32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kállay Ákos összes hozzászólása (70 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 18:24 Ugrás a poszthoz

A mackó a málnásba jár, nem?
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 18:54 Ugrás a poszthoz

Marchetti

Megígérte magának, hogy ebben az évben változtat és nem viszi haza a munkát. Ennek több oka is van, mégpedig az, hogy rossz érzéssel tölti el, ha az otthonába toppanva munka után ismét feladatok fogadják. És nem olyanok, mint a mosás, mosogatás és takarítás, hanem folytatódik az iskolai tortúra. Beadandók javítása, szorgalmik pontozása, diákok nyűgjének megválaszolása, adminisztráció az órákról. Ezek hasonlóak a régi munkájához, hiszen ott is sokat kellett levelezni, olvasni és persze mindenről pontos dokumentációt kellett vezetnie, elvégre nagyon fontos volt a rend és a fegyelem, mert az életükbe is kerülhetett volna, ha valamilyen kis részinformáció nem áll a többiek rendelkezésére egy-egy bevetés előtt.
A másik ok pedig az, hogy itt egyszerűen hatékonyabban dolgozik. Feltéve, ha nem piszkálják, különösen Nadia. Ő nagyon sokszor kitalál valamit, de a többi kolléga is szeret kérdéseket feltenni.
Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy amit csak lehet a hét egy napjára szorít be, olyankor pedig látástól vakulásig csinálja. Picit halogatásnak tűnhet, de a szoros határidőtől és az üres tanáritól csak motiváltabbá meg hatékonyabbá válik a munkája.
Fáradtan lép ki a tanáriból, baljában egy szinte üres táska, most nem sok mindent kell hazavigyen, leginkább csak a személyes dolgait, amivel érkezett. Reszketeg jobbjával kissé esetlenül próbálja a régi zárba beilleszteni a kulcsot, mellyel az utolsó kollégának kell bajlódnia. Azonban a kulcs tekerése közben zaj üti meg a fülét, és nem a fejetlenség folyosójának szokásos neszei ezek, amik a falakon lógó portrékból jönnek. Kékjeivel kutatni kezdi a zaj forrását, melyet először a folyosó rossz oldalán próbál meg megejteni, azonban a csapódásból jövő visszhang egyértelművé teszi, hogy hol keresse az illetőt. Közel járnak már a takarodó időpontjához, nem kéne itt viháncolni. Szemöldökét felvonva figyeli a földön fetrengő, nevető diákot. Nemtán fogyasztani talált valamit, amit nem kellett volna?
Fejét csóválva indul meg a magán matató kölyökhöz, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Túl jól is.
Közelebb lépve pillantja meg a szájából kilógó cigarettát.
- Mit keres a földön? Keljen fel! – Lép oda határozott hangon, tekintetével a fiú pupillái után kutatva. Nem ő a káros szerek ismerete tanár, de talán még valamennyire felismer ezt-azt. Azt nem gondolná, hogy valamiféle nevető-rontást kapott. – Mindjárt takarodó van, fiatalember. Mi a neve és a háza? – A fiatalembernél megnyomja a szót, éreztetve, hogy nem kedvességből mondja. – A cigarettát pedig elkérem. – Teszi hozzá csak úgy mellékesen. Utóbbival nem feltétlenül ért egyet, hiszen ennyi idősen ő is bagózott, ahol csak lehetett. Volt, hogy le is bukott. De a szabály az, szabály. Rajta is számon fogják kérni.
  
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 20:37 Ugrás a poszthoz

Minden férfi disznó,
Azt akarja mind,
Bevinni a málnásba,
A pici macit.


Lehet nem a legjobb karimmal írtam XD
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 20:46 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2021.04.24. 20:43
Imádlak Ákozs 😂😂❤️




Ahwwm  Love Love én is Cheesy
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 20:52 Ugrás a poszthoz

Igen?  Shocked miről maradtam le? Rolleyes
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 25. 01:08 Ugrás a poszthoz

Zorka

Mostanság sokkal jobban áll a főzéssel, amióta Rebeka megmutatott neki néhány trükköt, meg megszerezte azt a nagyon jó receptes füzetet, amit a fiatal nő osztott szét a ház szerencsétlenebb férfilakói között. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szívesen veti magát alá a konyhaművészet csodáinak, hiszen döcögve megy, ráadásul nem tartja éppen a legjobb elfoglaltságnak, amikor annyi minden mást is csinálhat a gőzben való vesztekelés helyett. Igaz, leginkább pihenni szeret meg zenét hallgatni, de még az is jobb, mint munka után dolgozni.
Emiatt időnként nehéz szívvel, de megenged magának egy-egy éttermi fogást, pizzát, egy gyors hamburgert vagy bármit, ami még nem az ötcsillagos étkezdéből kerül ki.
Ma úgy ment haza munkából, hogy más nem egy instant levest főz, azonban semmi kedve nem volt a héten már harmadszor azt enni, így kedvtelenül, de zárás előtti órára odaért a Félszeműhöz, ahol többen már csak elvitelre kérték az ételt.
Meg is rendelte a sajátját, sonka-gomba-kukoricásat, ám kért rá extra paradicsomot, hogy úgy tűnjön, mintha nagyon figyelne a zöldségbevitelre. Fizetést követően még matatott a pénztárcájával, így nem tudott azonnal elindulni. Sietősen készül távozni az emberektől nyüzsgő épületből, nehogy még összefusson valakivel, vagy valami diák betalálja, így csak felkapja a dobozt, hogy kiforduljon, mint aki itt sem járt, azonban egy kedves női hang a nevén szólítja. Furcsállja, hogy miért szeretne bárki ennyire szívesen találkozni vele, elvégre nem alakított ki túl sok új kapcsolatot errefelé az elmúlt egy évben. Döbbenetét leplezve, faarccal emeli tekintetét a hang irányában lévő szőke hölgyre, aki nagyon ismerősen fest számára, azonban hirtelen nem tudja hová tenni. Egy pillanatnyi tétova pislogás és kínos csend után sikerül a fejében nevet is találnia az előtte állóhoz. – Zorka? – Kérdi ezúttal nem leplezve meglepettségét. Nagyon régen nem találkoztak, 11 éve látta utoljára a fiatal nőt. Az utolsó tanévben már nem sokat beszéltek, mert egészen furcsán kezdett a kamasz Ákos közelében viselkedni. A fiúnak akkor volt már barátnője, akivel aztán szét is ment. Igazából még tetszett is volna neki a navinés leányzó, ha nem viselkedett volna olyan kínosan. Aztán meg jött a végzős év, a tanulás… teljesen elsodródtak egymástól. Mostanra biztosan felnőtt és családja van, nem úgy, mint Ákosnak. – Szia, hát ez… rég volt. Nem változtál sokat. – Nem úgy, mint Ákos, aki a cserfes, mindenre elszánt ifjúból egy megkeseredett, reszketeg tanárrá változott, mert elrontotta a karrierjét.
Kékjeivel pislogva próbálja felfogni, hogy miről beszél Zorka, milyen mentes és társai, azonban végül sikerül lefelé irányítani a tekintetét a dobozra, ahol megpillantja a ’Bánki Zorka’ nevet. – Áh… ez a Tied. – Nyújtja át a dobozt és kicseréli a sajátjára, azonban először megnézi a tartalmát. Mi van, ha azt cserélték először össze és csak utána az embereket? – Jó, ebben ez van, amit kértem. – Erősíti meg, bár kicsit furcsállja, hogy miért szeretne Zorka a nevével ellátott dobozzal futkározni. – Remélhetőleg attól már nem lesz bajod. Csak nem… gyengélkedsz? – Kérdi, ahogy remegő jobbjával próbálja visszazárni a dobozt. Reméli, hogy nem nézi idegesnek vagy alkoholistának a nő. – Nem is tudtam, hogy erre laksz. – Nem mintha olyan sok mindenkit ismerne errefelé, de azért csak sikerült belefutnia a régi ismerősökbe. Lizibe, Rudiba, meg persze Balázsba is. Egy újabb ember, aki előtt szégyenkezhet, még akkor is, ha az elmúlt időben sokat változott az előnyére.  Mindenesetre aggasztó, hogy egy paradicsomos son-go-ku ártalmas lehet a számára.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 25. 13:42 Ugrás a poszthoz

Lady PrregantePlease don't be trueareyousure

Régebben nagyon nagy önbizalma volt a párkapcsolatok terén, azonban ez az utóbbi időben kezdett alábbhagyni, amikor valahogy semmi nem tudott működni. Futó kalandokat, rövidtávú kapcsolatokat bármikor képes volt szerezni, azonban az, hogy megmaradjon mellette hosszútávon egy hölgy, nos nem volt a legkönnyebb. Pedig nem bántott ő senkit, nem csalt meg senkit, így nem igazán értette, hogy mi a gond vele. Nem jött rá, hogy a nem megfelelő kommunikáció, a kevés figyelem volt az oka. Az apjától nem sok olyat látott az évek alatt, ő maga pedig suta volt arra, hogy rájöjjön mi is az a szeretetnyelv és mik azok az apró gesztusok, amik egy kapcsolatot működővé tesznek hosszútávon.
Persze rendezett házassága bármikor lehetett volna, azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy majd ő megtalálja, nem szükséges helyette találni egy lányt sem. Volt, hogy mondták, próbálja meg, randevúzzanak és meglátja beleszeret. Néhány alkalommal be is adta a derekát, azonban lehetett bármilyen jó modorú, kedves nő, akivel találkozott, túlzottan hamar jött szóba az esküvő, amitől a frász kiverte és újból kényszernek tűnt az egész. Így szép lassan a gyerekektől is lemondott, az eleve kósza gondolat inkább viszolygássá vált, noha egyébként nem utálja őket. Vagyis most már idegesítőnek érzi legtöbbet, de valahogy mindig a jó fej nagybácsiként gondolt magára, hogy ha testvéreinek előbb születne kisbabája. Ezért is aggódott attól, hogy mi lenne, ha…? Hogyan birkózna meg a helyzettel? Ráadásul az apja mit szólna, hiszen nagyon nem illő házasságon kívül gyereket vállalni a családjukban. De hogy ráparancsolt volna, hogy legyen férfi és vegye el a nőt, vagy pont, hogy látni sem akarta volna őket? Ezt nem tudja, viszont szerencsére nem is derült ki. Emiatt persze nagyon kínosan érezte magát, mindenféle gondolat kavargott a fejében az önvádtól kezdve a kínosságon át. Normális esetben nincs ebben az időpontban a tanáriban, hiszen órát tart, így kellemetlenül érinti, hogy négyszemközt vannak, azonban már csak nem fog kifordulni, ha meglátja.
Professzionálisak, mind a ketten dolgoznak.
Azt hitted, Ákos?
Egy galacsin repül felé néhány percnyi tanulás után, mely a könyvén landol. Óvatos mozdulattal lesepri, azonban nemsokára egy újabb húz el a bal füle mellett. Majd egy újabb érkezik a homlokára, mely onnan átpattan a szomszédos asztalra, egyenesen Tánya dolgai közé. Reméli, hogy nem valami gyerekes dolog ez, hogy szavanként dobál valami üzenetet. Nem hallja a tollsercegést, így reméli, hogy csak galacsin. Lapozás után azonban Nadia megtöri a csendet. Épp emelné fel a fejét, hogy szólásra nyissa a száját a munkája fontosságáról, ám ’útközben’ Nadia befejezi a mondatot. Arcára ráfagy minden érzelem, ahogy fokozatosan feldolgozza az utolsó két szót. Kissé a szája is nyitva marad, hiszen épp szólni készült, azonban a nem, hogy a szavak, de még a levegő is a torkában reked egy hatalmas gombócként. Átfut előtte az összes lehetséges katasztrófa-forgatókönyv, ami csak eszébe jut, ettől a pillanat alatt sápad le. Meg merne esküdni, hogy egy pillanatra a remegése is elmúlt, annyira lefagy az egésztől, bár valószínű, hogy csak az a legkevesebb most. – Hogy mi vagy? – Préseli ki végül bajusza alól rekedt hangon. Az a gombóc nem nagyon engedi beszélni, hiába próbálja a torkában dobogó szíve kikergetni onnan. De miért csak most szól?
Ösztönösen engedi le tekintetét Nadia hasa irányába, azonban zsákutcába fut, hiszen az asztal mindent takar. Hány hete is volt? – Biztos vagy benne? – Szólal meg egy nagyot nyelve, hátha szabadul a torkából az a fránya blokk, ám szája teljesen kiszáradt, nem képes leöblíteni azt a szart onnan.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 25. 16:52 Ugrás a poszthoz

Széplaki Alíz
Tikki

A hétvégi délutáni séták mindig feldobják a kedvét, főleg, olyankor, amikor nem borongós az idő. Mostanság többször volt társasága az ilyen kiruccanásokhoz, sőt arra is rávette a kedves családja, hogy még olyan helyekre is beüljenek, mint cukrászda vagy egy étterem. Magától nemigen kedvelte az ilyen létesítményeket, főleg nem egyedül, azonban annyira nyúzták ezzel, hogy mostanság alig volt olyan alkalom, amikor a természetbe tudott kimozdulni, mert mindig egy nyüzsgő, zárt térben lyukadtak ki. Persze a jó társaságot szereti Ákos, azonban nagyon hiányzott már neki a természet és a magány, amire az utóbbi időben nem jutott annyi ideje, mint máskor. Valamiért többet punnyadt mostanában otthon olyankor, amikor valami nyomta a lelkét, pedig a jó bevett módszere a természetjárás volt erre. Ráadásul mostanság Tikkit is elhanyagolta, nem túl sokat mentek ki sétálni, csak bent lógtak együtt, zenét hallgattak, játszottak. Kicsit olyan neki ez a madár, mint valami rakoncátlan gyerek, de ugyanakkor jó barátjává is nőtte ki magát az évek alatt.
Így a délelőtti családi programot, és közös ebédet követően úgy döntött, hogy a madárral kettecskén nyakukba veszik a környéket. Először az erdőbe akart menni, azonban ott már többször jártak, ráadásul már nem volt korán, s nem szerette volna, ha korán rájuk sötétedne a fák között.
Emiatt úgy döntött, hogy végül a kis tavacskához mennek, ahol bár több emberrel találkozik, de mégis tudják a távolságot tartani.
A mai nap utolsó napsugaraiban fürdőzve, az izgága madárral a vállán érkezik meg a tóhoz, ami körül többeket talál, de vasárnap délutánhoz képest egyáltalán nem vészes. Ennek hála még éppen lel egy üres stéget, ahová komótosan bevonulnak. Karját oldalra nyújtja, a fehér kakadu pedig boldogan tipeg végig a válláról a könyökéig. Majd baljával nagyot lendítve engedi, hogy a madár felszálljon a magasba. Bízik Tikkiben, be van tanítva arra, hogy visszajöjjön. Szárnyait szélesre tárva száll a víztükör fölött egy méterrel, majd újból a magasba tör nagyokat sípolva. A férfi szemével követi az állatot, majd bal karjával nekitámaszkodik a korlátnak, mégis kényelmesebb úgy állni és gyönyörködni a szeme előtt elterülő látványban.

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. augusztus 20. 00:22 Ugrás a poszthoz

Széplaki Alíz
Tikki

Szőrös arcát enyhén égetik ezek az enyhe napsugarak is, nem hiába, mostanság nem sűrűn járt kint olyan időpontban, amikor napsütésben tudott volna fürdőzni.
Kezével nem takarja el szemeit a fény elől, inkább a hunyorgást választja, de akkor is szemmel tartja a madarat. A víztükörről visszavetődő fák felidézik benne a régi emlékeket, amikor napokat töltött el az erdőben egy sátorban, azok az alkalmak pedig különösen kedvesek számára, amiket Berti társaságában tölthetett el. Örül, hogy öccse is közel lakik hozzá, bármennyire is félt attól, hogy esetleg a bizalom hiánya miatt költözött ide Budanekeresdről. Megnyugtató, hogy van kihez fordulni, nem szívesen mutatkozik gyengén.
Jó itt lenni. Itt és most. Ritkán érzi ezt, de pár pillanatra képes kizárni minden gondot a fejéből, és csak a látványban gyönyörködni meg a kellemes emlékekre gondolni, amiket eszébe juttat a fodrozódó víztükör.
Mélázásából egy női hang ébreszti fel, a napfénytől kissé elvakultan, sötét foltokat látva pislog a mellette álló hölgy alakjára. – Örvendek. – Kezdi szemét kissé megdörzsölve, majd ahogy kitisztul a látása, a már éles arca tereli a tekintetét. – Kállay Ákos. – Biccent a bemutatkozásra, mert kezet még mindig nem szeret fogni. Férfiként ez egy kellemetlen helyzet, hiszen valamiért a pasik mindig késztetést éreznek arra, hogy úgy köszönjenek egymásnak. A nőknek ez annyival könnyebb.
-Igen, az enyém… valóban csodaszép, - Feleli kissé kihúzva magát, majd karját kinyújtva csettint párat a szájával, hogy a madár visszatérjen. A fehér tollas köröz még egyet a tó fölött, majd egy tökéletes mozdulattal megérkezik Ákos alkarján, aki kicsit közelebb nyújtja Alízhoz, ha szeretné közelebbről megszemlélni. - Mi a neved? – Kérdi remegő jobbjával megsimogatva a madár fejét, kissé lelapítva a bóbitáját. – Tikki! Tikki jó madár. Mi van Grillcsirke? – Az utolsó mondatnál a férfi elfojt egy kuncogást, mert mostanában sokat ismételgeti tollas barátja ezt. Tőle hallotta, amikor nem tud tőle délutánonként dolgozni, mert mindig beszél. – Ez a beceneve, ha rossz. De Tikkinek hívják. – Egészíti ki, hogy nehogy félreérthető legyen, amit felszedett magára a jószág.  – Szoktam szabadon is röptetni, megtanulta, hogy mindig vissza kell jönnie. A ragadozóktól tartok néha. – Folytatja tekintetét az égre emelve, azonban a Nap sugarai ismét elvakítják. Ha nem jár erre hippogriff, akkor nem lesz baj. – Csak nyugodtan. – Feleli egykedvűen, majd karján lendít egyet, hogy jelezze a madárnak: mehet, ha szeretne. Egy pillanatnyi habozás után elrugaszkodik a karjától, és a stég melletti fát veszi célba. – Hobbi fotós, vagy árulja is a képeit? – Szólal meg ismét érdeklődéssel a hangjában. Remélhetőleg nem paparazzi a hölgy, mert azokat nem kedveli.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. augusztus 22. 16:17 Ugrás a poszthoz

Széplaki Alíz
Tikki

Ákos az utóbbi pár évben nagyon szereti az ’én-időket’, ahogy a nők mondják. Neki sokkal jobban tetszik a magány, a ’hagyjon mindenki a picsába-idő’, de ha megkérdezi bárki, hogy mit csinált tegnap délután, akkor az én-idő valóban a legszalonképesebb kifejezés. Régebben mindenkit eltaszított magától, akit csak tudott, azonban az elmúlt időben pozitívan változott. Egyrészt gyógyul a lelke, másrészt az iskolában megtanulta, hogy nem minden esetben lehet így menekülni, főleg, ha az ember feletettese, esetleg valamelyik kollégája akar valamit tőle. Arról nem is beszélve, hogy már jópofizni is megtanult valamelyest, ami sok konfliktusos helyzetből húzta már ki az elmúlt hónapok alatt.
Halvány félmosolyra húzza száját, úgy bólint, hogy bizony okos madár. Nem mindig engedelmeskedik, mert pont olyan önfejű, mint a gazdája.
- Csak konok. – Teszi hozzá egyszerűen, ahogy kékjeivel a fára fel, majd onnan lesuhanó fehér madarat követi. Gyakrabban hozhatná ki, mert nagyon élvezi, azonban a férfiben mindig ott a félelem, hogy valami éri. A mugli erdők ilyen szempontból biztonságosabbak, ott nincsenek a levegőben olyan ragadozók, amik közvetlen veszélyt jelenthetnének egy kakadura.
- Előfordulhat, hogy megfenyegettem, hogy az lesz belőle, ha rossz volt. – Feleli hamis ártatlansággal a hangjában. – Persze csak viccből. Aztán rajta maradt. – Sosem tudna ártani Tikkinek, 18 éves korától a leghűségesebb társa. Egyetemi barátok, lányok jöttek és mentek, azonban ez a kedves jószág már nagyon sok éve vele van örömben és bánatban. Mind a kettőjüket megviselte, amikor a kórházban volt, s emiatt hónapokon át nem láthatták egymást. Mintha megharagudott volna rá a madár. Vagy csak az átokból áradó sötétséget érezte? Azóta sem tudja eldönteni, hogy az állatok megérzik-e az ilyet.
- Hmm...macska. Gyerekkoromban nekünk is volt. – Nagyon sokat nyúzta szegény párát, persze nem rosszindulatból, egyszerűen csak élvezte a puha bunda tapintását, meg azt, hogy amolyan fiúsan tudtak harcolni egymással. Mindig elkapta és ott volt a veszély, hogy szétmarja-e a karját, vagy sem. Persze, ha erősen megkapta ment a sírás, amikor egészen kicsi volt.
Érdeklődve szemléli a kattogó kamerát, meg a madarat, aki nem túl sokáig marad egyhelyben. Annyira nem ért a fotózáshoz, reméli, hogy ilyen mozgó modellel is lehet szépeket lőni anélkül, hogy bemozdulna a szárnya.
- Áh! – Köszöni meg a maga módján, hogy megnézheti a fényképeket. Elégedetten hümmögve szemléli az eredményt, szemmel láthatóan tehetséges a hölgy. – Nagyon jók lettek. Ha nem bánja, egy párat elkérhetek valamilyen módon? – Más ember a gyerekéről készült képeket aggatja fel a falra, Ákos a madarát. Meg az is ott van, hogy Tikki élete is véges. Szerencsére sokáig élnek, úgyhogy még a közelében sincs ennek. Azonban nem sok profi fotó készül a madárról.
Figyelmesen hallgatja, ahogy Alíz a terveiről beszél neki. Fiatalabb lehet nála, szép, hogy még ennyi ambíciója meg álma van. Ennyi idősen erre a kérdésre Ákos is csak sorolta, hogy milyen leleteket akar még megtalálni, mely országokba akar lejutni, milyen átkokat ismerne meg. Aztán tanár lett. Ez is egyfajta átok, szóval nem panaszkodhat. – Amennyire amatőrként meg tudom állapítani, jó úton halad. – Válaszolja olyan Ákososan szorítva a további sikerért. Tényleg jó is az, ha az embernek vannak ambíciói. Bárcsak neki is maradtak volna.
- Jól hangzik ez az elképzelés. A művész világban is ez a trend? Vagy hogy mondják ezt? Vagy az a jó, ha kitűnik valaki a mássággal? – Nem túlzottan ért ehhez a világhoz, sosem volt benne semmiféle ilyen művészeti dologban, mindig a pálcával kapcsolatos dolgokat részesítette előnyben. Ha olvasott, az is átkokról szólt meg párbaj-módszerekről.
- Én átoktörő vagyok… voltam? Tanítok itt a suliban, meg időnként besegítek a minisztériumnál. – Előkészítheti másoknak a bevetését, amire ő nem mehet. Rendszerezheti a mások által talált leleteket és kutatómunkát végezhet. Hát nem csodás?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kállay Ákos összes hozzászólása (70 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel