37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes hozzászólása (743 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 24 25 » Le
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 9. 23:45 Ugrás a poszthoz

Sárkánytan

  Bár sokminden érdekelte Zalánt és nem volt ellenére a tanulás, nem igazán volt elmondható róla, hogy csak úgy önszántából arra szánja a szabadidejét, hogy beüljön egy tanórára, ami az órarendjén kívül esik. De a repülésen kívül volt még pár dolog, ami iránt hajlamos volt rajongásra jellemző reakciókat produkálni: minden másra, ami képes repülni. Hát ha még ajánlott jegyet is kaphat azért, mert még pár óráig megpróbál ébren maradni! Csak nyerni tudna rajta.
 Persze ennek egyik feltétele lenne, hogy ébren maradjon. Csak a helyzet az volt, hogy amint megtalálta a tökéletes helyet, - ami az utolsó helyek egyikét jelentette, ahol szinte sosem szúrják ki, mit csinál - letelepedett a székére, majd a padra borult és nem sokkal később bealudt.
 Akkor riadt csak fel, amikor valaki levetődött mellé a szomszédos székre.
 - Szent szalamandra, Teddy... - fakadt ki, amikor hunyorogva bár, de felismerte, ki az az ostoba, aki önkéntesen a padtársának szegődött. Nem volt baja a sráccal, de már múltkor is több energiát szívott el tőle a kelleténél, amikor összefutottak a kviddicspályán. Ha most is így lesz, garantált, hogy a jelenléte egy házimanó fizetésénél is kevesebbel fog felérni ezen az órán.
 Körbenézett a teremben, ami addigra már egészen megtelt. Sokkal több ismerős arcot vélt felfedezni, mint amire számított.
 Kezébe temette arcát egy pillanatra. Nagyon fáradtnak érezte magát. Ujjaival valósággal nyúzta az arcbőrét, úgy próbált teljes értékűen felébredni. Még mindig a padon fetrengve hallgatta végig a tanár bevezetőjét. Levágott egy "miarosseb" fejet, amikor Teddy elkezdett tapsikolni a lelkesedéstől. Már épp borult volna vissza a kezére, de meglátta, hogy a tanáruk elindul feléjük. Oké, hogy Zalán egészen korán megérkezett a terembe, de teljesen lemaradt arról hogy mi a helyzet a közvetlenül mellettük lévő kisszékkel. Vállai megfeszültek, amikor felfogta, hogy ez az óra több szempontból is rendhagyó lesz. Inkább hátradőlt a székében, úgy több esélye volt ébren maradni.
 Elkerekedett szemmel nézte végig, amikor beesett az, akinek ténylegesen meg kéne tartania az órájukat. Akaratlanul is szórakozott vigyor kúszott ajkaira, úgy bökte könyökével oldalba a szomszédját.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 17. 09:40
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 11. 12:57 Ugrás a poszthoz

Lili

Amikor Lili felpattant, Zalán karjai feladták a szolgálatot. Vett egy mély levegőt és prüszkölve fújta ki azt, majd a hátára fordult, mielőtt felnézett volna a lányra. Sajnálkozó pillantást küldött felé először, de ha a másik mosolya őszinte volt, akkor tudta, hogy nincs oka rosszul éreznie magát. Lesz ez még jobb is.
 Kicsit több időbe telt szusszannia, és elég esetlenül is tápászkodott fel, de a futás szó hallatán lelkesen bólintott egyet.
 - Ahhoz mindig van kedvem. - vágta rá válaszképp, majd visszament a futópálya részéhez. - Maximum elesni tudok benne, szóval sokkal biztonságosabbnak tűnik, mint az - vallotta be a súlyzók felé mutatva. Megvárta, amíg Lili is indulásra kész. Nem mert már felvágósan viselkedni az előző mutatványa után, mert hiába tud futni, ha közben háztársa minden más tekintetben lepipálja őt. Mert a lány olyannak tűnt, akinek bármihez megvan a kellő lelkesedése és energiája. Utóbbiért Zalán sokmindenét odaadta volna. Rég sikerült már átaludnia egy teljes éjszakát és ez elég gyakran meglátszott rajta.
 A karja még nem sajgott annyira, de tudta, hogy holnap meg fogja érezni. Szerencsére a lába még nem mondta fel a szolgálatot. Kezdetben kicsit lasabb ütemet vett fel, nem tudta, hogy a másik milyen tempóhoz van hozzászokva. Minden körrel kicsit gyorsított.
 - Versenyszerűen csinálod a seprűakrobatikát? - bukott ki belőle végül a kérdés. Nem tudta leplezni, hogy még mindig kíváncsi a téma iránt.
 
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 12. 13:29 Ugrás a poszthoz

Sárkánytan

  Cinkos mosolya hamar az arcára fagyott, ahogy Ramóna hátrafordult hozzájuk. Arckifejezéséből azt a következtetést vonta le, hogy évfolyamtársa igencsak értékelné, ha nem viccelnék el az órát és csendben maradnának. Zavarában az orrát kezdte el vakarni, miközben Teddy egy puszit dobott a lány felé. Nem kereste közvetlenül a kis unikornis társaságát az utóbbi időkben, de egyáltalán nem akart vele rosszban lenni.
 Szerencsére semmit nem kellett mondania, mert már fordult is vissza előre, de egy mosolygós fejrázással jelezte Teddynek, hogy nem hiszi el őt. A srác következő mondata hallatán viszont kezét a szája elé kapta, úgy próbálta elfojtani feltörő nevetését.
 - Szerintem semmi köszönet nem lenne abban, ha minket engednének ki oda - jutott az egyszerű konklúzióra. Suttogva próbálta közölni, de biztos volt benne, hogy Ramóna ezt is hallja előttük. A mellettük lévő Brightmore-ról nem is beszélve.
 Elgondolkodva hallgatta padtársa véleményét a döglött sárkányokról. Fejben igazat adott neki, tudta, hogy valamiféle törvény is szabályozza, hogy hogyan, mikor és mijét lehet felhasználni egy varázslénynek és hogy nem oké csak úgy leölni őket, mint a falusi kocát. Tétovázva bólintott, mert szerinte jó volt a válasz. Még ha kicsit eredetien is adta elő magát újdonsült barátja.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 17. 09:39
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 13. 02:01 Ugrás a poszthoz

Autumn

Lassan pislantott párat s addigra már úgy látszott, hogy nem kell további erőfeszítéseket tennie azért, hogy felültesse a lányt a seprűre, ugyanis beleegyezően átvetette egyik lábát a Kométán. Meg is lepődött először ezen, de nem akart sokat tétovázni, nehogy Rue a végén meggondolja magát.
 - Ne aggódj, ez a seprű már be van törve. Nem lesz gond. - nevetett halkan. A helyzethez képest próbált egy viszonylagos távolságot tartani, hogy semmiképp se keltsen a másikban rossz érzést vagy kényelmetlenséget. Ettől függetlenül muszáj volt valahogy kapaszkodnia, így egyik karjával Autumn hóna alatt átnyúlva fogott rá a seprűnyélre. Kicsit hátradőlt, hogy másik kezével a cirokrészre tudjon támaszkodni, ha szükség van rá és ne is hajoljon bele az előtte ülő nyakába.
 - Nem hiszek a rossz ómenekben. - Még az arcát sem kellett látni, az enyhe hangulatváltozás a Danvers lány előérzete hallatán érezhető volt, hangja kissé megkeményedett, ahogy kimondta ezeket a szavakat. Talán túlságodan is komolyan vette Autumn kijelentését. Rossz szándék emögött nemigen volt, mindinkább a nyomasztó álomképek okozták Zalánban az árnyalatváltozást, amik most elő-előugrottak az emlékei közül. Ingerülten ráncolta homlokát, úgy próbálta kiverni a fejéből az egészet.
 Mintha csak magát akarta volna bizonygatni arról, hogy ostobaság minden, amit látott, a kelleténél erősebben rugaszkodott el a földtől. Kicsit nagyobb lendületet kapott ezáltal a seprű, egészen gyorsan indultak meg az ég felé. Először nem bánta. Akkor jutott csak eszébe, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet, amikor reflexből hajolt volna előre, hogy még nagyobb gázt adjon.
 - Merlinre, ne haragudj! - mondta sietve. Szemei még időben megakadtak Autumn tarkóján, úgy húzta ki magát és igyekezett lassítani.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 13. 17:54
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 15. 10:29 Ugrás a poszthoz

Zente

 Kicsit megdöbbent, hogy egy fiú, akit csak ma ismert meg, logikusabb ötlettel áll elő az apja hóbortos hülyeségének a forrását illetően, mint ő maga. De hát valóban, ez tűnt valószínűnek. Azt a büszke vigyort az arcán, amikor azt mondta, hogy a lehető legjobb házba fog kerülni, sosem fogja elfelejteni. Még be sem osztották, de már elkönyvelte, hogy belőle is szfinx lesz. Zalánt nem különösebben érdekelte, hova fog kerülni, de a családja többi tagja mindig úgy hírdette a Levita értékeit, mintha fizettek volna nekik ezért.
 - Lehet, hogy igazad van. És hogy kincset...? Nagyon remélem, hogy lesz valami, különben megetetek apával minden egyes papírlapot, amin át kellett rágnunk magunkat, hogy eljussunk a végéig.
 Nézte, ahogy Zente fellapozza a könyvet, első látásra semmi különös nem volt a lapokon. Amikor már másodjára nézték végig, a szeme megakadt valamin. Gyorsan megállította társát a lapozásban. Az oldalon csupa bekarikázott betű szerepelt. Egy újabb anagramma.
 Hagyta, hogy Zente a kezébe vegye a dolgokat. - Szerintem jó nyomon járunk - bólintott megerősítésképp. Amikor már az összes betűt kiírták, egy darabig csendbe burkolózva gondolkodott. A 'mágikus' szót hamar megtalálta, de az ű betűvel meggyűlt a baja, hogy mégis hova való.
 Végül összeállt a kép. Mágikus művészetek. Magabiztosan nézett a másikra, hiszen ez a legértelmesebb, amit csak ki tudtak hozni az egészből. Ez kell, hogy legyen. Néhány gyors kérdés a könyvtárosnál elég volt ahhoz, hogy egy újabb polc előtt álljanak meg. Most Zalán nyúlt a keresett könyv után, de amint megpróbálta azt leemelni a polcról, valami kiesett belőle.
 - Nézd! - mondta, majd gyorsan hajolt is a papír után, amit elhullajtott. Azon nem egészen szép írással a következő sorok álltak:


Fekete lovag, sehol nincsen párja,
Éjsötét holló régi s jó barátja,
Kinccsel szállt egy napon a vállára,
"Rejtsd el jól, senki meg ne lássa!"

A fiatal harcos hallgatott a társa
Sürgető, s nemet nem tűrő szavára,
Fogta a kincset és Bagolykő várába
Könyv, tinta és rejtvény mögé zárta.

Azóta a két barát epekedve várja,
Hogy az arra méltó ember kincsét megtalálja,
A lovag a kulcs, csak két szavad az ára,
Hogy eléd tárulhasson a holló hagyatéka.


Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 16. 17:46
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 16. 20:24 Ugrás a poszthoz

Betti

- Persze, hogy nem szoktál hazudni, én nem is arra... - Először Zalán azt hitte, hogy nem volt elég egyértelmű a jelzése, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha valaki szabályszegésre adja a fejét egészen addig, amíg őt nem rángatják abba bele. Márpedig Betti nem hogy magával rántotta volna a rosszba, egyenesen segített neki jelvényvillogtatás nélkül is.
 - Úgy értem, hogy nem számít, hogy prefektus vagy-e. Kedves vagy és segítettél. És nem úgy néz ki, mintha prefektusi "muszájból" tennéd mindezt. - Zalán zavarában az orrát kezdte el vakargatni. Ritkán tudta kihozni az embereket a sodrából, elsődlegesen azért, mert egyáltalán nem állt szándékában senkit sem feldühíteni. Néha mégis sikerült. Betti szúrós tekintetétől nem kicsit kezdte kényelmetlenül érezni magát. Hát még amikor előkerült a lány zsebéből az említett kitűző! Tétovázva pislogott, először Betti kezére, majd a barna szempárra. Ajkát összeszorította, nem tudta először mit mondjon. Kínos.
 - Én... Mármint nagyon sajnálom, ne haragudj. - Nyökögte bocsánatkérő hangon, mert látta, hogy ez utóbbi megjegyzésével jobban megbántotta a másikat, mint amikor idősebbnek nézte és tanárnak hitte őt.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 17. 02:04 Ugrás a poszthoz

Médi

Elképzelte önmagát, ahogy franciául próbál felköhögni szavakat, az emberek pedig nemhogy nem nevetik ki, de meg is értik. Ez a gondolat egészen mulatságos volt s bár Zalán próbált uralkodni az arcizmain, egy bamba vigyor így is elszabadult.
 - Vigyázz, mert szavadon foglak - válaszolta a lánynak. Lehet tényleg megkéri majd, hogy tanítson meg neki néhány kifejezést. Csak hogy otthon dicsekedhessen a családnak, hogy ő ilyet is tud. És a tanára nem más volt, mint egy Radetzky. Édesanyjának ez a név mugli mivolta miatt nem mondott volna sokat, de az édesapjáék jól ismertek minden varázsló családot Magyarországon és tisztelték az olyan neveket, mint amihez Médi is tartozott. Bár a Hollósi família mindig is magának való volt és nem ápolt szoros kapcsolatot sok emberrel a mágusvilágból, számítottak rá, hogy Zalán a rá jellemző közvetlenségével könnyebben fog barátokat szerezni magának, mint bárki a felmenői közül.
 - Ó. - Nem tudott értelmesebb reakciót kipréselni magából az idegen eredetű név hallatán. Damien. Olyan... előkelőnek tűnt. Zalán képzeletében nyomban kialakult egy kép az említett fiúról: magas, daliás, szőke, amolyan... francia.
 - Ha egyszer meggondolnád magad, én is vállalok tanórákat. - Viccnek szánta, de ha jobban belegondolt, nem egy ember volt, aki már segítséget kért tőle repülés témában.
 Meglepetten nézte végig, ahogy a bólintér visszamászik Médire. Nem vette észre a probléma forrását, csak amikor a másik utalást tett rá. A döbbenete csak fokozódott, amikor felfogta, hogy kóbor állatokról beszél.
 - De hát biztos keresni szokták őket, ha elvesztek... nem igaz? - kérdezte bizakodón. El nem tudta képzelni, mit érezne, ha elveszne a kiskedvence. Valószínűleg minden követ megmozgatna, csak hogy megtalálja. De hát ezen még nem érdemes sokat agyalnia. Sosem volt háziállata. - Te jártál már azon a menhelyen esetleg? - A lány olyan magabiztosan mondta ki ezt a tényt, hogy utólag butaságnak találta az utóbbi kérdését. Amíg hallgatta a másik válaszát, leguggolt, hogy jobban szemügyre vegye a Tekergőre vadászó macskát. Volt nyakörve. Ez a példány egyáltalán nem tűnt hontalannak vagy elveszettnek, csupán éhesnek.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 17. 02:07
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 17. 09:33 Ugrás a poszthoz

Sárkánytan

  Teddy mellett ülni két szempontból is hatalmas előnyt jelentett Zalánnak: képtelen volt bealudni és nem érezte magát egyedül furának. Egy baráti vállonveregetéssel jutalmazta őt, amikor Kende leokézta padtársa válaszát. Ettől függetlenül próbált csöndben maradni. Tekintete Rami hátába fúródott és azon gondolkodott, hogy vajon mennyire sértődött meg rájuk. Bár ahogy megismerte őt, nem tűnt haragartónak, csupán szerette, ha minden a medrében folyik, csendben és rendezetten.
 Pislogott párat, amikor meglátta, hogy Zay mit csinál kicsivel előrébb. Arcára akaratlan vigyor költözött ismét, de megemberelte magát és kezét feltartva jelezte a tanársegédnek, hogy az egyik kérdésre tudja a választ.
 - A vérük eléggé értékes. Egy csomó mindenre fel lehet használni. Na meg ott van a szarvuk, meg a karmuk, az ha jól tudom az egyik legdrágább bájital alapanyag. Meg hát... - itt tétovázott kicsit, de hát nem volt oka visszatartani a választ - a sárkánygané. Trágyázni is lehet vele tudtommal.
 Pár centivel lejjebb csúszott a székében. Jól válaszolt, ebben biztos volt, de még próbálta feldolgozni az érzést, milyen aktívan szerepet vállalni egy tanórán. De miért mindig ezeket a gáz dolgokat tudja legjobban megjegyezni? Nem tudta, hogy a trágya-témával mennyire vette el Zayday és a barátnője étvágyát, de egy darabig biztos nem mer rájuk nézni ezután. Inkább figyelt, hogy a többi kérdésre milyen válaszok születnek.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 17. 09:39
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 18. 08:38 Ugrás a poszthoz

Lili


A lány mondatai hallatán eljött Zalánnál az a pont, ahol már nem tudott szépen nevetni. Prüszkölve tört elő belőle a kacagás menet közben.
 - Igyekszem tökéletesen időzíteni majd - mondta, amikor már a rekeszizmai is engedték neki. - Szerintem inkább vetődésből kéne sportágat csinálnunk. Minél nagyobb, látványosabb és tragikusabb, annál több pontot ér. - Beugrott neki az emlék, amikor Teddy hanyatt esett le a seprűjéről. Barátjának is sikerélménye lenne az új találmányban, ebben egészen biztos volt.
 - Most már kíváncsivá tettél. Szerintem biztosan ügyesebb vagy, mint amilyennek mondod magad. Talán még lenne is mit tanulnom tőled. - Ez utóbbiban teljesen biztos volt. A klasszikus seprűakrobata mutatványoknak csak töredékét ismerte. Az az utcai stílus, amit ő képviselt, eléggé kiforratlan volt még, hiszen őt sosem tanították ilyesmire és nem töltött annyi időt vele, mint lehetett volna. Apjának a gyorsrepülés volt a mindene és bár oda is kellett ész, az akrobatika egy sokkal komplexebb és izgalmasabb dolognak tűnt.
 Néha észrevette magán, hogy próbál gyorsítani, de Lilivel beszélgetni egyelőre érdekesebbnek bizonyult, mint max sebességgel repeszteni. Így hát megpróbálta visszafogni magát. Érződött, hogy a karját kivéve volt még benne jócskán energia. Talán később próbálkozhatnának felülésekkel. Valószínű, hogy a lány ebben is lepipálná őt, de Zalán már lassan ott tartott, hogy ez nem zavarta őt.
 - Tudsz olyan menő kézenállást is? Nekem az sosem jött össze, még álló helyzetben is nehezen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 18. 08:39
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 19. 17:45 Ugrás a poszthoz

Autumn

Tudta, hogy nem épp olyan startot hajtott végre, amivel egy szkeptikus embert meg tudna győzni arról, hogy a repülés igenis élvezetes tevékenység, de attól még Autumn reakcióját kissé eltúlzottnak vélte. Amikor meghallotta a nevét abban a hangnemben, amiről addig még nem tudta, hogy az anyján kívül más is képes megütni, lehunyta a szemét. Ajkaival némán formálta a szidalmakat, amiket magának szánt.
 - De hát semmi olyat nem... - még próbált javítani a helyzetén, de aztán megütötte a fülét a lány követelése, hogy szálljanak le. Ezt elcseszted, gratulálok. Mivel egyáltalán nem állt szándékában akarata ellenére a levegőben tartani, egy óvatos kanyarral a föld felé vették az irányt.
 Némán tűrte Autumn félperces tombolását. Hátrált egy lépést, amikor löktek rajta egyet, de még akkor is csendben maradt. Már megtanulta, hogy ilyenkor elég egyetlen szó és az felér egy saját magának ásott sírral is. Nem fog visszavágni, nem is fog magyarázkodni. Most biztosan nem.
  Engedte, hogy a lány csak úgy otthagyja őt. Kifújta az addig visszatartott levegőt, majd amikor látta, hogy az alakja eltűnik a lelátók tövében, tekintetét az égnek emelte. Ez nem éppen úgy sikerült, ahogy szerette volna. Már első alkalommal is volt egy olyan sejtése, hogy Autumn Rue egy heves vérmérsékletű lány. Azzal is tisztában volt, hogy amióta a családja rendszeresen szóbeszéd tárgya lett, nagyon nehezen fogja tudni kicsalni őt a csigaházából.
 Először a saját démonjaiddal bánj el, mielőtt másét akarnád legyőzni - csendült egy hang a fejében. Csalódottsága enyhe dühbe fordult át, amikor belegondolt, hogy az egészről azok az álomképek tehetnek, amiket próbált mielőbb elfelejteni. Elég volt egy rossz szó és minden csak úgy... feltört.
 Elindult vissza az öltözőkhöz, ujjai már belefehéredtek abba, ahogy a Kométát szorította. Egy külső szemlélő is láthatta volna, hogy minden mozdulatát visszafogott indulatai irányították. Nem a lányra volt mérges, hanem saját magára. Hogy elvesztette az irányítást. Most még úgy nyilvánult meg, hogy nem figyelt oda felszálláskor. De legközelebb mi lesz? Nem veszi észre az akadályt az orra előtt? Nem lassít a kanyarban? Nem húzza fel időben a nyelet, amikor zuhan?
 Egyre sötétebb gondolatok futottak át az agyán, amikor valami megállásra késztette őt. Ha nem a földet bámulta volna, talán észre sem veszi. Egy ruhadarab árválkodott a fűben. Értetlenkedve hajolt le érte, nem tudta először, hogyan kerülhetett oda. Aztán belegondolt, hogy az minden bizonnyal Autumn-é lehet. Elejtette. Majd keres egy jó alkalmat, hogy visszaadja neki. Ha most futna utána, abban semmi köszönet nem lenne.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 19. 21:42
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 22. 01:29 Ugrás a poszthoz

Lili

  - Azért ismerek pár embert, akik versenyezhetnének veled azért a címért. - Júlia és Teddy jutottak az eszébe. Uttóbi volt a legesélyesebb. Beleégett az emlékezetébe az a balfék hátas, aminek szemtanúja volt. Éppcsak nem nevetett fel hangosan tőle. - Megtisztelnél vele. - bólintott boldogan, amikor felajánlottak neki egy találkát lent a pályán. Nagyon kevés lehetősége volt olyan seprűlovast látni akcióban, akinek nem a kviddics volt a legnagyobb szenvedélye. Talán még tanulhatna is tőle. Így vagy úgy.
 Nem állt meg, csak lassított ő is, úgy figyelte Lili kézenállási kísérletét. Tekintetében szolíd elismerés csillant még annak ellenére is, hogy mindjárt ki is feküdt a padlón. Zalán fékezni akart. Viszont annyira elbambult a felcsendülő nevetés hallatán, hogy elbotlott a lány egyik elterülő lábfejében. Ő az oldalára érkezett, de szinte azonnal megpróbált felülni, hogy megnézze, nem lépett-e rá véletlenül edzőtársára. Megkönnyebbült, mert nem látta nyomát annak, hogy a másik kedvét szegte volna bármivel.
 - Főleg a "többnyire" volt a legmeggyőzőbb. - jegyezte meg, miközben próbált feltápászkodni. Nem történt semmi katasztrófa. Kezet nyújtott Lilinek is, hogy felsegítse. - De még ez is nagyon királyul nézett ki. Nem akarsz megtanítani rá?
 Zalán erősségei közé mindig is a különböző pörgések és hurkok tartoztak, amiket bármikor, bármilyen sebességgel le tudott volna írni a Kométával. Na meg a seprűszörf. De hát ahhoz is csak a lábát kellett használnia, az ilyesféle mutatványok még idegenek voltak számára.
 
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 22. 09:59 Ugrás a poszthoz

Sárkánytan

  Amikor válaszát követően Teddy megszólalt, méginkább szeretett volna elbújni a tanár és a többi diák szeme elől. Megint rátehénkedett a padra, karjait összekulcsolta maga előtt, hogy fejtámaszt rögtönözzön magának, úgy figyelte tovább a tanársegéd előadását.
 Pár pillanat sem telt bele, Brightmore is megszólalt. Zalán gyomra kissé görcsbe rándult, pedig nem is a saját nevét hallotta. A tanár tekintélyt parancsoló hangnemben beszélt, úgy kobozta el a lányoktól az édességet. Neki aztán nem kell magyarázni, hogy maradjon nyugton óra alatt. De a mellette ülő szerencsecsomagnak? Majd továbbra is arra bíztatja őt, hogy az előzőhöz hasonló okosságokkal vegye ki a részét a tanórából és akkor nem lesz gond.
 Ajkát lebiggyesztve kíséri figyelemmel, ahogy a süti is a kukában landol. Micsoda pazarlás. Teddy megjegyzése megint halk nevetésre késztette őt olyannyira, hogy lemaradt Kende következő kérdéséről is. De padtársa talpraesettebbnek bizonyult, mert nemhogy odafigyelt a szövegre, de még a választ is elkezdte darálni. Hiába nem bírt nyugton maradni, tudott egyet s mást a srác.
 Meglepődött azon, hogy oldalba bökték, kerek szemekkel pislogott a másikra. Mégis mi a fenét tegyen ő ehhez hozzá? Ő idáig csak általánosságban tanult a sárkányokról és oké hogy névből ismerte majdnem az összeset, de az itt most senkit nem érdekelt. Kende utolsó mondata azonban megint arra késztette, hogy gondolkodnia kelljen. Könyökét nem emelte el az asztallaptól, de lustán próbált valami jelentkezésfélét produkálni kezével.
 - Egy ukrán vashasú esetleg...? - kérdezte még mindig a padon fekve. Ehhez a válaszhoz aztán nem kellett atomfizikusnak lennie, de simán előfordulhatott, hogy még ezt is rosszul mondta. A sztori többi részét nem ismerte, így hagyta, hogy a nála okosabbak kibontakozhassanak.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 22. 22:10 Ugrás a poszthoz

Marina

  Zalánnak év vége felé sajátos reggeli rutinja alakult ki. Mivel a délutáni órák túl forróak voltak, az edzéseit legtöbbször reggelre időzítette, azt követte egy kiadós reggeli. Mostanában nem a levita asztalához szokott ülni, hanem a navinés térfélre vetődött le, amikor látta, hogy Ramóna is ott van. Ma volt a napja, hogy a gyógynövénytanon rájuk sózott gnómgumó felügyeletét ő vegye át egy időre. Már nem árasztott olyan erős bűzt, mint az elején, de most sem volt kellemes szaga, ha valaki igazán közel hajolt hozzá. Ezt letudván nem akarta tovább zaklatni aznap a kis unikornist, mert látta, hogy nagyon beletemetkezett az egyik könyvébe. Hát persze. A vizsgák.
 Még gyorsan ellopott egy szelet pirítóst a Navine asztaláról, szájába kapta azt, majd egyik kezébe vette a cserepet, másikba a Kométát, úgy indult vissza, hogy lecuccoljon a körletében.
 Épp akkor haladt el egy Rellonos lány mögött, amikor az a reggeli postáját bontogatta. Először nem talált ezen semmi érdekeset, így továbbment. Szeme sarkából még elkapta a pillanatot, amikor egy seprű vége bukkant elő a papírcsomagolásból. Megállt, majd visszatolatott pár lépést.
 - Mevlin gatyájá'a! - szakadt ki belőle hangosan az ámulat. A pirítós vége majdnem kiesett a szájából. Még fel tudta szabadítani pár ujját, amiben a saját seprűjét tartotta, hogy megfogja a kenyeret és érthetőbben tudjon beszélni. - Te ezt honnan szerezted??

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 22. 22:12
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 23. 10:22 Ugrás a poszthoz

Kornélia

//Hétköznap, késő este.//


  Habár Amélia rengeteget segített neki a Protegoval, még mindig nem úgy viselkedett a platánpálca, ahogy szerette volna. Az órai teljeseítménye sem volt kiemelkedő. Kicsit örült, hogy évfolyamtársa is hasonló cipőben járt, hiszem így volt kivel tanulni a vizsga előtti utólsó pár alkalommal. Egyszer már hasonlóképp ottmaradtak egyik délután gyakorolni. Ezúttal viszont Zalán nem kevés könyvet is hozott magával, hiszen az órai jegyzeteknek sajnos híján volt, amik leginkább segítettek volna neki.
 - Tutira átmentünk - motyogta Zalán maga elé. Betelepedett az egyik padba és éppen egy defenzív mágia alapjait taglaló fejezetnél tartott a tankönyvében - Már csak az a kérdés, mennyire kapunk jó jegyet.
 Kornélia hangjából kiszűrte, hogy már nagyon nyűglődik és elfáradt, de ő csak most kezdett el igazán felébredni. Nem akart tapintatlan lenni a lánnyal, de szemeit még nem tudta levenni a lapokról. Ez a fejezet még érdekelte is őt.
 - Nemsokára mehetünk, csak még... - még a mondatot sem tudta befejezni. Ha valaki bármikor is kételkedett abban, hogy Zalán tényleg a Levitába való-e, ilyenkor kellett volna megnéznie őt magának.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 24. 08:43
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 24. 08:42 Ugrás a poszthoz

Kornélia

  Fél füllel hallgatta, ahogy a másik már valósággal szenvedett. Laposan pislogott egyet erre, majd szólásra nyitotta a száját.
 - Pedig még a kiválót is össze tudnád hozni. Ügyes vagy. - hangja zalántalanul száraz volt, pillantását le sem vette a betűkről, csak amikor Kornélia odahajolt hozzá. Kicsit eltartotta magától a könyvet, hátha tényleg bele akar ő is olvasni, bár valószínűbbnek vélte, hogy a lánynak már nincs kedve egy szónál többet sem tanulni ma.
 - Szerinted, ami ennyire le tud foglalni, az csak valami ijesztő kísértethistória lehet? - hosszú percek óta most nézett fel először. Halk nevetés tört fel belőle saját mondata abszurditásán. Egyik kezét szabaddá téve a pálcájáért nyúlt. Kimondta a varázsigét, hogy fény törjön elő belőle, majd a pálca végét az állához emelte.
 - Ez az éjszaka is úgy kezdődött, mint a többi - hangját megpróbálta elváltoztatni egy öregebb, vészjóslóbb tónusra. - Kornélia még nem tudta, hogy milyen veszélyek leselkednek rá. Mit sem sejtve hagyta, hogy egy levitás bűnbe vigye őt. Gyanútlanul sétált bele a... - összecsukta a könyvet, hogy gyorsan ránézhessen a borítójára - Diadalmaskodj defenzíven: Védekező bűbájok kézikönyve csapdájába, ami végül halálra untatta őt! Csontváza most is ott hever valahol az SVK terem egyik sarkában emlékeztetőül a mit sem sejtő diákoknak, hogy mit tesz velük a túl sok tanulás.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 24. 10:31
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 25. 23:20 Ugrás a poszthoz

Móric

 
Fapofával reagálta le a korára tett említést. Észrevette már egy ideje, hogy a beszédét sokan szokatlannak találták az iskolában. Először azt hitte, hogy csak a lányok értetlenkednek afelett, amikor udvarias velük. De ha már Móric is ezt mondja, akkor valami más kell, hogy legyen. Nem sok korabelivel beszélgetett kicsiként, ezt aláírta, a mugli szomszédaival ütötte el néha az időt, velük meg nem mert olyan sokat beszélni. Félt, hogy akaratlanul leleplezi a családját előttük. Na és ott volt még Szofi, az unokatestvére... Ő meg mindig olyan gyorsan és olyan érdektelen dolgokról hadovált, esélytelen, hogy Zalán eltanult volna tőle bármit is. Minden bizonnyal a nagyszülei tehettek rá olyan hatást, amitől ráragadt a körülményes beszédstílus.
 - Legalább őszinte vagy - mondta gyorsan, majd nyelvét kidugva próbált egyensúlyozni a felpakolt üvegekkel, hogy visszavigye őket az asztalhoz. Egyet sem tört el, eddig szuper - Az előző mondatod után nem fogod tudni bemesélni nekem, hogy nem kérsz semmit a segítségért cserébe. De el kell, hogy szomorítsalak: csóró vagyok, mint aki furkászt látott. - tette hozzá viccelődve.
 Felbontotta a levendulavirág üvegét, hogy a mérlegre szedjen belőle. Fejét hitetlenkedve rázta, ugyanakkor mosolyogva nézett Móricra. Épp csak le tudta rakni a dugót a kezéből, amikor észrevette a felé szálló csokit. Jobbját felemelte, úgy kapott az édesség után. Sikeresen. Volt csoki, nincs csoki. Lehet, hogy nem művelt úgy csodát vele, ahogy szerette volna, de a kedve már nem volt olyan szétkenődött, mint pár perccel azelőtt.
 Rövidesen minden alapanyagot kimért magának. Annyira fellelkesült, hogy már kezébe vette a levendulát, hogy ő majd jól beledobja az üstbe, hiszen az kell bele legelőször. Annyi különbséggel, hogy a könyv szerint porrá kellene őrölni előtte.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 25. 23:24
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 27. 08:50 Ugrás a poszthoz

Móric

  Mosolya kicsit alábbhagyott, amikor belegondolt, hogy megint az előítéletek dolgoztak benne a józan ész tapasztalata helyett. Ha Autumn látta volna, hogy hány emberrel viselkedett már így, amióta itt van, a nyakkába borította volna az előtte lévő futóféregnyálkát. Undorodva elhúzta száját a gondolattól. Tényleg nem volt oka bizalmatlannak lenni. Médi is nagyon kedves volt vele, rellonos mivolta ellenére, sőt! Ő is egy zacskó édességgel kínálta meg anno, amikor a kastély egyik pontjából elkísérte őt a másikba. Lehet ez kifejezetten egy rellon-féle taktika, hogy ne féljenek tőlük a zöldfülűek és az ostobák.
 - Oh - keze megállt a levegőben, amikor rászóltak. Gyorsan el is vette az üst felől és zavarában maga elé húzta a mozsarat, hogy aztán beledobja markának tartalmát. Közben ismét beszélni kezdett.
 - Azt hiszem, igazad van. A sajátjaimtól jobban kéne tartanom. Egy haramadikos lány egyszer kérdés nélkül rontásokat szórt rám, csak hogy megtanuljam a pajzsbűbájt - jegyezte meg vigyorogva. Igen, utólag belegondolva a szfinxek egyértelműen őrültebbnek látszottak. - Szerencse, hogy nem tűnsz sértődékeny arcnak. - bólintott határozottan.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Az eltűnt kabala esete - 2. rész
Írta: 2021. augusztus 28. 16:54
Ugrás a poszthoz

Zente és Augustine

  Zalán ma már másodjára szenvedett a szfinx feladványával. Először még ebédszünetben kellett felrohannia a bájitaltan könyvéért, mert ha már alvással tölti Rudibá órájának jelentős részét, azért mégiscsak meg akarta tisztelni azzal, hogy elviszi magával a felszerelését. Nem látszott rajta, de az egyik kedvenc tantárgya volt. Amikor a délutáni órái véget értek, megvárta Zentét a vigadófreskó folyosójának bejáratánál, hogy együtt baktassanak vissza a körletükbe. Közösen sokkal gyorsabban rá szoktak jönni a szfinx feladványára, hiszen korábban Zalán édesapjának köszönhetően volt lehetőségük már gyakorolni.
 Az utolsó lépcsősornál Zente kicsit lemaradt, mert egy másik elsős útbaigazítást kért tőle. Addig Zalán előrement, beállt a portré elé és várta a neki szánt rejtvényt. A szfinx festett szemei felcsillantak, mély és méltóságteljes hangon szólalt meg.

Pehelykönnyű vagyok, de még a legerősebb ember sem tud sokáig megtartani.

 A fiú ujjaival táskája pántján kezdett el dobolni, úgy ismételgette halkan a mondatot. Hátrapillantott, hogy vajon megvárja-e barátját a válasz kifundálásával, vagy oldja meg egyedül. Homlokát ráncolta, amikor Zente helyett valaki más fordult be a folyosón. Nem tűnt ismerősnek, de egyértelműen felé tartott. Zalán odébb lépett, hogy miközben ő a találós kérdésen agyalt, a másik is meghallgathassa azt a portré által.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 28. 16:54
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 28. 23:15 Ugrás a poszthoz

Zente és Augustine

  Felismerte Augustine-t, amikor már közelebb ért, de nem foglalkozott vele. Sosem beszéltek még egymással és ez így volt rendjén. Amíg nem keresztezi semmilyen módon a Levita hírhedt bajkeverőjének útját, addig csak nem fog csesztetés célpontjává válni, nem igaz? A fiú kérdését eleresztette a füle mellett, mert a gondolatai már felvették a találós kérdés fonalát. Könnyű, de nem tudod tartani. Lehetsz akármilyen erős. Talán nem is látod. Vagy talán olyan anyagból van, amit meg sem tudsz fogni. Pont mint a...
 Elmélkedéséből az zökkentette ki, hogy Zente megbökdöste. - Mi van már? Már itt volt a nyelvem hegyén. - Nem értette, hogy barátjának mi baja van. Igen, ő is látta, hogy ki áll ott mellettük, de ilyen közelről meredni rá és kibeszélni egyenlő lenne az öngyilkossággal. Célkeresztet akarsz a homlokodra, Zente?
  - Kitaláltam! - hadarta a kelleténél hangosabban, majd a portré felé nézett, ami előtt Augustine is állt, hogy bemondja a megfejtést. Aztán rájött, hogy Zente mit akart mondani neki. - Az a toll... - motyogta teljes értetlenséggel állva a jelenség előtt.
 - A válasz helytelen! - vágta rá a szfinx s kissé sértődötten emelte fel fejét, jelezve, hogy ennél azért kreatívabb tippre számított.
 - Már bocsáss meg... Augustine. De azt ott - a szarkatollra mutatott - mégis honnan szerezted? - Hangjában totális zavarodottság csendült. Tenyere izzadni kezdett, ujjaival rámarkolt a táskája pántjára. A válasz egyszerű volt. Zalán mégis tagadni akarta. Nem mintha nem vágyott volna mindennél jobban arra, hogy meglelje a kabaláját. De nem itt. Nem így. És nem nála. Mégis mivel érdemelte ki, hogy az ő homlokán legyen az a bizonyos célkereszt?
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 28. 23:28
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 30. 08:31 Ugrás a poszthoz

Zente és Augustine

Megütközve bámult Augustine arcába, két dolog miatt is: hogy kimondták helyette a jelszót, amikor már sikerült rájönnie, és hogy azt állította a kabalájáról, hogy találta.
  Tényleg mindenhol keresték a tollat. Az évfolyamtársai, amikor rákérdezett, hamar lerázták őt azzal, hogy nem ők voltak. Gyanúsítani meg senkit nem állt szándékában. Nem akarta bajba keverni miatta az egyetlen szemtanút sem, így hát jobb ötlet híján néha keresőkörutakra indult a körletük környékén és nem egy alkalommal Zente is mellévetődött.
 - Az a toll az enyém - fejezte be a fiú magyarázatát, eddigi értetlen tekintete kezdett elsötétülni. De volt egy olyan érzése, hogy ezt Augustine nagyon is jól tudta. - Minek kell az neked? A te kezedben semmit sem ér.
 Ajkait összepréselve tanakodott azon, hogyan vegye vissza, ami az övé, miközben barátja közéjük állt s úgy próbálta visszakérni. Nem sok esélyt látott arra, hogy egyszerű beszélgetéssel meg tudják oldani, pedig ennek örült volna ő is a legjobban. De hát végül is Zente prefektus, nem? Igaz, sosem nézte volna ki belőle, hogy a szigor a verbális fegyvertára részét képezné, de reménykedni lehetett.

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 31. 07:49 Ugrás a poszthoz

Lili

  Engedelmesen követte a másikat annak reményében, hogy tanulhat valami újat is azon kívül, hogy a bagolykövi súlyzók ön- és közveszélyesnek számítanak. Még kicsit sajgottak a karjai, de annyi baj legyen. El tudja azért bírni magát, ha muszáj. Ígyis-úgyis izomláz lesz a végeredmény.
 - Oké. Nem tűnik nehéznek - vonta le a következtetést, miután végighallgatta a lány instrukcióit a bordásfal mellett. Farkasszemet nézett a fatákolmánnyal, majd amikor késznek érezte magát, kis lendületet vett és letámasztva két tenyerét kísérletet tett a lábai fellendítésére. Olyat vert a cipője sarkával a bordásfalra, hogy belekondult a terem, de szerencsére nem fájt neki. Nem félt attól sem, hogy el fog borulni, mert tudta, hogy majd Lili megtartja őt.
 Fejjel lefelé egészen más képet festett az erőnlét terme. Elgondolkodva figyelte, ahogy a helyiség másik felében valaki elszántan felüléseket csinált. Más éppen a pálcáját használta, hogy eltakarítsa az útból azt a sok labdát, amit az imént borított le az állványról. A füle zúgni kezdett, ahogy a fejébe tódult a vér, de még így is hallotta, ahogy a fal túlsó oldalán a nyári zápor viharba fordult át.
 - Azt hiszem elég egyelőre, elengedhetsz - jelentette ki, amikor már egy picit beleszédült. Szerencsétlenségére pont amikor leengedte volna a lábát, vakító fény hasított be az ablakon, amit szinte azonnal dörgés hangja követett. Valahol a közelben csapott be egy villám. Akaratlanul is rúgott egyet a lábával meglepettségében, de fogalma sem volt arról, hogy ezúton mibe sikerült beleütnie.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 31. 10:11 Ugrás a poszthoz

Marina

  Homlokát ráncolta a lány akcentusa hallatán. Nem tudta beazonosítani, mégis mi lehetett az anyanyelve, de azt tudta, hogy hallotta már valahol. Kisvártatva leesett neki a tantusz.
 - Te Zay barátnője vagy. - jelentette ki úgy, mintha ezt a másik nem tudná és valami hatalmas felfedezésre jutott volna. Amikor az illető megfordult, Zalán akkor lett teljesen biztos ebben. Felismerte az arcát. A kérdést megemésztvén közelebb lépett, hogy jobban megnézze a seprűt. Gyönyörű kézműves munka. A cirokrészén egyetlen kiálló szál sem éktelenkedett, szép áramvonalas formában volt összekötve. A nyél vége pedig ritka, de annál cifrább faragványokkal büszkélkedhetett. - Neked mégis ki volt a nagyapád, csak nem valami műgyűjtő?
 Lepakolta a kacatjait a Rellon asztalához. Oda sem figyelt, de a gnómgumót közvetlenül a lány mellé pakolta. Ő már figyelmen kívül tudta hagyni a szagát a növénynek, így bele sem gondolt, hogy mást esetleg zavarhat. - Megengeded? - kérdezte, és a járműre mutatott, jelezve, hogy közelebbről is vetne rá egy pillantást. Egyrészt szívesen segített megmondani a rellonosnak, mivel van dolga, másrészt pedig a saját kíváncsisága vezérelte. Utóbbi talán kicsit jobban.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 1. 09:09 Ugrás a poszthoz

Marina

- Ó, nem, én csak... Felismertelek sárkánytanról, ennyi. - Nagy tahónak érezte magát, amiért nem sikerült normálisan bemutatkoznia - Zalán vagyok - tette hozzá gyorsan, hogy javítson valamit a helyzeten.
 Figyelmesen hallgatta az idegen ajakról pottyant magyar szavakat s egy cseppnyi nosztalgiát és nem kevés büszkeséget érzett ki belőlük. Kevesen beszéltek így a családjukrók, amikor mesélni hallott másokat. Ez őt is megmosolyogtatta, amikor a lány arckifejezése egyszer csak megváltozott. Bocsánatkérő pillantás kíséretében távolabb húzta a virágcserepet - Khmm. Gyógynövénytan projekt. - tudta le egyszerűen, mert erősen kételkedett abban, hogy a lány további információkra volt kíváncsi a gnómgumókról.
 Kicsit habozott, mielőtt kiemelte volna a seprűt a csomagolásából. Antiknak tűnt, de egyáltalán nem törékenynek. Látott már egy hasonló darabot, de még mindig kételkedett abban, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz. A készítő kézjegyére utaló nyomokat kezdett el keresni. - Nos, egyértelműen használható állapotban van. - állapította meg, miközben a seprűnyélen húzódó ornamentumokat próbálta kibogozni. Nem telt pár másodpercbe és biztossá vált neki, mivel van dolga egészen pontosan. Ámulattal nézett fel a rellonosra.
 - Ez kérlek szépen egy hamisítatlan Hollósi seprű. Méghozzá... nézd csak - közelebb tolta hozzá a nyelet, ujjával mutatta rajta egy apró madár faragványát. Mellette még kevésbé látszott, de egy számsorozat volt. - Egy darab a Fecske szériából. Méghozzá az első példányok egyike.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 9. 08:34 Ugrás a poszthoz

Lili

Amint érezte, hogy most nem a bordásfal kapta a rúgást, megijedt. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát, sikeresen földet is ért, de érezte, hogy Lili megtaposta az egyik kézfejét, amíg még négykézláb volt. Halkan nyikkant egyet s mikor már magához tudta volna húzni az egyiket, a párja is megkapta a magáét. Nem merte elrántani a kezét, mert akkor a lány talán fel is borult volna. Zalán elkeseredve figyelte az ujjait, amikor mindegyik szabaddá vált. Látványban nem mutatkozott egyelőre semmi tragikus. Nem lett laposabb, mint volt, az ujjai eddig is ilyen karcsúak voltak, de a cipőnyom kezdett szép lassan kirajzolódni egy piros körvonalként a kézfején.
 A földön térdelt még mindig, úgy nézett edzőtársára, aki akkor vetődött le mellé. Zalán gyomra görcsbe rándult, amikor látta, hogy Lili kezével a szeme alatti részt szorongatta.
 - Hogy én vagyok jól?! - fakadt ki hangosan úgy, hogy azt a terem végében is hallani lehetett. - Szent griffgané, Lili, úgy sajnálom! - Megütközött a lány kacagásán és elgondolkodott egy pillanatra még azon is, hogy vajon nem tett-e egyéb károkat a fejében, ami az érthetetlen jókedvet tökéletesen megmagyarázná. - Ne nevess, ez nem vicces... - mondta már sokkal halkabban, de a lány nevetése ragályosnak tűnt, mert a végén ő is győzte visszatartani a sajátját.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 12. 11:52 Ugrás a poszthoz

Kornélia

Örült, hogy legalább egy kicsit is, de ki tudta zökkenteni Kornéliát abból a szenvedős, fáradt hangulatából. Pálcáját eloltotta, majd a lány szavait végighallgatva elgondolkodón bámulni kezdte a terem falát. Már egy ideje realizálta, hogy kezd későre járni, ugyanis sokkal éberebbnek érezte magát, mint amikor nekiveselkedtek a tanulásnak.
 - Azt mondanám, hogy ebből a vacsora részét bánom a legjobban. - vont vállat végül. Talán ez volt idáig a leinkább 'nemtörődöm' mondata, amióta Bagolykőre jött. Nem tartotta magát szándékos szabályszegőnek és az apróbb kihágásai sem voltak soha rossz szándék által vezérelve. De a takarodó rendszerével még egy év alatt nem sikerült kibékülnie. Annyi mindent tudna csinálni alvás helyett, ha nem kényszerülne minden éjjel a klubhelyiségébe. És annak jó része hasznos volna.
 - Nem akartalak bajba keverni - tisztázta egyszerűen és tömören a főnixlánynak, ugyanakkor mosolya szerény és udvarias volt. Felállt a székéről és elkezdte összepakolászni a saját kacatjait, a könyveket pedig szétválogatni, és a helyükre tenni, jelezve Kornéliának, hogy ő szívesen elbajlódik ezzel és ha a ő a büntetés miatt aggódik, akkor elindulhat nyugodtan, hogy hamarabb visszaérjen a körletébe. - Nem muszáj megvárnod.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 21. 00:54
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 17. 23:57 Ugrás a poszthoz

Sárkánytan

A fiú szíve kihagyott egy ütemet, amikor látta, hogy Teddy széke elemelkedik a földtől. Megrökönyödve pislogott padtársára, majd Brightmore-ra. Csendben bólintott egyet, jelezve, hogy semmi okot nem akar adni tanárának arra, hogy megforgassa őt a levegőben anélkül, hogy seprűt kapna előtte a kezébe. Amikor Teddy széke ereszkedni kezdett, kérdőn nézett rá és ajkával artikulálta csak a kérdést: Minden oké?
 A szó lassan a sárkány rezervátumokra terelődött. Zalán kíváncsian fülelt, mert ez a téma még ismeretlen volt számára és nagyon is érdekelte. Még sosem járt egyikben sem és ezt egy fejrázással jelezte is a tanársegédnek. Apja egyszer megígérte, hogy valamikor sort kerítenek majd egy romániai kirándulásra és akkor majd láthat élőben sárkányt, de hát az is még odébb van. Talán idén nyáron.
 Kíváncsian nyújtotta nyakát Brightmore varázslata láttán, de nem látta pontosan, mi is történt. Nem mert elsőnek felállni, csak amikor észrevette, hogy többen is előre merészkednek Brightmore hívására. Ötlete sem volt, mekkora területű lehetett a walesi rezervátum, de feltételezte, hogy nem kicsi.
 - Nem igazán miattunk vannak így tartva - bukott ki belőle, mert erről anélkül is megvolt a véleménye, hogy látta volna, hogyan él egy sárkány - Hanem a muglik miatt. Sokkal rosszabb sorsuk lenne, ha a varázstalanok megtudnák, hogy léteznek. Én jártam már mugliknak az úgynevezett állatkertjében. Nem egy szívderítő látvány. Még a legnagyobb állat is két perc alatt körbe tudja járni az élőhelyét. Szerintem ez a leghumánusabb megoldás, ahogy most vannak a sárkányok. Mindenki biztonsága miatt.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 19. 01:34
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 18. 02:58 Ugrás a poszthoz

Lili

  Ajkait összeszorította, amikor Lili levette a kezét a rúgás nyomáról. Banyek. Már most sem néz ki túl jól. Talán segítene rajta az a bűbáj, amit még Rue alkalmazott rajta, amikor leéget az arca. De hát még a nevére sem emlékezett a varázslatnak, nemhogy hogyan kell csinálni. Fel kéne ajánlania, hogy elkíséri a gyengélkedőre őt, de már most égett a pofája a szégyentől, hát amikor még rá fognak kérdezni, hogy hogyan történt. Továbbá volt egy olyan gyanúja, hogy az esések királynője nem fog gyógyítóhoz futkosni minden alkalommal, valahányszor lesérül. Azért később megpróbálja felhozni, hátha igent mond.
 - Hát... - kezeit felemelte, megforgatta őket, de az ujjait nem merte mozgatni hozzá, mert volt egy olyan érzése, hogy az még eléggé fájdalmas mutatvány lenne. - Sikerült megnyújtanod őket kicsit. Meg sem fog látszani.
 Ahogy ezt kimondta, léptek zaja ütötte meg a fülét. A hang irányába fordult. Két igen csak nagydarab srác készült elhaladni mellettük, feltehetően hogy a súlyzókhoz mehessenek. Nem tűntek magasabbak nála, de izomban bátran ki lehetett jelenteni, hogy lekörözték őt. Nem ismert rájuk, bizonyára nem a Levitát erősítették jelenlétükkel. Egyikük megtorpant, amikor meglátta Lili arcát.
 - Hé, minden rendben van? - tekintete ide-oda ugrált Zalán és Lili között - Ugye nem ütött meg téged? - kérdezte gyanakodva, mire ennek hallatán már a társa is megállt.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 18. 09:27
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 18. 16:26 Ugrás a poszthoz

Médi

Még szemezett kicsit a macskával. Egyelőre úgy látszott, nem fog a bólintérre vetődni, ha ehhez embereken kell átverekednie magát. Végül felállt, hogy elfogadja a neki nyújtott kisujjat. Elvigyorodott Médi tiltakozása hallatán - Azért ennyire rossz hírek csak nem keringenek rólam - mondta nevetve. - ​Hát... korcsolyázni tudok, ha ez számít. Márha tudásnak vesszük, hogy úgy szerencsétlenkedem a jégen, mint egy újszülött unikornis.
 Elismerő pillantás kíséretében konstatálta, hogy Médi nem csak vele volt jótékony lélek az elején. Kellemes meglepetés volt neki, hogy ennyi rellonos sztereotípiát lerombolt maga körül ilyen rövid idő alatt. - Nem volna szerencsés szegény Tekergőre nézve, de már így is többet tettél az állatokért, mint mondjuk én.
 A macska aligha koncentrált Médire, ahogy kezet nyújtott felé. Még mindig a mozgó botocska foglalkoztatta a lány vállán. Farka izgatottan cikázott ide-oda. - Nem rossz ötlet. Amúgy is mindjárt esni kezd, gondolom ő sem szeretne ázott macska lenni. Megfogod kicsit?
 Médi felé nyújtotta a seprűjét, hogy mindkét keze szabaddá válhasson. Nem akarta, hogy a rellonos vegye kézbe az állatot, hogy Tekergő a lehető legnagyobb biztonságban lehessen. Lehajolt megint hozzá, hogy megszagolhassa a kezét. Nem volt elragadtatva Zalán szagától, de nem is tűnt agresszívnek így hát óvatosan megkísérelte felvenni. - Na nézzük, hova valósi vagy, macsek.

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 20. 21:36 Ugrás a poszthoz

Betti

  Látta, hogy Betti gyorsabban kapja el a tekintetét talán még Zalánnál jobban is zavarba jött. - Tudod mit? Nem számít. A lényeg, hogy visszahoztál. Nincsen semmi baj. - mondta a kelleténél megint jobban sietve és hadarva. Arca derűsebb kifejezést öltött, bízató mosolyt küldött a lány felé.
 Szerencséjükre a szfinxnek pár óra leforgása alatt nem támadt kedve újabb rejtvénnyel fárasztani őket, így könnyedén visszajutottak a klubhelyiségükbe. Még csak az hiányzott volna, hogy ott tököljenek percekig a folyosón, karnyújtásnyira az úticéljuktól. Megkönnyebbülten borította le az egyik asztalra keze tartalmát és egy bólintással jelezte csak prefektusának, hogy elfogadja a felajánlott segítséget. A lány parádés könnyedséggel rakta össze ütött-kopott olvasmányát, bár Zalán szemében minden egyes bűbáj lenyűgözőnek hatott, tekintve, hogy ő még alig értett hozzájuk. Sűrű "köszönöm"-ök közepette vette ismét magához a könyvet, majd miután Betti elbúcsúzott tőle, hogy újra tegyen egy kört, levetődött az egyik karosszékbe és ceruzával jegyzetelni kezdett a lapok margóira. Legközelebb, ha ismét odatéved ahhoz a portréhoz, sokkal felkészültebb lesz.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. szeptember 20. 22:12 Ugrás a poszthoz

Marina

Kissé zavarba jött, amikor a lányból csak úgy ömleni kezdett a sok szó. Ajkai elnyíltak, oda sem figyelt arra, milyen képet vág, csak próbált felzárkózni fejben a sok új információ hallatán. Utolsó mondatára Zalán szemöldöke a magasba szökött. - Szóval nem mindig megy a magyar. - bólintott ironikus hangvétellel, szemében őszinte csodálattal. És most nem a seprű végett volt ilyen.
 - Nagyon jól veszi az éles kanyarokat és parádésan gyorsul... Márha erre gondolsz neked használható alatt. De ha nem bánsz vele erőszakosan és rendszeresen karban tartod, akkor egy seprűnek sem kéne úgy viselkednie, hogy az gondot okozzon. - Tekintete egy pillanatig a semmibe fúródott, ahogy eszébe jutott Júlia és a megmakacsolt járműve, ami ledobta magáról őt. Azt az esést meg lehetett volna előzni, de utólag már kár volt ilyesmin rágódnia. Megtörtént és kész. Amit tenni tud, hogy tudatosítja az emberekben, hogy ezek az eszközök sem sokban különböznek egy varázspálcától. Megvannak a maguk szeszélyei, de meg kell tanulni együttműködni velük, mert akkor lehet varázslatosat alkotni.
 - Nem, mármint igen, különbözőek, csak... Huhh... - Vett egy mély levegőt, hogy elmagyarázzav rendesen. - A Hollósi a készítő neve. A nagyapámé - elmosolyodott, mert ez nem kevés büszkeséggel töltötte el a szívét. Mégha a másiknak halvány lila dunsztja nem volt arról, hogy ki ő. - A Fecske a seprűd neve. Mint mondjuk a Nimbus, vagy a Hullócsillag. Csak ez ízig-vérig magyar.
 Nagyokat pislogott az ajánlat hallatán, annyira meg volt döbbenve. Kapkodva visszatette az asztalra a Fecskét, amikor rájött, hogy még mindig magánál tartja. - Ó, nem. Ez a tiéd, te kaptad, nincs pofám repülni vele. Tiéd kell legyen a megtiszteltetés, hogy kipróbáld. - Kicsit még hátra is dőlt, hogy elhatárolódjon a járműtől és a lány ajánlatától... amit a szíve mélyén iszonyúan vágyott elfogadni. - Én most jöttem vissza onnan, de ha ezt most kipróbálod, ott akarok lenni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 21. 09:19
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes hozzászólása (743 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 24 25 » Fel