Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hány hetes a magzat... Honnan a halálból tudja? Csak nagyjából képes belőni, hogy... talán két héttel Dominik esküvője előtt? Talán. Ő se biztos benne teljesen.
- Nagyjából hét hetes. - Gondatlan, gyógyítóhoz se ment, meggyőzte magát, hogy a neve miatt több esélye van egy simlis alaktól bármiféle bájitalt venni, mint hogy a gyógyító ne árulja el a családjának, hogy felcsinálták. Ha kicsit alaposabban átgondolta volna, tudná, hogy van az a pénz, amiért egy gyógyító is képes hallgatni, és sokkal biztonságosabb kezek között lenne, mint most, egy nevenincs diáktól mindenféle gyanús löttyöt rendelgetve.
Afelett simulékonyan ellavíroz, hogy el akarja-e veszteni a babát? El akarja? Nem igazán számít önmagában, hogy van-e vagy sem ez a gyerek. Ha ezzel képes Jean-Pault majd magához láncolni, akkor számít. Ha amúgy is vele maradna, akkor nagyon nem, de mivel még semmi életjelet nem kapott a volt tanárától, egyelőre kénytelen megtartani a babát.
- A mentára. Kiütést kapok tőle. - Morogja kelletlenül, miközben lehunyt szemekkel próbálja visszafojtani az újabb ingert. Nem itt kellene összehányjon mindent.
- Milyen gyorsan tudod elkészíteni? - Most már hagyja, hogy a hangja megremegjen egy kissé, némi sürgetés is szorul belé. Az enyhe kifejezés, hogy utálja a terhessége ezen részét. Ő úgy képzelte, hogy átlavíroz rajta, kicsit meghízik, aztán pár hónap és leadja a felesleget, cserébe lesz egy tökéletesen egészséges utódja. Nem számolt az igenis nagyon valós testi tünetekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nem ártana komolyodnia, meg agyilag érnie egy csöppet, mert így a közeljövőben elég sokan elég sokszor húzhatják majd csőbe, és rohadtul nem az ő hibájuk lesz, hanem a tudatlan, túlféltett Adélé, aki sosem strapálta magát, hogy élelmesebben álljon a világhoz.
- Nem baj, kibírom. - Ah, mekkora áldozat, hát kibírja! Hercegnői nyelvén nem ez lenne az első, kellemetlenebb ízvilág...
Kissé elhúzza a száját a 24 órára, de nem kommentálja külön. Sosem volt penge bájitaltanból, azon tantárgyak közé sorolta, amit muszáj megugrani, de végtelenül unalmas és tök felesleges információkkal próbálja az agyát leterhelni. Nem maradt elég tér a képzeletének és a kreativitásának, valahányszor megpróbálta bemagolni azt a sok baromságot a mérgező növényekről, gyulladáscsökkentőkről... Bár a szerelmi bájital szekció megmozgatta a fantáziáját, de úgy volt vele, hogy akinek beépített love generátora van, annak ilyesmire sincs szüksége.
- Szólj, ha kész és találkozunk az iskolában. - Már készül is felállni, számára teljesen természetes, hogy a fizetség akkor jön, ha van áru is. Meg amúgy is, most már nagy ám a mellény, hogy elindult a folyamat, látszik a tartásán is: sokkal nyugodtabb, sokkal jobban árad belőle az az akaratlan, gusztustalan cukormázas érzés, amitől a férfiak és nők akarva-akaratlan megfordulnak utána az utcán, akár van az oldalukon társ, akár nem. Az a csöpögős érzés, amitől később, mikor senki nem lát, magadhoz nyúlsz és a szemeid elé képzeled a ringatózó csípőjét, a meglebbenő haját, a bájos mosolyát, az ajkait, ahogy a számodra lehető legobszcénebben duzzad vörösre, miután...
Ha ezt egy telivér véla művelné, valószínűleg már tömegerőszakot idézett volna elő, de egy negyedvélával még talán kibírható a helyzet. Vannak nála sokkal rosszabb félvélák is az iskola területén, neki csak minimális kontroll problémái vannak az erejével jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Jó lenne, ha inába szállna a bátorsága. Jó lenne, ha leesne neki, mikor kell befogja a száját és eltakarodni annak rendje és módja szerint. Nem képes mindezen alapvető készségek elsajátítására.
A defenzor keze egy ernyedt kart ér, a lány feje lelóg, mintha szégyenében a padlót bámulná. Nagyon küzd, tényleg, őszintén próbálja megkímélni önmagát a megaláztatástól, de képtelen rá. Egy-két másodperccel azután, hogy Warren megfogja a karját, a maradék erejével megpróbálja azt kirántani, és elfordulni a falat támasztva két tenyerével, hogy a következő másodpercben istenesen hányni kezdjen. Ha pedig nem tudja mindezt megtenni, sajnos Warrent fogja cipőn hányni, és persze saját magát. Egyik végkimenetel sem túl gusztusos.
A torkát érő megterhelés több, mint kellemetlen, az erek kidagadnak a nyakán, az arca vöröses árnyalatot ölt az agresszív kényszertől, hogy mindent kiadjon az üres gyomrából. Köhögve-csukladozva próbálja minél előbb abbahagyni, de legalább három hullámot él meg, mire két-három perc elteltével képes abbahagyni a gusztustalan folyamatot.
- Én megmondtam... - A hangja síri és minimum cérnavékony, a homloka pedig úszik a hideg verejtékben az erőlködéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Semmilyen ellenállást nem tanúsít, nincs is ereje hozzá. Örül, hogy nem rogy térdre helyben és nyalja fel a saját nadrágjával egyúttal a kisebb tócsányi hányást, amit kitermelt magából. Így aztán a padot érésekor csak nagy kortyokban képes újból szedni a levegőt, miközben próbálja feldolgozni, mit kérdeztek tőle.
De miért nem akarja ez az -elvileg- vadállat megölni? Mindig azt mesélték neki, hogy féljen minden Warrentől, mint a tűztől, mert lehet, nem éli meg a holnapot, ha találkozik eggyel is. Miért nem használja ki a kínálkozó alkalmat? Bár most az is megfordult a fejében, hogy miért is szült még két gyereket a nagynénje Dwayne-nek, mikor elvileg Dwayne veszélyeztette a testi épségét? Nem érti.
Azt viszont tudja, hogy a dac még mindig ott munkál benne, elvégre még mindig fogalma sincs róla, hogy ez a férfi nem akarja bántani, nem egy közveszélyes gyilkos, hanem csak egy defenzor, aki általában részeg kölyköket hajkurász fizetésért a kastélyban, és kioszt egy-két büntetőmunkát. Mint valami fogatlan, vén oroszlán.
Csúfos vigyorra húzódik a nyomorultul remegő szája széle. Még mindig hideg verejtékben úszik az arca, egy-két tincse hozzá is tapadt a halántékához. Már annyira megviseli ez az egész hányás téma, hogy naponta át kell élje, hogy a folyamatosan, mágiával barnára színezett haja is átvedlik vissza szőkébe.
- Csak azzal, ami a nagynénémmel történt évekkel ez előtt... semmi mással... - Továbbra is csak suttogni bír, mert a torka eleven az előbbiektől. Egy pillanatra talán elveszítette most a józan eszét, hogy kiböki az igazságot, de szokott lenni az a ritka momentum, amikor helyesnek érzi az ember kimondani a tényeket. Talán az sarkallja rá, hogy Dwayne is teherbe ejtette Zóját, az unokatestvére házasságon kívül született meg, Zója egyedül nevelte fel a gyerekét végül... A körülmények ijesztő hasonlósága meggyengítette egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Még mindig lüktető szemekkel mustrálja Warrent, várja, hogy leessen neki a tantusz. Valószínűleg most először és utoljára hagyta ezzel kapcsolatban eljárni a száját, és így utólag összvissz csak reménykedhet, hogy tényleg köztük marad ez az -egyelőre- aprócska információ.
A kérdés ahelyett, hogy normális válaszra sarkallná, inkább köhögő nevetést csikar ki belőle a jóízű fajtából. Úgy néhány másodperc múlva sikerül abbahagynia, hogy megingassa a fejét, és továbbra is erőtlen hangon suttogjon neki.
- Most... rángattak ki egy... előnytelen kapcsolatból... Maga szerint... elmondtam nekik? Az anyám... lehet, hogy rájött... Anyák... De, ha az apám... megtudja... Ha megtudná, ő maga... a saját két kezével... szedné ki belőlem a gyerekem. - Szusszant egy mélyet, lehunyja a szemeit, úgy folytatja.
- Ezért megyek férjhez... Mentem, ami menthető... Nem vagyok tökös, mint... Zója. Kell, ami jár nekem... És, ha ehhez alá... kell írnom néhány papírt... akkor legyen. - Az a már-már tébolyult elszántság, ami egy ideje átszövi az egész életét, megfeszíti most az állkapcsát is. Megköszörüli ugyan a torkát utána, de már nem folytatja. Voltaképp nincs mit taglalni ezen, hozott egy döntést. És abból, amit előadott, nagyon sokféleképp lehetne értelmezni a jelenlegi helyzetét változatosabbnál változatosabb eredményekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lassacskán lenyugszik a szervezete annyira, hogy már ne remegjen, csak a gyomra érezze kellemetlenül magát továbbra is. Egyfajta kellemes bizsergés indul ki az ujjbegyeiből, és mászik végig a karjain, a mellkasán; érzi, ahogy az izmaiból kienged egy eddig nem is realizált feszültség, és elernyednek az erőlködés megszűnése után. Szeretne így maradni még egy darabig, hogy kizárhassa a szervezete belső és külső változásait. Egyszerűen csak nagyon de nagyon vágyik már egy rohadt válaszra Jean-Paultól, hogy végre megszabaduljon az állandó pániktól, ami naponta többször megtalálja. Olyan, mintha egyedül navigálna a koromsötét éjszakában, és nem lenne mellette a társa. Borzalmas. Talán ideje lenne elmondania neki a gyerek tényét, de jobbszeretné élőben, hogy láthassa a férfi csillogó szemeit.
Dwayne hangja szinte otrombán rángatja vissza a jelenbe. Szüksége van pár másodpercre, hogy feldolgozza, mit mondtak neki, és lassan bólintással jelzi, hogy felfogta, tudja, itt biztonságban lesz. Nem, valójában képtelen elhinni; az apja keze az agyában élő paranoia szerint olyan messzire elér, hogy határokról, korlátokról nem is tud beszélni esetében. Nevezzük a gyermeki megfélemlítettségnek vagy esetleg valós alapokon nyugvó feltételezésnek, de Machay Ilyát szerinte semmi nem tudná megfékezni, ha a saját gyerekét vagy annak ivadékát akarná eltörölni az életből.
Mélázásából Dwayne újabb, már-már lovagias szavai rázzák fel. Egy másodpercre elgondolkodóan bámul bele azokkal a valószínűtlenül zöld szemeivel a defenzoréiba, hogy aztán szinte pökhendin, Machaysan vigyorodjon el a következő másodpercben.
- Nem ilyen tragikus a helyzet, maradjon már. Ő is akarta a gyereket, természetesen. - Mármint Jean-Paul. Aki nem a férje lesz. De nyilván akarná, ha tudna róla, mert Adél rávenné, hogy akarja, még ha nem is akarja. - Voltaképp minden sínen van. És a gyereknek jó apja lesz. - Jó börtönviselt. Egyébként pedig tényleg sínen lesz minden, ha Will is és ő is megkapják a jussukat, és cirka három év múlva rendben különválhatnak. Addig pedig nagyon szeretne mindent csendben megoldani, lehetőleg Will tudta nélkül megszülni a babát és minél több időt tölteni Jean-Paullal. Biztos benne, hogy a párja meg fogja érteni ezt a különleges helyzetet, amibe beleerőszakolták a szülei.
- Nos? Még mindig meg akar büntetni? - Igen, most már határozottan pofátlan a mosolya. - Legitim okom volt levegőzni, láthatja. - És érezhetően témát terel. Volt az előbb egy pillanatnyi megingása, de már egyáltalán nem biztos benne, hogy erről beszélnie kell, hogy van ideje és luxusa gyengének lenni. Nem fog ez az ember semmiben sem segíteni, hiszen nem is ismeri. Csak magára, és majd Jean-Paulra számíthat, és ez így van jól. Értelmesebb most elaltatni Dwayne figyelmét, semmint később akár magyarázkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Fázik, éjszaka van és éktelenül türelmetlen. Eleve napok óta stresszes a gyűrű miatt, bár az anyja azt mondta, eloltja majd ő ezt a tüzet, csak előtte még üvöltött vele egy sort a felelőtlenségéért és a fékezhetetlen nyelvéért. Mi van, ha az a nő - legyen akárki is- tényleg egy Krise? Mi van, ha nem blöffölt, és Adél most rúgott fel egy remek házassági lehetőséget? Magda magán kívül volt a haragtól, és hosszú idő óta ismét migrénes fejfájás kezdte kínozni azon a délutánon. Adél, az ő kis ketyegő óra lánya, aki bármely pillanatban előzetes bejelentés nélkül képes felrobbanni, másszor pedig úgy viselkedik, mint aki a legtisztább elméjű emberek egyike. Egyelőre fogalma sem volt az anyjának, hogy fogja elvarrni ezt a megbokrosodott szálat.
Ő maga nem aggódott ennyire: egyrészt dacból, mert csakazértsem, másrészt ő számított volna már aznap egy kulturált levélre, amiben felbontják az esküvőt, ha Madlenhez visszakerült a gyűrű. Semmi ilyen nem történt, így hát maradt, hogy körömrágva várja a végzet beteljesülését, ami eddig a napig sakkban tartja.
Will kellemesen későn futott be, és titkon reméli, nagyon hamar fog távozni, az udvariassági körök után mondjuk. Az úgy feljavítaná az amúgy pocsék hangulatát. Már a ruháiban sem bízhat ugyanis, a mellei zavaróan érzékenyek és egy leheletnyivel szűkebbé vált a melltartója. Kezd nagyon elege lenni az egész gyerek-témából. Megszabadul egy problémától, most meg jön több más!
A birtok ma tele van rokonokkal és családi barátokkal - Ily egy kisebb karácsonyi partyt rendezett, főleg a genetikai kutatóintézet elnökségi testületének tagjait, és a szűk családi kört meginvitálva, de így is cirka ötven főre rúg a résztvevők száma, plusz a személyzet. A hátsó kert már sötétbe borult, az idő morózus. Ónos esőt ígértek mára, inkább töltené bent az idejét a melengető kandalló közelében, mint idekint a kabátjába burkolózva, és még így is fázva.
- Will, miért rángattál ki ide? Nem beszélhettünk volna odabent? - Kifejezetten grumpy és látványosan húzza a száját, miközben összébb próbálja húzni magán a kabátot, vagy ha lehet, eggyé válni a szövettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Az évek alatt már olyannyira érzéketlenné vált a családja csillogása iránt, hogy az egész karácsonyi dekor fakóságba hanyatlik számára. Defokuszált tekintettel bámul az egyik, tündérmanókkal feldíszített fára, csak hogy Will hangja kicsalogassa révületéből. Tekintete kutakodó, nem érti, miért szeretne egyedül maradni vele. De az is lehet, hogy nem kell különösebb feneket kerítenie a dolognak- indokok nélkül is jöhetnek ilyen megnyilvánulások, végül is össze fognak házasodni, vagy mi a szösz. Mindezek ellenére a napokban tartó állandó aggódás és pánik ott motoszkál az agya hátsó részében. Vajon tud a gyűrűről? Ha igen, miért nem szólt? Ha nem, hol a gyűrű? Nem juthat vissza Madlenhez.
- Hát... Itt vagyok. - Érződik az enyhe bizonytalanság a hangjában. Nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal pedig végképp nem, ami ezután elhangzik. A szemében némi félelem, de még inkább gyanakvás és értetlenség ébred.
- Miféle kérdés ez? Természetesen komolyan gondolom. Mindketten betartjuk a magunk egyezségét, és idővel mindenki megy a maga dolgára a saját pénzével. - Enyhén türelmetlenül tekint fel a nálánál jóval magasabb és masszívabb férfira. - Mi ez az egész, Will? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Csend.
Az a fajta üresség telepszik meg közöttük, amit a világűr ismerhet csak. Hosszú perceknek tűnő másodpercekig nem mozdul, nem ad ki semmilyen hangot. Gondolkodik, és közben belül felbugyog benne a hányinger. Ezúttal nem a terhessége, hanem a hirtelen rátörő pánik okozza, kegyetlen erővel.
Tudja.
Most már ő is fájdalmasan tisztában van vele, hogy Will tudja. Elvitte hozzá az a szuka? Netán mástól jutott vissza hozzá? Madlen adta neki vissza? Nem, nem, az kizárt, akkor biztosan felbontotta volna már a vénasszony az eljegyzést, ugye? UGYE?
Hosszú, szaggatott, mély levegőt vesz. Még mindig nem szólal meg, csak öntudatlanul arrébb dülöngél a fény felé. Az arcán lágy bábjátékot űznek a tündérfények, szinte betegessé varázsolják az arcélét és a rózsákat a két orcáján. A vér csak úgy dübörög a szervezetében, hogy ellássa a méhében növekvő kis élősködőt.
Az agya kellemetlenül üres, miután végigpörgette a lehetőségeket a fejében. Akármi is történjen, nincs oka letagadni, ami történt. Még mindig meg tudja mutatni az emlékeit zárt ajtók mögött, ha megvádolnák hazugsággal.
- Elejtettem a karácsonyi vásárban. Aztán pedig az orrom előtt lopták el. - Még nem tereget ki minden részletet, de a szája belső felére ráharap. Érzi a seb fémes ízét; jóleső szusszanással konstatálja, hogy az ismerős, emlékek okozta düh enyhülni kezd a vér halvány ízével. Ugyanakkor az émelygése nem csillapodott semmit. Muszáj behunynia a szemét egy pillanatra, hogy erőt vegyen magán. Még jobban remeg, de már nem a hidegtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Talán kellett volna... Igen. - Minden csepp önuralmára szüksége van, hogy egyenletessé regulázza a hangját, megfelelően vegye a levegőt és ne túl keményen rakjon képzeletbeli pontot a mondatai végére. Hogy tárgyilagosnak hasson, de ne hidegnek és érdektelennek. Hogy racionálisnak tűnjön, ne erősködőnek és bizonygatónak. Nem mondhat se többet, se kevesebbet a tényeknél. Sokat fecsegni mindig halott ügyet jelent.
- Viszont én vesztettem el. A megtalálás felelőssége is az enyém, úgy gondolom. - Milyen nemesen hangzik. Kár, hogy Magda viszi ezt a szálat elsősorban és nem ő. Kár, hogy nem vetette rá magát arra a kis féregre, mikor megtehette volna. Most már késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Hmmm? - A barátaival... A mijeivel? Azzal a kis akasztanivaló gyíkkal? Hiszen jól viselkedett eddig, de miért, miért muszáj előhúzni belőle fenyegetésekkel az idegtépő, cinikus picsát?
- Szóval az a kis fojtani való, mocskos tolvaj hozzád tartozik. - És ím, megjelenik a valószínűleg Júlia által is körvonalazott undorító vigyor. Megnedvesíti az ajkait a nyelve hegyével, miközben megingatja a fejét.
- Tényleg azt gondolod, hogy szó nélkül hagynám, hogy egy ujjal is hozzám érj? - Mordul fel a torka mélyéből, mintha valami vadállat lenne, pedig se animágiája, se egyéb, állatokhoz fűződő jó tulajdonsága nincs, csak ő maga egy hisztérikus vadorzó, ha elpattan az agya. A vigyor is szinte azonnal leolvad az arcáról. Erőviszonyokat tekintve nyilvánvalóan Will lenne túlsúlyban jelenleg bármely helyzetben, de ez nem jelenti azt, hogy ne próbálná kikaparni a férfi szemeit, ha az tényleg be akarná váltani a fenyegetését.
Ha volna rendes önuralma, ráült volna a szájára. Nincs ilyesmije.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Ideje sincs meglepődni jóformán, mert az események túl gyorsan követik egymást: egy másodpercre rávillan a tekintete Will arcára, még épp elkapja, ahogy megváltozik az a borzasztóan izgató arc, és már repül is hátra a szúrós bokrok közé össze-vissza vágva a kezeit és az arcát. Egy abszolút ronda nyekkenéssel ér földet, még a ruhája is megsínyli: felhasad a combja mentén egészen az alsóneműig, ahogy megpróbál feltápászkodni lángoló tekintettel.
- MEGÖ -
- Jézusom, drágám, jól vagy? - A semmiből villámgyorsan mellette terem Magda, ujjai szakszerűen tapadnak Adél eljárni készülő szájára. Nyilvánvalóan követte az eseményeket. Magda szinte mindig megneszeli, ha baj van készülőben; ez most is így történt, mikor látta a fiatalokat távozni a hátsó kert irányába. Hallott minden egyes szót és magában eldöntötte, hogy ha Will nem lökött volna egy kifejezetten finomat a lányán, ő maga adott volna két jókora anyai pofont a gyerekének később. Nem elég, hogy Adél elvesztette a jegygyűrűjét, még Williamnél is kellett kikössön, és szégyenszemre a lánya meg kiprovokálta ezt az atrocitást is.
Az arca feszült, mosolyra sem akarja húzni a száját most, annyira haragszik az egy szem lányára.
- Menj és cserélj ruhát, drágám. És szedd magad rendbe. Na gyorsan gyorsan! -
- Mégis hogy képzeled, hogy-
- Adél! - Magda hanghordozásában benne van, hogy ha még egy szót szól Adél, ő maga üti meg itt helyben.

Fogait csikorgatva mered Willre villámokat szóró szemekkel. Remeg az állkapcsa a dühtől, az arca egészen állatias indulatokat közvetít, és a szeme vörösbe fordul át, tiszta jeleként a zaklatottságának. Azonban nem mer szembeszállni sem az anyjával, sem... sem... Szaporán szedi a levegőt. A düh mellett most már tiszta félelem is csillan a szemében. Sosem emelt rá kezet még idegen férfi. Soha. Megremegő ajakkal fordul meg a sarkán és szelel el gyakorlatilag az oldalajtó felé, hogy minél láthatatlanabbul osonjon fel a szobájába végrehajtani az anyja parancsait.

Magda ezzel szemben beinvitálja Willt, mintha mi sem történt volna, és ha odabent lesznek, biztos a kezébe nyom majd egy üveg italt, hogy legalább pár órára eltörölhessék ezt az újabb, undorító incidenst, amit ismét csak Adél okozott. Kezd a migrénje kiújulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda felé fordítja a fejét, de nem mond semmit a kirohanásra egyelőre. A hallba kiszűrődik a vidám csevegés zaja a tágas nappaliból. A hozzájuk lépő inas úgy áll ott, mint egy szobor, de Magda hamar elküldi inkább egy italért ezúttal a saját részére. Ismét visszafordul a teljesen érthetően kiborult Williamhez.
- Megértelek. Adél nem... könnyű eset, ez tagadhatatlan. - Közben finoman, alig érve Willhez, elkezdi kalauzolni bentebb, a könyvtárszoba felé.
- A lányom gyerekkora óta... kicsit izgatottabb a többieknél. Ez mostanában hangsúlyosabbá vált, mióta... nos, ezt nem akartuk feltétlen kiteregetni, de... lépnünk kellett, nehogy az ujja köré csavarja az egyik tanára. - Színpadiasan sóhajt, miközben kinyitja Will előtt a könyvtárszoba ajtaját és betessékeli magukat, amennyiben a férfi hajlandó követni őt egészen eddig. Nagyon ügyel rá, hogy ne zavarja a személyes terét túlzó érintéssel, mi több, azon felül, hogy az elején a könyökénél fogva egy picit irányba állítja, hozzá sem ér. Érzi, hogy pengeélen táncolnak.
Rámutat az egyik fotelre a dohányzóasztal mellett, és amennyiben William elfogadja, helyet foglal vele szemben.
- Az eset igen kínos. - Folytatja a történet kibontását. - A bűbájtan tanára a Beauxbatonsból... illetlenül közeledett felé, és sokáig nem tudtunk róla. Adél még kislány, nézz rá, azt se tudja, mi a szerelem, de azt gondolja, megválthatja a világot és övé a legszebb szerelem a földkerekségen. Az ilyen fiatal lányokkal a legnehezebb, mert nem látnak a saját szemellenzőjüktől. Kénytelenek voltunk lépni a férjemmel és kiragadni abból a toxikus környezetből. - Hagyja megrándulni az arcát, mintha az egész történet emléke is mélyen felzaklatná.
- Adél még mindig szerelmes abba a férfiba, de nyilvánvalóan nem engedhetjük, hogy kihasználják a lányunkat anyagi haszonszerzés céljából. - Végre komolyra vált az arckifejezése. - Ha választanom kell, hogy egy felkapaszkodó, a lányomat esélyesen zsarolásra használó emberhez, vagy hozzád adom Adélt, akkor nem kérdés, hogy rád esik a választásom. Csak annyit kérek, hogy aludj erre még egyet. Igen, vannak negatív tulajdonságai, de kinek nincsenek? Sajnos azt tanulta meg leghamarabb, hogyan kell feleselni és ezt nem tudtam kinevelni belőle. Ez az én anyai mulasztásom. Viszont felnőttek vagyunk mind, még ő is, ha nem is úgy viselkedik. Senki... nem fog megszólni téged, ha teszem azt... másutt is találsz boldogságot. Nem csak egy jól elrendezett házasságon belül. Adél makulátlanul teljesíti a társasági elvárásainkat, és fiatal, lehetnek gyermekeitek. De senki nem kötelez benneteket a boldogtalanságra, William. -  Szusszanva engedi ki a levegőt. Magda jelenleg fél. Fél, hogy William tényleg felbontaná a házasságot, és akkor el kell mondja a férjének a lányuk feltételezhető terhességét. És nem akar belegondolni, milyen mély lesz a szakadék, amibe ez a botrány belelökné őket pár lábbal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Minden rezdülést, minden potenciális visszajelzést árgus szemekkel les. El kell rejtenie a fürkésző tekintetét ugyan egy adag mímelt idegesség, csalódottság mögé, amit a lánya körüli 'botrány' fölött érez, de legalább ennek leple alatt érezhet egy kortynyi megnyugvást, amint Will vállaiban mintha enyhülni látszana a feszültség, tán még az arcvonásai is összeszedettebbé válnak. Nem állja meg egy anyai félmosoly nélkül.
- Nem téged gyűlöl. Minket. Kivetíti rád? Abszolút, de nem a személyed ellen irányul, hanem ellenem, és a férjem ellen, de főként Ilyát érinti. Adél azt hiszi, nem szereti őt az apja, ami teljes képtelenség. A férjem rajong a lányunkért, de korán megfogadta, hogy nem fogja engedni bármiféle botrány kifakadását körülöttünk. Ilya keményen kell fogja Adélt, hogy ne döntsön mindannyiunkat bele a szakadékba. A lányom lázadása... - Itt megáll egy pillanatra, mélázóan feltekint a könyvtárszobájuk ékére, a faliszőttes családfára. Ott van rajta Adél, Dominik, Ilya, de még Zója és a gyermekei is felkerültek. Sőt, Adél mellett ott egy üres, szőtt köröcske, Williamre várva.- ... felér egy öngyilkos merénylettel. Egyrészt valóban nincs választásunk. - Magda szándékosan ad igazat Williamnek, teljesen tudatosan emeli jobb pozícióba őt mint magukat.- Másrészt te idősebb vagy nála. Kell mellé a ráció. Te is láttad, mennyire lehetetlen tud lenni. Óh, természetesen nem történt semmi az imént. Ebben megegyezhetünk, gondolom? - Felemelkedik a fotelből, és még utoljára kecsesen ráteszi a kezét Will kabátba burkolt vállára, hogy együttérzően megszorítsa, amolyan nőiesen.
- Várd meg a férjem, kérlek. Beszélni szeretne veled. És... gondom lesz rá, hogy többé ilyen ne forduljon elő. Remélem, számíthatok a kedvező válaszodra, ha átgondoltad a dolgot. - Hacsak William nem tartóztatja fel, akkor valóban magára hagyja az amfiteátrum méretekkel bíró könyvtár ezen helyiségében, hogy beküldje Ilyát maga helyett. Megtette, amit anyaként és manipulatív nőszemélyként megtehetett: átfabrikálta a lánya csúfos hódítási kísérletét áldozati szerepkörre. Innentől csak William hajlandóságában bízhatnak, és talán a Krise család beleszólásában, de az biztos, hogy a lányát ezért még előveszi ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nem hallja az apja üres szavait. Mosolyog. Mosolyognia kell, automatikusan összekoccintania a poharát másokkal... kell. Szükséges. Már megírta neki  hírt és az ultimátumot. Újból csak vár és vár és már elege van! Már nem lüktetnek a karcolások, nem is voltak komolyak. A mögöttük húzódó üzenet annál érthetőbb: vigyázz magadra, ne feszítsd túl a türelmem. Szóval... Will számára talán az a lány olyan, mint számára Jean-Paul? Vagy tényleg csak barátok? Nem érti, nem tudja, csak az biztos, hogy átlépett egy képzeletbeli határt. Kellemesen zsibbadt az agya, miután egy kis nyugtató bájitalt kevert az anyja a vizébe, hogy a dühe legjavát eltüntesse.


Magda felment hozzá, miután magára hagyta Ilyát és Willt a könyvtárszobában, és megölelte végre a még mindig dühtől reszkető gyerekét. Ő megpróbálta összekarmolni a gyűlöletes anyát, de Magda állta a sarat- egy nyikkanással sem adta tudtára, hogy fájnának a felkarjába vájódó hosszú karmok. Suttogott a fülébe egy ideig, és lassanként a makacs, kezelhetetlen lánya megadta magát, a tomboló dühe átfolyt elkeseredett kétségbeesésbe.
’Tudom, hogy haragszol ránk. Tudok mindent. Azt is, amit nem mondtál el. Kérlek, hogy ne tedd ezt magaddal, ne engedj a makacsságodnak és ne ásd el magad végleg. Légy okos! Nem erre neveltelek mindvégig? Nem azért könyörögtem, hogy mindig előbb gondolkodj, aztán cselekedj? Tedd most meg a kedvemért. Még nem ismered Williamet, de ő sem téged. Nem támadhatod meg azonnal, drágám. Nem szabad. Várd meg, míg kiérdemli, de ha alaptalanul elidegeníted magadtól, felbonthatja az eljegyzést. Ezt akarod? Ezt akarjátok?’
Adél megmerevedett. Tudta, hogy az anyja tudja. Tudta, hogy nincs értelme tagadni. Lassan megrázta hát a fejét, visszanyelve a dühös könnyeit.
’Nem kell boldogtalannak lennetek, szívem. Sem neki... de neked sem. A boldog házasság titka nem mindig... a házasságon belül keresendő. De azon belül kell tartani, mert egy közös titok a szövetségeseddel.’ Magda szeretetteljesen simított végig az immáron kezelt, újból ép arcán és karján. ’Mindketten rossz helyzetben vagytok, és ő a te kiutad. Te pedig az övé. Ne fordítsd magad ellen a segítséged, Adél.’
A dühe pedig lassanként elcsitult, főleg a megnyugtató gondolattal az agya mélyén, hogy a levele már úton van Jean-Paulhoz.

Will hangja téríti magához, az ujjainak érintése. A szemei szinte azonnal az arcára ugranak a defókuszált állapotukból. Először fel sem fogja, mit hall, csak lassan szivárog be a tudatába a bocsánatkérés. Valami, amit soha senkitől nem kapott. Nem tartották rá érdemesnek, féltek a kirohanásaitól, levegőnek nézték a konfliktus után.
Talán hosszabban néz Willre, mint illene. Talán most először gyűlölet, harag, undor nélkül, inkább enyhén elképedve. Aztán eszébe jut újból becsuknia az enyhén elnyílt száját, és zavartan lepillantania a tányérjába némi gyermeki durcássággal a csücsörítő száján. Nem viszonozza egyelőre a verbális részt, helyette felfordítja a tenyerét, és ha Will engedi, összefűzi az ujjaikat egyetlen szó nélkül, aztán lehúzza a kezeiket az ölébe, röviden kissé megszorítva a nálánál nagyobb kezet. Egyfajta bocsánatkérés... kezdemény. Annyira kezdemény, hogy a vőlegényének valószínűleg ez le sem fog esni. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Többször kinyitja újból a száját, mintha mondani akarna valamit, aztán újból becsukja, zavartan piszkálgatja a frissen felszolgált főételt, de végül nem bírja tovább a saját nyomorult viselkedését. Még mindig nem engedi Will kezét (bár valljuk be, a vőlegénye gond nélkül lerázhatná magáról Adél ujjait, ha akarná), helyette a legközelebbi boros kancsó után nyúl, és tölt egy keveset a szomszédos pohárba. A sajátjában csak víz van most.
- Igyál. Azt mondták a szobalányok, hogy finom. – A suttogása kifejezetten zavarban levő és ügyetlen; szerencsére a csivitelés közepette valószínűleg csak Will érti meg, mert közelebb hajolt hozzá. Őszintén? Még mindig azon jár az agya, hogy a lehető legvalószínűtlenebb ember kért tőle elnézést az imént teljesen magától. Hihetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Tömény félelemmel a szemében kapja fel a fejét, és a keze olyan gyorsan szalad fel Will vállán, majd torkán át a szájához, hogy letapassza két ujjal, mint még soha. Érzi, hogy nagyon de nagyon klisés mozdulat, ahogy a közelebb hajolása is, hogy Will arca pont elfedje az övét, ő viszont nyugodt szívvel suttoghasson a fülébe.
- Nem leszel az, csak kérlek, kérlek, halkabban! Nem tudhatja meg senki, Will, kérlek szépen! - Mikor elhúzódik, ugyan vékony, de ott egy kirakati mosoly az arcán, csak a szemei néznek esdeklően a férfire, továbbra sem engedve a kezét az övéből. Az ujjai forrón tapadnak a markánsabb bőrhöz, a szépen manikűrözött körmök úgy simulnak az erős kézfejre, mintha mindig is ott lett volna a helyük.
- Én... én... a gyűrű... - Keresi a szavakat. Az anyja ráparancsolt, hogy muszáj bocsánatot kérnie, nincs apelláta. Tudja, hogy Magda figyeli a szeme sarkából most is. Noha mások előtt nem szokott megalázkodni és bocsánatot kérni, pár hónapja a helyzete nem megszokott. Muszáj engednie most az anyjának.
- Sajnálom. Az én hibám volt. - De már nem mondhatja ki hangosan, hogy még mindig kiütné annak a kis tolvajnak a szemét. Nem akar nagyobb fenyegetést kapni, nem szeretne további összetűzéseket a családjával, amik megfojthatnák.
Újból közelebb hajol, de nem azért, hogy a másik fülébe suttogjon. A szabad kezével finoman az ujjai közé csippenti Will állát, tűnődve vizsgálgatja az arckifejezését.
- Haza tudsz így majd menni? Nem akarsz inkább itt maradni? - Mostanra elfelejtette, hogy csivitelés megy körülöttük. Az is lehet, hogy róluk is susmorognak csendben, de jelen pillanatban több dolog is foglalkoztatja: egyrészt reméli, hogy a bocsánatkérést jól ejtette meg. Még mindig haragszik, hazugság lenne azt állítani, valóban megbánta. Az egyetlen dolog, ami löketet és hitelt ad a szavainak az, hogy nyomát sem látja Will arcán az őszintétlenségnek. Másfelől jobb lenne csendes körülmények között beszélni vele, hogy véletlenül se terjessze ezt az egészet, noha nem tűnik a pletykálkodó típusnak. Sosem lehet tudni, de nem szeretne felébredni teleharsogott napilapokkal a terhességét illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A félreértés végül is egy újabb arcát hozza elő Will előtt. A család csak a tanár-botrányról tud éppen eleget ahhoz, hogy mérgesek legyenek Adél felelőtlenségéért. Magda az, aki most már a másik résszel is tisztában van, de hogy ezt elmondta rögtön Willnek... ? Nem engedheti, hogy ez kitudódjon.
Azonban úgy fest, lehet, kicsit túltolta a szekeret. Szó nélkül hagyja, hogy lerázzák a kezét udvariasan. Csak maga mellé fekteti az asztalra, de nem tesz különösebb epés megjegyzést érte. A gyűrűvel kapcsolatban viszont tartozik még egy utolsó gesztussal.
- Köszönöm. - Ennyiben hagyja a dolgot, hisz Will másik asztalszomszédja, egy fiatal magigenetikus (dr. Maróti Krisztof) megragadja az alkalmat, hogy eszmecserét nyisson a mutációkról, genetikai változatosság kutatásáról, és különböző egyéb témákban tartsa szóval Will. Eközben valahányszor alkalma nyílik, és Will végre kiissza a pohara tartalmát, diszkréten újratölti azt. Csak egyszer akad össze a tekintete Magdáéval, de a halvány mosoly és az egyetértő biccentés erőt öntenek az ingatag teljesítményű végtagjaiba. Nincs Willnek semmi baja? tesz róla, hogy ne álljon meg a két lábán. Tudnia kell, mit tud.

Az este a végéhez közeledik, társasági szempontból mindenképp, ugyanis a vendégek nagy része távozik, a családi körből pedig Dominik sem veszi ki a részét Zsófiával együtt, ugyanis az apósa és anyósa szintén számítanak még ma a társaságukra. Adél egyetlen, jeges pillantással nyugtázza a tényt, nem is köszönnek el a testvérével. Csak Zsófiával nyomnak egymás arcára egy-egy rideg, formális csókot, mint holmi jó sógornők.
Már csak néhányan maradtak: Galina, de ő elmélyülten beszélget az egyik fiával, talán pont Ivánnal. A fiatalabb generáció nem tette tiszteletét, kivéve Adélt, akinek most szüksége van a pozitív megítélésre, de már nem törekszik a szerepe túljátszására, mióta összeakaszkodott a téli kertben Willel. Most is csendben, elmélyedve, begubózva ül a kandalló előtti puha, süppedős szőnyegben, mialatt Magda tölt még egy pohárka rumot Willnek, hogy koccintsanak a karácsony szépségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda nem veszi zokon a hirtelen távozást, mi több, elégedett mosoly játszik a szája szegletében, miközben fél szemmel Adélék felé pillant, és csatlakozik a férjéhez.

Mélázásából Will hangja rázza felé, aztán a vállához érő keze mentén fordul meg félig és pillant felé, hogy aztán észrevegye a tenyerén pihenő gyűrűt. Ez a gyűrű kezd olyan súlyos lenni számára, mint egy vizsga, csak ez a sorsát jelképezi. Enélkül élete sem lesz.
Vékony félmosoly költözik az arcára, miközben feltápászkodik a földről, de még így is legalább húsz centivel alacsonyabb Willnél. Ráfonja ujjait a gyűrűt tartalmazó tenyérre, szinte cirógatva, és olyan mozdulatot tesz, mintha a tenyereik összesimulásába akarná bezárni a gyűrűt.
- Lehet, hogy be kellene vétessünk belőle. - Jegyzi meg vicces hangnemben.- Tudod... hogy biztos ne essen le többé az ujjamról. - Valóban lifegett egy kicsit. Most, ahogy végül begörbíti az ujjait, közben szándékosan végigcirógatva a körmei hegyével Will tenyerét, felcsúsztatja ismét az ékszert eredeti helyére. És lám, tényleg bő egy hangyányit, épp csak egy kicsit. Még nem dagadt az ujja annyit, hogy beleilleszkedjen a karika részbe.
Noha attól, hogy felhúzta a gyűrűt, még nem hátrál el a férfi elől, inkább hagyja a kíváncsiságot végigterülni az arcán. Megeshet, talán a vonásai is szebbek egy paraszthajszálnyival.
- Még mindig nem tudom, ki vagy igazán... és mégis egy hajóban rekedtünk... - Majdnem kicsúszott a száján a 'miért'. Miért nem hagyja a fenébe Will ezt az egészet, ha ennyit veszekednek? Nem találna tőle szebb aranyvérűt, de birkalelkűbbet biztosan. Aztán rájön, hogy nem biztos, hogy akarja hallani az őszinte választ erre a klisé, romantikus jelenetre emlékeztető kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nagyon furcsa karácsony estéjük van. Az elején még kész lett volna Willt belefojtani egy kád vízbe, vagy szoborrá változtatni és kalapáccsal összetörni. A dühe hetek óta fokozódott és most tetézett be igazán. Aztán maradt a keserű csalódás, hogy a saját anyja sem áll az ő oldalára, a párja sem válaszol neki hetek óta, és mindez túl soknak bizonyult. Végül lassan lenyugodott és képes volt végigvinni az este maradékát atrocitásoktól mentesen.
Most pedig őt magát is meglepi, milyen meghitt hangulatban ácsorognak kettecskén, miközben a többiek szépen lassan, észrevétlen távoznak a nappaliból. A fények eltompultak, a kandalló ropogó tüzén és az áradó melegen kívül más nem szolgál már világításként.
Végül is - ötlik fel benne, miközben összeméri titkon a kezeiket, és rájön, milyen kényelmesen el tudnának az ujjai veszni Will markában- rossz irányba tereli a perzselő erdőtüzét. Az egyetlen dolog, ami továbbra is a begyében van, az bokorba borítás ténye. Azért is itatta Willt szemérmetlenül, meg hogy megeredjen a nyelve és regéljen, mit is mondott neki az anyja? De most az elméje egy távoli zugába szorult mindez vissza. Túlságosan leköti a felismerés: tényleg nem tud semmit Willről pár száraz tényen túl. Bármiben lefogadná, hogy Will sem tud sokkal többet róla. Erre próbálnak erős szövetséget építeni és együtt kilábalni egy kényszerházasság okozta börtönből. Fanyarul elmosolyodik magában - szinte lehetetlen, és kudarcra ítéltetnek, ha így folytatják. Mind az anyja, mind a nagyanyja, mind Madlen átlátnak már most a színjátékon, de ha idővel nem tapasztalnak változást, annak minden bizonnyal következményei lesznek.
Ismét felnéz Willre, tűnődően, merengő arccal. Rémesen jóképű, és nincs szabadsága neki sem. Az egyik ok ez volt, hogy azonnal belement a játékba. Azt gondolta, hogy hasonlítanak ebben: mindketten a fiatalságuk csúcsán, tele lehetőségekkel és álmokkal, mégis a saját családjuk akarja megfojtani őket a kényszerű szertartásaikkal. Már korántsem biztos benne, hogy Willben és benne van bármi közös a pedigréjükön kívül, a kíváncsisága mégsem hagyja nyugodni.
- Kár lenne elrejteni. - Biztos nem fogja nyakláncon rejtegetni. A gyűrű önmagában remekmű, semmi oka lehúzni az értékét a megalázó kényszerházasság tényével. Lássa csak mindenki, hogy a leendő férje miféle ékszerrel kérte meg a kezét.
Férj... Ha választhatna, még mindig Jean-Pault szeretné, de érzi, a repedések már megjelentek a hosszas csend és a leendő gyermekük miatt. Mi vár még rá ezen felül? Milyen életük, hazugságaik, színjátékaik lesznek a családjaik szeme előtt Willel? Hogy fogják rejtegetni előttük a párjaikat? Görcsbe rántja a gyomrát a bizonytalanság, mégis, mikor felnéz újból a vőlegényére, lassan elpárolognak a kételyei egy időre. Van humora és használja is. A szemeiben felgyulladó tűz cinkosságról árulkodik, a mindig csúfos ajkai most semmi cinikust nem mutatnak, inkább kislányos csintalan vigyort, izgalmat, kihívást. Mint aki nem érzékeli, hogy a személye utálatos is lehet akár. Sikerült meggyőzze magát róla, hogy ez az este jó, és az is marad.
- Ha te vagy a kapitány, én leszek a csinos kalóz. Szövetkezünk a hatóságok ellen és nyerünk. - Visszaereszkedne a süppedős szőnyegre, de Willt is invitálja, hogy ne álljon, inkább élvezzék a kandalló nyújtotta bugyogó meleget, a félhomályt, a csendet. - A Holtomiglan elég súlyos. Nem a barátnődnek kellene tartogatnod? - A csintalanság még mindig ott bujkál az arcán; nem akar mélyen belegondolni, mekkora súlya van ennek az egyetlen szónak, mert lehet, azonnal visszatáncolna az egészből. Egy egész életet nem adhat Willnek, hiszen itt van Jean-Paul... Reméli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Árnyjátékot fest az arcára a lassan parázzsá csökkenő tűz. Még lángol itt-ott, de már gyengén, inkább csak a simogató meleg bizonyítja, hogy még mindig van mit felemésztenie a tűznek.
Ahogy az ő gondolatait is hirtelen lobbantja lángra Will minden egyes szava. Nem a barátnőm. Szerettem volna, hogy az legyen... neki adtam oda először a gyűrűt... Az agya elzsibbad teljesen, a kellemes meleg, ami megérinteni látszott azt a savas, elgennyesedett szívét, azonnal meghal. Neki adtam oda először... Hát persze, mit is gondolt? Miért is gondolta? Minek még mindig belegabalyodnia a saját, beteges vágyaiba? De ha nem tenné, már régen megőrült volna teljesen. Ha nem kelne fel úgy reggelente, hogy az Első akar lenni, ha nem ismételné minduntalan, hogy mindez járna neki... Mennyit érne mint ember? Miben állna az értéke?
Semmiben.
Megremeg a szája széle, de ezt az elzsibbadt Will aligha veszi észre. Vagy ki tudja. Kinyújtja mindkét lábát, hátratámaszkodik ő is a kezeire, de nem fordul Will felé, inkább most ő bámul a tűzbe merengő arckifejezéssel, fénytelenebb szemekkel, mint az előbb. Az agya receptálja, hogy ezek szerint Jean-Paulról egész biztos beszélt Willnek az anyja, hát róla kezd el ő is beszélni.
- Nagyjából a negyedik évemet töltöttem a Beauxbatonsban, majdnem tizennégy voltam már, mikor rájöttem, hogy bámul néha, mikor azt hiszi, nem veszem észre. Magamon éreztem a pillantását. Ahogy hosszasan nézett, előbb csak az arcomat, aztán mind lejjebb... és lejjebb... egyre éhesebben. Először nem tudtam hova tenni. Egyszerűbb volt másokon felismerni a vonzalmat, mint a saját esetemben, tudod. De aztán helyrekattant valahogy... – Egy pillanatra felrémlik előtte az az állatiasan éhes tekintet, amivel Jean-Paul mindig fölé tornyosul, amivel a testét isteníti minden egyes alkalommal... ami reméli, nem csak a testének, de neki, Machay Adélnak is szól.
- Gyengébb voltam bűbájtanból, mint mások. A nagyanyám vére bennem már messze nem olyan erős, de a manaáramlásom így is okozott elég gondot. Kapóra jött, hogy Jean-Paul láthatóan imádott. És élveztem, hogy végre csak engem látnak... nem pedig azt a kis korcs bátyámat, vagy valamelyik unokatestvéremet... vagy bárki mást. Csak engem nézett. Csak engem látott. – A szemei üvegesen, üresen bámulnak bele a parázsba, aztán Will felé fordítja a fejét. Az arca kifejezéstelen.
- Egy este bekopogtam hozzá. ’Tanár úr, azt hiszem, segítségre lenne szükségem.’ ... Elég volt kigombolnom a felsőmet és egy kicsit megszépítenem magam. – A mondatai mentén lassan tényleg elkezd kiszőkülni a haja, kisimulni az arca, szabályosan megszépülni. - Akkor jöttem rá igazán, hogy Galina mekkora ajándékot adott nekem. Nem vagyok teljes véla, vagy félvéla, mint a nagynénéim... de még ez is elég, hogy elérjek nem egy, nem két célt az életemben. A testem a váltópénzem. – Most már teljesen aranyszőke, mint a nyári érett búzakalász. – Onnantól kezdve varázslattal festettem a hajam, hogy ne jöjjenek rá azonnal, mi vagyok. Jean-Paullal lenni egyet jelentett a figyelemmel, a szerelemmel, a törődéssel. Imádott.... nem, imád. Együtt akartunk maradni... amíg a szüleim néhány hete meg nem jelentek a párizsi lakásán és haza nem rángattak, míg ő nem volt otthon. – A végére pozíciót változtatva feltérdelt, teljesen szembefordult, és most kicsivel Will arca előtt ingadozik az övé, ahogy megtámaszkodik előre dőlve, a szemeibe nézve.
- És ami a legjobb volt benne... A szex. – A halálos hiúsága teszi, hogy mégis használta a bűbájt magán, és feltuningolta a kinézetét. Az elbaszott hiúsága a hibás azért, mert éppen el akarja csábítani Willt, aki másodhegedűs pozícióba tette őt a lánykéréssel kapcsolatban. A rohadt hiúsága forrong benne most az évek óta tartó mérgező, önpusztító keserűségével kézen fogva, és sarkallja egy újabb hülyeség meglépésére. És mindezt félresöpörve hajlandó vakon csak a kicsinyességének teret adni, hadd élje az ki magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A teste két bizonyos pontja jóval érzékenyebb a megszokottnál mostanában, így elég csak Will mellkasához érnie velük, hogy a nyomás egy halk nyöszörgést csempésszen a türelmetlen csókjukba. Vibrál a testük, már ő is biztos benne, hogy a legjobb úton halad egy kellemes éjszaka felé, a combjába markoló ujjak erre ékes bizonyítékot szolgáltatnak, ámde...
Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.
Talán még soha nem ült ennyire elképedve egy férfi ölében. Ennyire leforrázottan. Persze az meg sem járja az agyát, hogy nem kellett volna agyonitatnia Willt, ez részletkérdés marad. De, hogy ilyen... így... így utasítsák vissza.
A szája pengevékonyra préselődik össze, ő is elhúzódik a férfitől, most már dühtől lángoló arccal, de ezt az árnyjáték valószínűleg tompítja valamelyest. Aztán ismét változik az arckifejezése, miközben felegyenesedik még mindig Will teste fölött állva terpeszben. A pántokat a helyükre igazítja, a cipzárt felhúzza. Az arcára visszaköltözik a jól ismert, hideg kimértsége.
- Használhatatlan. - Kimondhatatlanul megalázott és dühös. Vissza sem néz, úgy masíroz ki a nappaliból.
Odakint a közelben készenlétben álló inasnak kiadja az instrukciókat: kísérje fel Mr. Krise-t egy előkészített vendégszobába. Az anyja már előzőleg meghagyta, hogy az Adél szobája melletti vendégszobát készítsék elő, így az inas csak udvariasan meghajol és biztosítja, hogy felkíséri a vendéget, gondoskodik róla. Adél nem várja meg, hogy a részeg vőlegényét felsegítsék a lépcsőkön; felviharzik és bevágja maga mögött a szobája ajtaját.
Odabent egy banshee-t megszégyenítő sikításba és üvöltésbe kezd a berendezés módszeres pusztításával együtt. Esélyesen, míg Willt felsegítik a földről (ha igényli, ha nem, akkor jótáll az az inas magáért), felkísérik és segédkeznek bármilyen releváns kérésében, ő a szobája kisebb bútordarabjait és a teljes ágyneműjét már puszta kézzel tönkretette, és most a romokon ülve marja a saját arcát dühében. Soha de soha nem alázták még így meg.
Az egyetlen dolog, ami magához téríti, az a rátörő, agresszív hányinger. Elmúlt a bájital hatása. Futólépésben rohan be a mosdójába és tölt ott jó néhány percet undorító öklendezések közepette. Legalább a hányás kissé magához téríti, hogy mire visszamegy a szobájába, legyen lélekjelenléte mindent visszavarázsolni az eredeti állapotába, a szétszakadt párnákat, ágyneműket, éjjeliszekrényen található kellékeket, dísztárgyakat, stb, mindent, és nemsokára eltenni magát holnapra. Az biztos, hogy egy ideig nem szeretné látni Will arcát ezután az egész után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vadász Csenger Richárd
- dec. 31. -

Amikor harmincadikán este megkapta a levelére

"Nem írsz vissza hetek óta! Mi a baj? Miért nem válaszolsz? Beszélnünk kellene, nagyon sürgősen! Jean-Paul, pokolian hiányzol, és sajnálom, hogy a szüleim csak úgy elrángattak.

De most már el kell mennünk innen, érted? Nem, dehogy érted, nem is tudod, mi megy itt. Férjhez akarnak adni, mint valami vágóhídi marhát egy brutális aranyvérű baromhoz. Jean-Paul, én ezt nem bírom! És a legsürgetőbbet még nem is mondtam neked.

Mennünk kell, szökjünk még, kérlek. A gyerekünk nem születhet meg egy ilyen rohadt körülmények között. Terhes vagyok, és a tied a gyermek, Jean-Paul.

Kérlek, írj vissza! Vagy, ha nem tudsz, gyere el január elsején Bogolyfalvára a térre, és szökjünk még hajnalban. Csak menjünk el távolra innen, mert nem fogom tudni végigcsinálni! Nem akarom aláírni a papírokat, és még egy percet tölteni ezzel a vadállattal!

Nagyon, nagyon szeretlek,
Adél"

Jean-Paul válaszát

Adél ---

Ne keress többé.

Tudom, hogy mit csináltál velem. Minden, ami történt, az akaratomon kívül volt, ezt pedig a bíróságon is hajlandó vagyok megvédeni. Nem fogod tönkretenni a karrieremet és az életemet.

Letagadom, hogy a gyerek az enyém. Semmi közöm sincs hozzá, ahogy hozzád sincs.

Nem akarom, hogy írj. Ha válaszolsz, nem fogom elolvasni. Ha megkeresel, akkor át foglak adni a minisztériumnak.

Jean-Paul

, nagyon mélyen valami eltört benne. Egy ideig csak ült és bámulta a rideg, lényegretörő sorokat, próbálta értelmezni a tartalmukat az iskolai szobájában ülve. És rájött, hogy nem megy. A szavak nem hajlandóak megmaradni az elméjében, minduntalan kifolynak belőle és újból és újból be kell tömködje őket a helyükre. Hogy megértse. Hogy felfogja. Már nincs kapcsolatuk, nincs regénybe illő szerelmük, nincs semmijük. Ha ismét keresni meri Jean-Pault, börtönben végezheti illegális bűvölésért.
Ezen a ponton elkezdett sikítani, mint akit nyúznak. Nem volt senki a szobában, Cassy az isten tudja, merre járt. És ő csak sikított, hol bele a párnájába, hol a szoba volt tanúja a fájdalmas hangoknak. A végére alig bírt levegőt venni, köhögve nyomta magából a könnyeket, hátha az kimossa a fejéből a rá nehezedő sötétséget, de ez sem tette semmissé, hogy itt maradt egy gyerekkel egy esélyesen boldogtalan házasság küszöbén, hatalmas bajban, amiből egyelőre nem látja a kiutat. Most először fordult elő, hogy az anyjától és a társasági életben eltanult praktikák, a túlélés, az újratervezés egyszerűen nem működött. Fogalma sem volt, mit tegyen Jean-Paul nélkül.
Végül hajnalban lüktető fejfájással, és néhány kör hányás után elnyomta az álom pár órára, de óév utolsó napján egész végig begubózott a takarója alá, nem evett semmit és nem ivott pár korty vízen kívül egy decit sem.  A szíve végig összevissza vert, mintha fel akarna robbanni, vagy épp meg akarna állni, néha kiverte a jeges verejték, ha arra gondolt, mi történne, ha mindezt elmondaná most otthon? Nem, még mindig nem lehet. És Will? Miért is remélne bármilyen segítséget attól az embertől, aki hasznos koloncként veszi őt a nyakába, de egyébként az a lány érdekli, és ő még csak arra sem volt képes, hogy elcsábítsa?
Üres szemekkel bámult egészen estig maga elé, és egyre jobban kiürült a feje. Valahogy semmit nem bírt összerakni, semmi nem állt a helyére. Fájt az agya a gondolkodáshoz, az éhségtől, a rosszulléttől. Mindentől.
A könnyei még mindig folytak, ha eszébe jutott, hogy kidobták, mint egy koszos vemhes macskát, és utálta az érzést, igazságtalannak érezte. Hiszen Jean-Paul ugyanúgy akart mindent, mint ő! Nem kényszerített senki senkit! Ő nem, ő soha... soha nem... Csak megszépítette magát, az nem halálos bűn! Nem bűn, nem bűn, nem dobhatja őt ki ezért...
De kidobta. Magára hagyta. Egyedül.

A hozzászólás további részei egy öngyilkossági kísérlet leírását tartalmazzák, így 18-as karikás besorolást kap. Kérlek, ne folytasd, ha ez érzékenyen érint.

Lassan tizenegy körül jár az idő. Aki ünnepelni akart, már biztos elindult, vagy félig részeg, esetleg teljesen és majd az új évben, ha kijózanodott, ismét lerészegedik a nagy vigadalom margójára.
Ő egy szál kabátban, sál nélkül, kesztyű nélkül ballag át a falun, mintha épp csak a közértig szaladna le. Menet közben, a falu széle felé közeledve megáll az egyik kapunál. A mögötte húzódó birtok sötéten ásít az éjszakába a nemrégiben felújított házzal, annak elfüggönyözött ablakaival. Az apja azt mondta, Willnél vannak a kulcsok. Nászajándék. A gyomra ismét fordul egyet, de már valahogy nem érdekli. Nincs vele Jean-Paul, és tudja, igen, hogy kívülről ez nem néz ki olyan szörnyen, át is léphetne az egészet. De nem bírja. Jean-Paul volt az az ember, aki hajlandó volt csak őt látni, csak őt tekinteni fontosnak. Jean-Paul (azt hitte) önmagáért szereti, nem az erejéért. Tévedett. És mégis, még mindig piszkosul szeretné megjavítani a dolgot, visszamenni hozzá. Esélye sincs rá, és ez szétőrli. A világa dőlt össze azzal az egyetlen, nyomorult levéllel.
Tovább megy, lassacskán eléri a stéget. Néptelennek tűnik a tó környéke, bár miért is töltené itt az idejét bárki éjszaka, a fagyos víznél, amikor ünnepelhetne a barátaival is? A stég végéhez érve óvatosan, apró mozdulatokkal leül a szélére. A vizet bámulja üres tekintettel.
Nem. Nem szeretné ezt az egészet tovább csinálni. Fáradt. Bár békén hagyná minden és mindenki. Eddig volt miért előre mennie, de... ez már nincs. Nem akar semmi mást, csak Jean-Pault és nélküle... Nélküle nem tud tovább menni. Nem tud mihez kezdeni. Nem akar.
Módszeresen szabadul meg a kabátjától. Nincs olyan orbitálisan hideg, hogy befagyjon a tó, csak egy vékony hártyát képezett rajta itt-ott a hideg. A kabátot már lerakta maga mellé, a pálca is hamarosan rákerül gondosan elhelyezve. Úgysem lesz már szüksége rá.
Feláll a stégre ismét, lehúzza a csizmáit, és rááll a stég peremére. Ez a legrövidebb út a semmibe. Elrugaszkodik.

A csobbanás hangos, neki viszont a torkába szorul a tüdejében levő maradék levegő az őrületes hidegtől. Csontig hatol, szúr és éget. Összecsap a víz a feje felett, ahogy a teste súlyos kőként bukik a fagyos tükör alá. Ha tehetné, letépné a bőrét, de olyan, mintha a teste minden négyzetcentiméterét megbénították volna. Jeges és égető egyszerre az egész, a tüdeje szúr, az orrlyukai megtelnek jeges vízzel, a szájába szintén beömlik a tolakodó víztömeg.
Kapálózik. Az alapvető életösztöne szeretne segíteni rajta, de nem tud úszni. Szándékosan jött ide, hogy senki ne segíthessen rajta. Ha nem lehet Jean-Paullal, minden értelmét veszíti.
Lassacskán a tudata elnehezül, elködösül, a végtagjai ólomszerűen nehézzé válnak, a szemeiből szépen apránként távozik a fény. Annyira szúr a tüdeje. Annyira szeretné, ha végre vége lenne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Az eszméletlenség határán mozog, mikor kezek ragadják meg a csuklóját és húzzák fel, fel, egyre kijjebb a sötét mélységből, ki a száraz partra, a most már csikorgóan hidegnek érződő decemberi éjszakába. Kell néhány másodperc, hogy a teste megemberelje magát, és elkezdje beindítani a hörgőit, hogy kiköhögje a szájába ment vizet. Oldalra bukott fejjel, esetlenül köpködi ki a tólét, szinte sípolva szedve aztán a levegőt.
Újabb másodpercek elteltével van annyi lélekjelenléte, hogy óvatosan körbenézzen, de pokolian fázik is közben, látványosan rázza a hideg. Ettől függetlenül megakad a tekintete a fölé magasodó, alig kivehető alakon. Valami nem jó, nem hiszi, hogy a halál utáni lét így néz ki.
- Sikerült? - Cérnavékony a hangja. - Meghaltam? - Még igen intenzíven remél, hogy nem kell többet a szerelme nélkül felkelnie egy tetvesen szar helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Több, mint pocsékul érzi magát: rázza a hideg, szúr a tüdeje és összevissza ver a szíve az ijedtségtől, stressztől. Sőt, amint meghallja, hogy sajnos él, kibuggyannak az első könnycseppek is a szeme sarkából. Ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna az egész kis magánakciója. Még a szerencse is elhagyta, nem csak Jean-Paul.
Már szólna a férfi után, hogy hagyja a fenébe, ő meg akar halni, nem megmelegedni, de nem elég gyors és az idegen már tovaszáguldott a kabátért. Azért megpróbál felülni, de olyan nyomorultul ingatag, hogy még a könnyein keresztül is érzi, hogy keserű mosolyba rándul a szája a szánalmas helyzetére. Hahh, rohadtul nem így tervezte!
A visszaérkező férfire ködös tekintettel pillant, még akkor is, mikor a pálcát a kezébe nyomja. Hirtelen nem érti, mit kellene tennie, zavarodott és összevissza ugrálnak a gondolatai. Aztán leejti az ölébe a pálcát és megrázza a fejét.
- Nem akarom... Meg akarok halni... Nem akarok maradni... Nélküle nem megy...– Most már erős hányinger is csatlakozik az általános, borzalmas közérzetéhez és nyíltan potyognak a könnyei az ázott kutya állapotához. – Vedd fel azt a dzsekit, és menj inkább. – Lassan kezd ikegve beszélni, de legalábbis csuklik és totálisan szétesett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mit mondhatna? Hogy pengeélen táncol? Már így is túl sokat járt a szája teljesen feleslegesen. Hozzá fog menni Willhez, hogy megkapja a pénzét, ami őt illeti, ami az új élete záloga az igazi szerelmével. Majd szép csendben elválnak, ahogy megegyeztek, és mindenki megy a maga útján tovább. Addigra megszüli a gyermekét, és ha minden jól megy, az első három évben Jean-Paul fog vigyázni rá, míg össze tudnak házasodni.
- Alapesetben igaza van. De az aranyvérűek nem a huszonegyedik században élnek. Nekik még mindig a fajtisztaság a fontos. Az apám a legjobb példa erre... Akármennyire szépen csomagolja a mondandóját, mindenki tudja: ő az egyik legelkötelezettebb védelmezője az aranyvérnek. Ha férjhez megyek, az csakis aranyvérű jelölttel tehetem meg. - Nincs választása, valószínűleg Dwayne is hamar rájönne erre, ha el kellene merüljön egy napig az aranyvérű pocsojában. Ilyen szempontból Dwayne kifejezetten szerencsés: nem kötik a felső tízezer őrült szabályai.
Jólesően szusszant egyet a számára abszolút kedvező válaszra. Az ártatlan félmosoly ott játszik az arcán, ahogy felnéz Dwayne-re, inkább elégedetten semmint hálásan. Nem tudja, mit gondoljon róla. Még mindig ott motoszkál az agyában Ilya hangja: ne bízz bennük. Gyilkosok. Talán csak Dwayne másként dolgozik, mint a családja többi tagja. Nem árt résen lenni vele kapcsolatban, akármilyen más benyomást tett rá, mint amivel a családja ijesztgette gyerekkora óta.
- Köszönöm. - Az biztos, hogy egy Warren felajánlott jóindulatát nincs oka egyelőre visszautasítani, de készpénzre venni sem. Elraktározza magában, hogy alkalomadtán talán beválthatja ezt a futólag tett megjegyzést.
Mindenesetre megfogadja Dwayne tanácsát és tényleg nem időz itt tovább az erkélynél. Lassan visszasétál a hálójába a Rellonban még kissé ingatag lábakon, de egyenletesen haladva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Ilyen engedelmes babát is ritkán látni, aki szó nélkül tűrje, hogy Michelin-babává avanzsálják a felsőkkel, kabátokkal. Hüppögése töretlen még a férfi bátorító beszéde alatt is, mert nem, neki nem itt kellene lennie, hanem alulról szeretné szagolni az ibolyát, levendulát, gyöngyvirágot, bármit, csak ne kelljen emlékeznie az összetört álmaira és a nagyon is valós rémálmaira, amikben most él.
Nagyjából akkor kezdi felfogni végre, hogy őrülten fázik és valószínűleg sokkos állapotban van, mikor hozzáérnek az orra hegyéhez. Úgy pillant fel az idegen szemeibe, mintha most látna embert életében először. A felkínált zsebkendőt szó nélkül fogadja el, de csak csűri-csavarja az ujjai között.
- Szerettem. - Nyögi ki fuldokolva. - Most is szeretem. Csak ő nem engem. - Az őszinteség egy ritka és eddig ritkán látott formája tör rá, sallangmentesen, gyermekien kitárva a fájdalma egy részét. Itthagyták terhesen, fél lábbal egy kényszerházasságban, levegőben egy fenyegetéssel: ha megkeresi Jean-Pault, mehet az aurorokhoz egy kellemetlen vizitre, vagy a bíróságra.
Ezek után igazi teljesítmény, hogy végül erőt vesz magán, ráfűzi elgémberedett ujjait a pálcájára, és elvégzi a szárítóvarázslatot mind magán, mind a másikon automatikus mozdulatokkal.
- Köszönöm. - Bár igazából nem hálás, mert még mindig marhára szeretné vissza belevetni magát a jeges vízbe, a belé nevelt jómodor ékesszólóbb a vágyainál még most is. Olyan ez, mint a járás, majdhogynem az anyatejjel szívta magába az aranyvérűek merev etikettjét.
- Mit keresel itt... Azt hittem... Azért jöttem ide, mert mindenki ünnepel... Nem hittem, hogy bárki is itt lesz. - Szipog egyet-kettőt a rend kedvéért, a könnyeit pedig felitatja a kölcsönzsepivel, hogy újabbakat produkáljon. Sajnos annyi jóérzés már nincs benne, hogy visszaadja megmentőjének a kabátját- ahhoz figyelem és rendesség is kellene, nem elkényeztetettség, amivel őt nevelték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Olyan hirtelen éri a csacsogás, az idealizált, pozitivista beszéd, hogy akarva-akaratlanul bukik ki belőle a sírós nevetés. Másodpercekig rázza, egyszerre folynak a könnyei a fájdalomtól és nevet köhögve, küszködve a hányingere ellen. Nem hitte, hogy egy örök romantikus fogja kihúzni a tóból szilveszter éjszakáján. Aztán a nevetése visszafordul csuklós hüppögéssé ismét, mert eszébe jutott a gyerek, a fenyegetés, a minden. Jó lenne felejtésátkot bűvölnie saját magára. Talán ezzel kellett volna próbálkozzon.
- Nincsen ilyesmi a világon. - Van némi keserű él a hangjában, mint akinek a világ már nem tartogat semmit. Esélyesen a hormoningadozásai és az amúgy is szörnyen labilis idegállapota juttatták ide, és ha holnap vagy holnapután végiggondolja mindezt, már más döntést hozna. Az első sokk a legveszélyesebb.
Vagy inkább az, hogy úgy tűnik, ez az angolszász Shakespeare-maradék a végén teljesen elszédíti a tündérmeseszerű fantazmagóriáival. Hihetetlen, hogy ilyen emberek léteznek, és ez most fura mód nem sértő megjegyzésként születik meg a fejében.
- A vásárlás mindig felvillanyoz éppenséggel. - Vagy, ha porba nyomhatja egy utált ellenlábasa fejét, de ez régen történt meg utoljára. Általában nem kekeckedtek vele sokat, mert őrültnek és/vagy gyönyörűnek tartották.
- Ez a tied. - Adél olvasatában ez felér egy 'Köszönöm'-mel a visszanyújtott dzsekiért. Végre realizálta, hogy több ruha van rajta a kelleténél, és ennél jobban nem óhajt tartozni. Kezd tisztulni az agya valamelyest, de az émelygése egyre rosszabb. Ettől függetlenül fejingatásra készteti az idegen minden egyes szava. Egyáltalán miért van egyedül? A holdfény mellett egy meglehetősen csinos arckontúrt vél felfedezni, bár lehet, hogy csak árnyjáték az egész, szóval a tökéletesebb rálátás érdekében fényt gyújt a pálcája végén, hogy végre lássák egymást.
És valóban. Ha már a szőke herceget emlegették, ez a férfi abszolút teljesíthetné a kvótát.
- Egy magányos szőke herceg a tó partján, aki halálvágyas fiatal nőket ment. Bizarr egy regényt írhatnának rólunk. - Viszont ebben a pillanatban fogy el a lelki ereje. Érzi az ingert ott motoszkálni a torka mélyén. Mielőtt még nagyobb gond kerekedne az egészből, imbolyogva feláll, és nagyon erősen dülöngélve arrébb megy pár lépést szó nélkül, és nekitámaszkodik két kézzel a legközelebbi fatörzsnek, pálcája fénye megvilágítja közben a lábát. Azután minden körítés nélkül hányni kezd. Elég undorító, de legalább kijön, aminek ki kell jönnie.
Nagyjából jó egy-két perc elteltével bír fellélegezni, akkor is nagy kortyokban szedi a levegőt és erősen szédül is mellé.
- Ezt nem épp így terveztem... - Csak suttogni bír, de legalább a szája megtörlése után megpróbál egyben visszatámolyogni a kiindulási ponthoz. Annyi a szépséghiba, hogy a megmentője előtt konkrétan térdre esik egy óvatlan mozdulattól. Az ereje konvergál a nullához. - Elvinnél... nem tudom... Egy melegebb helyre? ... A panzió, vagy bármi... kérlek... - Az iskolába így biztos nem megy vissza, nem akar magyarázkodni Cassy előtt. Will ismét csak kiesik a szórásból, mert szinte semmilyen szinten nem bírnak kapcsolódni egymáshoz, és nem is láthatja így őt. Valamiért még mindig benne van, hogy nem, Will nem tudhat ezekről a dolgokról. Rizikós.