Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tényleg nem a legjobb, de van, amikor nem lehet mit csinálni - vontam meg a vállamat, aztán ismét elgondolkoztam a levél dolgon és lassan megráztam a fejemet. Nem, előtte sem írtam és utána sem volt már tervben. - Addigra elég messzire kerültem a jók listájától, azt hiszem, késő lett volna. Talán még négy-öt éve írtam egyszer, de ennyi. Nem időpazarlás, szeretem, hogy írsz neki, aranyos.
Ilyenkor kell mindig rájönnöm, hogy nem, nem igazán beszélek neki a dolgaimról, legalábbis az olyanokról, amik régen voltak. Persze, ennek  megvan az oka, mert nem egy vidám mese és ha lehet, akkor soha nem is mondanám el, de mégis a nejem, megvan a maga kockázata, hogy előbb vagy utóbb ez is, az is szóba kerül majd.
A csíkokról nem akartam túlságosan sok szót ejteni, nem volt velük elégedett, nekem meg nem volt semmi gondom vele. Ha túl sokat emlegetem, még a végén azt hiszi, hogy zavar, csak azért nem mondom, mert ő Maja.
- Semmi égbekiáltó, egy-két fotó, szokott lenni zene, vagy műsor, meg vacsi. Tuuudod, mint tavaly, asszem talán tizenkilencedikén volt - intettem a kezemmel, hogy nem esküdnék meg rá mikor, de tudom, hogy egy nem túl hosszú látogatást tettünk ott tavaly. Az ajakharapdálásra felvontam kissé a szemöldököm, azzal a mindent tudó vigyorral, de aztán csak megvártam, míg elhelyezkedik, a pillantásom a festékeken tartva.
- Szólni fogok, ha nem jó, de egyelőre úgy tűnik, meg tudom oldani - a hangom olyan megnyugtató tónusban csengett, miközben felvettem a már kiválasztott ecsetet és a kék festék után nyúltam. Mikor elégnek tűnt, lassan, óvatosan az egyik szélesebb csíkhoz érintettem. A tekintetem teljesen a műveletre összpontosítottam, így nem kellett felnéznem rá. Úgy tűnik, előbb, mint utóbb.
- Nem, engem sem szokott, most már kereken tizenegy éve, sőt, további négy évig nem is fogja megtenni, mert fél hogy rendőrt hívok rá és lecsukják - közöltem pár apróbb ecsetvonás után, egy apró félmosollyal figyelve a művem. Szép lesz ez. - Azért nem megyünk hozzá, mert a látványától is rosszul vagyok. És igen, mérges, van oka, de nem rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom mennyire volt meg neki a kép a családomról és rólam, ha ejtettem is infókat, akkor sem biztos, hogy mindenre emlékszik. Talán egyszerűbb lett volna, ha csak mindent elmesélek elejétől a végéig, de ez olyan téma volt, amit nem szívesen emlegettem, leginkább úgy semmikor sem.
- Azt mondod? - szusszantam fel kissé kétkedve, tipikusan a fekete, zöld szemű szörnyit idézve vele. Azzal a kis eltéréssel, hogy én nem csináltam semmit a szőnyeggel, foltmentes és száraz volt. Elég határozottnak tűnt, de lehet, hogy csak azért, mert nem tudja, hogy hol is vannak az eddigi levelei. Eddig papi fiókjában csücsültek, most az én tanári asztalom fiókjában időzött az első.
Megint emlékeztetett egy kicsit arra a halálosan aranyos gekkóra, ahogyan felhúzta a vállait, csak a nyelve hegyét nem dugta ki. Muszáj volt elvigyorodnom egy kicsit, mert még mindig imádtam, ahogyan elvörösödött.
- Cssssss, nem is kell mindre, jó ez így, legalább nem fogod unni magad- nyomtam egy apró csókot az arcára. Túl sok helyre kellett mennem ahhoz, hogy elvárjam tőle, hogy tényleg megjegyezzen mindent. Ott voltak az öltönyök, a Bee Happy, a válogatott, a klub, az azzal járó szponzori hirdetések. Minden.
Elkezdtem kis ecsetvonásokkal kékre festeni az első csíkot, ami lássuk be, nem volt egyszerű, mert Maja elkezdett mozogni, de legalább egy kicsit jobb volt a hangulat, mint amúgy lett volna, ha a témát vesszük. Mikor kb a feléig elértem, a kupakból kiszedtem egy sötétebb kéket, majd folytattam a festegetést, mikor Maja abbahagyta a nevetéstől való fetrengést.
- Hm? Ja, igen. Rendőrök. Hát, miután lesérült kviddics közben, elkezdett inni.- szegeztem a pillantásomat erősen a csíkra, meghúzva a végét is.
- Rossz embernek tényleg az, de nem ránk mérges, hanem magára. Akart veled is találkozni, meg Klaraval is, a nagyszüleim pletykásak. Csak közöltem, hogy ha megpróbálja, nem biztos, hogy a saját lábán hagyja el a helyszínt - próbáltam érzelemmentes hangszínt megütni és mivel elég sokat gyakoroltam már, főleg a munka miatt, elég jól is ment. Különben most szarban lenne a haza. - Szóval elkezdett inni és megverte anyám. Aztán ebből rendszer lett. Aztán ő nem volt kéznél, én viszont igen... ennyi a történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mintha szólna, ha esetleg mégis unatkozna. Ennyire azért már ismertem, akkor sem említené meg, ha éppen a belét unatkozza ki szerencsétlen. Azt hiszem, hogy ez a berögződés már megmarad nála.
- Ühm, te soha - jegyeztem meg szórakozottan. Vannak olyan rendezvények, ahol még én is unatkozom, nem hogy ő! Egyszerűen néha csak szeretnék hazajönni, az egészet elfelejteni és Volt nyálas némóját a fejem alá gyűrve tévézni. Kiégtem volna?
Inkább a festéssel kezdtünk foglalkozni, ami azért nem ment rosszul, csak Maja egyszer kétszer megugrott, mert lehet, hogy talán, egy kicsit csikizte az ecset, ahogy lassan végighúztam. De most nem emiatt csináltam, csak azért, hogy egy kicsit színesebb legyen és magát is jobb színben lássa. A maradék kéket egy teljesen másik csík végére kentem el, majd kitisztítottam az ecsetet és egy rózsaszínbe mártva kezdtem ismét pingálni.
- Igen, tényleg nem túl jó - közöltem fel sem pillantva, próbálva figyelmen kívül hagyni, ahogy a keze megtorpant egy helyben a vállamon. Így sem volt túl könnyű Krysztofról beszélnem, mert azért valahol még mindig az apám volt, csak közben meg mégsem. Van ilyen? Normális ilyet érezni egy ember irányába?
A hangjából kisütött az a pánik, ami kicsit az elképzelésre elfogta, én pedig felpillantottam, hogy azért lássa, nincs baj, itt vagyok, nem haltam bele semmibe.
- Csak amikor ivott... heti egy-kétszer - vontam meg a vállam. Talán néha többször is, de ebben nem akartam jobban elmerülni. Azért éreztem azt a keserű szájízt még most is, ha rá kellett gondolnom, így csak hagytam, hogy Maja kicsit a vállamnak dőljön. - Nem, tényleg nem. Nem akarom őt a közeletekben látni...
Talán kicsit meg is reszketett a hangom, de aztán csak lassan kifújtam a levegőt és folytattam a festegetést a rózsaszínnel. Egészen szépen alakult már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én tudtam, hogy tetszeni fognak neki, már akkor, mikor először küldte nekem a képet az unatkozó panda. Már, nem az oldal, hanem Sebby. Szóval mikor kijelentette a második kék csík befejezte után, hogy egészen szépek, elégedetten elmosolyodtam.
- Igen, tudom, hogy azok. Nekem mindig - húztam most már a világos rózsaszínt végig az egyik csíkon. Biztos voltam benne, hogy valami kis átmenet majd kell oda is, esetleg egy sötétebb árnyalattal, akár pinkkel, de még előtte akartam egy kicsit ezt a színt használni.
Az ilyen mesedélutánokat sose szerettem, nem volt bennük nagyon semmi vidám és ezt onnan is éreztem, hogy elkezdte a vállam simizni, majd nekem döntötte a fejét. Már korábban is elmondhattam volna, de azt hiszem, nem igen létezik jó hely és idő egy ilyen sztorihoz.
- Az - böktem ki, helyeslésképpen, mert nem volt normális család az, amiben akkor éltem, nem is kívánom senkinek, hogy átéljen hasonlót. De ez már a múlt része volt, részben hozzátett ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok és már nem volt rám hatással. Hagytam, hogy elfordítsa az ecsetet, sőt, le is tettem a papírra, ügyetlenül átkarolva Maját, az arcomat a hajába fúrva. Azért kellettek azok a puszik hozzá, hogy valahogy egy mosolyt csiholjak az arcomra. - Honnan kellett volna tudnod? Más se tudja. Csak Hannah, Sebby és Max, de ő is csak a kórtörténetem miatt. Nem verem nagydobra.
Lássuk be, ez a szóhasználat most elég morbidra sikeredett, még úgy is, hogy nem szántam annak. Grimaszoltam egy sort, ez így annyira nem volt vicces, de közben mégis.
- Tudom, hogy szeretsz, különben most nem lennél itt. Akarod hogy folytassam? Már hogy a festést. A történet nem igen van tovább, egy durvább este után összeraktam a cuccaim és nem mentem haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hiába próbálom tényleg elég könnyedén előadni, néha még tényleg éreztem, hogy összeszorul az emlékre a mellkasom. Nem is annyira azért, mert megtörtént, hanem mert a balesete előtt apámmal nagyon össze voltunk nőve. Kivitt a meccseire, ha tehette, megnézte az enyémeket, segített a beadandókban.
- Próbált, de ez nem olyasmi, amire azt mondom, hogy felejtsük el és nincs harag. Két éve karácsonykor majdnem hazamentem hozzá, aztán... a koliban maradtam. De találkoztunk már párszor - vontam meg a vállamat kicsit. Az, hogy apám békülni akart,  nem jelentette azt, hogy én is. Helyette inkább hagytam, hogy az asszonyka össze-vissza szeressen, öleljen. - Nem kellett tudnod, nem akartam... hogy ilyenekkel kelljen foglalkoznod.
Ez nem egy Majának való történet volt, éppen ezért egy ideig úgy gondoltam, sokkal egyszerűbb lesz, ha mondjuk úgy soha nem tudja meg.
Inkább a festésre koncentráltam, azaz a kis tubusokra, majd előszedtem egy pirosat, meg sárgát, meg zöldet is.
- Akármilyen is lehet, amilyet csak szeretnél. A te csíkjaid, ha hupililát akarsz, az lesz. Ha motkányportrét, akkor az, csak az a lényeg, hogy tetsszen! - tisztítottam ki az ecsetet, hogy egy sárga csíkot húzzak az oldalára finoman. Citrom, ami végül lefelé haladva narancsba ment át, kicsit olyan volt, mint a napfény. - Persze. Szerettem vele lenni, kettejük közül vele voltam többet. Aztán elmúlt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#MrSchwarz | München

Amikor néha oldalra sandítgattam a teremben, azért láttam, hogy Hannah a kicsi lány kezét szorongatja, vagy éppen cirógatja. Egy rossz szót sem szóltam, a keresztanyja volt, örültem neki, hogy szereti ő is.
- Nem, én sem, teljességgel kizárt, hogy közöd legyen az ügyhöz - horkantam fel, sokatmondó pillantással figyelve, ahogyan a haját dobálta.
Sok őrültségen mentünk keresztül Hannahval az utóbbi... tizenkét évben, te jó ég, még kimondani is elég rettenetes.
A kamuházasságunkkal néha nehéz volt elszámolni, mert több cégnél vettünk házat és a legtöbb helyen éppen friss jegyesek vagy házasok voltunk. Most meg itt volt a kislányom, akit valahogy bele kellett illeszteni a képbe, mert nem hiszem, hogy sírás nélkül végig tudna nézni egy mesét. Ennek is csak a végébe kapcsolódott be.
- Nagyon csúnya válás lenne, túl sok a közös ingatlan, hidd el, nem éri meg - közöltem higgadtan, majd felpillantottam, de a lámpa még mindig piros volt, szóval nem indultam még sehova. - Az ingatlan? Október elején néztük meg, közepén írtuk a szerződést, de egyet kukázni kellett. Röhejes összegű foglalót akartak még aktív bérlőkkel.
Ismét a kislányra néztem, aki lelkesen mosolygott, mert Hannaht hallotta. Voltak emberek, akiknek tényleg nagyon tudott örülni, még ha csak hang alapján is. Az egész esküvő elképzelés elég komikus volt, a szőke sokkal inkább volt a húgom, mint a szerelmem tárgya. Akármelyik univerzumban is.
- Az jó, nem szeretem a stikkes ohanákat. Nehéz őket összerakni és egyben tartani - közöltem újabb grimasszal. Aztán befékeztünk egy bútorbolt kirakata előtt, Hannah pedig alaposabban végigmérte magát, míg én felhorkantam. Persze, ha tényleg szült volna is hasonló lenne az alakja, Schwarzról beszélünk, nem tudott volna a seggén maradni.
- Nagyon szép vagy, Schatzal, szinte már alig hiszem el. Tudjuk ki lesz ott? - kérdeztem, Klarat kicsit másképp fogva, biztos, ami biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Abban egyetértettem vele, hogy nem lesz minden varázsütésre csodamesés. Persze, lehettem volna elnézőbb vele, mert hogy az alkohol rossz és nehéz időszakon ment keresztül, de azért ez nem olyasmi, amit az ember csak úgy kihever, egyik napról a másikra.
Az a karácsony elég fontos momentum lett az életemben, holott nem hittem volna, hogy ez majd így fog történni. Elvégre... csak egy átlag, szar ünnep volt, mivel épp ki akartak rakni a kezdőből.
- Igen, tudom, nyuszi, azért is mondtam most el. Hallgathattam volna tovább is, ha nagyon akarok, de meséltem, nem? - szusszantam nagyot, jelezve, hogy azért nem egy kellemes téma volt. A festés viszont jól jött, próbáltam magam elé varázsolni a képet az elmém egyik rejtett zugából és közben úgy éreztem nagyjából rendben voltak a dolgok. Az pedig jó, nem?
- Ha nagyon akarok, biztos. Nem tudom, ha nem sietek, annyira nem szarok a rajzaim. Persze, azért nem vagyok egy Van Gogh - szögeztem le. Bár, állítom, hogy Picassot nem nehéz felülmúlni, nála lehet, hogy tényleg jobban csinálom a dolgokat. - Nem, tényleg nem minden, és ha máshogy történnek a dolgok, gondolom Varsóban maradok és nem költözök ide. Szóval azt hiszem, hogy jobb ez így, mindkettőnknek.
A hajamba nyomott puszira elmosolyodtam, majd újabb sárga csíkot húztam az oldalára nagy lelkesen. Kicsit neki is biccentettem a fejemet pár másodpercre, de aztán felegyenesedtem.
- Tetszik azért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom, hogy jobban éreztem-e magam attól, hogy elmeséltem ezt neki. Azt hiszem, hogy ez olyan seb volt, ami már behegedt annyira, hogy ilyesmivel ne tépjem fel. Annyiból biztosan jobb volt, hogy úgy éreztem, kevesebb olyan dolog van köztünk, amiről esetleg nem tud és tényleg befolyással volt és van az életemre.
- Remélem is - szusszantam, majd a fejem kissé a kezének biccentettem, mielőtt folytattam volna a festést. Kicsit úgy tűnt, hogy elnyugodott, szóval egyszerűbb volt meghúznom a következő csíkot. Nem voltam egy festő zseni, de legalább ezt nem szúrtam el és egészen aranyos is volt összességében. Arról nem is beszélve, hogy legalább kicsit kezdett megbékélni a tigris-léttel.
- Nem hiszem, hogy a motkány absztrakt. Vagy igen? - kérdeztem kissé értetlenül, de összességében elismerően bólintottam egy párat, mindig a legváratlanabb időpontokban robbant ki belőle egy rakás infó, én meg csak pillogtam. - Ő volt a fura bácsi a színes körökkel, ugye?
Nem mondhatnám, hogy a festészet a szakterületem és azt hiszem, hogy soha nem is lesz, de jó ez így.
Kicsit komolyabb téma is szóba került megint, de mára azt hiszem, hogy eleget boncolgattunk már hasonlókat, így hamar tovább is léptünk, ő pedig megállapította, hogy színes egyéniség vagyok.
- Várj... várj... ezt most hogy? Ne már - nevettem el magam kissé, többször is az orromhoz érve, de akárhogy néztem is, sárga volt. Szóval most már készakarva nyúltam az egyik tégely tetejébe és nyomtam egy pöttyöt Maja orra hegyére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A puszira azért én is elmosolyodtam kicsit, majd a hajamba túrtam lazán, kicsit azt is helyretéve. Kicsit még simizgetett is, szóval lehet, hogy teljesen felesleges mozdulat volt ez az előbbi. igen, kétségkívül elpazarolt energia. Aztán megint kis szünet következett a művészkedésemben, mert éppen olyan volt a nő, mint egy wikipédia cikk, dőlt belőle az infó és ilyenkor kényszeresen kalimpál, mint a póni, amin ha megnyomod a gombot egyszerre beszél és fut. Csak Majában nem kellett elemet cserélni.
- Rendesen művészien érzem magam, csssss - nevettem el magam kicsit, de aztán csak megingattam a fejemet. Most ez lesz az új hobbi? Fessem össze a nőmet mindenféle színűre? - Ez a te szakterületed, én csak festem a motkányt, nem elemzem.
Szerettem, mikor ilyenekről beszélt, látszott, hogy érdekli a dolog, meg szereti is, az meg mindig jó, nem? De. A fura nénikről eszembe jutot az a bolond festőnő is, aki összenőtt szemöldökű szarvasként festette meg magát.
- Hát nem tudom, vannak művek, amiket nem szívesen nézegetnék a nappaliban.
Például Frida Kahlotol... mondjuk úgy semmit. Mi bajod a szobrászokkal?
A tini nindzsa teknőcös hasonlatot meg már végképp nem értettem, sosem láttam őket, lehet, hogy ezért. De egy pillanatra olyan zavarodott, rózsaszín szörnyesen éreztem magamat.
Éppen hogy csak közölte, sárga az orrom, már indult is a vizsgálat. Kapartam utána, igyekeztem egy egész kicsit leszedni, hogy tényleg igaza van, vagy csak szívat. Hát... igaza volt. Szóval mikor nem jött le, kénytelen voltam Majára is kenni egy adagot, kék volt, mint az éééég.
- Micsinálok? Magamhoz igazítottalak - nevettem vele együtt, mielőtt közelebb hajoltam, így szinte éreztem a lélegzetvételeit az arcomon. - Neeeem tudom. Kipróbáljuk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A keze szinte mindig a hajamban járt, ha éppen alkalma adódott rá, lehet, hogy ezért is csináltam én most már sokkal kevesebbet. Meg mert ha a szürkét túl sokat mosom, akkor megint olyan piszkos lesz, majd majdnem barna és az annyira nem baba.
Nem azért pisszegtem le, mert nem érdekelt a mondandója, csak az nem, hogy melyik posztmodern művészre hajaz a stílusom. Mert már van ilyen is. "poszt-modern".
- Azt mondod, a motkány nem elemzésre méltó? Ez azért elég szomorú... Én a helyében elkeserednék, nem értékelik. Szegény motkány - ráztam meg a fejem, kissé elhúzva a számat, mert elképzeltem, ahogy lassan elkezd az egész állat remegni, majd kitör belőle az üvöltés... szóval csak a szokásos, semmi extra. Azt hiszem, hogy elsőre nem volt meg neki, hogy ki az a Frida, vagy csak ignorálta, nem tudom, de kellett egy pár perc, mire kapcsolt.
- A modern szobrok nem szobrok. Nekem azt nem magyarázzák meg, borzasztóak. Mintha valaki lehányt volna egy fémdarabot! - ráztam meg a fejem tiltakozólag, mert ha véletlenül felrúgom a kukát az öltözőben, mindig gyorsan összerakjuk a fiúkkal, mielőtt jön egy firkász és körbehúzza sárga szalaggal, hogy caution! Modern art.
Nem voltunk túl hatékonyak, mert nekem nem volt biztos az ecsetkezelésem, ő meg nem tudott rezzenéstelen vászon lenni. Aztán valahogy már nem is érdekelt annyira, mert az ecsetet oldalra kitartva inkább az arcába hajoltam.
- Iiigen, úgy könnyebben megértem. Jó lenne - közöltem pimasz vigyorral végigsimítva az arcán, halvány kék csíkot hagyva az állán. Kicsit fel is nevettem, abszurd volt a helyzet. A csók rövid volt, de élvezetes, majd az orra hegyét az enyémnek érintette, így mind a két pöttyből valami zöldes massza lett. - Te brekifanatikus...
Aztán még egy futó puszi után visszatértem hozzá, hogy befejezzem a csíkjait, kemény munka árán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#MrSchwarz | München

A szőkével nem volt egyszerű az élet, de ha felhívtak volna bármilyen előzetes figyelmeztetés nélkül a rendőrségről, hogy velem volt-e előző este, még csak meg sem rezzent volna a hangom, mikor azt állítom, hogy még öt perccel ezelőtt is itt volt, jelen pillanatban viszont elfoglalt.
Valahogy sosem zavartattuk magunkat azon, hogy a pletykák azt rebesgették, titokban egy pár vagyunk. Az is voltunk, egy olyan nagyon fura módon, hisz párban jártunk. Amolyan pakkban, mint a testvérek szoktak, még ha nem is volt ez köztünk kimondva.
- Biztosan, a rohadt kis keselyűk, pár napra rá mennének is nyugdíjba - grimaszoltam, miközben megigazítottam a kicsilány ruháját, hogy semmiképpen ne fázhasson meg. Annyira azért még nem volt jó idő. Az ácsorgás sem volt annyira unalmas, miután a szőke kissé elkalandozott. A buborékokra először csak egy nagyon bandzsa pillantás volt a válasz, még csücsörített is, de aztán lassan kiült az a fogatlan mosoly az arcára és a kezét nyújtotta a buborék felé. Akaratlanul is elvigyorodtam, mert tetszett a lelkesedés, amivel elkezdett hadonászni a kis kezével, valami hangot kiadva, félúton a sivítás és a nevetés között.
- Egész jól haladsz az illúzióval. Sok időd ment rá? - kérdeztem, mielőtt még felpillantottam volna rá, elszakítva a tekintetem nagy nehezen a kezemben kalimpáló kicsilánytól. - Szerintem nem lesz gond, legalább tudom, mik voltak.
Anno, mikor azt hazudtuk először, hogy egy pár vagyunk, majd azt, hogy jegyben járunk, vagy éppen nemrég házasodtunk, csak viccnek tűnt az egész. Tisztességgel eljátszottam a szerepem, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy valóban megtörténjen velem. Mint mikor az ember Rómeó szerepébe kerül, nem hinné el, hogy van olyan szerelem, ami miatt ennyire kétségbe eshet. Aztán...
- Ne aggódj, meg sem fordult a fejemben, hogy milyen csodás lenne veled összejönni - grimaszoltam rosszallóan, miközben átkeltünk az úton nagy biztonságban és indultunk a magunk kis dolgára. De ugye meg kellett állnunk egy kirakat előtt, hogy komolyabban szemügyre vehesse magát is. Még meg is jegyeztem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben, mire rám kacsintott, én pedig úgy tettem, mint akinek ez derogál. Pedig ugye, nem.
Lassan a város egy sokkal barátságosabb, családiasabb részébe értünk, amit nagyon szerettem is, talán ezért volt mind a kettőnknek ezen a területen háza.
- Jó, akkor tartjuk magunk a szokásoshoz? Már azon kívül, hogy van egy gyerekünk. Majd segítened kéne bekapcsolni a kengurut, nem akarom hogy a csávónak akár csak eszébe is jusson a lányomhoz érni. Nem-nem - ráztam meg a fejem és az oldalamon fityegő fekete pipás táskára böktem az állammal. Amúgy pelenkázós tatyi volt, de ugye az álcázott tértágító miatt kényelmesen elfért benne a rugi is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy mit kerestem a Fő utczán akkor és ott. Annyi biztos, hogy egy doboz Bee Happyt le kellett passzolnom a cukorkaboltba, mert Lucával ezt beszéltük meg. Nem tudom, hogy merült fel egyáltalán az ötlet, de ha már leegyeztettük, akkor megért legalább egy próbát, nem?
Az idő borzalmas volt, a kis üzeltből kilépve ki is rázott a hideg, így viszonylag hamar be is gomboltam a kabátomat, az összes létező gombbal. Még az is megfordult a fejemben, hol felejthettem el a sálamat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a hiúságom és a csalóka napfény beszéltek rá, hogy otthon is maradhat a plusz ruhadarab.
Most már csak minél messzebb akartam kerülni a falutól, hogy haza hoppanálhassak a lányokhoz, mikor megütötte a fülemet a lány nevetése és kissé furcsállva pillantottam arra. Pár pillanat ugyan kellett, de tudtam, hogy ki az, az egyetemen párszor beszélgettünk, amikor még bejártam, persze.
- Látom azért a hangulat nem rossz - jegyeztem meg, miközben intésre emeltem a kezemet. Hogy mikor torpantam meg, azt nem tudom pontosan, de valamikor sikerült.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#MrSchwarz | München

Kicsit tartottam tőle az elején, hogy is fogjuk majd kezelni az új helyzetet, hogy itt van nekem Maja és nem Hannah az "egyetlen nő az életemben". Már, ha a maradandókat nézzük. Aztán utána megjött a kicsi Klara is, én pedig teljesen bele voltam szerelmesedve... és nem történt semmi, minden a legnagyobb rendben maradt, az aggodalmak ellenére is.
- Valószínűleg éppen összedobnák a pénzt, hogy megvegyék az ibizai nyaralót. A mocskos fajtájukat! - horkantam fel, mert már a gondolattól is viszketni kezdett az orrom alja és semmi kedvem nem volt bosszúsnak lenni. Szóval a legjobb lesz, ha senki nem válik semmilyen helyzetben, maradnak a dolgok, ahogy jelen pillanatban vannak.
Klara kis kalimpálással motyorogta a magáét, eléggé aranyos volt ilyenkor, szerettem hallgatni, bár, lássuk be, néha hajnali négykor hallgattam volna mást is.
- Jobb, ha meg sem említjük. A szakdolgozatomat már nem is tudom, hogy megegyem, vagy inkább csak sírjak fölötte - húztam el a számat, mert bár az egyiket megírtam már decemberben, a másikból összesen hat oldal volt és mindig akadt valami jobb dolgom. Arról nem is beszélve, hogy még van egy félévem. Hiába próbáltam elsumákolni.
Ő még kicsit megcsodálta magát, mi pedig a kicsilánnyal megvártuk lelkesen, hogy mégis mit szeretne, merre tovább.
- Azt hiszem, már adnám is be a papírokat a válásról! - horkantam fel, de aztán csak büszkén elvigyorodtam, mert mégiscsak elég erős génjeim voltak, ha a kicsilány szeme kék lett. És egyelőre nagyon affelé tendált. - Inkább késnék el, mint hogy a lányomhoz érjen!  
Nagy nehezen olyan helyzetbe forogtam, hogy Hannah ki tudja venni a zsebest a táskámból, aztán szépen leügyeskedtem a kabátomat és csak azután vettem vissza, hogy a szőkével felügyeskedtük rám a gyerekhordót.
- Sokkal jobb. Csini vagyok, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit felvihogtam, ahogy elképzeltem, hogy elmélyült társalgást folytatok le az italomat díszítő kiegészítőkkel. Nem álltam a helyzet magaslatán, de nem hiszem, hogy ennyire mélyre süllyedtem volna az utóbbi fél órában. Ha nem volt muszáj, a telefonommal sem szerettem beszélgetni.
- Én mindig, Kevus, mindig, ismersz már - bizonygattam, hogy épp elég körültekintő vagyok. Aztán valahogy a haj témánál lyukadtunk ki és ez olyan volt, amiben nem értettünk egyet különösebben. Leginkább semennyire. Mert én nem kísérletezgettem a hajammal, magam sem voltam oda az elképzelésért, Maja meg még annyira sem, leginkább a sírógörcs kapta el a gondolatra is.
- Kicsit azt hiszem, mindkettő, de ha előkerül a hajnyíró akkor inkább az első - gondolkoztam el, bár soha nem vettem el Majától semmit, de pont ilyennek tudtam elképzelni, ha valami fontos és valaki megpróbálja tőle elcsaklizni. Kicsit mintha cinizmust éreztem volna a lengyelszármazék hangjából. - Én azt mindig. Kicsit életveszélyes a munkám, tudod...
A társalgásunk szellemi értékének csökkenése és az idő eltelte, illetve az italok fogyása között tiszta arányosság volt vonható. Mert bár próbáltunk egyik értelmes témától a másikig evickélni, leginkább alkoholba fulladtak ezek a kísérletek. Már éppen fuldokoltam az elfojtott röhögéstől, mikor nem bírtam tovább és kirobbant belőlem.
- Sokkal jobb! - vonyítottam, a kezembe temetve az arcom, hogy a nevetéstől kicsorduló könnyeim ne látsszanak. Aztán megjöttek az italok, szóval kénytelen voltam összeszedni magamat. Mély levegőket vettem, meg a szemeim törölgettem nagy lelkesen, aztán elhúztam a saját, esernyős poharamat.
- Igen, pont el, tudod, hogy sokoldalú vagyok! - húztam ki magamat kissé, majd elvigyorodtam, a telefonomat elővéve kapcsoltam be a selfie kamerát. - Hagyj már, te hajkirály! Mondd inkább, hogy vízibicsik... felejtsdel!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Néha úgy érzem, hogy nem kettő gyerekem van, hanem három. Kettő lányom, legalábbis egész biztosan. Mert Voltot sokkal könnyebben vettem rá a fürdésre, mint Maját arra, hogy felöltözzön. De még Klara is könnyebben rávehető volt, hogy megegye a répapürét, pedig az első hat alkalommal nem rajongott érte.  Szerencsére egyszer sem voltam annyira vakmerő, hogy fehérben álljak neki, de egyszer még a hajam is összeragadt tőle. Ez van, ha a lányod arcontüsszent az ebédjével.
- Igen? Máris? - néztem fel a jegyzetből, a szemüveget lejjebb tolva, majdnem az orrom hegyéig. Afölött pillantottam el az óra felé és úgy tűnt, az időérzékem nem annyira jó ma, mint a hajam. Elégedetlen szusszanással ékeltem be az arany színű, csillogó post-itet a könyvbe, ráfirkantva a mai dátumot, mert legalább így valami esélye volt, hogy precízen legyen vezetve a haladása. Mert amúgy nem esküdtem volna meg rá, hogy a barna hajzuhatag tulaja tudott volna válaszolni, hol is hagytuk abba a tanulást legutóbb. Mert ugye, nem csak a patrónust vetettem át vele, hanem sok mást is, minekutána vennem kellett egy új függönyt, mert sikerült felgyújtani. Hupsz? Nem, mintha nem tellene rá, de akkor aznapra befejeztük, illetve készítettem egy mental-noteot, hogy nem ártana máskor felvenni egy pólót.
Aztán inkább felkeltem, hogy gyors léptekkel átszeljem az amúgy rikítóan világos helyiséget és feltépjem az ajtót a szőkééknek. Akik nagyon furák voltak újabban, már majdnem olyan undisan. Járt a két puszi a Schwarznőnek, meg a félszeg ölelés is a buta-panda párjának, aztán átvettem tőlük a kicsilányt. Ugyan megkérdeztem, hogy bejönnek-e, de csak lerakták a cuccait, aztán elég hamar el is tűntek, én meg levetkőztettem a téli cumót a hercegnőről, mielőtt tényleg megfől nekem. Utána pakoltam csak át az otthoni játszikálósba, egy rakás puszit adva neki befelé menet, mert megérdemli. Meg én is a nevetgélést és nyálbuborékokat.
- Akinek nincs elég boldog emléke, annak eleve fölösleges is nekiállni. Volt ilyen ismerősöm - vontam meg a vállamat lazán. - Egy időben Max sem tudta. De neked szerintem menni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem voltam népszerű az ötlettel, hogy esetleg fel kellene öltözni, de azt hiszem, ez is olyan tehet, ami az apasággal együtt jár. Nem lehetsz mindig te az aranyos és a jófej, van, amikor a sarkadra kell állni, hogy igenis tessék felöltözni. De csak megtörtént, a tanulásig viszont nem jutottunk vissza, mert a szőkéék megjöttek és már rá is tehénkedtek a csengőre, kihasználva az alkalmat, hogy nem kel fel rá a gyerek. Én voltam az, aki előbb az ajtóhoz ért, szóval nekem kellett beinvitálni őket, de nem akarták. Így hát én elmartam a gyereket a tiszteletkörök után, Maja a hátizsákot, meg a pelusos táskát és mindenki mehetett a maga dolgára.
Beérve igyekeztem a fölösleges cuccokat le is hántolni a babáról, de ugye ez csak több-kevesebb sikerrel ment. Eltartott egy pár percig, mert folyton ficergett, meg csapkodott, úgy meg nehéz vetkőztetni. Viszont mikor végeztem, bepakoltam a kis játszós cumóba, ahol rövidesen elkezdte piszkálgatni a tsum-tsumokat. Népszerűek voltak ebben a háztartásban.
- Nem tudom, hogy próbálta-e azóta. Anno nem volt hozzá elég erős pozitív emléke, ennyi biztos. Nem hiszem, hogy erőlteti mostanság - vontam meg a vállam. Az biztos, hogy most már lenne, de vajon ez benne is felmerült? Nem nagyon hiszem. - Ha szeretnéd, úgy is csinálhatjuk.
Igazából nekem mindegy volt, mert nekem sem ártott a gyakorlás. A mancsok már kicsi lábakban folytatódtak, de nem láttam a teljes állatot és frusztrált. Szóval fogtam a pálcám és leírtam vele azt a bizonyos körkörös mozdulatot, kimondtam a varázsigét, nagyon erősen összpontosítva arra a bizonyos emlékre, mikor igent mondott. Ismét tappancsok, azt folytatva pici lábak... és semmi.
- Még mindig nem az igazi. Deee én megpróbáltam, szóval te jössz. - Azzal Klarara néztem, aki kissé érdeklődve figyelt most arra a foltra, ahol az előbb a mancsok voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mi sem akartunk túl sokat az ajtóban állni, ők sem akartak maradni, így elég hamar lezajlott a csere, kicsit feljebb toltam az orrnyergemen a szemüveget és igyekeztem biztonságban tudni azt Klaratól, aki azért szokott nyúlkálni érte, mikor éppen rajtam van. Nem szoktam hagyni, mert egyrészt ha eltöri, neki fog fájni... másrészt ez az enyém, hogy vesznek komolyan, ha nincs rajtam? A válasz egyszerű, Lewy. Gyorsan.
- Gondolom igen. Vagy nem. Most már nem azokat az időket éljük, amikor hétköznapi volt, hogy ez megmenthette az életedet. Hála az istennek - szusszantam fel egy egész kicsit. Nekem nem hiányoztak a dementorok az utcáról meg a rettegés a lelkemből, hogy melyik nap lesz az utolsó. Köszönöm, rettenetesen jól megvagyok. Aztán megtörtént az a bizonyos próbálkozás, de semmi érdemi nem született, csak vettem egy mély levegőt, ami egy kicsit tovább bent is volt tartva, mint azt eredetileg terveztem volna. - Őszintén? F....m se tudja, de most már jó lenne, ha eldöntené mit akar.
Kicsit voltam csak feszült miatta, meg is fogtam az egyik nem odarögzített tsum-tsumot, jó volt stresszlabda helyett szorongatni.
Helyette inkább figyeltem, ahogyan a próbálkozásból lesz valami, de határozottan nem az, aminek kellett volna lennie. Apró szusszanással mértem végig, majd kis mosollyal bólintottam. Ahhoz képest nem volt rossz.
- Nem az igazi az emlék. De már hasonlít. Mire gondoltál? - kérdeztem oldalra biccentett fejjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugyan láttam a sanda méregetést, de a nevetést is, így nem zavartattam magam a megszólítás miatt. Nem mintha amúgy tettem volna, fölösleges is lenne. Ez csak egy név volt, ami ugyan érdekesen hangzott a számból, de nem ölt embert. Nem is tudom, én ezt ki akartam-e mondani.
A haj kérdésben jobban elmerültünk, mint az átlagember képes lett volna rá, de csak azért, mert mind a ketten kiváló séróval rendelkeztünk, az pedig ugye szinte kiált érte, hogy említve legyen.
- Én sem, te kis görény - horkantam fel, az oldalába könyökölve, de azért vigyáztam rá, hogy milyen erősen teszem, mert nem volt kedvem orvoshoz szaladgálni vele, amiért véletlenül eltörtem egy-két bordáját. - Mondja az, akinek több, mint hatvan tetoválása van. Azt hogy lehet szeretni?
Akármilyen furcsa elképzeléseim is voltak, az még sosem fordult meg a fejemben, hogy varrassak magamra valamit, ami aztán az idők végezetéig ott fog majd díszelegni.
Inkább figyeltem, ahogyan újabb italt akar a magáénak tudni. Nem ivott lassan, én sem tudom, hogy hányadik poháron voltunk túl, de azt hiszem, kezdem azt hinni, hogy jobb is így. Ugyan megkaptam hogy ne vinnyogjak, de ez nem volt egyszerű, mikor olyan gyönyörű italom volt. És azt hiszem, hogy még egy kicsit a friss levegőt is éreztem. Lehúztuk a következő kört is, én biztonságba helyeztem az ernyőt is, aztán utána javasoltam, hogy fotózkodjunk, Keve meg kiröhögött. Nem mindenki tudja kimondani, hogy vizibics.... mindegy! Csináltam két képet az ujjamról, aztán utána a visító lengyelszármazékról, mire sikerült egy egészen istenes képet összeraknom magunkról.
- Persze, drágám, többször is - bólogattam tudálékosan, mielőtt ismét nevetésben törtem volna ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerencsére elég hamar sikerült letudni a dolgot. Nem mintha nem szeretném a szőkéket, tényleg nagyon oda vagyok értük, de ha itt maradnak, megint nem lett volna semmi a tanulásból, az meg sok minden csak nem jó, pláne úgy, hogy egyre csak közeledett az a vizsgaidőszak. Maja is pakolgatott, míg én levettem az overált a kicsiről és beraktam a játszizósba. Össze is meg vissza is lett csókolva, csak utána ültünk vissza a szőnyegre.
- Hát leginkább egyáltalán nem, nekem nem hiányzik - ráztam meg a fejemet rosszallóan, mert ha előtte még tűrtem is volna, így, ohanásan már nem vonzott a gondolat.
A próbálkozásom talán az eddigi egyik legjobb volt, de így sem lettem okosabb, hogy milyen állat ez, azért meg pláne nem, hogy miért. A pacit azt már láttam, de ha nem kapott új lábakat és növesztett hosszabb szőrt, akkor az nem ő.
- Nem. Ezt az izét még nem, neki nem így kéne kinéznie - ráztam meg a fejem kissé feszülten, de aztán vettem pár mély levegőt a plüssöt szorongatva és úgy tűnt, hogy jobb lesz, lassan de biztosan. Legalábbis az izmaimban érzett görcs kezdett egy kicsit felengedni. Maja sem járt sokkal több sikerrel, de neki mentségére szóljon, hogy még nem is csinálta, ellenben velem, akinél ennek automatikusan működnie kéne.
- Jó, te is tudod, hogy nem mehet minden elsőre. Van akinek még ennyi se sikerül - közöltem kissé korholó hangon, de nem akartam túltolni, mert elmegy a kedve és aztán annyi a gyakorlásnak, megint babázás lesz. Ami persze jó, imádom, csak ezt is kéne. - "Majdnem minden?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan egy pillanatra szóba került, mennyivel másabb lenne minden, ha még mindig szükség lenne rá, hogy a saját érdekedben tudj patrónust idézni, de ez egyelőre nem így volt. Egyikünk sem vágyott rá, épp elég volt a stressz még a kviddicsben is, pedig ott nem is volt konkrét életveszély. Nekem meg ne kelljen azon aggódni, hazaérve élve találom-e a családom. Csak ne.
- Nem tudom. Talán. Nem hiszem. Lehet. Korábban egy angol telivér volt, az más egy kicsit... - jegyeztem meg, visszagondolva a patásra. Még egésze gizda volt, mikor először megidéztem, aztán erősebb és most... most mancsai lettek. A tenyerére néztem, majd kis mosollyal hozzá illesztettem az enyémet, ami hát... kicsit nagyobb volt. Kicsit. - Azért annyira nem nagy.
Neki is ugyanazzal volt a problémám, amivel nekem. Az emlék nem stimmelt, így az állat sem méltóztatott megjelenni és fújhattuk az egészet. Maja fújta is, a levegőt nagy lendülettel ki, mire kicsit kihúztam magam, végigsimítva a pálcán a kezemben. Azért már sok szarból húzott ki életem során.
- Majd legközelebb jobb lesz. Tudod, hogy ezt sosem mondom ok nélkül - haraptam a nyelvem hegyére, szélesen elvigyorodva, majd rákacsintottam, miután végre felnézett. Futó mozdulattal a szürke tincsekbe túrtam, majd feljebb toltam a szemüveget az orrnyergemen. - Lehet, hogy az lenne a legjobb.
A pillantásom a kicsire vetettem, aki éppen lelkesen nyálazott össze egy mini Goofyt. Gondolatban eléggé máshol jártam, de arra jutottam, lehet, hogy talán nekem is egy olyasmivel kéne amiben a teljes ohana ott van. Vagy majdnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő sem értette, hogy a büszke telivérből hogy lett egy pár nap alatt néhány tenyér méretű mancs. Én sem különösebben, azaz, volt sejtésem, mert nem egy-két napja volt, hogy utoljára megidéztem a patrónusom. De ki sejtette volna, hogy gondol egyet és változik?
- Én tudom! Azért mondom, hogy valami itt... nem az igazi - szusszantam fel kissé elégedetlenül. Mert ugye elvileg nekem ezt meg kéne tanítanom, de ha nem tudok produkálni, akkor hogyan? Osszam az észt? Az egész biztosan romantikus lenne, de azt hiszem, hogy inkább tovább próbálkozom - egyelőre -, sikertelenül. - Most akkor igen, vagy nem?
A kezeinket figyeltem halvány mosollyal, tetszett, hogy az ő tenyere jóformán elveszett az enyémben. Olyan törékeny volt és még mindig kiprovokálta belőlem az overprotective aput.
Nem volt valami meggyőző azzal az ühümmel, olyan volt, mint mikor a gyereknek jót akarsz, próbálsz valamit elmagyarázni, de ő abban a hitben él, hogy te a lelkivilágát akarod továbbra is bántani. Figyeltem, ahogyan a szőnyeget bámulta, de aztán végül rászánta magát, hogy még egyszer megpróbálja. Kis ideig összpontosított, majd a megfelelő mozdulattal ismét kimondta a varázsigét, mire nála is egészen hasonló lábikók tűntek fel. Meglepetten, már-már elégedetten figyeltem, aztán szertefoszlott, ő meg bevágta a durcát.
- Naaaaa, hercegnő, ugye tudod, hogy nem kell azért nyünyörögni, mert nem sikerül elsőre? Nekem sem ment anno. Ez nem ilyen egyszerű... de ha szeretnéd, pihenj rá egy kicsit, míg... én is megpróbálok majd valamit összeügyködni. - Még felszusszantam, majd a legboldogabb emlékem keresésébe fogtam. Akadt itt minden, az esküvőtől elkezdve a szőkééken át addig, hogy Maja terhes, minden. És valahol itt cövekeltem le. Klara. - Szeretnéd, ha megpróbálnám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem az érdekes, hanem az idegesítő volt az első szó, ami eszembe jutott a kis mancsokról. Én nagyon jól elvoltam a lovammal, nem hiányzott a változás, nem kértem ilyet a sorsomtól. De azt hiszem, hogy ez nem kívánságműsor, ezt dobta a gép.
- Így is mondhatjuk.
Kicsit az övéhez nyomott tenyerem megakasztotta a gondolatmenetet, de én boldog voltam így, szerettem, hogy ennyi idő után is ilyen hatással vagyok rá. Mert most nem is csináltam semmit, csak a kezem az övéhez ért, én pedig akaratlanul is az ujjamon pihenő gyűrűt vettem alaposabban szemügyre. Hiányérzetem volt, mikor nem volt rajtam.
- Olyan közepes - mondtam végül, hogy kiegyezhessünk egy átmenetben a kettő között.
Maja első próbálkozása nem volt a legfényesebb, de vannak olyanok, akiknek csak pár szikra száll elő a pálcájából, aztán volt-nincs, huss, már vége is a varázslatnak. Ehhez képest Maja egészen jól teljesített. Klara meg tapsikolt is egy kicsit, meg fújt egy hatalmas nyálbubit - vajon kitől tanul ilyeneket? -, de ez sem hozott elég boldogságot.
-Nyuszi ne hisztizz, mert apu mérges lesz - néztem rá rosszallóan. Nem szoktam rá komolyan kiakadni, de jobb szerettem, mikor nem akad ki hülyeségeken.  Ameddig ő ott durcázott, én addig kicsit közelebb csúsztam Klarahoz és a kezecskéire nyomtam egy-egy puszit nagy lelkesen. Nagyon szépen vigyorgott cserébe, de lehet csak azért mert én is. Azt hiszem, nagyjából már tudtam, melyik emlékek közt kell keresgélnem. 
Kis sóhajjal vettem elő a pálcát, majd megköszörültem a torkom. Kissé a hajamba túrtam, majd nagyon erősen összpontosítottam az emlékre, mikor a kicsi lány először rúgott. A körkörös mozdulattal intettem.
- Expecto Patronum - hangzott el, és a mancsok mellé már egy test része is látszott, de megint eltűnt, mielőtt a buksija látszott volna. - Hát ez nem ló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő legalább viccesnek érezte, hogy a lovamnak hirtelen mancsai lettek, de én annyira nem. Szerettem azt a pacit és mindig ott volt, akkor is, mikor más éppen eltűnt valamerre. Most pedig hirtelen nem volt sehol, csak egy pár mancs volt a helyén. Szóval a tenyerem az övének nyomtam szorosan, hogy bizonyítsam, annyira azok a tappancsok sem nagyok.
- Tudtam, hogy melyik szót keresed - jegyeztem meg szórakozottan, mielőtt nyomtam volna egy apró csókot a nyakába. Aztán hagytam, hogy megpróbáljon valamit produkálni, de nem nagyon sikerült, csak némi ködöt. Első próbálkozásnak mondjuk ez is egészen jó volt. Klaranak is nagyon tetszett, más kérdés, hogy ő éppen olyan kis igényekkel tudott rendelkezni néha, mint az anyucija.
- Nem, te soha, ismerlek - horkantam fel kicsit, de aztán közölte, hogy Apuci, én pedig kicsit az ajkamba haraptam. Szerettem, mikor így hív, még vigyorogtam is egy kicsit, de aztán lehervadt az a mosoly, mikor ismét a patrónusra kellett koncentrálnom. Hiába vártam, hogy a teljes állatka megjelenjen, az emlék nem volt elég erős. Annyi csúszott csak ki, hogy megállapítsam, nem egy lóhoz van szerencsém.
- Egy smaci? - kérdeztem oldalra biccentve a fejemet, a pontra nézve, ahol a kis medve eltűnt. - Saját macim van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam megérteni, mi vonzza Kevét annyira a varratásban. Persze, megvolt a maga bája, rajta elég királyul is nézett ki, de ha nem lenne muszáj, magamra inkább nem nagyon rögzítenék semmit az utókornak. Amúgy se nézegetné túl sok ember, aki számít, az pedig úgyis tudja rólam a lényeget, nem kell hozzá tintapaca.
- Miért, kin múlna? Várod a múzsa csókját a... homlokodra? - Egy pillanattal tovább mérlegeltem, melyik szót is keresem, mint illett, vagy kellett volna. Szerintem ezt egy ilyen este után igazán el lehet nézni nekem. Megint más kérdés, hogy szívesen mentem volna haza az asszonykához. - Egy álmom válna valóra, lécci-lécci, add ezt karácsonyra!
A hangomból ömlött az irónia, egy csipetnyi gúnnyal is, de nem szoktam ezt a kis görényt bántani, így utóbbira még tudtam figyelni, hogy azért ne toljam túl.
Az italok meg csak csúsztak le, ha tudtam volna, sem merem már számolni, hogy hányadik pohár fenekére néztünk le. De néha nehéz volt megállapítanom azt is, hogy Keve hány pohárból ivott egyszerre és hogy csinálta ezt, mert én már áztam volna. Helyette megpróbáltam nagyon lelkesen fotót készíteni magunkról, de előbb az ujjamról csináltam kettőt, aztán meg egybe beleröhögött és totál szétcsúszott.
- Nő vagy? Most akarod, vagy nem? Döntsd már el! - horkantam fel, tanácstalanul széttárva a kezemet, majd lehúztam egy felest, ami nem is biztos, hogy az enyém volt. Nem is érdekelt, az alkohol fertőtlenít. - Lewarázslatot, cssssssssssss! Tolom az instára!
Feltéve, ha az ikon helyben marad és valaha rájövök, mi a jelszavam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#MrSchwarz | München

Nem szoktunk egymás dolgaiba beleszólni, csak ha már tényleg orbitális marhaság. Ez pedig így volt jól, mert én támogattam őt és ő engem. Azt hiszem, ez volt az egyik oka, hogy nem folytam bele a panda ügybe akkor sem, mikor én tudtam, ők pedig tagadták. Jobb volt az úgy, pártatlanul, nem belefolyva semmibe.
- Nem tudom, talán az enyémnek, de ha őszinte akarok lenni, magasról leszarom. Pardon. Apu nem beszél csúnyán, ugye księżna?| hercegnő - váltottam ismét kissé lágyabb hangnemre, mire a kis kezével a mellkasomat taperászta pár pillanatig. Aztán ez abbamaradt, mert Hannah néni éppen ingert érzett arra, hogy újonnan szerzett tehetségét kamatoztassa és megcsillogtassa kissé előttem is, annak ellenére, hogy ezzel nem igen szokott dicsekedni. Más kérdés, hogy nem szoktuk minden skillünket a másik orra alá nyomni.
- Jól teszed, mármint, ha úgy érzed, lehet, hogy jövőre jobban jön ki a lépés. Én mondjuk nem szívesen csinálom, de nincsen felesleges időm idén és jövőre is külön ezzel foglalkozni. Le akarom tudni egyben az egészet. -  Őt nem féltettem, ugyanúgy megvolt rá a kerete, hogy ha akarja, akkor huszonöt félév alatt tegye le a diplomáját. Nekem sem kellett sehova sietnem, ezért is söpörtem ilyen könnyedén a szőnyeg alá a szakdolgozatot, esetenként lapotoppal együtt, mikor a szőnyegen feküdtem és Maja esetleg a hátamon kötött ki. Megvan a fontossági sorrend.
- Nem nekünk való ez a házasság dolog, engedd el. De egy párhuzamos univerzumban egész biztosan abban élünk, csak az nem itt és most van - szögeztem le, mert itt nekünk ez a szőkével soha nem működött volna az üzleten túl. Viszont nagyon szépen néztek ránk a járókelők, ahogyan szépen lassan sikerült rám felügyködni a kengurut, benne a hercegnőmmel. Még a vetkőzés járt a legnagyobb macerával, de azon nagyon hamar túlestünk, hála az istennek.
- Oh, most csak bókolsz, mert a férjed vagyok, vagy tényleg így gondolod? - cukkoltam, kis vigyorral, az egyik kezemet a biztonság kedvéért a pici babán tartva. Ezt követően totyogtam is a nő után, az egyik olyan visszafogott, üzleties mosolyom az arcomra biggyesztve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerettem, mikor nevet, így csak belevigyorogtam a nyakába, majd még végigsimítottam kissé az oldalán, de aztán odébb is másztam, mielőtt teljesen elterelném a figyelmét a dolgunkról. Mert ugye az most sokkal fontosabb volt, mint hogy megmutassam, mennyire ismerem az összes létező pontot, amelyiken csiklandós akár csak egy kicsit is.
Még így is kevés volt  a koncentrációja, mert a kis állatka helyén csupán füst bukkant fel. Nem mintha ez meglepő lett volna, első próbálkozásra azok a mancsok is nagyon meggyőzőek voltak. A számomra legalábbis nagyon, Majának már kevésbé, őszintén, nem tűnt túlságosan boldognak és ezen még csak meg sem voltam lepődve. Ez nem gátolt meg abban, hogy rápirítsak, amiért túldramatizálja a dolgot.
- De ne legyél! Én tudom, hogy nagyszerű leszel és menni fog és minden jó lesz. Csak legyél egy kicsit türelmesebb magaddal - simítottam meg a hüvelykujjammal az állát, nem volt több egy másodperc törtrészénél, de a lényeg benne volt.
Persze, én vagyok az iskolapéldája, hogy van, ami elméleti szinten nagyon jól megy, majd gyakorlatban a szöges ellentétét teszed. Hogy miért? Azt hiszem, egyértelmű. Nekem is kellett volna az a bizonyos türelem, hogy meglegyen az az új lényecske.
- Én sem vagyok szakértő, ha ez megnyugtat - vontam meg a vállamat, mert nem különösebben voltam szakavatott, nem tudom a bűbáj keletkezésének okait, se semmi ilyesmi. - Összefüggésben áll az ember jellemével, meg a hozzáállásával a dolgokhoz, szóval erős érzelmi behatás miatt megváltozhat az ember patrónusa.
Kicsit még piszkáltam a farmer anyagát a combomon, majd a pálcára pillantottam, onnan pedig vissza a nőmre, hogy kikérjem a véleményét a dologban.
- Megpróbáljam még egyszer szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mai nap valahogy nem akart végetérni. A pandával sikerült megüzletelni, hogy én megyek délelőtt, ő meg délután, ha már egyszer Hannah úgyis éppen felszívódott valamerre. Az edzés sem akart elmúlni, a körök amiket futottunk percekig tartottak és ezen még az sem javított semmit, hogy a pálya köré vontak egy hőburkot. Szóval legalább megfagyni nem kellett ma a mínusz kilenc fokban.
Az edzés után most viszont muszáj volt lezuhanyoznom, mert nincs az az isten, hogy Valentin napon hazamenjek csurom vizesen. Ez elvi dolog, tudom, hogy Maját nem zavarja, de azt hiszem, még mindig jobb lenne, ha nem úgy állítanék haza, mint aki lefutotta a maratont. Szóval utána öltöztem vissza a csapatcuccomba, természetesen egy tiszta garnitúrába. Az utca végére hoppanáltam, a táskám a vállamon átvetve cipeltem, még intettem is a szomszédnak. Ha szerencsém van, a kis hercegnőm is éppen ébren van, így a gondolatra el is mosolyodtam kicsit. A rózsát már az edzés előtt átvettem, szóval amiatt már nem kellett külön futkároznom, meg a kis dobozka és az elefánt is megvolt.
Belöktem az ajtót, majd besettenkedtem, viszonylag halkan, bedugva a buksimat, hogy megcsodáljam, van-e ébren valaki.
- Halihó...