanakvó él is. Maga vette at a levelet a bagolytól szilveszter előtt, maga bontotta fel. Aztán maga küldte tovább Bagolykőre a lányának, hogy végre minden ostoba ábrándtól elvegye az ő drága kicsi csemetéje kedvét. Valami elkerülte folyton árgusan figyelő szemeit, és ennek nem örül most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Anyai türelmet gyakorol, hagyja, hogy Will kifejtse, mire gondol, mi van benne. Ez volt sokáig a nevelési taktikája, míg a gyermekei kicsik voltak: hagyta, hadd fejezzék ki önmagukat, de ez nem jelentette azt, hogy maradéktalanul mellettük is állt minden hisztijükben. Adél esetében kifejezetten hagyta, hogy tomboljon a lánya, de nem szorította keretek közé, nem mutatott neki irányt, mert nem látta az ambíció szikráját sem benne. Időpazarlás lett volna formálni őt.
Will megint más eset, a veje, egy idegenből lett családtag, egy anyátlan férfi, akinek láthatóan jólesik, ha figyelmet szentelnek neki. És Magda kész megadni neki a hiányzó kedvességet és odaadást, ha ezért cserébe egy kezesbárányt kap.
Úgy tűnik, a báránykája rémeket kezd látni, vagy keveri a valóságot a módosított emlékeivel. Nos igen, Magda tudja pontosan, mi történt, de nem állt érdekében közbeavatkozni. Tudja, hogy William kis szeretője kozmetikázott egy kicsit a veje emlékein, miután a lánya szeretőjét arcon ütötte egy üveg alkohollal. Az inas mindent elmondott, elvégre ez is a munkaköri leírásának része: ha a ház úrnője füleket akar mindenütt, és szemeket mindenhova, akkor ennek engedelmeskedniük kell. Magda előtt nagyon kevés dolog maradhat rejtve, akár házon belül, akár házon kívül.
- Nos, afelől megnyugtathatlak, hogy a vendéglistán nem volt rajta, de nyilván ezt te is tudod. - Elgondolkodva szel a süteményből egy újabb kis szeletet a villájával, a hegyére tűzi, kicsit megforgatja, miközben beszél. - És arra is gondom volt, hogy a biztonság megfelelő legyen. Ha álruhában jelent volna meg, tudnék róla. Főleg, hogy az aurori kíséret is átvizsgált minden gyanús elemet. - Nem lehetett esküvő néhány pingvinkosztümös majom auror nélkül Magda legnagyobb sajnálatára.
- De tovább megyek. Én és Ilya mindenkivel, szó szerint mindenkivel váltottunk néhány szót. Még Júliával is. Ugye így hívják? Nagyon helyes kislány, pezsdítően talpraesett. - Mint mondtam, Magda előtt szinte semmi nem marad titokban.
- William, édesem. - Végre elengedi a kávéját és a süteményt is. Ezeket valószínűleg nem most fogja befejezni. - Nevezz bolondnak, de tényleg azt gondolod, hagynánk, hogy a lányom közelébe menjen? És Adél valóban  szereti még? Egyvalamit teljes bizonyossággal meg tudok válaszolni neked: Jean-Paul nincs a képben. Mi több, szilveszterkor megfenyegette a lányomat, hogy feljelenti, ha a közelébe megy. Őrültségnek és abszolút logikátlannak tartanám, ha ezek után megjelenne a színen. Ha okos játékos lett volna, azonnal elveszi Adélt. Akkor már mi sem tehettünk volna semmit. Ehelyett kidobta. Jean-Paul maga is rájött, hogy egy tizenéves csitri nem jövő, és bármikor meghurcolhatják kiskorú megrontása miatt. Nem fog visszajönni. De, ha vissza is jönne... - Magdalena Flaviu ritkán hagyja, hogy megkeményedjenek a vonásai, de ebben a pillanatban teljes premier plánban látható, milyen egy anyatigris, ha fenyegetve érzi a kölykét. - ... gondoskodnék róla személyesen, hogy az legyen az utolsó dolog, amit megpróbál. Nem érhet és nem is fog Adélhoz érni. - Van a szavaiban valami végleges, súlyos, eldöntött.
- Mellesleg, kedvesem, elég rövidlátó vagy, ne haragudj.  - Most már enyhül az arckifejezése, a kedves, anyai mosolya is visszatér a maga melengető valójában. - A lányom kellemetlenül sokat beszél rólad. Még, ha nem is szeret még, kifejezetten érdeklődik irántad a maga gyermeteg módján. Miért válnál hát el, ha semmi sem veszélyezteti a házasságod, és elkezdtek kialakulni a dolgok? Mondd meg nekem, drágám? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

- Persze, ezt nem is vonom kétségbe. - Ráhagyja, mi mást is tehetne? A hangja viszont megfelelően empatikus és kellemes ahhoz, hogy őszintének hasson. - Nekem úgy tűnt, határozottan jól hatott rád Júlia közelsége. Kisimult az arcod, még a tömeget is jobban elviselted. Büszke voltam rád. - Könnyed mozdulattal simít végig William kezén, szeretetteljesen hunyorítja mosolyra a szemét is a szája mellett. Magában megdicsérte a kislányt, mert akármit is csinált a vejével, tökéletesen kapóra jött, és valljuk be, megmentett egy esküvőt is, ha már ott volt. Alkalomadtán meg kellene keresse ezt a Júliát. Felkarolni akár, ha tényleg van benne potenciál, és vevő rá.
- Nem is kell eljátszanod. - Újból hátradől a székén, és legurítja a kávéja maradékát, hogy a továbbiakban a süteményére koncentrálhasson.
- Bízd magad rám. A társasági köröket én és Adél kezeljük majd. A lányom ebben gyakorlottabb nálad és hamar fel fogja találni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Amennyiben tényleg elindul a lavina... - Szórakozottan kapja be az utolsó falat süteményét, hagyva egy kellemesen elnyújtott szünetet a mondat két csücske között. - ... te csak egy gyászoló, de a közönségtől elzárkózó férj vagy, drágám. Akit szörnyen megviselt ez az eset. Akit nem lehet zavarni a részvétnyilvánításokkal. Aki egyébként sem a nyilvánosság embere, és ezt abszolút meg kell érteniük, főleg, hogy szépen áttereljük majd a reflektorfényeket Adélra. Ő pedig képes parancsra sírni. - William már tapasztalhatta Adél eme káprázatos tehetségét a Kállayval történt kis intermezzókor.
- Egyébként pedig olyan, mintha azt feltételeznéd, Bogolyfalva ettől lesz hangos, pedig nem hallottalak még arra panaszkodni, hogy gratuláltak volna a pubban az apaságodhoz. Abban a faluban elég sok hozzátok hasonló él, édesem. Visszavonult, csendre vágyó mágusok, külföldiek, változatos társaság, és a nagyja nem feltétlen tudja, kik vagytok. A pletykaforrások másutt vertek tábort, őket pedig nyugodtan rám bízhatod. Megígértem, hogy segítelek titeket, és ehhez tartom magam, William. - Magda stabil asszony, és tartja magát az adott szavához. Ha megígérte, hogy mindenben fogja majd a kezüket, amiben szükséges, véghez is viszi ezt bármi áron.
