Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A fagyival egyszerűen nem lehet Majánál mellé fogni. Egyedül arra kell ügyelni, hogy ha éppen hányt, mert ugye a kismamák szervezetének semmi logikája, olyan helyre kell tenni, ahol nem éri fel, mert nem kell a karamellát is viszontlátni.
- Jó, felőlem osszuk el, de már mondtam, hogy nekem volt sajátom, szintén öntetes, amit megettem, egyedül - próbáltam a mondandóm a megfelelő helyeken nyomatékosítani, de nem tudom mennyire sikerült ezzel az asszonykát meggyőznöm a mondanivalóm lényegéről. - Azt mondod? Hát, az elég szomorú lenne.
Nálam mondjuk létező dolog volt a cukor túladagolása. A szervezetem látványos lázadásba kezd olyankor, napokig nyűgök, folyamatosan fáradt vagyok és még a gyomrom is fáj, ha olyan édesség. A testem nem volt hozzászokva az ilyen nagyságú megterheléshez.
Az a békés csücsülés nem tartott valami sokáig, de isten lássa lelkem, ő akarta megnézni a zoknimat, én meg csak szót fogadtam neki, úgy pedig nem tudtam volna, ha az ölemben marad. Ennek ellenére rögtön láttam rajta a kedvtelenséget, amire muszáj volt kicsit grimaszolnom.
- Biztos, hercegnő? - kérdeztem kissé bizonytalanul, mert nem voltam biztos benne, hogy akkor hányadán is állunk. Aztán meg sikerült szabadulni a farmertól, végre megint el tudtam kényelmesedni. Kissé közelebb hajolt, a tenyerét az arcomon nyugtatva. Én lelkesen fellibbentettem a jobb lábamat, hogy felhívjam a figyelmet az azon tündöklő csíkos zoknira.
- Ühüüüm - doromboltam mély hangon, mielőtt vigyort villantottam volna rá, olyan rendes, széleset. Azért ő is lassan viszonozta, mielőtt visszacsúszkált volna mellém rendesen. - Niincs mit cicám. Nem...?
Néztem a combomra, majd vissza rá, hogy akkor most visszapakolja magát, vagy mi is lesz, mielőtt még olyan stréberlewys puszit nyomtam volna a szájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja tényleg katasztrofálisat tudott alkotni, amikor a sor az ünnepekre került. A bevásárlásokkor is lehetett sejteni, hogy amelyik gyümölcs nem egzotikus, akkor abból vagy dekor lesz, vagy valami illatosító. Ezért volt tele a radiátor is szegfűszeggel teletűzdelt narancsokkal, ha nem tévedek. Persze, az is lehet, hogy ebben nincsen igazam.
Még éppen láttam, ahogyan felemeli a kezeit, hogy ő ebben ártatlan, de nem igazán tudtam hinni neki. Az ajándékok nézik meg magukat, igaz?
- Csak megtörtént, igaz? - horkantam fel, ez az életünkben talán egy kicsit többször is hangzott el, mint ahogyan azt illett volna, de mentségünkre szóljon, hogy nem direkt volt.
Asszonyka valószínűleg részben párduc, mert mint kiderült, két másodperc alatt gyorsul fel százra. Ez azóta volt skillje, hogy letelt az első hét itthon, általában sokkal gyorsabban reagált, mint én, pedig én sem voltam különösebben lassú. De addigra már a nappaliban ültek, mire feladtam a harcot az izzósorral. Ott el is helyezkedtem, a fejemet óvatosan a nő térdének döntve, figyelve őket, éppen tisztes távolságból.
- Nincs hová raknod a tányéradat. Felettébb szomorú tény - biggyesztettem le az ajkamat, mintha tényleg sajnálnám, de valahogy nem ment. Persze, gyönyörű volt úgy is, meg a feleségem, de attól még jobban örültem, hogy a kicsi lányunk itt van már velünk. És hogy Maja éjszaka csak egyszer megy pisilni, nem ötször. De ezt nem kell tudnia.
Kicsit odébb is kellett húzódnom, hogy le tudjanak költözni a szőnyegre, mert nem akartam, hogy fejbe legyek térdelve. Szóval karnyújtásnyira ültem tőlük, figyelve csendesen, ahogyan csendesen gügyörög, meg néha a kicsi kezeivel az asszonyka haja után kapott.
- Na, nem mondod Sherlock? Magamtól nem jöttem volna rá, hogy odavagy érte - mosolyodtam el kissé rosszallóan, de csak finoman piszkáltam, nem hiányzott egy sértődés. Eközben életem női kissé közelebb csúsztak, szóval a feleségem mellé ülve döntöttem a hátamat én is a kanapénak és figyeltem a kicsilányunk, ahogyan fókuszálni próbált a sapkára, mielőtt kinyújtotta volna kicsit a nyelvét.
- Köszönsz? Mit? Lemaradtam - pillogtam sűrűn, még a puszi hatása alatt állva, aztán kissé tanácstalanul szétdobva a karjaimat, hogy wait, what? - Már majdnem boldogultam az izzósorral. Csak apa elveszti a türelmét, ha ilyesmiről van szó, ugye Klara?
A vége már inkább gügyögés volt, mint rendes beszéd, kicsit közelebb is hajoltam, de aztán ráncoltam az orrom. Rémes vagyok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Az mondjuk tagadhatatlan, hogy az a legegyszerűbb, mikor az ember nem sír, még örömében sem. De a könnyek nem minden esetben jelentettek rosszat, van, hogy csak elindulnak, mielőtt az ember bármit tehetne. Szóval aprót rántottam a vállamon, még így is igaza van valószínűleg.
Kicsit belegondolva nem valami vidám, hogy a családommal mennyire sikerült elhidegülni egymástól érzelmileg, de túl sok volt a múltban felhalmozott szutyok ahhoz, hogy egy kicsit is zavartassam magam ezen. Amúgy is volt már egy teljesen új, saját családom, ahol nem volt gond.
- Azt hittem nehezebb lesz dönteni - jegyeztem meg viszonylag csendesen, mert mi nem arról voltunk híresek, hogy olyan gyorsan jutottunk volna döntésekre.
Kicsit tovább is léptünk a név témáról, mert számomra volt fontosabb is jelen pillanatban. Ilyen volt az, hogy mi is nyomja a lelkét annyira, hogy látszik is rajta, méghozzá nem is kicsit. Gondoltam, hogy aggódik, nem is mondom, hogy nincs min. Kettőnk közül ő volt, aki pár napnyira volt egy szüléstől.
- Én is téged, szívem. És persze, hogy hiszek, ki tenné, ha nem én? A feleségem vagy és sokkal több van benned, mint azt sokan hinnék - hagytam, hogy a fejét kissé nekem billentse, óvatosan meg is cirógattam kicsit. - Éppen ezért lenne jó, ha egy kicsit megnyugodnál. Mi lenne, ha fognánk a szemetet és beülnénk vele a tévé elé?
A legmeggyőzőbb mosolyomat halásztam elő, hogy aztán a buksimmal a nappali felé intsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Mind a ketten nehezebbnek hittük a döntést, de úgy tűnik, ez most afféle kellemes meglepetés volt. Magunknak, tőlünk, durva, nem? Mintha kivételesen határozott társaság lennénk.
De a mosoly nem tartott sokáig, mert, mint ahogyan az már látszik egy ideje, Majánál nem volt minden rendben. Én pedig nem tudtam ezzel semmit kezdeni, azon kívül, hogy finoman átöleltem és hagytam, hogy nekem dőljön. Mert ugye minden nő álma, de nem úgy működünk, mint a csikóhalak. Én nem is örülnék neki, akkor szegény brekinek várni kéne, de tényleg örültem volna, ha tehetek valamit, amitől jobb lesz.
- Csak ijesztően hangzik és nem tudod, hogy is állsz ezzel az egésszel. Értem én - szusszantam egy aprót, kifújva a levegőt. Nekem sem lett volna egyszerű a helyében. És akkor én még videókat sem néztem róla és sztorikkal sem ijesztgettek, ami rá nem igaz, azt hiszem.
Aztán én is felmarkoltam a saját kis motyómat befelé indulva, ő pedig hasonlóan tett, legalábbis a hátam mögül hallatszó papír-zörgésből ezt sikerült leszűrnöm. Kicsit gyorsabb voltam, de mentségemre szóljon, hogy odabent el is dobtam magam, elkényelmesedve és érdeklődve figyeltem, ahogy az asszonyka betotyog.
- Csak ha te is. Ha nem, akkor beszélgethetünk is, csak... köpködöm a sültkrumplit, ha nem figyelek - biggyesztettem le kicsit az ajkamat, a papírdobozra pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem egyszerű az élet néha Majával, de leginkább azért nem, mert ő hiába sportoló, nemet csak nagyon ritkán tud mondani. Az édességre is. Én se szívesen tettem, de néha muszáj volt, mint  ahogy most sem ártott volna, miután én már megettem a saját részemet a fodrásznál. Bizony, ez történt.
- Meg kéne tanulnom nemet mondani neked - közöltem sokatmondó pillantással. Sokkal kevesebbszer késnék el, kevesebb cukor lenne az étrendemben és a gyereknevelés sem tűnne elsőre megoldhatatlan feladatnak. Mert ha meg is oldjuk, majd nyomhatjuk a jó zsaru, rossz zsarut.
Asszonyka sokkal többet aggódott azon, hogy nekem éppen alkalmas-e az időpont, vagy hogy szeretném-e őt éppen, mint az egy normális férfi esetében indokolt lenne. Gyakorlatilag szinte nem is tudsz olyan időpontot mondani, amikor nem szeretnénk a nőt, legfeljebb olyat, amikor nem lehet. És ez most nem olyan volt, így a kis műsort sem értettem.
Azért a zokni láttán úgy tűnt, hogy megoldódott a helyzet. Legalábbis a mosolyból ítélve nagyon is jól vagyunk. Lassan közelebb is araszolt, majd óvatosan az ölembe pakolta magát, mire szélesen elvigyorodtam én is. Finoman végigsimítottam az állán, ahogyan a keze ismét a hajamba vándorolt, hogy egy kicsit el is kalandozzon benne.
Majdnem el is nevettem magam, ahogy az ajka az enyémet súrolta, olyan abszurd lehetett a jelenet kívülről elképzelve. Meg egy kicsit csikis is volt, de ebbe nem akartam elmerülni, csak mikor abbahagyta, lágyan az ajkába haraptam.
- Igen? Akkor nincs bajod a hajammal? - kérdeztem kissé felvont szemöldökkel, de csábos mosollyal. Aztán a csókot a tarkóján a hajába túrva viszonoztam. Mégsem lehetett máshol, még a végén az orromra esett volna a koronája! Tapasztalatból mondom, hogy nehéz és biztosan fájdalmas lenne, ha odazuhanna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Tényleg aggódott a dolog miatt, sőt, talán egy kicsit én is, mert varázslat ide vagy oda, szoktak adódni komplikációk és azt nem... viselném valami jól. Finoman szólva. Szükségem van életem nőire, egyben, egészségesen, boldogan, amennyire csak lehetséges ez.
Halkan felszusszantam, tudtam, hogy nem vagyok valami nagy segítség most, de azért itt voltam, nem? Nem ez a fontos?
- Biztosan, nyuszi, minden rendben lesz. És utána lesz egy csodaszép hercegnőnk - fojtottam el egy vigyort, ami ki akart ülni a szám szélére. Rendeződnek az erőviszonyok? Mert hogy korábban Maja volt a hercegnőm. Vagy most már kettő lesz, ennyi.
Aztán kimondtam, ami már lassan tényleg időszerű volt: Hogy ideje lenne bemenni a szobába, vagy legalább a nappaliba, mert neki hosszabb távon nem voltak már kényelmesek ezek a székek... meg ugye, én is szívesebben időztem ott, kicsit jobban el tudtam magamat helyezni, nagyobb volt a tér, ami a rendelkezésemre állt. Így összekaptam a kis motyómat és beiszkoltam, majd elkényelmesedve vártam, hogy anyu is betotyogjon. Elhelyezkedett, majd törökülésbe pakolta a tappancsait és a sültkrumpliját a hasára téve folytatta a lomtalanítást.
- Tiszta apja a gyerek - grimaszoltam, amitől mindig ráncba szaladtak a vonásaim, de inkább a viccektől, meg ilyesmitől legyenek, mint a stressztől. A hajam is épp elég rohamtempóban dobta le a színét, mintha muszáj lenne neki. - Tudod, hogy nincs bajom a mesékkel, ha szeretnéd, nézhetünk Szörny Rt-t. De ugye nem fogsz sírni?
Még a mozdulatban is megtorpantam, mikor éppen betoltam volna egy nuggetset, csak hogy bizalmatlanul tekintsek rá a szemem sarkából. Ismerem már, ez egy állandó veszély, nem szabad mesébe kezdeni felelőtlenül. De azért odébb raktam a dobozt, hogy felkelve a dvd-s állványhoz csússzak. Jobb szerettem, ha fizikailag előttem vannak, mint mikor videotárazni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem igazán értette, hogy miért is lenne jó nekünk, ha megtanulnék nemet mondani neki, vagy gyakorolnám, hogy jobban menjen. Nincs vele egyedül, valószínűleg Volt és a még meg nem született kislányunk sem volt oda az ötletért, hogy az amúgy létező, csak néha rejtélyesen elszivárgó határozottságomat kamatoztassam. Szóval szólásra nyitottam a szám legalább kétszer, másodszor már a mutatóujjam is felemelve, de nem jutottam semmire, így csak becsuktam és vontam egyet a vállamon.
- Nem hiszem, hogy neked lenne előnyöd belőle, vagy csak nem jut eszembe - ráztam meg a fejemet kicsit, miközben a pillantásom a hasamra csúszott. Ennyi, rémes.
Inkább legyintettem is, hogy felejtsük el és a teljes figyelmemet neki szenteltem. Mert kifejezetten csodás volt, jól állt neki a terhesség, az esetek kilencven százalékában szinte ragyogott, a maradék tízben vagy le akart hányni, vagy tipegett vadul, mert nagyon kellett pisilni.
Most viszont az ölemben ült és minden a legnagyobb rendben volt, ahogy az ujjait a hajamba futtatta, az ajka pedig az enyémet súrolta. Finoman megharapdáltam, aztán hagytam, hogy kicsit hátrébb húzódva megingassa a buksiját, jelezve, hogy igen, rendben vagyunk.
- Akkor azt hiszem, minden oké - pillantottam le egy fél másodpercre, de aztán vissza rá, egyenesen azokba a hatalmas, őzike szemekbe. Aztán valahogy belefeledkeztem a csókba, az egyik kezem a tarkójára csúsztatva, a másikat a hátán nyugtatva, egészen addig, míg kissé el nem billentette a fejét. Mert hogy a tiara ismerte a gravitációt, jóban voltak, el is indult a dolgára, de az asszonyka még épp időben utána kapott. Szélesen elvigyorodtam, puszivá degradálva ezzel csóri csókot, de aztán elkomolyodtam kissé, hogy ezúttal én kezdeményezzek.
- Csodás, szülinapos hercegnő vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt is tudtam, hogy nem érzi magát mesésen attól, hogy a költségei kicsit megnőttek, pedig lássuk be, a bankszámlám elbírta volna azt is, ha mondjuk egy hónapon keresztül van karácsony. És ezért vennék egy házat. Minden héten. Kizárólag luxus-negyedekben. Deee nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ez volt az első karácsonyunk így nagyon ohanásan, brekisen, gyűrűsen.
- Nem leptél meg, életem - horkantam fel, mert ő persze mindig jól viselkedett és csak a kis manók nézegették meg az ajándékokat. Gyerekkora óta komiszan ott loholtak a sarkában, hogy bajba keverjék!
Nem csak nekem jutott eszembe negatívum, ő is hozzátette a magáét, mire kissé elvigyorodtam, megvillogtattam a vámpírfogam pár pillanatra, aztán már vissza is komolyodtam, biztos, ami biztos.
- Viszont cserébe le tudsz hajolni érte... nem mintha kéne, itt vagyok én, hogy felszedjem - forgattam meg kicsit a szemem, mert azért nem pont ez volt a fő funkcióm, de a teljes pakkra előfizetett a boldogít, amíg meg nemmel, ami ezt is tartalmazta.
Kivételesen megúsztuk különösebb tejbuborék-krízis nélkül az esetet, így viszonylag hamar helyezkedett át a családocska a földre, ahol Maja szorongatta lelkesen a mikulássapit, gügyögve a kislányunknak.
- Bántani? Én? Téged? Azt érezted volna - doromboltam, még azt a bizonyos arckifejezést is felöltve hozzá, de pár pillanat múlva elnevettem, nem ment ez most.
Közben azért ők is közelebb másztak, így én is úgy helyezkedtem, hogy jól lássam a kicsi lányomat, amint a nyelvét öltögetve figyelte a sapkát. Sőt, még utána is nyúlt, de csak súrolta a kezével az anyagot, majd visszahúzta. Kaptam egy puszit is anyutól közben, amit nem igazán értettem. Egészen addig, míg Maja a lányunk arcába nem gügyögte a dolgot. Kissé le is fagytam, az ajkamba haraptam belülről és vontam egyet a vállamon lazán.
- Nem neked van köszönni-valód ebben, azt hiszem - malmoztam kicsit az ujjaimmal. Még éppen láttam a puszit, amin halványan el is mosolyodtam, aztán óvatosan a kicsilányért nyúltam. Általában szoktam élni az alkalommal, hogy egy kicsit foglalkozhassak vele, ha éppen lehetőségem adódott. Ezt az ismerősök és rokonok nem minden esetben nézték jó szemmel. Óvatosan toltam odébb az asszonyka kezét a sajátommal, a fejecskéje alá nyúlva, majd átvettem.
- Na, ki apu hercegnője? - grimaszoltam kicsit, amire egy boldog pofi volt a válasz. - Öm... hát, elég sokat látott már, szerintem valahogy túl fog lépni rajta. ugye ma nem akar senki beállítani?
Ez ugyan nem volt túl kedves, de néha szerettem, ha csak mi vagyunk és senkivel sem kell osztozni a figyelmen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyszerűen a szavak nem akartak jönni, bármennyire is próbáltam őket magamból kierőszakolni. Egyiket a másik után, de csak odáig jutottam, hogy a másodikat ismételtem meg... többször is. Beakadt a lemez, így Keve egy tipikus, szláv módszerrel igyekezte a problémát korrigálni és párszor izomból megveregette a hátamat. Ha a dolog nem is jött rendbe, levegőt már biztosan nem kaptam és meredtem is magam elé pár pillanatig.
- Szerintem is jobb lesz, adj innom! - bólogattam hevesen, mert semmi kedvem nem volt egy rögtönzött románchoz a lengyelfajzattal.
Talán tényleg egy kicsit túlzásba estem, azzal, hogy megszorongattam, de mentségemre legyen szólva, hogy akkor, mikor az ital és a levegő is sok, a gátlásaim és az ítélőképességem is enyhén szólva labilis.
- Ne is hozd elő, semmi szükség rá, hogy a gyerekem akár egy fikarcnyit is rám üssön, főleg a parti és párkapcsolat ügyekben! - pánikszerűen ráztam meg a fejemet, sőt, még az is eszembe jutott, hogy lassan megint eljárhatnék a lőtérre, ha mást nem, egy kicsit gyakorolni.
Keve eközben nehezen elérte a poharakat és nagy lötyögés közepette elém tolta az egyik poharat. Koccant az üveg az üvegen, majd lehúzta, én pedig csak kissé gyanakodva meredtem a folyadékra.
- Ezt még csak nem is szeretem! - fakadtam ki, kissé felháborodva, mielőtt még magamba öntöttem volna. Aztán valahogy a haja került szóba, mire közölte, hogy kiszívta a nap, nekem pedig muszáj volt vihognom. Elképzeltem ahogy egy ilyen kissé pedo mosollyal rendelkező égitest ott szívja Keve haját.
- Az enyémen? Viccelsz? Maja lehet kimenne a kanapéra aludni! Nem kéne ilyenekkel kísérleteznem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Talán kicsit tényleg melankolikusabb és aggódóbb volt a hangulat a házban, mint az esetek nagy többségében lenni szokott, de az lesz a legegyszerűbb, ha ezt most ráfogjuk a hormonokra és nem vesszük komolyan. Még arra is hajlandó vagyok, hogy egy kicsit belássam, lehetnék megnyugtatóbb is, de valahogy nem megy. Helyette felkaptam a mekis dobozom és elkocogtam befelé, mert idekint már nem volt az igazi és a mese se árt, ha a hangulat nem valami jó. Csak óvatosan kell választani, különben csak ront a helyzeten. Azt meg nem igazán szeretném, ugye? Ugye.
Volt is betotyogott, ledobta a sárga halat és a fejét azon nyugtatva meregette ránk a szemeit sokatmondóan. Mint aki nem teljesen érti, hogy neki miért nem jár a kajcsi, ha a többieknek igen.
- Kösz, boldogabb lennél, ha eljárnék szoláriumba? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet sokatmondóan, de ha a válasz igen is, ez akkor sem fog megtörténni. Én szerettem a színem így, és szerintem a szoliban is csak ugyanolyan rákvörösre égnék, mint a napon.
Az egyszernél köhögésnek próbáltam álcázni a kitörő nevetést, de nem igazán ment, de én megpróbáltam! Arról nem tehetek, ha nem viselem jól a hazugságokat.
- Helyes, ez az ötlet egészen jó. Majd felügyelem, nehogy kinyisd! - biccentettem, miközben betoltam a nugettset a számba,a  lemezt pedig a lejátszóba és visszatakarodtam a helyemre, a fehérkét leszállásolva onnan. - Én helyem, kölyök!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Jó, felesleges is volt felhozni az egész nem mondási dolgot, neki nem származna belőle előnye úgysem, azt hiszem. Vagy ha igen, akkor sejtelmem sincs róla, hogy mi lenne az. Bár, az például előny, ha az ember gyereke nem egy akaratos kis szörnyeteg. Ezt mellettem nehéz lesz elérni.
- Hát, előbb-utóbb hasznos lesz. Például a brekilányka nevelésében. Abban biztosan - vontam egyet a vállamon. A buta pofi mellesleg nagyon aranyos volt, jól állt neki, szerettem mikor ilyen kis zizzent volt. De nem sokáig tartott ez az egész, egy kicsivel később már az ölembe is pakolta magát a hölgyemény.
A hajammal babrált elmélyülten, ami nem volt rossz jel, mert ugye ha annyira rossz lenne, gondolom nem érne hozzá, csak várna, hátha magától elmúlik. Helyette az ajka az enyémet súrolta, mire óvatosan megrágcsáltam. Kis morgást követően az asszonykából viszont kitört a nevetés, mire felvontam a szemöldökömet, kis vigyorral.
- Mire fel a nagy nevetés, kisasszony? - érdeklődtem dorgáló hangnemben, holott a megszólítás sem volt már egy ideje helytálló. De azt hiszem, hogy magamnak ezt a luxust megengedhetem időnként.
Még kicsit fel is kuncogtam a szuperséges kijelentésen, de aztán az ajkaimnak ismét jobb dolga akadt, egészen addig, míg a hercinő a koronája után nem kellett kapjon. Kicsit ki is mosolyogtam, shame on me, de aztán közölte, hogy a korona marad, épp, mielőtt megcsókoltam volna ismét. A kacsói az arcomra csúsztak, majd a mellkasomra, hogy aztán a derekamon időzzenek. Aprót szusszantam, alig hajolva el a csókból, de aztán az állához érintettem az orrom hegyét, jelezve, hogy kicsit döntse már meg a buksiját, legyen oly kedves. Apró csókokkal kezdtem elhalmozni a bőrét, néha finoman meg is harapdálva, mielőtt ismét elvigyorodtam volna.
- Marad? Meddig? - nyomtam meg kissé a hangsúlyt a fontosabb kérdésen, mielőtt egy újabb csókot hintettem volna a nyakára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jó, volt abban valami, hogy hozzátette, ha leesik. Azért most is akadt még, ami esetleg meggátolhatta benne, ezt pedig Maja is szemrevételezte kicsit. El is tévedt a pillantásom egy pár másodpercre, csak miután egy nagyobbacskát nyeltem, sikerült ismét az arcára néznem.
- Milyen igaz... Ha. Szóval, ha leesik, akkor nagyon szívesen felveszem - korrigáltam magam kicsit, ha már szerinte ez ennyire fontos tényező. És igazából van benne valami, mert elég szembetűnő a változás. Ha úgy vesszük.
Viszonylag aktív időszaknak néztünk elébe, mert nem volt ásítozás, a brekilányka egészen élénken érdeklődött a felé nyújtott mikulássapi után. Egészen tündéri volt ilyenkor, ha arról volt szó, szerettem csak nézni is, ahogyan Maja elbabázgat vele.
- Nem, azt tartogatom máskorra, talán még jól jöhet - húztam fel a vállaim pár pillanatra, de aztán csak visszaejtettem őket a normál helyzetbe. Nem szerettem különösebben a nyakatekert helyzeteket. Maja meg amúgy is el volt foglalva Klaraval, meg a gügyögéssel, így nem igen kellett pluszba produkálnom magamat.  
A mondat valahogy félbemaradt, így én sem firtattam, csak halványan elmosolyodtam. Aztán inkább az ölembe vettem a kis csodababát, ha már egyszer felkínálta nekem a lehetőséget. Mondjuk nálam rendesen feküdt és nem a térdemnek támasztottam őt, de így most látta anyut is, meg engem is. Azaz, leginkább anyu körvonalait. Még egy kicsit bandzsított is néha, amire muszáj volt egy kicsit felkuncognom.
Éppen csak annyira fordítottam el a fejem, hogy egy puszit nyomjak az asszonyka hajába, mikor rám lett szólva, hogy vigyázzak, mert a hercegnőm meg fogja csócsálni a kezem. Persze, óvatosan lejjebb csúsztattam a tenyerem, jobban a fejecskéje alá, így a nyalogatásból nem lett semmi.
- Ha most mostam volna kezet még nem is zavarna, de na... majd máskor játszunk kóstolósat - közöltem most már normál hangon, de iigen, nem ez volt az első alkalom, hogy kicsit úgy maradtam a gügyögéssel. Abban biztos voltam, hogy Basti iszonyatosan kiröhögne, sőt, még az is lehet, hogy utána szívatna vele, kinyílt a csipája, mióta dobta a japcsót. Deee legalább nem volt már olyan nyomorult.
- Akkor azt hiszem, megnyugodhatok, hogy senki nem tervez berontani - szusszantam elégedetten. - Na, nem mintha bajom lenne a családoddal, tudod, csak... azért mégis jobb így.
Mióta a kicsi breki megvolt - aki nem mellesleg éppen egy elég nagy nyálbubit fújt, amit óvatosan letöröltem utána az arcáról -, néha jobban éreztem magam, ha senki nem állított be csak úgy. Az meg megszokott volt, hogy az én részemről csak anya van említve. Apámmal évente talán ha kétszer találkoztam egy ideje, akkor is csak kényszerből. A nagyszüleim meg azt mondták, idézem "majd jövőre, tél van, mit csináljon ilyenkor az ember?". Talán karácsony után beugrom hozzájuk, de még ez is kérdéses.
- És terveztél még valamit mára, anyu? - ejtettem kissé csipkelődősen a megnevezés részét a dolognak. Közben kissé ringattam a kicsilányt, nehogy túlságosan elunja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A grimasz láttán egyből tudtam, hogy nincsen elragadtatva, még egy egészen kicsit sem. Mert ugye voltak Majának arckifejezései, de ebben még egy szemernyi szimpátia sem akadt az ötlet iránt. Nem preferálta, ha a nevelésben túl sokszor hangzott el a nem, ezt a fehérkével kapcsolatban már sikerült tapasztalnom és azt hiszem, nem is igen változik a kicsilány miatt sem.
Hagytam a témát én is, inkább arra koncentrálva, hogy Majus visszaügyeskedte magát az iménti helyére, kicsit meg is szorongatva, hol a hajamnak szentelve a teljes és osztatlan figyelmét, hol inkább az ajkaimnak. A zümizokni elég hamar lekerült a listáról.
- Hogy hívtál, csillagom? - kérdeztem vissza, holott épp elég tiszta és világos volt, de azt hiszem, hogy az arcomon ülő vigyorból pontosan tudta, hogy hogy is van ez. A koronás akció amúgy is közbeszólt, szóval egy egészen kicsit el is terelődött a figyelem. Hamar vissza is igazította a helyére, én pedig nem akartam belegondolni, mi lesz, ha egyszer azt ki kell onnan szedni.
A kezei a derekamra vándoroltak, amit azért nem tudtam csak úgy ignorálni, kissé el is hajoltam, de csak annyira, hogy érintsem az állát, ő pedig engedékenyen meg is billentette kicsit a fejét. Óvatosan cirógatott, miközben én az első csókot nyomtam a nyakába.
- Ameddig csak akarod - mondtam nagyvonalúan, leginkább a nyakába mormolva, aztán pár pillanatra csak nekidöntöttem a fejem, hogy elmosolyodjak. Aztán mikor a keze a hajamba csúszott, ismét finoman megharaptam, kissé lejjebb haladva, hiszen a ruhája nem volt útban. A kezem lassan a tarkójáról leszánkázott a gerincén végig, hogy aztán óvatosan végighúzzam a mutatóujjam a torkán.
- Kirakjam a fehérkét a szobából? - érdeklődtem végül diszkréten, a pillantását keresve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Megint sikerült zavarba hoznom, mire halkan fel is kuncogtam. Ez a tehetségem sajnos már kissé megkopott, újabban nem láttam annyiszor, hogy elvörösödik és néha eléggé hiányzott is. Szóval az ilyen kis alkalmakat gondosan felvéstem a fejembe, hogy később visszaemlékezhessek rájuk. A suttogásra az ajkamba haraptam egészen kicsit, párszor végigsimítva a szülinapos oldalán finoman.
- Nagyon tetszett - erősítettem meg a nyilvánvalót, egészen mély, rekedtes hangon, mielőtt még kitört volna a korona krízis. Azt hiszem, hogy ez rá a legpontosabb szó.  Igazgatni kellett, meg majd kell vele harcolni, ha egyszer ki kell szedni, de kiegyeztünk, hogy egyelőre maradhat, én pedig az áldásomat adtam rá.
Óvatosan leptem el csókokkal a torkát, rajta pedig még a hideg és végigfutott tőle. Kissé megemelte a vállait, mielőtt az ujjai még a hajamba túrtak volna finoman. Ő is tudta, hogy nem ártana a fiúcskát kiraknom a szobából, mert most is éppen a halat rágcsálta elgondolkozó fejjel. Szóval vártam, hogy akkor most hagyja-e, hogy felkeljek, de egyelőre ez nem történt meg. Helyette kaptam egy puszit az ujjamra, mielőtt ismét az ajkaimra tapasztotta volna a sajátjait. Finoman még egyszer megrágcsáltam, mielőtt még hátradőltem volna kényelmesen, várva, hogy lemásszon rólam.
- Chi Chabada. - Az összes fogam kivillant a mosolyban, amit produkáltam neki. Aztán mikor feltápászkodtam, még nyomtam egy csókot a homlokára, majd a szoba felé indultam, a fehérkét hívva lelkesen, aki gyors és hangos kopogással sietett utánam. Tegnap bevonszolta ide a plédjét, úgyhogy most oda be is telepedett, én pedig bekapcsoltam neki az akváriumot a tvn, ha esetleg elunná, hogy kibámul az ablakon. Még megdögönyöztem a fejét, mielőtt kimentem volna, az ajtót becsukva magam után, de erről már nem igen vett tudomást. Szóval nem sokkal később fel is bukkantam a nappaliban.
- Később még le kell vigyem pisilni a parkba, deee most a tiéd vagyok  - közöltem végül, mielőtt visszaültem volna a kisasszony mellé. - Üm, hol is tartottunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A csokival nem igazán jutottunk egyről a kettőre, mert szerinte nem eshet le, szerintem meg még így is előfordulhat. Szóval valamelyest lapoztunk a témáról, közölte, hogy cuki vagyok, mire kissé értetlenül vontam fel a szemöldökömet.
- Cuki vagyok? Nem tudom, nem igazán szoktam az lenni és most sem értem, hogy miért mondod - jegyeztem meg, kissé elgondolkozva, de aztán vontam egyet a vállamon, mert annyira nem volt fontos. Helyette inkább figyeltem az asszonykát, kezében a csodálatos kicsi lányunkkal, aki kivételesen nem aludt el három percen belül. Nagyon jó gyerek volt, nem sírt sokat, elég hamar el is szundított, összességében tényleg összetehetjük a két kezünk.
- ÖÖö, hát nem tudom, ezen még nem gondolkoztam. Fontos ez? - kérdeztem, figyelve, ahogyan a csöppség éppen beburkolja a saját öklét nagy boldogan, de aztán Maja nem támogatta a dolgot, így még a puszi előtt vége lett.
Nem sokkal később a csöpp az én kezemben kötött ki, én pedig óvatosan fogtam a csodaszép hercegnőmet. Kicsit ugyan attól tartottam, hogy beront a család, de egyelőre úgy tűnt, hogy ez nem fog bekövetkezni belátható időn belül. Legalábbis, az ünnepekig biztosan nem.
- Igaz... ne haragudj, csak... szoknom kell, tudod. A sajátomat is nehezen kezelem úgy, hogy közük van hozzád. Már, anyán meg a nagyiékon kívül, de az más... - csak megráztam kicsit a fejemet, hogy inkább hagyjuk. Azzal ellentétben, hogy anno Szofi igen hamar megismerkedett apámmal, Maja összesen kétszer ha találkozott vele és ezen nem is akartam változtatni. Ha tudta is, hogy lányom lesz, akkor csak a szülei mondták el neki, vagy újságban olvasta.
A kicsi brekilányon látszott, hogy azért lassan megint kezd álmos lenni, így óvatosan ringattam egy kicsit, míg Maja megemlítette, milyen tervei vannak a jövőre nézve.
- De, valamire gondolom lesz szüksége... - biccentettem, kicsit megcirógatva Klara arcát, aki erre ismét megpróbálta megkóstolni a kezem, de csak összenyálazni sikerült, amire akaratlanul is felkuncogtam. - Szóval ha felveszem a saját sapimat, akkor a tükör elé se mehetek, rám fogsz feküdni?
Ez egy nagyon fontos kérdés volt, elég komolyan is adtam elő, mert azért elég jól néztem ki, na, néha éreztem a késztetést, hogy elücsörögjek ott. De most voltak másra is ötleteim, így Majára sandítottam kicsit, elszakítva a pillantásomat a kislánytól.
- Csíkos vagy még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát, az én esetemben talán ez a kettő volt a legneccesebb, de persze, voltak még, amikben jobb a gyereknek és az emberiségnek, ha nem rám hasonlít. Mint például a hozzáállása a felajánlott dolgokhoz, ahogy a pénzügyeket kezeli, az emberekről nem is beszélve, meg egyéb finomságok. De se a nyelvem nem volt alkalmas, hogy ezeket mind kimondjam, se a helyszín, hogy komolyan megvitassuk. Az időpontot már szóba sem hozom.
- Akad - közöltem szűkszavúan, kicsit nosztalgiával gondolva Maja előtti Lewyre, mielőtt lehúztam volna a felém tolt italt. A méltatlankodás és a fintor sem maradt el, mert ilyen italt senki nem rendelt, én kifejezetten rühelltem, míg a görényem... hát nem tudom, de ő se úgy nézett ki, mint aki odavan érte.
- És akkor még a kicsi esernyőt meg sem említetted! - vékonyítottam el kissé a hangom, mielőtt rosszalló pillantással vágtam volna vállba. Nem éppen finoman, de nem is ököllel, csak úgy a kézfejemmel, ahogy esik, úgy puffan alapon. - Amúgy is, most már mit csinálnék vele? Beleönteném a számba? Fúj.
Jártak már furcsa dolgok a számban, beleértve a paintball festékét is, miután Czerny volt szíves agyonlőni vetkőzés közben, amiért beszóltam neki, de nem volt kedvem csillámosat tüsszenteni. Nem, mintha nem lenne menő...
- Még a saját fodrászom életét is féltem, pedig pasi. Az a gyilkos pillantás, amikor legutóbb felnyírta oldalt... - még a hideg is kirázott, éppen nem sokkal azelőtt, hogy Keve a hajam kezdte volna mizerálni, én pedig rájátszva még a kezének is nyomtam kicsit a fejemet. - Most beszóltál, hogy őszülök? Lassan megérdemelnéd, hogy orrba vágjalak, de nem teszem, me szeretlek.  
Intettem a csaposnak, hogy jobb lesz, ha hoz nekünk még egy környi akármit, mielőtt ismét a mellettem toporgóra pillantottam volna, a helyzethez képest elég komolyan.
- De tényleg, már abból is jelenet van, ha vágatok belőle. Szóval nem tudom... talán egyszer. Majd megcsodálhatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Abban, hogy cuki vagyok-e vagy sem, nem igazán szoktunk egyetérteni. Persze, tudtam az lenni, de az életem nagy részét nem eszerint éltem. Maja természetesen nem élte, hogy én nem nagyon viseltem előszeretettel a rám aggatot kis címkét.
- A kinézetemmel kapcsolatban nem is szoktam tiltakozni - vontam meg a vállamat, de azért kicsit leszegtem a fejemet. Nem szerettem, ha miattam rossz érzése volt. - Majd figyelek.
De ezen kívül nem akartam ebben különösebben elmerülni, mert akkor megint rossz lett volna a hangulat. Pedig a breki éppen nagy lelkesen utánozta anyu mosolygását. Én meg nem terveztem egyelőre elusztítani a köryéket, szóval a fogvillogtatást sem éltem annyira.
- Majd szólok, hogyha úgy döntök, hogy kicsit harapni akarok - bólogattam megbízhatóna tűnő arckifejezéssel. Általában az ilyesmiket be is szoktam tartani, tehát fel kell írnom valahova, hogy nem ártana időben megemlíteni.
Közben átvettem a kicsilányt, akivel amúgy jóval több időt töltöttem, mint azt valaha képzeltem volna és mégis kevesebbet, mint amennyi valóságban boldoggá tudna tenni. Mert még így is voltak kisebb összetűzéseim a rokonokkal, hogy már négy teljes perce fogják a lányomat, lassan, ha lehet, már szeretném visszakérni.
Nem tudtam pontosan hova tenni ezt a jelenlegi helyzetet, egyelőre minden nagyon új volt a számomra, talán a bocsánatkérés is ezért csúszott ki. A családja Tihanyban lakó részét pedig tényleg úgy éltem, mint a saját Ohanát, csak az anyukás részleg... hát.
- Igen, feltűnt már. Bár, nem mondhatnám, hogy túl sok dologban értenek egyet - nevettem el kicsit magam, mire a breki hatalmasat grimaszolt. Azt hiszem, hogy szerette, mikor érezte, hogy jó a kedv a családon belül.
A saját sapi létezésének ténye mintha kissé meglepte volna, pedig megvolt és még volt is rajtam, csak éppen kissé el volt merülve a mesében amit nézett. Mint ahogyan én, most a kicsi lányka ringatásában, meg az arcának a cirógatásában. - Iiiigen, végülis megoldható az is. Majd beülök a fotelbe.   
A kuncogás meg sem lepett, nem vette annyira komolyan a dolgot, mint amennyire én tettem, pedig nem vicceltem a mikulás-sapkát illetően. Azt hiszem, hogy aztán el is engedtem az egész Szent Miklós témát, mert annyira nem feküdt, meg is kérdeztem inkább, hogy vannak a csíkjai. Amikkel mellesleg semmi gondom nem volt, sőt, egészen szerettem, még azokat is.
- Zavarnak, igaz? - kérdeztem kissé olyan nyomottan, a számat is elhúzva, de aztán csak adtam a kicsi breki homlokára egy puszit, majd tovább ringattam. Nem szerettem, hogy Maja nem élte a saját testét. - Akkor, ha gondolod, én nagyon szívesen... feldobom kicsit. Nem olyan régen láttam a neten valamit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit túltoltuk az ököröködés részét, az esernyő már nem is tudom, hogyan jött, de mire átgondolhattam volna, kint volt. Keve meg csak félbeszakított - amit amúgy is nagyon nehezen viselek az emberektől, nem még tőle -, hogy rendeljen kettő vodkát. Bennem volt a késztetés, hogy megkérdezzem, esetleg akad-e valahol elfekvőben íószínes vodkájuk vagy nem tudnának-e bele esetleg egy kis csillámot szórni. De végül csak hallgattam és mindenki jobban járt így.
- Ha nem lennék aktív részese a beszélgetésnek, most nagyon csúnyán félreérteném a helyzetet. Javaslom az ananász diétát, legalább a finom része igaz lenne - csillogtattam a pulton könyöklő Keve felé a mosolyomat, de aztán csak megráztam kicsit a fejem. Nem igazán éltem a dolgot, a csillám is valami olyasmi lehetett, mint mikor a fahéjat próbálod meg egyben letolni a torkodon, kanállal.
Maját egy párszor már láttam extrém helyzetben és a legtöbb ember el sem hinné, mennyire ki tud fordulni magából mondjuk a fodrásztól.
- Az a helyzet, hogy igen, nagyon is furcsa olyankor - grimaszoltam ismét, az orromat ráncolva, még a nyelvem hegyére is ráharapva kicsit, azt hiszem, leginkább akaratlanul. Aztán Rosszfiú ujjai a hajamba mélyedtek, én meg akaratlanul is összerezzentem, de aztán a tenyerének nyomtam a fejem kissé. - A tükröm diszkréten hallgat, mikor ezt a szart belőni próbálom. Félti az életét.
Nem mintha komolyan bántottam volna a mellettem terpeszkedő rémet, még csak meg sem fordult a fejemben, sem most, sem máskor. A pillantásom a zsebére siklott, mielőtt elfojtottam volna a feltörni kívánó vigyort. Sőt, már majdnem prüszköltem a nevetéstől, így csak az ajkamba haraptam.
- Az ugye csak a telefonod és nem valami egészen más? - kérdeztem végül, de a hangom leginkább vinnyogásra emlékeztetett, ahogy a nevetéstől reszketeg vállakkal görnyedtem rá a pultra komolyabban. Persze, sejtettem, hogy mire utal, de annyira nem szerettem a színével saját magam pepecselni.
Ekkor csattantak a poharak a pulton, az egyikben egy igen csinos, kék esernyővel, amire pár pillanatig egészen meredten bámultam. Éltem, hogy ennyire szemetek tudtunk lenni és még csak a szemünk sem rebbent.
- Tökéletesen. Ez képet kíván! - biccentettem hatalmasat, elégedetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Egyikünk sem volt oda különösebben azért, mikor Maxy szája olyan dolgokról járt, ami nem tartozott az emberek nagy részére. Azt hiszem, ezzel nem csak mi ketten voltunk így, mert túl sok infó volt az ember birtokában, amit amúgy a legtöbb ember szeretett volna megtartani magának.
Aprókat bólogattam kissé helyeslően, hogy az bizony nem ártott volna sokat, ha anno megválogatja, ki alá teszi be magát, de akkor nem voltam ott, hogy ilyen hasznos tanácsokat adjak.
- Látod? Neked nem árt, ha van, aki a helyes út felé terelget - fojtottam el egy mosolyt, így csak a szám bal sarkában lóbálta a lábát lustán az öröm jele.
Nem voltam benne biztos, hogy ő teljesen átgondolta-e ezt az egész gyerek ügyet. Az apasági teszt viszont nem csak a fair-play miatt volt jó ötlet, de amúgy Tati lelkiállapotának is azt hiszem kicsit jót fog tenni, ha nem rágódik ilyeneken, ezt pedig nem is általltam szóbahozni.
- Ők szinte a legrosszabbak. Még nem hajtanak a VAV miatt, de már kihalt belőlük a kezdeti lelkesedés. A múltkor három egymás utáni órán kellett röpdogát íratnom, hogy egyáltalán megfontolják a tanulást. Kitartás! - horkantam fel, mert tényleg csak a gond akadt azzal az évfolyammal, egy vagy két, pozitív csalódást jelentő kivétellel.
Tati is elkezdett készülődni, én pedig szintén felkeltem, hogy egy kicsit rendbe kapjam a kinézetemet, meg a gondolataimat. Elvégre nem sokkal később nekem is prezentálnom kell egy rakás érdektelen kölyök előtt.
- Mindent bele, tigris! - közöltem még egy kacsintással, szinte szalutálva, majd rántottam egyet a kabátomon és nem sokkal később elhagytam én is a pihenőt, a csatatér felé tartva, ahol más tanárok is a mindennapi küzdelmeket vívták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még egy aprót bólintottam, hogy persze, mindenki szereti, mikor aranyosak vele az emberek. Azaz, hogy majdnem mindenki, én a kívülállóktól jobban szerettem, ha békén hagyott és nem aranyos próbált lenni.
- Én meg téged szeretlek - vontam meg a vállamat elég lazán, nem  szerettem volna, ha most ezek után rossz a hangulat, csak mert én nem élem a rám aggatott jelzőket. Pedig ez elég gyakran meg szokott esni.
Az, hogy éppen mit készülök szétrágcsálni, vagy elpusztítani, elég hamar közkedvelt téma lett, de egyelőre nem terveztem semmit, nem éltem túlságosan a romboljunk dolgot ma. Bár tény, hogy az izzósorral lettek volna ötleteim, hogy mit tudnék csinálni... Helyette még meredtem Maja arcára egy pár pillanatig, mielőtt kicsit megrágcsáltam volna a vállát. Aztán ismét ragyogó mosolyt villantottam életem nőjére.
Átvettem tőle a kicsi hercilányt, aki amúgy magához képest egészen lelkesen kalimpált, meg tolta ki a nyelvét, illetve, ha éppen úgy alakult, a nyálát is a szájából. Imádta volna megkóstolni az én kezemet is, miután anyu az előbb nem igazán engedte neki, de még rám is rám lett szólva, így nem hagytam neki.
Hagytam, hogy a vállamra hajtsa a fejét, ha lett volna szabad kezem, egész biztosan meg is simizgetem egy kicsit, de most fognom kellett a kicsilányt, így csak egy nyakatekert puszira futotta tőlem.
- Azért a TV műsorra ne vegyél mérget! Lehet, hogy mind a ketten asztro tv-t tolnak lelkesen - húztam el kissé a számat elgondolkozva. Mert hát, azért mind a ketten élték az ilyesmiket, még úgy is, hogy az egyik kvibli, a másik mugli. Engem mondjuk zeuszmágus taccsra tudott vágni idegileg.
Előadtam azért az ötletemet azt illetően, hogy felveszem a kis sapit és utána mehet is a kívánságosdi a fotelből. Válasz mondjuk nem érkezett rá, de én éltem volna a helyzetet.
- Még a lengyel mezem is felvehetem, az is piros meg fehér! Csinos lennék, szerintem tetszene neked - közöltem széles vigyorral, mire még a pici breki is tolt egy pár nyálbubit. Szerette, amikor mosolygás és boldogság volt.
A csíkokra vonatkozó kérdésem után egyértelmű volt, hogy őt azért az az egész eléggé zavarja, még ha úgy is próbál csinálni, mintha nem lenne vele gond. Klara eltolt egy hatalmas ásítást, majd félig lehunyt szemmel nézegetett még felém, de aztán lassan tényleg lecsukta a kicsi pilláit.
- Hááát, volt egy ilyen kéééép, ki lettek festve a tigriscsíkok! Nekem tetszett, aranyos kép volt. Gondoltam tetszene neked a dolog... apu szeret,
kicsi Klara... - Lassan fel is tápászkodtam, hogy egy kicsit sétálgassak a látszólag már szuszogó kislánnyal, ringatva, halkan dúdolgatva neki. Csak akkor fektettem be a kiságyba, mikor már biztos voltam benne, hogy mélyen alszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak dolgok, amik nem egyszerűek, egyikünk esetében sem. Ilyen volt az egész bókolósdi, vagyis, nem hiszem, hogy az én esetemben annak szánta, de valami olyan jellegű volt a végeredmény. Nem szerettem, ha számomra fontos emberek jelzőkkel illetnek, amit nem érzek a magaménak. Elvégre próbáltam felé az érzelmeim a létező összes módon közvetíteni, de ettől még nem lettem édes pasi. Az megint más. Azzal viszont, hogy azt mondta, ő is szeret, azt hiszem, ezt mára le is zárhatjuk.
Lehet, hogy tényleg az volt a tervem a pusztításra, hogy nincsen tervem, de egész biztos, hogy kiprovokált belőlem egy kisebb harapdálást azzal a csalódott arccal, amit vágott. A kívánt eredményt sikerült is elérnem, kitört belőle a nevetés, amire válaszul én is elvigyorodtam. Azt már meg sem említve, hogy Klara is egészen lelkesen reagált. Már amennyire azt a grimaszból és a nyálbuborékokból meg lehet állapítani.
Nem sokkal később átvettem tőle a babát, ezzel egy időben ki is jött rajtam a gügyögős-apás Lewy. Ez egy olyan dolog, amit nem fog tudni senki elmagyarázni neked, egészen addig, ameddig a saját kicsi babádat nem tartod a kezedben. Még attól is a legboldogabb pasinak éreztem magam a földön, hogy letöröltem a nyálcsíkot az álláról.
- Nem tudom, miért van oda értük annyira, de már mikor bejöttek a divatba is nézte őket. Közvetlenül azután, hogy kimentek a divatból a betelefonálós nyereményjátékok. Azok még léteznek? - kérdeztem egészen bután meredve a szemközti falra, éreztem, ahogyan a két szemöldököm közt elmélyülnek a ráncok az agyalástól.
Kicsit le is kellett állnom ezzel, így jöhetett fel a fejemben az egész mikulásosdi. Na, meg persze úgy, hogy Maja a babahaja első szálától a talpa utolsó négyzetcentijéig bele volt esve a decemberi ünnepekbe. Épp eleget kellett tolnunk a kampányok során ezt a megjelenést, azt hiszem, hogy ez már belefér pluszba, ha az asszonykáról van szó.
- Sejtettem. Majd megbeszéljük, hogy legyen - fojtottam el a felkívánkozó kuncogás kezdetét. Volt eközben a teljes fehér valójában Maja ölébe pakolta magát, hiszen én is fogtam a lányunkat, akkor neki miért ne járna? Neki is kijár majd a szeretetadag, amit éppen a simizgetéssel, meg az ölelgetéssel a kisebb gyerek felé közvetítettünk, de egyszerre a kettő nem megy.
Mivel éppen ismét felpillantott a kicsilány, már csak azért, hogy szinte azonnal vissza is csukja, csak bólintottam válaszképpen a színes kérdésre. Sokan nem hinnék el, de szerettem a színeket, szinte az összeset, csak... a lakberendezés és az öltözködés világában általában nem preferáltam őket.
- Nekem tetszett, ha gondolod, van lementve kép róla a telefonomon - böktem az állammal az asztalon pihenő kütyü felé, miután felkeltem a földről. A kislányt halk dúdolgatással ringattam, nem szerettem annyira a gyerekdalokat, éppen az aktuálisan eszembe ötlött butácska slágerek dallamát szoktam nyünnyögni. Aztán mikor úgy éreztem, hogy most már tényleg alszizik, bevittem a helyére, mert a kiságy mégiscsak kényelmesebb.
Volttal éppen váltottuk egymást, fogta a halat és betopogott a szobába, de előtte megállt mellettem és megvárta, míg megvakargatom a fejét.
- Hol tartottunk, szívem? - kérdeztem végül, mikor kitopogtam a nappaliba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan a figyelem középpontjában a kicsi bubis lány volt, attól még figyeltem Majára is, nem téve szóvá, ahogy éppen bubit próbált fújni ő is, csak kicsit megingatva a fejemet. Elvégre neki kell érezni, hogy hogy jó. Az anyukák témája kissé kényesebb volt, mint az ember gondolná, de nem voltak annyira elviselhetetlenek, mióta összecuccoltak. Nekem nem magyarázzák meg, hogy anyám majd gondol egyet és hazamegy.
- Jaj, azok borzasztóak, nekem nem adják be, hogy azok nem egy sablonra készülnek különböző karakterekkel - ingattam meg a fejemet, de még mindig mosolyogva és kicsit megfogtam Klara pici kezét. Azaz, inkább ő az enyémet, mert nekem tartani is kellett, de ez részletkérdés, a kézfogás ténye volt a pont. - Miért nem lep meg,hogy arra is táncoltál?
A mesélt dolgok alapján ő mire nem? És akkor csodálkoznak, ha kimegyek a fellépéseire, még akkor is, ha tudom, hogy idegzsába lesz a vége. De hát szereti! Akkor meg? Nem az lenne a dolgom, hogy támogassam a céljai elérésében... is? Kicsit közelebb hajoltam a pötilányhoz, a nózim hegyét az övének érintettem, mire ismét fújt egy jó nagy buborékot.
- Eeeegyértelműen, Tak. Nem azért, mert írtál neki levelet, ez olyan abszurd. A pirosból. - Nyomatékosítottam a mondanivalómat még egy határozott bólintással is, miután végre rávettem magam, hogy felegyenesedjek. Persze, nem piszkálni terveztem ezzel, csak játszotta az értetlent, így rávilágítottam.
A telefonom ugyan ott hagytam neki, de hallottam is a pónis app zenéjét, mire a szemem forgattam kicsit. Úgysem láttam, szóval még egy sóhajt is megengedtem magamnak. Nem egyszerű ezzel a nővel az élet néha. Mondom, hogy nézzen meg egy képet, erre? Na, nem mintha baj lenne, csak... Inkább lefektettem az ágyába ezt a gyönyörűséget, hogy békésen alhasson. Volt is becuccolt ide, nem tudom, hogy mert ennyire szeretett a kicsilánnyal lenni, vagy mert tetszett neki a szoba illata, de biztos, hogy ki se lehetett robbantani.
- Hm, hát nem tudom, ez nehéz kérdés, szerintem kettő lehetett, az egy olyan kevésnek hangzik - torpantam meg tőle pár lépésre és még a számat is elhúztam, olyan alpakkás fejet vágva. Meg sem fordult épp a fejemben egyik sem, de kompromisszum-kész voltam, ha ő erre vágyott. - Ühüm, hallottam.
Nem akartam emiatt piszkálni, szóval nem is tettem hozzá mást, csak vontam egyet a vállamon lazán. Helyette inkább kivettem a telefonomat a kezéből és zsebre vágtam. A kérdésre egy pár pillanatig vártam, elgondolkozva, aztán bólintottam egy párat, még a hajam is belemozdult.
- Aha, olyannal. Az most hol van? - kérdeztem, kettőnk közül ő szokta tudni, az ilyesmi épp merre hever a lakásban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A spanyol sorozatok mind egy tematika szerint készülnek, csak eltérő helyszínen és időben. Van, hogy még a szereplők is megegyeznek és csak a nevük más egy kicsit. Az sem túlságosan, mert mindenkinek legalább négy van belőle és nehéz lenne mindig újat megjegyezni belőle.
- De ezen kívül nincsen kifogásod, hogy miért nem próbáltad, igaz? - vontam fel a szemöldökömet. Szerintem, ha lett volna, első sorban ugrált volna azért, hogy megtanulhassa.
A mikulásos leveles piszkálódásra előadta az ártatlant, hatalmas bambi szemeket meresztve rám, amik most is olyan mogyoróbarnák voltak. A kérdésre megvontam a vállamat, mert bőven akadtak gondjaim, amik miatt valahogy a Mikulás kikerült a fókuszpontból.
- Talán kilenc vagy tíz voltam, mikor megírtam az utolsót. - Nagyon régnek tűnt már, nem tudtam volna felidézni, hogy mi volt benne, vagy hogy tényleg akkor volt-e. Másokkal ellentétben nem azért, mert mondjuk a szüleim lebuktak, a válasz inkább abban volt keresendő, hogy akkor kezdtem az életem hangsúlyos részét a kviddiccsel kitölteni, hogy ne folyton az otthoni veszekedések járjanak a fejemben.
Kis kitérőt tettem a nagylány szobájába, ahol óvatosan le is fektettem, figyelve, hogy minden úgy legyen, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Egy pár pillanatig még rajta nyugtattam a tekintetemet, majd büszkén elmosolyodtam, mielőtt vissza indultam volna az asszonykához.
- Hát nem is tudom... esetleg, ha szépen kéred, elgondolkozhatok a dolgon - ismét az alpakka arc került elő, de lassan odalépdeltem a kanapéhoz és leültem mellé. Jogos szemrehányás volt, nem igen figyeltem a pónira, de most hirtelen annyi minden más dolog volt, amire időt szerettem volna szakítani. - Szánom-bánom, talán öt napja néztem rá utoljára, de mentségemre legyen mondva, hogy elfoglalt voltam. Te tudod ezt a legjobban.
Majd máskor figyelek a sörényfényre...
És már el is illant, hogy előszedje a dolgokat, én meg a látványt figyeltem elégedett szusszanással. Nehéz volt már elképzelni az első pár napot, amikor szabályszerűen eltévedt a lakásban, még csak nem is a jó irányba topogott el a formás lábain. Most pedig itthon volt.
- Talán a matt lenne a legjobb - feleltem, majd törökülésben dőltem kicsit hátra, a hátamat a párnának vetve. Most először merült fel a fejemben, hogy az asszonyka - amúgy iszonyúan cuki -, egyberészese egy kicsit útban lesz. - Nem akarsz átvenni valamit? Nem akarom, hogy megfázz.
A tekintetem akaratlanul is az alakján felejtettem, így a kérdésére csak kissé késve kaptam fel a fejemet. Olyan lehettem, mint aki álomból ébredt.
- Hm? Jaj, ne kezdd, szívem. Az első csíkodtól az utolsóig az összeset szeretem, külön-külön is. Gyönyörű vagy - simítottam el a tincseit az arcából, hogy aztán egy halvány mosollyal hajoljak közelebb és nyomjam az első puszit a puha ajkaira. Itt tudtam volna felejteni magam egy pár órára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#MrSchwarz | München

Imádok meséket nézni Majával, meg sem próbálok mismásolni, vagy takargatni ezen semmit, otthoni programként is gyakran előfordult. Sőt, nagyon szerettem a szőkéékkel is együtt lógni, főleg, mióta így egymásra találtak és nem volt mindenki síkideg, meg depressziós. Így merülhetett fel, hogy akkor nézzünk meg valami rajzfilmet a moziban, ami be is vált, jó is volt, de a társaság egyik fele kicsit túltolta a lelkesedést. Nem, egyáltalán nem gond, nem az zavar, hogy vinnyogás és pingvinjárás közepette hagyja el a feleségem a termet, mikor tudom, hogy az újságírók tutira a közelben vannak. Még szépen mosolyogtam is, szeretem a jó képeket és a döbbent járókelőket, amiért ilyen nyilvánosan lelkesedik. De még egy filmet képtelen lettem volna végignézni most és Klara is még kicsi, nem hiszem, hogy még egy kört erőltetni kellett volna.
Kicsit az ölemben fekvő kislányt ringattam, aki most egészen lelkesen nézegetett engem, illetve, próbálta a fejét Hannah felé fordítani, mikor meghallotta a hangját. Szeretett a szőkékkel lenni, azt hiszem, legalábbis, nekik is nagyon csinos buborékokat szokott fújni, ez valami családi hagyomány lehet.
- Wuuu, és Elza néni magától jött rá, hogy költözni akar... vagy segítsége volt? - kérdeztem kissé gügyögősebben, mint terveztem volna, majd az nózim ráncoltam kicsit, mielőtt kicsit Klaraéhoz érintettem volna párszor, aki erre felnevetett. Imádtam ezt a hangot, talán azért is figyeltem kevésbé Schwarzra, ez még elég új volt nálunk. - Hát, nem tudom Schatzal, ha gondolod, esetleg lehet róla szó. Jó, ismersz, persze,
hogy mehetünk, de ugyanaz a cég, akiktől anno a lakásod vettük? Mert akkor tuti sokkot kapnak, akkor még csak jegyesek voltunk.
Alpakka fejet vágtam, sőt, még a gyűrűm is megvillogtattam, hogy hé, ez azért elég nagy haladás. Bár, az már rég volt.
- Az esküvő előtt vagy után lettél terhes? - néztem gyanakodva, most először tényleg normálisan felé pillantva, de még össze is húztam kicsit a szemeim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kérdés arról, hogy mi történt, miért nem írtam többé a Mikinek, nem ért váratlanul. Maja, persze, hogy mindent tudni akart. Főleg, ha gyerekkorról vagy olyasmiről volt szó, ami befolyásolta az ünnepeket. Szóval az ajkamba haraptam pár pillanatra, hogy is kezdjek neki.
- Abban az időben... kezdtek el a szüleim veszekedni és mire tíz lettem, már szinte mindennapos volt. Ha tehettem edzésen voltam, eljártam futni, a nagyszüleimnél... "felejtettem magam". Elvesztettem valahol út közben azt a lelkesedést az ünnepek iránt, csak akkor raktam össze magam, mikor beadtam a papírt a nagykorúsítás miatt - böktem ki. Annak is már tíz éve volt lassan, szóval nem mondhatom, hogy olyan, mintha "tegnap történt volna".
Legalább a póni ügyet sikerült kimagyarázni nála, szerencsém, hogy nem szívtelen, különben most egész este hallgathatnám, hogy de az én felelősségem volt. Kinek hiányozna az?
- Majd figyelek én is jobban - ígértem meg végül kis mosollyal, aztán valahogy a csíkjai jöttek szóba, amiket nagyon nem élt. Tudom, mert alapvetően nem volt egy takargatós lány és mégis, mióta megvoltak, ha tehette, így vagy úgy, de eltüntette őket az ember szeme elől. A puszim után kaptam még egyet, ő pedig el is rohant a szoba felé, én meg elővettem egy jónak tűnő ecsetet, meg a matt festéket is felpattintottam. Elég hamar vissza is jött az asszonyka, most már kissé kevésbé túlöltözötten. Elégedett hümmögéssel mértem végig párszor, mielőtt intettem volna,hogy jöjjön csak vissza ide.
- Öm, nem hiszem, a csapatosra meg lettünk hívva, de ha jobb szeretnél itthon lenni Klaraval, én nem ellenkezem. Ezen kívül azt hiszem semmi fontos. Sebbyék gondolom majd huszonötödikén vagy hatodikán beállítanak. - Kicsit megcsapkodtam a combom, hogy üljön csak az ölembe. - Ha gondolod így féloldalasan rám pakolhatod magad, vagy leköltözhetünk a szőnyegre, ahogy érzed babám. Apámékhoz is meg lettünk hívva, deee... oda nem megyünk.