32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kállay Ákos összes hozzászólása (70 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 3. 17:51 Ugrás a poszthoz

Sarah

Most, hogy végre kiszabadult a szülei otthonából sokkal többet tud foglalkozni az őt ért átokkal és azzal a faluval, ami már vagy egy éve tartja lázban az átoktörő és ereklyekutató társadalmat. Azóta elég sok minden derült ki róla, hogy megtörtént Ákossal az életét teljesen felfordító eset. Szíve szerint már a kórházban foglalkozott volna a kehellyel, de szigorúan el volt tiltva az ügytől, még Tihamér sem volt hajlandó beszélni vele semmiről sem, ami az ásatással kapcsolatos. Egyedül azok az aljas, hátulról támadó legilimentor pszichológus volt hajlandó felhozni a témát, de az a férfi is inkább csak Ákos érzésein keresztül kívánta megközelíteni a dolgot. Csoda, hogy olyan dühös volt? Senki nem akarta megérteni, miközben mindenki azt mondta neki, hogy értik és tudják, hogy mit érez meg min megy át. Talán egyedül a főnöke értette meg valamennyire, hiszen őt érte már átokcsapás egy bő évtizeddel korábban, bár az ő karrierje nem tört bele, mert az egyiptomi átkok hiába erősek, nagyon jól sikerült őket mára kiismerni.
A minisztériumban tett legutóbbi látogatása során a főnöke úgy gondolta, hogy most már belenézhet, hogy az elmúlt három-négy hónapban mit sikerült kideríteniük az átokról és a helyről. A kelyhen már nem sok mindent sikerült kimutatniuk, hiszen az átok átszállt Ákosra, amikor meg akarta törni azt, amit ő kis rontásnak vélt, viszont ettől függetlenül viszonylag sok mindent találtak rövid idő alatt, hirtelen gyorsult fel a munka.
A fiatal férfi gondterhelten ül a mappa fölött a tanáriban. Tegnap küldték neki át az anyagot, sokáig foglalkozott vele az éjjel, de nem ért még a végére, noha nem túlzottan hosszú az egész, körülbelül 30-40 oldal lehet. Nem szeretne egyetlen betűt sem eltéveszteni, nem akarja, hogy egyetlen dolgon is átsuhanjon a figyelme. Elég jól begyakorolt mozdulattal, a bal kezével húz elő a dossziéból egy mugli múzeumból fotózott fényképet, amin egy nagyon nehezen olvasható kőtömb áll. A hozzácsatolt jegyzet tanulsága szerint ezt már digitálisan restaurálták, lelőhelye néhány kilométernyire található a hegytől, amelynek a tetején megtörtént az… eset.  Nyakát lassan nyújtja előre, szemeivel finoman hunyorogva próbálja kivenni, hogy mit ír a latin szöveg.

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 3. 20:31 Ugrás a poszthoz

Sarah

Hazudna, ha azt mondaná, hogy valaha egyszer is átfutott a fején a tanári pálya – már ami a középiskolát illeti. Az akadémiai pályával az egyetem alatt is többször kacérkodott, aztán amikor a terepre került, akkor elfelejtette az egészet. Most pedig újból felmerült benne, noha nem azért, mert annyira érdekelte a jövő átoktörőinek kiképzése, hanem hogy a tudományos karrier által közelebb tudjon kerülni a válaszhoz. Valaki ebből szép kis summát fog benyelni, hogy ha ez tényleg egy új és ismeretlen átoktípus, amit egy eddig ismeretlen varázsló népcsoport alkalmazott, nem pedig egy egyénileg létrehozott nagy erejű átok. Bár azt is szereti a tudomány, ha az ilyeneket megfejti valaki. Akkor meg már miért ne ő legyen az, ha ő szenvedte el, nem igaz?
Viszont ahhoz kicsi a Bagolykő kapacitása, hogy ő innen nyomozgasson, ráadásul az is valami, hogy ezt az állást elvállalhatta. Az AMS valószínűleg elutasította volna a jelentkezését a mostani állapotában, hiszen nem árt, ha az átoktörő doktorandusz magabiztosan… nos… tör átkot. Az az egy eléggé alap skill. Egyelőre innen kell megtennie, amit tud. Nem a tudományos sikerért és a dicsőségért, hanem a saját magáért. Alsó ajkába harapva koncentrál, hogy kivegye, amit a muglik az állítólagos digitalizációval annyira jól feljavítottak. Sóhajtva megcsóválja a fejét. Nekik sokkal jobb technológiájuk lenne rá, csak el kéne venniük egy éjszakára. Újból előrehajol, hogy jobban lássa a latin szöveget, ami előtt az egyik képen még plexi is van. Hogy ilyen szar képet ki csatolna? Rejtély. Direkt szopatják ezek ilyen fotókkal?
Ekkor ismerős hang üti meg a fülét, amihez hirtelen nem tud arcot kötni. Automatikusan odafordul, kissé megdöbben a nő közvetlenségén és egyenességén. Összességében sokkal többre értékeli, mint azokat a kérdéseket, amik úgy kezdődnek, hogy ’de miért remegsz?’, mi történt a…’ ’mi volt a … tudod hol…’. Nem merik kimondani előtte. – Persze...persze. – Kartávolságban van neki a mellette ülő kolléga széke, aki jelenleg éppen órát tart, úgyhogy egy viszonylag ügyes mozdulattal – nem esik le, de nem sok kell hozzá – kinyúl érte és Sarah mellé húzza, hogy kényelmes, beszélgető távolságba kerüljenek. – Nos… - Köszörüli meg a torkát bizonytalanul. – Ez itt az összes anyagom az asztalon, amim van. – Magyarázza bal tenyerével jelentőségteljesen nyomva rajtuk egyet. – Most azon vizsgálódunk… vizsgálódnak… - Javítja ki gúnyosan, keserű lemondással a hangjában. – Hogy pontosan milyen népcsoport is élt ott, akkor többet fogunk tudni. Az nagyon izgalmas lenne, ha egy teljesen új átokcsaládot találnánk… - Hangjában eltökéltség és tudásvágy ég. Nagyon tudni akarja, hogy mi a fene tette taccsra.


Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 20:26 Ugrás a poszthoz

Ők patkányok vagy egerek?  Love _  Love
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 21:01 Ugrás a poszthoz

Csodaszépek  Love

Nekem nem engednek sajnos semmi ilyet, de nagyon szeretem őket.
Mi számít rottyos patkánynak?
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 21:29 Ugrás a poszthoz

Szegény, jó hamar tönkrement Sad én ezért nem tudnék egyébként rágcsálót tartani, olyan hamar meghalnak meg lerobbannak.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 22:10 Ugrás a poszthoz

Kayla nyuszi

Nem véletlenül nem akart soha tanár lenni egy középiskolában. Diákként végül is szeretetett idejárni, jó volt a társaság, elszórakozott a többiekkel a klubhelyiségben, jól főztek, meleg volt, kapott kényelmes ágyat. Nem volt oka igazán panaszra – persze a bájitaltannal neki is meggyűlt a baja, mint oly sok diáknak, akik Felagundnál kényszerültek tanulni. Neki akár az átoktöréses, akár az aurori (nem) tervek miatt muszáj volt tanulnia, hogy később meglegyenek a megfelelő alapjai.
De tanárként… egészen más tészta ez a hely. Maga sem gondolta volna, hogy valaha nehézségként fogja megélni Ákos, aki mindig szórakoztatta a többieket a klubhelyiségben, azt, hogy kiálljon és beszéljen valamiről, ami egyébként még érdekli és szereti is. Mert hiába történt meg az a bizonyos eset, azon a ponton már sikerült túllendülnie, amikor gyűlölte az egészet. Összességében nem értékeli túl rossznak az órát, amiről éppen siet vissza a tanáriba, végül is a fiatalok érdeklődtek, a jelenlétük elviselhető volt… a maguk módján. Azért reméli, hogy a vele történtek nem fogja a többséget elriasztani az átoktörői hivatástól, mert ugyan sokakat érdekel nagyon ez a terület, de igazán csak kevesek lesznek alkalmasak elviselni az ezzel járó nyomást.
Már éppen lépne be a tanáriba, amikor valaki takarásából kikerülve nagyon különös jelenségre lesz figyelmes. Az egyik fiatal lányt találja a földön összeroskadva, sírva, a körülötte lévők meg leginkább az órájukra sietnek, éppen csak át nem lépnek fölötte. Az ajtót visszahajtva, egy-két trógert kerülgetve próbál a lány közelébe férkőzni. – Úúúgy, legyünk érzéketlen tulkok! – Kissé emelt, élesebb hangon tereli odébb a diákságot. Annyira nem érdeklik a tinidrámák, reméli, hogy nem arról van szó, hogy a leányzó rendszeresen a földön sírja ki magát és mindenki ismeri már. De ha már tanár vagy mi, akkor megkérdezi. – Mi történt? – Lép oda a szőke navinés arcát vizsgálva. Szerencsére nem az ő óráján volt, ez már jó jel, ha nem azért bőg. – Miért sír? – Kérdi maga is leguggolva a leányzó mellé, bár ebből neki sem lesz túl könnyű felállnia. Mintha furán állna a lába, talán kiment a bokája?

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 22:12 Ugrás a poszthoz

Bocsi, nem a legjobb szó volt. A lábára értettem ._.

Tudom, hogy ők nem búsulnak, amíg szeretve vannak, csak nekünk rossz. Ez meg önzőség, csak na. Nekünk rossz ^^"

Az milyen cuki már *-*
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 23:23 Ugrás a poszthoz

Huh, akkor jó Cheesy Cheesy

Ennek örülök ^^ Még sok közös évet Nektek!
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 5. 00:08 Ugrás a poszthoz

Dumbot igen, de göndört még nem. De cukiik *-*

Milyen van még? *vérszemet kapott*

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 5. 22:26 Ugrás a poszthoz

Milyen szeme van  Love_ Love nagyon cukker. Nem is tudtam, hogy már szfinx patkányt is csináltak *-*
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 6. 23:06 Ugrás a poszthoz

Kayla nyuszi

A tanulóévei alatt általában azok között a diákok között volt, akik mindig jelen voltak, ha bármi gond volt – no nem azért, mert ők okozták, hanem mert egyből mentek segédkezni, fontoskodni. Jó, néha ők is okoztak problémát, elvégre egy csapat tini eridonos fiú voltak, akik nagyon vagánynak érezték magukat. De a lelki dolgokkal akkor sem foglalkozott annyira, inkább csak amolyan logisztikai problémamegoldó emberke volt, esetleg segített befenyíteni másokat, igaz, nem egy kétméteres állat, akitől félni kell, most is 180 centi lehet. A munkahelyén is elég jól kezelte a problémákat – amíg azok nem a kollégák magánélete körül forogtak.
Azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, lehetne azt mondani, hogy azok miatt a dolgok miatt, amiken ő is átment és átmegy lelkileg fogékonyabb lett mások problémáira, azonban ezt kifejezni nem igazán tudja, hiszen a saját érzéseit is jó mélyre igyekszik eltemetni.
Kissé ügyetlenül egyensúlyozva hallgatja a lányt. Nem volt éppen a legbölcsebb dolog ez a póz, de azért megmarad. – Egy átkot? Hm… – Nem száll szakmai vitába Laylával, hogy ez inkább csak egy rontás lesz és örüljön, hogy nem kapott telibe egy átkot. – Nyugodjon meg, jó? – Kéri határozott hangon, bár odabent egy kicsit bizonytalan. Szerencsére most nem remeg annyira a keze, hogy ne tudná végrehajtani az ellenvarázslatot, azonban így is benne van a hibalehetőség, az meg milyen ciki. Attól is tart egy kicsit, hogy nehogy ártó módon süljön el a bénázása, azonban a büszkesége már nem engedi, hogy más csinálja.
Először kissé értetlenül néz, hogy milyen nagylány meg seprűakrobatika VB, aztán leesik neki, hogy a szőke navinés valószínűleg versenyző lehet. – Nyugodjon meg, tudok segíteni. – Ismétli meg, ezúttal már kevésbé határozottan, inkább némi feszültséggel a hangjában. Nem nagyon tud mit kezdeni a síró nőkkel, zavarja a helyzet.  – Inkább az lesz a problémás, hogy elkapjuk az elkövetőt. Merre történt az eset? – Kérdi a lány szemébe nézve. Nem szórunk rontásokat meg ártásokat meg átkokat az iskola folyosóján, tenni fog róla, hogy elkapják az ilyen kölyköt. Hívja ki párbajra, ha problémája van. – Mindjárt becsengetnek és elt…megy a tömeg, leveszem a rontást. – Nagyon zavarja, hogy ezen az eleve kaotikus folyosón folyamatosan itt járkálnak körülöttük, attól fél, hogy megzavarják a koncentrációban, ne adj Isten még meglöki valamelyik hülye gyerek a kezét. Jobb lesz, ha eltakarodnak. Lassan a tanárok is szállingózni fognak, jobb lesz, ha siet.


Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 10:15 Ugrás a poszthoz

Régi ismerősök...


Ákos ismerhető a Bagolykőből, ahová 5 éven keresztül járt az Eridonba. Most 28 éves, úgy gondolom, hogy +/- 3-4 évvel eltérő emberekkel lehetett némi kapcsolata. Akkoriban social butterfly volt, sokakkal jóban volt, barátkozott, de a kapcsolatai mind felszínesek voltak*. Lehettetek jóban, irritálhatott, hogy mindenhol ott volt (és egy kicsit arrogáns volt). Ötödikes korában jegyezték be, mint legilimentor, mászhatott a fejedbe engedély nélkül, amikor gyakorolt - simán megtette. Nem volt tipikusan balhés, de teljesen szent sem.
*Egészen pontosan az ET szerint volt 1-2 ember, akivel volt potenciál igazi barátságra, de nem lett belőle semmi, mert másfelé kerültek.


AMS - mérsékeltelten vett részt a bulikon, a legtöbb órát nem lógta el. Kutatott tanár mellett, később gyakornok lett az MMM-nél.

Magyar Mágiaügyi Minisztérium
- gyakornoki évekkel együtt 7-8 évet húzott itt le (jelenleg papíron van a rangja).


Ezen kívül voltak hölgyek az életében, túlzottan mély szerelmek nem, mert eléggé felszínes emberke volt ő mindig is. Ezzel az információval nem tudom mennyit tudunk kezdeni, mert #nodramalama.



Mosolygós Mákos a végére C:

PS: amúgy új ismerősök is jöhetnek, csak ők már kicsit máshogy ismerik meg.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 15:13 Ugrás a poszthoz

Ráhel



A könyvesbolt egészen hamar be tudott neki szerezni egy angol nyelvű könyvet az egyes népcsoportokról, melyek a Római Birodalomban éltek. Elméletileg a Flavius dinasztiától egészen a Severusokig fellelhető benne mindenki, akit ismertek, legyen az mugli vagy varázsló. Remélhetőleg találni fog valami nyomot, hogy kik és miért mehettek fel Dacia vidékén a hegyekbe, hogy ott éljenek. Az persze túl naiv gondolat lenne, hogy ha még az általuk használt varázslásról is szó esne benne, de ha már valamiféle helyhez tudná kötni, akkor talán okosabbak lehetnének. Valószínűleg a volt kollégáinak is megvan ez a könyv, de szeretne belőle egy saját példányt, még akkor is, ha nem éppen túl olcsó. Az átkoknak a történelmi háttere nem annyira izgatta sosem, ezért nem is lett ereklyekutató, sokkal inkább az előállítás módja, a technikák, a fekete mágia érdekelte, így nincs túlzottan sok ilyen témájú könyve, ami van, az is inkább görög, egyiptomi meg dél-amerikai, mert azok voltak a jelentősebb munkái az elmúlt években.
Amíg várta, hogy kihozzák a raktárból a vaskos csomagot, addig úgy gondolta elidőzik a madarakról szóló könyveknél. Régen vásárolt már magának madárhatározót vagy bármi olyasmit, ami ezzel a hobbijával kapcsolatos. Mikor is? Nyolc éve? A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy elhagyja a rendeléséhez kapcsolódó papírt, amivel átveheti azt. Néha még ösztönösen a jobbját használja a bal keze helyett, így kissé nehezen emel le egy baglyokról szóló könyvet. Mostanában sokat gondolkodik rajta, hogy jól jönne egy saját bagoly, mert elég sokat levelezik a családjával meg a Minisztériummal. Taláromra csapja fel, éppen a gyöngybaglyoknál nyílik ki. Szája halvány félmosolyra húzódik, annyira szívet melengető látvány. Az biztos, hogy elfogadna egy ilyet.
A nagy madár fanboying nem tart sokáig, hiszen hátulról valaki megkocogtatja a vállát. Először ösztönösen összerezzen, mint az utóbbi időben oly’ sok mindentől, aztán csak megfordul a hang irányába. Hirtelen nem is tud mit mondani a tegezésre, nem ezt szokta meg az elmúlt évek alatt. Nem ismerős neki a vele szemben álló hölgy, így úgy dönt, hogy viszonozza, elvégre, nem minden a Minisztérium meg az AMS, nem igaz? – Köszönöm! – Mivel a baljában már a baglyos könyv van, ismét a jobbját tudja nyújtani, ami szemmel láthatóan remeg, de azért egy papírt simán megfog vele. Amint ezt észreveszi, gyorsan rejti el a zsebébe – no nem a papírt, nem vett ő illegális dolgot, hanem a kezét. – Jó, hogy megtaláltad, enélkül bajos lett volna átvennem a könyvet. – Teszi hozzá, hogy elterelje a figyelmet az előbbi kínos manőverről. Részéről egy pár másodpercnyi kínos csend áll be, amit a raktárból visszatérő boltos szakít meg.
- Kállay Ákos, itt a rendelése! Kérem a bizonylatot! – A férfi gyorsan a helyére rakja a baglyos könyvet, s immáron a baljával átnyújtja a kissé gyűrötté vált fecnit, melyért cserébe megkapja a vaskos, gondosan fehérbe becsomagolt, madzaggal átkötött könyvét.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 16:28 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Lehetséges, hogy kényelmesebb lenne, ha volna saját baglya, viszont azt gondozni is kell, és munka mellett félő, hogy sok lesz neki egy állat is. Nincs még jól, bátor, sőt talán badar döntés volt a részéről ilyen hamar elmenekülni azoktól az emberektől, akik segíteni szerettek volna neki. Persze itt sincs egyedül, hiszen Belián is itt van, meg a régi iskolatársaiból is jutott néhány az intézmény falai közé, akikkel valaha jóban volt. De Ákos büszkébb ember annál, minthogy beismerje, szüksége van a segítségre. Nem véletlen nem volt hajlandó szanatóriumba vonulni, hagyta abba a pszichoterápiát és hagyta el az összes olyan bájitalt, amiről úgy gondolta, hogy elnyomta a legilimentori képességeit. Kényszeresen irányítani akar mindent, de csak a saját módszereit fogadja el, amik nem biztos, hogy jók. Igaz, bonyolultabb a levelezés a hivatalba mászkálással, de így ritkábban is érik el, meg rajta is kisebb a felelősség. Igen, nincs szüksége még egy madárra, bármennyire is gyönyörű az a gyöngybagoly.
Döbbenten pislog a csacsogó lányra. Ismét habozik egy pillanatra a válasszal, hirtelen nem is tudja hová tenni ezt a közvetlen stílust. – Mondjuk. – Ez lesz az első karácsonya ilyen állapotban. A szülei jelenleg mérgesek rá, mert egyszer csak bejelentette, hogy tudja, hogy szarul van, de akkor ő most lépne az ország túlsó végébe. Pedig már egy részidős minisztériumi, kényelmes állást akartak neki lezsírozni, ahol kellően kímélnék, de mégis keresne egy kis pénzt. Nem kell a szánalom pénzük. Szabadságot akar. – Ákos – Bólint finoman a fejével, kezét szigorúan elő nem véve a zsebéből. Szerencsére Ráhel vagy látta az előbbi mutatványt és nem erőlteti a dolgot, vagy pedig maga sem az a kézfogós fajta. A férfi a maga részéről mellőzi az ilyen gesztusokat, amióta csak ilyen szánalmas kézfogásokat képes produkálni. – Akkor kicsit óvatosabb lennék. - Feleli halkan, lassan pislogva a szőke csevegő lányra. Hogy ez mennyit tud beszélni. Kezében immár a nehéz csomaggal, amit a fogást megkönnyítendő madzagoknál tart veszi át a cetilit. – Régebben jártam erre. – Ez így igaz, a bagolyköves évei alatt felvásárolta az átkos meg legilimenciás könyveiket, bár annyira törzsvendégnek akkor sem számított. Egyszerre vett több mindent.
Szemeit átfuttatja a kis papíroson. Hoppácska, ez az ő tantárgya. Tekintete átsiklik a lapról a lány arcára, ahogy az a külsejéről szóló okfejtésbe kezd. Óhatatlanul is elneveti magát. – Valóban? És te renitens vagy? – Kérdezi még mindig derült arccal. – Egyébként az átoktöréssel kapcsolatos könyvek a fekete mágiával foglalkozó részen vannak. – Direkt nem szól semmit, ez a beszélgetés kezd számára érdekessé válni. Nem gondolta volna, hogy ekkora benyomást tett bárkire az évnyitón való meditálásával. – Nézd, erre. – Közben megindult a bolt leghátsó része felé, ahogy beszéltek. Járása is imbolygó kicsit, de azért stabilan megy. – Kicsit eldugják. Dicséretes, hogy az ajánlott olvasmány is érdekel. – Mondja a megfelelő polchoz érve, lábai közé támasztva a nehéz csomagját. Háttal áll a lánynak, a hangjára igyekszik semlegességet erőltetni, de az arca még mindig halványan derül. Még ilyet, az ő órájára kikapkodják a lányok a könyveket a könyvtárból?
Nagyon rövid idő megtalálja a kért könyvet és Ráhel kezébe nyomja a cetlivel együtt, mostanra visszatérve a régi, komoly önmagához. Annyit bújta egyetem alatt, hogy a könyvgerinc tapintásáról vakon leemelné a polcról.

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 18:43 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Az utóbbi években sokat komolyodott a tizenéves mivoltához képest, elvégre nagyon nagy nyomás alatt, rengeteget dolgozott, aminek erős személyiségformáló hatása lenne bárkire nézve. Meg hát ő sem maradhatott mindig az a hülye gyerek, aki mindig mindenbe beleártotta magát, huszonévesen már ideje volt komoly férfivá válni. Aztán jött ez a valami… ez a szánalmas létforma, hogy képtelen abban dolgozni, amiért annyit tanult. Hogy segítségre szorul. Ilyenkor örül csak igazán, hogy nem kell még egy családról is gondoskodnia, az még nagyobb csőd lenne, hiszen akkor még több szerepben vallana kudarcot. Nem tudja, hogy most milyen ember lenne, hogy ha tiniként nem az átoktörés, hanem egy sokkal lazább szakma iránt kezdett volna érdeklődni.
Vállát megvonva hümmög. Felőle beszélhet, meghallgatja. – A simlis alakok nagyon kedvesek tudnak lenni, főleg, ha akarnak valamit. – Hangja halk és kimért, érezni lehet, hogy volt már ilyenekkel dolga. Nagyon sokat segített neki a legilimencia az ilyen emberek feltérképezésében és a munkája során is sok hasznát vette, hogy ne érje őket nagyobb baj. – Az már kellemetlenebb, ha okklumentorok is. – Kicsit ragad rá a fecsegősség, de ez még kikívánkozott belőle. A legeslegjobb okklumentorokkal szemben még ő is kevés volt, azt már a főnöke intézte, akinek nála sokkal nagyobb tehetsége volt és jóval nagyobb gyakorlata. – Megy, köszönöm. – Kicsit ügyetlen, de a világért sem fogadná el a segítséget. Főleg nem fizikai dologban egy nőtől. Nem mondta lekezelően, elutasítóan, inkább ő is csak halkan, finoman. Reméli nem fogja erőltetni, mert az már bántaná az önérzetét.
- Azt hittem azért érdekel, mert átkokat szeretnél törni. Ez már egészen magas szintű olvasmány. - Feleli közömbösen. Végül is azt nem bánja, hogy az óráit olyanok is látogatják majd, akik nem szeretnének átoktörőkké válni – nem is való mindenkinek ez a szakma, csak az a lényeg, hogy viselkedjenek. Ilyen üres csevegések biztosan nem lehetnek óra közben. Még maga sem tudja, hogy mennyire lesz interaktív az óra, mert akkor könnyen elvihető beszélgetéssé. A családi dolgaikra csak egy biccentéssel reagál. Az ő dolgait sem szereti, ha megkérdezik, úgyhogy ő sem mászik bele más magánéletébe. – A maximalizmus az egy jó dolog. A rendezvényszervezéshez sajnos nem sokat értek. – Válaszolja vállát megvonva. A maximalizmushoz annál inkább, főleg az egyetemi évek alatt. Akkor kezdett szétcsúszni lelkileg, amikor mindent el akart érni és bizonyítani.
Ismét döbbenten pillant a lány szemébe. Észre sem nagyon vette, hogy elnevette magát, pedig, nagyon jól mondja, nem sok példa volt erre az elmúlt hónapokban. – Nem. - Feleli egyszerűen, tömören. Nem, mert nem volt min nevetni. Most is a helyzet abszurditásán nevetett, s valószínűleg akkor is fog, ha a lány megtudja, hogy bizony róla beszélt. – Visszatérőnek visszatérő… - Kezd bele halkan megköszörülve a torkát. Mókásabb lett volna, ha az órán tudja meg. Hazudjon? – Eridonos voltam. – Még húzza egy kicsit az időt, hátha. – Ilyen könyvük is van már? – Húz elő egy nagyalakú, színes képekkel tarkított darabot, amiben a test deformitásokat okozó átkokat illusztrálják képekkel.


Utoljára módosította:Kállay Ákos, 2020. október 10. 18:44
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 20:30 Ugrás a poszthoz

Ráhel

- Ezt én is kérdezhetném. – Feleli a lány mimikáját másolva, ezzel egyértelművé téve, hogy csak húzza. Elvégre nem ő kezdeményezte a beszélgetést. Felemeli a nehéz csomagot, amit az imént vett át – Ezt. -Leginkább ezt szeretné. Valószínűleg a szokásosnál is álmatlanabb éjjele lesz, ha belekezd. Vagy pont, hogy álmosabb, ha nagyon unalmas és nem talál semmit. Ez majd kiderül, nagyon régen volt szerencséje ilyen témájú könyvhöz, különösen angolul. Reméli, hogy azt még nem felejtette el. – Nekem a legilimencia jobban tetszik. – Az okklumenciát már csak azért sajátította el, hogy teljes legyen a dolog. Az apja kiváló okklumentor, Ákosnak sosem volt különösebben az erőssége, éppen megadták neki a hivatalos engedélyt. Nem is csoda, hogy az a képessége az átokkal gyakorlatilag lenullázódott. De ő leginkább a legilimenciáját siratja, nem az okklumenciát – bár a pszichológusok előtt kétségtelenül jól jönne a másik képessége is.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a szőke eridonos mesélni kezdi, hogy mennyire nehezen tudja kontrollálni a mágiáját. A szoba romba döntésénél a száját félrehúzva szisszen egyet. Szerencsére nála ilyen probléma sosem volt, lényegében kiegyensúlyozott kölyöknek lehetett mondani, de hallani lehetett néhány balesetről akkoriban is az iskola falai között. De ez normális. Tinik, varázslat, hormonok. – Akkor tényleg jobb lesz így. – Bólogat megkönnyebbülten. Csak az ő óráján ne robbantson fel egyik sem semmit, plíz. Erre nem volt felkészülve, ez sok neki, ennyire nem fizet jól ez a munka. – Mindent? Az… az is egyfajta maximalizmus. –  Ákos is sok mindenbe belekapott, de ilyet nem tett volna magával szemben. Ennyire nem akart bizonyítani az apjának, hogy túlhatja magát, hagyott magának időt élni. – Oh, igen… ne is mondd azokat a gálákat… fúú… - Most magától vágatta le a haját, de iszonyúan sérelmezte, hogy minden ilyen alkalomra rövid hajat kellett csináltatni magának, mert bozontos és mit fognak szólni hozzá. Meg az a sok etikett óra, táncóra. A rémálmaiban se jöjjenek elő azok a bálok. Nem akart magának onnan feleséget. Nem akart portéka lenni.
Meglepődik, hogy a szóáradt közepén egy kérdést is szegeznek hozzá. – Mmm… ornitológia. Természetjárás. Sátorozás, ilyenek. – Az átkokat nem mondja, az nem feltétlen hobbi, az életstílus, hivatás. Átok, ami tönkretette az életét. Ambivalens érzései vannak vele kapcsolatban. Nem is reagál semmit a lány apokalipszissel kapcsolatos véleményére. Benne az van, és neki az épp elég. Az ő világa összedőlt és akárhogy kap a darabjai után, azokat nem képes elérni, homokként hullanak ki a kezei közül, bármit ragad meg a régi életéből. – Voltam. – Ismétli meg. Tisztában van vele, hogy már kicsit sem eridonos. Ha látta volna a lány nagyjából ilyen idősen, mint most ő maga…. Ő is ennyire sok volt ennyi idősen?  Jaj.
Ákos a boltos szavára visszateszi a könyvet a polcra, majd a saját előre kifizetett csomagjával bevárja a kassza mellett, majd együtt hagyják el az üzletet.
Biccentve búcsúzik Ráheltől, egy halvány félmosolyt megenged felé. Vicces lesz a találkozásuk az órán, már nagyon várja.
Utoljára módosította:Kállay Ákos, 2020. október 10. 20:32
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 22:05 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Rudolf bent főzi az iskolában a bájitalát, aminek éppen ebben az esti órában járt le a fövési ideje. Az utolsó lépés már nem olyan nehéz, tűz ki, bájital egy utolsó keverés után a palackba, hagyni hűlni, utána lezárni, addig pedig eltakarítani a mocskot, amit csinált az ember az üsttel. Hiába remeg a keze, ennyit – kisebb- nagyobb bakikkal- de meg tud csinálni. Amikor már nem volt olyan forró a bájital, hogy kilője a dugót, táskájába rejti a még meleg üvegeket. Ettől kicsit hangosan cseng minden lépte, de annyi baj legyen, nem lopta, legálisan az övé, vette az alapanyagokat. Meg különben sem sok emberrel találkozik már ilyenkor, lassan fellövik a pizsamát a kisebbeknek, a tanárok sem járőröznek még.
Eléggé fáradt már így estére, biztosan nem főzne otthon, úgyhogy úgy dönt, a Nagyteremben vacsorázik. Régebben is kimerült volt erre az időpontra, de cserébe egész nap hajtotta magát, de ma semmi olyat nem tud mondani, ami indokolná a fáradtságot. A nehéz ajtó kilincsét gondterhelten lenyomva lép be a hatalmas helyiségbe, ami sokkal kihaltabb, mint az évnyitón. Kintről hallott valami nagy viháncolást, azt hitte, hogy sokkal nagyobb tömeg lesz itt. Fáradtan pillant szét a lézengő diákokon, hogy mégis melyikük viháncol ekkorát, ám helyette megpillantja a könyvesbolti ismerősét. Áh, hát már csak nem ülhet a tanári asztalhoz. Ha játszanak, játsszanak rendesen. A maga kis merev, balra terhelős lépteivel csilingel oda a könyvet bújó lányhoz. – Szóval ilyen maximalizmus. – Köszönésként a fejével int felé, majd táskáját leteszi a földre, mert a több napra való bájital húzza a vállát, így a táska egy utolsó csörrenéssel végre elhallgat. – Nagyon be akarsz vágódni abból a tárgyból. – Folytatja lehuppanva olyan távolságba, hogy ha Ráhel nem kívánna beszélgetni, akkor tudja ignorálni – bár erre nem számít. Ej, Ákos, megérzed az Eridon szelét és már újra csibészkedsz?
Unottan szed magának az első ételből, amit meglát – bolognai spagetti. Úgyis régen evett már olyat. – Jó étvágyat egyébként. – Jegyzi meg mielőtt hozzáfog a saját kajájához. Majdnem elfelejtette, illik ilyet?

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 11. 19:44 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Igyekszik minél kevesebb időt a tanodában tölteni, mert még szoknia kell ezt a helyzetet, de ha már itt van, akkor miért is ne vacsorázhatna meg, ha nincs akkora tömeg. Igaz, arra nem számított, hogy ismét találkozik Ráhellel és egy kicsit el tud szórakozni. Tudja, hogy nem helyes ezt csinálni, de szégyen, nem szégyen: élvezi. Régen nem szórakoztatta ennyire semmi. Talán azért, mert simogatta az egoját, amit az eridonos mondott, talán azért, mert végre tudott valamin röhögni, vagy akár a kettő keveréke is lehet.
Pókerarcot erőltetve az arcára igyekszik viselkedni, nem szeretné elárulni, hogy mennyire jót mulat a helyzeten. Az utóbbi hónapokban az esett nehezére, hogy valamilyen érzelmet mutasson, erre tessék. Lehet az eridonos asztal közelsége teszi.
- Csinglingling száncsengőt. – Feleli a lány kérdésére sejtelmes hangon, ahogy éppen szed magának egy adag ételt. Nem eszik nagy, férfias adagokat amióta ilyen állapotban van, nincs étvágya, inkább csak mindig inna, így most is tölt magának a kancsóból egy nagy pohár vizet, amit azonnal le is húz, majd egy újabbal kitölt, amit már lassabb tempóban kezd fogyasztani.
- Hmm… azért ne hajtsd túl magad. – Feleli egy adag ételt a szájába lapátolva, komótosan megrágva azt. Nem olyannak tűnik neki Ráhel, mint aki olyan könnyen összeroppanna a sok teher alatt, egyelőre nagyon magabiztos. Csak ilyenekből szoktak jönni a nagy nyekkenések. Járt már így. – Ó, értem. – Válaszolja a csalódottságát leplezve miután lenyelte a falatot. Hát nem csak nála? Ez szomorú. Valószínűleg már nem lesz olyan népszerű, ha kiderül, hogy tanítani fogja és végig húzta az agyát. Egyelőre még inkább csak összeszorul a gyomra, ha a tanításra gondol. – Egymagad voltál olyan hangos? Mi olyan vicces az átoktörésben? – Kérdi leplezetlen döbbenettel az arcán, fél szemöldökét felvonva majd egy újabb villányi ételt és folyadékot vesz magához. Betéve ismeri azt a könyvet, kizárt, hogy az olyan vicces legyen. Az új kiadásban csak nem csináltak ekkora nyomdai hibát. Ha mégis, azt neki is látnia kell. A sütőtök pitére helyeslően bólint, teli szájjal nem szeretne beszélni, valóban jól néz ki. Azonban a beszélgetésük hamar más mederbe terelődik. Egy pillanatra lefagyva, oldalról pislog párat Ráhelre. Két kezébe szalvétát vesz, hogy száját megtörölje az esetleges paradicsomtól, majd ő maga is előre dől, balját megtámasztva az asztalon. Hát ennyi volt a játék? – Farkasházy Rudi mondott valamit? – Arcára játékos csalódottság ül, tekintete kicsit bűnbánó. Pedig még az eridonos asztalhoz is ült, erre végig tudta? Ez a Rudolf!

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 16. 10:09 Ugrás a poszthoz

Layla

Kínos pillantásokat vetve nézegeti a navinést, nem igen tudja, hogy mit mondjon még. Szerencsére rémisztőbbnek látszik a rontás, mint amilyen veszélyt valójában rejt, ő pedig képes megtörni – legalábbis reméli. Amit mondott, megmondta, az meg nem az ő stílusa, hogy nekiálljon babusgatni a lányt. Talán valamikor régen megtette volna, mert tudta, hogy ez lenne az emberséges, de most nem tudja már annyira meghatni. Pedig átérezhetné más rémületét, még ha nincs is nagy alapja. Mikor lett Kállay Ákosból ekkora suttyó, hogy nem érdeklik a könnyek?
Jobbját a combjára csúsztatja, hogy leellenőrizze mennyire remeg. Nem jó, de egy ellenrontás még belefér. Roppant kínos lenne, ha a nagy átoktörő, az átoktörés tanár, az átkok nagy mestere egy kis rontást nem tudna megtörni, nem igaz? Tán fel is mondana szégyenében, bár azt a minisztériumi melót akkor sem vállalná el, amit az apja szerzett. Menne a kocsmába. Dolgozni. Szigorúan. Dolgozni.
- De miért szórják itt az emberek a rontásokat? Nincs fegyelem? – Kérdi szemöldökét felvonva. Azt gondolná az ember, hogy ahol egy auror az igazgató, ott olyan kőkemény fegyelem van, hogy a diákok pisszenni sem mernek. Ha az ő apja lenne itt a vezető, szinte katonás sorban menetelnének a folyosón, nem rontásokat meg ártásokat szórnának egymásra. – Ha elég keményen járunk el, a Bűbájtanhoz is alig lesz kedve utána. – Lehetséges, hogy szigorúan nevelték és ezt átülteti a tanári dolgaiba, de inkább csak a szája nagy. Egyébként pánikol ettől az egész tanítástól, a keménykedés pedig egy jó eszköz a leplezésre. Ha be vannak fenyítve, akkor könnyebb velük. Tűnhet erős iróniának, amit mondott és kiváló póker arcnak, de akár veheti teljesen komolyan is a lány. Még Ákos maga sem tudja eldönteni, hogy hogyan értette, teljesen kifejezéstelen arccal jelentette ki.
Beszélgetésük közben a folyosón apránként kiürült, már csak pár lézengő csirkefogó járt arra, akik eléggé messze mentek tőlük, a tanárok pedig még épp nem iparkodtak órára. Nincs ki előtt égni a remegő kezével, remélhetőleg Layla nem fogja terjeszteni a látottakat. – Menni fog. Csak maradjon egy helyben. – Mondja a lánynak enyhén remegő kezével előhúzva a pálcát. Most lehetséges, hogy tényleg ráfér a lányra a nyugtatás, ha a férfi határozottsága nem elég, mindenesetre annak örül, hogy már nem bőg úgy. Pálcájával először balra suhint, majd felhúzza függőlegesen és koppint egyet a lány lába fölött. Halkan kimondja az ellenrontást, pont azt, amit akkor nonverbálisan használt, amikor visszaütött az átok. Most inkább nem próbálkozik nonverbális varázslással, nem biztos, hogy menne neki. A pálcájából fény tör elő, ami egy pillant alatt elvesz a lány nadrágja alatt. Az egyensúlyzavarnak ennyitől meg kell szűnnie. – Nos? – Kérdi fejét oldalra biccentve, pálcáját gyorsan leengedve, hogy ne látszódjon a tremor.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 20. 00:20 Ugrás a poszthoz

Ráhel

A munkája során sok mindent látott és tapasztalt már, kellett váratlan dolgokra reagálnia, hirtelen döntéseket hoznia, olyanokat, amelyek a saját és mások testi épségét, sőt akár életét is kockáztathatták. Azonban az utóbbi hónapokban nem nagyon volt szüksége arra, hogy gyorsan kivágja magát, a leggyorsabb döntése a tanodába jelentkezés volt, amin napokig volt ideje gondolkozni. Így érthető módon döbbenten reagál a szőkeség flörtölésére, erre egyáltalán nem számított. Régebben ugrott volna az ilyen megjegyzésekre, azonban az utóbbi hónapokban nem a hölgyeké volt a főszerep – és ezt a továbbiakban is így tervezi, főleg, hogy Ráhel a tanítványa, még ha ezt kettőjük közül egyelőre csak Ákos tudja. – Azt majd Rudolffal egyeztetve, nélküle a Mikulás sem dönthet. – Sóhatja végül egy jó adag ételt tömve a szájába, hogy addig se kelljen beszélnie.  Mi van ezekkel a lányokkal itt, hogy ennyire koslatnak a férfiak után? – Fekete mágia témájú esküvőt még szervezhetsz, az menőn nézne ki. – Jegyzi meg a falatot lenyelve. A fekete mágiának meg az átoktörésnek látványosak a kellékei, főleg akkor, ha egy jó illúziómágust is fogadnak mellé. Bár azt neki is nehezére esik elképzelni, hogy ki az, aki büszkén bevállalna egy ilyen jellegű partit, de kétségtelen, hogy menő volna. Talán még ő is elmenne. Talán. – Amennyi hülye témában van már esküvő, ki tudja, hogy jönne-e fel ilyen igény. – Teszi hozzá csendesen, hogy ne tűnjön teljesen bolondnak. Nem úgy vonzza Ákost a fekete mágia, hogy gyakorolni szeretné, sokkal inkább az átoktörés miatt van rá szüksége. – Alpakkát? Miért… rúgatna be bárki egy alpakkát? – Kérdi teljesen tanácstalan arckifejezéssel. Ő csak a madarát szereti, de egyből elővenné azt a fekete mágia ismeretét, ami van neki, ha valaki bántani akarná, pedig alapvetően egy békés ember, még ha mostanában egy kicsit morgós meg türelmetlen is. Meg hisztis. Fél ajkát félrehúzva nézi, ahogy a lány röhögőgörcsben tör ki ismét. Hát innen jött a hang… inkább betömi a maradék spagettit és lehúzza a maradék vizet, amíg beszélgetőpartnere kiszórakozza magát. – Hoztad volna a kastélyba, ha lenne? – Az alpakkáknak hely kell meg ól, az ő idejében nem volt felkészülve az iskola arra, hogy a diákok patás állatokat tartsanak. Persze azóta lehet lazultak a szabályok, egyáltalán nem olvasta el ezt a részt, pedig odaadták neki a teljes iskolai szabálykönyvet.
Próbálhatta volna használni a legilimenciát, hogy megnézze mit tud Ráhel, de ahhoz már túl fáradt, valószínű úgy sem működne. Meg ha annyi minden jár a fejében, mint amennyit beszél, akkor feltehetőleg Ákos menekült volna ki sírva az eridonos emlékeiből. Viszont cserébe úgy tűnik, hogy kénytelen lesz valamit mondani. Ákos is másolja a lány testbeszédét, maga is hátra dől. – Vagy úgy. – Feleli alig hallhatóan, fejét finoman oldalra biccentve. Okosabbnak kellett volna lennie. De joga van tudni, nem igaz? – Ühm… - Kezd bele, de az ajakba harapást már nem utánozza, inkább csak lesüti a tekintetét, majd újból felnéz Ráhelre. – Az évnyitón részt venni azért jó, mert megismervén a tanáraid… elég sok kellemetlen szituációtól kímélheted meg magad. Ilyen például, hogy jó pasinak nevezed a könyvesboltban az egyiket. – Fejezi be halkan, arcára igyekszik kifejezéstelenséget erőltetni, de a végén csak megremeg az ajka, mert ezen még mindig röhögnie kell, utóbbi hónapok gyötrelmei ide vagy oda.

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. november 1. 02:48 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Helyeselve hümmög a szőkeség azon állítására, hogy nem kíván változtatni a jelenlegi állapotán. Nem mintha nem lenne szemre való a számára, egyszerűen csak nem. Nem, mert tanár – igaz, ez még várat magára -, nem, mert nem illenek össze. Meg hát úgy van ő? Akkor sem ment ez a kapcsolat dolog, amikor még formában volt.
- Az egy érdekes beszélgetés lenne. – Mosolyodik a fejét finoman megrázva. Elég jól elvan Rudolffal, bizonyítéka ennek a csilingelő táskája, de nem hiszi, hogy a férfi belemenne egy ilyen játékba. Azért hivatalból nem kéne nekik ilyenekkel szórakozniuk, főleg, hogy ő még a házvezetője is. Nem dicsérné meg. – Ott sok a puccos ember. – Húzza el a száját. Bizonyára nehéz megfeleli a formai követelményeinek, de az ilyen embereknek is meg kell, hogy annyira jól érezzék magukat, hogy legalább olyan szépen csilingeljen a pénztárcájuk, mint Ákos táskája. Mert ugye ez az est lényege, hogy a gazdag, magukat rendesnek beállítani akaró embereket elszórakoztassuk, hogy kinyíljon a tárca. – Az emberek hülyék. – Helyesel újból, talán túlzottan gyorsan is rávágva. Nem szereti az embereket. Furcsa, mert tiniként szomjazta, hogy szeressék. Sokan szeressék, figyeljenek rá. Mennyiségben mérte az emberek szeretetét, nem minőségben. – El is mondhatod. – Feleli érdeklődve egy újabb falat lenyelése után. Tudja mik ezek a videó dolgok, de annyira nem ért hozzájuk, neki nincs rúnázott telefonja meg laptopja.
– Ó, és még áll? – Emeli fel a fejét érdeklődve, miközben újból tölt magának egy kis vizet. Elképzeli, hogy az apjával ilyesmiket tudtak volna csinálni. Voltak ők együtt, meg érezték is jól magukat, de azokat az időket mindig körüllengte valami, ami miatt rideg volt az egész. Tényleg az erdei közös sátrazások voltak az egyetlen alkalmak, amik egy kicsit felengedett az apjuk. – Biztos… szép. – A maga módján. Egy lánynak biztosan tetszene, vagy egy gyereknek. Talán egy kicsi fiú még nem mondana rá nemet, de egy nagyobb már fújjogna, hogy lányos. – VZR diákként sem volt kevésbé… kemény. – Aranyvérűként viszonylag ismeri a családot, de sosemvoltak közelebbi viszonyban. Ő nem tartja annyira nagyra ezt az aranyvérű dolgot, persze, ha olyan nőt talált volna, akkor nem mondott volna nemet, de hogy őt kényszerből házasítsák? Azt biztosan nem. Akkor az az aranyvér 114 év után kihal náluk, ha rajta múlik. Vagyis… most már ki fog, valószínű, mert most már a házasság a legkisebb baja.
Kicsit foghatja a fejét a játéka miatt is. Azért reméli, hogy nem lesz belőle botrány, elvégre nem kezdett ki a lánnyal, se semmi. – Kisasszony, én végig szenvedtem az egészet a pódiumról. – Bők a fejével a tanári asztal felé. Edmuddaal így is megtalálták a módját annak, hogy ne csak kábuljanak, hanem kicsit beszéljenek is, de a saját bejelentéséről is lemaradt. – Idelent mókásabb volt mindig is. – Mondja fáradtan hátadőlve. Kezével még néha keresi a hosszú haját, amivel ilyenkor játszani szokott, azonban csak a helyét találja. Fejét kicsit sajnálkozva félredöntve hallgatja az eridonost. – De olyan vicces volt, ahogy előadta, naa. – Csóválja meg a fejét halványan elmosolyodva. Most már kénytelen átváltani hivatalos hangnembe, eddig tartott a játék. Lehet nem kellett volna belerohannia fejjel, ész nélkül. Csak hát azok a belső eridonos indulatok. Vagy mi. – Nem vagyok haarminc. Épp csak 28. – Nem részletezi, hogy csak az átok miatt néz ki olyan nyúzottan. Valószínűleg ki fog derülni és terjedni fognak a pletykák. Talán jobb lenne, ha tőle tudnák meg a diákok az első órán. De ő erre nem áll készen.
A lány következő kérdésére felszalad a szemöldöke. Már morális filozofálásba bocsátkoznak? – Hmm… nem használtam ki semmire, szerintem határon belül vagyunk. – Bólint egyet nyomatékosítva elméletét. Elvégre nem csábította el, nem gyakorolt rajta fekete mágiát. Végül is csak annyit mondott, hogy visszatérő. Mindenesetre elismerendő, hogy nem jött zavarba a szőkeség, szép.

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. december 11. 01:09 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Halványan mosolyogva elképzelte Rudolfot úgy, ahogy Ráhel lefestette. Az sem kicsit volt szórakoztató látvány már fejben sem. Régről ismeri a férfit, már diákként együtt jártak - igaz, Rudolf négy évvel idősebb nála, Lizi által ismerte meg, amikor a nagyobbak körül legyeskedett már kis kölyökként. Jól mondta a múltkor Ráhel, egyáltalán nem látszik már eridonosnak. Kicsit talán ciki is, hogy itt ül, azután, amilyenné lett az utóbbi hónapokban. Pedig mennyire büszke volt valaha arra, hogy piros. - Rudit könnyű zavarba hozni. - Ajkait igyekszik minél jobban összeszorítani, hogy ne vigyorodjon el túlzottan, hiszen a szőkeség röhögése eléggé ragadós. - Ez pont így van. Meg kell őket győzni, hogy miért érezhetik magukat jobb embernek, mint amilyenek. - Helyesel bólogatva. Hiába aranyvérű és nem szegény családból származik, megvan a véleménye a legtöbb puccos családról, akiknek a közelébe kényszerítették fiatalon. Nem szerette és nem szereti azokat az eseményeket. Talán ezért is alakult ki ez a távolságtartás az egésszel szemben - a hiú tini Ákos és a szép hosszú sörénye, minden ilyen alkalommal oda, pedig olyan gondosan növesztgette.
Hümmögve hagyja lányra az emberek hülyeségét. Ő is ismer normálisokat, ilyen például az öccse, vagy a volt főnöke, Tihamér is. A hülye az egy nagyon érdekes dolog Ákos definíciójában, mindenfélére rámondja, amit csinálnak az emberek. Magát sem tartja egészen normálisnak, amióta történt a dolog vele, úgyhogy nem beszélhet a magas lóról. Valaki szerint előtte sem volt az, legalábbis az egyik exe a szakításkor odavágta neki, hogy nézzen magába, hogy miért nem maradnak meg mellette a nők. Nem volt ideje a munka mellett soha különösebb önelemzést tartani.
- Így is nagyon sok mugli technológia van már. - Nem annyira reklamáló a hangja, inkább csodálkozó. Kicsit technofób a fiatalember, ezt neveleték bele otthon, hogy a mugli technológiáktól jobb, ha irtózik. Biztosan meg tudná tanulni kezelni a telefonokat meg az okos tévét, okos telefont, okos táblagépet, de nincs szüksége rá. Van madara.
Bólogatva hallgatja a lány rokonságát meg a lovakat. Szerencsés, hogy van családja a faluban, akivel ilyen közel vannak egymáshoz. Neki jobb, hogy nincs egy olyan Kállay, aki mindig rá tud nézni, aztán menne az apjához mondani, hogy mennyire nyúzott szerencsétlen a fia, igaza volt, nem lehet magára hagyni. - Az aranyvérűeknek ezzel a rétegével én sem értek egyet. Túl sok ilyet láttam. Valamelyik leszólt minket, mert csak 100 éve arany, az nem arany. Elhiszed, hogy engem nem érdekel? - Nem szokott ilyen sokat mesélni az aranyvéréről, sem arról, hogy bele van fáradva abba, hogy a család törekszik fenntartani ezt hagyományt. Nincs náluk kényszerházasság, de erősen beajánlanak nekik hölgyeket, aztán valahogy összejönnek a dolgok - általában. Tud olyan águkról, akik már rég feladták ezt a marhaságot. Talán az átokkal már ő sem lesz olyan jó parti. De eddig is megúszta valahogy. Nem úgy a lelepleződést, aminek el kellett jönnie. Kíméletesebb így, mintha órán tudná meg az eridonos.
Figyelmesen hallgatja a szőkeség ajánlatát, időnként bólint egyet. - Teljesen egyetértek. Én sem akarok semmi drámát, Edictumot és pletykát. - Bólint egy utolsót majd remegő jobbjával elfogadja a kézfogást. Ők csak szórakoztak. Itt az asztalnál amúgy sem történt semmi, csak egy kedélyes vacsora, mely után mind a ketten mentek a maguk dolgára.

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 4. 14:17 Ugrás a poszthoz

Milyen szépen megnőtt itt a Kállay-koncentráció :3

Sziasztok! Kellemes ünnepeket Smiley
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 4. 14:20 Ugrás a poszthoz

Ajaj Cheesy annyira ne koncentrálódjunk be :3
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 4. 14:35 Ugrás a poszthoz

*Próbálja a szájával elkapni a popcornt*

I shall call you... Dimitry  Cool
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 4. 15:14 Ugrás a poszthoz

Bevettünk az elit klubba Grin
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 17:34 Ugrás a poszthoz

Nadia
Január végén

Szerencsére kikérte magát a 8. évfolyam a mai napról, mert szerették volna megnézni a Sárkányölő Egyetem nyílt napját. Eredetileg nem mindenki ment volna, azonban úgy gondolta, hogy a fél csoportnak nem éri meg órát tartani, a többiek majd csak jól lemaradnak és még a vizsgán is arra fognak hivatkozni, hogy nem sikerült megszerezni a jegyzetet. Legyen csak mindegyiknek szabad, aztán majd jól bent tartja őket, amikor mindegyik méltóztatik befáradni az iskolába.
Persze jó hely lehet az az akadémia, de valahogy sosem vonzotta. Ennek ellenére fivére és apja történeteiből nagyon sok mindent tud róla. Lehet épp azért nem érdekelte annyira soha… mindig a híresen nagy fegyelem és társai.
Nem lehet azt mondani rá, hogy fegyelmezetlen, elvégre most is szépen, rendezetten vonul be a tanáriba, noha két lyukasa is lett így. Hóna alatt egy vaskos mappa, amiben a minisztériumi esettanulmányok szerepelnek. Most, hogy beállt dolgozni nagyon sokat kell olvasson, hiszen olyan ügyeken is kapott munkát, amivel már hónapok óta foglalkoztak a többiek.
Az ajtón belépve épp belefut a távozó Lainesbe, így a tanári majdnem teljesen kiürült. Tekintete megállapodik Nadián, akivel már egy ideje kerülik egymást. Nem igazán tudta, hogy mihez kezdjen ezzel az egésszel, meg hogy lehet-e neki komoly kapcsolata. Akkor is mindig felsült ez a dolog, amikor csúcsformában volt, most meg? Ki akarna egy ilyennel összejönni? Nadia sem, hiszen más férfiakkal próbálkozott randevúzni, ám ahogy tudja sikertelenül. Meg aztán Nati apja is itt a színen, aki nagyon részt akar venni az életükben. Az elmúlt időkben nem nagyon beszélgettek, főleg azután nem, miután egy elborult pillanatában elhívta a nőt és a kislányát kirándulni és nemet mondott. Ezzel beigazolódott a gyanúja, miszerint nem kell erőltetnie ezt az egészet.
Fáradtan ül le a helyére, ami nagyon közel helyezkedik el Nadiáéhoz. Régebben még el is beszélgettek, ám november óta sok a kínos csend és félrerántott pillantás kettőjük között. Úgy érzi, mintha még közelebb lenne a szék meg asztal, mint korábban, pedig ez nem igaz.
- Szia Nadia! – Köszönti felé fordulva, ám tekintetét kerülve. Kényelmesen hátradől a székében, mostanság sokat sajog a háta a görnyedéstől, muszáj megtámasztania azt. Nagyon egyszerű könyvjelzője van, egy kekszes doboz eleje, viszont így tudja, hogy merre járt. Múlt éjjel sokáig bújta az esetet, kis jegyzeteket is készített, amiket kikészít maga mellé.
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 18:04 Ugrás a poszthoz

Turrbééék

Üdvözlet (:
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 18:07 Ugrás a poszthoz

Zorka? Rolleyes Cool

Hát heló Cheesy
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. április 24. 18:11 Ugrás a poszthoz

Megtestesültem Cheesy

És mi újság? Mire várjuk a galambot?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kállay Ákos összes hozzászólása (70 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel