Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A pillantásom rögtön a kockáim felé siklottak, még a pólóm is feltűrtem fél kézzel kb a bordáimig, hogy jobb legyen a rálátásom, mint addig. Kissé tűnődő hümmögéssel vizsgáltam, már amennyit láttam belőle, majd ismét nagyot szusszantam. Na jó, esetleg lehet, hogy igaza van és nincsen velük semmi baj. Egyelőre. Az ő pillantása is a hasamra futott, mire megilletődve visszaejtettem a helyére a ruhát.
Nem sokkal később koccant a két kicsi pohár és lassan én is az italomba kortyoltam, figyelve azt a bizonyos reakciót a megszólításra. Már csak ezért megérte volna a dolog.
- Köszönik a bókot, jól esik nekik, pláne, hogy épp inzultálom őket a sütivel - böktem a villámmal a tányéron fekvő tortaszeletre, amiből be is toltam gyorsan egy második, majd harmadik villányit is. Nekem nem jelent kísértést a cukor az étrendemben többé. És az újságírók nagy része még be is nyalta ezt a baromságot. Maja közben elcsicseregte, hogy ő nem várja, hogy jópofizzak, csak mert ő csinálta, mire grimaszoltam egy sort. Ha most morbid lennék, meg undorító, visszaöklendezném a tálra, mint Stitch és visszaformálnám szeletté.
- Persze, rémes lett, csak azért eszem meg, mert a lelki... ohvárj. Nincs olyanom - malmoztam kicsit az ujjaimmal egymás körül, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. A mama nyers bejglijét is csak azért akartam anno megenni, mert mikor kicsi voltam, sosem adott a tésztájából. Aztán meg a papa nem hagyta megenni.
- Nem is hagynám, hogy mást felvegyél - közöltem szórakozottan, kissé a nyelvem is kinyújtva, ahogy szélesen elvigyorodtam. A pingvines dologra elkezdtem hümmögni, majd még egy villányit betoltam a sütiből, mielőtt válaszoltam volna. - És fogsz szólni, ha fázol? Vagy most ellenőrizzem én?
A kérdés csak azután hangzott el, hogy letettem a villát és kissé felé is fordultam. A puszira elégedetten vigyorogtam, majd megengedtem egy kacsintást az irányába, mielőtt még feltápászkodva az ajtó felé indultam volna.
- Akkor jössz, vagy mi lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan láttam, ahogyan másfelé kapja a pillantását, csak egy kicsit megmosolyogtam a dolgot, ahelyett, hogy tényleg komolyan vettem volna, hogy jaj, ő most másfelé néz.
Igazából a hasamtól valahogy elég hamar a torta kritizálására jutottunk, azaz, hogy én megdicsértem, mert finom volt és mert jómagam segghülye vagyok a sütikhez, ő meg csak fintorgott maga elé, mintha most hazudtam volna. Persze, jellemző rám, hogy kamuzok neki. Mindig.
- Biztos van, csak az esetek nagy többségében fogja magát és elmegy szabadságra, mert az úgy neki jó. Nem fog sztahanovista munkáskitüntetést kapni, az is ziher - horkantam fel, de nem akartam elmerülni ebbe a Lewy mennyire jó ember vagy éppen mennyire nem az dologban. Úgy tűnt, hogy az asszonyka is képes végre annyiban hagyni a dolgot és nem fog komolyabban beleveszni a részletekbe.
A takarós kijelentésre egy pillanatra az ajkamhoz érintettem a mutatóujjamat, csak aztán néztem eltöprengve a nő által mutatott mennyiségre. Kicsit még hümmögtem, mielőtt megfogtam a két kicsi kacsóját - csak a pohár letétele után - és kicsit szélesebbre húztam azt a távolságot. Mondjuk olyan húsz-huszonkét centire.
- Mondjuk ennyit. Maradjunk ennyiben, nincsen nálam most vonalzó és neeem, neked sem kell megkeresni! - előztem meg a felajánlást, mert éppen másra akadt kedvem, az pedig nem tartalmaz dobozokban való áskálódást. Kicsit a kezemre leheltem, majd csak utána értem a nyakához és kis grimasz szerű fejet vágtam. - Természetesen lecsekkolom, hidegek-e a praclijaid. Meg az orrod hegye.
Mintha ez olyan bevett szokás lenne, hogy mindenkinek ez jut eszébe először,  nem az, hogy megkérdezze a másikat, mit gondol erről. Aztán kifelé indultam, mikor a hangja megütötte a fülemet, jelezve, hogy a sütim nem lett befejezve. Meg sem vártam a mondat végét.
- Később! Most nincsen rá több türelmem - ráztam meg a fejemet határozottan, miközben a szoba felé haladtam. Azért kicsit visszavettem a tempóból, de csak azért, hogy beérhessen és a kezem után nyúljon. Nem sokkal később átkarolta a derekam, én pedig a vállaim kissé berogyasztva hajoltam le hozzá, hogy megcsókolhassam. Valamikor ez után, de még a fehér kutyus eszmélése előtt csuktam be a hálószoba ajtót, biztos, ami biztos.
- Hideg az orrod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elképzelés, hogy az asszonyka a nagy pocakjával ott forgolódik és sütöget a nagyobb gyerkőcnek, míg én szépen pillogok a pulton ülve, annyira nem volt csábító. Persze, nem jelentette azt, hogy nem lennék rá hajlandó, csak azt, hogy akaratlanul is belemásznék a folyamatba, akár szeretné a kis nejem, akár nem.
- Nem? Majd felveszem a zümizoknim, hogy legalább az élvezeti-értéke meglegyen a dolognak - forgattam meg kicsit a szememet, mielőtt még beszipogattam volna a különleges tea utolsó kortyait is. A tea immár csak kis gyöngyökkel szolgálhatott, amiket hamar az arcomba is öntöttem, aztán rázogattam csak meg a már üres műanyagot. Erről ennyit.
- Iiiiigen, pont úgy. Ők is ilyen marketing-guruk - sóhajtottam aprót, mert az esetek nagy többségében legalább három percig tart, ameddig megadom magam a kísértésnek. Legalább a kindertojást nem magamnak szoktam venni, abban csak a kis kacatokat szoktam összeszerelni. Ameddig életem nője betolja a csokit, esetleg csempészve a fehérkének is, én meg úgy teszek, mintha nem láttam volna minden egyes pillanatát a procedúrának. A lényeg az, hogy ezek értettek hozzá, hogyan is kell az emberrel kiszúrni.
Persze a 626 első számú rajongója nem volt oda azért, hogy a kísérleti lényeknek nincs mindig külön részlege, de ez már csak így volt, nekem a szemem sem rebbent a dologra.
- Biztosan fogják, pláne, ha rázod rájuk a mutatóujjad! - horkantam fel, talán kicsit csipkelődősre is sikerült a megszólalás, pedig esküszöm nem direkt csináltam. Mind a ketten megszabadultunk a vonzását vesztett poharaktól, csak azután haladtunk tovább befelé. Aztán előkerült a bb8-as és asszem addig tartott a normális viselkedés.
- Tényleg aranyos, elfogadnám, csak szerintem Volt frászt kapna tőle - képzeltem el, ahogyan a kis robotka gurul végig a nappalin csipogva. Maja kicsit odébb vontatva még meg is simogatta. - Iiigen, világítós, meg gyűjtői, meg mindenféle is. És vannak ruhák is, igen, azok szoktak a halálom lenni. Látod? Chewie.
Lelkesen figyeltem egy nagyon szőrmókos pulóvert, igazából elég viccesen nézett ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Jaj, ne is mondd, előbb vagy utóbb ezért még csomót fogok kötni a nyakára!
És komolyan is gondoltam, mert hozzá köthetően olyan ügyeim voltak, amikről nem az jut eszembe először, hogy nyilvánosság elé vele, meg hadd tudja az egész világ! Bár tény, hogy általában tudta, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie, sem ivásban, sem másban, hogy normális maradjon és erre szokott figyelni is.
- Tudtam! - még el is mosolyodtam kissé, tudtam, hogy nem vicces, meg nem kéne, de annyira adta magát a helyzet, hogy az már fájt. Bele tudtam képzelni magam a helyébe, hogy milyen lehet, ha nem tudod, kié az a bizonyos gyerek és igencsak idegtépő volt.
Az elképzelésre, hogy az apja személyiségét örökölte, egy kissé undorodó grimaszt öltöttem fel. A saját lányom esetében is csak buzgón imádkozhattam, hogy a kislány ne olyan legyen majd, mint én, mert akkor azt hiszem, vége az emberiségnek.
- Az szinte minden esetben oltári pech. De csak nem... - igyekeztem pozitívan állni a dologhoz, de asszem az erőltetett mosolyon látszott, hogy nem sok esélyt adok rá.
Tény, hogy reálisan Juan, a kertész sokkal kevesebb gondot okozott volna, min mondjuk Kristóf, vagy Max, de az is tuti, hogy nem hagyta volna ott az öt saját gyerekét, a feleségéről nem is beszélve. Már, ahogy én elképzelek egy kertész Juant, mert ennyire nem folytam bele Tatiana életébe.
- Pedig szerintem vannak nők, akik kifejezetten hálásak lennének, ha... - felemeltem a kezem, amin a jegygyűrűt hordtam és kissé megforgattam a karikát rajta. - ... a kis titkuk a sírba szállna vele.
Aztán mire kettőt pillogtam volna, már kint is volt a vallomás, hogy a babánk bizony kicsi lány lesz, nem is tudom, miért mondtam el. Talán azért, mert kapcsolódott ide és szerettem is eldicsekedni vele, de a sajtó előtt nem akartam felhajtást.
Aztán ahogy Tati a nyakamba vetette magát az ölelés miatt, kitört belőlem a nevetés, ezt nem így képzeltem el, de mindenképpen vicces volt ilyen reakciót látni tőle. Kissé ügyetlenül ugyan, de viszonoztam valami ölelés félét, a puszira meg csak felöltöttem a szokásos orr-ráncolós grimaszomat.
- Kösz, Tati... jól esik a támogatásod - mosolyodtam el végül halványan. Ezt már nem tudtam volna elviccelni, asszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Anélkül is tudtam volna, hogy odáig van a csíkos csodáért, hogy megemlítette volna, mert azért ha nem is vagyok zseni, azért van logikám. Szóval a mosolygós pillantásra csak ártatlan arcot vágtam, éppen csak a fejem köré nem rajzoltam a  glóriát.
- Csak egy egészen kicsit? Akkor azt hiszem, majd megálmodok valami vonzóbbat - jelentettem ki magabiztosan, mert tudtam, hogy ha nagyon akarok, úgyis kitalálok valamit, ami tetszik neki. Közben ő is megszabadult az üressé és feleslegessé vált poharától, a közeli kukánál.
Kicsit a pénztárnál felsorakozó csali-termékekről szólt a csevej, amik csak azért vannak ott, hogy az embert kísértésbe ejtsék, láttam is az arcán, hogy fejben most valahol egészen máshol jár, de inkább nem firtattam, ő biztosan tudja, hogy mi is volt az illetékes csábítás.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy vagy felmenekülne előle a kanapéra és elbújna, vagy végigkergetné a házon. Pedig szerintem elég aranyos, össze-vissza pittyeg - simítottam meg én is kicsit a droidkát, mielőtt gyorsan tovább haladtam volna, nehogy hazajöjjön velünk a fehér-narancs pityegő. Az asszonyka meg kicsit komolyabban vette a halálom dolgot, mint ahogyan azt én gondoltam. Nem akartam feldobni tőlük a pacskert, csak a nullák szoktak sokasodni a blokkon, amit akkor kapok, mikor távozom.
- Nem mondtam, hogy baj van velük, csak azt, hogy nem örülök nekik. Jobban lelkesedek értük, mint ahogyan azt illene - húztam el a számat kissé, miközben még megbámultam egy Első rend-es pólót. Közben nevetett egy sort a chewbacca pulcsin, amin én is lelkesedtem, de azért felvontam kicsit a szemöldökömet. - Megint eltévedtél a mobilomban? Öm... akarsz tovább menni?
Én persze el tudtam volna itt turkálni huzamosabb ideig, sőt, egy kosár sem ártott volna, de azt hiszem, nem azért jöttünk ide, hogy nézze, ahogy rám tör a fangörcs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet soon | nov 11  | München, Németország

Becsszóra, mióta Maja kiköltözött velem Münchenbe, nem igazán szoktam egyedül hagyni csórót, csak akkor, ha nem akart vagy tudott éppen kijönni velem edzésre. Ma viszont kénytelen voltam, mert a csapattal - nem, nem a müncheniekkel -, el kellett mennem egy kisebb ebédes ünneplős valamire. Mert, tetszik tudni emberek, ez volt az első olyan lengyel függetlenség napja, amit gyűrűvel az ujjamon töltöttem. Nem volt olyan opció, hogy most akkor este felkerekedik mindenki és elmegyünk egy hatalmas buliba, már túlságosan a végén jártunk a 9 hónapnak.
A lényeg az, hogy nem maradtam sokáig, az első ötben voltam, aki elszállingózott, de ezért kivételesen nem kaptam csúnya pillantásokat. Értették, hogy mi olyan sürgős.
Az ajtón belépve csak a fiúcska fogadott, hangos morcogással, meg a lábával is lelkesen kalimpált, de nem hallottam egyéb zajt, így arra jutottam, hogy Maja akárhol is van most, az nem ez a hely. Zseni vagyok, hogy erre tök egyedül rájöttem, ugye? A mez ugyan maradt, mert a nemzeti önérzetemnek most olyan volt, mint egy jóleső vállveregetés, de inkább a szoba felé sétáltam, hogy egy kicsit kényelmesebb cuccba vetkőzzem magam. A farmer nem itthoni viselet, nekem ezt senki  nem magyarázza meg.
Éppen a melegítőmbe ugráltam bele magam, mikor hallottam, ahogy ismét zörren a kulcs, a körmök két másodperc alatt gyorsulnak százra és már rajongták is körbe anyut.
- Nyuszi? - kérdeztem, enyhe bizonytalansággal, de csak belebújtam a pulcsimba, felhúzva rajta a cipzárt is. - Minden rendben van?
Majd totyogtam is a konyha felé, ahonnan a zajolás hallatszott, hogy kissé megölelgessem az asszonykát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Biztosan állíthatom, hogy a 14-e estémet eredetileg nem így terveztem. Vagyis, pár nappal ezelőttig biztosan nem. Így viszont csak közöltem a nővel olyan kilenc és tíz között, hogy nekem most mennem kell, mert sürgősen karamellás fagyit kell vennem, meg amúgy is van még egy kis dolgom. Ami azt illeti, jártam is ott, egy adagot varázslattal tartósan lefagyasztottam, míg a másikat komótosan elfogyasztottam. A fodrászomnál ülve a székben, törökülésben. Ide nem mertem elhozni, hát, menten megszült volna a helyszínen, ha látja, hogy mit is művelnek velem. Egy-két tincs le is hullott a padlóra, míg megint mások csak ott maradva kissé elszőkültek. Én minden esetre bámultam pár percig a tükörbe, mire sikerült feldolgozni, hogy is nézek ki. Elégedett voltam a dolgokkal.
A panda hozta el nekem a délután az ékszerésztől a dolgokat, így azt össze is raktam egy kis dobozkába. A tiarát, meg a nyakláncot is, azt a bizonyos nagybetűset. Alatta pihent az a bizonyos póló is, ami igazából csak pár nap múlva lesz ismét jó az asszonykára, mikor már egy brekink is lesz. De abban egész biztos voltam, hogy tetszeni fog neki. Legalább egy dolog biztos.
Még visszafele menet felszedtem azt a bizonyos csokrot is, hogy legalább valamivel lehessen kompenzálni, majd becsücsültem ismét a fehér audiba és haza is mentem. Nagyjából idő volt, de azért a kapucnim felcsapva egyensúlyoztam be a dolgokat a lakásba. Besettenkedtem, igazából hálás voltam, hogy a fiúcska most kivételesen nem jött zajosan szeretgetni. Nem hiányzott volna, hogy egy nagy fehér mamlasz még simogasson a tappancsával. Lepakoltam a fagyit a konyhába, illetve a sütiket is előszedtem, ami el volt rejtve hűtőtáskában a felső polcra. A kapucnimat levéve helyreturkáltam a tincseimet.
A dobozt leraktam az asztalra a nappaliban, én pedig pontosan 23:59-kor indultam vissza a szobához, majd három rövid koppantás után be is nyitottam. Természetesen csak egy mély levegő után.
- Boldog szülinapot, hercegnőm - előztem meg bárminemű kérdést a részéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Talán egy kicsit kevesebb idő is elég lett volna minderre, de a fodrász miatt nem igen akartam kockáztatni a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha rossz a közlekedés és a panda elkésik a cuccaimmal. Vagy hosszú a sor a mekiben. Az ilyesmivel nem szabad viccelni, pláne nem olyan fontos pillanatok előtt, mint amilyen a ma esti is.
Szóval most már az újonnan elszürkült tincseimmel rendeztem le szinte mindent. Már, ha Sebbyt nem vesszük, mert hozzá még a fodrász előtt kellett mennem. Ha így lát, rögtön jön, hogy akar egy selfiet, küldte volna a csoportba, aztán Helmutnak, aztán akár hirtelen lelkesedésből a nejemnek is, mert biztos tetszeni fog neki. Fura dolgai vannak a pandának.
Otthon még rendezgettem picit a dolgokat, tudtam, hogy ő sem szereti a hagyományos szülinapokat, de azért ha engem meg kellett ünnepelni, akkor ő sem maradhatott ki ebből a bizonyos kis körből.
Mikor végül lejárt az idő, koppantottam hármat és csak utána léptem be. Még az ajtón át hallottam a hangját, de nem is értem, ki mást várt volna életem.
- Nem, a szürke herceg... mégis ki más lenne? - kérdeztem kissé szórakozottan, de csak a komoly szitut  próbáltam egy kicsit elviccelni.
A pillantása már akkor rám szegeződött, mikor beléptem, a fiúcskáé is, ezutóbbi buksija oldalra is dőlt gyorsan.
Látszott a totális zárlat, így a hátam mögött fontam össze az ujjaim kicsit, malmozva, várva, hogy akkor most mi is lesz. Elsőnek a fiúcska jött oda, kissé bizonytalanul szaglászva a levegőben, majd megbökdösött az orrával, mire megsimogattam a fejét óvatosan.
- Babygirl? - kérdeztem vissza, ám én nem arról akartam megbizonyosodni, hogy ő-e az, csak hogy jól érzi-e magát. Azért tettem egy-két lépést közelebb, tétovázva, az ajkam rágcsálva belülről. Majd még egyet-kettőt, mielőtt a kis kék szörnyecske mellé térdeltem volna. - Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Ha mást nem, legalább Volt elég hamar megbékült a tudattal, hogy a szürke haj ellenére továbbra is én vagyok én. Kicsit megbökdösött az orrával, meg elkezdte kaparni a térdemet. Lehet, hogy segített volna az elképzelésein, ha kicsit ölbe veszem, de most éppen a hercegnőm reakcióit szerettem volna egy hangyányit jobban kitapasztalni.
A kezdeti stressszen túltéve magam, leengedtem a kezemet a hátam mögött és már nem malmoztam vele, helyette inkább letérdeltem elé és ráültem a saját lábaimra magam alatt, várakozva, hogy akkor hogy is tovább. Volt ismét megbökdösött a nózijával, majd szerette volna megkóstolni a hajam, de óvatosan arrébb tessékeltem.
Majának sokáig tartott, míg jutott egyáltalán valamire, már a sokkon kívül, hogy bámul maga elé, mert miért ne.
- Jártam erre-arra. Mint látod, hajasnál is... - sandítottam fel egy előre nyúló tincsre, de aztán csak megvontam kicsit a vállamat, várva, hogy most lesz-e sértődés, vagy csak ül ott a Stitchen és néz rám furcsán. - De?
Kicsit azért mégis sikerült kifújni azt az észrevétlenül visszatartott levegőt, mikor a nyakam átkarolva bújt ide, de azért még nem voltunk teljesen rendben, ebben is biztos voltam. Láttam, ahogy hozzáért volna, de aztán elhúzódott, én meg felvontam a szemöldökömet kérdőn.
- Nem harapok, a hajam sem fog eltűnni, vágni se hagytam belőle, egész nyugodtan érjél hozzá... - kezdtem lassan megint malmozni a kezeimmel, mint a fura, narancssárga szörnyike szokott a beszélgetésein közepette. Ez már csak ilyen volt.
- Azt mondtam, szürke, de csak szóvicc volt, nem kell komolyan venni - szusszantam fel, miközben kissé hátrébb csúszva döntöttem a hátam az ágynak és szétdobtam a lábaim, hogy rendeződjön a keringésem. - Vettem ám ajándékot is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem igazán értettem, hogy az ühü  mire szólt, de nem akartam belekötni, elvégre ő volt az ünnepelt, nem kell még zavarba is hozni. Nem lenne tőlem túlságosan rendes, ha most még elkezdeném piszkálni is. A tekintete oda-vissza járt köztem és a baba között, mintha ő majd megválaszolná, hogy mi is történt a hajammal.
Kis ideig mintha küzdött volna a szavakkal, de aztán feladta a dolgot és inkább átkarolt. Az arcát a nyakamba temette, én pedig az ajkamba haraptam kicsit. Megint csak kirázott a hideg, végigfutott a gerincem mentén, az első csigolyától az utolsóig. Vettem egy mélyebb levegőt, ő pedig utána nem sokkal a lábaira csücsülve figyelt engem.
- Miért ne? Néha nem árt a változás, és tudtam, hogy az ősz tetszett - vontam meg a vállamat kissé tanácstalanul. Nem gyakran volt ilyen, legutóbb kb 12 éve szántam rá magam hasonlóan radikális változtatásra. Alapvetően nem szerettem az ilyeneket, de most szükségem volt rá.
Végül inkább kissé visszavonulva döntöttem az ágynak a hátamat és dobtam szét a tappancsaim, abban a reményben, hogy azért most ebből nem lesz sértődés vagy sírás, mert egyáltalán nem azért csináltam. De nekem tetszett, szerettem volna, ha egy kis ideig még így marad. Ő közben közelebb csúszott, én pedig felnéztem rá, várakozva, hogy akkor mi is fog most történni.
- Akkor... nincs... vele baj? - kérdeztem végül reménykedve kissé, a tekintetét keresve, ami a padlón időzött kettőnk között. Végül csak sikerült, mire kissé félénken rámosolyogtam. Csak reméltem, hogy akkor most minden rendben van köztünk.
- Koronám az nincs, de hercegnőm az van. Ne vond kétségbe a hercegségem! Kijössz akkor megnézni az ajándékaid vagy hozzam be őket? - kérdeztem kétkedő fejjel, mert olyan nincsen, hogy most nem nézi meg őket. Azért előtte előrehajolva loptam egy apróbb csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

A nap nagy része viszonylag hamar elment, már az a része, amin a fiúkkal ünnepeltünk, biztosan. Egy kis pezsgő ugyan belefért, de más már nem nagyon, nem akartam berúgni, egy ideje valahogy nem voltam abban az idegállapotban.
Szóval elég hamar leléptem és hazamentem, ahol egyedül a fehérke örült nekem lelkesen. Már itt volt az ajtónál, szóval ez is arra utalt, hogy anyu nincs otthon.
Szóval nem is igen keresgéltem, helyette elmentem a szobába, hogy a farmertól megszabadulva, kissé slampos mackónadrágba és mellé szexi pulcsiba bújjak át. Még felhúztam a cipzárt a pulcsimon, valahogy nem tartottam attól, hogy majd a vérmes betörők fognak végezni velem, ha mégsem az asszonyka az.
Kiszállingóztam a konyhába és még pont sikerült látni a lenyújtott sültkrumplikat, sőt, még majdnem a szája elé emelt mutatóujját is.
- Akkor jó - jegyeztem meg, miközben Volt valami morgás és nyüszörgés közt félúton lévő hangot préselt ki magából. Maja közben megfordult és átkarolva a pulcsimnak döntötte a fejét.
Aztán már nyitotta is a száját, hogy boldogan csiripeljen egy sort, én meg halványan elmosolyodva ingattam meg a fejemet. Végül is, már csak két napom volt az apás szabiig, így azt hiszem, belefért az a fagyi. Ott amúgy is párolt zöldség volt citromos csirkével.
- Kegyetlenül értesz hozzá, hogyan érd el, hogy ne tudjak nemet mondani,
 hm, angyalom? - sóhajtottam fel, miközben magam felé húztam a kis figurás dobozt és lassan ki is bontottam, hogy megszerezzem belőle a fagyit. Mert hát, az olvadt trutyinál nincs is rosszabb, ha nem muszáj, inkább nem fogyasztanám el. Hát ki is beleztem a papírkákból és lepattintottam a tetejét. - Hm? Ja, a fiúkkal? Jó volt. Kuba üdvözöl... Neeem, sőt, mondták, hogy eleve sokat jelent nekik, hogy el tudtam menni. Mióta pár ember nem kapott többé behívót, egészen jó a hangulat. És neked? Hogy telt a nap eddig?
Közben a pultra könyökölve kezdtem eszegetni a vaníliás csodát, kissé elmerengve. De aztán csak vetettem rá egy pillantást, elégedetten nyugtázva a pulcsi tényét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Lassan ismét rájött, hogyan is működik a légzés nevezetű csodálatos alapszükséglet, így nekem sem kellett azon stresszelni, hogy mikor fog megfulladni, mert elfelejtette, hogyan is történt ez az egész. Azért ő is belátta, hogy a változás nem mindig rossz, sőt még lassacskán azt is sikerült kiböknie, az ősszel most sincsen semmi baj, még mindig eléggé tetszik neki.
- Igen? - kérdeztem, talán egy leheletnyivel így is több reményedést pakolva a hangomba, mint ahogyan azt eredetileg terveztem volna. Nem szerettem, mikor túl sokat árulok el magamról csak egy mimikával, vagy egy fél mondattal.
Kicsit tényleg aggódtam azt illetően, hogy most akkor csináltam-e bajt ezzel, vagy Maja nem haragszik, meg duzzogási sincsen-e. De egyelőre nagyon úgy látszott, hogy nem különösebben zavarja a dolog, mert azt mondta nincs gond, miközben közelebb mászva átkarolt. Immár megnyugodva szusszantam fel, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Azért szeretnék tetszeni, nem szoktam csak úgy, hirtelen hupililává válni... Rövid meg már volt, nem szerettem, szúrós. - Ez tény volt, amit jobbnak láttam letisztázni, mielőtt bármi történne. Ő közben megingatta a fejét, hogy nyomatékosítsa, hogy nem tetszenék neki mindenféle fura hajjal.
Azt viszont én nem viseltem jól, hogy megkérdőjelezte a hercegségem, elvégre amúgy is nemesi család volt a miénk egyszer régen. Deee, most itt azon volt a hangsúly, hogy ő a hercegnőm.
- Van, bizony - bólogattam, hogy nyomatékosítsam a dolog fontosságát, mielőtt még nyomtam volna egy apró csókot az ajkaira. Kissé nehezen vette, hogy az bizony most csak egy és apró is. Látványosan elgondolkozott fejet vágtam, mielőtt beharaptam volna az ajkam egy pillanatra.
- Na, nem bánom - hajoltam oda, még egy apró puszit nyomva oda, mielőtt még ott felejtettem volna magam egy kicsit tovább. De aztán feltápászkodtam és a kezem nyújtottam neki, hogy a kell, én felsegítem, ezen ne múljon a dolog.
- Na, gyere anyuci! - horkantam fel és a fejemmel intettem a nappali felé, ahol a kis csomag várt rá az asztalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pontosan tudtam, hogy a zümizokni hol áll a tetszési listán, ha arról van szó, de nem akartam különösebben belemenni ebbe, csak egy kicsit piszkáltam, mert még mindig voltak napok, amikor ez jól esett.
- Nem, azt hiszem annyira nem fontos - túrtam a hajamba a szabad kezemmel, hogy pár kósza tincset a helyére igazítsak, mielőtt még tényleg olyan marad, amilyenre a fodrász eredetileg tervezte.
BB8 mind a kettőnk körében meglehetősen népszerű kis droid volt, a kis gömbölyű formáival, meg az állandó csipogásával. Nekem speciel nagyon tetszett az öngyújtója is, de az már részletkérdés volt.
- Azt hiszem, hogy ez nem lehetetlen, vannak néha fura dolgok, amiktől megijed - ráztam meg a fejem, halkan felnevetve a gondolatra, hogy a fehérke menekül a mögötte csendesen csipogó robotka elől. Aztán valószínűleg felülne valami abszurd, magas helyre, ahol nem éri el, vagy magára csukná az ajtót, esetleg elbújna a pokróca alá. Ezek mind lehetséges opciók.
- Az én koromban? A többség szerint leginkább semennyire, mert ilyenkor az ember már felnőtt, a disney meg nem fontos. De ők seggfejek - vontam meg a vállamat enyhén, mert nem tudott különösebben érdekelni a véleményük. Ha valami nem tetszik nekik, akkor uzsgyi, nyaljanak sót. Lehet, hogy nem ez a bevett gyakorlat, ettől még én a brekimmel ugyanúgy nézhetek, sőt, fogok is nézni mesét. Csak azért, mert az apja vagyok, még nem kell minden alól kivonnom magam, mert "sokat dolgozom". Ez nem így működik.
- Ja értem, a titoktetkók... az fontos - grimaszoltam kicsit, de nem bántottam érte, ez olyan volt neki, mint nekem a Hatch. Fontos. A pandás megjegyzésre viszont akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Ha szoktam is küldeni neki pandás matricát, alighanem nem olyat, mint amilyet az asszonyka postázott neki nagy lelkesen. - Elég ritkán, a dollárjelek gyakoribbak.
Ahogy tovább indultunk, azért figyeltem Majára, nehogy túl gyors legyen a tempó, vagy hasonló, azért vigyáztam én is rájuk. Azért a pillantásom így is meglehetősen sokszor tévedt a pocakjára, pedig most volt más is, amit lehetett volna nézni. Mondjuk Stitchék.
- Azt hiszem, rájuk most nem kell mérges legyél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Természetesen minden egyes pillanatát láttam az alattomos sültkrumpliosztásnak, de nem akartam most ezen nyüszörgést, így nem volt egy rossz szavam se a dologra. Amúgy sem hiszem, hogy pont az fogja a legrosszabbat tenni a fiacskával, bőven akad más, amit neki nem kéne ennie.
Nem kellett nagyon mellékelni a használati utasítást, sejtettem, hogy merre találom azt a bizonyos fagylaltot, szóval mire azt mondhatta volna, kviddics, már bent kotorásztam a dobozban a műanyag pekedli után.
- Nekem igazából mindkettő jó, most úgyis csak a fagyit, meg a krumplit fogom megenni, a többire nincs kapacitás - grimaszoltam kicsit. Más kérdés, hogy a burgonya is csak azért fért bele a keretbe, mert az sem olyan finom már hidegen, de újramelegítve se az igazi. Mit csinálsz, meki? - Peersze, hogy a Brekinek.
A kérdésemre a válasz csak nevetős fejcsóválás volt, amire halványan elmosolyodtam. Ő is jobban szerette, mikor béke van, meg pokémonok, sokkal élhetőbb volt, mint mikor az ember azon stresszel egész nap, hogy most a fogvillogtatós erőfitogtatásban ki lesz az első, aki húsba kapva fog majd tényleg tündökölni.
- Igen, én is... Az az időszak a számomra eléggé... megterhelő volt - köszörültem meg a torkomat, majd betoltam az arcomba az első kanál fagylaltot, mintha nem lenne holnap. Ő is nekilátott, mire apró szusszanással bólintottam, hogy persze, értem én, hogy nem sok minden történt.
Kissé megdermedtem a mozdulatban, mikor a kicsilány neve került szóba, de aztán meredtem a kanálra pár pillanatig hezitálva és aztán megint úgy éreztem, csak rendben lesz minden.
- De, lassan el kéne... Gondolkoztam is rajta a napokban, hogy mi lenne jó, de gondoltam, majd megkérdezlek téged, van-e valami elképzelésed - forgattam a kanalat kényszeresen kissé, de aztán csak felhúztam a kapucnim és úgy néztem rá, kissé oldalra biccentve a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Kicsit felnevettem, mert nem is Maja lett volna, ha ott helyben, vagy minimum hazafelé nem állt volna neki egy kicsit nasizni belőle. A csirke is jó volt nekem, a maga megcsócsált valójában, mert a mekis ketchup sokkal jobb volt, mint a többi.
Maja lassan lecsücsült a székre és kissé elkényelmesedett, mire oda hajolva nyomtam egy apró csókot az arcára.
- Én hiszek neked, biztos ilyen lelkesen eszegetős brekilány lesz - nevettem fel kicsit, majd én is leültem, hogy a karamellás fagyi pusztításába kezdjek, lassan, de módszeresen. Közben megadta magát, de ő is tudta, hogy nem éppen ártatlan az ügyben, így lassan ki is tört belőle a nevetés. Szerettem ezt a hangot, megnyugtatóan hatott rám, úgy éreztem tőle, hogy ha az életem egy része éppen szar is, a másik része teljesen rendben van.
- Ez aranyosan hangzik - közöltem, miközben kihalásztam a papírból a kis állatot is, a kanállal a számban. A fólia már fel volt szabva, de csak egy pillanatra néztem az asszonykára, majd gyorsan vissza a lényre, ahogy kibontottam. Tényleg eléggé vidra szerű volt, szóval leraktam a pultra, hogy kipróbáljam, valóban működik-e. Elég menőn csattogtatta a fogait.
Elég hamar léptük a fiúk dolgát, persze, szerettem őket, de volt olyan az életemben, ami jelen pillanatban előnyt élvezett.
- Persze, ez mondjuk érthető. Deee hé, most itt vagyok - szusszantam fel, kicsit a fagyim piszkálgatva. Néha úgy éreztem, kevés az idő, amit vele töltök, de ezen mindenképpen változtatni akartam. - És mik voltak azok az aranyosabbak? Mondjuk nekem kevés tetszett, de azok eléggé... mint az Ania.
Kicsit körülményes voltam az ilyenekben is, de most már tényleg nem ártott volna, ha találunk a kicsilánynak egy nevet. A tekintetem ismét, akaratlanul is elvándorolt kissé, a pocakjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem tagadhatom, hogy mikor kijelentette, hogy tetszik neki, azért nagy kő esett le a szívemről. Mehettem volna akár vissza ma is a fodrászomhoz, de nem hiszem, hogy örült volna neki, ha még egyszer egyedül hagyom. Én sem szerettem volna, ha ilyen végén a dolgoknak újra egyedül kellett volna hagynom.
Szóval inkább hagytam, hogy szorosan átkaroljam, a fejem is szívem szerint a vállának döntöttem volna, de a hajam figyelgette, hát csak viszonoztam az átkarolást. Aztán a keze az arcomra csúszott, én pedig akaratlanul is a tenyerének nyomtam, mert jól esett az abból áradó hő. De nem sokkal később a keze feljebb vándorolt és összeturkálta a tincseim egy pár, egészen határozott mozdulattal.
- Jó, na, Asszony, átjött a lényeg. Nincs radikális változtatás! - forgattam meg kicsit a szemem, de aztán elmosolyodtam, hogy kimutassam, emiatt még nincs  harag.
- Nem hiszem, majd megérted - közöltem halvány vigyorral, miközben elpöccintettem az arcából egy hajtincset, mielőtt puszit nyomtam volna az ajkaira. Azért látványosan elgondolkoztam a hatás kedvéért, hogy akarom-e én ezt, mielőtt még ismét az arcába hajoltam volna, ő pedig eléggé komolyan vett, azt hiszem.
Segítettem neki felkelni, már egész jól meg tudtuk oldani a dolgainkat, így a végére megvolt az összhang. Furcsa vicce ez a sorsnak, azt hiszem. Mert hát, mire az ember megszokja a dolgok állását, megint változik az.
- Na, gyere, csak a nappaliig kell. Bár a konyhában van fagyi, de majd behozom! - Nem akartam elengedni a kezét, most jól volt ez így, hogy csak mi... négyen, ha az utánunk kopogó fehéret is beleszámoljuk. - Most már nem megyek sehova.
Inkább leültem a kanapéra, majd nagyon szépen csillogó, várakozó pillantást vetettem rá, hogy gyerünk, csüccs, a dobozt csak azután vettem az ölembe, hogy ő is elhelyezkedett. Az ő ölében nem hiszem, hogy elfért volna.
- Fogom én, te csak bontsd ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Összességében nem féltem tőle, nem volt egy vérszomjas darab. Nem is tartottam attól sem, hogy nem támogat, mert tudtam, hogy nem zavarna vissza a fodrászhoz, ha úgy jönnék haza, hogy nem tetszik neki. Csak nem akartam, hogy a saját szülinapján keseredjen el totálisan, hogy éppen úgy jöttem  haza, hogy a hajam nem jól más.
- Tudom, na, ne vacakolj ezen! - simogattam meg az arcát, majd felkeltem, hogy aztán őt is felsegítsem, egyelőre ezt az egész herceg dolgot egy kicsit elnapolva. Persze, én ettől még az maradtam, csak ő nem tudta. Hm-hm!
A legjobb szülinaphoz nem igen kellett megerőltessem magamat, mert mesélte, hogy nem igen tartotta őket, amit meg együtt tartottunk volna, azon éppen meg sem ölelhettem volna, mert egy jóindulatú méhfajzat fogta magát és megcsípte. Minő jóságosság.
- Legalább ehhez értek, na! Azt viszont be kell ismerjem, hogy a sajátomat megettem a fodrásznál. Ma is túlléptem a cukorbevitelt - szusszantam fel kissé bűntudatosan, de nem akartam ebbe belemerülni, mert onnan bizony nincsen visszaút. Nem ajándékbontás lenne, hanem felülésszámolgatás, hogy legalább egy kis kármentesítés legyen.
Végül kis csapatosan letelepedtünk a kanapéra, én pedig elengedtem Maja kezét, hogy az ölembe pakoljam a dobozt. Így mégsem kellett annyira hajoldoznia előre, vagy ácsorogni, megint a földre ülni.
- Remélem azért boldogulsz... - horkantam fel kicsit, miközben figyeltem, ahogyan az arany szalag lekerül róla. Aztán levette a fedelét is és beletúrt, a grimasz alapján a koronával mááár találkozott. - Ha valamit nem értesz, csak kérdezz, én vagyok az infópultos srác ma. Kifejezetten helyes és segítőkész, ám házas infópultos, sajnálom hölgyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Nem lepett volna meg, ha a lányka is nagyon szívesen töltené az idejét nasizással. Mind két szülője olyan volt, hogy a karamellás fagyi álmából felébresztve is jöhet. Esetleg forró sültkrumplival. Összességében ő is nevetésben tört ki, mert mind a ketten tudtuk, hogy nem igazán ért a kamuhoz és ezért én nagyon hálás voltam neki.
- Hát, Stitch is, de neki sem mondod, hogy ijesztő... vagy az csak azért van, mert a 626-os kék és szomorú is tud lenni? - vontam fel a szemöldököm kicsit, érdeklődve, de közben toltam még egy kört a kis vidralényen, aki továbbra is vadul csattogtatott.
A nevek tényleg nem egy egyszerű esetet jelentettek, voltak nagyon nehezen kiejthetők, meg olyanok, amikről azt sem mondanád meg, hogy most lánynak szánták, vagy fiúnak. Nekem a nagyszüleim kizsarolták, hogy olyan legyen, ami külföldön se okoz nagy gondot, különben biztos, hogy Przemyslaw lettem volna, vagy rögtön Ksawery.
- Jó, tény, az utónév-szótár nem egy kalandregény - biccentettem beleegyezően, mielőtt betoltam volna egy újabb adag szirupot. Igazából én is elaludtam fölötte egy párszor, ha nem akkor álltam neki, mikor volt elég, fölösleges energiám. - Az egyik unokatestvérem volt Stanisława, sosem szerettük egymást.
Hosszú sztori volt, aminek esetleg volt köze hozzá, hogy a családi, medencés partin esetleg a ruhái belerepültek rejtélyesen a grillbe, míg ő a medencében pancsolt, egy szál bugyiban... de ha egyszer szemét volt előtte, mit volt mit tenni? A nagymama prémjében ülte végig a vacsorát.
- Az Emilia is egész jó, Miáról folyton a tündér jut eszembe a pink hajjal... de a Klara szép, a Klarat én is néztem - ecseteltem nyugodtan, majd a fagyimba bámultam pár pillanatig. Olyan pro-kontra lista féle állt össze a fejemben, szépen lassan. - Öm, akkor ezekből kéne dolgozni, nem? Mármint... az Ania szép, meg az én családom részéről egy sincs... viszont... Klara. A papádnak biztos tetszene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Volt kissé értetlenül állt az egész este előtt, már eleve azt sem értette, ha én vagyok az apu, akkor miért kopogtam a saját szobám ajtaján, de elengedte a dolgot. Nem, nem beszélek az állatok nyelvén, egyszerűen ismerem már a saját kölykünk, hogy mikor van teljesen belezavarodva a dolgokba. De lassan megbékélni látszott, legalábbis a körmei halkan kopogtak Maja után, jelezve, hogy ő is jön.
Lecsücsültünk a kanapéra, még azt is meggyóntam út közben, hogy én bizony már betoltam egy fagyit. Más kérdés, hogy a stressz fogyaszt, és amúgy is elég sokat mászkáltam.
- Iiigen tudom, de most nem mondom, hogy büntess meg... - megengedtem magamnak egy kacsintást, mielőtt kissé köhécselve köszörültem volna meg a torkomat. -, mert semmi kedvem a kanapén aludni.
Lassan az asszonyka is elkényelmesedett, már amennyire ez egy görögdinnye méretű hassal lehetséges, és nekiállt a csomag kibelezésének. A kijelentésére a kékjeim tányér méretűre nyitottam és úgy meredtem a nő hasára, mint akinek most tűnik fel először, hogy állapotos a hölgy. Végül inkább csak elmosolyodtam, mint az a retard nyúl, ahogy kiemelte a tiarát a dobozból.
- Öhümm... Mondtam, hogy van hercegnőm! - közöltem kissé okoskodó hangnemben, de elégedetten biccentettem oldalra a fejem, ahogy óvatosan a hajába biggyesztette a koronát.
A lánc pöppet beleakadt a kezébe, de elég hamar sikerült megoldania a dolgot és érdeklődve figyelte a kis kapszulát, amiben a por jobbra-balra csúszkált. Ezt csak akkor látta az ember, ha figyelmesen nézte.
- Ha lehet, próbáld meg nem eltörni, a csillámporos része ég pótolható,
de a maradék kilenc tized az nem igazán... Vagy nem lenne jó érzés - grimaszoltam kicsit, a kezem szinte reflex-szerűen csúszott a mellkasomra, ahogy mélyebb levegőt gyűrtem le. Persze, még elég sok minden volt a dobozban, így ismét várakozó pillantást szegeztem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, az egyik első dolog volt, amit megtanult. Már, hogy a szuperugatás. Szerintem előbb tanulta meg ezt, mint a szobatisztaságot, és a legrosszabb, hogy még csak nem is zavart a dolog. De már nagyfiú volt, rég óta nem akadtak gondjai semmi ilyesmivel.
- Igen tudom, főleg a futókat, ha ketten mentek sétálni. Nem szereti, nekem is leugatja a nőket - ráztam meg a fejem kissé rosszallóan, mert lehet, hogy a Maja melletti ugatásban egy egész kicsit benne volt a kezem, de az egész biztos, hogy a nőcis nem én voltam.
Kissé tovább haladtunk, Maja keze meg bebarangolta a polc fél tartalmát, de igazából meg tudtam érteni, hogy miért. Én is alaposan be tudtam volna itt vásárolni, felnőttség ide vagy oda.
- Neeem, azt majd csak egy fél óra múlva, mikor éppen nem számítasz rá, most nem lenne benne izgalom - legyintettem, mert ki akar úgy szentbeszédet tartani, hogy a nép fel van rá készülve? A hunyorgós, csúnyán nézős arcra inkább csak lebiggyesztettem az ajkamat, jelezve, hogy rettenetesen megbántam a dolgot.
- Valahogy nem lepődtem meg, hogy megnéztétek azt is - mosolyodtam el halványan, igazából nem is Maja lett volna, ha nem veszik el a játékok közt a telefonomban. Más nő mit csinál? Csekkolja az sms-eim és a böngészési előzményeim. Maja? Megeteti a szörnyemet. A tánctudását inkább nem minősítettem, most éppen közelített ahhoz, amit én szoktam élni a bulikban, ha egy kicsit befigyel a pezsgő.
A keze szinte már reflex-szerűen csúszott a pocakjára, gondolom a breki megint rossz pózba pakolta magát, szóval én is lassítottam kicsit, hogy ne érezze úgy, hogy én siettetem őt bárhova is. A Stichekbe viszont így is sikerül majdnem belegyalogolnia, a vigyor pedig egyből kiszélesedett az arcán.
- És az baj? Nem amiatt jöttünk ide? - érdeklődtem kissé értetlen arcot vágva, de aztán csak megsimiztem egy 626-ost, mielőtt én is elmerültem volna a nézelődésben. - Lazíts már asszonyka! Semmi katasztrofális nem fog történni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem lepett meg, hogy mindenkit megugat, így a szabad kezemmel csak a nyakam vakargattam kicsit, feltűnően megbámulva a plafont, de aztán csak megköszörültem a torkomat.
- Hát, lehet, hogy eddig csak nem talált olyan személyt, aki szimpatikus neki - húztam el a számat egy kicsit. Nem lehetett benne a kezem a dologban, egész véletlenül sem.
Persze, nem igazán volt bezzeg az én időmben sztorim, csak a kviddicsről tudtam volna beszélni, de arról meg már hallott eleget, nem hinném, hogy érdekelte volna. Bár, Majáról beszélünk, akkor sem lett volna egy rossz szava sem, ha tényleg nem érdekli.
A Stitchek majdnem megtámadták a feleségem, de még éppen időben állt meg hozzá, hogy a polcnyi kékség a helyén maradjon, ő pedig a hasát fogva szuszogott hangosan. Olyan furcsán tudtak nézni a járókelő vásárlók, mintha életükben nem láttak volna még házaspárt. Furcsák.
- Úgy mondod, mintha nem férne bele a keretbe, pedig te is tudod, hogy de igen, belefér - néztem rá sokatmondó pillantással, mert szinte már könyörgött érte a bankszámlámon lévő összeg, hogy időnként egy pöppet csökkentve legyen. Különben jön az adóhatóság, én meg nézhetek. Semmi kedvem az ilyesmihez.
Elképzeltem, ahogyan lemegy hídba és akaratlanul is elnevettem magamat a gondolatra. Utána legfeljebb varázslattal kelne fel megint, vagy negyed órát ügyködnénk. Valami hasonló, gázos sztori lenne belőle.  
A kezemet hirtelen a hasához húzta, én pedig kissé zavartan néztem rá, de csak addig, míg meg nem éreztem azt a bizonyos rúgást. Aztán a földre szegeztem a pillantásom és próbáltam visszafojtani a kikívánkozó mosolyt.
- Imádlak titeket, tudod? - cirógattam még meg a hasát, mielőtt elhúztam volna a kezem, puszit nyomva a hajába. - Hm? Kapucni? Hol?
Talán egy kicsit többet forgolódtam a kelleténél, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg más foglalta le a figyelmemet. Mikor végre kiszúrtam, el is indultam arra, mert az a pulcsi iszonyúan szexi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Hiába tudok sokat a lényecskékről, meg mesékről, azért az asszonyka mellett tényleg csak tanulhattam. Most épp azért, mert a pokémonokban nem igazán voltam otthon, shame on me, de mikor az volt a divatban, nekem már régen más elfoglaltságaim voltak, amik kevésbé voltak mesések. De azért részben igazam volt, hogy közrejátszik, hogy a kísérleti lény kék és vannak érzései.
- Ismerlek már, na... - sóhajtottam, mert az a nyomorult kacsás könyv mindig gyenge pont volt a családi estékben, ott szokta elérni a minimumát az este hangulat-görbéje.
Más kérdés a nem izgalmasság mellett, hogy Maja amúgy sem szeret olvasni. Az utónév-szótár meg egy idő után tényleg baromira unalmas tud lenni. Még ha olyan kedvem van is bele szoktam unni egy idő után a lapozgatásába.
- Deee, biztosan, Henrietta például nagyon jóban volt vele, csak én nem... mindig görénykedett - vontam meg a vállamat, de megint olyan kicsit kínosan éreztem magam, mint mikor be kellett ezt utána vallani a nagyiéknak. A fagyit tartó kezem magam mellé eresztve fogtam rá a könyökömre a másik kezemmel és elhúztam kicsit a számat.
- Meg sem lepődtem, már értem a Mia dolgot. Bár az a mese aranyos, csak... szerintem ott hetero fiúk nem léteznek, ez azért szomorú - húztam el a szám, de lassan legalább az emlék engedett a dolgomra és így nekiállhattam helyette inkább a fagyim kevés, kis maradékát behabzsolni.
Megbeszéltük, hogy akkor legalább ezekből kéne valamit választani, ami  minket ismerve még mindig nem volt nagy segítség, de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk a döntéshez.
- Én sem igazán, ez csak olyasmi, amit a breki tudna eldönteni, de túlságosan szótlan és pociban úszkálós még, hogy válaszoljon - sóhajtottam fel, miközben az utolsó csík szirupot kaparásztam ki az edénykéből. Utána a kukához sétálva inkább kidobtam a tárolót, mielőtt tovább szorongatom gondolkozás közben. - De tényleg, nekem nagyon tetszik a Klara is és az Ania is. Bár... ahj, ez nehéz...
Szóval odasétáltam Maja mellé, hogy puszit nyomjak az arcára és előbb az állát cirógassam meg, majd a hasát kicsit.
- Jól vagy azért, szívem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A büntik azt hiszem, hogy majd a brekilánynál is az én feladataim lesznek, mert anyunak vajból van a szíve és akkor sem tudja tartani a dolgot, mikor tudja, hogy oka volt. Mondhatnám, hogy szomorú, de igazából nem az, én így szerettem, a maga zakkantságával. Meg az ártatlan fejével, amit azért vágott, mert úgy tett épp, mintha nem értené, miről beszélek az alvással kapcsolatban.
- Á, nem, te soha! - horkantam fel, a fejrázogatását figyelve.
A korona hálistennek passzolt, igazából tényleg kiakadtam volna, ha nem jók a méretek, mert ugye a tizennyolcadik szülinapja, könyörgöm, csak egy egész kicsit legyen már tökéletes! És az is volt, legalábbis, a tiara nem bukott le a nózija hegyére és nem is úgy állt, mintha a gyerekosztályról lenne.
Az első hercegnős csókja is elcsattant még az előtt, hogy el kellett volna kezdenem magyarázkodni a nyakláncról. Elég sok pénz volt, amit az eszmei értéke jelentett, pláne, hogy egy pillanat alatt kinyírhatott volna az az egy borda. Maxy még azt is mondta, hogy árverezzük el, amin teljesen behisztiztem, mert el akart adni engem.
- Mondtam ma már, hogy imádlak? - kérdeztem végül, mikor sikerült abbahagynom a nevetgélést a mutogatás miatt. Talán mások szerint gyerekesek voltunk, vagy legalábbis éretlenek, de azt hiszem, hogy ez így volt jó. De attól még kissé kínos volt elmagyarázni, hogy mi van abban a kapszulában, ő is olyan sokkoltnak tűnt. Még el is kezdte rázogatni, mire kissé ráncoltam a homlokomat.
- Hát... igen. Valahogy úgy. Szerintem még egy-két szilánk kallódik a csapaton belül, de mikor rákérdeztem, mindenki csak sunnyogott, meg fütyörészett - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé és csak utána néztem vissza rá. - Folytasd nyuszi, még van mit látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

- Még szép hogy soha - préseltem össze az az ajkaimat, hogy ne mosolyodjak el. Azt hiszem, kicsit néha túlzásba vitte a beszéljünk úgy, mint egy rajzfilm-figura dolgot, de azért annyira nem volt vészes.
A hajába akasztotta óvatosan a fejdíszt és úgy tűnt, hogy nagyon is jól passzol rá, mint a mesékben. Akkor megérte az ékszerésznél annyit vacakolni a mintákkal, meg a válogatással a kövek ügyében. Legalább valami már egész biztosan jól sikerült a szülinapjában.
Viszont a nyakláncot már komolyabban kezdtük megvitatni, annak az eszmei értéke nagyobb volt, mint a valódi. Ezüst láncon lógott, elég erős üveg, hogy ne pattanjon el, ha esetleg leejti. Más lány valószínűleg kiakadt volna, ha egy bordám kapja meg.
- Szerintem sem, de nem kell megfizetned, mert a tiéd vagyok - tördeltem pár pillanatig a kezemet, mert ez olyasmi volt, amivel az ember nehezen jut egyről a kettőre. - Örülök... ha nem mondom, is így van, tudod...
Még kaptam egy apró puszit az arcomra, mielőtt enyhén elfordulva a kezembe adta volna a nyakláncot. Átvettem tőle, majd a haját eltűrve csatoltam össze, majd egy apró csókot nyomtam a nyakszirtjére.
- Csak egy kicsit, és nem is egyeztem bele, a panda is egy év után bukott le, de tőle nem akartam elvenni... - vontam meg a vállamat, mert ő mégiscsak a legjobb barátom volt. Belefért a keretbe, hogy a bordám egy kis része nála legyen. Nem hinném, hogy klónozni szeretne.
Maja folytatta a pakolást, most épp a póló akadt a mancsai közé, amit elsőre sikerült úgy felemelnie, hogy csak a sima oldalát látta.
- Öm... most még nem igazán passzol méretben, de gondoltam jobb, ha akkor tudod rendesen hordani, ha már megvan a breki és nem most... - harapdáltam a szám belülről kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyira tényleg nem voltam még öreg, hogy olyan sztorijaim legyenek, mint a papiéknak, de őszintén, egyelőre nem is gyúrtam rá. A huszonötödik szülinapom is rendesen kivett volna az idegből, ha Maja nincsen, lehet, hogy úgy tartottam volna, mint Hannahét, az meg nem vallott volna túl sok jóra.
- De? - kérdeztem vissza, hogy most mi lesz az a nagyon jó kifogása, hogy miért nem kell rá költenem egy fillért sem. Nem mintha eddig bármikor is sikerült volna meggyőznie, egyszerűen nem értettem, hogy ha szeretne valamit, akkor azt miért kéne ott hagyni, és hallgatni az All by myselfet hazafelé a kocsiban, várva egy kis esőre. Ugye az csak úgy elég drámai.
Azért csak sikerült elterelnie a figyelmemet egy kicsit, azzal, hogy a kezemet a hasához húzta, ahol a breki éppen látványosan és érezhetően aktív volt.
- Már a gólyás mesekor mondtam, hogy nem lesz vele egyszerű. Csak neked nincs hokicuccod, mint a madárnak. - Igazán elmés megállapítás, Lewy, gratulálok, rendesen zseniális vagy! Taníthatnál biológiát. Azért akaratlanul is kiült az a bizonyos büszke mosoly az arcomra, mielőtt még elvettem volna a kezem onnan. A fiúcskától tanulhattam a lelkes forgást, mert miért is lenne egyszerűbb a fejem forgatni, ha pöröghetek is?
- Te is tudod, hogy attól még, hogy ketten vagytok, nem lehet, hogy jobban szeretsz - ráztam meg a fejem tiltakozón, de hagytam, hogy irányba fordítson. Egy fogasos polcon lógott, Lilo rucijától jobbra, fölötte egy ohanás póló, amin Stitch sziluettje volt sötétkékkel. Így már én is jobban láttam.
- Jaj, nagyon baba. De van Angeles is, hát ez nagyon tetszik! - Már csak akkor torpantam meg, mikor nekiálltam fosztorgatni a pulcsikat. Vajon méretben milyenek vannak? - Pont olyan szépen mosolyog, mint én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A vállvonás már nem is tudtam pontosan, hogy mire érkezett, mert egy kicsit jobban lefoglalt a breki, aki elég lelkesen kalimpált, hogy most éppen táncolt, vagy csak a kezecskéivel csapkodott, az már más kérdés, nem vagyok ultrahang, hogy tudjam. Maját úgy tűnt, nem zavarja, sosem volt miatta egy rossz szava sem, pedig aztán elég biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb érzés, amit valaha tapasztalt.
- Hát, csak tudja mi a jó, ezzel nincsen baj... szerintem legalábbis. Sokkal jobb, mintha azon kéne aggódni, hogy minden rendben van-e vele - vontam meg a vállamat kissé, a fejemet enyhén lehorgasztva. Nem szerettem beleokoskodni az ilyesmibe, nem volt a szakterületem, nem vagyok orvos, se semmi ilyesmi. Nope.
Nem sokkal később kerültek felfedezésre a ruhák és azt hiszem, hogy megint ezek aratták a legnagyobb sikert. Nálam szinte mindig így volt, a kedvenceim a kocka helyeken a ruhák voltak. Meg a videojátékok, de az már részletkérdés, itt olyat nem árultak.
- Viszont én is mindkettőtöket szeretem, szóval duplája az egynek, mi lenne, ha kiegyeznénk egy döntetlenben? - horkantam fel, mert ez nem volt ilyen egyszerű. De mégsem bonyolódhattam bele végletesen, hogy mi és miért van, nem jó ez így, na. Szóval inkább elmerültem a pulcsikban, hogy a méreteket böngésszem. A Stitchesből volt XL-es, szóval rövides hümmögést követően biggyesztettem a szemüvegem az ingem zsebébe és felpróbáltam a pulcsit.
- Hm? Mennyire vagyok ellenállhatatlan egy egytől tízes skálán? - éreztem a gödröcskéket a visszafojtott mosoly nyomán, meg felvontam abszurd módon mind a két szemöldökömet. Kis zizegéssel csúszott fel a cipzár, majd a kapucnit is felbiggyesztettem, így volt teljes a kép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, hogy ez nem igen fog változni az évek során. A breki mindig elsődleges lesz, minden mással szemben, és itt tényleg úgy értem, hogy minden mással. Legyen az munka, vagy a család kevésbé fontos részei. Ez talán most durván hangzik, de nekem is megvannak a preferenciáim.
Hiába költöztünk át a Stitches ruhák osztályára, a ki és kit szeret, meg mennyire dolog továbbra sem látszott eldöntöttnek. Még a szemét is forgatta, mielőtt válaszolt volna, ez pedig nem volt rá különösebben jellemző.
- Én sem, ha ez megnyugtat, tudod, kviddicsezem. Az ember nem lehet mindenben jó - rántottam egyet a vállamon, de azért a matekhoz sem voltam teljesen hülye, hiszen a pénzügyeimet magam kezeltem, erre pedig nem vállalkoztam volna, ha tényleg pocsékul megy a számolás dolog.
Lassan szinte elmerültem a polc tartalmában, ami pulóverekből állt, mire megtaláltam a kék csodát, ami jó is volt rám. Elég hamar le is akasztottam a polcról, hogy aztán bele is bújjak szinte azonnal. Nem okozott csalódást, mert olyan puha volt, mint amilyennek kinézett. Felhúztam a cipzárt is, majd a fejemre biggyesztettem a kapucnit a kérdés előtt, amire Maja lelkesen kezdett hümmögni, miközben közelebb lépkedett.
- Nem tudoood? - kérdeztem sokkosan, de nem sokáig tartott a döbbenet, mert az arcomba húzta a kapucnit és még egy apró csókot is kaptam. Az ajkamba haraptam, mikor visszahuppant a normál testhelyzetbe.
- Hát nem tudom, úgy illene, nem? De persze felőlem mondhatsz mínusz 126,9-ot is... - vontam meg a vállam kicsit, miközben megingattam a fejem jobbra-balra. A kapucni nem akart lepottyanni onnan. - akkor vigyük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Már elméletben is elég bizarr volt belegondolni, mennyi pénz lenne, ha valaki engem szeretne megvásárolni. Mert nem voltam olcsó, annyi tuti, és nem Maja lesz az a bizonyos valaki szerintem, aki majd leszámolja a klubomnak, hogy tessék, itt van a pénz, szeretném Lewyt elvinni.
- Helyes, nem valami kellemes téma ez - grimaszoltam kissé, de aztán arra, amit hozzátett, muszáj volt egy kicsit elmosolyodnom. Tényleg szerettem, jobban, mint azt a legtöbb ember gondolta volna, egyikünknek sem volt különösebben más oka arra, hogy miért vagyunk együtt. Csakis az érzelmek. Nyálasan hangzik, nem?
- Hát... öm... igen, valami olyasmi, tényleg elég fontos része az életemnek a zakkant szőke-duó - emeltem fel a kezeim megadóan, mert ebben igaza volt, nagy hatással voltak rám korábban.
Közben ő előhalászta a Stitches pólót, amit elég furcsán méregetett, mert minek is kapna egy üres fekete felsőt, ha tudom, hogy mit szeret? Az apró, vinnyogós hang arra engedett következtetni, hogy tényleg értékelte, mire halkan felkuncogtam. Alig volt időm letenni a dobozt, mert a lánykám nem sokkal később a nyakamba vetette magát. Előbb kaptam egy puszit a vállamra, de mikor felém nyújtotta a kezét, hogy a buksim arra fordítsa, már rá pillantottam, a kezem a tarkójára csúsztatva, és viszonoztam a csókot hevesen.
- Igazából, asszem ennyi volt, azaz, hogy a konyhában még van más is... de ha szeretnéd, behozom neked - cirógattam meg az arcát a hüvelykujjammal, mielőtt apró csókot nyomtam volna az orra hegyére. - Gyönyörű vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán egy kicsit kezdett elharapódzni a dolog kettőnk között, de csak a szívatás szempontjából. Szerintem éppen ezért működtünk mi ketten ilyen jól, meg a nemzeti öntudat, de az tényleg csak másodlagos helyre szorult. De az, hogy nem akadtam ki teljesen a becézésre, arra engedett következtetni, hogy kicsit jobban eláztam a kelleténél, vagy csak a levegő volt odakint túl jeges, még nem sikerült eldöntenem.
- Már kezdtem megijedni, serduszko. - Nem, nem szoktam lengyelül becézgetni embereket, csak Maját, szóval, azt hiszem, hogy erről ennyit. Ha kicsit korábban jönnek, lehet, hogy még pofán is röhögöm a nőt, amiért előhozakodott ilyesmivel, de ma volt a szerencsenapja.
Mert hihetetlen módon én kezdeményeztem, a kezem pedig a csípőjén volt, mielőtt annyit mondhattam volna, Quidditcha. Az viszont nem szoktam meg, hogy bárki keze is a tarkómra csúszva oldalra döntse a fejem. Egy pillanatra az agyam sikított, hogy azonnal keverjek le neki egy pofont, helyette viszont valahogy a számban kötött ki a nyelve. Normális eset? Nem. Élvezetes? Igen. A kezem is ezért tévedhetett el, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy éppen kiröhög. Engem. Mert ő baromkodta el az egészet. Aztán a pultra támaszkodott, én meg kissé laggolva dolgoztam fel az eseményeket.
- Do widzenia - böktem oda a nőnek, mikor igyekezett eltűnni szem elől. Ez viszont azzal járt együtt, hogy a nyomokban lengyelt tartalmazó úriember ismét felém fordult.
- Nem? Pedig egészs... várj, mi? - ráztam meg a fejem, még a szemeim is összeszorítva pár pillanatra, majd hatalmasra tágult pupillákkal meredtem Kevére.
Újabb fordulat, ami nem volt betervezve: a jobb kezem satuba fogta az állát, döbbenten bámulva a kinyújtott nyelvét. Ennek a kis görénynek piercingje volt.
- A nejem sok dologról nem világosít fel kellően - fújtam ki a levegőt lassan, majd a hatalmas barna bociszemekbe pillantottam, mielőtt elengedtem volna az állát. - Szexi. Mondhatjuk. Elismerés, azt hiszem. Gondolom, nem csak én értékeltem.