37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes hozzászólása (743 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 24 25 » Le
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 21. 19:35 Ugrás a poszthoz

Autumn

  Felkapta a fejét a tánc szó hallatán. Aztán észrevette, hogy Autumn csak viccnek szánta, így nem is firtatta tovább a témát. Pedig tudott volna mesélni erről is.
 - Kék. És Levita. Az összes fura fazon gyűjtőheje. A művészeké. És az őrült zseniké. - előrehajolt, mintha olyan titok lenne ez, amit a lány semmilyen körülmények között nem adhatna át másnak. A cinkos vigyor nem tudott leolvadni Zalán arcáról, miközben egyre halkabban magyarázott - A tudás hatalom. Elég akár egy apró darabját is elárulni. Ha rosszkor teszed, rossz helyen, rossz embernek, az egész eltorzulhat és olyan formában találkozhatsz vele újra, amit már nem tudsz kordában tartani. De erről gondolom nem kell mesélnem neked.
 Kissé csalódottan figyelte, ahogy Autumn összeszedelőzködik. De igaza volt a lánynak, mindkettejüknek volt még dolga mára. Elsők között szerepelt nála a: nem úgy bűzleni, mint egy kerti törpe odúja - nevű projekt. Utána meg elolvasni és megtanulni minden anyagot, amit ma átaludt a tanórák alatt. Na meg ott van még a...
 Zalán gondolatmenete megszakadt, ahogy a lány egy puszit nyomott az arcára. Értetlenkedve pislogott néhányszor a jelenség előtt. Arckifejezésén nem látszott semmi egyéb, de a fülei pillanatok alatt skarlátvörösbe váltottak - Mindenképp. - nem tudott ennél többet kipréselni magából, csak nézte, ahogy a lány utat tör a manók között és eltűnik az ajtóban.
 A plafont kezdte el bámulni, miközben fejben megint szidni kezdte magát. Az ehhez hasonló forgatókönyvekre nem készült fel még egyáltalán. Béna vagy. Éljen. A nap felismerése.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 21. 20:05
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 21. 20:37 Ugrás a poszthoz

Zay


  Nem tudta először mi az, ami annyira érdekes lehet az arcán, hogy Zayday ilyen elmélyülten nézze őt. Végül ráhagyta a dolgot, lehet hogy csak nagyon gondolkodott valamin. Nem tartott tovább pár másodpercnél. A következő pillanatban már suhant is el, felajánlva, hogy körbekérdez.
 - Jó ötlet - bólintott határozottan. Reménykedve nézett utána és várta a fejleményeket. Csalódottságára azonban a lány válaszok nélkül lépett vissza mellé - Akkor mindjárt megkérdezünk még másokat is... Zay - ismételte a nevet, hogy könnyebben meg tudja majd jegyezni. Bár ilyen különlegeset nem lesz nehéz észben tartani.
 - Becézni? Hát öö... lehet végülis, lehet - egyezett bele végül, bár eszébe nem jutott, hogy a Zalánt mégis miféleképp lehet becézni. Édesanyja hívta sokszor Zalánkának, de egy ideje kezdett ő is leszokni róla, amikor látta, hogy már nem tetszik annyira a fiának.
 Lábujjhegyre állt, úgy próbált átnézni pár diák feje fölött, amikor is meglátta, hogy egy Rellonos gólya, aki repüléstanról volt ismerős neki, alig észrevehetően intett felé egyet. Szemeivel aggódva nézett körbe az előcsarnokban, mintha félne attól, hogy meglátják őt. A nagyterem nyitott ajtaja mögé húzódott vissza, amikor a tekintete összeakadt Zalánéval.
 - Szerinted? Mintha mondani akarna valamit - bökött fejével az ajtó felé, aminek takarásába vonult vissza a kis sárkány. Nem volt sok tapasztalata a Rellonosokkal, csak Médit volt lehetősége jobban megismerni idáig. Meglepetésére a legtöbb gúnyos megjegyzést - amit egyéként végtelenül indokolatlannak talált - a saját házától kapta meg. Legalábbis néhány hozzá hasonló Levitás gólyától. Problémát csináltak abból, hogy átaludja az órákat. Szerintük nem elég elhivatott abban, hogy ők nyerjék meg a házkupát. Szóvá tették, hogy a semmiben röpködni szerintük ostobaság, akinek van egy kis mersze is, az beáll kviddicsezni. Ezek nem is érdekelték különösen, de az a beszélgetés a minap... az elevenébe vágott.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 22. 11:36 Ugrás a poszthoz

Ramóna


  - Oké, rendben - sóhajtott beleegyezően. Nem igazán érdekelte a táskája sorsa, amennyiszer már kiborított benne minden hülyeséget, ahányszor letette már valami koszba... Úgy nézett ki az a táska, mintha valamelyik rokonától örökölte volna, pedig még újonnan lett véve az iskola miatt. De ha Ramóna magánál akarta tartani a patkányt, akkor legyen, elfogadja. Viszont kissé aggasztónak találta, hogy amíg az a rágcsáló látható lesz, addig a baglyok sem fognak nyugton maradni.
 Nem volt semmi rossz szándék a lány felé tett lépésében, épp ellenkezőleg. Viszont azt is látta, hogy Ramónát ez nem érdekli, ugyanúgy tartotta a kezdetben felállított távolságot. Zalán értetlenül állt a dolog előtt. El nem tudta képzelni, mi volt félénk természetének a forrása. Éppen ezért ennél kreatívabbnak kellett lennie, ha biztonságban akarta tudni mindhármukat. A fiú gondolt egyet és inkább elővette a varázspálcáját. Végtére is varázsló volt. Ha kell, ezzel meg tudja védeni magukat anélkül, hogy a lányt elijesztené. Legalábbis remélte.
 - Na és mit szeretnél csinálni vele? - kérdezte végül. - Megeteted? Elrejted? Vagy elengeded? Ma lehet megmenekült, de holnap megint elkaphatják. - Nem akart túl rideg lenni, de naivnak sem tartotta magát, hogy azt higgye, hosszú életút vár arra a rágcsálóra Bagolykő környékén.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 22. 17:56 Ugrás a poszthoz

*
Autumn

Próbált feltápászkodni a földről. De akármennyi erőt próbált kifejteni, nem ment. Hogy került ide? És miért nem segít neki senki? Messze a homályban egy alakot pillant meg. Utánakiabál. Nem jönnek érte. Megróbál a hátára fordulni, de olyan érzése támad, mintha minden egyes porcikája szilánkokra tört volna. Felüvölt fájdalmában, de még az is a torkára forr, amikor lenéz a lábaira.
 - NE!
 Zalán arra ébredt, hogy a padlón fekszik. Valószínű annyit forgolódott, hogy lezúgott az ágyáról. Kiverte a víz és levegő után kapkodott. Pánikkal telt tekintettel rántotta le a takarót magáról. Amikor megbizonyosodott arról, hogy mindkét lába ép és tudja őket mozgatni, nyelt egyet és a kezébe temette az arcát. Még mindig levegő után kapkodva terült el a hálószobája padlóján. Semmi gáz. Egyben vagy. Még egyben vagy. Még...
 Hallotta, hogy a szobatársai fáradt nyöszörgésekkel akarják tudtára adni, hogy ők sincsenek oda az utóbbi napokban tapasztalt rémálom-performanszaiért a hajnali órákban.
 Szóval így történt, hogy ott állt a pálya szélén kora reggel. Seprűvel a kezében. Kicsit ironikus volt, hogy olyasmivel próbálta elterelni a figyelmét, ami az álmai szerint a vesztét fogja egyszer okozni. De semmi más nem használt. Kellett neki az adrenalin. Tudta, hogy attól elfelejt minden mást. Legalábbis a következő éjszakáig.
 Fáradtan lépett rá a lábtartóra és hagyta, hogy a Kométa kilője őt az égbe. Amikor elért egy bizonyos magasságot, a földnek irányította a seprűjét. Az a néhány másodperc, amíg még biztonságos volt, csinált egy dugóhúzó manővert. Az utolsó métereknél rántotta csak fel a seprű nyelét. Felegyenesedett, ment pár lassabb kört a pálya körül, hogy lelassítsa kicsit a szívverését. Jó pár egyszerű trükkön túlvolt már, kezdte késznek érezni magát arra, hogy felálljon a seprűnyélre, amikor valaki odakiáltott neki. Zalán először nem akart hinni a szemének.
 - Csípjenek meg, hogy álmodom-e! - kiabálta vissza, karjával a Kométára támaszkodva - Ilyen gyorsan eljött az ősz hozzám? Túl szép, hogy igaz legyen!
 Kicsit lejjebb ereszkedett, szemüvegét feltolta a homlokára, mert tényleg azt gondolta, hogy csak a képzelete játszik vele.
 - A pihenés a gyengéknek való - próbált viccelődni. Egyik keze alig láthatóan ökölbe szorult, de a vigyora őszinte volt. Örült Autumn-nek. De kíváncsi volt, hogy mégis mit keres itt - Hadd találjam ki! Szükséged van a híres manószelidítőre. Talán nem viselkednek otthon rendesen?
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 13:15
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 22. 23:07 Ugrás a poszthoz

Zay

  Egy szimpla félmosollyal nyugtázta, hogy igyekszik hallgatni újdonsült becenevére, noha még senkinek nem jutott eszébe így hívni őt. Tetszett neki a lány közvetlen stílusa, megjegyezte magában, hogy akkor is szívesen lógna vele, ha nem éppen segítségre van szüksége.
 - Passz. Nem igazán ismerem őt. Szóval remélem, hogy nem tőlem. Nem tűnök rémisztőnek, ugye? - kérdezte megerősítésképp Zaydayre nézve. Nem tudott róla, hogy valaha is szándékosan ráijesztett volna bárkire. Véletlenül is csak nagy ritkán. Eszébe jutott erről szegény Ramóna és a kis patkány esete. Jót mulatott volna rajta így utólag, ha nem furdalta volna jobban az oldalát a kíváncsiság a rellonos lány iránt.
 Lassan szelte át a bejárati csarnokot, szemével a többi embert pásztázva, hogy figyelik-e mások is őt. Egyelőre nem úgy nézett ki.
 - Szia - kezdte óvatosan, amikor belesett az ajtó mögé. A lány egyből a saját szájára szorította a mutatóujját, arra kérve Zalánt, hogy halkítsa le mégjobban magát. Ijedten pislogott a fiú válla mögé, majd némán végighúzta a fején a kezét, mintha csak hosszú haját próbálná fésülni. Zaydayre utalt vele. Kérdőn nézett Zalánra. A fiú nem tudta, hogy a másik követte-e őt, de mosolyogva a fejét rázta.
 - Nem kell paráznod tőle sem. Ugye Zay? - mondta halkan remélve, hogy a lány hallótávolságon belül van.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 23. 23:38 Ugrás a poszthoz

Autumn

  Fejét kissé oldalradöntötte, úgy nézte a lányt, ahogy fordul egyet. Nem úgy volt öltözve, mint aki célirányosan a kviddicspályára készült volna. De nem is úgy, mint aki tanításra. Szeme egy pillanatig még elidőzött a vállain, majd tekintetével a szemeit kezdte el keresni.
 - Igen, mondjuk azt, hogy ahhoz az ajtóhoz erő kellett - nem tudta rendesen elfojtani feltörő nevetését, hangos kacagása visszhangot vert a kihalt lelátók reggeli ködbe vesző során.
 Aztán meghallotta, ahogy a lány heccelni kezdi őt. Autumn akkor még nem tudhatta, de ennyi tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Zalánban meginduljon valami. És ehhez nem kellett különösebben provokálni őt. Főleg nem neki. A változás az arcán egy szempillantás alatt ment végbe. A nevetés elhalt, átszellemülten fújta ki a maradék levegőt az ajkai között, úgy fúrta tekintetét a lány barna szemeibe.
 Az egész egy másodperc volt. Két kézzel markolt rá a nyélre, hogy új irányt adjon meg a járműnek. Ami egyenesen Autumn Rue volt. Ráhajolt a seprűre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjon felgyorsulni, hiszen így tudta legkönnyebben és a leghatásosabban kivitelezni a következő mozdulatsort. Csak remélni tudta, hogy a másik nem mozdul meg, bár nem sok ideje volt reagálni rá. Bizonyítani akart. Hogy a lánynak, vagy inkább magának, azt ő maga sem tudta még eldönteni.
 Ha csak egyenesen ült volna a seprűn, akkor annak bizony karambol lett volna a vége. De az utolsó két méternél korrigált a irányon, minimálisan felfelé emelkedett, miközben egész testével balra dőlt, hogy átfordulhasson fejjel lefelé. Arcuk csak pár centivel súrolta egymást oldalról, a lendület elég volt ahhoz, hogy a fiú visszapördüljön ülő állásba és elkerüljék az ütközést.
 Zalánban felszabadult az adrenalin, úgy fordult vissza a pálya közepe felé. Ha Autumn nem nézett hátra, akkor csak annyit láthatott, hogy megint elsuhan valaki mellette, immár a seprűn állva. Ezt csak az utóbbi pár évben tanulta meg, amikor is a Hollósi família mellé egy napon muglik költöztek. Volt egy vele egyidős fiú, akinek a kedvenc elfoglaltsága az úgynevezett "gördeszkázás" volt. Zalán sokat tanulmányozta ezt a hobbit. És nem kellett sok hozzá, hogy megtetszen neki is. De kombinálni a mozdulatokat a seprűlovaglással... Na az volt az igazi tömör gyönyör számára.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 23. 23:39
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 24. 11:16 Ugrás a poszthoz

Zay

Hátrafordult, sűrű pislogások közepette, mert fogalma sem volt, hogy Zayday mitől jött úgy zavarba. Nem volt mindig annyi esze, hogy mögöttes jelentést fedezzen fel egy egyszerű mondatban. Homlokát ráncolta, szemöldökét elgondolkodón összevonta, de ettől sem lett okosabb. Végül ráhagyta a lányra a dolgot és visszavette a szót tőle.
 - Mondd, te tudsz valamit arról, mi lett a szarkatollal?
 A lány úgy szorította magához a táskáját, mintha az bombabiztos pajzsként szolgálna bármi és bárki ellen. Odahajolt a fiúhoz és suttogva mondta ki azt, amit Zalán már sejteni kezdett.
 - Elvették.
 - Elvették? - ismételte értetlenül - És te láttad?
 A rellonos gólya válaszképp csak bólogatni tudott.
 - És... nem akarod esetleg elmondani, kik voltak azok? - kérdezett vissza. Érezni lehetett a hangjában egy csepp türelmetlenséget. Olyan közel volt már a megoldáshoz. A másik ahelyett, hogy megint egyszerűen kimondta volna, mutogatni próbált. Egyenesen Zalán mellkasára célzott mutatóujjával - Nem értem - vallota be végül a fiú, majd tanácstalanul nézett Zaydayre - Aki elvette... az én vagyok? Vagy olyan mint én? Mégis miben olyan, mint én?
 
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 25. 16:32 Ugrás a poszthoz

Zayday

- Nem, dehogy is... Vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne ikertestvérem. - mondta gyorsan fejét rázva. Csak egy húga volt, de néha azt is bőven elégnek találta. Szó se róla, odáig volt Fanniért, de még sokszor Zalánnál is energikusabbnak és hangosabbnak bizonyult otthon, amit már csak az igazán erős idegzetű, kemény veteránok (értsd: Hollósi szülők) tudtak elviselni. Amikor Fanni megtudta, hogy a bátyja eljön Bagolykőre, teljesen odavolt és minden létező alkalmat megragadott, hogy addig nyúzza még otthon a bátyját, amíg lehetősége van rá.  Visszagondolván minderre, eleresztett egy kósza mosolyt. Viszont Zayday következő tippje kizökkentette őt az addigi merengéséből.
 - Kimondtad azt, amitől tartottam. Tényleg így volt? Más levitások vették el?
 A lány egyetlen bólintással adott bizonyosságot Zalánéknak, majd sietős léptekkel megkerülte őket és elviharzott. Úgy érezte, ezzel mindent elmondott.
 - Oké. - húzta ki magát a fiú, majd karjait összefonta maga előtt - Hát nagyon reméltem, hogy csak simán elhagytam. De... most mégis mi a fenét csináljak? Kérjem vissza? Vagy csak úgy vegyem el? - Zalán nem volt a híve az erőszaknak és sosem volt még olyan helyzetben, hogy konfrontálódnia kellett volna úgy bárkivel. Na jó, a húgát kivéve, de a harc az utolsó kondéros kekszért mégiscsak más kategóriába sorolható.
 - Köszönöm, hogy segítettél. - fordult végül Zayday felé. Bár az imént hangosan gondolkodott, egyáltalán nem volt szándéka belerángatni szegény lányt a szarkatoll vadászatának következő szakaszába - De azt hiszem... - nem akarta lerázni őt, de nem volt bőr a képén azt sem kérni, hogy segítsen neki a továbbiakban is. Hiszen csak most ismerte meg őt. Nem tudta befejezni a mondatot, inkább hagyta, hogy a lány saját belátása szerint maradjon ott, vagy köszönjön el tőle. Minden esetre örült volna annak, ha legalább ott áll valaki mellette, amikor szembekerül a tolvajokkal.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 25. 16:33
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 25. 21:57 Ugrás a poszthoz

Móric

  Lila füstfelhő csapott fel Zalán arcába, amikor a knarl tüskéket beledobta az üstbe. Annyira béna volt, hogy még le is tüdőzte az egészet. Levágott egy undorodó pofát is, ami erősen tükrözte a lila füst milyenségét. Megkapaszkodott az asztal szélében, de ez nem segített megelőzni azt, hogy ne roggyon térdre sűrű köhögések közepette. Nevetséges vagy.
 Hát így jár az a címeres barom, aki végigaludja a bájitaltan órákat. Utána szenvedhet egyedül vele, hogy a saját kárán tanuljon meg mindent. Nem azért, Zalán igenis élvezte a bájitaltant... Csak azt nem, hogy fényes nappal tarják azt. Az utolsó két órából semmi nem maradt meg neki és habár a beadandókat mindig jóra írja meg (nyilván, mert azt is éjjel csinálja), ha a tettek mezejére kell lépni, nagy rá az esély, hogy el fog bukni.
 - Te jószagú griffgané... - prüszkölte esetlenül. Hangjából ki lehetett találni, mennyire volt kedve ehhez az egészhez. De ezzel ígysem-úgysem tudott volna éjszaka foglalkozni. Nem maradt más választása, most kell gyakorolnia, ha jó jegyet akar bájitaltanból.
 Megpróbált talpra kászálódni. Már sikerült felkönyökölnie az asztalra, amikor meglátta, hogy valaki bámul rá az ajtóból. Vagy valakik? Mert hogy kettőt látott. Valószínű csak a mellékhatások... Amikor kicsit kitisztult a látása, látta, hogy egy rellonos srác az. Nem ismerte fel őt. Bár ebben a pillanatban aztán Autumn Rue is eléállhatott volna, őt sem biztos, hogy be tudta volna azonosítani. Hunyorogva pislogott hát a másik irányába.
 - Végülis csak a tüdőm horpadt be, de köszi a kérdést... Jól vagyok - hörögte, miközben megkísérelt rendesen lábra állni.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 25. 22:30
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 26. 09:53 Ugrás a poszthoz

Én már rég itt tartanék a helyedben, egy hős vagy.

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 27. 00:42 Ugrás a poszthoz

Autumn

   Megtett pár ívet még, mintha csak a szélben szörfözne. Egyszer sikerült is megpördítenie a lába alatt a seprűt, mint egy propellert, bár kicsit bénán nyerte vissza az egyensúlyát utána. Tudott egyet s mást, de a kecsesség fogalma, ami az igazán jó légtornászokat jellemezte, távol állt tőle. Jobban szeretett kísérletezni új mozdulatokkal mint a tökéletességig csiszolni egy szegényesebb repertoárt. Utcai stílus, ahogy mondaná.
 Amikor hátrafordult, észrevette, hogy Autumn megtapsolta őt. Nem gyakran látott ilyet sem. Legtöbbször apja, vagy nagyapja kurjongatását hallgathatta a földről, valahányszor valami újat mutatott nekik; vagy azt, ahogy az anyja halálraváltan sikoltozott utána, hogy szálljon végre le azzal a nyamvadt seprűvel. Egy szerény mosollyal bámult le a lábára, amivel előrébb lépett egyet, hogy áthelyeződjön a súlypontja, s úgy kezdett aláereszkedni.
 Amikor már kicsit több, mint egy méter választotta el őt a földtől, lecsúszdázott a nyélről, úgy állt a lány elé. Haját össze-vissza kócolta a szél, és bár a szemén is látszott kicsit, hogy kialvatlan volt, most lényegesen jobb színben mutatkozott, mint legutóbb. A lány szavai annyira nem hozták zavarba, mindinkább a kacsintás, amiről Zalán végül meggyőzte magát, hogy csak beképzelte.
 - Amit azt illeti, nem kviddicsezem. A gyors- vagy esetleg az akadályrepülés menne még talán versenyszerűen, de... de nem is tudom... - amilyen magabiztos volt az égben, most annyira érezte esetlennek magát, ahogy magyarázott. Nem tudta igazából, miért nem csinálta ezt soha verseny szinten. Vagyis az egyik okot tudta: az édesanyja foggal-körömmel harcolt az ellen, hogy a fia ilyen jellegű extrém sportot űzzön, pláne hogy ebből építsen karriert. - A kviddics nem lenne az én asztalom, ez a lényeg. Ettől függetlenül támogatom a kéket, jól állna neked. A "Kék Főnix" - kezével gesztikulált, mintha csak megjelent volna a lány feje felett ékes felirattal a művésznév. Lényegesen előkelőbbnek találta, mint "a lány, aki nyakig merült el a feketemágia bugyraiban" nevezetűt, amit a pletykás évfolyamtársaitól hallott. Bár azért furdalta még az oldalát a kíváncsiság Autumn Rue igaz történetét illetően, úgy érezte, több bizalom kell ahhoz kettejük között, hogy erről beszélgetni tudjanak. Nem akarta, hogy megint kiverje a biztosítékot nála egy egyszerű kérdéssel. Egyelőre az a tudat elég volt neki, hogy Autumn nem fogja felajánlani semmilyen belsőszervét a sötét erőknek... legalábbis belátható időn belül.
 - Nem tévesztetted el kicsit az irányt? - kérdezte tettetett tudálékossággal a hangjában. Ujjával az iskola felé mutatott, de a tekintetét nem vette le a másikról - Tudod, a kastély arra van. Vagy te is akartál repülni egy kört, hogy lenyűgözz? - Zalán felemelte a Kométát és viccelődve Autumn felé nyújtotta azt.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 27. 01:21
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 27. 01:12 Ugrás a poszthoz

Móric

Amikor sikerült végre összekaparnia magát a földről, értetlenül kezdte el lapozgatni a tankönyvét. Még imbolygott kicsit, de már meggyőzte magát arról, hogy egy kaparó toroknál nem fog több mellékhatással találkozni a nap hátralevő részében.
 - Altatóital... kéne, hogy legyen. - Amíg a srác Zalán üstjének tartalmát tanulmányozta, addig ő végigfuttatta ujját az említett bájital receptjén. Lapozott egyet. Knarl tüske. Furcsállta is, hogy az alapanyaglistán nem szerepelt, de a leírás már tartalmazta. De hát...
 Ujjaival idegesen játszadozni kezdett a lap sarkával, ami épp a kezében volt. Már majdnem a recept végénél tartott, amikor észrevette, hogy a szóbanforgó lap nem egy volt, hanem kettő. Megütközve bámult az összeragadt oldalakra és idegesen választotta szét azokat, hogy megnézze, mi rejtőzik rajtuk. Nyilván az altatóital receptjének a vége. És egy Kenőcs mágikus kelésekre nevű bekezdés eleje.
 Amatőr idiótának érezte magát. Mert hát az volt. Kezével a halántékát kezdte masszírozni, amikor meghallotta a zacskó zörgését. Értetlenül bámult a másikra. Talán ő nem érezte, milyen bűzt áraszt a kotyvaléka? Kinek van gyomra ilyenkor rágcsálnivalóhoz? Aztán belegondolt, hogy a csoki legalább egy kicsit javítani tudna kudarcérzetén. Márha meg tudná enni anélkül, hogy köhögőgörcs törne rá megint. Szó nélkül túrt bele a zacskóba, majd ujjai közt kezdte el forgatni az édességet. Egy biccentéssel azért jelet adott annak, hogy hálás, amiért megkínálták. Felült az asztala üres sarkára, úgy folytatta néma küzdelmét a csokidarabbal történő szemezésnek. Nem merte hangosan kimondani, hogy mire jött rá a bájitalát illetően, de valószínű a másik már kitalálhatta, mi volt a gond forrása.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 28. 00:55 Ugrás a poszthoz

Teddy


  - Az... szuper - hagyta rá Zalán. Nem kellett sok hozzá, hogy rájöjjön: ezen a délutánon minden bizonnyal jobban el fog fáradni szellemileg, mint fizikailag. - Összességében tökéletes a hasonlatod! - kapott a szón és menet közben hátranézett, úgy magyarázott. - Ha bízol a seprűd képességeiben, határozott vagy és kitartó, akkor kicsi az esély arra, hogy ledobjon magáról. Mint a lovak. Azt leszámítva, hogy ez sokkal, de sokkal királyabb.
  Arcán már attól mosoly terült szét, hogy mesélt az érzésről. Hát még amikor fent van a levegőben! - Mit nem lehet inkább csinálni vele? A határ konkrétan az ég, ember!
  Zalán a kelleténél kicsit nagyobb beleéléssel tépte fel a seprűtároló ajtaját. Szerencsére tudta, hogy mit kell keresnie és mi az, amit messze ajánlott volt kerülniük. A Kométát odatartotta Teddynek azzal a szándékkal, hogy fogja meg azt neki, amíg ő előtúr valami használható járgányt. Nem telt sok időbe, egy pókhálókkal erősen benőtt sarokból előhúzott egy seprűt, amit alkalmasnak vélt - Koszlott vacak? Nem tűnsz olyannak, mint akit ennyire érdekelnek a külsőségek, Teddy. - Az utolsó szónál egy kihívó pillantást küldött a fiú felé, majd kezébe nyomott egy Hullócsillagot. A seprű amellett, hogy ősréginek tűnt, erősen tükrözte előző tulaja milyenségét: egy rózsaszín masni virított a seprűnyélen, ami úgy látszott, nem szándékozott annyira elkopni, mint a lakk a fán. - Vagy tévedek?
  Továbbindultak az ötözők felé. Eldöntötte, hogyha a fiúra nem is lehet ráerőltetni valami alkalmasabb öltözéket, legalább egy bukósisakot megkísérel ráadni - Hívhatsz Zalánnak, kedves tanítványom. - állta a másik pillantását, miközben határozottan fogott kezet vele az öltöző ajtajában.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 28. 01:47
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 28. 16:43 Ugrás a poszthoz

Teddy

   Zalán tudta, hogy az emberek előítéleteinek súlya nem egy iskolatársának nyomja a vállát, de a miértekre nem talált még választ. Igaz, Teddy furának tűnt, de... mindenki az valamilyen módon, nem igaz? Miért kéne ebből problémát csinálni? Szinte biztos volt abban, hogy őt is nézték már bolondnak, amikor leállt eszmecserét folytatni a bagolykövi portrékkal, vagy éppen fura pofákat vágva jegyzetel a könyvtárban. Ezen gondolkodott, miközben átöltözött, majd kivett az egyik szekrényből egy pár láb- és karvédőt. Szemüvegét egyelőre csak a nyakába akasztotta. Újdonsült tanítványa kezébe nyomott egy sisakot is. Elégedetten bólintott, amikor látta, hogy annak nincs különösebben ellenére.
 Épphogy már megszokta Zayday Zalizását, megkapta legújabb becenevét. Szemöldöke az égbe szökött a Zazi mester hallatán, ajkait kissé összepréselte, nem akart túlságosan elvigyorodni, nehogy a reakcióján felbátorodva még extrémebb ötletei támadjanak Teddynek. Mire felfogta a srác következő mondatát, az már rongyolt is a pálya közepe felé - Mi az, hogy már...? - motyogta megütközve, úgy futott utána. Amikor behozta a röpke döbbenettől keletkezett lemaradását, megpróbált válaszolni Teddy kérdésére.
 - Úgy érted, hogy kviddicsezem-e? - Nyilván nem arra gondolt, hogy trombitálsz-e vele, te ütődött. - Nem mondanám, nem. Inkább szólóban nyomom. Miért, szeretnél megtanulni kviddicsezni is?
 Amikor Zalán úgy érezte, megtalálták a jó placcot a felszálláshoz, megtorpant. Beállt Teddy elé. Megfordította a seprűjét, hogy a cirokrésze legyen nekik szemmagasságban. - Látod ezt? - kérdezte a lábtartóra mutatva, amit meg is kocogtatott, hogy egyértelmű legyen - Ez lesz ma a legjobb barátod. Ezzel nem fogsz csak úgy lecsúszni meg dülöngélni. Ahogy láttam, nem igazán használtad, amikor csináltad azt a... azt az izét. - Akármennyire is próbálkozott, nem tudott szebb nevet adni a gyerek mutatványának.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 28. 17:37
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 28. 18:34 Ugrás a poszthoz

Médi

  - Hű. Mindig irigyeltem azokat, akik fordítómágia nélkül is beszélnek idegen nyelveket - mondta Zalán egy elismerő pillantás kíséretében. - Én nem igazán tudok franciául. Ami azt illeti, más nyelven sem - ismerte el tarkóját masszírozva. Tudott egyet s mást, de sosem hozták úgy a körülmények, hogy szüksége legyen ilyesmire. Médi utóbbi megjegyzésén csak mosolyogni tudott. Bár nem ismerte még annyira őt, nem lepődött meg, hogy a lánynak már volt valakije. Aranyosnak találta, hogy ennyi energiát fektet egy ilyen jellegű gesztusba. - Biztos vagyok benne, hogy a barátod értékelni fogja. Csak nem a Beauxbatons Akadémián tanul?
 A lány kérdése elgondolkodtatta egy pillanatra. Lábával hintázni kezdett; látszott, hogy nem tud megmaradni egy helyben. Efféle kényszercselekvéseken gyakran rajta lehetett kapni, nem is kellett különösebben figyelni rá. Csak remélni tudta, hogy nem idegesíti vele a másikat.
 - Egyértelműen a szabadságérzet. Odafent senki nem tudja megmondani, mit csinálj. - vont vállat végül. Azt már nem merte hozzátenni, hogy az adrenalin sem egy utolsó faktor a repülést illetően. Nem tudott betelni az érzéssel, amikor a pulzusa az egekbe száll, a színek elmosódnak, és az egyetlen hang, amit nem fúj el a menetszél, az a saját szívverése, ahogy lüktet a fülében. - Ki ne élvezné a korlátok nélküli létet?
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 28. 22:08 Ugrás a poszthoz

Lili

  Egyszer megbeszélték Zentével, hogy tartanak valamikor egy ultrafárasztó, minden izmot megmozgató délutánt. Nem mintha annyi izom lenne rajtuk, de hát mindent el kell valahol kezdeni. Aztán egy nap biztos lesz valami eredménye. Egyik nap, amikor kinézett az ablakon, szakadó nyári záport látott. A kviddicspályán tervezett szokásos köreit el kellett halasztania. Kapott volna az alkalmon, hogy tegyen egy látogatást az erőnlét termében újdonsült barátjával, de úgy tűnt, valami dolga akadt másutt, mert nem találta Zentét a Levita körletében. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy egyedül menjen el edzeni, de azért mégiscsak jól esett volna egy másik szfinx társaságában tölteni a délutánt.
 Zalán arra alkalmas öltözékben állított be a terembe. Ritkán van rajta futócipő, repüléshez mindig csizmát húz. Különösen könnyűnek érezte így a lábfejét, amit nem tartott akkora hátránynak. Amint ezen a tényen túltette magát, meglepetten konstatálta, hogy az erőnlét terme majdhogynem üres volt. Csupán pár diák döntött úgy aznap, hogy ott tölti a szabadidejét, ami érthetetlen volt számára, hiszen kint szakadt az eső. Hol van akkor mindenki?
 Kíváncsian mérte fel a terepet, azt sem tudta, mihez fogjon hozzá először. Valószínűnek tartotta, hogy a szobára valamiféle tértágító bűbájt is rásóztak, mert itt aztán volt minden. Úgy döntött végül, hogy keres magának egy szabad placcot, ahol békességben nekiállhat nyújtani. Karok lábak, nyak, törzs. Ahogy végigért minden darabján, elkezdett pár lasabb kört kocogni az egyik kijelölt pályarészen. Amikor ezen is túl volt, sanda pillantást vetett a súlyzókra. Amikor saját magát kellett megtartania a seprűn, nem kellett félteni őt, ettől függetlenül nem volt különösebben izommal megáldva a gyerek. Mindenképp szeretett volna változtatni ezen, amióta meglátta, milyen bicepszei vannak a házvezetőjüknek. Persze, a levita nem a nyers erőről volt híres... de attól még kár tagadni, hogy jól néz ki, ha nem két kis ropi van a karja helyén.
 A fiú sóhajtott egyet, majd kíváncsian pislogott körbe, hogy vajon más is súlyemelésre vetemedett-e rajta kívül.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 28. 23:35 Ugrás a poszthoz

Lili

Először megkönnyebbült, hogy valaki hozzászólt. Halvány lila fogalma nem volt arról, hogy mit kezdjen egy súlyzóval. Ha nagyon mozgásigénye volt, de nem volt opció a seprű, akkor csak szimplán futott. Még otthon pár mugli szomszédja megismertette vele a futballt, amit eléggé élvezett, de hát ahhoz sem igazán kellett a keze.
 - Ezt jó tudni. Jó humorérzéke lehetett az illetőnek. - morogta maga elé. Utána mérte csak fel, ki szólította meg. De hát ő ismeri ezt a lányt! Egy csomószor látta őt a nagyteremben az asztaluknál, meg a klubhelyiségükben is. Ha az emlékezete nem csalt, mások Lilinek szólították őt... Sőt! Ez utóbbira nem mert volna megesküdni, de mintha őt látta volna egyik nap a kviddicspályára vonulni, kezében seprűvel, amikor ő éppen jött vissza a kastélyba.
 - Nem gondoltam, hogy fogok itt más szfinxet találni. De ne értsd félre, kellemes meglepetés. Csak hát tudod... Nem a fittségükről ismertek a kékek. - vallotta be mosolyogva. Legtöbbjüknek tényleg volt egy olyan oldala, amelyik ki sem mozdulna a kényelmes vackából, csak ha valamiféle édességgel vagy valami érdekes olvasmány ígéretével próbálják kicsalni onnan. Másrészről tele voltak művészekkel, akiket a kreativitás és a változás éltet. És mi más a sport, ha nem egyfajta művészet?
 - Ami azt illeti, szerintem jobban is értesz ehhez, mint én. Mondd csak, te mégis milyen súlyt ajánlanál egy ilyen vézna karhoz? - kérdezte teljes természetességgel, mert tökéletesen tisztában volt a hiányosságaival és egyáltalán nem szégyellte. Az utóbbi évben rengeteget nőtt és nyúlt is.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 29. 17:16 Ugrás a poszthoz

Lili

- Nem lenne szerencsés, ha összetörnéd magad. Anélkül is lehetsz teljes értékűen kék - mondta gyorsan fejét ingatva. Habár mosolygott, nem szerette, ha valaki azzal viccelődik, hogy baj éri őt. Álmodott eleget ilyen szituációkról. Már a gondolattól is kissé libabőrös lett a karja. Persze tudta, hogy a sport valamiképpen erről szól. Esni, kelni kell benne. Sokmindent tényleg csak a saját károdon tudsz benne megtapasztalni.
 - Zalán - vigyorogva lepacsizott Lilivel, miután sűrű bólogatások közepette megpróbálta bedolgozni az új információkat. Valami könnyebbel kell kezdeni. Valami könnyebbel, valami... Ahh, megvan!
 Odalépett az állványhoz, amin egy csomó 2-3 kilós súlyzó volt. Lányos döntésnek tűnhetett ilyen cuccokat kézbevenni, de hát Lili mondatai egészen ésszerűnek tűntek, kár lett volna nem megfogadni a tanácsát. Azért kérdőn nézett rá, miközben rámutatott az egyik darabra, biztos, ami biztos.
 Amikor meggyőződött róla, hogy megtalálta a megfelelőt, magához vette azt. Olyan súlynak tűnt, mint ami rá is volt írva. Viszont amikor már a párját próbálta felemelni, Zalán szemöldöke magasba szökött a meglepetéstől. Az meg sem akart mozdulni. Mintha csak odaragasztották volna az állványhoz. Muszáj volt leraknia a kezében lévő súlyt, mert most már kíváncsi volt, mégis mennyi erő kell ahhoz a nyavajás, látszólag három kilós darabnak, hogy elmozdítsa.
 - Te most szórakozol velem, ugye? - hebegte értetlenül. Az utolsó rántásnál Zalán majdnem hanyatt is esett. Inkább felhagyott a küzdelemmel, mert az egész értelmetlen volt - Nem vicceltél - bukott ki végül belőle a konklúzió.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 29. 22:52 Ugrás a poszthoz

Teddy


- Kitámasztani... Csak a falnak kell dönteni, aztán viszlát. - Zalán prüszkölve nevetett fel. Tudta, hogy nem lesz ez könnyű menet, de Teddy válaszát kifejezetten szórakoztatónak találta. Ismerte a bicikli fogalmát, mert édesanyjának is volt egy darabja otthon, de nem gondolta volna, hogy ezt a két járművet valaha valaki egy lapon fogja említeni. Most már teljesen biztos volt abban, hogy a fiú vele szemben mugliszületésű. Hogy ez a felfedezés megkönnyíti bármiben a dolgát? Nem, nem igazán.
 - A barátod leszek, ha túléled nyílt törés és agyrázkódás nélkül a délutánt. Azért van egy szint, amit meg kell ugrani - viccelődött Zalán. - Nem, ez kifejezetten arra való, hogy egyenesbe maradj meg a lábaddal is besegíts az irányításba. Meg az sem uccsó, hogy így nem töröd agyon a cuccot középen. - párnázó bűbáj ide vagy oda, kellett az a lábtartó a srácoknak.
 - Na jó, próbálj csak simán lebegni vele úgy, hogy kitámasztod a lábadat benne. Csak próbálj nem elrepülni vele, ne hajolj rá, ne döntsd be a nyelét, mert akkor megindul - tanácsolta. Álló helyzetből csak nem tud lefordulni... ugye? Most már tudta, hogy Teddy nem túl nagy rajongója a szabályoknak, de a fizika törvényeivel is ennyire hadilábon áll, mint a sporttal?
 Látszott Zalánon, hogy a fiú műsorából merített tapasztalatok alapján már készült arra, hogy esés lesz ennek a vége. Válla kicsit megfeszült, de azért bíztató pillantást küldött Teddy felé.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 30. 09:06
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 30. 12:14 Ugrás a poszthoz

Lili

  - Mert nem tudják, hogy a legfőbb védjegyünk nem teljesen a tudás iránti vágy, hanem annak visszaforgatása valami... kreatívba. Nem feltétlenül kell ahhoz bölcsnek lenni. - maga is meglepődött, hogy elkezdett ezen filozofálni. Bár szavainak nagy részét még nagymamája adta a szájába, akivel nem egyszer folytattak régen ilyen jellegű beszélgetéseket. Kicsit hiányzott is neki. - Mármint nézz rám! Úgy nézek ki, mint aki a bölcsességéről ismert? - mutatott végig magán, miután sikerült teljesen visszanyernie egyensúlyát.
 Szemei elkerekedtek, amikor Lili tett egy kiegészítést a súlyzókra vonatkozóan. Nyelt egyet, majd ellépett az állványtól. Úgy érezte, egyelőre letudta ezzel súlyemelő karrierjét. - Őszintén szólva, inkább máshogy repülnék. - a lány másik ötletét sokkal szimpatikusabbnak találta. Bár jó régen volt már, hogy fekvőtámaszra adta volna a fejét, sokkal biztonságosabbnak találta, mint eredeti tervét. Majd Zentével kísérleteznek máskor a súlyzókkal.
 - Mégis mennyi az a tök sok? - hangja kissé kihívó volt, de közben játékos, úgy pillantott le Lilire.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 20:28
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 31. 16:25 Ugrás a poszthoz

Móric

Csendben tűrte, ahogy kiröhögik. Megérdemelte. Gyorsan betömte a csokit, mintha annak varázsereje lenne és vissza tudná csinálni vele az egész hóbelebancot. Majd amikor meglátta, hogy a fiú összecsapja két kezét, felpillantott rá teli pofazacskóval. Értetlensége nem hagyott alább, sőt. Ki ez a srác? Jól értette, hogy segíteni akar neki?
 - Egy kevdő fintű bájipallal sfak nem le'et gyújtogatni... ugye nem? - még mindig tele volt a szája, úgy beszélt. Amikor a másik megemlítette, hogy késésben van, Zalán gyors lenyelte a falatot, hogy érteni is lehessen, amit mondd - Ha elkésel, akkor miért...
 Beléfojtották a szót egy intéssel. Amúgy is elhallgatott volna a szerkezet láttán, amit a fiú a zsebéből halászott elő. Tudta, hogy vannak fiatalok, akiknél divat mostanában megbűvölni mugli tinédzserek használati tárgyait, de ez a ketyere túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy Zalán kitalálja, mégis mire való. Sűrű pislogások közepette bólintott egyet, amikor biztossá vált, hogy adódott egy segítő keze.
 - Hát jó. - leugrott az asztalról és megint maga elé húzta a tankönyvet. - Macskagyökér. Levendulavirág, futóféreg nyálka. Standard bájitalkeverék... Szerinted ki tudjuk javítani ezt, vagy kezdjek egy újat? - Kételkedve pislogott félresikerült munkájára.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 31. 23:15
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. július 31. 23:12 Ugrás a poszthoz

Zay

  Zaydaynek igaza volt. Lassan visszamehetne ő is a körletébe. Este talán rákérdez azoknál a levitásoknál, hogy nem kaphatná-e csak simán vissza, amit elvettek tőle. Mondjuk nem sok esélyt látott rá, hogy csak úgy boldogan, bérmentve visszaszolgáltatják a szarkatollat. Hiszen a rellonos lány is egészen meg volt rémülve, pedig aztán rájuk ez annyira nem jellemző.
 Bólintott a másik utolsó mondataira. Bettit már ismerte,jó ötletnek tűnt a segítségét kérnie, bár nem akart belerángatni senkit egy ilyen gyerekes dolgok szülte konfliktusba. Még elválik, hogy lesz. Nem akart azért sokáig várni, nem volt ínyére az ötlet, hogy kabala nélkül repüljön. Még az is lehet, hogy simán megpróbálja visszalopni. Abból mégis mi baj történhet?
 - Részemről a szerencse, kedves Zay - válaszolta, arcára pedig mosoly kúszott. Amellett, hogy elvesztett valamit, szert tett egy új, kedves ismerősre. Remélhetőleg jövőbeli barátra. Boldogan fogadta Zay ajánlatát, hogy menjenek együtt egy darabig. Örült, hogy most kivételesen nem neki kellett annyit beszélnie, de még szoknia kellett a lány ilyesfajta közvetlenségét. Már nem is tűnt olyan borzasztónak ez a nap.

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 1. 04:10 Ugrás a poszthoz

Autumn


  Hirtelen a homlokához kapott. - Szent szalamandra! Ha előbb megtudom, hogy lányok fognak heverni a lábam előtt tőle, már rég neveztem volna gyorsulásira. Egyből kettőre is!
 Nem tudta teljesen uralni az arcizmait, egy kiadós nevetés készült előtörni belőle. Már magát az ötletet is nevetségesnek találta. Nem hitte volna, hogy ezzel bárkit le lehet nyűgözni. Persze, előfordulhat, hogy most sikerült. Kivételes alkalom. De hát Autumn sokkal idősebb volt hozzá képest, valószínű hogy csak bíztatásképp mondta neki mindezt. - Azért köszönöm - tette hozzá mosolyogva.
 - Nem mondtam, hogy ez nem áll jól. Ilyet is találnál a méretemben? - viccelődött.
 Alig pár pillanattal később annak volt szemtanúja, hogy a lány nagy komolyan eltolta a heccből nyújtott Kométát. Értetlenül hajolt le hozzá, amikor mondani akart neki még valamit. Egyszer csak megérezte a lány illatát. Nem tudta igazából mihez hasonlítani, csak annyit tudott biztosan, hogy amíg érezte, nem volt könnyű odafigyelni arra, amit mondott. Zalán felegyenesedett, szemei elkerekedtek, amikor fülébe jutott a nagy titok.
 - Hát ha nincs kedved repülni, akkor már nekem sem. Ebben az esetben engedd meg kérlek, hogy felkísérjelek a suliig. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam késnél el. - teátrálisan kezét nyújtotta a lánynak, mintha csak táncolni kérné fel őt.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 04:13
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 1. 20:16 Ugrás a poszthoz

Lili


Megmosolyogta Lili elmélkedését a bölcsesség mibenlétéről. Amikor már a fogakról beszélt, muszáj volt nevetnie is. Alig egy perce ismerte a lányt, de a jókedv már most garantált volt mellette.
 - Talán kviddicsezel? - kérdezte érdeklődve. Idáig ezt a kérdést pont hogy neki szegezte minden ember, amikor megtudták, hogy szeret repülni - Bár ahogy hallottam, annyira nem népszerű mostanában a bagolyköviek körében. Hogyhogy nem találkoztunk még össze a pályán? - tette hozzá gyorsan.
 Zalán egyik lábáról a másikra nehezedett, úgy pislogott Lilire. Ötven fekvőtámasz? Annyi biztos nekem is menne! Na lássuk! Mivel úgy találta, hogy a lányt nem zavarja a társasága, mellészegődött és felvette a helyes pozíciót. Egy csomó kérdés merült fel a fejében a másik szfinxet illetően, de egyelőre nem akarta megzavarni őt a koncentrálásban. Biztosan lesz még lehetősége feltenni őket a későbbiekben.
 Megpróbálkozott az első fekvőtámasszal. Hahhh! Sima liba! Legalábbis ezt gondolta akkor még. Egészen az ötödik fekvőtámaszig. Ott azért oldalrapillantott, mintha csak egy versenyen volna. Nem tudta, hogy Lili mennyinél tart, de akármennyinél is, rajta egyelőre meg sem látszott. Zalán kezei már enyhén remegni kezdtek, úgy próbálta folytatni.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 20:32
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 3. 23:23 Ugrás a poszthoz

Teddy


  Amikor Teddy ugrándozni kezdett, egy röpke gondolat akarva-akaratlanul átfutott az agyán. Most még itthagyhatod. Még elfuthatsz. De hát abban hol a kihívás? A fiú szemöldöke a magasba szökött, de nem úgy látszott, mint aki futásra adná a fejét.
 - Most aztán megnyugtattál - mosolygott Zalán, reflektálva ezzel Teddy nyaktörős megjegyzésére - Nem kell berúgni. Lábbal döntesz, kézzel kanyarodsz. Ha ráhajolsz, elindul.
 Türelmesen megvárta, amíg tanítványa ráül a járgányra. Eleresztette a füle mellett a megjegyzést, hogy mennyire kényelmes az a seprű. Őszinte meglepettséggel figyelte, hogy minden eddigi tanácsát és utasítását betartották.
 - Nem rossz. Egyáltalán nem rossz - mondta kis elismeréssel a hangjában. Mondjuk ahhoz képest, amit először látott, minden jobbnak tűnt. Nem merte azért agyondicsérni, mert a neheze még hátravolt. Ő még várt a felszállással kicsit, inkább azt figyelte, mit fog alakítani Teddy.
 - Jó, próbálj meg csak pörögni vele - bólintott vigyorogva. - De akkor szoríts rá erősen a nyélre és csak azt fordítsd, lábbal csak kapaszkodj, ne irányítsd! Kíváncsi vagyok, meddig bírod rajta - Legroszabb esetben elszédül és lefordul. De hát ilyen magasságban még nem féltette Teddyt. Már bizonyította, hogy nem törik olyan könnyen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 11:57
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 4. 03:19 Ugrás a poszthoz

Autumn

Egy pillanatra arca komolyság vonásait öltötte magára. A nevetőráncok kisimultak, tekintete tiszta volt és mélyreható. Te nem tudnál elrontani semmit sem.
 - Te nem rontottál el semmit sem. - hangja halk volt, de tisztán érthető. A momentum amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el, amikor Autumn keze az övével találkozott. Első alkalommal nem volt felkészülve az érintésekre, de tudta, hogy ez a lány természetének velejárója és nem kell félni tőle.
 - Nem, nem igazán - Zalán tett pár lépést, ez idő alatt fogása egyre határozottabb lett, ujjai szorosabban fonódtak a másik csuklójára. Mintha meg akart volna győzőni arról, hogy még akkor se tudjon ellépni tőle, ha annak ez ténylegesen szándékában áll.
 Először úgy nézett ki, mintha csak táncolni akarna vele, megpróbálta megperdíteni őt. Ha ebben a mozdulatban még meg is volt a lány lélekjelenléte, a pördülés végénél a combja már a Kométa nyelébe ütközhetett, amit Zalán már repülésre készen tartott a másik kezében. - Mivel kapaszkodsz, ha fogod a kezem?
 Lábát egy pillanat alatt vetette át a seprűn Autumn mögött, úgy kísérelt meg elindulni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 4. 03:20
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 7. 10:18 Ugrás a poszthoz

Lili


  Fogait összeszorítva próbálta először minden energiáját abba ölni, hogy ne látszódjon rajta, hogy a fekvőtámasz kezdi kikészíteni őt. De muszáj volt ezt az energiát is egy idő után abba forgatni, hogy megtartsa magát a karjaival. Megrökönyödve konstatálta, hogy Lili tényleg olyan edzett, mint amilyennek látszott és mondta magát.
 Amikor már a tizedik támasszal szenvedett, eldöntötte magában, hogy rendszeresen fog ilyen napokat beiktatni, amikor edzeni fog, de a Kométa a szobájában fog továbbra is pihenni. Persze, gyorsulásinál nem számít, mennyi izom van a karján, de amikor freestyle-ra adja a fejét? Ahhoz garantáltan jól fog jönni.
 Erőlködés közben lassan, de eljutott az agyáig, hogy Lili beszél hozzá. Megállt a következő fekvőtámasz előtt, mintha csak a másikra próbálna figyelni, de igazából minden pillanatot próbált kihasználni, hogy pihenjen. Még legalább párat le kéne nyomnia, hogy ne tűnjön totális balféknek. Mire azzal végez, valószínűleg a lány már a korábban említett számánál fog tartani. Akkor talán még szólnia sem kell, hogy nem bírja és férfias némasággal haladhat tovább a következő gyakorlatra.
 - Még bírom - hazudta gyorsan. Egyetlen vigasza annak bizonyult, hogy valószínűleg Lilit egyáltalán nem érdekli, hogy mennyi fekvőt tud lenyomni egy huzamban.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 7. 16:22 Ugrás a poszthoz

Ramóna

  Üresen meredt maga elé egy darabig, amíg végiggondolta Ramóna okfejtését az állatvilágról és a természet rendjéről. Talált benne igazságot, de az nem nyugtatta meg őt különösebben. Persze, ez egyfajta körforgás, de nem volt kellemes belegondolni, hogy az erőfeszítés, amit az adott pillanatban tesz valaki egy másik lényért, hiábavaló, mert a következő pillanatban úgy lenne a helyes, ha inkább a sorsára hagyjuk.
 - Akkor... kivisszük őt? - kérdezte, amikor látta, hogy a másik elindult. Tétován lépett egyet, mert még mindig nem tudta eldönteni, mikor lépi át Ramónának azt az érdekesen meghúzott komfortzóna vonalát. - Hé, várj meg! - Futva eredt utána, amikor a lány már lefele tartott a lépcsőn. Ha már az ő okán került a lányhoz az állat, segíteni akart neki megtalálni a tökéletes helyet, ahol a legjobb esélyekkel indulhat útnak a vadonban.
 Nem volt biztos abban, hogy a lány pozitívan viseli a társaságát, de arra már rájött, hogy a hirtelen mozdulatok, a zajok és a túlzott kíváncsiság rossz taktika vele szemben. Próbált lefele menet nem túl sokat beszélni, csak arra kérdezett rá, hogy neki van-e háziállata. Viszont sokkal kényelmesebbnek találta valamiért, ha csend volt közöttük. Sosem érzett még ilyet, idáig kizárólag a kínos csend fogalma létezett neki más ember mellett. Biztosan azért, mert lerítt Ramónáról, hogy ő ilyenkor érzi jól magát.
 A patkánymentő akció után udvariasan igyekezett megköszönni a lány segítségét. Hogy vigyázott a holmijára, na meg a zsebkendőt is. Megjegyezte magában, hogy ha Ramóna nem tartja őt púpnak a hátán, szívesen lógna még vele, csak kicsit nyugodtabb körülmények között. Ezt követően eldöntötte, hogy nem fog sokat szöszölni a sebével, inkább felbaktat a gyengélkedőre, ott pillanatok alatt el tudják neki tűntetni az ilyesmit.
 Visszaúton az iskola felé már azon gondolkodott, hogy túl korán küldte el azt a levelet. Igazán beleírhatta volna még, hogyan lett futólag barátja a bagoly, a patkány és az unikornis.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 7. 16:24
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 8. 23:43 Ugrás a poszthoz

Betti

  Hunyorogva nézett körbe és kapta fel gyorsan megint a kacatjait. Sietve tette, mert már nem akarta Bettit fárasztani a bénaságával.
 - Persze, minden rendben. Csak nem figyeltem a lábam elé. - Örült a hírnek, hogy nem úgy kell visszavinnie a könyvét legközelebb a könytárba hogy az darabokban van. Csúnyán néztek volna érte. Nemsokára majd ő is tudni fogja, hogyan oldja meg az ilyesféle ügyes-bajos dolgait. Magához hívhatja, amit elveszettnek vélt. Világíthat a pálcájával, ha már az orra hegyéig sem lát. Egyszerű apróságoknak tűntek az ilyesfajta bűbájok, de Zalán el sem tudta képzelni, milyen lenne ezek nélkül a jövőbeli élete. Szar lehet muglinak lenni - vonta le magában a konklúziót. Muszáj lesz valamikor gyakorolnia bűbájtanra.
 Kezdtek elkalandozni a gondolatai, de valami még ott motoszkált a fejében. Hamar rá is jött, hogy mi zavarta őt. A másik szfinx kérdése az orrabukós malőrje előttről.
 - Hát azt nem nekem kell tudni, hova tetted - a hangjából is ki lehetett találni, hogy miközben beszél, ajka cinkos vigyorra húzódott. Először is kicsit furcsa volt neki, hogy Betti pont a klubhelyiség felől tart valahová, egészen célirányosan. Lehet, hogy csak kényszerből kíséri vissza. Hogy kvittek legyenek és Zalán ne tartsa másnap említésre méltónak, hogy kivel futott össze és merre látta menni. Most már azt sem tartotta kizártnak, hogy a másik füllentett neki, hogy különösebb következmények nélkül megússza ezt az esti sétát - Biztos, hogy létezik egyáltalán az a jelvény, 'Betti a prefektus'? - Talán nem is lehetett látni a halvány fényben, de egy kacsintással jelezte a lánynak, hogyha mégis ez a helyzet, ő nem az az árulkodós típus.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
Írta: 2021. augusztus 9. 11:30 Ugrás a poszthoz

Móric

- Dehogy tudom, hogyan javítsam ki, mert mint ahogy a mellékelt ábrán látszik, - itt az üstre mutat - nem értek hozzá.
 Azt már nem merte hozzátenni, hogy még olvasni sem könnyű neki a szavakat a könyvből, mert nem volt nála a szemüvege. Idáig szerencsére senki nem vette még észre, hogy olvasószemüveg kell neki, max a tanárai gondolhatják azt róla, hogy lassú a felfogása, vagy csak simán összekeveri a betűket. Mindegy, minél később derül ki, hogy pápaszemes, annál jobb. Sosem adott igazán a külsejére, főleg nem mások véleményére, ezt az egy dolgot kivéve.
 Memorizálta az összetevőket, majd a fiú javaslatát megfogadva körbejárt a teremben, hogy összekaparja azokat a dolgokat, amiket már elpazarolt az előző kotyvalékhoz.
 Egy pillanatra megállt, amikor a másik bemutatkozott neki. Hallomásból már jól ismerte a Mórocz fivéreket, de még egyszer sem volt lehetősége összeakadni velük. Levitás társai óva intették őt úgy összességében a rellonosoktól, így csak akkor járt az alagsorban, ha tényleg muszáj volt. Márpedig most muszáj volt. Nem tudta eldönteni, hogyan álljon hozzá Mórichoz, nem akart előítéletes lenni. Hiszen megkínálta őt csokival. Aztán még fel is ajánlotta, hogy segít. Igaz, kicsit kárörvendett a bénázásán, de azt tényleg megérdemelte.
 - Zalán - mutatkozott be tömören, miközben az üvegcsék címkéjét vizslatta - Mondd csak kedves Móric, ennyire jártas vagy a bájitalokban, hogy itt költöd rám a drága idődet és az édességed, vagy csak hobbiból szeretsz örömködni mások szenvedésén?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes hozzászólása (743 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 24 25 » Fel