Szép reggelt varázsbabok!

Bíboranna

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mulattat vagy inkább bosszant a csaj. A szerencsétlensége elég szórakoztató, végül is melyik boszi ront el egy ilyen egyszerű bűbájt? Apropó bűbáj, talán meg tudom menteni a kardigánom! Amíg én a megfelelő ige után kutatok a fejemben, ő reagál a művészetes megjegyzésemre. Nem idevalósi? Ezzel meg mire akar utalni?
-Mi?
Ránézek az arcára és leesik, szóval vagy mugli vagy félmugli származású. Hm...ez még érdekes is lehet. Unott arccal folytatom a beszédet.
-Szóval azért vagy béna, mert muglik a szüleid. Ez aztán a komoly indok.
A végére már gúnyos mosoly jelenik meg az ajkamon. Egy határozott mozdulattal belenyúlok a táskámba és kiveszem a pálcám. Aztán újra felé fordulok, apró fagyos mosollyal nézek rá pár pillanatig. A kardigánomra fordítom a tekintetem. Nyugodt határozott hangom elkezdek varázsolni.
-Suvickus!
A folt nagyrészt eltűnik, már csak néhány apró makacs pötty mutatja a szerencsétlen találkozás nyomát, nem is rossz. Kissé öntelt mosollyal fordulok vissza.
-Látod nem nagy ügy.
Ezután túl esik a szokásos udvariassági körökön. A neve érdekes, nem hallottam még a Bíborannát, kellemes csengése van. Egy újabb bólintással válaszolok közben. Persze, persze én is örülök.
Amíg ő összehúzott szemöldökkel vizsgálgat én unottan nézek vissza rá, a Navinésekről nem tudok sok mindent, szóval ez alapján nem kaptam plusz infót, nekem a házak egyelőre leginkább színekben különülnek el.
A gondolataimból a kérdése ráz fel. Finoman bólintok, persze, hogy nem látott még.
-Néhány napja érkeztem.

Petheő-Gönczy Bíboranna  - 2017.07.11. 12:46


 :-*

Hozzánk is jöhetne egy jó vihar. *-*

Télen a hideg a baj, nyáron a meleg... Senkinek semmi sem jó? XD

Adrian Ivanorovics Black - 2017.07.11. 13:34


Hatottak a tanácsok? XD Am Hello^^

Szió Eric ^^

Ciprus jól hangzik, én is mennék.*-*

Bíboranna

Informatika. Hm...az lenne az amivel a muglik a varázslatot helyettesítik? Nem hangzik túl érdekesnek, nem is lehet túl nehéz, egy-két nap alatt biztos rájönnék a titkára. Ezt egy újabb fagyos mosollyal közlöm is.
-Kétlem, hogy olyan nagy ügy lenne. Bár biztos érdekes tapasztalat.
Csak tudnám mit vigyorog ilyen bájosan rám? Talán nem épeszű? Vagy ez a háza adottsága? Érdekes lehet, ha mindenkivel ennyire kedvesek..
Azt hiszem itt az ideje elolvasnom a házak jellemzését, biztos sok érdekes jellemzővel találkozom majd. Nos, ha más haszna nem is volt ennek a találkozásnak az érdeklődésemet felkeltette, már csak a kardigánomat sajnálom. Kis gondolkozás után eszembe jut egy varázslat ami talán segíthet. Gyorsan ki is próbálom. A siker majdnem teljes, a folt nagy része kijön. Öntelt mosollyal nézek a lányra, de ez szinte azonnal le is hervad az ajkamról. He? Semmi gúny? Tényleg nagyon furcsa a csaj. Na, de lépjünk ezen ráérek később gondolkozni, pillanatok alatt visszatér a mosoly az arcomra és biccentek.
Az iskolára terelődik a téma, elkezd arról beszélni mikor jött. Türelmesen hallgatom, bár nem értem mért osztja ezt meg velem. Amíg beszél én némán nézem, ahogy megpróbálja eltüntetni a tintás zsebkendő tömeget. Hirtelen váltással felnéz, én pedig enyhe értetlenséggel nézek rá. A kérdés még értem is, de azt nem, hogy mért jön közelebb. Aztán leesik, segítséget szeretne, hát....végül is nem árt, ha meg van az embernek a napi egy jó cselekedete. Felemel a pálcám és intek az arca felé.
-Suvickus!
Aztán csak némán nézem az arcát, hát lejött a tinta.... Az első sok után a számra teszem a kezem, hogy elfojtsam a nevetésem. A bűbáj jobban többet leszedet, mint kellet volna, az arca tintás feléről a tintával együtt majdnem az összes szeplő is eltűnt. Úgyhogy, most roppant érdekes kontraszt van a két fél között.
Nagy nehezen legyőzőm a nevetési ingerem és elkezdek a táskámban tükör után keresni, közben csak úgy mellékesen megosztom vele a hatást.
-A tintától sikerült megszabadítanom és bónuszként a legtöbb szeplőd is eltűnt.  

*Szerez magának chipset és letelepszik az egyik fotelba hallgatni a beszélgetést.*

*Úgy fordul, hogy Erci ölébe tudja tenni a lábát, aztán felé nyújtja a chipset.* Egy kicsit.

Bíboranna

Nem igazán értem mért néz rám hitetlenkedve amikor kijelentem, hogy annyira nem lehet nehéz az info akár micsoda. Hisz az is csak egy tárgy, ergo nem lehetetlen, ha mindenki másnak megy, nekem mért ne? Nem vagyok hülye...
Az arckifejezéshez kapcsolva megpróbálja megcáfolni a kijelentésem. Unottan, reagálok.
-Gondolom, akkor neked nem ment.
Ez mondjuk nem tud meglepni, ha egy egyszerű varázslattal felsül, amit pedig biztos régóta gyakorolnak, akkor nem meglepő, hogy másban sem jeleskedik.
Mielőtt ezt kifejthetném neki tovább terelődik a téma. Szóba kerül az iskolába érkezés és még pár dolog. Aztán egyszer csak közelebb csúszik hozzá, én pedig csak nehezen állom meg, hogy hátrébb csússzak. Egy ideig csak értetlenül nézek rá. Segítsek neki? Hát....a gyakorlásként felfognak annyira nem hangzik rosszul.
Felemelem a pálcán, ő ezzel egy időben feljajdul. Enyhe elégedettség érzek, már késő bánat. Elmondom a varázsigét, egy kicsit megbotlik a hangom közben.
Nos, a kívánt hatáson is túl teljesítettem. Ez igazán érdekes, legalábbis nekem, a navinés nem biztos, hogy értékelni fogja. A mosolyom elrejtésére való célzattal elkezdek tükör után keresgélni a táskámban, közben közlöm vele a hatást. Egy ideig csak hitetlenkedve néz, majd ő is tükör után kezd keresgélni, ezért én felhagyok a folyamattal és kíváncsian figyelem az arcát. Elsápad, elkerekednek a szemei, azt hiszem elég sokkoló hatást értem el.
A kérdés hallatán enyhe sértettséggel elfintorodom, még, hogy elment az eszem, inkább örülhetne. Mindenki el akarja tüntetni a szeplőit, neki pedig megetettem én ingyen, csak úgy kedvességből. Még, ha nem is szándékosan...
Mire bármit válaszolhatnék összeszedi magát és elkezd kiabálni velem. Elsőre fel sem fogom, ő tényleg velem kiabál? Aztán rá nézek a haragos arcára, komolyan gondolja. Bennem is fellobban a harag, hisz ő kérte a segítséget, nehogy már neki álljon feljebb.
-Ch..Más ennek örülne és azt kérné, hogy a másik oldallal is tegyem meg. Nem pedig hisztis kisgyerekként reagálna.
Sértődötten veszem vissza a kardigánom és állok fel, nem vagyok hajlandó ilyen buta vitát lefolytatni.

Eric Wright - 2017.07.11. 15:05

Egyel talán nem.

Tanár? O.o Ahhoz biztos valamilyen szinten örültnek kell lenni. XD

Kár, olyan normálisnak tűntél...XD
Akkor milyen tanci leszel?

Oh, akkor még sem vagy reménytelen eset.  

*sértődötten néz* Urak....

Astrid Camille Leroux - 2017.07.11. 17:06

Ezzel egyetértek....

*Még mindig rondán néz* Szép napot.

South West - 2017.07.11. 17:08


Akkor én kivétel lennék?

Krushnic Dimitri
Outfit

Látszik, hogy egy iskolát szolgál ki a falu, szinte minden van itt. A stílusa nekem mondjuk egy kicsit egyszerű, de azért szerethető. Az eddig meglátótagot boltokban mindent megtaláltam, a letisztult stílust pedig meglehet szokni, szóval végül is oké a hely. Csak ne lenne ilyen meleg... A szabad kezemmel megigazítom a felsőm pántját és folytatom a sétám. Voltam már a kviddics szaküzletben seprű polírozóért, a Leányálomban új parfümért, mivel sikerült összetörnöm a régit. Ezentúl betévedtem a régiség kereskedés szuvenírért otthonra, végül benéztem az ékszerboltba. Most pedig onnan tartok a cukrászdába üres kézzel, csodás bolt, de pillanatnyilag nincs már rá elég pénzem...
Amíg én azon szomorkodom, hogy nem tudtam meglepni magam egy új nyaklánccal elérkezem a cukrászdába. Amint belépek el is felejtem bánatom okát, rengeteg isteni illat csap meg és lágy, hűs levegő. Mintha a mennybe jutottam volna. Átrakom az egyik kezemből a másikba szatyrokat és elindulok a sütik felé. Hosszas nézelődés után kiválasztom a vágyott édességet és elcsomagoltatom, fizetek. Aztán elindulok kifele egyik kezemben a vásárolt holmik, másikban a nasi. Már majd nem ki is lépek az ajtón, miközben a kezemben tartott sütemény papírját nézegetem, amikor hirtelen lökést érzek. Reagálni sincs időm elvesztem az egyensúlyom és elzúgok, repülésem csak a padló állítja meg, de az természetesen fájdalmasan. Kis nyögéssel terülök el a bolt padlóján.

Vidám éjfélt varázsbabok és Mr.Kens!^^

Ó, Marci *-* Most láttam, hogy te pszichológus vagy.*-*

Kováts Marcell - 2017.07.12. 00:05


A leendő nekem már annak számít. XD Én is annak készülök.

Kováts Marcell - 2017.07.12. 00:16

 ;D

Hello mindenki. ^^

*Rövid habozás után a kezében tartott csokit Dimi felé nyújtja.* Az álmosságon, mondjuk nem segít, de jobb, mint a semmi.

Bíboranna

Hisztis, pont, olyan mint egy hisztis gyerek. Egy elrontott varázslat nem a világ vége, én több tucat ilyennek voltam az áldozata. Elmegy a gyengélkedőre és kész vagy csak vár néhány napot. Nem történt semmi sokkoló, most egy kicsit aszimmetrikus, de lehetne rosszabb is...sőt, ha tovább nyavalyog nekem lesz is. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a bánás módot, mikor csak segítettem. Elképzelni sem tudom mit várt, elsős vagyok...
Sértett arccal szedem össze a holmim. Biztos nem maradok itt és hallgatom őt, inkább egy újabb büntetés. Felállok, vettek egy utolsónak szánt pillantást a lányra, aztán meglepetten pislogok. Sír? Miért sír? Előbb még üvöltött...
Zavartan túrok bele a hajamba, hát ezt nem hiszem el. Mit kellene csinálnom egy síró emberrel?
Némi habozás után megszólalok.
-Menj el a gyengélkedőre, ott majd vissza állítanak.
Vagy megteszik amit mondtam és eltűnnek a szeplőid...
Mielőtt még bármit mondhatnék ezentúl újra hangulatot vált, most gúnyolódik, hát az agyam eldobom. Honnan szökött a csaj? Mennyire lehet skizo? Félnem kellene?
Pár pillanatig ezen merengek, ő pedig elkezd pakolni. Nos, azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Pont elég volt mára a fura emberekből.
Fagyos mosollyal biccentek.
-Öröm volt találkozni. Szia.
A választ meg sem várva elindulok vissza a kastélyba. Még egy ilyen furcsa találkozást...

Tanár úr

Úgy látszik tévedtem, nem úszom meg a büntetést... Még egy picit sem rezzen meg a szája, a becézés, pedig holt hidegen hagyja. Na, ez kellemetlen. Finoman biccentek.
-Igen, abból.
Itt az ideje megpróbálni menteni a menthetőt, hátha megúszom valami aprósággal. Végül is csak a takaródót szeghettem meg, az nem nagy ügy. Azaz, ha most készséges és bájos leszek, biztos kisdologgal megoldjuk. Megpróbálok azzal érvelni, hogy új vagyok, nem volt időm elolvasni a házirendet, de semmi. Szimplán csak elutasító…lelombozó egy találkozás ez.  
Amikor meglátom, hogy papírt vesz elmotyogok néhány francia szitokszót. Szép év kezdés lesz ez. Elmondja a büntetés felvezető szöveget én pedig semleges arccal válaszolok.
-Persze, meglesz.
Magamban fintorgok kicsit, nem olyan drámai a feladat, de akkor is bosszantó. Sőt, egyelőre még mást sem tudok "megkérni", úgyhogy tényleg nekem kell megcsinálnom... Lebiggyesztem a szám, hát ez aztán pech.
Amíg én a sorsomon merengek kérdést intéz hozzám. Semleges hangszínnel felelek.
-Melissa Von vagyok.   
Majd kissé habozva folytatom a beszédet.
-Első évfolyam, Rellon.
Ezután már csak várom, hogy a kezembe nyomja a cetlit és elválhassanak útjaink...illetve ezzel van egy kis bökkenő. Nem tudom hogyan jutok vissza. Zavaromban elkezdem a cipőm orrát bámulni. Most mi csináljak? Ha nem kérek segítséget elkaphatnak újra és nekem nincs kedvem még több büntető munkához, de, hogy pont vele kelljen vissza jutnom... Ah, ez csak még kellemetlenebb.

*Besétál, meglátja a kávét* Kávé *-*

Üresen.  
Szép terv, csatlakozom.

Krushnic Dimitri - 2017.07.12. 16:34


*Emeli a bögrét, hogy földhöz vágja* Tuti ne?

Krushnic Dimitri - 2017.07.12. 16:57


Hm...érdekes gondolat.

Öm, inkább nem takarítok. *leengedi a bögrét tartó kezét*

Lora Fontaine
Outfit

Gyilkos meleg van, még itt bent is. Ráadásul van még két órám mielőtt vissza mehetnék a szobámba zuhanyozni, szörnyű...
Lassan, kényelmesen sétálok a folyóson, próbálva kikerülni a többi diákkal való érintkezést. Nincs nekem bajom az emberekkel, csak ebben a melegben jobb a tisztes két lépés távolság, ne érjen hozzám senki. Ezt mondjuk elég nehéz megvalósítani a tömött folyóson, de azért próbálkozom.
Rövid diákok közti szlalomozás után a terasz felé veszem az irányt, kétlem, hogy ott hűvösebb van, viszont kevesebb diák van ott szerintem.
Nagy nehezen sikerül eljutnom az ajtóig, apró elégedett sóhajjal lépek ki, végre egy kis nyugalom. Még, ha csak pár perces is.
Ahogy kiérek a fényre egy kosza napsugár elvakít, hunyorítva lépek előrébb. Ezzel egy időben pedig neki ütközöm valakinek és kis híján elesem. Na, remek. Csak ez hiányzott egy újabb kellemetlen találkozás, nem elég a tegnapi navinés lány...
Miután a napsugár eltűnik kíváncsian fordítom a tekintetem az ütközés irányába. Egy velem egy idős lányba sikerült belesétálnom. Magamra erőltetek egy udvarias mosolyt.
-Bocsi.

Dimitri

Ó, hogy az a... Levegő után kapok. Ez meg mi volt? Úthenger vagy mi?
Fájdalmas fintorral támaszkodom a könyökömre és nézek fel. Első amit meglátok egy férfi aki a kezével takarja az arcát, értetlenül pislogok. Aztán gyorsan végig nézek magamon, de semmi olyat nem láttok ami miatt nem lehetne rám nézni. Újra felnézek, most már a pasi is elvette a kezét az arcától és felém nyújtja a kezét, zavartan nézek rá.
-Persze...
Tovább nem jutok, mert folytatja a beszédet. Na, persze farkasvakság a napközepén, amikor még nincs homály. Hitetlenkedve nézek rá, lehet, hogy ő is megütötte magát? Nos, mindenesetre elfogadom a segítséget.
Mire komolyabban elkezdenék ezen gondolkozni besurran egy új illat a többi közé én, pedig sokkosan kiáltok fel.
-Jaj, ne!
Sápadtan fordulok hátra, minden holmim szanaszét hever és a parfümös táska körül félre érhetetlen folt kezd terjedni. Néhány pillanatig csak szomorúan nézem, aztán folytatom a kár felmérést. A sütinek annyi, a polírozó túlélte, a régiség kereskedéses ajándékok egy-két karcolással megúszták. Ezentúl én is szereztem néhány zúzódást, szép.
Egyszerre fájdalmas és mérges arccal fordulok vissza. Nem is tudom mit várok tőle, de egy bocsánatot szerintem minimum megérdemelnék.

Lora Fontaine

A nap elbújik egy felhő mögé én, pedig szembe találom magam egy bosszús navinéssel, kissé sajnálkozva nézek rá. Valószínűleg már így is a gyengélkedőről jött, pechjére pedig én is tovább rontottam a napját, bár most nem szándékosan. Szóval teljesen érhető a drámai reakció, mondjuk nekem csöppet túlzó. Persze, persze, szörnyű ember vagyok. Nincs ebben semmi új, mondták már párszor. Mivel nem úgy néz ki, mint aki egy könnyen meg békélne lassan elkezdek hátrálni, nem hiányzik a napomból egy zabos navinés. Az ő házával amúgy sincs jó tapasztalatom. Tegnap is és ma is megvolt a szerencsétlen találkozás, most már egy ideig inkább kerülök minden sárgát, ezzel csak jót tehetek. Hátrálás közben válaszolok.
-De, mondtam, hogy bocsi. Nem láttalak.
A rohamos torok koszörülés egyre gyanúsabbá teszi, csak nem egy újabb dilis csaj? Ez az univerzum vicce...
Mire bármi egyebet tehetnék, mondhatnék vagy gondolhatnék előkapja a pálcáját és bűbájt röpít felém. Már nem tudok ellépni előle, ezért bosszús fintorral elkezdek táncolni. Szerencsére gyenge a varázslat, nekem pedig elég jó az állóképességem. Amíg a lábam magától jár előveszem a pálcám.
-Pofix!
Így legalább nem tud többször támadni, sőt ami még jobb ócsárolni sem. Ezután már csak az akaratlan tánc probléma maradt...