[Csini]Eléggé elszomorítja az a gondolatáradat, mely Kristóf fejében cikázik ezekben a percekben, főleg az üdvözléskor. Csinszka csak kedves próbál lenni, a férfi pedig egyből kombinál és visszavonulót fújna.
- Megérzem az ilyesmit - vonja fel finoman vékony vállait. Elegáns és finom mozdulataival a pincért is lenyűgözi, a nő azonban csak annyi figyelmet szentel neki, míg megköszöni a kávét. Inkább Kristófra irányítja figyelmét, míg a cukrot és a tejszínt beleönti a kávéba.
- Nem, nem. Nincs baj a várakozással - mosolyodik el, pedig ó, de még mennyire, hogy zavarja a várakozás. Más esetben. Kivételesen nem, mert nem fizetős randit vár.
- Már megbocsáss, hogy mondod? - kissé hátra is hőköl a neki szegezett kérdés hallatán. Fekete szemöldökeit megemeli, néhány pillanatig nézi a másikat és csak a belső hangokra figyel.
- Terhes vagyok és te vagy az apa. Leitattalak úgy, hogy ne emlékezz rá - válaszolja teljes komolysággal. Arcán nem látszik semmi, amiből azt lehetne gondolni, hogy hazudik. Nem véletlen, hogy olyan népszerű színésznő...
- Mégis mit akarnék? Olyan gazdag lettél, hogy a pénzedre utaznék? Ugyan, Kristóf, nézz rám. Te nem vagy gazdag, én igen. Elhívtam kávézni egy régi iskolatársam, olyan nagy ügy ez?
ne menjen el 