- Bizonyíték nélkül suttoghatnak bármit. A bizonyítékot valószínűleg nemsokára elhamvasztják és átadják az édesanyjának, hogy eltemethesse akarata szerint. Bizonyíték nélkül vádaskodni pedig merész kihívás a Machay és a Krise családok ellen. - Nem jó ujjat húzni egyikkel sem, mert a pofon gyorsan és precízen csap le a kotnyelesekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Magda úgy van vele, hogy amíg ilyen kedves szavakkal le tudja nyugtatni a hisztis vejét, addig imádja őt. Egy kedves gyermekre emlékezteti, akinek csupán figyelem kell, és ehhez kreál egy kis közjátékot. Nem túl nagyot, de elegendőt ahhoz, hogy a felnőttek figyelmét felkeltse. És ó, Magda ad neki figyelmet, minden egyes alkalommal. Ilya egyszer már rászólt, hogy ne legyen folyton ilyen anyáskodó Williammel, de nem tehet róla, nem is akar ellene- William szinte könyörög érte, hogy a szárnyai alá vegye és elhallgassa minden zsörtölődését- egy bizonyos pontig.
Az viszont már kevésbé szórakoztatja, hogy túlontúl érzelmi síkra terelődik a dolog, és a veje próbál menekülni az elkövetkezendők elől, a magába zuhanni készülő lánya elől. Az arca kedvessége monoton unalomba fordul át, egykedvűen pillant a vele szemben ülő fiatal férfire.
- Azt, amit a szerződésben vállaltál, drágám. A férje leszel, akár tetszik, akár nem. A lányom egy hasznavehetetlen, elkényeztetett, ostoba kis liba. Mit vársz? Karoljam fel és hagyjam, hogy tizennyolc évesen is a vállamon sírjon? Nincs benne ambíció, nagyravágyás, nincs benne semmi olyan, ami érdemessé tenné a minimális figyelemnél többre. Szeretem, mert én szültem, de ideje, hogy a saját lábára álljon és ne másoktól várja a megoldást. Én is elvesztettem előtte két magzatot, mégsem sírtam tele a párnám. - Elkezd szedelőzködni, feláll, nyilvánvalóan itt részéről befejeződött a beszélgetés.
- Majd abban az iskolában szerez barátokat, ha végre megtanulta, hogyan kell. Egyelőre csak ahhoz ért, hogyan legyen elviselhetetlen és közveszélyes. - Színtiszta irritáltság cseng ki a hangjából, nagyjából olyan, mint mikor először találkoztak a Várnegyedben Petrével és Williammel, és rá kellett szóljon Adélra.
- Szedd össze, vidd haza, adj neki egy nyugtatót, vagy altatót, és a többit majd megoldja ő. Ne törődj vele túl sokat, édesem. A végén még neked is a nyakadon marad teljesen indokolatlanul. - Begombolja az utolsó gombot is a kabátján, elsimít egy-két ráncot a szöveten, és vállára veszi a táskáját.
- Most pedig, ha megbocsátasz, megbeszélésem lesz. Kellemes napot, William drágám! - A jómodor jegyében ugyan még megvárja William viszonzását, de nem szándékszik itt maradni a továbbiakban. Elég időt pazarolt a haszontalan gyerekére, hogy lassan ácsingózni kezdjen a hasznos után - távozás közben ilyesfajta gondolatok fogalmazódnak meg a fejében. Úgyis olyan rég látta Dominikot!

Ez alatt az emeleti szobák egyikében egy üvegpohár darabkái hevernek a földön, miután nekivágta az ajtónak azt. Az anyja fejéhez akarta igazából, de addigra már bezárult Magda mögött az ajtó. Szörnyen megalázott, dühös, és elkeseredett volt. Még zsong a feje, túlságosan tudatában van annak, hogy már nem nő benne egy gyerek hétről hétre. Az ápoló óvatosan nyit be a szobába, ő maga viszont a füle botját sem mozdítja erre. Csak fekszik oldalra dőlve az ágyán, indulásra készen. Fel sem pillant, csak tudatosítja, hogy a pohár ismét egy egésszé állt össze, és gyógyszereket raktak le a feje melletti éjjeliszekrényre. Kedves hang kéri meg udvariasan, hogy vegye be őket, aztán csukódik az ajtó, és ismét egyedül marad.
Lassan felkönyököl, hezitálva nézi a bogyókat. Fertőzés ellen, elővigyázatosságból. Na igen... Nincs ereje gondolkodni- egy hajtásra legurítja mindet, és visszadől a párnájára. Valahogy haza kellene jusson innen, ha már az anyját kirúgta a szobából. Valahogy...
Az a nagyjából fél óra, amíg Will és Magda odalent beszélgetnek, pont arra elég, hogy a Magda által kért és odakészített nyugtató kifejtse hatását. Ha végre Will feltalál a szobába, egy elég zsibbadt, félig kába Adéllal szembesülhet, aki összegömbölyödve fekszik az ágyon, gyakorlatilag készen arra, hogy hazavigyék, csak kicsit fel kell még húzni ülő, majd állóhelyzetbe, hogy menetkész legyen. Meg cipőt sem ártana húznia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Még a szeme sem nyílik ki azonnal az ajtónyitásra, csak megrezzennek a szempillái. Zsibbadt. Tudja, hogy ez nem normális, mi több, az hogy olyan mintha víz csorogna a végtagjaiban, emelni sem bírja őket, félelmetes. A tudata hol tiszta, hol jótékony köd bódítja. Akármit is adtak neki Magda kérésére, elég erős, hogy rongybabát csináljon belőle.
Will kérdésére megpróbál ugyan felülni, de csak a hátára tud fordulni, bágyadtan bámulva a mennyezetet.
- Nem tudom... - A hangja gyenge, álomittas. Végre Will felé próbál nézni, ha az közelebb jön. - Segítesz felülni? - Nem tud magától ez biztos. Még a karját is nagy munka megmozdítania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Bizonytalanul megrázza a fejét, de még azt is igen lassúnak, álomszerűnek érzékeli, miközben gyenge mozdulattal megpróbálja megfogni Will kezét. Végül sikerül, de nem sok erőt tud kifejteni, nagyjából teljesen a férje húzza fel ülő helyzetbe. Dezorientáltan, most már zsongó aggyal pillant fel Willre, szó nélkül tűri, hogy az állánál fogva vizsgálgassák.
- Nem tudom... Az ápoló behozta... az antibiotikumot... meg vitaminokat... ? Nem tudom... - Gyenge próbálkozást tesz, hogy megrázza a fejét, de nem megy. Inkább nekidől Will vállának, mielőtt megpróbálna felállni, de az se működik zökkenőmentesen. Nagyjából semmi sem úgy megy, mint ahogy szeretné.
- Mi van velem? - Nyöszörgi elhagyatottan, miközben második próbálkozásra fel tud állni Willbe kapaszkodva, de erősen imbolyogva. Tétován körbenéz, láthatóan az éjjeliszekrényen próbál beazonosítani valamit. Ott viszont nincs egyéb, mint egy apró urna, nem nagyobb egy kávésdoboznál. Megpróbál előbb felé nyúlni, de aztán visszahúzza a kezét bágyadtan pillantva le a saját ujjaira. Nem biztos benne, hogy stabilan tudná fogni.
- Elteszed nekem? - Nem akarja, hogy összetörjön, vagy hogy innentől kezdve bármi baja essen. Csak haza akarja vinni magával, és kitalálni, hogyan tovább ezután?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- A műtét másnapján -

Bambán felpillant Willre, kiskutyaszemekkel próbál értelmes fejet vágni- sikertelenül. Még mindig úgy fest, mint egy betépett ember. A lábai néha megremegnek, de így, hogy Will tartja a derekát, egy fokkal biztosabban áll a lábán. Egyébként csomagot tekintve mindene bent van a kézitáskájában, köszönhetően a tértágító bűbájnak.
- Oh... - Felettébb értelmes reakció, miközben még mindig makimajomként kapaszkodik a férjébe. - Még... sosem téptem be eddig. - Azért néha megáll elgondolkodni a szavakon, de összességében legalább a beszéde érthető és koherens. A mozdulatai már inkább hasonlítanak egy részegére, aki a kocsmából ingadozik hazafelé. Ebből kifolyólag komolyan fontolóra kell vegye, tud-e járni, de végül csak nagyon elgondolkodóan megrázza a fejét.
- Vigyél. - Inkább kér semmint parancsol, de a 'kérlek' ugye hiányzik a szótárából, cserébe ott van a hangsúlyában és a nagy szemeiben, amik még mindig elgondolkodóan próbálnak rájönni, mi a fene történik vele. Egyrészt ijesztő, másfelől leveszi a válláról a gondolkodás súlyát, és ez megnyugtatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vattai Júlia
- a W&J veszekedés másnapján -

A délutáni teázásra az esküvő szervezése alatt szokott rá igazán. Madlen és az angolos berögzülései hoztak némi kellemes frissességet a mindennapjaiba a megannyi apró döccenő mellé. A teaház egyik kellemes, süppedős foteljében foglal helyet, előtte kávé, és egy, még üres, szintén kényelmesnek látszó másik fotel. Meghívta Vattai Júliát egy kellemes kis beszélgetésre ugyanis.
Végignézve zaklatott vején tegnap, idejét látta ismét változtatni egy csöppet a dolgok menetén. Épp csak egy picikét, annyira, hogy William a jó vágányon maradjon, és továbbra is csak annyira legyen kiegyensúlyozatlan, amennyit még kezelni lehet. Ennek a kényes egyensúlynak pedig ez a tehetséges kislány kulcsfontosságú szereplője, akárhogy is nézi. Ideje összeismerkedniük.
Míg vár a lány érkezésére, rendel egy szelet hamis dobostortát is, kivételesen szabályt szegve az édesség kerülésére vonatkozóan. Alapvetően nem túl édesszájú, de a dobos az dobos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Épphogy befejezi a sütemény felét, mikor végre betoppan a várva-várt hölgy. Nyugodt mozdulatokkal teszi le a süteményes kisvillát, még gyorsan megtörli a szalvétával a szája szélét, aztán felemelkedik, hogy fogadja a kéznyújtást, arcán sugárzó, meleg mosollyal.
- Júlia, drágám, nagyon örülök, hogy el tudtál jönni! Foglalj, helyet, kérlek! Kávét, teát, süteményt? - Közben egy laza, könnyed mozdulattal int a pincérnek, hogy rendelni szeretnének. Természetesen állja, hiszen ő hívta ide Júliát, magától értetődő, hogy a vendége.
- Remélem, nem tartalak fel, vagy rángattalak el valami fontos mellől? - Noha az arckifejezése csöppnyi aggodalmat sem sugall, inkább kellemes és baráti, mint egy joviális anyuka, aki épp a lánya barátnőjével készül összedugni a fejét, hogy szülinapi party-t szervezzenek a gyermekének.
Egyelőre még nem vág bele a mondandó közepébe, hadd oldódjon a hangulat kissé, Júlia is érkezzen meg fejben is, kicsit engedje ki a gőzt, már ha van benne. Nem sietnek sehová, részéről biztos nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nagyszerű, nagyszerű! Sok sikert hozzá, csak ügyesen! - Elégedett, főleg Júlia bájmosolyával és a ténnyel, hogy legalább megerőlteti magát, hogy kedvesen és simulékonyan viselkedjen. A jó modor, és főleg az okos hozzáállás mindig is előkelő helyen szerepeltek a fontossági listáján a céltudatosság, határozottság és leleményesség mellett.
Végül kellemesen hamar el is hagyják a felesleges manírokat és üres frázisokat, Júlia in medias res vág bele a kis megbeszélésükbe. Magda szemei huncut mód összehúzódnak, a mosolya elégedett színezetet ölt, eltűnik belőle a báj is, de még mindig kedves, csupán már sokkal őszintébbnek hathat.
- Semennyit. - Az utolsó falat dobostortát komótos elégedettséggel veszi a szájába, és rágja meg, majd nyeli le, hogy folytassa a megkezdett gondolatmenetét. - Azt szeretném, ha beszélgetnénk a vejemről, és a kislányom meg Willel alkotott érdekes háromszögedről. Mert roppant érdekes... és természetesen mondanom sem kell, teljesen elfogadott ki nem mondottan. Hisz mindketten felnőttek vagyunk, drágám, nem kell mellébeszélnem neked. Ha William veled érzi igazán jól magát, nekünk semmi kifogásunk ellene. - Most a kávéja következik, hogy újabb szünetet iktasson be, és hagyjon némi esélyt Júliának kételkedni, esetleg hitetlenkedni, vagy épp elcsodálkozni, ha szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Magda szemei hol a süteményre, hol Júliára pillantanak, lustán váltakozva, mintha abszolút ráérne. Valójában minden egyes alkalommal egyre több és több részletet fedez fel Júliával kapcsolatban: milyen fiatal, milyen rendezettek a vonásai, de még mindig meg-megrezzennek a meglepettségre. Tetszik neki Júlia merészsége, ahogy beleáll a helyzetbe, és esze ágában sincs behódolni. Bárcsak az ő kedves kislányában is megvolna ez a jó tulajdonság ilyen formájában.
- Persze persze. - Legyint némileg félresöprően a kijelentésre. Tud róla. Nyilván. Adél a családi birtokra is behozta azt a problémásnak tűnő fiatalembert és ő egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy ismételten egy kolonc került a képbe. - De úgy vettem észre, veled igen jó viszonyt ápol a kicsikém, míg William... nos, tudjuk, mi történt az esküvőn. - Visszahelyezi a kávéscsészét a kis tálkájára.
- Szimpatikus megoldást választottál akkor. - És persze az inas nem felejtett el beszámolni róla neki. - Ám attól félek, Williamünk memóriája megrázta magát. - Magda nem is tudja, mennyire így van.
- Summa summarum - A kávét egy kissé arrébb tolja, ujjait összefűzi, könyökeit feltámasztja az asztalra, és az állát az összefűzött ujjaira fekteti, hogy Júliával farkasszemet nézhessen. - szeretném, ha megmaradnátok a jelenlegi felállásban. Nagyon kedvező volna. Nem azt kérem, hogy távozz a képből, hanem, hogy mindenképp maradj még egy darabig. Persze... - Egy pillanatra megáll, a szemében táncoló fény pedig acélosabb színezetet ölt. - ... ha unokám születne, nagyon szeretném, ha Adél lenne az édesanyja. - Annak ellenére, hogy pártolja William viszonyát (jó stresszlevezetésnek tartja), soha, egyetlen szóval sem mondta, hogy a gyermek ne a lányáé legyen. Ez számára is legalább olyan fontos, mint Madlennek a vérvonal.
- Természetesen nem kérem ingyen a jóindulatod, Júlia. Egy kellemes egyezség alapja a kiegyenlítettség. Érdekelne, mit kérsz cserébe azért, hogy némileg őrködj a két kis drágám nyugalma felett? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak még jobban kiszélesedik a mosolya. Júlia érti, hogy meddig mehet el, remek! Sejtette, hogy ez a lány értelmes és értékes lesz a terveiben, főleg ha sikerülne rávennie, hogy egyengesse kissé a két kis drágája útját.
- A labilitása a legszebb benne. Értékes, kedves kisgyermekké teszi. - Szórakozott mozdulattal dől hátra a fotelben, kezeit a karfára helyezi. Kedves keresztanya lenne belőle.
- De visszatérve a kérdésedhez, kedvesem... Mit szólnál kezdésnek a karriered egyengetéséhez? És persze megszabadulhatnánk attól a csúnya, aurori ügytől is. Nem kell azt tudnia senkinek, miért vittek be, nem igaz? Rosszul mutatna a portfóliódon. - A jó öreg kétélű értelmezések: az oldaladon is állhatok, vagy ellened is fordulhatok. Ebben az esetben mindenképp felkarolni szeretné a lányt.
- Őszintén szólva nem érdekel, ha megromlana vele a románcod. - Tárgyilagos hangnemet üt meg. - Nem gondolom, hogy az örök szerelmet találtad meg a vejemben, drágám. Kedves fiú, okos, és szörnyen labilis. Te határozottnak és erősnek tűnsz, céltudatosnak. Inkább a törekvéseid támogatnám, semmint az időszakos kapcsolatod. Szeretem oda átcsoportosítani az erőforrásaim, amiben jövőt is látok. Benned, kedvesem, van potenciál. Nos, érdekelne, hogy legyen egy pártfogód? Szívesen megnyitok előtted jó néhány kaput ez esetben. - Ráadásul nem csak Magyarországon. Magdalena Flaviu keze elnyúlhat a határokon túlra is, ha a helyzet úgy hozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kornél és az apróságok
- Happy International Women's Day (on actual 8th of March) -
Fresh out of the arms of her husband

Tagjaiban kellemes zsibbadtsággal, de teste minden kecsességével szedi a lábát, be a térre, hogy elkerülje a több, mint két ember tömeget a művészboltban. A jó reggeli indítás után tele van endorfinnal, önbizalommal és az sem zavarja, hogy a nyakán egy elég látványos lila folt illegeti magát, ami ugyan valamelyikük megszeretgetésének a jele, inkább úgy néz ki, mintha valaki megütötte volna Adélt. Hogy melyik a kettő közül, azzal nem foglalkozott öltözködéskor. Még jó, hogy mindig van nála váltásruha, mert elnézve Will szokásait, ezentúl sűrűn fogja cserélni a ruhatára egy részét sajnos.
Az első meglepetését a hirtelen tudatosuló látvány okozza számára: egy érett férfi, három kisfiú, és virágokat adogatnak. Meg kell rázza egy kicsit a fejét, még a napszemüvegét is feltolja a feje búbjára, hogy leessen Ipkovich Kornél személyének ténye. Mégis mi folyik itt... ? Nyilván elfelejtette, hogy nőnap van az egyéb elfoglaltságai miatt, úgy hogy tündöklő mosolyával az arcán, de némi értetlenséggel megfűszerezve lép közelebb a fura négyeshez.
- Kornél, micsoda kellemes meglepetés! Mit csinálnak idekint? Gyakorlati óra? - Mosolyogva pillant le a gyerekekre, akik közül azért az egyik nem is olyan gyerek már. A Warren-gyerek kifejezetten iskolaérett tinédzsernek tűnik. Elképesztő, hogy valószínűleg alig 4-5 év korkülönbség választhatja el a fiútól, de mivel soha nem látta a saját unokatestvérét élőben, és csak a nevük került fel a hévízi családfára, fogalma sincs, hogy épp az unokaöccsével néz farkasszemet. Csupán a halvány bizsergés tudatja vele, hogy talán ez a gyerek nem teljesen ember. A másik kettő teljesen hétköznapinak tűnik, még az arcukon feltűnő verekedés nyomai is annyira normálisnak hatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Épp ezért - Egyetértően biccenti meg a fejét Júlia felé. - szeretném biztos megfigyelés alatt tudni. Látod, tudtam, hogy okos lány vagy. Sokkal életrevalóbb, mint az én kicsikém. Bárcsak tanulna tőled egy picit. -  Színpadias sóhaj hagyja el az ajkát. Nagyon jól tudják mindketten, hogy Magdának édesmindegy, mit tud vagy nem tud Adél, legalábbis Júlia könnyen kitalálhatja Magda gondolatait ezzel kapcsolatban a puszta nonverbális kommunikációjából.
- Természetesen. Szeretném, ha biztos mederben haladna az aurori kiképzésed. Ha szeretnél egy kifejezett mentort magadnak, azt is elintézhetem neked. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni az aurorparancsnokság főnökét. - Mi másra gondolt volna? Kár aggódni, Júlia titka elég jól őrzött érték, még nem érte el a Machay-füleket. Vagy Magda taktikusan direkt beszél kétértelműen, hogy Júlia idegein táncoljon.
Júlia szavai igazak, meg is állítják egy pillanatra a nőt. Magda nagyon szépen öregedik, az arca még mindig üde, viszont ott van már rajta az idő nyoma. Nem a vasfog okozta foltok, hanem a bágyadt napfény utáni csókok. A szemei alatti gödröcskék kissé elmélyedtek, de nem undorítóan, csak amolyan, a negyvenes évei végét taposósan. Az arca elgondolkodó, és a szemeiből is hiányzik a fiatalkori vakmerő tűz, viszont az árgus kémlelés mindenkor ott ül benne.
- A vér minden és semmi egyben, kedvesem. Vegyük példának Williamet. Ő jelenleg ugyanolyan probléma, mint az én kis Adélom és az a nem kívánt zabigyerek voltak. William börtönviselt. Ilyenkor az aranyvér sem segít túl sokat. Ellenben a megfelelő patronálással ő is maga mögött hagyhatja ezt a kellemetlenséget, és te, drágám, még bőven felemelkedhetsz a sorainkba. Azt gondolhatnád, hogy a Machay család prominens, de mi is vékony jégen táncolunk, mióta az anyósom, Galina bekerült a családba. Az emberek még mindig zárkózottak a vélákkal szemben, így a sógoraim és sógornőim bátornak mondhatók velem együtt, hogy az előítéletek ellenére hozzájuk mentünk. Ha megfelelő hátszelet adok neked... sok dolog változhat. - Felszusszant, hogy jelezze, vége a hosszú monológjának, teret hagy Júliának levegőhöz jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A szája széle alig láthatóan megvonaglik a titulus hallatán. Krise asszony, ennél messzebb nem is állhatna tőle a pozíció. Csak papíron házasok, és mind neki, mind a férjének ott vannak a maguk kis játékszerei a színfalak mögött, bár, hogy most merrefelé fog változni a viszonyuk, roppant jó kérdés. Figyelembe véve a tegnap estét és a ma reggelt, talán nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ilyen helyzetbe gabalyodnak.
Tündöklő mosollyal fogadja el a virágot a nálánál jóval magasabb úriembertől, egyenesen felfelé nézve a szemeibe.
- Nagyon köszönöm, csodaszép! - És az illata is kellemes. Hiába, nőből van, a rózsát pedig különösen szereti. A frissen visszakapott vélaereje elégedetten dorombol a bőre alatt, enyhén meglökve a szépségét egy kicsit, felfelé a skálán. Amikor Adél elégedett, tündököl. Egyidőben ezzel az aprócska fortéllyal, látni vél egy csodálkozó szemvillanást a Warren-gyerek részéről, de nem teszi szóvá. Nem az ő dolga elmagyarázni, mi történik, majd Zója felvilágosítja, hogy vélaként mi merre hány méter. Helyette a másik két fiúra irányítja a tekintetét - szerencsétlenek kissé elnyíló szájjal néznek rá a virágok fölött. Nem állja meg egy félmosoly nélkül.
- Milyen segítőkészek vagytok, igazán bájos gesztus mindőtöktől, hogy gondoltok ránk. Az előkészítős lányoknak adtatok már? - Itt visszafordul Kornélhoz egy gondolat erejéig. - És a Tanár Úr meglepte már a csodás menyasszonyát a mai napon? - Az a fajta női cinkos mosoly ül az arcán, ami tettekre bíztat, rosszban sántikálásra, titkos, lopott csókokra Cassyval, akár egy rosszcsont barát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mr. Selwyn
- a Willel való kibékülés után -

Már levitte a holmija nagyját a házba hajnalban. Nem volt szüksége a pletykás-árgus tekintetekre, de valószínűleg a túlnyomó részét beképzeli - szinte egy ember sem elég érdekes, hogy sokáig róla beszéljenek, csak a figyelemhajhászokat szeretik csak azért is kínozni és verbálisan keresztre feszíteni az emberek. Jelenleg a háta közepére sem kívánna egy ilyen kínzatást.
Gondolataiba mélyedve támaszkodik az erkély korlátjára, pont ott, ahol a múltkor Dwayne rajtakapta záróra után. Ezúttal sem zavartatja magát túlságosan, hogy arrébb menjen, elvégre holnaptól már odalent fog időzni többnyire a házban. Az egyetlen zavaró tényező talán a fel-le mászkálás, de ha cserébe nyugalmat kap és nulla kíváncsi tekintetet, akkor ez egy nyerő döntés. Csak Willt kell elkerülnie, főleg a tegnap és tegnapelőtt lezajlott beszélgetéseik után. Futólag átszalad a fején, hogy a kastély milyen hihetetlenül csöndes, pedig általában egy-két prefektust, vagy Dwayne-t, esetleg a gondnokot ki kell kerülni, ha csendes levegőzésre vágyik egy tilosban járó diák. Apropó a gondnok...
Mr. Selwyn csöppet sem olyan, mint amilyennek a lányok fantazmagóriáiban gondolta.
A talpig úriember tükre, visszafogott, stabilitást sugárzó kiállással bír. Sokkal... nyugodtabb? Talán ez a jó szó rá, igen. Szóval sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint azt elképzelte. Aki feladja a saját apját, valamiért úgy hitte, sokkal vadabb vérű, sokkal lobbanékonyabb, valamiféle morbid igazság bajnoka, feltűnési viszketegségben szenvedő alak.
De nem, abszolút nem ezt az érzetet kelti benne a nálánál egészségesen idősebb férfi. Jobban belegondolva talán a nyugalom az első szó, amire asszociál vele kapcsolatban. Vajon ma este is kint járkál? Néha látja az iskolában, de borzasztóan ritkán, belegondolva. Éjszaka úgy emlékszik, csak egyszer hallott susmust, hogy a gondnok is járőrözik, de nem futott bele. Azon kevés alkalomkor, amikor találkozik a tekintetük, akarva-akaratlanul is udvariasan biccenti meg a fejét köszönésképpen felé. Érdekes ember, de hallgatag. Vagy pont ez az érdekes benne, hogy alig lehet kihúzni belőle két szót harapófogóval. Vajon egyszerűen nem tud társalgást fenntartani, vagy inkább jó hallgatóság és ismeri a 'lakat van a számon' fogalmát?
Elég messze elröppennek a gondolatai, még a figyelme is kihagy a bentről érkező potenciális zajok iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mélázásából egy kellemes, udvarias hangszín rázza fel. Azt hitte, megúszhatja az estét egyedül, de ezek szerint a kastély sosem alszik, a magányos lelkeket mindenképp utol kell érje valaki.
Kisvártatva megfordul, csak hogy a közönyt meglepettség váltsa fel az arcán egy pillanatra, majd a csintalan tinédzserlány félmosolya.
- Mr. Selwyn. Hát ismét összefutunk... - Micsoda egybeesés, hogy pont a hallgatag gondnok járt az eszében, s lám, meg is jelent, mintha megidézte volna. Micsoda klisé lenne. Teljesen természetes, hogy Seth-nek dolga van éjszakánként az iskolában, elvégre, amit a diákság nappal szétver, az javarészt neki köszönhetően válik elérhetővé reggelre újból. Mondjuk a gondnok kezében fityegő furcsa szemüveget nem tudja, mire vélni, de azt diktálja az újkori gondolkodás, hogy senki ízlésére nem lehet egyenes kritikát tenni, maximum ügyesen becsomagolt észrevételt, ha nagy ingerenciát érez rá.
- Dehogy, dehogy, csatlakozzon nyugodtan, elég nagy az erkély mindkettőnknek. - Művidámság, az évek alatt begyakorolt rutin eredménye. Akik nem akkora társasági pillangók, mint az a néhány tucat aranyvérű, akik ebben a kastélyban mozognak, aligha jönnek rá, hogy épp szemernyi vidámság sincs sem a hangjában, sem a szemében. Seth érzékeiről csöppet sem tud, így könnyen lehet, hogy számára nyitott könyv a viselkedése.
- Szokásos éjszakai helyzetfelmérés? Mennyi mindent tettünk tönkre a mai napon? - A humor a legjobb hangulatkeltő, szokták volt mondani, sőt a legegyszerűbb csevegési formák egyike is

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nincs épp olyan késő, Bogolyfalva távolinak tűnő fényei valószínűleg a még nyitva tartó pubtól, éttermektől származnak, meg a közvilágítástól. Vajon Will ma dolgozik? Fel kellett volna pofozza, így utólag belegondolva. Vagy mégsem. Csak abban biztos, hogy felzaklatta az egész beszélgetésük.
- Mhm, érthető. De biztos akad egy-két próbálkozó zsenipalánta, aki mégis játszadozna a varázslataival? - Mindig vannak, akik feszegetik a határaikat és megpróbálnak benyúlni az oroszlán tátott szájába is. Bátor vagy botor, azt a végkimenetel dönti el többnyire.
A felajánlás kissé meglepi- ezek szerint tovább bámulta az illendőnél azt a szemüveget.
-  Szabad? - Már csak reflexből is megkérdezi, mielőtt utánanyúlna és egy 'Köszönöm' keretén belül az orrára illeszti.
Először természetes kíváncsiságból adódóan a férfit veszi szemügyre vele. Egyenletes struktúrát mutat a szemüveg, talán némi disszonancia, de az lehet fáradtság is, ki tudja, talán ott sincs valójában, csak úgy fordította a fejét, rossz szögben. Viszont saját magára átirányítva a pillantását már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Szétesett szálak, foszlányok, néhol összegabalyodott csomók, zilált szerkezet. Ez adódhatna a vélaságából is, azzal tisztában van, de most, hogy terhes, vannak napok, amikor egy papírszél okozta vágást sem tud meggyógyítani rendesen, vagy sehogy.
Más napokon pedig tökéletesen kiegyensúlyozott.
Lassan lehúzza magáról a szemüveget, és visszanyújtja Seth-nek enyhén elkomorult arckifejezéssel.
- Nos... Akár lehetne rosszabb is. - Valójában sokkal rosszabb. Tehetetlen türelmetlenséggel tűri hátra az egyik arcába lógó hajtincsét, miközben kiereszti a bent rekedt levegőt.
- Ha megkérhetem, ne említse a gyógyítónak. Nemsokára ... megoldódik úgyis. - Fűzi hozzá csendesen, visszafordulva inkább Bogolyfalva fényei felé, most már nem is próbálva leplezni a fáradtságát, fásultságát, a reménytelenségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ez amolyan inspiráló-tanárosan hangzott. - Nem bírja ki, hogy ne kuncogjon egy kicsit. A jó mentor ismérve a szaktudása, és hogy képes ezt szórakoztatóan, megihletően átadni a jövő generációjának. Seth olyan nyugodt magabiztossággal képes nyilatkozni, hogy akarva-akaratlan felruházza őt ezzel a jó mentor sztereotípiával fejben.
A jókedve sajnos csak addig tart, amíg a saját, totál káosz manaáramlásával nem szembesül. Titkon nagyon reméli, hogy nem szaladgál szabadlábon még néhány ilyen eszközzel bíró diák vagy tanár ebben az iskolában, mert akkor már lenne legalább egy erős gyanúja, miért tudja minden második nyomorult, hogy terhes.
Hosszú másodperceken keresztül hagyja megülepedni a csendet maguk között, de végül Seth felé fordul, kifújva az eddig bent rekedt levegőt.
- Ismer ellenszert genetikai betegségekre? Mert az lenne most a legnagyobb segítség... egy számomra fontos személynek. - Színtelen a hangja, mégis a szemei tökéletesen érthetően tükrözik a fáradtságot, a félelmet, és a haldokló reményt, amit a gyógyítók minduntalan megpróbáltak elfojtani, még Will is. Mégis, ha megkérdezik, segíthetnek-e, kibukik a kérdés akarva-akaratlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Valószínűleg, ha olyan tanárai lettek volna a kezdetektől, mint Seth, még idejében esélye kínálkozott volna, hogy jobb mederbe kormányozza az életét, de még innen sem késő visszajönni.
Nehezen rángatja elő a szavakat, meg kell rágnia, hogy aztán szabadon ereszthesse a mondat teljes súlyával őket. Szonja beteg. Szonját nem tudják megmenteni, az Edwards nem kegyes és idővel meggyógyítható dolog, ezt Will is megmondta. Van, hogy nyersz a lottón, van, hogy veszítesz. Ő most vesztett, mégis képtelen ebbe csak úgy beletörődni. Hiába várja ezen a ponton mindenhonnan a segítséget, csak nem akar megjönni, csak nem akarja senki újraírni a varázslás szabályait. Egyszerre keseríti el és... valami, amit sose bírna kitapintani magában, de ott van, a természetéből fakad: megkönnyebbül tőle. Nem kell elgondolkodnia rajta, hogyan vállalná a felelősséget egy beteg gyermekért, hogyan idomulna az élete, a mindennapjai Szonja speciális helyzetét követve. Egyszerűbb, hogy a természet megoldotta helyette a felelősség kérdéskörét.
Melengető belenézni a hasonlóan szomorú szemekbe, mert egy kevéssé ismert személy olyan mélységű megértést sejtet, amire nem számított. Egy pillanatra átmelegednek tőle az ujjbegyei. Sajnos Seth sem mindenható, hogy felülírja a természet törvényeit, és megszüntessen egy eredendő hibát a gépezetben. Fakóvá tompul a tekintete, miközben visszafordul a falu távolinak ható fényei felé.
- Lehet, élnem kellene a lehetőséggel... - Csak úgy motyog, maga elé, szinte szórakozottan könyökölve a kőkorláton. - Tudja... - Noha nyitva a szája, nem jön a mondandója folytatása. Még néhányszor ki-be csukja, hogy végül ismét visszaforduljon tétován Seth felé. Mint aki nem találja a helyét.
- Valójában ez borzalmas... mert... A muglikhoz képest annyira fejlettek vagyunk, ezen mégsem tudunk változtatni! - Pengevékonyra préselődik a szája, keserű csalódottság itatja át a szavait. - Sosem fogom megérteni ezt... - Igyekszik nem arra gondolni, hogy előtte áll a döntés: két hét múlva vállalja az önkéntes abortuszt, vagy megszüli a gyerekét, és végignézi, ahogy meghal? A döntés az övé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Törékeny... Seth tökéletesen rátapintott egyetlen szóval a dolog lényegére. Gyerekkora óta ideges, izgága, őrültségeket csinál, _neurotikus_ . Ez utóbbit roppant mód szeretik felhozni a származásával egybekötve, a negyedvélák keresztje, hogy hajlamosak pszichiátriai esetekké válni szépség, tökéletesség, vágy ide vagy oda. Még, ha nem is dörgölik úton-útfélen az orra alá, _tudja_ , miket suttognak róla, a paranoid bebeszélése megérzi. Sokszor látja a szemükön, a családjáén, másokén, hogy mennyire... irtóznak tőle. Idegesíti őket. Valószínűleg Seth nem erre célzott, még csak nem is így fejezte ki magát, de neki rögtön ez fut át az agyán, amit megfeszül a kézfején a bőr egy pillanatra, ahogy erősebben markol a korlátra.
Az sem segít sokat az eleve elcsigázott idegein, hogy reménysugár helyett csak újabb megerősítést kap: ami jelenleg lehetetlen, az bizony lehetetlen. Mégis, egyelőre képtelen elhatározni magát, hogy elébe menjen a dolognak, ne várja ki a két hetet, és essen túl az egészen. Még két hét... Ismét nagyobbra nőne a méhében a kislány, de közelebb is kerülnének a megmásíthatatlanhoz.
- Hogy lehet egyáltalán megemészteni, hogy a leghumánosabb döntés szerint megöletem a saját lányom? – Nincs vád a hangjában, inkább őszinte segítségkérés egy hosszú, főleg önismereti folyamat során megválaszolható kérdéshez. Fogalma sincs, hogyan közelítsen a kérdés felé. Őszintén szeretné megmenteni Szonját, de bármerre tekint, nem lát erre módot, csak az összecsapó hullámokat a feje fölött. Hogyan lehet ennek bármilyen értelmet kölcsönözni? Nem hisz az olyan fellengzős gondolatokban, mint a ‘Nagyobb cél’, meg ‘Magasabbrendű terv’, mert itt egész egyszerűen nincs ilyesmiről szó szerinte. Voltaképp az egész egy rohadt nagy arcon csapás.
Először kissé értetlenül tekint le Seth felfordított tenyerére, de szó nélkül helyezi bele a sajátját. Életidegen számára ez a fajta gesztus. A saját anyja nem viseli el hosszú ideig a kiborulásait, az agonizálását, és nem sokszor tapasztalt együttérzést sem mások részéről. Először nem is nagyon tudja, mihez kezdjen vele, érzik a kezein az enyhe feszengés, hogy akár ki is kapná az ujjacskáit Seth nagyobb, markosabb tenyeréből, mégsem teszi. Ott tartja az emberi test melege, a közelségérzet, a fura, pillanatnyi megnyugvás, hogy nincs egyedül. Végül elernyed, tovaszáll az a kis szorongás is, ahogy másodpercről másodpercre nyugszik meg.
- Volt már hasonló helyzetben, Mr. Selwyn? – Mintha keresné a receptet másokban. Annyira gyerek még, és annyira tapogatózó, botladozó, noha előszeretettel játssza el a közönség előtt az úrinőt, valójában csak egy totyogó, akaratos, esetlen gyerek, aki borzasztóan makacs és szeretetéhes, nehezen kezelhető, és jelen pillanatban fáradt, hálás a mellette álló stabil nyugalom jelenlétéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mérhetetlenül jóleső az ítéletektől mentes emberi közelség, hogy valaki nem akarja felhánytorgatni, hol rontotta el, mit rontott el. Seth ezen oldala emlékezteti Willre. Nem kell a pódiumon felelnie a bűneiért, mert nem hibáztatják.
- Mégis annak érzem. – Megremeg a hangja, ahogy kiereszti a tüdejéből a levegőt, de továbbra is a férfi kezébe kapaszkodik, már-már fuldoklóként a szalmaszálba. – Tudja... Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne magamhoz ölelni. Láttam már kisbabákat az anyjuk karjában, a pihés kis fejüket... ahogy az anyjuk mellkasához simul. Azon tűnődtem, van a lányom megnyugodna, ha hallaná a szívdobogásom? Állítólag megnyugtatja őket. – Észre sem vette, mikor csordultak ki a könnyei. Csak elindulnak leperegni a porcelán bőrén a maguk komorságával.
Seth szavaira teljesen felé fordítja a fejét, s ugyan az elején valóban szinte felháborítónak tűnhetne a hasonlat, nagyon rövid idő alatt végigömlik a felismerés az arcán. Nem feltétlen érzi át, vagy érti meg teljesen, de a kapcsolódás, a párhuzam számára is nyilvánvalóvá válik főleg annak tükrében, miket hallott Seth Gareth Selwynről pletykák szintjén. Eltűnt pár évre, és mióta visszajött sem a régi.
- Ha visszaforgathatná az időt, és elölről kezdhetne mindent, megtenné? Átírná a saját történetét? – Néha foglalkoztatja a kérdés. Szeret eljátszani a fantazmagóriáiban, mi lenne, ha az apja szeretné, ha az anyja dédelgetné, ha megértésben nőtt volna fel, ha lennének barátai... Ha gyermeke egészséges volna... Ha az apja nem Jean-Paul lenne, hanem mondjuk... Mindegy, abszurdum.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Először meglágyul az arckifejezése, aztán a ‘szenvedés’ szó megfagyasztja a gyorsan jött, gyorsan ment melegséget benne. Egyre-másra visszacseng a fülébe Will utolsó mondata: ‘Adél, ennek a gyereknek nem szabad megszületnie, érted amit mondok?’ Akkor is értette, most is érti. De nem érzi. Amikor esténként most már elkalandoznak a gondolatai, és azon kapja magát, hogy gyerekdalokat elevenít fel az elméjében, próbálván megkeresni a rég elfeledett dallamot, amit még Eliza tanított neki talán... amikor játékok jutnak eszébe, a csapd-le-csacsi, az ec-pec-kimehetsz számolós... Nem tud szembenézni a gondolattal, hogy ezeket sosem fogja megtanítani a gyerekének.
- A racionális döntést kellene meghoznom. – Suttogja összepréselt ajkain keresztül. – De valami még visszatart. Nem... olyan könnyű belenyugodni. – Pedig ő is sejti, meg fogja hozni a helyes döntést, de ahhoz kell még egy löket, egy más helyről érkező. Seth remek társa a gyászban, de a döntés meghozatalához talán... igen, talán ideje lesz a nagynénjét meglátogatnia. Azt az embert, aki majdnem pontosan ugyanezt az utat járta végig évekkel ez előtt, és végül kitagadta a család, hozzáment a vélairtó férjéhez, és szült még neki két gyereket. Az egész családjuk egy elmebeteg mesehalom lehetne...
Mélázásából a pillanatnyi csend rázza fel. A fejét Seth felé fordítja, s már majdnem elnézést kérne a tapintatlan, lehetetlen kérdésért, de csak a szája kinyitásáig jut- hogy aztán rögtön bezárja a nagyon is kézenfekvő válaszra. Ne pazarolja menekülésre az erejét... Mikor változott gyávává? Mit tett vele ez az elmúlt néhány hét, hónap, ami így megtörte és undorító, fülét-farkát behúzó nyomorulttá tette? Érzi a bőrt megfeszülni az állkapcsán.
- Nem vagyok az a fajta. Tudja... a családunkban dekorelem szerepét töltöm be. – Nincs a hangjában neheztelés vagy különösebb érzelem. Tudja, amit tudnia kell, az ehhez kapcsolódó fájdalmát pedig gondosan el szokta zárni. Will persze nagy érzékkel bele tudott gyalogolni már néhányszor. Valahogy az az ember ráérez, hogyan tudja ott megrúgni, ahol igazán fáj. – Az ideális család az apám fejében egy intelligens feleségből, és egy csodás jövővel bíró fiúból áll. Én voltam a szépítés. A bátyám születése előtt az anyám kétszer elvetélt... Mindkétszer lánygyermeke lett volna. – Nem szeretne összeesküvés-elméleteket szőni, de ismerve az apja elveit, nem tud nem arra gondolni, hogy a meg nem született nővérei Ilya keze által lelték haláluk az anyaméhben.
- Miután Dominik világra jött, már teret adhattak az idealizált ‘egy idősebb fiú, egy fiatalabb lány’ modellnek, és lám, megszülettem én. Nagyon korán tudatosították, hogy nem töltök be fontos szerepet a családban. ‘Szép vagy, használd is. Légy túlélő, másképp nem fogsz boldogulni a társadalmunkban.’ Erre tanított az anyám, és ugyan szeret... Tudom, amit tudok. Hogy csak azért szeret, mert az ő testéből fakadok, de egyébként a gyermekideáljától nem is állhatnék messzebb. Kötelességből érez bármit is irántam. – Szusszant egyet, hogy a szürke, színtelen hangjának esélyt adjon pihenni egy másodpercre.
- Azért mondom el ezt, hogy értse, gyerekkortól megtanultam inkább szembemenni a csatával, semhogy védekező pozícióba kerüljek. – Az arca ugyanazt az elszánt, makacs határozottságot tükrözi hirtelen, mint a szavai. Azt a megveszekedett élni akarást és dacot, ami folyamatosan jellemezte sok cselekedetét, mióta jár és gondolkodik. – Abból már nehezebb kijönni, mint ha nem számítanak a támadásra, mert azt hiszik, túl beletörődő vagyok hozzá. Nem, ha a Machay-családba születsz, tanuld meg kitekerni a viperák nyakát. Mindannyian azokká válunk egy adott ponton, de nem szégyellem. Muszáj volt ott beléjük marni, ahol fájt. De... – Itt ismét visszaköltözik a bizonytalanság, az elesettség az arcára. - ... a lányomat érintő kérdés más. Ez olyasmi, ami egy átugorhatatlan fal. Ha tehetném... lehet, hogy visszaforgatnám az időt, hogy... vagy ne foganjon meg, vagy hamarabb meghozzak egy döntést, ami megkímélt volna ettől a fájdalomtól. – Nincs miért tagadnia. Ez is megfordult a fejében. Ha akkor, ott, Jeremy lakásán megissza az abortáló főzetet, sosem tudta volna meg, hogy beteg a lánya. Sosem kezd el kialakulni felé a kötődése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mondaná, hogy senki sem segít, nem tudnak, mert az a fajta segítség, amit Adél annak hisz, levenné a döntés súlyát teljes egészében a válláról, és megoldaná a problémát helyette. Nem segítség volna valójában, hanem babusgatás, hárítás, túlféltés. Csak azt ismeri, hogyan kell elkapni a pofont, aztán visszaadni, de megélni a fájdalmat és a sebeket, azt nem. Feldolgozni őket? Végképp nem. Ezért sem mond semmit Seth szavaira – túl fiatal, tudatlan saját magával szemben ahhoz, hogy megértse az üzenet igazi jelentését. De valamicske mégis átszivárog belőle a tudatán, saját értelmezésének határait jótékonyan feszegetve már pusztán az ellágyuló vonások és az empatikus szavak hatására. Nem mer rákérdezni, mi történt Seth-tel, túl intim, túl személyes lenne, mégis érdekli, és elraktározza magában csendben egy másik alkalomra, hogy ha már úgy érzi, biztonságos megkérdeznie, megtegye.
Marad még úgy fél órát, csendes visszafogott beszélgetéssel töltik az időt semmitmondó dolgokat előhozva a súlyos témák helyett. Némileg talán oldódik is a légkör... vagy nem. Elég nehéz megmondani ezek után, de mikor végre elválik a férfitől, valamilyen szintű megkönnyebbülést érez. Nem lett jobb a hangulata, nem változott semmi, inkább megtapasztalta, milyen, ha meghallgatják az embert, és nem süket fülek előtt sír, ordít, hisztériázik... könyörög. Egészen új élményként ragad meg benne a tapasztalás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- A terápiás nászút -

Madárcsicsergés.... helyett zuhogó eső, nyálkás hideg fogadja őket a kocsiból kimászva. A hegység egyik jól eldugott részén fekszik a számukra kijelölt villa, ahol a következő két hét masszív tortúrát fogják tölteni nászút címszó alatt. Maga a táj pazar is lehetne, ha épp nem egy nyálkás, hideg, nedves függönyként omlana rá az eső.
Összekoccan a fogsora, még a kabátját is fázósan összébb húzza magán, miközben Kálmán, az ő legújabb idegesítő árnyéka előlebegteti a csomagjaikat a csomagtartóból. Jöhettek volna Hop porral is, de nem, Andrássy grófnő meghagyta, a jobb kommunikáció érdekében nyugodtan autókázzanak egyet. Mintha ennyi kibékítené az elmérgesedett helyzetüket.
A bőröndjei lomha kutyák módjára lebegnek mellettük Will csomagjaival együtt; egyenesen felrepülnek, valószínűleg a hálószobákba. Ő maga kelletlen arccal lépi át a küszöböt, de odabent sem sokkal jobb a helyzet.
A villa falai kihűltek, a fogadórész nagy belterű, hűvös, márvány járólapokkal burkolt. Néhány dísznövényt helyeztek el dekorációnak, de egyéb nincs itt, csak a jobb- és baloldali falakon található ajtók. A balra nyíló a nappalit rejti, süppedős szövetfotelekkel és egy kihúzható, ággyá alakítható kanapéval a nagy kandalló előtt, míg a jobboldali a konyhát. A lépcső szemben van a bejárattal, mögötte továbbhaladva még egy kisebb könyvtárszerű dolgozószobát is elhelyeztek.
Az emeleten egyetlen háló van nyitva, a többit mágikusan lezáratta a grófnő, és ugyanígy egyetlen fürdőszobát használhat a páratlan páros.
- Meg fogunk így fagyni. - Elégedetlen, és ezt nem tervezi véka alá rejteni. Kálmán viszont elnézéstkér a fiatalúrtól és a kisasszonyától, az ő feladata eddig tartott. Hiába szól rá a lány ismét, hogy maradjon, hova megy? Kálmán visszaül az autóba, éy rövidesen magukra maradnak. A megázott Adél egyszemélyes vert seregként tér vissza a házba alsó ajkát rágcsálba, csalódottan és dühösen.
- Kitekerem annak a nőnek a nyakát ezért! Elküldött a legeldugottabb helyre és rohadjunk meg itt, mert válni akarunk. - Sziszegi igazi mérgeskígyóként csak úgy csavarva a hajából a vizet. Azt persze nem reklámozza, hogy erre a két hétre az apja elvetette a pálcáját, hogy ne szökhessen el semmi módon a büntetés-nádzútja elől. Gyűlöli Ilyát, sőt mindenkit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- A terápiás nászút -

Szerencsére Will motyogását nem hallja, csak a tisztán kiejtett szavait, másként már kommentálna. Miféle borsószem kisasszony? Csak megköveteli, ami jár neki alanyi jogon, a kényelmet, a luxust, az úri bánásmódot, nem ezt a kiszolgáltatott semmit.
- Ja... képzelem. - Inkább nem ismétli el a nomád életmódra vonatkozó sértéseit. Mostanra tisztában van vele, hogy Will a vademberek közül szabadult, ezért sem tud versenybe szállni az etikettel és az ármánykodással.
- Tudsz ebből tüzet gyújtani? - Egy teljességgel gyakorlati kérdés, mi több, reméli, hogy Will képes hasznos trükkökre, amiket neki most nélkülöznie kell a pálca hiánya miatt. Inkább csak leül a vizes üstökével együtt a sötéten ásító kanapé és a férje elé.
- Andrássy grófnő nem tudom, mit remél.... - De, tudja, de valahogy lehetetlennek tűnik megjavítaniuk a házasságukat röpe két hét alatt terápia ide vagy oda.