Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Nem volt rossz, nem volt rossz De jobban is alakulhatott volna, akkor talán még most is ott lennék. Visszaköltöztem Magyarországra, Egerben lakom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szia Adrian Az jó vagy rossz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érdekes találkozás. Ami a legszebb benne – legalábbis számomra -, az nem más, mint a Rellonos kissé pökhendi, másnak talán bosszantó stílusa, míg Anna néhány fintor kíséretében, de teljesen nyugodtan válaszol mindenre. Ez az, amiről már egy párszor szó esett; Bíboranna nem az a fajta lány, aki magára venné a sértéseket, sokszor elbambul és elmerül a gondolataiban, így ideje sincsen felfogni, hogy esetleg valaki szurkálódni szeretne.
- Igen – bólint. – Hidd el, hogy komoly indok. Hogyha te kerülnél egy „mugli” iskolába - itt ujjaiból idézőjelet formál és artikulál. - Egy… egy… egy… informatika órára, te is nagyokat pislognál – válaszol kedvesen mosolyogva. Hogy mit is kell tudni a Navine ház tagjairól? Majd most a legjobb példával fog találkozni a Rellonos leányzó. Végtelenül kedvesen bánnak mindenkivel, és nagyon nehezen lehet felbosszantani. Habár az unikornisos ház növendékei is emberek, ezért nem kizárt, hogy a szokásostól eltérő érzelmeket is mutatnak. Éppen úgy, mint az imént, amikor magára és Melissára sikerült robbantani a tintatartó tartalmát. No, de visszatéve a szőke lányra; azért meri feltételezni, hogy tisztavérű boszorkánytanonc, mert úgy tudja, hogy a Rellon házban leginkább varázscsalád sarjai kapnak helyet.
- Bravó – mosolyog, majd tapsol egyet-kettőt a sikeres varázslatra.
Semmi gúny nem érződik a hangjában, tényleg igen ügyes ahhoz képest, hogy elsős diákról beszélünk. Egészen különleges képesség ez még varázsvilág szülöttjeként is, hiszen eddig nem gyakorolhatta iskolán kívül – a legjobb tudomása szerint. De az is lehet, hogy ebben is téved.
- Én sem vagyok itt olyan régóta – kezd bele, miközben elpakolja a koszos zsebkendőket a táskája mélyére. – Két hónapja kerültem ide, de csudi furcsa ám – bólogat erősen pakolászás közben. Nem tekint fel a másikra, csak mondja és mondja a magáét. Néha nem lehet eldönteni, hogy épeszű-e a vörös lány. Megbolondult volna a sok változástól? Dehogy. Mindig is ilyen volt, ezen a tanodába kerülés nem változtatott.
- Még mindig olyan az arcom? – csúszik egyet odébb, a lány irányába, szinte aurafenyegetően a padon. – Nem tesz jót a tinta a bőrnek, igaz? – mosolyog ismét, miközben a kék szemeket fürkészi.
Mivel már eltelt egy pár perc, ezért kezd feloldódni. Lássuk a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Annyira nem vészes, itt van a kis családom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eléggé zavarja, hogy nem tudja, mi lehet a várható büntetés. Vagyis hallja a fiú szavait, de egyelőre, az idegességtől nem tudja felfogni. Ismét egy pár kedves szó Erictől. Hihetetlen, hogy ennyire barátságos tud lenni valaki. Volt egy hasonló képzeletbeli barátja kisebb korában. Meglehet, hogy ő Vilmos, az ember méretű, kalapos lajhár valóságos megtestesítője. Ő volt ilyen bűbájosan kedves, már amennyiben lehet használni ezt a jelzőt egy férfira. Márpedig miért ne lehetne? Ha ez a szó jut először eszébe, akkor ez lesz az, amit használni fog. Megmosolyogja a bátorító szavakat, de közben megcsóválja a fejét, hogy mutassa most valami negatív dolgot fog kiejteni dús ajkain.
- Édesapám nem egyszerű eset – mondja elgondolkodóan.
A mosoly szinte teljesen el is tűnik arcáról, s a pultos felé tekint. Egyszerűen nem tudja levenni a szemét a leselkedőről. Igaz, hogy kezdi megszokni a helyzetet, de azért még mindig vannak olyan dolgok, amik zavarják itt. Felemeli tekintetét a fiú barna lélektükreibe, és valamilyen varázslatos dolognak betudva, ismét a megnyugvás érzése járja át a szeplős kis testet. Megelégedve sóhajt egyet, majd a gyomra korgásáról éppen megfeledkezne, amikor Eric rendel egy pár szendvicset. Sajtos? Zöld szemei újra az ismerős, meglepettséget tükrözik, amikor a cetlis varázslatot látja. Nagyot nyel, és el is indul a fiút követve, hiszen Eric mutatja az utat. Azonban Annus megtorpan. A levegőbe emeli mutatóujját, majd szólásra nyitja ajkait.
- Várj, egy pillanat – hadarja. – A pultnál hagytam a könyvem.
Megfordul, majd visszasétál a pulthoz. Felkapja a könyvet, s az ott dolgozóhoz fordul egy bátortalan, ám kedves mosoly kíséretében. Először csak egy nyögés hangja rezegteti meg hangszálait, majd megköszörüli a torkát, és végül megszólal.
- Néhány szendvicsbe csak zöldséget kérek szépen, semmi mást – erőltet magára egy kis magabiztosságot, majd zsebébe nyúl, és egy pár sarlót helyez a pult felületére a „különleges” kérés miatt. Meglepően sok borravaló ez, de még mindig nincsen fogalma arról, hogy mi mennyit ér ebben a világban. Pedig láthatná, hogy a knút a legkisebb és bronz. A sarló a közepes és ezüst. Illetve, a galleon ér a legtöbbet és ez aranyszínén is látszik. Erőltetett pökhendiséggel – nagyon gyerekes húzás – biccent, majd Eric után szalad egy „Bocsi, itt vagyok” kíséretében. Tovább sétálnak, egészen addig, amíg el nem érik az ajtót, és be nem lépnek a kis lakásba. Eléggé kedves kis kuckó. Nem nagy, de egy fiúnak teljesen megfelel. Sőt, még vendéget is tud fogadni; Bíboranna rá a legjobb példa. Kicsit kínosan érzi magát, de egy gyenge mosolyt tud még küldeni az ifjú Wright irányába.
- Köszönöm – mondja halkan, amikor a fiú hellyel kínálja.
Lábait rángatva foglal helyet a kanapén, majd kislányosan nézelődni kezd.
- Én kértem sima zöldséges szendvicset is pluszba, ha nem baj – jegyzi meg kissé aggódva. – Nem akartam udvariatlan lenni. Kedves gesztus tőled, de nem eszem sem húst, sem sajtot – mondja halkan, majd elhúzza az izgatottságtól vöröslő ajkait. A helyzettől kicsit szorongóssá vált, ezért a ruhákat csak egy bátortalan biccentéssel köszöni meg, majd a tévére kerül tekintete.
- Váó, az egy igazi tévé? – kérdezi meglepően izgatottan. – Az meg hogyan lehet? Úgy tudtam, hogy varázstalan tárgyakat nem lehet használni varázslók és boszorkányok lakta településeken – nem biztos, hogy okosat mond, de ő így emlékszik az olvasottakra.
