37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csizmazia Hajna összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 24. 20:44 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Finoman hozzásimul a férfihoz, miközben egy mosoly kíséretében viszonozza a csókját. Eközben figyel arra, hogy a rózsa a háta mögé kerüljön, mert eléggé kínos lenne, ha a virágot már az első pillanatok egyikében sikerülne kinyírnia. Még szerencse, hogy nem egy cserepes dísznövényt kapott, amolyan ’kapcsolatunk csodálatos rémenye’ vagy valami hasonló blabla kíséretében. Akkor valószínűleg nevetőgörcsöt kapna egyből.
Megmosolyogja Máté szavait, legfőképpen azért, mert örül annak, hogy ő már ennyire kiismerte. – Most ez kivételesen hozzám tartozik, de valóban nincsenek ilyen ruháim – mosolya szélesebb lesz. Imponál neki a dolog, nem is kicsit, azonban jobbnak látja ezt eltitkolni az embere előtt. – Viszont meg kell dicsérjelek, mert nagyon jól nézel ki így – nem hazudik, tényleg így vélekedik. Ahogy ő tőle sem megszokott, úgy Mátéra sem volt eddig jellemző az, hogy ilyen csiniben villogjon előtte. Ez az egész most teljesen más, mint eddig, valami új.   – Meglepő, hogy van inged – a terepszínű holmik után ez annyira más, hogy így a férfinak egy másik oldalát látja. Eddig mindig csak a sportos, a katona volt, most pedig itt áll előtte egy úriember, aki még a címlapokra is simán felkerülhetne.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 24. 20:45
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 25. 09:21 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Lassan tipeg a férfi mellett, élvezi a helyzetet, még akkor is, ha kifejezetten szokatlan számára. Máté teljesen mássá változtatja, segít neki abban, hogy ne csak a rosszat lássa meg. Persze ez nem megy annyira könnyen, mint kellene, de valahogy talán majd sikerül átvészelniük.
- Jól áll  - tényleg sokat dob Mátén az ing, de neki tökéletesen megfelel a sportos ruházatban is. Megszokta már azt, sőt kifejezetten hiányolná, ha hirtelen eltűnne. Ez valószínűleg azért van, mert ő maga is ezt az irányzatot képviseli. Mert hát ugye egy magassarkú cipőben mennyire kellemetlen lehet menekülni, vagy sziklát mászni.
- Majd talán néha megerőltetem magam a kedvedért - ha kell felöltözik így neki bármikor, elvégre is nem égeti a bőrét a ruha. Bár tény, hogy egy kiadósabb vásárlás elébe kell néznie, de a nő pénzét szívesen elkölti bármikor.
- Mit fogunk nézni? Na meg hol? - fel van csigázva, teljesen oda meg vissza van, kezdeti félelme és határozatlansága már elmúlt. Szépen lassan váltotta fel az új iránti érdeklődés
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 25. 09:21
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 25. 09:42 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Ha pár héttel ezelőtt valaki azt állítja neki, hogy majd egy olyan emberrel fog elmenni bárhova is, aki az egyik családtagjának halálhírét hozza, valószínűleg tarkón vágta volna, vagy egy átkot küld rá. Most mégis itt áll mellette, de a gyűlölet, amit azon a napon érzett már tovaszállt és felváltotta valami teljesen más, egy új érzés, amit az elmúlt években, csak nagyon ritkán mert a felszínre engedni. Nem tudja, hogy Máté tisztában van-e ezzel, reméli, hogy nem, mert jobban szereti esetlennek, határozottnak és sebezhetetlennek mutatni magát, a többi valahogy távol áll tőle. Hallgatja a férfit, akinek szavai elviszik egy másik világba, arca megrezdül, de a megszokott közömbösség és megvetés helyett, most mosoly és érdeklődés keveréke tobzódik.
- Te mindig ilyen szemtelen voltál? – mosolya megmarad, sőt szélesebbé válik. Nem megszokott számára ez a társalgás, így nehezen tudja felvenni a fonalat, de ha kell elkapja. Csak szüksége van még néhány röpke pillanatra, egy kis feloldódásra, s meglesz. - Nem szeretem a titkokat - sőt kifejezetten gyűlöli őket. Ő olyan ember, aki mindent kimond, talán túlságosan hamar is. De inkább bánkódik a kimondott szavak miatt, mint azért, mert nem mondta el, amit igazán szeretett volna.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 25. 09:42
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 25. 15:03 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Inkább nem mond semmit, neki az csak jó, ha Máté éhezik. Vagy legalábbis valami ilyesmi. Bár átfut az agyán, hogy megjegyezze, mennyire nagy darab annak ellenére, hogy éheztetik őket, de valahogy úgy érzékeli, hogy nem feltétlen értékelné a dolgot a férfi. Persze tudja jól, hogy nem ilyesmire gondolt a katona, de a poén kedvéért megérné bevetni a dolgot, már a gondolatnak köszönhetően is mosolyognia kell.
- Akkor minek mondtad, hogy titok? - tényleg nem érti a dolgot. Persze az egészet túl kombinálja, már el kellett volna engednie, de nem képes rá. Mindig mindennek látnia és tudnia kell az értelmét. Ez az egyik legrosszabb szokása, de az életében lévő sok kétség és kilátástalan helyzetnek köszönhetően már egy olyan rendet alakított ki magának, hogy aminek lehet annak tudnia akarja az értelmét. Hát ez nem olyan őrült dolog, ha minden igaz.
- Aha jól néz ki - jobban körbe sem nézett,  mivel már számtalanszor része volt ebben, így eszébe sem jutott a bámészkodás és az ámuldozás. Éppen eleget ámul a mellette levőn, annak kinézetén és tettein. Teljesen készen van.
- Merre tartunk? – újabb kérdés, amellyel izgalmát szeretné leplezni. Nem azért beszél ám annyit, mert ennyire szeretné hallani a saját hangját, bár az tény, hogy legalább így ezer százalék, hogy nem kerülnek kínos csendbe.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 25. 15:03
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 25. 17:52 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Érezte, hogy el fog jönni ez a pillanat, szinte már várta is, s csodálkozott azon, hogy Máté eddig még nem tett erre megjegyzést. S mivel nem szeretné kihúzni a gyufát, inkább csendbe burkolózik. Egyszer az a baj, ha nem beszél, egyszer az, ha sokat. Most pedig még csak nem is kekeckedett vagy hisztizett. Ahh, gyilkos ez a kapcsolatosdi. Ha lehet el is kerüli, a férfi tekintetét, ez pedig elég egyszerűen megy, hiszen egyszer Máté mellett sétál aztán utána, vagy éppen előtte, úgy helyezkedik ahogy éppen esik. Aztán mikor megérkeznek a házhoz egy kissé értetlenül néz a másikra.
- Ha megölni hoztál ide, legalább valami szebb helyet is választhattál volna  - angyali mosollyal nézz emeli végre fel a tekintetét a férfira. Csak legbelül reméli, hogy nem a kivégzésére vezette ide a férfi, ahhoz nem kellett volna ennyire kiöltöznie egyiküknek sem. Az épület túlságosan romosan fest, sőt ki is esik a forgalmasabb területekről, így még inkább gyanakvásra ad okot. Nem szereti túlgondolni a dolgokat, de sajnos sokszor hajlamos rá, így most ismét felpillant Mátéra, de sokkal bárgyúbban, mint eddig valaha.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 25. 17:52
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 25. 18:09 Ugrás a poszthoz

My Soldier

- Hahh. Akkor másra se jó - sejtelmesen vigyorog. Nem csak Máté tud ám olyan megjegyzéseket elejteni, aminek értelme mögöttes tartalmakat von maga után. Hajna sem apáca, így ha megerőlteti magát, lehet még meglepetést is tud okozni.
Lassan lépked be, mert nem tudja hogy a sötétség mit rejt. Szíve mintha kissé gyorsabban verne, amikor a villany felkapcsolódik tátott szájjal néz körbe. Nem sokszor szokott moziba járni, de abban száz százalékosan biztos, hogy egyik se néz ki ennyire szuperül. Szavak nélkül elindul, hogy jobban szemügyre vegye az egészet, majd egy mosoly kíséretében fordul vissza.
- Lepetézek, hogy neked van egy ilyen oldalad is - tetszik neki, nagyon is, de nem fogja ezt ugrándozva és kalimpálva kimutatni, esetleg majd később és még akkor is ezerszer meggondolja előtte magát.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 25. 18:09
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 25. 19:07 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Teljesen lebénult, úgy érzi, mozdulni se tud. Annyira megszokta, hogy ők nem olyanok, hogy ez az egész teljesen kezd olyanná válni, mintha csak egy álom lenne. Azt még nem tudta eldönteni, hogy rémálom vagy édes álom, de nyilván majd ez is eldől.
- Hát én ezt nem hiszem el
- mosoly ül ki az arcára, s mikor megérzi derekán a kezeket, nem húzódik el, hanem amennyire tud hozzásimul a másikhoz.
- Te aztán tudsz meglepetést okozni - szembefordul a másikkal és egy csókot lehel az ajkaira. Most már érti miért volt az a fene titkolózás, ő meg az egészet majdnem elrontotta. Egy pillanatra lesüti a szemeit, majd ismét fordul egyet és beljebb lépeget.
- Mit nézünk?- kíváncsi, hajthatatlan. Még inkább be van zsongva, már ha ezt fokozni lehet.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 25. 19:08
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 26. 08:26 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Csak sodródni akar, nem szeretne irányítani, élvezi a helyzetet, erről pedig nem fog lemondani, csak azért, mert Máté úgy kívánja.
- Ahh ne öld meg a varázst - elmosolyodik, majd elveszi a poharat és belekortyol. Ilyen formájában nem szokta fogyasztani ezt az italt, ennek ellenére ez is tökéletesen megfelel. Bár felsejlik benne az a gondolat, hogy  Máté csak azért ad ilyesmit neki, hogy egy kissé oldja a kedélyeiket. Akkor viszont el kell ismernie, hogy ügyesen kitalálta, le a kalappal előtte.
Újra és újra körbepillant, tetszik neki a hely, nagyon is, főleg azért mert eddig csak a dizájnos, felkapott mozikban járt, amik tucatjával vannak mindenhol.
- Kíváncsi vagyok, hogy eltalálod-e a film ízlésem - ha Máténak még az is sikerül, hogy egy olyan filmet választ, amiért oda meg vissza van, akkor biztosan a karjaiba olvad, legyen bármilyen lány is. Persze csak érzéssel és visszafogottan, ahogy tőle telik.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 26. 08:27
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 26. 16:17 Ugrás a poszthoz

My Soldier


Grimaszolva néz a másikra, majd megmosolyogja a szavait. Máténak úgy látszik ő mindig kislány marad, ami egy kissé feszèlyezi, mert szeretné ha valamikor sikerülne kitörnie ebből a meglátásból. Ám annak kifejezetten örül, hogy azon már tuljutottak, hogy Ákos húga és már nem kell ezen többet agyalni.
- A horrort nem is bírom. Egyébként - ha azt kellene néznie, valószínűleg a belső szemhéjából többet látna, mint a filmből. Bármennyire is 'kemény csaj', valahogy a horror az nem az ő műfaja.
- Na ne csigázz, már nem bírok magammal - lábai is járnak, lassan tényleg kisgyerek lesz belőle, méghozzá a hisztisebb fajta, amivel a katona nem igazán járna jól.
- Ha mellé lőnél, akkor is fel fogom találni magam - bájosan vigyorog, majd elindul felé és pár lépésnyire telepszik le. Szemeit végigfuttatja a férfin, alsó ajkát egy pillanatra be is harapja, majd egy mélyről jövő sóhaj tör ki belőle.
- Amúgy, működnek is a kamerák vagy csak díszek? - ártatlan érdeklődése mögött egy nem is olyan ártatlan tevékenység sejlik. Hajtja a kíváncsiság, teljesen be van zsongva, mindenhogyan.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 26. 20:31
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 26. 20:30 Ugrás a poszthoz

