Kanapétárs

Hogy vagyunk ezen a hajnalon?

Fájós vállal, de turmixot iszogatva

Van még ha kérsz

Sajnos tejjel van de cukor nèlkül. Dobd be a tabikat és gyere :3

A teletabikat

Jó reggelt hölgyek, urak

Most inkább ne, frissen maniküröztettem

Sárközi Norbert Dorián - 2017.06.18. 10:21


Amennyiben ez nekem szól 1) remélem nincs akkora fenekem, hogy kettő legyek 2) köszönöm

Rettenetes, tessék vele vigyázni ez az elismerés simogatja a lelkem

Gyerekek, nektek súlyos problémáitok vannak

Maja! Babád lesz?

Szép reggelt

Kanapétárs *_* *várja a koffeint*

Teljesen jó lesz :3 kicsit rám fér *átveszi és közelebb is bújik*

Vénásan próbáltad már?

Ó jaj. Felébresszelek?

Pedig segítettem volna ._.

Szép napot off

Szia Yar *_* hogy vagy?

Szerintem Dimi pihen, vagy felújít

[zárt]

Az új darab sikere után néhány barátnőjével a színházból úgy döntött, megünneplik magukat és egy finom ebédet követően kimennek a Csinszka lakásával szemben levő parkba kiélni művészhajlamaikat. Már ami a színházon kívülieket illeti, ugye.
Meg is nézték őket a nap nagy részében, sokan festékes autogramot kértek a hölgyektől, és ez így ment órákon keresztül. Végül a lányok elszállingóztak, a legilimentor maradt egyedül. Minek is sietne, ha az idő tökéletes a festéshez, neki pedig kivételesen nincs programja?
Kantáros farmersortját megigazítja magán mielőtt piros festékes ujjával feltolná szemüvegét az orrára. Egyáltalán nem zavartatja magát. Sok órát vett az évek során, melyek lazításra és gondolatai kikapcsolására szolgáltak, és most ezt alkalmazza. Dúdol és énekel, még a csípőjét is rázza néha az ecsetvonások között. A rádióban mostanában sokat játszott dalok sorra váltakoznak fejében, elnyomva a körülötte gondolataikkal zajongó embereket.

Nem fenékig tejfel az élete mostanság. Sok a stressz és a South körül legyeskedő auror sem épp egyszerű eset. Képben van a kapcsolatukról, mert ha akarja, ha nem, rendszeresen belenéz bátyja fejébe és próbálja ráébreszteni a dolgokra. Mert ez így nem jó. Le fogja az egész családot buktatni, a kettejük rokonságáról is régóta tud. Alig egy pengeélen táncol a hatalmas hazugságuk és fogalmuk sincs, mit is akar az a nő valójában.
El kell terelnie a figyelmét, nagy ritkán pedig a pihenés is kijár. Egy borozás, egy wellness, vagy épp festegetés a parkban. Semmi Picasso, semmi profizmus, csak az látszik, hogy élvezi és jól bánik a színekkel. Talán sokat adnának érte csak azért, mert Máté Csinszka alkotása.
Az őt szólító hangra kapja fel a fejét. Hirtelen kizökkenti a férfi, de szavait felfogja és értelmezi. Felvonja szemöldökét az ismerős arcot látva. Ha néhány évvel korábban lennének, most egy fülig pirult, zavarában elrohanó kislány után bámulhatna Yarista.
- Yarista Palarn, téged seprű nélkül is látni? - ajkai mosolyra húzódnak miközben lerakja a festőállványra eszközeit. Rég volt már az az idő, amikor teljesen bele volt zúgva, mint minden lány az iskolából. Azok az idők elmúltak, azt pedig nem is gondolja, hogy a csóklistás felismeri-e benne azt a furcsa kisegeret, aki régen volt.
- Tehát ott voltál az előadáson. Hogy tetszett? - érdeklődik kíváncsian. Festékes kezeit nedves rongyba törli, majd farmerját használja szárításra.

Szép estét erre járók

Érzi a reakciót, Yarista hamar lezárja elméjét a nő előtt. Félti a titkait és ez így van rendjén. Egyelőre Csinszkának sem jelent ez gondot, sőt, valójában örül, amiért végre van valaki, aki kellő időt fordított az okklumenciára, ami által több beszélgetésre kényszeríti őt.
- Valóban - nevet fel a színésznő, miközben tekintetét leveszi Yarról és felszabadítja kezeit. Varázslat nélkül hajtja végre a legtöbb dolgot, mint például amikor fest, hagyja, hogy a vászon magától száradjon meg. Ő már megszokta, hogy nem pazarolja erre erejét - hisz a pálcás varázslatok neki kevésbé mennek -, mások viszont néha furcsán néznek rá emiatt.
- Köszönjük. Ez egy fontos előadás - beszéd közben újra megigazítja szemüvegét, melyen keresztül felnéz az évek alatt valódi sportemberré nőtt csajozógépre.
- Valójában be akartam mutatkozni - nem rejti el szélesedő mosolyát, aztán már közelebb is lépdel a férfihoz. Még kissé maszatos jobbját nyújtja felé. Mindig furcsa, amikor olyan személyekkel találkozik újra hosszú évek elteltével, akiknek volt szerepük az életükben. - Máté Csinszka, egy évfolyammal jártam alattad a Bagolykőben - a nőtől jól megszokott, elbűvölő mosollyal nyújtja kezét Yarnak. Egy cseppet se jön zavarba, nem úgy, mint a színház előtt. Pedig egykori nagy szerelme nem épp a rossz irányba indult el az iskola végeztével. Ezt a vak is látja.
- Az... Káosz. Pacázásban tehetséges vagyok, de azt hiszem igen. Kizökkentettek, mára ennyi volt. Esetleg befizetnél erre a műsorra is?

Gyere Scar, csatlakozz hozzám, nekem fázik a lábam
és épp Deanes pólókat nézegetek

Halihó *becsüccsen, hátha akad társasága*

Életem férfiai Hogy vannak, urak?

Oh Ardai úr, tudja, ha nem lenne ennyire fiatal...és...khm... *legyint*

Osztrovszky úr  

Kováts úr is megérkezett. Életet hoztam. *-*

Mosolyogva fogadja az udvarias kézcsókot, melyet mostanság a férfiak eléggé kezdenek elfeledni. Pedig ő hasonlóképp a sok évtizeddel korábbi nőkhöz, jobb szereti, amikor ahelyett, hogy megrázzák kezével együtt az egész karját, inkább kézcsókkal üdvözlik.
- Valóban - nevet fel a férfival, hisz az olyan mindennapos és jót tesz a szervezetnek. Korábban neheztelt azokra, akik csak az új, híres énje miatt kezdték el keresni, miközben az iskolában kiközösítették, ez mára azonban elmúlt. Tovább lépett és csak ez a Csinszka él néhány régi emlékkel.
Lassan, kíváncsian pillant fel szemüvegén keresztül Yarra és próbálja kitalálni, hogy a mikor és hol kell fizetni kérdése vajon komoly volt-e. A következő mondatából aztán rájön, hogy fogalma sincs a másik szakmájáról, így nincsenek ilyen rejtett utak a dologban.
- Ez jól hangzik, szívesen ennék itt - bólint mosolyogva és lassan elkezdi összeszedni holmiját. - De mi lenne, ha nem itt várnánk meg, hanem mondjuk beugranál hozzám egy kávéra?
Felegyenesedve a szemközti házra mutat, melyben napjait tengeti - már amikor nem a színházban tölti a nap nagy részét. Mindeközben érdeklődve figyeli a férfi arcát, kissé elkalandozva az ismerős vonásokon. Annyira más, mégis ugyanaz.
Amennyiben a válasz igen, már fogja is a holmiját amit kihordott és Yarra mosolyogva indul meg az otthona irányába.

*kacsintkacsint*