Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos vagyok benne, hogy a boldogságom egy kicsit kiüt az arcomon, de próbálom annyira visszafogni magam, amennyire lehet. A kihúzott szék kicsit megakaszt, hiába tudom Albertről, hogy úriember, mindig meglepnek ezek az apró gesztusok. Gyengéden megérintem a karját.
- Inkább hadd segítsek az italokkal. Egészen otthonos nekem az a terep - jegyzem meg, és elindulok vele a konyhába. - Erről jut eszembe, kézműves sörre nincs lehetőség, ugye? Sebaj legközelebb hozok a kocsmából - legyintettem, aztán gyorsan körbepásztázva a helyet nyúltam a kellékekhez, és Albert utasításai mellett töltöttem ki az italokat, hagyva, hogy ő vigye őket vissza.
Amint leültünk éreztem a furcsa érzelmeket. És nem csak azért, mert az anyukája nézése egy pillanatra teljesen elveszett, hanem mert Albi hangja is sokkal fakóbb lett. Ahogy az idősebbik Hollóé is. Míg a férfi hangja általában erős zöld, most épp csak megötütte a khaki színt. Egy pillanatra megrezzent a szemöldököm, de hallva Eszter további csivitelését, érzem, hogy nekik fogalmuk sincs az asztalnál zajló drámáról. Felírtam magamnak agyban, hogy amikor négyszemközt maradok Alberttel halványan kérdezzek rá. Ahogy Fabiolára is. De mielőtt igazán elkezdhettem volna gondolkodni a helyzeten, újabb kérdés szállt felén, ezúttal eredeti zöldjében ragyogva.
- Persze - adtam meg az engedélyt, külön értékelve, hogy nem az első nevemmel próbálkozott. - A kocsmában kell dolgoznom. De a testvéreimmel meg tudok egyezni beosztás tekintetében. Mostanában egyikünk sincs vakációs hangulatában - erőltettem mosolyt az arcomra. A családi dráma, ami lassan de magabiztosan bontakozik ki előttünk, nem is engedte, hogy nagyon belegondoljunk olyan szituációkba, amikor nem vagyunk együtt, egy helyen. Hiszen így sokkal erősebbek vagyunk, még ha sokszor egymás ellen is fordulunk. Ujjaim akaratlan kezdték csavargatni a gyűrűt az ujjamon, hogy jobbra, hol balra, nehogy elindítsam a varázslatot. - Úgy látja, hogy akár már a szünetben is elkezdődhet a munkám? - kérdeztem vissza, alig tudva visszatartani az izgatottságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ahogy megváltozott a szoba hangulata, úgy kapcsoltak be a vészjelzőim. A nyakam libabőrözni kezdett, és lábam lecsúszott a padlóra, kisebb csattanást okozva a helyen, még baljóslóbbá téve azt.
Zalán hangja hallatán nem tudtam nem ellágyulni. Hiába voltam eddig kétkedő, jegessé fakult kékjében tükröződött a félelem, amit lassan állandó társának tudhat. És én azért voltam ott, azért akartam segíteni, hogy tudja nem ez az egyetlen, aki minden lépését kíséri.
Közelebb vackolódtam, és óvatosan keze alá csúsztattam a sajátomat. - Nem hagylak magadra - jelentettem ki, hátra dőlve a kanapén, lehunyva a szemeimet, mintha ettől könnyebben el tudnám képzelni a látomást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A hangos szívdobbanások egy pillanatra teljesen kizökkentettek, de ahogy megéreztem az ujjak kicsúszását a markomból, megértettem. A mellkasomban valami üresség, sötét folt kezdett terjedni, de nem volt ideje kiteljesedni. Nem hagyhattam, hogy a saját érzelmeim eltereljék a szobát, és vele együtt engem. Mélyeket szippantottam a levegőből, érezve az eső illatát, a szél fuvallatát. A tömeg tombolt, miközben éreztem, hogy a vihar összes jele az arcomba tolul anélkül, hogy valóban látnám.
A mellettem levő mocorgásra kinyitottam a szemem, és aggódva Zalánra néztem. Ám csak akkor vált igazi félelembe az érzés, mikor a fuvallat feldobta a rakoncátlan tincseket és babahajakat a fejem tetejére. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. Ez az a pont, amitől mindig féltem, mikor seprűn kellett ülnöm. Az alattam tátongó mélység. A zuhanás, ami végtelen. Ami miatt az ember pulzusa az egekbe szökik, és amiért jelenleg is gyorsan süllyedt és emelkedett a mellkasom. Aggódva néztem Zalánra, láttam, hogy szenved. Mégse mertem még hozzáérni. Van még valami, amit tudnom kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A varázslatot most hallom másodszor, de elsőre nem tudtam a jelentését. Most minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne próbáljak valamit tenni a megakadályozásáért. És akkor ott volt. A saját hangom. Igen, biztosan az enyém volt a többi mellett. És ettől csak még ijesztőbbé vált az egész. Az árnyat követtem a szememmel, aztán vissza Zalánra, és újra az árnyra. Ide-oda kapkodtam a pillantásom, míg az meg nem állapodott a barátomon. Láttam, hogy szenved, de féltem hozzáérni. Emlékeztem, hogy mi történt legutóbb, mikor felvertem a katatón állapotból. Gyorsan kellett kitalálnom, így az egyetlen dolog maradt, ami hirtelen eszembe jutott. Lehunytam a szemem, és egy közös emlékre gondoltam. Erősen, próbálva elfelejteni egy pillanatra az összes borzalmat, amit jelenleg éreztem. A mellkasom még mindig fel-alá járt, de közben magamban az egyetlen élénk emléket mantráztam, ami segíthetett jelenleg.