- Használni is tudod? – kérdi, s a ruhákat a mellkasához szorítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A bal, tiszta arcrészén a magasba repül szemöldöke, amikor Melissa megjegyzi, hogy nem lehet olyan nehéz az informatika. Hihetetlen, hogy mennyire magabízó a leányzó. Nem mintha baj lenne, csak egy kicsit szokatlan a vörös Petheő lány számára. Habár, ha jobban belegondolunk, akkor ez egészséges önbizalomnak számít a Rellon házban. Gondolatban kacag egyet, ami végigvisszhangzik a többi gondolaton fejében, majd ismét a szőke ciklonra emeli zöld tekintetét.
- Bizti vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű – mondja erősen, gyermeki ábrázattal bólogatva. – Nehéz tárgy.
Emlékszik, hogy éppen csak átbukott informatikából, de szerencsére Szentkirályi Barna segített neki a vizsgán, és csupán ennek köszönheti, hogy nem bukott meg. Word, Excel, PowerPoint és társai. Borzalom volt. Habár, a számítógépes játékokkal mégis jobban le tudta foglalni magát, mint bármi mással. A mai világban – nem a varázsló társadalomban gondolkodva – nem nagyon lehet meg az emberi informatikai tudás nélkül. Ezért is volt nagyon nehéz érvényesülni kortársai között, amíg otthon élt és nem a kastélyban. Ezen ismét elgondolkodott egy hosszabb időre. Ez olyan lehet Melissa számára, mintha egy pár percre kikapcsolt volt a lány, majd reboot, és ismét itt van a jelenben. Megrázza fejét, majd megkérdezi, hogy sikerült-e eltüntetnie a tintafoltokat arcáról. Választ nem kap rá. Egy igen és egy nem sem hagyja el a szőkeség száját, azonban Bíborannára szegezi pálcáját, mire a vörös lány szemei kidüllednek az ijedtségtől. Most fog bekövetkezni, amitől kivételesen nem tartott. Jól meg fogja verni egy Rellonos. Vagy ami még rosszabb, jól megátkozza vagy mi.
- Ne bánts – mondja, de ideje sincsen kezét arca elé emelni.
Azonnal jön a varázsige, ami nyugtató, hiszen az imént is ez segített Melissának, hogy megszabaduljon a foltoktól. Ahogyan a varázsszavak elhagyják az évfolyamtárs száját, furcsa érzés járja át Anna testét. Főképp az arcát. A szőke elmosolyodik. Eléggé bajt jóslóan, majd meg is jegyzi, hogy miért ez a széles vigyor az ő arcán.
- Mi van? – kérdez vissza. – Nagyon vicces vagy.
Nem hisz neki, biztosan csak ki akarja hozni a sodrából. Arcához nyúl, ahonnan már nem ragad tinta az ujjbegyeihez, de még mindig nagyon érdekes érzés járja át. Rosszullétet vehet észre a másik az arcán, azonban Bíbor csak nyel egy nagyot, és visszacsúszik táskája mellé, ahonnan egy zsebtükröt vesz hosszú, csontos ujjai ölelésébe. Még mindig hitetlenkedve emeli arca elé, majd a zöld szemek a szokásosnál is jobban kidüllednek. Szabad kezével a szeplőhiányos arcrészt fogdossa.
- Neked teljesen elment az eszed? – kérdezi még halkan.
Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy mi történt… egy percig, aztán…
- Ez aztán tényleg marha vicces, igaz? – kiabálja. – Csináld vissza! – mutat a „torz” felületre. – Azonnal csináld vissza, Melissa!
Megint átfut a mondat az agyán: „Hihetetlen, hogy ezeknek mindent szabad.”

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyszerűen képtelen felfogni, hogy mi is történt egy pár perccel ezelőtt. Dühödten nézegeti magát a tükörben, és nem azt a szép kis szeplős pofit látja, amit nagymamája annyira szeretett. Senki nem szeplős rajta kívül a családban, csak mamája viselte ugyanezeket a szépséghibákat. Ezért van a felháborodás. Sokan szeretnének megszabadulni ezektől, hah? Azok nem egészséges gondolkodású emberek. Mindenkinek el kell fogadnia úgy magát, ahogyan van. Szőkén, barnán, szeplősen, archibásan, bal- vagy jobbkezesen. Butaság, ha valaki változtatni akar magán. Ezek az emberek soha nem lesznek boldogok az életben. Ilyen dolgok szaladnak végig a lány füstölgő kobakjában, miközben ki sem pillant társára. Régen érzett ekkora haragot magában. Az érzés hasonló ahhoz, mint amikor elvesznek tőled valamit, ami valakire mindig emlékeztetett, tőle örökölted. Keze ökölbe szorul, szája remegni kezd, majd amikor Melissa ismét beszélni kezd hozzá, eltörik a mécses. Hatalmas, krokodilkönnyek csúszdáznak végig Anna arcán, miközben az ökölbe szorult kéz kienged, és esetlenül hullik az ölébe. A másik mancsában pihenő tükröt halkan szipogva elteszi táskájába, majd felnéz a Rellonos lányra. Szája még mindig remeg, ahogyan leplezni szeretné elszontyolodását, de nem szól semmit sem. Belemerül a gondolataiba, ahogyan mindig is szokta. Millió dolog szalad át folyamatosan kattogó agyán. Miért mindig neki kell lennie a Rellonosok áldozatának? Egyáltalán miért jó Melissának is, hogy így viselkedik? Semmi mást nem érez már a kis szeplős testben csak fájdalmat és szomorúságot. Az ember lánya ne támaszkodjon a sztereotípiákra… Ilyen találkozások után igen nehéz ezt megtanulni, majd később megállni, amikor egy újabb sárkánynövendékkel találkozik. Hatalmasat sóhajt, nyel egyet, majd elnéz a kastély irányába. Megsemmisítve. Így érzi magát talán leginkább. Csak kirajzolódik végre, hogy mik ezek az érzések. Vagy mégsem? Miért kezd el Bíboranna mosolyogni? Márpedig ez nem más a vörös lány arcán, mint egy könnyes szemű mosolydarab. Semmi nem változik. Ez volt az otthoni általános iskolájában is, és most a mágustanoda sem lesz kivétel ezek szerint.
- Nagyon szépen köszönöm – fordul gúnyosan mosolyogva Melissa felé.
Picit játékosan fejet is hajt előtte, majd látványosan pakolászni kezd, hogy talán ő is elindul a birtok egyik másik, eldugott részébe, hiszen olybá tűnik, a szőke lány inkább indulna. Nem egy jól sikerült találkozás ez, de ilyennek is kell lennie. Talán meg kellene látogatnia a gyengélkedőt – ismét, ismét, ismét -, hátha ott tudnak vele kezdeni valamit.
Hangtalanul dobja könyvét is a barna táskába, majd felnéz a szőkeségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Sziasztok Remélem, hogy mindenki jókedvű ma

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Maja Bojarska - 2017.07.12. 12:40


Ettől elmúlik minden negatív érzése az embernek. Nézd azt a pici gitárt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Igazából tényleg nem lenne rossz étkezni valamit Ebben a melegben a gyümileves a legkirályabb *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Még szép Enni jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az össze-vissza támadó érzelmek csupán a lány teljes összezavarodottságát jelzik a világ felé. Nem tudja, hogy ilyenkor hogyan kell viselkedni. Vagyis, most sem tudja, hogyan kell viselkedni. Annyi új inger éri, hogy valóban úgy viselkedik, mint egy agybajos. Fiatal még, sok mindent kell megtanulnia itt ahhoz, hogy ebben a világban érvényesülni tudjon – illetve, a számára megszokott „normális” világban is kellett volna még egy kicsit készülnie a nagybetűs életre. Ez teljesen megszokott viselkedés egy olyan lánytól, aki világ életében egyedül volt, nem nagyon voltak barátai, s emberek közé sem nagyon járt, csak akkor, amikor tényleg kötelező volt. De nem mentem tovább a Petheő leányt. Látszik, hogy Melissa már nem tud mit kezdeni ezekkel gyors hangulatváltozásokkal. Szinte ijesztő is lehet, pedig totál ártatlan az egész.
- Úgy fogok tenni – mondja mosolyogva, de még egy picit szipogva a Rellonosnak.
Megint a gyengélkedőre kell mennie. Hihetetlen, hogy mennyi időt töltött már ott, te jó fahéjas csiga. Biztosan többet, mint a könyvtárban. Oda sem ártana ellátogatni, hátha magára szedne valami tudást ahhoz, hogy ne robbantson fel mindent, amihez hozzáér. Ajkait összeszorítja, ahogyan zöld, szomorú, kiskutya szemeit a szőke lányra emeli. Érzi, hogy igazán furcsán viselkedett, s az, hogy ennek tudatában van, még jobban elszomorodik. Megfordul az is a fejében, hogy nem érett még meg a társas lény megnevezéshez.
- Szia! – köszön el ő is, és figyeli, ahogyan másik egyre csak távolodik.
Ilyen borzasztóan furcsa találkozásban sem volt még része. Szíve egyre kevésbé akar kiesni a lapos mellkasból, azonban még a drámai hatás kedvéért odaszorítja kezét egy pár másodpercre, mintha ezzel szabályozni tudná a szívveréseit. Elgondolkodva tekint a pad előtt fekvő tintás földdarabra. Szemöldökét összehúzva suttog még pár szót maga elé. Csak azért, hogy bizonyisten lököttnek nézze az, aki erre jár.
- Ha elment, én akár maradhatok is – vonja meg vállait.
Így könyve után nyúl. Gyakorol még egy kicsit, majd eltűnik a rétről a mai napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Nekem ott van Sammy a kulcscsomómon Sam nagyon király. És a SPN a legjobb sorozat a világon *szigorú tekintet*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Cass is egy csoda, tény és való

Szia Mindenki

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Túlságosan állatpárti a kis hölgy ahhoz, hogy húst egyen vagy a tőlük elcsent tejet igya. Az állatok mindig előbb vannak az embereknél számára. Sokáig úgy érezte, hogy csak velük tudja megértetni magát. Nem vártak el jó érdemjegyeket, nem nagyon volt hangulatingadozásuk, nem ítélkeztek. Mostanra már kinőtte a túlzott állatszeretetét, és kezdi jól érezni magát az emberek között is. Legalábbis néhány ember között. Hogyha jobban belegondol, rá kell jönnie, hogy bizony sokat köszönhet az iskolának. A gondolat végigszalad vörös kis fejében, Ericre pillant és elmosolyodik. Úgy érzi, hogy barátokat szerzett. Igaz, ellenségeket is, de így szép az élet. Nincsen olyan ember, akit mindenki szeret, és nincsen olyan ember sem, aki mindenkit szeret. Ezt a helyzetet kifejezetten kezdi élvezni a Petheő-Gönczy leány. Érdekes, hogy egy ilyen hétköznapi tárgy, mint a televízió ennyire elvarázsolta őt. Régen nem volt semmilyen nemű kapcsolata ezzel, a számára teljesen normális világgal. Édesanyjával leveleznek, de azt is meg kell szokni még. Nem a számítógép elől pötyög neki valamit, nem mobiltelefonon. Bíboranna pont egy olyan mugli társadalomban nevelkedett, ahol ezek az eszközök szinte létfontosságúnak számítanak. Ezért is volt egy kis hiszti, amikor kiderült nem szabad a tanodában telefont használni. Ki gondolta volna? Az igazat megvallva, mobiltelefonnal szaladgáló szakálas öreg varázslókat sem nagyon tudna elképzelni. Vicces lenne. Na, de térjünk is vissza az asztalon csücsülő tévére. Közben annyira figyeli a varázstalan tárgyat, hogy szinte figyelmen kívül hagy néhány kérdést, de egy idő után kapcsol, és csupán egy pillanatra tekint fel a fiúra, amikor válaszol neki.
- Jó lesz a kanapé – néz vissza a tévére. – Köszönöm szépen.
Mintha az őzikéből hirtelen vadászó rókává változott volna a lány, aki áldozatát szeretné becserkészni, úgy emelkedik fel lassan a kanapéról. Ahogyan felkel, a kapott ruhákat maga mögött hagyja mai ágyikóján. Kutyamód oldalra fordítja a fejét, majd odalép a televízióhoz. Nagyon jó, szinte hihetetlen érzés, hogy egy ilyen tárgyat lát az elmúlt keserves hónapok után. Nem mindig keserves, de esténként azért megnézett volna egy-egy természetfilmet.
- Kins&Kens? – kérdez vissza. – Ez lesz az én helyem. Micsoda pompás ötlet. Muglik a tulajdonosok vagy ez nekik egy ilyen hobbi? – beszél, kérdez, de nem tekint most a fiúra, mert éppen teljesen bele van merülve az ámulatba. Mintha ő is most látna ilyen készüléket először a 16 éve alatt. Az „empékhárom lejáróra” felnevet, de csak a sajátos, bájos módján, és biccent egyet Ericnek.
- Tényleg jól jönne néha egy olyan – nem gúnyolódik, dehogy.
Csak éreztetni szeretné a fiúval, hogy nem beszélt zöldeket. Sokat számít az ilyen, saját tapasztalatból tudja Bíboranna is. Elvégre nem egy világból való a két fiatal ebben a szobában, és jó, hogyha egy kicsit bátorítják és erősítik egymást. Erről szól egy egészséges kapcsolat. S az, hogy Annus kihasználásnak vegye azt, hogy felhívták ide… not goin’ to happen, hiszen nem is gondolna ilyesmire. Egy véletlen egybeesés; a kellemeset a hasznossal alapon.
- Nem kaptál hozzá távirányítót? – teszi fel a kérdést, miközben Erichez fordul. Akkor kapják meg éppen a rendelt szendvicseket, és a vörös Navinésnek is hasonló gondolata támad, mint a Wright fiúnak. Azonban ő ezt hangosan ki is mondja.
- Várjunk a vacsival – kezd bele. – Milyen jó lenne tévézve enni.
Sóhajt egy hatalmasat, és a fincsi szendvicsekre, majd az idősebb fiúra tekint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Akkor én leszek a kis gazdád

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szia Lilith Mi baja a cicusoknak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Sziasztok Remélem, hogy mindenki élvezi ezt a remek pénteket

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szia Ciklon és sziaaaaaa Eric

Sárga babok vagyunk

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Még szép, hogy felvesznek. Tutyi Mindannyian küldjük az energiát

Szia Loraaaaa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Áruld el, Melissa, hogyan csinálod, hogy mindig csámcsogsz valamin, és ilyen jó formában vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hihi Nem kérek köszönöm, én maradok az én kis nasimnál *kacsint, és előszed uzsonnás dobozából egy nyers répát, azt kezdi rágcsálni*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Köszi, Yarista Hogyan lehet téged szólítani?

Ugye, Lora. Ami gyó, az gyó Kérsz?

Te kérsz répát, Mel? *nyújtja neki az uzsonnás dobozt*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Úgy érzem, hogy a répának közösségkovácsoló ereje van - ezek szerint nem csak a szotyira vonatkozik ez

Üdvözlet a tanár néninek *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

De jó, hogy most ennyien aktívkodunk a fórumon

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet) >> a filmes utalás szemléltetése

- Tökéletes lesz a kanapé – ismétli meg önmagát. – Tényleg.
Erősíti meg mosolyogva, ahogyan lop egy pillantást Erictől. Nem akar udvariatlan lenni, márpedig úgy néz ki, mintha egy szó sem érdekelné, ami elhagyja a fiú ajkait. Dehogynem. Figyel is minden egyes szóra, csak kicsit megkésve válaszol, és most kerüli a szemkontaktust, elvégre annyira megörült ennek a teljesen hétköznapi tárgynak, mint az a bizonyos majom a farkának. Izgatottan harap ajkaiba, majd egy ismerős filmjelenetet láthatunk. Ha van a közönségben olyan, aki látta azt az űrben játszódó filmet, akkor biztosan látja lelki szemei előtt a hasonlóságot. Ahogyan a hercegnő nyúl a droid irányába, hogy elküldje annak a bizonyos mesternek az üzenetet. Megvan? Good. Ilyen módon közelíti meg az elektromos tárgyat a vörös leányzó is. Eric hangjára ismét felkapja vörhenyes kobakját, és egy bájos mosoly bújik elő ajkai erdejéből.
- Elkísérsz majd oda? – kérdezi érdeklődve, miközben felegyenesedik, és folytatja a mondanivalóját. – Mármint, nem szeretnék még egyszer eltévedni, és jobb, hogyha van velem egy olyan, aki ismeri a terepet – ez már inkább magyarázkodásnak tűnik, hiszen nem szeretne a fiú nyakán lógni mindig. Biztosan van jobb dolga is, mint egy, az iskolát késve kezdő, elsőéves lányt kísérgetni. De ha mégsem, akkor Bíboranna csak boldogan fogadja a társaságát. Ezért is van az, hogy zavartan a füle mögé helyez egy vörös tincset, miközben inkább visszafordul a televízió irányába. Nem gondol bele, hogy félreérthető lehet a helyzet, hiszen nem szakterülete a fiú és a lány közötti kapcsolatok tanulmányozása. Olyan ártatlanul és tapasztalatlanul áll minden nemű kapcsolathoz, hogy néha egy 6 éves kislány is többet álmodozik a szőke hercegről, mint Annus. Aztán Eric hozza is a hozzávalókat; egy távirányító és egy energiaforrás. Csúcs, ez nagyon izgalmas. Felnéz a tőle közel 20 centivel magasabb fiúra, átveszi a tárgyakat, és biccent neki köszönésképpen.
- Nos, akkor lássunk hozzá – mondja, és bizony hallatszik a hangján, hogy mennyire izgatott. – Sokszor csináltam már ilyet. Apu mindig átadta nekem a terepet, ha Medárd – itt újra a fiúra emeli a tekintetét a magyarázat erejéig. – A bátyám nem volt otthon – kezdi vizsgálni a távirányítót, majd a henger alakú másik tárgyat. Hümmögve nézi át minden funkcióját, miközben észre sem veszi, de halkan elkezd dudorászni, ahogyan édesapja is mindig csinálta. Akármilyen szerelésről legyen szó, a matróz dalok fütyülése vagy dúdolása nem maradhat el. Ha mégis elmarad, akkor tessék megmérni a lázát vagy hívni egy orvost, netán a papot az utolsó kenetért, olyan szinten lett már kötelező ez a cselekvés. Térjünk vissza a televízió bekapcsolásához. Eléggé egyszerűen kellene mennie, hogyha mugli környezetben lennének, azonban ez nem így van, szóval lehet, hogy egy kicsit nehezebb lesz a dolog.
- Itt van ez a piros gomb a bal sarokban – lép közelebb, a fiú elé, neki hátat fordítva, hiszen így egyszerűbb neki mutogatni a műveletsor közben. – Ha ezt benyomod, akkor kellene működnie a tévének. Vagyis – rájön közben, hogy tévedett, hiszen még nem is csatlakoztatta az energiaforráshoz. – Először kell egy kis ennivaló neki – mondja nagyon komolyan bólogatva, majd odalép a tévéhez, megkeresi a hozzá csatlakoztatott kábelt, s a tápegységbe dugja. Hallani egy minimális elektromosságot, ahogyan végre összeforrt a két egység. Nagyon halk ez, de aki már találkozott televízióval, tudja, hogy mi ez a hang, be tudja azonosítani. Elgondolkodva harap ismét ajkaiba, majd megnyomja a piros gombot. Et voilà! A televízió bekapcsol, azonban csupán zsizsegést, azt a bizonyos „hangya focit” lehet rajta megtekinteni.
- A csudába – suttogja, majd visszalép a készülék mellé, amit vizsgálgatni kezd. Nem telik bele sok időbe, talál egy behajtott kis antennát, amit kiszabadít fogságából. Kikapcsolja a tévét, majd újra be, és máris van adás. Éppen valamilyen nemű híradás megy, de már a vége felé tart, mert megtudtuk, hogy a nyíregyházi állatkertben ismét kisoroszlánok születtek.
- Mit szólsz? – fordul Erichez csillogó szemekkel, büszkén mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szia Izabella

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szervusz Denis