Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mindössze egyetértően hümmögök az elhangzott mondatokra. Kötve hiszem, hogy azért vagyok itt, hogy bájcsevegjek az iskola igazgatóhelyettesével a diákjaimról.
- Valóban volt - felelem tiszteletteljesen. - Ne haragudjon, Kakasi professzor asszony, de van egy olyan érzésem, hogy nem véletlen hozza szóba, és nem véletlen vagyok itt - pillantok fel rá, arcomon ugyanolyan kedves mosoly pihen. Testtartásom változatlan, maximum fejem biccen félre kissé. - Lenne kedves elmondani, miért vagyok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót biccentek köszönetem jeléül. Figyelmen kívül hagyom a madár távoztát a nő válláról, csak rá koncentrálok. Lehetséges, hogy hivatásom okán, de nem szeretem kerülgetni a forró kását, és most sincs ez másképpen.
- Én is így gondolom - felelem végül. Kezem rándul meg. - Szeretném mondani, hogy a gyanúja alaptalan, azonban nem tehetem meg addig, amíg nem tudom, miről van szó - hangom ugyan elmélyül, de nem lesz tiszteletlen, mosolyom is marad arcomon. - Legyen szíves beavatni milyen pletykáról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Véleményem szerint az a diák korától és akaratától is függ - fél vállam emelkedik meg, majd ejtem vissza, mintha nem arról beszélnénk éppen, hogy folytatok-e szexuális kapcsolatot Zsolnával.
Nevetséges.
- Nem - felelem határozottan. - Bánffy Zsolna és köztem nincs semmi tanár-diák kapcsolaton kívül - barnáim villannak Kakasira. - És valóban botrányos, hogy erre kell gyanakodnia. Ezek ellenére nem áll szándékomban meggyőzni magát arról, hogy a pletyka nem igaz. Vagy elhiszi nekem, igazgatóhelyettes asszony, vagy eljárást indít, hogy kiderüljön - szavaim ellenére hangom tele van tisztelettel a nő iránt. Ostoba lenne az, aki nem ismeri el a nő tudását - tiszteletemet élvezi, legyünk bármilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tényleg az. Általában a legsnasszabb dolgok mindig igazak. Nagyon rossz volt belátnom, de így van - somolyodom el bajszom alatt. Ügyvédként elismerni azt, hogy minden úgy van, ahogy pár egyszerű mondás mondja, szörnyű felismerés volt.
- Nem szép dolog a saját szavaimat felhasználni ellenem - nevetek fel jóízűen. Ügyes húzás volt, még ha nem is feltétlen értek ezzel egyet. Kicsit olyan, mintha az akkor adandó lehetőséget elrontottam volna, és soha többet nem lesz alkalmam ugyanolyat találni. Megnyugtatott a közelsége, nem is tűnt minden olyan szétszórtnak akkoriban, mint most tűnik. Halk sóhaj hagyja el tüdőmet, mégis csillanó barnákkal pillantok fel a lányra.
- Köszönöm, Zsolna - pillantásom lágyan pihen arcán, ahogy a napsugarak törnek utat maguknak a házak között, minimálisan hunyorítok be, hogy ne égjen ki a szemem. Reina imádná ezt a pillanatot: ilyenkor látszik a legjobban szemem igazi színe.
A levitás reakcióját észrevéve vigyorodom el szélesen. Kezemet veszem le a támláról, az asztalra könyökölve támasztom meg arcomat tenyeremben.
- Tudod... - szólalok meg halkan, arcát fürkészve. - Nem gondoltam volna annak idején, hogy valóban ilyen bizalmi kapcsolat lesz kettőnk között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Majd eljön annak is az ideje - valahol irigylem az olyan embereket, akiknek megadatott, hogy a családjuk körében nőjenek fel. Még akkor is, ha kicsit merevebben - mégis megtanították őket sakkozni gyerekkorukban.
- Igazán befejezhetnéd a hálálkodást. Apropó... Alberttel sikerült megbeszélnetek mindent? - sandítok rá a csészém fölül, amiből az utolsó kortyot iszom ki. A csészét teszem a tányérra, azt arrébb tolva húzom magam elé a muffint, amibe azonnal bele is harapok. Szalvétát tartok állam alá.
- Meredekebb dolgokkal is kellett már szembe mennem, mint a Bánffy-k - szólalok meg a falat lenyelése után. - Ha bármi történne, nyugodtan keressen a családod is, állok elébe. Segíteni is tudok talán - mosolyodom el szélesen. Egy magyar aranyvérű családtól sem áll meg bennem az ütő - szögezzük le, hogy a külföldiektől sem. Elég volt abból, hogy azért, mert tiszta vér csörgedezik az ereinkben, azt hisszük, mások vagyunk. Nem vagyunk. És ha a Bánffy-knak a fülébe jut a hozzáállásom, hogy a lányuk keresi a társaságomat, tárt karokkal várom őket, hogy megbeszéljük.
- Olykor a valóság sokkal ridegebb, mint azt hinnénk. Tényleg a helyes döntést hoztad meg, ha úgy érzed - bólintok. - Ne kételkedj magadban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Van is mire büszkének lennie valószínűleg - felelem apró mosollyal. Örülök annak, hogy rám nem került ilyen feladat: kézben tartani a Laineseket alapból is hálátlan lenne, hát még a hozzájuk tartózóakat. Pedig Maximilian után én lettem volna a soros.
- Remélem ő is azt mondta, hogy helyesen döntöttél. Kellemetlen, ha az embert elbizonytalanítják egy neki fontos döntésben - gondolkodom el kicsit. Bár engem nehéz elbizonytalanítani, már a munkámból adódóan is, de nem egyszer történt már meg, hogy éreztem a talajt a lábam alatt inogni egy-egy ügy kapcsán. Az ember soha nem lehet elég biztos magában, azonban úgy vélem, vannak olyan dolgok, amikhez foggal-körömmel ragaszkodhatunk. Mint Zsolna döntése Dominikkal kapcsolatban.
- Lehetséges, hogy az volt, ámbár részemről csak egy reakció volt egy másik méltatlan viselkedésre - tartom kezemben a megkezdett muffint. Nem figyelek a levitásra, így elkerüli a figyelmem, hogy hirtelen zavarban lesz - és valljuk be, ez így van jól.
Halkan hümmentve esik tekintetem arcára. Letörök egy darabot a megkezdett muffinból, ami egyben a reggelim is, és türelmesen fürkészem vonásait, bár belátom, a nevetés kicsit meglep. Értetlenségem arcomra is kiül - és a szavaival csak még inkább egyértelműek lesznek.
- Zsolna... - rázom meg fejemet óvatosan, a süteményt teszem le, sarkalnám arra, hogy ne folytassa. Lelki szemeim elé villan be a Kakasival történő beszélgetés. Aprót sóhajtok, a szalvétával törlöm meg a számat, mielőtt megszólalnék ismét. - Jól esik, amit mondasz, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a diákom vagy, és nagyjából tizenhárom év van köztünk. Lehet tizennégy is megvan már - mosolyodom el halványan, tekintetem sütöm le egy pillanatra, mielőtt visszanéznék rá.
- Visszakísérlek az egyetemhez - jelentem ki és egyetértést vagy ágálást sem várva húzom fel dzsekimet, majd viszem vissza a piszkos tányérokat és poharakat. Amíg Zsolnára várok kérek elvitelre a muffinból és indulok az egyetem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyetértően ingatom ide-oda fejem a Brightmore-os résznél. Tényleg kicsit különös ízlésre vall a diákoknál, ha ő utána fordulnak. Legalább a tudását nem veheti el senki, még ha... van is egy stílusa.
- Várjon, Kakasi professzor asszony - emelem fel egyik kezemet ölemből. - Véleményem szerint maga eddig az egyik legjobb helyettes az iskolában, csoda, hogy nem igazgató. De nem tudok mit kezdeni a pletykákkal, amik rólam szólnak. Eszembe sem jutna egyik diákommal sem kikezdeni, nemhogy még komolyabb kapcsolatba bonyolódni velük - rázom meg fejemet. - Ha az inspektor eljárást szeretne, akkor hajrá, de nem fog találni semmit, mert nincs köztem és Zsolna között semmi - jelentem ki határozottan. Egy pillanatra gondolkodom el.
- Komolyan, még Brightmore után is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy igaza volt-e Kakasinak? Természetesen. Hogy tudtam-e, hogy igaza van/lesz? Hogyne. Egyszerűbb volt azonban - egészen eddig - abban a tudatban élni, hogy csak és kizárólag kamaszkori crushoknak vagyok a céltáblája, amik komolyan vehetetlenek, hiszen csupán crushok.
Eddig tartott. Egészen pontosan addig, amíg Zsolna a kérésem ellenére is folytatja és kimondja azt, amit nem szabadna.
A pultnál fizetek, rámarkolok a muffinokat rejtő zacskókra és indulok el.
- Felejtsük el - biccentek aprót, mintha az elmúlt percek nem arról szóltak volna, hogy fogok ebből kimászni, ha bárkinek is a fülébe jut. Tudom, hogy indult már el pletyka, nem véletlen a látogatás Kakasinál is, ugye, ám ez már kézzelfoghatóbb. Gondterhes arccal köszönök el a levitástól, és amint látótávolságon kívül van fordulok sarkon és indulok haza.
A zacskókra pillantok le: az egyiket neki szántam. Nem fordulok vissza, nem jelzem neki, csak sétálok tovább, hogy minél előbb hazaérhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót bólintok a nőnek. Egész hamar sikerült ezzel dűlőre jutniuk. Nem hittem mást, de jó érzéssel tölt el, hogy tényleg így is alakult és nem úgy kell kilépnem innen, hogy egymás torkát szedtük szét Kakasival.
A legyintésre vonom meg vállaimat, de ajkaim szegletében bujkál a mosoly az igazgatóhelyettes reakciójára. Tudom, hogy valami megmagyarázhatatlan miatt kedveli Brightmore-t, hiszen látni őket együtt. Valami koncerten is voltak egyszer.
Táskámat felkapva köszönök el Kakasitól, ha nincs más, amiről beszélni szeretne, és indulok tovább a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Soha nem ringattam magam olyan tévhitekben, minthogy könnyű a tárgyam, csak tanulni kell rá, és mindenki egységesen jó lesz belőle. Nem. Ennél sokkal bonyolultabb, és tudom, hogy akinek nincs hozzá érzéke, vagy nem érdekli egyszerűen, az esélytelenek nyugalmával szokott bejönni a vizsgáimra. Ezért szeretem mindig megadni a lehetőséget, hogy esetleg egy otthon megírt esszével kiválthassák a felsőbb évfolyamok a vizsgát megajánlott jeggyel, de... nem jön be. Így is érthetetlen, ami ide van írva.
A pennát letéve dörzsölöm meg szemeimet és dőlök hátra a székben. Ez így nagyon hosszú lesz, pedig elég sokan megpróbálkoztak vele. Így siklanak barnáim a több tíz pergamenre magam mellett - de nem tudom megfelelően pontozni azt, hogy "két ág van, amiből négy család nő ki, ezek a rómaiak, a kommunisták, a szekták és a szocialisták."
Lehet az igyekezetet kellene osztályoznom? Akkor mindenki K-t kapna, ha rajtam múlik. Fejemet kapom a szinte kicsapódó ajtó felé, arcomon azonnal kedves mosoly villan. Az előző aggodalomnak nyoma sincs.
- Gyere csak - intek az asztala felé, figyelve, hogy ne tartsam rajta a tekintetem tovább, mint az illendő. Az ominózus este óta nem beszéltünk, egyértelműen kerül, én pedig nem loholok a nyomában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mindössze biccentek egyet. Meglepő lehet, de sokan kéretőznek be a terembe, ha itt vagyok, ha nem, hogy egyedül lehessenek. Amélia a mai napig használja előszeretettel, hiszen ez egy olyan hely, ahova csak azok járnak, akiket tényleg érdekel a tárgyam, nyugalomra vágynak, vagy éppen a szülei pálcát tartanak a fejéhez, hogy könyörögjön ki egy javítási lehetőséget. Túl gyakran van ilyen, pedig ennél jószívűbben már nem tudok osztályozni.
- Még nem találkoztam az övével, de észben tartom - pillantok a lányra egy pillanatra, végül vissza a pergamenre. Kezem nyúl ki, hogy a teámat fogjam magamhoz, apró kortyok után teszem vissza és váltja fel a penna. És bármilyen hihetetlen legyen is, de nem ér kevesebbet az a dolgozat, mert segítséggel írták: meglepő, de gyakran jönnek hozzám is segítségért, én pedig állok rendelkezésükre.
- A VAV-ra készülsz? - szólalok meg pár perc csend után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Soha nem feltételeztem róla - mosolyodom el. Mint mondtam, valakit vagy érdekel ez a tárgy, vagy nem. Utóbbi esetében igenis jól jön a segítség, amit pedig el kell fogadnunk.
A kérdés közben írok egymás mellé három kérdőjelet egy mondathoz az esszében, mert egyre jobban nincs értelme. Ilyenkor szeretek szabad kezet adni a diákoknak: írjanak arról, amit a legközelebb éreznek magukhoz, de így sem győzhetek. A válasz kezdetén nézek fel, a penna a levegőben áll meg.
Kissé elnyílt ajkakkal, egy idő után veszem észre magamon, hogy még fejem is oldalra billent, ahogy hallgatom.
- Nyugodj meg első körben, az sokat segíthet - eresztem lejjebb a pennát. - Örülök, hogy a családod elfogadta a gyógyítói pályát, tökéletesen illik hozzád, a tárgyak miatt pedig ne aggódj. Eddig is remekül mentek, most sem lesz másképp - hangom lágyan cseng, de éppen elég határozottan ahhoz, hogy egyértelmű legyen mennyire komolyan gondolom szavaimat. Sok olyan diákom van, akik remekelnek majdnem az összes tárgyból, mert igenis odateszik magukat és küzdenek azért, hogy jók legyenek belőlük. Zsolna ezen diákok közé tartozik.
- Áprilisban, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Értetlen fogom a levelet a kezemben, ahogy Üstösd főutcáján sétálok. Lényegre törő volt és egyértelmű: 3-kor az étteremben, ami a település legjobbja. Köztudottan. Az étteremben foglalásom is van, és amikor leültetnek csak egy kólát vagyok képes rendelni. Az asztalon virág és gyertya.
A levelet forgatom ide-oda, hátha látok rajta valami olyat, ami engedi kitalálni, mégis kitől jött, de semmi. Az egyszerű farmerem és fehér pólóm kicsit alul öltözöttnek mutathat, de ezen sokat dob határozott kisugárzásom. Megköszönöm az italt és azonnal kortyolok is belőle, hogy ne fulladjak meg, ahogy torkom folyamatosan szárad ki.
Egy sima szerdai napnak indult. Valószínűleg egyébként jobban ki lennék öltözve, ha tudnám, hogy ez egy randi, és nem előtte fél órával kapom meg a levelet, de az elsőről nincs fogalmam. Naivan hiszem azt, hogy csak egy ügyfél akarja megtartani a névtelenségét, ezért ez a nagy hű-hú, de nem is sejtem, hamarosan kiderül, mekkorát tévedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ujjaim dobolnak az asztalon, a kóla előttem szinte érintetlenül hever. Nem nyúltam hozzá az első két korty óta. Az agyam pörög, hogy mégis melyik ügyfelemnek kell ennyire biztosra mennie, és ha tényleg erről van szó, akkor mégis mit csinált vagy mi történt, amiért ez szükséges. Az iroda sokkal kényelmesebb lenne, és nem kellett volna megint elviselnem Vera tekintetét, amiért lelépek.
Az ablakon nézelődök kifelé, és érdekes, de a pincérek nem is járnak a nyakamra, hogy sikerült-e már választanom. Még étlapot sem kaptam. Ha tudnám, hogy ennek az oka az, hogy egy nőt várok, már nem lennék itt.
Sóhajtok, szemeimet lehunyva fordulok vissza előre és veszem kezembe az itallapot. Ha már eljöttem idáig, a minimum, hogy kényeztetem magam valami finom borral legalább. És ha nem kötnék le a figyelmem a gondolataim, lehet még azt is észrevenném, hogy már nem vagyok egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Telefonom kezd el rezegni a zsebembe. Fél kezemmel engedem el az itallapot, a másikkal túrom ki zsebemből és emelem fülemhez.
- Lia - szólok bele mosolygós hangon, ami azonnal elmúlik, ahogy meghallom szavait. Nem késtem-e el? Mennyire vagyok gázul felöltözve? Megérkezett-e már? - Miről beszél- - a mondat marad félbe, ahogy észreveszem szemem sarkából a mozgást és arra fordulok: Zsolna áll mellettem, a pincérlány pedig rázza a fejét neki. Ajkaim nyílnak el, ahogy felfogom: Lia van az egész mögött. Nem ügyfélre várok, hanem Lia randit szervezett nekem és az egyik diákomnak. Köszönés nélkül nyomom ki a telefont.
Az asztalra támaszkodva állok fel és sétálok hozzájuk.
- Elnézést kérek, innen intézem - mosolygok a lányra, majd fordulok Zsolna felé és kezdem el terelni az asztal felé. Az asztalunk felé. A széket húzom ki neki, végül vele szemben helyezkedem el én is.
- Tőled pedig még egyszer elnézést kérek, amiért Lia ezt tette - mutatok körbe nyeglén. - Most hívott, ő küldte a leveleket, és nagyon büszke volt magára - sóhajtok lemondóan, de hangom nem árulkodik arról, hogy haragudnék rá. Szinte lehetetlen haragudni arra a lányra, és most sem tudom megtenni, még akkor sem, ha tudom, mennyire vékony jégen táncolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Lemondóan sóhajtok, tenyerembe támasztom arcomat, miközben megvárom, hogy mindent sikerüljön feldolgoznia.
- Nem a barátnőm. Legalábbis nem romantikus értelemben - teszem helyre a dolgokat ismét. Megszeppenek, hátradőlve vigyorodom el szélesen végül. Ujjaim kopognak az asztalon, ám mielőtt felelhetnék a pincérnő lép oda. Leadom a bor rendelést és nézek vissza ismét a lányra.
- Sok ügyfelem van, akik szeretnek névtelenségbe burkolózni és nem felfedni kik ők. Általában ők csinálnak ilyesmiket vagy ehhez hasonló dolgokat - tartom vigyoromat. - Nem tetszik, hogy számon kérsz, amikor Bánffy-ként ülsz előttem te is, ugyanúgy - rebben meg szemöldököm kihívóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Liának valóban remek ízlése van - bólintok egyet. Bár nem voltunk együtt soha, volt közünk egymáshoz, és sokszor segített vásárolni például, ha éppen Reina lemondott, mert nem ért rám. Ami igencsak sértette az egómat, de túlléptem rajta.
- Dehogyis. Védik a személyazonosságukat - mosolyodom el. - Véletlen se olyan helyen találkozzunk, ahol felismerhetik őket, ilyesmik. Mintha bárki is tudná hogy néznek ki a nagyobb cégek fejei - csóválja meg fejét. Megértem Zsolnát, én sem szeretem ezt, de ezt dobta a gép, én pedig élek vele.
- Szakmád? A diáklét már szakma? - kihívóan emelem meg fél szemöldököm, mosolyom is visszafogottabb lesz, ahogy arcát fürkészem. Bár én nem randira készültem egyáltalán, Zsolna kitett magáért. Eddig nem akartam észrevenni, de ahogy az ablakban tükröződik vissza a fehér színű anyag... sóhajtok, felpillantva köszönöm meg a kitöltött bort. Megvárom, míg Zsolna kér ételt, majd kérek én is magamnak.
- Mit szeretnél tudni? - kortyolok aprót. - Hajlandó vagyok mindenre válaszolni, nincs titkolnivalóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Valóban az - évekkel ezelőtt volt, de jól emlékszik a diák éveire. Nem kellemes emlékek, sőt, kifejezetten rosszak, de a vizsgaidőszakok élénken megmaradtam elméjében, mintha tegnap lett volna az összes. Arra is emlékszik, milyen nehéz volt a teherrel a vállán jól teljesíteni minden vizsgán.
- Nem botor tőlem kijelenteni, hogy többet megéltem, mint te és mindkét oldalon voltam. Egyik rosszabb, mint a másik - őszintén, de halkan nevetek fel, ahogy meghallom az övét is.
Ismét tenyerembe támasztom arcomat, ám most másik kezem a borospohár szárát fogja, a benne lévő borral játszok. Türelmesen várom meg, amíg a felsorolás végére ér. Szóval bármit. Ezzel az egyetlen problémám, hogy egyetlen vidám emléket sem tudok felidézni a múltamból, ami még akkor számított és jelennek hívtam.
- Nincs kedvenc színem, együttesem sincs kedvenc, amolyan mindenevő vagyok, és iskolaelső voltam több éven keresztül a Roxfortban - elmosolyodva fúrom tekintetem övébe. Én is iszok egy kortyot, majd tartva a szemkontaktust szólalok meg újra. - Nem sportoltam, de jól repültem. Két tárgyból voltam tanársegéd, míg párbaj magánoktatásokon vettem részt és elviseltem, hogy céltábla van a hátamon - nevet fel halkan az emlékre. - Hiába voltam aranyvérű, Hugrabugos voltam, szerettek szekálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Így van - tovább tartom rajta tekintetem, mint az indokolt lenne, ám tudom, hogy élvezi a helyzetet, még ha egyikünk sem tervezett itt lenni. Kiélheti azt, amit eddig nem: büntetlenül beszélgethet velem egyelőre, a rizikók ellenére, mindazok után, ami történt. Még akkor is, ha azóta sem tudok többet tenni vagy mondani arra, amit akkor mondott. Meg kell élnie az érzéseit, többet nem tehet, ahogy én sem.
- Kinek mi adatott meg - vonom meg vállaimat. Nekem a kiváló tanulmányi eredményeim mellé a kiegészítő teendőim. Olykor úgy éreztem ugyan, hogy a fejem és a testem is feladja a túlterheltség miatt, de valamit valamiért. Hogy megóvjam azokat, akiket szeretek, áldozatokat kellett hoznom.
- Laines-ként mindenben ki kellett tűnnöm. Elsőszülött fiúként pedig főleg rajtam volt a teher, hogy büszkévé tegyem Maximiliant és a Laines-ek még inkább feltörhessenek - végül is, nem úgy, ahogy Maximilian elképzelte, de sikerült. Reina büszke rám, és kitörtem. Nem miatta. Nem azért, mert Laines a nevem, hanem csak és kizárólag miattam történt ez meg.
- Mint évekkel később kiderült, a fiú, aki leginkább szerette megmutatni a dominanciáját, szerelmes volt belém, csak nem tudott vele mit kezdeni - halványan mosolyodom el. Barnáim lesznek homályosak, ahogy visszaemlékszem arra az estére, amikor ez kiderült. Hogy Lafayette mindent azért tett, mert szeretett már akkor. És hogy utána? Nem tudhatom. Talán soha nem múlt el.
- Én túl tudtam lépni a sérelmeken, és szeretném, ha ezt mások is megtudnák tenni a segítségemmel. A Sallow lánynak még van ideje rájönnie arra, hogy az út, amit jár, nem biztos, hogy kifizetődő - a kiöntött bort iszom meg, majd húzom arrébb az üveget, hogy az ételt tehessék elénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mondtam, hogy éld meg az érzéseidet - ingatom meg fejemet rosszallóan, de arcomon ül a mosoly. Abból a mosolyból lesz nevetés, ahogy meghallom a következőket. Fejemet csóválom meg magabiztosan.
- Kötve hiszem. Maximiliant nehéz, szinte lehetetlen volt lenyűgözni - és még csak nem is hazudok. Bármit tettem, bárhogyan tettem, soha nem volt elég jó. Az évek távlatából már a sebek hegekké lettek, ám nem fájnak kevésbé, még visszaemlékezésként sem.
Bólintok a kérdésre, vállamat is megvonom mellé, mintha csak annyit mondanék "látod". Gyerekek voltunk, visszagondolva nem tudom hibáztatni érte. Akkor és ott utáltam, teljes szívemből megvetettem, de a múlt köddé lett és sokkal kellemesebb érzések kerültek a helyére. Felnőttünk. Felnőttem.
- Remek testvéreid vannak. Apropó... Magnus hogy van? Rég hallottam felőle - veszek ki egy sültkrumplit és dobom a számba. Komótosan rágcsálom a hússal, amíg a válaszra várok, ám helyette kérdést kapok. Aprót köhintek, a vizemért kapva iszok jókora kortyokat.
- Sehogy - felelem tömören először. Utolsót kortyolok, a szalvétával törlöm meg számat. Pár másodpercig nézek ki az ablakon, majd fordulok vissza Zsolna felé. - Ugyanaz a sors várt volna rám, mint rád. Partner voltam a házasságban, így megkaptam azt a privilégiumot, hogy választhattam. De egyik lány sem volt jó... tudtam, minél tovább húzom, a húgom annál később kerül porondra - csillannak meg szemeim, ahogy szóba jön Reina - és bár boldogsággal és szeretettel gondolok rá, a hátamon lévő hegek akkor is bizseregni kezdenek. Jól láthatóan borzongok meg. - Végül a szüleimet meggyilkolták, így nem kellett tovább színlelnem, Reina pedig feloldozást kapott - fejezem be a történetet. Hangomban nincs harag, düh vagy szomorúság. Anyámat meggyászoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Volt idő, amikor még naiv gyerek voltam, és én is ezt hittem - mosolyodom el, ám nem boldogan, és tudom, ez eléggé látszik. - De Maximiliannek csak az volt a fontos, hogy a Laines névre ne kerüljön csorba, ne hozzak rá szégyent és úgy viselkedjek, ahogy elvárja tőlem - bár már tényleg régen volt, mégis bennem maradtak a megtanult és szó szerint belém vert dolgok. Hogy üljek, hogy egyek, hogy bánjak egy hölggyel. Sok minden megragadt, tény, ám valahogy ezeket oldottabban használom ma már.
Megszeppenek először, majd nevetek fel.
- Reméljük nem sikerült - felelem teljesen komoly arccal. Ugyan iskolán kívül vagyok, de nem szeretnék arra visszemenni a kastélyba, hogy szembesülnöm kell a ténnyel: két diák összeverekedett. Ráadásul ez a két diák Dominik és Magnus. Fiatalok…
- Nekem nem volt más választásom. Ha olyan helyzetben lennétek, mint én anno, biztos vagyok abban, hogy Magnus megtenné - mert nem mindegy, hogy kihez mész férjhez, tudom. De az is biztos, hogy a testvéredért mindent képes vagy megtenni, legyél akármennyi idős. Úgy vélem, Magnus is képes lenne áldozatot hozni azért, hogy a húga jó férjet kapjon maga mellé, még ha nem is akadályozza meg a házasságot.
- Köszönöm - biccentek aprót. - Menjünk - felelem. A pulthoz lépbe fizetek ki mindent, kérek elvitelre egy kávét, természetesen Zsolnának is, ha szeretne inni egyet, majd tárom ki a lány előtt az ajtót, hogy utána lépjek ki a friss levegőre.
- Miért gyilkolták meg őket? - teszem fel a kérdést, hogy tisztázzam, mielőtt válaszolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Aprót bólintok. A lécet mindig meg lehet ugrani, ha olyan ember teszi elénk, aki az érdekeinket nézi. Maximilian soha nem azt nézte, hogy nekünk mi a jó, csak és kizárólag az volt a fontos, hogy neki és a vezetéknevének alkosson kedvező szituációkat. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy a családja fél tőle.
- Hallottam hírét. Már beszéltem erről Kakasival és biztosítottam a professzorasszonyt arról, nincs miért aggódnia - nem tudom magamra venni, hogy egy sértett diák a saját érdekeit helyezi minden elé egy szakítás után. Főleg egy szakítás után. Fordított esetben talán és ujjal mutogatnék a kézzelfogható emberre, akivel összehozták az ex-barátnőmet.
- Ne törődj vele, el lett simítva a helyzet - még akkor is, ha esetleg ez később visszaüthet rám. Mint tanárra és mint ügyvédre egyaránt. Soha nem jó dolog, ha összehoznak egy diákkal, vagy egy jóval fiatalabbal, ám itt a karrieremre is gondolnom kell - hiába tudom, hogy egy ilyen összeszedetlen és megalapozatlan pletyka aligha ronthat a hírnevemen.
A kávét fogva a kezembe indulok el a főutcán és akaratlan nevetek fel a visszakozáson. Fejemet ingatom meg jókedvűen.
- Lia hisz az igaz szerelemben, mióta csak ismerem és szerinte, amit irántam érzel, az az. Őszinte, tiszta és teljesen szívből jövő - mosolyogva felelek a kérdésre. Lia mindig is borzasztóan romantikus volt, túlságosan hamar lesz szerelmes és enged magához mindenkit közel, aminek eredményeképpen köt ki nálam egy borzasztóan mérgező kapcsolat után, hogy összeszedje magát és telesírja a párnámat. Mert neki minden férfi, aki szembe jön, az igazi.
- A szüleimet apám munkája miatt gyilkolták meg. Mély tiszteletnek örvendett a brit minisztériumban - ő volt az, akinek az ügyeinek az aktájára mindig azt írták, hogy titkos. Közvetetten kellett védenie a minisztert minden áron - az életükbe került, hogy ezt tette és tényleg minden áron - kortyolok a kávémból féloldalas mosollyal. Már nem fáj erről beszélnem, régen volt és meggyászoltam anyámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Én majd ezzel foglalkozok. Te csak törődj a VAV-val. Törődj azokkal a dolgokkal, amik fontosak - mert ez nem az. És tudom, rosszul hangzik, de tényleg nem az. Tényleg nem hiszem, hogy ez ártana a karrieremnek vagy a hírnevemnek, mert bár sokan mondják, hogy a pletykáknak mindig van alapjuk: ennek nincs. Lehet mi leszünk az az egy, akik erre rácáfolnak, ám tényleg nincs köztünk semmi. És ha valaki bebizonyítja az ellenkezőjét, kezet csókolok neki.
Feltűnik a hallgatagsága, de csak egy mosollyal nyugtázom. Tudom, hogy ilyenkor mindig megbánja, hogy feltette a kérdést, és az is valószínűleg meglepi, hogy teljesen őszintén beszélek erről. Lia olyan, eltekintve a kisebb kalandjainktól ismeretségünk elején, mintha a húgom lenne. A kérdése nem lep meg, szinte már vártam, mikor kötünk ki ismét itt. Itt a pletyka alapja - nem volt igazam, nem leszünk kivételek. Arcomat dörzsölöm meg, majd állok meg mellette a kirakat előtt, és hajolok lejjebb, hogy én is láthassam mit nézünk ennyire.
- Egyetértek Liával - felelem végül az üvegen fürkészve vonásait töretlen mosollyal. - Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem bárki érzéseit? Főleg, ha felém irányulnak - egyenesedem fel, hogy aprót kortyolhassak a papírpohárból. - Talán még jövője is lenne - fűzöm még hozzá, elfordulok a kirakattól és állok irányba, hogyha Zsolna kinézelődte magát, akkor tovább sétálhassunk.
- Meggyászoltam édesanyámat, régen volt - sóhajtok egyet megkönnyebbülten. Tényleg régen volt. - Tessék - nyújtok felé egy zsebkendőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mosolyogni tudok csupán. Vannak olyan emberek, akiknek nyilvánvalóan fontos vagyok, ahogy nekem is vannak ilyeneket - ezért van megjelölve a papírpohár oldala, hogy az a laktózmentes. Nem említem meg, hogy nem felejtettem el, végül is rájött időben.
Láthatóan fagy le mosolyom arcomról, ahogy belelovalja magát. Ezzel még önmagában nem is lehetne feltétlen problémám, azonban a szavai meglepnek. Nem is kicsit. Hogy engem védve dobna el magától mindent, túlzásnak érzem, hiszen már amikor részegen jött, sejthető volt, hogy nem csak a tanáraként tekint rám. Most mégis tudom, hogy mi fog következni és azt is tudom, hogy meg kellene állítanom. Mindkettőnknek sokkal egyszerűbb lenne, ha nem mondaná ki azt, amit mindketten tudunk. Hogy az ártatlan kedvellek átfordult pillanatok alatt egy szerelmes vagyok-ba.
Ott állva, lefelé pislogva rá, kezemben a kávémmal legszívesebben csak nevetnék. Olyan abszurd és felfoghatatlan a helyzet, hogy nem tudom mit tehetnék. Erre nem készítenek fel a jogon, sőt sehol máshol sem - most kell a leginkább embernek lennem, hogy a megkönnyebbülés Zsolna arcán véletlenül se váltson át másba.
- Várj egy kicsit, előbb hadd dolgozzam fel az előbb elhangzottakat - nézek rá bocsánatkérően. - Kérlek - teszem még hozzá. Közelebb lépve hozzá veszem ki kezéből a kávés poharat, majd a sajátommal együtt teszem le a kirakat párkányába, hogy visszaálljak elé.
- Nem akarok az ügyvéded lenni, Zsolna, amennyi bajt okozol néha, lehetetlen lenne tartanom a lépést. Ám szívesen lennék több ennél… nem mondhatom azt, hogy ugyanazt érzem jelenleg, mint te, de szerintem ez változhat. Hamarosan nem leszel a diákom, és ezt pofátlan módon szeretném kihasználni - kezem nyúl fel, hogy arcára simítsam tenyeremet és hüvelykujjammal kezdjem el simogatni. - Mit gondolsz? Úgy is működőképesek lehetünk, ha nem az ügyvéded, de még a tanárod sem leszek, hanem elviszlek vizsgaidőszak után valahova? - úgy döntöttem, nincs értelme figyelmen kívül hagyni azt, ami túl régóta van az orrom előtt. Nem tagadom, Zsolna vonzó nő, a korához képest sokkal érettebb, én pedig nem vagyok vak: észrevettem ezt már akkor, mikor visszajött a franciáktól. Ujjam áll meg arcán, lassan hajolok le elnyílt ajkakkal és csókolom meg óvatosan. Csak egy apró csók, rövid, nem húzom el feleslegesen. Visszaadom a poharát, én is iszok egy kortyot és indulok tovább mosolyogva.
- Mit szeretnél mutatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Akaratom ellenére lesz mosoly arcomon, ahogy megkapom a választ. Soha nem tudja mikor kellene csendben maradnia és nem hülyeségeket beszélnie.
- Tudom, hogy nem vársz, de szeretném, ha kicsit csendben maradnál - nagyon nehéz úgy megcsókolni valakit, amit teljesen komolyan gondolsz, ha közben folyamatosan ilyeneket mondd. Ezért kérem, hogy legyen kedves egy kicsit csendben maradni, mert megkönnyítené a dolgom, hiszen egyelőre tilosban járok. Másfél hónap ugyan, és ennek vége, ám a jég vékony még.
Bólintok.
- Majd eszedbe jut - somolyodom el. - Még valami: tegezz, légy szíves. Mindezek után nagyon furcsán érezném magam, ha ugyanúgy magáznál -  nyomatékosítom a nevemet a végén. Bár meg kéne tartani még legalább egy kicsit a látszatot, hogy valóban nincs köztünk semmi - és tényleg nincs -, de innentől részemről már mindegy. Ha már belevágtam, rendesen szeretném csinálni.
- És mindenképpen beszélnünk kell arról, hogy mennyire zavar a korkülönbség. Tudom, elmondtad, amit elmondtál, ám ez fontos megbeszélnivaló. 32 éves vagyok Zsolna, te még csak a VAV-ra készülsz. Sokaknak nem fog ez tetszeni - jelentem ki szemrebbenés nélkül. Másokkal ellentétben én soha nem idegeskedtem a korom miatt, és valamiért - valószínűleg Reina jótékony hatása -, meg sem látszik rajtam. - Felkészültél a pletykákra, pillantásokra és arra, hogy engem is elő fognak venni? Nem állhatsz bele ezekbe a helyzetekbe - még akkor sem, ha nagyon imponáló, hogy engem védene.