Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Táskája pántjába kapaszkodik, ahogy haladnak a falu és a cukrászda felé. Tekintete hol az őket körülvevő táj, hol Zalán felé fordul, miközben a választ hallgatja kérdésére. Valóban érdekli a válasz, s Zalán már tudhatja, hogy Rami tekintetének vándorlása nem az ellenkezőjét jelenti. Csak akkor tartja hosszabb ideig a szemét Zalánon, mikor a levitás neki is feltesz egy kérdést.
- Még nem. - Azonnal meg is rázza a fejét. - Még meg kell főznöm a bájitalt. - Ugyan a szünet előtt ismét újrakezdte a számlálást, ötödjére végre sikerült egy teljes hónapig sértetlenül szájában tartania a mandragóralevelet. A varázsigét is szorgosan mondogatja reggel és este. Ritkán felejt el bármit is, így a rituálénak ezen része sem ment eddig ki a fejéből. Raminak még a korai napkelte sem okoz gondot, szívesen felkel csak azért, hogy elmondja a varázsigét. Sokszor vissza sem alszik már. - A bájitalt pedig csak villámlásnál szabad meginni, nem tudom, mikor fogok tudni átváltozni - von vállat finoman. Nem is kérdés, hogy nagyon vágyik már rá. Küzd is érte rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A megismételt szóra finoman bólint. Előre szegezi tekintetét, az előttük álló földutat figyeli. Sokszor járt már erre, de még így is mindig sikerül felfedeznie valami újat. A fákon, a növényeken, az évszakok váltakozásán. Csak Zalán arcának változását nem veszi észre.
Barátja kijelentésére csak vállat von. Rami eddig bele sem gondolt, hogy ijesztő volna a procedúra. Macerás mindenképp, de nem ijesztő. A viharoktól viszont sosem félt.
- Inkább az ijesztő, ha nem sikerül az átváltozás. - Rengeteget olvasott arról, az ilyesminek milyen következményei lehetnek. Nem is kevésszer ingott meg szándékában, de eddig teljesen semmi sem tudta eltántorítani. - Illetve ha részlegesen csak - teszi hozzá még.
Közben elhaladnak a falu első házai mellett, erősen közeledve a Boglyas tér és a cukrászda felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ő már Zalán előtt toppan meg, ahogy a cukrászdához érnek. A visszakérdezésre ismét csak bólint, ám közben fejét finoman oldalra is dönti, ahogy a fiú nevetgélését meghallja. Nem érti, hogy mi szórakoztatja ezen. Szemöldökeit ráncolja össze, ahogy barátja sorolni kezdi a különböző állati jellemzőket. A kézmozdulatok pedig pláne nem érnek el a lányhoz igazán. Zavartan néz a fiúra, s vonásai csak akkor enyhülnek meg, mikor a levitás bíztatóan szavait mondja ki. Ekkor viszont még egy halvány, hálás mosoly is megjelenik Rami arcán.
Nem szól semmit, csak elfordul, és kinyitja maguk előtt az ajtót, hogy beléphessenek a cukrászdába. Nem sokat járt eddig itt, de már az elmúlt alkalmakkor is megjegyezte magának, hogy milyen kellemes, fimon színei vannak a helynek.
Rögtön a pulthoz lép, hogy a kínálatot kezdje vizsgálni. Inna egy teát, ebben biztos, de valami süteményt is szeretne választani magának, ha már egy cukrászda mellett döntöttek. Egy darabig nézegeti a különbféle édességeket. Óvatosan néz Zalánra, vajon ő maradt-e eredeti, karamellás választásánál, és ha igen, rendel-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megvárja, míg barátja kikéri magának a sütit, ő csak azután fordul az eladó felé, hogy megrendelje a maga citromtortáját egy bögre fekete teával. A pult mögött álló varázsló ugyan kétszer is visszakérdez, mikor nem hallja a pontos rendelést, ám Rami végül egy mély, szaggatott sóhaj kíséretében foglal helyet az egyik boxban, elrendezve maga körül a holmiját.
- Igen. - Hosszú másodpercekig nem folytatja, mintha arra várna, hogy Zalán rákérdezzen, mikre is gondolt. Pedig csupán azt latolgatja, melyik tippjét is mesélje el a fiúnak. Közben kibújik kötött pulcsijából, s gondosan összehajtva teszi le azt maga mellé. - Valaki azt mondta, hogy őz lennék - kezdi aztán. - De lehet valamilyen madár - von vállat. - Eszembe jutott az egér vagy a patkány is. Nehéz megtippelni. - Közben kíváncsian figyeli, Zalán mi után is kutat a táskájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy pillanat erejéig farkasszemet néz barátjával, mielőtt az asztal lapja felé kapja a tekintetét. Finoman bólint. Valóban képes lenne repülni. Eddig bele sem gondolt, hogy ez probléma lehet. Egy madár repülése sokkal természetesebbnek él benne, mint a Zalán által annyira kedvelt seprűs mutatványok.
A fiú tippjére néz újra fel, szemei a másik táskája felé fordulnak. Kékjei követik a levitás kezét és a kis dobozt benne. Finoman vállat von az ötletre.
- Nehéz megmondani. Patrónust sem tudok idézni, hogy abból lehessen következtetni. - Talán sosem fog tudni. No meg, amúgy sincs biztosíték rá, hogy ugyan azon állat lenne.
Egy suta bólintással köszöni meg az elé rakott teát, és már kortyolt is bele. Nyugtatóan hatott rá a meleg ital. Egy pillanatra még le is hunyta a szemét, élvezve az ital illatát és ízét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szól semmit a bölcsességre, helyette villájával szel egy darabot az éppen elé rakott citromos tortából. Egészen különleges íze van, de már ismerős Ramóna számára, éppen ezért választotta. Ráadásul még a tea is passzol hozzá.
Tekintete aztán ismét Zalán dobozára siklik, mikor a fiú magyarázni kezdi, mi is az. A navinés már akkor furcsállta a költözés gondolatát, mikor először hallott róla. Neki elég változás volt az is, hogy mestertanoncként új szobába kellett költöznie. Azt is nagyon nehezen szokta meg, hogy a kastélyban lakik, és nem otthon, a debreceni házukban tölti a mindennapokat. Pedig a mostohaapja mondogatja neki néha, hogy 19 évesen illene lassan elköltöznie otthonról. Néha még azt is hozzáteszi, hogy ebben a korában Rami anyjának már gyereke volt.
- Mi van benne? - érdeklődik a dobozra bökve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Villáját a tányérja szélére támasztja, karjait pedig az asztalra, s úgy figyeli, ahogy Zalán elkezdi kibontani a csomagot. Változatos dolgok kerülnek elő belőle. Szeme ösztönösen az asztalra rakott papírra siklik, de hamar realizálja, hogy nem lenne illendő elolvasnia. Helyette inkább tovább figyeli barátja kezét. Meglepetten szorít rá a kezébe adott zacskóra, s csak néhány pillanat után jut eszébe megnézni, hogy mi is van benne. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, s egyébként is jobban felkelti figyelmét a dobozból előkerülő doboz. Picit elemelkedve a padról, előre dőlve nézi meg, mit is tart a levitás a kezében. Érdeklődve vizsgálja meg a telefont Zalán kezében, s kíváncsian várja, mit olvas ki a levélből. Visszahuppan az ülésre, s a kekszet lerakva szel még egy darabot magának a sütiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A sütire teájából kortyol, s bögréje fölött nézi Zalánt, ahogy ő a levelet olvassa. Összeráncolt szemöldökkel, finoman megdöntött fejjel figyeli a grimaszba forduló arcot. Egyelőre nem érti, mire az arcvonások változása, s a fiú szavaiból sem derült ki, hogyan is kéne reagálnia.
Ismét előre dől, hogy jobban megvizsgálja a Zalán kezében csücsülő tárgyat. Kezdi megérteni a levitás reakcióit.
- Miért? - kérdezi őszinte meglepettséggel. A Bagolykőben töltött első féléve pokol volt számára a telefonja nélkül, míg nem sikerült elég pénzt összespórolniuk, hogy fel tudja rúnáztatni. Szereti, hogy azon el tudja érni az édesanyját, esetenként a nagymamáját, nem kell a baglyokra várni. Ráadásul Ramóna a telefonján hallgat zenét, mely életének elengedhetetlen része, és egy-egy dalszövegét is azon írja.
Egy darabig figyeli, hogy barátja mit babrál a készülékkel, mígnem elege lesz a lánynak. Ismét áthajol az asztal fölött, hogy finoman Zalán kezéhez érve kihámozhassa abból a telefont. Finom sóhajjal huppan vissza a padra, s már meg is nyomja a telefon oldalán a bekapcsoló gombot, egészen addig rajta tartva a kezét, míg a képernyőn fel nem villan a márka neve. Ekkor teszi csak vissza az asztalra, kettejük közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán jobb is, hogy Zalán nem mondta ki az indokát, mert sok esély van ár, hogy a navinés sértésnek tekintette volna. Az ő családja mégiscsak muglikból tevődik össze. Így azonban akkor sem reagál semmit, mikor a fiú elkezdi mondatát. Nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy nem fejezte be, csupán felpillant barátjára, mert agyát nagyon is piszkálja a mondat végének hiánya.
A telefon most mégis jobban leköti figyelmét, főleg, mikor a levitás egyértelműen rábízza a készüléket. Rami egy mozdulattal be is kapcsolja azt, majd ismét barátjára néz, mikor a kijelzőn megjelennek a számok.
- Mi a PIN-kódod? - érdeklődik, a lehető legtermészetesebb hangnemben. Számára mindig jelen volt a telefon és a mugli technológia, végig sem gondolja igazán, hogy Zalán esetleg nem értheti, amiről beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A SIM kártyád PIN-kódja - ismétli magát továbbra is a telefont bámulva. Csak akkor jut eszébe, mit is mesélt Zalán a családjáról még a vízesésnél, mikor a fiú elé tolja a papírt. Barátja pedig meg is erősíti, hogy valóban egy szót sem ért Rami mondandójából.
- Van a telefonban egy SIM kártya - fel is emeli a készüléket, hogy a fiúnak megmutassa rajta annak a bizonyos kártyának a helyét  -Annak kell egy PIN-kód, hogy csak te tudd használni - magyarázza, magához képest egészen türelmesen.
A telefont visszateszi az asztalra, és be is másolja a papírra írt kódot. A telefon felold, Rami pedig kérdőn pillant fel ismét a fiúra. Néhány hosszú másodpercig bámul rá, mielőtt, rájön, hogy Zalánnak minden bizonnyal fogalma sincs, mit a teendő a készülékkel. Visszafordítja tekintetét a telefonra és a beállításokat nyitja meg.
- Állíts be egy jelszót. - A megfelelő helyen megnyitva fordítja ismét Zalán felé telefonját, hogy a fiúnak ne is kelljen mást tennie, csak kitalálni egy betűkből és számokból álló kódot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem szokatlan tőle a szótlanság, bár az is igaz, hogy a szorongás jelenleg egy magasabb szintre emelkedett benne. Az ajtó nyílásától megkönnyebbül, hiszen az azt jelenti, hogy beléphetnek a csendesebb, rejtettebb irodába. Reménykedik benne, hogy ott nem fogják kérdezni, nem kell majd megszólalnia.
A tanár mögött lép be az ajtón. Szeme azonnal megakad a pennán, bár már nem akad fönn rajta, megszokta a mágia ilyesmi formáit. Az akták halmaza azonban valami különös módon nyugtatja meg, az, ahogy szépen el vannak rendezve.
Feszültséget ismét az élénk boszorkány költöztet belé, cincogó hangja és kirobbanó energiája nem passzol Ramóna temperamentumához. Azért illedelmesen megrázza a nő kezét és - bár halkan de - be is mutatkozik, teljes nevével.
Érdeklődését felkelti a könyv, lép is kettőt a nő után, hogy rálásson a nyilvántartást tartalmazó kötetre. Ha minden jól megy, hamarosan az ő neve is bekerül abba a könyvbe, a most még rejtélyes alakjával s annak ismertetőjegyével együtt. Furcsa ebbe belegondolnia. Fejében elveszve már majdnem el is felejti a lift okozta traumákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem sokat reagál a pókokkal kapcsolatos megjegyzésre, csak még egyszer megvizsgálja a lábak maradványát. Sosem értette, hogyan félhetnek egy ilyen kis ártatlan lénytől az emberek. Még csak nem is csíp a legtöbb. Csak másképpen néznek ki, mint az emberek.
Nem tűnik fel neki a fiú udvariassága sem a tekintetét illetően, pedig Ramóna biztosan értékelné, ha tudná. Azonban az, hogy kezébe meri venni a gitárt és játszani kezd, mindenképpen arról tanúskodik, hogy Stephen nem hozta pánikba a lányt, hogy kényelmesebben van mellette, mint a legtöbb iskolatársával. Talán a zene kapcsolata teszi. Ki tudja?
Dalválasztását abszolút a fiú története ihlette, no meg a pók emléke a falon. Még ha nem is tudatosan. Végig halkan játszik, sokkal inkább magának, mint közönségnek. Mint mindig. A tapstól meg is illetődik. Óvatosan, féloldalasan pillant a fiú felé. Az ő arcára is kiül valami halvány mosoly féle. Azért mindenkinek jól esik a dicséret.
- Yamaha - felel egészen halkan a fel sem tett kérdésre, szemeit visszafordítja hangszere felé. Két karját a gitár tetején támasztja meg, úgy szemléli a jól ismert karakterisztikákat. - Tíz éves voltam, amikor a gitáromat kaptam. - Nem törődik azzal, hogy a másik nem feltétlen tudja, hány éves, vagy, hogy a játéka szempontjából ez mit jelent. Benne annyi él, hogy akkor megkapta a hangszert, és azóta elválaszthatatlanok. El tudja képzelni, mit érezhet Stephen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Forgatja kezei közt a készüléket, míg magyaráz, mutogatja rajta a dolgokat Zalánnak. A fiú kommentjét figyelmen kívül hagyja, csak elé tolja a telefont a megnyitott billentyűzettel. Eszébe sem jut, hogy esetleg gondot okoz majd a másiknak használni a telefont.
- Persze. - Flegma természetességgel felel a kérdésre. A matematika vagy fizika nem az ő területe, de annyira még ért hozzá, hogy lássa, milyen bonyolult szerkezeteket képesek összerakni egyes mérnökök. Nem is fejti ki jobban a választ, helyette szel egy darabot a sütijéből, s szájába is teszi azt. Zalán kezét figyeli közben, kezd-e valamit a telefonnal.
Nem gondolja végig, pedig valahol tudja, hogy barátjának épp olyan furcsák a mugli kütyük, mint Ramónának a varázstárgyak. Ő valahol még mindig muglinak érzi magát, s épp ezért furcsa érzést is kelt benne, hogy a levitás úgy beszél róluk, mintha a lány nem tartozna a kategóriába. Még ha ezt nem is fogalmazza meg magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A sütit követően teásbögréje után nyúl, az italba kortyol bele. Szemei a telefonon nyugszanak, figyeli, mit csinál a készülékkel barátja. Még akkor sem fordítja el tekintetét, mikor a fiú beszélni kezd. Az asztal felé bámulva hallgat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel.
Ritkán történik vele ilyesmi, de együtt tudott érezni Zalán történetével. Sokat piszkálták olyasmi dolgok miatt, amiket akkor még nem értett. Azóta persze tudja, hogy a színváltós vegyület kémiaórán a vadmágia műve, ahogy a hirtelen elcsendesedő vad kutyák is az osztálykiránduláson. Az utolsó két osztálykirándulásra már el se ment, és az osztályteremben is egyre csendesebbé vált, hiszen azért is piszkálni tudták, ha tudta a válaszokat a tanár kérdésére.
- Meg? - Most néz fel először, Zalán hajfürjeire. Piszkálja az orrát, hogy a fiú nem fejezte be a mondatot. Nem szereti a befejezetlen dolgokat. Emellett kíváncsi is, mit akart mondani barátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem reagál a dicséretre, helyette halkan pengetve behangolja az elhangolódott H húrját. Csak a sztori végén néz fel, és nem is a fiúra, hanem a törött gitárjára bámul. Számára is első látásra szerelem volt a gitárja, bár talán inkább azért, mert az anyukájától kapta.
Pár másodpercig még bámul a törött hangszerre, mielőtt Stephen térdei felé fordítaná tekintetét. Önmagához hűen halkan felel a kérdésekre, a fiú térdének szegezve a választ.
- 19. Máltai Ramóna Emese. - Nem nyújt kezet a bemutatkozással, csak gitárjába kapaszkodik, miközben pontos sorrendben válaszol a kérdésekre. Nem volt eddig hiányérzete a fiú nevét illető. Nem szokta megszólítani az embereket, főleg nem név szerint.
A csönd a lehető legkevésbé zavarta Ramónát. Kifejezetten élvezte, hogy Steph nem erőlteti vele a beszélgetést. Ezt nem sokan teszik meg mellette. A legtöbb embert zavarja, hogy Ramóna nem beszél magától, küldetésüknek tekintik, hogy elindítsák a beszélgetést, rávegyék a navinést, hogy megnyíljon. Valahol hálás Stephennek, hogy ő nem próbálkozik ilyen módon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Ramóna természete sokaknak szokatlan, sokszor még zavaró is. Főleg az idősebb korosztályt szokta idegesíteni. A nagymamája is számtalanszor szólt már rá, mikor nem köszönt szépen hangosan, vagy az ő megítélésében udvariatlan dolgot mondott. Ilyenkor Ramóna is hasonlóan ideges tud lenni. Bármennyire is imádja a nagymamáját, nagyon fel tudja húzni az ilyesmivel. Felesleges finomkodásnak érezte.
- Ramónát. Az Emese anyukám neve - fűzi még hozzá, mintha a fiú már birtokában kellene legyen az információnak.
Azzal nem foglalkozik különösebben, hogy egyidősek. Sosem foglalkozott igazán az életkorával, s a szülinapját is csak az anyukájával hajlandó ünnepelni. Az ő világában ezek jelentéktelen dolgok. Nem is sokan tudhatják, hogy mikor született, pedig évfolyamtársai nagy részénél idősebb.
Steph térdéről ismét a saját kezében tartott gitárjára néz, és kis vacillálás után újra játszani kezd. Ezúttal a Quimby Most múlik pontosanját kezdi pengetni. Épp olyan halkan, ahogy azt korábban a The Beatles számnál tette. Nézi ujjait, bár azok ösztönből mozdulnak. Tíz éves kora óta tudja ezt a számot. Az egyik első volt, amit megtanult. Hallás után. Az anyukája hallgatta rengeteget, más Quimby számokkal egyetemben. A levitással továbbra sem erőlteti a beszédet. Nem érzi értelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csendesen figyel Zalánra, szemei most kivételesen a fiú arcára tévednek. Hosszú pillanatokig pislog a másikra, mintha emésztené a hallottakat. Élete elemes részévé vált, hogy megbántják, sokszor már észre sem veszi. Máshogyan is csapódik le benne az efféle érzés, mint kortársaiban.
- Még nem bántottál meg - felel végül halkan. A mondat vége ráadásul már teásbögréjébe hangzik el. - Én sem érzem magam mindig boszorkánynak -fűzi még hozzá, miközben vissza rakja a bögrét az asztalra. - A családomban is csak muglik vannak. - Ezúttal nem csak az édesanyját említi, a teljes családjára hivatkozik, ami nála ritka. Igaz, az édesapja családjáról nem tud semmit, de sosem hitte, hogy köztük lenne más varázstudó.
Agya azonnal átkapcsol, gondolatai visszatérnek a telefonhoz. Kicsit közelebb húzza magához az asztalon, hogy mutogatni tudjon rajta, de ő maga is elemelkedik az üléstől. Benyomta a bekapcsológombot, újra felélesztve az időközben elsötétült kijelzőt.
- Írd be a jelszót - utasítja barátját, hiszen addig nem is tudnak tovább haladni. Ha viszont Zalán feloldja a telefont, Rami azonnal meg is találja a megfelelő ikont, ahol a levitás üzenni tud majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bögréjéből pillant fel fuldokló barátjára. Őszintén nem érti, milyen probléma volt mondatával, ahogy nem érti az iróniát sem. Megvárta, míg Zalán kiköhögi magát, egy aggodalmas pillantást vet azért irányába, mielőtt a telefon felé fordulna újra.
Megmutogat barátjának mindent, akár többször is, ha felhívják rá a figyelmét. Igyekszik figyelni, hogy mindent érthetően adjon át, amennyire ő ezt figyelni tudja. Barátja kérdése zökkenti ki, abban is inkább a zavar, amit még ő is érez benne.
- Szabad. - Zalán még be se fejezte teljesen a mondatot, Raminak elege lett a habogásból, inkább gyorsan felelt. Maga elé is húzza a telefont, és beírja a telefonszámát, teljes nevével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Szívesen - felel egészen ösztön szerűen, a kiskorban megtanult séma szerint. Rögtön vissza is fordul az előtte heverő sütemény utolsó darabjaihoz, hogy elfogyassza azt.
Csak a díszítésnek használt habcsók marad a tányérján. Az sem azért, mert nem akarná megenni, sokkal inkább a zavar játszik közre, amit Zalán szavai okoznak benne. Leteszi a villát és felpillant a fiú vállára. Hosszú pillanatok telnek el, mire lassan szólásra nyitja száját.
- Mert a barátom vagy. - Halkan felel, ám szája sarkában egyértelműen megjelenik egy halvány, szerény mosoly. Már nem is próbálja tagadni, hogy kötődik a levitáshoz, hogy közel kerültek egymáshoz. Pedig nem gondolt volna ilyesmire, mikor először találkoztak fent a bagolyházban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pár pillanatig még néz Zalánra, haját és arcának vonásait vizsgálja, mielőtt visszatérne a tányérján maradt habcsókhoz és utolsó korty teájához. Ezzel pedig a mosolynak is nyoma vész.
Nem ferdített azonban, Zalán azon kevés emberek közé tartozik, akiket közel tud magához. Talán még közelebb is, mint a testvéreit. Azóta tartja igazán barátjának, hogy harmadikos korukban a levitás megmenekítette Augustine Meurice elől. Akkor érezte először igazán, hogy mellette áll, hogy törődik vele. Sosem gondolkodott a barátságukon, nem is kérdőjelezte meg soha. Elfogadta a fiú törődését, örül a társaságának. Néha kifejezetten keresi is. Olyan biztonságot tudott neki adni, amit máshol nem talált meg addig a varázsvilágban.
Ahogy elfogy előtte minden, villáját óvatosan visszahelyezi a tányérra. Kezei az ölébe esnek, ujjai összekulcsolódnak, s gyűrögetni kezdi kezeit, csupán megszokásból. Szemei a cukrászda bejárata felé fordulnak, bámészkodik. Nem érzi magán Zalán tekintetét. A kérdés viszont újra kizökkenti.
- Miért változna? - Hangjában tiszta őszinteség hallatszik. Lassan fordul vissza barátja felé, s olyat tesz, amit nagyon ritkán - ha csak egy pillanatra is - belenéz Zalán szemeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Vörös szempillái rebbennek, lerakja az üres teás bögrét. Picit ringatózik feszült tartásában, miközben Riley beszél. Érteni véli, hogy hova akar kilyukadni. A szőnyeget bámulja, továbbra is a fotel szélén egyensúlyozva. Egy pillanatra olyan, mintha szólni akarna, ajkai elnyílnak egymástól, ám aztán újra összepréseli őket, mégis csendben marad.
- Szeretek egyedül lenni - nyögi ki végül, rekedten. Picit még meg is vonja a vállát, jelezve, hogy nála semmiképp sem ez a probléma.
Hiába próbálta Riley megnyugtatni, Ramóna még mindig nyomást érez magát, hogy beszéljen, s ettől érzi magát ennyire kényelmetlenül. Még akkor is, ha ez egy belső nyomás.
- Nem vagyok... olyan... mint mások. - Nagyon lassan ejti ki a szavakat, alig hallhatóan. De kibukik belőle az, ami valójában zavarja. Szavait pedig egy szaggatott sóhaj kiséri. Olyasmi, ami zokogás közben szokott feltörni az emberből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pillantása tovább siklik a fiú hajfürtjeire, kézmozdulatára. Várja a választ a kérdésére. Nem is gondol bele, hogy nehezet kérdezett volna. Mégis türelmesen megvárja, hogy barátja megtalálja a megfelelő szavakat, hogy megpróbálja elmondani, mi is a helyzet. Rami azonban nem kerül közelebb a válaszhoz.
Fejét finomat oldalra dönti, kicsit mint egy értetlen kiskutya. Ötlete sincs, hogy Zalán miről beszélhet. Mit takarhatnak a nehezebb napok? Az óvónők használták ezt a kifejezést, mikor az anyja egy sírós nap után szedte össze Ramit. Most mégis érezi, hogy a levitásnál ez valami mélyebb dolgot jelenthet. De miért ne szabadna úgy látnia?
Nem tudja, melyik kérdését kéne feltennie azok közül, amik egyre sorakozni kezdtek fejében. Féloldalasan pislog fel Zalán arcára, s a fiú láthatja szemében az értetlenségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kivételesen nem Ramóna szemei fordulnak el beszélgetőpartneréről, hanem éppen fordítva. A tekintetét ugyan nem keresi, de végig a levitáson tartja tekintetét. Hajtincseit bámulja. Figyel. Aprókat bólint a két példára, emlékszik mindkét esetre. Akkor azonban egyiknek sem tulajdonított nagy jelentőséget. Sőt, eszébe sem jutott, hogy összefügghetnek egymással.
Ismét bólint. Persze, hogy tudja, hiszen szinte szó szerint tanulta meg a tananyagokat a vizsgákra, közte a mágia különböző fajtáit is. Aztán azzal töltötte az elmúlt hónapjait, hogy egy mandragóralevelet tartson a szájában egy képesség megtanulása érdekében. Csak arra nem volt konkrét válasza a fejében, hogy mitől ne lehetnének szerencsések ezek a képességek. Az nem jut eszébe, ő mekkora átoknak érezte, mikor kiderült, hogy boszorkány. Nem került közelebb a megoldáshoz, hogy Zalán vajon mit próbál elmesélni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog barátjára. Csak egyre jobban összezavarodik. Eddig Ramóna úgy érezte, kettejük közül ő az, aki nem normális valamilyen módon. Bár erről az érzésről ő sem beszélt soha Zalánnak.
Szemei megrándulnak, ahogy a kopogás folyamatossá válik. Egyelőre azonban nem szól érte. Agya pörög, próbálja megérteni, mit próbált neki mondani a levitás. Nem kicsit zavarja, hogy nem voltak egyértelműek a mondatai. Jobban szereti, amikor az emberek egyenesen fogalmaznak.
- Nem értelek - ráz egyet végül vörös fürtjein. Ezen a ponton elege lesz a kopogásból is, így két kezét finoman Zalán ujjaira helyezi, hogy barátja ne tudja folytatni a zajt. Tenyereit a fiú kezéhez érintve pislog fel rá, várva, hogy lesz-e még folytatás, megtudja-e végre, hogy mit akar mondani neki a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rami keze is megrándul, ahogy megérzi bőre alatt Zalán izmainak mozdulatát. Mégsem húzza el azonnal a kezeit. Pár pillanatig még ott tartja őket, s csak aztán húzza vissza és ejti ölébe. Szemeit továbbra sem veszi le a másikról. Immár profilból bámulja ugyan, de továbbra is néz. Figyeli.
Mikor a levitás felteszi kérdéseit a lány is kifelé fordul. El kell gondolkodni a válaszán. Régen a mágia teljes létezését tagadta, rávágta volna, hogy hülyeség. Azóta viszont egy mágusképzőben tanul varázsolni pálcával.
- Az ember azt csinál, amit akar - és ezt a lehető legrosszabb értelemben is érti. - De a mana sok mindenre képes. - Nem fűz hozzá többet. Voltak jóslástan órái, de sosem értette meg igazán, hogyan működik a dolog. Nem akar hinni benne, de az elmúlt évek átformálták a látásmódját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tekintete követi Zalánét az utca felé. Megrázza a fejét.
- Nem tudom - felel halkan. Továbbra sem érti miről beszél a másik. Fogalma sincs, mit kéne neki válaszolnia. - A jóslatok megváltoztathatatlan dolgok? - Fejét visszafordítja Zalán felé, ismét őt nézi.
Összezavarják a fiú szavai, és valami furcsa feszültséget keltenek benne. Ő is rágcsálni kezdi a száját, testtartása tükrözi belső feszültségét. Nagyon szeretné érteni, mit próbál neki mondani a levitás. Ezen a ponton már a kérdésekből is kifogyott. Vagy inkább annyi volna neki, hogy nem tudja, melyiket tegye fel.
- Gyengeelméjűség? - Zavarodottan pislog a vele szemben ülőre. Kezdi zavarba hozni az irány, amerre a beszélgetés halad. Fogalma sincs, hogyan kéne kimásznia belőle, leráznia az érzést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindig furcsa volt neki ez a jóslás dolog, nem tudja elképzelni hogyan lehet megmondani valamit, ami még nem történt meg. Csak azért tanulta, mert kötelező volt az óra, de már akkor sem tudta, mit gondoljon róla. Mindig is földhöz ragadt volt, az elmúlt évei fordítottak gondolkodásán csupán.
Kikerekedett szemekkel nagyokat pislog Zalánra, emészti a kérdést. Nagyot nyel. Ötlete sincs, hogy mit kéne erre válaszolnia. Csak próbálja feldolgozni barátja kiejtett szavait. Egyáltalán nem tudja hova tenni a beszélgetésüket.
- Mit látsz? - bukik ki belőle végül a kérdés, ki tudja hány hosszú, csendes perc után. Ez az egyetlen dolog, ami most eszébe jut. Nem gondolja végig, hogy mi lenne a válasz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Továbbra is csak pislog Zalánra. Teljesen még mindig nem állt össze a fejében a kép. Nem tudja, hogy valójában min megy keresztül a barátja. Csak bambul hajfürtjeire. Valahol megrémiszti a levitás viselkedése. Nem tudja hova tenni, értelmezni. Nem tudja, mit vár el tőle a levitás, de úgy érzi, bármi is legyen, nem tud neki eleget tenni. Nem tud felelni a kérdéseire.
- Min változtatna? - Hangjában tiszta őszinteség fedezhető fel. Szavai halkak, finomak és lassúak. Épp úgy, ahogy Zalán azt már megszokhatta a lánytól. Tekintete továbbra is a fiú arcát fürkészi, vonásait szemléli. Homloka felé pislog. Továbbra is össze van zavarodva, és ez látszik vonásain, testtartásán, még a szemében is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog a levitásra. Félrefordítja fejét, úgy néz fel rá, s igyekszik emészteni a fiú szavait. Aprót ráz a fején végül.
- Miért tenném? - Nem érzi jogosnak a feltételezéseket. Bár nem köti össze magában, de ha valaki tudja, hogy milyen érzés furának lenni, akkor az ő.
Zalán sem hagyta ott még, Ramóna akárhányszor kérdezett furcsa dolgokat, jegyzett meg olyat, ami más szerint illetlen vagy tapintatlan lenne. Még olyankor sem, ha a navinés ignorálta vagy figyelt a fiúra. Ramóna természetesnek tartja, hogy ez fordítva is így történik.
Mellesleg nem érdekli annyira ez a látomás téma, hogy a későbbiekben csak ezzel foglalkozzon Zalán közelében. Sokkal jobban élvezi, ha sétálnak az erdőben, madarakat figyelnek, vagy iskolai dolgokról beszélgetnek.
Vonásai azonban ellágyulnak, mikor a fiú kiemeli a nézését. Kiegyenesíti nyakát és homloka ráncai is eltűnnek. Ismét csak ráz egy aprót fején. Mintha le akarná már rázni magáról a beszélgetés súlyát.
- Nem tudnálak kerülni - fűzi hozzá még halkan. Ez ragadt meg leginkább gondolatai között. Hiányozna neki a fiú, ha kerülni kezdené, ezt most már Ramóna is tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Most már csak bámul Zalánra, átható kék szemeivel. Tekintetében továbbra is őszinteség csillan, de felfedezhető benne valami mély szeretet féle is.
Ramóna kimondott mindent, ami benne volt. Belső világa is megnyugszik kicsit, ahogy a fiú szavai is csendesebben érnek el hozzá. Most érzi a másikon is, mintha nyugodtabb volna, mint néhány perccel korábban.
A navinés is finoman bólint, mintha azt akarná jelezni, megértette a fiú kérését. Ezúttal pedig így is van, nem kérdez rá a félbehagyott mondatra, elengedi füle mellett. Pedig nagyon szeretné tudni, mit nem mondott ki barátja. Halványan mosolyog rá a fiúra, bár most maga sem tudja, miért. Csupán kiengedi, ami kikívánkozik belőle.