Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Átjárja a nyugalom, abban a pillanatban ahogy homokszőre tincseinek nyomódva Mihail ajkait, teste körül pedig karját érzi meg, amibe legalább annyira bele is süpped mint az ülésbe. A másik jelenléte legalább annyira megmagyarázhatatlan melegséggel tölti el, mint amennyire még mindig hitetlen a tekintete kipillantva az ablakon: itt van Helsinkiben. És hozzá tartanak.
Nevetés közben billen hátra a feje annyira, hogy rá tudjon sandítani, majd vissza. - Ezt egyszer be kell játszanod. Amikor ott vagyok - teszi hozzá mellékesen pedig viszonylag valószínű eredménye lenne a dolognak, hogy Kende görnyedne a társaság mellett, röhögve mint az állat.
A következő szavakra aztán megfagy a vére is, szeme épp egy pillanatra kerekedik ki amíg szíve fülébe dobban egy nagyot. Szülők. Lassan fog rá Mihail karjára és a kabát ujját feltűrve néz az órára. - A tripla véla akciókártyát majd később játszanám ki, de úgy szemtelenkedj, hogy meg tudom bosszulni - összekulcsolja az ujjaikat és lazán ereszti az ölébe. Továbbra is az utat figyelve kezd el játszani az ujjaival.
Ahogy megérkeznek, úgy ugrik ki az autóból mint aki már akkor erre vágyott, amikor beült. Tekintete egy pillanatra esik a táskájára, egy hálás mosollyal biccent annak, aki hozza, róla siklik tovább a hatalmas házra, ami föléjük magasodik.
- Hű. Várárkod is van? - nevetős hangon kérdezi, majd hajába túrva lép Mihail mellé és megy vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem azért mert senki nem szólt neki róla, hogy Marina itt lesz, elvégre azt se tudta, hogy Reinerék végül nem mennek Nekeresdre. Már megszokta. Ahogy Brigitta a feledékeny fiát. Aki arra csak emlékezett volna, hogy a legjobb barátja itt lesz ezen az elviselhetetlenül nyálban tocsogó eseményen. Épp ez zavarja: a Szösztalicska annyira beillik a tömegbe, hogy attól Kende gyomra fél fordulatot vesz. Nem a ruha miatt, a lány arcát nézi, amire mintha ugyanúgy az ülne ki mint a többi aranyvérűnek: életünkben elhanyagolhatatlan és a létfenntartásban legfontosabb a pénz és a rang. Megközelítőleg akkora, mint a szex a fajfenntartásban.
Unalmában körbenéz és elmereng rajta, vajon hány aranyvérű élvezi igazán a szexet azzal akivel végül köteles volt összeházasodni. Ha Kendén múlik, semmiféle Reiner fenntartás nem lesz.
Megdörzsöli az arcát. Aztán végre adott a lehetőség és percek múltán már a másik teremben vannak. Vállának izmai feszülnek az öltöny és az ing szövete alatt, végül lassan engednek el, majd ajka széle is megkönnyebbült félmosolyra húzódik. A lány nyelve megered, ő pedig ráismer a barátjára. Nem tudta Marina sem, úgy pedig nehezen szólt volna Kendének. Észre veszi de nem érdekli, hogy a magyarral kicsit bénázik, az is csak azt mutatja mennyire a plafonon van ő is. Zsebrevágott kezekkel, léptei elé nézve lassan követi a teraszukra. A medence vizén tükröződik a hold, mégis érzékeli ami mellette zajlik majd bukkan elő a szoknya alól.
Azért oda sandít, majd fél lábára nehezedve ráz a fején.
- Nem - válaszolja mindkettőre fáradt hangon. Mert ismét az ő arcán ég a bőr. Talán most jobban mint korábban. Mert ismeri a szüleit. Mert a szülei nem ismerik őt. Beszélnie kell Mihaillal - és akkor, mégha egy pillanatra, de nyugodtabb lett.
Fülén morzsolva dől előre és támaszkodik a korlátra.
- A szüleid nálunk akarnak neked férjet találni? Nem úgy volt, hogy egy ideje lecsendesedett a dolog? - óvatosan teszi fel a kérdést, úgy fordul Mae felé.
Nemrég, a FINA győzelem után Kende elmesélte a lánynak, hogy Reinerék frankón tesznek az úszásra. Viszont az eleme egyre erősebb. Ez számít nekik. Annyira, hogy azóta leült a “feleség kell neked” projekt és akkor ha már feljött a téma két sör között szövegeltek.
- Tudod mit? Ha már így alakult én baromira örülök, hogy itt vagy - sandít be a válla felett. - Majd kitalálunk valamit - ahogy mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Pont úgy nevetett összecsukott ajkai mögött, mint aki átérzi mire gondol Dae. Nem mintha Reiner Kende középső neve lenne a példamutatás. A probléma ott rejlik, hogy ezzel a húga vitatkozna.
- Harmadikban elköltöztettük őket Móriccal és Darikkal - mondja egyszerűen. - Egyikük a Bagolyház felé vezető folyosón dekkolt órákig mire megtalálták. Nem szeretnek amiért asszisztáltam - von a vállán szélesen mosolyogva. Régen volt.
- Akkor jók leszünk - biccent aprót. Egyszer büntetett eddig, Domonkost. Majdnem vízbefulladt, a mentést a volt navinés egy verekedéssel hálálta volna meg. Azóta senki mást. Persze, hogy nem, mert Kende küszöbét nehéz megütni ahhoz, hogy büntetőmunkát szabjon ki. Neki a "kiszöktem kicsit csajozni" nem elég ok. Még jó, hogy vannak más prefektusok, mint a kis mérges eridonos Danvers lány.
A kérdés kicsit meglepte, de ez nem Dae hibája volt. Nem nagyon szokták ilyesmiről kérdezni, általában odamennek hozzá azzal, hogy ezt-meg azt hallották. Minden kedves válasza ellenére ott volt a fején egyfajta wtf dude - sose bírta az ilyesmit, amikor inkább pletykát kellett validálnia. Most elgondolkodik végül is mi történt.
- Eldöntöttem, hogy a nyáron kimegyek Ausztráliába - mondja, viszont hangosan kimondva sokkal valóságosabb döntésnek hangzik. - Lesz egy edzőtábor, szóval bevetem magam. Meg régóta terv is volt - von aprót a vállán.
- És megtanítottam Mae-t bokszolni - nevet fel. - Fogjuk rá - azért a lányra még rá fog férni pár edzés.
- És veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mikor volt nekem valaha borzasztó ötletem? - kérdezi az a srác, aki beállva ment a másik lakására, hogy aztán a pultján a Lose Yourselfet rappelje és csak Merlin tudja hogyan nem esett onnan le. A hangsúlya pedig pont ehhez hű.
Széles vigyor terül el Kende fején, amikor az autót betölti Mihail őszinte nevetése. A fenomenális humora megint lecsapott, a vártnál is jobban. Nem mintha bánná, inkább csak élvezi a másik jókedvét, miközben az ő vállai mellette rezdülnek néha aprókat. A szavakra bólint, már Mihail ujjaival szórakozva. Egyelőre azt se tudja mi van, de ha még a szülők is képbe kerülnének azzal kimaxolnák a mindent is. Kivéve a várárkot.
- Ja, így nem megyek haza - követi a lépcsőn, egy szemtelen mosollyal a Mihailra sandítva. Neki aztán a bagolyfalvi lakás is megfelel, nem az a lényeg. Tekintete róla siklik körbe a házon, ami tényleg nagyon szép és…  - Medencét mondtál? - kérdezi megkésve, amikor összekulcsolt ujjai mozdulnak az övével. Aprót biccent Lukanak, akinek be van mutatva és amikor ő a kezét nyújtaná, a másik vele szemben meghajol. Pislog párat, aztán kedvesen elmosolyodik, a kinyújtott kezével lazán megpaskolva Luka vállát. - Én is örülök. És kösz - meg sem próbálkozik megkérni, hogy hívja Kendének, meg aztán a hirtelen váltás amúgy is elhallgattatná. Fél szemöldöke moccan, nem pillant el Mihailról, amikor a másik már vigyorog akkor sem.
Közelebb lép, kezét emeli Mihail tarkójához, ahol ujjai a sima bőrre cirógatnak rá. Ajkaira ereszti tekintetét, majd közelebb hajolva csókolja meg lassan. Annyi benne lévő feszültséget szeretne segíteni elmulasztani az elkövetkezendő napokban, amennyit képes. - Mutasd - féloldalasan mosolyodik el, főleg hogy a cuccai összesen egy táska és viszlát. Még egy gyors csókot ad, ajkait érve pedig jólesően borzong meg. Szabad kezének ujjait újra összekulcsolja Mihailéval, és követi a hálószoba felé. Legalább kétszer áll meg majdnem egy-egy ajtó előtt, de azok nem a célpontjuk.
- Hallod, baszdki, ha esetleg nem találsz a napokban, nem leléptem, csak eltévedtem - nevet fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Könnyű léptekkel sétál Dae mellett, beszélgetésük töri meg a folyosóra beállt takarodó utáni csendet miután őszintén válaszol a srác kérdésére. Kezeit a hoodie zsebébe csúsztatva mosolyodik el.
- Is - apró bólintással válaszol először szűkszavúan. A MUSZ és a FINA általában Thaiföldre szervezi az edzőtábort, de idén valamiért nem jött össze, szóval Melbournebe küldik a válogatottat. Ami Kendének dupla öröm, mert Ausztrália nála mindig is hatalmas dolog volt. - A versenyszezon előtt évente van egy pár hetes felkészítő táborunk, amiatt jött össze. Az ország is érdekel, szerintem baromi szuper hely lehet, és őszintén, szörföznék egy jót - reményteljes nevetés mellet túr a hajába. Magához képest egész visszafogott választ adott ahelyett, hogy belekezdjen az ömlegésbe, amit a hírek után kiadott magából Kittinek. Viszont előbb meg kell felelnie a gyógyítónál minden teszten és Zámborival is dumálnia kell az eleméről, mielőtt újra nekifekszik egy idénynek. De itt most Ausztráliáról van szó… ha kihagyná, legalább olyan pocsék lenne, mint amikor a szülei miatt lemaradt a FINA-ról és kiesett az olimpiai rostából.
Apró, alig látható mosolyra görbül ajka széle, örülve a másiknak az átlagos napjai miatt. Széles válla felett néz Dae-re.
- Hányan kérdezték meg eddig, hogy mit szólsz az országhoz? - somolyog jókedvűen, mert választól függően vagy felteszi vagy elengedi a kérdést. Ismét maga elé fordulva papucsol tovább, az egyik kanyar után a félhomályban szúr ki egy árnyékot mozdulni. Ellaposodott tekintettel fogadja el, hogy meg kell erőltesse magát.
- Te is láttad? - biccent arra fejével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Könyöke halkan csúszik a korlátra, azon oldalasan megtámaszkodik, ahogy a Szösztalicska felé fordulva figyeli mi jön a bizonytalan hát után. Minden szóval mocorog a szemöldöke, ami a mondat végére felszalad. Nem szól közbe, amíg a barna szív a cigijéből, mivel az a pár pillanat pont elég, hogy koppanjanak a hallottak és ő aprót bólintoson rá. Jó elbaszott ez az egész, baromira nem tetszik Kendének, ott mégis apró, szeretetteljes mosoly kerül ajkára, amikor Mae a nyakát kezdi vakargatni. Ha valaki előtt, előtte aztán nem kell zavarban lennie azért, mert szexel. Egészségére! Ez így is lenne jól, hogy úgy dönthessen, ahogyan szeretne mindenféle gyűrű nélkül, amivel olyan személyes dolgokat teregetnek ki, ami baromira nem tartozna másra. Kivéve persze így, ha a lány úgydönt, hogy beszél róla. Kende a fejét csóválja, majd túr mostanra egész hosszú tincsei közé.
- Utálom, hogy bárki is így gondolkodik. Hogy ebben mérik, hogy értékes vagy-e amikor fogalmuk sincs - mérgelődik az orra alatt, ismét a medence felé fordulva. Egyik kezének ujjai, a másikon lévő gyűrűket kezdi forgatni. Nem árt, ha ő is megnyugszik kicsit, mert magához képest most tényleg bepöccent. Segíteni szeretne, de nem tudja mégis mit tehetne. Lépjenek meg? Nem, akármennyire is csábító a dolog, azt most nem teheti meg. Így aztán csak az marad, hogy jól ki fognak találni valamit.
- Szétkapnánk a bulit - somolyog, majd nevet halkan, ahogy mellette Mae felnevet. - Láttam rajtad, szerintem ő is, de azt elhiheted, hogy nem hibáztatunk. Majd dumálok vele - biccent aprót, bár szerinte a húga azóta fánkot tol a képébe és túltette magát a két perces frászon. Mosolyogva kapja el Mae tekintetét. - Viszont Kittit hagyjuk ki ebből. Próbálom Brigittáékkal úgy intézni a köztünk lévő feszkót, hogy ő ebből a legkevesebbet kapja - pillant újra a benti hangos ünnepség irányába, majd a kérdésre állapodik meg a lány arcán. Csendben fürkészi, és valahogy a mondattal ellentétben Kendét mégis melegség járja át.
- Próbálkoznak - teszi hozzá érdes, halk hangon. - Szerintem ők már nem értik meg, milyen máshogy élni olyan régóta vannak ebben az érzelemmentes hülye helyzetben. Vágod, fel sem tudják fogni, hogy mi az amikor valaki nem rideg - fél karját emeli meg és simít vele Mae vállára. Mert ők nem ilyenek, és ezt az elejétől kezdve tudják. - Ezért offolnál ki vele mindenkit. A legjobb, hogy semmi közük hozzá, amíg te nem akarod, hogy tudjanak róla - aprót szorít a vállára, majd engedi el.
Mély levegőtől emelkedik erős mellkasa, majd engedi ki egy jókora sóhajjal. Kezei az öltöny nadrág zsebébe csúsznak, miközben tekintete megint visszatalál a vízhez.
- Van most valakim - ahogy kimondja lágyan a szavakat, lesütött szemei alatt szája széle megrándul. Ott maradhatna, ha nem bootolná be: nem az övé. Aprót ráz a fején. - Összejárunk. Nagyon jó a szex, jó mellette lenni, bírom ahogy nevet a vicceimen, vagy beszól az okos szájával és olyan érzéseim vannak iránta, Mae, amit senki nem tagadhat meg tőlem. Sem ők, sem ő, de banyek, még én magam sem… - nevet halkan. Talán most jön rá igazán mennyire nem érdekli az sem, hogy nem egyszerű. - Kezdek rájönni, ha meggebednek sem tehetnek az ellen, hogy mások vagyunk, mint ők. Szóval… - nyomja meg a szót és odatartja a karját, hogy karoljon csak belé, ha elszívta a cigijét. - Visszamegyünk, ingyen kajálunk, és túléljük a ma esti drámát. Megígérem, hogy szemmel tartalak - márpedig a Reiner örökös nem sok ígéretet szeget meg eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tetszik neki, hogy Marina körül is megy ez a cirkusz. Abba pedig még bele se gondol, mi lehet ebből akkor amikor végeznek a Bagolykőben. Sok víz lefolyik még addig! Ezen majd ráérnek akkor aggódni, mert ahogy eddig se, úgy a helyzet ezután sem fog változni. Kicsit vetekszik saját magával, de ahogy sokszor, úgy most is sikerül megőriznie a hidegvérét.
Lágyabb mosolyt küld a Szösztalicska felé. Igyekszik a legjobb bátyó lenni, mert Kitti nem érdemel kevesebbet. Ő legalább annyira védi Kendét, mint fordítva. A maga Kittis módján. Egy, majd két pillanat után kíváncsian figyel barátja szavaira. Érzi, hogy Marina jót szeretne a tanácsokkal. Kende előrébb hajtja a fejét, tincsei homlokába esnek és most nincs itt Mihail, hogy félresöpörje onnan őket. Kittinek mellette a helye, a többi majd kialakul. Hiszen azt sem gondolta volna előre, hogy ők itt fognak kint fagyoskodva szövegelni, azt meg baromira nem, hogy mesélni fog. Először bentakad a levegője, aztán mosolyogva neveti el magát, miközben szorosabban magához öleli a barnát. Megkönnyebbül, hogy nem lesz faggatva, majd ismét kiszökik egy felszabadult nevetés, mert… mert tényleg boldog.
Hát még milyen boldog Mihail új fedőnevétől! Olyan hangosan röhög fel, még a birtokon lévő állatok is felkapják a fejüket.
- Titokzatos szerető? - hasára simuló kézzel, kipirosodott arccal kérdez vissza. tuti, ami frankó. Nagyot sóhajt. - Ja, tudom. Így is egy órával tovább bírod, mint amire számítottam - vallja be őszintén. Aztán éppen kiakadna, hogy az ember azt hinné legalább kerestetnél az aurorokkal, ha egyszer eltűnik amikor Darik anyuka rájuk robban a sötétből. Kende vállai még össze is rezzennek. Hát mi a szar?
Nem sokat ért a beszélgetésből, de őszintén szólva éppen csak beérkezik hozzá a Vattai Julis infó. Úgy érzi le van maradva. Nem szokatlan ez, pont olyan gyakorlattal lép is túl mindenen. A következő amit tud, hogy a tánctér felé van vezetve. Most még a valagát is rázhatja…
- Profi vagy Szösztalicska - méri végig gyorsan, ki tudja hova mit rejtett még. - Nincs nálad esetleg egy flaska is? - pörget rajta egyet, majd derekára csúsztatja kezét és magához húzza. Most frankón felhajta pár pohárka rövidet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Baromi sok felesleges energiát vesz igénybe az ítélkezés, így nála aztán nagyon indokolt helyzetben merül az fel. Mint például Darik anya teljes lénye és az, ahogyan a lányához szól. Ismerős helyzet ez Kendének, de míg ő el is tudja viselni, nem akarja hogy Marinanak ezt át kelljen élnie. A lány sokkal jobbat érdemelne ennél, de szerencsére ezta  Szösztalicska is tudja. Egész hamar lepattintják az anyukát és keverednek a tánctérre, ahol ő néhány aranyvérű mozdulatot kibekkelve mozdul a lánnyal. Nem hagyhatják itt ezt a sok szart.
- Fair - először lebiggyeszti alsó ajkát, aztán gödröcskéjét megvillantva vigyorodik el szélesen. Talán még az működhetne, hogy bedugnak oda egy hordót és azt kamuzzák, hogy Mae terhes. Mondjuk egy dán sörgyártól. Majd legközelebb.
Ezt az ötletet is majd csak akkor osztja meg vele, ha egyáltalán eszébe fog jutni. Nem fog. Elfelejti már akkor amikor a Szösztalicska a hadarása közepén van. Kende fején látszik, hogy teljesen hozzá van ehhez szokva, míg a mellettük táncolók nagy, elkerekedett szemekkel nézegetnek rájuk. A Reiner örökös egy elragadóan szemtelen mosolyt küld feléjük, közben hallgatja a lányt.
- Simán van köztük néhány - bólogat teljesen komolyan, magát ebbe nem beleszámolva. Majd egy pillanat és kettő: a szemek csillogásából jön rá, hogy legjobb barátja teljesen komolyan beszél. Nevetve pörget egyet rajta újra. - És te vagy a szárnysegédem? Mert akkor mind meghalunk. Emlékszel amikor elmentünk abba a várba és le akartak téged nyilazni? - nevetős hangon sandít le a lányra, mégsem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a dán házaspár messziről méregeti őket. Keze helyezkedik a karcsú háton, ahogy közelebb húzza magához a  lányt. Így könnyebben beszél a fülébe. Mázli, hogy Mae is egész magas.
- A szüleid olyan parán bámulnak, mintha rád lenne ragasztva a tekintetük - adja le a drótot. Aztán másik kezével határozottabban tartja a lányt, a táncosok közé táncikál vele. Nem mondom, hogy ritmusra, de megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A Reiner birtok lubickol a napsütésben, de nincs brutál meleg így elviselhető a párosnak is. Főleg a homokszőkének, akinek a haja nedves a medence vizétől. Kende az egyik belépő mellett ücsörögve hallgatja Maet meg a zenét, aminek ritmusára aprókat bólint. Így részben olyan, mintha a Szösztalicska szavaira is bólogatna, de ez biztosan nem zavarja egyiküket sem.
- Hallod, mit szólsz, hogy holnap nem kell mennünk az évnyitóra? - szélesen elmosolyodik, de ajka széle megrezzen. Felhúzott térdén megtámasztott bal kezével apró mozdulatokat tesz, így a víz különböző formákat ölt a zene ütemével, de mosolygós pillantásával Mae-hez fordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bólogat pontosan úgy ahogyan már éveken át megtanulta azt, amikor Mae darálja a szavakat. Kívülről úgy tűnhet nem is figyel, pedig Kende mindig kiszűri Marina Darik szóáradatának lényegét. Ezért lepődik meg, amikor elég szűkszavú válasz érkezik. Hahh. Meglepi? Tényleg? Egy pillanat és kettő... nem, valójában nem lepi meg. Ismeri már.
- Én is furcsán. Hiányzik, de nem is - abbahagyja a víz buzerálását és jobban Mae felé fordul. - Asszem azért hiányzik, mert már megszoktam, tudod. Az, hogy többször nem megyünk a Bagolykőbe meg egyenesen ijesztő - beszél róla, hátha azzal kicsit segít Maenek is. Ott ismerte meg őt, Mihailt, Móricot, Rókát és a többieket. Az, hogy bármelyiküktől is elbúcsúzzon eszébe se jut, mert nem meghalni fog, csak vége a sulinak, de mégis az volt a hely ami összekötötte őket. - Közben meg várom, hogy végre csináljak valami újat. Full fókuszban tolhatom azt, amit igazán szeretnék pedig Brigitta és Károly mellett ezt sose hittem, hogy összejön. Erre pont az elemem miatt mégis, már ha bejegyzenek, ja meg ha sikerül kecót találnom a svédeknél - számolja az ujjain a buktatókat, majd kínjában nevetve megvonja a vállát. - Kitti már kint van, beköltözött addig a suliba amíg utána nem megyek - sztorizik, mert az sem volt egy rossz kör. Hónapokig tartó viták mentek le a Reiner birtokon mire végre sikerült Kendének - és legnagyobb meglepetésére Reiner nagyinak - megértetni a szüleivel, hogy Kittit magával viszi a skandikhoz.
Azt is pontosan tudja, hogy nem volt egyedül nyakig a szívásban ha szülőkről van szó. Nála is keresztbe húzhatnak minden tervet, ha beközli Zámbori, hogy Kende nem lesz bejegyzett hydromágus. Akkor nagy a gáz. De a Szösztalicskánál azt se tudja van-e bármilyen kompromisszum otthon. És nem is igazán akar rákérdezni, ha a dán nem szeretne róla dumálni.
- Szóval... videójákok, mi? - szemöldökét mozgatva biccent Mae felé, majd ujjait mozgatva küld pár buborékot a lány irányába, hátha kicsit feldobja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ruganyos mozdulatokat tesz mindegyik buborék, mielőtt kékes-lilás színekkel kikerekednek és megindulnak kipukkadni valamerre. Kende ajka szélén óvatos mosoly ücsörög, várja Mae reakcióját, de gyorsan kiderül, hogy a problémamegoldónk random terve visszafelé sül el. Hiába volt érezhető a levegőn, hogy valami nem oké, a hirtelen sírás és levegő kapkodás közti szavak térítik észhez. Mihailnál és Reiner nagyinál sem tudta mikor lenne a legalkalmasabb beszélni velük róla, meg felhozni, csak megtette, de ez az időzítése mindet lenyomja.
Lehajtott fejjel ül, annyira megszeppen, hogy hirtelen a szavakat sem találja. Mae sosem sírt ennyire mellette. Nem így, aminek a hangzásától Kende szíve meghasadt. Nagyobb a baj, mint azt ő gondolja, mert olyan mintha most igazán félne hazamenni a barátja. Egy tippje is elég, hogy miért, amikor Mae könnyáztatta tenyeréről szavak csapódnak vissza. Kende homlokába eső tincsei alól ránéz, nem is pislog mert majd attól biztos jobban kiérti a szavakat, de nem. Így aztán kell egy hosszú perc. Szomorúan csillan a szeme. Odaaraszol a medence széle mentén, hogy karjait és lábait is a lány köré fogva, akár egy koala, egyelőre lazán megölelje.
- Shhhh, na - húzza a még mindig kicsit vizes mellkasához. - Bocs. Hülyeség volt most ecsetelnem a költözés helyzetet - simogatja a hosszú, barna tincseket. Leginkább addig amíg a másik picit meg nem nyugszik. Addig hiába mondana bármit, sőt jelenleg nem is nagyon tud, csak jár az esze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Marina Darik ebben a pillanatban olyan volt mint egy vízfelszínen elevickélő papírhajó, ami most esik szét. A darabjai pedig a könnyek, amik megállíthatatlanul potyognak mindenfelé. A vízbe, a csempébe, a bőrükre. Kende szomorúan szorítja össze szemeit, egy pillanatra megfeszülnek izmai is a szavakra és a nyöszörgésre, amitől azt kívánja bárcsak rögtön megoldhatná azt, ami ennyire fáj Mae-nek. - Nem. Soha ne mondj ilyet, Mae. Nagyon jó barátom vagy - amennyire halkan, annyira őszintén suttogja a lány füléhez. Nem csak vigaszból, hanem mert soha nem szeretné ezt hallani tőle.
Egy puszit ad a barna tincsek közé, aminek aztán az állát támasztja. Csendben, türelmesen ücsörög vele a vízparton, és csak akkor húzodik el tőle amikor a barátja is. Óvatosan letöröli az arcát, majd a sajátját is, amin egy két könnycsepp megszökött.
- A-a - apró mosollyal ingat a fején. - Jobb így, hidd el - rákacsint és mélyen sóhajt egyet. A víz felszín felé fordulva túr a hajába és közben ingat a fején.
- Nem lehetne, hogy lelépjünk valahova ahol a világ baszik ránk és mi is baszunk rá? - halk nevetést enged el. Nem az a legnagyobb baj, hogy Dánia messze lenne a svédektől. Nem is Dánia, hát a csaj imádja. Hanem az igazi gigantikus probléma a Darik család, meg mindaz ami Mae-t otthon várná ha haza kell mennie és Kende nem tudja, hogy a franca oldhatnák meg ezt a problémát. - És ha olyan kecót keresek, ahol két szoba van? - még az ő szemöldöke is megugrik. Csak egy hosszú pillanattal később pislákol le rá. - Hallod, Szösztalicska, összecuccolnál velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Oldalasan elmosolyodik a nevető Szösztalicskán, meg a képre, hogy ők ketten Hawaiion lógatják a lábukat. Ha a két legjobb barátja beszélne egymással is, ebbe a képbe a Brokémon is beleillene és aztán Kende szíve még nagyobbat dobban. Egy pillanatig sem felejtette el, hogy nem tudna tényleg mindenre és mindenkire baszni. Jó ideje nem. Kb mióta él, de ez nem lényeg.
Még bootol kicsit, mert nem teljesen meggondolatlanul dobta be az ötletet. Olyan Kendésen, de nem meggondolatlanul. Viszont a bólintás elmarad amikor a folytatás berúgja az ajtót. A szürkéskék szemek erőteljesen elkerekednek, a medencében eddig szórakozott víz is visszafogottá válik, majd ringatózva belassul. Kende szívverése ezzel együtt nyugodtan gyorsul kissé, mégsem dobog a fülében ahogyan azt hitte.
- Erre én nem gondoltam - hogy mi lenne a feltétele, hogy a Darik szülők belemenjenek. Mae akkor élhet úgy ahogy akar, ha egy hazugságban él, viszont Kende ebben a részben nem lehet partner. Egy elég komoly oka van rá. Mihaillal még mindig nem fejezték be a beszélgetést arról, hogy neki Svédországba kell költöznie mert Kitti ott fog továbbtanulni. Őt pedig felvették katasztrófaelhárítani, ami még egy jó beszélgetés volt, de legalább a békülős szex felejthetetlen maradt. Ez a parázás dolog része egy kapcsolatnak. Fasza. Mert bár érzi, hogy meg fogják ezt is beszélni, azért izgul. Arra, hogy ő mit akar bűntudattal megcsóválja a fejét. Bűntudattal, mert nem akarja, hogy azt higgyék ők ketten együtt vannak és mert nem mesélt Maenek az utóbbi évei egyik legfontosabb... a legfontosabb szereplőjéről.
- Komolyan mondom, hogy költözzünk össze - a lélegzetét még orra hegyén is megérzi. Elkapja a Szösztalicska tekintetét, mellkasában továbbra is zajlik az élet, ami arcán gödröcskés, sokat elmondó mosolyában bontakozik ki.
- De nem tehetek úgy mintha együtt lennénk, mert mióta meséltem neked arról, hogy van valakim, komolyabb lett a helyzet - aprót csóvál a fején. Megcsillan a szeme, gyomra összeszűkül. - Szeretem Mihailt - ajkait összepréseli. Nem tudja Mae hogyan fog reagálni, csak fürkészi. Közben rájön arra is, hogy mennyire nem volt értelme titokban tartani eddig ezt az egészet. Mert olyan érzés rohangál végig rajta tetőtől talpig, mintha valami megrázta volna. Reinerék valszeg nem fogják ezt értékelni, de most pont leszarja. - Tudod, hogy imádlak Szösztalicska, de ez nem lehet opció, mert ő van nekem és hamarosan a szüleimmel is közölni szeretném. Öhm, én, figyu én sajnálom, amiért eddig nem igazán beszéltem róla - rápiszkál fülére, aprót morzsolgat rajta ahogy gondolkodik és várja a reakciót.
- Viszont szeretnék segíteni neked. Valamit ki fogunk találni. Először is kell egy ötlet, ami téged sem kényszerít abba, hogy hazugságban élj. Vagy ha az elkerülhetetlen, asszisztálni tudok hozzá. Kitalálunk valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Komoly a szitu. Kende széles válla süllyed, ahogy a nagy megkönnyebülés eluralkodik rajta. Fontos neki Mae véleménye, jobban mint a legtöbb emberé - ez mindig is így volt és gyanúsan így is marad. Ugyanakkor a büszkeség és az őszinte öröm ami visszatekint rá a barátja vonásairól akarata ellenére így is meglepi és jólesően melengeti belülről. A bűntudat és a tehetetlenség okozta keserű szájíz nem múlik el csak úgy. A Szösztalicska újra gyülekező könnyeiben csapódik le igazán az az érzelmi skála, amit ezek ketten megint bejárnak. Olyanok ők, mint a wi-fi, totál egymásra hangolódva. Ha az egyiknek szar, a másiknak. Ha az egyik a seggét veri a földhöz örömében, akkor a másik is.
Először lassan, majd határozottan bólint válaszul. Halkan, hitetlenül nevet Mae minden szavára mielőtt automatikusan viszonozza az ölelést. Fejét fúrja a vizes, barna tincsekhez a másik nyakába amíg beigazolja mennyire túl jól ismeri már. Rásimít Mae hátára, amikor arra kéri az ő baját most tegyék parkolópályára. Szóval pár pillanttal később Kende már azon vigyorog micsoda önuralmat tanusított a barátosné. És tényleg.
- Merlin… el tudom képzelni! - baromi nagy szó. - Megedzettelek, mi? Kösz szépen, hogy türelmes voltál - tényleg hagyta Kendét élni és nem fojtotta meg hatalmas kíváncsi szemekkel, meg negyven plusz egy napi kérdés és spekuláció áradattal, mint Kitti. Észrevette a bátyján, hogy helyzet van és Kende megszívta. Ahhoz képest Mae nagy segítség volt, mert állandóan nehéz volt megállnia, hogy ne beszéljen Mihailról. Most egy mesélj róla kérésbe kerül és a szőke olyan szófosásba kezd, olyat még senki nem hallott.
- Erősen köze van ahhoz, hogy visszakaptam az elememet és asszem ez sokkal többet elmond, mint azt szavakkal fel tudnám neked vázolni. Édes ördög... szerintem igazából ő sem tudja mit vált ki bennem. Önzetlenebb mint ahogyan azt hiszi, figyelmes, támogató, vicces, okos és Mae, banyek, pokolian szexi. Járőrözésen találkoztunk. Először a pszichológusom lett, de mindig is ott volt köztünk valami sokkal több, amiről nem akartam lemaradni és ami miatt egy nap letepertem a konyhába és kurvára megtenném újra - óriási vigyor terül el a fején, amit a másik izgatottsága csak fokoz. Félre pillant, de újabb és újabb dolgok akarnak felbukni belőle. - Mae, én utálom a napokat amikor nem vagyunk egymás mellett és beszélgetés közben nem basztathatom a haját. Hiányzik még az is amikor egy szóviccemre csak vigyorogva megforgatja azokat a gyönyörű szemeit. Puffog, de nem bánja ha letépem róla a márkás cuccát, amiről én meg azt se tudom eszik vagy isszák. A legnagyobb cirkusz közepén is önmagunk vagyunk, ahogy akkor is amikor gitározok neki a nulla tudásommal, csak röhögünk és ez így tökre oké. A hibáinkat nem kell rejtegetni, mert ha elbaszunk valamit, megbeszéljük - ahogy beszél róla az egész testét nyugalom árasztja el. Mintha a világ legtermészetesebb dolgáról mesélne, pedig nagyon sokáig nem is hitt ebben. - Napról napra tök apró okokat ad rá, hogy jobban szeressem. Mindennél jobban biztonságban akarom tudni - ez már jóval több mint rózsaszín köd, mégis ugyanúgy virít a gödröcske az arcán, ahogy mesél Mae-nek.