Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ez egy remek randi lett volna, ha nem rondítanak bele azok a lányok, márpedig nagyon is széttrollkodták kettejük romantikus pillanatát, s mi több, még jöhetett egy kisebb színészi játék is, ami nem kis erőfeszítést igényelt Dominik részéről. Nem volt neki egyszerű belemenni abba, hogy titokban tartsák a kapcsolatukat, de úgy volt vele, hogy talán csak idő kérdése, és Zsolna ha rájön arra, hogy ez tényleg komoly, akkor már nem fogja erre kérni, és a szülők előtt is felvállalja. Ez pedig megérte a srácnak, ezért még ha nehezére is esett, azért hozta a lehető legjobb formáját. Persze azért sandán fülelt, hogy vajon mit reagál Alexandra a Nógrádi kérdésére, s persze, hogy tagadta kettejük kapcsolatát. Ez így is volt megbeszélve, mégis valahol azért mélyen rosszul esett neki. Annyira azért nem volt rossz arc, hogy ne lehessen őt felvállalni. Mindenesetre összepréselte az ajkait, s még a szemeit is lesütötte, nehogy véletlenül bármit is eláruljanak a vonásai. A cukrászdás megjegyzésre aztán felkapta a pillantását, s bólintott.
- Köszi, jó ötlet! Akkor mehetünk majd oda - mosolygott arra a csajszira, s még a karján is végig simított, mert hát ez talán csak belefért a színjátékba.
- Örültem hölgyek! - biccentett feléjük, az őt ostromlóra még rá is kacsintott, aztán sarkon fordulva követte Alexandrát, aki eközben már a távolabbi ékszeresnél nézelődött.  - Hát ezek meg kik voltak? - kíváncsiskodott, közelebb lépve hozzá, mert úgy tűnt, hogy nagyon is ismerték Alexandrát. Közben a kínálatot nézegette, de még mindig érzett némi feszültséget a korábbi percek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ilyen kellemetlen szituációba már régen keveredett, ez még annál is rosszabb volt, mint mondjuk az a nap, amikor Alexa bátyja betámadta és el akarta verni őt a folyosón. Nem túl sok kapcsolata volt eddig, de abban biztos volt, hogy ez, amit a levitással folytat, nem egészen normális. Kéz a kézben kéne járniuk, nem törődni a világgal, most mégis, csak azért, mert felbukkantak a puccos bulák, máris el kellett rejteniük érzéseiket a világ elől. Domi persze belement a színjátékba, s ahhoz képest, hogy most először kellett ezt bejátszania, azért egész ügyesen tette a dolgát. Végül, miután a csinibabák tovább álltak, hogy feltérképezzék a “nyomornegyedet”, Dominik megkönnyebbült, s egy sóhajjal lépdelt Alexandra után. Voltak benne kérdések a történtek kapcsán, de nem akart ezzel előhozakodni, hisz randin voltak és olyan jól telt eddig a napjuk, hogy nem akarta elrontani a pillanatot. Alexa viszont rögtön letámadta, Dominik meg értetlenül nézett a levitás lányra, akinek minden apró rezdüléséből érződött, hogy mennyire dühös. - Mi van? - ez volt az első reakció, a visszakérdezés, mert hát jó, hogy nem ő van lecseszve azért, mert tette azt, amit tennie kellett.
- Hogy tetszik-e? - immár a bökdösés is azt sugalta, mintha neki kellene rosszul éreznie magát, s itt aztán már ő is érezte, hogy ez nem mehet így tovább. - Persze, pont úgy terveztem, hogy a veled való randi közben hívom el... Állj le ezzel! Szerintem miattad kerültünk ilyen helyzetbe, mert Te vagy az, aki nem sétálhat egy ilyen sráccal, mert jajj mit fognak hozzá szólni! - mondta mindezt úgy, hogy érződött hangjából, ez bizony rosszul esik neki.
- Szóval ha nem tetszik a reakcióm, akkor leszel szíves máskor adni egy forgatókönyvet, hogy mégis mit és hogyan hazudjak a sok ismerősödnek, ha együtt látnak. Vagy még jobb, ha mondjuk nem randizunk többé, és akkor nem kell rettegned attól, hogy mit szólna az anyád - dörgölte oda keményebben a szavakat, érződött rajta, hogy mennyire dühös, amiért ő lett beállítva a sarokba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Dühös volt, meg persze csalódott is, amiért így alakult ez a délután, amiért tönkre tették azok a lányok a randijukat, és amiért ezt az egész színjátékot űznie kellett. Nem ismerte a lány szüleit, de valahol legbelül most arra gondolt, hogy bárcsak találkozhatna Zsolna anyjával és bárcsak elmondhatná neki a véleményét, amiért miatta ilyen helyzetbe kényszerülnek. Még nem ismerte a nőt, de már nem szívlelte. Most pedig még a lányára is haragudott, haragos szavak hagyták el a száját, s bizony hirtelen még olyat is mondott, amit talán nem kellett volna. Mégis, ott és abban a percben úgy érezte, hogy ha ez ennyire nem működik, akkor nem kéne erőltetniük. De még mielőtt folytathatták volna, Alexandra lefizette a boltost, hogy menjen távolabb, s ami azt illeti, ez sem tetszett annyira a fiúnak.
- Jellemző - csóválta meg a fejét, mintha hirtelenjében egy másik lány lett volna mellette, ám Zsolna bocsánatkérése meglepte, erre igazán már nem is számított. Emiatt kellett is pár másodperc ott a sátor takarásában, hogy a harag tovalobbanjon a tekintetéből, s újra meglássa a levitásban azt a lányt, aki annyira megtetszett neki.
Nem akart a másik szavaiba vágni, így csak zsebre csúsztatta a kezeit és mélyen hallgatott, miközben fürkészte a másik tekintetét, vonásait, ajkainak mozgását.
- Jó én értem ezt, hogy a nyomás rajtad van, csak…Nehéz ez így, hogy bujkálnunk kell. Olyan szívesen megfognám a kezed, vagy adnék egy csókot, de nem tehetem, se a suliban, se itt. És ez nem normális - sóhajtott végül, ahogy őszintén mesélt az érzéseiről.
- Nem haragszom, csak rosszul esik, mintha olyan lennék, akit le kéne tagadni - ez is kikívánkozott belőle, pedig aranyvérű volt , igaz nem gazdag családból származott, de a maga módján annak számított.
- De nem akarom befejezni, csak felhúztam magam - mondta immár higgadtan, ahogy közelebb lépett és tenyere a levitás karjára kúszott.
- Ami meg azt a csajt illeti, nem is szép. És csak azért simítottam meg a karját, mert azt mondtad, hogy Bercinek segítek karkötőt venni, és nem akartam, hogy azt higgyék, hogy én meg Berci…- mert hát azért Dominik jól ismerte már a suli diákjait, és egyáltalán nem hiányzott neki az, hogy hírbe hozzák a Bánffy fiúval.
- Adj egy csókot - kérte inkább, de mit kérte, nem is nagyon várta ki, hogy megkapja, ehelyett jobbja Alexa derekára kúszott és határozottan magához rántva őt, megcsókolta, nem törődve azzal, hogy immár új vásárlók nézegették a portékát, ők a sátor takarásából úgy sem látszottak.
- Anyádnak vehetnénk valami bonbont, tennénk bele bűbájt, hogy halálosan megszeressen engem, na? Akkor nem kéne többé bujkálnunk - szemtelen mosollyal fel-le mozgatta a szemöldökét. - Bár szerintem így is elég szexi vagyok, simán levenném a lábáról, mi? - szemtelen mosollyal nézett a lányra, miközben az asztalka szélének dőlt, s közelebb húzta magához a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szibériába? Jesszus, anyud rokona a Keresztapának? - Dominik döbbenten hallgatta végig a sztorit, sok minden elképzelése volt már a drága anyósjelöltről, de erre azért még álmaiban sem gondolt volna. Ahogy elnézte Alexandrát, el nem tudta hinni, hogy ennek a lánynak egy ilyen undok anyja legyen. Szerencsére sikerült megbeszélniük mindent, mindketten lecsitultak, és az a csók is magával hozta a békét. S bár Dominik sejtette, hogy ez még csak a kezdet, s valószínűleg párszor még elő kell adniuk egy színdarabot, most már kezdte jobban megérteni azt, hogy miért is van erre szükség. Ennek ellenére azért próbált viccelődni, s úgy tűnt, hogy Zsolna is vevő volt rá, a srác fel is nevetett a megjegyzésén. - Tényleg, az anyád téged akarna onnantól elásni - ismét felnevetett, aztán adott még egy puszit a lány arcára, s megfogva a kezét, kilesett a sátor alól.
- Tiszta a terep, mehetünk. Veszek neked hurkát, gyere! - mivel még ilyesmit nem evett a lány, Domi jó ötletnek tartotta, hogy megkóstoltassa vele ezt a finomságot. A bódéhoz érve rendelt is egy tálcára májas hurkát és egy kis kolbászt is mustárral és tormával, meg az elhagyhatatlan finom, friss fehér kenyérrel. - Jó étvágyat! - először a lányt kínálta a közös tálcáról, övé volt az elsőbbség. - Azt mondtad, hogy biztos akarsz lenni kettőnkben. Hogyan akarsz megbizonyosodni? - kíváncsi volt a srác, hisz fogalma sem volt arról, hogy vajon meddig kell majd ezt a szerepet játszaniuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Lehet, hogy viccelődtek, azért belegondolni is rossz volt, hogy Zsolna anyjában egy igazi maffiózó veszett el. Dominik pedig nem akart lófejként heverni abban az ágyban. Kedvenc filmjének egyik legrémesebb jelenetét próbálta rögvest kitörölni az elméjéből, s inkább koncentrálni a szépre és a jóra, amiben kapóra jött az, hogy ezúttal Zsolna csókolta meg az eridonos fiút, aki pedig egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, kiélvezte a pillanatot, és szíve szerint nem is ment volna innen tovább. Tenyere már-már majd, hogy lejjebb kúszott a deréknál, de aztán emlékeztette magát a lovardás esetre, s arra, hogy ott megígérte Zsolnának, nem fogja őt siettetni. Emiatt most sem akart pofátlan lenni, nem akarta, hogy a szép pillanatok után kellemetlenül érezze magát a lány, így visszafogta magát és a hormonjait. A pajzánkodás helyett inkább célba vették a kajás bódét, s röpke pár perc után már állhattak is neki a falatozásnak. - Dehogy is! Esküszöm, hogy ez ízleni fog, nagyon jó! Kóstold már meg - s hogy ne beszéljenek annyit, a villájára tűzött egy karika májas hurkát, aztán Zsolna szája felé tolta, neki már csak harapnia kellett. A kenyeret is az ubit is kínálta ezután, mert úgy az igazi.
- Na milyen? - pislogott rá lelkesen, remélte, hogy a sznob családból származó Bánffy kisasszonynak ízleni fog a disznótoros. Közben beszélgettek, Domi fel is tette a nagy kérdést és elmosolyodott. - Legyen, egy év múlva ugyanitt hurkával - pacsira tartotta a kezét nevetve, aztán adott Zsolnának egy zsíros puszit, majd tovább folytatták a falatozást, s ha utána az időbe belefért, még a céldobáló felé is elkísérte, mielőtt visszatértek volna a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ne is mond, szeretnék egyszer olyan játékos lenni, mint ő. - erről egyelőre csak álmodozhatott, nem volt elég a tehetség, kemény és kitartó munka is szükséges volt ahhoz, hogy fejlődjön és egy napon majd a nagyok közt legyen a neve. Dominiknak ez volt az egyik célja, de erről nem kezdett el fecsegni barátjának. - Jó, én megpróbálok tőle kérni neked egy aláírt kártyát, de nem biztos, hogy meg tudom szerezni. Hiába van protekcióm, azért na - nevette el magát, mert ilyen szempontból egyik Markovits sem volt könnyű eset. Lehet, hogy nem is Bogitól kellett volna kérnie, hanem inkább Levitől, ez is megfordult a fejében.
- Na! Ajánlom, hogy ne törd össze a szívét, ha úgy alakul, mert hátsón leszel rúgva - úgy érezte, mintha csak fogadott Markovitsként is, de fel kell hívnia Laca figyelmét arra, hogy vannak lányok, akikkel azért csak úgy ne szórakozgasson. Persze el is röhögte magát, hisz nyilván Laca se úgy gondolta.  - Ne is mond, egyszer volt szerencsém a csajok öltözőjében hallgatni, ahogy neki állnak és csak nyomják és nyomják a dumát, majd behaltam rajta. Úgy kibeszélnek mindenkit hallod, durvábbak mint mi - felelte nevetve, miközben botját már belógatta a tóba, s várta, hogy egy halacska rákapjon a horogra. - Ott van például a Jankovits lány, még kis tökmag volt, de már úgy kente magát, meg adta a tanácsot a többi csajnak, hogy az eszem megállt - jegyezte meg, s mivel még mindig a csajokról szólt minden, szóba jött az is, hogy Dominak ki tetszik.
- Egy Bánffy lány, a levitába jár és irtó jól néz ki, de nem csak szép, hanem olyan kifinomult, mint egy igazi hercegnő. Nagyon bírom, mert értelmes és sok mindenről lehet vele dumálni, de nehéz eset. Valami hülye családi dolog, nem látom még át, de eddig csak két talink volt - mesélte Lacának, majd hogy a horgászatról is szó essék, elmagyarázta, hogy mi a merítőháló és azt is megmutatta neki, hogy azt hogyan kell használni. - Ebben biztos vagyok, most is jött néhány új diák - vállon is veregette Lacát, nehogy már elkenődjön, amiért a két legjobb barátja lelécelt a suliból. Jó, ebbe mondjuk bele sem akart gondolni, hogy mi lenne, ha a Markovits tesók eltűnnének, abba egész biztosan belepusztulna.  - Te szemét, megszívattad szerencsétlen kiscsajt? - felröhögött Domi és a fejét rázta, nem gondolta azt, hogy Laca így visszaél a képességeivel. - Hát nem tudom, őszintén nekem semmi bajom sincs a sráccal, de tényleg. Nekem még sosem ártott - megvonta a vállait, egyébként sem hallott róla semmi rosszat, nem is értette, miért vannak ezek a szerencsétlen rellonosok így kipécézve.
- Nekem az nem gáz, tényleg vicces lenne, ha lenne egy ikrem, aztán találgathatnák, hogy melyikünk az igazi - nevette el magát. - Na persze, nem kell nekem itt segédkezni, oké? - meg is rázta a fejét, nem örült volna annak, ha Laca smacizik Zsolnával. - Meg amúgy is, a végén még összekavarsz valami csajjal, smároltok, aztán azzal is bekavarnál nekem - jobban átgondolva a másik verzió se volt jobb, így ezt az ikreknek öltözést Dominik gyorsan el is vetette.
- Durva…és figyu már, van olyan, hogy nem tudsz visszaalakulni? Előfordulhat az, hogy mondjuk egyszer átváltozol nőnek és aztán soha többet nem tudsz visszaváltozni srácnak? Mert akkor ciki van öcsém - röhögte el magát, ha neki volna ilyen képessége, tuti , hogy nem kockáztatná a férfiasságát. - Ja, mostanában ott sincs már pletyka, hála az égnek - azért sose lehet nyugodt az ember fia, mert mindenhol is van egy fül, nem szívesen olvasott volna hülye pletykákat magáról.
- Hú tényleg, kapás van! Segíts, hozd azt a merítőhálót - Domi már pattant is fel, egyik kézzel a botot fogta, feszítette felfelé, közben elkezdte tekerni az orsót, s érezte, hogy bizony nagyon küzd az a hal. Érzésre is elég nehéznek tűnt, ha szerencséje van, akkor egy nagyobb halat sikerül kifogni.
- Tartsd oda, mindjárt kint lesz, figyelj! - Domi csak tekerte és tekerte, és lassacskán , ahogy zavarossá vált a víz felszíne, előbukkant a horogra akadt, legalább fél kilós hal.  - Most úgy kéne leszedned róla, hogy a hálóból ne szökjön vissza a vízbe, menni fog? - Lacára nézett, ő maga is el tudta volna intézni, de a másik srácnak ez volt az első horgászos élménye, nem akarta ezt tőle elvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tehetetlen düh tombolt a mellkasában, szarul érezte magát a történtek végett és semmit sem értett. Már azt sem tudta eldönteni, hogy a másiknak vajon számít-e bármit is, akkorát csattant arcán az a pofon, s olyan közönnyel hagyták el ajkait a szavak. Lehet, hogy csak neki volt fontos a másik, vagy tényleg ekkora hibát követett el azzal a csókkal? Bárcsak maradt volna otthon a seggén, ezt kívánta, mert akkor most nem érezné azt a szorító érzést a torkában.
Sietve haladt át a téren, s csak akkor torpant meg, amikor meghallotta Berci hangját, mely megtörte az éjszakába múló lépteinek tompa neszét. Már csak Ő hiányzott. Gondolta magában a fiú, miközben megfordult, s haragos pillantását a közeledő eridonos tekintetébe fúrta. - Mit akarsz? - dörmögte oda a Bánffynak, érezhető volt, hogy nem kívánja ezt a beszélgetést. Nem igazán kedvelte a srácot, de az is igaz, hogy nem is ismerte őt jól.
- Mi…mi…megcsókoltam! Tessék! Ez van… Ez nem fellángolás!  Szeretem! - csattant fel, s folytatta -  Szeretem és Ő is engem…vagyis eddig azt hittem, de most már ebben se vagyok biztos - legyintett dühében, majd a tarkóját kezdte masszírozni. Összetörtnek tűnt, és továbbra sem értette, mit akar a másik, ezért kérdően pillantott rá, s hallgatott, mikor Berci folytatta.
- Őszinte legyek? Leszarom az anyját, miért nem áll ki magáért? Miért? Ha igazán szeretne, akkor felvállalta volna velem a kapcsolatát, és nem kellett volna bujkálnom, mint egy korcsnak… - igen, ez mélységesen bántotta még mindig, de még abba is belement, csak hogy a másikkal lehessen. Emellett számos dolog bántotta őt, amikről nem akart Bercivel beszélni. Zsolnával akart volna beszélni, de láthatóan a lány menekült a közeléből, mintha maga lenne a szörny, vagy egy elvetemült gaztevő. Amit Dominik érzett, az pedig leírhatatlan volt. Az pedig, hogy a családjuk történetét mennyi szenvedés lengte körbe, ott és abban a pillanatban nem tudta meghatni a fiút, hisz túlságosan is felülkerekedtek benne az indulatok és az érzelmek. Talán odahaza majd átgondolja, ott a téren viszont nem látott és nem hallott, sebzett vadként támadott, de leginkább csak menekülni próbált. - Akkor mehetek, vagy most jön az a rész, hogy megfenyegetsz, hogy takarodjak az életéből, különben szénné átkozol? - széttárta a karjait, várva hogy megtörténjen az esetleges átkozás. Mivel nem ismerte Bercit, viszont a Bánffy családról már sokat hallott, még ezt is képes volt belőle kinézni. Nem fogta fel egyelőre a jó szándékot, ahhoz túlságosan is ideges volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fél percig tényleg azt hitte, hogy a díszes talár alatt veszélyes gyilok lapul, vagy inkább maga a pálca, mellyel halálos átkot is szórhat a srácra, de Albert ismételten meglepte Dominikot. Tekintetük szikrázott, legalábbis Dominiké biztosan, azon viszont még ő is meglepődött, hogy Albert milyen hevesen válaszolt. Az eridonosnak rohadtul nem volt kedve ehhez a beszélgetéshez, már fordult volna sarkon, mégis végig hallgatta a másikat, szavak armadája tört az elméjébe, elhangzottak nevek, még idegen szavak is, melyeket a fiú nem értett, de nagyjából mégis csak sejtette, hogy miről is van szó. Talán mintha kezdte volna érteni, hogy mi a probléma, ennek ellenére még mindig kavarogtak benne a pofon miatti rossz érzések, s az az elutasító pillantás, amellyel Zsolna menekült előle. Mintha nem is szerette volna sosem.
De leginkább az fájt neki, amit a legvégén mondott Albert. Ne tedd tönkre az életét. Vusszhangzott fejében, s bár már látta a szőke távolodó alakját, ő még nem mozdult. Nem tett ő semmi rosszat, csak ösztönből cselekedett, ő képes volt megfeledkezni a tömegről, de ártani nem akart ezzel. Mégis ő lett volna az, ki tönkre teszi a másik életét? Ezen gondolkodva indult hazafelé, kétségekkel és bizonytalansággal a mellkasában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Az alkohol olyan szörnyűség, ami az embereket ostoba helyzetekbe sodorja, különféle fogadásokba és vitákba. Dominik esetén utóbbi történt, ugyanis Szilveszter hajnalán - már amikor felébredt - fancsali képpel és éhesen mászott le az emeletről, ahol kissé már megfáradva, de még táncoltak az emberek. Virág és néhány csaj viszont nevetve beszélgettek újévi fogadalmaikról, ezek közül pedig Domi is elcsípett egyet, miközben valami ehetőt vadászott. A zumba volt a téma, és hogy attól majd milyen szuper hátsójuk lesz néhány hónap múlva. Dominik természetesen kiröhögte a lányokat - bár inkább keserédes gúny volt ez inkább, mert ott és akkor minden csajt is utált. Ezen össze is vitatkoztak, Domi állította, hogy szerinte a kondizás formál, nem pedig a hülye tánc. Végül úgy összeakasztották a bajszukat Virággal, hogy fogadtak. Virág belement abba, hogy bejár egy hónapig a kondiba, Dominik pedig belement, hogy egy hónapig zumbázni fog. Persze nem gondolta komolyan, másnaposan azonban nyakon lett csípve valahol a folyosón, s bizony Virág joggal követelte azt, amire Dominik ittasan, szívére tett kézzel fogadalmat tett. Egy rohadt hónap a művházas zumbacsoportban. Így került Dominik a zumbaórára, ahol szegény leginkább idegenként keringett és nem igazán találta a helyét. Ha a szíve nem lett volna apró darabokra törve, akkor valószínűleg már ezerrel térképezte volna fel a sok-sok hátsót, most viszont inkább csak azon agyalt, hogy hol is akaszthatná fel magát, mert hogy nem fog kibírni öt percet sem ebből az egészből. Ezen rémes gondolataiból szakította ki egy ismerősen csengő hang, amihez aztán arc is párosult. A milf.
- Te? - vagyis, Domi ekkor már tudta azt, hogy nagyon mellé lőtt a találgatásával, de azon kívül semmit sem tudott erről a csajról, csak azt, hogy nagyon vehemens, és hamar önt folyadékot mások arcába.
- Zumbázni jöttem - vágta oda Domi gúnyosan, aztán a csaj mellé lépett és megpróbálta felvenni a kezdő pozíciót, mintha annyira nagyon értené, hogy miről is van szó. Nixnek egy valami azonban feltűnhetett, Dominik most nem hogy nem akarta őt felcsípni, de meglehetősen mogorvának is tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Minden gyorsan történt, elég volt egy rossz ugrás Dominik részéről ahhoz, hogy borítson mindent, a gyakorlatot, önmagát és a lányt. Ráadásul még egy fejsérülést is sikerült bezsebelnie, igaz nem olyan vészeset, de attól még sajgott a feje, na meg az oldala is, amibe valószínűleg a lány valamely testrésze vágódott. Hallotta ám a szitkozódást, még belőle is kiszökött valami hasonló, de aztán csak pislogva nézett a rajta fekvőre, mint aki azt se tudta, hogy mi történt. Ennyit arról, hogy Dominik minden erejével a zumbára koncentrált, persze, hogy nem. - Véletlen volt, nem direkt - sóhajtotta a lány felé, miközben ő is feltornászta magát ülőhelyzetbe, s baljával megdörgölte sajgó tarkóját. - Hibáztat a tököm, mondtam hogy véletlen volt, én voltam - ismételte Dominik, kicsit hevesebben, bár érezhető volt kettejük közt a feszültség. Ekkor már az edző is odalépett, hogy aztán felmérje a problémát, Nixnek pedig segítsen kisétálni a padokhoz. A bámészkodók egy része háborgott, amiért ez is időt vesz el az órából, egy részük sajnálta a lányt, a maradékuk meg szintén idiótának tartotta Szécsit. A srác valahol ezt meg is érdemelte, feltornázta magát a földről, aztán leporolta a végtagjait, majd odasétált a baleset másik elszenvedőjéhez.
- Maradj itt vele, nekem be kell fejeznem az órát - az edző szinte lepasszolta, így Dominak ha tetszett, ha nem, valamiféle kötelességből maradnia kellett. Mondjuk amúgy is rá akart kérdezni, hogy mi a szitu, hisz látta, hogy előzőleg nagyon simogatta a lábát a csaj.
- Nagyon fáj? - kérdezte Dominik, ahogy odaguggolt mellé, majd felpillantott a vörösre. - Megengeded, hogy megnézzem? - ugyan nem volt gyógytanonc, de kviddicsezett, így jó néhány sérülést látott már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nők seregének a haragja omlott rá, Dominik most szembesült csak a zumba világának cudar valóságával, és azzal a tanulsággal, hogy női rendezvényen egyedülálló pasasként nem veszünk részt, életveszély! Ezt egy életre meg akarta jegyezni, mélyen be is véste a gondolataiba, noha ez rémes emléknek számított. Még szerencse, hogy ez is csak egy hülye fogadás volt, s ha ennek a napnak vége, akkor majd azt mondja Virágnak, hogy ő nyert, kivételesen. Mert hogy Dominik biztos volt benne, hogy többé nem tér be ebbe a terembe. Nem is megy neki, meg ki is utálnák a többiek. S míg neki a nép haragját kellett eltűrnie, addig a szerencsétlenül járt vörös ki tudja, hogy milyen fájdalmakat élt át. Elég volt csak ránéznie Dominiknak, tudta jól, hogy a lány most épp nem az élvezetek paradicsomában lógatja a lábait.
- Megnézem - biztos, ami biztos, Dominik óvatosan tűrte fel a lány nadrágját, hogy szemügyre vegye a sérülést. - Ennek nem biztos, hogy elég lesz a jég, elég csúnya - tényleg az volt, már most a kétszeresére duzzadt, legalábbis abból a szögből, ahonnan ő nézte. Most elsüthetett volna egy poént, hogy az anyukáknak vizesedik a lába, de mivel legutóbb is arcon lötykölték, úgy érezte, hogy itt a poén nem úgy sülne el, ahogyan azt annak szánja.
- Hazaviszlek, támaszkodj rám - felsegítette őt a padról, átkarolta a karjával és el is indult vele, de érezte, hogy ez így nem lesz jó. - Figyelj, hoppanáljunk, úgy megkíméljük a lábad. Kapaszkodj belém - azzal felkapta a karjába a lányt, s valahogy közben jobbjával a pálcáját is sikerült előhúznia.
- Mond, mi a cím?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Őszintén annyira nincs jó kedve a meccs végén, mert bár nyert a csapatuk, úgy érzi, hogy ezt jól elcseszték és ennél sokkal többet is kihozhattak volna magukból. Haragszik is az egyik csapattársára, aki szerinte önző módon viselkedett a pályán, és benne van az, hogy amint bejutnak az öltözőbe, akkor ezt majd szóvá is fogja tenni. Már csak azért is ideges, mert fél füllel elcsípte, hogy megfigyelik a meccset, ami amúgy egy remek lehetőség is lehetne Domi számára, most viszont nagyon is úgy érezte, hogy ez ennyi volt, kampec, vége, ennyit az élsportról.
Bosszúsan vonul le a pályáról, egyenesen be az öltözőbe, nincs jó kedve. Már a zsigereiben érzi, hogy az edző le fogja cseszni a fejüket, nem kicsit, hanem nagyon. Hiába tett bele mindent, úgy érzi, hogy még ő is rosszul teljesített most, ami betudható sok mindennek. Mostanában zavaros az élete, a gondolatai, bőven akad, ami megzavarja. Éppen ezért is lepődik meg, amikor Levi int neki, majd közli, hogy menjen ki, mert a Mennydörgők edzője akar vele beszélni.
Ledöbben, nyel is egy nagyot, majd mélyről veszi a levegőt, aztán meg kifújja és csak ezután sétál ki az öltözőből. Pillantása ide-oda szökik, mikor végre meglátja a nőt. Az első gondolata az, hogy milyen csinos, és hogy is lehet edző, ahelyett, mint hogy mondjuk modellkedne. Ezen gondolatokkal azért megindul a nő felé.
- Jó napot! Markovits Levente mondta, hogy vár rám, miben segíthetek? - igyekszik illedelmes lenni, pedig a nő nem tűnik olyan öregnek, nagyjából a bátyjával lehet hasonló korú. Domin látszik a fáradtság, és az is érződik róla, hogy nem túl boldog most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ó igen, Myra Blackburn. A múltkori kocsmázás alkalmával is alaposan kibeszélték a nőt, amellett hogy, persze a fantáziájuk ott is belódult, Dominik nem gondolta volna, hogy tényleg ennyire dögös Bálinték edzője, pedig az. Ez az első gondolata vele kapcsolatban, a másik meg az, hogy a srácok előre figyelmeztették, mire készüljön. Ahhoz képest viszont kellemes csalódás éri, mert a nő egész kedves vele, ami egy picit meg is lepi Domit, azok után, hogy milyen katasztrofális meccs ment le az előbb.  - Ó…köszönöm - ez a dicséret nagyon meglepi, jól is esik neki és most először még egy mosoly is az arcára fut, mert egész eddig nem számított arra, hogy a mai napból még jól kijöhet.
- Másodikos korom óta - feleli, ami azt jelenti, hogy nem túl régóta, viszont ahhoz képest valóban sokat fejlődött már. A homlokát közben megtörli, mert még mindig folyik róla a víz, ráférne egy zuhany, és biztos is, hogy az lesz ezután a következő úti cél, viszont most nagyon figyel a nőre, hisz végre valaki észrevette a játékát, ráadásul nem is akárki, hanem a Mennydörgők edzője.
- Hogy érdekel-e? Persze, nagyon! - feleli lelkesen, még mindig nehezen hiszi el, hogy talán most lehetőséget kap. Márpedig nagyon úgy tűnik, mert a nő felajánl neki egy lehetőséget.
- Mindenképp átgondolom. A srácokkal már sokat beszéltünk erről, nem titok, hogy nagyon régóta be akarok kerülni a csapatba és erre az alkalomra várok már…magam sem tudom mióta - meséli Myrának, látszik rajta, hogy most milyen sok érzelem kavarog benne.
- Persze, tudom. Bálint és Levi mesélte, hogy …- oké, itt nem fogja felidézni szó szerint, hogy mennyire szigorú a nő, és mennyire agyonhajtja szerencsétleneket, nem akar egyből rossz pontot szerezni, ahogyan nem is vagánykodik úgy, mint ott a kocsmában. Ott bezzeg nagy volt a szája, hogy majd bepróbálkozik a nőnél, most meg, kis nyuszi. Jó, mondjuk nem hülye ő, hogy elrontsa élete talán legnagyobb lehetőségét egy béna poénnal. - Szóval mondták, hogy sokkal komolyabb az edzés, mint ami nálunk zajlik, meg tisztában vagyok azzal is, hogy várna rám egy sor orvosi vizsgálat, mielőtt tényleg bevennének, már ha megfelelnék az edzésen. De tényleg köszönöm, Myra - mondja ezt őszintén a srác, nem tudja, hogy illik-e ilyenkor kezet fogni, ezért zavartan csak a tarkóját érinti meg.
- És öhm, hogy tudnék Neked jelezni? - hirtelen azt se tudja, hogy hol is keresse fel a nőt, ha meg lesz majd a döntése, ami már most is megvan, csak nyilván nem akarja azonnal rávágni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mostanában igazán zsúfoltak voltak a napjai, a közelgő kviddicsmeccs miatt sokkal többet edzett, még külön órákat, egyedül is töltött a pályán, hogy tökéletesítse a repülési technikáját. Emellett a kondiba is lejárt, hogy ott vezesse le a stresszt, emellett pedig apuka lett, kétszeresen. Igaz, csak kis görényekről volt szó, az állatkák azért igényelték a láthatást, meg persze Dominik is. És ha ez nem volna elég, fogadásból még zumba órákra is járt, és besegített a barátainak. Most is épp Nixet segítette ki, akinek túl sok dolga akadt, így helyette ugrott le a művészbolthoz, hogy összevásároljon néhány kelléket egy listáról, amire a lánynak szüksége volt.
Kisétálva az üzletből, kezében a nagy csomaggal, másikban a blokkal épp azt vizslatta, hogy valóban megvásárolt-e mindent, s hogy ugyan miért is volt olyan rohadt drága az a festék. Mintha egy duplikáció is lett volna azon a számlán, ezt nézegetve majdnem neki sétált egy ott ácsorgó alaknak.
- Elnézést - így illik, ha már majdnem fellökte, de csak ekkor tűnt fel neki, hogy Bánffy Albert várakozik ott. Dominik egy kicsit el is komorult, mert legutóbb nagyon csúnyán váltak el egymástól, és azóta történtek olyan dolgok is, melyek mély sebet ejtettek a lelkén.
- Szia Albert - végül mégis csak ráköszönt és még a kezét is nyújtotta egy kézfogásra, mert nem volt ám bunkó, hogy úgy tegyen, nem ismeri Zsolna nagybátyját. - Ide vársz? - bökött a művészeti bolt irányába, mert odabent bizony elég nagy sor állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Rendben, én is így gondoltam - bólint, hisz valóban semmi értelme előre egyeztetni, míg az sem biztos, hogy bekerülne a csapatba. Annak viszont már örül, hogy egyáltalán az edző célkeresztjébe került, hisz így van egy kis esélye.
- Ez így korrekt, rendben van, köszönöm még egyszer a lehetőséget! - őszinte mosolyt küld a nő felé, integet is neki, és úgy érzi, hogy most nagy sziklák omlanak le a vállairól. Végre, egy lépcsőfokkal előrébb került, így bármilyen rosszul is alakult ez a meccs, most rohadt boldog. Már vidáman tér vissza az öltözőbe, a többiek nem is értik, hogy mitől görbül ennyire felfelé a szája, amikor szarul teljesített a csapat. Domi nem is reagál nekik, nem akarja elkiabálni a dolgokat, inkább megtartja magának, majd csak Levinek meséli el, hogy mi volt. Annyira boldog, hogy első dolga nem is a zuhany, hanem a telefon. Nyújtózva pedig üzenetet küld Nixnek. Fura, de most valahogy ő volt az első gondolata, hogy vele ossza meg ezt az örömhírt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Érzékeli a végzős mestertanoncon, hogy nem örül annyira ennek a találkozásnak, de talán ez nem is kimondottan Dominak szól, úgy véli, bárki másra is így nézne, aki hasonló mód majdnem fellökte volna őt. Aztán ki tudja. Őszintén, fogalma sincs arról, hogy a bálon történtek óta milyen megítélt státuszban létezik Berci elméjében, lehet hogy mély gyűlölet övezi Szécsi egész jelenségét.  
- Ó, igen ! - bólint, hisz odabent volt szerencséje elsétálni egy magas, kecses szőke mellett, össze is áll a kép, még egy halovány mosoly is szökik az arcára. Ha Bánffy tudná, hogy a húga milyen sok holmit szedett odabent össze, most valószínűleg a haját tépné. Biztosan lesz tíz-tizenöt perc, mire mindennel végez.  - Kisegítek, vagy inkább be - bök pillantásával a kezében lévő, megpakolt csomagra. - Az egyik barátomnak van egy boltja, gyertyákat árul és mindenféle jó dolgot, ő kért meg, hogy vigyek neki néhány holmit - meséli, picit talán hosszabban is, mint arra a másik kíváncsi lenne. Igazán most, hogy letudták a tiszteletkört, mehetne tovább is, azonban soha nem kedvelte a félbe hagyott dolgokat. Márpedig egy kicsit úgy érezte, hogy Bercivel maradt köztük némi tüske.
- Azóta nem volt alkalmam, de úgy érzem, hogy tartozom feléd egy bocsánatkéréssel Berci - mondja ezt őszintén, utalva a bál éjszakájára.
- Tudom jól, hogy Te csak segíteni akartál egy meglehetősen zűrzavaros helyzetben és nem viselkedtem úriember módjára. Sajnálom, hogy ebbe az egészbe belekeveredtél - tette még hozzá, remélve azt, hogy sikerül ezt tisztáznia a másik eridonossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elég sok dolga volt mostanában, az idejének nagy részét a kviddics kötötte le, sokkal több edzést vállalt be, mint korábban, és még akkor is űzte, mikor a többiek már jóízűen pihentek. Mindent megtett azért, hogy ilyen téren beinduljon a karrierje, de a tanulmányairól sem feledkezhetett meg, hisz már közeledett a vizsgaidőszak. Dominak pedig bele kellett húznia, mert akadt néhány tárgy, amit elhanyagolt és azokból ráfért némi pótlás. Egyeztetett is az egyik idősebb levitással egy időpontot, aki némi sarlóért cserébe korrepetálta, csakhogy közbe jött egy kis extra tevékenység. Az iskolába ugyanis érkezett néhány vendég, akik házi kedvencüket is magukkal hozták, a professzor pedig éppen az eridonost csípte nyakon és kérte meg, hogy vigye már le a kutyát egy kis sétára, míg a vendégeinek részletesen bemutatja az iskolát.
A srác annyira nem volt elragadtatva a feladattól, nem is értette, hogy miért épp ráesett a választás, inkább csak úgy sejtette, hogy mindez puszta véletlen volt, s ha mondjuk Levi sétált volna arra, akkor most ő vihetné ki a kutyát. Az eridonos egyébként szerette az állatokat, meg is sétáltatta tisztességgel az ebet, de az órájára pillantva már látta azt, hogy közeleg a korrepetálás időpontja, arról pedig nem akart lemaradni. Úgy döntött, hogy a kutya is megy vele, s amíg a professzor tovább diskurál a vendégeivel, addig ő a tanulószobán lesz az ebbel. Ott majd ad neki némi rágcsát, meg egy kis vizet.
Be is fordult a helyiségbe, kezében a pórázzal, az eb túlságosan lekötötte a figyelmét, még beszélt is hozzá, leguggolva megvakargatta a fejét, aztán majd csak amikor felegyenesedett, akkor vette észre, hogy ki van a helyiségben. Zsolna. Egy pillanatra megtorpant, pillantása is megakadt a lányon, akit már jó rég nem látott. Egészen pontosan azóta a szilveszteri este óta, amióta a levitás kidobta a srác szűrét. - Szia - köszönt oda, de ekkorra a kölyök már szaladt is, s mire Domi megfogta volna a pórázt, már Zsolna körül szimatolt.
- Nem szabad, viselkedj - Domi utána lépett, elkapta a pórázt, és megpróbálta fékezni a kutyát. - Bocs, még annyira nem tud viselkedni, ahogy látom...- jegyezte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Már odalent az udvaron se volt könnyű dolga a kölyökkel, erősen kellett fognia a pórázt, mert Zsömi aztán mindennek is nekiindult és volt is benne erő. Mindent meg akart szimatolni, minden érdekelte, a levegő mozgatta, hosszú fűszálakra meg úgy ugrált, mintha csak halálos ellenfelei lennének. Vicces volt a kölyök, Dominiknek odahaza volt is két kutyája, ezért egy kicsit a nosztalgia is elfogta most, hogy vigyázhatott egy kicsit Zsömire.
Azt viszont nem gondolta, hogy nem volt elég neki a kinti ugrabugra és mókázás, úgy hitte, hogy jól kifárasztotta Zsömit, aki majd aludni fog a Tanulószobán, ám ehelyett az eb inkább Domi exére kezdett el ugrálni, s nagyon úgy tűnt, hogy kedveli a levitást.
- Hát látom, nem gondoltam, hogy ennyire aktív lesz - megvakarta a tarkóját, sóhajtott is egyet, de azért elmosolyodott, mert tetszett neki a kis hülye szőrmók. - Zsömi, nyugi - bár láthatóan a levitást nem zavarta a kutyus aktivitása, Dominik azért közelebb lépdelt és le is guggolt, hogy elkapja a bundást, ám az eb gondolt egyet, és felugrott Zsolna ölébe.
- Na tessék, te lettél az új játéka. Van kedved rá vigyázni? - végül is, neki mindegy, bár őt bízták meg, ha Zsolna vállalja az eb további felügyeletét, akkor Dominik nyugodtan tanulhat majd, csak tudná, hogy hol késik az a korrepetítor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Basszus, a víz - erről bizony megfeledkezett, pedig a gazdája is kérte, hogy többször is adjon neki, mert a kölyök sűrűn szomjazik. A befogására tett kísérlet közben nem sikerült, de a srácot nem zavarta annyira az, hogy a lánynál kötött ki a kutya, hisz úgy tűnt, a levitás sem viszolyog az ebtől. Más esetben már el is vette volna tőle, így viszont még kapóra is jött a dolog, mert neki lett volna jobb dolga is. A lány megjegyzésére azért felhúzta egy kicsit a szemöldökeit, mert a hangjában volt némi él, és a mondandójában is.
- Nem lecserélni akartam, csak nekem is tanulnom kéne, és úgy tűnt, hogy elvagy vele - sóhajtva rázta meg a fejét, inkább nem szólt semmit, csak felegyenesedett és arrébb sétált, míg kutakodása közben nem talált egy üres üvegedényt az egyik polcon. Azt leemelve visszasétált hozzájuk, a földre tette a  tálat, pálcájával pedig vizet varázsolt bele a kutyának, majd elrakva a varázseszközt, kiemelte a lány öléből a kutyát. - Gyere Zsömi, igyál - letette a kutyust és úgy forgatta, hogy az megtalálja a neki szánt vizet. Némi szimatolás után neki is állt lefetyelni a vízből, Domi közben a földre ült, s a bal térdén megtámaszkodva figyelte a kutyát, majd Zsolnára pillantott.
- Azért ha rám nézel, még nem fogsz porrá égni - jegyezte meg, mert úgy vette észre, mintha a lány még mindig haragudna rá, noha inkább Dominak volt oka haragudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ja, nagyon szegény. Majdnem a bokám tört, úgy futottam utána odakint - jegyzi meg, ő azért annyira nem sajnálja a kis ebet, mert azért nem fog elpusztulni, most például bőven kap majd vizet.  - Nem, úgy gondoltam, hogy szaladgált már annyit, hogy alszik egy órácskát, amíg lemegy a különórám - felelt a lánynak, akinek a részéről még mindig érezte azt a távolságtartást, amit azon az ominózus estén. - Elbíro..m - letenné ő egyedül is, de a lány mégis csak belekontárkodott. Domi közben fel is pillantott rá, Zsolna meg úgy kapta el a kezét, mintha az eridonos leprás lenne. Néha gondolt arra, hogy vajon mi lesz, ha majd újra találkoznak, de nem hitte volna, hogy még ennyi idő után is ilyen ellenségeskedésben lesz része. Egy részének ez valahol rosszul esett, főleg azért, mert olyan durván lett faképnél hagyva ott azon a szilveszteren. Ettől függetlenül már el tudott vonatkoztatni ezektől a dolgoktól, és egyébként tényleg érdeklődött a lány felől, hisz régen nagyon sokat jelentett neki a vele szemben ülő lány.  - Csak megkérdeztem, hogy hogy vagy. Miért kell azt gondolnod, hogy bármit is akarok? - értetlenül ráncolta a homlokát, aztán felegyenesedett és arrébb is sétált a széktől, az egyik távolabbi fotelhez, abba dobta le magát. A kutyát viszont ott hagyta Zsolna mellett, aki tovább lefetyelte a vizet.
- Merlin, ki érti a nőket? - sóhajtott a plafont bámulva, természetesen bosszantotta ez a helyzet. - Most már komolyan nem is lehet egymásnak köszönni, Zsolna? - szólította a nevén hosszú idő után a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kérdően pillantott a lányra, aki már pakolta is össze a holmiját, mint aki menekülni akar. Dominik nem értette ezt az egészet, hisz ő is túl tudott lépni a sérelmein, és már nem érezte azt a haragot sem. Ilyen típus volt, valamiért az idő múlásával képes volt megbocsájtani az embereknek, talán emiatt is volt annyi barátja. Most viszont a lány kinyitotta zsebében a bicskát, s bár nem hitte volna, hogy még fel tudja bőszíteni, most mégis sikerült neki. Nem akart felszállni erre a buszra, de az arisztokrata Bánffy lány felráncigálta rá. Dominik felpattant a fotelből, s mielőtt a lány távozhatott volna, elállta az útját, tenyerével támasztotta meg az ajtót, ezzel elzárva maga mellett a menekülési útvonalat. - Mondod mindezt úgy, hogy három nappal előtte a tanárodat ölelgetted - vetette oda a lánynak a szavakat, miközben vádlón fúrta pillantását Zsolna tekintetébe. - Láttam a képet. És gondolhatsz bármit, de nem azért feküdtem le veled, mert egy strigula voltál. Utálhatsz emiatt, de attól még jó lenne, ha magadba néznél és őszinte lennél saját magaddal, hogy ki végett ért véget az egész. Én szerettelek, de már az elejétől kezdve csak azt nézted, hol rontom majd el. Hát tessék, végül is, elérted a célod. Menj csak - ekkor emelte csak el a kezét, ezzel szabad utat engedve Zsolnának, s a tekintetét is elfordította a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Összepréselte az ajkait, ahogyan szemöldökeit is összeráncolta, hallva a vádakat. Még hogy ő taszította a másik karjaiba! Egész eddig, hónapokig nyugodt volt, és most a levitás fél perc alatt felidegesítette őt.
- Lehet, hogy nem vagyunk egy világ Zsolna, de Te meg sem akartad érteni az én világomat, én legalább megpróbáltam a Tiédet! És tudod mit? Már nem bánom, hogy vége lett, mert Te sosem szerettél úgy, ahogyan én Téged. És ez rohadtul nem a büszkeségről szól! Kidobtál, mint egy kutyát és meg sem hallgattál. És most még úgy teszel, mintha csak arra mentem volna, hogy meghúzzalak? Összetévesztesz a professzorral - veti utána, mert meggyőződése, hogy a tanár úr visszaél a hatáskörével, és ki tudja, hány diáklányt húzogat meg csak úgy, hobbiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Dominik annyi hónap elteltével már el tudta volna engedni a sérelmeit, legalábbis ezt hitte és így is tűnt az elején, hisz normálisan viselkedett. Tényleg kíváncsi volt a Bánffy lányra, hisz volt idő, amikor mégis csak szerette őt.  A levitásnak viszont sikerült őt felhergelnie azokkal a valótlan vádakkal, Dominik pedig semmit sem gyűlölt jobban annál, mint hogy hamis dolgokat állítsanak róla. Márpedig most nagyon úgy tűnt, hogy a lány tévhitben élt, Domi pedig hiába is akarta volna meggyőzni, hajthatatlan volt. Mi több, nem csak hogy gondolkodni nem akart, de nagyon durván és nyersen vágott vissza a fiúnak. Az eridonos ledöbbenve nézte a másikat, mintha a levitás teljesen új oldalát ismerte volna meg. Egy olyan oldalát, ami nagyon nem jó. Meghökkent őszintén szólva, vissza tudott volna vágni nagyon csúnya szavakkal, de tartotta magát, hogy ne fokozza ezt az egészet. Ajkait összepréselve, vádlón, s csalódottan nézett a másikra, aztán megrázta a fejét, majd szavak nélkül hátat fordított neki és visszasétált Zsömihez, aki időközben már a földről nyalogatta fel a vízcseppeket.
- Enned is kéne valamit - sóhajtva túrt az állat bundájába, aztán pálcájával varázsolt neki egy kis ételt, hogy aztán kutyaszitterként várakozzon tovább, míg meg nem érkezik a korrepetítora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Értékelte a felmutatott középső ujjat, igazából még nem találkozott olyan lánnyal, aki két hányás közt ilyen kecses mozdulattal tudta jelezni felé a szimpátiáját. Mindenesetre most nem állt neki kivesézni azt, hogy miért is van ez a fene nagy gyűlölet úgy unblock a csajban, hanem azon volt, hogy eltámogassa őt - lehetőleg a saját lábain - a gyengélkedőre. Ez egy ideig működött is, végre mintha a másikban alább hagyott volna a bunkóság parazsa, s már-már érdeklődött Domi felől, aki meg hülye mód azt gondolta, tényleg kíváncsi a másik. Mesélni is kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert hirtelen összecsuklott mellette a lány. - Baszki! Térj magadhoz! - úgy ahogy sikerült a föld felett pár centivel elkapnia, óvatosan fektette el és kicsit paskolta is az arcát, de érződött, hogy nagy a baj. Dominik nem várhatott tovább, erre úgy se fog jönni senki, ezért felkapta a rellonost és bár nem volt nehéz a lány, azért mégis, nehézségek árán, de ahogy tudott, úgy sietett vele a gyengélkedőre. Ott azonnal segítségért kiáltott, és szerencsére jöttek is a hozzáértők….

Dominik a késő estig virrasztást követően a gyógyító javaslatára hagyta el a helyszínt, aki megnyugtatta, hogy a lány még reggel is ott lesz, sőt talán még másnap is, így teljesen fölösleges ott gubbasztania az eridonosnak. Ettől függetlenül a srác nyugtalan volt, egész éjszaka nem tudott aludni, csak az járt a fejében, hogy a baromságával gyengélkedőre juttatott valakit. Félt attól, hogy valami maradandó kárt okozott, vagy örök életre való szenvedést. Olyannyira nem tudott aludni, hogy hajnalban az első útja a faluba vezetett, ott vett egy böhöm nagy tábla csokit a lánynak, aztán ahogy hazafelé indult, meglátott a kirakatban valamit, amiről azonnal a középsőjét bemutató rellonos jutott az eszébe. Meg is vette, majd a vásárolt holmikkal tért vissza a gyengélkedőre, ahol a gyógyító közölte, hogy a lány még nem tért magához, de ha Domi akar, hát egy kis időre beülhet hozzá.
S bár nem ismerte, azon túl, hogy eddig csupán egy szörnyella de frászhoz volt szerencséje, még se akarta őt magára hagyni. Odasétált az ágyához, megállapította, hogy ha alszik, akkor olyan ártalmatlannak tűnik, és talán mindig aludnia kellene, majd körbefordult, s leakasztotta a prefektusi jelvényt a lány talárjáról, hogy szemügyre vegye.
- Kíváncsi lennék, hogy ezt mivel érdemelted ki - mondta halkan a lánynak, közben letelepedett az ágy mellé, annak végébe fektette a csokit, aztán előhúzta a kirakatból szerzett zsákmányt, s annak mellére tűzte a lány prefektusi jelvényét. - Megbüntetlek te szenyaaa -kislányos hangot imitálva szórakozott az ágy mellett a plüssel, de valójában arra vágyott, hogy végre magához térjen már ez a komisz lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Főleg fürdőbombákat és különféle illatosítókat, szerintem neked tetszene - burkoltan ajánlja is Bercinek a boltot, hisz aki szeret mosakodni, az egész biztosan kedveli a különféle jó illatú fürdőket is.  - Majd nézzétek meg, egész jó áron vannak a dolgok. Én is ott vásároltam legutóbb ajándékot. Olyan gyertyák is vannak, aminek a mélyén felirat lapul, így lesz igazi meglepetés annak, aki meggyújtja - tessék, ingyen és bérmentve reklámozta be a vörös boltját az egyik leggazdagabb család tagjának.
Ezután már menne is, de aztán mégis csak megtorpan, és bocsánatot kér a történtekért. Nem érzi azt, hogy hibázott, inkább csak azt tudja, hogy a stílusa nem volt helyén való. A másiknak láthatóan mindegy, hogy ez elhangzott-e vagy sem, Domi meg sem lepődik ezen, de neki így tiszta a lelkiismerete. Azt gondolja, hogy ennyi volt, mégis meglepődik, hogy Berci csak belemegy a beszélgetésbe. Zsolna is szóba jön, a bál éjszakájával ellentétben Dominik most sokkal nyugodtabban és figyelmesebben hallgatja végig a szőke srácot.
- Értem Berci, volt időm gondolkodni és tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem kellett volna őt kellemetlen helyzetbe hoznom a bálon. De gondolom tudod, hogy mi történt, köztünk már vége. Miattam többé nem kerül bajba, ebben biztos lehetsz. Azt viszont jó szándékkal mondom, hogy figyelj rá, mert kering róla és a tanáráról egy fotó, ami még a bál éjszakáján készült, szóval…- nem részletezi. Már túl van rajta, nem fogja ecsetelni a másiknak, hogy ő ezt anno hogy élte meg, amikor megtudta. Egy dologban viszont biztos, a lány részben magának is köszönheti a körötte kavargó botrányt.
- Nem tudhatom, hogy milyen ez nektek, hiába vagyok aranyvérű, én nem ebben nevelődtem fel. Nem lehet egyszerű, sem a menyasszonyodnak, sem neked. De talán, egy napon majd mikor Te leszel a családfő, változtathatsz ezeken a szabályokon - tanács? Talán inkább csak vélemény, valamiért egy kicsit sajnálta őket, hogy ilyen komoly szabályok közt kell végig küzdeniük az életüket. Zsolna lehet, hogy nem lett volna boldog az eridonossal, de attól még megérdemelné, hogy ő választhasson, s ne az anyja és a család kénye-kedve szerint kelljen házasodnia. Akárcsak Albertnek.
- Valamit valamiért - mosolyodik el végül haloványan Dominik, őt egész más dolgok vezérlik s motiválják az életében. Neki nem számít a vagyon, sem pedig a rang. Csak boldog szeretne lenni, és egyszer biztosan az is lesz.
- Nos, örülök, hogy összefutottunk, minden jót Berci! - biccent az idősebb eridonos irányába, majd sarkon fordul és távozik. Többé már nem gondol arra, hogy mi lett volna, ha, s egy kicsit fel is lélegezhet, hogy nem került egy ilyen családba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Elbohóckodott azzal a vacakkal, leginkább azért, hogy addig is teljen az idő, meg valahol úgy olvasta, hogy ha külső ingerek érik a pácienseket, akkor attól beindul az agyműködésük. Nos, feltételezte, hogy a lánynak még maradt valami a kobakjában és csak durván kiütötték a gyógyszerek, remélte is, hogy magához fog térni végre, mert azért még sem szobrozhat egész nap az ágyánál. A végén még hírbe hoznák egy rellonossal.
- Nah, mi lesz? - sóhajtotta, ekkor vette észre, hogy a lány szemhéjai felnyílnak, aminek Dominik most kifejezetten örült. Jó, igaz, megállapította azt, hogy amíg fekszik, addig van nyugta tőle, mert akkor nem képes átkozódni, sem szidni, de azért mégis csak jobb volt a tudatánál látni a folyosón történtek után.
- Jó reggelt Juliska! Mit ettél a nagymama házában? - elvékonyított, lányos hangot próbál imitálni, miközben mozgatja a plüss ördögöt is.  - Mínusz hatszáz pont a rellontól - teszi még hozzá, saját maga ezen jót szórakozik, de leginkább azért csinálja, hogy ezzel is oldja a feszültséget, mert tart attól, hogy átkot kap a nyakába.
- A gyengélkedőn vagy, mert miután széthánytad a folyosót, elájultál. A gyógyító szerint durva mérgezést kaptál attól a bájitaltól, nagy szerencséd volt - meséli el, miután látja, hogy a rellonos tényleg nincs képben.
- Ja, ez itt? Nem, ez a plüssverziód, Gyilkoska jelvénye - vigyorog.  
- Na tessék, a tiéd. Meg ez is - nyúl az ágy végében lévő, hosszú táblás Milka csokiért, ezt is hozzápasszolja a plüssördöghöz.
- Hogy érzed magad? - kérdi, mert láthatóan azért jobban van a lány, de attól még lehetnek fájdalmai, ki tudja. Mindenesetre nem látszik rajta semmi külsérelmi nyom, a gyógyító jól végezte a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kizárólag azért szórakozott, hogy egy leheletnyi mosolyt csaljon a másik arcára és ezzel jobb kedvre derítse a rosszullét után. Terve azonban kútba dőlt, ahogy meglátta a másik tekintetét, és meghallotta a kérdését. Nem is a kérdés volt bántó, mint sem inkább az a megvetés, ami átszőtte a rellonos szavait. Pillantásával követte a plüss útját, ami úgy szelte át a teret, mintha maga lenne a hős superman. Aúcs, ez biztosan fájhatott. Már ha lenne lelke annak a kis plüssördögnek. Még jó, hogy nem valami kisállatot hozott ajándékba, ki tudja, hogy azzal mi történt volna.
- Kigúnyollak? Neked mi bajod van , ember? - nézett rá értetlenül, még a fejét is rázta, ezzel jelezve a nemtetszését. - Neked…neked nem is gyógyítóra van szükséged, hanem pszichiátriai kezelésre - tessék, ennyi volt a jófejségből, a lány egy pillanat alatt felhergelte. Tudta jól Dominik, hogy addig van nyugta, míg a másik alszik, és tessék, ez most be is bizonyosodott. A csokit leejtette az ágyra, ő maga felkelt a székből és már lépett is el a rellonos ágyától.
- Láthatóan jól vagy, tehát nem nyiffantál ki. - közben lehajolt a félrehajított plüssért, felvette és le is porolta.  - Ezt meg kurvára nem érdemled meg. Komolyan…hol nevelődtél te, hogy mindenkiben a rosszat látod, mi? - förmedt rá kicsit morcosan a másikra. - Valami barbártanyán nőttél fel? Vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kiakadva figyeli a lány mozdulatait, az eddigi stresszt így engedte ki magából, mert hogy volt benne bőven. Egész éjszaka aggódott a rellonos miatt, pedig nem is ismerte úgy igazán, mégis tartott tőle, hogy nem fog felgyógyulni. Még egy hülye plüsst is képes volt megvenni, pedig ilyet nagyon kevesen kapnak tőle, mégis azt hitte, hogy ezzel okozhat némi örömet vagy vigaszt a történtek után. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ért az emberekhez, és hogy még bőven volna mit tanulnia.
Nem is fogja magát vissza, kiszakad belőle az, amit az adott pillanatban érez, nem gondolva bele abba, hogy ezzel esetleg megbántja a másikat. Egyszerűen csak nem bírja azt, hogy falakba ütközik, mostanában pedig gyakorta történik vele meg ilyesmi. A választ hallva viszont elcsöndesedik, azt is mondhatnánk, hogy befogja végre a száját és kussol, a kérésre meg elfordul, mert ő aztán nem akarja végig nézni, hogyan öltözik a másik, nem egy kukkoló.
Várakozik, közben már görcsösen szorongatja azt a szerencsétlen plüsst, amit akár oda is adhatna kifelé menet valamelyik elsősnek. Lehet, hogy ezt is fogja tenni, vagy odaadja a gyógyítónak, hogy tartsák meg, hátha néha beesik majd egy beteg, akinek a kedvét kicsit feljavítja.
- Nem tudtam - feleli hátra, ezzel utalva arra, hogy fogalma se volt arról, mennyien árthattak a rellonosnak. Nem, mintha ez feljogosítani a lányt arra, hogy úgy bánjon a másikkal, mint egy sz..darabbal.
Közben hátra pillant, hogy véget ért -e már a ruhacsere, de nem, így vissza is kapja gyorsan a pillantását és a falat bámulja tovább.
- Tudom, hogy neked nem vigasz az, hogy bocsánatot kértem, de ne érezd úgy, hogy azok közé tartozom, akik kigáncsolni akartak. Véletlen baleset volt az egész és annak meg örülök, hogy jobban vagy - ekkor fordul meg ismét, látva hogy a másikon már ruha van.
- Ne szóljak valakinek a történtekről? Valaki a családodból esetleg?- ha már neki nem örült, hát arra gondolt, hogy idehív olyat, aki talán jobb látogató lenne, mint maga Dominik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bár úgy beszélték meg, hogy pontban négykor találkoznak a pizzériánál, Dominik korábban végzett az edzéssel, így előbb is tudott elindulni és arra gondolt, hogy ha már így alakult, menet közben vesz is egy kis édességet Nixnek. Az édességboltban sikerült is bevásárolni némi csokoládét, ezt el is rejtette kabátjának belső zsebébe, majd útnak indult a pizzázó felé, de a sarokhoz érve megtorpant, ahogy meglátta a közeli étterem előtt a vöröst egy idősebb férfival. Annyira nem voltak közel, hogy hallja is a szavukat, viszont szájról egész jól olvasott és a holnap beugrassz, meg szeretlek szavak egész jól kivehetőek voltak számára. Ez meg olyan szarul esett neki, hogy nem is értette, mi történik, csak úgy érezte, mintha gyomron vágta volna Magnus Axel. Hasonlót korábban akkor érzett, amikor Bogi kitálalt Kiliánról. S most mintha dejavu lett volna, már megint azt kellett látnia, hogy egy számára szeretett lányt valami idős fószer karolgatja. De hát ez Nix, végül is, megteheti. Mégis, Dominikot azért ez még zavarta. Vett is egy mély lélegzetet, aztán kifújta magát, ott kavarogtak a fejében a levitás sértő szavai is, mintha csak felvázolta volna előtte a jövőt.
Dominik végül csak elrugaszkodott, megindult a pizzéria felé, majd be is lépett az ajtón, de a benne lakozó feszültséget nem is nagyon tudta palástolni. Hiába látta meg a vöröst, nem tudott rá őszintén mosolyogni, egy kicsit elárulva érezte magát.
- Szia - int, de ez a mozdulata is lomha, mint sem örömteli, odasétálva pedig még arra sem veszi a fáradtságot, hogy adjon a lánynak két puszit, inkább csak kihúzza a széket és ledobja rá magát.
- Fárasztó - feleli a lehető legrövidebben, aztán már tekeri is a nyakát, a kijárat felé pillant, mert inkább menne. Csak azt nem tudja, miért érzi ezt, de mégis feszült és ideges. Erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy mióta leült, folyamatosan dobol a talpával.
- Szar. Neked? - nem éppen kedves, a másik kérdésre nem is reagál, viszont most csupán ennyi telik tőle, Nix szemeibe néz, mintha azt várná, hogy a másik végre színt valljon előtte.