Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hatszor ugrott ki a szívem egy óra alatt - legalábbis addig számoltam. Nagyon jó volt *___*

Jó szombatot mindenkinek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ha valaki – esetleg – járt már a Nap közelében, vagy akár a Földgolyó magjánál, akkor biztosan ismeri ezt a meleget. Azonban, lássuk be, nem sokan látogatták ezeket a helyeket az emberiség történetében. Noha mégis így képzelnénk el az ottani időjárást. Elmondhatatlanul meleg van, a levegő alig-alig akarja felemelni hátsóját kényelmes karosszékéből, hogy meginduljon, és egy kis reményt adjon a kastély lakóinak. Így történik az is, hogy Bíboranna a szokásosnál vékonyabban öltözve jelenik meg a Navine tornyából lefelé vezető lépcsősoron. Lenge, tört fehérszín ruhát visel, azonban lábán egy barna tornacipővel rontja el az összképet. Vállát nem húzza most táska, csupán mazochista módon úgy döntött, hogy elindul sétálni; lesz, ami lesz alapon. Nem tolonganak a diákok a folyosón, úgy érzi a leány, hogy már csak ezért érdemes volt kimozdulni kényelmes szobájából, amit valamilyen lehűtő bűbájjal megspékelt az egyik felsőbb éves fiú neki, amiért valamelyik nap nem köpte be, hogy takarodó után lépett be a Navine klubhelyiségbe.
Gondolatai mindenfelé cikáznak, amikor is eléri a bejárati csarnokot. Szemei homályban úsznak, mintha nem is ezen a világon lenne. Csukott szemmel tesz meg néhány lépést, miközben dudorászva, karjait teste mellett kitárja, s mélyeket szippant a levegőbe. Kicsit „kastélyszag” van, de ehhez már hozzászokott, és az otthon illatával párosítja leginkább. Ahogyan lassan, szinte táncmozdulatszerűen lép néhányat, a hirdetőtáblával szemben találja magát. Talán az égiek is így akarták, hiszen eléggé le van maradva az iskolai dolgaival. A zöld szemek elvarázsoltan kezdik felfalni az információkat a tábláról, majd hirtelen egy érdekes tárgyon csillan meg a napfény.
- Hát te meg? – intézi szavait a gyíkszemnek tűnő valami felé.
Elindítja ujjait, de furcsa érzése támad. Körbenéz, majd folytatja a műveletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Hogyha most egy mesében lennénk, akkor láthatnánk, ahogyan a madárkák Bíboranna vörös buksija felett köröznek. Eléggé szédül még, de tényleg nem fog sokáig tartani. Mindennapos az ilyen esés a lány életében. Zöld szemei homályban úsznak, ahogyan feltekintenek Ingridre. Pislog egy-két nagyot, majd int hosszú ujjaival a másik felé mutatva.
- Az biztos – mondja, miután egy nagyot sóhajt.
Neki eléggé sok tárgy nem megy még egyelőre. De ez – most már rá kell jönnie – csupán a mugli származás miatt van. Nem olyan régóta van ebben a varázslatos világban, hogy mindent a kisujjából kelljen kiráznia. Így megvan a bája ennek az egésznek.
- Legendás Lények Gondozásából mondjuk, eléggé legendás vagyok – mosolyog büszkén, s talán egy picit ki is húzza magát mondandójára.
Az egyetlen tantárgy, amiből igazán jeleskedik. Néhány újabb nyögdécselés után megtámasztja magát bal kezével, s megpróbál felállni. A művelet nem lesz sikeres. Így elfogadja Ingrid kezét, és nagyon lassan, együttes erővel felegyenesedik a Navinés leányzónk is. Mozdulatai még mindig óvatosak, tudja, hogy ilyenkor még nagyon könnyen megszédülhet, aztán jól fog kinézni, ha ájultan fekszik majd a földön. Az Eridonos kérdésére bőszen bólogatni kezd.
- Igen – kezd bele, és bólogatva megköszöni a madáreleséget, amit máris elrejt a zsebe mélyében. – A bátyámnak szerettem volna levelet küldeni, mert bajok vannak az ikerhúgom fejében.
Mondja mindezt kissé bosszankodva, kissé száját húzva. Nem jó a helyzet. Azután felnéz a baglyokra. Azok még mindig őket nézik. Pletykaéhes népség. Megcsóválja a fejét, majd a másik zsebébe nyúl, hogy elővegye levelét. Noha az nincsen ott. Kétségbeesetten kezdi össze-vissza fogdosni minden létező zsebét, de semmi. Végül lenéz maga mellé, és a legnagyobb mocsokban meglátja a címzett borítékot.
- A csudába. Írhatok újat – sóhajt, majd lehajol a levélért.
Kissé meg is szédül, de belekapaszkodik Ingrid vállába. Bocsánatkérően tekint rá, majd legyint egyet, és egy közeli ülőalkalmatosság-szerűségre huppan. Egy nagyobb kődarabnak néz ki. - Ti merre laktok? – nyögi a kérdést, miközben sajgó vállához ér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hogy ki beszél kövekhez? Az, akinek még nem ölte meg a világ a lelkét. Aki még gyermekként gyermek is szeretne maradni. Ily’ módon el is mosolyodik, ahogyan a Nap újra meg-megcsillan ezen a csodálatos tárgyon. Miért is tartana tőle? Ez csak egy tárgy, ami nem bánthatja. Egy nagyon veszélyesen bizsergető dolog, de egyszerűen ismét a kíváncsiság győz. Észre sem veszi a „játék” másik résztvevőjét, aki nem is olyan messze bújik meg a Navinéstől. Teljesen elvarázsolja ez az egész helyzet. Úgy néz ki, mint amikor egy vadember találkozik egy totálisan hétköznapi mugli tárggyal. Így is van, hiszen a mugli leány egy olyan varázstárggyal kerül szembe, amihez eddig még sosem volt szerencséje. Fejét egyik, majd a másikra oldalra dönti, ahogyan ujjbegyei már majdnem elérik a szemet, s valaki hirtelen megkopogtatja a vállát. A varázs megszakad egy pillanatra, s az egyik kedves Levitás lánnyal, Zelmával találja szemben magát. A mindig kedves szfinxlány érdeklődni kezd Bíbor hogyléte felől, aki most nem annyira őszintén, inkább kifejezetten erőltetetten mosolyog a kék irányába, hiszen egyáltalán nincsen most ehhez kedve. Nagyon kíváncsi a mögötte lévő tárgyra. Próbál pipiskedni, hogy eltakarja a másik elől. „Mi van mögötted?”, hallatszik a kérdés a fekete hajú Levitás szájából, mire Bíbor irigysége kitörik a vörös ajkakból.
- Semmi közöd hozzá – közli, miközben fejét gőgösen megrázza.
Szemében már most látszik a megbánás, de ez a kedvesen közelítő Levitást mit sem érdekli. Annus most nagy bunkó volt, ezért helyben is hagyják egy „Tőled azért többet vártam” mondattal. Majd egyszer elmagyarázza Zelmának, hogy mi volt most a happening, de most erre nem ér rá. Zöld szemeivel hunyorítva várja meg, amíg a másik eltűnik, aztán hirtelen megfordul. Az egész annyira drámai, kezei remegni kezdenek, érzi, hogy nem kellene, de végül hosszú ujjait a kő köré fonja. Hideg tapintása van. Mint egy valódi drágakőnek. Finoman kidolgozott remekmű. Meg kellene mutatnia valamelyik tanárának. Mosolyogva emeli a drágaszágot lélektükrei elé, amikor is hirtelen nagyon furcsán kezdi érezni magát. Megszédül, s látja, ahogyan minden elhomályosodik körülötte. Nekidől a falnak, majd fájdalmasan felkiált, amikor érzi, hogy valami nagyon csúnyán fülébe kapott. Legalábbis ezt hitte. Ahogyan füléhez nyúl, egy elefánt hallószervét találja sajátja helyén. Halálfélelem ül ki az arcára, miközben még egy közeli ablakhoz sem tud elmenni, hogy megnézze benne magát. Az igazat megvallva, azt sem tudja elképzelni, hogyan tudná méretes fülét elcipelni odáig. Rendesen húzni kezdi hosszú kis nyakát. Ilyen nincsen.
- Hahó – nyögi alig hallhatóan. – Valaki segítsen.
Közben még mindig ujjai ölelésében pihen az átkozott varázstárgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A szín, ami a közönség szeme előtt játszódni látszik, nem egy kellemes, szívet melengető látvány; Bíboranna, fiatal hősnőm fájdalmasan tekereg a földön, miközben füle úgy néz ki, hogy nem akar megállni a növésben. Szemeit összeszorítja fájdalmában, majd egy dallam és egy jelenet halad át szenvedő agyán. Egy színdarab. Egy musical, hogy pontosabban fogalmazzak. Jekyll és Hyde? Does it ring a bell? A rész, amikor a szerencsétlen doktor kipróbálja magát a szérumot, majd átváltozása közben – hogy Mr. Hyde váljon belőle – borzasztó fájdalmakon megy keresztül. Így érzi magát Annus is. Féreg módjára tekereg a jéghideg márványpadlón, miközben próbálja megérinteni szabad kezével a hatalmas hallószervet, de amint a közelébe ér testrészének, eluralkodik rajta a mérhetetlen hányinger. Mitől lehet ez? A gondolatra abbahagyja a szemhéjak összeszorítását, és zöld szemeit az alig látható mennyezetre emeli.
- A kő – suttogja magában.
Mivel kiskorában nem voltak barátai – igaz, most sem tolonganak -, ezért sokszor kellett magának beszélnie. Ezt a szokását a mai napig tartja. Ami másoknak leginkább csak a fejében születik meg egy gondolat formájában, azt Bíboranna általában kimondja. Halkan, de kimondja, és így lesz belőle a motyogós, furcsa Navinés lány. No, de térjünk vissza a felismeréshez; a kő mindennek az okozója. Erőtlenül el próbálja dobni a csarnok közepe felé, de csak egy pár centimétert csúszik mellette a kövezeten. Fájdalmasan sóhajt egyet, majd megkísérli fejének megmozdítását, felemelését, azonban a nehéz „Dumbo” fül nem engedi neki. Biztosan valaki jó kis tréfának gondolta, hogy kiteszi ezt a követ, aztán egy gyanútlan arra járó megtalálja, és… és ez lesz belőle. De az is lehet, hogy csupán összeesküvés-elmélet az egész. És valahogyan itt termett egy másik univerzumból vagy a fene sem tudja, hogy’. Ebben a varázsvilágban már bármit el tud képzelni a vörös leányzó. Fájdalma lassan múlni kezd, így újra megpróbál felegyenesedni a fal mellett. Kisebb-nagyobb sikerrel el is végzi a műveletet, majd mélyet sóhajt, és egy hatalmas könnycsepp gördül végig szeplős arcán. Nem sír, csupán megkönnyezi a helyzetet, mert ez aztán már tényleg hihetetlen, hogy mindig ő az, akivel ilyeneknek történnie kell. Feje – természetesen, vagyis inkább természetellenesen – jobb oldala felé dől, ahogyan lehúzza fülének súlya.
- Ne tolongjatok – mondja hangosabban, majd meghallja a mennydörgést.
Csak ezt ne. Lehűl az idő, aztán kimerészkednek a diákok, ő pedig meg sem tud mozdulni, csupán ül a fal mellett, akár egy hajléktalan. Biztosan kapna egy pár fityinget, ha kitenne egy kalapot maga elé, és egy kartonra írt szöveggel kéregetne: „Az elefántfülű lány”. Egy újabb könnycsepp rohan végig a pofin, szipog egyet, s ahogyan próbál lelki erőt venni magán, megrázza fejét. Végigpásztázza a csarnokot, majd egy alakra lesz figyelmes az egyik árnyékosabb helyen. Nem tudja kivenni, hogy ki az. Sőt, már abban sem biztos, hogy valóban ott van az a valaki.
- Hahó. Akárki is vagy. Segíts, kérlek – szól, de nem bízik a segítségben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy néz ki, hogy Bíborannusnak tényleg ennyire „nagy szám”, hogyha egy végzőssel találkozik. Ők mostanság – ahogy’ észrevette – eléggé más körökben mozognak, és még nem igen találkozott eggyel sem ittléte során. El sem tudja képzelni, hogy ő valaha megéri ezt a magas szintet. Abban sem biztos, hogy el fogja tudni végezni az első évfolyamot. Nem megy úgy, ahogyan elképzelte. Mondjuk, nem is nagyon képzelte sehogyan. Egyszer csak belecsöppent ebbe az ismeretlen világba, ahol szinte mindent meg lehet oldani egy jó elsütött varázsigével, bűbájjal vagy éppen átokkal. Ez idáig ilyen jellegű dolgokkal nem nagyon találkozott. Hatalmas zöld szemeit még mindig Kamillán tartja, aki végül elkezd beszélni. És elmond néhány olyan dolgot, amire eddig nem is gondolt volna az vörös leányzó.
- Remélem, hogy így lesz – mosolyog halványan.
Készül és tanul, de vannak olyan tárgyak, amik témái egyszerűen nem maradnak meg a fejében. Például, ez a bájitaltan. Tyű, mennyire nehéz és bonyolult egy tantárgy az. A tanár is furcsa és karakán. Mintha azt várná, hogy minden diák üst mellett nevelkedjen, és ismerje minden fortélyát ennek a szakmának. Úgy látta valahol kiírva a lány, hogy mesterkurzus is van a tanodában, ami kifejezetten erre a tárgyra specializálódik. Érdekes koponyák lehetnek ott. Egyik sem lehet teljesen százas – tisztelet a kivételnek.
- Ühüm – motyogja, mikor Kamilla száját elhagyja az „Ejha”.
Milyen igaza van. A Petheő-Gönczy család sem varázstanult família. Azonban ők is tudnak erről a világról, és nem szólnak senkinek. Kíváncsi lenne rá, hogyan magarázták el a szomszéd Rózsika néninek, hogy Annus hová tűnt ilyen hirtelen. Biztosan valami olyasmi lehetett a magyarázat, hogy az ország másik végébe került egy jól menő iskolába. Legalábbis reméljük, hogy ezt mondták, nem pedig valami mást. Valóban, nem is kérdezte őket, hogy mi volt az indok hirtelen eltűnésére. Gondolatai után egy bögréért nyúl, amit megtölt szójatejjel, majd színpadiasan a magasba emeli.
- A varázsvilág biztonságára – semmi gúnnyal mondja mindezt.
Jól meghúzza a bögre tartalmát, majd eltolja magától a tányért. Lenyalja tej-bajszát, s ismét a másik asztali társaságra emeli zöld tekintetét. Felállnak, és indulnak is a napindító mágiatörténetre. Nagyot nyel, majd utánuk kiabál.
- Frida – erre megfordul egy szőke, fekete szemű lány. – Várjatok meg, én is megyek – int kezével, majd felpattan, és Kamillára néz.
- Remélem, hogy még találkozunk, de most mennem kell, mert kezdődik az órám – mosolyog szélesen, szokásához híven.
Gyorsan ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, ami az órához szükséges, majd látja, hogy a többieket annyira nem hatotta meg, hogy ő is velük tartana. Erre vág egy savanyú képet, s újra Kamillára néz.
- Köszönöm a reggeli társaságot. És még egyszer, ne haragudj – utal vissza bunkó viselkedésére. Ezzel barátságosan int egyet a Rellonosnak, és elszalad az évfolyamtársak után. Egy újabb szép nap a Bagolykőben.

/ Köszönöm a játékot /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Sziasztok / Jó napot / Good day / צָהֳרַיִים טוֹבִים Mi újság errefelé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hihi *-* Akkor jólvanakkor

Valóban nagyon cukker dolog ez a tanító bácsitól

Üdvözletem a hős professzornak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szia Mel

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Mindenképpen Mármint reggelizz... így délután Én most csináltam ebédet, szóval nyammogok én is egy sort. Még két hely van nekem is, ahol reaggal kellene megjelennem, szóval ráérsz.

Szia Astrid

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hehe

Nem tudom, hogy nálunk hogyan lesz tűzijáték. Esik az eső

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok