|
|
|
|
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Márton?- Tényleg? Hát.... te is engem - mosolygok rá, mert azt hiszem, ilyenkor ilyesmit kell mondani. Ráadásul Marci göndör haja tényleg varázslatos, még apának meg Sebinek se volt ilyen göndör. És biztos vagyok benne, hogy az magától ilyen, nem csinál vele semmit. - Köszönöm, te vagy az első idegen, aki ezt hallotta - zavart mosollyal az arcomon közlöm ezt vele, végigsimítva a zongora billentyűin, csak hogy ne lássa, mennyire zavarban vagyok. Nehéz ez, mert konkrétan ő az első ebben az iskolában, aki észre is vett, és nagyon nem akarom elszúrni, mert lehet, szépen elpletykálja majd, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, és akkor itt se lesznek barátaim. Pedig most tényleg szeretnék, mert a család nagyon messze van, nem mehetek haza hozzájuk minden délután, ahogy azt régen tettem. - Te Kirillel laksz? - pislogok rá, mert ez egy érdekes információ, és máris rokonszenvesebbnek érzem, csak mert az ő családtagja is itt tanít. Szerintem neki is szívás lehet, ha rájönnek. A tanár gyerekeket mindig szekálják, mert azt hiszik, velük máshogy bánnak. - Én Thomassal, meg a nagyival... a nagyié a suli - harapok az ajkamba, és csak suttogni merem, mert nem akarom, hogy azt higgye majd, hogy direkt csináltam belőle hülyét, hogy nem mondtam el. Mert tuti, ha a nagyi is bejön ide, nem úszom meg szorongatás nélkül. És nem is igazán akarom, mert egyszerűen imádom azt a nőt. - Az szuper. Azon is tudok játszani, ha szeretnéd szívesen segítek, meg adok pengetőt, meg tippet, hol érdemes húrokat cserélni. Budanekeresden van egy nagyon jó bolt, szerintem Kirill majd szívesen elviszi, ha arra kerül a sor, vagy ha nem, akkor beizzítjuk keresztapát - hirtelen eszembe se jut, hogy ez korai lenne, vagy valami, csak egy szikrázó mosolyt küldök a már mellém ülő Marcinak, mert úgy érzem, hogy máris barátok lettünk. Ez tényleg ilyen gyorsan megy? De kedvelem, mert aranyos velem, és szépen mosolyog. - Figyu? Akkor inkább megmutatom azt - teljesen felpörögve pattanok le a székről, csak hogy elvegyem a gitárt, utána ugyan oda ülök vissza, fel se merül bennem ez a közelség. Csak pengetek párat eleinte, hogy megnézzem, nincs-e elhangolva, aztán játszani kezdek. - Na? - most már kíváncsian vizslatom az arcát, mert tényleg érdekel, tetszett-e neki.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Márton?Nyújtózva lépek ki az ajtón, ügyesen biccentve mindenre, amit Franci mond, és csak magamban forgatom meg a szemem. Igen tudom, vigyázzak magamra, ne csatangoljak messzire, ne fogadjak el senkitől semmit, és ne álljak szóba idegenekkel. De Márton már nem idegen, és már a suliban is megbeszéltük, hogy elvisszük a kutyáját sétáltatni, így szökdécselve teszem meg azt a rövid távot a másik házig. Terveim szerint becsöngetek, és ott várom meg, de a ház előtti pocsolya és a körülötte lévő kövek ezt szépen keresztülhúzzák. Így míg a fiú nem jön, addig azzal szórakoztatom el magam. És nevetek, mikor csak fröcsköl minden.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Márton? - Jézus - én megijedek, mikor a kutya csak úgy odaront, így kicsit hátrébb is szaladok, és ijedt tekintettel meredek hol az állatra, hol Marcira. - Azt hittem, ennél azért kisebb - vékonyka hangon szólalok meg, megszeppenve pislogok barátomra, aztán inkább mellé evickélek. - Merre vigyük? Én itt még eltévedek, csak a játszótéren voltam - húzom el a szám, mert hallottam, hogy tó is van, de oda nem szabad egyedül mennem, mert még a végén beleesek, vagy valami hasonló. Jobb kezemmel én is megfogom a pórázt óvatosan, így látszik, hogy én se szabadultam meg a karkötőtől, amit tőle kaptam.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Márton?Óvatosan simizem meg a kutyust, mert még mindig tartok tőle, de mikor tényleg nem harapja le a kezem, elvigyorodok. - Egyébként nagyon aranyos, csak elsőre ijesztő - hamar megbarátkozok vele, nálunk hála Merlinnek ez még könnyen megy. - Oké, akkor menjünk.... arra - bökök egy irányba kis hezitálás után, mert csak nem veszünk el, ha meg mégis, Thomasnak meg Kirillnek úgyis fel fog tűnni. - Te egyébként értetted a matekot? Mert szerintem tök nehéz volt, Franci segített benne... - sóhajtok fel gondterhelten, mert nem kaphatok rossz jegyet, mert akkor Dini nem visz el a koncertjére, pedig én azt imádom. Zsebrevágom a kezeim, és mikor találok egy kavicsot, azt kezdem el magunk előtt rugdosni.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Márton? - Nekem nem... unalmas - nevetek fel, mert ez a legnagyobb bajom vele, hogy nagyon uncsi. És erről nem hiszem, hogy tehetek. - Ohh szívesen segítek, de nem kell ám... mármint Franci meg Ash segít, így meg legalább van okom a zenélésre.... vigyázz - fogom meg hirtelen a kezét, és kicsit közelebb húzom magamhoz, nehogy belelépjen a gödörbe és elbuckázzon. Még szerencse, hogy amúgy is a földet vizslatom zavaromban.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Lili Ma egész jól elvoltam. Szeretem, mikor nem kell elmenni a suliba, Thomas keresztapa adott nekem szabadnapot, mert mindenki itthon volt, és az pedig nem ér, hogy én nem... Na jó, meg a hasam is fájt. De már sötétedik, a harang is megkondul, én meg kelletlenül törlöm el még jobban a sárt. Hajlamos vagyok ugyanis sokszor úgy kinézni, ment egy szakasztott hajléktalan, de hát játszok. Tócsákban ugrálok, meg a fára is felmászok, erre a szakadt felsőm a tanú, meg a pár levél, ami a hajamba fészkelte magát. Szakasztott kalandor vagyok, legalább is a tócsába nézve marhára úgy tűnik. Az ajtó viszont nyílik, és hála égnek Lili jön ki rajta, őt lefutom, Franci mostanában már pálcával babrál, mai aztán tényleg nem fair velem szembe. Közelít a navinés, végig farkasszemet nézek vele, megfeszülve guggolás közben, majd mikor csak méterekre van tőlem.... - NEEEEEEEEEEEEEM - ordítok torkom szakadtából, aztán futni is kezdek. Sose szeretem, mikor csak úgy rám törnek, és be akarnak vinni, hát nekem még dolgom van. Az se zavar, hogy megakadok egy kőbe, bukfencet vetek, aztán szaladok tovább előle. Ha egy idegen ezt látná, tuti azt hinné, élve akarnak megnyúzni.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Lili- NEEEEEEEEEEEEEEEEM - ordítom folyton, de közben meg már nevetek is, mert Lili ezek szerint hajlandó velem fogócskázni. Hát én azt is nagyon szeretek, Thomast mindig leverem benne, ő folyton csak feladja, mert azt mondja, öreg ő már ehhez. Lehet, igaza is van. Az udvar viszont kicsi, így kihasználva a kezdetleges előnyöm, a kapuhoz szaladok, majd ki is nyitom. Nyitnám... de nem nyílik ki, a kerítés meg nagy, nem tudok átszökdécselni rajta. - Engeeeeeeeeeedj - rázom hát, jobb ötlet híján, felvonva ezzel jócskán az erre sétálók figyelmét. - Engeeeeeeeeeeeeeeeeedj, nem akaroooooooooooom - igen, ezt így kétnaponta eljátsszuk, így a néni is csak fáradtan mosolyog, meg néz le a fiára. Gondolom, most azt latolgatja, az övé ugyan nem lesz ilyen, de... ilyen lesz.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
LiliMég akkor is kapaszkodok a kerítésbe, mikor megcsípnek. Nem, nem könnyítem meg a dolgát. - Neeeeemm nekem sose adtok enniiiiiiiiiiiiiiiii - ezt is teli torokból üvöltöm, hátha valaki megszán, és még kicsit kint lehetek. - Engeeeeeedj eeeeeeeeeel, ne báááááááááááánts.... SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉG - már hüppögök is, mert kezd nem tetszeni. Kapálózok is közbe, hátha gyengül a szorítás. Nagyon nem akarok még bemenni, annyira jó itt kint... Aztán meg elrugaszkodom, és hanyatt vágom magam a földön, kiterítve a végtagjaim, mintha hóangyalkát készülnék csinálni. - Nem... tudok... menniiiiiiii.... - nyöszörgök, úgy mint a bácsi, akit meglőttek abban a filmben, amit nem is szabadott volna látnom.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Lili Nagyon jót kacagok azon, hogy megijed, de a testhelyzeten mit sem változtatok. Amúgy is tök kényelmes nekem itt. Nem értem, hogy miért nem hagyják itt kint maradjak. Otthon se hagyták, apával is mindig eljátszottuk ezt, aztán jött a varázsmondat: "szólok anyátoknak." Azt meg már nem akartuk, hogy anya jöjjön ki értünk, mert akkor ugrott a vacsi utáni nasi, meg a tévézés, akkor mindig egyből aludni kellett. - De... fáj... min... de... nem... - vergődök is mellé, ahogy azt láttam, aztán megdermedek, és összeszűkült szemekkel nézek fel a lányra, mert akkor most alkudozhatunk. - Kapok áfonyás pudingot, meg kókuszos csokit is?
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Lili- Mert te cibáltál.... meg leszel mondva - biccentek is mellé, mert ha nem változtatja meg az álláspontom, akkor Thomasék csúnyán meg fogják büntetni, amiért bántott engem. Jó, tudom én, hogy ez túlzás, de ők most nincsenek is itthon. - Kérd te az egyiket, én meg kérem a másikat, és megeszem mindkettőt - vonok vállat, mert ez ilyen egyszerű kérem. Halkan is beszélek, mert nehogy meghallja... én abból nőből már bármit kinézek. - Megtarthatod a chipsed - nagyot sóhajtva tápászkodok fel, mert hogy semmi bajom egyébként, aztán grimaszolva fogom meg Lili kezét, és úgy megyek be a házba, mint akit akasztásra visznek.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
LiliNem fél. Így nem is akkora élvezet... Sebi szokott, és én is, mikor Sebi mondja ezt, de hát anyu az anyu. Ő félelmetes sokszor, meg ahogy nézni tud... - Anya meg apa is az volt - közlöm vele, mert nem tudom, hogy tudja-e. - Meg szerintem a nagyiék is, menő mi? Neked melyik házba jártak a szüleid? - mert hogy én Liliről semmit nem tudok, csak azt, hogy minden nap itt van, meg vele azért jobban ki is jövök... igen, minden látszat ellenére. - Gyere ki velem te is holnap. Egyedül azért uncsi, veled meg flangálhatok, és nem csak itt az udvaron - még közelebb is araszolok, hogy hozzá bújhassak, aztán hirtelen engedem el. - Az utolsó a záptojás - azzal süvítek is be az ajtón, majd egyenesen a fürdőbe, mert addig úgyse ülhetek le, míg el nem tüntetem magamról a mocskot. Franci meg úgyis elküldene.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Lili Sose mondtam, hogy könnyű velem az élet, de mindenki azt mondja, ez így jó, és így egészséges. Elfáradtam, érzem, hogy kezd lemerülni az elem, de a hasam is megkordul. - De miért? A muglik nem szeretnek minket? - elkerekednek a szemeim. Én a mgulikról csak annyit tudok, hogy vannak helyek, ahol nem beszélhetek a mágiáról, meg semmi ilyesmi. Mikor Franciaországban voltunk, anyu erre szépen megtanított minket. Nem értem, de szót fogadok, mert ez a dolgom. - Szerinted rávehetjük Francit, hogy menjünk a tóhoz? Megint akarok horgászni, meg csónakázni - az a múltkor is jó buli volt, főleg, mikor a Mártonék is kijöttek. Az a fiú amúgy nagyon vicces. - Vaaaaagy inkább akutyusokhoz... áúúúú segítesz? - pislogok rá, mert a levelek a hajamból már nehezen jönnek ki.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Lili - De miért nem tudhatnak? Lehet, jobban szeretnének, ha nem hazudnánk - az élet nagy kérdései ugyebár. - Mi? Nem... fúúúúúj - még grimaszolok is mellé. Elég undi ez a szerelem dolog, főleg mikor anyáék csinálják, én biztos hogy nem fogom, meg fúj már. - Amúgy is a Fanni szerelmes belé... el is vette a karkötőmet - szomorúan sóhajtok, miközben megmutatom neki a csupasz csuklóm. Egyszerűen letépte rólam, és hiába mondtam, hogy de azt én kaptam, azt mondta, még meg is tép. Nem akartam, hogy megtépjen, így is utál. Szót fogadóan csücsölök le. A tükörben nézem közben, mit tevékenykedik Lili. - És te már szerelmezel valakivel? - mosolyodok el, mintha nem is tudom, milyen titokra készülnék fényt deríteni.
|
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Albert- Megnőtt. - A nagyapja vajon mit szól? - Tiszta anyja. - Azért reménykedjünk, nem örökölt sokat tőle. - A bőre mint az apjáé, ó az ifjú Felagund... - Silentio - vetek véget a festmények diskurálásának, még akkor is, ha ez láthatóan nem tetszik nekik. Az első, sőt még a második nap se vettem ezt komolyan, mára viszont már kimondottan idegesít. Nem könnyű Felagundnak lenni, nem is merem kimondani a nevem, mert a nagyapám elég hírhedt, és bárcsak a jó értelemben lenne. Apám nevét is tudhatják, Ophelia viszont már egy külön fejezet, ahogy azt hallottam. Nem gondoltam át, hogy pont idejöjjek, de... megszokják. Mindig mindent megszoknak. A rétre megyek, mert levegő kell. Azt hittem dicsőség rellonosonak lenni, s még ha az is, a lent uralkodó légkör tesz róla, hogy ne érezzem azt a fennkölt érzést. Még szerencse, hogy Franciéknál lakok, nem hiszem, hogy képes lennék itt aludni. Nem szoktam megállni, bámulni, sem odamenni másokhoz, hogy nincs barátom, legyünk már, de... a zsebre dugott kezeimmel megindulok, szemem végig a madáron tartva, mert az jobban érdekel jelenleg, mint a srác, akié lehet. - Lehet itt hárpiát tartani? - köszönök, de mentségemre mondva, nem minden nap látok ilyet. - Egyébként gyönyörű - állok meg pár lépésnyire tőlük. - Ne haragudj, nem szoktam így rárontani az emberekre, de... ez nem mindennapi látvány... egyáltalán, hogy sikerült befognod? - ha jól tudom, nem egy szelíd teremtések.
|
|
|
|