Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az az általános öltözékem - vonom meg vállaimat. Harapok egyet a kalácsból. - De Reina megengedte, hogy ma lazább legyek - nevetek fel halkan. Mivel tegnap volt a születésnapom, így karácsony első napja nekünk az igazi karácsony - és hogy lehetne kényelmesebben ünnepelni, mint kényelmes ruhában?
- Mondom majd neki. Kedveli az ilyen dolgokat - biccentek aprót köszönetem jeléül, hogy megosztotta ezt. Reina értékelni fogja és szinte biztos, hogy ki is próbálja. Ezzel csak az lesz a baj, hogy félek, nekem kell megpucolnom ehhez a narancsot majd. Úgy mondom ezt, mintha Reinának nem én tenném...
- Valóban szép - foglalok helyet mellette, kifejezve azt, hogy sajnálatos módon nem fogom itt hagyni ilyen állapotban. De hajlandó vagyok akkor úgy tenni, mintha nem sírva ülne mellettem, hanem teljesen jól. Kicsit hátrébb dőlök, számba dobom az utolsó falatot, fejemet felfelé fordítom.
- Persze, hogy jól. Ezek a dolgok mind elmúlnak előbb vagy utóbb - nem hazudok neki. Elmúlnak, csak az nem mindegy, mekkora fájdalmat okoznak közben az illetőnek - nekem elég nagyokat kellett átélnem ahhoz, hogy végre felszabadulhassunk Reinával együtt. - Reina ráér. Csak megkívánta a narancsot, nem sürgős a dolog - teszem hozzá, nehogy ez miatt is fájjon a feje. Úgy érzem, van elég dolog, amin rágódhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szélesen elmosolyodom a bókra. Mióta anya meghalt, a karácsonyok sem a régiek, de Reina mindent megtesz, hogy megtartsa a karácsonyi hangulatot - ezért pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki.
- Átadom az információkat majd mindenképpen - támaszkodom meg a hátunk mögött. Egyik kezem kicsit Zsolna mögött van, remélem, hogy nem fogja zavarni, de figyelek arra, véletlen se érjek hozzá.
Nem kell sokáig várnom, hogy végül, ami a szívét nyomja, napvilágra kerüljön. Csendben hallgatom. Félek, ha mondanék valamit, az nem lenne tanárhoz, de még emberhez sem méltó - miközben szívem szakad ketté. Képes lenne bárkihez hozzámenni, ha ezzel boldoggá teszi a családját. Már-már lemondóan sóhajtok. Annak szenteltem az életem, hogy megóvjam az ilyen helyzetbe került lányokat és fiúkat, de ha elfogadják a sorsukat, akkor mi értelme?
- Miért szeretnél irreleváns elvárásoknak megfelelni? - teszem fel inkább a kérdést, hangomból nem érződik ki semmi. Sem undor, sem rosszallás, színtiszta érdeklődés maximum. Elővigyázatosnak kell lennem, hiszen nincs közöm ahhoz, ami a családjában történik. Bizalommal fordul hozzám, nem ügyfelem, hogy elé tárjam a nyers és őszinte véleményem.
Ha csak visszaemlékszem arra az időre, amikor nekem kellett feleség-jelöltekkel találkoznom, legszívesebben kiadnám a nemrég megevett kalácsot. Gyermek voltam még, mindössze 15 éves, de azért, hogy Reinát békén hagyják, bármire hajlandó lettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem nézek rá. Az eget fürkészem, ami ugyan nem csillagos a mesterséges fény miatt, de tökéletes arra, hogy arcomra ne üljön ki a véleményem. Némán fújom ki a levegőt, mielőtt megszólalok.
- Értelek. Albertet is megértem - felelem lágy hangon. Tényleg megértem. Évekig éltem úgy, hogy azt hittem, az a kötelességem, hogy elvegyek egy, Maximiliamnek megfelelő nőt, hogy boldog legyen - egészen addig, amíg kiderült, a húgom is hamarosan erre a sorsra jut. Mintha villám csapott volna belém, úgy húztam a választást, ameddig tudtam, és mivel partner voltam a feleség keresésben, Maximiliamnek sem lehetett egy szava. Azok mondjuk nem is voltak, a keze mozdult inkább.
Mindezek ellenére, Zsolna szavai hallatán, bármekkora is legyen a megértésem, szívem szorul össze és gyomrom áll görcsbe: a hátamon lévő hegek ismét feszülnek. Látatlan ráz ki a hideg.
- Ugyanebben éltem évekig, elhiheted, tudom miről beszélsz - sandítok le rá féloldalas mosollyal. - Albert mástól is kaphat támogatást, ahogy neked sem kell hozzámenned egy olyan férfihoz, akihez nem akarsz - pillantok vissza az égre. - Milyen szeretet az, amit elvárásokhoz kötünk, Zsolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csendben sétálok mellette. Amíg nem töri meg a csendet én sem szólalok meg, és ezt tökéletesen tartom, mióta elhagytuk a művelődési házat. Mindössze lépteink zaja töri meg az este csendjét, ami igencsak kellemes. Bár várnám, hogy Zsolna végül elmagyarázza, mi történt, de rákérdezni nem fogok. Nem szeretnék még sót önteni a friss sebekre.
- Nem hoztál kellemetlen helyzetbe - felelem halkan. - Csak tudd, ha szeretnél beszélni róla, meghallgatlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Gondolnom kellett volna, hogy csupán egy kis noszogatásra van szükség ahhoz, hogy megnyíljon és kiadja magából az egészet. Néhány mondat után bólintok egyet csupán, halkan hümmentek, de érdemben nem szólalok meg, amíg a végére nem ér. Annak ellenére is tartom magam, hogy az első kérdés mennyire váratlanul ért.
Fejemet fordítom az égnek, majd vissza előre, ahogy elmosolyodom.
- Bár én még nem voltam szerelmes... - válaszolom meg a lehető legdiszkrétebb módon a kérdést. - Így csak elméleti szinten tudok neked segíteni, azonban... ezekből kiindulva, ő is szeret, mindössze más az elképzelésetek erről. Talán nem érti, milyen érzés olyan családba születni, mint a tied - a miénk. - A lány barátok pedig... bíznod kell benne. Mást nem tudsz tenni, miközben óvod - hagyok pillanatnyi szünetet. - Ha megér neked ennyi szenvedést az, hogy magad mellett tudd, mindannak ellenére, amit tett, gondolok itt a feléd tett tiszteletlenségre, akkor nincs miről beszélnünk - pillantok le rá őszinte mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem - csóválom meg fejemet. - Egy időben nem hittem abban, hogy érdemes vagyok valaki szerelmére, aztán... úgy alakult azóta, hogy elkerült - vonom meg vállamat.
Automatikusan állok meg, mikor ő is ezt teszi szavai közben. Arcát fürkészem, várom, hogy kijöjjön az, ami esetleg bennragadt, majd lépek elé.
- Elhiszem - hajára simítom kezemet, körbenézve konstatálom, hogy rajtunk kívül nincs az utcán más, majd húzom magamhoz és ölelem meg fél karral. Illetlen és nem tanárhoz méltó tett, mégsem tudok jobb megoldást arra, hogy komforthelyzetet teremtsek neki. - Engedd ki - morgom magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem hiszem, hogy erről van szó - nevetek fel őszintén. Aligha érezte magát éppen Lafayette nem érdemesnek a szerelmemre. Pedig, így visszagondolva, talán őt tényleg tudtam volna szeretni. Azóta már évek teltek el, nekem pedig a jelenleg fennálló, igen problémás helyzettel kell szembenéznem: éppen egy diákomat ölelem.
Szemeim kerekednek ki, ahogy nyakamba fúrja a fejét, de nem szólalok és mozdulok meg. Kezem jár fel s alá a hátán ugyanúgy, elmosolyodom.
- Bármikor - felelem én is halkan. - Menjünk. Ha Albert meglát minket így, annak nem lesz jó vége - utolsót simítok végig haján, eltávolodom tőle, lemosolygok rá és indulok el a házuk felé komótos léptekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva hagyom rá. Azt gondolhat, amit szeretne, ám én sem voltam mindig ilyen. Évek kellettek ahhoz, hogy ne csak az alkalmi partnerekben tudjak gondolkodni, és egyébként, szerintem ezt valahol Lafayette-nek köszönhetem.
Kezeim pár pillanatig maradnak a levegőben, ahogy elrebben tőlem, de azonnal mellé állok és sétálok tovább.
- A helyében nekem is lennének kérdéseim - hiszen minden hirtelen történt. Még nekem is, aki lényegében a végére ért oda.
- Nem értelek félre. Nekem öröm, hogy segíthetek egy diákomnak - tudatosan lassítok lépteimen, ahogy ő is lassul. Azt nem tudom, hogy ő akarattal teszi ezt, de én mindenképpen. Ha már hazakísérem, csináljam rendesen.
- Zsolna - szólalok meg pár perccel később. - Szeretnék elnézést kérni az előbbi, illetlen viselkedésemért. Nem kellett volna, hogy ilyen helyzetbe hozzalak, mint tanárod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Biztos vagyok abban, hogy nem fog letámadni. Előbb rakd helyre magadban a dolgokat, aztán beszéljetek - sokkal egyszerűbb is lesz mindkettejüknek, mintha most kellene neki állniuk ezt megbeszélni. Ülepedjen le mindkettejükben: gondolok itt most rá is, és Dominikra is, hogy meg tudják beszélni. Hiába a Bánffy-k, talán meg tudják oldani.
- Egyáltalán nem hangzik annak - mosolyodom el őszintén. - Tényleg öröm, ha segíthetek és ha jó néven veszed, nem tolakodásnak - ránézek ugyan, de pillantását nem tudom elkapni, mert neki érdekesebb a föld. Elfogadom.
- Megjöttünk - nézek fel az épületre. - Megleszel egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pár pillanatig pislogok értetlenül, majd nevetve túrok hajamba.
- Bocsánat. Persze, ha szeretnél beszélni róla, meghallgatlak - nevetgélek tovább a félreértésen. Eszembe sem jutott, hogy nekem szeretné elmesélni, nem pedig Albertnek, aki annyira fontos neki.
- Zavarba fogsz hozni, ha ennyiszer glóriát emelsz a fejem fölé - lesütött tekintettel mosolyodom el. Olyan dolgokat tettem, amikre még én sem emlékszem - hogy lehetnék ennyire jó? Félő, hogyha eljön az idő, nem csak Zsolna, de az én illúzióm is össze fog törni.
Egyértelműen meglepetten nézek az előttem állóra. Tekintetem siklik rá a házról, és igyekszem minél előbb feldolgozni a hallottakat.
- Öm... - fürkészem arcát. - Emlékszel azokra a határokra, amikről nemrég beszéltünk? Nem mehetek be, kedvesem - felelem lágy hangon. - Biztos vagyok abban, hogy Albert kézben tartja Dominikot, nem fog felbukkanni. És talán egy kis egyedüllét sem fog ártani, hogy rendbe tudd tenni magadban a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnézően mosolygok. Ennyire nem vagyok tökéletes, de nem hibáztatom. Amit ő tapasztalt, az valóban olyannak tűnhet, mint ahogy ő látja. Nem veszem el tőle ezt.
- Ne szabadkozz - csóválom meg fejemet gyorsan, majd fürkészem tovább arcát.
- Álmodj szépeket - somolyodom el, és türelmesen várnám, amíg elindulna, ám nem mozdul. Közelebb lépek hozzá.
- Albert mindjárt jön. Ne aggódj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tovább mosolygok, érdemben azonban nincs mit reagálnom. Nem tudok.
- Zsolna, addig nem mehetek el, amíg idekint állsz - mosolyodom el szélesen. - Várd meg bent, kérlek - pillantok az ajtóra, majd vissza rá.
- Így van - bólintok egyetértően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Én elvileg jól menő ügyvéd és a munkáját komolyan vevő tanár vagyok - ehhez képest egy diákommal állok a háza előtt, amibe nem szeretne bemenni, mindezt úgy, hogy a kötelességemet hagytam hátra.
Szemeimet dörzsölöm meg két ujjal, azon gondolkodva, most mégis mit tegyek. Megállok a mozdulatban, kezem fölött sandítok le rá.
- Akkor nem megyek, de kint sem hagylak - csúsztatom zsebembe kezemet. - Megvárom veled Albertet. Üljünk le a lépcsőre - jobb híján ennyivel tudok előrukkolni. - Fázol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A bocsánatkérést figyelmen kívül hagyva ülök le, és helyezkedem el ugyanúgy, mint mikor a téren futottunk össze. Kezeimet két oldalra teszem, a fölöttünk lévő lépcsőfokon támaszkodom, így fürkészem az eget.
- Hagyd csak. Majd a szünet után visszaadod - mosolyodom el lesandítva rá.
- Ó, nézd csak! Ott a Nagy-Göncöl - mutatok felfelé, mintha egyértelmű lenne, hova teszem. - Ott pedig a kicsi - húzom arrébb kicsit kezemet a levegőben, hogy arra is rá tudjak mutatni. Halvány mosolyom kitartóan van arcomon, ahogy csak és kizárólag az eget nézem, és véletlen sem gondolok bele abba, hogy mennyire léptem át mégis a tanári munkakörömet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halkan nevetek fel. Ő nem látja - orromat hirtelen csapja meg illata. Oldalasan sandítva figyelem, hogy mennyire közel van. Tekintetem visszasiklik az égre, ám észrevétlen húzódok arrébb, amennyire tudok. Így is sokkal messzebb mentem már Zsolnával, mint az illendő lett volna.
- Nem baj, ma- - belém ragad a szó, lassan fordulok Albert felé.
- Szép estét - kelek fel komótosan a lépcsőről, zavartalanul porolom le kabátomat. - Tekintettel arra, hogy nekem ehhez vajmi kevés közöm van, megyek is. Jó éjszakát, Zsolna - mosolygok le rá. - Neked is, Albert - tartom mosolyomat, majd sétálok el mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Két dolog is megállásra késztet: az egyik az, hogy Zsolna elkapja a kezemet, amire megszeppenten pislákolok lefelé; a másik, ahogy Albert mutogat nekem és szólít meg. Megvárom, míg szavait elintézni Zsolnának, majd elmosolyodom.
- Elnézem a hangnemet és a stílust, Albert, mert el tudom képzelni milyen nehéz helyzetbe kerültél te is a bálban történtek miatt, ám szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a tanárod voltam és jelenleg is vagyok - kapom el tekintetét. Hangom pillanatokon belül mélyül el. - Értékelem az óva intésed, azonban ugyanúgy állok Zsolna rendelkezésére, amennyiben szüksége van rám, mint eddig tettem. Ha te lennél a helyében, ugyanígy lenne. A jövőben kicsivel jobban gondolt át mit mondasz és kinek. Mágiaügyi miniszterként hasznodra fog válni ez a tudás - lepillantva érintem meg Zsolna kezét, hogy unszolásomra engedjen el, és ha megtörténik mosolyodom el mindkettejükre kedvesen, végül intek és távozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az új évi hajtás úgy robbant rám, mint eddig soha. A mai napra minden telefonos vagy baglyos időpontfoglalást áttettünk másnapra Verával, hogy az érdemi munkával tudjak foglalkozni. Az a pár ember, akiket évek óta képviselek, meghibbantak, és minden egyszerre kell: cégmódosítás cégmódosítás hátán, az egyiket perelik, a másik perelni akar, a következő lehet egy sikkasztással kapcsolatos büntetőügyben érintett.
Egy köteg pergament olvasva lépek ki az irodából, szemöldököm ráncolom értetlenségemben.
- Ezt és... ezt küldd vissza nekik aláírásra, mert elmaradt, ahogy a szerződés hatodik példánya is - kezdek bele, mielőtt elfelejtek mindent.
- Reece - szól közbe egyetlen Verám, de rá sem hederítek.
- Lehetőség szerint mindent tényleg aláírva küldjenek vissza, különben megint ülni fogunk fölötte fél évet, és nincs annyi időnk, ha olyan gyorsan szeretnék, ahogy eddig mindent - szavaimmal együtt teszem le sorba a pergameneket Vera asztalára. - Valamit még akartam... - kopognak ujjaim a falapon.
- Igen, befogni. Ülnek kint, téged keresnek. Egy lány - emelgeti meg szemöldökét felém a nő, amíg én pislogok rá. A fal túloldalán ügyfél ül, pedig... lemondóan sóhajtok és lépek ki a váróba, hogy arcomra üljön ki a megdöbbenés.
- Zsolna! Micsoda meglepetés - mosolyodom el őszintén. - Miben segíthetek? Kerülj beljebb - nyújtom ki karomat az irodám ajtaja felé, hogy kettesben beszélgethessünk. Csak abban reménykedem, hogy nem azért jött, mert ügyvédként kellek neki, így próbálom megtartani nyugalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem zavarsz - felelem gondolkodás nélkül, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Bár Vera mindent tud általában, az ajtót azért csukom be, hogy Zsolna ne érezze magát feszélyezve.
Fenekemmel dőlök neki az asztalomnak, figyelve, hogy egyik kupacot se döntsem le. Annak szélén támaszkodom meg, amíg várom, hogy megtalálja a... a zakómat. Féloldalas mosollyal veszem el tőle.
- Köszönöm. Már el is felejtettem - felelem. Kicsit fel-le emelgetem a ruhadarabot, majd teszem le az egyik kupac tetejére. - Csak ezért nem kellett volna eljönnöd idáig. Jó lett volna az iskolában is - csóválom meg fejemet.
- Akkor ne tedd - kapom el tekintetét. - Nincs miért. Végül is, én mentem oda, hogy minden rendben van-e, úgyhogy... - vonom meg vállaimat. - Sikerült beszélned Dominikkal? - arcomra őszinte érdeklődés ül ki. Tényleg érdekel, hogy sikerült-e megbeszélniük, hiszen Zsolna sokat kockáztatott addig is a fiúért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az egész év erős, csak nehezebb visszarázódni az ünnepek után - pillantok magam mellé. Elképzelni sem akarom, hogyha végeztem Zsolnával, Vera mit fog a nyakamba zúdítani.
Fejemet ingatom meg válasz gyanánt. Nincs titkolnivalóm a kollégáim és a diákjaim előtt sem, nem tervezek bujdosni, mert segítek Zsolnának - így kellemetlen helyzet sem alakulhat ki. Főleg, mert az egész életem kellemetlen helyzetek megoldásából áll.
- Sajnálom, hogy így alakult, kedvesem - szólalok meg halkan. - Találni fogsz mást - bólintok mellé határozottan. Ebben biztos vagyok: aranyvérűsége ellenére Zsolna nincs eltelve magától, intelligens és okos, lehet vele beszélgetni - az ő korában talán ezek már fontos szempontok lehetnek egy fiúnak is.
- Örömmel hallom, hogy kiszakadtál a hétköznapokból. Nos... jól. A kutyám velem hempergett az evések után, és mivel Reina mindent tökéletesre csinált, két ünnep között pedig elvittem Párizsba vásárolni - vakarom meg államat visszaemlékezve, halvány mosoly villan fel ajkaimon azonnal. - Kiruccanásnak terveztem, végül öt napot maradtunk - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hagyjuk is ezt. Milyen volt Toscana? - kérdezek inkább vissza, ahelyett, hogy munkáról kezdenék el beszélni. Nincs kedvem, ha már a váratlan pihenés az ölembe hullik.
- Kértek kávét? - nyit be Vera váratlanul. Ajkaimat csukom össze, csak bólintok, így Zsolnára néz, hogy neki hozhat-e és, ha igen milyet. Vera és az ebédszünete mindig a lehető legváratlanabbul jönnek.
- Meghozta a döntését, nincs más teendőd, mint elfogadni - tudom mennyire egyszerűnek hangzik, de mennyire nehéz eszerint cselekedni. - A véleményem nem fejtem ki erről, hiszen ez az egyik oka, amiért ügyvéd lettem, így csendben maradok, ha nem bánod - fordítom el róla tekintetem. Vállam felett hátra pillantva nézek ki az ablakon, majd jön az ötlet.
- Vera! Hagyd a kávét! - kiabálok, majd sétálok is gyorsan utána. - Elmegyünk Zsolnával. Mára nem vagyok elérhető tovább. Holnap mindent befejezek, esküszöm - vigyorgok szemtelenül a nőre, akinek ugyan elnyílnak ajkai, de végül csak elhúzza a száját, megforgatja a szemeit és ott hagy. Ez könnyen ment, bár tudom, lesz böjtje holnap.
- Reina tökéletes - felelem halkan, arcomon lágy mosoly lesz, ahogy hangom mérhetetlen szeretetről tanúskodik. - Tehát... van kedved meginni velem egy kávét? - kapom magamra bőrkabátomat, várakozón tekintek a lányra.
- Londonba csak munka miatt járok, vagy anyám sírjához. Igazából... - fogom meg a táskámat az asztal mellől. - Mindenhova munka miatt járok - ami lássuk be, szomorú - ebben a húgomnak van igaza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Simlisen mosolygok rá vissza, ahogy szóba jönnek a rokonok. Nekem szerencsére a temetésen kívül nem kellett találkoznom egyikkel sem - aznap is elég volt belőlük. Mindenkinek fájt a foga egy busás örökségre vagy annak egy szeletére, de köszönhetően már akkor is a remek ügyvédi érzékemnek, mindenki hoppon maradt, és Reina kapta az egészet.
- Sajnálom. Megtartom magamnak - annak ellenére is, hogy a hányinger kerülget a témától. Valahogy nekem is ilyenek rémlenek, amikor Maximilian próbálkozott nekem menyasszonyt keresni. Már csak visszagondolva is a hideg ráz: mind Maximiliantől, mind a menyasszonyok gondolatától. Hatalmas árat kellett azért fizetnem, hogy nekem se, de Reinának főleg ne kelljen ebben részt vennie.
- Nem teszed - igazgatom meg a kabátom, megvárom, míg Zsolna is felöltözik, ha esetleg neki vetkőzött volna várakozás közben. Kifelé menet pillantok Vera asztalára, amin egy üzenet vár: "Holnap kösd fel a gatyád. Én hozom az ebédet. Csók, Vera". Mondtam, hogy meg fogom szívni. Egy egyszerű szívet firkantok a papírra, azt ott hagyva fordulok Zsolna felé, végül nézek le a táskámra.
- Az egész életem benne van. Enélkül sehova nem indulhatok el - felelem nevetős hangon. Magam elé engedve a levitást zárok be minden ajtót pálcámmal, végül indulok kifelé az épületből.
- Kicsivel lejjebb van egy kis kávézó. Az megfelel neked? - csapódik mögöttem a bejárati ajtó. - Visszatérve: ügyvédként nemigen jár szabadidő, legalábbis az ügyfelek szerint. Ha tudnád hányan kerestek karácsonykor, vagy a két ünnep között, el sem hinnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeimet forgatom meg jól láthatóan, de ajkam szegletében bujkál a simlis mosoly. Nem fog belőlem kiszedni semmit, mert nem az én tisztem elmondani, hogy mennyire gusztustalannak tartom a családja viselkedését - és mióta az eszemet tudom, az ilyenek ellen küzdök.
- Igen, bele - vonom meg vállaimat pár pillanatig nézve a fekete bőrt. Pénz, iratok, pálca a zsebbe, mi kellhet még?
- Valószínűleg már össze volt pakolva, mikor bejött hozzánk. Gondolom ebédelni indult, csak közbeszóltam, hogy menjen haza inkább - nevetek fel én is. Vera soha nem ágált az ellen, hogy haza kell menni, hiszen neki is van dolga, mindössze tudja, hogy akkor az elkövetkezendő napokban neki kell engem egyben tartania. Mit is csinálnék nélküle?
Hirtelen torpanok meg, kicsit aggódva fürkészem arcát. Fél szemöldököm is megrebben, ahogy várom az információt, amit nem titkolhat el előlem ennél tovább. Mikor megérkezik az, gyomorból tör ki belőlem a nevetés.
- Megjegyeztem - mondom nevetős hangon tovább indulva. Másik kezembe lendítem táskámat, véletlen se üssem meg vele Zsolnát, így szabad kezemet dugom zsebembe.
- Nekik sürgős, megoldandó probléma, nekem munka - mosolyodom el. - Ez ilyen. A legtöbben már tudják, hogy hiába keresnek, miután közöltem, hogy szabadságon vagyok, nem fognak elérni - szerintük amúgy is egy földöntúli dolog az, hogyha az ügyvédjük szabadságon van - dörzsölöm meg tarkómat. Észbe kapva lépek előrébb és tárom ki a valóban aprócska kávézó ajtaját Zsolna előtt. A pultos lány széles mosollyal köszön és integet mellé, biccenteni van időm, mielőtt elfordulna tőlem és már csinálná is a feketémet. A másik pultos fordul Zsolna felé várva a rendelését.
- Kérj mellé a málnás muffinból, nem bánod meg - hajolok lejjebb, ezáltal kicsit Zsolna feje mellé is, hogy szemügyre vehessem a sütemény kínálatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden szavát elhiszem arról, hogy lemondana a fényűzésről, ha rendes életet élhetne. Valahogy én is így voltam ezzel annak idején, azonban hogy hagytam volna el anyámat és Reinát? Maximilian karmai között nem húzták volna sokáig.
- Mintha könnyebben beszélnél a szüleidről - osztom meg az első gondolatomat. - Vera talált rám. Előtte évekig kereste a neki megfelelő munkát, velem azonnal megtalálta a közös hangot, még ha nem is tetszenek neki az ügyfeleim. Értem dolgozik - hangomból egyértelműen hallható ki az őszinte szeretet. Verával sok mindenen keresztül mentünk már.
Ajkaimat összepréselve igyekszem visszatartani a nevetést. Kézfejemet érintem számnak, torkomat köszörülöm meg.
- Ha erre sor is kerülne egyszer, nem mondom, feladnád a leckét - felelem széles mosollyal, meg-megcsillanó tekintettel. Mit lehetne erre mondani, ami nem illetlen, a határokon belül van, mégis megtartom a humor vonalát? Ha nem mondok rá semmit lényegében.
- Nem hagyom magam annyira könnyen - támasztom meg tenyeremmel az ajtót, végül félfüllel hallom már csak, ahogy be is csukódik mögöttünk. A meleg azonnal megcsap, táskámat az egyik asztalra téve veszem le kabátomat és terítem karomra.
- Legyen kettő - egyenesedem fel, széles mosolyt villantok a pultosra, végül bólintok Zsolnának. Előre engedve őt foglalok helyet utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halványan mosolyogva hallgatom szavait, nem szólok közbe. Utána sem reagálok semmit, csak egyszerűen örülök annak, hogyha nem is egyezik a szüleivel a nézetem, attól még szerető körben van a levitás.
Somolygok a bajszom alatt a Reinára és Verára érkező szavak hatására. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, de azért be kell látnom, hogy néha mindkettőtől a hajam hullik - mégis csak nők.
- Velem vagy, engedd el magad - fordulok kicsit oldalasan, kezemet teszem fel a szék támlájára, miközben az utcát fürkészem. Pillanatok múlva teszik le elénk a rendelt kávékat és muffinokat. Aprót biccentek mosolyogva, és figyelek tovább Zsolnára.
- Talán azért nem, mert még nem hallottad jó embertől - mosolyodom el halványan, ami kicsit megremeg, ahogy folytatja. Megköszörülöm torkomat, kávémat emelem inkább számhoz, hogy kortyoljak. Szemöldököm szalad kicsit ráncba, ahogy a forró ital érinti nyelvemet, de kitartok.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, de ne bánd - teszem le csészémet. - Okkal tetted azt, amit, Zsolna, a múlton pedig nem változtathatsz. Hiába rágódsz ezen, gondolj vissza rá szép emlékként, hiszen... az volt akkor és ott, nemde? - egyelőre az agyam nem dolgozta fel azt az információt, hogy milyen témáról beszélgetek egy diákommal az egyik törzshelyemen. Amihez semmi közöm. Nemhogy tanárként, de még férfiként sem kellene erről tudnom.
- Jönni fog egy olyan ember, akitől hiába fordul el bárki is, ki fog tartani melletted és te is mellette - billentem félre fejemet, kicsit behajlított ujjaimon támasztom meg halántékomat, ugyanúgy a szék támláján támaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A bagoly nem ért ugyan váratlanul, de a levél tartalma annál inkább. A madarat simogatva engedtem útjára és szedelőzködtem össze azonnal, hogy véletlen se késsek. Ha lett volna elképzelésem, miért kell mennem, nyilvánvalóan készülök védőbeszéddel, de a tudatlanok teljes nyugalmával érkezem a teremhez.
A tanterem ajtaján koppintok kettőt, majd nyitok be.
- Igazgatóhelyettes asszony - csukom be magam után az ajtót, biccentek a nőnek, miközben beljebb sétálok. - Miben lehetek a szolgálatára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kérem - csóválom meg fejemet lehunyt szemekkel utalva arra, hogy ne szabadkozzon. Ha mondhatom ezt egyáltalán erre, ámbár nem vagyok biztos benne.
Kérdés nélkül indulok el az egyik pad felé, pontosan ahhoz, amelyik szemben van az íróasztallal. Táskámat csúsztatom rá, fenekemet támasztom az asztalnak. - Ha megbocsát, állnék. Ma még tárgyalásra kell készülnöm, ülni fogok eleget - mosolyodom el halványan.
- Örömmel hallom ezt - pihentetem kezeimet lazán összekulcsolt ujjakkal ölemben. - Sok remek diákom van, akik még sokra vihetik, bármilyen utat is választanak maguknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt senki nem tudja, csak érzi - mosolyodom el mindentudóan. Halkan hümmögök következő szavaira, az ablak felé fordítom fejemet, ahogy gondolkodom a megfelelő válaszon. - Gondolj arra, hogy most talán könnyebb volt, mint később lett volna, ha már ott tartasz, hogy el kell engedned - bár nem vagyok abban biztos, hogy ez így megállja a helyét. Elengedni a szerelmed minden helyzetben végtelenül nehéz lehet. Törékeny dolog ez, amit óvni kell, hiába jó vagy rossz az időzítés - csak azt tudjuk befolyásolni, mennyire fáj akkor és ott.
- Nem tudhatod mikor jön el. Lehet húsz év múlva, lehet már a következő hónapban - fogom meg ismét csészémet. Aprót kortyolok a gőzölgő kávéból, egyetlen pillanatra hagyom csupán, hogy a meleg ital átjárja minden porcikámat. Nem is tudnám tovább hagyni, hiszen ismét témánál vagyunk.
- Nyitott vagyok egy kapcsolatra, csak a megfelelő ember várat még magára - Reina szerint nem lehet elég válogatós az ember, de ilyen idősen már, ilyen karrierrel és sikerrel a háta mögött az ember már kicsit megülne. Idő kellett hozzá, de arra is rájöttem, hogy nem egy éjszakás kalandokban találom meg azt a nyugalmat, amit keresek.
A csésze fölött mosolyodom el, arcát fürkészem mézbarna tekintetemmel, miközben beleharap a muffinba. Nem engedem a pillantását, a reakciót várom: ami pontosan úgy érkezik és akként, amire számítottam.
- Nem vernélek át - felelem elégedetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mindössze egyetértően hümmögök az elhangzott mondatokra. Kötve hiszem, hogy azért vagyok itt, hogy bájcsevegjek az iskola igazgatóhelyettesével a diákjaimról.
- Valóban volt - felelem tiszteletteljesen. - Ne haragudjon, Kakasi professzor asszony, de van egy olyan érzésem, hogy nem véletlen hozza szóba, és nem véletlen vagyok itt - pillantok fel rá, arcomon ugyanolyan kedves mosoly pihen. Testtartásom változatlan, maximum fejem biccen félre kissé. - Lenne kedves elmondani, miért vagyok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót biccentek köszönetem jeléül. Figyelmen kívül hagyom a madár távoztát a nő válláról, csak rá koncentrálok. Lehetséges, hogy hivatásom okán, de nem szeretem kerülgetni a forró kását, és most sincs ez másképpen.
- Én is így gondolom - felelem végül. Kezem rándul meg. - Szeretném mondani, hogy a gyanúja alaptalan, azonban nem tehetem meg addig, amíg nem tudom, miről van szó - hangom ugyan elmélyül, de nem lesz tiszteletlen, mosolyom is marad arcomon. - Legyen szíves beavatni milyen pletykáról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Véleményem szerint az a diák korától és akaratától is függ - fél vállam emelkedik meg, majd ejtem vissza, mintha nem arról beszélnénk éppen, hogy folytatok-e szexuális kapcsolatot Zsolnával.
Nevetséges.
- Nem - felelem határozottan. - Bánffy Zsolna és köztem nincs semmi tanár-diák kapcsolaton kívül - barnáim villannak Kakasira. - És valóban botrányos, hogy erre kell gyanakodnia. Ezek ellenére nem áll szándékomban meggyőzni magát arról, hogy a pletyka nem igaz. Vagy elhiszi nekem, igazgatóhelyettes asszony, vagy eljárást indít, hogy kiderüljön - szavaim ellenére hangom tele van tisztelettel a nő iránt. Ostoba lenne az, aki nem ismeri el a nő tudását - tiszteletemet élvezi, legyünk bármilyen helyzetben.