Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte azonnal odavillan a pillantása a frissen érkezőre, aztán vissza a pultra, a saját, adminisztratív szöszölésére. Idegesen kopogtat kettőt-hármat a körmeivel, mikoron is "véletlenül" (vagy mert a kíváncsisága égeti szokás szerint) oldalvást pillantva meglátja a listán épp adminisztráló másik nőt elvenni a kártyát és kipipálni a nevet... aki az ő ügyvédjéhez érkezett. Felvonja a szemöldökét egy pillanatra, aztán visszafordul a pult felé aláírni a saját kártyája után az átvételt.
- Ne haragudjon a hirtelen megszólításért, de teljesen véletlenül nem... a Krise-ügy kapcsán volt találkozója Monsiuer Cavaliere-vel? - Odafordulva már jól láthatóan ott a kezében a saját kártyája, mellette az aláírt papír, amin virít az "Adele Nadia Krise" név.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jelét sem mutatja, hogy bántaná a stílus. Egy ideje félre kellett tegye ezeket az apróságokat, főleg ilyenkor, ha a férje ügyéről van szó, de a szempillái azért akarva-akaratlanul is megrebbennek reflexből.
- Azért remélem megérti, ha azt mondom, engem nagyon is érdekel minden apró részlet. Köszönettel venném, ha engem is be tudna avatni a részletekbe. - Könnyed, légies léptekkel felzárkózik a férfi mellé, s noha lassan mehetne is már be Mariushoz, úgy érzi, ez most számára sokkal fontosabb beszélgetés, mint még egy idegtépő felkészítést végigülni azzal a körmönfont ügyvéddel. Egyre mesteribben próbálja kihozni a sodrából a megbeszéléseikkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak biccent egyetértése jeléül, és követi a férfit az utcára. Megkérdezhette volna a nevét, de a hivatalos iratokból, ha ez a férfi az embere, úgyis ki fog derülni.
- Köszönöm. - Egy üres gesztus, belénevelt muszáj. Még, ha nem is segítettek neki egy lépéssel közelebb jutott az egész ügy a megoldáshoz.
- Együttműködik gyakran hasonló... ügyekben? - Elvégre csak van valami oka, hogy Marius ezt a férfit kérte fel, bár nem érti, miért, ha ez nem a szakterületéhez tartozó téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik, túl sokra nem fog menni ezzel a férfivel, és őszintén szólva nagy erőfeszítésébe kerül makulátlanul leplezni, mennyire türelmetlen, aztán letargikus, aztán irritált újabban minden hírtől. Túl hamar változik a kedélyállapota, még a szokásosnál is csapongóbb. Kifelé egy vérszegény félmosolyt enged csak el, és egy újabb biccentést a megértés jeleként, hogy felfogta a részleteket.
- Értem, akkor nem is tartom fel tovább, köszönöm az információkat. Minden jót Önnek! - Szerencsére úgy tűnik, nem az a sajnálkozó-színlelt együttérző szakember, mint a kékvérűek nagy többsége körülötte. Hallott már jó néhány őszintétlen részvétnyilvánítást és csak még agresszívebbnek érezte magát utána. Ez itt most egy teljesen tiszta és rövid kis intermezzo lett: a megkérdezett nem tud segíteni, más igen. Bár minden ennyire gördülékenyen menne.
Az elköszönését követően inkább visszamegy az épületbe, hogy felvegye az otthagyott vendégkártyáját és végre megjelenjen a Mariusszal egyeztetett időponton. Még a belépés előtt elereszt egy mély, ideges sóhajt, mielőtt ismét belevág az ügyvéd okozta önkéntes idegtépésbe. Lehet, ma lesz a napja, hogy elborul tőle az agya, de azzal ráér később foglalkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szó nélkül elfogadja a felé nyújtott anyagot. Úgy érzi, jelenleg az ilyen apró gesztusok is támogatásról, együttérzésről árulkodnak, amire őszintén szólva hatalmas szüksége van, amikor az összeroppanás szélén áll.
Hosszú másodpercekig bámulja tűnődőn Seth-et, de végül megrázza a fejét, ingatagon, mintha ő sem lenne egészen biztos a dolgában.
- Ne sajnáld. - Hirtelen eltörli az eddigi kellemes távolságtartásukat, azt a kis verbális biztonsági zónát, amit olyan ügyesen és frappánsan fenntartottak kimondatlan közös megegyezéssel. - Reményt adtál akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Nem tehetsz róla, hogy... - Elakad a hangja. Fojtogatja a torkát az őrjöngő sírás, ami mostanában hol magára hagyja, hol ismét felüti a fejét, hogy tovább kínozza kegyetlen módon. A veszteség nem oldódik oly' könnyen. - Nem tehet róla, hogy mi történt Noah-val. - Végül visszatér a magázáshoz. Ez a megszokott meder, ebben érzik jól magukat. Az a kis távolságtartás mindenkinek hagy némi egérutat. Bár Seth gesztusa, a kis plüss és a könyvecske elegek ahhoz, hogy a légzése szaporává és zihálóvá váljon, majdnem zokogóvá. Úgy kell a szájára szorítania a kezét, de az arcán már ömlenek végig a könnyek. Ez sokkal több, és bensőségesebb, mint amennyit várt, vagy várni vélt.
- Köszönöm. - Színtelen suttogássá fajul a hangja, másként már remegne a visszafojtott érzelmi kitöréstől. Seth mellé guggol, a kőtábla elé: Noah Krise. Végigszaladnak az ujjai a feliraton, a dátumon; a könnyei már nem folynak.
