Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hazudhatná, hogy bármilyen szövegelést, vagy megjegyzés meghall a körülöttük lévőktől, de nem. Totálisan elég neki Rolandra figyelnie, hogy ha mindent nem is, de a legfontosabbakat megjegyezze. Később még jól jöhetnek.
- Mindkettő - bólint, de Roland már amúgy is belekezd valamibe. Az edzéseken, vagy nyáron, amikor Boskával a tónál kifogtak egy mugli bulit nem is mentek olyan rossz számok, azóta pedig Kendét egészen érdeklik a varázstalanok által kicsapott zenék. Kissé megdönti a fejét, fapofával reagál egy újabb megjegyzésre az anyagi helyzetére, majd csillan a szeme a lényegre: no só. - Oké, oké - bólogat, mint kutya a jojóra. - Gondolom ez a tűzzel is így van, nem csak a vízzel… - puhatolózik, mert az ember sose tudhatja. Kicsit közelebb hajol, szeme jár Roland ujja mentén, hogy mit, mire, hogyan, fejben próbálja feltérképezni a dolgokat, még akkor is, amikor már kicsit megemelkedve a farzsebéhez nyúl, majd gyors számolást követően odaadja a pénzt. - Kösz, öreg.
 Kende a haverjához fordulva hallgatja a fecsegő választ. Lusta, ráérős bólintásokkal reagál néhol a szösztalicska mondandója közben, majd apró mosollyal bólint. Na igen, a csajjal ellentétben ő annyiból volt előrébb, hogy neki anyanyelven volt a telefon alapból, azért az se mindegy. Mégis akaratlan vigyorodik el, ahogy Mae még felajánlja fordító tudását újdonsült ismerősének. A szöszi, Roland szarkazmusából sokat nem érzékel, tehát úgy érzi fairnek, ha a segítség után, ő is felvilágosítja a rellonos gyereket.
- Haver, csak eggyel többen lennétek - mondja a srácnak, közben bocsánatkérő pillantással sandít fel az asztalon ücsörgő barnára, majd dobja be gödröcskés vigyorát.
Szürkéskékje ugrik a srácra, ahogy felkel a székről. A kérdésre először csak hümmögve hátradől, kezei közt a telefont forgatva, majd felkapja a fejét. Roland vágja a mugli cuccokat, meg a zenét, hát így is van! - Figyu, szoktál fesztiválra menni a nyáron? - kérdése kicsit hangosabb annál, mint amit a tanuló diákok elfogadnak, így néhányan motyogva és rá pillantva próbálják a tudtára adni, csak, na ja, Kendét még mindig hidegen hagyja, most is van hova figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Unottan dől hátra a széken, ahogy a másik kettő próbálja megerőltetni magát és Kende vérét szívni. - A tűzijáték is tönkremegy, nagyokos, mert felrobban - vigyorodik el teli arccal, úgy emeli szürkéskék pllantását Rolandra. - Hasznos infó. Vettem, tesó, kösz - bólint, közben ismétli párszor magában a bolt nevét, ahova majd frankón benéz. - Marinat? A szösztalicskát nem dobáljuk kandallóba, ember - ingatja a fejét, mint, aki totálisan komolyan vette a kérdést, pedig belül, meghal a saját csodálatos poénján. Zseniális. Ahogy az is, hogy ilyen lazán összedobta neki a gyerek a cuccot, ki is fizette, neki meg a kezébe van ugyanaz a retek készülék, remélhetőleg már úgy, hogy használni is tudja. Keze közt forgatja, felnyitja, megles az appokat, próbálja újra végig venni melyik melyik volt, közben Roland távozni készül, Mae pedig marasztalná, mindebből Kende szinte semmit nem érzékel, ahogy a zenés appról hirtelen megindulnak a gondolatok és rátér a fesztiválokra. A kérdését azonnal a sráchoz vágja. Aztán töhög Marinat, majd tröhög Rolandon. Teljesen jó ez a mai nap! - Marcsi, baszod - ismétli meg nevetve a szavakat, kezével meglöki a szösztalicska felkarját. Édes ördög! Siratja a srác! Aprókat köhint, ahogy nevetése csillapodik, valaki odaszól Brigittát szidva, mert valszeg Kende édesanyja után érdeklődtek. Kezét emeli fel egy bocsra, hogy aztán hevesen bólogasson. - Adom a pogót. A sörlocsolás se rossz, de tudod ki pazarolna el, annyi piát - így is nehezen üt be az elemije miatt. Pillantása keresi Mae-ét, hogy támogató fülekre talált e. - Főleg sört.
Bólint Roland kérdésére, hogy ja, az a terv, azért kérdezte, aztán félre döntött fejjel hallgatja. - Habparti? - kérdez vissza és a sráccal leginkább csak tekintet alapján próbálja leszövegelni a lényeget. Mert azért, ami fontos, az fontos. - Felőlem aztán simán ledumálhatunk valamit a nyárra. Ami a Balatonon van, arra még szállást is tudok - tárja szét a karjait, majd megvonja a vállát, hogy na, hát ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem érti. Közeledik a szezon, többet edz. A klór maró fellege szállhatott tényleg az agyára. Csak erre tud gondolni, ahogy lépked a másik mögött, ugyanis Kendéhez képest kicsit többet árul el magáról, mint azt szokta, ráadásul egy totális idegennek. Valami furcsa a levegőben, kimelegedik az egésztől, érzi, ahogy arcára is felkúszik a forróságtól a pír, és amúgy sem rajongója annak, ha egy kicsit is megbillen a közérzete azzal a sok szutyokkal a nyakán, amit mellékhatásnak az elemije hozott magával. Miközben kibújik belőle, a pulóver anyagának gyűrődése mögött pillantja meg Mihailt, aki hol felé fordulva áll, hol újra a hátát mutatja Kendének. Észre se veszi, hogy a keleti szárny melyik szakaszán is járnak. Egy, majd két pillanat. A kastély legújabb építésű része, ami nem is érdekelné a navinést, de itt csúszik egyedül igazán a padló és akárhányszor a teraszra ment gyakorolni végig akart rajta csúszni, mint otthon a húgával, csak az emberek sose hagyták meg neki rá a lehetőséget. Most megcselekszi, hátha az segít kicsit helyre rázódnia, amellett, kíváncsi: ha a másik elmosolyodik rajta, vajon elrejti e azt. Nem is érti miért foglalkoztatja… főleg, hogy nem történik meg, csak egy pillantást kap, amit nem tud eltenni sehova, max zsebre. Elvigyorodik és megy fel a lépcsőn.
Ahogy a terasz padlóján némán puffan a talpa, odalépdel és azonnal az első gyakorló terem kis ablakán skubizik befele. Fél füllel hallja csak meg Mihail szavait maga mögül. - Most jársz - szól, ahogy ráérősen a pyro-terem ablakához lépdel. Felnevet a rellonos megjegyzésén, kicsit fejét is ingatja. - Elemi mágusok arról szövegeltek, hogy takarodó után jönnek gyakorolni - meséli. A helyet még érti. Nagyon máshol nem tehetik meg biztonságosabban, mint itt, de: - Ne kérdezd miért nem emberi időben tervezték - legyint hátra, már a harmadik ablakon bekukkantva. - Azóta sűrűn benézek - von vállat hanyagul, mert nem nagy szám, csak szimplán megragadt neki.
 Az utolsó, negyedik ablakon belesve, mutatja fel fél kezét, hogy minden oké, aztán megfordul és ugyanazzal a hüvelykujjával bököd a válla felett hátra. - Hydromágus vagyok, Sztravinszkij - so-called, legalábbis, de ezt nem kívánkozik megosztani vele. - Nem fulladsz meg, jó fej vagyok - nem is akármennyire, mert folytatja. - Mondtam volna, hogy találd ki, de tudjuk, hogy a rellonos haverom nélkül nem menne - vigyorodik el, ahogy egyik kezét zsebre vágva, a másikkal a vállán lógó pulóvert tartva lépked Mihailhoz közelebb. - Nézz fel - megvárja amíg Mihail feje mozdul, majd utána emeli szürkéskékjét az üvegezett mennyezetre, amin túl az éjszakába hajló égbolt süt át. Azért, nem a legocsmányabb látvány és annak, aki szereti a természetet, vagy a szépet, frankón jól tud esni. Szusszan, megköszörüli a torkát, majd oldalasan elfordulva újra végig pillant az üres téren. Állati lenne, ha egyszer képes lenne valódi gyakorlatokat végrehajtani itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Tudja mennyire szüksége volt, van és lesz a vízzel való kapcsolatára ahhoz, hogy kibírja magukat a mindennapokat. Minden élőlény lelke. Mindennek energiát ad, szabad, finoman mozgatja a hegyek részecskéit, beszínezi a világot, miközben be is utazza azt. A víz mágiája Kende minden porcikájába beleitta magát az évek során. Szüksége van rá a létezéshez, jobban, mint bárkinek. Általa még talán magát is megtalálja, mi van az örökös aranykölyök mögött.
- Tusé - ismétli meg, arcán ülő vigyora válik kissé szélesebbé, azáltal villan gödröcskéje.
Azt hitte ismeri a vizet, minden nap találkozott hatalmával, de az most sokkal erősebb lett. Már nem az ő választása a közös kapcsolat, az jelen van, ha akarja ha nem, és ez rémisztő. Rémisztő, mert az érzelmei döntenek - nem a sors, vagy bármilyen külső erő. Mindent meg fog tenni, hogy kezelni tudja a mágiáját és előcsalogassa és bár már elő-elő merészkedett érezte, hogy van benne valami, aminek nem talál helyet.
Érdekeli. Szeretné újra az összhangot érezni a vízzel, mint eddig mindig. Most itt van ezen a helyen és tudja, ő nem lehet az a diák, aki éjszaka kioson gyakorolni. Nem tudja mennyi ideje áll Mihail mellett, míg végül családneve baritonba burkolva kúszik fülébe visszacsalogatva őt az elemi terasz falai közé. Feje megakad kissé a mozdulatban, ahogy a másik felé fordul. Ajkai elnyílnak, nem pislog, tekintete zizeg Sztravinszkij arcan, várja a folytatást. Félre döntött fejjel néz fel az égre, majd le a padlóra, amihez tompán simuló léptei törik meg a csendet, ahogy a terasz közepén lévő néhány lépcsőfok egyikére ül. A kérdésen nem sokat gondolkodik, csak a helyszín által benne formált érzésekből gyúrja meg válaszát.
- Igen is, meg nem is. Baromság, hogy előre meg van írva. Akkor miért csinálunk bármit? - hátradől, a fentebbi fokon támaszkodik meg könyökén.
A birtoklás vágya nem mozgatja, mert tudja milyen érzés, ha birtokolni akarják. Nem érdekli és nem is hisz a felsőbb hatalomban. Kapóra jött, meg nem is a hataloméhes szüleivel szemben a hydromágia megjelenése. Amúgy is mély kapcsolata volt az elemmel, de mintha csak azért vált volna elemi mágussá, hogy az megmentse az otthoni bezártságtól. Sose lehet elég hálás a víznek az életéért. Ez pedig nem a sors volt, hanem Kende döntéseinek eredménye. De mégis mit tudhat tinédzser létére? Azon kívül, hogy inkább dacos viselkedése, ragaszkodása az úszáshoz, majd a hullámba feltörő elemije vezetett oda, hogy ott ül, ahol. Ő alakította, nem a sorsa.
- Abban hiszek, hogy minden lépésünk számít és eljuttat valahova. Hogy tőlünk függ mit cselekszünk. Kapunk opciókat, mi döntünk, aztán majd alakul valahogy - őszintén így gondolja. Ha a sorsa munkálkodott volna, most nem lenne itt. - A sors olyan, mint a karma. Minden rosszat visszakapunk az életben - emeli tekintetét a plafonra. - Belemagyarázás. Elkövettük, ha valaki fel is fogja a súlyát az már épp elég büntetés - mintha a mágiájának megkapása és attól való elszakadásának bármi rossz tettéhez köze lenne. Újabb baromság. Ez nem büntetés, mindössze a szülei idióta, hataloméhes neveltetési módszereinek a szerencsétlen eredménye, aminek a levét Kende szívja. Nincs köze a sorshoz. Az életét a víz irányítja, az pedig nem felette áll, hanem mellette. - Miért? Szerinted az a sorson múlik, ha homokba dugod a fejed? - mosolyodik el könnyedén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Több elhagyatott rom is berozsdásodott már Kendében amennyire nem beszél róluk. Nem is igazán akar gondolni rájuk. Gyengén halad elméje hátsó zugába minden alkalommal, hogy a benne lévő érzelmekhez szavakat is találjon. Saját maga számára. Most azonban bajban találja magát és olyan beszélgetésbe keveredik egy vadidegennel, ahol saját nézeteit megosztva megnyílik magáról. Egészen más ez a beszélgetés, mint amit a barátaival szövegelnek. Talán azért mert a srác idősebb. Na, nem mintha akármelyik haverjának nem adná meg ugyanezt a választ, csak ők nem kérdezik. Senki nem kérdezi. Nem kérdezte.
Ahogy jött, úgy enged el megfeszült állkapcsa, miközben a másikat figyeli a rávetülő fényekkel. Mióta Kende mondta neki, Mihail úgy bámul felfelé, mintha hipnózis alá került volna. Könnyed mosoly jelenik meg a szőke arcán a kérdésre, amivel nem is egy, hanem máris kettővel felel, hogy válaszul mit kapjon? Újabb kérdést. Tele van ez az este kérdésekkel. Megvonja a vállát rá, mert mindenképpen a kíváncsiság hajtja azt, aki kérdez? Más oka frankón nem is lehet? Dehogynem. Főleg, hogy erre a választ Kende maga is tudta, mégis szélesen vigyorogva bólint, hogy utána még inkább könyökére nehezedve hallgassa a továbbiakat. Pislog párat, homlokát ráncolja, mert sokkal csavartabb ez a történet ebben a formában, mint ahogy azt ő látja. Pillantásuk találkozik, így Mihail kiolvashatja a meglepettséget Kende szemeiből. Kedveli a látásmódját, ő meg azt se tudta, hogy van neki olyan. Éppen ezért folytatja is. - Én életnek hívnám. Amikor beüt - jegyzi meg elsődlegesen, mielőtt még bármi másba belekezdene. - Ez már túl deep az én válaszomhoz - rázza a fejét halkan nevetve. - Az emberek nem csak választhatnak, hanem akarnak is. Más nézeteket látnak, máshogy szívnak - így látja ő, a hűvös kövön ücsörgő navinés.
Mihail mostanra a falat támasztja, majd üt a kérdéssel, amibe gyomra remeg bele a srácnak. Elkomorodik, aprót nyel, majd a plafon felé fordítja arcát. Utálja, amiért az első válasza erőteljesen ordít idebent. Nem is azt utálja, inkább magát a választ. Miért kell így lennie? Lassan engedi le fejét, a felsőbb évesre sandít. - Van egy pár - halvány mosolya árulkodó. Előrébb dől, két térdére helyezi könyökét, majd fűzőjét tűri oldalra a cipőjében. Egy kérdésről volt szó, mégis nem bánja, hogy beszélgetnek. Egészen más ez a beszélgetés. - Aktuálisan - felpillant, szürkéskék tekintete vágyakozva tapad a gyakorlóterem ajtajára, az egyedülire, ami neki számítana. - Egy elbaszott hydromágus vagyok a mágiája nélkül - az ajtót bámulva emelkedik talpra, majd lassan bootolja be, hogy hangosan kimondta, amit Mae-el se osztott meg. Arcán megrándul egy ideg, hirtelen fordul Mihailhoz. Kémleli. Legszívesebben zsebre vágná a kezét és azonnal kivonulna innen, mégis áll a lépcső fokán és a másikat méregeti. - Egy kérdésről volt szó.
 Van egy pár, de mindnek ugyanaz a forrása: a szülei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nézőpont kérdése a büntetés maga is. Túlságosan megkönnyítené az emberek dolgát, ha nem így volna, ugyanis akkor nem lenne bennük a kétely, hogy talán máshonnan kellett volna szemlélniük. Nem lenne annyi mi lett volna ha. Kende azonban csak nézi Mihailt mielőtt a kérdés érné és arcáról válik köddé az a mosoly, aminek íve játszott rajta. Mégis összeszedi magát egy homályba borult válasz erejéig, a másik biccentése mégis olyan megértést sugall számára, aminek következtében néhány pillanat új szavakat szül. Felemeli a fejét, vele együtt áll meg két lábbal a földön. Sok kérdés pattant az új építésű szárny falairól, szürkéskékje fürkészőn keresi a ki nem mondott társakat Mihail arcán, lehetőleg a válaszokkal együtt. De azok az érzelmek nem csapódnak benne. A helyzethez képest meglepően könnyed nevetés hagyja el torkát.
A másik mozdulatait követi, visszanyel egy reszketeg sóhajt, lesüti pillantását a szavakat hallja, szíve szorul össze, gyomra hány folyamatos bukfenceket, mintha mástól ilyen nyersen visszahallva mindezt arra késztette, hogy kidobja a taccsot. Még csak nem is ideges, csak feszeng, szorong odabent valami, aminek hatására lépdel lefele a fokokon. Megemeli a fejét Mihailra, amíg az ajtót nyit és le sem véve róla kemény tekintetét közeledik, még csak a terembe se sandít be. Tudja mi az a lelki gát. Övé a döntés. Elfolytja az érzelmeit, mert nincs kivel megbeszélnie, nincs értelme megbeszélnie, mert az még a szülein nem fog változtatni. Nem fog elbukni, velük szemben soha, semmiképp nem bukhat el, mert az tönkre is tenné. Túl jól tudja mi az a lelki gát és ennek fejében meg is hozott egy döntést, amikor idekerült. Majd egy újabb döntést, amikor Sárával gyakoroltak és életében először létrehozott egy ökölnyi vízgömböt, az ellen elem támadásának eredményéül. Egy pohár vizet képes volt lehűteni majd az eleme úgy szunnyadt vissza, hogy Kendének ideje sem volt örülni bármi fejlődésnek. - Azt hiszed egy órányi sétálgatás és szövegelés alatt kiismertél? - összehúzott szemekkel néz fel a fehérbe hajló tincsek alatt ülő kékségekbe. - Sosem döntenék úgy, hogy elengedjem. De érzem, semmi értelme oda belépnem, mert ezt a lelki gátat nem három másodperc alatt fogom leverni. Már megtettem volna. Erőltethetem, - bólint határozottan - hogy aztán beájuljak, mert kontrollálatlanul átfut rajtam valami, amit kezelni sem tudok - az lenne az igazi bukás. - Gondolom van jobb dolgod annál, Sztravinszkij, hogy összeszedj a földről - vérszegény mosolya ajka szélén őszintén rezzen, ahogy pillantása is elhagyja a kékeket a fekete és fémes dróthálókért, ami a gyakorlótermet övezte. A lyukacsos plafonon túli víztömeget megérezve köröz egy aprót fejével, miközben kienged egy sóhajt. - Szóval, hacsak nem zuhanyoznál egyet, vissza is csukhatod az ajtót - biccent a kilincs felé, és teljes testével Mihailhoz fordul, majd lép hátrébb, mielőtt még zavarba ejtően közelinek érezné bármelyikük is. Tarthatja gyengének, képmutatónak, vagy bármi is az, ami lejátszódhat a másik fejében, ő maga nem meghátrálásnak veszi, mindössze ismeri magát annyira, hogy tudja erre még nem áll készen. - Különben, újra igazad volt. Csak nem ismersz engem - sokkal szélesebb mosolya köszöni meg, leginkább azt, hogy valakinek végre beszélhet róla. Nem tudta, hogy ilyen rohadtul akarta.
Mindkét keze a zsebeiben talál helyet, még mindig mosolyogva túr hajába, ahogy elönti valami kicsavart megkönnyebbülés. Lassan kémleli Mihail arcát. Meglepően tisztában van a másik a véleményével, határozottan áll ki mellette. Mondhatni, sziklaszilárdan. Kende vajon ezért érzi, hogy megoszthatja vele mindazt, ami lezajlik benne? Édes ördög, ő sem ismeri a másikat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem megy. Két szó, amiket ki is mondott azzal az egy alkalommal, amikor benne volt az érzés, ami megtalálta most is. Akkor egy katlannyi víz elé volt kényszerítve, egyik oldalán a családjával, a másikon egy idegennel, aki mára a tanára. Ott szinte utasították, hogy kapcsolatot létesítsen a vízzel. Nem volt meg az energikus, tiszta érzés a testében csak a keserű szájíz, ami tehetetlenségének eredményeként tört magának utat. Képtelen volt a rohadt nyomás alatt bármit is produkálni, csak lebegett a tenyere a víz felett a semmiért, mert az nem engedte, hogy megbolygassa nyugalmát. Károly magas alakja sejlik fel előtte és az a mozdulat, ahogy kezeivel öltönyét begombolva elsétál. Rá sem nézett Kendére. Sose tette, ha a csalódottságát kendőzetlenül akarta a gyerekére mérni. Mondanám, hogy meglep.
 Kurta mosolyra rezdülő ajkai válnak el Mihailt hallgatva, aki jóval többet mond három szónál. Azt mondja, amit Kende mindig is érzett, de ezidáig rohadtul senkitől nem hallotta vissza. - Éppen ezért nem hasonlítom magam másokhoz - összeszaladó mosolyráncok keretezik szemét, ami a másik mosolyáról téved annak kezére, amíg elkezdi behúzni az ajtót. Jobb lesz így. Azzal Kende arrébb is lép, megborzolja haját, a következő pillanatban a komoly határozottság irányába fordulva dönti oldalra a fejét. Mint egy kutya, aki nem érti mi van. Egy pillanat és még egy mire hitetlen neveti el magát. - Segíteni akarsz nekem -nem kérdezi, hangosan mondja ki, ami lecsapódott benne. Sosem szégyellt segítséget elfogadni, vagy kérni, mert nem is gondolta azt tovább, de most, ez más. Meglepi Kendét a lehetőség, amit nem taszíthat félre. Túl sok mindent osztott meg vele ilyen rövid idő alatt, és a kérdései, a reagálásai baromira oda szaladtak ki, hogy igenis megkönnyebbült. Ha folytatnák, még a végén helyreállna benne az, amit három perc alatt képtelen lerendezni. Bal arca belsejét szívja fogai közé. - Talán - megint egyetért vele. Érzi az őszinte megértés idegen hullámait, nem tudja miért van, de könnyű Mihailal beszélgetnie. Elhelyezkedik vele szemben, úgy lép közelebb hozzá. - Nem bízok a tökéletes emberekben. - felfele nézve tartja a szemkontaktust.  - Kétlem, hogy ez itt akadály lenne- beleegyezően elmosolyodik mielőtt még hátrálna. - Kezdhetsz éppen velem, adjunk neki egy esélyt, de nem most. Mára elég volt - több, mint elég. Megfordul, értetlen túr újra hajába amíg a lépcső felé indul. - Le ne maradj! - még mindig tartja: van valami a srácnál, amiért érzi, hogy valóban belemehet ebbe. Basszameg, totál mindegy, már belement! Meghozta a döntését és mivel eddig mindre mosolyogva tekint vissza, ezzel sem lőhetett mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mindenki akar valamit. Elérni a csúcsra, irányítani a környezetét. A többségnek ez a fontos. Úgy tűnhet mindannyian hatalmat akarunk, de Kende már most tesz az egészre. Nem vágyik másra csak előrébb jutni, közelebb valamihez, amit alig tapasztalt meg, de fontos neki. Mihail mosolya, halk nevetése és szavai azt az érzést keltik benne, hogy ő sincs ezzel másképp. Ha segíteni szeretne se hiszi el könnyebben a srác, szkeptikusan áll a dolgok elé, mert bár sokan veszik körül nap, mint nap, a mai beszélgetés ritka volt. Nem is biztos, hogy a ritka a jó szó, de nem is gondolja tovább csak elkezdi elfogadni a lehetőséget.
 - Vannak, akik rohadtul elhiszik magukról. Én csak sekélyesnek nevezem - újabb kérdés, amit nem hagy válasz nélkül. Alig néhány hét és vissza vágódhat közéjük. Az összes plasztik, maszkot viselő, sznob, fennhéjázó hólyaghoz, aki a családjának nevezhet. És Kittihez. Végre, az egyedüli kivételhez, Kittihez. A húga gondolata, mint végszó dönt a benne összegyúrt beelegyezés gondolata felett. Nem hagyhatja ott a többivel, neki csak Kende lehet a biztos pont, tehát helyre kell tennie magát, mert a vízzel való apadó kapcsolata mindenre rányomja a pecsétet.  Így szavakba foglalja, hogy innen már csak a hol és mikor legyen hátra. Összekapja magát addigra és csak remélheti, hogy beválik. Még mindig ezen jár az esze, ahogy a lépcső tetején bevárja a másikat majd néma léptekkel battyog a lentebbi szintre. - Egy folyosó - bólint. A beszélgetés terelődik vissza a gördülékenyebb medrébe és  igazodva egymáshoz nevet fel Sztravinszkij mellett lépkedve mindaddig, amíg az elágazáshoz nem érnek.
A körletig sétálva, mintha üresség szállna elméjére, ráül a feketeség, ami azzal oldódik fel, ahogy a kettes szoba ajtaja csukódik mögötte és a zár kattanása a hydromágusok gyakorlótermének ajtajához dobja vissza egy pillanatra. A gondolkodás elől menekült el innen, hogy aztán most mosolyogva dőljön végig az ágyon egy megkönnyebbül uff mellett. Az üres plafonra mered. Épp olyan üres, amilyennek neki is lennie kéne a szülei elvárásai szerint. Most mégis tele van érzelmekkel, a kétség kúszik mellkasába, a mosoly lassan de biztosan tűnik el arcáról. Fogalma sincs mi történt. Egy valamiben biztos: látják még egymás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azt hitte kevés lesz ehhez a vizsgaidőszakhoz, mint Merlinben a muglivér, aztán mégis segített neki a csaj, akinek korábban ő maga segített. Micsoda kölcsönös együttműködés! Így is van! Csak amíg Kende három percbe letudta a paraszt csapat offolását, addig a kis unikornis jó pár sessiönt le kellett, hogy birkózzon a srác figyelem hiányával. Rohadtul nem gondolta, hogy a végén olyan eredménnyel zár, amilyennel. Margaréta segített neki, ő pedig komolyan gondolta, hogy valamivel majd ünnepelnek, de nem sok idő ment rá, hogy kigondolja mit tegyenek. Rellonos haverjait jobbnak látta nem belevonni a dologba az ártatlanságot megtestesítő háztársával, amiről hamar egy valami jutott eszébe. Elviszi fagyizni, így az idei első hideg nasiját a húga helyett vele ejti meg. Nem sok dolog hiányzik Kendének a birtokról, de Kitti zsizsegése és váratlan vihogása nagyon is ide tartozik, ami hiányt néhány nap múlva betölthet újra, addig pedig a barátaival tölti a szabaddá vált idejét.
Így kerülnek a szünet előtti napon Bagolyfalvára. Kende a cukrászda ajtaját löki be a kis unikornis felett nyúlva, hogy követhesse. A pultnál a felszolgáló széles mosolyát viszonozza, hogy aztán biccentsen Maynek, hogy rendeljen. Amint a csaj így tesz Kende papírkehelybe kikéri magának a mentás csokis és a barackos gömböket. - Itt üljünk le vagy keressünk kint egy padot? - kérdezi a kis unikornist, amíg fizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A szezon előtti héten egy fagyi még nem a világ vége, akkor sem, ha az edzője beletaposna az arcába. Persze, Kende pont annyira tesz a dologra, mert nem ezen fog múlni, hogy idén is hozza a formáját és bezsebelje az aranyérmeket. Beszokta ő tartani a megfelelő étrendet, nem iszik, nem szív, főleg nem drogozik, szóval a fagyi, a maga két gömbjével még a kereten belül esik. Megigazítja ujján a lecsúszni készülő gyűrűjét, közben hümmögve bólogat May irányába és pillant az ajtóra, amerről az imén léptek be. - Akkor… - kinyitja előtte, kelyhet fogó keze int, hogy menjen és ő követi is. Napszemüvegét teszi újra fel, közben már a kanállal köröz a fagyi felett mielőtt türelmetlenül lapátolni is kezdené. - A vizsgák aztán jól mentek? - kérdez rá az egyedüli embernél, akinél a válasz is tényleg érdekli. Így aztán napszemüvege mögül sandít le Margarétára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fejét kapja a lányra, szőke tincsei is ugranak a hirtelen mozdulatra, mert még csak bootolja mi történt. Követi Margaréta pillantását az aszfaltra, ami a naptól eléggé felmelegedett, így a fagyi gond nélkül válik masszává rajta. Kende könnyedén neveti el magát és kanalazik a fagyijába, hogy azt aztán megrázva küldje az édességet a földre. - Megesik - von vállat. Szolidarít a fiú. Összeérinti mutató és hüvelykujját, másik három mutat az ég felé. - Ez művészet. Úgy hívom: első falatok - túr a hajába nevetve, majd inkább enni kezdi és a csaj lépéseihez igazodva áll meg végül a jobbján a  mentás csokira gerjedve.
Aprót bólint és fagyival a szájában egy gratulálokat hümmög mielőtt ő maga is elmondhatná mennyire meglepően jól szerepelt. - Enyhe túlzással. De abszolút szívtam volna a segítséged nélkül - mondja a kanállal matatva a fagyiban. - Totális köszönet jár érte - bólint újra, majd vigyorogva kapja be az újabb falatot. - Mondjuk nem tudom milyen íze van a köszönetemnek -bök a kanállal a lány gömbjei - nem azokra te huncut - felé. Nem figyelt milyen kért a kis unikornis, mert éppen a szivárvány haját skubizta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Aprót nyel, közben fejét ingatja, mert ezt a kört épp úgy megnyerné, mint azt, hogy igenis meghívta a kis unikornist, így tehát ő fizet a fagyizdában, de az a csevej épp elég volt mára felesleges győzködésből, inkább szövegel másról. Kende könyöke esik a pad támlájára, ahogy bokáját felhúzza közben másik térdére és kissé Margaréta felé fordul. - Ne köszönd - mosolyodik el. - Nekem a húgommal szokott közös program lenni. Egyszer, amikor kirándultunk kóstoltunk minden ízű drazséból kutyult fagyit. Az első kettővel jól jártam, a harmadik olyan pocsék volt, hogy az asztalra tett kancsó vizet egy az egyben lehúztam - meséli és grimaszol az emlékre. - Chilis volt asszem, szóval a víz nem segített - teszi hozzá nevetve a balfaszkodásán. Pedig a húga könnyesre sírt szemét nem feledi. Legalább valaki rendesen kiröhögte az asztalnál, ha a barom szülei inkább csak felháborodtak. Ez épp olyan emlék, ahol az ősök aligha szerepelnek élesen, és pont azért, mert magukhoz hűen viselkedtek már akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak mosolyogva bólint aprókat a kis unikornis nevetésére, mert meg tudja érteni. Abban a helyzetben, élesben örült, hogy lélegzik, de utána már ő se nagyon kapott levegőt, ahogy csaphodott és a húgával együtt nevették még utólag a szálláson is. - Csak ki akartál nevetni és ki is nevettél. Brutálisan megértem - nevet fel saját magán. Se gáz, hogy Margaréta jól érzi magát, azért is mesélte el a sztorit, mert feltűnt már neki, hogy a kis szivárvány hajú lány sűrűn kér elnézést, és pironkodik, pedig… ha Kendének feltűnt, akkor tényleg elég sokszor megtörténhet. - Ugyan, ne viccelj. Én vagyok a bátyja, a példa az volt előtte, hogy kiröhög - mosolya marad szélesen, de megvonja a vállát. - Aztán persze megkért, hogy többet ilyet ne csináljak - meg kapott tőle egy szalvétát, de abból aztán repülőt kellett volna hajtogatnia, ami béna lett, így a sztori további része már csak egy tipikus délután közte és a kisebbik Reiner között.
May kérdésére, amint lenyeli a fagyi újabb falatát reagál. - Igen. Viszonylag - töpreng egy picit. Az apját jó párszor el kell kísérje üzleti ügyek miatt, hogy górékat ismerjen meg és azoknak nem a fanja. - De egyre ritkábban, az az igazság - látja be végül, szinte hangosan gondolkodva. Igaz, a kirándulás pakliban benne van, hogy megismerte Móricot és a Dudeal még tönkre kell tegye a világot. - Mondd May, te hova mennél el szívesen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szakadozottan emeli a fejét, ahogy maga elé pislog kicsit, mert nem számított erre a véleményre. Nem volt ő mindig olyan jó bátyja Kittinek, viszont Margaréta folytatja és igazat kell adjon a kis unikornisnak. - Jaja, elég jó a kapcsolatunk - mosolyodik el, aztán inkább leveszi a szemüveget is, amit a póló nyakára biggyeszt. - Neked van tesód? Egy extrán kicsi unikornis? - neveti el magát kedvesen, kanala pedig már az első gomb végén jár. Elhúzza a száját, mert két év azért elég sok idő bárhonnan is nézi, de úgy érzi ezt most nem feszegeti.
Keze kapaszkodik meg felhúzott bokájában, arcán jelenik meg egy széles mosoly, mert egyértelműen látszik a csajon, hogy felcsigázza az úti céljának gondolata. - Elég menő hely lehet. Az egyedüli hibája a meleg - gondol bele. Sose gondolt semmi sivatagos, száraz terület meglátogatására, mert ott is maradna és nem azért, mert letelepedett, hanem mert megpusztulna. A kérdésre bólogat válaszul és akaratlan rebben meg szemöldöke legjobb haverja nevét hallva. Nincs meglepve, hogy lassan mindenki Mórictól hallja, hogy Kende úszik, nem nehéz rá akaratlan felfigyelni. Ez van, ha a Brokemonod egy jelenség. Fel is nevet. - Így is van és lássuk be, van választási lehetőségem. Jól állunk vízzel - közben megemeli mutatóujját és köröket rajzol a levegőben, ami amúgy a Föld bolygó lenne, de mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Na igen, visszafele pörgeti az időt viszonylag lehetetlen. Nagyon is az, de most mit mondjon erre? Inkább csak együtt nevet a kis unikornissal, akinek a lába se éri a talajt a padon ülve.
- Szeretem a nyarat, szóval vannak problémáim - vigyorodik el, mert ja, franc se gondolkodott olyasmin, ami amúgy is történik, mint az évszakok változása. Olyan mindegy! Folyton váltogatják egymást, akkor is jönnek, ha nem akarjuk és senki ne mondja, hogy tavasszal mondjuk nem eshet a hó. - És nem szerveznek oda utat? Vagy valami tanulmányi bármit? Tuti kijutnál - gondolkodik hangosan éppen csak rá sandítva a szivárvány tincsek között fehérlő arcra.
- Au… - Csak legyint, mielőtt reflexből megérintené a csaj, majd a saját térdét. - Semmi gáz - vár egy pillanatot, amíg totálisan elhelyezkedik a lány. - Ausztrália tutira, a Maldív- szigetek, ott a legtisztább a víz. Izland, Bali, a Bahamák és a Fülöp-szigetek - utóbbin belül konkrétan van egy hely, amit már rég kinézett magának, de erről nem szokott beszélni. Még a most sokszor emlegetett Kitti se tud róla. - Talán Oahu-t még nem hagynám ki - teszi hozzá bármi gondolkodás nélkül mielőtt még felnevetne. Szeretne sokat utazni, ez van. - Ahhoz, hogy eljussak talán ébren kellene maradni az órákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vigyora mellett szökik ki nevetés mert látszik, hogy feladta a kis unikornisnak a leckét. Pedig egyszerű: nyár, elég jó idő a túrázásokhoz, a szabadhoz, ahhoz, hogy kint ússzon, valamint - Ekkor van a versenyszezon és utána mindent kicsit lazábban vesz az edzőm is - mindez együtt pedig baromira elég, hogy imádja a nyarat. - És órák sincsenek - teszi hozzá. Szóval az a szemöldökráncolás megérdemelte, hogy tisztázza Margaréta számára.
Mosolyogva bólogat, mert valószínűleg a csaj jobban keni ezeket, mint ő, így aztán elengedi. - Simán eljutsz majd - pillant a lány arcára, majd ahogy fordul, Kende is kicsit jobban az irányába helyezkedik. Komolyan gondolja, a csajnak simán meg van hozzá az esze.
Kedvesen neveti el magát a buzdításra. - Oké, egyezzünk meg. Hozok neked mindenhonnan képeslapot, ha hozol nekem egy fáraót - szerinte ez egy teljesen fair megállapodás lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Úszik már szinte mióta az eszét tudja, de sose kérkedett vele, vagy emlegette magától mit és hogyan nyert. Azóta viszont van egy Mórica, most pedig egy érdeklődő kis unikornisa, akire első körben csak elmosolyodik. - Igaz, volt néhány - bólint sokadjára. - De függ attól, hogy miben indulok - teszi hozzá. Tartott tőle, hogy az úszással, mint versenyszerű sporttal fel kell hagynia, ha a Bagolykőbe jön, de nem így alakult, és bár nem is azért űzi, hogy minél több eredménye legyen. Az csak vele jár.
Kézfogásra nyújtja előre kettejük közé kezét, ahogy könyökét még mindig a padon támasztja. - Kezet rá - biccent. - Egyelőre ismerkedem a telefonommal, de mire oda jutok, már simán tudok képeket csinálni - neveti el magát. - Persze, majd megmutatom őket.
Ahogy a fagylalt végére ér, oldalra nyúl és ültében a mellettük lévő kukába dobja a kiürült papír kelyhet. Kérdőn néz Margarétára, hogy neki van e még muníciója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnyílnak ajkai, ahogy válaszolna az újabb kérdésre, de becsukja a száját, mert a felhők között próbálkozó nap megtalálja a fejét. Kissé kellemetlen hunyorogva billenti arrébb a fejét. - A gyors a fő. Mellé pillézek és váltó - sorolja, és azt inkább elhallgatja, hogy egy hát futamban valószínűleg erőteljesen lecsúszna a dobogóról. A mellet meg nem szereti, mert lassú és túlságosan lefárasztja rövid távon a testét és leginkább a tüdejét. De ilyesmivel nem a kis unikornist fogja untatni, aki már már zavarba ejtő kedvességgel reagál szinte mindenre. Kende mosolyogva vezeti rá pillantását, ahogy halad tovább a beszélgetés, majd könnyedén neveti el magát a heves kézrázáson. - Egyiptom sem utolsó látványban - néz le a lány arcára. Mert habár ő rohadtul megtapasztalná a világ minden pontján a vizet, addig mást érthető mód más mozgat meg. - Csak aztán el ne adjanak egy tevéért - ugratja.
A felajánlást követően megvárja, amíg Margaréta kidobja a szemetet és csak utána reagál rá. - Rendes tőled, kis unikornis, majd lehet szavadon foglak. Most egészen megvagyunk egymással, mióta Roland beállított rajta cuccokat - vonja meg a vállát, majd felkel és a lány mellé lép. - Mi a legjobb abban, hogy muglik között nőttél fel? - már ő is kérdezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Csajok… Úgy ugrál a hangulatuk A-ból, B-be egy kérdésre, hogy Kende csak pislogva bootolja, hogy most komolyan ekkora változást okozott egy kérdés? Mármint jó, a pasik tudják, hogy a lányok jobban, a csajok is tudják, hogy a lányok jobbak, ez nem atomfizika, de néha igazán megtudták kavarni a srác állóvizét és nem is azért, amire most gondolsz te kis perverz. Nahát! Azt mondom: nahát! Ugye mennyivel izgalmasabbak letted a gondolataid egy kis perverziótól? Na, nézd meg most mi került ide, mert nem tudod magadat kordában tartani! Kende ehhez túlságosan udvarias. Ő csak és kizárólag arra gondol most, hogy amíg Róka egyik pillanatban úgy néz rá, mint akinek megtekeredett a bugyija, a másikban már vigyorogva bólogat és el kell ismernie, az utóbbival máris jobban egy hullámhosszon tudott kerülni a srác.
Kedveli Rókát és azt, hogy vele megoszthatja a sportolás élményét itt a kastélyban. Erre korábban nem igazán volt embere, főleg, hogy a szülei miatt az edzés is leginkább csak közte és a mestere között zajlott és kalap-kabát. Talán ezért is érdekelheti, hogy a lánynak milyen szokásai vannak. Legközelebb - mert mindketten tudják, hogy lesz ilyen - sikerül rávennie közös mozgásra, akkor tudja, hogy a válasz szerint, nem fogja Eminemre, Weezerre és Twenty One Pilotsra veretni mellette. Így is van! Sebaj. - Végül is érthető. Én is csak idebent szoktam, odakint soha. Meg nyilván úszás közben sem - segít neki a ritmust tartani, vagy gyorsítani, ha hallja a légzését és a fülénél váltakozó hullámok jelezte reakciókat, amire ráhangolódva törhet előre. De a víz és ő az az intim téma, amit megtart magának. - Kezdhetjük? - kérdőn vonja fel fél szemöldökét a Rókára. Arcán továbbra is a kedvesség vonásai játszanak, ahogy érdeklődik. Megáll a kötéllel elhelyezkedve, majd a csaj reakciója után aprókat távolodik el a talajtól, amíg csuklója köröz és lendíti a kötelet. Direkt úgy helyezkedett, hogy véletlenül se zavarják meg egymást, így aztán minduntalan pörgethetik a kötelet. Az imént említett zenéket tényleg szokta hallgatni, de az nem kizáró ok arra, hogy a Baby Shark Breakbeat kezdjen bekúszni a fejébe, minden szökdeléssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Neki ez olyan természetesen jött, bele sem gondolt, hogy netán a kis unikornis annyira nincsen képben. Nevetve kap a fejéhez, majd túr is a hajába. - Igen - bólogat hevesen. - Egyszerűen: a két karoddal egyszerre, úgymond körzöl, ahogy öleled a vizet és haladsz előre - nem megy bele, hogy hol a hangsúly, hogy mit hogyan feszítsen és milyen erőkifejtéssel kell tennie, bár ezek a válaszok sokkal gyorsabban jönnek neki, mint egy Sárkánytan kérdésre a megoldás. - Egyszer megtanulod, aztán jön magától - mint a biciklizés. Teljesen beleitta magát már Kende testében a technika, de nem úgy, mint a gyors. Az csontig hatol.
Jókedvűen neveti el magát a lány megjegyzésére, ahogy közelebb lép hozzá. - Akkor én is kérek képet - mondja, mielőtt még reflektálna a telefonos segítségre.
Megvárja amíg a másik kigondolja a válaszát, közben testsúlya esik kicsit a jobb lábára. - Oké, nekem teljesen jó lesz úgy - elmosolyodva bólint, majd keze nyúl a szemüvegért, amit újra feltesz és immáron mögüle pillant körbe. - Vissza sétálunk a kastélyba? Vagy elmennél még valamerre? - adja meg az opciókat a lánynak, mert neki aztán minden is megfelel. Ráér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Laikusan megfogalmazni, amit a testével tudna megmutatni, szárazon meg az ugye fura is lenne, elég érdekes és ja, így is fura. Elneveti magát azon, hogy a lány nem süllyedne el, de inkább hagyja is a témát tovább menni, Merlin hírével. Főleg mert ha most belegondolna, ahogy egymás ellen versenyre kelnek, jobban nevetgélne, mint a kis kedves jókedve és igazán nem szeretne a kis unikornis arcába töhögni. Móriccal egy szempillantás alatt megtenné, lehet azért is érzi ezt a reflext a gyomrában.
Neki aztán tényleg lenne ma ideje a bármire is, főleg így szünet előtt, de amint Margaréta dönt, Kende irányba fordul és lassan, elnyújtott léptekkel el is indul a kastély irányába. - Én is jól éreztem magam - pillant le a lányra a szemüveg mögül. - Kitti tuti nem fog rád haragudni. Majd el kell mondanom milyen ízű volt a fagyi és nagyjából eddig is fogja izgatni magát - mosolyodik el szélesen. Visszafele úton még kellemesen elbeszélgetnek ezer meg egy dologról, miután a témák nagyjából úgy váltakoznak, mint a padon ücsörögve. A körletig kíséri a lányt, majd bulis szünetet kívánva indul tovább a rellon felé, hogy összeszedje valamelyik gyöngyszemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg hagyja, hogy a marasztalásnak okát megbeszéljék ők, és amíg szövegelnek Kende teljesen jól elvan a speckón beállítgatott telefonjával, egészen addig a pontig, amíg a fesztivál gondolata meg nem fogalmazódik benne és azzal egy időben már el is hagyja a száját. Pillanatok telnek el, mire már már könnyezik a “Marcsi, baszod” szókombináció létezésén. Arra tett egy lapáttal a szösztalicska kendőzetlen véleménye új becenevéről, mert abban rohadtul biztos lehet, hogy ezt még néha… viszonylag néha, hallani is fogja. - Akkor pogózunk - szögezi le a lényeget, amit leszűrt az utóbbi percekből.
Mae pillantását tartva tudta, hogy sör témában haverjára talált, de az, hogy a svédek mit keresnek itt, meg azoknak az itala, már más tészta volt. A húsgolyójuk jó cucc. Nem a legkedvencebb skandináv kajája, de azért elég pöpec. Roland kérdésére tér vissza a tanulószobába és várja Mae válaszát. - Tök jó kérdés. Én is inkább meginnám -  csusszan lentebb a széken, hogy lábát bokájánál keresztezve feldobja az asztal egyik sarkához a dán mellé.
A habpartiról volt egy elképzelése, de haverja kérdésére ő is ráérősen pillant most Rolandra, aki elég részletesen felvázolja a dolgot. Kende vigyorogva bólogat, mert nem is kérdés, hogy benne lenne. - Ha megittam a piát, amit nem locsolunk szét, pogózok veled a habpartin - nevet fel Mae pillantását elkapva, közben újabb csittegés kör éri a hármasukat. - Szerintem láttam már számukat listán, de még nem hallgattam Kappát - mondja a barnának. - Szerezz rá jegyet, ha gondolod segítek vele  - von vállat ő is, mert ha nem jó, akkor is fel fogják találni magukat, ha meg jól játszanak, akkor nem is kérdés a dolog. Miután persze Mae bedobta a dolgot, ő is bedobja a Balát, Roland reakciójával pedig csak egyet kell értenie. - Így is van! -  kacsintana ő, hogy vette az adást, de nem tud. Úgy nézne ki, mint valami pislákoló idióta, így csak szimplán biccent egyet a srácnak.
A kérdésen némán nevet fel, amit a szösztalicska megkap, aztán emelkedik a szemöldöke a folytatásra. Ő, mint rellonos? Tény, sok időt tölt velük, lehet ragadt rá valami, de őszintén szólva nem igazán izgatja Kendét ez a ki melyik házban történet. Ott van, akkor ott van, csak van valami oka. - Azt nehezen haver, mert én csak pár hónapja, még év közben jöttem - mosolyodik el halványan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ahogy az Kendénél lenni szokott hirtelen döntés vezérelte, nem tervből cselekedett, csak összedobálta, mint rutinos utazó a holmijait a tágítóbűbájjal ellátott sporttáskájába és jött is el otthonról. Megtehette volna, hogy se szó, se beszéd dobbant, de akármekkora vita is volt mögöttük és bármennyire mérges volt a szüleire, még így is elköszönt otthon mindenkitől. Károly kivételével, de szimplán azért  mert nem volt a kúriában. Jobb is így. Még a birtok kapujában írni akart a haverjának, mégsem tette. Máson járt az esze és tudta, hogy elintéznivalója van, azon túl, hogy rohadtul érzi magán, ha a családja hatására miattuk még rajta marad egy stílus, amit időbe telik lerázni magáról. Hiába terrorizálják egymást a mágikus apposon, akkor is napokig kivárt a kastélyban, mire ma Móricnak átdobott egy velős, de ütős üzenetet, ami meghozta az eredményt.
A navine közös helységében még éppen elkapja a kisunikornist, elszövegelnek egy darabig, de Kende zsebe rezzen és egy apró mosollyal indul is a megbeszélt helyre. Nem a hoodie van, így kénytelen a farmerja zsebébe süllyeszteni kezeit, amíg a falnak dőlve kivár. A neszre lassan kapja oldalra pillantását, ahogy meglátja ezt az állatot. - Szevasz -  emelné koccra a kezét, de nagyon úgy tűnik, hogy be kell mennie a terembe. Röhögve ráncolja a homlokát. - Surranópályán vagy? Vagy téged is köröznek az aurorok? -  kérdez rá jókedvűen. Ennyi, Móric megjelent és a helyzet máris faszább. Elcsendesedik, szürkéskékje ragad meg a pergemeneken, csak hallgatja, hogy mit magyaráz neki, végül hosszasan bólint. Visszavigyorog a dudera. - Vágom -  nem nézegeti tüzetesebben a bájitalokat, nagyon jobban rá se csekkol a receptekre. - Mindig alá bukok - neveti el magát halkan. - Leszek a bizti boi, tesó -  még szép, hogy nem hagyja lógva. Amúgy se tenné, most meg még miatta jött vissza a kastélyba. Majd biztos hagyja szenvedni, mint disznót a jégen... Inkább feltűri a pulóvere ujját. - Előtte segítsek összeszedni a cuccokat? -  pillant a szekrényekre. Vágja, hogy Kánaán van, de ki tudja mennyi hülyeség kell a vicces bájitalokhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hatalmas ásítást nyom el, mégis kézfeje mozdul a szája elé. Nem bunkó akar lenni, nem unja a szövegelést se, komoly, csak ilyenkor szokott szunyókálni, amikor nem vizsgaidőszak van hanem a rendes tanórák. Na, majd jövőre, Sárkánytanon... A rohadt tűzokádókat majd összekapja utólag a kis unikornis segítségével - ez a mondat, így fura, na de értsd: Margaréta a színes sörényű navinés - aztán majd jól elviszi fagyzni újra hálából. Amúgy is bírja a lányt, tökre türelmes vele, ami a rellonos haverjairól ritkán modnható el - leginkább soha. Most Kende bezzeg, megint tiszta jófej! Hagyja őket türelemmel, amíg a négyzet alakú izék között túrázik a telefon képernyőjén, mielőtt még eltenné.
-Ja, vágom, akkor király - biccent Maenek, ha már egyszer magára vállalja a koncertjegy horgászatot. Néha, ha megköveteli a helyzet Kende is a családi presztízshez rohan segítségért, ha már egyszer szívatja a családja a nevük valamiben segíthessen neki. - De hallod, kérjél már ötöt - túr a hajába. - Móricnak, meg az egyesülő rellonos egótoknak - vigyora világít a fején.
Az úszómedence mellett hányszor látja a nagypofájú haverjait, ahogy feszítgetnek a csajoknak. Ugyanúgy csettint nyelvével, mint olyankor szokott, hogy önelégült vigyora terüljön el utána a képén. Roland felé emeli koccra az öklét. - Így is van! Ambrózy mehet is kapálni - fordul Marinához. Mert ez ennyi, ha mondja! Persze ő nem kezdi el mutogatni szálkázott testét, inkább a humorába rohant.
-Tudod ki vizsgázott… - hőköl hátra. - Úgy volt, ahogy Roland mondja. Legalábbis nekem az igazgatóiba csak a kezembe vágták az a cuccot és jöhettem a navinébe - úgy is meg is szerették, hogy seperc alatt prefektussá avanzsált, szóval jó helye lesz itt neki nagyon.
Bólogatva veszi le lábát az asztalról, aztán röhög fel erőteljesen, de mire bebootol már a szösztalicska előtt áll. - Chill, dude - ingatja a fejét. - De ja, igaza van, most nem fogom benyomni az ujjam a szádba, hogy füttyögj - teli arccal vigyorog a lányra az emlékre, megvárja, hogy összekapja magát, majd a shh-teggésre indul meg Rolanddal kifelé. Reméli tényleg kezelni tudja majd így a telefonját, de annyira nem lehet bonyolult a dolog, hogy ráparázzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Cipője túrja a sarat, ahogy megállás nélkül csúszik lefele a lejtő oldalán. A kezdeti ijedtség már sehol sincs, elvégre így is tiszta retek mindenhol akkor már nem totálisan mindegy? Röhögve pillant le a patakra, ami nem messze tőle húzódik, de hiába indul el felé, nem éri el. Pedig érzi a vizet. Szemöldöke szalad ráncba, arcára kiül az őszinte értetlenség, mégis, hogy a bánatba lehet a forrás egyre csak messzebb és messzebb tőle? Bőrszíjra futtatott köve sem lóg a nyakában. Hiába fordul hátra, a kúria ugyanolyan távolból sejlik fel a faágak között. Nem mozdul semerre, mintha a birtok határa nem engedné Kendét továbblépni. A következő pillanatban már otthon van és a könyvtárban olvas. Sosem tett ilyet. Ha átlépte a küszöbét, maximum azért tette, mert Kitti ott tuti nem kereste, amikor bújócskáztak. Mégis belép és nyúlna az egyik kötetért, amikor mögötte az ajtó csattan. Ó, a tetves életbe! A padra fektetett lap arcához tapad egy pillanatig, olyan gyorsan kapja fel a fejét. A nyaka is belerándul. A kő! Érzi, hogy a helyén van. Elnyílt ajkakkal, bambán néz fel a csávóra. Ki ez? Egy pillanat, kettő: Bakker. Sárkánytan. Fájdalmasan nyög fel a gondolatra, de éppúgy megfelel az válasznak is a kérdésre. Megköszörüli a torkát, tenyerével arcát dörzsöli, hatalmasat szusszan és pakolni kezd. Az esszéjéről? Felpillant és megkönnyebbülten sóhajt, hogy ez nem neki szólt, hanem a… az akárkinek. Tehát minden cuccát, amit meg sem érintett ahogy van söpri a hátizsákba. Elnyom egy utólagos ásítást, nem sieti el, hogy felkeljen. Ahogy megtörténik fékezhet is be. Tanár bá’ annyira megkedvelhette, hogy nem is akarja, hogy elskerázzon. Frankó. A padsorok közt ácsorog, maga mellé engedett karokkal, fél vállán lógó táskával és próbálja az agyát működésre bírni, ahogy hol egyikre, hol másikra pislog. Micsoda arcok. Nem mozdul el, csak megköszörüli a torkát, ami visszhangot ver a teremben. - Bocs - emeli meg egyik kezét. Amennyit ért a beszélgetésből nem is tudja, miért nem tol rá az esszére egy fordító rúnát a tanár. Vagy bűbájt. Kizárt, hogy most megszólaljon és azzal kicsesszen az alsóbb évessel, mert mérget venne rá, hogy a szavak olyan feleslegesek azon a lapon, mint a csokiüst. - Gondolom, nem korrepetálónak tart itt - halkan szólal meg. Segítene ő a srácnak, ha tudna, de spoiler: nem tud. Örül, hogy a tavalyi anyagot vágja. Tökmindegy, türelemmel vár a sorára, aztán majd lesz valami. Nyilván nem sütit fognak osztogatni ők hárman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Gondol rá, hogy neki dőljön e az egyik padnak, hogy az támassza, vagy felugorjon valamelyik tetejére, de akkor tuti soha nem indulna meg újra. Sportember a javából, mi? Na, kusti. Csak simán nem tervez sokkal tovább itt elidőzni, mint azt muszáj neki. A jó reggeltezésre biccent a másik jómadárnak, későbbi kérdésére pedig újra csak fejével moccant, mert még full kómás, de sebaj, azért elenged egy gyenge mosolyt. Mégis ki ez az arc? Amikor beadja a middle fingert a tanárnak, Kende köhintve nyel vissza egy nevetést. Az egyik diszkrét a másik udvarias, azt meg rád bízom, hogy melyik, melyik.
 Nevetgélni amúgy se tud tovább, mert az amúgy tanárnak elég fiatal pasi feladatot oszt ki Kendének, amire a homokbarna csak ráemeli szemöldökét. Nem titok: a navinés nem fog világmegváltó fejtörésekbe kezdeni. Igazából csak marad még mindig, unalmában áll kicsit szélesebb terpeszben, és kifejezetten jól szórakozik rajtuk, esztelen és fesztelen. Este hét? Elhúzza a száját. Két pont az ST-nek, aztán a srác alkudozni próbál és Kende jó szíve úgy dönt, 2-1 az STnek. Pislákol a srácra a gasztro percekért, mert haver, azért egy szint alá már csak ne menjünk. Aztán rájön, honnan ismerős neki! Abból a mugli filmből, amit a Balatonon még a haverjaival nézett az egyik úszótáborban. A francba... mi is volt a neve? Ssss... sámáá... Sátánka! A gyerek totál olyan. Ezen persze újra nem röhög fel olyan hangosan, csak magában hümmög kicsit.
 A srácról vezeti tekintetét a tanár olyan brutál barátságos arcára. - Ravioli - bólint, bebootolva szépen ügyesen és… ügyesen. - Gondolom jobban bírja a mexikói kaját. Tudja, az olyanokat, amiktől tüzet lehet okádni. - vigyorodik el. Pedig az olasz kaja sem rossz, mondjuk a pizzájuk nem volt egy nagy szám, amikor Károly kicipelte a félszigetre. - Ja, és rohadtul semmi köze a tanagyaghoz. De nada. - teszi hozzá vállat vonva. - De holnap estére biztos pöpec és tüzes lenne az a beadandó - próbálja meg a lehetetlent, hátha besegíthet a rászorulónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tényleg nem érdekli elég sok minden, ami viszont igen, az teljesen leköti. Ilyen a sport is. Franc se tudja mennyit próbált már ki és akárhányszor hangzik el, tényleg örül annak, hogy Rókában megtalálta majdnem ugyanezt az érzést. A kóriában és az úszás edzéseken, tök mindegy hol, általában egyedül volt, így mosolya az arcán bár tudat alatt, de ezért jelenik meg elvétve. Amúgy meg koncentrál és fél szemmel figyeli továbbra is a lányt, hátha szeretne vele közölni valamit, így, hogy nem ad hangot gondolatainak. Csak simán érdekesnek találja a dolgot, de talán az egész kastélyban Kende a legkevésbé kíváncsi természet. Nem tudja néma e, vagy mi más oka lehet, amiért így van a dolgokkal, de nem is érdekli, mert rohadtul úgy fest, hogy a sport lehet a közös nyelvük. Meg persze, Kende sem nagyon beszédes, ha meg olyan van megoldják. Talán,egyszer rákérdez, addig meg teljesen jól elvan a vöröset skubizva, hogy mit pörget ki. Rókával ugyan egysszerre kezdi el, Kende előbb lassabban vág bele, majd valahol a harmincadik szökkenéssel kezdi el a sima, sima, kereszt mintát a nyolcvanadikig, hogy a karjai még több mozgást kapjanak. Százhúsznál kezdi el hümmögni a Green Day Bre Stew ütemét, magában, hogy tovább vigye az, ha kicsit elvonja a figyelmét. Egyelőre százötvennél leengedi a kötelet, majd még egy százast később bevállal, addig meg átmozgatja magát és mosolyogva néz a lányra, akin látszik, hogy nem kispályásan teljesített. - Fürge Róka lábak - szuszogva int a másik lábainak irányába, ahogy mosolya lesz szélesebb és csak pislogva bólint a másikra, hogy elég szép volt. De a srác szerint lenne ott még hova kitolni erőn felülre. Látta, hogyan üt a zsákra. Van benne több. Mégsem mondja neki, nem akarja a morcis orr ráncolást. - Oké, tényleg rohadtul látni akarom, ahogy lerúgod a zsákot, viszont tartunk egy öt perc szünetet - veti fel, ahogy félre dobja a kötelet, majd közelebb lépdel a lányhoz és leül törökülésben a padlóra. Onnan pislog fel szürkéskékjeivel a másikra. - Van olyan sport, amit sosem próbáltál, de mindig is vágytál rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha megkívánta senki nem tartja vissza tőle, hogy tömje a majmot, főleg nem Kende, mert még mindig nem vágja mit tökölnek ennyit. Elhúzza a száját, ahogy a srácnak offolták a holnapi határidőt, mert azért megpróbálni még meg lehetett. - Bármikor - biccent a másik gyereknek. A következő hosszas pillantban kissé megkésve, ráérősen reagál a navinés a felbukkanó állatra és akaratlan ugyan, de hátrahőköl. Menő macska? Egy frászt, azt! Inkább rá sem néz, azzal együtt gazdájára se, hanem csak a plafont pásztázva unja magát halálra, amíg Sátánkával ledumálják a dolgaikat. Az alsóbb éves egyértelműen egy titán. Az a fajta, tudod, amelyikre azt mondják: vigyétek, ti tán tudtok vele kezdeni valamit! Ehhez aztán ő nagyon kell. Ahhoz meg főleg, hogy megérezze az ellentétes elemet a teremben, és szinte azonnal vájnak ujjai a tenyerébe. Onnantól már azt sem érdekli ST hogyan küldi be a srácot tátott szájjal a bizonyos erdőbe. Tökmindegy, mert neki is kijár a szopórollerből, hosszútávú, deluxe verzióban, amire nem bírja ki és először elneveti magát, merthogy remélni azt lehet, góré, azt lehet. De még a hülyegyereknek is koppan a feje alapján, hogy Kende nem erre lett összerakva. Szürkéskékje esik a srácra, majd szórakozottan tovább. - Én, mint tanársegéd? - bök a mellkasára. Mióta is oktat a pali? Lehet nem vágja, hogy a poszt mire van? Kende lezseren von a vállán, ahogy ujja közte és a tanár között jár mutogatva. - Kettőnk közül, Tanár bá’, nekem van kevesebb okom megbánni - ebben biztos, így aztán bólogat is mellé, hogy higgye csak el. Nem ostoba, Kende tudja, hogy ezt megúsznia esélytelen, mivel nem egy 400 méter vegyes a téma. -De vettem - tudod ki alkudozik frissen kelve. Ácsorog még, ha van mit közölni vele, aztán táskáján ránt, ahogy kiindul.
- Az is hamarabb megeszik egy mexikói kecskepásztort juhostul, mint a raviolit - jegyzi meg a srác számára, hátha veszi a lapot, majd még álmoskásan vigyorog a góréra. - Gyorsan repülök én is, vettem - közli és bólintva már ott sincs, ha ezzel mindenki egyetért. Jó volna, mert nem olyan kellemes az így is rakoncátlan elemével ez a randi az állat állatkájával. Amúgy is be kell érnie Móricot, hadd kapjon röhögőgörcsöt a dude, ha ezt elmeséli.