My Soldier

- Hááát jó - megvonja a vállait, csak egy kérdés volt, amire kapott válasz legalább majd visszafogja.
Követi a férfit és engedelmesen helyet foglal ott, ahová vezeti. Kifejezetten örül, hogy nem a hátsó sorok egyikébe kerül, bár így hogy egyedül vannak teljesen mindegy.
Izgatottan várakozik, még azt is elfelejti nehezményezni, hogy egyedül kell maradnia, mert amikor Máté visszatér hozzá az mindenért kárpótolja. Nem bír megmaradni a fenekén, úgy ficánkol, mint egy kisgyerek, csak akkor nyugszik le, mikor végre elindul a film és Máté is megérkezik.
- Áhh de vártalak - elvigyorodik, szavait nem a férfihoz, hanem a popcornhoz intézi. Persze csak viccesen, nyilván Máténak örül jobban, nem az édességnek.
A főcímet dudolássza, alig várja az első képkockát, vagy a felugró címet, akármit, ami elárulja, hogy mit is fognak látni.
- Uuuuuuuu - csillogó szemekkel nézi a vásznat, halkan elkezd visitani, majd Máté felé fordul.
- Ezt nem hiszem el, nem hiszem el, komolyan - a választásnak köszönhetően
teljesen olyan lány lesz belőle, egy pillanat alatt.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 26. 20:33
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 27. 08:14 Ugrás a poszthoz

My Soldier


Magához ragadja a popcornt, a lábait maga alá gyűri és így nézi a filmet. Csak egy jó választás kellett és egyből olyan tucat lány lett belőle, akiket szeret elkerülni. De ez most kivételesen nem zavarja, Máténak köszönhetően. A filmet már vagy ezerszer látta, s talán ostobán néz ki, de igenis élvezi. Mindig talál benne valami új dolgot, aminek köszönhetően másképpen látja az egészet. Pedig ez nem egy Eredet vagy valami komoly, filozófiai esetleg fizikai témákat boncolgató történet. Bármily meglepő ez sokkal közelebb áll a romantikus filmekhez, mint azt a lány ízlésről bárki is feltételezni merné. Vajon Máté honnan tudta, hogy volt képes arra, hogy ilyen könnyen kiválassza pont ezt a filmet? Aztán még ott van a másik is, nem akarta a lány megríkatni, tehát elvileg a tarsolyában létezik egy gyenge pontja, amiről a férfi tud. Ez egyszerre ijesztő és mégis jó. Mert ezek szerint lehetnek ilyen gyengéi, ez elől Máté nem menekül el. Talán.
- Te tudnál 10 dolgot, amit utalsz bennem? - áhh felesleges kérdés, biztos hogy még százat is képes lenne felsorolni a férfi. Mert hibája az bőven van, sokkal több halomban topzódnak, mint a jónak nevezendő tulajdonságai. Dehát nem tehet róla, megkeseredett az évek alatt, túl sok volt a rossz, amit átélt és kapott, nem látta értelmét a jóságnak. S amíg ez az ember itt mellette nem jött, nem is különösebben érdekelte, hogy másoknak mi a megítélése róla. Most már sokkal jobban odafigyel és vigyáz, bár ez számára még eléggé friss és szokatlan. De hát mindenkit elkap egyszer valaki, hogy megmentse.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 27. 08:16
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 28. 21:38 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Tekintete felváltva cikázik a vászon és a férfi között. Kívülről fújja az egészet, nem is igazán érdekli, hogy éppen hol tart a film, csak a látszat kedvéért pillant oda néha. Sokkal jobban leköti a figyelmét a másik tanulmányozása, feltérképezése.
- Ahh olyan lelombozó tudsz lenni egy pillanat alatt- felsóhajt, majd elkezdi dobálni a mellette ülőt néhány szem popcornnal. Máté és az ő érdektelensége, meg a modora egyszer biztosan a sírba fogják tenni a lányt. Ő magáról is azt gondolta, hogy nehéz eset az emberi kapcsolatok és érzelmek kimutatása terén, de mióta a katona az életében van, rá kellett ébrednie, hogy hozzá képest bizony még ő maga is elég elfogadható. Pedig aztán, eléggé katasztrofálisnak nevezhető mindkét téren.
- Na gyerünk, úgyse a film a lényeg, ezerszer láttam, bár kifejezetten értékelem, tényleg, marha jól esik - persze, hogy jól esik neki. Senki nem lett volna erre képest, s bár úgy érzékeli, hogy a férfinak ez egyáltalán nem nagy dolog, számára igenis az. Azt pedig nem fogja hagyni, hogy Máté érdektelensége elrontsa a kedvét. Lábait kihúzza maga alól és átveti a férfi lábaira, közben néha odapillant a vászonra is, de leginkább azzal foglalkozik, aki mellette van.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 28. 21:38
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 29. 21:00 Ugrás a poszthoz

P é k l a p á t


- Ne szórakozz már, éppen vele? Nem hiszem el még tőled sem - vállon ütöm a mellettem haladót. Teljesen kész vagyok attól, amit hallok. Bár már pletyka szinten elèrt hozzám, hogy valami agybaj van nála, mert képes volt összebútorozni az orosszal, de még az ő szájából hallva is képtelenségnek tűnik az egész. Na meg sértőnek es bántónak, mert azért mégis csak piszkálja a hiúságomat a dolog. Pedig már rég nem tekintek olyan szemmel rá, sőt újra és újra rásèbredek, hogy talán életünk egyik legjobb döntése volt. Az elején bántam, azt hiszem még könnyet is hullattam miatta, de aztán jött ennél hatalmasabb probléma, amely több sírást kívánt. - Meg tudnálak fojtani ezért, hogy lehetsz ilyen marha?- még egy finom ütést mèrek a vállára, aztán nyalintok egyet a fagyimból, amely lassan már az egész alkarom beteríti. - És hogy bírod a dolgot? - bevágok egy fintort. Egyszerűen nem tudom ezen túl tenni magamat, biztos hogy még hónapokon keresztül fogom ezért nyúzni. Abba már belegondolni sem merek, hogy az összeköltözésen kívül még mit művel azzal a lánnyal. Jajj. Hányni fogok.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 30. 14:02
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 29. 21:40 Ugrás a poszthoz

P é k l a p á t


Eszem megáll hát nem érti. Legszívesebben egy kád vízbe tolnám a fejét és abban fojtogatnám. Hát hova lett az esze az embernek? Mi ártott meg neki ilyen mértékben? Egyszerűen nem értem.
- Mondjuk úgy az egész - kezeimmel még egy kisebb kör formát is igyekszem prezentálni, aminek köszönhetően a fagyimból egy kisebb adag a földre kerül. Na, de mindegy, mert most nem is ez a lényeg. Tekintetem szépen lassan felvezetem az ő szemeibe és a lehető legkomolyabb arcomat próbálom felvenni.- De az a csaj még nálam is furább - a választásnál bárki jobb lenne. Hát nyilván nem azon vagyok fennakadva, hogy összeköltözött valakivel. A Bolverk gyereket is kezdtem már megszokni... Az zavar, hogy ki az, aki ott van és le kell szögezni, hogy nem féltékeny​ vagyok. Dühös és mérges, na meg egy kis csalódás is kavarog bennem.
- Hát igazán bemutathattad volna korábban is, hogy ilyen könnyen vissza lehet vele élni - változtatott volna ez bármin? Egyértelműen nem. Maximum kinyírtuk volna egymást, az pedig lássuk be a világnak sem lett volna olyan jó. Üresebb lenne nélkülünk.
- Ahh. Akkor szerencséd volt - azért megnézném, hogy hogyan bírja ki a dolgot. Nem tudom elképzelni azt, hogy Ward Weaver ilyenre képes, ez olyan fura és szokatlan, még emésztenem kell.
- Hát, nem tudom mit tudsz - tényleg nem. Egy kissé képzavarban vagyok mostanában, gyakorlatilag örülök, ha tudom hogy lány vagy fiú vagyok. - Elhagytam a kastélyt, a faluban élek, bár ez elég túlzás. Ingázom Pécs és Bagolyfalva között - küldök neki egy ártatlan mosolyt. - Amúgy most tanulsz még vagy inkább felhagytál vele? - tudom, hogy az itteni képzés után még tovább kell okoskodni, de annyira elkerültük mostanában egymást, hogy bizony még ezt sem tudom. Tök ciki.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 30. 14:02
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 2. 20:51 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Még egy maréknyi popcornt vág Mátéhoz, jelenleg ez az egyetlen fegyvere ellene, amivel talán még kárt sem okoz benne. Bár eléggé röhejes lenne az, ha popcorn okozta sebekkel távoznak innen, mennyire hülyén hangzik az egész. Nem csak a férfi ismeri ám a másikat, már ő is megfigyelte arca rezdüléseit, hanglejtését. Minden egyes táplálkozással egyre többet fedez fel benne, ami egy kissé aggasztja is a lányt,mert hát teljesen másképpen szemléli az életet és a világot, mióta Máté megérkezett. Ez pedig nem feltétlen jó. Mert persze létezik egy jó oldala, amelyet ha nem is mutat ki, imád. Azonban a rosszabbik az sokkal erőteljesebb. Folyton aggódik, töpreng, vár. S hiába mutatja azt, hogy ez így jó és elbírja, ő már tudja magáról, hogy ez csak álca, egy tökéletes illúzió.
- Pedig lehet ám jót. Most is azt tettél - elmosolyodik, aztán addig ficánkol, míg úgy tud helyezkedni, hogy egy csókkal birtokba vegye Máté ajkait egy rövidke pillanatra.- Szerintem az elmúlt 6 évben nem történt velem ennyire jó dolog. De komolyan. Mármint, szóval, hogy lehet próbáltak jót tenni nekem, de ezek leperegnek rólam - kiskorától fogva minden évben egyre csak növekedtek a negatív dolgok körülötte, melyek egyáltalán nem terelték jó irányba. Csak dőlnek belőle a szavak, s közben eszébe jut, hogy elfelejtette említeni, vele mennyire nehezen lehet filmet nézni, főleg ha jár a szája. Azonban még valamit mindenképpen meg kell említenie, mielőtt némaságot fogadna.
- Annyi rossz dolog történt már velem, hogy nem látom meg semmiben se a jót - fejét lehajtja. Most van az a pillanat, mikor inkább a tekintetével máshová kalandozik. Viselkedése teljesen olyan, mintha szégyellné magát.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 11. 12:27
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 6. 18:33 Ugrás a poszthoz


Ahh ne vitázzunk ezen, így van, okos vagy Ward, én ezt mindig is tudtam rólad, csak nem kívántam annyiszor az orrodra kötni. Na nem mintha kicsapnám a hisztit azért, ha azt mondja nincsen igazam, mert tudom, hogy az van. A csaj fura, én is az vagyok, de még a mellettem haladót is bizony joggal illethetném ezzel a jelzővel. A kastélyba járók körülbelül kilencven százaléka fura, defektes és minden egyéb, ez vitathatatlan.
- Azért majd, ha esküvő lesz, ugye meghívsz? – angyali mosolyom kíséretében pislogok fel rá, s bár az lenne az ésszerű, hogy itt meg is állítom ezt a témát, azért én még egy kicsikét szeretném fokozni. Csak a saját magam szórakoztatása végett. – Sőőőőőt, kérlek had legyek az első Warja ivadék keresztanyukája – Warja, mennyire rosszul hangzik ez, hát ennél még a Hard is jobb volt, na, pedig az is eléggé szarul csengett, legalábbis az én füleimnek biztosan. Persze nem gondolom komolyan ezt az egészet, sőt kifejezetten kiráz a hideg a dologtól, de egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy ezzel viccelődjek.
– Persze, hogy nem tudtad – az égre emelem a tekintetemet. Esély sem volt rá, hogy megtudja hiszen, amikor véletlenül a normálishoz közelítően kezdtem el viselkedni, már azt mondta rám, hogy fura vagyok.   – Na mindegy – lenyomom magamba az utolsó darabokat a fagyimból. Ez olyan dolog, amit hiába kezdenénk el feszegetni, nem jutnánk vele semmire se, mert már régen volt. Amúgy sem lennénk képesek dűlőre jutni, meg már teljesen lényegtelen is a dolog.
- Atyaég, miért pont ilyen alibi szakot választottál? – jó, ha könnyen tudod venni az akadályt, de ha már iskolába jársz, akkor nem éppen az lenne a lényeg, hogy valami újjal ismerkedj meg? Vagy csak én gondolom így?
– Hááát, Pécsen fekete mágia kutatást tanulok, a kastélyban meg aurornak képeznek, vagy mi a szösz – bár nem hiszem, hogy ez új lenne. Az egyetemi szak szokott mindenkit meglepni, a másikat sokkal evidensebbnek gondolják. Teljesen meg tudom érteni, hogy miért.
– Ja és meghalt a bátyám is. Valami gyerek rájuk robbantott egy házat – könnyebben megy olyannak elmondani, akinek van fogalma arról, hogy ez milyen lehet. Azt hiszem, másnak még nem is mondtam el, mert féltem attól, hogy ki hogyan fog erre reagálni. Nem kell nekem a sajnálkozás, meg  sírás, azon már túl vagyok.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 13. 17:05
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 11. 12:26 Ugrás a poszthoz

My Soldier

Éppen szájához emeli a popcornt, amikor Máté elkezd hozzá beszélni. Ezért eléggé nevetségesen néz ki, amikor felé fordul.
- Állj - leteszi a rágcsálnivalót a mellette lévő székre, majd lassan visszafordul a férfihoz. Szemeivel a másikét keresi, míg beszél nagyon szeretné látni azt a szempárt, amely rabul ejtette. Ez most komoly, nem lehet elnevetni a dolgot és szórakozni rajta napokig.
- Nem kell elgondolkoznod. Egyértelmű, hogy mi az és én már megbékéltem vele, jó? - Nehezen, de megtette. Ismeri ezt az életvitelt, tudja, hogy milyen várni, de nem gondolt bele eddig igazán. Eddig is ebben élt, igaz más kötődése volt, de nem kérne olyant Mátétól, amivel teljesen más emberré kellene válnia.
- Gyenge meg biztosan nem vagy, hiszen elbírod azt a terhet, amit én jelentek - itt nem csak a megnőtt valagára céloz, hanem a személyiségére is, mivel az elég nehéz. Tudja magáról, hogy eléggé elviselhetetlen perszóna tud lenni, de minden nap változik, amióta Máté visszajött. Igyekszik, mert szeretné bebizonyítani, hogy képes ilyesfajta emberi kapcsolatra is.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 11. 12:27
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 13. 16:52 Ugrás a poszthoz


Néha úgy érzi, hogy az lenne a legjobb, ha nem szólnának egymáshoz, hanem csak a testiséget választanák. Mert, hogy a kommunikáció számukra gyakorlatilag egyenlő azzal, hogy pár pillanattal később biztosan jön egy veszekedés, aminek a végkimenetele soha nem a legkedvezőbb. Ezt most szeretné elkerülni, így nagyon odafigyel minden egyes szavára, mindent jól meggondol mielőtt kiejtené a száján, nem szeretné, ha már az elején elérnék a végzetes kudarcot.
- De hát most adtam a kezedbe a döntést, innentől máris nem a te felelősséged - elmosolyodik, mert nem szeretné, ha Máté vitaindítónak vélné a mondandóját. Ezerszer átgondolta, persze szíve mélyén nem erre vágyik, de elfogadja, hogy ezt kell szeretni. Mert, hogy amúgy minden egyes pillanatát imádja a dolognak, még a várakozást is, hiszen az elején vannak. Az idő majd biztos lassacskán ellene lesz, de egyelőre el van. Ezt a meccset meg amúgy sem kell lejátszaniuk, mert már az elején eldöntött volt, hogy mi lesz. Nem is engedné, hogy másképpen legyen.
- Egész jól csinálod - vigyorogva hajol közelebb és megcsókolja a férfit. Most ez így tökéletes, nem hiányzik semmi. Máté mellett megtanulta értékeli az apró dolgokat és pillanatokat is, bár eleinte nehezére esett, s még most sem ezerszázalékos ezen a szinten. Eléggé labilis a hangulata főleg.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 13. 16:58
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 13. 18:50 Ugrás a poszthoz


Egy röpke pillanatra elválik Máté ajkaitól, de nem igazán tud értelmeset mondani, így nincsen sok értelme a cselekedetének. – Csss – csak azért mond valamit, hogy ne legyen ez az egész annyira nyomi, mint amilyennek éppen érzékeli, de ezután már tapasztja is össze a szájukat, s ha már lehetőséget kap rá, bizony belecsusszan a férfi ölébe. Eljutottak a moziba, tehát itt akkor már elvileg mindent lehet, főleg így,  hogy rajtuk kívül nincs más a teremben.
- Kedvellek. Nagyon és ez nem fog elmúlni, amikor majd visszamész - a kedvellek gyenge megfogalmazása annak, ami igazából kifejezhetné azt, amit érez.  De neki ezekkel a dolgokkal bajai vannak, így nem tudja egyik napról a másikra ki is mutatni.
Kezeivel kigombolja az inget, azért hogy ujjaival finoman elkezdhessen játszani az immár szabad felsőtesttel. Aztán csak sodródik azzal, ami jön. Nem érdekli, hogyha véletlenül meg fogják bánni.

Pár héttel ezelőtt, ha valaki azt mondja neki, hogy ilyen helyzetben fogja találni magát, lazán kineveti. Máté teljesen felforgatta a világát és egy olyan énjét hozza ki belőle, ami többnyire még saját magának is ismeretlen volt. Csillogó szemeit a másikéban pihenteti meg. Arcán a pillanat törtrészéig megjelenik a szomorúság fakó árnyalata, s hogy ezt leplezze egy csókot nyom a férfi ajkaira.
Gondolatai messze járnak, azon töpreng, hogy még mivel tudná feldobni azt a kevés időt, amit még együtt tölthetnek. Hiába áll tőle messze a romantika és annak bármilyen formája, muszáj valahogy ezt a mozis dolgot majd viszonozni és most nem a felnőtt tartalmakra kell gondolni.
- Teljesen más ember leszek tőled – egy mélyről érkező sóhaj szakad ki belőle, de azért mellé félszegen elmosolyodik. Még nem tudta eldönteni, hogy ez jó -e vagy esetleg rossz. Majd talán idővel ki fog derülni.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 13. 18:51
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 16. 18:35 Ugrás a poszthoz



Nézem az arcát, igyekszem minden apró rezzenést elcsípni, s meglepődve tapasztalom, hogy elvárasaimmal ellentétben, teljesen mást látok rajta. Egyszerre örülök és értetlenkedek. Annyi kérdésem lenne még ezzel kapcsolatban, hogy szerintem napokig tartana mire véget ér a téma. De az igazság az, hogy annyira nem kívánom, hogy mindkettőnk érdekében inkább hagyom ezt a dolgot. Nem szeretném, ha valamelyikük vére folyni kezdene, sokkal jobb a békesség.
Az iskola téma nem éppen a kedvenceim közé tartozik, de most jókor jön. Talán ez lesz a mentőöv számunkra, mert valahogy úgy érzem, hogy a viccelődésem nem úgy ért célt, mint ahogy elterveztem. Bár ma nagyon mellé lövök mindennel, mert ez a sztori sem így sül el, ahogy én azt elterveztem. Ciki.
- Jó, hát tudom, hogy ez érdekel. Csak na - egy pillanatra lesütöm a szemeimet, mert úgy érzem, mintha egy kis kölyök lennék, aki éppen rossz témába ütötte bele az orrát. - Azt hittem, már mindent tudsz róluk - egyszerű ez az ok. Tényleg csak azért mertem alibi szaknak nevezni. Tudom én, hogy az emberek mennyire képesek érdeklődni a fegyverek után. Éltem már olyannal, akinek ez volt a mániája és ő gyakorlatilag nem is tudott másról beszélni. Na az nagyon szörnyű volt. Ward ehhez képest ezerszer jobb eset, szerencsére. - Még fegyver kereskedőnek is el tudlak képzelni - bár a terepen jobban. De komolyan látom magam előtt, hogy titkos és illegális találkozókon vesz részt, mint a filmekben.
- Miért olyan érdekes? - tényleg érdekel. Nekem ez egyértelmű út volt, annak ellenére, hogy mennyi hülyeséget műveltem. Ha már varázslóiskolába jártam, akkor úgy gondoltam ez lesz a legèlhetőbb út, bár néha már nagyon kételkedem. - Azt hittem a másik meglepőbb lesz - megeresztek egy mosolyt. Úgy tűnik, ami számomra érdekes döntés, az másnak nem annyira. Bár nem tudom, hogy ő milyennek látott és ismert meg, nem is vágyom a dologra. Jobb ez is így.
-Ja, hát már nem akarok senkit se megölni, de.. - elhúzom a számat és lassan magamban elszámolok tízig, mielőtt folytatnám. - Szóval, aki hozta a hírt, annak egyből neki ugrottam... Négy hónappal később tudtam meg, holott ő volt az egyetlen élő és normálisnak nevezhető rokonom.. - keservesen sóhajtok. Ez a téma soha nem lesz az erősségem és azt hiszem a kelleténél többet is csacsogok róla neki. Értékelem, hogy nem kérdezősködik, mondjuk ebben amúgy is biztos voltam. Imádom ezért, szívesen közölném is vele, de félek, hogy kirohanna a világból a dologtól. Pedig semmi félreérthető dolog nincsen mögötte. Sok mindenkit képes vagyok apró dolgok miatt a szívembe fogadni, még akkor is, ha ez nem látszik rajtam.
- Tudod mit szeretnék egyszer veled mindenképpen? - sejtelmesen vigyorogva pislogok felé. Már régóta tartozik nekem ezzel, s elhatároztam, hogy mindenképpen be fogom hajtani rajta a dolgot. Mert hát az ígéret az állítás szép szó..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 16. 18:36
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 22:34 Ugrás a poszthoz


Zavartan pislog Mátéra, valószínűleg most a lenne a legelvárhatóbb reakció, hogy sipákolva omlik bele a férfi ölébe és örömködve válaszolja azt, hogy ő is. Mert persze, hogy ez sokkal több, mint egy egyszerű kedvellek. Megveszik érte, attól a gondolattól pedig, hogy milyen sokszor kell elválniuk, szinte megbolondul. Nem gondolta volna, hogy egyszer még azt mondja, hogy mennyire igaza volt a férfinak azzal, amikor azt mondta neki 'ne kedvelj meg'.
Nyújtózkodik egyet, majd mosolyogva tekint a másikra. - Majd elmúlik - mosolya nevetéssé változik. Persze, hogy elvicceli, még akkor is, ha tudja, hogy ez Máténak mennyire nehezére eshetett kimondani.
- Én is Máté, annak ellenére, hogy tudom, mennyi fájdalom fog érni emiatt - teljesen nyugodtan beszél, mintha csak egy csekk befizetését vagy a holnapi ebédet tárgyalnák. Másokkal ellentétben ő nem tud ettől elájulni, így csak megvonja a vállait, majd lassan lemászik a férfiról és a ruhájával kezd el babrálni. Ha már elszakították, akkor kell rajta valami kis alakítás, hogy rajta maradjon. Egy szakítás itt, egy ott, aztán összekötözés és kész is. Talán így nem fog lehullani róla az anyag.
- Ha azt mondanám, hogy ne menj vissza, akkor mennyire tűnnék önzőnek? - csak feltételezés, nyilván nem fogja ezt mondani, de azért a gondolattal eljátszik. Túlságosan mesébe illő lenne az, hogy most miatta a katona életmódnak annyi és majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Valószínűleg mindketten hamar belerokkannának a dologba, ezt pedig nem szeretné.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 18. 22:35
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:05 Ugrás a poszthoz


Nyújtózkodás közben megropogtatja néhány csontját és egy sóhajt enged ki tüdejéből. Tudta, hogy félreértelmezi a katona majd a kérdését, de egyáltalán nem bánja, hogy belemennek egy kicsit ebbe a témába. Muszáj néha erről is társalogniuk, még ha csak érintőlegesen is.
- Nem kértem, csak feltételezés volt, érdeklődés - elmosolyodik, hiú ábrándokba már régen nem engedi beleesni magát. Megfogadta magának, hogy nem fog görcsösen arra koncentrálni, hogy mi lesz, legalábbis ebben a kapcsolatban nem. Inkább foglalkozik a jelennel, ami most felettébb izgalmas és sokat ígér.
- Én tudod, mit utálok benned? – mivel már sikerült annyira rendbe tennie magát, amennyire a helyzet engedi, ezért lehuppan a korábbi helyére, ami a férfi mellett található. Szeméből eltűri a kósza tincseket, melyek takarják a kilátását, majd próbálkozik felvenni a film fonalát. Talán túlságosan is gyorsan vált témát, de nem akar az érzelmekbe burkolózva ácsorogni a férfival szemben. Az olyan gáz lenne..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 18. 23:06
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:24 Ugrás a poszthoz


A Czettner lányok fognak egyszer a sírba vinni az ezer százalék. Végre sikerült kihevernem az ugráló, bűzlő és rezgő tojások okozta traumát, melyet Majának köszönhetek, most itt állok a szökőkútban, csurom vizesen és az a helyzet, hogy azt sem tudom már miképpen kerültem ide. A fejem egy kissé sajog és mintha alkoholt böfögnék vissza, de esküszöm mindenre, hogy nem tudom mi van.
- Te Luca, ismételjük már át, mit is keresünk, mi itt? - megvakarom a buksimat, hátha valami bevillan, de az igazság az, hogy a megvilágosodást sokkal inkább tőle várom.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:27 Ugrás a poszthoz


- Persze hullámokat sőőőt hozzunk gumikacsát és matracot is - csillogó szemekkel adom elő mondandómat, holott ironikusan szerettem volna. Mi a fene ez, hát nem értem. A fröcskölésre csak morranok egyet, majd kissé visszakozva nézem őt, aztán nincs mit tenni, ha már itt vagyok, hát csináljam jól, vagy mi.
- Nem is értem, hogy történhetett ez meg, tuti itattál velem valamit - megrázom a buksimat, akkor érteném, ha az italozás eldurvult volna, de így.. Lassan lehuppanok mellé, miközben integetek egy csúnya szemekkel bámuló néninek.
- Már csak pálmafák meg koktélokat hordozó fiúcskák hiányoznak - egy kisebb mosollyal nézek rá, még én is meglepődöm azon, amiket mondok.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:30 Ugrás a poszthoz

Tény, hogy ma jól nézek ki. Kivételesen odafigyeltem mit veszek fel, a hajam is rendbe szedtem, és mostanában sikerült visszaszokni az edzéshez, ezért már a lábaim sem vaskosak, hanem régi fényükben ragyognak. Na, de hogy az eszembe jutott-e mikor elindultam reggel, hogy Luca fog "becserkészni"? Egyáltalán számoltam-e azzal, hogy nem egy fiú esik bele a csapdába? Na nem, egyáltalán nem.
- Szerinted, ha azok közül a szerencsétlenek közül befenyítek párat, akkor elkezdenek ugrálni nekünk? - néhány elsős felé mutogatok. Látásból volt már egyikükhöz szerencsém, sőt azt hiszem ő is cipekedett, amikor a lakásba költöztünk át. Ő rá már biztosan tudok hatni.
- Aha persze. Tudod mikor hittem utoljára a mesében? Soha - tudom én, hogy van mögötte valami, de nem fogom kérdezgetni. Ha akarja elmondja magától, én se szívesen tárulkozok ki bárkinek csak úgy.
- Ja persze, nekem is csak a pálmafa kellene - mosolyom vigyorrá válik. Azt hiszem a férfiak mintha azt szokták volna ilyenkor mondani, hogy hűséget fogadtam, nem vakságot. Ennyi várakozás után már nekem is kijár a nézelődés.
- És mit tervezel még? Mivel rontasz még meg?
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:34 Ugrás a poszthoz


Az égre emelem a tekintetemet. Majdnem elhiszem, hogy a Czettner lányok ennyire ártatlanok, tényleg. Egész közel járok hozzá, de aztán valahogy mégis csak jön belőlem egy hatalmas nevetés az egész gondolattól.
- Határozottan, fenyegetve és szúrós szemekkel sok mindent el lehet érni.. Kár, hogy nem jöttem erre rá korábban - valószínű, ha nem lettem volna annyira magamba fordulva, akkor az összes alattam járó sárkánykát kihasználtam volna valamilyen formában. Mekkora szerencséjük volt. Az újabbak már rosszabbul jártak, mert kinyílt a szemem és elég meggyőzően tudom forgatni a szavakat, ha az kell a boldogulásomhoz.
- Jajj hagyjuk már, tudom hogy műveltél valamit és ha évek múlva is, de rájövök mi volt az - mutatóujjamat felemelem és hadonászok felé. Persze csak viccnek szánom, hiszen ez egyáltalán nem egy komoly téma.
- Nem tudom mikor volt utoljára - megvonom a vállaimat. Manapság a letargia, a düh és az aggódás keveredik bennem. - Az szórakozásnak számít, hogy Scarlettnek viccből vettem egy vibráló barátocskát a nehéz napjaira? - ha igen, akkor nem is volt olyan régen. Ha pedig nem, akkor elég szánalmas az életem, mert oké, hogy Máté elvitt moziba, ami maga volt a mámor. De szórakozni úgy igazán.. hááát, nem is tudom.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:36 Ugrás a poszthoz


- Nem tudom. Párat biztos. Azok közül az egyik rendezte be a szobámat - most már megvan. Az a szerencsétlen nem tudott meglépni, mert a haverjai otthagyták, így rajta lett minden leverve. Mondanám, hogy sajnálom, de nem szeretek hazudni, még magamnak se, nem hogy másnak.
Érdeklődve pillogok felé. ami azt illeti hallottam pár dolgot, sőt Vince is mesélt már nekem, de nem különösebben szokta figyelmet fordítani mások dolgaira, csak ha ténylegesen érint.
- Hallottam már rólad, de lehet, hogy nem eleget - félszegen mosolygom felé. Szoktam ítélkezni, nem állíthatom, hogy nem. De szeretem a saját tapasztalataim alapján felépíteni a képet az emberekről, mert jobb, ha a magam hibáiból tanulok, nem pedig másokéból. - Jó, amíg nem leszek egyszarvú, meg csillámláma meg minden ilyen szarság, addig nem szedem le érte a fejed - azzal elvetné a sulykot az már biztos. Azonban jelenleg nem tudok rá igazán haragudni, nem értem, hogy miért nem, de így van.
- Kellett neki egy kis móka, hát én csak segítettem neki - megvonom a vállaimat. Jó fej és vicces is tudok lenni, ha arról van szó, nem vagyok ám mindig búvalb...... csak az esetek negyven százalékában. - Nem tudom. Igazából azt hiszem már megszoktam a folytonos aggodalmat és sötétséget, vagy mit - nehéz ezt megfogalmazni. - Máté elvitt moziba, csak nekünk kibérelt egyet és valahogy kiderítette az egyik kedvenc filmemet és az játszotta le. Az jó buli volt, de közben folyton azon agyaltam, hogy mennyi időt lehetünk még együtt. Szóval az sem az igazi szórakozás, nem?
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:38 Ugrás a poszthoz


Még, hogy én, mint barátnő. Hát ezt se sokszor hallom az emberek szájából. Kicsit muszáj ízlelgetnem a dolgot, mert eléggé fura összeegyeztetni a személyiségemmel. Pont van időm, míg Luca kifejti, hogy micsoda cukika Máté. Na hát, ha ő ezt hallanánk.. lehet gyanútlan áldozatokat kezdene el kínozni. Vagy legalábbis én így tudom elképzelni a szitut.
- Igazából tudod ez egy kicsit bonyolult - fájdalmasan felsóhajtok, s még mielőtt folytatnám, lefröcskölöm magamat egy kis vízzel, amolyan pót cselekvésként. - Ő katona Amerikában és ha véletlenül találkozunk, akkor sincs sok időnk együtt. Ja és a legtöbbször tuti összekapunk valamin és egy fél napunk azzal megy el, hogy béküljünk - van annak jó oldala is, de nem mindegy, hogy milyen áron jut az ember tudatába annak, hogy a másik milyen érzéseket táplál iránta. - Ő se egy érzelem bajnok, meg én se. Mindketten makacsok és önfejűek vagyunk. Szerintem egyszer addig fog egy fajulni, hogy megöljük egymást - komolyan beszélek. Bár már nem félek Mátétól, de ez például akkor, mikor elrepült mellettem a kés, nem volt így. Valamelyikünk meg fogja ölni a másikat, csak az a kérdés, hogy ki lesz a gyorsabb.
- Na, de hagyjuk is. Te kivel tengeted manapság a napjaidat?
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 18. 23:38
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 20. 19:40 Ugrás a poszthoz


– Jajj, ha csak a színeken vitáznánk – elnevetem magamat, majd újból fröcskölök egy kevés vízadagot a végtagjaimra. - Gyakorlatilag mindenen, de komolyan, én vagyok a rossz a dologban. Mindenbe belekötök, semmi se jó, de azt hiszem, ez azért van, mert annyira félek, hogyha közel engedem magamhoz, akkor hatalmasat koppan a popsim a padlón – erre a következtetésre a napokban jöttem rá. Eddig én is azt hittem, hogy ez csak a gyerekes és nő hisztik közé tartozik, aztán valahogy kigoboztam a csomót. A félelem táplálja minden egyes kirohanásomat, amely nem tudom, hogy logikus magyarázat-e, de nagyon úgy tűnik, hogy nálam ez minden probléma alapja. A legrosszabb az, hogy valószínűleg ez okozza majd a végét, pedig ugyebár éppen azt szeretném elkerülni. – Drága a temetés, de nem hiszem, hogy túlélnénk egymást. Valahogy úgy tudom elképzelni az egészet, hogy egyszerre nyírjuk ki egymást. Ő elhajítja a kését én meg éppen küldöm felé az átkot, a végén meg kiderülne, hogy ez egy lávsztori – muszáj kuncognom. Egyáltalán nem szeretném, ha így történne, pontosabban azt a részét kívánom elkönyvelni, hogy amikor bekövetkezik ilyen szerelmes cselekedetnek könyveljék el az emberek. Mert, hogy ez be fog következni, a kérdés csak az, hogy előtte mennyi időt hagyunk majd magunknak arra, hogy élvezzük egymás társaságát. – Szarul hangzik, nem? – kuncogásom lassacskán komoly arccá, talán egy kissé aggódóvá változik. Annyira rá vagyok feszülve erre az egészre, hogy azzal teszem tönkre saját magamat és Őt is. Kritikán aluli vagyok a kapcsolatosdiban, az egyszer biztos. Majd, ha találkozok a nővel, ki világra teremtett és évekig kínzott, megköszönöm neki, hogy ilyenné váltam.
- Nem olvasok pletykalapokat, amióta nem írok – megvonom a vállaimat és hozzáhasonló pózba vágom magamat, miután küldök egy mosolyt az értetlenkedő néninek és bácsinak, akik botránkozva figyelnek ránk. – Hahh, te nem macskás nő leszel, hanem kutyás? – szinte látom magam előtt a történetet. Bár a kutyákkal talán nehezebb kivitelezni a dolgot, mert nagyobb hely kell nekik, mint a macskáknak, de ha választhatnék, én is őket pártfogolnám. Kevesebb a szőr, okosabb a buksi. – Nem ám még férjedül is fogadsz egyet – na az már számomra is durva lenne, bár manapság aztán már minden elfogadott.
– Na az már jobban hangzik, mint a kutyák – mosolyogva fordulok felé. – Legalább ingyen koncertezhetsz meg fesztiválozhatsz? – csak van előnye, ha zenész sráccal járogat ide-oda az ember. Én biztos kihasználnám a lehetőséget, ha elém ugrana. – Ha igen, akkor vendéget nem vihetsz? Komolyan rám férne már valami ilyesmi – jó ötletnek nem mondanám, de azért egy próbát megérne. Maximum kiütnék néhány embert, vagy eljönnék. Muszáj egy kicsit kikapcsolnom, vagy a végén én leszek a macskás/kutyás nő.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 20. 19:41
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 20. 21:57 Ugrás a poszthoz


Mit keresek én itt? Kinéznek.


Hát megtörtént. Életem eljutott arra a szintre, hogy a tömeget követve, megjelentem egy agyon ajnározott és felkapott fesztiválon. Azt hiszem ez mutatja meg a leginkább, hogy mennyire elvesztettem az eszemet. Scarlett azt hiszem a legjobbkor vette észre, hogyha nem mozdít ki valamerre, akkor valakiben kárt fogok tenni. Legutóbbi találkozásom az emberrel addig fajult, hogy inkább megfogott és hazahozott, aztán se szó se beszéd eltűnt. Azt hiszem így tette ki a szűrőmet. Hát istenem, mindenkivel megesik a dolog, de nem gondoltam volna, hogy ennyire padlóra fog tenni. Mert aztán én, amikor láttam a szőkeségen, hogy ő rá milyen hatással volt, megfogadtam, hogy engem így senki se fog látni. Erre tessék.
Kétségbeesetten állok egyedül, lakótársam elment, hogy hozzon italt. Ő valahogy sokkal otthonosabban mozog ebben a környezetben, mint én. Mondjuk alapból bárki otthonosabban mozog, mert hogy Csizmazia Hajna még egyetlen egyszer sem fesztiválozott. MAximum cirkuszolt otthon, ha valamit nem kapott meg, de hát ugye az teljesen más.. Nézem az embereket, itt mindenki gondtalannak tűnik, pedig aztán biztos, hogy nem azok.
- Nekem is kell abból, amit szívtak, mert egyelőre nem érzem az életérzést, amit kellene - a visszaérőre nézek. Hála az égnek, nem sokáig tartott neki, hogy visszataláljon. Éppen időben jött, mert ha még egy percet kellett volna várnom rá, akkor képen törlöm a nyálát csorgató, részeg tagot, aki nem hajlandó tágítani a közelünkből, amióta megérkeztünk.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 20. 22:07
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csizmazia Hajna összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel