Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Igaza volt, de belefáradtam. Nem akartam újabb szócsatát indítani, eltörni a saját szívemet, és tovább adni másnak anélkül, hogy a helyére bármi kerülne. Már így is miszlikre szaggatták az évek.
Megfordultam, készen álltam magam mögött hagyni, talán örökre, de megéreztem a kezét a vállamon. Egyáltalán nem álltam ellen, talán reménykedtem is benne, hogy nem hagyja, hogy ennyi legyen, csak még magamnak se ismertem be. Ám ahogy szembe fordultam sokkal közelebb volt, és egyre közelebb. Felfogni se volt időm, hogy mi történik, hirtelen ajkaim újra foglaltak voltak, mint annyi évvel ezelőtt először. A szívem gyorsan kezdett verni, hogy a dobogást a fülemben hallottam, a lüktetés a testünk rezdüléseire reagált, és hiába mondta az agyam, hogy el kéne húzódnom, nem tudtam. Megbénultam, mintha Petrifikus Totalus átokkal sújtottak volna. Még akkor is, mikor Zalán végül elvált tőlem. Mellkasom gyors ütemben emelkedett és süllyedt, ajkaim o alakot formáltak a meglepettségtől.
- Za... - találtam meg hangom, de addigra kiviharzott a teremből. Egyedül maradtam egy pillanatra, hogy utána a sok másodikos meg berajozzon a helyre. Merlinre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A nap épp csak megcsillant az ég alján, ahogy kitettem a lábam az iskola kapuján. Tegnap este járőröztem, de leginkább gondolkodtam. Még a Bontovich gyereket is elengedtem egy ejnye-bejnyével, annyira lefoglalt a hajnal gondolata. Tudtam, hogy nekem kell lépnem, és azt is, hogy mi az ésszerű. De akármikor gondolkodtam rajta, csak az járt a fejemben, hogy nem löktem el. Hogy nem ért rosszul, és nem akartam, hogy minél távolabb legyen tőlem úgy örökre. Sőt. És ez megrémisztett. Talán ez a gondolat legjobban az összes közül.
Valószínűleg már aközben láthatott, hogy mentem a pálya felé. Nem akartam rárontani, pláne a múltkoriak után. Hiszen szavamat adtam, hogy visszafogom magam. És egy hétig így is tettem. Aztán csak beültem a lelátó legalsó sorába, és vártam, hogy odajöjjön hozzám. Mert tudtam, hogy oda fog.
- Mesélhetek valamit? - kérdeztem, félve felnézve, mielőtt bármit mondhatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Idegesített, hogy nem szállt le. Olyan történetet akartam elmesélni, amit még csak egy embernek tettem meg. Mégse jön mellém, hogy a látványából és a mindenen átlátó kék szemeitől megnyugodjak, és támogatást leljek. Nem, ezt most megint a nehezebb úton kellett végigcsinálnom.
- Oké, szóval... - vettem egy mély levegőt, mielőtt elkezdtem volna. - Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért nem bízok a férfiakban, általában a bátyámat és az apánkat okolom, ami persze igaz, mert ők se segítettek a dolgon, de van valaki, aki... aki egyszer összetörte a szívemet. Egyszer voltam szerelmes - jelentettem ki elfúló hangon, és csak előre néztem, véletlenül se fel. Abban sem lehettem biztos, hogy Zalán hallja a szavaimat, de féltem ellenőrizni.
- Sok őrült dolgot megtettem, hogy szeressen. Éjszakánként Summer szobájának ablakán szöktem ki hozzá, mert a szüleim nem akarták, hogy vele legyek. És... igazuk volt - ujjaimat tördelni kezdtem, és idegesen tanulmányozni. - Mint kiderült fogadást kötöttek, hogy a srác meg tud-e fektetni. Szóval miután... - előre fele kitártam mind a két kezemet. - ... odaadtam magam neki, szakított velem. Azonnal. Kigúnyolt, mert azt hittem kellhetek neki - igyekeztem minél érzelemmentes hangon elmondani a történetet, és a felkenő nap felé kezdtem el nézni.
- Nekem ez azóta nem megy. Én képtelen vagyok... Szóval ez nem csak miattad van... Meg amúgy se lehetne - néztem végre Zalán felé félve. Nem szerettem volna megvetést látni rajta. Ebben úgy tűnik nagyon egyeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azt hittem nehezebb lesz kimondanom a szavakat. Régen mély szégyenérzet kerített magába, még ha csak rágondoltam attól is. De mégis miért nekem kéne így éreznem? Szerelmes voltam. És azt hittem ő is. Becsapott, és az orromnál fogva vezetett, de nem én kértem rá. Mégis, amikor Zalán megcsókolt, valami piszok kis gondolat furkálta be magát az agyamba.
Az ujjamat tördelve vártam, hogy kibökje a szavakat. Vajon másképp néz rám? Továbbra se mertem rá vetni a pillantásom. Szerettem, ahogy eddig nézett, és nem akartam, hogy megváltozzon. Lassan évek óta küzdöttem azon, hogy ne változzon, pedig tudtam, hogy most itt bizony vége lesz.
- Nem érted, én... igen, fiatal vagy, hiszen nem vagy még tizennyolc. Lehetetlen lenne, hogy mi ketten együtt legyünk úgy. De azért meséltem ezt el, mert... - kerestem a szavakat. Nem is, a gondolatokat, amiktől rettegtem. Félve felnéztem, igyekezve minden érzelmemet egy kis szelencébe elzárni a mellkasomba. - ... Zalán, én nem akarok egy Zack lenni a számodra. Nem akarom, hogy azért tegyél dolgokat, mert nem tudsz nekem nemet mondani, vagy azt hiszed ettől majd jobban szeretlek. Nem akarok profitálni ebből a tudásból. Belőled. Az aukcióra se akartál eljönni, és nagyon köszönöm, hogy megtetted, de.... - Tudtam, hogy fájni fog. Mind a kettőnknek, de ki kellett mondanom, mert így volt értelme. - ... ha nem tudsz nekem nemet mondani, akkor jobb lesz, ha tényleg nem beszélünk - néztem a szemeibe szomorúan. Hangom fakó volt, mint az égen az első napsugarak, amelyek lilás színnel kápráztatták el a felhőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Úgy volt, hogy bent maradok a kastélyban. A vizsgaidőszak teljesen kikészít, és az otthoni csodás hangulat egyáltalán nem segít a stressz csökkentésében. De az eridonba ott van Kori és Gracie, akiknek a csacsogását elegendő a kötelező járőrözés alkalmaival elviselni. Mert megpróbáltam. És nem ment. Szóval este ki tudja mikor, inkább fogtam a cuccaimat, és elhúztam haza. Félix azonnal elém jött az ajtóhoz, természetesen senki más, valószínűleg már amúgy is aludtak. Többnyire. Merthogy amikor benyitottam a szobámba, egy alak állt a komódomnál.
- Segíthetek? - kérdeztem, bár hangom inkább volt számonkérő, mint tényleg érdeklődő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Minden amit mondtam, mintha csak elment volna Zalán füle mellett. Vagy az agyában valahogy átformálódott volna egy alternatív valósággá. Magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem gyorsul fel a szívverésem az érintésétől, és nem próbálnám meg, ha három-négy évvel idősebb lenne. De ezen a szituáción nincs mit gondolkodni, maximum azt, hogyan okozom a legkevesebb fájdalmat neki.
- Szeretni és szerelmesnek lenni kettő és különböző dolog - szögeztem le egyszerűen, remélve, hogy nem lesz újabb tévképzete.
- Nem azért veszekedtünk, mert nemet mondtál, hanem mert eltűntél. És persze, én se vagyok tökéletes, sose állítottam, de be tudom ismerni, ha hibázok. Egyre jobb vagyok benne. Én csak azt szeretném, hogy ne érezd kihasználva magad - néztem kétségbeesetten a szemébe. Vajon megértette már, hogy mit akarok mondani? Ujjai mentén elöntött a kellemes libabőr, de könnyedén foghattam a hidegre, a napfelkeltére, bármire, ami tőlünk független.
Felnyúltam a kezéért, hogy lehúzzam magam elé, és ne zavarjon meg. Képes volt rá, már tudtam, tökéletesen láttam végre. Az picit elnéztem kettőnk tenyerét egymásén, aztán egyenesen a kékekbe meredtem.
- Zalán, én képtelen vagyok romantikus értelemben rád gondolni. Nem szeretném, hogy ez a barátságunkra menjen, mert te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben. De ha azt kéred tőlem, hogy ne beszéljünk, tiszteletben tartom. A döntés a tiéd - húztam el a számat. Szomorú voltam, leginkább a szemeim árultak el, de nem volt más lehetőségem, mint hazudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tudtam, hogy Winter mindig a kattantakat fogja ki, de ez egy egészen új szint volt. A csajjal akármikor találkoztam csak szimplán furcsa volt. A lakásban, és a kastélyban egyaránt. Nem is szóltam hozzá ezért sokat, de most hogy engem szagoltatott a saját szobámban, egyszerűen nem tudtam levegőnek nézni.
- Mi a fene? - toltam hátra amilyen gyorsan felfogtam, hogy milyen közel van hozzám. - Nem tudom milyen beteg egyezséget kötöttél a bátyámmal, de jobb lesz, ha kihagysz belőle. Megmondhatod neki is, hogy békén lehet hagyni - mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott. Winter képes lenne leküldeni hozzám a szőkét, csak hogy az őrületbe kergessen. Mire valók a testvérek, nem de?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azonnal fintorba fordult az arcom. - Ahh... undorító. Bármilyen meglepő is, nem akarok részletes beszámolót a bátyám szexuális életéről. Az is elég, hogy veled csinálja, kösz szépen. Inkább azt mondd el, mit keresel a szobámban. Winter egyel feljebb van - közöltem, és védekezőn, és egyszerre mérgesen karba fontam a karjaimat a mellkasom előtt. -...bár lassan jobban ismered a lakást, mint én - jegyeztem meg szarkasztikusan. Komolyan, Félix már családtagként kezeli ezt a jött-mentet az ész megáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

És csak rontja, és rontja a helyzetet. Tudok róla, hogy Winter szokott szívni. Gyakran. Volt bent miatta az őrsön is, már Írországban is. De ez nem jelenti, hogy tetszik, hogy itt is talált magának valakit, aki osztogatja vele. Sőt, csak még unszimpatikusabb lett tőle Júlia, mint eddig.
Összevontam a szemöldökömet. Egy pillanatra tényleg teljesen összezavart. - Az illatom? Máskor is szoktál... szagolgatni? - néztem kétségekkel telve a szőkére. Lassan felemeltem a karomat, és megszagoltam én is. Fogalmam se volt róla miről beszél. Fáradt voltam, és nem épp erre számítottam, amikor az ágyamra gondoltam az Eridon toronyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Merlin áldja az összes mugli istent, mégis miért kell ezt ilyen későn elviselnie? Közelebb lépek, hogy Júlia elé álljak, mielőtt tovább folytatná a kutakodást.
- Nem értem miért akkora nagy dolog az illatom, de virágok. Szimpla mezei virágok - jelentem ki már kissé felpaprikázva. Még a kezeimet is csípőre vágtam, és elszánt voltam, hogy ha még egy lépést megpróbál előre lépni Júlia, akkor akkor tettel is megállítsam. Nem pofonnal, azt Augustine óta megígértem, hogy nem teszem, csak ha nagyon muszáj. De lefogni, vagy bármi.
- És most fáradj vissza a bátyámhoz, vagy húzz el a lakásból vagy tök mindegy, csak ne itt legyél - mutattam az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ez az egész csak egyre furcsább és furcsább lett. Nem értettem miért most, miért én, és pláne nem, hogy miért Júlia. - Na jó, ezt kezd egyre röhejesebb lenni. Mégis minek akarod ezt megtudni? Mert biztos nem csak azért, mert nem tudod megfejteni. Máskülönben nem mondanál ilyeneket. Szóval bökd ki, és én is elmondom. De az igazat - figyelmeztettem. Még a végén valami furcsa bájitalt kever, amiből csak negatívan jöhetek ki. Belőle kinézem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szavakat mondott, amiket elképzeltem, de hiába. Olyan valóságot vázolt fel, amire mind a ketten vágytunk, de mégse lehetett a miénk. Semmi értelme nem volt, hogy tovább fájdítsuk a szívünket. És mivel egyértelmű volt, hogy ezúttal nekem kell a józannak lenni, igyekeztem az lenni. És nem mellesleg higgadt, mint még soha.
- Zalán.... - fenyítettem a hangommal, de megfagytam a mozdulatától. A kezeit még mindig fogva tartottam, de ő sokkal inkább ezt tette az ajkaival. És utána még meg is csókolt.
Ugyanazt éreztem, mint legutóbb. A szemem azonnal lehunytam, mintha a testem minden porcikája ezt várta volna csak. A világ körbefordult, és mintha a gravitáció már nem le, hanem felfele húzott volna. Hozzá. De ahogy az életben sokszor, most is ellen kellett állnom a gravitációnak. Hiába szerettem volna viszonozni, belefeledkezni, és talán soha el nem hagyni Zalán karjait, nem tehettem. Szó szerint illegális volt, amit csináltunk.
Felpattantam, mint akinek forró levest öntöttek a nyakába, és még mindig összekulcsolt kezeinkkel eltoltam magamtól.