- Gondolja, hogy ez idővel könnyebb lesz? Most olyan... mintha lyukat ütöttek volna a mellkasomon. - Ez pedig elképesztően marja belülről. Ha nem fognák a kezét így vagy úgy, elesne és nem akarna felkelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szomorú, vékonyka mosoly tűnik fel az arcán a maga csökött valójában. Lehetne szélesebb is, de semmiképp sem boldog. Szomorúsággal és gyásszal emlékszik vissza a terhessége végére, az aprócska babára a karjai között, aki túl csendes és túl pici volt, mégis a legtüneményesebb emberi lény a világon számára. Fájt mindene, a karjai sem hálálkodtak a könnyű tömeg alatt, de úgy érezte, nem bírja letenni a  csöpp kisbabát. Olyan volt, mint valami függőség.
- Fogalmam sincs, hogy kell... - Leolvad a vérszegény mosolya, s helyét a teljesen őszinte, kendőzetlen kétségbeesés veszi át, ahogy a sírkőre bámul meredten. - Folyton csak arra gondolok, hogy... vissza kellene forgatni az időt. Ha... ha egy nappal visszamennénk, ha... szólhatnék a múltbeli énemnek... hogy baj van Noah-val... De nem lehet. Érti? Nem lehet, mert... mert... - Mert nem ez a dolgok rendje, de nem bírja kimondani. Az az igazság, hogy képtelen most valós okot mondani, amiért ne tehetné meg, hogy egy időnyerővel visszautazik a múltba és jelzi, hogy baj van a fiával. A helytálló kijelentés az volna, hogy tilos a múltat átírni; ha Noah-nak halnia kellett, ezt nem írhatja felül, csak ezt képtelen bevallani önmagában. Azzal elismerné saját helyzete megmásíthatatlanságát.
Mégis, Seth szavai valamennyire enyhítenek a folyamatos sóvárgásán és önostorozásán. Kedvesek, mint mindig, törődőek és megmagyarázhatatlanul közelinek, értékesnek hatnak. Szóval hasonlít egy kicsit a néhai Mrs. Selwynre.
Követi Seth-et a földre óvatosan oldalvást helyet foglalva a sírok között.
- Tudod... Noah volt az én mentsváram. Will... lel nincs jó házasságunk, ezt a vak is láthatja. És ahogy sokan előttünk, én is azt reméltem részben, hogy a baba miatt majd megváltozik vele is a viszonyom, normálisabb, kedvesebb, törődőbb lesz. Reméltem, hogy... minket helyez majd első helyre, ahogy egy családban tennék a szülők egymással és a gyerekeikkel. És valamennyire elindultunk ezen az úton, Will szerette a fiunkat. Látnod kellett volna, ahogy elkezdett előbb hetente, aztán naponta beszélni hozzá, és velem is máshogy bánt, türelmesebben, kedvesebben, odafigyelőbben. Aztán... a baba elment, és valahol ő is... sokkal távolabb került. Bezárkózott, azt hiszem. Visszajutottunk a házasságuk nulladik pontjához, ahol csak stagnálunk a boldogtalanság és a boldogság közepette. Őszintén, fogalmam sincs, mi lesz velünk, ha kijön az előzetesből, hogy hol folytatjuk. - A végére elhalkul a hangja, szipog is kettőt zavartan. - De Noah nélkül ez a változás sem következett volna be. A fiam a puszta létezésével már rengeteget tett értem. És én mit tettem érte? - Könnybe lábad a szeme, megremeg az alsó ajka. - Hagytam, hogy meghaljon, Seth. Hagytam, hogy a fiam meghaljon úgy, hogy nekem kellett volna vigyáznom rá! Félek, hogy Noah ezt sosem fogja megbocsátani nekem, és nem hibáztatnám érte. - Alig hagyta abba az imént a sírást, már jönnek is az újabb könnyek, végigperegnek az arcán, le az ölében tartott kezeire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egész végtelenül fojtogató. Most ébred csak rá, mennyi mindentől elzárkóztak, hogy rengeteg társasági impulzusból kimaradt a szinte egy éves csend és visszavonulás időszaka alatt.
Most, hogy újból emberek között van, egy része élvezi, de ez a rész nagyon csöpp, sokkal halkabb, mint volt. Domináns része legszívesebben sarkon fordulna és visszamenne a szobájukba a takaró alá, mert idegesítik a túlontúl boldog emberek. Menjen mind a fenébe!
Madlennel lefutotta a kötelező udvariassági köröket - sötéten mulatságos volt szemszögből végignézni, hogy hirtelen megembereli magát a férje és normális emberi lényként kezd viselkedni, s ehhez elég volt a vasmarkú nagyanyja elé citálni karácsonyozás címszóval.
Nathaniel, a kedves sógora meglehetősen más ember, mint amilyennek eddig képzelte. Mondjuk Esther sem patkány természetű annak ellenére, hogy Will "a két kis csótány"-ként emlegeti őket, ha szóba jönnek. Ezért hihette, hogy kiállhatatlanok valamilyen módon, de még nem dobta a kukába ezen elképzelését, elvégre mindannyian ugyanabból a túltenyésztett rétegből jönnek tele álarcokkal és hazugságokkal. A mostani tündöklő mosoly, amit a sógora felé küld, ennek a szüleménye. Elvégre Madlen szeme mindent lát, azt is, mennyire rózsás az arca a sokadik pezsgő után.
- Látod, őt én is tudnám irigyelni. Annyira együgyű tud lenni, hogy csodálom, hogy nem kapott eddig agyvérzést. - Újból eszébe jutottak a Seth-et kifogásoló szavak és már nem állja meg szurkálódó megjegyzések nélkül. Érezhetően picit talán jobban elengedte magát a kelleténél, és amúgy is, családtagok közt van. - Esther már gyakorlatilag átköltözött Bogolyfalvára... Csatlakozol te is? Egy kis családegyesítés? - Noha nem gondolja teljesen komolyan, azért érdekli Nathaniel arckifejezése. Tudja, hogy Esther hajtja Willt a társaságáért, de vajon a legfiatalabb Krise-fiúnak mik az elképzelései?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas
- Nathaniel -

Eltűnődő, féloldalas mosoly villan az arcán, főleg, hogy a felé közeledő Willt követheti végig a pillantása. Csak egy röpke jelzés, egy mindjártjövök. Megfeszülnek a szépen manikűrözött ujjak a kristálypoháron, acélosan villan a kék lakk, benne a csillám, akárcsak az egy pillanatra megkeményedő arcvonása. Még mindig hidegháborúban állnak a férjével.
A mélázásából végül Nathaniel zökkenti ki.
- Majd este úgyis látom. - Nem siet eltüntetni a szarkazmust a mosolyából, bár azért a végére semlegesíti és bájossá kovácsolja. Este... össze lesznek zárva, és nem várja, hogy őszinte legyen. Napok, sőt talán hetek óta hadakoznak, így pedig valószínűleg külön fognak aludni így vagy úgy... vagy ki tudja. Inkább gondolatban visszakanyarodik a sógorához. Tulajdonképpen érdemes volna csak rá koncentrálnia, hiszen ő is egy újabb információforrás, hogy megismerje Willt. Maradtak még bőven kérdései vele kapcsolatban.
Hosszabb hümmögés, már-már zavarba ejtően hosszú pillantás, de nem kommentálja különösebben a fivéri törekvéseket. Egyrészt szívből utálja a saját bátyját, így Nathaniel testvéri vágyaival nem tud azonosulni, másfelől... ez egy újabb ötletet ad neki a bódult szórakozásra, ha már úgyis marják egymást Willel.
- Tudod, hogy bármikor szólhatsz nekem, ha segítségre van szükséged, igaz? - Meleg, bensőséges, bizalomgerjesztő mosoly. Az is lehet, hogy az alapból meglévő vélaszépsége most picit hangsúlyosabb, hogy jobban koncentrál. - Will nem egy könnyű eset... de meggyőzhető. Lassan, de biztosan. - Igazából csak látni akarná a férje dühtől és gutától lüktető halántékát, ha hazahívná magukhoz teázni az öccsét, az "egyik kis csótányt".
A tárgyalás említése azonban zárkózottabbá, semlegesebbé gyúrja át az arckifejezését, a gerincoszlopát is jobban kiegyenesíti, hogy a testtartása még tökéletesebb legyen.
- Madlen szerencsére időben megkapott minden információt, és... Will ügyvédje is rátermett volt. Bár dicséretes az aggodalmad mindenképp, de reméljük, többé nem lesz hasonló eset. - Nem fogja hagyni. Amúgy meg még az hiányzott volna, hogy Nate keze közé kerüljenek a kompromittáló dokumentumok. Így is hatalmas problémát jelent, hogy Júliával jelenleg megreccsent a kapcsolat, és a lány kezébe kerültek a háborús dokumentumok, amikről a Minisztérium még csak nem is tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas
- Nathaniel -

Mostanság eltompult a pletykákra, botrányokra éhes aranyvérű fele, pontosan az az énje, aki árgus szemekkel leste volna, ki játszhat szerepet és ki mutat valósabb arcot, vagy épp mire készül a mézesmázos szavak mögött? A köreikben ezt legtöbbször elég nehéz megmondani, ugyanis a nagy részük az anyatejjel szívja magába a kékvérűség csínját-bínját. Sajnos igenis elfelejtette, hogy nem szabad hinnie a látszatnak és Nathaniel simulékony modora elaltatja az amúgy is alig éledező gyanakvását, ellazul a közelében. Olyan, mintha kapott volna egy kedves, jó modorú Willt.
- De most már legalább tudod. Egyébként is, hogy nézne az ki, hogy Esther már járt nálunk, te pedig még soha? Ha Bogolyfalván jársz, mindenképp ugorj be. - Ahogy haladnak előre a beszélgetésben, kezdi érezni a hamvaiból feltámadó szociális énjét. Mint a biciklizés - ha egyszer megtanultad, csak kicsit gyakorolnod kell és ismét belelendülsz, na meg itt a pezsgő is sokat segített a feladatban.
Egy pillanatra elidőzik a tekintete a sógorán, aztán lassan odafordul az ajtó felé, ahol Will eltűnt az imént, ami most nyitva van és a férje épp visszafelé tart ki tudja, honnan. Rámosolyog, és visszafordul Nathanielhez.
- Nagyon örülnék a társaságodnak. Úgy érzem, van mit behoznunk ismeretség terén. - Kicsinyes kis bosszú a férjének címezve az utóbbi idők súrlódásai, féltékenykedései miatt. Üljön akkor Will Estherrel, mint két jó testvér, ő pedig majd Nathaniel társaságát élvezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már most kedvére van a Willnek készülő bosszúság, kellemesen zsibbadt agya gyerekes csínyként értelmezi az amúgy vaskos sértést. Férjes asszonyként máshová ülni, mint a férjével felér egy nyílt sértéssel, ráadásul az egész családja előtt bőgetné le. Nem Adélra vallana, ha duzzogásában ez számítana, és a háborúban mindent szabad ugyebár.
Így aztán amikor az ajtók megnyílnak az ebédlőbe, és a karácsonyozó sereglet átvonul szép sorjában, könnyed eltökéltséggel követi a sógorát az asztalukhoz. Lám csak, az egész testvéri palettát egy asztalhoz rakták még néhány unokatestvérrel. Csak az enyhén felvont szemöldöke és a diszkrét, féloldalas mosolya jelzi az elégedettségét a vendéglista láttán. Nathaniellel összenézve mondaniuk sem kell semmit, ő természetesen a kiszemelt székhez járul és tündöklőre szélesedő mosollyal köszöni meg a kedves helykínálást. Nem is lehetne gálánsabb a férfi, és mindez a figyelmesség és az összhang köztük remélhetőleg betalál legalább egy aprócska sértés erejéig Willbe. Adél kicsinyes tud lenni, óh, borzasztóan kicsinyes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Számított rá, hogy Willt ez összezavarja majd, és őszintén szólva cseppet sem igyekszik helyreigazítani a dolgokat. Mi több, Nate-tel összenézve látszik az arcán, hogy ő innen nem igazán akar elmozdulni, abszolút jól érzi magát a helyén. Vajon Will ennyiben hagyja a dolgot?
- Csak szeretném pótolni az elmulasztott időt a testvéreiddel. - Könnyed, semlegesen derűs hangot üt meg a férjével, egyenesen felé fordulva, ellazítva a vállait. - Úgyis elfoglalt voltál, talán ma este kicsit kiléphetünk a szabályok világából? - Will láthatja az arckifejezésén, hogy bosszantani akarja a maga gyerekes módján, ami most ráadásul párosul a spiccességével is, és kissé csökönyössé teszi. Jelenetet azért nem akarna, de ez elsősorban most nem rajta áll vagy bukik. Ő csak egy csendes, jó hangulatú vacsorát szeretne a sógora és sógornője társaságában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából elég volt elfogadnia Nathaniel kedvességét annak tudatában, hogy ellentmond majd az etikettnek, és lám, ezzel elfelpattantak a szikrák. Külső szemlélő legfeljebb annyit lát az egészből, hogy Will indokolatlanul modortalan a húgával, nem tudja, hogy kell viselkedni, ő pedig a csendes megfigyelők nyugalmával dől hátra a székén, hogy végre megfigyelhesse a három testvér viselkedését egymás felé. Mondhatni izgalmas; Will szinte azonnal kihasználja Esther felé tanusított jámborságát, Nate pedig udvarias, de határozott módon kell a húguk védelmére. Izgalmas.
Ha Esther nem cselekedne az ülésrendet illetően, maga kérte volna Nathanieltől hogy üljenek eggyel arrébb, hogy a durcás férje leülhessen mellé, így viszont a kisujját sem kell mozdítania. A környezetüket elnézve annál kevésbé tetszik a feléjük forduló fejek sora. Ilyen hangosan beszéltek? Összeszalad a két, szépen ívelt szemöldöke, de ennél több jelét nem adja a bosszúságának. Apró jel arra nézve, hogy az este további részébeb kordában tartsa Willt az incidensek elkerülése végett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már lassan egy órája zajlik a protokoll-estjük, de legalábbis igen erősen kitágul az idő mint fogalom számára az elfogyasztott alkohol tükrében. Nem számít soknak, de több, mint az ildomos volna. Egyébben, mint a Nathaniellel és néha Estherrel folytatott kedélyes beszélgetésben, aligha tűnik fel, hogy a jelenlegi állapotához képest jóval vidámabb.
- ... és akkor azt kérdezte: "Mi rosszat mondtam?" . Mire Alvinczi báróné ránézett iszonyatosan lesajnálóan, és csak annyit mondott: "A férjem húsz éve süket. Semmit nem hallott abból, amit az imént mondott." . Elképesztően kellett koncentrálnunk, hogy ne nevessünk. - Kicsit úgy néz ki, mintha visszatért volna belé az élet, az arca kellemesen élettel teli és kedélyesen ecsetel épp Nathanielnek egy mulatságosan kínos szalontörténetet. Még nem kezdődött el a karácsonyi műsor, legalábbis Will szavaiból úgy vette ki, hogy minden évben van egy kis előadás a karácsony tiszteletére.
Viszonylag nyugodt a légkör most közte és Will között, és mivel a férje elég távol ül a testvéreitől, egyelőre az újabb összeakaszkodások is váratnak magukra. Azért, mikor a pincér a közelükbe ér, a legszebb mosolyát küldi felé, és amaz természetesen veszi a lapot, hogy közelebb jöhet a boros poharakkal. Miért is ne inna még egy pohárral? Elviselhetőbb lesz ez az egész közjáték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Karácsony éjjelén, Krise-birtok, Anglia -

Mire visszaérnek a szobájukba, már éjfél is elmúlt, és mi tagadás, egyikük ingatagabb a másik, tapasztaltabb alkoholistánál. Adél inkább a kezdő, kiscsajos ivós kategóriában versenyzik. Még. Ugyan Willel összetűztek még a legurított bor mennyiségén is, végül a legszebb mosolyával a rózsás kis arcán távoztak az eseményről. Ő, mint ügyeletes, jó társasági villámhárító, a lehető legtöbb idős családtagot sorra vette, boldog karácsonyt kívánt nekik és váltott néhány udvarias, csivitelős szót velük, hogy lássák, Willnek milyen jól megy a sora az újabb viszontagságok ellenére. A felesége szereti, boldog mellette, a történtek ellenére kitartanak egymás mellett. Nem mulasztott el belekarolni a férjébe egyrészt, mert másképp a lépcsőkorlátot fogta volna, hogy ne essen le és zúzza össze magát, másodsorban még mindig remekül festenek egymás oldalán, és a látszatnak a mai nap mindenképp adni kellett.
Beérve egy percig sem teketóriázik, azonnal lerugdalja a tűsarkú cipőket a lábáról a sarokba, aztán a sorban következő, szépen felkontyolt haját veszi elő, hogy kibontsa a csatokkal és fonatokkal rögzített, elegáns frizurát. A ruhájához érve viszont megáll, a válla fölött hátrapillant Willre.
- Lehúznád a cipzárt? Nem érem el. - Mostanra visszanyerte a “versenysúlyát”, így, ha társasági eseményre kerül a sor, megint bolondítóan szépen mutatkozhat…na, ha egy ideje nem az önkárosításhoz folyamodna újra és újra változatos módszerekkel, mint az alig evés, vagy az antidepresszánsra ivás. Még nem kórosan sovány, de kezd úgy kinézni, mint aki alultáplált kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Arrébb tűri a haját az útból, hogy hozzáférhessenek a ruhához gond nélkül. Will ki tudja, látja-e, de az arcán finom félmosoly suhan végig a sógora említésére. Az enyhe kifejezés, hogy egymásra hangolódtak- szándékosan ott játszott össze Nate-tel Will bosszantására, ahol csak tudott.
- Kedves… és figyelmes. Remek beszélgetőpartner. Egészen más ember, mint amilyennek elképzeltem a szavaid alapján… - Megenged magának egy halk felkuncogást. - Többet kellene találkozzunk, igazán. Hozzá képest Esther egészen savanyú és karót nyelt. - A sógornője és közötte húzódik egyfajta enyhe rivalizálás, lehet, ezért nem érez különösebb összhangot kettejük közt. Ellenben Nate pontosan tudja, hova hízelegje be magát és hogyan.
Ahogy megfordul a cipzár lehúzása után, hagyja a kék ruhát lehullani a teste vonala mentén a padlóra, hogy csak a fekete csipke takarja itt-ott a leomló hajával együtt. Lezserül fűzi össze a két karját Will nyaka mögött, hacsak nem rázza le a gesztust magáról a férje.
- Nem tetszett, hogy meg akartad mondani, mit csinálhatok és mit nem. - Finom célzás az alkoholon való csöpp összeszólalkozásukra. - Azt hittem, ezen a fázison már túlestünk. - A kis kígyó nem rest a szavait lábujjhegyre ágaskodva egy lanyha csókkal nyugtázni. Kedves, kedves, de ott az önfejűséggel társuló komiszság és ellenkezés minden mozzanatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fürkésző tekintettel bámul fel Will arcába - talán látni akarja, milyen hatást érnek el a szavai, már ha van bármilyen következményük, de úgy tűnik, nincs. A férje arca ugyanolyan kifejezéstelen marad, mint oly sokszor máskor. Lebiggyed a szája széle egy pillanatra.
- Igen? - Ide-oda járatja a pillantását Will arcán. - Aggódtál, hogy bedőlök neki? - Egy pillanatra kiül az érdeklődés a szemébe, de tényleg csak egy pillanatra. Willt eddig nem igazán indította meg érzelmileg semmi, ami hozzá köthető volt. Miért most kezdené érdekelni, kivel melegszik össze és kivel nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most rajta a sor, hogy elhúzza a száját és követve Willt, miközben magára ölti a selyemköntösét, megáll előtte a mellkasán összefont karokkal.
- Tudom. És te tudod, hogy az ellenségeid mindig közelebb kell tartsd, mint a barátaid? Mit csinálsz, ha nem tudod, épp honnan akar beléd rúgni? Majd fetrengsz a földön és szitkozódsz? Vagy elviseled, hogy az angyali kicsi feleséged a világ legunalmasabb és -kékvérűbb beszélgetéseivel lassan-lassan körbeudvarolja az öcséd... és szerez némi lépéselőnyt? - Végül egy könnyed mozdulattal lezuttyan ő is az ágyra magával húzva a kézitáskáját is. A gyógyszerét akarja kikotorni belőle.
- Az öcséd nem egy drámakirálynő, mint a húgod. Gondolom, ez már feltűnt. - Az éjjeliszekrényen hagyott pohár víz után nyúl, hogy bevegye a pirulát. - Nate... simulékony. Nagy lépéselőnyben van hozzád képest. Míg te Belphengarddal jártad a világot, őt Madlen csiszolta, akár akarta, akár nem. És indokoltan nem látja egyikünk sem szívesen a nagyanyádat sem a házunkban, sem sehol: túl messze elér a keze és túl sokat tehet meg. Miért ne akarnánk akkor legalább némileg a közelünkben tartani az öcséd, aki pont ugyanez az alapanyag? - Ezzel legurítja a gyógyszert és utána küldi a fél pohár vizet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Épphogy legurul a torkán a gyógyszer; megáll egy pillanatra és teret ad az érzésnek, ahogy a korty kényelmetlenül megnyomja a torkát, aztán a nyilalló érzés repesztő gyorsasággal lecsillapodik a nyelőcsövében. Hagy időt és lehetőséget az ellenkezésre, újabb acsargásra, de meglepően kevés érkezik mindebből.
- Ha arra célzol, le akarok-e feküdni vele... egyelőre nem. - A legszebb mosolyával fordítja a fürtös kis fejét Will felé, miközben keresztezi a lábait, félig a felsőtestével is a férje felé fordul. A szándékos bosszantási késztetés még nem hagyott alább. A napokban súrlódnak jobbra-balra, főleg a gyerek-téma után. Egyelőre képtelen megemészteni, hogy más nő szülné meg a gyereküket. Elfogadhatatlannak és életidegennek tartja, mondjon bárki bármit a béranyaság előnyeiről. Az nem az ő gyereke lenne és kész.
- Ez tény és való. Nate sok szempontból előnyösebb választás, mint te. - Szándékos döfés, kicsinyesség vezérelte gyerekes magatartás nyugodt, nemtörődöm köpenybe bújtatva.
- De mégis veled vagyok. Akár végre meg is érthetnéd, hogy nem megyek sehova. Persze, ha megint válásig jutunk, azt ismét te fogod kezdeményezni, aligha én. Nekem nincs okom ilyesmire. - Beszéd közben feláll, hogy néhány gyors mozdulattal átvedledjen egy szál törölközőbe. Az este mocskát még alvás előtt szeretné egy gyors zuhannyal letudni.
- Persze maradhatsz az ágyban is... vagy csatlakozhatsz. Meggyőződhetsz róla, hogy nem bújtattam el Nate-et a zuhanykabinban a hátad mögött. - A kaján, még mindig spicces vigyor szemtelenül terül szét az arcán, még az egyik sarkát is humorosan felcsapja hátra, mint a romantikus filmekben szokás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Juliette
- pár héttel később -

Az igazat megvallva csak ki akart szabadulni egy újabb, veszekedéssel terhes estéből, mert az a pofon már sok volt neki. Elsírta magát és kirohant a szobából, le a lépcsőn, felkapta a táskáját és a kabátját, belebújt a bakancsába és kivágtatott az éjszakába, részegen. Nem akart Will közelében maradni.
Most már jobb, hogy szinte elfolyik a csárda egyik félreesőbb boxában Júlia vállára hajtva a fejét szemérmetlenül. Ő sem tudja, mivel érte el, hogy megtisztelje a lány a társaságával, mert hozzá nem illő profán egyszerűséggel csak felhívta és fátyolos hangon közölte, hogy basszanak be együtt, mert ő most inni akar, még többet, míg a világáról sem tud a végén. Meg Júlia legyen szíves, ne legyen csicska, és tolja oda a seggét. Meg kell hagyni, a magyar TikTokról és Instáról borzalmas új szlengeket szedett fel. Eztán, mint aki jól végezte dolgát, rácsapta a telefont a barátnőjére és elindult a csárda felé, hogy út közben szedje ráncba az imbolygó járását.
Az előtte időző tatrateás pohárka félig üres, és nem az első. Amikor részeg, legtöbbször imád bújni, ölelni, csókolni; most sincs ez másként, hiszen úgy dörgölőzik Júliához, mint egy engedelmes kisnyuszi. Mélységes szusszanás után végre megtalálja az alkoholtól rekedtes hangját.
- Aaaannyira, de aaaaaannyira elegem van abból a baromból... Érted? Nagyon... megverném. Egy hulladék... és még mindig szeretem... de miért? Ott kéne hagynom... - És itt kifejezetten kárörvendően nevet fel. - ... úgysincs most egy büdös vasa sem. Rohadék... - Még piros volt a fél arca, mikor odakint Júlia karjaiba omlott, hogy üdvözlésképp megcsókolja szarva a kinti közönségre, de mostanra lelohadt az arca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vihorászva játszadozik egy kicsit a saját poharával, aztán felgurítja a maradék szeszt belőle, hogy újabbat kérjen. Mire nem jó a mágia, hogy a láthatatlan kezek csak úgy újabb adaggal tiszteljék meg a látogatókat, miközben a számlájuk egyre terebélyesebbé válik.
- Most már nem csak ő... de én iiiiis! Jót tesz a hangulatomnak! - Némi gyógyszerrel vegyítve persze. Amikor csak iszik, legtöbbször sírás és teljes kiborulás fejlődik ki a helyzetből, de a gyógyszerével vegyítve már egészen jó kombót kap kézhez, kellemes lebegés és toxikus illúziók hálózzák be a ködös agyát.
- Tudtad?... Will borzalmasan... bénán tartja Noaht... nagggyon bénán... nagyon. Meg kellett neki mutassam... hogy kell a fejét tartani... Mindig lelógatta... - Nem biztos benne, hogy Noaht, vagy a borosüveget lógatta-e a férje valójában.
- Júlia... Szerinted meg kellene... leckéztessem? Úgy igazán... Eddig túl kedves voltam vele. - Az élet nagy kérdései, rúgjon-e Willbe vagy sem? Holnap úgysem fog emlékezni erre a beszélgetésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda zsongása egy teljesen más világba, vagy inkább életérzésbe kattintja át, az agya kellemesen súlytalan, a fókuszában már nem a pohár, hanem inkább emléknek hitt túl élénk álmok vannak.
Újabban sokszor megesik, ha leteszi a párnára a fejét, látja Noaht: az első hasra fordulását, a pelenkázón, ahogy nyammog a saját pici lábán, de már mászni, nevetni, maszatosan enni is látta őt álmában. Néha megjegyez Willnek dolgokat, mintha a gyerek élne, de a férje rendszerint túlságosan másutt van agyban, hogy figyeljen erre. Egyszer-egyszer hajlanfó egy rövid időszakra, úgy fél napra szembenézni a fia halálának tényével, de több a visszaesés, mint a gyász elfogadására tett kísérlet.
- Mhm... Úgyis otthagytam... Csak úgy eljöttem! - Harciasan felemelkedik előretekintve a semmibe. Nem a tőlük egy asztalra ülő, kisebb társaságot látja; a szemei a semmibe néznek összevont szemöldökök alól. - A lábam előtt... kellene csúsznia! - Az már rég volt. Lassan-lassan behódolt Will akaratának, jellemének, annyira görcsösen akarta őt. Mára többet sír és iszik, mint kellene; csak árnyéka régi önmagának, aki azonnal fellobbant a legkisebb kellemetlenségre is.
Szerencsére ellenkezés nélkül követi Júliát végigmagyarázva az utat a házig. Csupa-csupa üres fecsegés, de legalább van, aki meghallgassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Kétévesek lettünk - Budapest, január 24. -

Nincs csontfagyasztó hideg, ahogy kiszállnak a taxiból, de kifejezetten téli levegő nyalogatja az arcát rózsásra színezve azt. A vastag szövetkabátot összébb húzza magán, alatta az elegáns, fekete ruha miatt ez kifejezetten jól jön most, mármint az extra melegség. Most már természetes könnyedséggel karol a férjébe- egy ideje határmezsgyén mozognak a kapcsolatukban. Már valamennyire igaz, de a rengeteg veszekedés éket ver a haladásuk útjába.
A mai nap - hogy teljesen őszinte legyen- meglepte. Azt gondolta, Will elfelejti majd, mint tavaly ilyenkor, de ezek szerint mégis megerőltette magát, vagy legalábbis idén nem akarta elfelejteni a házassági évfordulójukat.
Két év.
Ennyi ideje vannak együtt, de sokkal hosszabbnak tűnik. Túl sok minden történt, nagy részét egyikük sem emésztette meg kellőképpen, vagy épp homokba dugta a fejét, hogy egyáltalán ne kelljen figyelnie a részletekre.
Ma még egyébként nem veszekedtek. Nyugalommal készült a délután folyamán, gondosan vasalta ki a haját és színezte át barnára a természetellenes vélaszőkéből, kiválasztotta a ruháját, elkészült időben a sminkkel is, egyszóval mintha egy remekül megkomponált forgatókönyv szerint haladt volna eddig az évfordulójuk.
