Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ha a górénál lett volna, mentem volna, hogy megnézzem, hogyan süt sütit. Nem csak a pyroval, de az aeroval, légkeverésesen. Ki nem hagynám, de így offos.

Bácskai, nyomasd a desszertet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bezzeg ilyenkor gyorsabban telnek a napok -, aminek Kende egyszerre örül, ugyanakkor nem különösebben adja. Őszintén szólva, fogalma sincs mi van, csak történnek a dolgok, mire odakeveredik, hogy az előcsarnok falát támassza a vállával. Ahogy egyre többen lesznek, úgy jut a társaság közepére - még szép, a dude mellett van. Most még. A keserű szájízt felváltja az őszinte, széles mosolya, amikor visszaemlékezik az illúzióra a barlangban, és Móric szinte azzal fel is röhög mellette. Fasza lesz ez.
- Maximum egy másik életben - szalutál az eltévedt gyerek felé. - A kislány olyan szabadon él majd mellettem, mint sörben a buborék - vigyorog a másikra, mint egy igazán jó keresztapa. Ja, legalább annyira jó, mint prefektusnak és ez sokkal több mindent elmond, mint kellene neki. Szavai után dobja karját Móric vállára. Reméli, hogy a dude is szabad lesz Rómában, mint a buborék. Halkan nevet, már csak attól, hogy látja a vigyort a haverja fején.
Aztán megérkezik a Szösztalicska, akire a nevére pillant oda. Kis boot idő kell, de három pillanattal később lesüti szürkéskék szemét. Bakker.
Móricra sandítva engedi el a másikat, és fülén morzsolva válaszol inkább ő Maenek. - Mondanám, hogy lenne értelme a bajnokságnak, de nincs, mert nyernék - von vállat, közben ujjait mozgatja meg a levegőben. Mielőtt zsebre tenné azokat, lazán megveregeti Móric hátát. A sajnálkozó tekintetekre pillant oda, pislákol rájuk, hogy nincs e mondjuk ennél hasznosabb dolguk, mint az amúgy se könnyű szitun nehezíteni? Aztán hol egyik-hol másik barátjára vezeti tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A barátai, hol így-hol úgy erősítik meg a most baromira nem lényeges dolgot mielőtt az egész helyzet még tovább befeszülne. Elnézve Maet és Móricot, hátrál egyet, végig suhan tekintete az arcokon.
- Na, jó, skera emberek. Ez frankón csak négy fülre tartozik - egy biccentéssel hívja arrébb a közönséget. Naná, hogy akad köztük olyan bánat, aki tovább játssza a katasztrófaturistát. - Ti lennének Áser legnagyobb rajongói a színházban - emeli meg a szemöldökét, hogy szedjék a lábukat szépen arrébb.
A sutyorgó, már messzebbről hallgatózó társaság mellett ismét a falat támasztja és a mennyezetet pásztázza, amikor annyit hall meg halkan visszhangozni: elmegyek. Szürkéskék tekintetét azonnal a Szösztalicska arcára kapja, meg a könnyektől csillogó szemekre és onnan a dudera. Hogyan könnyíthetné meg nekik? Valahogy most sokkal nehezebben érez bármit.
Hajába túrva lépked arrébb pár pillanattal később, és lassan, egy halvány mosoly mellett kapja el Mae tekintetét.
- Most nem - ingat a fején, apró, lezser léptei közben. Éppen csak Móric arcára néz. Most nem megy vele, de Róma nem változtat majd semmin, ez kurva biztos.
Aztán megáll. Fejét kezdi lehajtani, mint amikor Károlyék gyerekként rajtakapták valami ökörségen, de a mozdulat félbe marad és valahol félúton bólintás lesz belőle. Aprót lép közelebb. - Én igen, de a többiek nem - ami most teljesen mindegy, mert volt egy olyan tippje, hogy magasról tesznek mindhárman a többiekre, akikről azt se tudja kicsodák: Marina nem miattuk sírja el magát.
Pólója szegélyét feltűrve nyúl a zsebébe, hogy egy zsepit ásson elő. Mivel nem tudja Móric hogyan fog reagálni, egy szó nélkül nyújtja a pzst a lány felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ha most saras lenne a cipője talpa, tökéletesen fel lehetne térképezni, ahogy lassan, de biztosan bejárja a csarnokot. Tarkóján dörzsölve, apró mosollyal ajka szélén hagyja barátainak, hogy úgy köszönjenek el egymástól, ahogy azt kell. Olyan… intim, hogy mosolya csak szélesedik, megcsillanó szeme alatt.
Eszébe jut amikor az elemi teraszon belefutott a kettőbe és lekezeltek Móriccal. Dámák nem értékelték, fasza nap volt és aztán csak egyre több ilyen volt és még van a mai napig is. Még szélesebb mosollyal kinéz az ajtón, a város felé. Hajába túrva pillant hátra válla felett, arra, hogy a dude kinek nem tudja beverni a képét, de ha ilyen helyzet áll fent, talán a haverja nevében még ki is szórna pár pofonofont.
- Hm? - fordul Maehez, majd nevetve öleli magához Móricot.
- Ja, szomorú is vagyok - veregeti meg a hátát. - Én is egészen bírlak, haver - vigyorogva ingat a fején, majd engedi el. Vigyorgó fejjel szorít rá Móric vállára. - Vigyázok én mindenre - bólogat, megy a kocc és a woogity, oda se kell néznie. Hiányozni fog neki, szar lesz, de majd lesz valahogy.
- Az tutti! Keresd a pizzázót! - ujjait összecsapva emelgeti a levegőben a barátja felé, másik karja lendül Marina köré, hogy az oldalához húzza a lányt. Állítólag Kende nem rossz támaszték, itt a lehetőség letesztelni.
- Jó utat, te állat! - kiabál röhögve, fején mosolya megremeg, és karja csak jobban magához húzza a Szösztalicskát. A hajába csókol, majd Móric felett a városra emeli tekintetét. Tegnap volt, de rohadt biztos, hogy ma is bemegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ma csak kétszer sétált vissza a szobájába, hogy megnézze Csipesznek adott-e enni vagy rosszul emlékszik. Figyu, tulajdonképpen a kislány nem panaszkodhat -még él -, a keresztapja gondját viseli. Az más kérdés, hogyan fogja a dolgot megoldani majd a szezonban, mert hamarosan Fina, ami annyit jelent, hogy lógni fog a bele. DE MOST MÉG!...
Csütörtök van, az idő fasza, nem is kell ennél több, csak a Szösztalicska az oldalán ahhoz, hogy legyen még valami ebből a napból. Kivételesen nem a padlásra másznak fel sörözni, mivel detoxra megy a homokszőke a következő hónapokra. Értsd.: nem alkoholizálhat, mert ront a teljesítményén, márpedig mezőnyváltás ide vagy oda, dobogón fog állni. Lazább napok is kellenek, plusz ráfér a másikra, így kicsit hasznos, brutál kellemes módon fogja a dán lányt, és elviszi az edzőterembe. Nem, Reiner Kendében nem bujkál a kisördög, hogy ezzel elérje a fél kastély lemészárlását, elvégre ő ott lesz vele. Megnyugtat ez bárkit is? Az most mindegy.
Előre a teremhez ment, és a gépektől távolabb eső kosárpályán pattogtat egy labdát. Oké, úszik, az sem az aranyvérűek büszke sportja, erről bárki eldumálhat a szüleivel, de ez a pattogó labdás sport mindig is tök érdekes volt számára. A muglik tiszta kreatívak tudnak lenni. Fogja a labdát, hosszú, szikár alakját kihúzva fordul a kosár felé, de csak a lánc csörög, majd a narancssárga laszti kiábrándultan, egyre lassabb ütemmel pattog végig a pályán. Mozgását úgy követi Kende bólogatása, akár egy kölyökkutya.
Az ajtó felé pillant, egyik keze kócos hajába túr. Frankón reméli, hogy Mae nem tévedt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ha a melegről dumálunk, akkor csak jobban rágondolok. Miért nem nézzük meg inkább a medencét, amit az Eridonosok rittyentettek össze? *bebootolva realizálja milyen frankó ötlet ez* Mentem éjszakai fürdőzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Fel kell fogja a felelősséget, ami rajta van. Hogyha van egy ötlete a Szösztalicska mellett azt kétszer, vagy háromszor gondolja át, mielőtt megszólal, mert a lány képes lenne őt követni. Fel kellene. De a felelősség szóval valahogy félre mennek a dolgok. Kit álltatunk? A srácnak halvány lila fingja sincsen róla, hogy mit csinál, arról meg pláne nem, hogy Marina pingvinezne vele az Antarktiszon. Ha Kende tudná, már ott lennének. Helyette most bámulhattja az elpattogó kosárlabdát, mielőtt azt elnyomja az ismerős hang.
Lassan emeli meg a fejét, pillantása ráérősen találja meg a barna tekintetét, majd azzal egyidőben szélesen elmosolyodik.
- Mi a pálya? - a kérdést sem fejezi be, amikor egy telefon épül az arcába. - Felszedtél egy fodrászt? - szemöldöközve néz a képernyőről a Szösztalicskára. Le is akad a fejénél. Kende keze megemelkedik, és mintha be lenne szívva elkezdi taperolni a fonatot.
- Ez tökre állat - bókol a lánynak, másik keze is beszáll, majd vigyorogva paskolja meg a barna fejebúbját. Halkan nevetve biccent oldalra.
- Abba a sarokba, a zsákokhoz - hátrál egy lépést. - Hoztam neked is bandázst a sajátjaim közül - zsebeiben kezd turkálni és adja oda a tekercseket a lánynak. Oda lépked egy ládához, felpattintja és a boxkesztyűk közül választ két tízeset. Felkelve hajítja a lány felé.
- Ezeknek jónak kellene lennie a T-rex kezeidre is - nevetős hangját vigyora követi mielőtt még elkezdené a bandázst feltekerni. - Megmutassam, vagy tekerjem rád én? - kérdezi, pedig nyilván az előbbivel fognak menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szülinap, FINA, Kitti taroló pizsamás bulija - a nyár tombol. Ebben volt Kende, aztán kijött az olaszokhoz és ők megmutatták a gyereknek, hogy milyen a pálya, amikor a nyár tényleg pörög és speedosok meg magánsulis előkészítősök még csak a közelben sincsenek. Az olaszokból elsőre csak a dude érdekelte, akivel olyan megható újra találkozást toltak, az egész tér őket bámulta. A betonon. Vörös fejjel egymás mellett kiterülve és röhögve. Részletekbe menés helyett aztán nagyon hamar Lorenzonál voltak, akinek a nevét Kende egész hamar megjegyezte, de a többiekkel idő előtt fel is adta. A szomszéd lány neve valamennyire azért megvan neki, ha már vele jöttek bulizni. Annyi gebasz van, hogy, óóóó baszod.
- Te hallod, haver - kézfeje csapódik Móricnak, feje fordul hátra, pedig már egy teljesen másik hely bárpultja előtt várják a hidratálás adta örömöket. - Frankón ott hagytuk a csajt, ahonnan kipakoltak a biztonságiak! - kiabálja túl a zenét, arca már ki van pirosodva, tincsei mindenfelé meredeznek és megspékelve az egészet: azóta vigyor épült a fejére, hogy újra lekoccolt a dudeal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Pislog párat, újra ki kell várni, hogy vágja, hogy az Ádám az valójában tényleg Ádám és nem Áron… Ákos? Tökmindegy, nemsokára úgyis megint másik nevet kellene megjegyeznie, ha mondja. Jó ez így. - Spanolj csak, ha meg le kell rázni, csak szólj - bólint és már lép is a cuccokért.
Egyik keze a tarkóján, másik a zsebében, ahogy kitekeredve nézi a lányt és most fogja fel mit vállalt be.
- Arra kell, hogy tartsa a kezed és kevésbé sebesedjen ki, ha majd vered a zsákot - mutat is a plafonról lógó bokszzsák felé. - Plusz, ha Létai után veszed fel a kesztyűt, ki tudja mi ragad rád - röhög fel. Nem egy finnyás gyerek, de ha nem arról van szó, hogy valakivel összetapadva izzad, hanem más büdös levetett cuccairól, akkor skippeli. Jó oda az a bandázs.
A terem falairól Kende őszinte röhögése, amolyan állat módjára csapódnak is le miközben a szövege mellé még végig is néz a lányon. Hasára simul a keze, ahogy levegő után kap. - Csodálatos karjaid vannak, tényleg. Pakolunk rá egy kis izmot… - lép Marina mellé. - Úgy még t-rexesebb leszel - teszi hozzá egy hatalmas szemtelen vigyorral a fején.
- Nem mondod? Ezt sikerült összetennem, Szösztalicska, ennyire még nekem is megy - bólogatva dobja le a lábai elé a kesztyűit, ahogy a lány kezéért nyúl, majd egy mozdulattal visszakéri a bandázst is - Inkább rád tekerem én, mielőtt kicsinálod a csuklódat és vihetlek a gyengélkedőre. Azért az szép lenne. El sem kezdünk semmit, de már ott vagyunk - ingat a fején, mert nem, nem. Mae szépen biztonságban sérül meg… ennek így semmi értelme mi? Hm. - Ne sérülj meg lehetőleg sehogysem, oké? - mondja amikor már a bandázst rutinosan forgatja az apró, igenis t-rex ujjak között. Hamar át is megy Marina jobbjára. - Frankó. Mehet rá a kesztyű - bólint és kezd bele a sajátjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megvárja. Olyannyira, hogy amíg a dude dudisan bebootol, Kende a röhögést abbahagyva, nagy vigyorral a fején kezdi el billegtetni azt a zenére, amit a helyen veretnek. Magához húzza az isziét, tekintete végig vándorol a pulton, onnan lassan tovább az arcokon, és  testeken, akik vonaglanak tánc közben. Könyökére engedi magát, hogy valami megtámassza, amíg röhögcsélve hallgatja Móricon keresztül Lucillát, akinek a nevét már majdnem megjegyezte, szóval akár házasodhatnak is. Brigitta örülne.
- Üzenem, hogy “elvittelek volna Párizsba, készült volna rólunk pár Insta” - elég hamar elengedi az éneklést, ha mondja, inkább  megemeli a poharát és neki koccintja Móric korsójának, mielőtt ajkához emelve meghúzná a narancslevet.
- Ha már laza csajok a téma. Mielőtt eljöttem, Csipesz frankón úgy nézett rám, hogy utánunk jön és megrágja a fülünket, ha itt maradok én is. De nyugi van, a legjobb kezekben hagytam a tinilányt - ő szólt előre mielőtt bárki meglepődne, hogy egy höri műanyag lasztiban hoppanál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Féloldalas mosollyal bólint párat, mert már ő is képben van, a keresztlánya tekintetéről. Először csak úgy vette bambul a puhagolyó, majd rájött, hogy nem ennyire egyszerű a sztori. A kérdésre csücsörít először, majd hümment.
- Kitti - bólint egyet, majd kortyol újra amíg a dude feldolgoz. - A kisokosnál próbálkoztam volna, amikor írt a húgom, hogy se te, sem én nem szeretnénk ha megsértődne - és ez így is van! Nem csak gyönyörű, de eszes is a húga.
A hátát érő csapkolászásból már automatikus tudja mi jön: a maradék narancsot kábé meg is issza mire a haverja a mondat végére ér. Tekintetét villantja rá, hogy nem pálya a meló. Ha így is lenne, beállna vele és azt állatira lefogadja, hogy senki nem szeretné. Poén lenne, de nem pálya.
Kisujja és hüvelykje kinyújtva, míg a többi behajtva - így emeli a magasba és rázza meg a fakkoló névtelennek, amíg Móric mellett kivonul a helyről. A levegőre érve csapja farmere zsebébe kezeit, és vesz mély levegőt, ha már van. Egy szembe jövőre mosolyog vissza, majd battyog.
- Haver, itt mindenki vigyorog - mondja nevetős hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vele együtt röhög fel, ami sokkal hangosabb lesz, ahogy az ajtó kinyílik és valami szűk utcára csapódnának. A cipője tutira, hogy ne essen pofára miután a lábfeje beakadt a küszöbbe. - Élek - közli, majd lazán libben mellé.
Nagyjából Móric szavaival egy időben hányja el magát valami random arc a hátuk mögött, de a lényegen nem változtat. A dude éli Rómát. Kende a játszótér hallatán vigyorog még szélesebben, hajába túr, és gyűrűkkel megpakolt kezét somolyogva engedi vissza zsebébe. Oldalra sandít Móricra.
- Nice. Csak úgy? - néz vissza maga elé. Fél arcát szívja be mielőtt az cuppanna. - Az ő baja, haver - visszafogott mosollyal bólint. - Figyu, néha látom a lányt, de én utoljára... - bevillan neki valami. Lassabban, elnyújtva lép, mielőtt megszólalna. - Volt itt valami. Odajöttek hozzám kérdezni, mert hogy neked nem merték mondani - tárja szét a kezeit, ez neki már itt magas. Most és akkor is. - A szőke halálmadárról beszéltek, vágod, aki meg akart verni... szóval lesmárolta a lányt valami karácsonyi... nem, szilveszteri koncerten, aki meg megpofozta vagy mi a túró. Tőlem kérdezték, hogy viseled a szakítást... de, hogy én ezt tökre elfelejtettem - ismeri be. - Mindegy, nem kavarom a szart, ez egy gyépés pletyka. Kétlem, hogy emiatt szívódott fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kis időbe telik, de elkapja a barátja arckifejezésén a pánikhangulatot. Először közbevágna, de a sárral dobálózására benne marad a hang és engedi is tovább a dolgot. - Nem leszel sebes, úgy rátekerem, hogy még a múmiák is irigyelni fognak - fun fact.
Hangosan felröhög a Létais megjegyzésre, aztán tesz-vesz, mielőtt még csak szavakkal, de nagyjából fülöncsípnék. Kende gondolkodás nélkül bólint a költői kérdére, majd egyre szélesedő mosollyal hallgatja. - Az úszóizmaim? - kuncog közbe, de az egész végére már előre görnyedve nevet, mint egy állat, hogy az edzőterem tőle visszhangozzon. Mély levegővel, lassan húzza ki magát. - Figyu, szófosásban  simán pusztítasz, de majd a mai nap végén visszatérünk rá, hogy karban lekvár vagy e vagy sem - fél karral húzza magához, a hajába puszil, majd elkezdi bebandázsolni a kezeit. Ez a dolog már most szuperül halad.
Az agya rutinosan kapcsolódik le a sztoriról, néha azért hümment egyet, és mondaná, hogy figyelget, de nem. A lényeg, hogy vigyáznia kell a lányra mielőtt szájba verné saját magát és hasonlók. A gondolat éppen megszületik Kende agyában, amikor a dán ajkak hangot is adnak neki.
- Kemény és bőr, szóval igen - válaszolja, majd szeme csillan és csapja fel két kezét, már félig bandázsban. - That’s what he said! - elégedetten vigyorogva fejezi be a munkálatokat saját kezén. Átmozgatja a vállait, amennyire tudja a karját, közben ráérősen magyaráz Marinanak is, mielőtt elindul a zsákhoz. A kesztyűket a fal tövéhez dobja.
- Megtartom erről - fordul és két tenyerével megpaskolja a kitömött bőrt. - Üsd meg, Szösztalicska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megáll ő is, ajkai elnyílnak a lendületes reakcióra és elég hamar bűntudat kúszik a mellkasára, hogy ilyen hülyén közölte be. Közben simán lehet, hogy pletyka az egész - nem szövegel, száját elhúzva csendben ácsorog, amíg tovább nem indulnak. Baromság volt ezt most felhozni.
- Ja, tudom, de ha dumálnál róla... vágod - fordul felé fejével, aztán megakadva kapja a mutogatós irányba. Teste mozdul arra, a parkszerű izéhoz, majd ott a padra. Jobb bokáját csapja fel másik lábának térdére, amíg könyökét a támlára csúsztatja Móric mellé. Teljes a kényelem, öregem. Olyan laza, bűbáj kell ide, hogy összetegyék...
- Én meséljek? - nevet fel jókedvűen. - Szerintem nálad nagyobbak az izgalmak, dude - felsandít rá, majd vissza mag elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elégedetten hümmög fel, ami inkább nevetésbe torkollik.
- És ezt el is hiszem - bólint, majd figyel tovább a sztorira a nem feleségnek való csajjal. - Reméltem, hogy még csúsztathatom a legénybúcsúd, legalább addig amíg ihatok - a legjobb barátjára figyel, szóval azért belekerül pár pillanatba mire oda lyukad ki, hogy visszaflesseljen pár napot a bagolyfalvi csónakházhoz. Ha már így kérdezi, hogy miről maradt le...
- Témánál vagyunk - lesüti a szemét, majd behajlított karjának ujjai csúsznak tarkójához. Egy pillanattal később lendül fel állásba, tekintete a parkot pásztázza, pedig csak gondolkodás nélkül megszólal. - Lenne itt valaki, akiről mesélnék neked, haver - elmosolyodva ingat a fején, ahogy megfordul, hogy elkapja a haverja tekintetét. Szüksége van rá és most, hogy itt vannak, csak jobban érzi, hogy ez így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen megérti a dude meglepett fejét, de komolyan. Ami még jobb, hogy eddig fel sem fogta, hogy izgult rajta Móric mit szólna hozzá, ha tényleg nem csaj. Mostmár, hogy ez is tiszta, meg is szólal.
- Ja, ne izgulj rá, pasi. Férfi -ebben legalább biztos. Jobbjára nehezedik rá.- De még milyen... igen, figyu - szabad keze basztat a fülére, amíg a másiknak ujjai a zsebében megrezzennek. Kell neki még vagy egy fél perc, hogy valahogy belehelyezze magát egy rohadtul új helyzetbe, de annál több időt nem is hagy a zavarának, hanem inkább beszélni kezd. Így is van! Nosza.
- Ismerem egy ideje, még a kastélyban találkoztunk, de már egyetemista. Segít nekem az elememmel, és én néhány hónapja rámozdultam a lakásán. Azóta szexelünk, ami olyan jól megy, hogy nincs is más, csak ő - elmosolyodva pillant félre. Halkan nevet. - Mert nem érzelemmentes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A csendre néz vissza a tátott szájú mutogatós haverjára, mosolya lesz jóval visszafogottabb. Ó, igen, pontosan ekkora para van. Valami hasonló megy le Kendében is, csak valamivel hosszabb és elbaszottabb folyamatban. Nagyot szusszan és bólint, de szíve gyorsabban kezd el verni, amíg vár, hogy Móric megszólaljon. Aztán csak áll, mert nem túl meggyőző ez a "nagyon jó"... az lenne? Tényleg? Szíve dobban fülében aztán, mert ez egyre rosszabb irányt vesz, mígnem... arcvonásai teljesen elengednek. Szeme kikerekedik. Pislog. Sokat. Aztán mint egy állat kezd el röhögni, előre görnyedve és akárhányszor abbahagyná, szinte látja maga előtt Mihail arcát erre a kérdésre és csak jobban elkapja az inger. Hosszú, hosszú, hosszú pillanatokkal később köhint aprókat.
- Ne aggódj ennyire, haver, Bogdánt meghagyom neked - könnyes szemekkel, kipirosodott arccal, jókedvű tekintettel néz vissza a másikra. Nem véletlen az, hogy Mórocz Móric a dude. - A pszichológusom az, Mihail így segít a hydroval- gödröcskéje süpped arcába. - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, ő volt előtted a rellonos prefektus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár tudja, hogy támogatná, ő Móric, de ahogy elhangzik Kende olyan szépen belendül, hogy minden egyéb gondolkodás nélkül csúsztatja oda, hogy amúgy pszichológusa is van. Amit elsőre a dude úgy fogad, mint vajat a kés, vagy mi.
A kérdésre szélesedne mosolya, de szemöldöke ugrik, ajkai nyílnak el és reflexből lép, hogyha kell ugorjon a pad mögé összeszedni a haverját. Él. Eléggé él, mert folytatódik a hülyén egymásra bámulás.
Oh, ja, igen. Még szép! - Mint a huzat - szúrja közbe, azon kívül hagyja Móricnak bontogatni a dolgokat. - Engem nem hajtott el - tárja szét két karját, kinyújtva, úgy von vállain. Nem tudja miért, de így történt. Még nem tette meg.
Akaratlan hátrébb moccan a feje, folyamatosan mosolyognia kell, képtelen megállni és nem is akarja. Hallgatja, néha aprókat bólint, majd a vélánál reagálna, aztán elfelejti, hogy mit. Te Mihivel jársz. Gyomra azonnal összeszorul, ajkait össszepréselve változik meg a mosolya, és fürkészi Móricot. Észbe kapva, húzza ki magát és dörzsöl a tarkóján.
- Nem, mi... várj. Nem vagyunk együtt - ráz a fején, a torka szorul össze a szavaktól. Bassza meg az egész. - Nekem mostanában nincs más, de nem jár velem. Nem vagyunk együtt.
Sok mindenre nem emlékszik, mert agya nyerőbb szűrő, mint bármelyik férfié, de az megvan neki, hogy a haverja mennyire be volt arra pörögve, hogy valamit titkolnia kellett előle. És akkor ő már nagyban pácienskedett Mihail kanapéján.
- Móric, ne haragudj, hogy eddig nem szóltam ezekről - visszalép a padhoz, majd ül le rá térdeire előre támaszkodva. - És hogy ilyen hülyén sikerül elmondanom, de nem értem mi történik - néz rá hátra a válla felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miért nem? Frankó kis kérdés. Miért jut annyiszor eszébe, miért érez ennyi mindent miatta és miért aggódik ilyen szinten azon, hogy Mihail vajon szerzett e magának másik adaggal a porból. Ha meg is fog haragudni rá, amikor észreveszi, Kende akkor sem tenné másképpen. Ahogyan nem töltené másnál sem az estéket. A barackba, mielőtt lelépett volna Rómába megcsókolta a másik homlokát amíg aludt. Miért szeretne közelebb kerülni, amikor jól megvan így, egymaga. Amikor szabad.
- Tutira nem Bogdánnal - válaszol visszafogott mosollyal, majd sóhajt halkan. - Senkivel, gondolom - ráncolja szemöldökét. Nevetése nem az igazi és ha ez annak is lejönne, aki nem ismeri, akkor Móricnak pláne hamar lecsapódik a dolog.
A padon ülve aztán maga elé néz, fejben üres, a mellkasa bezzeg nyom, amíg a dude vigyorogva oda nem csattan hozzá lökdösődni. Féloldalasan elmosolyodik, mert azért ez az egál így elég jól hangzik - kapott némi kedvezményt, vágja ő, oké. Meg is szólalna, de az első kérdés után csak lesüti a szemét. Pontosan ezt nem érti… nem érti, amit érez, hogy… micsoda. Aztán Móric elkezdi magyarázni mi az, hogy nem érzelemmentes és a navinés feje először csak lassan megemelkedik, majd halkan kuncog. Merlinre, kösz haver. Tudja, hogy próbálkozik… olyannyira, hogy a mély érzésre a mosoly Kende vonásaiba issza magát, oda ragad, szemei pedig enyhén kikerekednek. Mély érzelmek. - Nem is csak barátság - olyan lassan mondja ki a szavakat, mintha bármelyik pillanatban elnyílhatna alattuk a föld, vagy a pad, aminek támlájához billen neki lassan a hátával.
Pillanatokig ül egy helyben, csendben, egyik kezét simítja közben a hasára. - Elmondtam neki, hogy fontos nekem de ez - dörzsöl az állán, majd egy apró mosollyal néz Móricra. - Nem való ez nekem, nem menne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Beszarás. Nem hisz valamiben, aztán az kopogás helyett úgy rúgja rá az ajtót, mint a haverjai egy jobb napon. De tényleg így lenne? Alig ismeri a másikat. Nincs más kiindulása, csak a minta, ami előtte volt, ami miatt elég durva krízisnek éli meg és ami miatt nagyon nem biztos abban, hogy ez jó dolog. Nem neki való. Mély érzelmek valaki iránt, aki birtokolná. Mellkasa emelkedik gyorsabban és süllyed lassan, amíg kezei a hasán és az ölében mozdulatlanul pihennek.
- Igen. Más - aprót nyel, ha csak visszagondol azt is milyen nehezen nyögte ki és Mihail hogyan fogadta. - Ez amúgy el szokott múlni, nem? - szeme sarkából oldalasan tekint Móricra, kétségbeesett pillantása jár a haverján, amíg beszél. - Aha - éppen csak leheli. Karját felcsúsztatja a pad támlájára, fészkelődve próbál normálisan levegőt kapni.
- Kösz, haver - lassan paskol rá Móric hátára, ahogy elgondolkodik. Csendben pillant körbe. A többit magában kell lerendeznie, mert Mihail elképzelése valakiről valszeg nem egy öt évvel fiatalabb hülyegyerek.
- Úgy sem most fogok ráérezni, hogy mihez kezdjek ezzel az egésszel. Ez van - felkel, nadrágja övénél igazít a pólóján. - Meginnék valamit - egyenesen Móricra néz. Ez a feladat rá vár, ahogy megbeszélték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bólogat ügyesen. Ügyesen, mert ez a mozdulatsor jelen helyzetben sokkal macerásabb, mint valaha volt, bár így is tovább teszi mint kellene. Hallja mit mond, csak a tartalma köszönget be később Kendénél. A kétségbeesés ugyanúgy csillan a fényektől mostanra sötétebb szürke árnyalatban, de mellette valami más is kendőzetlenül kiolvasható belőle. Az viszont a földet vizslató haverjának szól.
- Jaja, értem - és ő is ettől félt. Mert, hogy, ha nem lenne eléggé egyértelmű a gyerek fél. Nem kicsit, de úgy rendesen.
Pár pillanatig előre bambulva csendben van, majd válaszul, meg-meg akadva ráz egyet a fején. - Most biztosan nem. Volt már, hogy mondtam neki dolgokat és úgy érzem jobb lesz, ha nem teszem - határozott a hangja még akkor is, amikor a végén elhalkul. - Plusz, elmondtam Mihailnak, hogy nekem nincs más rajta kívül. Utána is láttam, hogy neki van - bár ez nem tarozna Móricra és különösebben rá sem. - De erről szólt már az elején - őszintén, nem is érdekli kivel dug a másik, amíg egyik sem lesz komolyabb. Egs. Náluk jobban működik, ha nem bonyolítják agyon. Nem fogja elrontani azt, ami van, pláne mióta tudja Mihail hogyan érez mellette.
Felnevetve túr a hajába.
- Jó lesz a víz- indul el. - Ha már versenyszezon. Augusztusban jövök Rómába EB-re - a dudera néz. - Eskü nincs több új infó. Ennyi volt. - az egyik oszlopba kapaszkodik, úgy kerüli ki. - Szóval, mi a pálya ezzel a játszótér vadászással, haver?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A semmiből nevetne fel kínjában.
- Az. Fair tőle - mert tényleg így van. Ezek a kártyák az eleje óta ki voltak terítve. Az hogy közben kiben és hogyan változott az ami elég, már teljesen más téma. Főleg akkor, amikor eszébe jut a srác, ahogy elhagyja a lakást. Az elemista akit Zámbori már majdnem bejegyzett. Füléhez nyúl fel, ujjaival lassan morzsol rajtuk mielőtt nagyokat pislogva zökken vissza. - Nem az van, hogy berontottam rájuk. Mindegy, hagyjuk - mosolyogva ráz a fején. - Jó Mihaillal lenni és lesz, ami lesz - hát mondjuk ez a beszélgetés is teljesen máshogy alakult, mint azt valaha hitte volna. Totálisan. - Ja és - elnéz Móric felé. - Egyáltalán nem félelmetes, haver - főleg amikor fintorog, vagy plüssnek használja.
- Szerzek jegyet, ha szeretnél - von a vállán, mondjuk eddig csak Marina miatt kellett jegyet intéznie. Megy az majd újra, mint a karikacsapás. - Van pár szabad órám - vigyorodik el. Aludni úgy sem tudna és még bőven várja a sztorikat a Casanova életről Rómában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kezeik összeérnek a levegőben, a csattanás hangja visszhangzik a teremben, miközben Kende tenyere minimálisan csípni kezd. Nem foglalkozik vele, csak felnevet el sem engedve az egyedüli és megismételhetetlen Szösztalicska pillantását. Öregem, azért büszkeség tölti el ha belegondol, hogy a másik hány nyelven beszél, és mindegyik nyelven rengeteget, főleg egy olyan -jobb napokon- csendesebb fazon mellett mint a Reiner örökös. Ha párszaszóul is megtanulna a kígyó helyben le védelme és lelépne.
Jó hír, hogy most más vár a haverjára. Kende két kézzel tartja neki a zsákot, nem túl erősen de még annyira se kellene amikor nem is biztos benne hogy elhangzott a tompa hang. Hirtelen nevetne fel, helyette csak aprókat köhint és hagy magának egy, majd két pillanatot mielőtt meg tud szólalni. A szituban nem segít neki a másik szövegelése, maradjunk annyiban.
- Ez… na jó, hát ez elég béna volt - őszintén. Bocsánatkérő féloldalas mosolyra húzódik ajka, mielőtt bólintan. - De a fütyülést is így kezdtük, nem? Aztán mekkora májer lettél? Na figyu - elengedi a zsákot és a barna mellé lép, ahonnan már nyúl is a vékony karokért. - Legyen mindig kicsit behajlítva.  A lábad tedd így, hogy ne bukj előre - mutatja - és izomból csapj oda - derekát fogva szorít rá - innen kezdve a mozdulatot. Képzelj oda valakit, aki felbaszott - egyszerűsíti le a végére, vállán von és elengedve a lányt áll haránt terpeszbe. Nem hogy a másik de még ő sem emlékszik mennyi mindent mondott, inkább megmutatja. Álla elé emelt kezekkel helyezkedik, szusszan, majd az ökle csattan a bőrön úgy, hogy a plafonhoz rögzített megbűvölt láncok belecsörrennek. - Próbáld meg újra. Baromi jó érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Lássuk be, rengetegszer nem emlékszik dolgokra. Az érzés mégis tisztán benne van amikor legelőször járt az elemi teraszon, és az is amikor először utasította vissza a víz termét. Hónapokig kibekkelte. Nem engedte el, de előtte le kellett rúgnia más dolgokat ahhoz, hogy a lyukacsos négy fal közé álljon. Az eleme benne van, csak ki kell engednie. Így is van!
Az egyik falon folyamatosan csobogó víz hatására csontjáig hatol a bizsergés, a felszabadult energia aminek hatására akaratlanul lép közelebb. Fülén morzsol aprót, kezei elsőre laza mozdulata fokozatosan feszül meg, minden figyelmével fókuszál, hogy a fal megfagyjon. Már harmadjára csinálja ugyanezt a bánatos feladatot, ami Bogdán szerint kispálya, neki pedig még nem jött össze. Mondaná, hogy frankó, de egy nagy hamvas barackot.
Rendezetlen sávban, apró törésvonalakkal indul meg a kristályosodás a fal közepén, a hullámzó habos víz helyett pedig Kende tükröződik a jég felületén. Annak két oldalán a víz még játszik, de a navinés hydromágus figyelme teljesen egy helyre fókuszál és szíve hatalmasat dobban. Hirtelen mozdul közelebb és érinti meg. Jéghideg. Behal neki, hát tényleg az! Ezek után hosszú percekig a teremben van, hátha vissza is tudja csinálni, de az még neccesnek bizonyul.
Kilép, benedvesedett homokbarna tincsei közé szánt, közben hitetlenséggel keveredő boldog nevetés hagyja el a torkát. Aprókat bólint Bogdán szavaira. Biztos, jó az úgy, ha mondja! A terasz közepén lévő lépcsőhöz megy és kérdés nélkül dobja le magát. A teste fáradt, valszeg a határait birizgálták már odabent, de a gödröcskés vigyor ráépült a Reiner örökös fejére. Vagy ráfagyott. Érted…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ő és a járőrözés érdekes kombó, ez már egyszer biztos. Amíg Tánya jelen volt a Navine vezetőségben még csak-csak érdekelte Kendét, hogy egész pontosan mit kellene csinálnia. Aztán többszörösen Júliával keveredtek össze, akivel vagy a konyhában kajáltak egyet, vagy éjszakai fürdőzés címszó alatt teljesítették prefektusi kötelességeiket. Viszonylag. De cserébe mindennek eredménye lett, hogy a srác nem hagyta ott év elején a pozit - mekkora mázli, nem? Naná!
Mostanában Dae-el is egész jól feltalálják magukat és ma is örülhet a kastély népe, mert ismét a párosuk van porondon. Igaz, hogy baromira ráérősen lépdel végig a folyosón a Fecsegő Dámák felé, de nincs miért rohanni, így is időre odaér.
Apró mosollyal biccent egyet az egyik dámának, aki látszólag évekkel ezelőttről már jól megjegyezte magának, amikor kicsit felcserélték a srácokkal a festményeket. Lehet, hogy Móric és Mae voltak a főkolomposok, de ezek szerint a Reiner örökös épp annyira feledhetetlen. Az mekkora poén volt... a csereberékkel legalább a dáma is kapott egy kis környezetváltozást. Állati unalmas lehet állandóan ugyanott ácsorogni, csoda ha állandóan csámcsognak valami baromságon?
Lezseren a falnak dől, ujjaival az alkarján lévő kötést kezdi piszkálni. Kölyökként is királyok voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mi az igazán szívás a karácsonyban? Hogy az év ezen időszakán az úszók el vannak engedve szünetre. Mondaná, hogy nem esik jól neki heti nyolc, néha kilenc edzéssel, de nem erről van szó, hanem mert így és az iskolai szünettel kizárt hogy kibekkelje a hazamenetelt. Reinerék idén nem szervezik a karácsonyi gálázást, hanem hivatalosak, amire száz hogy elrángatják az örököst is. Legalább az elemi gyakorlás miatt visszajöhetett pár napra. Legalább még Mihailhoz is elnézhet.
Léptek hangja visszhangzik, amire felpillant és arcán széles mosoly terül el Dae-t megpillantva a pizsamában. A levitáshoz képest Kende sem öltözött ki: a hoddiehoz a kedvenc melegítőnadrágját vette fel és a papucshoz hosszú, fehér zoknit, szexisen.
- Szevasz, látom hoztál muníciót - vigyorog egy pillanattal később. Szerencsére a sport miatt elég jó angolja van, így ez eddig sem jelentett problémát. Az inkább, hogy általában a következő kérdést ő szokta feltenni és nem megválaszolni. Pillog kicsit egyik majd másik irányba, amikor elkapja a dáma a tekintetét.
- Öhm, bármerre innen el. Nem vagyok a kedvence a dámáknak... - biccent az irányukba. Legalább már emlékszik mi van a kastély ezen részén.
- Azt mondta a vezetőség, hogy innen induljunk - nyurga testét löki el a faltól. - De mehetünk a körletek felé - kezei a hoodie zsebébe tűnnek el és ráérősen lépdelni kezd. - Aztán majd látjuk. Így oké neked? - pillant oldalra a másikra.