- Nem Zalán, komolyan mondtam. Ez nem... mi nem - néztem rá kipirult arccal. A méreg is lehetett volna. - Nem érzek semmit. Semmi romantikusat - hazudtam. Megint. A mai reggel már sokadjára. - És ha nem tudod elfogadni, akkor mi itt végeztünk - jelentettem ki egyértelműen, és a hangsúlyom azt üzente, utoljára is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Aprót biccentek, de továbbra is mérgesen szuggerálom Júliát. Ez az arc szép lassan vált át valami érzelemmentesbe attól a pillanattól kezdve, hogy kimondja az "anyukám" szót, a sztori végéig. Egy szó nélkül léptem az egyik szekrényhez, és kihúzva kivettem belőle egy parfümöt, aminek már épp csak az alján volt lé.
- Orgona. A lila színű, bár nem tudom van-e különbség a színek között. Írországból van a parfüm, de... megtarthatod, ha szeretnéd - adtam a kezébe az üvegcsét. Mielőtt jöttünk vagy öt üveggel elcsomagoltam, tudva hogy hosszú időre megyünk. - Neked nagyobb szükséged van rá - jegyeztem meg, tudva mennyire tud fájni a család tagjának elvesztése. Még akkor is, ha esetünkben nem lehetünk benne biztosak, hogy meghalt. Talán ettől csak rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rendes. Hosszú út volt ez a sátánistától a rendesig. Mondjuk továbbra is csak Winter ágyasa volt, aki szerint igaz, de kicsiben kell kezdeni, vagy mi.
- Nem kell köszönöm. Az ír sört jobban szeretem - jegyeztem meg egy vállvonással. Nem azért tettem, hogy adósnak érezze magát, hanem mert egy anya elvesztése megboríthatja az embert. Mi mind szenvedünk még az utóhatásoktól.
- De ha megfogadsz egy jó tanácsot... ilyenkor megéri azok mellett lenni, akik nem csak azért a barátaid, hogy adj nekik valamit - jegyeztem meg. Sokan kihasználják a gyászt másra. - És most menj. És meg ne lássam, hogy megint a cuccaim között turkálsz - váltottam vissza fenyegetőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Utáltam magamat, amiért ilyen hideg vagyok vele. Utáltam látni a megtörtséget a szemében, és mégis tudtam, hogy így cselekszem helyesen. Ha most mondom meg neki, nem képzel a szituációba olyat, amitől később rosszabb lesz. Márpedig biztosan az lenne. Egy Danverst szeretni nehéz. Tele van bonyodalmakkal és családi drámákkal. A pletykás öregasszonyokról nem is beszélve. És ott a kor is.
- Tudom, most csak... meg vagy zavarodva. Bármilyen nehéz is elhinni, pontosan tudom milyen érzés. De hidd el, idővel jobb lesz. Megtanulja az ember kezelni - bizonygattam, és beharaptam alsó ajkam, amin még mindig mintha éreztem volna Zalánét. Karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt, és elnéztem a nap felé. Lassan már eltűntek a színek az ég aljáról. Talán az iskola is elkezd zsongni hamarosan.
- A kérdés inkább az, hogy akarod-e kezelni. Mert az elmúlt percek azt mutatták, hogy nem nagyon - húztam el a szám. Kínosan őszinte voltam, legalább ebben. - Inkább a te korosztályodban kéne szétnézned. Mi pedig maradjunk meg azok, amik eddig. Mintha nem is történt volna semmi - próbálkoztam még tovább. Kétségbeesett volt? Talán egy kicsit. Tényleg nem tudtam mit kezdenék Zalán nélkül. Az utóbbi időszak egy kész rémálom volt az életemben. Utálom Magyarországot. Elvett tőlem mindent. Ha most Zalánt is... gondolni se akartam erre a lehetőségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Inkább nem is reagáltam a felvetésre. Valahogy köztünk mindig is fura volt minden. Néha Zalán egy aprócska fiú volt, egy elveszett kis öcsi, néha egy igazi férfi, akire az életemet is rábíznám. Sokszor veszekedtünk, jelentéktelennek tűnő dolgokon, máskor miatta veszekedtem mással. Furcsa. Mindenféleképpen az.
- Nélküled is. Elolvastam vagy száz könyvet csak az ebédszünetekben - mosolyogtam le rá, és visszatottyantam a lelátó padjára. Igyekeztem úgy tenni, mint aki tényleg elfelejtette az utóbbi perceket, de képtelen voltam. Nem is akartam igazán. Vagy legalábbis nem a néma pillanatokat.
