Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
i knew you were trouble when you walked in • mood • outfitAhhoz képest, hogy alig néhány perce még épp csak takaréklángon vegetálgatott, most minden színészi tehetségét beveti, hogy a belül eluralkodott pánik ne üljön ki vonásaira. Nem szokatlan számára, hogy ártatlan, felszínes flörtöléssel enyhítsen a kialakult szituációkon, sőt, szinte már védjegye a könnyed és helyenként túl közvetlen attitűd, de ne felejtsük el azt az aprócska részletet, hogy jelenleg Mihailról van szó! Bízik benne, hogy a férfira is ugyanúgy hatással lesz az a különleges aura, amit elvileg a benne lapuló elemnek köszönhet, miszerint könnyebben alakít ki szimpátiát, eleve pozitív viszonyulást – s mely képességének megmutatkozása után komoly ön-újraértékelést vonzott magával több más aprósággal egyetemben. Na, de arra számít a legkevésbé, ami ténylegesen történik – ez az egész tényleg kísértetiesen hasonlít egy álomra, ami egészen más irányt kezd venni, szédítő gyorsasággal. Tekintetét nem tudja elszakítani a rá szegeződő kékektől, mosolya azonban lassan, a férfi ajkain megjelenővel szinte tökéletes szinkronban hervad le, ahogy a navinésre telepszik a váratlan fordulatot vett helyzet súlya. A közelséget érezvén tudja, hogy el kéne hajolnia, de fizikailag képtelennek érzi magát rá, és mintha egy halk kis hangocska még pont az ellenkezőjére is biztatná. Ajkai megszeppenten nyílnak el enyhén és bent reked a belélegzett levegő, a fülét csiklandozó szavak értelme el se jut tudatáig, a karjaira kiül a libabőr. Egy halk, már-már megadó szusszanással távozik tüdejéből végül a bent tartott levegő, az arca ég (miért van ilyen meleg?), s mire úgy igazán felfogja, hogy mi történt, Mihail távozik a színről. Mintha mi sem történt volna. Fellélegzik, de közben értetlenül pislogva, szinte kábán fordul a férfi után. Mi a szentséges jóisten történt az imént?! Nyel egyet és nagy nehezen elszakítja pillantását az ex-rellonosról, hogy megpróbálja összekaparni kusza gondolatait, kérdőn összenézve egy közelben ülő háztársával, mire szintén inkább zavartan lesüti a szemét, és a kávéjában mágikusan fenntartott jégkockákkal kezd játszani. …What?
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
i might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésBőségesen idejekorán csattan be pihegve az ürességtől kongó terembe, teljes meggyőződéssel, hogy elkésett – majd telefonja képernyőjére pillant és pislog még kettőt, mire realizálja, hogy csak huszonnyolc perc múlva kezdődik az óra. Megadón szusszan és lassan a hátsó padok egyikéhez lépdel, ahol kényelmesen el is fészkel; törökülésben, fél fülében lóg a fülhallgató és dúdolgatva pakol elő, hogy lustán rajzolgasson jegyzetlapján az aktuális órát jelölő dátum köré. Elveszik annyira a dallamokban, hogy hamar fejben koreografálni kezdjen szórakozottan, az egyre nagyobb alapzaj pedig pont nem hatja meg annyira, hogy előbb eszméljen, minthogy a tanerő elhallgattatja a mindig lelkesen csacsogni képes diákságot – így lemarad Mihail érkezéséről. Ahogy tanórához illendőbb tartást vesz fel, perifériájából azonban már meglátja a világosszőke tincseket és azonnal felismeri gazdáját. Nem. Kis híján hangosan is kibuggyan belőle a szó, ahogy Mihail közvetlen mellé húzza a székét és már önmagában ezzel tönkreteszi Csongor minden esélyét arra, hogy képes legyen odafigyelni a mai tananyagra. Dacosan dr. Lainesre szegezi tekintetét, csak hogy az első érintésre lehunyja szemeit egy halk szusszanás mellett, és végigfut a gerince mentén a hideg. El akar húzódni, hogy koncentrálhasson, valahol meg még inkább belesimulna az érintésbe – pont mintha a két vállán vitatkozna a kisangyal és a kisördög. - Váratlan? Kötve hiszem, hogy valóban az lenne számodra, kedves stalker – mormog nemlétező bajsza alatt, a tény felett pedig, hogy Mihail a nevén nevezte, teljes mértékben elsiklik. Leköti az a megterhelő feladat, hogy normálisan lélegezzen és egészen véletlenül se kalandozzon el gondolatban a nyakát érő módszeres kínzásnak köszönhetően. Emberfeletti képességekre utal, hogy le-lejegyzetel infókat, de lényegében fel sem fogja jelentésüket, csak random szűri az elhangzottak alapján, hogy mi lehet fontos. Tuti hasznos kis cucc lesz, talán még egy-két Mihail tortúrájához köthető morzsácska is belekeveredik a komoly jogi eljárások taglalásába. - Lehetne, hogy abbahagyd? – a suttogva elhangzó kérdés inkább hangzik kérlelésnek, semmint olyan határozott, megelégelt felcsattanásnak, mint ahogy azt tervezte, és őszintén… Igazából már azt is megbánta, hogy kimondta. Ne hagyd abba.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésÉs abbahagyja. Nézzenek oda, milyen jól nevelt egy férfiú ez a Mihail, hát azt remélte gondolta volna a navinés, hogy az ilyesmik még inkább erősítik a késztetést, amolyan csakazértis módon és bár full meg fog bukni mágusjogból, de legalább élvezheti a cirógatást. Ahelyett, hogy megkönnyebbülne, amiért már csak mérsékelten vannak az intimszférájában, talán még jobban is frusztrálja csupán a férfi jelenléte, az érintés hiánya; szinte bizsereg a bőre, ahol korábban játszadoztak azok az ujjak és nem, még egy bő tíz percig semmivel sem tud jobban koncentrálni, mert érzelmek teljes armadája vonul át és tol le egy villámháborút elméjében. Egy röpke pillanatra a gondolattal is eljátszik, hogy majd ő kezdeményez valami finom, sejtelmes kis közeledést, aztán a bosszankodás teljes erejével agyoncsapja a már majdhogynem kétségbeesett vágyakozást. Csendben forrong magában, de legalább már csak két vázlatpont közt dünnyög gondolatban, és a szeme sarkából vet egy pillantást élete újdonsült megkeserítőjére. A szükségesnél épp csak két másodperccel húzódik tovább, de elszakítja tekintetét a tökéletes vonásokról, még mielőtt a férfi kékjeivel találkoznának. Tehetetlen mérgelődését tovább tetézi, de valami brutális mértékben, amikor az ex-rellonos ISMÉT csak úgy se szó, se beszéd ott hagyja. Mintha nem csavargatta volna a hajtincseit az imént, olyan közel helyezkedve, hogy ha a navinés felé fordult volna… Khm. Szóval sietősen elpakolja az óra nem túl bő termését, és még mielőtt Mihail túl messzire juthatna, utána lépdel, csak hogy a folyosón, már némiképp eltávolodva a teremből kiáramló diáksokaság útjából, a férfi csuklójáért kapjon és megállítsa. - Ez aljas volt. – Hogy a simogatás, vagy hogy hallgatott a kérésre, és ténylegesen abbahagyta, örök rejtély marad. – Nem tudom, mit képzelsz magadról, de nem csinálhatod… ezt csak úgy, órán. A mágusjog állati nehéz, nem jelenhetsz meg a semmiből és vonhatod el a figyelmem! – Igazából maga se tudja, hogy mire dühös, szóval csak buknak ki belőle a szavak különösebb gondolkodás nélkül. – És könyörgöm, azt ne mondd, hogy valami hospitáló tanár vagy és majd korrepetálsz – milyen szép fantázia is lehetne ez, ugyebár –, mert kábé annyira fogom komolyan venni, mint a legutóbbi fenyegetésed. Ó, vagy ez lett volna a nagy beteljesítése? Hát, ahhoz meg elég gyenge volt. Elég sok minden történik pár másodperc leforgása alatt, de amint minimálisan leülnek a kedélyek, elengedi Mihail karját finoman, szinte ösztönösen visszakozva, a szemkontaktust azonban egy pillanatra sem szakítja meg.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésMegilletődötten pislog egyet a neki szegezett kérdésre, és ha nem fejezte volna be eddigre a majdhogynem összefüggéstelen, dacos monológot, ez biztosan beléfojtja a szót. Nem reagál, hiszen nincs is rá különösebben ideje, a soron következő szavak újra izzítják a pislákoló indulatokat – hogy mi baja pontosan? Mihail jelenléte, egyúttal elérhetetlensége. Az, hogy olyan természetességgel érinti a navinést, mintha legalábbis hozzá tartozna, és hogy ő maga is könnyűszerrel idomul a férfihez, mintha világéletükben ezt csinálták volna. Nem ismerik egymást, ez a kis kirohanás volt a leghosszabb szóváltásuk ezidáig… Még véletlenül sem olyan nyálas kliséket kell ide érteni, minthogy bizonyosan egymásnak lettek teremtve, hiszen sejthető, hogy feltételezett szerelmük nem lenne túl gyümölcsöző, azonban szigorúan testiség szintjén tagadhatatlan a kémia. Vágyik bármelyikük ennél többre? - Hogy nem vagyok a játékszered – legalábbis nem igazán. Ó, ha tudná. A hév ismét alábbhagy, a válasz pedig nem kifejezetten elutasítás, sokkal inkább rávilágítás, hogy kettejük közül nem csak a navinésen a sor, hogy döntésre jusson. Ez a huzavona hosszú ideig izgalmas és élvezetes tud maradni, ha kap valamiféle megerősítést annak kapcsán, hogy a mögötte meghúzódó szándék nem csupán az ex-rellonos önszórakoztatási céljából való hülyítés – ezesetben szimplán kegyetlenség. Persze mit tudna tenni ellene… Az arcára simuló kéz egy pillanatnyi üzemzavart okoz a józan gondolkodásban, hát még a tény, hogy szinte a sajátjain érzékeli Mihail ajkait, ahogy a szavakat formálja. Kell egy pár súlyos másodperc, hogy egyáltalán jelentésükben helyre kattintsa őket, a szünet pedig dramaturgiailag jobban ki sem jöhetne. Légzése felületesebbé válik, ajkai enyhén elnyílnak, ahogy ösztönösen rezdül, fejét egy picit feljebb biccentve, alkalmazkodva a fölé tornyosuló férfi magasságához, s éppen csak egy leheletnyit az érintésbe simulva szusszan egy aprót. Reakciói hangosabbak minden szónál; kérlek, folytasd. - Ha megint csak itt hagysz, keress valaki mást, akinek kellőképp kielégítő ez a gyermeteg kis közjáték – halkan duruzsolja, még egy millimétert közelebb húzódva, így már ténylegesen majdnem egymáshoz érnek ajkaik; végigfut a gerince mentén a hideg. Szavainak ellentmondva lassan elhúzódna, két okból: nehézkesen jut levegőhöz a rájuk telepedő feszültségtől, és a nyomósabb, hogy tesztelni akarja Mihail szándékait. Olyan apróságok, mint hogy párzási táncukat épp a folyosó kellős közepén bonyolítják le szégyentelenül, fel se merülnek az indokok közt.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésSzemei elkerekednek a kérdés hallatán, gyomra lomha bukfencet vet, de hogy teste így figyelmezteti a férfiban lapuló veszélyre, vagy szimplán a vágyakozás eszkalálódik hirtelen elemi erővel és olvasztja meg lassan belülről, esetleg a kettő együttese? Egy hang sem jön ki torkán, nem is igazán tudja, mit reagálhatna rá. Yesplease. NEM! Mihail nem gondolhatja komolyan. Fel kéne háborodnia már a feltételezésre önmagában, és végül is pillanatnyi döbbenete értelmezhető negatív válasznak, ő maga sem tudja hova tenni a dolgot, mert valahol kifejezetten derogál számára, egyoldalúvá teszi a másikért való küzdelmet. Valahol pedig eszméletlenül szexi. Túl könnyen adja magát, de hát mit tud tenni, ha egyszer a teste alattomos módon konstans elárulja? És valójában miért tagadna meg magától bárminemű szórakozást? Nem életre szóló kapcsolat köttetik épp ezekben a percekben köztük. Nem kell illedelmes fiúnak tűnnie, nyilvánvaló, hogy Mihail nem a két szép szeméért és lehengerlő mosolyáért környékezte meg, szóval akár engedhetne is. Mintha lenne választása… A határozott mozdulatnak köszönhetően immár ténylegesen csapdába esve a férfi karjai közt eleme megjelenése kvázi poszttraumás flashbackként felvillan, kizárólag a kontrollálatlan képességhasználat lehetőségének okán, amire azonban tulajdonképpen azóta nem volt hasonlóképp példa, és az akkori helyzet jóval… kiélezettebb volt, így egy pislogással vissza is nyomja a gondolatot oda, ahonnan galád mód előkúszott. És ha ez esetleg nem lenne elég, Mihail neki feszülő teste és a bőrét szinte égető érintés egész biztosan eloszlatnak mindennemű kétkedést, érzékei teljes mértékben a férfire fókuszálnak. Tenyere még akkor a másik mellkasára simul szinte védekezőn, mikor akaratosan közelebb rántja magához; ha esélye lenne, se ragaszkodna az elhúzódáshoz. Pár végtelenül hosszúnak tűnő pillanatig csak lélegzik, a már-már kedvesen tálalt felszólításra érzi, ahogy elönti a pír az arcát, bár ez aligha tűnik fel jelen helyzetben Mihailnak. Keze lassan feljebb simít vállán, és egészen olybá tűnhet, hogy nem tesz eleget a kérésnek, ahogy aprót mozdulva belesimul az ölelő karokba, ajkai tökéletesen illeszkednek a férfiéhez. – Csókolj meg – halkan búgja tulajdonképp már ezt is egy finom, puha kis csókba ágyazva. – Kérlek – teszi hozzá szusszanva, hogy megadja az elégtételt, ejtve büszkeségét annak érdekében, hogy tovább lendüljön a kínzó szituáció. A tiéd vagyok, gyerünk, vedd el, amit szeretnél.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésA végtelenül hosszúnak tűnő várakozás feszültsége azonnal szertefoszlik, ahogy a férfi akaratának teret enged; feje hátrébb billen a hosszú ujjak vezénylése nyomán, az ajkai közül kiszökő halk nyögés beleveszik csókjukba. Egyszerre Mihailt érzi mindenhol, s teste úgy alkalmazkodik a másik érintéséhez, mintha csak egy jól koreografált mű részei lennének ők ketten. Keze mintegy támasz után kapva mar rá finoman a férfi felkarjára, amint az határozottan magához ragadja az irányítást, majd a már vállán pihenő ujjait simítja lassan fel a tökéletes szőke tincsek közé, tükrözve az ex-rellonos mozdulatait némi késleltetéssel. A visszafogott morranásra kiül karjaira a libabőr, ahogy végigbizsereg a vágyakozás a gerince mentén – akar téged. És bár aligha van köztük akár egyetlen szabad milliméter is, igyekszik azt is megszüntetni, enyhén lábujjhegyre emelkedve még jobban nekisimulni a szépen kidolgozott izomzatnak. Váratlanul éri a buborék hirtelen kipukkanása, miközben gondolatai már épp akörül kalandoztak, mennyire szép is lenne a falhoz préselődve élvezni azokat a hatalmas tenyereket magán tovább – de talán épp ez hat józanítón. Legalábbis emlékeztetőként, hol is vannak. És milyen napszakban. Tulajdonképpen csoda, hogy semmi menjetek már szobára szintű jókívánságot nem vágtak hozzájuk. És egy szempillantás alatt nagyon is tudatában van annak, hogy már-már kínosan könnyedén adta meg magát. Általában ő játszik kedvére a másikkal, és feldereng benne valamiféle megfoghatatlan, kényelmetlen nyugtalanság, amit aztán a nyilvános műsor számlájára ír. Mit fognak gondolni… A megfelelő környezetben a legkevésbé sem zavartatná magát, sőt, valószínűleg még élvezné is a figyelmet, de… Khm. Igyekszik határozottan, nem kifejezetten pánikolva eltolni magától a férfit csak annyira, hogy meg tudjon szólalni. – Ne itt. – Akkor hol? Ujjai Mihail álla vonalán pihennek, ahogy pihegve a kék szempárt keresi tekintetével, hogy aztán a folyosón futtassa végig és szinte megadón huppanjon vissza talpára egy szusszanással. Szerencsétlen helyszínválasztás, igazán tetőzhetett volna máshol is a szexuális feszültség, hát így most… Sétáljanak le a faluba? Vagy bízva abban, hogy napközben találnak üres szobát, irány a klubhelyiség? Aha. Abszolút nem öli meg a hangulatot. Szeme sarkából a terem felé les, ahonnan nemrég távoztak, végül tanácstalanul néz fel a férfire, hisz ott is épp elég rizikós… Az elképzelés egyszerre hozza lázba és mélyíti el arca halványrózsaszínes árnyalatát, hisz ez nagyon sok szempontból lenne nagyon… illetlen; beharapja az ajkát. – Folytassuk, khm… máskor?
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I will shatter your belief that I'm so innocent • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésAbszolúte nem hajlandó tudomást venni a tényről, hogy a fenekén lévő kezek már épp készültek felkapni, m-mm, ha ragaszkodik méltósága utolsó kis morzsáihoz, józan ítélőképessége érdekében nem engedheti beágyazódni a gondolatot, hogy Mihail valószínűleg különösebb gond nélkül elbírná. Telt ajkai azonban megadón nyílnak el a rájuk, majd közéjük simító hüvelykujj nyomán, hogy nyelvével épp csak megnedvesítve záruljon köré, egy ártatlan, ízelítőnek is betudható csók erejéig, s közben a vágyakozástól elnehezült pillái alól néz fel a férfire. Talán tovább is játszadozott volna, ha hagyják, vagy talán már ez is sok lenne a hormonális befolyástól mentes önmagának, amit megengedne a nyílt folyosón, de még mielőtt akár csak eszébe juthatna mérlegelni ilyen apróságokat, Mihail dönt és még épp van lehetősége lopva elpillantani az időközben kiürült szakaszon az egyik irányba, mielőtt a terembe rángatják. Izgatottan követi a férfit és villámgyorsan végigfuttat fejben néhány óvintézkedést, ami legalább minimálisan csökkentené a rizikófaktort, csak hogy végül nemhogy megvalósítani ne legyen ideje, de egy pillanatra még a nevét is elfelejtse a letaglózó csóknak köszönhetően. Túl sok impulzus éri egyszerre, egyetlen kósza másodpercre követni sem tudja hirtelen, de teste ösztönösen válaszol – kezei Mihail vállát és hátát karolják át, azonnal lehetetlenül közel vonva magához. A halk szusszanást, ahogy az ajtónak nyomódva kipréselődik tüdejéből a levegő, szinte azonnal egy hangosabb, kéjes nyögés követi a többfrontú, célirányos támadások okán. Kihasználva a terem bejárata nyújtotta támaszt, szégyentelenül billenti előrébb csípőjét, lassú mozdulattal nekidörgölőzve Mihail lábának, hasfalának finoman kidolgozott izmai feszülnek és lazulnak el a kis hullámzó mozdulat nyomán a férfi ujjai alatt. A csókot is lelassítja erre a mozzanatra, egy pillanatig kínozva a másikat, majd akaratosan fogai közé veszi Mihail alsóajkát és csak annyi nyomást helyez rá, hogy épp egy leheletnyi fájdalmat okozzon vele; az elégedett hang, ami közben épp csak hallhatóan elhagyja ajkait, kísértetiesen hasonlít a doromboláshoz. Válláról tenyere a mellkasán keresztül simít lefelé, ügyelve minden egyes rezzenésre, amit a neki feszülő test produkál. Itt az ideje felfedezni, mik a határok.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I will shatter your belief that I'm so innocent • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenés∙ ∘ ● how do you like it best? ● ∘ ∙ | Figyelem, a hozzászólás kiskorúak számára nem ajánlott, a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, jelen esetben túlnyomórészt kendőzetlen szexuális ábrázolás formájában. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, kattints a karikára. Csak saját felelősségre. | | | |
Tekintetét el sem szakítja a férfi arcáról, hisz bármely más testi reakciót nagyon is jól érzékel közvetlenül sajátján – ahogy minden bizonnyal Mihail számára is érezhető combjának finom feszülése a gombolkozás nyomán. A várt érintés azonban elmarad, illetve máshol folytatják útjukat a hosszú ujjak. Csongor feje tompán, megadón puffan az ajtónak, ahogy kezét épp eltérítik, mielőtt igazán izgalmas területekre tévedhetne, s egyúttal nyakát is feltárja a férfi ajkainak ostroma előtt. Nem elég. Minden egyes kínzóan ráérős érintést meglehetősen élvez, erről pihegése, egy-egy harapást vagy szívást követő élesebb levegővétele épp elég árulkodóan hathat, ahogy engedékenyen simul bele a helyzetbe. Másra sem vágyik jobban, mint hogy szabadon, büntetlenül kiszórakozhassák magukat a terem minden egyes négyzetcentijét a lehető legkülönféleképp kihasználva; hogy egymás felfedezésében ne korlátozza őket időben az aprócska tény, hogy az iskola egyik nagyon is nyilvános és nagyon is nyitott tantermében vannak. A teremben; izgatottan fészkelődik meg enyhén a férfi karjaiban, ahogy túlfűtött helyzetüktől elködösült elméjén keresztül ismét feldereng ez a kulcstényező, amit illetlensége csak még inkább szexivé tesz. Ösztönösen mozdítja csípőjét annak megfelelően, hogy könnyítse a vetkőztetést, közben tekintete körbejár a helyiségen, változatos szcenáriókat vetítve lelki szemei elé a lehetséges folytatásokat illetően; remegős sóhajából épp csak egy leheletnyi türelmetlenség érződik ki. Érzi, hogy arca felforrósodik saját gondolataitól – vagy Mihail lassú és túlontúl gyengéd tortúrájától. Panaszos, kérlelő nyögés szakad fel ajkai közül, és maximálisan viszonozza a férfi szenvedélyét a csókban. Lapockájára simítva marja közelebb magához, nekitörleszkedik szelíden minden porcikájával, amit csak pozíciójuk enged. Nem elég. Minden őrjítően elhúzott pillanattal csak nőttön nő a kockázat, hogy valaki megzavarja játszmájukat, és a lebukás veszélyével arányosan Csongor önuralma egyre csak magába roskadni látszik. Vagy túl sokat tulajdonít az exhibicionizmusnak és valójában önmagában Mihail van rá ilyen hatással. Ökölbe szorul a feje fölé szegezett keze, de nem tart ellen (még), másikkal enyhén belemélyeszti ujjait a férfi hátába, majd a csókot egy pillanatra megszakítva levegőért kap; felsóhajt – azonnal visszahajol, és ezzel párhuzamosan a férfi bőrét finom, leheletnyi cirógatás éri az álla vonalától, a füle tövén át, hogy a tarkóján lévő tincseket lustán megkörnyékezve a gerince mentén lefelé vegye az irányt, mintha csak ajkai nyomán érné lehelete. Csípőjét nagyobb hangsúllyal előrébb tolva törleszkedik ismét, és a férfi köldökétől lefelé folytatódik a lágy simítás, végül a nadrágja vonalában szertefoszlik, csak az érintés emlékét hagyva maga mögött. - Gyerünk – halkan, a vágytól rekedten sürget, ajkaitól tulajdonképp el sem szakadva. Ezt akartad, nem? A tiéd, vedd el. A vállára simít szabad keze, és feltett szándéka hátrálásra késztetni a férfit, de könnyen lehet, hogy hamvába hal az ötlet, hisz Mihail erőfölénye bőségesen elegendő ahhoz, hogy helyben tartsa, ha úgy akarja. Ha enged azonban, a tanári asztal felé navigál.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
I will shatter your belief that I'm so innocent • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenés∙ ∘ ● how do you like it best? ● ∘ ∙ | Figyelem, a hozzászólás kiskorúak számára nem ajánlott, a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, jelen esetben túlnyomórészt kendőzetlen szexuális ábrázolás formájában. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, kattints a karikára. Csak saját felelősségre. | | | |
Esze ágában sincs eltávolodni, határozott terelgetésébe valószínűleg vegyülnek ügyetlen lépések épp közelségükből, egymásba gabalyodó testükből adódóan, ahogy hátrálásra készteti a másikat, de tudomást sem véve ezekről csókolja a férfit. A folytatással kapcsolatos elég konkrét elképzeléseit azonban Mihail egy rendkívül jól irányzott mozdulatsorral zúzza apró darabokra, kipipálgatva a legtöbb, jelenlegi szituációjukban lehetséges tökéletes húzást, amivel a teljes megadás felé taszíthatja a fiút. Mintha számtalanszor érintette volna már korábban, mintha lett volna ideje felfedezni minden porcikáját, kitapasztalni miképp játsszon rajta, hogy a vágyott reakciókat kapja. Reszketeg, elfúló sóhaj hagyja el ajkait, ahogy fordul a kocka – vagy inkább ahogy realizálja, hogy sosem volt nála az irányítás, legfeljebb annak halovány illúziója. A torkára simuló hosszú ujjak bár nem szorítanak, épp elég biztosak ahhoz, hogy a férfi mellkasához szegezzék a kisebb testet, s ennek már önmagában elegendőnek kéne lennie ahhoz, hogy legyőzve érezze magát, visszavonulót fújjon és engedjen. Az izgatott, nüansznyi kis fészkelődés inkább árulkodik azonban ellenkezőjéről, mintha minden aprócska idegszála arra biztatna: még! Homlokegyenest sétált a ragadozó csapdájába és szemmel láthatólag az ezzel járó következményeket meglehetősen élvezi. Élesen szökik tüdejébe a levegő és feszül bele enyhén az ölelésbe, álla leheletnyit felbillen, ahogy megérzi a férfi őrjítően felszínes simítását legszenzitívebb testrészén. Még. Egy röpke, már-már kétségbeesett pillanatra azt sem tudja, hogyan mozduljon, merre törleszkedjen, hogyan juthat kielégítőbb érintéshez, mivel tudná célirányosabb cselekvésre bírni partnerét; halkan felnyöszörög. Csípőjét először enyhén előre, a ruháktól épp megszabadítani szándékozó kéz irányába billenti, majd lassan hátra, fenekét a férfi merevedésének simítva, szükség esetén megismételve a mozdulatot. Keze eközben Mihail combjára talál rá és markolja meg, akaratosan még inkább magához húzva, sokkal inkább csupán jelzésértékkel, semmint érdemben ténylegesen változtatva bármit helyzetükön. M é g. – Érezni akarlak – suttog halkan, arcát épp egy picit oldalra billentve, hogy ajkai még közelebb legyenek Mihail füléhez, pihegésével csiklandozza a ki-beáramló levegő. Nem tervez könyörögni, még nem, akármennyire is sejti, hogy ez kulcsmotívum lenne ahhoz, hogy végre megkaphassa ő maga is, amit akar. De hát, kettőn áll a játék, és legalább egy minimális repedést szeretne látni a férfi egész biztosan nem is olyan megingathatatlan türelmén.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
KyungtaeBár kaotikus alvási szokásai általában bőségesen kielégítőnek bizonyulnak, sőt reggeli lendülete esetenként megtévesztően hajaz a morning personökre jellemző – amúgy teljességgel érthetetlen – energikus csiripelésére, ez a nap nem indul ilyen rózsásan. Kissé kótyagosan ballag a kastély irányába, és minden erejével igyekszik észben tartani, hogy le kell adnia az aláíratott papírjait az ösztöndíjjal kapcsolatban. A kapuhoz közeledvén ösztönösen lelassít; jóval hamarabb jelez beépített radarja a közelben érzékelt elemi mágikus jelenlétre tudat alatt, mint ahogy egyébként füle botját mozdítaná a perifériájából esetlegesen észlelhető, egy varázslóiskola környékén furcsának aligha titulálható bárminemű varázslatra. Kíváncsian, szinte már kérdőn kezdi keresni tekintetével a forrást. Nem minden esetben ennyire határozott ugyanis ez a rezonálás, ami az elemisták sajátja egymás közt. A kastély környékén kiemelten gyakori jelenségről van szó, megszokhatta már, hogy társai veszik körül, bármerre is lép, valamiért mégis felkelti figyelmét. Egy hydromágus? Enyhén hunyorítva fürkészi az ügyködést a távolból – kicsit sem creepy -, hogy aztán csigalassú rajttal engedjen eleme noszogatásának, s elindul az ismeretlen felé. Csupán egy zavarodott pislantást szentel a fiú előtt elhelyezett pohárnak, ugyanis közben eszébe jut: mintha Zámbori professzor úr említett volna valamit egy egész speciális helyzetben lévő újonccal kapcsolatban (nem mind azok?), akinek minden segítség jól jöhet és még külön bátorította is a tanoncokat arra, hogy felkarolják és gyakoroljanak vele. A gondolatot aztán rögtön leváltja a tanerővel tett legutóbbi beszélgetés emléke és a hozzá társuló bűntudat kellemetlen, szorító érzése. A férfi megnyugtató szavai ellenére is ostorozza magát, hiába tudja racionálisan, hogy életvitele áldozatokkal jár és amúgy sem jött el a világvége; nehezen kezeli a sikertelenséget, túlságosan maximalista hozzá. Egy lépést előre, kettőt hátra. Kesernyés gondolataiból a felismerés, annak is inkább még csak a szikrája rántja ki, ahogy közelebb ér a fiúhoz. Szélsebesen kattognak azok a bizonyos fogaskerekek, ahogy igyekszik kiigazodni emlékezetének kusza szövevényén. Honnan..? - Kyungtae? – bukik ki megilletődött kérdés formájában, amint legalább a keresett név megvan. Ami már önmagában csoda, hisz meglehetősen váratlanul éri a találkozás.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
KyungtaeNos, éppenséggel futó gondolatfoszlányként megjelent fejében, majd különösebb tudatosulás nélkül tovább is libbent, hogy még egy adag kávé feltehetőleg segítene fáradtságán, az orra előtt pillanatok alatt eszkalálódó szituáció határozottan hatásosabb ébresztőnek bizonyul. A kiáltást szinte regisztrálni sincs ideje, nemhogy összerezzenni meglepettségében, vagy felkészülni a váratlanul arcába csapódó vízmennyiségre. Épp csak egy – kívülről nagyon drámainak ható – másodpercig áll tétlenül ázva a rögtönzött szökőkút vizében, aztán Kyungtae kérdései és szabadkozása újraindítja pillanatnyi sokkhatás alatt álló rendszerét. Reflexből a szemeit kezdi törölgetni fél kézzel, a másikat finoman kis nyugtatónak szánt gesztusra emeli. – Semmi gond, nem történt semmi katasztrófa. Nyugi – hangja nyugodtan cseng, nem úgy tűnik, mintha különösebben felzaklatták volna a történtek. Ahogy ráeszmél, hogy csöpp kezének takarása mit sem segít a látási viszonyokon, szabadjára engedi elemét és láthatatlan ernyőt formál maguk fölé a levegőmolekulák sűrítésével, elég nagy átmérőjűt ahhoz, hogy mindketten védettek legyenek a további cseppektől. Elfésüli ujjaival vizes tincseit, és villant egy kedves mosolyt a levitás felé, aki megérezheti közben, hogy a kinti hűvösebb időjárás ellenére kellemes szobahőmérsékletűre vált közvetlen környezetük, nagyjából az ernyő kiterjedésében. – Bizonyára megijesztettelek gyakorlás közben, ne haragudj. – Anyanyelvükön, a kellő tiszteletet megadva az idősebb felé, és továbbra is végtelenül higgadtan beszél, miközben tesz egy kósza lépést közelebb. Részben azt remélve, hogy egy másik elemi mágus jelenléte tudat alatt is megnyugtató lehet Kyungtae számára, de energiatakarékossági megfontolásból is, hogy hatékonyabban tudja erejét eloszlatni és lassan a ruháikból is párologtassa a vizet meleg levegő segítségével. – Egyébként én is kérdezhetném, hogy te hogyhogy itt, de azt hiszem, ez egész sok mindent megmagyaráz – mutat rá a talajból még mindig serényen zubogó vízsugárra kedélyesen kuncogva. – Van kedved megpróbálni segíteni nekem? Elpárologtatni a vizet a ruháinkból? Nincs semmi baj, ha úgy érzed, nem tudsz koncentrálni, ne aggódj. Nagy levegő. – Minden nehézségük és belső vívódásuk ellenére szélesedik a mosolya az elemét említve, miközben ösztönösen maga is teljesíti a tanácsot.
|
|
|
|