|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Bornemissza LucaA víz roppant kellemes, kényelmes tempóban elúszok a tó egyik partjától a másikig. Majd rövid pihenő után vissza is, kicsit berozsdásodva érzem magam. Otthon szinte minden nap úsztam, de az iskolába való jövetelem előtt fel kellett hagynom vele, mivel túl sok teendőm akadt. Enyhe fájdalom nyilall a mellkasomba az emléktől, hiányzik Anglia... Mire kijövök a vízből borongóssá válik a hangulatom, nincs nekem bajom a mostani helyzettel, sőt egész kedvelem. Emellett azért nehéz egy cseppet alkalmazkodni és itt nem csak az enyhe akcentusomra gondolok, hanem sok-sok apróságra. Amíg merengek elindulok vissza stéghez, hogy kifeküdjek napozni. Ezt meglepő módon egy kiskutya szabotálja. Meglepetten bámulom a felem szaladó ebet, majd értetlen arccal szemlélem az örömködését. Nagyon édes kutyus, de vajon kié lehet? Mért örül ennyire nekem? Csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok, közben a négylábú megindul a stég felé. Ezután legnagyobb meglepetésemre megáll int nekem és beugrik a vízbe. Ezzel mondjuk mosolyt is csal az arcomra, pont úgy landol a vízben, mint egy kavics. Rövid habozás után elindulok a szőrpamacshoz. Mi tagadás felkeltette a kíváncsiságom, honnan jött és mit akarhat vajon? A stég szélén megállok, érdeklődve pásztázom a vizet. Vajon hova tűnhetett a bohókás állat?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Bornemissza LucaEnnyi, én elolvadtam. Eszméletlen cuki ahogy úszik a kutyus. Elképzelni sem tudom mit akar, de csak azért megéri segíteni neki, hogy nézhessem az úszkálását. Mosolyogva nézem, hogy elúszik, majd vissza hozzám. A rövid ugatás alapján valószínűleg azt szeretné, hogy kövessem. Nos, rendben. Majd nem el is indulok mikor elkezd prüszkölni, ez ideiglenesen megakaszt. Nézem és nevetek, végül abba hagyja és, pedig a vízbe vetem magam. Felbukok a víz alól, szemmel megkeresem az ebet, aztán kíváncsian elkezdek utána tempózni. Vajon mit akarhat? Talán megsérült a gazdája? Úszás közben próbálom kitalálni, hogy ugyan hova vezethet, de minimális helyismerettel ez elég sikertelen próbálkozás. Végül csak úszom utána, előbb-utóbb kifog derül mi a célunk. A corgi megáll, rövid idő múlva én is oda érek hozzá. Érdeklődve nézek a négylábúra. -Na, mi az? Mit szerettél volna elérni ezzel?Körül nézek, de nem látok semmit. Nem messze vagyunk a tó közepétől, sehol semmi és senki. Legalábbis víz fölött... Enyhe ijedséggel kezdek el lefelé kémlelni. Kit vagy mit kellene keresnem? Újra a kutyára nézek, aztán lebukok és végig pásztázom a környezetem. Az égvilágon semmit nem látok, csak egy apró csillanást a tó alján. Nos, kétlem, hogy annak bármi jelentősége lenne, szóval kiemelkedem a vízből. Vissza úszom a corgihoz. -Tudom, hogy hülye kérés, de adhatnál valami támpontot.Milyen jó is lenne, ha tudnál beszélni és megmondanád mit szeretnél...
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
DimitriAmíg próbálom rendezni az érzelmeim, mert ugye nem kéne neki esni hiába lökött fel... Ő értetlen képpel néz rám, Merlinre bosszantóbb nem is lehetne. Lassan megnyugszom, ezzel együtt, pedig leküzdöm az ingert, hogy hozzá vágjam a sütim romjait. Bár úgy tűnik ezt észre se veszi, mert felveszi a sütit mielőtt újra ingert éreznék a hozzá vágására. Elfolytok egy bosszús sóhajt és semleges arccal felelek. -Csermelymenedéki bonbon.Na ez legalább jól lesokkolja majd. Vagyis is csak hittem ezt, mire válaszolok ő elkezdi eltüntetni a süti romjait. Döbbentem nézem ahogy eszi. Ez valami vicc? Ki a jó ég ez a pasi? Az arcomon egymást váltják az érzelmek. Döbbenet, értetlenkedés, hitetlenkedés és így tovább. Egyszerűen túl sok ez a férfi egyszerre. Nem tudom, hogy tud halál nyugodtan neki állni megenni a kilapított sütimet mindenki előtt. Ez végül neki és feltűnik, ártatlan képpel hosszan elnyújtva megeszi az utolsó falatott és megszólal. Bár ne tette volna... Fintorogva megrázom a fejem, még egy ilyen hülyét. Ki a fene képes csak úgy neki állni és így enni? Remélem nem az egyik tanáromhoz van szerencsém...
|
|
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 18. 19:22
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Tanár úrAz, hogy ő el is elmond valami káromkodás szerűt meglep. Enyhe érdeklődéssel pillantok rá. Mégis érdekes ember lenne? Hm...még meglátjuk. A biccentésre nem reagálok, jegyezze meg nem érdekel. Ha van is közös óránk, majd hátra ülök és nem zavarjuk egymást, kész. Nem lesz nehéz így kibírni az együtt töltött időt, esetlég jó is leszek az elején tárgytól függetlenül. Amikor közli, hogy ő a repüléstan tanárom úgy nézek rá, mint akit leöntöttek egy lavór hideg vízzel. Na, ne! Mért pont bele kellett összefutnom? Repülni szeretek... Apró sóhajjal bólintok, ez már biztos nem az én napom. Sok idő lesz mire elfelejtettem ezt a kellemetlen találkozást. Pedig már olyan szépen elterveztem, hogy a reptan tanárommal jobban leszek. Ez aztán a pech. Ezután gyorsan túl esünk a kötelező körökön. Újabb biccentéssel átveszem a cetlit, kezdetnek meg kell csinálnom ezt a büntetést. Nem sokat fog változtatni a rólam alkotott képről, de kis lépésekben csak meglesz. Az óhaj-sóhajra válaszkép elkezdem bámulni a cipőm orrát, itt az ideje segítséget kérni. Bár most már inkább vesznék el újfent... Veszek egy nagy levegőt, lassan, mint ha fájna kinyögőm. -Nos, igen... Lenne kedves elmondani, hogy jutok vissza a hálókörletembe? Megpróbálom leplezni a zavarom, kisebb-nagyobb sikerrel ez meg is történik. Amint nem érzem magam elvörösödve felpillantok.
|
|
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:15
|
|
|
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
AinsleyOutfitDe korán van... Úgy látszik sikerült teljesen elszoktam a reggeli futástól. Ami elég szép teljesítmény, hisz kb egy hetet hagytam ki. Na, mindegy az időeltolódás teszi biztos. Majd vissza szokom lassan, nem olyan vészes. Kényelmes tempóban elkezdek készülődni, egyelőre nem igazán tudom hova menjek futni. Valószínűleg a réten fogok, mivel mást nagyon nem ismerek. Kezdetnek az is jó lesz, utána meg majd körül nézek. Elgondolkozva sétálok végig a kastélyon és elégedetten lépek ki. Először csak sétálok, aztán fokozatosan felveszem a futó tempóm. Az izmaim lágyan bizseregnek, jó újra futni. Nem igazán tudom merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkozom. Végül egy idő után elveszek a gondolatimban és csak megyek. Sok mindenen elmerengek, rengeteg élmény ért mióta itt vagyok. Jó és rossz egyaránt, a legtöbbet ráadásul élveztem is. Bár a navinével remélhetőleg lesznek pozitívabb tapasztalataim is. Az eddigiek elég negatívak... De ott van még a tánc is, nem is tudom honnan jött ez a gondolat. Sosem táncoltam komolyabban, most ez elég fura. Összességében kellemes, de azért meglepő tőlem. Talán félórát futok így amikor össze találkozom egy másik futóval. Megállás nélkül köszönök. -HelloEzzel vissza is térek a gondolatim közé. Mit fogok kezdeni a tánccal? Tényleg komolyra fordítom vagy új hobbiként lesz jelen az életemben?
|
|
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Bornemissza LucaMire oda érek hozzá újabb prüszkölő ugatással adja tudtomra, hogy nagyon akarja azt amiért ide hívott. Már csak tudni kéne mit akar. Sehol senki, szóval nem emberről van szó. Nem egy bajba jutott gazdit kell megmentenem, ez némiképp megnyugtató. Na, de akkor miért kapálódzik ennyire az eb? Körül nézek víz fölött és alatt is, semmi. Kérdőn nézek a négylábúra, valahogy többet kellene segíteni, így nem tudom mit szeretne... A corgi megértette a problémám, bár nem tudom miért kelt hullámokat. Érdeklődve figyelem, minimális támpont is segítene. Meglepetésemre oda úszik hozzám, majd a kezemnek nyomja az orrát és lebukik. Habozva nézek utána, kövessem? Az a csillogó akármicsoda kell neki? Mire elhatároznám magam feljön, én pedig újra rá nézek. Nos, jó, ha ezt szeretnéd annyira. Bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerül felhoznom, legalábbis elsőre. Veszek egy nagy levegőt és lebukok, de ahogy gondoltam nem sikerül a táv háromnegyedénél vissza kell fordulnom. Levegő után szomjazva jelenek meg újra a kutya mellett, picit pihenek. Majd megismétlem a folyamatot, megint érzem, hogy túl messze van a tárgy. Viszont már nagyon közel vagyok hozzá, ezért megfeszítem az izmaim. Enyhe légszomjjal küzdök, de sikerül felvennem a tárgyat. A tőlem telhető leggyorsabban elindulok vissza, miután áttöröm a víz felszínt nagyokat kortyolok a levegőből. Nem tudom miért szenvedtem ennyit egy ismeretlen kutya üvegsellőjéért, de némi elégedettség érzek, hogy sikerült felhoznom. Miután összeszedtem magam a corgira nézek. Most mi legyen.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
*Beül az egyik fotelba fagyit enni.*
Na, de legalább beismered. XD
Hogyan lehet téged szólítani?