- Képzeld, volt egy esti műszakom, ahol egy öreg pasas egy elhagyatott, szellem lakta helyről mesélt. És az egyik vendég elhitte neki, szóval fogadást kötöttünk, és miután bezártam elmentünk oda. Szerintem egyikünk se gondolta igazán, hogy valami lény lehet ott, de volt. Elég ijesztő szitu volt, a srácot a lábánál fogva elkapta. Vagyis ezt nem szabadna elmesélnek. Bántotta a férfi egóját, hogy megmentettem - meséltem kitöltve a kettőnk közti csendet. Ezzel nem tudtam elfeledtetni a hosszú külön töltött napokat, de egy próbát megért. Ha nem erről mesélek, akkor a felfedezésemről tenném. Akkor éjszaka, amikor nálam aludt egy szót motyogott, és azt hiszem kezdem összerakni a képet. De még csak épp újra beszélünk. Őrült dolog lenne máris felhozni az akkori eseményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Már a mesélés is furcsa volt, főleg az utóbbi percek után. Vajon képesek leszünk bármikor normális mederbe terelni a barátságunkat? Vajon szeretnénk? Hiába tűnt logikus lépésnek, hogy leállítsam Zalánt, be kellett vallanom magamnak, hogy jól estek a csókjai. Olyan érzéseket keltettek bennem, amelyekről azt hittem teljesen kihaltak.
- Még visszatalálok, ha gondolod... - vetettem fel, bár őszintén nem hittem, hogy bármelyikünk ténylegesen megfontolná a lehetőséget. Egyszerre voltunk jelen, és a múltban, emésztgetve a múló pillanatokat.
- Akkor gondolom örültél a megjelenésemnek - húztam el a számat. Nem reagáltam le az eltűnését a legfelnőttesebben, de legalább a legdanversesebben. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban rálássak Zalánra, amikor szirmok kezdtek szálingózni körülöttem. Mosolyogva néztem körbe, ahogy a fakuló színeket megtöri az élénk színű eső.
- Zalán, sikerült - néztem a fiúra boldogan. - Már lassan igazi mágus leszel. - Szememben némi büszkeség csillogott, és egy félmosoly. Tényleg felnőtt ebben az évben. Sokkal jobban, mint gondoltam. - És miről maradtam még le? Hogy megy a száguldozás? - emeltem meg a szemöldökömet, és aprót biccentettem is az ég irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Apró mosoly jelent meg a lány szája sarkában, ahogy a szóáradatot hallgatta. - Úgy tűnik ragad rád valami az együtt töltött időből... - szóltam viccelődve, eszembe juttatva az aukciós belógását. Ha olyan hangosan mászik kifelé is az ablakon, mint befelé, akkor annyira nem lehetett sikeres a hadművelet.
- Értem - reagáltam le. Szám egy pillanatra kiszáradt, ahogy rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek elmondta az érzéseit. Talán könnyebb lett volna, ha már egyenesen felém fordul, talán nehezebb. Fene tudja a szív ügyeit. - Szofi ugye? - kérdeztem rá. Egy párszor mesélt róla, főleg az Edictum kapcsán, hogyan tűnteti el a nyomokat a kisebbik Hollósi.
- Hey, hey, Zalán. Nyugi - hajoltam előre, és tettem a vállára a kezemet a hirtelen előtörő őszinteségi rohamra. - Persze, hogy elhívhatsz sétálni, nincs abban semmi olyan. Csak... tudod ez rajtunk múlik. Ha mi eldöntjük, hogy ez nem lesz kínos, és mind a ketten elfogadjuk, hogy mi csak barátok vagyunk, akkor mindent baráti alapon veszünk - próbáltam valahogy megmagyarázni neki, bár még nekem is új terep volt az ilyesmi. És valljuk be, jó példa se volt előttem soha, amiből tanulni tudtam volna.
Elnevettem magam. - Egyáltalán nem azért volt, mert rosszul csókolsz. Ha meg azon múlna, maximum gyakorolnánk, de... nem ezen múlt - figyelmeztettem, mielőtt újabb gondolatok ütnék fel magukat a fejében.
- Szóval... jók vagyunk? Reggelizünk együtt? - kerestem a tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lucy Montgomery érintetlenül pihent a balomon, miközben egy újabb falat kalácsot nyomtam a számba. Még mindig furcsa érzés kerített hatalmába Zalán jelenlététől, de igyekeztem minél inkább figyelmen kívül hagyni. Neki, és nekem is jobb lesz így. Barátok vagyunk. Ahogy eddig is.
- Képzeld mi fogadott tegnap, amikor hazamentem. Júlia a szobámban. Mármint könyörgöm, tudom, hogy folyton ott lóg a lakásunkban a hülye bátyám miatt, de most az én helyemen kutakodott - osztottam meg vele a nem régi élményeimet. A hirtelen szimpátiámnak hála odaadtam az utolsó előtti parfümömet neki, de utána még éjszaka sokat gondolkodtam a történetén. Volt benne valami, ami nem stimmelt, csak nem jöttem rá, hogy mi. Ilyenkor persze mindig megszólalt egy hang a fejemben, hogy rosszindulatú vagyok, és a saját történetemet vetítem rá másokra, és emiatt nem is voltam képes megfejteni a rejtvényt.
- Azt mondta a parfümömet keresi. Mert nem ismeri fel az illatom. Nagyon furcsa volt. Szerintem még soha nem is beszéltem ennyit a lánnyal - magyaráztam tovább, kicsit jobban gesztikulálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemem az összelapított kalácson állapodott meg Zalán ujjai között, majd felnéztem a kék íriszekbe.
- Hát nem teljesen. Mondott még valamit, mert ahhoz kicsit nagyobb kutatást csinált, minthogy szimpla érdeklődés legyen az indok. És elkezdtem kérdezni - vallottam be, és azon gondolkodtam mennyire volt a kettőnk titka, amit a hálóban elmondott. Nem azzal volt a gondom, hogy Zalánban bízhatok-e annyira, de mégiscsak a nagyteremben voltunk, és a párosunk mindig túl nagy attrakciónak számít. Főleg a fél éves mosolyszünetünk és az azt követő kirohanásom után.
- Azt mondta... nem tudom elmondjam-e - húztam el a számat, ahogy hangot is adtam a kétségeimnek. - A lényeg, hogy emlékeztette valamire. És... meg tudtam érteni. Azt hiszem. Mármint akkor is furcsa volt, inkább kérdezte volna meg, de... valamilyen szinten értettem. Ő mindig olyan menőnek és sebezhetetlennek akar tűnni - magyaráztam kicsit talán többet is, mint kellett volna. Elvégre ki vagyok én, hogy ítélkezzem ilyen témában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lenyúltam még egy kis kalácsért, és én is az ujjaim között kezdtem gyűrögetni, leszedni apró morzsákat róla. - El, persze, és épp ez az - ejtette le a kezeit az asztalra, természetesen úgy, hogy az étel ne érje a bútort. - Túl normális volt. Általában csak kiissza a tejet a hűtőből, vagy kinyomja az összes fogkrémet a tubusból. Komolyan, néha olyan, mintha ott élne, nem is értem a nagyinak hogy nem tűnt még fel - ingattam a fejem. Bár őszintén, örültem, hogy Zalán ottléte se derült ki. - És most meg... beszélgettünk. Meg.. nem is tudom, csak nagyon furcsa volt - kaptam be végre a falatot magam elé meredve, még mindig a tegnap estén agyalva. Valami akkor se volt kóser abban a találkozóban. És nem csak az, hogy a szobámban volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Magányosan róttam a folyosókat, egy könyvet tartva magam előtt. Miksa talán az egyetlen, akit valaha is elkaptam, és őszintén nem is nagyon akartam, hogy legyen más. Nem értettem miért kaptam meg a tisztséget, miért hitt bennem a vezetőség a sok pletyka ellenében, de biztosan jól fog mutatni az önéletrajzomban. Szóval elvállaltam.
Talán már a tizedik körömet róttam, egész lassan sétáltam, mert Anne épp most festette be a haját zöldre, amikor meghallottam az ugrás össze nem téveszthető hangját.
- Megáll! - szóltam parancsolóan, ám a könyvet továbbra se raktam le, csak közelebb sétáltam. Természetesen figyeltem, és láttam a megtorpanását, így nem gondoltam, hogy a mondat közepén kéne abbahagynom a regényt. Végül felnéztem, nyitottam a szám, és bennem rekedt a szó. Zalán kék szemei néztek vissza rám, csak... mégsem ő volt.
- Szofi? Takarodó után van. Te pedig kint vagy a folyosón - világosítottam fel a lányt, próbálva elvonatkoztatni a családi nevétől. Prefektusi kötelességem megbüntetni. - Különben is, mit csinálsz itt kint? - néztem körbe. Általában valami rosszban sántikál az, akit elkapnak. Vagy minimum van egy cinkos társa. De itt aztán nincs semmi a banyákon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Lassan összecsuktam a könyvet, és magam előtt fogtam mind a két kézzel, ahogy Szofit mustráltam. Annyira hasonlított Zalánra, hogy az rémisztő volt. Az orra, a szeplői, de leginkább a szeme. Azok, amiket úgy szerettem nézni, mert mindig azt üzenték felém, hogy ne tartsam magamban a mondandómat. Távol állt ez attól, amihez otthon szoktam.
- Az igazat Szofi, mindig az igazat - jelentettem ki, pedig előre tudtam, hogy fájni fog. Zalán éppen eleget mesélt már nekem a lányról ahhoz, hogy tudjam semmi jóra nem számíthatok ma este.
- Mint prefektus, kötelességem megbizonyosodni róla, hogy visszakerülsz a hálókörletedbe, szóval induljunk is neki. Út közben pedig kitalálom, hogy mi lesz a büntetésed a kihágás miatt - jelentettem ki, és előre is mutattam, jelezve a megfelelő irányt. Nem éreztem fairnek, hogy valami fizikai munkát végeztessek. Zalán is utálta, amikor ki kellett takarítania a szertárat. Vagy Miksa, mikor segítenie kellett a manóknak. Ennél frappánsabb kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Régen biztosan felhúztam volna magam egy ilyen feltételezés miatt. Nem azért, mert elképzelhetetlen, vagyis jelenleg tényleg az is, meg most amúgy sem... szóval nem azért, hanem mert már hozzá vagyok szokva a pletykákhoz. Ha oda is fordultak, szimplán csak szarkasztikusan felnevettem.
- Mindenki magából indul ki, gondolom. Még szerencse, hogy nem mindenki a szex miatt jár a Gárgyán kúriába, a nagyinak az már tényleg feltűnne - ingattam a fejem. - És én tegnap még megsajnáltam az anyukája miatt - jutott hirtelen eszembe megint az incidens. Az akkori estéről amúgy sem akartam több szót ejteni. Zalánnak rémálma volt. Hiába kezdtem magánnyomozásba, ő nem akart róla beszélni. Én meg próbáltam jó barát lenni, és eleget tenni a kérésének. Nem kellett, hogy újra összevesszük, épp csak kibékültünk.
- Mindegy, hagyjuk is Júliát. Van egy nagyobb hírem. Azt hiszem... vagyis nem csak hiszem, szóval a szünetben haza fogok menni. Már mindent kiszámoltam, és úgy tűnik végre összegyűjtöttem annyit, hogy elmenjek Írországba - szóltam izgatottan. Zalán talán még soha nem látott ennyire élőnek. Éreztem, hogy a szemeim csillognak, és a hangom a felkelő nap összes színében szólalt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Habár hallottam a megjegyzését, inkább úgy csináltam, mintha mégsem. Mégis mit kellett volna csinálnom, hogy elégedett legyen? Kiabálnom, kikelnem magamból? Olyan érzéseket erősíteni benne, amik nem is lehetnének ott? Hiába volt nehéz lenyelni a gondolataimat, tudtam, hogy most az egyszer tényleg azzal teszek jót, ha csöndben maradok. Így könnyebb vele elhitetni, hogy nincs semmi érzelmem felé. Vagyis nem csak elhitetem. Nincs is. Kész.
- Hát őő.. nem sok mindenkivel tartottam a kapcsolatot, miután eljöttem. Egy ember van talán, akit meglátogatok, de inkább szólóban nyomom. Vagyis... arra gondoltam, megkérdezem van-e kedved jönni. Megmutatnám hol volt a kocsmánk, meg a házunk. Meg az egész várost - ajánlottam, fürkészve az arcát. Egy pillanat alatt leesett, hogy milyen furcsa volt a kérésem, de akkor már kíváncsi voltam, ő mit szól. És különben is, ha visszakozok, azzal egyértelművé teszem, hogy mennyire bizonytalan vagyok. Mikor engedte meg magának egy Danvers, hogy átlássanak a maszkján? Túl büszkék vagyunk mi ehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igaz volt minden szó, amit Zalán mondott. Furcsa is lett volna biztosan, ha eljön, hiszen ő nem is ismeri az írországi Ruet. Mégis, mintha egy apró tőr döfődött volna a mellkasomba a visszautasításra, amit az azt követő szavai még meg is forgattak bennem. Egy pillanatra talán a lelkes mosolyom is elhalványult, és fakósárga hangom szinte beleveszett a Nagyterem morajlásába.
- Persze, megértem - ráncoltam a szemöldököm, mintha csak akkor jönnék rá milyen hülyeséget mondtam. Biztosítani akartam további szavakkal, hogy tökéletesen tudom miről beszél, és majd hagyok neki jegyzeteket, de már nem akartam nagyon tovább beszélgetni.
- Ne aggódj, kemény fából faragtak - mosolyodtam el féloldalasan, és újabb falatot nyomtam le a torkomon. Minél előbb elfogy a kalács, annál gyorsabban szabadulok. - Meg amúgy is tudod, hogy jobban kedvelem a magányt, mint más társaságát - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- És neked? Mi a terved a nyárra? Mész versenyre? - néztem rá, kicsit megerőltetve magam, hogy úgy tűnjön tovább léptem a témán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A nyelvem hegyén a mondat, amely talán új reményeket ébresztene Zalánban, mégis visszafogom. Nincs rájuk szükségünk. Nem kell hogy tudja, hogy az ő társasága nekem már bőven elég, és nem kell másé. Sem Magyarországon, sem Írországban. Mégis úgy nézek rá, mint akit rajtakaptak, és igazán átgondolja, hogy milyen bűnt követett el. Azt akarja, hogy mással legyek. Talán könnyebb lenne neki.
- Jó, de azért ne hajszold túl magad. Ismerlek, és nem szeretném, ha bajod esne - néztem rá jelentőségteljesen. Már amikor megismertem se tudott annyi időre a földre szállni, hogy ne égjen paradicsom pirosra a feje, hát még akkor, ha versenyre kell készülnie. És hiába próbáltam nem számításba venni a másik dolgot, de... pláne akkor, ha valamiről el akarja terelni a figyelmét. És én bizony ezt a kategóriát erősítettem.
- Gyakorold a jóslást - jelentettem ki gondolkodás nélkül. A piros zászlók szinte azonnal a szemem elé kúsztak. - Meg a bűbájokat, ha már ilyen jól belejöttél - tompítottam el az élét a mondandómnak gyorsan. A francba Zalán, hogy nem beszélhetünk nyíltan arról az estéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elöntött a düh, hogy Zalán mennyire félvállról kezeli a vészjósló jeleket. Hogy hiába akarom megbeszélni vele, tudom, hogy nem lehet. - Nagyon is sok köze van, és ezt te is tudod! - korholtam le azonnal, de minden további mondatomat megtartottam magamnak. Pedig őszintén, lett volna mit megjegyeznem. A felfedezéseimet, a varázsigét, csak hogy tisztában legyen vele, hogy megértem. Vagy legalábbis próbálom.
- A végzet? - kérdeztem vissza, mintha csak nem értettem volna tisztán. Pedig mennyire nagyon. - Régen hittem benne. De már csak abban akarok hinni, hogy magam irányítom a sorsom - jelentettem ki határozottan. A csillagokból olvastam neki, azt hittem végzet, de nem. És anya? Neki az lett volna a végzete, hogy elmenjen? Hogy felforduljon az életünk? Talán ha a kezünkbe vettük volna a sorsunk, és nem csak sodródunk, másképp alakul. - És ne merdd kiforgatni a szavaimat, a jóslással egyfajta jövőképet idézhetünk elő, amit kellő odafigyeléssel megakadályozhatunk. Ezért fontos tanulnunk - tettem gyorsan hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Makacsul néztem Zalánt, és kezeim idegesen gyűrték egymást. Szemeimmel próbáltam üzenni neki, hogy ez bizony az a téma, amiről hiába beszélnék vele, nem lehet. Se az iskolában, se a kúriában, sehol. Mert nem hagyja. Pedig többet tudok, mint gondolná, és ettől csak még rosszabb az egész, egy kész katyvasz a fejem, mert csak tippelni tudok. Mondjuk azt egész jól.
- Sejtettem - engedtem ki a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy benntartottam. Ha ő lépne, egy szavam se lenne. De nem az én érdemem elindítani a beszélgetést, persze hogy nem. Eddig bármikor próbáltam, csak vita lett belőle. A francnak olyan makacs.
- Később találkozunk - jelentettem ki lemondóan, és a könyvemért nyúltam, hogy elinduljak az ellenkező irányba. Igaz, eredetileg nem arra terveztem menni, de csak rosszabb lett volna ugyanazon az útvonalon haladni. Még azért egyszer Zalán után néztem, majd lemondóan ráztam meg a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Semmi kedvem nem volt ehhez az évhez. Az utolsóhoz. Egész eddig azt hittem nagy dolgokra vagyok hivatott, de be kellett látnom, hogy az utóbbi években nem mozgatott más, mint a bizonyítási vágy valaki olyan felé, aki azt hittem meghalt. Ragaszkodtam egy emlékhez, amit már sose hozhatok vissza, és ennek eltűnése mélyen belülről rohasztott. Ezért ma reggel varázslat nélkül kezdtem el kipakolni az összes csomagot. Épp a mogyorós zacskókat pakoltam fel a polcra, mikor valaki csilingelő hangon beköszönt. Jó nap? Kinek?
- Nem vagyunk nyitva - kiabáltam ki, épp közben el is indultam kifele. Kissé jobban meghunyászkodva, meglepődve néztem a tanáromra. - Professzor úr, jó napot. Sajnos még nem vagyunk nyitva - jegyeztem meg újra, ezúttal sokkal kifinomultabban.