[Csini]A már jól begyakorolt mozdulatok, a tánc, a zene... Minden tökéletes az előadás során. Úgy mozognak a színpadon, mintha az egész életüket ott élték volna le, ebben a darabban. A közönség ilyenkor nem tudja elvonni a figyelmét, már megtanulta kizárni és szerencsére a nagy százaléka az embereknek ilyenkor csak rájuk figyel.
A műsor végezetével pihegve, széles mosollyal hajol meg és fogadja a csokrokat, melyeket el sem bír cipelni egyedül az öltözőjébe. Társaival, a hölgyekkel együtt vonul hátra és készülnek a premier utáni partira, melyre a jó időzítések végett bőven van idejük felkészülni.
Fülbevalójával babrálva lép ki névvel ellátott öltözőjén, amikor egy-két ajtónyi távolságra megpillantja Kristófot és ezzel egy időben látja, ahogy nyílik az ajtó előtte. Rossz ajtón kopogtat, uram.
- Kristóf - mosolyog rá csábosan a nő, a lánynak pedig int a fejével, hogy az ez ő köre.
- Örülök, hogy tetszett - jobbját csípőre vágja miközben beszél, a másikat a levegőben tartja. Pózol neki néhány másodpercig.
- Gyere be. Még nem volt időm átöltözni - fecseg a férfinak, miközben bevezeti a virágokkal telepakolt fényes öltözőjébe.
