Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Élvezem a reakciót, amit a válaszom vált ki Norinából, de ez az én arcomra nem ül ki. Még időben közlöm, hogy egyetlen szavam sem volt komoly, mielőtt átránt magához az asztalon keresztül, és felesleges drámát szülünk az egyik legkedvesebb éttermemben. Nem rágódok annyit ezen a kávézáson valószínűleg, mint Norina, mert semmit nem jelent. Egy kávéba még nem haltam bele eddig sem, pedig volt pár különös alkalom, és el tudok vonatkoztatni a lány különös megnyilvánulásaitól. Ki tudja? Talán van egy nem furcsa oldala is, amit nem mutat meg mindenkinek. Halkan nevetek fel Norina szavaira, majd határozottan bólogatok rá párat. Hogyne, a szívünk majd megmondja.
- Már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy segíteni szeretnék másoknak, és a jog ad erre egy törvényes alapot - mosolyodom el féloldalasan, mert ha már ismét visszakanyarodtunk hozzám, ami nem feltétlen tetszik, akkor válaszoljak rendesen. Félig rendesen, mert félő, hogy az igazságot nem most fogja megtudni az előttem ülő. - A tanárság pedig amolyan ráadás, hogy átadhassam a tudásom a fiataloknak, hogy megtudják, vannak jogaik. Az évek során rengeteg olyan esettel találkoztam, amikor ez kérdéses volt - kortyolok aprót a borból, majd hümmentek, ahogy a következő kérdés jut el tudatomig. - A húgom boldogsága a munkámnál is fontosabb. Ha ő megtalálja a boldogságot, akkor tényleg örömmel halnék már meg. Egyelőre nem tervezem, túl fiatal és fess vagyok a halálhoz - vigyorodom el szemtelenül Norinára, barnáimban csillan meg a játékosság, ahogy arcát fürkészem, hiszen az ő szájából hangzott el, hogy helyes vagyok, én pedig úgy élek vissza ezzel mostantól, ahogy nem szégyellem. Sok mindent nem szégyellek, úgyhogy lehet ezt a kijelentést nem gondolta át a nő, de már késő bánat.
- Nálad ezek szerint van mérce, és ahogy eddig észrevettem, kimaxolom - vigyorodom el ismét. - Nem szoktam randizni. Szerintem ez az első, ami hivatalosan is annak nevezhető - vonom meg vállaimat lezseren, kiiszom az utolsó kortyot a pohárból, majd teszem az asztal közepe tájékára. A pohárról villannak barnáim Norinára, vigyoromból lesz egy mosoly, szemöldököm rebben meg, miközben hátradőlök a széken, kezemet az asztalon hagyva. A rendelésen hamar túllépve esnek vissza barnáim a nőre, ugyanazzal a mosollyal, ahogy előtte tettem. - Sosem bízod a véletlenre a pasizást? A mindent a másik arcába taktika kicsit ijesztő lehet egyeseknek, nem gondolod? - aligha tartozom az egyesek közé, de élvezem húzni a másik agyát, miközben barnáimban csillan meg valami különös. - Maradjunk annyiban, hogy nincs mit megvétóznom, de ha nem bánod, a vacsora végeztével nem doblak fel a WC-ben a mosdókagyló mellé - villantom meg szemtelen és gátlástalan vigyoromat a másikra, majd hallgatom figyelmesen, hogy merrefelé és mit szokott elvállalni, mint munka.
- Sok mindenben megállod a helyed ezek szerint. Dicséretre méltó - aprón mozdulva dőlök hátra még jobban, hogy a pincér tehesse le elénk az ételt. Megvárom, míg újratölti a poharunkat, majd távozik, barnáim villannak Norinára. - Jó étvágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A borongós idő nem segít sokat az alapvetően igen kedves és megértő hangulatomon. A bélyeget nyomja rám is, ahogy oldalra fordítom fejemet és kipillantok a halom akta felett, amiknek a nagy része csak rám vár. Vera a legnagyobb türelmet statuálja, mégha nem is lett kimondva hangosan, mégis mennyire elfáradtam a héten. Lehunyt szemekkel szusszanok egy hangosat, a papírpohárért nyúlok, amiben a már kihűlt kávé áll egy pár órája, ahogy a behozott ebédem is érintetlenül hever a papírzacskóban. Aprót kortyolok belőle hidegsége ellenére, minimálisan mozdul felső ajkam. Egyértelműen nem az igazi. Hátradőlök, a bőr nyikordul meg alattam hangosan, fejemet fordítom lassan az ajtó felé, amikor meghallom a magas sarkú koppanását. Vera széles mosollyal nyit be, hogy közölje a remek hírt: az utolsó mai ügyfél van az ajtó előtt.
Viszonzom a mosolyt, a papírpoharat teszem az asztalra, majd állok fel. Vera visszasiet az asztalához, míg én a bejárati ajtóhoz sétálok. Alapszabály, hogyha új ügyfelet fogadunk, én nyitom ki az ajtót. Túl kétes emberek is vannak az ügyfél körünkben ahhoz, hogy Verára merjem bízni a várható ügyfeleket, így elbűvölő mosolyt varázsolva arcomra nyomom le a kilincset.
- Üdvözlöm - lépek el az ajtóból, hogy a nő beljebb léphessen - amíg megcselekszi, megrebbenő szemöldökkel figyelem meg arcának vonásait: szép -, becsukva utána az ajtót fordulok felé, hogy jobb kezemet nyújthassam. - Reece Laines. Kérem, fáradjon beljebb - óvatos mozdulattal simítok hátára, míg másik kezem nyúl ki előre, hogy a saját irodám felé mutathassak. Ha a nő elindul, követem, az ajtóban torpanok meg, bólogatok Verának párat a holnapi megbeszéléssel kapcsolatban, majd lépek az irodába, becsukom magunk után az ajtót, és foglalok helyet. Kezemet nyújtom ki lezserem az előttem lévő szék felé, amolyan jelzésként. - Miben lehetek a segítségére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokan kerestek már meg különös kérésekkel. Tussoljak el igenis büntetendő cselekvéseiket, mossam tisztára a nevüket bármilyen eszközzel, keressem meg a kiskapukat, amik segíthetnek, hogy olyan makulátlanul éljék tovább az életüket, mint eddig tették. Rengetegen megkérdőjelezhetnék, hogy mégis miért dolgozok olyan embereknek, akiknek a nevükhöz igen kétes ügyek kapcsolódhatnak, de: ügyvéd vagyok. A dolgom az, hogy akik megkeresnek, azoknak segítsek. Bármi áron. Éppen ennek köszönhetően marad ugyanaz a mosoly ajkaimon, mikor Elektra közli, hogy mégis miért keresett fel. Lepődjön meg mindenki, de egyetlen kérdés merül fel bennem csupán, és azok között nincs a miért. Nem szükséges tudnom az okokat.
- Értem - bólintok egy aprót, miközben hátra dőlök. - Elhozta magával az eredeti példányt? - egyetlen kérdés, mindenféle hátsó szándék nélkül. Több kérdésem merülne fel, ha azzal jönne ide, hogy esetlegesen valami borzalmas dolgot tett, aminek súlyos következményei lehetnek, ha sürgősen nem teszünk valamit, de erről nincs szó. Így a felesleges körök elkerülése érdekében azonnal a lényegre térek, hiszen nem szándékom tovább itt tartani a nőt, mint az szükséges lenne. Anyagilag sem érné meg. Várok, amíg vagy előkerül az okirat, vagy nem, azonban ettől függetlenül szólalok meg ismét.
- Szükséges lesz átbeszélnünk a végrendelet minden pontját, hogy biztosan azok kerüljenek módosításra, amelyeket Ön szeretné - bólintok ismét egy aprót, jobb kezem mozdul, a papírpoharat fogom ujjaim közé, aprót kortyolok. - Az elkészítési idejéről annak függvényében tudok beszélni, hogy mennyi mindent kíván módosítani - közlöm a legszükségesebb információkat. Barnáimat várakozóan, mégis teljes türelemmel emelem a nőre, és tisztában vagyok vele, hogy kisugárzásom és tekintetem is a bizalmat, és valami megmagyarázhatatlanul nagy nyugalmat áraszt magából. Többre aligha van szükségem ebben a helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halvány mosollyal ajkaimon húzom magam elé a dokumentumot. Szavaim kellemesen töltik meg a helyiséget, igyekszem elmondani a legfontosabbnak vélt információkat, majd a helyeselés után futtatom át barnáimat a sorokon. A lapok jellegzetes hangja tölti meg az irodát pár percig csupán, hiszen nem fogom itt átolvasni az egészet, ha már együtt is végig megyünk rajta. Felső ajkamat húzom fel néhány mondatnál, látszik, hogy nem az ügyvédi hivatásba tartozik a végrendelet készítés, de ha már felkeresnek minket vele, illene megcsinálni rendesen, nemde?
- Ahogy látom a főbb pontok benne vannak - fel sem pillantva nyúlok ki a pennáért, hogy a pergamen fölött tartva azt szedjem össze a gondolataimat. Pillanatok múltán pillantok fel csupán. Elkapom a nő tekintetét, de nem szólalok meg egyelőre. Egy ember életében minden lényegesnek mondható pont benne van, minden olyan dologról rendelkeznek, amely fontosabb lehet a nő életében - nyilvánvalóan, hiszen nem véletlen került bele már az eredeti dokumentumba is. Halkat szusszanva teszem a helyére a pennát.
- Kötelességemnek érzem tájékoztatni az anyagiakról, mielőtt nagyon belemerülünk, hiába köztudott az árlistám - ami nagyon sokaknak nem tetszik. - A tanácsadáson minden megkezdett óra 2 galleon és 5 sarló, a sürgős, soron kívüli konzultáció 3 galleon, a munkadíjamról pedig külön megállapodást írhatunk, amennyiben nem szeretné, ha óraszámba mérném - állam alatt kulcsolom össze ujjaimat. - Ha elfogadja az óraszámot, megállapodás írására nincs szükség, mindössze egy meghatalmazást írunk a biztonság kedvéért, bár alapesetben ez sem lenne szükséges - fúrom barnáimat Elektra tekintetében, mert a legtöbben ilyenkor szoktak felállni és kisétálni, habár van egy olyan érzésem, hogy ez a nőnél nem fenyeget. Kellemetlennek tartom a legtöbb ügyfelemet, mégsem véletlenül az ügyfeleim, mikor a munkámat mindig az általam megszabott árban honorálják, ami persze annyit jelent, hogy az összes elém kerülő ügyben a maximumot nyújtom. Valamit valamiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aprót bólintok a kijelentésre. Pennámat ragadom kézbe, a papírlapra írom fel az eddig felmerült költséget, mint egy megkezdett óra, hogy a végén tudjuk megbízásba foglalni Elektrával. Nem áll szándékomban - és soha nem is állt - alaptalanul nagyobb összeget elkérni az ügyfelektől, így ezt alapul véve véltem a legjobb döntésnek tisztázni a költségeket. Belátom, hogy az áraim nem feltétlen pénztárca barátok, azonban én tisztában vagyok azzal, hogy a munka, amit kiadok a kezemből, az kifogástalan.
- Rendben. Ebben az esetben kezdjük a kérésekkel, majd rátérhetünk a változtatásokra, azok valószínűleg több időt fognak igénybe venni - mosolyodom el kedvesen. Barnáim pillantanak a nő arcáról az asztalra, ahogy a fiolák és a négy darab, gondosan megcímzett boríték kerül elém. A mosolyom lankadatlan ugyan, szkeptikusságom nem ül ki arcomra, de már igen-igen sok kérdést felvet az ilyesfajta előkészület. Valószínűleg a nő szerencséjének tudható be, hogy éppen rám esett a választás, mert a diszkréciót igen nagyra értékelem az ügyfelekkel való kapcsolatomban. Ők sem tudnak rólam többet, mint kellene, és amíg nem érdekem, addig én sem ártom bele magam mélyebben a dolgokba. A probléma az, hogy a legtöbbször érdekem, így csak remélni tudnom, hogy az előttem ülő nő nem került olyan helyzetbe, ami indokolná azt, hogy kicsit utána szaglásszak, esetlegesen jobban beleártsam magam az ügyeibe, mint az valóban feltétlenül szükséges lenne. Ki gondolná, hogy egy végrendelet ennyire összetett is lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lesütöm tekintetem, elnéző mosoly kerül ajkaimra, ahogy hallgatom az első kérést. Már-már sértésnek is felfoghatnám, de ha fontosnak tartja tisztázni a nyilvánvalót, nem szólalok fel ellene. Felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat, ahogy hallgatom a nőt. Aprókat bólintok megerősítésképpen, hogy minden szava világos, a folytatás is mindössze egy bólintást eredményez tőlem. Tehát újságíró. És ezek szerint vagy valami sokkal nagyobba vágta a fejszéjét, mint kellett volna, vagy csupán sokkal elővigyázatosabb, mint az indokolt lenne. Hallgatom a nőt, aki képes az életét feláldozni a hivatásáért, még ha ez azt is jelenti, hogy elhagyja azokat, akik a legfontosabbak neki. Így is lehet élni tulajdonképpen ezt az élet nevű dolgot. Pillanatnyi csend telepszik ránk, a szavak lebegnek kettőnk között, míg várok pár másodpercet. Meghagyom a nőnek az időt, hogy a fiolába csempészett emlékek tömkelegében vesszen el kicsit, mielőtt megszólalnék.
- A titkai biztonságban vannak nálam, Elektra. Megteszem, amit kér tőlem a lehető legdiszkrétebben - felelem nyugodt hangszínnel. - Felkeresem az Ön által leírt személyeket, amint eljön az ideje - erősítem meg a nő szavait. Soha nem kaphat az ember elég visszajelzést attól az embertől, akire éppenséggel a legnagyobb kéréseit bízta pár másodperccel ezelőtt. Halvány mosolyom ékesíti arcomat ugyanúgy, amolyan biztonságérzetet szeretnék sugározni a nő felé, ámbár lehet nem érek vele sokat.
- Nem rabolnám tovább az idejét, mint amennyire szükséges, így amondó vagyok, hogy térjünk a továbbiakra - engedem lejjebb kezemet, a pennáért nyúlva húzok egy vonalat az eddig felmerült költségek alá, majd pillantok ismét Elektrára. - A módosítások… - mosolyodom el biztatóan felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az agyam túlságosan tele van mindennel. Vera megmondta, de az istenért sem vallanám be neki, hogy igaza volt, mert nem olyan a kapcsolatunk. Majd az utolsó utáni pillanatban elmondom neki. Tárgyalásról megyek tárgyalásra mindhárom városba, de az iskolában is teljesíteni kell, és amíg a diákjaimtól elvárom a minimális teljesítményt, addig úgy vagyok vele, hogy magamtól a maximumot szükséges, ha már én keserítem meg az ő életüket. Lafayette minduntalan felbukkan a gondolataim között. Az első találkozásunk bár nem sült el a legjobban, de a másodikat minden szempontból kihasználtuk, míg a következők… mesterkéltek voltak. Fogalmam sincs mit szeretne tőlem vagy mit sem, azzal sem vagyok tisztában, hogy én mit szeretnék magamtól, nemhogy még tőle, mikor letisztáztuk. Míg én a mának vagyok hajlandó élni, addig ő az igaz szerelmet keresi. Nem tudom, hogy naivnak vagy bátornak hívjam-e.
A hang zökkent ki a gondolataim közül. Azonnal megtorpanok, pedig abban sem vagyok biztos, hogy nekem szólnak, mert hát… megfordulok, majd találom szemben magam egy levitással. Mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elveszem tőle a papírokat. - Semmi baj, és igazán köszönöm, hogy utánam hoztad őket - pillantok a papírokra, végül csak becsúsztatom őket a kezemben tartott könyv lapjai közé. Tekintetemmel követem a fiút, ahogy leül egy padra, majd a tenyeréhez nyúl. Értetlen lesz a tekintetem, fülemet megüti a halk hang. Lassan lépek közelebb, lepillantok rá.
- Minden rendben van? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, barnáim ismét a tenyerére esnének, azonban ökölbe szorítja kezét. Szusszanva ülök le mellé, táskámat teszem magam mellé, a többi cuccal együtt. - Mutasd - nyújtom ki felé kezemet. Nem vagyok gyógyító, de mielőtt elküldöm a gyengélkedőre, talán enyhíthetem a fájdalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kusza, Lafayette körül forgó gondolataim közé kúszik be a hang, ami engem szólít, majd kapom meg az elvesztett jegyzeteket is, amivel legnagyobb szerencsétlenségünkre vágja meg magát egy diák. Már mellette ülök, mikor rákérdezek, ő pedig úgy kérdez vissza, amit nem feltétlen kellene elfogadnom tanárként, de úgy vagyok vele, még a bejárati csarnokban tengődünk. Elnézem neki. Kedves mosollyal ajkaimon forgatom meg szemeimet a válaszra, mert nem éppen úgy néz ki, mint aki rendben van. Egyik pillanatról a másikra sápadt le, ami valószínűleg nem mondható egészségesnek.
Éppen ezért kérem, majd nyújtom felé kezemet, hogy megnézhessem, de még hozzá sem érek, ő már felszisszen. Megemelkedik a szemöldököm. - Még hozzá sem értem - közlöm a tényt, de végül csak megfogom a kezét, hogy kicsit közelebb emeljem magamhoz. Pálcámat elővéve mormolok el egy bűbájt, ami legalább a kiserkenő vér alvadását elősegíti, de még így sem az igazi. Nem vagyok gyógyító.
- Reméljük megmaradsz, de egy lemosás valóban nem árthat - bólintok aprót, pálcám kerül vissza zakóm belső zsebébe. A kérdés végeztével már fordulok is, hogy a táskám első részében kezdjek el kutakodni, majd húzok elő egy zsebkendőt, amit azonnal a tenyerébe nyomok. - Biztos minden rendben van? Sápadt vagy - fürkészem arcát kissé aggodalmasabb tekintettel, hangom mégsem arról árulkodik, csupán érdeklődés hallható ki belőle. Ha azt mondja rendben van, nem fogom visszatartani, hiszen tűnik már olyan idősnek, hogy el tudja dönteni maga, mégis hogy érzi magát. Nem tartom magam rámenős felnőttnek, és nem is szeretnék az lenni a továbbiakban sem, aki megkeseríti a diákok mindennapjait - mármint órákon kívül. Órákon természetesen tisztában vagyok a nehézségekkel, így nem is élek illúzióban a tárgyammal kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Régen találkoztam olyannal, aki ennyire kikészült volna a vér látványától, de természetesen ezzel semmi baj nincs. Éppen ezért van folyamatosan bátorító és kedves mosoly ajkaimon, hogy véletlenül se érezze diákom a nyomást. Láttam már rosszabb sérülést is, de mindenkinek más a rosszabb, így óvatosan vizsgálom meg, aprót bólintok szavaira. Hiába mormolom el az egyetlen olyan bűbájt, amit ismerek, még nem avanzsáltam fel gyógyítóvá, így nem segít sokat, de legalább a vérzést kicsit lassítja.
- Semmi probléma - pillantok rá, miközben pálcámat teszem el. - Biztosan nem lehet kellemes érzés - mosolygok rá őszintén. Tényleg nem tartom valószínűnek, hogy a vágás maga váltotta ki belőle ezt a reakciót, mintsem valóban a vér látványa, ami meg teljesen érthető. Sok olyan emberrel találkoztam, akik nem bírják a vér látványát, minden mással pedig teljesen ki vannak békülve.
Bár a zsebkendőt elveszi, de nem teszi rá. Indokolt, hiszen a vérzés valóban elállt már, de nem úgy tűnik, mint aki valóban felkelni készülne, hogy egy kis vizes borogatást tegyen rá. Kissé megszeppenve követem végig a mozdulatsort, ahogy a táskájába nyúl, majd még meglepettebbek lesznek a vonásaim, ahogy felém nyújt két tábla csokoládét. Halkan nevetek fel, tincseimet tűröm hátra.
- Ne viccelj velem - csóválom meg fejemet nevetve. - Kedves tőled, tényleg, és bár nem diétázom, de nem fogadhatom el a csokidat. Egyétek meg a barátaiddal, talán a cukrodnak is jót tenne - hárítom a csokoládét kedvesen. Tényleg ráférne egy kis cukor, mert még mindig elég sápadt, addig pedig nem hagyhatom itt. - Szívesen tettem - toldom még meg mondandómat, majd veregetem meg vállát és állok fel, mert nem fűlik hozzá a fogam, hogy ilyen fehéren itt hagyjam, de elvérezni már nem fog.
- Azért egy kis víz nem árthat neki - utolsó, bátorító mosoly, majd a táskámat és a papírhalmot magamhoz véve indulok el a tantermem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az utolsó napokban már én is hajlandó vagyok elhagyni az öltöny-nyakkendő kombót. Úgysem tudok érdemben tananyagot leadni a diákoknak, minek erőltessem meg magam? Ezek a napok már arról szólnak, hogy félig mindenki otthon van a családjával boldogan, együtt esznek és nevetnek. Én is ezt tervezem.
A diákok egy emberként hagyják el a termemet. Mosolyogva nézek utánuk, elhagyja számat pár kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt, nektek is! mondat, amíg kiürül a terem. Fejemet csóválom meg. Öröm látni mindig őket, ahogy megkönnyebbülten és boldogan hagyják el a termet, mert legalább most egy ideig nem kell találkozniuk a tárgyammal.
Mosolyogva rendezgetem a jegyzeteimet, könyveimet csúsztatom a bőrtáskába. A kopogásra pillantok fel, és mikor meglátom Zsolnát, örömteli mosollyal viszonzom az övét.
- Szervusz - köszönök vissza, a pakolást is azzal a lendülettel hagyom abba. Megkerülve az asztalt döntöm csípőmet annak sarkához, ahogy végig követem Zsolna mozgást. Fejemet ingatom meg arra, hogy feltart.
- Köszönöm, igazán kedves vagy. Neked is kellemes ünnepeket - veszem el az asztalról dobozt. - Nem kellett volna Zsolna - hangomból minimálisan cseng ki a rosszallás, azonban a hála is fellelhető. Nem gondolná az ember, de pár kedves szó és megmozdulás rengeteget segíthet egy diáknak. Erre az egyre őszintén vagyok büszke. Kinyitva azt mosolyodom el szélesen.
- Nagyon szépek - szólalok meg, miután kicsodáltam magam. Valóban gyönyörűek, és mint öltönyös férfi, ezt tudom értékelni. - Készülődsz már haza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ugyan Zsolna, semmi olyat nem tettem, amit más ne tett volna meg - mosolyodom el őszintén. Rengetegszer köszönte már meg, én pedig rengetegszer mondtam már el neki, hogy semmiség volt. Tudom milyen egy idegen országba jönni, és a papírokkal bíbelődni, így egyértelmű volt, hogy ahol tudok, segítek neki. Nekem talán még egyszerűbb is volt annak idején a hivatásom miatt.
- Tényleg köszönöm, tetszenek - csukom vissza a dobozt és teszem táskám egy biztonságos zsebébe. Őszintén, eszembe sem jutott, hogy ajándékot vegyek egy tanítványomnak - talán az más, ha diáktól kapok én, de ha egy diáknak ajándékoznék, nem kellene adnom a többieknek is? Örök dilemma ez - a végén még azt hiszik, van kedvencem.
- Sajnálom, hogy ezt hallom. Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj. A Mennydörgő utcai társasházban lakom pár éve - mosolyodom el őszintén. - Éppen hazafelé tartok. Elkísérsz egy darabig? - veszem vállamra táskámat, pulóveremet kezembe fogva fürkészem arcát a válaszra várva. Reina már biztosan nagyon vár, és bármennyire szeretek a diákjaimmal társalogni, a húgomnál senki nem lehet fontosabb.
- Nehezebb dolog ez miniszterként is, mint gondolnád. Egy több száz éves hagyomány kiirtása tőből... ezért vannak az olyanok, mint én - vonom meg vállaimat. Ha már a kényszerházasság elleni küzdelemre tettem fel az életem, nem is kell annyira ide miniszteri hozzájárulás.
- A húgom van csak, aki valószínűleg már az ajtóban toporog az óráját nézve, a szín szerint tökéletesen feldíszített fával maga mögött - nevetek fel halkan, hangomból azonban csak és kizárólag színtiszta szeretet érződik ki. Lágyan beszélek róla, de tudom, mennyire fontos ez az ünnep Reinának, főleg, mióta eljöttünk Angliából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ezzel nem tudok vitatkozni, így csak aprót bólintok. Valóban én segítettem. Nem én voltam az egyetlen, aki tudott volna, de jókor voltam jó helyen, hogy ez megtörténhessen, és őszintén: örülök, hogy én segíthettem neki.
Mikor végre a doboz biztonságos helyre kerül, olyan témát érintünk, amire nem gondoltam volna. Tisztában vagyok a magyar aranyvérű máguscsaládokkal, és tudom, hogy a Bánffy-k is közéjük tartoznak, csak reméltem, valahol mélyen, hogy esetleg Zsolna ebből kimarad. Végül is még az Athanaczkovicsoknál sem hallottam hírét házasságnak, pedig ott idősebbek a fiúk már.
- Semmi baj - teszem vállára szabad kezem, hogy egy kis komfortot nyújtsak neki. - Nem kell olyanról beszélnünk, amiről nem szeretnél. Sajnálom, nem akartam vájkálni - mosolygok le rá, ahogy magam elé engedem, hogy elhagyjuk a termet. Az előtt dobok egyet táskámon és indulok el Zsolna mellett a lépcsők felé.
- Az édesanyádnak igen határozott elképzelései vannak egy fiatal nő mibenlétéről - ennél diplomatikusabb válasz nem telik tőlem, pedig ha egy tárgyalóteremben lennék, ugyanezzel a helyzettel, minden kedvességemet félretéve fejteném ki a véleményem: undorítónak tartom ezt a hozzáállást és viselkedést.
- Nincs kétségem afelől, hogy így lesz. Bár nem jár az óráimra, de hallottam, hogy ilyesfajta ambíció vannak - bólintok határozottan. - Sok sikert kívánok neki - mindig örömmel tölt el, amikor egy diák ekkora érdeklődést mutat a jog, vagy akár a politika iránt: félreértés ne essék, a kettő teljesen különbözik egymástól, valahol mégis egybefonódnak. És amikor erre egy diák rájön, szeretek ott lenni mellette - lássuk csak Améliát. Gyönyörűen és precízen dolgozik, tökéletes ügyvéd lesz belőle. Már most is az lenne.
Gyorsakat pislogva, megszeppenve nézek diákomra. Őszintén nevetek fel.
- Semmi baj, kérdezz nyugodtan. Nem vagyok házas. Igazából a közelében nem voltam vagy vagyok annak, hogy házas legyek - nevetgélek tovább fennhangon. Házasság. Egyetlen egyszer sem volt lehetőségem még csak elgondolkodni sem ezen. Én házas? Lehetetlennek tűnik.
- El tudom képzelni, ezért csinálja nálunk is csak Reina, és nem velem. Abból mindig csak az van, hogy üljek le és figyeljek. Jobb ez így. Békésebb - fordulok a lépcsőfordulóban, ajkaimon halvány mosollyal.
- Meg foglak lepni, de én szoktam sütni. Majd gyere vagy gyertek át, ha van kedvetek. Szívesen beszélgetnék Alberttel is, plusz... ez az ajándékom, ha én már nem vettem neked semmit - igaz, ezt még meg kell beszélnem Reinával is, de afelől nincs kétségem, hogy szívesen találkozna egy magyar aranyvérű család sarjaival. Esélytelen, hogy nemet mondjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Nem untatnál - felelem halkan. Tanárként az is a feladatom, hogy biztonságot nyújtsak a diákjaimnak, nemde? Hogy ott legyek nekik, ha szükségük van rám, hogy tudják, vannak olyan felnőttek, akikhez fordulhatnak.
Elmosolyodom ugyan szavain, de nem reflektálok rá. Mint mondtam nemrég, nagyon nehéz egy több száz éves hagyományt kiirtani tövestől, nem beszélve arról, hogy az emberek nézeteit erről megváltoztatni esetleg - olyan emberekét, akiket ebbe neveltek, így éltek és házasodtak.
- Mindenkinek van kedvenc családtagja, titkon vagy nyíltan - forgatom meg szemeimet játékos mosollyal. Őszintén, engem nem zavar, hogy Zsolnának van kedvenc rokona, még ha nem is lehetne neki - örülök neki. Legalább egy valaki van a a családjában, akire számíthat és ott van neki. Több, mint a semmi - ezért örülök annak, hogy én ott lehettem Reinának annak idején, és most is. Bár mostanában egyre kevésbé van szüksége rám, hiszen felnőtt nő, mégis... örökre a kishúgom marad.
- Az én szüleim, nos... - hagyok pillanatnyi szünetet, hogy átgondolhassam. - Egyik sincs köztünk már, de édesanyám egy nagyon kedves nő volt. Szerette a karácsonyt, a lelkét kitette ilyenkor is - régen beszéltem a szüleinkről, így a keserű utóíz meglep, amit maga után hagy. - Reina az eszét is tőle örökölte - mosolyodom el szélesen. Le sem tagadhatnák egymást.
- Alberttől megkapod azt a szeretetet, nemde? Kapaszkodj abba - én is ezt teszem évek óta. A Reinától kapott szeretetbe kapaszkodom, hiszen mástól aligha kaptam.
- Tudom, mindössze csak szeretném megtenni. Legalább minimálisan - hiszen ez valóban semmiség. - Inkább én kísérnélek téged haza. Talán így illőbb, és biztonságosabb - bár nem tudom, hogy hogy lehetne bármelyik is illendő: a diák kíséri haza a tanárát, vagy a tanár a diákot? Azonban ezt figyelmen kívül hagyva, mégis én vagyok a férfi, aki mellett egy nő sétál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Nem valószínű - értek vele egyet. Rengeteg olyan, vagy hasonló ügyem volt már, mint amiben Zsolna is van. Kötve hiszem, hogy meg tudna lepni - ami lássuk be, sajnálatos.
- Azért, mert nem olyan a kapcsolatod a testvéreiddel, mint Alberttel, még nem vagy rossz ember - igyekszem megnyugtatni, bár félő, nem én vagyok erre a jó ember. A szüleink rég meghaltak, egyedül Reina van nekem, az egyetlen testvérem. Szegről-végről vannak ugyan rokonok, akik megtaláltak minket a temetés után, de ők apámhoz hasonlatosan, csak magukkal és a nevükkel törődtek. Nem véletlen vagyok én Reina gyámja, és nem valami eltitkolt másodunokatestvér.
- Valahogy úgy - lágy, féloldalas mosoly lesz ajkaimon, ahogy felvillan előttem anyám képe és mellette az aprócska Reina, aki a rajzát mutogatja felém. Az apámra irányuló kérdés nem ért váratlanul, mégsem akaródzik rá válaszolnom. Halkan hümmentek, az ég felé nézek egy pillanatra.
- Maximilian erőskezű volt - köhintek egy aprót és ennyiben hagyom. Ez legalább igaz, és tulajdonképpen mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné. Nekem ez így pedig tökéletesen megfelel. Hiszen már az említésére is húzódnak a hátamon a már rég behegesedett nyomok, mintha csak tegnap szereztem volna őket.
- Becsüld meg - immár végre őszintén hangoznak el szavaim. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valóban van egy olyan ember az életében, akire támaszkodhat a nehezebb időkben is.
- Pedig a felfedezések nem mindig rosszak - felelem. - Mármint bizonyos kereteken belül - teszem hozzá gyorsan, nehogy véletlen felhatalmazásnak érezze, hogy jó ötlet a téren mászkálni sötétedés után egyedül.
- Kedves - pillantok a masnira, majd a ház többi szegletére. Barnáim esnek diákomra, aprót biccentek.
- Kellemes ünnepeket, Zsolna - viszonzom a jó kívánságot, de még nem indulok el. Türelmesen várom meg a szürkületben, hogy a lány mögött becsukódjon az ajtó, majd mély levegőt véve indulok el haza, hogy Reina tárt karokkal fogadjon.

//Köszönöm

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fekete szövetkabátom húzom magamon összébb félkézzel, hogy ne legyen útban, ahogy nadrágom zsebéből túrom ki a cigarettás dobozt. A mai nap túlságosan is szürreálisra sikerült. Kicsit úgy érzem, mintha meg lett volna rendezve, és hamarosan kapom a baglyot Verától, hogy sajnálja, amiért így tett, de viccesnek gondolta. Meggyújtom a szálat, erősen tartom a lyukacsos szatyrot, nehogy elguruljanak a narancsaim.
Elégedetten szívok egyet, a hegedűs bácsit hallgatom és nézem kicsit, de mikor fordulok veszem észre az ismerős alakot. Elmosolyodom, pedig van egy olyan sanda gyanúm, nem indokolja a mosolyt az, hogy itt van.
- Szervusz - lépek elé rendesen. - Fel fogsz fázni - közlöm vele szemrebbenés nélkül azt, ami azonnal eszembe jut, amint meglátom. - Jól vagy? - nem megyek közelebb, nem lépek oda, hisz amíg nem tudom, vágyik-e társaságra, nem zaklatom - plusz nem szokásom az emberek arcába dohányozni, még ha csak ritkán is élek ennek a káros szokásomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hümmentek egy halkat a válaszra, de nem szólok. Hagyok időt, hogy felnézzen, hiszen a cipőmről aligha ismerhet fel.
- Szép estét - köszönök még egyszer, biztos, ami biztos alapon. - Hazafelé tartok. Be kellett ugranom az irodába, és ha már arra jártam, szaladgáltam pár kört narancsért Reinának - emelem meg a szatyrot is nyomatékosításképpen. Gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy mennyire nehéz narancsot szerezni karácsony első napján - és nézzenek oda, az én kezemben mégis van.
- Köszönöm - tépek le egy kisebb darabot. Út közben szívok egy utolsót a cigarettából, majd elnyomom és dobom a kukába. Visszaérve állok meg ugyanúgy Zsolna előtt. Barnáim ismét a hegedűsre siklanak, és még akkor is a bácsit nézem, mikor elér hozzám a bocsánatkérés.
- Semmi baj - ingatom meg fejemet. - Én is elnézést kérek, amiért zavarlak, csak nehéz túllépnem azon, ha egy diákom pityeregve ül egyedül a téren - mosolyodom el kedvesen.
- Szeretnél beszélni róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az az általános öltözékem - vonom meg vállaimat. Harapok egyet a kalácsból. - De Reina megengedte, hogy ma lazább legyek - nevetek fel halkan. Mivel tegnap volt a születésnapom, így karácsony első napja nekünk az igazi karácsony - és hogy lehetne kényelmesebben ünnepelni, mint kényelmes ruhában?
- Mondom majd neki. Kedveli az ilyen dolgokat - biccentek aprót köszönetem jeléül, hogy megosztotta ezt. Reina értékelni fogja és szinte biztos, hogy ki is próbálja. Ezzel csak az lesz a baj, hogy félek, nekem kell megpucolnom ehhez a narancsot majd. Úgy mondom ezt, mintha Reinának nem én tenném...
- Valóban szép - foglalok helyet mellette, kifejezve azt, hogy sajnálatos módon nem fogom itt hagyni ilyen állapotban. De hajlandó vagyok akkor úgy tenni, mintha nem sírva ülne mellettem, hanem teljesen jól. Kicsit hátrébb dőlök, számba dobom az utolsó falatot, fejemet felfelé fordítom.
- Persze, hogy jól. Ezek a dolgok mind elmúlnak előbb vagy utóbb - nem hazudok neki. Elmúlnak, csak az nem mindegy, mekkora fájdalmat okoznak közben az illetőnek - nekem elég nagyokat kellett átélnem ahhoz, hogy végre felszabadulhassunk Reinával együtt. - Reina ráér. Csak megkívánta a narancsot, nem sürgős a dolog - teszem hozzá, nehogy ez miatt is fájjon a feje. Úgy érzem, van elég dolog, amin rágódhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szélesen elmosolyodom a bókra. Mióta anya meghalt, a karácsonyok sem a régiek, de Reina mindent megtesz, hogy megtartsa a karácsonyi hangulatot - ezért pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki.
- Átadom az információkat majd mindenképpen - támaszkodom meg a hátunk mögött. Egyik kezem kicsit Zsolna mögött van, remélem, hogy nem fogja zavarni, de figyelek arra, véletlen se érjek hozzá.
Nem kell sokáig várnom, hogy végül, ami a szívét nyomja, napvilágra kerüljön. Csendben hallgatom. Félek, ha mondanék valamit, az nem lenne tanárhoz, de még emberhez sem méltó - miközben szívem szakad ketté. Képes lenne bárkihez hozzámenni, ha ezzel boldoggá teszi a családját. Már-már lemondóan sóhajtok. Annak szenteltem az életem, hogy megóvjam az ilyen helyzetbe került lányokat és fiúkat, de ha elfogadják a sorsukat, akkor mi értelme?
- Miért szeretnél irreleváns elvárásoknak megfelelni? - teszem fel inkább a kérdést, hangomból nem érződik ki semmi. Sem undor, sem rosszallás, színtiszta érdeklődés maximum. Elővigyázatosnak kell lennem, hiszen nincs közöm ahhoz, ami a családjában történik. Bizalommal fordul hozzám, nem ügyfelem, hogy elé tárjam a nyers és őszinte véleményem.
Ha csak visszaemlékszem arra az időre, amikor nekem kellett feleség-jelöltekkel találkoznom, legszívesebben kiadnám a nemrég megevett kalácsot. Gyermek voltam még, mindössze 15 éves, de azért, hogy Reinát békén hagyják, bármire hajlandó lettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem nézek rá. Az eget fürkészem, ami ugyan nem csillagos a mesterséges fény miatt, de tökéletes arra, hogy arcomra ne üljön ki a véleményem. Némán fújom ki a levegőt, mielőtt megszólalok.
- Értelek. Albertet is megértem - felelem lágy hangon. Tényleg megértem. Évekig éltem úgy, hogy azt hittem, az a kötelességem, hogy elvegyek egy, Maximiliamnek megfelelő nőt, hogy boldog legyen - egészen addig, amíg kiderült, a húgom is hamarosan erre a sorsra jut. Mintha villám csapott volna belém, úgy húztam a választást, ameddig tudtam, és mivel partner voltam a feleség keresésben, Maximiliamnek sem lehetett egy szava. Azok mondjuk nem is voltak, a keze mozdult inkább.
Mindezek ellenére, Zsolna szavai hallatán, bármekkora is legyen a megértésem, szívem szorul össze és gyomrom áll görcsbe: a hátamon lévő hegek ismét feszülnek. Látatlan ráz ki a hideg.
- Ugyanebben éltem évekig, elhiheted, tudom miről beszélsz - sandítok le rá féloldalas mosollyal. - Albert mástól is kaphat támogatást, ahogy neked sem kell hozzámenned egy olyan férfihoz, akihez nem akarsz - pillantok vissza az égre. - Milyen szeretet az, amit elvárásokhoz kötünk, Zsolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az új évi hajtás úgy robbant rám, mint eddig soha. A mai napra minden telefonos vagy baglyos időpontfoglalást áttettünk másnapra Verával, hogy az érdemi munkával tudjak foglalkozni. Az a pár ember, akiket évek óta képviselek, meghibbantak, és minden egyszerre kell: cégmódosítás cégmódosítás hátán, az egyiket perelik, a másik perelni akar, a következő lehet egy sikkasztással kapcsolatos büntetőügyben érintett.
Egy köteg pergament olvasva lépek ki az irodából, szemöldököm ráncolom értetlenségemben.
- Ezt és... ezt küldd vissza nekik aláírásra, mert elmaradt, ahogy a szerződés hatodik példánya is - kezdek bele, mielőtt elfelejtek mindent.
- Reece - szól közbe egyetlen Verám, de rá sem hederítek.
- Lehetőség szerint mindent tényleg aláírva küldjenek vissza, különben megint ülni fogunk fölötte fél évet, és nincs annyi időnk, ha olyan gyorsan szeretnék, ahogy eddig mindent - szavaimmal együtt teszem le sorba a pergameneket Vera asztalára. - Valamit még akartam... - kopognak ujjaim a falapon.
- Igen, befogni. Ülnek kint, téged keresnek. Egy lány - emelgeti meg szemöldökét felém a nő, amíg én pislogok rá. A fal túloldalán ügyfél ül, pedig... lemondóan sóhajtok és lépek ki a váróba, hogy arcomra üljön ki a megdöbbenés.
- Zsolna! Micsoda meglepetés - mosolyodom el őszintén. - Miben segíthetek? Kerülj beljebb - nyújtom ki karomat az irodám ajtaja felé, hogy kettesben beszélgethessünk. Csak abban reménykedem, hogy nem azért jött, mert ügyvédként kellek neki, így próbálom megtartani nyugalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem zavarsz - felelem gondolkodás nélkül, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Bár Vera mindent tud általában, az ajtót azért csukom be, hogy Zsolna ne érezze magát feszélyezve.
Fenekemmel dőlök neki az asztalomnak, figyelve, hogy egyik kupacot se döntsem le. Annak szélén támaszkodom meg, amíg várom, hogy megtalálja a... a zakómat. Féloldalas mosollyal veszem el tőle.
- Köszönöm. Már el is felejtettem - felelem. Kicsit fel-le emelgetem a ruhadarabot, majd teszem le az egyik kupac tetejére. - Csak ezért nem kellett volna eljönnöd idáig. Jó lett volna az iskolában is - csóválom meg fejemet.
- Akkor ne tedd - kapom el tekintetét. - Nincs miért. Végül is, én mentem oda, hogy minden rendben van-e, úgyhogy... - vonom meg vállaimat. - Sikerült beszélned Dominikkal? - arcomra őszinte érdeklődés ül ki. Tényleg érdekel, hogy sikerült-e megbeszélniük, hiszen Zsolna sokat kockáztatott addig is a fiúért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az egész év erős, csak nehezebb visszarázódni az ünnepek után - pillantok magam mellé. Elképzelni sem akarom, hogyha végeztem Zsolnával, Vera mit fog a nyakamba zúdítani.
Fejemet ingatom meg válasz gyanánt. Nincs titkolnivalóm a kollégáim és a diákjaim előtt sem, nem tervezek bujdosni, mert segítek Zsolnának - így kellemetlen helyzet sem alakulhat ki. Főleg, mert az egész életem kellemetlen helyzetek megoldásából áll.
- Sajnálom, hogy így alakult, kedvesem - szólalok meg halkan. - Találni fogsz mást - bólintok mellé határozottan. Ebben biztos vagyok: aranyvérűsége ellenére Zsolna nincs eltelve magától, intelligens és okos, lehet vele beszélgetni - az ő korában talán ezek már fontos szempontok lehetnek egy fiúnak is.
- Örömmel hallom, hogy kiszakadtál a hétköznapokból. Nos... jól. A kutyám velem hempergett az evések után, és mivel Reina mindent tökéletesre csinált, két ünnep között pedig elvittem Párizsba vásárolni - vakarom meg államat visszaemlékezve, halvány mosoly villan fel ajkaimon azonnal. - Kiruccanásnak terveztem, végül öt napot maradtunk - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hagyjuk is ezt. Milyen volt Toscana? - kérdezek inkább vissza, ahelyett, hogy munkáról kezdenék el beszélni. Nincs kedvem, ha már a váratlan pihenés az ölembe hullik.
- Kértek kávét? - nyit be Vera váratlanul. Ajkaimat csukom össze, csak bólintok, így Zsolnára néz, hogy neki hozhat-e és, ha igen milyet. Vera és az ebédszünete mindig a lehető legváratlanabbul jönnek.
- Meghozta a döntését, nincs más teendőd, mint elfogadni - tudom mennyire egyszerűnek hangzik, de mennyire nehéz eszerint cselekedni. - A véleményem nem fejtem ki erről, hiszen ez az egyik oka, amiért ügyvéd lettem, így csendben maradok, ha nem bánod - fordítom el róla tekintetem. Vállam felett hátra pillantva nézek ki az ablakon, majd jön az ötlet.
- Vera! Hagyd a kávét! - kiabálok, majd sétálok is gyorsan utána. - Elmegyünk Zsolnával. Mára nem vagyok elérhető tovább. Holnap mindent befejezek, esküszöm - vigyorgok szemtelenül a nőre, akinek ugyan elnyílnak ajkai, de végül csak elhúzza a száját, megforgatja a szemeit és ott hagy. Ez könnyen ment, bár tudom, lesz böjtje holnap.
- Reina tökéletes - felelem halkan, arcomon lágy mosoly lesz, ahogy hangom mérhetetlen szeretetről tanúskodik. - Tehát... van kedved meginni velem egy kávét? - kapom magamra bőrkabátomat, várakozón tekintek a lányra.
- Londonba csak munka miatt járok, vagy anyám sírjához. Igazából... - fogom meg a táskámat az asztal mellől. - Mindenhova munka miatt járok - ami lássuk be, szomorú - ebben a húgomnak van igaza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Simlisen mosolygok rá vissza, ahogy szóba jönnek a rokonok. Nekem szerencsére a temetésen kívül nem kellett találkoznom egyikkel sem - aznap is elég volt belőlük. Mindenkinek fájt a foga egy busás örökségre vagy annak egy szeletére, de köszönhetően már akkor is a remek ügyvédi érzékemnek, mindenki hoppon maradt, és Reina kapta az egészet.
- Sajnálom. Megtartom magamnak - annak ellenére is, hogy a hányinger kerülget a témától. Valahogy nekem is ilyenek rémlenek, amikor Maximilian próbálkozott nekem menyasszonyt keresni. Már csak visszagondolva is a hideg ráz: mind Maximiliantől, mind a menyasszonyok gondolatától. Hatalmas árat kellett azért fizetnem, hogy nekem se, de Reinának főleg ne kelljen ebben részt vennie.
- Nem teszed - igazgatom meg a kabátom, megvárom, míg Zsolna is felöltözik, ha esetleg neki vetkőzött volna várakozás közben. Kifelé menet pillantok Vera asztalára, amin egy üzenet vár: "Holnap kösd fel a gatyád. Én hozom az ebédet. Csók, Vera". Mondtam, hogy meg fogom szívni. Egy egyszerű szívet firkantok a papírra, azt ott hagyva fordulok Zsolna felé, végül nézek le a táskámra.
- Az egész életem benne van. Enélkül sehova nem indulhatok el - felelem nevetős hangon. Magam elé engedve a levitást zárok be minden ajtót pálcámmal, végül indulok kifelé az épületből.
- Kicsivel lejjebb van egy kis kávézó. Az megfelel neked? - csapódik mögöttem a bejárati ajtó. - Visszatérve: ügyvédként nemigen jár szabadidő, legalábbis az ügyfelek szerint. Ha tudnád hányan kerestek karácsonykor, vagy a két ünnep között, el sem hinnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeimet forgatom meg jól láthatóan, de ajkam szegletében bujkál a simlis mosoly. Nem fog belőlem kiszedni semmit, mert nem az én tisztem elmondani, hogy mennyire gusztustalannak tartom a családja viselkedését - és mióta az eszemet tudom, az ilyenek ellen küzdök.
- Igen, bele - vonom meg vállaimat pár pillanatig nézve a fekete bőrt. Pénz, iratok, pálca a zsebbe, mi kellhet még?
- Valószínűleg már össze volt pakolva, mikor bejött hozzánk. Gondolom ebédelni indult, csak közbeszóltam, hogy menjen haza inkább - nevetek fel én is. Vera soha nem ágált az ellen, hogy haza kell menni, hiszen neki is van dolga, mindössze tudja, hogy akkor az elkövetkezendő napokban neki kell engem egyben tartania. Mit is csinálnék nélküle?
Hirtelen torpanok meg, kicsit aggódva fürkészem arcát. Fél szemöldököm is megrebben, ahogy várom az információt, amit nem titkolhat el előlem ennél tovább. Mikor megérkezik az, gyomorból tör ki belőlem a nevetés.
- Megjegyeztem - mondom nevetős hangon tovább indulva. Másik kezembe lendítem táskámat, véletlen se üssem meg vele Zsolnát, így szabad kezemet dugom zsebembe.
- Nekik sürgős, megoldandó probléma, nekem munka - mosolyodom el. - Ez ilyen. A legtöbben már tudják, hogy hiába keresnek, miután közöltem, hogy szabadságon vagyok, nem fognak elérni - szerintük amúgy is egy földöntúli dolog az, hogyha az ügyvédjük szabadságon van - dörzsölöm meg tarkómat. Észbe kapva lépek előrébb és tárom ki a valóban aprócska kávézó ajtaját Zsolna előtt. A pultos lány széles mosollyal köszön és integet mellé, biccenteni van időm, mielőtt elfordulna tőlem és már csinálná is a feketémet. A másik pultos fordul Zsolna felé várva a rendelését.
- Kérj mellé a málnás muffinból, nem bánod meg - hajolok lejjebb, ezáltal kicsit Zsolna feje mellé is, hogy szemügyre vehessem a sütemény kínálatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden szavát elhiszem arról, hogy lemondana a fényűzésről, ha rendes életet élhetne. Valahogy én is így voltam ezzel annak idején, azonban hogy hagytam volna el anyámat és Reinát? Maximilian karmai között nem húzták volna sokáig.
- Mintha könnyebben beszélnél a szüleidről - osztom meg az első gondolatomat. - Vera talált rám. Előtte évekig kereste a neki megfelelő munkát, velem azonnal megtalálta a közös hangot, még ha nem is tetszenek neki az ügyfeleim. Értem dolgozik - hangomból egyértelműen hallható ki az őszinte szeretet. Verával sok mindenen keresztül mentünk már.
Ajkaimat összepréselve igyekszem visszatartani a nevetést. Kézfejemet érintem számnak, torkomat köszörülöm meg.
- Ha erre sor is kerülne egyszer, nem mondom, feladnád a leckét - felelem széles mosollyal, meg-megcsillanó tekintettel. Mit lehetne erre mondani, ami nem illetlen, a határokon belül van, mégis megtartom a humor vonalát? Ha nem mondok rá semmit lényegében.
- Nem hagyom magam annyira könnyen - támasztom meg tenyeremmel az ajtót, végül félfüllel hallom már csak, ahogy be is csukódik mögöttünk. A meleg azonnal megcsap, táskámat az egyik asztalra téve veszem le kabátomat és terítem karomra.
- Legyen kettő - egyenesedem fel, széles mosolyt villantok a pultosra, végül bólintok Zsolnának. Előre engedve őt foglalok helyet utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halványan mosolyogva hallgatom szavait, nem szólok közbe. Utána sem reagálok semmit, csak egyszerűen örülök annak, hogyha nem is egyezik a szüleivel a nézetem, attól még szerető körben van a levitás.
Somolygok a bajszom alatt a Reinára és Verára érkező szavak hatására. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, de azért be kell látnom, hogy néha mindkettőtől a hajam hullik - mégis csak nők.
- Velem vagy, engedd el magad - fordulok kicsit oldalasan, kezemet teszem fel a szék támlájára, miközben az utcát fürkészem. Pillanatok múlva teszik le elénk a rendelt kávékat és muffinokat. Aprót biccentek mosolyogva, és figyelek tovább Zsolnára.
- Talán azért nem, mert még nem hallottad jó embertől - mosolyodom el halványan, ami kicsit megremeg, ahogy folytatja. Megköszörülöm torkomat, kávémat emelem inkább számhoz, hogy kortyoljak. Szemöldököm szalad kicsit ráncba, ahogy a forró ital érinti nyelvemet, de kitartok.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, de ne bánd - teszem le csészémet. - Okkal tetted azt, amit, Zsolna, a múlton pedig nem változtathatsz. Hiába rágódsz ezen, gondolj vissza rá szép emlékként, hiszen... az volt akkor és ott, nemde? - egyelőre az agyam nem dolgozta fel azt az információt, hogy milyen témáról beszélgetek egy diákommal az egyik törzshelyemen. Amihez semmi közöm. Nemhogy tanárként, de még férfiként sem kellene erről tudnom.
- Jönni fog egy olyan ember, akitől hiába fordul el bárki is, ki fog tartani melletted és te is mellette - billentem félre fejemet, kicsit behajlított ujjaimon támasztom meg halántékomat, ugyanúgy a szék támláján támaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A bagoly nem ért ugyan váratlanul, de a levél tartalma annál inkább. A madarat simogatva engedtem útjára és szedelőzködtem össze azonnal, hogy véletlen se késsek. Ha lett volna elképzelésem, miért kell mennem, nyilvánvalóan készülök védőbeszéddel, de a tudatlanok teljes nyugalmával érkezem a teremhez.
A tanterem ajtaján koppintok kettőt, majd nyitok be.
- Igazgatóhelyettes asszony - csukom be magam után az ajtót, biccentek a nőnek, miközben beljebb sétálok. - Miben lehetek a szolgálatára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kérem - csóválom meg fejemet lehunyt szemekkel utalva arra, hogy ne szabadkozzon. Ha mondhatom ezt egyáltalán erre, ámbár nem vagyok biztos benne.
Kérdés nélkül indulok el az egyik pad felé, pontosan ahhoz, amelyik szemben van az íróasztallal. Táskámat csúsztatom rá, fenekemet támasztom az asztalnak. - Ha megbocsát, állnék. Ma még tárgyalásra kell készülnöm, ülni fogok eleget - mosolyodom el halványan.
- Örömmel hallom ezt - pihentetem kezeimet lazán összekulcsolt ujjakkal ölemben. - Sok remek diákom van, akik még sokra vihetik, bármilyen utat is választanak maguknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt senki nem tudja, csak érzi - mosolyodom el mindentudóan. Halkan hümmögök következő szavaira, az ablak felé fordítom fejemet, ahogy gondolkodom a megfelelő válaszon. - Gondolj arra, hogy most talán könnyebb volt, mint később lett volna, ha már ott tartasz, hogy el kell engedned - bár nem vagyok abban biztos, hogy ez így megállja a helyét. Elengedni a szerelmed minden helyzetben végtelenül nehéz lehet. Törékeny dolog ez, amit óvni kell, hiába jó vagy rossz az időzítés - csak azt tudjuk befolyásolni, mennyire fáj akkor és ott.
- Nem tudhatod mikor jön el. Lehet húsz év múlva, lehet már a következő hónapban - fogom meg ismét csészémet. Aprót kortyolok a gőzölgő kávéból, egyetlen pillanatra hagyom csupán, hogy a meleg ital átjárja minden porcikámat. Nem is tudnám tovább hagyni, hiszen ismét témánál vagyunk.
- Nyitott vagyok egy kapcsolatra, csak a megfelelő ember várat még magára - Reina szerint nem lehet elég válogatós az ember, de ilyen idősen már, ilyen karrierrel és sikerrel a háta mögött az ember már kicsit megülne. Idő kellett hozzá, de arra is rájöttem, hogy nem egy éjszakás kalandokban találom meg azt a nyugalmat, amit keresek.
A csésze fölött mosolyodom el, arcát fürkészem mézbarna tekintetemmel, miközben beleharap a muffinba. Nem engedem a pillantását, a reakciót várom: ami pontosan úgy érkezik és akként, amire számítottam.
- Nem vernélek át - felelem elégedetten.