Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Mindig is erre vágytam, hogy valaki egyszer azt állítsa, hogy én jelentek neki valamit, azonban elég rosszul állt a szénám, hisz hiába voltak az életemben számomra fontos alakok, ők már nem gondolták ugyanígy. Most mégis, mikor Benett szeretettel teljes tekintete rám szegeződik, egyszeriben lefagyok. Megkaptam, amire vágytam, mégsem érzem azt, amit ilyenkor kellene. Igazából a félelmen kívül semmit se. Csak bámulok rá hosszú percekig, kezemet a szívemhez kapva, mert valami nincs ott rendben. Úgy kalapál, mintha bármelyik pillanatban vulkánként törhetne ki onnan. Aztán megszólalok. Válaszom szerelemmel teljesnek hangzik, még sincs mögötte semmi. Hazudok, mint mindig, hisz ehhez értek igazán. Mégis, szorítani kezd belsőm, mert valahol tudom, hogy nem helyes, amit teszek, azonban annyira félek attól, hogy mi történne, ha köztünk ez valóban működne, hogy lehetőséget se adok neki, hogy kiteljesedjen. Ő viszont vakon hisz bennem, s szavaimtól látom, felenged aggodalommal teli arca. Én odaemelem kezem, majd szép gyengéden megcirógatom arcát, mire ő a karjaimba veti magát. A csókunk végül elhal, én pedig az állkapcsától szépen lassan haladok le, hogy ott is beborítsam testét. A fiú olyannyira élvezi, hogy még a válláról is lehúzza a pólóját, én pedig, mintha csak engedélyt kaptam volna, már vetem is magam rá az édes kis görbületre. Talán ez az a pont, ahol még ruhájával takarni tudja majd magát, hisz nyakán már több kis folt is található, hála játékomnak. Elégedetten nézem a művem, hisz büszke vagyok rá, hogy megkaphatom a fiút. Mert ő az enyém. Csakis az enyém. - Benned soha. Te mindenhol csodálatos vagy – suttogom a szerelmes szavakat, megfogva kezét, amit először biztatóan megszorítok, majd arra a bizonyos pontomra teszek, hogy lássa; nálam is ugyanaz a helyzet, mint nála, nem kell ezen szégyellni semmit. Azt már nem kötöm az orrára, hogy nálam mostanság csak ő az egyetlen, aki ennyire erősen ki tudja belőlem hozni ezt az állapotot. Az már túl sok lenne neki, és nekem is. Mert még magam sem vagyok vele tisztában, hogy miért is történik ez velem. - Tudod, te vagy az, aki mostanság kiváltja ezt belőlem – mosolyodom el, ahogy meggondolom magam és mégis elmondom neki féltett gondolataimat. Persze nem csak úgy a hecc kedvéért teszem, sokkal sötétebb indokaim vannak. Hisz ha ezt megosztom vele, akkor azt fogja gondolni, hogy ő igenis különleges, és nem olyan, mint minden kalandom. Persze ez nem igaz, nála is csak a skalpra megyek, de ezt jó, ha nem tudja. Nem tudom, kibírná e. - Szeretnéd? – Simítok végig az övén is, miközben a szavakat a fülébe suttogom, ahogy közelebb hajolok hozzá. Persze a tervem nem az, hogy majd én teszem meg vele, jobban szeretném, ha ő tenné, de azért be kell etetni és elhitetni vele, hogy néha neki is akar valaki jót.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Olyan szép lehetne minden. Két szerelmes, akik első közös élményüket élik át. Lehetnénk akár egy pár is. Ha nem én lennék az egyik fél. Már attól a szótól is rosszul leszek, hogy szerelem. Számomra nem létezik olyan, hogy tiszta, valódi érzelmek. Nem, én manipulálok, hazudok és csalok, valamint ott szúrok bele az emberbe, ahol a legjobban fáj. Esetünkben Benettnek a szívére hatok, s bár a kis angyalka ott lebeg a vállam felett, mondván, hogy legyek jobb ember és ne használjam őt ki, én mégis fordulok inkább az ördögöt jelképező figura felé. Arcom meg sem rezzen, úgy hazudok pofátlanul a képébe. Tudom, hogy az ilyen szüzekkel hogyan kell bánni. Ezek mind érzelmes, aranyos pasikra vágynak. Én pedig megadom ezt neki, még ha ez csak álca is. Igazából nem tudom én sem, miért néztem ki őt magamnak. Talán azért, mert ő az egyik leghelyesebb levitás a kastélyban, de az is megeshet, hogy a makacssága az, ami hozzá láncolt. Hisz akármennyire is jó, hogy vannak olyanok, akik simán az ágyamba fekszenek, néha mégis jó egy kis kihívással is találkozni. Tőlük nem olyan unalmas az élet. Prücsök nélkül nem unalmas. - Csakis te. Szerinted hazudnék én neked? – Kérdezem a nagyon is ironikus kérdést, s alig bírom ki, hogy ne röhögjek bele az arcába. Jóllehet ő vakon megbízik bennem, mégsem kellene. Még fogalma sincs, mit tervezek, mert ha lenne, tuti nem bújna ilyen ragaszkodóan hozzám. Tartok is tőle, hogy esetleg többet akar, mint azt én elterveztem, de egyelőre nem foglalkozok ezzel a gondolattal. Majd, ha bekövetkezik, akkor lekoptatom. Nem nagy cucc, ezt csinálom Oliverrel nap, mint nap. A nagy csókcsatát ágaskodó tagja szakítja meg, mire rögtön megcsillan a szemem. Ez már annak a jele, hogy ő is akar engem, aminek nagyon is örülök. Nem szeretnék én megerőszakolni senkit sem, ha pedig már mindkét fél akarja, akkor már nem nevezhető erőszaknak a logika. Taktika, drágáim, taktika. A baj csak az, hogy teste hiába reagál így rám, ha az esze mást mond neki. Valahogy elő kellene hoznom belőle a vadállatot, és akkor már nem lenne a semmi gebasz. A gond csak az, hogy még én sem vagyok benne biztos, hogy ilyen oldala létezik egyáltalán. Noha sokkal nyitottabb, mint volt, mégsem üti meg az eddigi partnerim szintjét, ha vágyak kifejezéséről van szó. Ezt orvosolva nyúlok hozzá sajátjához, majd mikor megkérdezi, hogy mit is értek a varázslatos szeretnél alatt, csak elmosolyodom, majd pillanatok alatt fagyasztom le a mimikám, hogy tettetett csalódottság kerüljön rá. - Áh, mit is gondoltam? Szerintem még recskázni sem recskáztál soha – biggyesztem le csalódottan ajkamat, majd ellépek tőle, mint aki már nem is akarja látni a másikat, olyannyira nagy bántódás érte. – Öltözz, mára végeztünk – adom ki az utasítást, miközben saját ruhám is megigazítom, hogy igazoljam elhangzott mondataimat. Persze valójában az eszem ágában sincs abbahagyni most, azonban tudom, ha így reagálok, akkor a teljesítési vágy nagyobb lesz benne, mint a helyzet iránt érzett félelme. Azt hiszem, már kezdem érteni, miért tartanak egy manipulatív köcsögnek mások…
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Arcom akár a Cheshire macskáé, hatalmas tenyérbe mászó vigyorba torzul, ahogy Benettet hallgatom, amint nagyon is jól kivitelezett manipulatív kérdésemre válaszol. Vonásai az aggodalomról árulkodnak, míg a sajátom komolyba fordul át. Mosolyom csak a gondolataim része, valójában nagyon is sértődött arcot vágok, hogy ezzel is tovább fokozza benne a bűntudatot. Engedem, hogy magához szorítson, mire én jutalmam jeléül megsimogatom feje hátulját. Kicsit sem erőszakosan játszok a puha tincsekkel, még akkor is, mikor szája ismét az enyémhez nyomódik. Belemosolygok a csókba, majd hagyom, hogy most ő élhesse ki magát egy kicsit. Nagyon is bátortalan még próbálkozása, ám én így is büszkeséggel telek el, s szabad kezemmel cirógatni kezdem, ahol csak érem. Azt szeretném, hogy felébredjen benne a vágy irántam, hogy elfeledje a gátlásait, ha csak erre az éjszakára is. Lehet, hogy szemét módon kihasználom őt, ám mégis úgy vélem, tanul majd ebből valamit. Erősebb személyiség lesz belőle és belátja majd, hogy néhány szép szóért és érintésért nem szabad odaadnod magad rögtön egy majdnem vadidegennek. Végtére is azt akarta, hogy segítsek neki megerősödni, hát most megkapja. Még ha nem is úgy, ahogy ő azt várta. Az a bizonyos vágy fel is ébred, legalább is, most már testi reakciója is lesz. Ő takargatni próbálja, de addig halmozom el kedves szavakkal, míg ismét lábait ellazítja és a felsőjét sem akarja már leplezésképpen odahúzni. Aztán jön a fekete leves. Csalódott tettetek és megkérdőjelezem szexuális életét, vagy legalább annak kezdeményét, mikor a maszturbálását kezdem el firtatni. Hülyeség amit mondok tudom, hisz még a legprimitívebb ember is magához nyúl néha-néha, hát akkor a fiú miért ne tehetné meg. Mégis úgy gondolom, hogyha ezt meglépem, akkor majd sikerül benne provokációt keltenem, minek hatására esetleg egy kicsit bátrabb lesz. - Gratulálok, sikeresen lelohasztottad - komoly tekintetem elkapom a fiúról, miközben pulóverem igazítom meg, majd lépek el az asztal melletti székhez és kapom fel idő közben lekerült kabátom. Lassan indulok el az ajtó felé, szinte már kínzóak lehetnek lépteim a számára, mégsem nézek vissza rá. Nem, hisz ez mind része a tervnek. Már épp megfogom a kilincset, mikor bevallja, hogy ő igenis szokott ilyen mocskos dolgokat művelni a testével. Most nem lát, így kajánul elvigyorodom, de az istenért se fordulok vissza hozzá. - És mit tennél meg annak érdekében, hogy maradjak? – Teszem fel az égető kérdést, ám utána meg sem szólalok. Hagyom, hogy beálljon egy közöttünk némi csend, hisz sokszor az sokkal jobban fáj az embernek, mintha lyukat beszélne a másik hasába.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Farkas koma Mélyet szippantok a káros szenvedélyből, tüdőm megtelik a szer adta füsttel, véremben csak úgy száguldozik a nikotin. Remegve engedem ki a bennrekedt levegőt, ujjaimmal megpöckölöm a cigit, hogy az elégett dohány lepotyogjon a viszonylag tiszta kövekre. Szabad kezemmel a meggyűrődött egyenruhám kezdem igazgatni, hisz igaz csak csókolóztunk Oliverrel, mégis azét eléggé meggyepálta a külsőm ahhoz, hogy ne legyek szalonképes. Hajam minden bizonnyal a szélrózsa minden irányába áll, ingem gyűrött és ki-kikandikál a betűrt nadrágomból. Arról ne is beszéljünk, hogy bűzlöm a bagótól, hisz már nem ez az első ma, ráadásul az imént lekoptatott srác is él vele, szóval esélyem sem volt elkerülni. A végén még tényleg rászokom. Tök ráérősen sétálgatok, de arcomról leolvasható, hogy jelenleg minden embert a halál faszára kívánok. Összeszűkült szemekkel nézek ki a nagyvilágba, amikor pedig valaki mellém ér, reflexből vakkantok rá. Nem vagyok most jó kedvemben, és ezt arcomról is leolvashatja. Nem, mivel léteznek akkora barmok, mint amilyen Mr. Taylor is, akik egyszerűen nem tudják belátni, hogy én nem akarok komoly kapcsolatot. Csak szexre vágyom és ennyi. De neeem, mert itt nyomni kell a szeretleket, meg tervezgetni a közös jövőt. Komolyan, mindjárt elokádom magam. - Most nem vagyok hangulatban, de este héttől megtalálsz a társalgóban, Honey – hadarom el a számban a cigivel. – Persze csak ha van nálad zsé – teszem hozzá mellékesen ezt a nagyon jelentéktelennek tűnő, ám mégis számomra fontos információt. Persze kicsit sem szenvedek pénzhiányban, mióta anyámmal jó kapcsolatot ápolok, hisz az asszony próbál a gyerekkori sérelmekért kárpótolni minden lehetséges úton. És mivel csak pénze van, szíve nincs, így azzal halmoz el. Komolyan, lassan már úszkálhatok is a húszezresekben. Tiszta jó. Először szemeim elkerekednek, mikor ujjaim közül hírtelen eltűnik a bláz. Csak pislogok okosan ki a fejemből, aztán mimikám vált és morgok valami kicsit se szépet asz orrom alatt. Aztán persze már nyúlok is a zsebembe, hogy mit se törődve a fiú parancsával, előrántsak meg egyet, majd ismét rágyújtsak. Szívok egy jó nagyot, majd csak úgy szemétségből is a fiú arcába fújom a füstöt. Fulladj meg, te rohadék! - Túl merev vagy, Szívecském. Segítsek egy kicsit feloldódni? – Fújom tovább a bagót, kicsit sem törődve azzal, hogy az imént gyakorlatilag megfenyegetett. Nekem is nem egyszer már megfordult a fejemben, hogy a viselkedésemmel a jelvényem, meg egyáltalán az iskolai tartózkodásom is veszélyeztetem, azonban túlságosan is jól érzem magam ahhoz, hogy ezen komolyabban is elgondolkodjak. Az élet rövid, nekem pedig eddig túlságosan sok szarságban volt részem ahhoz, hogy megérdemeljek egy kis szórakozást. Még ha az néha – na jó, legtöbbször – túl messzire is megy.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Tapasztalatlan, mégis e téren lévő ügyetlensége nem érint rosszul. Mindannyian voltunk szüzek, ezt pedig amilyen fura is számomra elfogadni, muszáj lesz, ha valamit szeretnék a fiútól. Magától ő viszont nem fog lépni, kénytelen leszek én. Nem, ahhoz túlságosan is feszült még, hiába próbáltam csókjaimmal ellazítani valahogy. Most ha nem tartanám észben a helyzete újszerűségét, akkor tuti már letepertem volna és szemtelenül megerőszakoltam volna, de szerencsére most észnél vagyok ahhoz, hogy ne tegyek ilyet. Áldom az eszem, hogy semmilyen tudatmódosítóhoz nem nyúltam, valamint a srácnak is hálás vagyok, amiért nem hozott fel olyan témát, ami miatt a vörös köd beszivároghatott volna az agyamba. Legalább is még nem tette meg. - Ugyan mit? Azt hogy még a sajátodat sem tudod kezelni rendesen? – Áucs Theon, azért ez lehet túl nyers volt, nem gondolod? Nem, mivel muszáj drasztikus módszerekhez folyamodnom, különben sosem érem el vele azt, amit akarok. Így még lecummantani sem tudom, nemhogy megreszelni. Gondolatban sokszor el kell magyaráznom magamnak, hogy mit miért teszek, mivel nem csak nála, hanem nálam is áll már a bál, és eléggé kezd kellemetlen lenni nadrágom börtöne, az meg főként bosszant, hogy ennyire érthetetlen. Próbálok jófiú és megértő lenni, de ez nehéz így. Megindulok, kabátom végül hanyagul hátamra kerül, kezeimet még bele sem dugom a kézjáratokba, helyette pálcámért kezdek kutatni. Persze ha most agyát nem borítaná el a félelem bénító köde, akkor tuti észrevenné, hogy még véletlenül sem akarom kinyitni az ajtót, ebből eredeztethetően pedig nem szándékozom elhagyni a helyiséget. Viszont túlságosan is jól hatok rá ahhoz, hogy jelenleg semmi máson ne járjon az agya, csak rajtam, vagyis inkább most a hiányomon. Nem mondom, nekem is rossz, hogy teste nem melengeti az enyém, így mikor felteszi azt a bizonyos kérdést, elmosolyodom pimaszul, ám még mindig nem fordulok meg, had húzzam csak tovább. - Mit szólnál hozzá – a kilincs megáll a kezemben, majd végül elengedem, és szép lassan fordítom testem az övé felé. Eztán bezárom a köztünk lévő távolságot, hogy füléhez hajolhassak. – Ha megmutatnád, hogy milyen ügyesen tudod használni az édes kis kezeidet – suttogom, leheletem megcsiklandozza a nyakán lévő apró kis hajszálakat. – Persze nem muszáj, – emelkedem fel végre, hogy újra szemeibe nézhessek – úgyis járőröznöm kéne ma. Akár mehetek is – azzal teszek néhány lépést az ajtó felé ismét.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Élvezem, ahogy szenved, talán túlságosan is. Nyoma sincs most a kísértetházas, kedves és törődő Theonnak, vagy annak a fiúnak, aki nemrég még óvóan ért hozzá porcelán törékeny bőréhez. Kaján vigyor kerül az arcomra, szemöldököm lesüllyed, ahogy helyeselően hümmögök minden szavára. Türelmetlenül dobolni kezdek a kilincs fém anyagán. A várakozás sosem volt az én asztalom, főleg nem, ha olyan témákról van szó, mint amilyen az erotika is. Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz; én heves és vad, míg ő nyugodt és szelíd. Jogosan mondják az emberek, hogy nem illünk egymáshoz, hisz a testi vágyódáson kívül részemről nem köt semmi hozzá. Csak meg akarom kapni végre. És meg is fogom. Kezem végül a kabátom zsebébe kerül, ahol a várt pálca helyett csak egy darab cukrot veszek elő, majd kapok be, hátha az visszahozza a számban oly’ kevésnek tűnő nyálmennyiséget. Nagyon akarom már a fiút. Tuti jó illúziómágus lenne belőlem, hisz már a fejemben rég elterveztem azt, amit Beni tenni fog. Így kicsit sem lep meg válasza, holott egy külsős tuti most hanyatt dobná magát, hogy az édes kis levitás mire képes. El kell ismernem, azért én is hümmögök egy jót, mikor zavarát leküzdve elsétál a székig, majd lehúzza sliccét és kiveszi tagját. Szemöldököm felvonom, úgy nézem, mikor elkezdi fel-le mozgatni kezét. Látszik rajta, hogy csinált már ilyet, ám vagy nagyon kellemetlen neki, vagy csak nem próbált még ki újításokat e téren. Azonban nem adom meg neki azt az örömet, hogy megjutalmazzam. Még nem. Karjaimat összefonom magam előtt, tartásom meglazítom. Keménynek akarom magam mutatni, és egy darabig tartom is magam ehhez a képhez. Mimikám kifejezéstelen, s még a Benett szájából feltörő apró sóhajok sem enyhítik meg szívem. Persze valójában rávetném magam, hisz eszméletlenül aranyos, no meg izgató, amit csinál. Aztán közelebb sétálok hozzá. A kabátom odakerül az asztalra, amikor elkapom kezét, mielőtt még elsülhetne, majd jelzem neki, hogy álljon fel. Ezúttal én ülök le a székre, s vonom térdemre vékony kis testét. - Nagyon ügyes vagy – hajolok oda egy csókért, amolyan jutalmazás kép, majd kis kezecskéjét odateszem még börtönében raboskodó férfiasságomhoz. Tudom, hogy értetlenkedni fog, de amint megérzi, hogy nálam még mindig fennkölt a hangulat, remélem, leesik neki a tantusz. – Mi lenne, ha ezt megmutatnád itt is – markoltatom meg vele saját tagom.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Kifejezéstelen arccal bámulom őt, kezeimet ölbe teszem, testtartásom ellazítom. A számban a cukor egyre csak olvadni kezd, a mentolos íz már betölt mindent, mégis hűssége ellenére sem érzem, hogy testhőmérsékletem csökkenne. Épp ellenkezőleg, minden kis mozdulatára rezzen a testem, mintha csak azt akarná, hogy bőre újra az enyémhez érjen, hogy szám az övét csókolhassa. Mégis kivárok, s bár nagyon nehéz, próbálok közömbös maradni. Még sürgetőn dobolok is lábammal, s jóllehet ezzel azt fejezem ki számára, hogy már nagyon unom a banánt, valójában csak saját zakatoló szívemet akarom vele lecsitítani. Aztán mégis feladom, s megindulok felé, hogy kabátom a nemrég még birtokunkban álló asztalra dobjam. A mozdulat olyan erőteljesre sikeredik, hogy a ruhanemű átszánkázik a bútoron, majd éppen hogy csak, de fennmarad rajta. Persze ez már engem cseppet sem érdekel, agyamat már rég a fiú vezérli, no meg csodálatos műsora, amit az előbb nyújtott nekem. Elkapom szorgos kis alkarját, majd felkeltetem a székről. A nadrágja lecsúszik, de benne még van annyi lélekerő, hogy foglalkozzon ilyen jelentéktelen apróságokkal. Bennem már nincs. A gatyám szorít, az agyam ködös. Amikor pedig végre ráültetem térdemre, szinte már felüdülés, mikor szája ismét megtalálja az enyémet. Vadul csókolom, meg sem várva, hogy magától átengedjen szájába. Nem, magam török utat, majd hívom nyelvét szenvedélyes csókcsatába. Mintha az előbbi kis incidens meg sem történt volna. Kezét a saját tagomra teszem, majd kiadom neki a parancsot. Arra számítanék, hogy majd visszakozni kezd, ehhez képest nagyon is bátran nyúl bele gatyámba. Egy percre felszisszenek a hirtelen jött hűvösségtől, ami kezéből árad, de amint megtalálja rajta a fogást, már vissza is kerül kéjenc mosolyom. - Még semmit sem láttam. Úgy nézek ki, mint aki mindjárt elmegy? Gyerünk, csináld csak tovább! – Adom ki az utasítást szemét módon, kicsit sem törődve azzal, hogy talán ezért dicséretet várt tőlem. Megadhatnám neki az örömöt, mégis inkább választom a nehéz utat. Mindkettőnk számára. Nekem az egyre elködösödő agyam jelent hátrányt, számára pedig minden bizonnyal saját belső félelmével és irántam érzett érzelmeivel kell megküzdenie. Mert igen, tudom, hogy nem vagyok közömbös számára. Ha az lennék, nem adná csak úgy ide magát nekem. Sokkal szerényebb fiú ő ahhoz, olyan fajta, aki csak a szerelmének adja meg ezeket az örömöket. Vicces ugye? Hogy én lennék a szerelme. Ejj, mekkorát fogsz majd koppanni, Szívecském! Élvezem, ahogy a kis kezecskék le-fel járkálnak férfiasságomon. Persze az istenért se mutatnám ezt ki, azon kívül, hogy hófehér bőröm kipirosodik az ingeráradattól, mást nagyon nem vehet rajtam észre. Adom a macsó kihaénnemet, arcomon a magabiztos mosoly, ám légzésem azért kezd már gyorsulni. Mégsem tudok végigülni egy ilyen aktust minden reakció nélkül. A testem egy áruló, de nem bánom. Ha figyel rám, láthatja, hogy nagyon is élvezem, ám mégis vannak fenntartásaim. Mégsem olyan, ahogy én szoktam csinálni. Ez pedig zavar. - Nem, nem jó – vágok közbe, ám az istenért se vetetném le tagomról a kezét. Nem, annak nagyon is helye van ott, ahol van. – Használd a szádat – fújok egyet tettetett frusztrációmban, miközben saját mancsom rákulcsolódik az ő péniszére. Játszom a tanító bácsit, holott nem kéne, mert a fiú igenis ügyesen csinálta, de ismertek, ha nem én vagyok a helyzet magaslatán, akkor az nem tetszik. - Az édes kis szádat, amivel olyan jól tudsz csókolni - bókolok egy utolsót, hogy megadjam neki a kezdő ego boostot, majd ismét hátradőlök és figyelem, mikor is kezdi el a tényleges melót.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Csontos kis feneke nyomni kezdi abban a pillanatban combomat, mikor az találkozik saját vézna lábaimmal. Az apró, szúró fájdalmat csak egy pár pillanatig érzem, utána már egészen másra koncentrálok. Édes ajkai az enyémhez nyomódnak, nyálammal együtt a mentolos cukorkánk ízét is odaadom neki. Percekig csak a vad cuppogás hallható, mígnem az erotika hangjait saját morranásom töri meg, mikor először hátamba, majd hajamba kezd el kapaszkodni kínjában. Nekem pedig majd’ elborul az agyam, olyannyira sikerül beletrafálni a dolgokba. A fejbőrömet érő apró kis húzogatások és a fiú illata egyszerűen kezd már a mániámmá válni. Legszívesebben felfektetném az asztalra és jó keményen megraknám, de neeem, én játszom a kibaszott úriembert és vigyázom a sejhaját. Mégis a sajátomat nyalogató nyelve egyszerűen túl soknak bizonyul. Ha nem hűtöm le a fejem, nagyon nagy gondok lesznek itt. Oké, Theon, te egy higgadt és felettébb menő ember vagy. Viselkedj is így! Felnevetek, mikor megjegyzést tesz intimszőrzetem színére, bár nem sok időm marad a mókázásra, mert hideg kezének érintése rögtön kellemetlenségre utaló hangok hagyják el szám. Arcom fancsali grimaszba torzul, még szemem is becsukom egy percre, ám mikor ismét kinyitom, szembetalálom magam aggódó tekintetével. Megsimogatom arcát nyugtatásképp, de aztán már keményítek is be, nehogy túlságosan elpuhuljon. Azt nem szeretném, mert akkor odalenne a kezdeti vadsága, ami igaz csak apró jelekben bújik meg, mégis én nagyon élvezem. Eszméletlenül vadító, tényleg vissza kell magam fognom. Befúj, kiszív, Theon! Aztán mégis megtörök. Értetlen arcára még egy utolsó csókot nyomok, majd úgy emelem fel kis testét, mintha csak egy szöszt szednék le ruhámról, hogy aztán a mögöttünk elterülő asztalra ültessem. Időközben bokájára csúszott nadrágjából gyorsan kibújtatom, ahogy alsógatyáját is lerángatom róla, hogy jobban hozzáférhessek az időközben elfeledett férfiasságához. Mit ne mondjak, láttam már sokkal nagyobbat is, de valahogy az övé mégis… nem tudom, fura érzéseket kelt bennem. Örülök nagyon, hogy így láthatom őt. Hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt a részét láthatja. Kezecskéit a fejemre teszem, hogy ott játszadozasson hajammal, míg én még egy utolsó pillantást vetek tekintetére. Jó, a kezdetben látott vágy még mindig ott ég, nekem pedig nem is kell más. Először kezembe veszem őt, majd apró puszit lehelek a makkjára. - Na, milyen érzés? – Kérdezem meg a nyilvánvalót, miközben egy pillanatra sem veszem le tekintetem tagjáról. Túlságosan is gyönyörűnek tartom ahhoz. Nem tudom, miért féltette tőlem. Aztán végignyalok rajta. A tetejétől, egészen golyóiig, amiket meg is szívogatok, hogy aztán újra a kezdőponthoz érhessek, majd elkezdjem ritmikusan nos… szó szerint szopogatni őt.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Egyszerűen eszméletlen, mire nem képes ez a jelentéktelen kisfiú a testemmel. Ahol csak hozzámér, lángolni kezdek, verejtékmirigyeim majd’ megbolondulnak a túlzott izzadságtermeléstől, valamint a bőrömet borító apró szőrök is nyomban égnek állnak, amint kezét a hajamba vezetem, hogy míg én őt kényeztetem odalenn, addig ő frizurámmal játszhasson. Még mielőtt belevágnék a buliba, jó kéjenchez méltóan veszek egy mély lélegzetet, hogy beszívhassam a fiú illatát. Eddig is majdnem megőrültem hajának és testének édes aromáitól, most pedig hogy intim szférájának is érezhetem odorát, egyszeriben számomra is nehézkes kezd lenni a kobra féken tartása. Nagyon szorít már nadrágom, s igaz a fiú már kigombolta, a gatya még sajnálatos módon rajta feszít, elő váladékommal terítve be a puha anyagot. Mondanám, hogy kínos lesz egy ilyen alsót a manók elé dobni, hogy mossák ki, de tőlem szerintem már megszokták, hisz nap, mint nap érkezek vissza a kastélyba sokszor még ondóval tarkított alsóneművel is. Szóval számomra egyáltalán nem nagy cucc, amit csinálunk. Csak egy átlagos hétvége. Az már más tészta, hogy a fiúnak valószínűleg ebben az ócska kis viskóban fog megtörténni nem csak az első orális élménye, hanem… nos, véleményem és reményeim szerint az első szexuális aktusa is. Mert igen, én nem tervezem megállni egyszerű nyelvjátéknál. Bár látom rajta, és hajamat szorító ujjacskáiból érzem is, hogy számára már ez is igazán jó, mégis én tovább akarok menni. Meg akarom kapni az eddigi türelmemért járó jól megérdemelt jutalmam. Aztán, ha pedig jó lesz vele, akkor talán megtartom amolyan ágyasfélének. Mert, hogy ebből kapcsolat nem lesz, az is biztos. Nem szeretem őket, meg nem is értek hozzájuk. Jobban mondva feleslegesnek tartom őket. Hallójárataimat az édes nyögdécselése, és a saját szürcsögő, cuppogó hangjaim töltik be. Minden egyes fel-le játékomnál markol egyet tincseim közé, én pedig elvesztem az agyam. Túl sok az inger, a hormonok pedig csak úgy tombolnak bennem. Végtére is egy kamasz srác vagyok, megvannak a saját igényeim. Belemosolyogok játékomba, mikor bevallja, hogy tetszik neki, amit csinálok. Válasza melegséggel tölt el, ami egészen a szívemtől sugároz ki egész lényemre, majd állapodik meg az alhasamban. Mindannyian tudjuk, mit jelent ez, csak én nem. Számomra ez egyszerű vágy, testi reakció, s még véletlenül sem fordul meg a fejemben, hogy esetleg én, ha csak egy kicsit is, de kezdek beleszeretni a fiúba. Érzem, hogy már közel a vég számára, azonban mielőtt még elélvezhetne, kiveszem őt szájából, majd rászorítok makkjára. Szemét lennék? Csak egy kicsit. Egy darabig tartom így őt, ám végül megenyhülök kérlelő tekintetére, s még egy utolsó mentre visszaveszem őt. Élvezem, amit csinálok, olyannyira, hogy még torkom is ellazítom, hogy teljes egészében be tudjam őt venni a számba. Közben persze megy nagyban a tanakodás, hogy mikor is hagyjam abba, s legyek önző, hogy jómagam is végre érezzen valami élvezetet, ám még kivárok. Szép lassan, majd egyre gyorsabban és ismét kicsit lassabban kényeztetem őt, miközben kezeimmel a combja belső részét markolászom. Valahogy nekem is le kell vezetnem a frusztrációt.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Hangosan szürcsölök, fejem intenzív mozgásától meg-megremeg az asztal, ahogy a fiú is édes kalimpálásba kezd. Előre-hátra hintázunk a koszos felületen, nyálam lecsorog férfiasságáról, hogy aztán kis tócsába gyűljön össze alatta. Nem vagyunk valami higiénikusak, hogy egy ilyen helyen csináljuk, de mintha ez bármikor is érdekelt volna engem. Legalább színt viszünk a csónakház sokat látott falai közé. Vajon hányan fektették meg ugyanígy a párjukat itt? Nem mintha mi egy párt képeznénk. Pff… Miket gondolsz te, Butus. A halál faszára se kívánnék egy kapcsolatot. Ha pedig ő ezt másként gondolja, nos, akkor ebből még nagyon rossz dolog is kisülhet. Persze tudom, hogy ő többet érez irántam, mint egyszerű barátság, mégis reménykedem abban, hogy inkább elfolytja az érzelmeit és nem ad nekik hangot. Mert ha ez ellenkezőjét teszi, akkor nem tudom, mit fogok majd reagálni. Persze egyelőre nem kell ezzel foglalkoznom, most minden figyelmemet péniszének szentelem, ami apró kis rángásokba kezd számban. Én kiakasztom állkapcsom és ellazítom torkom, s bár nem egy nagy méretről beszélünk, mégis azt szeretném, hogy megtapasztalja azt is, mikor egészében bennem lehet. Ahogy hallom, élvezi is, ám még mielőtt túl hamar vége lenne a mókának, hangos cuppanással kiveszem őt, majd rászorítok hegyére. Ő erre természetesen nem reagál jól, meg is értem, én sem vagyok egy türelemember, ha ilyen helyzetekről van szó. Szó szerint vehető már kínzásnak, amit csinálok vele, mégis nagyon élvezem. Ujjamat makkjához vezetem, majd cirógatni kezdem, ezzel felkeverve az ő váladéka és az én nyálam adta egyveleget. Szinte már megbabonázva nézem, ahogy a lámpa gyér fényében megcsillan a folyadék. Aztán gyengéd kezem kezdik el cirógatni arcom, mire elmosolyodom, majd játékosan belelapulok az érintésbe, s szabad kezemmel elkapom, hogy puszit lehelhessek ujjaira. Majd visszaveszem őt, s megadom neki azt, amire eddig vágyott; hagyom elmenni. Még pumpálom tagját egy darabig, majd érezni kezdem, hogy az a bizonyos sós íz megtölti szám. A reflexeknek hála először öklendezném vissza, de aztán erőt veszek magamon, s miközben hagyom, hogy farka visszaessen az asztallapra, s toccsanjon ott egyet én addig teli szájjal pillantok fel rá. A világért sem akarom kiköpni, de azt se tudom, hogy lenyeljem e. Elég sok kijött, még szám szélére is jutott belőle, amit amint ahogy veszek magamon egy nagy erőt, lenyalok, s a többivel együtt küldöm le gyomromba. Persze ruhámra azért csöppen le néhány csepp, de azzal nem foglalkozom. Majd a házi manók elintézik. Úgyis jártasak már ebben, ha rólam van szó. - Azt hiszed? – Mosolygok rá cinkosan. – Ahhoz képest elég rendesen megküldted – nevetek már fel rendesen, majd szétterpesztet lábai közt előrehajolok hozzá, hogy adjak neki egy jutalomcsókot. Akárhogy is nézzük, igaz viszonylag hamar ment el, én mégis büszke vagyok rá. Az első ilyen élménye. Az első velem. - Viszont én még nem mentem el. Most neked kell nekem törlesztened – utalok ezzel saját péniszemre, amit a nyomatékosság kedvéért most ki is veszek börtönéből. Nem, nem arra gondolok, hogy most neki kéne engem leszopnia, de ez gondolom neki is leesik, ahogy eldöntöm az asztalon, hogy édes kis járatához illesszem magam. Be vagyok indulva nagyon, most még az sem jut eszembe, hogy elő kellene készíteni, vagy egyáltalán figyelmeztetni. Nem, most már annyira nincs agyam, s túlságosan is az élvezeteket akarom hajszolni, hogy nem megy. Bekattantam, teljesen.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Cuppanó hanggal válok el tőle, tagja a kilövellés után ernyedtebben esik előre. Én reflexeimmel küszködök, a hirtelen jött ingertől először visszahánynék mindent. A sós utóíz keveredik saját nyálammal, a cucc felragad a szájpadlásomra ugyanúgy, mint ahogy arcom és ruhám is beteríti. Nyelek egy párat, hogy ne egészében engedjem le gyomromba, nehogy a végén még megfulladjak a hatalmas adagtól. Mit ne mondjak, igazam volt, mikor azt állítottam, hogy igazán megküldte. Mindenem ragad, belsőm és külsőm egyaránt, mégsem zavartatom magam. Legalább benne volt kurázsi és még ha nem is így akarta, de elment. Ha hiszitek, ha nem voltak már olyan partnereim, akik erre nem voltak képesek. Most persze főként csajokról beszélünk, hisz azok tudják a legjobban megjátszani az orgazmust. Aztán kortyolok egy nagyot a cuccból, s egészében leküldöm a végét. A fiúnak persze nem tetszik, sőt még elszörnyedett arca mögött némi undort is vélek felfedezni, mikor előrehajolok hozzá, hogy egy csókkal pecsételjem meg eddigi kalandunk. Ő elhajol tőlem, s szájunk találkozásából végül csak egy puszi lesz az arcára. - Mi az? Nem tetszik saját magad? Pedig hidd el, finom ám. Cseresznyés – viccelődök vele, szavaim az arcát csiklandozzák. Valójában persze nyoma sincs az említett íznek, de gondoltam valahogy oldom a kínos hangulatot, amit az ő zavartsága hozott létre. Persze nem értem, mire fel a prűdség, hisz pár perccel ezelőtt még gátlástalanul nyögdösött érintéseim alatt. Azokról az édes sóhajokról nem is beszélve. De jól van, ő tudja. Én nem fogom kioktatni a testiségről. Vagyis szavakkal nem, tettekkel már annál inkább. Kicsit talán túlságosan is erőszakosan döntöm őt neki az asztal mocskos és mindennel borított lapjának. Feje a könyveken pihen, teste alatt újságok hevernek. Én végre kiszabadítom fogságban lévő tagom, mire az elégedetten ágaskodik fel, mintha csak ő is a fiút várná ennyire, csak úgy, mint ahogy agyam se kering most más körül.Benett, Benett, Benett, visszhangzik elmémben, szinte már kiáltva harsogják a hangok, én pedig azon kapom magam, hogy férfiasságomat édes kis járatának nyomom. Azaz csak tenném, hisz ahogy várhattam is volna, ő megijed, majd védekezően rakja szabad fenekéhez mindkét kezét. Aztán jön a feketeleves. Először fel sem fogom, mit mond, elmém olyannyira zajos, hogy a szavak nem jutnak el hozzám. Aztán szép lassan beszivárog néhány foszlány, én pedig mint sóbálvány fagyok meg. Kezemből kicsúszik péniszem, arcomról lefagy minden érzelem. Megijedek, csak a színtiszta félelem marad bennem. Én nem akarok egy kapcsolatot, én… nem állok készen rá. Idegesen túrok bele hajamba, még az sem érdekel most, hogy minden nedv kezemről tincseimre jut. Amitől tartottam, bekövetkezett. Benett többet akar, s ez nagyon is veszélyes. Számomra az, hogy Louison kívül soha nem volt senkim, s hogy az igaza megvalljam, nem arra számítottam, hogy majd egy ilyen kis nyomorékat intéz mellém a sors, mint amilyen a fiú is. Hosszú percekig csak nézem őt, s próbálom eldönteni, hogy most mit is reagáljak. Aztán elengedem magam, torkomból hangos, eget rengető nevetés tör fel. Kínomban megpaskolom a lábát, hátha az segít lecsillapítani a röhögéstől beállt rekeszizomfájdalmat. - Hogy együtt vagyunk e? Jó vicc. Drágám, leszoptalak. Attól még nem foglak elvenni – simogatom meg arcát, mintha szavaim kegyetlenségén ez valamit is segítene. Most komolyan, azt remélte, hogy mi majd egy szép álompár leszünk? Az egyenlet már ott elbukott, hogy engem vett a másik félnek. Köztudott én nem élek ilyenekkel. A hátam közepére sem kívánom őket. - Térj észhez, Királylány! Az élet nem egy tündérmese – mondom fájóan, számban valami keserű ízt kezdek érezni, gyomrom felkavarodik. Nadrágomért nyúlok, hogy a csalódástól elernyedt magamat visszabújtassam annak jogos helyére. Nem nézek a fiúra, úgy kezdek el öltözködni.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Bekattanok. Semmire nem tudok koncentrálni, csak arra, hogy mennyire is akarom őt. Feszegetem az oly’ törékeny kapcsolatot köztünk, talán még túl messzire is megyek, mikor tagomat erőszakosan bejáratához nyomom. Aztán a kapocs megtörik, s én csak hosszú percekig pislogok rá, kezemben egyre ernyedtebb tagommal. Arcom akár a tavaszi szeszélyes időjárás, minden leolvasható róla. Félelem, csalódottság, majd düh váltakozik rajta, mígnem feladom, s hangos hahotázásban török ki. Saját nevetésem már az én fülem is sérti, na még hogy a fiúét, tekintve, hogy most rajta nevetek. Vagyis nem egészen Benetten, sokkal inkább a kialakult és felettébb abszurd szituáción. Ugye ő sem gondolta ezt komolyan? Akartam még egy darabig húzni az ügyet, hogy játszadozhassak vele még, de ha így alakult, hát így alakult. Én nem fogom elkötelezni magam egy kis görcs mellett, aki, ha valami nem úgy alakul, mint ahogy ő azt tervezte, rögtön picsogni kezd. Szánalmas. - Látom nem érted a viccet. Azokat azért mondtam, hogy megdughassalak – mondom, miközben visszaugrok saját gatyámba. – Valójában a hátam közepére sem kívánlak – szavaimnak ellent mond még ágaskodó tagom, de ha fáj is, visszateszem a nadrágba. Mérges vagyok, hogy a testem nem ad igazat szavaimnak. Hogy úgy reagál a srácra, mintha számomra a világot jelentené. Persze ez… nem igaz. Én nem érzek iránta semmit. Esetleg némi szánalmat, de ezen kívül az égvilágon semmit. - És hogy mi volt ez? Drágám, hallottál már olyanról, hogy színjáték? Tudod, nem véletlen vagyok a társulat tagja – fájnak a szavak, szinte égetik belsőm, ahogy elhagyják torkom. Mégis tovább megyek, tovább bántom őt. Könnycseppek gördülnek le arcán, bennem pedig megrezzen valami. Egy belső késztetés azt mondja, hogy menjek és vigasztaljam meg, hogy mondjam azt, hogy semmi baj sincs, s hogy eddigi szavaim részese voltak egy hatalmas hazugságnak, ám mikor előre akarnék lépni, lábaim nem engednek. Csak szellemem mozzan, testem ugyanolyan hanyag börtön, mint eddig is volt. A félelem és a saját magam védelme nagyobb, mint azok a gyengéd érzelmek, amiket a fiú iránt táplálok, így hát azokra hallgatok. Mentem a saját bőröm, mint valami gyáva alak. Talán tévedtem, s nem is ő, hanem én vagyok a szánalmas. - Cicám, vége. Fogd fel. Én nem akarok tőled semmit. Érted? Semmit – vágok közbe szavaiba. Nem csak ő, de én is kezdek egyre frusztráltabb lenni, saját hajamba is beletúrok a felgyülemlett idegességtől. Mert az vagyok, nagyon is. Amikor pedig felemlegeti a múltam… nos, akkor végkép elgurul a gyógyszer. Ha valamire allergiás vagyok, akkor az a családom, s az ahhoz köthető gyengébbik oldalam. Így mikor azt kezdi el boncolgatni, én reflexből nyúlok karja után, hogy jó alaposan megszorongathassam őt. - Félek? Szerinted ez félelem? – Nevetem el magam megint, de markomat csak még jobban rátekerem védtelen kis csuklójára. Az erős hatásnak köszönhetően saját kezem fehéredni, míg az övé vörösödni kezd. - Mondjad csak! Mit tudok? Ha ennyire jól megértesz engem, akkor fejezd csak be a mondatot! – Sziszegem, szemeim összeszűkülnek az idegességtől.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Benett - Már mondtam, hogy megdöthnesselek– vonom meg hanyagul vállam, mint akit valóban csak ennyi vezérelt, azonban tudom, hogy valami nincs rendben mondatommal. Keserédes íz kezd el terjengeni a számban. Olyan, mintha szívem ezen keresztül próbálna velem kommunikálni, hogy amit teszek, az igenis bántó és helytelen. Valahol persze én is tudom, hogy ez így van, ám a félelem nagyúr, s jelen helyzetben az irányít engem. Hideg ködfátyolként ereszkedik szemeim elé, szívemet markában szorongatja. Féltem magam, az érzéseim, a hírnevem, úgy egészében mindenem. Túl nagy kockázat számomra a fiú, s még ha tudom is, hogy tartaná a száját, mégsem akarom, hogy az a bizonyos léc jobban remegjen alattam. Így is sok szarságon mentem már keresztül, nem kell még ez is. Hogy talán majd ő megoldhatná mindezt és lehetnénk együtt boldogok? Kötve hiszem. Én már kinőttem ebből. - Pedig jobban tennéd. Mindkettőnk helyzetét megkönnyítenéd – lököm oda értetlenkedésére, hangom érzelemmentes és hideg, ám arcomon felfedezhető némi eltorzulás, amit a testemben keringő furcsa érzelmek idéznek elő. Fogalmam sincs, hogy most mit csináljak. Mondataim közt be-bevillannak együtt töltött szép és kevésbé kellemes emlékeink. Az első találkozásunk a tanulószobában, a faházas kalandunk a naplómmal, valamint az az elfeledhetetlen felelsz vagy mersz a kísértetházban. Egy percre még mindig érezni kezdem a torta és a pezsgő ízét, ami keveredik a fiú édes csókjával. Aztán az álom szertefoszlik, mikor Benett az asztalról lepattanva inkább nekem jön. Szemeim elkerekednek a hirtelen jött ingertől. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az az édes kisfiú tud erőszakos is lenni. Olyan törékenynek és szánalmasnak tűnik, hogy egyszerűen ennek eshetősége sem merült fel fejemben. Amikor pedig mérgében feldönti a széket és lesöpri az asztalon heverő papírokat, elismerően füttyentek egyet. - Dühöngj csak, attól nem lesz jobb – nevetek fel kínomban. Nem arról van szó, hogy nem tudnék elbánni a fiúval, egyszerűen csak… nem tudom, mit érzek most. Először saját démonjaimmal kell megküzdenem ahhoz, hogy tudjak máshoz is viszonyulni. Amik most elég nagy gondot okoznak, főleg mikor felmerül családom gondolata. Agyamat kezdi elönteni az a bizonyos tűzpiros egyveleg, s azon kapom magam, hogy mérgemben a fiú csuklóját kezdem el szorongatni. Pont ott, mint ahol a tanulószobában is. Kezem elfehéredik a nagy erőkifejtéstől, izmaim s ereim kiduzzadnak karomban. Sziszegem számára a szavakat, akár csak egy mérges kígyó. Nyelvem ugyanolyan csípős, pupilláim szintén beszűkülnek. - Mert ilyen vagyok. Ez vagyok én igazából. Egy fasz, ahogy te mondod. Azt hitted, hogy majd egy olyan kis nyomorék miatt, mint amilyen te vagy, majd megváltozom? – Kiáltom már a végét az arcába, nyálam fröcsög az indulatoktól. Egy percre nem engedném el őt, még meg is rángatom, ahogy beszélek. Valójában persze más miatt nem akarok tőle szabadulni, de ezt még jómagam sem tudom, nem hogy ő.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Csepreghy Péter - 2020.02.18. 13:00kicsit meg vagyok fázva, nem érzek szagokat, és semmit nem kívánok ma deeeeeeeeeee a paradicsomleves mindig felkelti az érdeklődésem *kezdi el állatmód habzsolni* Tudod mire jó ez? Egy jó kiadós szopá... akarom mondani camembert sajt eveésre.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Kárcsi - És… - simítok le az ismeretlen fiú mellkasán, szemeimmel pofátlanul vizslatva végig egész testét, miközben el-elidőzök a lényegesebb részeknél. Mit ne mondjak, nem valami nagy csomaggal áldotta meg az ég, de azért egy-két menetre elmennék vele. Persze én kivel nem? Mindenki vagy meg volt már az évfolyamon, vagy én voltam az, aki széttette a lábait nekik. Szóval könnyen mondhatom, hogy tudom, kinek mekkora van. Eddig Oliver vezeti a listát. Annak a srácnak egy kész mérges kígyó bújik meg alsó régiójában. Nem viccelek, láttam már egy párszor. - Szépfiú, úgy hallottam már kerestél máskor is – szavaim hozzám képest iszonyat undorítóan nyájasak, persze attól még kezeim működnek rendesen, s elkezdem szép lassan simogatni nála a gatyába bújtatott szörnyeteget. Valóban hallottam már egy s mást arról, hogy egy bizonyos eridonos fiú már kutakodott utánam, miután olyan lelkesen meghirdettem magam a társalgóban. Nem mondom, hogy nem kifizetődő éjjeli pillangónak lenni, de már több a zsebpénzem, mint amit a vénember valaha is adott nekem. Azt hiszi, majd húsz galleonból eltartom magam a héten? Ugyan, hagyjon már. Hol élünk, kérem szépen? A kőkorban? Én meg mugli rabszolga vagyok, mi? - I…igen. Már kerestelek, mert... Úgy hallottam, mindenben benne vagy – kezdi válaszát dadogva, valószínűleg a hirtelen közeledésem okozta sokktól. Na, mindek kerteljek itt? Nem kapcsolatot, csak reszelni akarok. Ahhoz meg nem kellenek a szép szavak. Ahogy ő is mondta, mindenben benne vagyok, de tényleg mindenben. Nekem nem érdekes, hogy milyen pózban, vagy kivel… És ezt be is fogom bizonyítani magamnak, hisz valamiért mostanság nem megy úgy a ribanckodás, mint azelőtt. Hogy mi váltotta ki belőlem ezt? Hmmm, ez egy nagyon jó kérdés. Mármint… azt hiszem, tudom, ki, csak azt nem értem, hogy miét. Egy nyomorék kis könyvmolyról beszélünk, aki igaz nagyon helyes, deee… akkor sem kellene miatta rosszul éreznem magam. Nem. Én nem követek el hibát. Sosem követek el hibát. Megrázom a fejem. Már megint butaságokon jár az agyam, holott itt van előttem egy olyan Adonisz, hogy hű, meg ha. Én meg teljesen máson kattogok. Na szép. Lábamat beteszem combjai közé, majd reflexből lesmárolom. Inkább csináljam ezt, mint agyaljak. Utóbbiban elég béna voltam mindig is, míg előbbiben már sokkalta gyakorlottabb vagyok, hisz a szóbeszédek igazak. Vadul csókolom a srácot, hátamat nekinyomja a folyosó hideg kövének. A hirtelen jött hőmérsékletváltozástól felszisszenek, de hamar elengedem magam, s mikor fenekembe markol, nos, akkor enyhén, de sikerül gondolataimat elterelni egy teljesen más irányba.
|
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Thándörgalambok Én egy nagyon jó fej csávó vagyok, akárki akármit mond. De most tényleg, ha nem az lennék, szerintetek egyáltalán elvállaltam volna, hogy beiratkozom a helyi hülyékhez a kviddics csapatba? Holott már annak gondolatától is rosszul vagyok, hogy én a szexen kívül valahogy is megmozgassam a testem? A lepedő akrobatika is sport, kérem szépen. Valahol biztos is. Mondjuk egy dolog miatt örülök nagyon a fejemnek. És hogy mi az, kérded te, aki most ezt olvasod? Nos, Szívecském, hallottál már olyanról, hogy öltöző? Bizony, az a hely, ahol egy csomó pasi vetkőzik szinte meztelenre, hogy aztán ruháikat félredobva vegyék fel az esedékes csapatuk mezét. Persze amikor a szép idomaikat mutogatják, legtöbben nem számolnak vele, hogy vannak olyanok is a helyiségben, mint amilyen én is vagyok. Két kapura játszó genyagép, aki arra izgul, hogy látja a domborodó gatyájukat. Nos igen, mennyire jó már, ha biszex vagy! Épp egy csomó srác hagyja el nevetve a szekrényekkel teli helyiséget, mikor én kezeimet alaposan megtörölgetve kilépek a mosdó kabinjából. Mancsaim még ragadnak, akárhogy is törölgetem őket, és a mosás se nagyon segít rajtuk. Aztán nem baj, majd jobban fogom a seprűt alapon átveszem a gönceim. A tároló ajtaja hangosan záródik be, ahogy mindenemet, kivéve a telefonomat és a cigis kellékeimet, elteszem belé. Már a melegítőmben feszítek, cipőmet lustán kötözöm be. A francnak sincs kedve edzeni. Minek az? Csak megizzadsz, büdös leszel, meg másnak fájni fog minden porcikád. Semmi előnye sincs. Így mikor haverjaim belökik az öltöző ajtaját, vígan csatlakozom melléjük, hogy a pálya mellé menjek el velük szívni egy kicsit. Jólesően fújom ki a füstöt, szabad kezemmel bőszen nyírva a zombikat felrúnázott telefonomon. Mostanság órákon is ezt nyomom, s igaz sosem voltam egy figyelmes fajta, legalább most van rá ürügyem is, hogy miért nem. Épp egy élőhalott fejét vágom le hangos csattanással, mikor kiabálásra leszek figyelmes. Ütemes számolás hangzik el a távolban, mire haverjaim nevetésben törnek ki. - Figyeld a sok kis nyomit. Fuss Forest, fuss! – Kiáltja Oliver, hangjából csak úgy süt a gúny és a megvetés. A támogató pincsijei vele együtt kezdenek el hahotázni, mire én először oda sem figyelek, csak kuncogva elhúzom a szám. - Amúgy Theon, nem te is ennek a csapatnak a tagja vagy? Jó hogy inkább velünk lógsz. Tuti szétvernék a csinos kis segged a pályán – markol bele a srác birtoklóan, mondatának utolsó hányadát fülemhez hajolva suttogja el. Én undorodva húzom el szám a háztársam mosolyától, na meg szájszagától. Aztán valami bekattan. Bizonyítani akarok, hogy ez nem így van. Hogy én bizony megállom mindenhol a helyem. Leveszem a fiú kezeit magamról, majd szó nélkül, s bár nagyon morcosan, de elindulok az edző diákok felé. Jól megkésve érek oda, a bemelegítésnek már rég vége, párokba állva küzdenek társaim a túlélésért. Szó nélkül fogom meg Sára kezét, majd rántom magam után. Labda sincs nálam, telefonom is még a zsebemben krákok, valamint a cigi is még ujjaim közt ég. Egyáltalán nem úgy festek, mint aki tényleg itt akar lenni. Mert valójában nem is.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
HoneyWhat the fck am I doing? A számok csak úgy repkednek a fejem felett, ám sajnos egyik sem értem szól. Eredetileg sarlókban meghirdetett licit vége felé már galleonokkal kezdenek el dobálódzni, én meg azon kapom magam, hogy egyelten ember adott le rám szavazatot, akit a felépített pódiumról csak homályosan látok. Aztán ahogy az aukciónak vége van, s leengednek minket a párjainkhoz, bennem meg még a szar is megfagy. Túlságosan is ismerős az a mosolyogós kis coronavírus hordozó, aki most kezét felém nyújtja. Oké, hivatalosan kijelenthetem, hogy a karma egy büdös ribanc. Így jár az, aki random csávókkal fekszik össze, nem foglalkozva azzal, hogy az bizony akár a tanára is lehet. Jelen esetben könyvtárosa vagy mi a szösz. Bizony-bizony, randira megyek MJ-vel. Ugye milyen röhejesen hangzik, hogy a nagy kurafi, félredobva eddigi magatartását csak úgy elmegy pizzázni azzal a csávóval, akivel nemrég még a vízesésnél nyomta jó keményen? Nos… igen, számomra is elég hihetetlen. Eleinte csak egy jó bulinak indult az egész. Azért adtam magam fel az aukcióra, hogy szerezzek egy csinos csajt, vagy egy helyes pasit egy gyors menetre, nem pedig azért, hogy jó pofizzak neki egy randevú keretei között. Na meg számításaim közt az is szerepelt, hogy a rám licitált összegeket begyűjtve lelépek a büdös francba, de ugye ezt nem lehet, mert a menhelynek meg annak a szaros alapítványnak több szüksége van rá, mint mondjuk nekem. Holott ugye én árultam a testem, nem más. Eskü a késő esti kuncsaftjaimat több ésszel áldotta meg az ég, mint ezeket, aztán van olyan, aki még a kakaskáját se találja. Mérgesen kirántok egy zöld karszalagot az ajtóban ácsorgó DÖK-ös kezéből, majd veszek egy jó mély levegőt, mielőtt megfordulhatnék, hogy MJ szemeibe nézhessek. A kis cukinak pipiskednie kell, hogy felérjen. De nem baj, úgy is azt mondják, hogy a kis ember nagy bottal jár… És nekem már volt szerencsém ráülni erre a botra. Mondhatom, varázslatra képes, még ha többé már nem is tud mágiát használni. Cink. - Itt az a kérdés, te kibírod e. Nekem nélküled is megvan a napi adagom – mosolyodom el, ahogy megsimítok feje búbját. Legutóbb nem tűnt fel a méretkülönbségünk, lehet azért, mert akkor mindketten ültünk, most viszont nagyon is szemet szúr. Bizonyára őt a szülei nem tömték azzal a zsiráftáppal, mint engem, vagy nyújtották éjszakánként. Bár apám és anyám utóbbit nem tette, mégis faterból simán kinézem, hogy ilyet meglépne. Azok után, amit tett, főleg. - Húst-hússal. Olyan pasisan. Csak semmi zöldség, ha nem akarod, hogy a reggelim is rád kerüljön – indulok meg utána, ahogy belekarolok, majd seggemet rázva megindulok vele a pizzéria felé.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Sára Anno, de még most sem értem, miért lettem prefektus. Semmi olyan tulajdonság nincs bennem, ami valakit azzá tesz. Szemtelen pofátlan, szabályszegő, makacs és mindezek mellé erőszakos is vagyok. Ha valaki egyszer megfülelné, hogy mit tettem Benettel azon a végzetes estén, tuti nem csak a jelvényem, de az iskolába járás lehetőségét is elveszíteném. Szerencsém, hogy a srác elég beszari ahhoz, hogy tartsa a száját. Egyetlen jó dolog van az egészben; a járőrözés. Na, nem azért, mert olyan piszok jó lenne az éjszaka közepén bócorogni holott mondjuk a kenyered is kereshetnéd, nem. A kifizetődő benne az, hogy egy, bárkit megbüntethetsz, ergo szétszívathatsz a francba, kettő pedig az, hogy néha napján olyan jóképű vagy esetünkben csinos lányokkal osztanak egy műszakba, mint amilyen Sára is. Pofátlanul mérem őt végig, tetőtő-talpig, el-elidőzve a fontosabb részeknél. Nem rossz, kifejezetten szemrevaló egy teremtés. Mondhattam volna csúnyábbat is, de az nem lenne gyerekbarát tartalom. Bár mondjuk eddig tetteim kilencven százaléka sem az. Na, mindegy. - Úgy hallottam a csillagvizsgáló elég „romantikus” hely egy kis esti kalandra – mosolyodom el gonoszul, szemöldökömet kacéran megemelgetem. Jómagam még nem csináltam ott, de valamelyik ismerősöm elmondása szerint sokan járnak oda egy-egy kiadós unga bungára. És ki lennék én, ha nem Theon Delacroix, aki bárkit belevisz a rosszba, csakhogy meglegyen a napi adagja. Lehet úgy hangzom, mint valami rossz drogos, hisz valamelyest az is lennék. Függője vagyok a szexnek, mint elképzelésem szerint minden korombeli fiatal. Nincs ezzel semmi gond.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Csenge VHT tanterem Hanyaguk dőlök hátra, lábaim a pult lapján koppannak, kezeimet tarkómon keresztezem. Előttem olyan a helyiség, mintha tornádó söpört volna rajta végig: liszt és egyéb por és folyékony halmazállapotú hozzávalóktól úszik a kicsinyke konyhapult, hajamba tojás ragadt, kezeimre pedig valami beazonosíthatatlan űrlénygenya. Még egyszer a kezembe veszem az órai, jócskán hiányos, no meg szinte már olvashatatlan jegyzeteimet, hátha azoktól okosabb leszek. Hunyorítok, hogy ki tudjam venni, mi van a lapokra írva ám így sem járok sok sikerrel. A furcsa kacifántos betűk mintha csak gúnyolódnának ügyetlenségemen, csak nem segítenek a helyzeten. Fújok egy nagyot, majd ezt a papírhalmot is a többi szemét közé küldöm. Egy jól irányzott mozdulattal sikerült is letarolnom vele néhány kisebb konyhai eszközt. A fakanál azzal a lendülettel esik le, mint amivel az én lábam is lekerül az asztalról. Beletúrok hajamba, számat nagy sóhaj hagyja el. Kezeim bőszen zsebemben kutatnak, mígnem előkotorászom onnan a cigis dobozt, meg az öngyújtót, hogy aztán fittyet hányva az etikettre, no meg a valószínűleg a tűzjelző bűbájra, rágyújtsak. Jólesően eresztem ki a füstöt, kezeim közt a bláz meg-megremeg a bennem felgyülemlett feszültségtől. Aggaszt, hogy van valami, amiben nem vagyok jó. A varázslásban már rég elvéreztem, ilyenkor pedig azt hinné az ember, hogy majd egy olyan egyszerű feladat, mint a főzés akkor menni fog. Nos… nem így van. Kész katasztrófa vagyok a konyhában. Vagyis lehet nem lennék az, ám hanyagságom nagyobb úr, így a tojást hajastul rakom rántottába, a megadott mértékegységekkel mit sem törődök, valamint inkább játszom a telefonomon, mintsem hogy azt figyeljem, mikor sül meg a süti. Így nem meglepő, ha azt mondom, hogy a végeredmény totál K.O. lesz mindig. Hatalmas durranásra leszek figyelmes. Ahogy már említettem, nem nagyon szoktam figyelni se a sütőt, se a mikrót, mely’ utóbbi most minden bizonnyal a ludas lehet. Talán nem kellett volna héjastól bedobni a tojást? Hupszi. Lustán mászok el a felrúnázott ketyeréig, s elég csak bepillantanom a kis ablakon, hogy tudjam; hatalmas bajba fogok kerülni JG előtt, ha megtudja, hogy tönkretettem az egyik órai biszbaszját. Méreggel vegyült aggodalom terül el testemen, ahogy először kínomban jobbra, majd balra forgatom el fejem. Pilláim megállapodnak a nemrég még hanyagul ledobott táskámon. Sietős léptekkel kapom fel, hogy aztán az ajtó irányába baktatva, megfogjam a kilincset. Elfordítani azonban már nem marad időm, hisz valaki más lép be rajta. A kiscsaj jóval mondva inkább nekimegy a bordáimnak. - Mi a szösz? – Nem hőkölök hátra, mivel nekem egy kis testi kontaktus mit sem jelent, ellenben vele, aki egészen a küszöbig ugrik vissza. Unottan vonom karba kezeim, szemöldököm megemelkedik, hogy gyerünk, takarodj már az utamból, dolgom lenne, mikor is hebegve elkezd hozzám beszélni. Először zsigerből jön a „Te szeretni mit?” fejem, ám pillanatnyi megdöbbenésemet felváltja a valami olyasmi érzés, mint amikor valaki egy nagyon jó viccet hall. - Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – Horkantok fel, miután kellően kinevettem magam. – Tipli – azzal lököm is félre, azaz csak tenném, mikor újabb durranás rezgeti meg a termet, immáron nem a mikró, hanem a sütő felől.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
VHT tanterem
Nem zavartatom magam, hangos hahotába kezdek, hisz mást nemigen tehetnék. Aztán a még égő cigaretta maradványát a számhoz érintem, hogy még egy slukkot szívjak. Lazán engedem ki a bennragadt füstöt, majd azzal a lendülettel bökök egyet fejemmel a kiscsajnak, hogy húzzon el melegebb éghajlatra. Nem kell unszolni, el is lép, én pedig egy hümmögéssel konstatálom, hogy bizony kemény csávó vagyok. Vagyis a levitások szemében minden bizonnyal, bár nem valami nagy elismerés, tekintve, hogy Benettet is milyen könnyű volt megfélemlíteni. Beszari könyvmoly mindegyik. Már éppen mennék tovább, mikor is hangos durranásra leszek figyelmes. Arcmimikám valamelyest lefagy, vonásaim kissé gondterheltek lesznek. Szemimmel direkt nem nézek a mellettem tobzódó lányra, inkább próbálok az ellenkező irányra koncentrálni, miközben még szám is elhúzom. Pontosan úgy, mint egy kisfiú, akit az anyukája csínytevésen ért. - Na csá – azzal táskámat féloldalast a hátamra csapva lépek is tovább, meg sem várva a lány reakcióját. Az ajtó kitárul, én pedig kilépek, de mielőtt még bebasznám magam után olyan stílusosan, fülemet megragadják szavai. „Ha nem akarsz megbukni” – visszhangzanak fejemben lexémái. Arcomra undor ül ki, elhúzom szám, hüvelykujjam alsóajkamhoz érintem, majd körmömet kezdem el rágni. Fáj beismernem, de a kis szarosnak igaza van. Nagyon bukásra állok VHT-ből és még ezen kívül még négy tantárgyból. Igen, a legutóbb, hármat tudtam felsorolni, de ugye azóta én rászoktam a cigire és a zombis gyilkolászásra, ergo még két indok, amiért nem ücsörgök benn a sok lúzerrel. Magamnak se mondom ki, de eredetileg is azért érkeztem a terembe, hogy vagy puskát írjak a vizsgára – ami valljuk be, egy gyakorlatorientált tárgynál nem sokat segít -, vagy valahogy feljavítsam a tevékenységem. Aztán ebből mind tudtuk, mi lett. Robbanó mikrók, füstölő sütők, amikért akár JG még meg is baszhat jó keményen. Na nem úgy, akárhogy is szeretném. Nem, ő az iskolából fog kicsapatni, ha ezt megtudja. És tudod kinek van kedve hazamenni és a Beauxbatonsba járni a sok francia faszkalappal? Hát nem nekem. Mérgemben és a bennem felgyülemlő hisztit leküzdve dobbantok egy nagyot, számból kicsit sem férfias nyüsszögés tör fel. Nem akarom én ezt, nagyon nem. De muszáj lesz. Így hát, feltépem a már becsukódott ajtót, majd a lány mellé állok. Az okosan észreveszi a hajamban megbúvó, valamikor még tojásra hajazó anyagot, mire én durcásan kapok oda. Kezem rögtön létyós lesz, számat elhúzom a belőle áradó természetszagtól. - Mindent te csinálsz. Pont. Én csak itt leszek – nem, ez nem kérdés és nem is kérés, kifejezett parancsot és tényállást helyezek elé. - És ha valakinek szólni mersz az itt látott rendetlenségről, nem hogy az iskolai életed teszem pokollá, de még ki is fingatlak – sziszegem, szemeimet összehúzva, ahogy az imént elhangzott szavaimnak próbálok gesztusaimmal súlyt adni. Aztán megfogom a hátamon pihenő táskát, majd egy kézzel az egyik pult alá dobom. Hanyag, nemtörődöm mozdulat ez, ahogy az is, ahogy lerogyok az egyik székre, majd azt kezdem el figyelni, ahogy a kislány előkészül a sütéshez. És hogy én mit fogok csinálni, amíg ő főz? Nos, játszok a Zombie apocalypse ultimate frissített változatával.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Akár a piaci árut, úgy vizslatom végég Sárát. Jóllehet a járőrözés után nekem még kuncsaftjaim vannak, mégis most éhes fény csillan fel szememben, ahogy először a mellén, utána pedig a lábai között akad meg a tekintetem. Mondhatnám, hogy tipikus férfi vagyok, de én még talán azoktól is egy fokkal rosszabb helyen állok. Pofátlan köcsög vagyok. Nincs ezen mit szépíteni. - Na mi van, nem szereted, ha rád nyitnak? Pedig abban van az élvezet. Sokkal jobban felviszi az adrenalin szinted – illegetem meg rosszallóan fejem a válaszára. Biszex vagyok, mégsem tudtam sosem megérteni a nőket, vagy női fejjel gondolkodni. Valahogy túlságosan túlreagálnak mindent. Ez alól persze Anna kivétel, mert neki egyszer elég volt elmondanom, hogy csak szexet és nem kapcsolatot kérek, míg más fajtársai már rögtön ordítanák a szerelmes vagyok beléd szavak bűvös kombinációját. Csalódottan húzom el szám, szememből kialszik a bűvös fény és ismét üres és érzelemmentes lesz. Hogy most csalódott vagy e? Nos… nem. Megszoktam már, és akármennyire is fáj elfogadni, de vannak olyanok, akikre bizony csáberőm vagy nem hat, vagy nem akarnak tudomást venni róla. És megtanultam, ha ilyenkor tovább erőltetem, akkor úgy járok, mint Benettel. Azt pedig megpróbálom inkább elkerülni. - Igaz. Nekem is vevőim vannak még ezután – azt már nem kötöm orrára, mifélét árulok. Gondolhat a testemre, de a lopott árumra is, ami már kész feketekereskedelemmé nőtte ki magát a rosszalkodó ifjak számára. Tény, mindkettő igaz lenne. Csettintek egyet nyelvemmel, majd megvárom, hogy ő menjen előre. Na, nem azért, mert akkora úriember lennék. Nem. Így ingyen és bérmentve kukkolhatom a seggét, ami azért valljuk be, nem az utolsó. Kicsit löttyedt meg ebben a cuccban nem igazán látszódik, de az én röntgen szemem mindent látnak. Még a kis almácskákat is. Ahogy befordulunk az egyik folyosóvégen, én zsebembe nyúlok, majd kiveszek még egy cigit, majd fittyet hányva az iskola szabályaira, na meg a minden bizonnyal működő füstjelző bűbájokra, rágyújtok. - Na és… - fújom ki a füstöt jólesően, belsőm megremeg a pillanatnyi örömtől – javíts ki, de elég szűznek látszol. Kell néhány használt pasi alsó? De csaj buggyijaim is vannak, ha az érdekel – szemöldökeimet megemelgetem, ahogy az alsó szint egyik kisebb termébe lépünk be.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
What the fck am I doing? ...────────────────────────────────────...
Tiszta bullshit ez az egész. Komolyan, kezdem magam úgy érezni, mintha legalább A szürke ötven árnyalatának egyik elcseszett spin-off-jába kerültem volna. Nehezen, de eltudom képzelni a csávóról, hogy van egy szex dungeon-ja, teli mindenféle játékszerrel, amiket a kiláncolt rabszolgáin alkalmaz. Nem mondom, hogy nem lennék a rabok helyébe, azok után, hogy miket leművelt velem a vízesésnél. Még most is érzem magamban az idegen testet, mire farpofáim összeszorulnak, szívem pedig heves kalapálásba kezd. Legszívesebben itt helyben csinálnék egy majomcsapdát, hisz nagyon is illene a mostani helyzethez és minden bizonnyal a srác is nagyon élvezné. Én minden bizonnyal igen, s ahogy levágtam eddigi találkozásunkból, nagyon is hasonlítunk egymásra. Olyannyira, hogy az szinte már frusztrálttá tesz. És nem, most nem a jóleső, bizsergető érzésre gondolok. Nem. Jobban inkább ahhoz hasonlítanám, amilyen erővel tépem ki a karkötőt, majd egy fújtatás keretében felcsapom azt karomra. Nagyon ajánlom neki, hogy ez az egész csak egy rossz vicc legyen, vagy különben előtör belőlem a vélahiszti. Jah, hogy nem tartozom abba a fajba? Nos, édeskéim, anélkül is lehet olyan patáliát csapnál, hogy a közösség tagja lennél. Nekem elhiheted, ha valami nem úgy van, ahogy azt én akarom, akkor ott kő kövön nem marad. Jelenleg pedig ez a randevúnak csúfolt szarság egyáltalán nem képezi a tervem részét. Csak még egy hülye, aki majd azzal jön, hogy szeret. Pff… jó vicc. Kérlek MJ, ne legyél a második Benett! Ahogy a karperec a kezeimre kerül, MJ is elveszi sajátját, majd valamit susmusol a DÖK-ösökkel. Hamarosan ki is derül mit, mikor zsebéből két kártyát húz elő, mindegyiken egy-egy elérhetőséggel. Sandán nézek rá, szemöldököm felröppen, ám mikor elmosolyodom, azok is visszaállnak normális helyzetükbe. Gondolhattam volna, hogy neki is van több terve az estére végtére is, ahogy már említettem, nagyon is hasonlítunk egymásra. Mondjuk csak személyiségileg, hisz külsőleg nagyon eltérőek vagyunk, főleg most, hogy rajtam már semmi ázsiai sincs. Talán méretkülönbségeink a legnagyobbak, hisz körülbelül pontosan tíz centi lehet köztünk, úgy, hogy ő már egy felnőtt férfi, míg én csak egy kiskamasz vagyok. Néha az élet nagyon igazságtalan tud lenni. - Jól áll a barna – jegyzem meg, továbbra is tincseivel játszadozva. Igazából sosem értettem az ázsiaiak haj és szemváltoztatós mániáit, de kétségtelen, hogy a srác sokkal felnőttesebb ezzel a színnel. Aztán végre elindulunk, én a fenekemet bőszen rázom, egyik lábam a másik után rakva, mintha kifutón sétálnék. Hogy adom e alá a lovat? Hmm… minden bizonnyal igen. Jó lenne, ha tőle kapnám meg a napi adagom, hisz nagyon is élveztem a legutóbbit. Mérges vagyok a randevú miatt, hisz hogy ne lennék, mégis úgy vélem, egy vagy két menet belefér még vele. Mert az, hogy szexelünk, még nem jogosít fel senkit egy kapcsolatra. Jó lenne, ha más is így gondolná. Kedves Prücsök, most rád gondolok jó erősen. Remélem, csuklasz. - Hidd el, velem csak úgy repül az idő – kacsintok rá, ahogy végül az ajtó becsukódik utánunk, majd megindulunk a pizzázó felé. Elég hideg van még így közel a tavaszhoz is, ilyenkor pedig áldom az eszem, hogy nem az egyik csipkés vagy hálós cuccomat vettem fel, mert akkor tuti, hogy jégcsákánnyal kellene a lyukamhoz férnie a férfinek. Beér hanyagul dobom a kabátom a székre, majd huppanok le az asztalhoz, ahova patáimat fel is pakolom. Szarom le, hogy nem illik, meg hogy idegen helyen vagyunk. Majd ha szólnak, akkor megveszem az üzletet, aztán nekik már semmi beleszólásuk sincs a dologba, hisz mondhatni akkor már itthon lennék. Na, igen, milyen jó, ha kő gazdag vagy. Vagyis nem én, hanem anyám, de… értitek a lényegét. - Én annyira nem vagyok izgalmas – húzom fintorra arcom, majd veszem le lábaim, s hajolok át az asztalon, hogy a Valentin-nap alkalmával tányérokra kirakott édességet az ő térfeléről is elvegyem. – Ellenben te… - ülök vissza hanyagul, a nyalókát jó mélyen bevéve számba, majd szívok rajta egyet – Te már sokkal izgibb vagy. Mr. Damfír kujon. Milyen a falu bikájának lenni? – Teszem vissza az édességet, majd kezdem el nyitott számban forgatni nyelvemmel.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Veszélyes játékot játszom, ahol nem csak a jövőmet, de a saját épségem is terítékre teszem. Furcsa mód még egyik gonosztettem sem vont maga után komoly következményeket, de ki tudja, lehet egy napon nagyon meg fogom szívni. Beliánnak igaza van, nagyon is, de persze ezt nem hogy neki, de még magamnak sem vallanám be. Nem, annál sokkal büszkébb vagyok. Így hát adom tovább a keménylegényt, s mikor a srác visszautasít, csak nemtörődöm módon megrántom a vállam, majd szívok még egyet a cigiből. Valahogy nem tud érdekelni, egyszerűen nem hat meg amit mond. De ez nem az ő hibája, mindenkire mostanság így reagálok. Régen is indokkal mondhatták rám, hogy hülye vagyok, de most aztán meg főleg. Talán a kamaszodás eredménye ez, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen a sok szarság ilyenné tette a személyiségemet. - Na ugye, nem is volt olyan nehéz erre a konklúzióra jutni – válaszolom arra, miszerint nem érdekel senki és semmi. Jó, örülök, hogy neki is leesett. A kérdés most már csak az, hogy ha ez megvan, akkor még mi a francos francot keresünk mi itt? Biztos vagyok, hogy tőle is csak fejmosást várhatok, csak úgy, ahogy attól a görcs Másától is. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Benett vagy valami más valaki vagy más valami miatt akarja leszedni a fejem. A levitások nagytöbbsége ugyanis valamiért nagyon védi azt a gyámoltalan könyvmolyt. Veszélyesnek találnak ránézve, s bár ebben igazuk van, még sincs sok joguk távol tartani tőle. Meg nem is fognak tudni sokáig. Elég néhány szép szó, pár jó helyen való érintés és hopp… a fiúcska máris az ágyamban fekszik. Mert én így akarom. Amit pedig én a fejembe veszek, az úgy is lesz. - Igazad van. Szörnyen magányos, beteg kisfiú vagyok. Ráadásul még szűz is – mimikámról a mosoly lefagy, számat szomorúan lebiggyesztem. Mindenemből érződik a játszi komolyság, s ha egy engem nem ismerő, külsős alakkal állnék szemben, bizonyára hinne is nekem. De a hírem általában hamarabb megelőz, így nem is próbálkozom azzal, hogy elhitessem Beliánnal, hogy amit mondtam, az maga a valóság. Sokak túlzott játéknak vélik tetteimet, mások – mint például Benett – válltik állítják, hogy én jó ember vagyok, s próbálják kicsikarni belőlem ezt a felem. Ha még a hét éves, elveszett kis Theon lennék, talán hálás is lennék nekik. De mind tudjuk, hogy már nem az az ember vagyok, mint a dolgok előtt. Figyelem, ahogy a cigim immár a fiú szájában izzik fel, majd szép lassan el is fogy, majd a csikk az egyik kiszögellésben talál új otthonra. Többet már nincs kedvem elővenni, s ahogy számolom, jelen helyzetben nincs is nálam már, szóval zsebre dugom nikotinos kezeimet, majd bevágok a fiú elé. Pofátlanul simítok végig rajta, mellkasán ujjaim csak úgy szánkáznak, majd kezem ökölbe szorul és gyengén igaz, de beleütök a felsőtestébe. - Tusé – csinálok úgy, mint aki megsértődött, ám arcomról levakarhatatlan a pofátlan, tenyérbe mászó mosolyom. – Legalább én jól csinálom a munkám. Az én házam diákja közül senki sem sérült meg. Míg nálad… nos, szegény kis Benett biztos mást mondana – olyannyira elönti agyamat a piszkálódási vágy, hogy le sem esik, hogy most saját magam köpöm be, holott a fiú szája mindvégig zárva maradt.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
VHT tanterem
Kezeim akár a kenyéren a vaj siklanak a telefon képernyőjének egyik pontjától a másikba, minden egyes mozdulattal hatalmas csapást mérve az élőhalott seregre. Most sem halkítom le az eszközt, a zombik hörgése, és a játék csatazenéje, valami szövegtelen metál hangzik ki a készülékből, megtörve ezzel a Csenge és köztem beállt csendet. Talán percek mennek így el, én a pultra feltett lábakkal ülök, míg ő csendben saját magával küzd. Nos igen, ha szerencsétlen elsősként valaki ekkora karizmával állt volna elém, tuti én is összefostam volna magam. Na jó nem, hisz mind tudjuk, milyen fából faragtak. Olyanból, amely képtelen saját önképén kicsit is változtatni, aki mereven ragaszkodik saját igazához, s hogyha ezt nem kapja meg, akkor balhézik. Jelen esetben pedig pont ez van. Meg fogok bukni VHT-ból és akkor pápá könnyű élet, helló megint édes jó apám és a kurva szabályai. Valahogy nagyon gyorsan meg kell tanulnom főzni vagy külöben… - He? – Nézek ki a telefon mögül, egyenesen a lányra. Kékjeim először a színtiszta unalomtól csillognak, mígnem agyam felfogja szavainak súlyát. – Hogy te? – Teszem le a kütyüt az asztalra, azzal a lendülettel szedve le lábaim onnan. – Jaj, de kis cuki – felpattanok, karjaim ölbe kerülnek, úgy tornyosulok a sokkalta alacsonyabb kislány fölé. Félelmetes és felettébb flegma gesztusomból egyedül szemeim árulkodnak néki játékosságról. Vállamon megjelenik a kisördög, s ugyan az angyalka is ott lebeg valahol, ám az ő letézéséről már rég elfelejtkeztem, így hangját is eltompítom annyira, hogy csak a szarvas társa maradjon. „Használd ki” – suttogja fülembe, hangja mámorítóan édesen hat. Én pedig bedőlök neki, mint mindig. - Ajánlom is – villantok rá egy utolsó, amolyan, ha valakinek is eljár a szád, akkor kinyiffantalak tekintetet, majd a telefont kinyomom, hogy ahhoz az asztalhoz sétáljak ismét, ahol még nemrégen kempeltem. Cipőmről a sár a lapra ragadt, ám ezzel mit sem törődve húzom oda a legközelebbi tálat, majd lomhán battyogok el a szintén varázsjelekkel ellátott hűtőszerű képződményhez, hogy két tojást, egy kis tejet, valamint még valami zöld trutymót kerítsek mancsaim közé. Amint ezek megvannak, mindet egy szépen irányzott mozdulattal a kondérba küldöm. Semmi tojásveregetés, semmi üvegbontás… semmi. Úgy, ahogy van, minden belemegy. Szerencsére, vagy nem, némelyik csirkepalántának való összetörik, ezzel valami sárgás, darabos masszát hagyva maga után, amibe a törött szilánkos fehér tej valami elképesztő kontrasztot alkot.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Lábam hangosan kopog a kopott macskaköveken, kezem görcsösen szorít rá felrúnázott mobilomra. Egy esőcsepp esik rá a készülék képernyőjére. Tekintetem felemelem az égre, egészen túl az épület tetején; vihar közeledik. Szövetkabátom jobban összehúzom magamon, majd fedezékbe vonulok, épp jókor. Egyre nagyobb cseppekben kezd aláhullni az égi áldás, mígnem akkora zuhé keveredik, hogy még a föld porát is felveri. Ám ezekből én már mit sem hallok, a hatalmas csarnok zsibaja elnyeli az összes verdeső csepp adta jajveszékelést. Hirtelen egymillió ember között találom magam, mind céltudatosan tőr előre az eltervezett vagonhoz vagy éppen kofához, míg én csak állok, zsebre dugott kézzel, s próbálom megkeresni azokat az ismerős göndör tincseket. Kékjeim vadul cikáznak egyik személyről a másikra. Véletlen majdnem meg is szólítok egy lányt, kinek hasonló elnyűtt pulcsija van, mint a fiúnak utolsó találkozásunkkor, ám még időben rántom el a kezem. Hirtelen szörnyű magányosság tör rám, holott mindenhol emberek vesznek körül. De egyik sem ő. Tudom, hogy nemsokára indul a vonata. Ahogy azt is, hogy még indulás előtt benéz a könyvtárba, majd elköszön attól a hárpia barátnőjétől, s csomagjaival csak félre fog körülbelül ideérkezni a váróba. Mindent tudok róla. Hála a kapcsolataimnak, kiszimatoltam a napi tervét, hogy még időben elcsíphessem, s talán rávehessem, hogy ne menjen el. Nem akarom. Én azt szeretném, hogy itt maradjon, velem, a kastélyban, és ezért bármit megteszek. Hirtelen barna tincsek tűnnek fel a tömegben. Automatikusan mozdulok, bele sem gondolva, hogy ez esetlegesen egy másik téves személy lesz. Nem, mert tudom, hogy ez ő. Ezer közül felismerném. - Na, csak nem gondolod, hogy búcsúcsók nélkül elengedlek? – Csücsörítek, ahogy karját elkapom, még mielőtt tovább indulhatna. Kezem szorosan kulcsolódik már oly’ sokszor bántott csuklójára, lábam poggyászát akadályozza.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Lábam kikerül a kocsi elé, mire az csikorogva akad meg benne, s esik vissza álló pozícióba. Ujjaim bilincsként fonódik csuklója köré, mire rászorítok, hogy ne tudjon még időnap előtt elmenekülni. Tekintetem az övét keresi, saját kékjeim játékosan szegezem az ő barnás zöldjeibe, mikor pedig elkapja őket, arcomra meglepettség ül. Hibát követtem el, ezt mindenki tudja a környezetemben, kivéve magamat. Hozzászoktam, hogy mindig nekem van igazam, hogy az emberek minden kívánságomat lesik, s ha ez a vonal megszakad, akkor értetlenné válok. Íriszeim végül találkoznak az övével, de bárcsak ne így lenne. A megszokott, mosolygós tekintet helyett valami teljesen más vár. Harag, mérhetetlen düh sugárzik gyönyörű szemeiből. Szorításom meglazul, így még elég ideje lesz ahhoz, hogy kirántsa saját mancsát az enyém közül. Persze a fejemben meg sem fordul, hogy intenzív reakciója saját viselkedésem miatt lehet. Vagyis de, nem teljesen mondok igazat. Napokig éreztem valami szorítást, amikor összevesztünk, mégsem kérek bocsánatot vagy próbálom meg jóvátenni. Saját magam védelme sokkal többet jelent nekem, mint a fiú. Önző vagyok, erre már ő is rájöhetett. - Téged, ki mást keresnék? – Simítok végig arcán, ujjaim végül pólója nyakánál állapodnak meg, majd egy erőteljes rántással húzom magamhoz közel, hogy nyakába szagolhassak. A jóleső odor azonnal betölti orrjárataimat, belsőmben pedig megnyugszik valami. Itt van, velem, én pedig nem akarom, hogy elmenjen. Ragaszkodón fogok rá derekára, hogy ajkaira hajolhassak. Akarom őt, szükségem van rá. Olyan vagyok, mióta nem vagyok vele, mint egy drogos, kinek hiányzik a napi adagja. Azt én sem fogom fel, hogy miért van így, de ez a helyzet.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Erőszakos vagyok, mozdulataim mindegyike a dominanciámat sugározza a fiú felett. Nem tekintem másnak, csak egy egyszerű tárgynak, amivel elüthetem az időmet, mikor unatkozom, vagy nincs éppen kéznél más. Most pedig, hogy a partnereim nagy része hazautazott vagy utazik a szünetre, a fiú maradt az egyetlen mentsváram. Maradnia kell, egyszerűen nincs más megoldás. És miért? Mert én azt mondtam, nekem pedig mindig igazam van. Egy határozott rántással vonom magamhoz közelebb, kezeim a csípőjén állapodnak meg, miközben hagyom, hogy a már oly’ ismerős illata betöltse orromat. Imádom ezt a kisfiús aromát, az összes érzelemmel együtt, ami testéből árad. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy az odorhoz félelem szaga társuljon, ám bevallom, ez a nagyszájú Beni sem semmi. Nagyon meglepődők tőle, ez tény, de közben tetszik is. Nem véletlen maradtam még a csónakházban percekig, miután ő elviharzott. Hogy mit csináltam? Nos, a képzeletedre bízom. Feltüzel, szinte már a függőjévé tesz. Akartam és akarok őt még mindig, minden értelemben. Ráhajolok ajkaira, hogy megkapjam már rég várt csókomat, mikor is valami gyomromnak ütközik. Első elgondolásom, hogy hasba rúgott, de miután észlelem, hogy ez közel sem volt olyan fájdalmas, mint lába lett volna, letekintek, hogy meglessem mi is az, ami most kettőnk közé áll. Ekkor nézek szemközt Kamcsival, ki mit sem sejtve pöffeszkedik a terráriuméban, lomhán gazdájára pislogva. Az Istenért se néz rám, csakúgy, ahogy tulajdonosa tekintete is kerüli az enyémet. Nem véletlen mondják, hogy az állataink a lelki társaink is. - Hogy mit akarok? Téged. Nehogy azt hidd, hogy csak úgy elengedlek minden nélkül. Az enyém vagy már, ezt jó, ha a fejedbe vésed, Prücsök – teszem a hangsúlyt becenevére, szépen artikulálva ejtve ki minden egyes betűt.
|
|
|
|