-  Nem erre valók a barátok? Hogy ott legyenek, amikor úgy érzik, szükség van rájuk - hallatszott Zalán hangja, miközben a vihar múlni kezdett, és helyét halk zene vette át, ami egyre erősödött.
- Nagyon bugyután táncolsz - csilingelt Autumn hangja a távolban, szinte hallani lehetett, hogy mosolygott. A lány felnyitotta szemét, a szoba sokkal hívogatóbb színeket vett magára. A tömeg morajával eggyé vált a beszélgetés, poharak csilingelése, és sütik illata szállt, ahogy aggódva barátjára nézett a lány. Aztán ahogy újra az emlékre koncetrált, úgy erősödött fel újra beszélgetésük hangja is.
- Miért? - hangzott a tétova Rue hang pár évről ezelőttről.
- Egyetlen okot mondj, hogy miért ne - jött a válasz Zalán hangján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy pillanatra megijedtem, hogy talán még sem sikerült. Láttam a feltörő könnyet, a fájdalmat Zalán arcára kiülni, és majdnem fel is adtam a próbálkozást, mikor levegőért kezdett kapkodni. Boldogan, reszketegen engedtem ki az addig bent tartott szusszanást, ám elveszítve a koncentrációm az emlék is elveszett. A tömeg zsivaja vette át a teret, majd lassan az is alakulni kezdett. Összevontam a szemöldökömet, nem értettem mi történik. Hirtelen teljes csönd lett, és sötét. Aztán csak a hangomat lehetett hallani. Tisztábban, mint bármelyik emlékfoszlányban.
- Tudod nekem mi szokott segíteni, ha nem tudok aludni? A versek. Ez a kedvencem. Akarod, hogy felolvassak belőle? Angolul van, de... úgy is azt mondtad, hogy szeretnéd hallani a hangom... - Hirtelen pattantam fel, dobbantva a lábammal, mikor rájöttem, hogy mi történik.
- Elég - szóltam, majd visszagörnyedtem a kanapéra, mikor a szoba elkezdte az emléket feloszlatni. Biztos a megkönnyebbülés hozta elő. Ugyanaz volt, mint mikor először hallottam rémálomból felsikítani Zalánt. Az aukció estéjén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megdermedtem. Teljes testem reszketegen észlelte a körülöttünk történő változásokat, amelyeken Zalán mélykék szavai sem segítettek. Kiszáradt a szám, nyelni is alig bírtam a mellkasomat megtöltő érzelmek kavargásában.
- Én... - kezdtem alig hallhatóan, szinte el is veszett a szoba atmoszférájában. Ijedt tekintetemet Zalánra vetettem, régen éreztem ennyire sebezhetőnek magamat. Régen mutattam ki akaratlanul ennyi érzelmet. Beharaptam alsó ajkam, és ahogy lassan újra elengedtem, tekintetem úgy vándorolt a padló felé.
- El kéne mennünk - jelentettem ki, és megköszörültem a torkomat. - Keresni egy olyan helyet, ahol át tudjuk beszélni a történteket - jegyeztem meg, még mindig úgy, mint akit fejbe vertek. Szaggatott mozdulatokkal felálltam, és várakozón lassan Zalánra sandítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A tompaság, ami hirtelen ütött be az agyamba, nem is engedte, hogy felfogjam a körülöttem zajló történéseket. Menekülni akartam, de közben...
- Megígértem, hogy nem hagylak magadra - ültem vissza a kanapéra lassan. Egy pillanatra elhallgattam, próbálva kizárni a szoba adta hangulatokat, amiket olyan erősen elnyomtam. Nincsenek ott. Nem lehetnek ott. Erősen hunytam le a szemem, majd nyitottam ki eltökélve magam.
- Na jó, akkor beszéljük meg itt. Azt már tudjuk, hogy hatalmas vihar van, ami alapjáraton rossz ómen. Seprűre még jó időben sem ülnék fel, nemhogy viharban... - morogtam. - Viszont a kérdés, hogy... hogy ki volt az árny. Esetleg őt a látomásokban látod? - kérdeztem, próbálva magabiztosságot erőltetni a mondandómba, mintha egyáltalán nem történt volna az elmúlt percekben semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Fejemben millió és egy kérdés kavargott, némely nekem szólt, ám sok közül annak a pár szónak, amit épp az imént hallottam. Maradni akartam, mert ha elmegyek, az olyan, mintha választanék. Mintha nem keresném a választ minden feltett kérdésre. Pedig a tudás hatalom. Ám ezeket a kérdéseket féltem feltenni. Azóta féltem, hogy az erdőben a csillagokat figyelve először kimondtam valakinek, hogy szeretlek. Azóta féltem, hogy nem hallottam viszont.
Lassú, szaggatott mozdulatokkal indultam el a kijárat felé, mikor a szobában egy apró fuvallat söpört végig a gondolataim mentén. A hely lassan éjszakai sötétbe váltott. Nem olyanba, amiben nem lát az ember, hanem amelyet bevilágít a csillagok és a Hold fénye. Kezem kinyúlt a kilincsért, mégis képtelen voltam még megragadni.
- Fontos vagy nekem - szólaltam meg halkan, alig hallhatóan. A szavak túl igazak voltak. - Nem akarlak elveszíteni. Nem így - pillantottam végül vissza félénken a vállam felett. - És...és nem is úgy - esett pillantásom még mindig elernyedt lábaira. Égett a torkom minden egyes kimondott szótól, mert a bensőmet is valamilyen tüzes érzelem marta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Éreztem hol egyik, hol másik oldalamról áradni a furcsa, apró változásokat, és szinte le mertem volna fogadni, hogy egy és ugyanazon titok köré fodrozódnak. Ám nem sok időm volt agyalni rajta, az idősebbik Holló máris más vizekre evezte a témát.
Habár több alkalmat is fel tudtam volna emlegetni, amikor a minisztérium sokkal jobban értékelte volna, ha csak ülök és malmozok, mégse szóltam semmit. Lehet, hogy nem vetett volna jó fényt az új pozíciómra, ha rögtön arról kezdek el sztorizni, hogyan álltuk el a minisztérium bejáratát, harcolva a manók jogaiért. Arról nem is beszélve, amikor Zalánnal iratokat loptunk, hogy szabotáljunk egy beruházást. Védelmünkre legyen mondva, egy egész fajt mentettünk meg vele.
Az első mondatra hevesen bólogattam, csak hogy a második már megfagyassza a mozdulatomat. Letettem az evőeszközt, és idegességemet leplezve nyúltam a poharamért. Bort kellett volna kérnem. Bort.
- Az én burkomat csak senki ne lékelgesse - feleltem végül komolyan, az utóbbi percekhez képest ridegen. Kérdezett. Hazudnom kellett volna? - Én értem, hogy az Önök családja így működik, de a miénk hosszú évek óta nem. Ebben a sakkjátszmában csak magára számíthat az ember - feleltem feszülten, mélyen a férfi szemébe nézve, hogy lássam, hogy megértette mennyire nem jó ötlet a családomat belekeverni. Főleg az anyámat emlegetni. Hiába nyílt titok ez a faluban, a teljes sztorit mégis csak nagyon kevesek tudják. És számunkra ez így jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Dermedten vártam a válaszát, ám az jobban fájt, mint minden, amit előtte mondott. Mert tudtam, hogy én képtelen leszek azt a lépést megtenni, hogy az életemben tartsam. Pláne nem ilyen kondíciók mellett. Arcomra kiült a bánat összes árnyalata, és tekintetem elhomályosodva nézett egy pontot a szobában.
- Sajnálom, hogy nem vagyok elég barátnak - erőltettem még nyugalmat a hangomba, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Tekintetemben egyre szikrázóddá vált a napsütés, ahogy átszűrődött a könnyeken. Aztán meghallottam, hogy a folyosó végén valaki a nevemet szólítja, és gyors pislogásokkal szorítottam vissza az összes visszafojtott érzelmemet, mielőtt a hang tulajdonosa odaért volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Őszintén megvallva nem csak az őszinte kommunikációhoz, de a bocsánatkéréshez se vagyok hozzászokva. Albertnek pedig egyszerre két szülője is épp mentegetőzik. Az én anyám két évre eltűnik, és még csak annyit se mondd, hogy bocsi.
- Ugyan, nem történt semmi. Addig szerencsés az ember, amíg nem kell ilyesmikbe belegondolnia se - jelentettem ki, és beleittam a poharamba. Holló professzor szavai mentén azonban kesernyéssé vált az alma lé íze a számban. Hiszen Albin kívül még csak nem is tudja senki, hogy jelentkeztem gyakornoknak. Se a családom, se a tanáraim, még Zalán se. Hogy lehetne így bárki a szövetségesem? És különben is, az elmúlt években is elvoltam pillanatnyi szövetségesekkel.
Az élőláncas résznél kicsit éreztem, hogy szorul a húrok, de nem akartam tagadni. Nem bántam meg egy pillanatig sem. Eddig ahhoz volt erőm, mostantól majd több lesz.
Mosolyogva figyeltem a testvérek marakodását, néha még mi is szoktunk így. - Nem tudom mi az a Junior - vallottam be két falat között. - Ja, az valami film? Mugli dolog - próbáltam bekategorizálni összevont szemöldökkel. - Sose néztünk TV-t - vallottam be, csak hogy egy pillanattal később felmutassam a mutató ujjam. - Nem igaz, hazudok. Az Eurovíziós Dalfesztivált minden évben megnéztük - vigyorogtam az emléket előhívva. - Az itt is megy, nem? - néztem az asztalnál ülőkre, főleg a saját generációmat méregetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mosolyogva hallgattam hol a magyarázatot, hol a mellé illeszkedő jeleneteket a testvérpártól. Az egész szoba pezsgett az élettől, és a nevetés hangja visszhangzott a falakról. Az egész régi emlékeket ébresztett bennem, és leginkább honvágyat. Keserédes boldogság borzongatta meg minden porcikámat, ahogy az új dallamokat hallgattam, melyek már sokkal ismerősebben csengtek. Nálunk senki nem zongorázott, de ez nem jelentette, hogy műveletlen vagyok. Mindenesetre nehéz lenne Brahmsot ukulelén eljátszani. De nem lehetetlen.
- Tavaly felutaztam Pestre, és ott az egyik bárban hallgattam meg a jelölteket, egészen jó volt a felhozatal - jegyeztem meg, észre sem véve ez a nagy kavalkádban mennyire magányosan hangzik. - Pezsdítő látni az emberi sokszínűséget - tettem hozzá, és a poharamért nyúlva kiittam a gyümölcslevemet. - Hozzak valakinek még inni valamit? - pillantottam körbe, felvállalva az egyetlen feladatot, amit tudtam. Mégiscsak csapos voltam.
Felállva a konyhában egy pillanatra csak megálltam, és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Hallgattam a hangzavart, ami az ebédlőből áradt, és csak egy pillanatra is, de átadtam magam a szomorúságnak. Olyan régen engedtem meg magamnak, hogy ne dühös legyek, hogy még a lelkem is megkönnyebbült tőle. Aztán visszamenve Eszterékhez fordultam.
- És, mikorra tervezitek az esküvőt? Hogy álltok a szervezéssel? - próbáltam bekapcsolódni újra a beszélgetésbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Tudom, hogy kényelmetlen erről beszélnie, mert aligha szarkasztikus. Sokkal inkább megfontolt. Mégis meglep az őszintesége. Főleg azok után, amit legutóbb a kocsmában leművelt. Leműveltünk. Mind a hárman benne voltunk nyakig.
- Kicsi a világ - jegyeztem meg felvonva a szemöldököm, mintha magam se hinném el. Nem is.
- Ti baszódtatok el, vagy mi? - tettem fel a kérdést. Úgy tűnt Murphy törvényei szerint alakult minden. Zack után se telt el több két három hónapnál, hogy beüssön a krach. Mintha csak valaki az életünket írná, és folyamatosan a legszarabb helyzetekbe tenne minket.
- Szeretted? Vagy... szereted? - néztem le inkább a cipőmet vizsgálva. Veszélyes terep volt már ez, tudtam jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Halkan emésztgetem a választ, biccentek, amikor szóbakerül a sitt. Hogy ne emlékeznék rá, mindenki le volt döbbenve. Így azért már nagyobb értelmet nyernek az események. Talán egyszer képes leszek megérteni Wintert. Talán egyszer képesek leszünk bízni egymásban, és nem csak akkor, ha szükség van a másikra.
Lazán megvontam a vállamat, és hunyorogva felnéztem rá. Bántott a mögüle érkező fény, mégis megpróbáltam a lehető legjobban az íriszeibe meredni.
- Örültem volna, ha magadtól kisöpröd a szőnyeg alól és az arcomba tolod, de úgy tűnik erre csak egyikünk képes - jegyeztem meg éllel a hangomban. Azt akartam, hogy tudja, hogy fájtak a szavai. Nem sokszor nyílok meg magamtól, és habár ezt is az események szülték, mégis elsőként léptem.
- Na gyere, igyunk meg egy sört ahelyett, hogy ijesztő módon bámulod a csajt - biccentettem, elrugaszkodva a padtól. Reméltem, hogy jön. Nem csak magam miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az utóbbi hét segített. Hogy ott volt Albert, és nem kellett gondolkodnom a jövőn. Pedig legszívesebben csak elbújtam volna a könyveim mögé. Meglepő, ezt csinálom évek óta. Most mégis jó. Talán épp ezért is hagyom, hogy Albert ma este úgy vezessen, ahogy szeretne. Bízok benne. Jobban, mint kellene. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy ujjai enyém közé kulcsolódtak. Egy pillantást még hátra vetettem, jelezni akartam Summernek, hogy fedezzen, de mielőtt megtehettem volna már ajtón kívül voltunk. Elintézik. Biztosan nélkülem is menni fog a zárás.
Furcsán viszketett a bőröm a furcsa érzéstől, hogy kéz a kézben sétálok valakivel. Hogy ennyire közel van hozzám, bár Albert már hónapok óta feszegette a határaimat, mindig egy kicsit kijjebb tolva őket.
- Most az Oroszlán van fent. Az az aszcendensem - jegyeztem meg, bár őszintén most a csillagászat érdekelt a legkevésbé. Főleg mikor megláttam a romantikus helyszínt. Anélkül reagált a testem, hogy tudatában lettem volna. Olyan rémisztő volt. Megtorpantam, és kezemet elhúzva próbáltam értelmezni a történéseket. Hát ezért volt mostanában olyan sokat a kocsmában?
- Én...én... - próbáltam kinyögni valamit. Nem álltam készen. Féltem. Mégis szerettem volna, hogy igaz legyen. Így inkább csak az egyértelmű taktika mellett döntöttem: húztam az időt.
- Albert mi ez? - néztem fel rá egyszerre könyörögve, hogy a helyes választ adja, és mégse. Csak mutasson egy kis utat újra, ahogy egész múlthéten a gondolataim elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az egész szituáció nagyon szürreális. Mi ketten a csillagok fényében a piknikkel. De talán még ennél is inkább az, ahogy Albert fogja, és nemes egyszerűséggel behajítja az egészen a tóba. A szám elé kaptam a kezem csodálkozásomban, aztán csak szimplán elnevettem magam. Mert nem bírtam. Talán ennél romantikusabbat még nem is tettek értem.
- Nem csináltál semmit rosszul, ezt... - mutattam a tó felé. - ...ezt igazán nem kellett volna. Semelyik részét - ingattam a fejem, még mindig hitetlenül. Aztán...rák. Az összes Asztronómia órán tanult tudásom előjött egy pillanat alatt. Match made in heaven. A francba.
- Persze, hogy meghallgatlak. Mindig meghallgatlak - léptem mégis közelebb hozzá. Az idegessége még mindig kételyekkel árasztott el, de... a barátom volt. Az egyik legjobb. És amennyiszer meghallgatott az utóbbi időben az volt a legkevesebb, hogy én is megteszem ezt érte. Akkor is, ha nem fog tetszeni a végkimenetel.
- Gyere - fogtam meg újra a kezét, és kihúzva a stég széléhez leültem a fára. - Talán egyszerűbb, ha az elejénél kezded - próbálkoztam, továbbra sem elengedve a kezét, csak hogy tudja, nem futamodom meg. Akkor se, ha minden idegszálam azt mondja, hogy tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az a fajta ember vagyok, aki halkan emészti az információkat. Nem volt ez mindig így, de megtanultam előbb gondolkodni, és utána kinyitni a szám. És úgy érzem, Albertnek épp erre van most szüksége.
Először fel akartam háborodni, hogy valamiről utoljára szerzek tudomást. Nem szerettem információk hiányában lenni, talán ez az elsődleges dolog, amit utálok. Ám mielőtt ezt tovább gondolhattam volna, már jött a vallomás. Az izmaim egy pillanatra teljesen megdermedtek, és a gyomrom rosszul lett a hömpölygő érzelmektől. A páni félelem elkapott, hiába készültem fel rá, hogy valami hasonlót fogok hallani.
"Nem tudom megadni neked..."
Szemöldököm összerándult a homlokomon. És csak rosszabb lett, amitől a ráncok még erősebbek lettek. A levegő nehezebben jutott be a tüdőmbe, és a pulzusom az egekbe szökött.
- Mégis miről beszélsz. Mi az, hogy haldokolsz? Ez valami rossz tréfa? - hitetlenkedtem. Fejem ingattam, pedig valahol mélyen ott voltak azok az emlékképek, amikor nem jött el egy-egy találkozóra, vagy úgy folytatott egy beszélgetést, hogy közben már lefolytattunk egy másikat. Hogy néha a szemei teljesen mást üzentek, mint amit mondott, és hogy valami nem volt a helyén. Nem akartam elfogadni. - Nem, nem lehet... - ingattam tovább aprót a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megijeszt a mód, ahogy a betegségről beszélt. Felsorolásszerűen, mintha nem lenne választása, nem lenne kiút. Persze, sokszor végigrágta ezt már mindenkivel, pontosan tudja melyik szavakat kell használni, hogy mindenkinek egy pillanat alatt eszébe jussanak azok a kellemetlen incidensek, amikről egész addig nem akart tudomást venni. És megijeszt az is, amit érezni kezdtem odabent. Kétségbeesés, mint akinek a szívét millió darabra törik épp. Csak ez más.
- Nem, ez így nincs jól. Biztos van valami megoldás... - tettem a kezem a homlokomra, és masszíroztam a halántékomat. - Talán.. talán van valami ősi varázslat arra, hogy a manát kiszedjük. Vagy... vagy rúnák - fókuszáltam azonnal a probléma megoldására. Nem akartam tudomást venni arról, hogy mit jelentenek pontosan a szavai, és arról sem, hogy ezeket a köröket valószínűleg már egyszer végigjárta nélkülem. - Ha nem varázsolsz. Az talán segít - próbálkoztam még, és minthogy a sok információt képtelen voltam olyan gyorsan feldolgozni, felpattantam, és oda-vissza kezdtem el lépkedni, miközben hüvelykujjam körmét kezdtem rágni.
- Manalzheimer, alzheimer... volt az a srác. Ardai Tánya öccse, ő talán tud segíteni. Sokáig kutatta az alzheimert. Ha ez ahhoz hasonló, talán tud valami okosat mondani - találgattam tovább meg sem állva, bele sem gondolva, hogy ez talán még rosszabb is, mintha csak elmentem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fanni. Ismerősen cseng a név, de hirtelen nem tudom hová tenni. Egy pillanatra meg is állok, ahogy hallgatom a jóslatra hivatkozva. Szeretem a jóslatokat, keretet adnak az életnek. De azt nem akarom, hogy ennek adjanak. Nem neki. Nem így... Előbb Zalán, aztán most ő?
- A látók se lehetnek biztosak a jövőben - jegyeztem meg, közben folytatva a járkálást. A megjegyzésre egy pillanatra elgondolkodom, elismerve magamban, hogy figyelmetlen voltam. De hát én se varázsoltam nagyon az ő társaságában. Nem ez volt a lényege a találkozásainknak.
- Engem nem az zavar, hogy lesznek rosszabb és jobb napjaid, mindenkinek vannak - álltam meg a járkálásban kicsit kevéssé türtőztetve az indulataimat. - És nem kell engem megmenteni. Téged kell, mert ez nem lehet. Ez így nincs rendjén - akadtam ki. Sokszor hagytak már el, azt hittem tudom kezelni, de ezt most valamiért nagyon is más volt. - Kell lennie megoldásnak, csak.. tovább kell gondolkodnunk. Meg Kolos. Őt is meg kell keresnünk - dobáltam egymás után az utolsó kapaszkodóimat. Éreztem, ahogy hangom is egyre kétségbeesetté válik, ahogy az érzelmeim is. A fejem pedig csak zsongott a gondolattól, hogy megint el fognak hagyni. Megint valaki, aki fontos számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Idegesít a helyzet. Hogy nem tudok semmit tenni, hogy kifolynak a dolgok a kezeim közül szép lassan, Először a minisztérium, anyánk, Zalán, és most Albert. Ha holnap bejelenti Winter, hogy elhagyja az országot, akkor aztán tényleg nem tudom mihez kezdek majd. És idegesít, hogy ennyire higgadtan kezeli. Hiába sorolok bármit, csak engedi, hogy az agyam egy végtelen spirálba keveredne, és nem mondd semmi biztatót, amitől minden rendben lenne.
- Nem - adok hangot is a gondolataimnak, hitetlenkedve nézve a férfira. - Nincs rendben, mert ez így nem igazságos, és te hogy lehetsz ilyen nyugodt?! - Hiába költői a kérdés, választ várok. Testem minden porcikája közelebb akar lépni, megölelni, vagy tenni valamit, amivel azt jelzem, hogy hiába mondja ezeket a dolgokat a szám, közben nem fogom elhagyni. De agyam csak minél távolabb akar lenni attól a fájdalomtól, amit ez a szituáció szül, és még szülhet. Pontosan ezért féltem közel engedni az embereket magamhoz. Előbb vagy utóbb az összes el fog hagyni.
Megálltam és Albertet néztem. A szemeibe, az ajka gördületét, aztán pillantásom a talajra esett előttem. - Nem akarlak elveszíteni - suttogtam alig hallhatóan magam elé. Mindig is féltem a saját érzéseimtől. Nevetségesnek találtam őket, és most is csak szégyent éreztem a kimondott szavaim helyén. Kezeimet ölelőn keresztbefontam a mellkasomon, olyan pőrén éreztem magam hirtelen. Ráfoghattam volna a szélre, ami néha végigfújt a parton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az érzelmeim elismerésében mindig is rossz voltam. Ahogy abban is, hogy elismerjem mások felém közvetített érzelmeit. Hiába kezdte az egész történést Albert úgy, ahogy, a lényegre fókuszáltam. A problémára, amit meg kell oldani. Az a három szó, amely a lelki világomra utalt is borzasztóan nehezen jött ki belőlem. De aztán ahogy Albert reagált rá, örültem, hogy az ajkaimra erőltettem őket. Nem csak hagytam, hogy megöleljen, de szorosan hozzásimultam, arcomat a vállába temetve, mintha megvédhetne a világtól, és attól, ami ránk vár. Az ő közelsége megnyugtatott. És így, hogy nem látott, egy pillanatra el is homályosodott a tekintetem a nyugtatását hallva.
Mikor újra felemeltem a tekintetem, az apró gyengeség minden jele eltűnt. Legalábbis én elhittem, hogy igen. - Akkor... nincs több titok? - kérdeztem egy apró sóhajt követve. Nem voltam hajlandó beleegyezni, mert tudtam, hogy ilyen könnyedén nem fogom elengedni. És ő is tudhatta.
- Van itt még valami - jegyzetem meg, egyáltalán nem elhúzódva tőle. Valahogy így jobban jöttek a szavak, hogy éreztem az illatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevettem magam a felvetésen, és a mellkasába hajtottam a fejem, csak hogy utána újra felnézzek rá. - Még jó, hogy nincs, mert nem állna jól a reverenda - mosolyogtam fel rá. Keserédes volt a pillanat az utóbbi percek tükrében, de reméltem, hogy hamarosan képes leszek túljutni az egészen. Márhogy azok után, hogy minden fellelhető könyvet elolvastam a témában, és biztos voltam benne, hogy mindent megtettem, hogy jobban legyen. Segíteni akartam neki. De abban is biztos voltam, hogy nem csak azzal tudok, hogy az agyára megyek.
- Találkoztál már a bátyámmal? Mármint nem Springgel, hanem a másikkal. Azt hiszem hozzá vagyok szokva - jegyeztem meg. Aztán kissé távolabb húzódtam, és hagytam, hogy eddig összeszorított kezem a mellkasára simuljon.
- Tegyük fel, hogy nem tudunk hatni arra, hogy jobb legyen az állapotod. Tegyük fel! - figyelmeztettem, hogy bizony, még nem teljesen fogadtam el. - Akkor viszont többet nem ülhetünk a fenekünkön holmi teázóban meg kocsmában - jegyeztem meg egy huncut félmosoly mellett. - Emlékek kellenek, amik miatt nem akarsz elfelejteni - vontam meg a vállamat, és gyengéden elkezdtem a víz felé húzni a gallérjánál fogva. - Szóval el kell mennünk Írországba, és most meg kell fürdenünk a vízben. Remélem nem felejtettél el úszni - cukkoltam, próbálva úgy csinálni, mint aki máris feldolgozta az új híreket. Végül is a családunk mindig a szarkazmust alkalmazta, hogy feldolgozza a traumáit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Winterrel különleges volt a kapcsolatunk. Kiskorunkban sokszor voltunk ketten a világ ellen. Aztán jött Summer. És akkor ketten voltunk a kicsi ellen. Valahol ez a kötelék mindig megmaradt nekünk, csak az utóbbi időben ez a személyiségünkkel együtt fejlődött. Ő eljött értem az őrsre. Ha meg fellépnek a kocsmában, én szolgálok fel. De fogalmam se volt róla, mit gondol Albertről. Gondolom addig egész jó, amíg nem küldi el úgy, mint Zalánt.
Ujjai sima bőrömön majdnem belém fojtják a szót, ahogy közeledtünk a vízhez, de aztán a hidegnek sikerült csak igazán ezt megtennie. Karom merő libabőr, mikor feljöttem a felszínre, és nevetve spricceltem még egy adag vizet Albert arcába játékosan. Kezemmel kisöpörtem arcomra ragadt vizes tincseket, és mire feleszméltem már közelebb is ficánkoltam magam a vízben hozzá.
- Tudod, igazán nem fair a saját tervemet ellenem fordítani - jegyeztem meg mosolyogva. A mellkasom valami egészen furcsán bizsergett, és reméltem, hogy csak a hideg víz teszi. - Verseny a bójáig? - tettem fel a kérdést, de mielőtt megvártam volna a választ, már el is kezdtem úszni. Nem mondom, hogy a rám csavarodott szoknyában olyan könnyű dolgom volt, de mindent bevetettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak a szememet forgatom a visszavágásra, és kicsit lassítok, hogy vissza tudjak hozzá fordulni. - Pedig... a bot az Eridonba osztott be - vágok vissza azonnal, de ahogy befejezem a mondatot, meg is érzem a bokámon a markát. A rántásra egy apró sikoly szakadt fel a torkomból, és mit volt mit tenni, megragadtam a vállát, hogy nehogy alámerüljek. Nem számítottam a közelségére, és arra se, amit ez majd kivált belőlem. Olyan jól türtőztettem eddig minden érzelmemet, tartva magam a saját szabályaimhoz. De abban az egy minutumban elvesztettem a kontrollt. Kezem a tarkójára csúszott, és erősen húztam magamhoz. Ajkaim övéire találtak egy pillanat alatt, és kérlelőn kértek beengedést a szájába. Hevesen csókoltam, mint aki mindig is arra született, hogy ezt a férfit csókolja. Lábaim közben a vízben kapálództak, hogy nehogy teljesen elmerüljünk közben, bár talán a hideg víz meghozta volna az eszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mellkasom megtelt élettel, arcom belepirult a hevességbe, bár ez a sötétben annyira nem látszott. Amennyire nem tudom szavakkal kifejezni az érzéseimet, talán épp ellenkezőleg hat ez testemmel.
Fejemet kicsit félrebillentettem. A tüdőm levegőért áhítozott, de csak Albertet kapott. Ujjaim vizes hajába túrtak tarkójánál, és csak még többet akartam belőle. Olyan voltam, mint egy csap, amit évekig elzártak, és most egyszerre kitörni mindaz, amit visszafojtott. Szoknyám körülöttünk hullámzott, és a lábunk verte csapkodásban körénk csavarodott. Fedetlen bőröm az övéhez simult, és ennyi pont elegendő volt, hogy egy kicsit elvesszek a pillanatban. Lassan merülni kezdtem, minden értelemben, ami miatt szét kellett válnunk Alberttel, hogy kicsit fejjebb úsztassam magam.
A szünet épp elegendő volt, hogy végre kinyissam a szemem, és rádöbbenjek arra, hogy mit is csinálunk. Kétségbeesés, félelem, és valamiféle furcsa izgalom egyvelege keringett a véremben, ahogy fél méter távolságból az ifjabbik Hollót néztem, dübörgő mellkassal.
Szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam mit mondhatnék. Figyelmeztetni, hogy botorság, amit csinálunk? Elütni valami viccel a dolog élét? Letagadni, amit a csókban érezhetett... Egyiket se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyi borzasztó történet. Winterék beszélgetései, Miksa előélete, Zack. Mind csak példák abból, hogy miért tartottam magam távol ettől az egésztől. Épp elég dráma volt mindig az életemben a szerelmi impulzusok nélkül is. A fejem most mégis teljesen elhomályosult a csókok hatására. Aprót bólintottam, a szám még mindig bizsergett ott, ahol hozzáért. Talán piros is volt.
Viszont az apró bólintás helyét nagyon gyorsan vette át a bizonytalan csóválás. - Nem, én csak... én nem szoktam ilyet - jelentettem ki, és egy pillanatra a homlokomon is összerándult a szemöldököm. Zalán próbálkozott, és ellöktem. Ádámnak még csak nem is sikerült a közelembe jönnie. Mindig egyre csak hárítottam, félve a következményektől, de az igazság az, hogy semmi értelme. Zalán így is képes volt összetörni a szívemet, amikor elutasította a barátságunkat.
Arcomon egyértelműen látszott a zavarodottság, agyamban a fogaskerekek olyan gyorsasággal kezdték el felmorzsolni magukat, hogy félő volt az összes kerék elpattan. Talán már meg is történt.
Anélkül, hogy igazán megmagyaráztam volna elkezdtem a part felé úszni. Hirtelen zavart a hideg. Az izmaim kezdtek elfáradni, mintha nem tudnék egyszerre fizikailag és mentálisan is aktív lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mozdulataim robotikusak voltak, ahogy kimásztam a partra. Előbb a hajamból próbáltam kicsavarni a vizet, majd a szoknyámból. Akár le is vehettem volna, hiszen így se segített sokat a helyzeten. Mégis úgy találtam jobbnak, ha rajtam van. Ahogy Albert is kimászott, egyértelműnek éreztem, hogy mellé üljek a stégre. Nem is akartam magára hagyni, csak fáztam, és elfáradtam.
Hallgattam, ahogy beszélt, figyeltem pillantása útját, és próbáltam valami értelmet tenni a cselekvéseink és mondataink mögé. Nem volt könnyű dolgom, össze-vissza magyarázott, de talán Winter felhozatala segített teljesen kijönnöm a transzból, amiben voltam.
Albert kezéért nyúltam, ami a térdén helyezkedett el. Tulajdonképpen nem csak védekeztem azzal, hogy távol tartottam magamtól mindenkit, de büntettem magam. Amiért nem ismertem fel, hogy Zack mit csinál velem. Hogy hagytam, hogy az érzelmeim a hatalmukba kerítsenek és elhomályosítsák az ítélőképességemet. De talán... talán nem is én voltam a hibás. És ezúttal nincsenek titkok. Hinni akartam Albertnek.
- Talán adnunk kéne neki még egy próbát. Hogy megnézzük másodszorra olyan lesz-e, mint másokkal - néztem félszegen fel a szemébe, és lassan mozdultam előre. Itt volt az ideje, hogy kijöjjek a csigaházból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Reszketett bennem a levegő, ahogy a válaszát vártam. Olyan nehezen engedtem ezt most meg magamnak, és szinte biztos voltam, hogy nemleges válasz esetén újra összeroskadok. Talán sose nyitok újra.
Ám a szavak, a tettek egészen mást sugalltak. Lágyan csókolt, óvatosan, mintha egy törékeny illúzió lennék csupán. Felvettem az ütemet, még akkor is, mikor egyre hevesebben csókolt. Szabad kezemmel a hajába túrtam, míg másikkal még mindig az övét fogtam. Valahol mélyen tudatában voltam, hogy félmeztelen, szinte én is. Ám nem mertem hozzáérni. Hiszen csak egyetlen egyszer voltam hasonló szituációban. És talán nem is lett volna jó, ha máris tovább lépünk.
Legalábbis agyam ezt üzente. Testem azonban egészen másképp cselekedett. Összekulcsolt kezeinkből kihúztam sajátomat, és övét a combomra vezettem. Még nedves és hideg volt a tó vizétől, ám az oldalsó részt már egyáltalán nem fedte anyag. Talán ő merészebb lesz. Mégiscsak több a tapasztalata.