- Kedves tőled... Tényleg örülök, hogy emlékeztél rá. - A mostanra folyamatosan sápadt arcán őszinte mosoly terül szét.
Egyre láthatóbb a fogyása; még nem látszanak bántóan a csontjai, de egyre hangsúlyosabb a súlyveszteség. Az alig, vagy rendszertelen evés, a hányások, és az önromboló, gyógyszerezős ivás megteszik a hatásuk nap nap után. Ma talán különlegesnek számít, hogy este van és teljesen képben van, mi történik. Nem hallucinál, nem képzeli magát egy gyógyszertől átitatott álomba, ahol a gyereke már járni tanul, és amiből mindig fájdalmas felébrednie. A tekintete tiszta, a közérzete fásult, de józan, viszonylag stabil, amennyire mostanság annak mondható. Tavaly ilyenkor még hárman voltak; lehet, hogy szeretne tiszta fejjel emlékezni a mára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Csak megforgatja a szemét, kissé a fejét is megingatta talán, de nem biztos. Will és a szabad szája... Csak nehogy átlépje azt a minimum határt és sérvet kapjon.
- Csak ügyelj rá, hogy az este további része is ilyen lenyűgöző maradjon. - Kiszélesedik a mosolya egy kisebb vigyorrá, csak hogy utána rendezze az arckifejezését szolid, kifinomult vonásokká, ahogy azt a neveltetése megköveteli.
- Nem különösebben, el van látva melegítőbűbájjal. Miért, mit tervezel? - Érdeklődve fordítja Will felé az arcát menet közben, ott ül rajta az izgatott kíváncsiság visszafogott változata. Régen mozdultak ki és főleg régen volt ilyen nyugalmas napjuk mindenféle súrlódás nélkül. Tegyük hozzá, ma mindketten példaértékűen viselkedtek eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Halk nevetés és fejcsóválás a válasz- a könnyed légkör és a jó időben elsütött vicc megteszik a hatásuk. Teljesen más a hangulat közöttük, ha nem marakodnak és sárt dobálnak egymásra. A kabátját leadja a ruhatárba, megvárja, míg Will is hasonlóan tesz, ha akarja, de közben azon filozofál, hogy kerülje ki ezt a kérdést? Mert azzal tisztában van, hogy ha normális mennyiségű ételt fog elfogyasztani itt, akkor a vécén végzi többször hányással egybekötve, neadjisten a sürgősségin, ha nem bírna lábra állni.
- Annyira azért nem élünk rosszul, hogy vésztartalékolj egyet ma este. - Ó, nem, sőt, mióta átkerültek hozzá a mocskos anyagiak és Will kártyáját csak egy adott összeggel tölti fel, úgy tűnt, megáll a rohamos költekezés, de aztán... hát igen, ő is beállt kezdő alkoholistaként a klubba.
- De mehetünk utána sétálni, vagy felülhetünk az óriáskerékre is. Még sosem próbáltam. - Ezt sem, akarod mondani, Adél. Rengeteg dolog van még mindig, amiről csak hallomásai vannak igazi, első kézből szerzett élményekből merített tapasztalatok helyett.
- Akármiben benne vagyok, amihez nem kell túl sokat gyalogolni. Mert a cipőmnek azért vannak határai. - Az átkos női cipők és azok sarkai. Gyönyörű lábakat varázsol az alacsonyabb termetéhez, de hosszú sétákra alkalmatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Júlia
- Elég volt a hisztiből -

Még csak pár nap telt el azóta, hogy véletlenül hazacipelte részegségében Júliát és azóta kell hallgassa Will nyafogását, zsörtölődését, nevezzük, aminek jólesik. Amúgy is türelmetlen és ingerlékeny, így elég rövid ideig bírta cérnával. Még mindig ott vannak leragadva, hogy Júlia szerint Will mérgezte őt két éven át a receptjével, de Will állítja, hogy ebből egy szó sem igaz.
Megunta az újra és újra elismételt frázisokat, úgy hogy eldöntötte, pontot tesz a dolog végére. Willre rászólt, hogy üljön meg a seggén, Júliát meg felhívta, hogy szeretné tisztázni ezt az egészet, legyen benne partner, főleg mert ő aztán itt tényleg semleges fél a történetben. Kreálják újra a bájitalt úgy, ahogy ő használta eddig, aztán vessék össze azzal, ami Will birtokában van. Akkor kiderül, hol és mi csúszott félre. Így aztán most nem a semmiért ücsörög a konyha egyik nagy asztalának a szélén lábát lógatva, jegyzetfüzettel és tollal az ölében. Majd a toll leír helyette mindent, de most lépésről lépésre végig fogja követni Júlia receptjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Csak megforgatja a szemét. Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket most már a jó napokon el tudja engedni és csak nagyon ritkán kezd el belekötni. A pincér eléjük helyezi az étlapokat, kezdésképp pedig ő részéről a szokásos bort kéri, egy pohár vöröset.
Aztán végre magukra maradnak és kidughatja az asztal rejtekéből a csinos kis bokáját.
- Persze. Akár... le is bűvölheted rólam. - Rég nem látott cinkos mosoly villan a szája szegletében. A kezdeményezés egy ideje inkább segélykiáltásként hat, hogy Will elnyomja helyette a fejében dübörgő gondolatokat. Hogy ez gyógyszer, alkohol, vagy szex segítségével történik meg, teljesen mindegy, csak működjön.

Két órával később már az utcán sétálnak, jóllakottan, könnyed hangulatban. Mondhatni boldogan karol bele Willbe, sőt az imént megállította, hogy megcsókolja és boldog házassági évfordulót kívánjon. Hosszú hónapok óta úgy érzi, ha árnyékos is a hangulata, de sokat javult a mai nap békéjével.
- Már két éve... Tavaly ilyenkor épp kirúgtál a házból. Vagy még nem jutottunk akkor odáig? - Fejcsóvál, de közben ott az üres mosoly a száján az emlékre. Akkor még Szonjával volt tele minden gondolata. Noah csak utána jött a képbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A motivációja pokolian egyszerű: csendet akar végre. Kezdi hiányolni a nyugalmas pillanatokat, amikor Will Júliát rágta helyette; persze nem adja át a férjét csak úgy, de egy bébiszitter mellé sosem árt, és ha haragszik a dadus, valahogy vagy el kell vágni végleg a köldökzsinórt, ha Will hibázott, vagy ráébreszteni a dadát, hogy nem a kis hisztis kölyök a hibás. Akárhogy is, most legalább tesznek érte, hogy ne értelmetlen sárdobálás legyen ebből.
Sápadt a mosolya, de legalább teljesen józan első ránézésre, meg valójában is, ahogy lecsusszan az asztalról, hogy teret adjon az érkező Júliának egy Sziával.
- Én abszolút. Most már tudnom kell, hol siklott félre a dolog, vagy sosem fogja abbahagyni a hisztériát. - Ezzel meg is indokolta a motivációját. Közben megpaskolja a táskáját jelzésképp.
- Most én hoztam nasit minden eshetőségre. - A múltkori kis dokumentumos tényfeltárásukkor Júlia tisztelte meg, most meg, ha már iderángatta, rajta a sor.
- Nos, hol kezdjük? Szeretnék mindent lejegyzetelni pontosan úgy, ahogy csinálod, és összevetni az ő receptjével. Valahol ott kell lennie a válasznak. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Összefolytak az események, bár két év nem olyan nagy idő, annál sűrűbb volt a programjuk ez idő alatt. Néha nehéz követni az időrendi sorrendet, bár nem marad ideje azon lamentálni, hogy összekavarta a történéseket. Elias gondolata jeges zuhanyként ömlik a tudatára, meg is állítja a sétában.
- Nem... de őszintén, nem is szeretnék. - Elkomorult arccal tekint le a pontra, ahol a karja Willébe fűződik bele, aztán ismét elindul, mozgásra sarkallva a férjét is.
- Amikor utoljára találkoztam vele és beszéltünk... úgy tűnt, hogy képes lenne megölni azért, amit tettem. Visszagondolva... nem hibáztatom... De nem döntenék máshogy, ha újrajátszhatnám az egészet. - Elias mostanra egy gondosan elzárt emlékké változott, de nem kizárt, hogy ha rémálmai lesznek a kellemes ábrándok helyett Noahról, előmászik kísérteni és gyötörni őt.
- Azóta nem beszélünk, csak elmegyünk egymás mellett a kastélyban. Már, ha ott van... Szerencsére elég ritkán látni. Téged sem zaklat? - Észrevette, hogy Eliasnak van egy fura érdeklődése Will iránt, de nem törődött vele különösebben. Most sem izgatja per se, de ő sem felejtette el a két éve lejátszódott jelenetet, és hogy ki miatt robbant ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Tegyük hozzá, nagyon könnyű volt elcsavarni a fejét és hagyta magát, főleg, hogy Elias ott simogatta a lelkét, ahol kellett, és kiszolgálta az igényeit. Nem volt nehéz belekényelmesednie abba a futó románcba, hiszen azt kapta, amit mindig is ideálisnak képzelt, de végül mégsem ez ragadta meg a fantáziáját, hanem a buktatókkal teli házassága. És ennek Elias már nem része ezek szerint Will oldaláról sem, amit csak egy biccentéssel vesz tudomásul.
A kérdésre jó darabig nem felel semmit, de látszik, hogy gondolkodik rajta. Végül csak elszánja magát.
- Sok minden lenne. Például Szonja; hamarabb elmentem volna kivizsgálásra, hogy kiderüljön a betegsége... hogy ne... nőjön hozzám még annyira sem. Az elején könnyebb lett volna elengedni. Bár... akkor nem lennénk házasok, nem? - Vérszegény mosolyt villant Willre.
- De... - Folytatja elgondolkodóan. - ... szerintem te is tudod a válaszom. Ha lehetne, megakadályoznám, hogy Noah... - A tiszta pillanataiban tudja, mi történt, de nem bírja kimondani a tényszerű valóságot: hogy a fiuk halott. Cserébe most nem tesz úgy, mintha egy álomvilágban élne és normálisan lehet vele beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Édesen elkuncogja magát, akár egy huncut kislány rosszban sántikálva, pedig most épp, hogy valami egészen igazságosra és racionálisra készül.
- Látod, ezt tényleg elrontottad. A bankszámláját kellett volna kinyittasd vele még idejében. - A kuncogásból vigyor válik; értik ők a dolgot, először a pénztárcába kell belenézni és aztán jöhet a többi. Őshiba volt nem a piszkos anyagiakkal kezdeni, Júlia.
- Az is, meg ropi is, meg mogyoró... Jázmin elég sok holmit berakott. Emlékszik rá, mit szeretsz. - És a manó lelkes is volt, hogy a kisasszonyokat felszerelheti mindenféle finomsággal. Megfoghatatlan számára, honnan jön a házimanók ezen lelkesedése, de kifejezetten szereti Jázmint és örül neki titkon, hogy ilyen, még ha nem is fejezi ezt ki túl sűrűn.
- Ha szeretnéd, hogy a nyakunkba robbanjon minden, szívesen segítek. Ha a bájital tanárom nem lett volna borzasztóan idegesítő és ronda, vele is lefeküdtem volna a jó jegyekért. - Végre odalibben Júlia mellé, hogy belekóstoljon ő is a Cheetosba a csacsogás mellett. - Mennyi ideje használtad a főzetét? - A múltkori nagy ordibálásban és házi jelenetben elveszett ez a fontos információ két sértegetés között.