Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Jééééézusom, ez csak egy kisiklott bájital. Büdös. Ennyi. Nem az iskolát égettem le - kikelek kicsit magamból, mert erősen túlzásnak érzem, hogy már emiatt is cipelni akar egy feljebb valóhoz.
- Komolyan, egy pattanáseltüntető bájital, csak az egyik hozzávalót előbb sikerült beleraknom a kelleténél, nem kell emiatt riasztani még az atyaúristent is, fel is fogok takarítani magam után, megígérem. - közlöm vele már némivel szelídebben, tényleg nem érzem, hogy ez akkora baj lenne, amiért pontot kellene levonni, vagy újabb büntetőmunkára küldeni. Abból többet nem kérek, nem a Madarász féléből. Kimenni persze nem fogok, helyette karba fonom a kezeim, és ott állok a már alig csak gomolygó füst közepén. És még sértve is érzem magam, mert ha valaki, akkor én odafigyelek arra, hogy ne okozzak horribilis károkat. A tanárok többsége biztos, hogy tisztában van azzal, itt főzőcskézek, és amolyan kimondatlan alku van köztük és köztem.
- Álmos, ugye? Nézd, alapjáraton tudom, mit csinálok, most is tudom, szóval nem miattam kellene aggódnod, vagy ennyire kikelned magadból. A kastély egyben van, látod? A hajad szála se görbült, és ami még fontosabb, nekem is megvan minden végtagom. Nekem se lenne jó, ha tanároznánk, és neked se... hidd el, nem sokan bírják, ha ilyen hülyeségek miatt felkeltenék, mert tényleg csak egy aprócska bibi. A kint kószálásra is van alibim, itt ni - mutatom meg egy röpke pillanatra a prefektusi jelvényem, aztán rejtem is vissza a helyére.
- Szóval nem lehetne, hogy megoldjuk ezt a dolgot szépen magunk között, csendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elhívtam. Egy ebédben még igazán nincs semmi, és a mai világban tényleg hülyeségnek tartom, hogy meg kell várni, míg a férfi teszi ezt meg. A mai fiúk, legalább is a korombeliek, lassan már menstruálni fognak - egy két fehér hollót -, leszámítva, szóval még csak azt se merem elvárni, hogy valamilyen módon kicseréljenek egy villanykörtét.
És hiába mondja azt Lili, kivel mennyire passzolnék, a korombeliek között nem is találtam senkit, akin rajta maradt volna a tekintetem. Ellenben a Belgával. Jó, neki már a kisugárzása is olyan, hogy az ember, ha akarja se tudja nem észrevenni. A stílusa viszont akár taszító lehet, ha az ember lánya nem mozgott még világ életében se olyan körökben, ahol ez a stílus mondhatni teljesen normális. Nekem meg akad némi tapasztalatom abban, hogy kell kezelni egy ízig vérig aranyvérűt - lévén én is az vagyok -, így nem tudtam megriadni. Annyira azért nem tudtam kicsípni magam, mert hogy a gyászidőszak nálam szent. Nem, nem csak azért, mert ezt el is várják tőlem, hanem mert én érzem úgy, hogy ily' módon is meg kell adnom a végtiszteletet. Azért van bennem egy egészséges kíváncsiság, hogy vajon eljön-e. Mert, hogy nem traktáltam levelekkel, meg semmilyen furmányos módszert nem eszeltem ki, csupán elé álltam, és megkérdeztem. Mégis mi veszteni valóm lehetne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mert le kell mozgatni őket. Mert nem szerencsés, ha ezt nem teszik meg. Anyu sokáig összekötötte a kellemeset a hasznossal, és a két fickó mellett a két duracellt is képes volt lemozgatni. Hát, most legalább őket levettem a válláról.
Persze, láttam én rajta, hogy egyáltalán nincs elragadtatva attól a szabadságtól, amit aputól kaptam. Nem hiszem, hogy felelőtlennek érzi magát, nagykorú vagyok, miért ne lehetne saját házam, ha már úgyis itt állt. Sokkal inkább félt. És nem, sem én, sem apu nem tudjuk neki őszintén mondani, hogy nincs mitől. Azt meg még nem is mondtam nekik, hogy valaki tudja. Pedig elvileg minden szál el lett varrva.
Estére jár már az idő, így nem bajlódok a szájkosárral, mert egyszerűen nem bírják elviselni magukon, de olyan szépen sétálnak pórázon. Mégis kapok pár értetlen tekintet, de hát ezt már igazán megszoktam. Ez van, ha az ember kutyát tart. Viszont hála égnek, a "jaj de aranyos, megismizhetem?" jellegű felkérések is elmaradnak. Jobb is, nem bírják annyira az idegeneket, és nem mindegy, melyikhez hogy közelítesz. Henrik például hajlamos odakapni, ha hirtelen rontasz rá, hogy dönyögözhesd, ezért sem szerették annyira Lunáék, és ami azt illeti, így volt ez fordítva is.
Most viszont megint megkergül, látszik, mennyire fiatalabb a társánál.
- Azonnal gyere vissza - de már késő, az ott tartózkodó férfit fel is döntené, de szerencsére innen is látom, hogy van olyan fizikuma, ami ezt nem engedi.
- Esküszöm, hogy nem fog harapni - kezdek egyből szabadkozni, majd füttyentek egyet, mire Henrik is észbe kap, és visszasétál mellém.
- Ne haragudjon, ma ilyen barátkozós - nem tudom, nem gondolom, hogy ez kellő kifogás, mégis egy dobermanról van szó, akiktől az emberek általában tartják a három lépés távolságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szokniuk kell az új helyet. Hiába az enyéim, és hiába főleg egy gazdás kutyák, nagyon rég óta csak egy közegben voltak, két idegesítő kis gyerek mellett, meg egy nő mellett, aki kellően domináns ahhoz, hogy gatyába rázza őket. Én, nos nem vagyok. Túl sok mindent engedek meg nekik, ezért is fordulhat elő az, hogy bár szentül megfogadtam, be nem teszik a lábukat a házba, ha olyanjuk van, elfoglalják a kanapét. Ezzel mondjuk még együtt tudok élni, viszont a hálóm az tényleg tabu. Nem voltam, meg nem is leszek az az önkényes selfiző, aki a kutyáit a gyerekeinek tekinti, és hát valljuk be, ők se tipikusan azok a kutyák, akiket csak úgy lehetne babusgatni.
- Hát.... nem - húzom el a szám.
- Valószínűleg kiszagolta az erőfölényeket, én nem vagyok akkora kihívás neki, ő meg szereti a határait feszegetni - csak erre tudok gondolni, hisz a férfi erejét még én is érzékelem, épp ezért nem megyek a muszájnál közelebb hozzá. Hektor sokkal okosabb, ő lecövekel a lábam mellett, és csak nézi az illetőt, de a testtartása feszült, mintha bármikor képes lenne neki ugrani, hogy engem védjen. Nos, pontosan ezért vannak ilyen kutyáim.
- Meg még fiatal is, és csak pár napja vannak itt. Sajnálom - kérek bocsánatot, majd levéve a nyakörvet, útnak eresztem mindkettőt, had ismerkedjenek a hellyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez inkább dominancia szerintem - vonom meg a vállam. Olvastam már róla, de annyira nem fenyegetett ez a feszély engem. Kölykök voltak, mikor kaptam őket, megtanulták, hogy a főnök én vagyok, és ez így is van rendjén.
- Uhh, biztos rossz lehetett. Nem akarsz másikat? Van itt menhely is, és gondolom, itt laksz - félig kijelentés, félig kérdés, ami elhagyja a szám. Azt viszont tudom, hogy a házam már teljesen más, mióta a két négylábú az udvarom szerves lakója. És a "csak épp erre jártam" utcabeliek is elfogytak. Azok a fajta idős nénik, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és a hülye kérdéseikkel, tépik fel a még szinte be se gógyult sebeim. Meghalt. Igen. Az emberek szoktak. Miért nem lehet túllépni a dolgon, és nem az unokát zaklatni a hülye kérdéseikkel? És még csak észre se veszik, mikor átlépnek egy határt, és én meg legyek kedves, meg mosolyogjak. Hagyjuk már.
- Öhh... igen. Mostanában elég sok címlapon megfordulok. Biztos, olvastál róla, hogy Elisabeth Shanes meghalt, vagy legalább hallottál. Nos, az unokája vagyok. Charlotte Elisabeth Felagund - kis monológom közepette, én is közelebb araszolok, csak hogy a mondandóm végén kezet nyújthassak.
- Ne haragudj, de én téged nem, vagy... - húzom el a szám, mert ez kínos. Sose szeretem az ilyet. És ha ismernem kellene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindig azt mondták nekem, hogy a jó munkához idő kell. Na de ennyi? És ha még kiderül, hogy nem is jó? Hetek óta dolgozom ezen a bájitalon, és most jött el a teszt ideje. Mivel elvileg fel kell erősítenie az érzelmeket, így persze, hogy olyanon próbálom ki, akinek látszólag nincsenek, vagy ha vannak is, negatívak - mit árt egy kis balhé a nagyteremnek, úgyis régen volt már, nem? -, szóval egy életem, egy halálom, de én valahogy lenyeletem vele.
Egész vacsora idő alatt azon gondolkodom, hogy miként tudnék a velem majdnem szemben ülő poharához férkőzni. A fiola a kezemben, még össze is zsugorítottam, hogy ne keltsen akkor feltűnést, majd az ötlet is megfogalmazódik, amint meglátom az illetőt belépni, aki lóg nekem egy szívességgel.
- Hallod, törlessz! Adj Weilernek szerenádot - nem köntörfalazok, mert nincs időm, gyorsan tudtára adom, hogy mit szeretnék.
- Nem.
- Héj, Panni, tudtad hogy....
- Jó, jó, csak fogd már be - sóhajt az illető, én meg elégedetten huppanok vissza a helyemre. A srác még le is térdel, miközben elénekli a Szívből szeretni című dalt a rellonosnak, és némi unszolás után, még a vállára is teszi a kezét közben, ami remélhetőleg kivágja nála a biztosítékot. Na, én ezt a pillanatot választom, hogy beleöntsem kreálmányom a poharába. Remélem Felagund papa se lát ebből semmit, mert szerintem már onnan az asztaltól rájönne, mi az, hisz az ő könyvéből csórtam a receptet... na meg magát a könyvet is. Egyébként semmi rossz szándék nem vezérel, csak a kísérletezési vágy, és mekkora mákom van, hogy senki még csak nem is feltételezi rólam, hogy ilyen hobbim lenne, hisz... ugyan kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

És a nyakam ráteszem, hogy ezt direkt csinálta. Teljesen lesújtva nézem a padlómon árválkodó ruhadarabot, és azon tanakodok, hogy kesztyűvel vegyem fel, vagy hívjam egyből az ANTSZ-t, vagy mi legyen. Hozzáteszem, ilyenben nekem még sose volt részem, pedig laktam együtt pasival, bő két éven keresztül. Mondjuk arra meg már nem is akarok emlékezni.
Érzem, hogy a halántékomon dagadni kezd az ér, mert nem akarok belegondolni, mit művelhetett még itt, szóval kesztyűt húzok, és nem érdekel, mennyien néznek rám furcsán az utamon, de akkor is a kastélyba veszem az irányt, hogy a fejébe húzhassam.
Hálaégnek sokáig nem is kell keresnem, nyilván pont a vacsoraidő vége van, és készül lemenni, és hát... nincs egyedül. Pár rellonos még csatlakozik hozzá, ez pedig nekem egy tökéletes alkalom.
- Bocs bocs - lökök arrébb két nyurga srácot, hogy aztán angyali mosollyal az arcomon, a kis görcs elé kerüljek.
- Képzeld, épp az Ispotályban voltam látogatóban, mikor találkoztam a barátoddal... ezt küldi, meg egy üzit. Sajnos ne várd mostanság vissza a kastélyba, pár hete kiderült, hogy Aidses - szomorúságot mímelve nyújtom át neki azt, amit ott hagyott nálam, és hat. Nem tudom, az itteniek közül, mennyit sikerült befűznie, de az biztos, ebben a pillanatban nem kevés ütő megállt, és elégedettséggel tölt el, hogy a többi nyúlvány hátrálni kezd, majd úgy dönt, inkább a társuk nélkül folytatják útjukat.
- Mondtam, hogy takaríts ki - ezt már normális hangon közlöm vele, még a vállam is megvonom. Persze, miután meggyőződtem arról, senki nem fogja hallani, hogy nálam aludt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy pillanatra akár el is gondolkodhatnék azon, hogy ez túlzás volt, de hát nem szoktam. Ha dühös vagyok, és tudom, hogy ki miatt, akkor abszolút nem nézem az illetőt, ezért is van, hogy sokszor még a tulajdon családom is kap a szeretet csomagomból.
- Ohh... el lett baszva a napod? Jujjci... az enyém is - teátrálisan kapok a szívemhez, majd tényleg csak a dühös ábrázatomat láthatja.
- Egyrészt mondtam, hogy úgy tűnj el, mintha ott se lettél volna, másrészt, hintet is adtam, hogy legalább a redvát takarítsd el magad után, amit te ott hagytál. A házam nem egy kibaszott Motel, és én rohadtul nem vagyok a bejárónőd, szóval örülj neki, hogy nem egyből a loboncod téptem, és húztalak végig a folyosón, hogy illusztráljam,hogy működik a felmosó - mert bizonyára azon a szinten nincs, hogy ezeket az apróságokat, megoldja bűbájjal, de hát... ez nem is az én problémám.
- És kösd csak még az ebet, aztán el is ráncigállak, hogy te magad nyald fel, UV lámpa nélkül. Nem tudom, mi jár a fejedben, de megosztok veled egy aprócska tényt - ezzel ha tetszik neki ha nem, jól beletaposok a privát szférájába, hogy a fülébe suttogjak.
- Nem az ügyeletes cimbid vagyok, és ha még egyszer ilyesmihez lesz szerencsém, levet csavarok belőle - nem részletezem, hisz nagyon jól tudja, miről beszélek.
- Bár - azzal növelem a távolságot, és lassan mérem végig... nagyon lassan.
- Ahogy elnézem, csak egy-két cseppet....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pedig aztán ebben semmi ördöngösség nincs. Amíg azzal vannak elfoglalva, hogy a Felagundnak még most sem sikerült az agyi kapacitásának meghaladni a korát, addig én nyugodt szívvel teszem azt, amit valójában akarok.
És jelen esetben minél hangosabb, zajosabb, figyelemfelkeltőbb, annál jobb.
Egyedül attól tartok, hogy nagyapának ez sem elég, bár... mióta a nagyi meghalt, szerintem bárki tehet bármit, őt ez abszolút nem érdekli, de azért mégse szeretném megütni a bokám.
Számoltam azzal is, hogy Dante nem fogja kitörő örömmel fogadni a szeretetnyilvánításnak ezen módját, s mikor a fémek csattannak, mintha az egész teremben megállna a levegő is, mindenki feszült figyelemmel nézi, mi fog történni, kivéve engem, hisz amint elvégeztem a dolgom, a figyelmem az előttem lévő kajáé. Stresszes időszak ez nekem, és könnyedén előfordulhat, hogy kerül is rám pár nem kellő kiló, de a faszom fogja a kalóriákat számolni, meg lelkiismeret furdalással küszködni, csak azért, mert egy csoki véletlenül a hasamba került. Nem, én sose voltam ilyen, és fel sem foghatom, hogy miért lett ez az éheztetés, meg az önmarcangolás divat. Lehet zabálni, de ha mellette csak a kanapén döglesz, akkor igazából tökmindegy, mennyit nem eszel, a végeredmény ugyanaz lesz... max kicsit késik.
Csak egy apró pillanatra rezzenek össze, mikor még én is meghallom a roppanást, de ennél tovább nem törődök azzal sem. Megmondtam, annak a kérésnek ára lesz, és ő felfogta. Majd legközelebb átgondolja, kit, mivel keres meg.
A következő, amire felfigyelek az, hogy a pohár után nyúl, na számomra innentől válik érdekessé a dolog, s mintha kortyolt is volna belőle, vagyis én nagyon úgy láttam. Viszont nem kezdek folyamatos bámulásba, hanem a vacsiba temetkezek, közben sűrűn pislantva a karórámra, mert a franc se tudja, sikerült-e teljesen álcázni, vagy megérzi, hogy valami mégse kóser itt.
Hamar rá is jövök, hogy az utóbbi lesz a nyerő, mikor elszánva magam - mert ha még csak kis korty is volt, valamennyire hatnia kellett már -, megint felé pillantok, és szembesülök a ténnyel, annyira messzire nem is kell pillognom. Lesajnálón nézek arra, aki mindezek előtt velem szemben ült, a nevét nem tudom, ezek után meg már késztetést sem érzek arra, hogy megtudjam.
- Meg is ihatom - nyelem le a falatot szenvtelenül.
- de félek, a nagy bumm elmarad, ma tudtam le az utolsó vizsgám - ami annyit tesz, hogy sztoikus nyugalommal írtam le Norbi bá'-nak a gulyás leves receptjét az elméleti legilimencia vizsgán. Nekem ez az időszak alapjáraton baromi stresszes, így nem félek bevallani, sűrűbben nyúlok a nyugtatós fiolához, mint a kólához a hűtőmben. S ezért történhet meg az is, hogy teljesen higgadtan nézek, hol a zöld szemekbe, hol az arcra. Valami jel után kutatva, akár egy aprócska ér dagadás, bármi, s úgy igazándiból nem hat meg a tényközlés. Különben is, nem tartom ostobának Dantét, - bármit el lehet róla mondani, épp csak azt az egyet nem - így képtelennek tartom, hogy egy tömött tanári asztal előtt folyamodna bármi kellemetlenhez is, főleg hogy, mint mondta, nincs rossz kedve. Attól normál esetben jobban tartanék, hogy később ütöm meg a bokám emiatt, de a nyugtató még hat, így a felhők se vetnek árnyékot a fejemben.
- De ha tudod, mi ez, azt is tudod, mire való, és pontosan mennyi ideig hat... - akkor? Jönne a kérdés, amit azért mégsem teszek fel, mert ne kössük azért az ebet a karóhoz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén, ennyire lelkesen még sose mondtam igent egyetlen fotózásra sem. Egyszerűen nem tartottam.... tartom magam akkora számnak, hogy bizonyos helyeken szerepeljek, de erre most teszek rá. Az utóbbi napok annyira nehezek voltak, hogy a lelkemet eladtam volna, csak hogy egy kicsit elszabaduljak a fojtogató falak közül. Persze az előzetes egyeztetés megtörtént, mert azt végképp nem szeretném, hogy a szüleim az igéző címlapjáról tudják meg, most nem csak rólam készül kép. Emiatt kicsit izgulok is, mert ha a társam is olyan lesz, mint az a vakarcs, aki az elmúlt napjaim aranyozta be, nem biztos, hogy tudom kelteni azt a látszatot, amit kell.
A megjátszás része nem tetszik, de mégis csak én vagyok Elisabeth Shanes unokája, és a világért sem hagynám, hogy miattam legyenek rossz véleménnyel róla, főleg, hogy mint már párszor kiderült, még hasonlítok is arra csupa szív nőre, akit talán egy egész világ imádott, és siratott meg, mikor megkondult a harang. Ezért is a felhajtás. Aput is próbálták rávenni furcsa dolgokra, csak vagy ő hajtotta el őket, vagy az anyám. Az előbbi elég illemtudón, az utóbbi meg elég érthetően küldte el őket a fenébe. Én meg... most miért ne alapon beadtam a derekam, főleg mikor annyiszor eszembe jutott, hogy mikor együtt mentünk valahová a nagyival, ő milyen büszkén mutogatott. Ennél sokkal, de sokkal többel tartozok neki, és bárcsak lenne még alkalmam törleszteni...
A hiánya nem múlt el, talán az életben nem is fog, de most már könnyebb rágondolnom, most már nem akar valami annyira kiszakadni onnan bentről. Ijesztő volt, mert még hasonlót se éreztem soha, s többé nem is akarok.
Leszállva a vonatról egyből a megadott cím felé veszem az irányt, s csak mikor odaérek, szembesülök vele, hogy ez bizony szabadtéri.
- Charlotte Felagund - mutatkozok be a biztonsági őrnek, aki aztán elvezet az öltözőm felé. Emlékszem, mennyire a falnak tudtam menni attól, ha valaki Charlotte-nak hívott, és a nagyi szerettette meg velem, vagy szólított Lizinek, mikor látta, nem hatnak a szavak.
Most meg.... röhejes lenne Charlieként bevonulni a köztudatba, azt hiszem, a Charlies korszakot letudtam, mondjuk kissé nehézkesen.
Sürögnek, forognak, ruhákat adnak, majd újabbakat. Festenek, a hajam csinálják, és én baromira nem élvezem ezt, főleg, hogy mikor végeznek velem, és a tükörbe nézek, fogalmam sincs, ki az, aki visszapillant rám.
- Mehetsz - kapom meg a vezényszót, s szorul össze a gyomrom. Próbáltam én puhatolózni, ki lesz az, de hát... nekem nem mondtak semmit, csak a motyogások, hogy még így is fiatalnak tűnik, jól fognak kinézni és hasonlók alapján következtettem, de aztán, ahogy meglátom, már le is esik mennyire rosszul.
Nehéz visszafogni azt a rajongósdit, amit most produkálnék, hisz ki ne ismerné fel őt. Mostanában mindenhol vele fut össze bárki. Plakátok, újságok, de még az internet is, és hát... senki nem tudja teljességgel azt állítani, hogy nem nézegeti szívesen, de - s utoljára figyelmeztetem magam, mielőtt elérhető távolságba kerülök - nem ezért vagyok itt.
- Ő Charlotte, és gondolom őt nem kell bemutatnom - pillant rám a fotós, és nagyon szeretném tudni, mi lehetett a mondat eleje, de helyette csak mosolyogva nyújtok kezet.
- Örvendek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő