Szép reggelt

Ezen a végén ma szépítkezés folyik. És az úrnál?

Jár érte pénz amiből lehet szépítkezni

Pénzenergiát ide is!

*_*  

Beszereztem egy finom vaníliás teát a napokban. Most azzal gyógyulgatok, komolyan isteni

Nem tudom, én csak natúrban iszom, úgy finom

Jesszus Dimi. Küldhetsz belőle nekem is

Ne tessen csábítani

- Elfogadom, köszönöm - bólint és a még meg nem száradt képet leemelve az állványról hagyja, hogy az üresen maradt háromlábút a férfi cipelje. A képpel és az eszközökkel könnyedén elboldogul Csinszka is.
- Megkereshetjük a legszebb részét. A tó másik felén például különleges virágok nőnek.
Sosem volt különösebben jó gyógynövénytanból, ezért nem ismeri, de szépnek találja azt a kis virágos kertet. Szívesen megmutatja Yarnak, de előtte szeretne átformálódni és persze a vacsora megrendelése sem utolsó szempont.
Hamar átérnek az út túloldalára, ahol némi kulccsal történő bűvészkedést követően be is vezeti vendégét a kis otthonába. Szerencse, hogy most South, azaz Máté nincs otthon. Amikor utoljára a fejébe nézett, azzal a kis szőke aurorral találkozott. Ez valami olyasmi, amiről nem tudja leszoktatni, bármennyire is igyekszik.
- Én is így gondolom. A legjobb környék - bólogat egyetértően. - Hát ez az otthonom. Kerülj beljebb.
Az előszobába érve a festékes dolgait a falhoz, valamint a szekrényre pakolja és megindul a nappaliba. Az a ház központja, egyben a konyhával és étkezővel. Pontosan tudja, hova kell nyúlnia amikor a konyhapult alól kivesz néhány szórólapot.
- Kérek öt percet, amíg átöltözök. Addig - azzal Yarnak nyújtja őket - válassz. Egyébként vegetáriánus vagyok, csak halat eszem.  

Hellóóóó

*elfekszik Dimin a piros kanapéjukon* hideg van és nem szeretem

Hahh én nem hiába akarok visszamenni tanulni

Szereti a vendégeket. Na nem mindig, csak ha kedve van és olyan a vendég, akit el is visel szívesen. Yarista szerencsére ebbe a kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy szíves örömest invitálja szépen berendezett, tiszta otthonába.
- Persze, jó lesz ott - legyint, hisz teljesen mindegy, hova kerül egyelőre az állvány, na meg a többi. Majd amikor úgy lesz kedve és ideje, rendet tesz - vagy épp a takarítónő csinálja meg.
Egy pillanatra furcsán néz Yarra, de inkább nem szól, hogy nem kell levennie a cipőt. Kényelmesebb lesz egyébként is anélkül.
Valószínűleg rossz vendéglátó, hisz a férfi nem nagyon mer lépni a házban. Eléggé hozzászokott Csin ahhoz, hogy a vendégei követik és elég intenie a helyfoglaláshoz.
- A legjobb éttermek - jegyzi meg pluszban, nehogy a szőke azt higgye, bármelyik is ócska falatokat szállít ki. Egyébként is, kívülről tudják, melyik házban lakik a hölgyemény és mindig csatolnak valami meglepetést a rendeléshez, vagy éppenséggel tíz perc alatt megkapja a vacsorát.
Már a lépcső közepénél jár amikor megtorpan és hátranéz az ácsorgóra. Értetlenül vonja fel szemöldökét és hajol kijjebb.
- Nyugodtan leülhetsz, nem harap a kanapé. Érezd magad otthon. Találsz bort az étkezőben - mosolyogva kéri szinte, hogy ne álldogáljon a falnál, mert ha a tusolást követően a mozdulatlan Yaristát kell látnia, talán még le is zuhan a lépcsőn.
- Sietek - azzal felrohan a szobájába. Valójában nem tart sokáig az átalakulás. Elhagyja szemüvegét, felfrissíti magát és csinosabb ruhába bújik. Csak mintha most lépett volna le a címlapról és vele együtt ki a mindennapokba.
Magassarkújának kopogása jelzi, hogy a lépcsőn tart egy bő tízperc elteltével és amint belép a nappaliba, vakítóan fehér fogai kivillannak vörösre festett ajkai alól.
- Sajnálom. Halálra untad magad, igaz? Sikerült választani? - miközben kérdez, már sétál is a kávéfőzőhöz. Ha már kávéra invitálta, nem hagyhatják ki.

14 fok, és zuhog az eső

Szép estét mi a helyzet?

Hát én ahhoz kicsit messze vagyok

Kinézet

Minden előadást ugyanannyira élvez, még azt is, amit ezredszerre játszanak el. Együtt él a darabbal, teljesen átlényegül a karakterévé. Nem véletlenül van tele a nézőtér, ahogy pedig hallotta, az utolsó jegyekért veszekedéseket rendeztek.
Felszabadultan, jó kedvvel búcsúzik a közönségtől és megy hátra, hogy visszaváltozzon Csinszkává. Kitáncolta, kipózolta magát. Az viszont biztos, hogy valakit le fog teremteni amiért dideregnie kell a folyosón, mert elfelejtettek befűteni.
Már az öltözőhöz közeledve megpillantja az őrt, az újat, akinek a nevét sem tudja, és ezzel együtt meghallja a gondolatait. Tudja, ki van odabent, és azt is, miért engedte be. Mielőtt a férfi megszólalna, felemeli kezét és csendre inti.
- Ki van rúgva - rá sem néz, úgy zavarja el onnan a férfit, majd belép az öltözőjébe. Első dolga, hogy a hátulra erősített tollakat lecsatolja magáról. Vet egy pillantást az asztalára helyezett csokorra, és csak azért, mert szeretne belemenni a játékba, beáll a fésülködőasztal és a paraván közé. Így hajol le, hogy megszagolja a virágokat, és a bújócskát játszó férfi kigyönyörködhesse magát.

Kinézet

Ha nem színésznő lenne, most elnevetné magát. Visszatartja, sőt, kifejezéstelen arccal szemléli és szagolgatja a virágot. Már várja, mi lesz abból a "támadásból", és egészen az elváltoztatott hang megjelenéséig hátsóját mutatja.
Lassan emelkedik fel, annyira nem szeretne az öltözőjében is szerepet játszani. Persze kíváncsian várja, mit fog vele tenni Yar, ezért belemegy a játékba.
- Megyek, megyek - feltartja mindkét kezét, és az utasításnak megfelelően a falhoz fordul. Szeme sarkából pillant oldalra, így persze semmit sem lát.
- Szeretnék még élni, nélkülem nem megy a műsor - jelenti ki leplezetlen jókedvvel a hangjában. Ez valójában így is van, Máté Csinszka a színház dívája és ezt ő pontosan tudja. Ahogy azt is, hogy szigorú óvintézkedéseket tesznek a védelmük érdekében.

Kinézet

Nincs az az egyszerű rajongó, akit beengedtek volna az öltözőjébe, főleg nem egy ilyen sikeres előadás után. Szerencséje van - bár néha utálja - a legilimenciával,  nem igazán érik meglepetések. Ami azt illeti, rendesen visszaél helyzetével, de Yar esetében nem adja elő a meglepettséget. Egyszerűen hagyja, hogy annak tudatában tegyen vele a tervei szerint bármit, hogy nem ijedt be igazán.
- Elnézést, de nem igazán értem. Most akkor elrabol, vagy eldönthetem, hogy megyek-e? - vonja fel szemöldökét és értetlenkedve megrázza a fejét. Valahogy az elrablás és az eljön velem vacsorázni nem ugyanarról árulkodik. Csinszka pedig szeret belekötni az apró részletekbe és jót szórakozik a kialakult helyzeten.
- Tudja...megválogatom az elrablóimat, tehát láthatnám az arcát? - ajkai széles mosolyra húzódnak, majd háta megfeszül a pálca hegyét érezve magán. Nem csiklandós egy fűzőn keresztül, de a férfi fejében megforduló csókra gondolva képtelen máshogy reagálni. Még szemeit is lehunyja, feljönnek benne az emlékek. Régen bármit megadott volna azért, hogy Yarista Palarn egyáltalán ránézzen, az pedig esténként többször is álomba ringatta, ahogy eljátszadozott a gondolattal, mit tudnának kezdeni egymással.