Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Miközben azt latolgatom, vajon a "nem alszom jól" mennyire súlyos gondot is jelenthet valójában, Beliánt fürkészem - a néhány lejegyzett szó szemlátomást aggasztja, de belátására bízom, szeretne-e rákérdezni vagy inkább szoktatja mgát hozzá.
Nekem ellenben egyetlen pillanat alatt több oldalra rúgó kérdéstermésem kezd érni.*
- Nem mindig vagy tudatodnál az átváltozások alatt?–*igyekszem nem vonni össze a szemöldököm, ami meglehetős erőfeszítésbe kerül - ez az egyik utolsó, amit hallani szeretnénk az ilyen beszélgetések során, mégis közel sem olyan ritka, mint a legtöbben hinnék. Mindezt félretéve, emlékeznék, ha ez szerepelt volna Belián aktájában, mert életbevágóan fontos, hogy a bájital jól hasson, ehhez képest immáron másodjára szembesülök ilyennel.*- Figyelmeztettek vagy rákérdeztek erre valaha?-*toldom meg a kérdést még eggyel, rossz előérzettel telve. A feljegyzések szerint elutasította a kiutalt pszichológus segítségét, bizalmam azonban kezd megrendülni a leírtakban. Túl fekete-fehér.
- Teljesen félreérted,-*simítom futólag halántékom, azon tallózva, hol kezdjem a magyarázatot, az előző mondatok fényében. Mi mindent kell elmondanom valakinek, aki ennyire normálisnak tekinti a fájdalmat, a kontroll csaknem teljes hiányát és indokoltan véli bestiának magát az órákban, amikre nem emlékezhet? Előrehajolok a karosszékben.*
- A gyakorlati megközelítés, hogy először a fiziológiát és a körülményeidet mérjük fel: a bájitalt, a sérüléseket, bármilyen szervi gondot, ami befolyásol, hogy megteremtsük a lehető legjobb feltételeket. Ami sürgős, mint az alvásprobléma, prioritást élvez a kisebb kellemetlenségekkel szemben. Átszámolom, helyes dózist és megfelelő minőségű bájitalt kapsz-e, szükséges-e hangolni rajta. Az átváltozásod során melletted leszek, hogy megfigyeljelek és hogy vadászat helyett a társaságom enyhítse az ösztönös késztetést,-*veszem sorra, ujjaimon számolva a lépéseket, amik közül a legfájdalmasabb a vérvétel. Erőnek erejével kényszerítem a hangom tárgyilagosságra, mert a hitetlenség és a frusztráció arra sarkallnának, hogy neveket követeljek, tehetetlenül rázzam a fejem vagy hogy dühösen markoljam a karfát. Belián arckifejezése tart vissza, a tekintet, mely úgy szegeződik rám, mint amikor az út közepén álló őzet elvakítja a reflektorfény.*
- A lelki folyamat hosszabb és összetettebb, ez tény; de nem is egyedül kell végigcsinálnod. Ez a legalapabb, aki még nem tanulta meg vagy épp gyengélkedik, azt nem hagyjuk magára teliholdkor,-*azt akarom, hogy egy pillanatig se gondolja, hogy ez az ő hibája volt..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nem. "Ez" nem ilyen.-*Fuhuhuhuhuhúúúú de tudnék most káromkodni, leginkább jeleléssel, hogy a feszültséget jobban kiadhassam a mozdulatokkal. Vérforraló ezeket a töredékeket hallani, hát még megemészteni - minél kiszolgáltatottabb az, akivel szemben elkövetik az igazságtalanságot, annál erősebben háborog a belsőm. Adja Merlin, hogy sose jussak el oda, ahol csak fásultan tudomásul veszem.*
- A bájital lényege pont az lenne, hogy segítségével az átváltozás alatt is megőrizd a tiszta tudatod. Az emberekkel szembeni agressziót, a vérfarkas ösztönöket nem képes elnyomni, azonban az irányítást az ember kezébe adja a kóré helyett.-*Átirányítom a bennem fortyogó indulatokat, hogy arra koncentráljak, ami most a legfontosabb. Belián éveket töltött úgy, hogy teljesen inadekvát bájitalt kapott, jószerivel feleslegesen és azt hitették el vele, ez így rendjén van. Mert varázs nélkül nőtt fel, hogyan is kérdőjelezte volna meg a kapott utasításokat? Dühönghetek ezen, vagy elkezdhetem helyrehozni az okozott károkat.*
- Az alváshiány hosszú távon komoly problémákhoz vezet, szóval azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy a végére fogunk járni,-*szögezem le, mert egy dologban biztos lehet Belián - nincs kő, amit ne mozgatnék meg annak érdekében, hogy jobban legyen. Ha az én tudásom netalán meghaladná, keresek szakembert, bájitalfőzőt, javasasszonyt; valakit, aki segít.*
- Animágus vagyok, rendszeresen asszisztálok átváltozásokhoz. Ha akarnál, se tudnál kárt tenni bennem,-*nyugtatom meg, mert bár itt és most nem áll módomban szemléltetésképp felvenni jámbor alakom, az elmúlt majdnem tíz évben majdnem minden teliholdat abban töltöttem.
- Belián,–*köszörülöm meg a torkom, igyekezve a lehető legszelídebb tónust használni, annak ellenére, hogy iszonyatos düh dobol épp bennem, mert ez a harag nem neki szól.*- Ez csak arra elég, hogy ne halj meg. Ez...embertelenül kevés,-mondom ki végtelenül őszintén, ezen nincs mit szépíteni. A minisztérium életben tartja és azon túl mossa kezeit. Mély levegőt veszek, s lassan kifújom. Tovább kell lépnem, hát néhány nyomtatott lapot számolok le az odakészített dossziéból. Ezek tartalmazzák többek közt a használati utasítást ahhoz a találmányhoz, amit karcsú tokban velük együtt adok oda Beliánnak, előrehajolva fotelemben.*
- Az lesz a házi feladatod, hogy ezt viseld és lejegyezd mindazt, amit nem képes rögzíteni. A karkötő figyelni fogja azokat a szomatikus tüneteket, amik a ciklus során felbukkanhatnak, hogy értékelni tudjuk az állapotod, figyelni az alakulását és hozzáigazítani a főzeted.-*Ennek a célja, hogy levegye a terhet a megfigyelt páciens válláról, mert nem kell állandóan résen lennie. Olyan, mint egy okoskarkötő mágikus megfelelője, speciálisan lykantróp igényekre szabva.*- Ezen kívül segíteni fog emlékeztetőkkel, ugyanis az ideális eredményhez az kellene, hogy rendszeresen egyél és elég folyadékot vigyél be; illetve ha esetleg valamilyen vitamin- vagy nyomelemhiányt találunk, akkor azokat pótold,-magyarázom még, s a papírokon rajta van az is, mikor jelentkezhet vérvételre az alapítvány egyik medimágusánál. Ennek a folyamatnak heteken belül javulást kell hoznia, bár a bájital finomhangolása beletelhet néhány holdciklusba.*
- Attól függően, hogy érzed szükségét, bármikor megállhatsz nálam, de rendszeresen csak a papírokat fogom bekérni az elején. Szóval a te tempódban fogunk haladni,-*fejtem ki, hogy átfogóbb képet kapjon arról, hogy is fog zajlani az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Amikor annakidején - idestova több, mint tizenöt éve - elhatároztam, hogy ezt a hivatást akarom követni, sokat és hosszan beszélgettek velem a szüleim. Féltettek, leginkább, bár visszatartani egy pillanatig sem szerettek volna. Az affinitásom vagy a képességeim sosem kérdőjelezték meg, azonban muszáj volt meggyőződniük róla, hogy tényleg tudom, mire vállalkozom. Időről időre újra előkerült a téma - minél többet tanultam, annál jobban átláttam a dolgokat, s nekem is, nekik is jót tett, hogy nyíltan megbeszéltük az aggályainkat. Rengeteg lehetséges buktatót, hibát elkerülhettem így, s amibe mégis belefutottam, nem ért felkészületlenül. Könnyebbé nem vált, ó, naivitás lenne azt hinni, hogy kevésbé fáj valami csak mert előre látjuk; de időben gondoskodhattam kapaszkodókról.
Már nincs szükségem a százfűlé-főzetre, s ha a dolgok nem is tértek vissza a régi kerékvágásba, kezdem ismét otthon érezni magam a bőrömben.
A kopogásra ellököm magam az ablakpárkánytól, visszazökkenve a jelenbe és az ajtóhoz sietek, kitárva vendégem előtt.*
- Alexander, fáradj beljebb!-*invitálom, s kezet nyújtok, ha nem bánja, mert élőben most először találkozunk. Aztán bezárom mögötte az ajtót, odakint magától elfordul az ülést jelző tábla és aktiválódnak a hangszigetelő bűbájok, míg odabent az iroda elkezd alakot ölteni.*
- Foglalj helyet, ahol jólesik,-*mosolygok rá, majdnem megkérdezve, kér-e valamit inni, mielőtt a szokás hatalmán felülkerekedne, hogy látom, felkészülten érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ó,–*kerekedik el szemem kissé, hogy aztán felcsillanjon, mert kávé,*- roppant figyelmes tőled. Köszönöm!-*Hálásan fogadom a felkínált italt, ritkán érkezik bárki ilyen kedves meglepetéssel. Persze, érthető - a legtöbb ember szorong az ülések miatt vagy előtt, esetleg nem bír vagy kér enni-inni az őt nyomó dolgok miatt. Nincs ezzel baj, egyszerűen örülök látogatóm gesztusának és a pohárból szálló illatoknak.  
Az iroda közben galériaszerű jelleget ölt, tompított, kissé sejtelmes fényekkel. A mágia persze nem lopkod össze apró részleteket, így a keretben akkor is elmosódott színfoltok szoktak megjelenni, ha valaki épp nem akar titkolózni - hasonlóképp senki kedvenc könyvének címe nem kerül a megjelenő illúziók borítójára. Lehuppanok a fotelembe, ami az egyetlen állandó, tiritarka foltja a rendelőnek, s ölembe húzom a ketyerét, amin jegyzetelni szoktam.*
- Persze. Ismeretlen emberrel, új helyen kezdesz valamibe, amiről elég sok félreértés és tévhit kering. Ideális esetben hamar enyhül vagy elmúlik, ha jól tudunk együtt dolgozni,-*mosolygok rá biztatóan, míg gyorsan elintézem az italomat, hogy ne zörögjek-zavarjak tovább. A kérdésre megkeverem és belekóstolok, elégedetten hümmögve, amint a tipikus őszies-sütőtökös íz egy egész hullámnyi nosztalgikus érzést borít rám. Damn fine brew.
- Abszolút. Kiszúrtad - vagy megtaláltad - a falu legjobb kávéját,-*bólogatok a témát megillető komolysággal. Koffeinnel nem viccelünk, kérem! A fűszereknek külön örülök, na meg annak, hogy magamnak keverhettem be az igényeimnek megfelelő mennyiségű tejszínnel.
- Az első ülés általában kötetlenebb, arra jó, hogy képet kapjunk róla, miben-mikben érzed úgy, hogy segítséget vagy tanácsot szeretnél. Ezek alapján tudunk célokat megfogalmazni és megállapodni benne, milyen sűrűn keresnél fel. Bármit és mindent megkérdezhetsz. Az egyetlen fontos dolog az őszinteség, amit mondasz, bizalmasan kezelem és nem jut ki innen,-*foglalom össze röviden, mi is ülésünk lényege. Esetében nem készültem tesztekkel vagy kérdőívekkel, mert nem jelzett előre olyan problémát, ami miatt szükségesnek tűnt volna. Úgyhogy csak kettecsként vagyunk egy jó óra hosszáig.*
- Szólj, ha hagyjunk egy kis időt, amíg beüt a koffein. Ha viszont elég éber vagy és érzed magadban az erőt, akkor hozzá is foghatunk,-*kocogtatom meg finoman a poharat, mielőtt kortyolnék egy újabbat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az animágiának sok előnye van - például, ha a novemberi hidegek beálltával valakit hirtelen megszáll az ihlet, hogy bár ott volt rá az egész nyár, most azonnal és okvetlenül úszhatnékja támad, akkor különösebb gondolkodás nélkül megteheti. Mármint én, alaszkai jávorszarvasként, az év csaknem bármelyik szakaszában megtehetem, hogy miután gondosan bezártam a házam ajtaját, jávor-puccba vágom magam és komótos léptekkel leporoszkálok a tavacskához. Az idő derűs, a szőröm már télire váltott és az agancsiam most a legszebbek, szóval kedélyesen trappolok végig az utcákon, oda-odabiccentve az esetleges szembejövőknek. Hét év alatt a helyiek megszokták már, hogy néha lelegelem a füvet a kertjükben, ha nagyon nem győzik nyírni vagy hogy megjelenek a gyerekprogramokon.
A tónál nincs senki, amikor odaérek az egyik meredekebben mélyülő partszakaszhoz - kicsit hideg van már az ücsörgéshez, amiből én nem sokat érzek. Vidáman belegázolok a vízbe, egyet-kettőt fújtatva, mert az orromba fröcskölő cseppek azért kellemetlenek. Azonban néhány méter után elérem az a mélységet, ahol már nekem is úsznom kell és pedálozni kezdek. Már pontosan tudom, hol találom azokat a hínárokat, amiket a legjobban szeretek - és amikre a tél közeledtével ellenállhatatlanul vágyom - szóval egyenest arra veszem az irányt. Kevesen tudják, de a jávorok akár hat méter mélyre is merülhetnek, s ha lenne közönségem, most pont ezen képességet prezentálnám neki.
Az időérzékem kissé elveszítem, miközben a növényeket tépkedem és fel-felbukkanok, levegőért meg rágni-nyelni. Békés, csendes elfoglalság ez, a felszín alatt sincs sok mozgás ilyentájt. Amikor aztán nagyjából jóllaktam, visszaindulok a part felé, de azért még nézelődöm, hátha belebotlom valami jó falatba. Csak akkor emelem ki a fejem, amikor a sekély - értsd, nagyjából két méter mély - részre érek és kényelmesen megtehetem. Cet módjára kifújom az orrlikamból a maradék folyadékot, megrázva fejem-nyakam, s körülnézek, merre mászhatnék ki a legkönnyebben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy falat hínáron rágódom, miközben nézegetem a vizet, hogy összehangoljam az alant látottakat az innen láthatóval, majd elindulok, óvatosan tapogatózva. Minél magasabb és nehezebb valami, annál jobban fáj, ha a gravitáció úgy dönt, keblére öleli, szóval szeretném elkerülni az esést. Patákkal kicsit nehezebb az élet, de szerencsémre elégszer tettem már meg az utat, hogy ha lassan is, de biztonságosan partra evickéljek. Amint szilárd talajt érzek magam alatt, megállok, hogy megrázzam magam tetőtől-talpig, minél több víztől igyekezve megszabadulni, egyben elárasztva vele a környezetem.
Az idegen szemszögéből ez alighanem úgy fest, mint amikor a Godzilla kiemelkedik a tengerből, mert mire az ember várná, hogy na ennyi, még mindig van néhány lépésem, szóval eljuthat a nenene, itt elég már, pls no és holyshitmekkora fázisokig. Ehhez képest én békésen megállok bámészkodni, mind a hat mázsámmal és jóllakottan belehunyorgok a napba, élvezem, ahogy a meleg sugarai elkezdik átmelegíteni a bundám. Ahogy azon töprengek, most mihez kezdjek magammal, végre észreveszem a parton ücsörgőt, aki kezében szendviccsel, meredten bámul. Fejem forgatom - azt meg tudom nézni, mi van a hátamon, de közvetlenül előre nem látok - hogy jobban szemügyre vehessem. Vagy nem helybéli vagy most futottunk össze először, mert kicsit sem tűnik ismerősnek az arca. Mindenesetre dermedt tartásából azt olvasom ki, ő sem hallott még felőlem, s pálcarántást viszont szívesen elkerülném, szóval lassan, lehetőleg ártalmatlannak mutatva magam teszek néhány lépést a füves részig, aztán leheveredem. A mellkasomon végigfutó fehér minta elég árulkodó, de ha nem esne le neki, hogy animágus vagyok, akkor rásegítek egy kicsit, bohókásan meglengetve füleimet, mint a vízilovak szokták, majd fuffantok egy barátságosat. Visszaalakulni pillanatnyilag nem lenne célszerű - a ruhám nem úszta meg szárazon, nekem pedig sose ment a szárítóbűbáj. Szóval marad a verzió, hogy megpróbálom meggyőzni róla, eszem ágában sincs bántani. Vagy közelebb menni, ha ő nem szeretné. Pls don't hex me.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szegény ördög, minden szín kiszalad az arcából abban a pár másodpercben, amit eddig együtt töltöttünk a parton. Pedig olyan kis kényelmesen elhelyezkedett a pokrócán, mire begaloppoztam a képbe, nem akarom kinevetni, de a zoknis lába és a kétségbeesett feje annyira mókásak... A reakciójából ítélve tudja, mi fán terem a jávor - csak azt nem, hogy esetemben ez inkább jámborszarvas. Remélem, nem lengyel vagy északi, mert arra szerintem nincs beállítva a fordítóm.
Nézegetjük pár percig egymást, s miután sem ő nem kap pálcája után, sem én nem tágítok, kezdeményez. A nyelv végül magyar, súlyos brit akcentussal, ami különös elegyet ad. Utazó lenne? Egy szendvicset - s ha jól látom, egyetlen elemózsiáját - nyújtja felém, amire nem bírok fejben nem ~ahwww hanggal reagálni. Adorable. Kár, hogy nincs módom egyértelműbben jelezni ember voltomat - a morzézást skippelném, már így is félti az életét, hát még ha nekiállnék itt dobogni; patával földre rajzolni meg közel lehetetlen. Tapasztalatból tudom. Szóval marad a lehetőség, hogy talpra kecmergek, jóformán oldalazva közelebb lépek, majd nagyon-nagyon lassan és óvatosan nem a szendvicset, hanem az alkarják célzom be az orrnyergemmel - magyarán a pofám hegyével - hogy a karját a kajával visszatoljam felé. Azon túl, hogy roppant nehéz lenne azt az egy szál elszontyolodott salátát kicsippenteni a szendójából, szerintem nem akarja látni a fogaimat vagy a szenyó-jávorszáj arányokat ilyen közelről. Meg aztán, disznó dolog lenne elvenni az egyetlen kajáját.
Ha nem rohan el sikítva vagy kap infarktust, akkor tőlem tellő kecsességgel lezuttyanok pokróca közvetlen közelébe, arra azért ügyelve, hogy ne vizezzem-sározzam össze. Kíváncsi vagyok, kiféle-miféle, meg amúgy ritka barátságos fószer, halálfélelem ide vagy oda. Program nem vár, száradni se ártana, s ki tudja, talán szolgálok neki egy jó anekdotával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagy kár, hogy ez az alak nem tesz lehetővé nevetést vagy ahhoz hasonló hangot - mármint ha kell, tudok bőgni, de az senkinek nem válna javára, szóval csak visszafogottan szusszanok egyet. Jókedvűen sütkérezem, lehunyt szemmel élvezve a nap melegét, időnként rá-rásandítva az idegenre, aki kezd megbarátkozni a helyzettel, bár az étvágyát, úgy látom, végleg elvettem. Azt mondjuk nem értem, miért ejti le a szendvicset, s kérdőn felé fordítom ormótlan pofám, tanácstalanul fuffantva, főleg, ahogy felém kezd mászni.
Bólintok, ami ekkora fejnél, ilyen bazi agancsokkal eltéveszthetetlen gesztus. Yup. Én vagyok Dr. Meyers. Helyesebben az egyik, mert a családban akad még pár, ám szarvasbőrben csak én szaladgálok közülük. A felismerésért cserébe kapok egy nevet, amitől füleim figyelmesen előre fordulnak, míg a többi elhangzottal egyetemben próbálom helyére illeszteni. Kutatás. Nagyapa. Krise. Krise... A nevet ismételgetve újra szemügyre veszem az arcát, közelebbről kutatva vonásait és kezd... derengeni? Akár egy régi fényképen, lassan felismerni vélem benne egyszervolt önmagát, egy fiatalabb, háttérben meghúzódó Willt. Az emlék maga kopottas, a tekintetem szüntelen egy másik férfi és apám között ugrál, tolmácsoltam, azt hiszem. Ha az utána történtek miatt nem kavar fel a beszélgetés, talán meg sem jegyzem.
Csak hát büntetését töltötte.
Hirtelenjében nem is tudom, hogyan reagáljam le - mármint így, négylábúként baromi nehéz, kifejező mimika meg gesztusok híján. Érzelmileg sem kis falat mindez, hiába tudom, hogy a történet sokkal több rétegből áll, mint amennyit a nagyközönség megkapott belőle. Megpróbálkozom hát egy megnyugtatónak szánt, dörmögő hanggal, s maradok, ahol vagyok. A legjobb az lenne, ha rendesen tudnánk beszélni, ám ahhoz haza kell csalogatnom, írott meghívó híján. Várok egy kicsit, hátha ő maga jelzi, mit szeretne; ha viszont nem kezdeményez, akkor feltápászkodom és meghúzgálom vállán a ruhát - roppant körültekintéssel, hogy csak az anyagot kapjam el - majd elindulok, hátra-hátranézve és türelmesen várva, hogy összerakja a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Figyelmesen hallgatom, fejem néha oldalra biccentve - bár nem feltétlenül reagálok azonnal, minden egyes szót elraktározok elmémben. Akár egy hatalmas kirakósnál, gyűjtöm a darabokat, amíg elkezd körvonalazódni bennem, melyik hova illik.*
- Kevéssé ismert tény, de a pszichológusoknak gyakran szintén van terapeutájuk. Az pedig, hogy a stigma ellenére valaki hozzánk fordul, inkább a bátorság jele,-*fűzöm hozzá, megnyugtatásként. Olyan dolgoknak leszünk tanúi, amit néha felfogni is nehéz. Amire semennyi képzés nem készít fel, de amikor egy hús-vér ember esik be a rendelőbe, nyakunkba zuhan a helyzet valódi súlya.
- Ha szeretnéd, sort keríthetünk néhány kommunikációs gyakorlatra, hogy tiprás nélkül lehess őszinte,-*mosolygok rá kávém mögül, mert gyakran visszatérő motívum ez. Bólintással nyugtázom, hogy bele is vetjük magunkat, kikészítve kütyümet, hogy szükség esetén jegyzetelhessek és ne akkor kelljen előkaparni.
- Ezt bontsuk le egy kicsit,-*emelem fel a kezem, mert kezdetnek remek, csak tömény. Mielőtt tovább mennénk, szeretném kikerekíteni a történetet, az összefüggések kedvéért.*- Miféle gondolatokról van szó? A koncentrálásban zavarnak vagy más aspektusában a festésnek?-*tekerek vissza az első részhez, mert nem mindegy, hogy intruzív gondolatokról beszélünk vagy valami enyhébbről.
- Konkrétan ezzel az "ugrással" vagy a döntéshozatal folyamatával szeretnél foglalkozni? Esetleg mindkettővel?-*kérdezek aztán, mert a választól függően tudom terelni a beszélgetést és előkészíteni az eszközöket, amiket akár ma megoszthatok és el is kezdhet alkalmazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden gyereken megpihen a pillantásom, aki csak elém kerül, félig ösztönösen követve alakjuk, félig egyfajta hivatásos érdeklődéssel. Számít, hogy legyen valaki, akinel sosem siklik át a tekintete rajtuk, legyenek bármily aprók vagy félénkek. Ebben az esetben azonban a padon kuporgó leányzóhoz cicák is tartoznak, amik teljes mozdulatlanságra kárhoztatják. Összeszalad a szemöldököm és egy kicsit elmosolyodom, mert az egész olyan, mintha egy mesekönyv illisztrációjának szánták volna. Elindulok felé, elsimítva vonásaim, mert szeretnék megbizonyosodni róla, esetleg nem szorul-e segítségre. Ha tekintetünk még útközben találkozik, integetek neki, megszólalni viszont csak akkor fogok, amikor szoknyám combomhoz simítva leguggolok elé.
- Sziasztok,-*mosolygok felfelé, igyekezve nem azonnal felverni a cicmókokat.*- Tündéri cicáid vannak. Minden okés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kapok egy tök cuki mosolyt - ahhww - amíg integetünk egymásnak. Közelebbről nézve aztán aggályokat látok felhősödni arcán, amint megszólítom. Vegyes érzelmek? Akkor itt valami bonyodalom lesz, nem mintha ez megijesztene, szóval türelmesen várom, hogy kibökje, mi a probléma forrása. Aztán szó szerint ez történik, én pedig némi fáziskéséssel néma ó-t formálok. Közbe nem vágok, előbb figyelek, hogy a gondolata végére érhessen, egy meglehetősen dühös fintorral meredve a zacskó maradékára. Próba-cseresznye alapon emelem aztán a kezem, jelnyelvre váltva és a kislány arcát lesem, hogy vajon érti-e, vagy húzzam elő a mobilomat és próbáljak meg írni. A jelnyelvek nem feltétlenül átjárhatóak és fogalmam sincs, a fordító erre is kiterjed-e, egy próbát viszont megér.
- Riley vagyok. Segítek,-* bökök magamra, betűzve a nevem, majd jobb tenyeremre fektetett "like"-ba szorított balomat felfelé emelem. Előveszem a pálcámat, aztán kibújok a vékony kardigánból, hogy egy intéssel kosárrá változtassam, egy másikkal pedig a nejlont tüntetem el, mert látni se bírom. Így legalább lesz miben szállítani az elbűvölő vakarcskákat.
- Megnézhetem?-*jelelem aztán, a legfelső cica felé intve, mert átvizsgálnám a jószágot, nem szorul-e sürgősen orvosi ellátásra. Remélhetőleg nem, de jobb félni, mint megijedni.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy tűnik, valamilyen furcsa módon a varázslat nem tesz különbséget a jel- és verbális nyelvek közt. Vagy egy másik csoda pont olyat sodort az utamba, aki ASL-t beszél. Bárhogy is, hála a magasságos Merlinnek és/vagy bármilyen felsőbb hatalomnak, jövök eggyel!
Amint engedélyt kapok, a szélső cica felé nyúlok, tenyerembe kanalazva a szőrös kis krumplit. Olyan négy hetes lehet, kész csoda, hogy az anyjuk ilyen sokáig el tudta őket rejteni. Vérmes, bár apró fújást kapok tőle, amint a szemét és fülét nézem, kivillannak a parányi tejfogak, képtelenség nem megmosolyogni. Elég soványka és bolhás, ahogy vöröses szőrét visszafelé simítom, látom benne bujkálni a rovarokat. Kandúrka, állapítom meg, aztán a kosárba rakom. Pár szóban összefoglalom a lánynak, hogy ne kelljen végig feszülten várnia, aztán folytatom a következő kicsivel. A másik két cicó lányka, az egyik kicsit nagyobb - és bőszen kapálózik - a másik ugyanolyan girhes, ha nem girhesebb a fivérénél. Neki a szeme se nagyon nyílik és taknyos az orra, ami aggaszt. Valami eldugott, koszos helyen jöhettek világra - és még ezt is sajnálták tőlük. A legkisebbet inkább egyenest a blúzomba pakolom, hogy melegben maradjon.
- Ők rendben lesznek fürdetés és pár kiadós evés után, jelelem a kislánynak, amint van szabad kezem, - de neki orvos kell. Itt vannak a szüleid? Akarsz velem jönni?- kérdezem, bár bőven több kérdésem lenne, ám egyelőre tartom magam a legfontosabbakhoz. - Ha nem, akkor hogy érlek el?, fűzöm hozzá, mert ha már megtalálta őket, akkor biztos szeretné tudni, mi lesz velük. Az első ülésemről lehet, elkésem, de majd kárpótolom érte az érintettet... mondjuk egy marék cicával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A tompa hangra az ajtó felé kapom a fejem - kezem megáll a papír felett, aminek a kitöltésén fáradozom épp. Lehet, hogy jobb lenne fogadóórák alatt nyitva hagyni az irodát, ám sokan pont a küszöbön ácsorogva gyűjtenek bátorságot, így nem látok rá, mi történt. Halk zene szól mellettem, ami segít összpontosítani.
- Gyere csak, szabad!- Szólok ki, egy üres lapot húzva a befejezetlen nyomtatvány fölébe, hogy asztalomon véletlenül se lehessen olyasmit megpillantani, amit nem kéne. A szék lába csikordul, amint hátrébb tolom és felemelkedem, lesimítva szoknyámat, mielőtt várakozóan az ajtó felé fordulnék, várva, elinduljak-e vagy csak valamilyen üzenetet, újabb paksamétát hoztak nekem. Ha nem kapok szóbeli választ vagy hallok motozást, akkor odamegyek és magam nyitom ki - amikor valaki már eljött idáig, nem hagyom megfutamodni, mert annál nehezebb lenne újrapróbálkozni. 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Gyere, csak nem akartalak elrabolni. Nagy segítség lenne, ha hoznád őket,-*gesztikulálok a kosár felé, míg pálcámat elteszem. Így, hogy én a taknyos cicát, ő meg a kosarat szorongatja, útközben nem sok lehetőségünk van beszélgetni, amíg oda nem érünk az állatorvoshoz. Néha ellenőrzöm a picit, de nem igazán tiltakozik vagy kapálózik, ami aggaszt.
Bejelentem magunkat a recepción - Freud miatt ismernek már - aztán odafordulok a lányhoz, megkönnyebbülve, hogy most már csak pár percet kell várni, míg sorra kerülünk.*
- A doki után nálam elférnek, amíg kicsit nagyobbak és egészségesek lesznek. Nem tudom, szeretnél belőlük?-*jelelem kérdő arccal, mert az, hogy a város közepén ücsörgött velük, arra enged következtetni, hogy nem viheti őket csak úgy haza. Még kell legalább négy hét nekik, mert ebben a korban iszonyatosan fontos a szocializáció és az önállósodás, addig nem választanám el őket. Egy trauma untig elég.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örömmel veszem, hogy egyet megtartana - persze vannak azért kérdéseim, úgyhogy míg a dokira várunk, előhúzom a telefonom, hogy kontaktust cseréljünk és ismerkedjünk kicsit. Felajánlom, hogy ha meg kell győzni a szülőket vagy megtanítani a macskatartás alapjait, akkor szívesen segítek, vannak könyveim is. És persze munkaidőn kívül akármikor benézhet a csöppségekhez.
A vizsgálat maga aztán elég gyors - féregtelenítés, a két egészségesebbnek oltás, a göthösnek gyógyszerek, kenőcs, erősítő. Egyebek iránt csak tisztaság, meleg, etetés és figyelem kell nekik. Megkönnyebbülten fizetem ki a számlát, mert tüdőgyulladástól vagy valami komolyabbtól tartottam. Most hazaviszem és bolhátlanítom őket, Atala pedig velem tarthat, ha szeretné megnézni, merre lakom. Ha nem, a legtöbb helyi ismer, bármikor eligazítják a rendelőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ahw, egyszerre aranyos és egy picit sajnálatos, mennyire ijedten reagálnak rám néha. Kész szerencse, hogy most a kisebbik alakomban tartózkodom és nem majd' két méteremmel magasodom a behúzott nyakú leányzó fölé. A fülem mögé tűrök egy hajtincset, másik kezemmel az ajtófába kapaszkodva, miközben ellépek a nyílásból. Ezt akkor is láthatja, ha a világért sem pislantana fel.
- Szia! Riley vagyok,- Bár nem néz rám, a hangomon hallhatja a mosolyt, ami arcomra ül - a biztonság kedvéért beazonosítom magam, hátha mást keresett, de bátortalanságát elnézve tudja, hova jött. Próbálok egyensúlyozni türelmes várakozás és kellemetlenül hosszúra nyúló csend között, hátha eloszlatja a stressz egy részét.  
- Ha már idáig jöttél, kérsz egy teát?- vetem fel, mentőkötélként lengetve be az invitációt. Az első találkozáskor bőven elég, ha sikerül leküzdeni a berögzült félelmet vagy idegenkedést annyira, hogy vissza akarjon jönni a következő alkalommal. * - Van zöldem, feketém és szerintem gyümölcsösöm is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ajh, ez a dráááma. Pedig nem is ültem itt egész nap, mint Forrest Gump, mindössze az ülések után visszaballagtam a pubhoz, azzal a gondolattal, hogy valami édesre van gusztusom. Az ilyesmiből pedig sosem hagynám ki azt, aki épp nálam hesszel, mert sokkal szórakoztatóbb párban enni magunkat rosszullétig. Gyerekkorom meghatározó élménye, hogy anyámmal kettesben fetrengünk a kanapé két végén, miután pukkadásig tömtük magunkat sütőtökös muffinnal.
- Nem azért kísérlek, mert kölyök lennél.-*Csak a rend kedvéért állapítom meg, miközben szemezek a fagyitornyommal. Ha olyan sebességgel eszem, hogy ne olvadjon el, akkor lefagy az agyam. Ha ráérős vagyok, akkor viszont a vége összeolvad egyetlen, meghatározhatatlan ízű frankenfagyivá. Még nem döntöttem el, melyik forgatókönyv legyen a mai. - Ugyanakkor ha a nyafogáson túl más célja is van ennek a nyitásnak, csupa fül vagyok,-* s hogy alátámasszam állításom, pár pillanatra két nyuszifület növesztek, hogy megbillegessem őket. Azt már megbeszéltük (szerintem két alkalommal is), hogy a nyomkövetőt nem támogatom. Esélyesen rá tudnám úgy rakatni, hogy ne bírja megbuherálni - azért a minisztérium se most jött a falvédőről - de a fő cél nem az ellenőrizgetése.
- Ha az zavar, hogy velem látnak, felőlem ölthetek más alakot,-* dobom be poénból, mert apránként igyekszem szoktatni a képességemhez. Baromi nehéz visszafognom magam, amikor nem magnix környéken vagyok, annyira természetesen csak jön, hogy használjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban nincs vérségi kötelék vagy kényszer rajtam, ami felment az alól is, hogy megsértődjek ezeken a megjegyzéseken. Szelíden meglóbálom a kanalam, körbeintve a cukrászdán, bár az egész falura utalok épp.
- Elhiszem, hogy így érzed. Az ittenieket viszont nem érdekli, kivel sétálsz. Sok barátom, páciensem van, még csak nem is feltűnő. Kivéve, ha T-rex módjára csörtetsz előttem, hátra-hátranézve...-* azt nem tudom, mennyire vágja a Jurassic Parkot, de számomra meghatározó gyerekkori élményeket idézett fel, ahogy reggel elnéztem a menekülését. Próbáltam jófej lenni és rövidre venni a lépteimet, hogy legyen esélye beelőzni, a végeredmény így sem sikerült túl meggyőzőre, sőt.
- Költői kérdésekre nem illik válaszolni,-* pislogok vissza bociszemes ártatlansággal, arcomba tolva egy nagy adag csokifagyit, mert ezt a játékot ketten is tolhatjuk. Kivárom, hogy konstruktív irányba forduljon, mert némi tagadás, tiltakozás, esetleg hiszti után általában elérjük az alkudozás fázisát. Velem pedig lehet alkudozni, amennyiben felnőtt módjára, józan módon történik.
Ez nem épp a mostani helyzetünk. Derűs pffff hagyja el a kiskanálom nyammogó számat.
-...Visszavonom, amit a gyerekességről mondtam.-*A beszólás maga nem zavar - az együtt töltött időben magamtól is lezserebb stílust vettem fel - de egy grifftetűnyivel nem viszi közelebb a céljához; a brainfreeze pedig aláhúzza az a dolgot. Szusszanok, nekilátva, hogy a tornyom-kupacom különböző oldalairól két-három összeillő ízt kanalazzak minden falatba.
A kérdésekre felnézek, egyre rutinosabban ignorálva a káromkodással fűszerezett érdektelen tölteléket. Semleges arccal, leginkább tárgyilagos hangon válaszolok, zavartalanul eszegetve tovább, bár kiélezett figyelemmel csüngök vonásain, reakcoóját várva.  
- Az átváltozásod megítélését rám bízzák, mivel számomra nem jelent kockázatot a közvetlen megfigyelés. A nálam maradás biztosítja egyrészt, hogy tényleg a bájital hatásait tudjuk felmérni, másrészt, hogy bármilyen kérdésed, gondod, aggályod akad, van kivel megbeszélni.-*A kezdeti vérvételnél elmagyaráztam, hogy az általános állapotát és az esetleges érzékenységeket, előző bájitalokból hátramaradt komponenseket ellenőrizzük, de nem ástuk bele magunkat mélyebben. Amíg az eredményekre várunk, a standard főzetet kapja. A következő telihold még messze, ám ha már szóba került, beszéljünk róla.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval egyelőre nem áll készen a tárgyalásra. Ám legyen, van fagylaltja mindkettőnknek bőven, buzgón próbálkozom újabb és újabb kombókkal addig is. Nyugalmam töretlen marad, amikor Na-riban kezd tudatosulni, hogy a nálam való tartózkodása messze nem csak a papírokról szól. Régebben élek a vérfarkas-kór világában, mint ahogy ő megszületett volna; de ez a tény nemhogy le nem ülepedett, még át sem verekedte magát ellenállásának vasfüggönyén. Felnézek, megkomolyítva vonásaimat, magabiztosan könyökölve egy kicsit az asztal szélére.
- Kétlem, mivel eddig nem mondtam, hogy animágus is vagyok. Az állatokkal szemben nincs agresszió, nem fertőződnek - szóval igen, jelen lennék, de nem fenyegetne veszély. Ha emlékszel, említettem, hogy szoktam asszisztálni problémás eseteknél,-*pontosítok, még mielőtt nagyon belelovallná magát a tévképzetekbe. Annyira én sem vagyok megszállott tudós, hogy egy szál pálcával felvértezve megpróbáljak egy átalakult lykantróp közelébe menni (most tekintsünk el attól, hogy ha emberéletek múlnának rajta, mit tennék).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ritkán sikerül úgy belé fojtanom a szót, hogy közben látom, azonnal elkezdte feldolgozni a kapott információt. Persze, ettől még nem fogja meg is osztani velem a felreppenő gondolatokat, de nagyjából azért sejtem, merre indultak el.
- Úgy fest, remek érzékem van az alakváltáshoz,-*biccentek megállapítására, mert ez a kombó azért nem általános, varázsló-mércével sem. A következő mondatra viszont nem reagálok, mert merészen egy akkora falat fagyit nyomtam az aromba, hogy átmenetileg beáll a brainfreeze, s arcomon fintor fut át, amint homlokomra tapasztom a tenyerem. Pár másodperc, mire elmúlik, enyhén megrázom magam, mintha az érzéstől igyekeznék megszabadulni. Óvatosan az olvadófélben lévő kis tócsából kanalazok inkább, mert nincs hova sietni. Főleg nem a beszélgetésnek ehhez a pontjához érkezve.
- Atipikus vagy nagyon fiatal lykantrópok; esetenként frissen bemartak, akikről nem tudjuk, milyen habitusúak lesznek átváltozás után. A tapasztaltak alapján tudunk bájitalt módosítani, csapathoz társítani, más lépéseket javasolni.-*A többesszám szándékos, egyrészt a beteg-orvos kooperáció, másrészt a többi önkéntes és szakember miatt használom. Szünetet tartok, fel-felpillantva, hátha akad még kérdése, de nem fixírozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ál-felháborodottan ráncolom a homlokom - amint meg tudom ezt tenni fájdalom nélkül - megfenyegetve a lányt a kiskanalammal. Láttam ám! De azért vigyorgok én is, szeretem, ami vagyok, s ha más is örömét leli benne, nettó haszon.
- Nem kötelező, viszont párban vagy csapatban könnyebb a telihold. A legjobb bájital sem képes minden ösztönt elnyomni, az egyedüllét plusz stressz. Van, aki jobban viseli, van, aki csak megszokta. Javasolnám, hogy próbáld ki és utána dönts.-Lenne egy felvetésem, egyelőre mégis visszatartom a szavakat - nem helyezhetek nagyobb nyomást rá, mint amennyit a motivációja kiegyenlít. Arról, hogy a kíséretemben kell átváltoznia legközelebb, nincs módja vitát nyitni, ám ez már magában roppant tolakodó érzést hagyhat. Abban reménykedem, amiben ő - a következő holdtöltéig hátralevő idő hatásában.
Csak épp én valószínűleg az övével homlokegyenest ellenkező kimenetre gyúrok.
- Milyen terület érdekel? Vagy milyen típusú probléma, szituáció kapcsán?-*Kérdezek vissza, bármilyen hátsó szándék nélkül.- Az előzőhöz például lehet alternatíva társállat befogadása vagy kölcsönzése,-*fűzöm hozzá, hogy adjak valami kapaszkodót kezdetnek. Kíváncsi vagyok, mi érdekli és hogy meg meri-e nyíltan kérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Miért?-*Akadékoskodás helyett szimpla kíváncsiság csendül a hangomból, miközben a fagyim aljához érek és kanalazom a rosszullét-lilába összekeveredő színű tócsát. A konkrét okokkal lehet valamit kezdeni, az általános mindent és mindenkit utálok megállapítások teljességgel haszontalanok.
- Részben elveszteni az eszméleted a "gebasz"-nál egy árnyalattal komolyabb. Félig elkábítva semmilyen kontrollod nincs a történések vagy tettek felett,-* az önrendelkezésről való lemondás a felelősség, ám a saját erőre való támaszkodás feladása is. A menekülésnek viszont az a hátránya, hogy könnyen olyan helyzetbe juttatja az embert, amilyenbe egyáltalán nem akart kerülni.
Lásd a mellékelt ábrát, mínusz a fagyik.
- Az első átváltozásnál nincs erre mód, mert szükség van egy alapvonalra. Ha már tudjuk, mennyire működik a bájital, akkor lehet hozzáadni mást, mert a főzet és más komponensek reakcióba léphetnek. Viszont a visszaváltozáshoz talán megoldható a kábító átok,-* azt most ne feszegessük, hogy ez az egyetlen ilyen típusú varázslat, amit végre tudok hajtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Szeretnélek jobban érteni, de ez nem azt jelenti, hogy mindennek kell legyen értelme. Sőt. Azok az igazán érdekes részeink, amik nem racionálisak,-* hunyorgok rá, teljesen őszintén elmosolyodva.

Megingatom a fejem, s aggodalmasan megdörgölöm a halántékomat, mert ez nagyon nem ilyen egyszerű. Persze, szép képzet, hogy az emlékek hiánya a történések hiányával egyenlő, de a hibalehetőség... Az adrenalin, a fájdalom, plusz egyes bájitalokhoz hozzászokhat a szervezet, ha nem igazítják időben a dózist, ha lehet egyáltalán emelni.,,
- Attól, hogy nem tudsz róla, még lehetsz cselekvőképes, főleg, ha a fájdalom kezd magadhoz téríteni. Láttál már dezorientált állatot altatás után esetleg?-* Élénken emlékszem, mennyire ijesztő volt egy magnix ismerőssel együtt figyelni, hogyan ébredezik a kutyája - meg se ismerte a gazdáját, főleg kezdetben. Ellenben az ösztönei, amiknek nincs szükségük gondolkodásra, azok kétségbeesetten küzdöttek akkor is.
- Kétlem, hogy ilyesmire szükséged lesz; de ha mégis, elsőrendű ellátásban tudlak részesíteni.-*Hajolok előre, mintha bizalmaskodva valami illegális alkut ajánlanék épp. Már csak az hiányzik, hogy ujjaimat összekulcsolva jóízűt roppantsak az ízületeimen magam előtt, mint egy elvetemült csontkovács.

Kis csend. Ülepednek a szavak, kavarognak a gondolatok. Nem baj, jut hely ennek is. Megérnek benne a kérdések, mint az, amit most kapok. Felpillantok, néhány pillanatig a tekintetét keresve
- Ha nem szeretnéd elmondani, nem. Van, amikor tanulhat az ember, ha visszatekint; de a jelened és a jövőd fontosabb. Meg aztán,- dőlök hátra a széken, a pohárba ejtve a kanalat előtte,*- te sem kérdezgettél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

-...-A szavaim nem jutnak át azon a tagadáson, amit felém harsog. Ezt most el kell engednem, legalább egy időre, bármilyen frusztráló nézni, amint fejjel rohan a falnak. Találnom kell egy biztonságos falat, hogy maga kapjon észbe, amikor lepattan róla - súlyosabb következmények nélkül.

- Nem, ez valóban nem ilyennek tűnik. Viszont nem feltétlenül csak a bemarás juttatott ide. Döntések, félelmek, történések hosszabb sora,- vetem fel, az "itt" alatt valamennyi mostani körülményét értve. Heves ellenkezés ébred bennem, valahányszor úgy beszél valaki, mintha a bemarással végetért volna az élete. Tudom, hogy néha valóban ezt az érzést kelti bennük a közegük, esetleg a helyi minisztérium hozzáállása, s fellobban bennem az igazságtalansággal szembeni harag.
A kérdés aztán más irányba terel, tekintetem elreppen, hogy feje felett körbesuhanjon a cukrászdán - a körülöttünk gondtalanul nassoló, csivitelő, nyüzsgő embereken; a helyen kis csészéken, a pult mögött sorakozó színes édességeken, a tisztán csillogó üveglapokon. Benne van a mindennapok megejtő szépsége, amit csak én láthatok.
- Mert tehetetlen voltam, amikor a testvérem szenvedett; de megvannak a képességeim hozzá, hogy másoknak segítsek. Ebben találtam meg a hivatásom, ha úgy tetszik,-*nyúlok a szalvéta után, jókora fáziskéséssel realizálva, hogy a fagyiból maradt itt-ott folt. Legalább ad nekem valamit, amit csinálhatok, kissé védtelennek érzem magam ezen az idegen helyen, Charlieról beszélve.
- Nem mintha ez kizárná a másik kettőt,-* biccentem fejem oldalra.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elsőre nem értem a haragot - váratlan reakció, legalábbis ilyen intenzitású dühre egyáltalán nem számítottam. Az emberek érzékenyek, ha úgy érzik, hibáztatják őket, de amint eltorzuló arcvonásait nézem, ez más, ez zsigeri. Ügyelek rá, hogy a meglepetés ellenére ne hőköljek hátra.
A felém sziszegett szavak aztán megvilágítják a helyzetet.
- Nem volt ilyen szándékom. A bemarás után meghozott döntésekre céloztam,-*tisztázom nyugodt hangon, mert a félreértések elkerülhetetlenek egy pontig. Az viszont, hogy másodpercnyi tétovázás nélkül ugrik a következtetésre, aggasztó dolog.
A következő szó viszont megakasztja a beszélgetést. Hosszan fürkészem, mimikájának minden apró részletét leltárba véve.
- Az ő halálával próbálsz elégtételt venni az előzőért?-Sajnálom, hogy ennyire a saját gyűlöletében rekedve él, hogy mások fájdalmából próbál valamiféle kifacsart igazságérzetet kovácsolni magának. Ugyanakkor még senki sem vetette magát ilyen mohósággal erre a kérdésre, ilyen gyomorforgató reménykedéssel, hogy a válaszom igen, mert megérdemlem, hogy fájjon. Üresség támad bennem. Haragudnom kellene, de amit teszek, nem bosszú vagy büntetés. Reality check.
Az egyik pillanatban még egy harmincas, borostás férfi ül Na-rival szemben, a másikban egy hét-nyolc éves, szőke kisfiú. Sápadt, a vonásai túl élesek, mélyen ülő szeme pont olyan zöld, mint az enyém. De nem az. Az a Charlie néz rá, akire emlékszem.*
- Nem halt meg. Nem azonnal,-* a hang, a gyermeki hang, amit húsz éve nem hallhattam, elbizonytalanít. Tudom, hogy így hangzott, de csak a baleset után, amikor már valami eltört. Elszorul a torkom, mert az alak hirtelen megint olyan kicsivé, tehetetlenné tesz, mintha nemhogy két évtized, hanem két perc sem telt volna el. A dolgok összemosódnak, egy pillanatra mintha már nem a cukrászdában lennék, s az idegen környezettől megrettenek - a szívem vadul kalapálni kezd. Valamit mondani akartam, de a szavak vattapamaccsá változnak a számban, egészen kiszárad.
Késve ismerem fel a pánikrohamot, amikor zsibbadni kezdenek a remegő kezeim. Ki kell innen mennem, valahova, ami nem zárt, nincs tele emberekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Örülök, hogy benéztél, Ramóna.-*A hangom mosolygós marad, s bár igyekszem aprólékosan megfigyelni a reakcióit, nem nézem hosszasan vagy meredten. A feszengése több egyszerű zavarnál, én pedig azt szeretném, ha nem tekintene fenyegetésként rám. Elkopogok hát teát főzni, hátat fordítva neki és szabadon hagyva az ajtót, menekülési útvonalakat.
Az ülőalkalmatosságokra - bármennyire is klisésnek hatnak - szükségem van, mert mégse kérhetem valakitől, hogy ácsorogjon egy álló órán át, miközben mindenféléről beszélünk. Priccs viszont nincs, a kanapé sem heverészésre szolgál, hacsak nem a macskáim szöknek be. Akad itt puha párna és takaró, de ahogy beljebb merészkedik, úgy ölt a rendelő neki tetsző alakot - nem egy az egyben lemásolva valamilyen szeretett helyet, inkább csak hangulatában, színeiben, elemeiben köszön vissza.
- Tessék, egy zöld tea.- A kis tálcán egy tarka bögre, két szelet citrom és egy cukros üvegcse van, hogy ha ízesítene, kedvére megtehesse. Remélhetőleg segít ez is kicsit megnyugodnia, apró, ártalmatlan lépésekre bontva az ismerkedést.
- Ha nem bánod, befejezném, amiben benne voltam, de nyugodtan nézz addig körbe. Ha van kedved, esetleg kipróbálnád valamelyiket azokból. Nemrég szereztem őket, kíváncsi lennék a véleményekre,- intek kezemmel egy doboz felé, amiben mindenféle színű, anyagú és formájú furcsa tárgy van. Egy egészen picit ferdítek csak, mert bár a játékok valóban újak, egy részüket pont azért vettem meg, mert már beváltak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ah, milyen jó kis semleges színek! Mindjárt barátságosabb minden, s a közhiedelemmel ellentétben szeretem az ilyet - orvul felüti a fejét néhány cserepes, zöld növény is, amint gyönyörködöm. A leányzó teázgat, békén is hagyom, csak egy árnyalattal vastagabbra nógatom az időközben sarjadt mohazöld szőnyeget, mert elég kényelmetlennek tűnik az, ahogy a fotel szélén egyensúlyoz. Akkor már inkább huppanjon le a földre
Visszatérek a székemre, felvéve az előző fonalat - bár vendégemnek akarok elsősorban időt adni az akklimatizációra, attól még elvégezhetem a dolgom. Úgyse szeretek füllenteni, meg aztán, munka közben még rajta tarthatom a fél szemem. Egyelőre elvan a bóklászással, ami remélhetőleg segít, hogy kicsit jobban magáénak érezze a teret. Fingers crossed.
Nagyjából öt percbe telik, hogy a dokumentum végére érjek - karjaimmal megtámaszkodva eltolom magam az asztaltól, kifújva a levegőt. Nemmm szeretem a kézzel kitöltős dolgokat, mindig elrondítja az írásom... Hát, ez is kész.
- Végeztem!-*Jelentem be derűsen, jóformán felpattanva a megkönnyebbüléstől. Fogom a bögrém, elkopogok még egy adag kávéért, aztán - hacsak nem a földön kempingezik - a fotelemhez. Egy kicsit megigazítom, ezzel is több teret adva, mielőtt leülnék.
- Mi újság?-*Mosollyal kortyolok, teljesen szabad kezet adva, hogy témát válasszon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nos, úgy fest, kissé torkára forrasztottam a szót - őszintén nem vártam ilyen mély döbbenetet egy mizujs hatására, rosszul mérhettem fel a szitut. Szó sincs azonban végzetes hibáról, úgyhogy bár adok neki időt, hátha sikerül túllendülni a kezdeti meglepetésen, nyugodtan hátradőlve várakozom. A testbeszéde viszont egyre zárkózottabb és szorongóbb, szóval ideje újabb próbát tenni.
- Akkor...*köszörülöm meg finoman torkomat, csak hogy magamra vonjam a figyelmét,*- Ízlik a tea? Történt ma valami érdekes vagy különös veled?- Valahol van még egy doboz vajas kekszem, vészhelyzet esetére, de tartogatom még egy kicsit. Leszűkítem a kérdést, hátha megtudom, valami kiborította-e és amiatt ennyire nehéz megszólalni, vagy maga a rendelő és az én ismeretlenségem a probléma gyökere.
- Nincs rossz válasz,- fűzöm aztán hozzá, s hangomon most is érezheti, hogy mosolygok. Ráérünk, lábamat keresztbevetem egymáson, kávém illatát élvezve, s aprókat kortyolok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A csend sokakat zavar, nekem inkább olyan, mint egy találós kérdés - mindenki kicsit másként hallgat, sőt, ugyanannak az embernek is sok-sok féle csendje van. Keresem a közös ritmust, amiben együtt hallgathatunk, egy kicsit közelebb araszolva egymáshoz.
- Hm, jogos kérdés. Volt egy riporter, aki sorozatot készített úgy, hogy egy adott városrészt más-más emberekkel járt végig, akik a maguk szemszögéből mutattak rá dolgokra - a biológus a növényeket és madarakat figyelte, a typográfus a feliratok és cégérek történetét ismerte, az építész a házakat...- igazodom valamennyire Ramihoz, épp' csak egy árnyalattal nyugodtabb és puhább tónust véve fel, kevésbé pattogósat, halkabban derűset.  
- Szóval mesélhetsz arról, amit érdekesnek találsz. De nem muszáj beszélgetni, ha ijesztő. Akkor is bejöhet valaki, ha épp nem akar egyedül lenni,- kanyarodom aztán vissza. Azért vagyok itt, hogy segítsek, s ha neki elég a jelenlétem vagy az iroda biztonságos csendje, akkor ezt adom. Van időm, bőven van még teának való, vannak könyvek... néha még macskák is, ha nem zárom elég jól az ajtót, mert Karen megtanult kilincset lenyomni.