|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Takács Márton Úgy tűnik ma sem veszem meg azt a néhány hiányzó apróságot, amit kellene. Ah, pedig nem kellene tovább húzni...na, majd holnap. Egy nap ide vagy oda olyan mindegy. Végig futtatom a tekintem a srácon amíg a reakciót várom, kevésbé helyes fiú miatt is hagytam már fel a terveimmel. Már csak az a kérdés melyik ház új üdvöskéje, ha navinés, akkor át kell gondolnom, hogy akarok-e tőle bármit. A sárgák érdekes lelkek, nem feltétlen lenne jó kikezdeni egyel. Amikor vissza mosolyog némiképp csökkennek a kételyeim, de egyelőre nem mondok semmi. Kíváncsian várom mivel nyit. Remélem nem egy béna csajozós dumával. Meglepetésemre megkérdezi ide járok-e, egy pillanatig csak nézek rá. Ez most komoly? Aztán elnevetem magam, ez biztos csak egy vicc. -Melissa vagyok. Ezt mindenkitől megakarod kérdezni akivel össze futsz itt? Megnéznék egy-két ilyen beszélgetést, lenne köztük érdekes. Marci elég lazának tűnik, szóval kétlem, hogy sokan komolyan vennék, de az eddig ismeretem alapján találna olyan diákot, aki elkezdené kifejteni neki, mért hülyeség a kérdése. Sőt gyanítom nem egy ember elküldené melegebb éghajlatra, ha rosszabb pillanatában kapná el... Az elkalandozásomból a folytatása zökkent ki. A rellonos kijelentésre újabb nevetési inger fog el, de ezt elnyomom. Mosolyogva bólintok, végül is visszamehetek, ma már úgy sem megyek vásárolni. -Szerencséd van, egy másik sárkányba botlottál. Újra végig nézek a srácon, most, hogy tudom egy házban vagyunk kicsit más szemmel nézek rá. Eddig csak érdekes zöldekkel találkoztam, ő is ilyennek tűnik. Tényleg megérte elhalasztanom a kiruccanásom. Még mindig vigyorogva megszólalok. -Mehetünk? Kétlem, hogy bármelyikünknek lenne oka tovább itt maradni, szóval be is mehetnénk
|
|
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 28. 21:18
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Mezősi Nyeste Veronika OutfitKi kellene derítenem, mikor lesz az első meccs. Sőt ami még fontosabb kik játszanak. Kényelmes tempóban sétálok a pálya felé kezemben a seprűmmel, mióta itt vagyok csak órán volt alkalmam repülni. Az se volt olyan rossz, de egyedül sokkal jobban szeretek, akkor elengedhetem magam. Nincs kötelező feladat, betartandó magasság és sebesség, egyszerűen csak én és a seprűm. Mosolyogva pillantok le rá, kicsivel több, mint egy éve kaptam. Remek darab, nem válnék meg tőle semmiért. Újra az útra összpontosítok, lassan megjelenik ellőttem a célom. Picivel gyorsabban folytatom az utam, szeretnék minél előbb felszállni. Mondhatni elemi erővel vonz a levegő. Nem olyan formában, mint a futás, ahol a gondolataimat rendezem. A repülés inkább kikapcsolódás, nem merengek semmin. Élvezem a szelet, a sebességet és a látványt, felesleges agyalás nélkül. Az elkalandozásomból a megérkezés zökkent ki, egy pillanatra megtorpanok a bejáratban, még sosem jártam itt. Aztán boldog mosollyal besétálok, a pálya szélénél megállok és körül nézek. Szokványos, nekem most mégis csodásnak tűnik. Seprűre szállok, elrugaszkodom. Teszek egy bemelegítőkört lassan emelkedve, majd az egyik gyűrűcsoporthoz kanyarodom. Rövid gondolkozás után megcélzom a másik oldalt. Fokozatosan gyorsulva közeledek feléjük.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Mezősi Nyeste VeronikaNem kell sok idő és felveszek egy gyors, de még bőven biztonságos tempót. Megcélzom a középső gyűrűt, úgy akarok áthaladni át rajta, hogy megérintem a tetejét. Nem sokkal mielőtt oda érek felnyújtom az egyik karom és átmenve finoman súrolják az ujjaim a felső részt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve két kézzel felrántom a seprűm. Kicsit veszélyes mutatvány, a hátam majdnem hozzá ér a karikához miközben elindulok vissza felé. Pár pillanatig csak pihegek, még magamat is megleptem ezzel. Miután összeszedem magam egy kicsit elvigyorodok. Ez király volt. A lajhár pozícióból visszafordulok, kicsit még lassítok is. Most már rendesen ülve a seprűn körül pillantok, remélem egy tanár sem jár pont most erre. Mert ezért tuti szidást kapnék... Szerencsére csak egy másik seprűlovast látok, ő pedig diáknak tűnik. Hunyorítva szemlélem a közeledő alakot, nem sokára elhaladunk egymás mellett, szóval kifog derülni, hogy csak egy szimpla diák vagy több. Kíváncsian gyorsítok, vajon kilehet a másik repülés bolond? Egy nálam lényegesen idősebb lány halad el mellettem, nem úgy tűnik, hogy akarna tőlem bármit is. Egy kisebb sóhajjal újabb célt keresek magamnak. Rövid gondolkodás után felfelé rántom a seprűm, nem kanyarodom semerre, csak megyek felfelé. A sebességemnek hála hamar magasra jutok, amint úgy érzem elég magasan vagyok elkanyarodom és megállok. Az elém táruló látvány gyönyörű, pár percig csak nézelődőm. Majd vigyorogva elindulok lefelé, nem is tudtam, hogy ilyen szép környezetben vagyok. Fentről minden sokkal mesésebb. A normális magasságot elérve újra megakad a szemem a csajon. Rövid gondolkodás után elindulok felé, még nem döntöttem el, hogy megszólítom-e, de megszemlélném közelebbről kilehet.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Mezősi Nyeste Veronika A manőverezés eléggé leköt, így nem igazán figyelek a lányra. Van bőven hely, nincs okom vele foglalkozni. A karikáknál csinálok egy kicsit meredek mutatványt, amit követően inkább egyszerűbb dolgokkal folytatom. Feljebb repülök, megcsodálom az iskolát és környezetét. Meglepően szép látvány van részem, de ez rövid ideig köt le. Egy-két perc után elszakítom a távoli tóról, elindulok lefelé. Bár egyelőre nincs konkrét célom, majd, ha leérek döntök. A kívánt magasságot elérve megállok, még mindig nincs ötletem a folytatással kapcsolatban. Ekkor feltűnik újra a csaj a látómezömben, túl messze vagyok, hogy pontosan kitudjam venni mi csinál. Valami lehullik mellette, ő pedig utána indul. Végül valamit el is kap, kíváncsian indulok felé. Mi lehet az? Edz esetleg? Ahogy egyre közelebb érek egyre inkább kitudom venni a kezét és azt a valamit. Illetve mégsem, nincs a kezében semmi. Értetlenül pislogok, hogy? Előbb biztos elkapott valamit, de akkor hova lett? Elgondolkozva lassítok egy kicsit, nem igazán tudom ezt hova tenni. Úgy tűnik gyakorol, már csak az a kérdést, mit? Bár engem a mivel jobban érdekelne most... Miközben merengve haladok felé arra leszek, hogy "felkapja" az egyik lábát. Összehúzom a szemem, már megint mi történhetett? Ki ez a lány? Felhagyok a lassú megközelítéssel, túl nagy bennem a kíváncsiság. Mivel a táv nagy részét már megtettem hamar oda érek. Érdeklődő arccal szállok a közelébe. -Minden oké? Abból ahogy a lábát dörzsöli arra jutok, hogy beverhette. Innen nem tűnik komolynak, de kitudja. Amíg a választ várom észre veszem a keze vizességét. Enyhén megemelkedik a szemöldök, csak nem egy elemi mágus?
|
|
|
|
|
|
|
*nyújtja körben mindenkinek a palacsintás tányért*
Élvezem a szabadnapot.
