Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet
Mugli származású hősnőnk/hőskisasszonyunk érdeklődéssel tekint a bejárati ajtóra. Nem tudja, hogy mit várhat egy varázsló zenészek látogatta lemezbolttól. Itt minden olyan dolog, amit ő már megszokott eltűnt, de mindig van varázsvilágbeli megfelelője - vagy legalábbis nagyon hasonlít a mugli világban megtalálhatóakra. Érdekes ez. Ilyenkor tyúk vagy a tojás gondolatok cikáznak Bíbor vörös kis fejében, de próbálja gyorsan elhessegetni, hiszen nem lenne szép, hogyha ismét elkalandozna, s közben nem figyelne a fiúra. Mondjuk, ez igen nehéz lenne.
- Ühüm - bólogat halványan mosolyogva a fiúra szavaira, s közben meg is indulnak a bejárat felé. Nem sietnek, szép, akkurátus léptekkel közelítik meg az ajtót. Mindeközben Bíbor le sem veszi a tekintetét a fiúról, csak akkor kapja el fejét, és lobogtatja meg veres sörényét, amikor a másik szintén rá tekint. Besétál előtte az ajtón, és tátva marad a szája. Muzikális kis hölgy lévén igazán elvarázsolja a hely. A kérdésre kitágulnak szemei, majd odanéz a magas fiúra, aki éppen gitárjáért nyúl.
- Én? Dehogy - nyel egy hatalmasat. - Hárfázom. De énekelni nem igazán tudok - emeli le zöld íriszeit a fiúról. Amint eléri a padlót a tekintete, beugrik neki a fiú arca egy újság címlapján, de el is hessegeti a dolgot, hiszen hogyan is beszélgetne egy címlapfiúval. Talán Lora mutatta neki a lapot, de... á, mindegy.
- Egyébként, Bíboranna vagyok- tekint mosolyogva, karba tett kézzel a fiúra.
A vigyor nem akar eltűnni arcáról, ahogyan újra körbenéz a helyiségben.