Mihálfy Adrián - 2017.08.03. 14:51


Milyen könyved lett?

Szia Botond :3

Azok jók *-*

A film és a könyv közt hatalmas a különbség.

Ezek ismerősek  

Krushnic Dimitri - 2017.08.03. 16:30


Most elképzeltelek macskás néni szettben XD

Igen XD

Feltalálták a szúnyogirtót

*Körül néz* Mindenki elment nyomdázni?

Itt az ideje szerezned neked is

Lora Fontaine - 2017.08.03. 23:12


Lora *-*

Nem tudom Adri, kérdez utána.

Ez sem rossz ötlet

Boglár Gréta

Átlagos szerdának indult a mai nap, az első óra olyan volt, mint eddig. Az azt követő lyukasom pedig úgy kezdődőt ahogy szokott. Talár a táskába és indulás keresni valami elfoglaltságot. Ezután villámcsapás szerűen jött a változás, a lány, akinek véletlenül neki mentem elkezd a vállamnál fogva rázni. Döbbenten nézek az enyhén elmeháborodottnak tűnő arcba, elsőre megszólalni sem tudok. Merlinre, mi becsöppentem már megint? Azt még érteném, ha az lenne a baja, hogy neki sétáltam a kihalt folyosón ábrándozás közben, de a pillanatnyi helyzet teljesen érthetetlen. Ki a jó sárkányt keres?  
Lassan sikerül összeszednem magam, a meglepettség helyét harag veszi át. Kitépem magam a kezéből és teszek hátra egy-két lépést. Aztán onnan nézek rá ellenszenvesen.
-Neked meg mi a jó Isten bajod van?   
Eközben az egyik kezem a táskámban lapuló pálcám felé mozdul, nem vágyom rá, hogy még egyszer elkezdjen rázogatni. Szóval jobb lesz, ha távol marad tőlem. Hiába gyanús lelkiállapotú, gondolkozás nélkül megátkozom még egy ilyen támadásért.

Reggelt emberek! *Besétál a jegeskávéjával*

Kb. én is így érzem magam XD

Helyette a kocsiba olvadsz.

A jól informáltság fontos.

Lassan el is kellene indulni hozzá XD

Egy vihar már tényleg jó lenne...

Én kibírnám érte.

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Nevek és nevek, egyik sem mond semmit és még több a fele hátra van a teremnek... Felsóhajtok, legalább, ha emlékeznék milyen okból kapott díjat az, de pechemre elfelejtettem. Szóval marad, hogy mindet megnézem. Erre fog elmenni félnapom, már, ha meg nem unom és hagyom itt az egészet. Ami nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Rá kérdezek nagynénémnél még egyszer mért kapta és legközelebb könnyebb dolgom lesz. Bár ez egyben azt jelenti, hogy vissza kell jönnöm ide, ami kicsit sem vonz.
Végül egy vitrin átnézése után a maradás mellett döntök, olyan mindegy már úgy is. Ezt elhatározva a következő tárolóhoz lépek. Enyhe érdektelenséggel futom át az ismeretlen emberek neveit. Még mindig nem látom, amit keresek, kezd kicsit unalmas lenni...
Szinte be se fejezem a gondolatot hátulról megszólítanak. Halvány érdeklődéssel fordulok meg a belépéskor látott srác az. Meglep az érdeklődése, még sosem beszéltünk. Bár így jobban megnézve ismerős, talán a klubhelyiségben láthattam. Mindenesetre mosolyt varázsolok az arcom mielőtt válaszolok.
-Igen.
Egyelőre nem gondolom, hogy meg kellene osztanom vele bármit is, de mivel udvarias nem leszek bunkó. Ha annyira csevegni akar, akkor pár percre felfüggesztem az unalmas olvasgatást, legalább pihen a szemem kicsit.

Szia Nem, dehogy. XD

Mihálfy Adrián - 2017.08.04. 18:12


 :D

Hello :3

A szilva is leolvad ilyen időben.

Senki és semmi nem bírja...

Napot

Menő lenne Lora  

Andrej Scotti
Outfit

Van vajon lépcsőzőgép a teremben? Amikor legutóbb ott jártam elfelejtettem megnézi, de azt mondták minden van, szóval lennie kell...
Céltudatos léptekkel szelem át a kastélyt, mióta először elmentem edzeni azóta kedvelem a helyet. Eddig pár alkalommal voltam itt és mindig felfedeztem valami érdekes újdonságot, ami megfelelő változatosságot hozott a sport tevékenységembe. A lépcsőzőgépről is az egyik lánytól hallottam, aki esküszik rá, hogy milyen jó. Ez alapján feltételezem az iskolában is van ilyen gép, ellenkező esetben lesz bennem egy kisebb csalódás. Ahogy a gondolat végére érek belépek a terembe. Rövid nézelődés után elsőre nem találom a kereset eszközt, ezért elindulok körül nézni. Néhány percre megállok a focizóknál, nem értem mi jó van abban, hogy egy labdát kergetnek. Furcsa mugli sport...  
Ezután visszatérek az eredeti célomhoz, legalább a fél termet bejárom mire megtalálom, amit keresek. Majd enyhe bosszúsággal veszem tudomásul nincs belőle szabad. Egy sóhajjal megfordulok, előbb láttam a közelben ugróköteleket, amíg várok azok is jók lesznek. Kiveszek a sok közül egy szép fűzöld nyelűt, keresek egy nagy részt üres pontot és elkezdek ugrálni. Eleinte ráérősen, aztán lassan egyre gyorsabban. Végül beállok egy közepesen gyors tempónál.

Andrej Scotti

Az ugrálástól kellemesen kimelegszem, közben pedig átgondolom, hogy mivel folytassam. Innen rálátok a gépre amit kinéztem magamnak, de nem úgy tűnik, hogy mostanában szabad lesz, szóval keresnem kell valami mást. Esetleg futhatnék, mostanában úgy sem voltam. Az itteni pályát még nem próbáltam ki, most legalább van rá alkalmam.  
Még felmerül néhány ötlet bennem, ám végül mindig ide lyukadok ki. Szeretek futni, bár egyelőre nincs kivel, ami kicsit zavar. Persze általában amúgy is egyedül csinálom, de néha jó lenne, ha lenne társaságom.  
Enyhén megrázom a fejem, értelmetlen ilyen dolgokon agyalni. Tempót váltok, kicsit lassabban folytatom. Közben megjelenik egy srác mellettem, vettek rá egy gyors pillantást, nem tűnik ismerősnek, szóval a figyelmem vissza terelődik az előbbi gondolathoz és észre se veszem vissza állok a kezdeti sebességemre. Ez fel sem tűnik, amíg a fiú hozzám nem szól. Halvány érdeklődéssel, kicsit lassítva fordítom felé a tekintetem.
-Neked is szia. Nem zavarsz és úgy is mindjárt megyek.
Beszéd közben megeresztek egy futó mosolyt, végül is egész udvarias. Ugrok még néhányat, aztán tényleg megállok. Oda sétálok az üvegemhez, kortyolok néhányat. Igazándiból nincs rá szükségem, még meg se izzadtam, de a megszokás erős, mindig iszok, ha befejezek valami edzés elemet. Aztán búcsúzóul intek a srácnak és elindulok a pálya irányába, ahogy látom üres, szóval rá érek ott bemelegíteni.

Hello^^

Andrej Scotti

Jót mosolygok a srác zavarán, egész aranyos ahogy elpirul. Reflexből jegyeztem meg csak neki, de úgy tűnik ő komolyan vette.  
-Semmi.
Ezzel én kb. le is tudtam a beszélgetést, még kicsit folytatom az ugrálást, aztán megállok inni. Ezt követően elindulok a pálya irányába, mivel teljesen üres úgy gondolom itt is tudok nyújtani. Megállok a szélén és bemelegítek, közben meglepetten nézem ahogy a fiú is ide jön. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, még sem egyedül leszek? Most már felkelti az érdeklődésem, mozgás közben a szemem sarkából oda-oda pillantok. Majd miután befejezem a melegítést, felmérem a kettőnk közti távolságot. Végül rövid gondolkozás után elindulok, nem feltétlen akarok beszélgetni, de sikerült elérnie, hogy foglalkozzak vele. Szóval egy rövid csevejre társulhatok hozzá...
Mivel ő már új kört kezd mire én elindulok, a szokásosnál gyorsabbá teszem a kezdő tempóm. Így pedig viszonylag hamar beszéd távolságba érek, egy félmosoly kíséretében megszólítom.  
-Ha sokat bámészkodsz pofára fogsz esni.
A mondat végére mellé érkezem. Kíváncsian várom, hogy mit reagál, vajon most is elpirul-e. Bár kitudja elküldhet melegebb éghajlatra is.

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Hogy gyülekeztet össze ennyi név kevesebb, mint harminc év alatt? Tárolót, tároló után nézek át, bár ahogy haladok előre egyre halványul a szerencsés, rövid megtalálásról szőtt vágy képem. Tényleg itt leszek a délután nagy részében vagy, ha pechem van tovább. Felsóhajtok, ez egy rém meggondolatlan ötlet volt...  
A gondolatommal szinte egy időben megjelenik mellettem a teremben tartózkodó másik diák és felajánlja a segítségét. Hát finoman szólva is meglepődőm, úgy nézek ki, mint aki segítségre szorul? Kell egy kis idő amíg gondolkodom végül bólintok. A segítség itt csak jól jöhet. Rámosolygok a pasira.
-Köszönöm. Veronika Genton-t keresem.
Kétlem, hogy azonnal megtudja mondani a kereset név helyét, de magabiztosnak tűnik, talán tud valami támpontot adni. Az pedig nagy segítség lenne, nincs kedvem órákat itt tölteni. Miközben a válaszra várok, kicsit jobban megnézem. Mestertanoncnak tippelném vagy végzősnek.